Az események sodrásában

A MAGYARORSZÁGI MUNKÁSPÁRT 2006 IDÕSZAKI LAPJA

V. ÉVFOLYAM 6. SZÁM 2010. MÁJUS 28.

Az események sodrásában …

Az elmúlt hetekben távlati kihatású események követték egymást. A görög pénzügyi válság az eurózóna válságába torkollott. Magyarországon az újonnan megválasztott parlament megtartotta elsõ ülését; nyilvánosságra hozták a kormány javaslatát az önkormányzati választási szabályok módosításáról; Orbán Viktor ismertette a Fidesz−KDNP kormány struktúráját és személyi összetételét; benyújtották a kormányprogramot. A politikai eseményeket tetézve a rendkívüli idõjárás súlyos árvizeket okozott, az árvíz sújtotta területeken sok család jutott bajba és nagy anyagi károk keletkeztek. A január óta húzódó és fordulatokban gazdag görög pénzügyi válság május elején azonnali államcsõddel fenyegetett, ezért a kormány és az EU−IMF között létrejött a három hónapja tárgyalt megállapodás, és május 6-án a görög parlament jóváhagyta a kormány megszorító intézkedéseinek a tervét. A kormányzó szocialista párt három képviselõje nem szavazta meg az elõterjesztést, azonnal eltávolították õket a frakcióból. A tervezetet végül a szocialisták (PASOK), a rasszista szélsõjobb és a jobboldali ellenzéki párt egyik vezéralakja, korábbi külügyminiszter, Antonis Samras szavazta meg. Õt azonnal kizárták pártjából és valószínûleg új liberális pártot fog alakítani, amely részt kíván venni a kormányzásban. A görög munkásmozgalom ismétlõdõen országos sztrájkokkal és hatalmas tüntetéssekkel tiltakozik Athénban és Görögország nagyvárosaiban az IMF−EU által a görög kormányra kény-

szerített megszorító intézkedések ellen. Provokációk és rendõrtámadások ellenére a dolgozók nagy többsége folytatja a harcot, amely egyre erõteljesebben rendszerkritikus jelleget ölt. A Munkáspárt 2006 teljes szolidaritást vállal a görög dolgozók harcával, tudatában van annak, hogy küzdelmüknek óriási nemzetközi jelentõsége van és mi értünk is folyik (bõvebben a 3. és 4. oldalon). Az államcsõdök és a velük járó megszorító intézkedések a még nem euró-tag kelet-európai országokban is tovább terjednek. Ismeretes, hogy 2008 októberében Magyarország volt az elsõ, amely az államcsõd elõl az IMF és az EU segítségével szabadult, de akkor nálunk még a megszorító intézkedések nem váltottak ki országos ellenakciót. Nemrég a görögök után és mellett Romániára került a sor, ahol drasztikus 25 százalékos bér- és nyugdíj csökkentés az ár a pillanatnyi stabilizációért. A román dolgozók és szakszervezetek azonban nem tûrtek szó nélkül, hanem tiltakozó mozgalmat szerveztek, amelynek még nincs vége. Az euróövezet vezetõi, elsõsorban a német kormány, a görög események sodrásába került. Angela Merkel német kancellár kanyargós utat tett meg a görög pénzügyi válság kezelésében. A segítség kezdeti elutasításától végül eljutott az eurót, és ezáltal a német gazdaságot is fenyegetõ veszély felismeréséig, és az ennek megfelelõ cselekvésig. A német közvélemény azonban nem követte ezen az úton, és a május 16-i Rajna−Westfália tartományi választá-

sokon a kormánypártok támogatottsága visszaesett, az ellenzéki zöldek és a Baloldali Párt megerõsödött, és megszûnt a kormánypártok többsége a felsõházban, ami miatt szûkül a kormány mozgástere. Miután a görög államadósság elleni támadás kezdett az euró elleni általános támadássá válni, és az EU vezetése több közbülsõ javaslatot is mérlegelt, német kezdeményezésre − a 2008-ban létrehozott amerikai pénzügyi alap mintájára − 750 milliárd eurós pénzügyi alapot hoztak létre. Ebbõl 110 milliárd szolgál a már bajba jutott Görögország sürgõs megsegítésére, a többinek a célja az euró elleni támadás leszerelése és más euró övezeti tagországok (pl. Portugália és Spanyolország) várható pénzügyi nehézségeinek áthidalása. Merkel a Bundestagban az Unió fennállása (1957) óta a legsúlyosabb válságnak minõsítette a helyzetet, õ és Sarkozy francia elnök a pénzügyi piacok állami ellenõrzésérõl illetve szabályozásáról szóló intézkedések bevezetését javasolják, miközben Obama amerikai elnök is hasonló kezdeményezéseket indított el. A magyar közvélemény ebben az idõszakban elsõsorban az újonnan megválasztott parlament és az új kormány megalakulására figyelt. Ebben a folyamatban már ismert és várt mozzanatok keveredtek meglepetést okozó elemekkel. Tudtuk, hogy a Fidesz az önkormányzati képviselõk számának erõs csökkentésére törekszik, és valóban, a kormányjavaslat lecsökkenti az egyéni mandátumhelyek számát, de még nagyobb mértékben a kompenzációs listán bejutó önkormányzati képviselõk számát. Ezáltal nagyon megnehezül az ellenzéki és fõleg a kispártok képviselõinek bejutása az önkormányzatokba, vagyis kiszélesül különösen a vidék központi irányításának lehetõsége. A változás pártunkat is kedvezõtlenül érinti, mert a jövõ szempontjából éppen az önkormányzati választásoknak tulajdonítunk nagy jelentõséget, és eddig ezen a területen lehetõségeink kedvezõbbek voltak. A nehézségeket csak egy széles baloldali összefogás keretében tudjuk leküzdeni, az erõket összefogva és szervezettebben, mint az országgyûlési választások esetében. A kormány személyi összetételérõl és struktúrájáról megismert tervek meglepetésül szolgáltak. Orbán Viktor politikai miniszterelnök kíván lenni, nem az ország ügyeinek legfõbb intézõje, mint ahogyan ez a mai világban szükséges és szokásos. (Folytatás a 4. oldalon.)

2 TÁMPONT

V. ÉVFOLYAM 6. SZÁM 2010. MÁJUS 28. HÍREK LATIN-AMERIKÁBÓL

Orosz vezetõk Latin-Amerikában Április 2-án az orosz kormányfõ Caracasban tárgyalt, ahol a két ország kormányának képviselõi, Vladimir Putin és Hugo Chávez venezuelai elnök jelenlétében 31 új megállapodást írtak alá. A szerzõdések az atomenergia békés célú felhasználására, a kõolajkutatásban történõ együttmûködésre, a légi közlekedésre és más ágazatokra vonatkoztak. 51 százalékos venezuelai részvétellel a két ország közös vállalatot létesít orosz repülõgépek latinamerikai forgalmazására. A venezuelai kormány bejelentette, hogy AN 148 utasszállító és BE 200 típusú többcélú felhasználásra alkalmas repülõgépeket akarnak vásárolni. A kapcsolatokat erõsíti, hogy megindul a közvetlen légiforgalom Moszkva és Caracas között. Az illetékes vállalatok képviselõi szándéknyilatkozatot írtak alá az orinocoi területen lévõ kõolajmezõk közös feltárására és a termeléshez szükséges infrastruktúra megépítésére. Elõkészületek történtek közös bank alapítására, ami megkönnyítené a pénzügyi mûveleteket. Az orosz miniszterelnök egy hazai tanácskozáson kijelentette, hogy az új megrendelésekkel a Venezuelába irányuló fegyverexport volumene meghaladja az ötmilliárd dollárt. Putin Caracasban találkozott Evo Morales bolíviai elnökkel. Oroszország százmillió dolláros hitelt ajánlott fel a dél-amerikai országnak, amit a kormány elsõsorban katonai helikopterek vásárlására akar fordítani. Napirenden van az energiaiparban való együttmûködés is, amelyrõl a szakminiszterek rövidesen Moszkvában fognak tárgyalni. Morales elnök bejelentette, hogy orosz segítséggel új nemzetközi repülõteret kívánnak építeni Bolíviában. Április közepén Dmitrij Medvegyev Argentínában és Brazíliában tárgyalt. Az argentin−orosz diplomáciai kapcsolatok 125 éve létesültek, de ez volt az elsõ orosz államfõi látogatás Buenos Airesben. Cristina Kirchner és Medvegyev elnökök jelenlétében a szakmi-

