Nagy Ferenc
A SZABOLCSI DIAKOK SZEREPE A F O R R A D A L M I ESEMÉNYEKBEN ( 1956 ) A levéltáros számára szakmai kötelesség és egyben megtisztelő bizalom is, ha arra kérik, hogy az írott f o n á s o k elemzésével, összegzésével járuljon hozzá egy fontos történelmi esemény feltárásához. Különösen igaz ez az 1956-os forradalomra vonatkoztatva, mely időben csak karnyújtásnyira van m é g tőlünk, és éppen ezért érzelmek, indulatok nehezítik az események tisztázását. Politikai csatározások akadályozzák, gátolják a fon adalom és szabadságharc pontos rekonstruálását. Ugy gondolom, el kell telnie még néhány évtizednek, hogy ráébredjünk, 1956 mindnyájunké, mert azokat a vágyakat, célokat fogalmazta meg, amelyekért m á r a 48-as honvédek is harcoltak és amelyek ma is fontosak minden magyar számára. Magam arra vállalkozta, hogy a forradalom megyei eseményeinek, történéseinek menetében a diákság szerepét vizsgáljam. A diákságét, akiket az országnak ebben a szegletében a középfokú intézményekben tanuló ifjúság jelentett, hiszen m é g a legrangosabbnak számító intézmény, az Állami Tanítóképző is csak 1959-től lesz felsőfokú. Teljes egészében hiányzott tehát az egyetemi ifjúság, mely Budapesten és az ország m á s nagyvárosaiban a forradalmi események fontos szereplője volt. A z eseményeket október 23-tól 1957 tavaszáig követtem és a rendelkezésre álló fonások alapján esetenként egy-egy általános iskolára is kitekintettem. Elöljáróban elmondhatom, hogy a középiskolás diákság szervezett fellépésével csak a megyeszékhelyen, Nyíregyházán találkoztam. A vidéki középiskolákban és általános iskolákban a diákság spontán, érzelmi alapon történő megnyilatkozásai, megnyilvánulásai voltak a jellemzőek. A z orosz tankönyv széttépése, elégetése, a vonuló tankok megdobálása és ehhez hasonló cselekedetek, azonban ezek között is akad néhány figyelemre méltó. 1956. október 23 és 26-a között a Szabolcs-Szatmár megyei párt és állami szervek, ha önbizalmukat vesztve is de m é g működtek. Üdvözölték Kádár Jánost a párt új főtitkárát és a 23-i felkelést ellenforradalomnak minősítették. Abban reménykedtek, hogy a változások ezzel befejeződtek és nem kerül sor további radikalizálódásra. Igyekeztek azonban felkészülni a tömegmozgalmak, megmozdulások leszerelésére is. A megyei kiegészítő parancsnokság jelentéséből tudjuk, hogy
24-én a megyei vezetők a középiskolák igazgatóival tanácskoztak, akiket arra utasítottak, hogy akadályozzák meg a diákoknak az esetleges tüntető t ö m e g e k közé sodródását. Sőt, másnap, október 25-én arról is intézkedtek, hogy a M Á V különvonatokkal szállítsa haza a kollégiumokban lakó diákokat, hogy ezzel is elejét vegyék a várható csoportosulásoknak/ A városi középiskolák akkori hangulatáról a megtorlási perekben tanúként kihallgatott diákok vallomásai tájékoztatnak bennünket. A Vasvári Pál gimnáziumban Rácz István tanár úr óráin - aki később a nyíregyházi munkástanács elnöke lett - rendre megtárgyalták az eseményeket, levonva azt a következtetést, hogy "észhez tért már a budapesti diákság, lerázhatja végre a nép a láncát." A Kossuth gimnázium diákjai, főként a kollégisták - azt tervezték, hogy 26án megkoszorúzzák a Kossuth-szobrot. A tanárok azonban féltették a demonstrációt szervező tanulókat, ezért az akciót nem engedélyezték. Mint ahogyan azt a későbbi események bizonyítják Nyíregyházán október 23. után formálódóban van egy diákcsoport, amelyik ismeri és magáévá teszi a budapesti, a miskolci és a debreceni diákok követeléseit, amelyek persze jóval merészebbek, mint amilyeneket az agonizáló megyei vezetés el tudna, el merne fogadni. Mindemellett még működik az M D P hivatalos ifjúsági szervezete a DISZ is, akik Nyíregyháza tanulóifjúsága nevében éppen a radikális változások napján, október 26-án táviratot küldenek a párt és a kormány új vezetőinek. Az akcióról a Szabolcsi Néplap tudósít, kiemelve, hogy a DISZ elítél minden felelőtlen rendzavarást - elítéli persze a múlt hibáit is és igazi szocializmust akar/ A tudósítást Lázár