Némethné Dikán Nóra A Z ÉRTELMISÉGI F O R R A D A L M I BIZOTTSÁG NYÍREGYHÁZÁN 1956 OKTÓBERÉBEN
A legújabbkorral foglalkozó történész kollégáknak feltehetően nem kell bemutat nom az 1956-os megtorlás témaköréből azt a forráskiadvány sorozatot, amelynek első kötetét a Jósa András Múzeum 1992-ben adta ki. Az utolsó, a tizenegyedik a napokban készült el a Tanárképző Főiskola nyomdájában. Ez a forráskiadvány sorozat a korabeli közigazgatási beosztás szerint járásonként rendezve tartalmazza a témába vágó különböző típusú (tanácsi, párt és bírósági) iratokat. Az 1989-ben megjelent „1956 októbere Szabolcs-Szatmárban" című dokumentumkötettel együtt — amelyet Vida István, a Történettudományi Intézet tudományos főmunkatársa szerkesztett —, s amelyik az 1956. október 23. és november 4. között született for radalmi bizottsági jegyzőkönyveket, újságcikkeket, rádiófelvételeket, röplapokat tartalmazza, lehetőséget nyújt annak a rekonstrukciójára, hogy mi is történt 1956ban itt a megyénkben. 1956 történetének monografikus feldolgozását nyilván számos résztanulmány fogja megelőzni, s ez az írás is gondolatok gyűjtése ehhez a munkához. Amikor a nyíregyházi értelmiségi forradalmi bizottságot választottam előadá som témájául, nem látszott hálás feladatnak. Ez a forradalmi bizottság összesen négy alkalommal ült össze, ebből csupán egyszer, a megválasztásának pillanatában voltjelen minden tagja. A négyből egy jelölőgyűlés volt, egy pedig az értelmiségi nagygyűlést követő rövid megbeszélés, azaz egy alakuló gyűlés. Az értelmiségi bi zottság október 30. és november 3. között tehát négy napot élt. Ha a forradalmi eseményekkel egyidejűleg keletkezett elsődleges forrásanyagot veszem számba, akkor van egy röpcédula, amely az értelmiségi nagygyűlésre invi tálta Nyíregyháza lakosságát — ez másolatban maradt fenn. Az értelmiségi nagy gyűlés felszólalói közül Babicz Béla leírta beszédét, amit elkértek tőle és beolvas tak a rádióba — ez is másolatban őrződött meg. Készült és megmaradt egy eredeti megbízólevél Szilágyi és Rácz aláírásával, amely feljogosítja az értelmiségi forra dalmi bizottság öt tagját a városi és megyei forradalmi bizottságokban való rész vételre. Negyedszer: íródott egy levél a megyei forradalmi bizottság elnökéhez, amelyben az értelmiségi bizottság követeli a volt vezetők eltávolítását az állami posztokról — szintén másolatban maradt meg. S végül rendelkezésünkre áll Barota Mihály jegyzetfüzete. 1
2
3
Dr. Dikán Nóra: Az 1956-os forradalom utáni megtorlás Szabolcs-Szatmár megyei dokumentumai ( a továbbiakban Dikán). 1-11. köt. Nyíregyháza, 1992-1997. 1956 októbere Szabolcs-Szatmár megyében. Dokumentumok. Szerk. Vida István. Nyíregyháza, 1989. Az említett dokumentumokat lásd Szilágyi László és társai per irataiban. Hadtörténeti Levéltár (a továbbiakban HL), Debreceni Katonai Bíróság, 261/1957. 1
2
3
Nagyjából eredetileg is ennyi készült. A sajtóban nincs hír az értelmiségi bi zottságról. Igaz, a rádió többször foglalkozott az értelmiségi nagygyűléssel, de no vember 4. után a magnószalagokat megsemmisítették, hogy ne kerüljön a nyomozó hatóságok kezébe. A magánfeljegyzések, beszédvázlatok egyébként is ritka esetben kerülnek közgyűjteményekbe, de ezektől jobb volt akkor megszabadulni. Ha az értelmiségi forradalmi bizottság tagjai felét nem sújtották volna börtön büntetéssel, s nem lett volna selejtezési tilalom a politikai vonatkozású bírósági pe rekre, ma aligha tudnánk többet róla, mint amit ezek a dokumentumok tartalmaz nak. Mindezt azért bocsátottam előre, mert az 1956-os forradalomra vonatkozó ada tokat többnyire