niszterek tíz megállapodást írtak alá, amelyek a gazdaság különbözõ területeit érintik. A tervezett beruházások értéke eléri a hárommilliárd dollárt. Orosz együttmûködéssel épül az ország negyedik atomerõmûve, és tárgyalások folynak vasútvonalak villamosításáról, valamint teljes felújításáról. Hivatalosan bejelentették, hogy a hadsereg orosz gyártmányú helikoptereket kíván vásárolni. Medvegyev Brasiliában részt vett a gyorsan fejlõdõ államok, a BRIC csoport második csúcstalálkozóján, amelynek Brazília, Oroszország, India és Kína a tagjai. A klub országai rendelkeznek a világ szárazföldi területének 25 százalékával és a Föld népességének a 40 százalékát képviselik. Vásárlóerõ alapján számított GDP-jük eléri 15 435 trillió dollárt. A BRIC sajátos kezdeményezést jelent Washington monopol törekvéseivel szemben. Oroszország nemzetközi befolyásának a növelése mellett, Putin és Medvegyev latin-amerikai tárgyalásai hozzájárultak egy többpólusú világrend megteremtéséhez is. K.G.

UNASUR: megszavazták az elsõ állandó fõtitkárt Rafael Correa ideiglenes elnök helyére Nestor Kirchner argentin ex-elnök személyében állandó fõtitkárt választott a Dél-Amerikai Nemzetek Uniója (UNASUR), jelenti a MercoPress május 9én. Az állandó fõtitkári poszt betöltése jelentõs mérföldkõ az UNASUR fejlõdésében, azonban a tervek gyakorlati megvalósításához még számos intézkedésre van szükség, hogy az Unió hatékony szupranacionális szervezetté váljon. Magyar−Venezuelai Szolidaritási Társaság

A munkásosztály egységéért Venezuelában Venezuela legjelentõsebb szakszervezete, az Unión Nacional de Trabajadores (UNETE) április legvégén megtartotta rendkívüli kongresszusának második szakaszát. Négy nagy szakszervezeti szövetség döntött korábban úgy, hogy egyesülve, közösen fogják a jövõben képviselni a venezuelai munkásokat. A Marea Socialista (Szocialista Irányzat), a bolivári pedagógusok (más ágazatokkal együtt), a Forradalmi Kollektíva (CTR), amely az Egyesült Szocialista Párthoz és a Cruz Villegas osztályharcos szakszervezet, amely a Venezuelai Kommunista Párthoz (PCV) áll közel. A tanácskozás szükségesnek nevezte, hogy egyesíte-

ni kell a venezuelai munkásosztályt, támogatva a bolivári forradalmat és Hugo Chávez elnök célját, hogy felépítsék a 21. századi szocializmust. Az UNETE vezetõi megbeszélést folytattak a kongresszuson résztvevõ külföldi szakszervezetekkel a kapcsolatok továbbfejlesztésére. Tekintettel arra, hogy folyamatosan növekszik az észak-amerikai agresszió Venezuela ellen, kérték a baráti szakszervezeteket, hogy hívják fel a világ munkásainak figyelmét a bolivári forradalommal való szolidaritás szükségességére. Magyar−Venezuelai Szolidaritási Társaság

Evo Morales államosításokat jelentett be

Evo Morales bolíviai államfõ a munkásosztály ünnepén jelentette be, hogy államosítottak négy áramszolgáltató vállalatot. A bolíviai tulajdonú Elfec és Valle Hermoso cégek, valamint az 50 százalékban francia (GDF Suez) érdekeltségû Corani és a brit Ruelec PLC leányvállalataként mûködõ Guaracachi energetikai cégek kerültek állami kézbe. Az errõl szóló rendeletet Morales az egyik áramszolgáltató központjában írta alá, s a bejelentést követõen a rendõrség azonnal megszállta az érintett vállalatokat. Az újabb államosítással a kormány ellenõrzi a villanyáram-termelés 80 százalékát a latin-amerikai országban, de az államfõ bejelentette, hogy szándékában

áll a szektor egészének állami kézbe vétele. Bolíviában 2006-ban államosították a bolíviai gazdaság szénhidrogén-ágazatát, 2008ban pedig a telefontársaságokat, és Morales mindkét lépés bejelentését a mostanihoz hasonlóan május 1-ére idõzítette. Nem lesznek elbocsátások ezeknél az állami vállalatoknál − mondta −, mivel az államosítás célja nem a leépítés, hanem a cégek kisajátítása. Az államosított üzemek munkásai bérének fedezésére a bolíviai költségvetés ez év januárjában kiutalt 117 millió bolívianót, azaz több mint 16 millió amerikai dollárt. Magyar−Venezuelai Szolidaritási Társaság


TÁMPONT 3

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK!

Részletek Dušan Èaploviè szlovák miniszterelnök-helyettes Bécsben, 2010. április 19-én elhangzott elõadásából A magyar−szlovák viszonyt több politikai ellentét is terheli, gazdasági téren azonban a legtöbb kérdésben, mint például a klímavédelem és az energiabiztonság, érdekazonosság áll fenn. Ugyanakkor a Duna szabályozásáról és hajózhatóságáról szóló nézetekben több mint két évtized óta éles ellentétek húzódnak a két ország között. Az ellentét a Bõs−Nagymarosi szerzõdés magyar részrõl történt egyoldalú felmondásával keletkezett. A szlovák fél saját területén megvalósította a Duna elterelését, felépítette a bõsi erõmûvet és a hozzátartozó létesítményeket, ezáltal területén egész évben hajózhatóvá tette a Dunát és emellett olcsó vízienergiához jutott. Magyarország nemcsak, hogy nem valósította meg a szerzõdésben vállalt létesítményeket, de a már elkészült gátat és a csatlakozó létesítményeket is lebontotta és nagy összegû kártérítést fizetett az osztrák féllel megkötött szerzõdések egyoldalú felmondása miatt. A kérdés rendezése 20 éve várat magára, de most az EU Duna-régió stratégiája keretében ismét napirendre kerül. A magyar álláspontot az új kormánynak a 2011-es magyar elnökség idõszaka elõtt kell kialakítania. Feltétlenül szükséges ehhez ismerni a szlovák fél, feltehetõleg az osztrákok és a csehek által, valamint más Duna-menti államok által is támogatott álláspontját. Április 19-én Bécsben nemzetközi szlovák−osztrák konferenciát tartottak az „EU Duna-régió Stratégiáról”. Ennek plenáris nyitóülésén hangzott el Dušan Èaploviè szlovák miniszterelnök-helyettes beszéde, melybõl néhány különösen fontosnak ítélt részletet közlünk. Dušan Èaploviè az EU Dunarégió Stratégiáját történelmi alkalomnak tekinti a múlt irracionális elõítéleteinek feloldására. Közli: „Ahogy azt Szlovákia Duna-stratégiával kapcsolatos hivatalos álláspontja rögzíti, az elsõdleges cél a Duna hajózhatóságának biztosítása, hogy ez által Európa leghatékonyabb és legkevésbé környezetszennyezõ szállítási útvonalává váljék. Nem tartjuk elfogadhatónak, hogy a