Ervin készítette, aki DISZ-titkárokat és kollégistákat szólaltatott meg, olyanokat akik közül senki sem lesz szereplője a későbbi eseményeknek. Október 26-a az események menetében nemcsak Nyíregyházán fordulópont, hanem a megye más településein is. A Megyei Tanács Művelődési Osztálya összesítő jelentése a tanítási szünet időtartamát október 27-től november 9-ig jelzi. Ezen belül persze jelentős a szóródás. Kisvárdán a Bessenyei gimnázium főkapujára és lépcsőjére miskolci diákok írták ki, hogy "sztrájkoljatok!". A felhívás olyan sikeres volt, hogy a tanulók csapatostól hagyták el az iskolát, de talán ettől fontosabb, hogy akik ott maradtak végigjárták az általános iskolát, a tanítóképzőt és az óvónőképzőt és a diákokat arra buzdították, hogy sztrájkoljanak. A járási művelődési osztály jelentéséből tudjuk, az is megtörtént, hogy egy tanítóképzős hallgató felszólította a nevelőt, hagyja abba a tanítást, mert sztrájk v a n / 2
Fehérgyamiaton a 26-i esti felvonuláson a tömeg által elfogadott 20 pontos követelést küldöttségként két középiskolás diáklány és egy tanár vitte a pártbizottságra/ Anarcson, Balsán, Mérken, Milotán, Nyírlövőn és a községek neveit még hosszan lehetne sorolni, általános iskolai tanulók vettek részt olyan
akciókban, akkori szóhasználattal élve rendzavarásokban, melyeknek egy részét pedagógusok szervezték, irányították. Ilyenek voltak az utcai felvonulások, ünnepségek, gyűlések. Másik részük a tanulók spontán megnyilvánulása volt, ami mögött persze nem kell minden esetben politikai tartalmat feltételezni. Leverték az iskola homlokzatáról a vörös csillagot, elégették a történelem és orosz tankönyveket, leszedték a Lenin, Sztálin, Rákosi nevű utcákról a névtáblákat. A forradalmi eseményekben való tudatos és tervszerű szerepvállalásra a nyíregyházi középiskolások mutattak példát. Október 26-án, a délelőtt folyamán tüntető csoport kereste meg a Kossuth gimnázium tanulóit, akik közül többen a tömeghez csatlakoztak. A szovjet emlékműhöz, Pátzay Pál Kozák-lovas szobrához mentek, ahol a szobor ledöntése után egy diákfiú, Dandos Gyula a forradalmi ifjúság későbbi vezetője felolvasta a nyíregyházi diákság 21 pontos követelését. Míg a fehérgyarmati gyűlésen felolvasott és elfogadott 20 pontos követelés teljesen megegyezik a debreceni egyetemisták által összeállított és elfogadott követelésekkel, a nyíregyházi 21 pont több helyen eltért attól, konkrétabb és bizonyos témákat illetően radikálisabb. Nyíltan követeli például a szovjet csapatok azonnali kivonulását, míg a debreceni kiáltvány 18. pontja úgy fogalmaz, hogy "a magyar-szovjet kapcsolatokat, a szovjet hadsereg kivonulásának ügyét, a belügyi és gazdasági függetlenség kérdését, a Szovjetunióban lévő hadifoglyok hazahozatalának az ügyét azonnal r e n d e z z é k " / Dandos Gyula vallomása szerint a nyíregyházi pontokat a debreceni mintájára rajta kívül Vass Sándor középiskolás diák valamint Vasvári István gyógyszerészsegéd állította össze „de benne volt az egész osztály". A fordulatot jelentő október 26-i események zárásaként a t ö m e g a városháza elé vonult, ahol azt javasolták, válasszanak küldöttséget, amelyik a kormányhoz megy, hogy a nyíregyházi követeléseket előterjessze. A diákság képviselőjeként Dandos Gyula is bekerült a küldöttségbe, és az ő javaslatára Rácz Istvánt, a Vasvári gimnázium tanárát is beválasztották. Rácz, mint a fonadalom egyik vezetője intézkedéseiben számított a diákok közreműködésére. Dandosnak és a vasváris Szatmári Bélának ő adott utasítást, hogy még aznap este szervezzék meg az őrséget. A z őrszolgálatra jelentkezett fiatalok feladata az volt, hogy a városi és a megyei tanács épületében a bejáratnál és a folyosókon teljesítsenek szolgálatot és a megyei Nemzeti Bizottság elnökének, Szilágyi Lászlónak az utasítására igazoltassák az épületbe a belépőket. A z őrség egyes tagjai a későbbi napokban fegyvert is kaptak, a legtöbbször lőszer nélkül, de arra is volt példa, hogy a fegyvert három darab lőszerrel adták át a diákoknak.