nem az eseményekkel egy időben keletkezett forrásanyagokból, hanem a későbbi, a megtorlás időszakának irataiból kell merítenünk. Amikor for ráskiadvány-sorozatunk publikálását megkezdtük, sokan — itt most nem a szakma képviselőire gondolok — vegyes érzelmekkel fogadták ezeket a köteteket, mond ván nem a teljes igazságot tartalmazzák. Hát persze hogy nem, ez a hatalomnak az önigazolása, vélt vagy valós félelmekből táplálkozó bosszújának tárháza, amiből ki kell hámozni az igazat, az indítékot, a célt. De hozzátehetjük, hogy még abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy az események még élő szereplői segíthetnek kibogozni a szálakat. Az eseménytörténet, tehát a forradalmi bizottság elképzeléseinek, törekvései nek, munkája eredményének kihámozása a különböző tanúvallomásokból önmagá ban sem kis feladat, de a téma igazi jelentőségét az értelmiségi forradalmi bizott ság tagjainak elő- és utóélete adja meg. Most csupán az értelmiségi bizottság meg alakulását, működésének történetét és a tagjai elleni megtorlást ismertetném. 1956. október 30-ra a szakszervezetek megyei székházába, a volt „Gazdakör" épületébe értelmiségi nagygyűlést hirdettek, amelyet hangosbemondó, rádió útján, sőt szórólapokon is igyekeztek tudtul adni a város lakosságának. A gyűlés összehí vását a Testnevelési és Sportbizottság megyei irodáján dolgozó Demjanovics Ar nold testnevelő tanár kezdeményezte, aki elégedetlen volt a városi és megyei for radalmi bizottságok szervezésének módjával és összetételével. Ismeretes, hogy az október 26-i nyíregyházi tömegmegmozdulás után egyik gyűlés követte a másikat, a város és a megye élére kerülő forradalmi bizottságok formálódtak, alakultak, s összetételükre sokkal inkább a spontaneitás, mint egy átgondolt koncepció volt jellemző. Demjanovics az október 27-i városházán tartott gyűlést követően szűrte le azt a véleményét, hogy a városi munkástanácsban olyan anarchia van, hogy az „értelmiségnek" kell rendet teremteni. Babicz Béla körorvos így emlékezett 4
Az értelmiségi forradalmi bizottság történetét a Szilágyi László és társai perében elítélt Rácz István, Lupkovics György, Debreceni László, Bencs Károly, Barota Mihály és Szilágyi László kihallgatási jegyzőkönyveiből, továbbá Horváth Sándornak, a Kossuth Gimnázium igazgatójának, Porzsolt Ist vánnak, a nyíregyházi Tanítóképző igazgatójának, Vass Ottónak, a rádióstúdió munkatársának, Zsurakovszky Mihálynak, a nyíregyházi rádió vezetőjének, Fehér Gábor rádiótechnikusnak és Babicz Béla körorvosnak a perben tett tanúvallomásai alapján állítottuk össze. Külön csak azon személyek vallomására hivatkozunk, feltüntetve a kihallgatás dátumát, akiktől idézünk is. 4
Demjanovics szavaira, amikor megkereste őt az értelmiségi gyűlés előkészítésével kapcsolatban: „Doktor úr, csürhe vette át a város vezetését és borzalmas állapotok vannak a tanácson, cigányok és egyéb kétes elemek vezetik a várost, valamit tenni kell. " Ezt a mondatot, de különösen a „csürhe" szót a bírósági eljárás során szíve sen idézték, való igaz azonban, hogy Demjanovics kemény kritikával illette a mun kástanács szervezése körüli anarchiát, és ebben az október 29-én a Testnevelés és Sportbizottság irodájában a jogászok, orvosok, tanárok és a papság képviselőjeként összejött 16-17 személy, akik részt vettek az értelmiségi gyűlés előkészítő bizott ságának a munkájában, mindnyájan egyetértettek. Sőt egyenesen Rácz Istvánnak, a Vasvári Pál Gimnázium tanárának, a városi munkástanács vezetőjének tudták be az anarchikus állapotokat, akiről tanártársai azt mondták: „Nem arra született, hogy egy