Nyugat-Európát lefedõ víziutak sûrû hálózata által nyújtott elõnyök a dunamenti államok és országok számára ne váljanak elérhetõvé”. Az elõadó vitázik azzal a nézettel, amely szembeállítja a hajózás és az energiahasznosítás szempontjait a környezetvédelemmel. „A Szlovák Köztársaság folytatni kívánja a Duna-régió fejlesztését olyan beavatkozásokkal, amelyek megfelelnek a környezetvédelem és a biodiverzitás megõrzése igényeinek, ezzel párhuzamosan hasznosítják a közlekedés−áruszállításban és az energiatermelésben rejlõ lehetõségeket. A régióban támogatni fogja a fenntartható társadalmi− gazdasági fejlõdés alapjainak lerakását, valamint az egyedülálló kulturális hagyományok és örökség megõrzését”. Hivatkozik a közös magyar− szlovák monitoring [figyelõ szolgálat] eredményeire: „Az Európai Unió valamennyi tagországában a tudásalapú társadalom a fejlõdés kulcsa, ezért gyakorlatilag nem okozhat problémát a Duna és az egész Duna-régió kedvezõbb gazdasági, ugyanakkor környezetbarát hasznosítása. A szlovák és a magyar illetékes szervek az elmúlt 15 év során közösen, folyamatosan észlelték a dunai környezet egyes összetevõinek alakulását. A monitoring program eredményei alapján kijelenthetõ, hogy a beruházások a környezet károsítása nélkül megvalósíthatók. Szlovákia hivatalos álláspontja a Duna-stratégia kérdésében ezen a két pilléren alapul”. … „A Duna nem választhat el − egyesítenie kell minket!” A miniszterelnök-helyettes a szlovák fél terveirõl röviden ennyit mondott: „Befejezésként hangsúlyozni szeretném, hogy Szlovákia szükségesnek és elengedhetetlennek tartja a Stratégia céljainak teljességre törekvõ megvalósítását. Szem elõtt kell tartani minden érintett fél érdekében az egyenlõség elvét. Meg kell találni az egyes dunamenti országok, államok és régiók meglévõ geopolitikai, természetvédelmi és fejlesztési stratégiáit egyaránt kielégítõ megoldásokat. A nagyszabású európai projekt a

nem-EU országok bevonása nélkül nem lehet sikeres. A merész vállalkozás elsõ lépése három állam: a Cseh-, az Osztrák és a Szlovák Köztársaság határán lévõ Transzkontinentális Tranzit Állomás megvalósítása lehetne. Ennek terveit a konferencia folyamán kívánjuk ismertetni. Ezzel a legátfogóbb és leghatékonyabb, öt szállítási mód összeköttetését biztosító csomópont épülne ki. A projekt lényeges elemei az alábbiak: a talajvízkészletek védelme és növelése, a folyó vízenergiájának hasznosítása, nagyteljesítményû viziút kiépítése a

Hainburgnál végzõdõ osztrák szakasz és a Gabèikovo erõmû között, a Morava folyó belépõ hajózsilipének megépítése és árvízvédelmi rendszer létesítése”. Kiegészítésül megjegyezzük, hogy nyilvánvalóan e tervekkel is összefügg az a nemrégen Putyin orosz miniszterelnökkel aláírt szerzõdés, amely szerint az orosz széles nyomtávú vasútvonalat szlovák területen Bécsig fogják meghosszabbítani. (Az elõadást az eredeti angol szövegbõl Szilvássy Zoltán, aranydiplomás mérnök fordította.) MT

Hova folynak el a milliárdok? A görög példa tanulságos, mert tipikus. Ne feledjük a bank, a hitelnyújtás az egyik legjövedelmezõbb üzletág. Szerk.

Azoknak, akik bíznak Görögországban, az ország kereken 300 milliárd euróval tartozik. A legnagyobb hitelezõk a bankok, amelyeknél Franciaországban 58 milliárd euró, Svájcban 50 milliárd euró, de Németországban is 34 milliárd euró értékben fekszenek görög értékpapírok. Az elmúlt hetekben a görög értékpapírok kamatát 5 százalékról 12-13 százalékra tornászták fel. A bankok milliárdos jövedelmekre tettek szert. A bankok megveszik az Európai Központi Bank olcsó pénzét és befektetik görög kölcsönökbe. A szupergazdagok is görög értékpapírokba fektetnek be, mert ezek „nagyobb kamatokat kínálnak, mint a német vagy a francia állampapírok” − mondja az Unicredit egyik hitelelemzõje. A görög állampapírok tulajdonosai rendkívül magas kamatokat inkasszálnak és a bankok ismételten rizikós üzleteket köthetnek anélkül, hogy akár a legkisebb rizikót is kellene viselniük, mert a rizikót az egyetemesen viselik. Merkel asszony tétovázása felfelé hajtotta a kamatokat, de határidõre és kötelességszerûen „térdet hajtott” és azután egyetértett a bankok megmentésével a német adófizetõk és a görög nép terhére. A milliárdokból egyetlen cent sem fog Athénbe vándorolni, hanem közvetlenül a bankok, a spekulánsok és a szupergazdagok számláira.

A mentõcsomagon a bankok sok pénzt keresnek. Schäuble pénzügyminiszter túláradón köszönte meg Ackermannak, a Deutsche Bank fõnökének, hogy − állítólag − részt vesznek a mentõcsomagban. De amit a bankok a pénzügyminiszterrel kialkudtak, nem ér egy fügefalevelet sem. Kijelentik készségüket, hogy „lehetõség szerint” fenntartják az eddigi görög kölcsönöket. Ha ezt nem tennék, akkor valószínûleg le kellene nullázniuk ezeket a követeléseket. Ezen kívül jegyezni fogják az Állami Fejlesztési Bank értékpapírjait, amelyeket a kormányzat által szavatolt német sok milliárdos kölcsön fejében kibocsát. [Németország 126 milliárd euró kötelezettséget vállalt, amelyet szükség esetén 148 milliárdra lehet bõvíteni. A szerk.] Nagyvonalú felajánlás, melyen a bankok újra csak nyerni fognak, mert sehol sincs az államkötvényeknél biztosabb értékpapír. Beillik a képbe, hogy Ackermann az elsõ negyedévben a cég történetében a második legnagyobb eredményt, 2,8 milliárd euró adózás elõtti nyereséget tudott bejelenteni. Ebbõl több mint 96 százalék a befektetési üzletágból, tehát spekulációból származik. A bankok nem a megoldás, hanem a probléma részei. Forrás: A DKP internetes honlapján megjelent cikk részlete. Fordítás: MT

4 TÁMPONT

Athén, május 5. Görögországban a május 5-i általános sztrájk és utcai tüntetések az ország minden nagyobb városára kiterjedtek. Athén központjának utcáit elárasztotta az embertömeg, 150 000-tõl 500 000 fõre becslik a résztvevõk számát, és az emberek dühösen tiltakoztak az EU-IMF-kormány megszorító intézkedései ellen. A parlament elõtti téren a rendõrség könnygázzal igyekezett eloszlatni a tömeget, de eredménytelenül, és egyre brutálisabban léptek fel a tüntetõk ellen. Közben súlyos tragédia történt. Egy fekete tömbben fellépõ csoport petróleum bombát dobott az egyik bank földszinti helyiségébe és a tüzet nem tudták eloltani, a helyiségben három alkalmazott benn égett. Ezután a rendõrség ütlegelni kezdte a tömeget, maga is tört-zúzott és sokakat indok nélkül idõlegesen letartóztattak. A tüntetés rendezõi, a szakszervezetek és a