A megyei és városi tanács épületében az őrségen kívül a telefonügyeletet is a diákok látták el. Erre részben azért volt szükség, hogy a forradalom megyei vezetőinek távollétében feljegyezzék az üzeneteket. Részben pedig azért, mert a vezetők fontosnak tartották, hogy a szovjet csapatok mozgásáról folyamatosan tájékoztassák Miskolcot és Budapestet. Ezért a telefon ügyeletes diákoknak álnéven időről, időre fel kellett hívni a határállomást és néhány m á s települést és az így kapott információt továbbítaniuk kellett. Rácz István tanár úr következő utasítása az volt, hogy Dandosék gyűjtsék össze a diákságot az Úttörőházba, hogy szükség esetén gyorsan mozgósíthatók legyenek. A forradalom szűkreszabott tíz napjában az Úttörőházban egyfajta diáktanya jött létre, ahol egymást váltva éjjel-nappal tartózkodott 20-30 középiskolás fiatal. Innen mentek őrségbe, vagy a telefon ügyeletet ellátni, itt tartották a kapcsolatot a debreceni és miskolci egyetemi ifjúsággal is. Rózsa András egyetemista volt a debreceni összekötő, rajta kívül más debreceni diákok is megfordultak az Úttörőházban, sőt egy alkalommal a rádió épületének őrzésére Dandos két debreceni és két nyíregyházi diákot küldött ki. Dandos olyannyira fontosnak tartotta a kapcsolat ápolását, hogy tapasztalatcserére Debrecenbe és Miskolcra is elutazott és az ott szerzett információk alapján irányította a nyíregyházi diákokat a közellátás segítésére, az élelem gyűjtésre és szállításra Budapest felé. A nyíregyházi diákok szerepének, súlyának a növekedését jelzi az a két távirat is, amelyik a Szabolcs-Szatmári Néplap október 27-i számában jelent meg. Ezeket a Közgazdasági Technikum és a Zrínyi gimnázium diákjai küldték Nagy Imréhez és Kádár Jánoshoz. Kérték a fogvatartott ifjak szabadon bocsátását, a rend mielőbbi helyreállítását és amnesztiát azoknak, akik a harcokban résztvettek. Október 30-án megszólal a DISZ is a megyei, járási és városi bizottságok együttesen felhívást tesznek közé a Néplapban, hogy a fiatalok támogassák teljes erejükkel a munkástanácsokat. A felhívás hangneme azt bizonyítja, hogy az M D P szétesése után az események megítélésében a DISZ vezetőinél gyökeres fordulat következett be. Igaz, ez nem tart sokáig, mert november 11én már a téli kultúi - és sportmunkák végzésére serkentik a fiatalokat. A forradalmi diákság igazi központja, vitathatatlanul az Úttörőház. Október 27-én Csűrös Andor tanár vezetésével itt alakul meg a Diákparlament, mely új szervezeti formában kívánta tömöríteni az ifjúságot. Neve ellenére nem csak a középiskolás diákokat kívánta egységbe fogni, vezetőségében és tagjai között találunk könyvelőt, autószerelőt is. Az Úttörőházban Csűrös vezetésével diákok készítik azokat az orosz nyelvű röpcédulákat, amelyeken a szovjet kiskatonákat tájékoztatják, hogy 9
1
nem ellenük akarnak harcolni, nem az orosz nép az ellenség, hanem a diktatúra és a zsarnokság. Diákok terjesztik a röpcédulákat is, egymást tanítva arra. hogyan kell szóbaelegyedni az orosz katonával, hogyan kell köre kötve a nyitott teherautókra dobni a röpcédulát.' Itt alakul meg november 2-án a forradalmi diákság csúcsszerve a nyíregyházi Forradalmi Diáktanács. Ez kifejezetten a gimnáziumok és technikumok diákjait képviselte, de legális működésére a sors csak két napot hagyott. Megalakulása mindenesetre jelzi a megyeszékhely diákságának önszervező képességét és