város vezetését ilyen időben ellássa... " , s ez alatt nem emberi kvalitásait, ha nem vezetői rátermettségét értették. A SZOT megyei székházában összehívott nagygyűlésen több százan jelentek meg, a megyei bíróság dolgozóinak például a háromnegyede elment a gyűlésre. Az elnökségben az előkészítő bizottság tagjai közül Demjanovics Arnold tanár, Babicz Béla orvos, Horváth Sándor, a Kossuth Gimnázium igazgatója, Debreceni László gépkocsivezető (1945 előtt hivatásos katonatiszt), Hubai Pál ügyvéd, Káplár Gusztáv római katolikus, Smid Lehel evangélikus lelkészek foglaltak helyet. A kö zönség soraiból fel lettek híva az emelvényre Lengyel Antal újságíró, a Szociálde mokrata Párt 1948-ban megszüntetett lapjának, a Nyírségnek a tulajdonosa, Lupkovics György könyvelő, volt kúriai bíró, aki a Kisgazdapártnak, Pásztor Jó zsef, Zomborszky János földművesek pedig a Szociáldemokrata Pártnak, illetve az 1947-es választásokon induló Demokrata Néppártnak a képviselői voltak. Bár az előző napi előkészületi gyűlésen Barota Mihály, a Vasvári Pál Gimnázium tanára és Bencs Károly (építkezési dolgozó, a Magyar Függetlenségi Párt volt tagja) nem voltak ugyan jelen, de értesültek róla, hogy a szervezők számítanak együttműködé sükre, szerepvállalásukra. 5
6
A felsoroltak közül került ki a tíz főből álló értelmiségi forradalmi bizottság. A névsort Demjanovics olvasta fel, kérve a gyűlés jóváhagyását. Egyedül a felszóla lásával sikert arató Sziklai István ügyvédet, aki 1945 és 1948 között katonatiszt volt, juttatta be a gyűlés az előzetes tervtől eltérően tizenegyediknek az értelmiségi bizottságba. Az elnöklő Horváth Sándor ismertette, hogy az értelmiségi forradalmi bizott ságnak a célja képviselni az értelmiség érdekeit, s azon lenni, hogy az értelmiség a közéletben, a városi és megyei forradalmi bizottságokban elfoglalhassa méltó he lyét. Utalva az előző nap megalakult városi és megyei forradalmi bizottságokban uralkodó anarchikus állapotokra, egyenesen új választásokat követelt, mert szerinte Lásd Babicz Bélának a Szilágyi László és társai perben tett 1957. júl. 5-i tanúvallomását. HL, Deb receni Katonai Bíróság, 261/1957. Lásd Horváth Sándornak a Szilágyi László és társai perben 1957. máj. 24-én tett tanúvallomását. HL, Debreceni Katonai Bíróság, 261/1957. 5
6
„számos olyan egyén is bekerült a testületekbe, akik önmagukat delegálták, akik karrieristák, vagy meglehetősen kétes hírű, kétes múltú egyének, de vannak ott olyan vezetők is, akik hibásak a múltbeli bűnökért. " Hiányolta a szervezettséget, az arányos képviseletet, amiben bizony igaza is volt. Az október 29-i megyei nemzeti bizottság megválasztásáról Porzsolt István, a Tanítóképző Intézet igazgatója, aki elnökölt ezen a gyűlésen elmondta: a reggel há romnegyed 10-kor kezdődő gyűlés este 8 órakor fejeződött be, amikor is pontot tettek a 60 tagú megyei nemzeti bizottság megválasztására. Az értekezlet már a délelőtt folyamán is népgyűlés jellegét öltötte, jöttek, mentek az emberek a gyűlé sen, s akit délelőtt megszavaztak, azt délután kihúzták a listáról. Igaz viszont az is, mint ahogy az értelmiségi forradalmi bizottság tagjainak k i választása, úgy mind a városi, mind a megyei vezetés (ún. intézőbizottság) össze tétele a népgyűlésnél egy jóval szűkebb körben dőlt el. A nagygyűlés befejeztével a 11 tagúra bővült értelmiségi forradalmi bizottság visszavonult és elosztotta feladatait: Lupkovics György lett a bizottság vezetője, mert Horváth Sándor a konkrét ügyekben nem vállalt szerepet, így Lupkovics kapta a megyével való kapcsolattartást, Sziklait a városhoz delegálták, Debreceni