Young, Gary: A nép szólt. Ne engedjük, hogy a piacok lehurrogják Rövid részlet A demokrácia és a kapitalizmus összeütközése akutabb mint valaha, amint a hitelét vesztett pénzügyi szektor a politikai feltételek diktálására törekszik. … A brit választás mintha osztott képernyõn ment volna végbe. Az egyik oldalon viták, közvélemény-kutatások, baklövések és kiáltványok voltak; egy egészséges demokrácia szóképei. A másikon Görögország égett, és más demokratikusan választott kormányok a Földközi tengeren túl pánikoltak, miután a besoroló ügynökségek leminõsítették a közadósságaikat. Mind annak a jelei, hogy bárkire szavazol, a piacok jutnak be. … The Guardian, 2010. május 10. Fordító: Szende György

V. ÉVFOLYAM 6. SZÁM 2010. MÁJUS 28. baloldali pártok azonnal elhatárolódtak a gyújtogató akciótól, amelyet nem a tüntetõk, hanem egy provokátor csoport hajtott végre, és amellyel a tüntetõket akarták elbátortalanítani. A másnapi és az azóta is ismétlõdõ tüntetések mutatják, hogy tömeges az elszántság a görög dolgozókban, hogy tovább harcoljanak az intézkedések ellen. A közalkalmazottak jövedelmük mintegy 30 százalékát, a nyugdíjasok 15tõl 30 százalékig veszítenének, a fiatalok bérét jelentõsen a minimum bér szintje alá akarják lenyomni. Mindennek eredményeként a folyamat végén 2014-ben az adósságállomány a GDP jelenlegi 115 százaléka helyett 150 százalékot tenne ki. A GDP idén legalább 4 százalékkal fog csökkenni, a válság újabb mélypontot fog elérni. Nyilvánvaló, hogy az intézkedések semmit sem oldanak meg, ország ezt az adóssághalmazt sohasem fogja tudja kifizetni. Tudósítónktól

A görögök fegyvert is vásárolnak a hitelekbõl − állítja CohnBendit Miközben a nyilvánosság elõtt a kiadások csökkentésére szólítják fel Görögországot, a háttérben Németország és Franciaország fegyvervásárlásra kényszeríti a görög kormányt − állítja Daniel Cohn-Bendit, a Zöldek európai parlamenti frakciójának a vezetõje, aki 1968-ban Párizsban a diáklázadás vezetõ alakja volt. „Hihetetlen, hogyan kezelik e világ merkeljei és sarkozyjei a görög miniszterelnököt.” „Az elmúlt három hónapban kierõltették, hogy Görögország erõsítse meg a több milliárd dolláros fegyvervásárlási szerzõdéseit. A görögöknek 2,5 milliárd dollárért kell francia fregattokat vásárolniuk. Helikoptereket, repülõgépeket, német tengeralattjárókat.” A riporter hozzáteszi: Görögország a gazdasági csapások ellenére, amelyek nemrég, amikor a hitelképességét leminõsítették, látványosan elmélyültek, Európa egyik legnagyobb fegyvervásárlója, mert lépést igyekszik tartani legnagyobb regionális versenytársával, Törökországgal. AFP, 2010. május 7.

Az események sodrásában … (Folytatás az 1. oldalról.) Az ügyek intézését az általános elnökhelyettesre, Navracsics Tiborra bízza, aki alatt négy csúcsminiszter és négy miniszter, valamint mintegy harminc államtitkár fogja irányítani az országot. A kitalált struktúra nagyon megnehezíti a döntések meghozatalát, mert ismerve Orbán egyszemélyi vezetési stílusát és a kormányfõ át nem engedhetõ személyes felelõsségét, végül minden jelentõsebb kérdés mégis hozzá fog felcsúszni, csakhogy már sok szûrõn keresztül. Ezáltal megnõ a döntéshozatal idõigénye és a hibás döntések lehetõsége. A döntéshozatalt a Fidesz szakemberei közötti véleményeltérés (mint például jelenleg a vértesi erõmû bezárása kérdésében) is nehezítheti, és a szervezeti séma is olyan, amelyben együvé tartozó ügyek intézése többfelé megoszlik. Az új struktúra átmeneti nehézségeket is fog okozni, mert a bejáratott apparátusok szétesnek, és míg az új felállásban a megmaradó és az új szakemberek megtalálják a helyüket és létrejön a szükséges együttmûkö-

dés, sok idõ fog eltelni. Nehézségek várhatók azért is, mert az eddigi struktúra nagyjából megfelelt az Európai Unió többi országában szokásosnak, és a változás megszakítja a kialakult kapcsolatokat éppen egy olyan idõszakban, amikor egy év múlva Magyarország tölti be a soros elnöki tisztet, amit jól kellene kihasználni az ország érdekeinek érvényesítésére. Már ebben az egyik legelsõ intézkedésében is kifejezésre jut a miniszterelnök voluntarista gondolkodása. Révész Sándor idézi a Népszabadság május 19-i számában Orbán Viktor 2002-ben elhangzott kijelentését: „Az is kellett, hogy elhiggyük: a világ csak fele részben adottság, csak fele részben a körülmények hatalma, a másik fele: akarat. És kellettek, nagyon kellettek olyan emberek, bátor férfiak és nõk, akik abban is hittek, hogy nemcsak a másik fele akarat, hanem hogy a világ valójában akaratból épül fel.” Ez bizony nem a társadalmi−gazdasági törvényszerûségek felismerésére, a helyzet alapos elemzésére, vagy akár a nemzeti érdek szolgálatára irányuló vezetés filozófiája.


TÁMPONT 5

A Központi Bizottság határozata

A választási munka tapasztalatairól, a párt helyzetérõl, feladatainkról Kivonat A választási munka értékelésének a tézisei A Központi Bizottság köszönetét fejezi ki mindazon párttagjainknak, a Zöld Baloldal tagjainak és párton kívüli barátainknak, akik a nehéz körülmények között áldozatos munkát végeztek a párt népszerûsítéséért és a Zöld Baloldal jelöltállításáért. Ezután a határozat felsorolja az ajánlószelvények gyûjtésében és a jelöltállításban végzett munkát, majd elemzi a sikertelenségek okait. Az elsõ hiba ott történt, hogy késõn és nem eléggé felkészülten kezdtük meg az ajánlószelvények gyûjtését. A megkésett indulásban szerepet játszott, hogy a szövetségesekkel a megbeszélések elhúzódtak és a vártnál lényegesen rosszabbul alakultak. … Ezért kezdeményeztük, hogy május 7-én találkozzunk a baloldali pártok és civil szervezetek vezetõivel az együttmûködés lehetséges módozatainak megbeszélésére. A transform! által a párt segítségével a szükséges jóléti fordulatról tartott konferencia és az Európai Baloldali Párt képviselõinek részvételével megtartott konferenciák − különösen kiemelhetõ az egri, a pécsi és a budapesti nemzetközi nõnapi konferencia − sikeresek voltak. A konferenciák szervezésében és az aktív részvételben jól mûködött a baloldali összefogás, de az országos média szinte teljes hallgatása miatt nem nyújtottak közvetlen segítséget a választási harc adott szakaszában. Tudtuk, hogy nagyon nehéz és kemény harc lesz az ajánlószelvényekért, de a tapasztalat felülmúlta a feltételezettet és minden korábbi választásnál nagyobb volt a nyomás és a törvényes lehetõségekkel való visszaélés. A szelvényeket a legtöbb esetben nem a pártok aktivistái, hanem pénzért vállalkozó brigádok vagy a fõnökök által a beosztottaikra gyakorolt nyomás révén szedték össze a nagy pártok. A Fidesz azzal dicsekedett, hogy több