akaratát. Szabolcs-Szatmár-Bei eg megye sajátos földrajzi helyzeténél fogva pontosabb információkat kapott a szovjet csapatok mozgásáról, mint a forradalmi események központja, Budapest. A tankok és a különböző katonai egységek a megye útjait taposták, Záhonynál és Beregsuránynál átlépve a hatóit végigdübörögtek a beregi falvakon. A csarodai polgár tökéletesen tisztában volt vele, hogy mit érnek a szovjet csapatok kivonulásáról szóló nyilatkozatok. Látta, hogy csak befelé özönlenek, szó sincs arról, hogy visszafordultak volna.' A forradalmi célok megvalósítását illetően mindez kételkedővé, óvatossá tette a szabolcsi embereket. A Kossuth gimnázium fiatal tanára, aki a forradalmi változások feltétlen híve volt, és akit éppen ezért elért a forradalom utáni megtorlások szele is, úgy fogalmazott, hogy a 4-es főúton bevonuló szovjet csapatok láttán egy percig sem voltak valós reményei a forradalom győzelmét illetően. Egyedül abban bizakodott hasonló gondolkodású társaival együtt, hogy ami az események után következik, jobb lesz a réginél, a rendszer talán tanul a múlt hibáiból és ugyanazokat nem követi el mégegyszer. Az ifjúság, a diákság természeténél fogva vakmerőbb volt és többet várt a forradalomtól. Felhívásai, követelései bizonyítják, hogy a végsőkig reménykedett egy olyan társadalom megteremtésében, amelyet ugyan szocializmusnak nevezett, de főbb ismérvei szerint szociális piacgazdaságnak mondhatunk. Élesen elhatárolta azonban mindig magát azoktól a csoportoktól, amelyek a forradalomtól az 1945 előtti rendszer visszaállítását várták. November 4-e után, csakúgy mint a forradalom első napjaiban, a megyei diákság látszólag ismét kettős irányítás, kettős befolyás alá keiül. A z M S Z M P megyei vezetése november 7-én határozatot hoz az ifjúság körében végzendő politikai munkáról. A határozat egyértelműen fogalmaz. "Valamennyi ifjúsági szövetség a párt irányítása alatt kell, hogy álljon!" Ennek következményeként megindul a DISZ átmeneti megerősítése, hogy kinőhessen belőle majd a KISZ, hogy az új párt irányítását el nem fogadó ifjúsági szervezeteket, a Diákparlamentet és a Diáktanácsot törvényen kívül helyezzék. 2
13
4
Az említett párthatározat Tóth Ferenc pedagógust bízza meg a propagandamunka beindításával. Tóth, mint afféle megyei ifjúsági titkár úgy
nyilatkozik, hogy számít a jóérzésű pedagógusokra és a Diákparlament azon tagjaira, akik egyetértenek a szocializmus építésének irányával, vagyis csatlakoznak a munkás-paraszt kormányhoz, mert jogos követeléseiket csak az tudja megvalósítani. A z ismét a hatalom berkeiben került DISZ Megyei V B november 11-i felhívása tökéletesen megfelel a párthatározat elvárásainak. Elismeri, hogy az ifjúság követeléseinek megfelelően az ifjúsági szervezetek felépítésében változásoknak kell bekövetkezni. De még nem most!, emeli k i aláhúzással is. Most a járási DISZ szervezetek rendezzék soraikat és minden erejükkel támogassák a termelés megindítását, támogassák a munkás-paraszt kormányt! Négy nap múlva, november 15-én, röplap formájában megjelenik a november 2-án megválasztott Forradalmi Ifjúsági Bizottság sztrájkfelhívása. Vagyis: nem kétséges, hogy a november 4-ét követő napokban az M S Z M P irányítása alatt álló DISZ mellett m é g működött a diákság autonóm szervezete a Diákparlament, illetve a Forradalmi Ifjúsági Bizottság is. A még kézinyomdával készült november 15-i