Lászlót nemzetőrparancsnoknak jelölték, Barota Mihály mellett Bencs Károly a rádió, Lengyel Antal pedig a sajtó felügyeletét vállalta. A bírósági iratokban az ún. ötös bizottságnak nevezett csoport tagjai átmentek a városházára és ismertették a városi munkástanács elnökével, Rácz Istvánnal az ér telmiségi gyűlés határozatát. Bencs Károly, Barota Mihály és Lengyel Antal meg is kapták Rácztól a rádió, illetve a sajtó vezetésére és irányítására felhatalmazó megbízólevelüket, ami után elvonultak, hogy elfoglalják posztjaikat. Debreceni és Sziklai, akik mint volt katonatisztek a nemzetőrség szervezésében és vezetésében szerettek volna részt vállalni, azonban nem jártak sikerrel. A pol gárőrség vezetőjének kiválasztásában már megszületett a döntés. A városnál sem méltányolták Debreceni Lászlónak a polgárőrség vezetésére irányuló aspirációit. Október 31-én Szilágyi László a megyei nemzeti bizottság elnöke pedig közölte a nála ez ügyben megjelenő Sziklaival, hogy elkésett, a polgárőrség a honvédséggel és a rendőrséggel karöltve már működik. A megyei nemzetőrség feletti parancs nokságot Kabai Dezső kútfúró mesterrel, a Szabadságharcos Szövetség volt me gyei vezetőjével együttesen saját maga tartja kézben. Debreceni annyit ért el, hogy kapott egy felhatalmazást Szilágyi és Kabai aláírásával, hogy a város területén a rend és biztonság fenntartása érdekében további karhatalmi egységeket szervezhet Dandos Gyula diákkal, Huszár Emillel, és Burján Sándor kórházi könyvelővel együtt. A város számos üzemében jártak is toborzás céljából, ezenkívül Debreceni szervezte meg a városháza hivatali szobái előtt szolgálatot teljesítő diákőrséget, amely számára fegyvereket is szerzett. Azzal, hogy Debreceni Lászlónak nem 7
Lásd Porzsolt Istvánnak a Szilágyi László és társai per nyilvános tárgyalásán 1957. nov. 22-én el mondott tanúvallomását. H L , Debreceni Katonai Bíróság, 261/1957.
7
sikerült a polgárőrség parancsnoki tisztségét elnyerni, így ezen a téren Sziklainak sem termett sok babér, aki október 31-én délutántól kikapcsolódott a közéletből. Az előtte lévő napon azonban Sziklai még Lupkovics György társaságában megjelent a városi és megyei forradalmi bizottság ülésein, hogy az értelmiségi for radalmi bizottság határozatainak érvényt szerezzenek. Nem éppen a legszerencsé sebb pillanatban érkeztek a városházára, ahol Rácz István közölte, hogy különö sebben nem tud velük foglalkozni, mert éppen most vitáznak a megyével, hogy megszűnjön-e a városi munkástanács, illetve egybeolvadjon-e a megyével, továbbá arról, hogy a városi forradalmi bizottság elnöke Rácz legyen vagy Szilágyi. A me gyei nemzeti bizottság is ülésezett, itt szintén azon folyt a vita, ki legyen a vezető, hány forradalmi bizottság működjön és milyen hatáskörrel. Rácz az értelmiségi klub küldötteivel, Lupkoviccsal és Sziklaival átmentek a megyeházára, ahol már folyt a vita. A megbeszélésen 8-10 fő vett részt, köztük a rendőrségtől File György rendőr százados, a honvédségtől 2-3 tiszt, Molnár Jenő, a megyei tanács vb elnökhelyettese, Szilágyi László, a megyei nemzeti bizottság el nöke és még néhány intézőbizottsági tag. Többen — köztük maga Lupkovics György is — hozzászólásukban azt hangsúlyozták, hogy ne legyen két forradalmi bizottság, mert így csak vita és széthúzás lesz. Legyen csak egy, s annak alárendel ve működjön egy városi és egy megyei részleg. Alakítottak egy jelölőbizottságot, amiben Molnár Jenő a megyei tanács apparátusát, Lupkovics György és Sziklai István az értelmiséget, File György a rendőrséget és Nádasi József gazdálkodó a városi munkástanácsot képviselte. A jelölőbizottság a legfontosabb kérdésben, az elnök személyében nem tudott dönteni. Felmerült Szilágyi és Rácz mellett Molnár Jenő, File György neve is. Végül úgy határoztak, hogy egy öttagú csúcsbizottságra tesznek javaslatot, s a bizottság tagjai (Szilágyi László, Rácz István, Demeter Já nos , Oláh László és Nádasi József) maguk között döntsék el, ki lesz a vezér. 8