mint 2 millió ajánlószelvényt gyûjtött. Az ajánlószelvény gyûjtés és ennek következtében a szavazási szakaszban való részvétel sikertelenségében azonban munkánk szervezetlensége, pártunk szervezeti gyengéi játszották a fõ szerepet. Az önkormányzatokban végzett munka jelentõségét mutatja, hogy mindkét sikeresen megállított jelöltünk önkormányzati képviselõ volt. A politikai irányvonalra vonatkozó tézisek A tapasztalatok mindenekelõtt arra utalnak, hogy pártunk szervezettsége nem kielégítõ, nem voltunk képesek egy ilyen nagyszabású feladatot az adott körülmények között sikeresen megoldani. A pártmunkának sokkal inkább kifelé és az idõszerû politikai kérdések felé kellene fordulnia. Erõsíteni kell a párt elvi egységét, jobban meg kell értetni a tagsággal a széles szövetségi politika jelentõségét, de azt is tudatosítani kell, hogy a szövetségi politika csak saját pártunk folyamatos erõsítésével együtt hozhat sikereket. A szövetségek létrejöttét, illetõleg azok jó mûködését sokszor gyengítették saját munkamódszereink is; a szövetségesek ugyanis többet vártak volna tõlünk. Ez a körülmény világosan jelzi, hogy ma nem az a fõ veszély, bár ilyen veszély is létezik, hogy eltéríthetik pártunkat a következetes irányvonaltól, hanem hogy nem jutunk ki elszigetelt helyzetünkbõl. A vesztésre álló MSZP-nek az volt a fõ irányvonala, hogy õ az egyetlen képviselõje a baloldalnak és ezért mindenütt mellõzött illetve blokkolt minket. Az MSZP politikájára a helyes válasz az érdemi baloldali alternatíva képviselete. Ez az alternatíva akkor is létezik, ha most nem is tudtunk mögé megfelelõ számú jelöltet és országos listát állítani. Az MSZP-nek a tömegek szemében való lejáratottságában az a valós helyzet tükrözõ-

dik, hogy politikája nem védte a dolgozók érdekeit, ellenkezõleg, közrejátszott abban, hogy a válság terheit a már elszegényedett dolgozók vállára terheljék. Az Európai Unió feltétlen kiszolgálása, akár a belépési szerzõdéskötéskor, akár az azóta hozott újabb törvényekkel és szabályokkal kapcsolatban (például a Lisszaboni Szerzõdés szolgai elfogadása) alapvetõ nemzeti érdekeket sért. A kijózanodás a rendszerváltás illúzióiból és a kiábrándulás az Unióból a jövõbeni politizálás szempontjából olyan pozitívumot jelentenek, amelynek kihasználását nem szabad átengedni a jobboldalnak. A KB határozata a következõképpen foglalja össze a ta-

nulságokat: „A kongresszuson jóváhagyott politikai irányvonalon nem kell és nem szabad változtatni, de a tanulságok alapján a kialakult helyzethez igazodva kell alkalmazni. A szövetségi politikát tovább kell folytatni és szélesíteni. Meg kell erõsíteni a pártban az akarat és cselekvés egységét, és az önként vállalt pártfegyelmet. Fejleszteni kell a pártot, mind a központban, mind pedig megyei és alapszervezeteink tevékenységének erõsítése, korszerûsítése és bõvítése útján. Javítani kell munkamódszereinket és hatékonyabbá kell tenni munkánkat”. A határozat a továbbiakban meghatározza a konkrét feladatokat és intézkedéseket.

A Központi Bizottság ülése A Központi Bizottság ülésének napirendjén két fõ téma szerepelt: 1. A választási munka tapasztalatairól (írásos elõterjesztés), 2. Az önkormányzati választásokra való felkészülés. A KB a két témát együtt tárgyalta meg, mindkettõ elõadója Vajnai Attila volt, és az elõterjesztést a vitában felmerült kiegészítésekkel és módosításokkal a KB elfogadta. A KB szükségesnek tartja, hogy minden pártszervezet késedelem nélkül kezdje meg a felkészülést az önkormányzati választásokra, figyelemmel azokra a tervezett törvényi módosításokra, amelyek már nyil-

vánosságra kerültek. Mint a korábbi önkormányzati választások esetében, most is a területileg illetékes pártszervezet maga hozza meg a döntéseket a jelöltállításról és a kampányról. Egyetértés van abban, hogy országosan és helyileg is lehetõség szerint be kell vonni a baloldali civil szervezeteket mind a jelöltállításba mind pedig a kampányba. A felszólalók közül többen sürgették, hogy a központtól határozottabb eligazítást és több segítséget várnak. A KB jóváhagyta az elnökség javaslatát háromtagú titkárság megszervezésére.

Nagyobb megbecsülést a kétkezi munkásnak! Két éve mûködik a munkavállalói panaszvonal A Magyarországi Munkáspárt betartásával, Magunk is hozzá 2006 növekvõ aggodalommal kívánunk járulni a jogsértések figyeli a munkavállalókat sújtó felszámolásához és a munkaüsérelmeket, a munkaidõre vo- gyi konfliktusok rendezéséhez. natkozó szabályok és más mun- Ezt a célt szolgálja a két éve kaügyi elõírások megsértését a mûködõ országos panaszvonal. munkáltatók részérõl. Több A panaszokat kivizsgáljuka, és nagy cég vezetõi megakadá- ha törvénysértést alapítunk lyozzák a szakszervezet meg- meg, akkor az illetékesekhez alakulását és mûködését. Köve- eljuttatjuk és figyelemmel kíteljük a jogsértõ gyakorlat meg- sérjük. Eddig 375 megkeresés szüntetését, a fekete munka jött iwiw-en és skájpon, 535 tevisszaszorítását, a munkaügyi lefonon és 1715 e-mailen. konfliktusok tárgyalásos rendeTatár Csaba zését a munkaügyi törvények országos alelnök

6 TÁMPONT


Droppa György interjút adott a HVG riporterének

hvg.hu: Ön a közelmúltban nyilatkozatot írt alá, többek közt Vajnai Attilával és Tamás Gáspár Miklóssal együtt, miszerint mindent megtesznek egy új, baloldali párt megalapításáért, amely egyesítheti a rendszerkritikus erõket. Hol tartanak? Már megalakult az új párt? Droppa György: Alakulásról nincs szó. Nehéz dolga van annak, aki pártot alapít: a jobbés baloldal meghatározó pártjai ezt nem nézik jó szemmel. A Zöld Baloldalt szeretnénk megerõsíteni, ezért szorosabb kapcsolatot alakítunk ki a Munkáspárt 2006-tal − a Munkáspárt 2006 tagjai egyidejûleg Zöld Baloldal-tagok is lehetnek − és más baloldali szervezetekkel. hvg.hu: A már idézett deklarációban leneoliberálisozzák az MSZP-t. Önöknek nem tûnt föl, hogy a szocialisták a fõvárosi tömegközlekedés ingyenességét szorgalmazzák? D. Gy.: Igen, az MSZP neoliberális párt, választási szlogenjeitõl függetlenül. Más neoliberális pártokhoz hasonlóan − kicsit leegyszerûsítve − a piacra bízza a világ elõtt álló föladatok megoldását. A baloldali pártok viszont azt vallják, hogy a Föld javai nem állnak korlátlanul rendelkezésre, tehát az államnak be kell avatkozni e javak elosztásába. Az MSZP ettõl elég erõsen elkanyarodott. Sokat szívott föl az SZDSZ ideológiájából, aztán a magáévá tette azt. Persze lehet, hogy az MSZP teljesen átalakul, esetleg két-három részre szakad, és valamelyik közülük elkezd baloldali politikát folytatni, de nem hiszem, hogy az MSZP ötvenkilenc fõs frakciójának tagjait