sztrájkfelhívás a három hete folyó szabadságharcról szól, valamint arról, hogy a Kádár-kormányra az országban nem hallgat senki, az egész ország sztrájkol. Egyetlen kivétel van csupán, ez a város Nyíregyháza, amelyik szégyent hoz a szabadságharc eszméjére. A nép követelései a mi követeléseink is: hirdeti a röplap - a szovjet csapatok vonuljanak k i , - Magyarország független és semleges ország legyen. - szabad választásokat és többpártrendszert akarunk, - Nyíregyháza ezen túl követeli a deportálások leállítását és az elhurcoltak vissza szállítását is. Ha ezeket a követeléseket két napon belül nem teljesítik, legyen általános szrájk a kereskedelemben dolgozók kivételével - fejeződik be a röplap felhívása. Hetei László színművész, akkor a Forradalmi Ifjúsági Bizottság tagja erről úgy nyilatkozott, hogy valóban ez a röplap volt a bizottság utolsó nyilvános jelentkezése. A bizottság azonban szigorú illegalitásban a Kossuth gimnázium ban még hónapokig tovább működött. Kézzel írt röpcédulákat készítettek, melyeket a város gimnáziumaiban terjesztettek. A röpcédulákat a diákok elemi iskolás testvéreivel Íratták, mivel a rendőrség folyamatosan nyomozott utánuk és egy-egy röpcédula megjelenésekor írásmintát vettek tőlük. Állítása szerint a gimnáziumi tanárok egy része tudott az illegális tevékenységről. A forradalom eszméje mellé állt független diákszervezet utolsó nyilvános fellúvása egy Szent István úti házban készült. Az úttörőházban tanyát ütő diákok egy részének nevével bírósági jegyzőkönyvek tanúkihallgatási rovataiban találkozhatunk újra. Másik részük évtizedekig őrizgeti emlékeit, 75
M
félve a megtorlásoktól. A nyíregyházi forradalmi ifjúság vezére, Dandos Gyula pedig 1957. február 10-én határátlépés közben fejlövést kap és életét veszíti. Témánk szempontjából a forradalom és szabadságharc leverését követő hónapok eseményei, történései is fontosak. A z új hatalom adminisztrációja ugyanis nyilvántartotta sikereit, kudarcait egyaránt. Ezek a források közvetetten ugyan, de tájékoztatnak arról, hogy milyen érzelmi szálak fűzték a forradalmi eszmékhez a szabolcsi diákságot. A Megyei Tanács összesítő jelentése a V B számára 1957. május 9-én arról ír, hogy az ellenforradalmi tevékenység, december és január hónapokban az iskolák területére tevődött át különösen három témában: a hitoktatás, az orosz nyelv tanításának kérdése és az ifjúsági mozgalom szétverése. "A tanórán, különösen az általános iskolák felső tagozataiban egyes tanulók nemegyszer provokatív kérdéseket tettek fel, amelyre több esetben a nevelők nem adtak elég határozott választ. A z ellenforradalmárokat hősöknek tűntetik fel - ilyen eset volt a gyűjtés Rácz tanár úr családja számára.' A hitoktatással kapcsolatos problémák miatt a Kisvárdai Járási Tanács Művelődési Osztályának jelentése panaszkodik 1957. február 1 l-én. "A kisvárdai 2-számú iskola 8. osztályos tanulói Pocsai András tanulót bántalmazták, mert nem iratkozott be hittanra. Voltak olyanok is akik felakasztással fenyegették. Záhonyban Kisgyőri László megyei tanácstag, állatorvos gyerekét is megverték, szintén nem jelentkezett hittanra." A hitoktatásra való jelentkezés nyilvánvalóan a diákok tiltakozásának egyik formája volt, amelyet a szülők motiváltak. A Nyíregyházi Városi Tanács tanulmányi felügyelőjének jelentése 1957. április 27-én az úttörőcsapatok úfjá szervezéséről tájékoztat. "A 