9
Továbbá javaslat született egy városi és egy megyei albizottságra. Az ismerte tett névsornál nem véletlenül fogok utalni a foglalkozás mellett az egyes személyek politikai múltjára is, hogy egyértelmű legyen, mennyire Lupkovics György, az FKgP megyei elnöke, a párt volt országgyűlési képviselője és alelnöke vitte a prí met a jelölőbizottságban. A megyei albizottság tagjának javasolták: Kósa András tisztviselőt, az FKgP volt országgyűlési képviselőjét, Molnár Jenő megyei elnök helyettest, volt kisgazdapárti alispánt, Blanár Mihály kórházi főkönyvelőt, volt já rási főjegyzőt, Szűcs János elektroműszerészt, aki Szilágyi Lászlóval dolgozott együtt a nyíregyházi villanytelepen és Garai Mihályt, az FKgP volt parlamenti képviselőjét. Lupkovics egyébként helyesen úgy gondolkodott, hogy ha a forradalmi szerve ket legalizálják, s beépülnek, ha átmenetileg is a tanácsrendszerbe átvéve a vá lasztott testületek feladatait nem mindegy, hogy az FKgP leendő megyei vezérkara milyen pozíciókat foglal el ezekben a testületekben.
9
Demeter János a Tanítóképző volt gondnoka, 1956 elejétől MOHOSZ-nál anyagnyilvántartó. Oláh László régi szervezett munkás, a Faipari Ktsz igazgatója, az MSZMP alapító tagja.
A városi szervezethez Vityi Zoltán és Pogonyi István tanácsi dolgozókat, Pász tor József, volt SZDP-s képviselőt, Sziklai Istvánt és Havasi Mihály, volt állat nagykereskedőt javasolták. Állítólag, amikor Lupkovics György felolvasta a jelölőbizottság javaslatát, döbbent csend fogadta. Sem ellene, sem mellette nem foglalt állást senki. Szilágyi úgy oldotta meg a gordiuszi csomót, hogy másnapra halasztotta a döntést. Ez a kérdés a továbbiakban azonban lekerült a napirendről. A megyei forradalmi bizott ság Szilágyi, a városi pedig Rácz elnöklete alatt működött tovább változatlan öszszetételben. Lupkovics érdeklődése ezután főként a pártszervezés felé fordult. Jól tudta, amennyiben az ígért többpártrendszer megvalósulna, a forradalmi szervek helyét előbb-utóbb átveszik a választott szervek, s a pártok szervezeti kiépítésében elért eredmények sorsdöntők lehetnek. Az értelmiségi bizottság azon tagjai, akik funk ciót vállaltak a városnál és a megyénél, október 31-én délután beszámoltak a tízes bizottságnak, hogy sikerrel vagy sikertelenül jártak. Demjanovicsnak, a bizottság titkárának a beszámolója előrevetítette kezdeményezéseik részleges kudarcát. El mondta, hogy Sziklai a városnál fegyvert követelve fenyegetőzött. Bencs el kívánta zavarni a rádió vezetőit, pedig erre egyikőjük sem kapott felhatalmazást. Az értel miségi forradalmi bizottság úgy határozott, hogy mindkettőjüket vissza kell hívni. Ennek persze már nem volt különösebb jelentősége, mert Sziklai, aki sem a város nál, sem a megyénél nem ért el semmit, október 31. délutánjától már nem vett részt a forradalmi eseményekben. Bencs Károly pedig miután 30-án és 31-én beolvasta beszédeit a rádióban, Budapestre utazott. Az értelmiségi bizottság november l-jén az alakuló gyűléssel együtt megtartotta harmadik s egyben utolsó összejövetelét, amelyen megfogalmazta a volt kommu nista vezetők leváltásának és a titkos ÁVH-s iratok elkobzásának követelését. Elmondható, hogy az értelmiségi bizottságnak