baloldalinak lehetne nevezni. hvg.hu: És az LMP? D. Gy.: Az Európai Zöld Párton belül 46 többé-kevésbé különbözõ fölfogású párt mûködik. Aligha van az európai zöldeken belül még egy olyan jobboldali párt, mint az LMP. A gazdaságpolitikájuk liberális. hvg.hu: Liberálisok? Hogy mást ne mondjak, a termõföldet nem kívánják a szabad kereskedelem részévé tenni. Ugyanakkor a Zöld Baloldal egyik legszorosabb szövetségese a Munkáspárt 2006. Ennek elnöke a deklarációt önnel együtt aláíró Vajnai Attila, aki fõleg arról vált ismertté, hogy elõszeretettel sérti meg az 1993. évi XLV. törvényt, vagyis ötágú vörös csillagot visel a hajtókáján. Nem lenne-e politikusként kutyakötelessége betartani a törvényt − még akkor is, ha nem ért egyet vele? D. Gy.: Vajnai tükröt tartott a magyar társadalom elé. Érvelését egyébként az Európai Bíróság elfogadta, az Országgyûlés pedig mulasztásos törvénysértésben van azzal, hogy nem változtatta meg a törvényt. Európa többi országában nincs ilyen jogszabály. A törvényeket természetesen be kell tartani, de valahogy rá kell világítani arra, hogy ez a törvény nem fejezi ki megfelelõen azokat az elveket, amelyeket a törvényeknek meg kell jeleníteniük. A vörös csillag a munkásmozgalom legfõbb jelképe ma is, szerte a világon. hvg.hu: Az Elbától és a Lajtától keletre a vörös csillag finoman szólva más értelmezést kapott. A jogszabályi háttértõl függetlenül nem volna-e illõ azoknak az érzékenységére figyelemmel lenni, akiknek a hozzátartozóit kivégezték vagy örök életre megnyomorították a vörös csillag árnyékában? D. Gy.: A Parlament tetején nincs vörös csillag. Magyarország nem diktatúra, továbbá az Európai Unió tagjai vagyunk, elfogadva annak értékrendjét. Ebbe a vörös csillag belefér. hvg.hu: Ön a Centrum Pártnak volt 2002-ban a fõpolgármester-jelöltje, most pedig a baloldalon jeleskedik. Baloldalibb lett az elmúlt nyolc év-

ben? D. Gy.: Lehet, hogy baloldalibb lettem, de a Centrum Pártnak volt jobb- és balszéle, és mi egyértelmûen a balszélén voltunk. hvg.hu: Támogatják-e Sólyom László újraválasztását? D. Gy.: Nem. Sólyom Lászlót a Fidesz választotta köztársasági elnökké, eddigi tevékenysége nem igazán nyerte el rokonszenvünket. hvg.hu: Elég kiábrándító volt a szereplésük a választásokon. Kívánnak-e indulni az õszi önkormányzati választásokon? D. Gy.: Május végén kongresszust tartunk, ahol lemondok

elnöki pozíciómról, sõt: elnökségi tagságomról is. Az önkormányzati választáson való indulásról az új elnökség fog dönteni, föltételezem, hogy az új elnökség amellett lesz, hogy induljunk. hvg.hu: Miért mond le az elnökségrõl, sõt, az elnökségi tagságról is? D. Gy.: Egyrészt hatvanhárom éves vagyok, másrészt vállalni kell a következményét annak, hogy nem tudtam a Zöld Baloldalt meghatározó politikai erõvé tenni. Másnak talán sikerül, ami nekem nem ment. Szegõ Péter

Új vezetõk a Die Linke élén

A német Balpárt Rostockban, május 14−15-én tartott kongresszusa a távozó Oskar Lafontaine és Lothar Bisky helyére új vezetõket választott. Lafontaine egészségi állapota miatt a Saar tartományban való politizálásra kívánja tevékenységét összpontosítani, míg Bisky tavaly május óta az Európai Parlament baloldali frakciójának a vezetõje. A párt két társelnöke a 48 éves Gesine Lötzsch és az 55 esztendõs Klaus Ernst lett, ami generációváltást, de nem irányváltást jelent. A Die Linke elõször választott nõi alelnököt, akit a küldöttek 92,8 százaléka támogatott, Klaus Ernst a voksok 74,9 százalékát kapta. A vezetõk kiválasztásánál a párt megõrizte a korábbi „kelet− nyugat” kompromisszumot. A költségvetési szakértõnek tekintett Lötzsch asszony, a berlini Humboldt egyetem tanára eredetileg a Német Szocialista Egységpárt illetve a PDS tagja volt, a közgazdász végzettségû Klaus Ernst viszont az IG Metall szakszervezet egyik vezetõje és a Szociáldemokrata Párt liberális politikáját ellenzõ

WASG alapítói közé tartozott. A két politikus tagja a német parlamentnek, a Bundestagnak, ahol mindketten a Die Linke frakció alelnöki tisztét látják el. A kongresszus megválasztotta a párt négy alelnökét, akik között három nõ szerepel. Alelnök lett Sahra Wagenknecht, a Bundestagban a Baloldal gazdasági szóvivõje és a párt kommunista platformjának a vezetõje. A 2007 júniusában alakult pártnak jelenleg 78 000 tagja van, több mint a kereszténydemokrata CDU vagy az SPD tagsága. Az Észak-RajnaVesztfália-i választásokon történt sikeres szereplés után, a Die Linke képviselõi az ország 16 tartományából már 13-nak a regionális parlamentjében vannak jelen. A párt Berlinben és Brandenburgban részt vesz a tartományi kormányban is. A Die Linke az ország negyedik legerõsebb pártja, a tavalyi parlamenti választásokon több szavazatot kapott, mint a Zöldek vagy a bajor Keresztény Szociális Unió (CSU). Tudósítónktól


TÁMPONT 7

A neoliberális gazdaságelmélet és politika bírálata Az MSZP súlyos választási veresége nehéz helyzetbe hozta a baloldalt, hiszen miközben szigorúan neoliberális gazdaságpolitikát folytatott, azt hangoztatta, hogy õ az egyetlen baloldali erõ a mai Magyarországon. A választások eredménye és az azt követõ politikai visszhang több okból is hamis képet mutat a baloldalról. A második világháborúban azok a demokraták, szocialisták és kommunisták, akik együtt harcoltak a fasizmus ellen, azok voltak a baloldaliak; baloldalinak lenni mindenekelõtt azt jelentette, hogy antifasiszta vagy. A háború minden kérdést egy gyújtópontba gyûjtött, az élethalál harc felülírta, de nem szüntette meg az alapvetõ ellentéteket, amik a háború befejezése után sorra kibomlottak. Napjainkban a világgazdasági válság a neoliberális gazdaságpolitikát teszi a politikai felfogás központi kérdésévé. Amíg a multinacionális tõke és az õt képviselõ intézmények és szereplõk foggalkörömmel ragaszkodnak a neoliberális elvekhez, a baloldal elsõsorban e politika ellenében tud összefogni, a különbözõ baloldali irányzatok e kérdésben találhatnak egymásra. A tagadás azonban szükséges, de nem elégséges feltétele az összefogásnak. Rá fogunk mutatni a pozitív irányt adó megoldásokra is. A neoliberális gazdaságpolitika a keynesi piac és államfelfogással szemben született meg. Keynes a neoklasszikus piacelmélet híve volt, de az 1929-es válság hatására azt egy sarokpontján megtámadta. Nevezetesen a munkaerõpiacon nem tekintette érvényesnek a kereslet és kínálat automatikus egyensúlyteremtõ hatását. Keynes úgy vélte, hogy a bérek lefelé nem rugalmasak, és tudomásul vette a tényt, amit a neoliberális közgazdászok nem akarnak meglátni, hogy a munkanélküliség méretei és tartóssága alapjaiban rengetheti meg a kapitalizmust elõször az elméletben azután a gyakorlatban. Az elméletben, mert milyen gazdasági egyensúlyi rendszer az, amely periódikusan ismétlõdõ válságokban a munkaerõ 10−20−30 vagy akár még nagyobb százalékát az utcára dobja. A gyakorlatban pedig