2. számú iskolában, nyilván szülői ráhatásra, a többség úttörőellenes magatartást tanúsított. A három ízben megismételt toborzási alkalmakban lehetett látni, hogy mindig csak ugyanazok a tanulók jelentkeztek. A többi iskolában általában kedvezőbb a kép." * A tiltakozásnak sajátos formáját választották a vásárosnaményi gimnázium tanulói. Amikor 1957. március 2-án újra megjelent a középületeken - így a gimnázium falán is a vörös csillag, azt a tanulók leköpdösték, majd lekaparták. A z ügyet magas szinten kivizsgálták és a felelősöket előállították, noha a I V . osztály tanulói igyekeztek mindent letagadni és az ügyet kollektív bűnként kezelni. A köpködés kezdeményezője László Aipád és Dániel Attila tanulók voltak, akikről a vizsgálat kiderítette, hogy a forradalom alatt önként jelentkeztek nemzetőri szolgálatra, sőt mindkettőjüket beválasztották a Nemzeti Bizottságba. 77
8
7
Egy másik köpködő diák Kozma Béla a forradalom alatt néhány társával felkereste a kiegészítő parancsnokságot és követelte, hogy a vörös zászlót vegyék le. A vizsgálat azzal zárult, hogy négy diákot kizártak az ország összes középiskolájából. " Kizárással, pontosabban m á s iskolába történő áthelyezéssel végződött az az ügy is, amelyik 1957. tavaszán a Kossuth gimnáziumban történt. Az M S Z M P erősítésére, a Kádár-kormány támogatására nyitott teherautókon a megyei pártbizottság agitátorai járták a falvakat. Egy ilyen, a propagandamunkáról visszatérő, piros zászlóval feldíszített teherautót és annak utasait a gimnázium előtt a diákok széndarabokkal megdobáltak. A dobálás hevében az osztályterem egyik ablaka is betört, így tehát könnyű lett volna a vétkesek nyomára akadni. A dobálást kezdeményező megszeppent diákok osztályfőnökükhöz Katona Béla tanát úrhoz fordultak. A tanár úr tisztában volt az eset súlyával és azzal is, hogy maximum egy órán belül a pártbizottság emberei megkeresik az iskolát az ügy kivizsgálására. Ezért a betört ablakot a legközelebbi asztalossal megjavíttatta és szigorú hallgatást parancsolt a tanulókra. A pártbizottság kérésére napokig folyt a vizsgálat, de nem akadt senki aki a tettesek nevét elárulta volna. 2
Ennek ellenére a pártbizottság parancsára az iskola igazgatója kénytelen volt példát statuálni. Más osztályból, más bűnökért két tanulót áthelyezett más gimnáziumba. A szabolcsi forradalmi eseményekben a diákok szerepét vizsgálva minduntalan felvetődött bennem a kérdés, hogy milyen arányban motiválták a tetteket a fiatalos hévnek, a meggondolatlanságnak, a vagányságnak az ifjakra jellemző vonásai? Es milyen arányban kereshetünk a tettek mögött ideológiai állásfoglalást, tudatos szerepvállalást? A nyíregyházi forradalmi ifjúság mártírjának Dandos Gyulának a bírósági tanúvallomását olvasva rájöttem, hogy ez a kérdés igazából nem is válaszolható meg. Dandos városi vagányoknak nevezi azokat a srácokat, akik virtusból megdobálták a római katolikus templom mellett beforduló tankokat. Ugyanakkor maga arra biztatja társait, hogy a röpcédulákat kövekbe csomagolva dobják az orosz autókra, tankokra. A forradalmak a történelem sajátos periódusai, melyeket más mércével mérünk, m á s értékekkel ítélünk. Bennük kézenfogva jár a szent cél, a nemes ideológia és a vakmerőség, a vagányság, a túlfűtött érzelem. Úgy gondolom, hogy a szabolcsi diákok szerepét az 1956-os forradalomban ilyen mércével fogja mérni majd az utókor.