a városi és a megyei forradalmi bizottságok szervezeti felépítésére tett javaslatait levették a napirendről, tagjai a nemzetőrség vezetésében nem kaptak helyet. A sajtóban és a rádióban nem az ér telmiségi csoport koncepciója lett érvényre juttatva, hanem a delegáltak saját mű veikkel — mint Bencs Károly a rádióbeszédeivel, Lengyel Antal vezércikkeivel — jelentkeztek. Egyedül Barota Mihálynak volt tervezett műsorpolitikája, és talán ez közelített leginkább az elvárásokhoz, hogy színvonalasabban s egyben forradal mibb hangon szóljon a nyíregyházi stúdió. Az értelmiségi forradalmi bizottságnak orvos tagja Babicz Béla éppen úgy, mint az irodalmi, újságírói ambíciójú Lengyel Antal, Barota Mihály és Bencs Károly, a saját szakmai közegében kívánt politikai szerepet játszani. Az egészségügy területén a kórház, a rendelőintézet és városi egészségügyi osztály külön-külön választott munkástanácsot, majd létrehoztak egy vegyes bizottságot, amelynek egyetlen feladata volt, hogy a „letűnt Rákosi rendszerben" 10
A Forradalmi Értelmiségi Tanács átiratát a megyei nemzeti bizottság vezetőséghez lásd Dikán, 5. köt. 147-148. 1 0
vezető szerepet betöltő, párthatáskörben lévő, ún. bizalmi állások párttag funkcio náriusait leváltsa, mégpedig a kórház igazgatóját, a gazdasági ügyeket intéző gondnokot, a személyzeti osztály vezetőjét, továbbá a megyei egészségügyi osztály vezetőjét. A november l-jén a kórházban összeült csúcsbizottság elnöki posztját Babicz Béla körorvos, a városi egészségügyi osztály munkástanácsának küldötte töltötte be. Végül röviden a megtorlásról. Az értelmiségi forradalmi bizottság két tagja, Lengyel Antal és Lupkovics György 1956 novemberében megjárták az ungvári börtönöket. Szabadon bocsátásuk után, amikor a magyar hatóságok 1957 elején megindították immár szervezett formában a megtorlásokat — ennek is megvolt a maga menetrendje —, Lupkovics Györgyöt Sziklai Istvánnal együtt áprilisban, Debreceni Lászlót, Bencs Károlyt és Barota Mihályt június hónap folyamán letar tóztatták. Lengyel Antalnak és Demjanovics Arnoldnak azzal sikerült a börtönt megúszni, hogy mindketten még idejében külföldre távoztak. 1 Az 1958. május 6-án kivégzett Szilágyi Lászlónak és társainak perében húsz vádlottat ítéltek el, közülük öten az értelmiségi forradalmi bizottság vezetői voltak, s ügyüket elsőfokon a Debreceni Katonai Bíróság tárgyalta. Barota Mihályt egés zségügyi okok miatt 1958. január 20-án szabadlábra helyezték, s perét áttették a nyíregyházi megyei bíróságra. Bár egy év börtönbüntetésre lett ítélve, de mivel az ítélethozatal pillanatában súlyos tüdőműtét előtt állt, 1958 októberében egyéni ke gyelmet nyert, és már nem került vissza a börtönbe. Debreceni Lászlót és Sziklai Istvánt 1 évi, Bencs Károlyt 1 év és hat hónapi börtönre mint főbüntetésre ítélték, amit ki is töltöttek. Lupkovics Györgyöt nem véletlenül hagytam utoljára, ugyanis ő azon megyei forradalmi vezetők közé tartozott, a kivégzett Szilágyi Lászlón és Tomasovszki Andráson kívül, akikre a legmagasabb büntetést szabták ki, 15 év börtönt. Egyéb ként Lupkovics György 1961-ben kegyelemmel szabadult, 71 évesen. 1957. július-augusztus hónapokban letartóztatták Babicz Bélát (orvostársaival együtt) és elsőfokon hat év börtönre ítélte a nyíregyházi megyei bíróság. A felleb bezési eljárás során a Legfelsőbb Bíróságnak az volt a véleménye, hogy a vádlottak által elkövetett cselekmények tárgyi súlyát rendkívüli mértékben túlértékelte a nyíregyházi megyei bíróság, és ez eredményezte a törvénysértő, aránytalanul sú lyos büntetések kiszabását. A Legfelsőbb Bíróság 1958. június 2-án hozott ítéleté ben a börtönbüntetéseket leszállította, és Babicz Béla börtönbüntetését 2 év hat hónapra csökkentette. 1