azért, mert ez a körülmény a kapitalizmus ellenfeleinek kedvez, erõsíti a rendszer bírálatát, és ha tartósan így marad, akár a rendszer megdöntéséhez vezethet. Keynes az állam, a kapitalista állam feladatának tekintette, hogy ilyen idõszakokban a kereslet, a beruházások és a fogyasztás ösztönzésével, akár enyhe inflációval helyreállítsa az egyensúlyt. A keynesi gazdaságpolitika a második világháború után akkor és annyiban tudott a vezetõ tõkés országokban, elsõsorban Nyugat-Európában érvényesülni, amikor nemzetközi síkon a Szovjetunió, a szocialista országok léte és a gyarmati országok felszabadulási harcának sikerei egyfajta politikai egyensúlyt tudtak teremteni. E nemzetközi helyzet árnyékában ezen országokon belül is kialakult egy bizonyos fokú politikai egyensúly a tõke és a munka érdekei között, megnövekedett a kapitalista államok gazdasági szerepvállalása. Ez volt egyúttal a szociáldemokrácia virágzásának a korszaka is, amely nyíltan a kapitalizmus megreformálhatósága és megreformálása oldalára állt. Nemzetközi síkon azonban a politikai egyensúly viszonylag hamar megbomlott. A felszabadult volt gyarmati országok hiába kerestek, mert sokan az akkori politikai vezetõk közül valóban kerestek támaszt a szocialista országokban, országaiknak elõbb-utóbb meg kellett hajolniuk a kapitalista világrendszer gazdasági túlsúlya elõtt. A Szovjetunió vezetõi akarták e mozgalmak támogatását, azonban a szocialista országok gazdasági erejének növekedése − elsõsorban a történelmi elmaradottság okán − messze kevés volt ahhoz, hogy a tõkés világrendszerrel szemben tartós gazdasági ellensúlyt képezhettek volna. A hidegháborús politika és a második világháború szörnyû tapasztalatai a szovjet vezetést a katonai egyensúly létrehozására és fenntartására ösztönözték, amihez társult, hogy a nemzeti függetlenségüket elnyert gyarmati országok gazdasági önállósulási kísérleteinek kudarca, az újgyarmatosítási módszerek elterjedése politikailag is ismét a fejlett tõkés országok tartalékává változtatta ezeket az országokat. A

Szovjetunió nehézségeit a keleteurópai szocialista országokban keletkezett politikai és gazdasági konfliktusok is nehezítették. Mao Ce-tung szovjetellenes, amerikabarát fordulata különösen nagy súllyal billentette el a nemzetközi mérleget a kapitalista rendszer javára. A szovjet vezetés még inkább a katonai erõ fejlesztésére összpontosított, egyre inkább elfeledkezve nemcsak arról, hogy a szocializmus a népért van, de arról is, hogy a hátország egysége és gazdasági ereje alapvetõ katonai tényezõ is. A neoliberalizmus elõretöréséhez a hetvenes évek közepére megszületett a kedvezõ nemzetközi háttér. A keynesi közgazdasági nézetek elleni neoliberális ideológiai ellenforradalomhoz a döntõ lökést az 1974−1975-ös világgazdasági válság adta meg. A válság világossá tette, hogy a kapitalizmus keynesi korlátozott bírálata és az abból levezetett gazdaságpolitikák nem tudják megakadályozni a válságokat. Marxisták számára egyértelmû, hogy a periódikus gazdasági válságokat nem az ilyen vagy olyan gazdaságpolitikák okozzák, hanem magának a kapitalista gazdasági rendszernek a lényegi vonásai; a gazdaságpolitika legfeljebb elmélyíti vagy enyhíti a válságok kialakulását és mélységét. Ez a válasz azonban a tõke és hívei számára nyilvánvalóan elfogadhatatlan volt a hetvenes években, mint ahogyan elfogadhatatlan ma is. Milton Friedman és a chicagoi monetarista iskola készen állt a válasszal: a válság oka az állami beavatkozás, amely letéríti a piacokat az egyensúlyi fejlõdési pályáiról. Az 1974−1975-ös válságban nõtt a munkanélküliség és az infláció is növekedett, úgynevezett stagflációs helyzet alakult ki. A jelenséget a keynesi elmélet csõdjének tekintették, amíg Friedman álláspontja megoldást kínált: az állam gazdasági szerepét a piac szabad mûködési feltételeinek a biztosítására kell korlátozni, egyetlen feladata õrködni a pénzkibocsátás állandó, egyenletes növekedése felett. Nézetei igazolására Friedman felelevenítette Adam Smith tételét, amely szerint a gazdaságban az egyének akkor szolgálják legjobban a közjót, ha csak saját ér-

dekeikkel törõdnek, mert a szabad piac, mint egy láthatatlan kéz, az emberek háta mögött a sok egyéni törekvés ütközésének eredõjeként a köz legnagyobb hasznát teremti meg. E mellett megalkotta a munkanélküliség természetes rátája fogalmát is, amely mellett állandó szinten marad, se nem gyorsul, se nem lassul az infláció. Ezzel egyúttal elméletileg igazolta korunk kapitalizmusának azon jelenségét, hogy a válságokon kívüli idõszakokban is fennmarad a munkanélküliség egy szintje. Friedman elmélete erõsen politikai színezetû, szerinte az Egyesült Államok bámulatos fejlõdését a politikai és a gazdasági szabadságnak köszönheti, a szovjet és a szocialista országok gazdasági csõdje az állami gazdaságpolitikák, a tervgazdaság következménye. Nézetei elterjedését elõsegítette, hogy 1977ben neki ítélték a közgazdasági Nobel-díjat. Thatcher angol miniszterelnök és Reagan amerikai elnök gazdaságpolitikájukat Friedman nézeteivel indokolták. Ettõl fogva fokozatosan a neoliberalizmus leegyszerûsített ideológiája vált a közgazdaságtan és a gazdaságpolitikák uralkodó irányzatává. A Szovjetunió és a kelet-európai szocialista országok összeomlása felerõsítette a piac mindenhatóságába vetett hitet és az állam szükségszerûen káros szerepérõl szóló felfogást, és felgyorsította e nézetek továbbterjedésének a folyamatát. A neoliberális elmélet hangoztatása kiválóan megfelelt a multinacionális tõke érdekeinek. Az elmélet jegyében egyre jobban elterjedt a lobbizás, az államok gazdaságpolitikáját a színfalak mögött a legerõsebb tõkés csoportok érdekeinek rendelték alá. Megnõtt a gyakorisága, hogy a nagyvállalatokban vezetõ funkciót betöltõ és tulajdonos személyek vállalnak közvetlenül politikai funkciót. Miközben újra és újra az állam gazdasági szerepvállalását lehetett hibáztatni és csökkentését lehetett követelni. Újabb és újabb privatizálási követelésekkel lehetett elõállni nemcsak a termelésben, a kereskedelemben és a pénzügyekben, de amikor ott a lehetõségek kimerültek, akkor az olyan szolgáltatások területén is, mint az oktatásban és az egészségügyben.