JEGYZETEK 1. Dr. Dikán Nóra: Az 1956-os forradalom utáni megtorlás SzabolcsSzatmár-Bereg megyei dokumentumai 1/5 Nyíregyháza; Nyíregyháza 1993. 35. o.,47. o. ' 2. Belügyminisztérium Történeti Irattár V . 150375 Tanúkihallgatási jegyzőkönyv 1957. május 7, Ballá József vallomása 239-240. o. 3. Uo. 1956. november 8. Dandos Gyula vallomása 4. 1956 októbere Szabolcs-Szatmár megyében (Dokumentumok); Szerkesztette: Vida István Nyíregyháza 1989. 13-14. o. 5. Pedagógusok az 1956-os forradalomban Szabolcs-Szattuár-Bereg megyében (Dokumentumok) Szerkesztette: N.Dikán Nóra; 30. o. Nyíregyháza 1994. 6. Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat Levéltára X X I I I . 22/D, 52-11/1957. 7. Pedagógusok az 1956-os forradalomban Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében (Dokumentumok) Szerkesztette: N.Dikán Nóra; 44, 69, 129. oldalak, Nyíregyháza 1994. 8 S Z S Z B M Ö L X X I I I . 22/D, 52-11/1957. 9. 1956 októbere Szabolcs-Szatmár megyében (Dokumentumok) Nyíregyháza 1959. Szerkesztette: Vida István 22-23. o. 10. Pedagógusok az 1956-os forradalomban Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében (Dokumentumok) Szerkesztette: N.Dikán Nóra, 202. o. Nyíregyháza 1994. 11. Belügyminisztérium Történeti Irattár V . 150375, 10-12. o. 12. Uo. 239-241. o. Ballá József vallomása. 13. 1956 októbere Szabolcs-Szatmár megyében (Dokumentumok) Szerkesztette: Vida István Nyíregyháza 1989. 164. o. 14. Gyarmathy Zsigmond: Ismét jöttek a tanok Beregsurány és Vásárosnamény között 1956 őszén. In. 56 vidéken, a Zala Megyei Levéltár kiadványa. Zalaegereszeg 1992. 66-72. o. 15. 1956 októbere Szabolcs-Szatmár megyében (Dokumentumok) Szerkesztette: Vida István Nyíregyháza 1989. 177-178. o. 16. Uo. 204. o. 17. Pedagógusok az 1956-os forradalomban Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében (Dokumentumok) Szerkesztette: N . Dikán Nóra, Nyíregyháza 1994. 7. o. 18. Uo. 30. o. 19. Uo. 39. o. 20. S Z S Z B M Ö L X X X I I I . 13.84/1957.
Feienc Nagy: Die Rolle der Schüler in den revolutionären Ereignissen (1956) In den revolutionären Ereignissen spielte die Jugend eine besondere Rolle. Sie war Initiator und Motor der Geschehnisse und nach dem 4. November die Leidtragende der Aggression und der Vergeltung. Die Studie stellt die Rolle der Schüler im Komitat Szabolcs vom 23. Oktober bis zum Frühjahr 1957 dar. Die Akteure der Ereignisse sind Mittelschüler, da zu der Zeit das Hochschulwesen im Komitat noch gar nicht vorhanden war. So ist die Zielstrebigkeit und Planmäßigkeit sehr beachtlich, die die Rolle der Mittelschüler charakterisieren. In Nyiregyhäza, im Komitatssitz war das Zentrum der revolutionären Schülerschaft das Kossuth Gymnasium und das Haus der Pioniere. Hier wurden mit Hilfe der Lehrer und der Studenten aus Miskolc der bewaffnete Wach- und Telefondienst des Komitatshauses sowie die Fertigstellung und Verbreitung der Flugblätter organisiert. Unter den Provinzstädten waren in Kisvärda und Väsärosnameny bewußt organisierte revolutionäre Bewegungen. Nach der Niedeiwerfung der Revolution dauerten die spontanen Protestaktionen bis zum Frühjahr 1957. Anfuhrer der Schüler in Szabolcs war Gyula Dandos, Märtyrer der Revolution, auch unter den die Ereignisse überlebenden Schülern erlitten viele die Vergeltung und die Erniedrigung. Die Studie wurde unter Verwendung Rückerinnerungen fertiggestellt.
archivalischer
Quellen
und