12
13
14
Nyíregyháza város egészségügyi osztályának, a megyei kórház és a rendelőintézet forradalmi bi zottságainak együttes üléséről készült jegyzőkönyvet lásd uo. 428-429. A Szilágyi László és társai perben hozott ítéleteket közli Dikán, 5. köt. 204-382. Barota Mihály bírósági ítéletét lásd uo. 142-146. A Babicz Béla és társai per bírósági ítéletét közli Dikán, 5. köt. 399-435. 11
1 2
1 3
1 4
1957 őszén a B M által az ún. operatív nyilvántartásba vettek száma 650 ezer volt, amelyből az októberi forradalomban tanúsított magatartásukért nyilvántartás ba vettek száma 65 ezret tett k i . A Politikai Bizottság 1957 őszén 300 ezerben szabta meg nyilvántarthatok számát. Az osztályidegen — s ebből fakadóan az ellenséges — kategóriákba tartoztak: a volt uralkodó osztály tagjai a kulákokig bezárólag, továbbá az 1945 előtti államap parátus tagjai egészen a községi jegyzőkig. De mint ellenséges elemet nyilvántar tásba kellett venni az 1945 után működő, a hatalom által jobboldalinak minősített pártok vezetőit és aktív tevékenységet kifejtő tagjait, beleértve a Függetlenségi Frontba tartozó pártokat, illetve azok jobbszárnyát. Az e kategóriákba tartozókat az MSZMP vezetése a rendszer potenciális ellenségének tartotta, s elsősorban őket okolta és büntette az 1956-ban történtekért. Ezek után érthető, hogy a Szabolcs-Szatmár megye 1956-os történetéről íródott Fehér Könyv keresi ezt a láthatatlan osztályellenséget. Nem véletlen, hogy a Szi lágyi László és társai per húsz vádlottja közül csupán azok életrajzát közli fényké pes melléklettel, akiket ezekbe a kategóriákba bele tudott gyömöszölni: mégpedig akik a koalíciós években aktív politikai szerepet játszottak, vagy az M K P koalíciós partnereiként működő, vagy az 1947-es választások után a koalíció ellenzékeként fellépő pártokban politizáltak, vagy az 1945 előtti államapparátus alkalmazottai voltak, továbbá tehetősebb családokból származtak. Az értelmiségi ötös bizottság tagjai közül Lupkovics György az FKgP, Lengyel Antal a Szociáldemokrata Párt, Bencs László a Pfeiffer Zoltán vezette Függetlenségi Pártban aktívan politizált, és viselt a megyei pártelnöktől országgyűlési képviselőig tisztségeket. Sziklai István és Debreceni László katonatisztek voltak. Lupkovics György 1945-től, miután bú csút mondott a köztisztviselői pályának, 118 holdas birtokán kezdett gazdálkodni, de Barota Mihályt is azért zárták ki 1954-ben az MDP-ből, mert szüleinek 39 kat. hold szántó és 2 kat. hold szőlő volt a birtokában. Nem lenne érdektelen beszélni arról, hogy a vádirat és a bírósági ítélet hogyan minősítette mindazt, amit a felsorolt személyek a forradalmi bizottságokban tettek, milyen indokkal sorolták azokat az izgatás vagy a népi demokráciával szembeni szervezkedés kategóriájába, vagy arról, hogy a Legfelsőbb Bíróság vagy a Legfel sőbb Bíróság Népbírósági Különtanácsa és a megyei bíróságok ítéletei között érzé kelhető olykor jelentős eltérésnek mi volt az oka, továbbá, hogy mennyire követte a politikai élet változásait az ítéletek szigorúsága vagy enyhülése. Érdemes volna nem csupán néhány szóval utalni, hanem részletesen áttekinteni mindazoknak az életútját és politikai, szakmai pályafutását, akiket e dolgozatban említettem, való színűleg közelebb kerülnénk annak a kérdésnek a megválaszolásához, hogy miért éppen ők alkották a potenciális bázisát a forradalom megyei vezérkarának. 15
15
Magyar Országos Levéltár, MSZMP-iratok, 288. f. 5/47. 6. e.