(Folytatás a következõ számban.)

8 TÁMPONT


Demonstráció a görög nagykövetség elõtt A görög munkavállalók országos munkabeszüntetését támogató szolidaritási akciót tartott tucatnyi baloldali szervezet a görög nagykövetség budapesti épülete elõtt május 5-én. A rendezvényen a többi között az ATTAC Magyarország, a Magyar Egyesült Baloldal (MEBAL), a Magyarországi Munkáspárt 2006 és a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége aktivistái vettek részt. Vajnai Attila, a Magyarországi Munkáspárt 2006 elnöke a demonstráción azt mondta: a Görögországnak juttatott nemzetközi segélycsomag feltételéül szabott megszorító intézkedések a dolgozókat és a nyugdíjasokat sújtják, így azokkal fizettetik meg a válság árát, akik vétlenek a kialakulásában. Hozzátette: a mai napon az Európai Baloldali Párt és más szervezetek Európaszerte a budapestihez hasonló szolidaritási akciókat hirdettek meg Nem tudunk fizetni, nem fogunk fizetni mottóval. Krausz Tamás történész, a MEBAL vezetõje kijelentette: a görögországi tiltakozások meg-

mutatták, hogy lehetõség van széles körû társadalmi ellenállásra, „szembe lehet szegülni a neoliberalizmus újabb, világméretû offenzívájával”, amelynek célja − szavai szerint − a kis országok kizsákmányolása. Hozzáfûzte: a tõke nem fél a magányos forradalmároktól, kizárólag a dolgozók önszervezõdésétõl tart. Vajnai Attila ugyanakkor részvétét fejezte ki, amiért Athénban hárman életüket vesztették egy, a tüntetések során felgyújtott bankfiókban. Krausz Tamás viszont provokációról beszélt, mondván, hogy az erõszak és a tüntetõk lejáratása a hatalom érdekét szolgálja. A rendezvényre többen „Stop IMF!” feliratú, illetve a privatizációt, a megszorításokat és a neoliberalizmust elvetõ transzparensekkel érkeztek. A demonstráció végén a résztvevõk a nagykövetség épülete elõtt fényképeket készítettek, az itt készült fotókat a görögországi megmozdulások szervezõihez juttatják el. (MTI)

Születésnapi megemlékezés Kádár Jánosról A Kádár János Baráti Kör elnöksége és a Magyarországi Munkáspárt 2006 Kádár János születésének 98. évfordulója alkalmából május 22-én délelõtt 11 órakor Budapesten a Bányász Szakszervezet Székházában emlékünnepséget szervezett. Ünnepi beszédet mondott Moravcsik Attila, a KJBK országos elnöke és Orosz József, a KJBK és a Munkáspárt 2006 tagja. Szabó Lajos, a KJBK elnökhelyettese volt a levezetõ elnök, aki maga is megemlékezett Kádár Jánosról. Mindhárman vázolták a baloldal jelenlegi nehéz helyzetét, amibõl csak összefogással lehet kijutni. Ezután a Kádár János elveinek

megõrzésében és népszerûsítésében végzett munkáért emlékplakettet, díszoklevelet és könyvjutalmat adtak át négy elvtársunknak és elvtársnõnknek, név szerint Dr. Vuics Tibornak, a KJBK Baranya megyei elnökének és Brózik Ferencnek (Baranya megye), Horváth Mihálynénak (Komárom−Esztergom megye) és Kósik Lajosnénak, a Munkáspárt 2006 és a KJBK elnöksége tagjának (Budapest). Az emlékünnepség az Internacionálé hangjaival ért véget. Csepeli László a Munkáspárt 2006 Pécs városi elnöke TÁMPONT −

Megbeszélés a baloldali összefogásról május elsején a MEBAL sátrában.

Megemlékezések a gyõzelem napja 65. évfordulója alkalmából Nyíregyháza Ukrajna nyíregyházi fõkonzulja és az Oroszországi Föderáció debreceni fõkonzulja meghívására Borszéki István, a Szabolcs−Szatmár megyei pártszervezet elnöke és Titi József, az országos elnökség tagja részt vettek a fõkonzulátusok által május 8-án rendezett ünnepségeken. A koszorúzáson és a megemlékezésen a városi vezetés részérõl megjelent Csabai Lászlóné, Nyíregyháza megyei jogú város polgármesterasszonya és Jeszenszki András, az MSZP városi szervezete elnökségének tagja, önkormányzati képviselõ, a rendõrkapitányság városi parancsnok helyettese, a Nyíregyházi Hadkiegészítõ Parancsnokság parancsnoka és helyettese. Megkoszorúzták a nyíregyházi városi temetõben és a Luther téren található szovjet emlékmûveket és részt vettek a konzulátuson tartott megemlékezésen. Titi József Pécs Május 9-én 11 órakor a pécsi köztemetõben a Munkáspárt 2006 Baranya megyei és Pécs városi vezetõi és tagjai megemlékeztünk a második világháború befejezésének 65. évfordulójáról. A magyar és az orosz (szovjet) himnusz elhangzása után ünnepi beszédet mondott az Oroszországi Föderáció

A MAGYARORSZÁGI MUNKÁSPÁRT 2006 IDÕSZAKI LAPJA Felelõs kiadó: Fratanolo János, a Magyarországi Munkáspárt 2006 elnöke Bankszámlaszám: Fókusz Takarékszövetkezet Kecskemét, 51700155-11117320 Postacím:1439 Budapest, Pf. 710. www.munkaspart-2006.hu

Nagykövetségének kereskedelmi attaséja és Dr. Bödõ László. Ezután koszorúzásokra került sor, amelyben korabeli katonai egyenruhába öltözött fiatalok segítettek és álltak díszõrséget. 18 szervezet és párt koszorúzott, többek között a Baranya Megyei Közgyûlés, Pécs Megyei Jogú Város, a Baranya megyei Rendõr-Fõkapitányság, a Pécsi Rendõrkapitányság, a Nemzetõrök Megyei Szervezete, az Ukrán Kisebbségi Önkormányzat, az MSZP. A Magyar Ellenállók és Antifasiszták Pécsi Szövetsége nevében Bödõ László, a Munkáspárt 2006 részérõl Morvay Nándor megyei elnök és Csepeli László városi elnök, a Kádár János Baráti Kör részérõl Dr. Vuics Tibor helyezték el koszorúikat. A szervezõket, a Pécsi Orosz− Magyar Társaságot Dr. Hõs Tamásné elnök és Horváthné Szemerédi Mária titkár, a Szabolcs Fejedelem Katonai Hagyományõrzõ Egyesületet és a IV. Mecseki Történelmi Napok Szervezõ Bizottságát Tóth János elnök és Dr. Rabovszky Gábor képviselték. Az ünnepség különleges színfoltja volt, hogy a Szerb Pravoszláv Egyház papja megszentelte a sírokat, a Református Egyház tábori tiszteletese pedig imát mondott elhunytakért, tolmácsolva mindnyájunk kívánságát: „Soha többé háborút!” Dr. Vuics Tibor

Az események sodrásában

Recommend Documents