Az érettségizők búcsúbeszéde

XXVI. évfolyam 6. szám, 2011. május A Táncsics Mihály Tehetséggondozó Kollégium lapja

A Táncsics Mihály Tehetséggondozó Kollégium lapja

2

XXVI. évfolyam 6. szám

Az érettségizők búcsúbeszéde Danicska Csaba: Kedves Tanáraink, Diáktársaink! Eljött a pillanat, amikor itt hagyjuk azt a

helyet, amit 5 éven át második otthonunknak mondhattunk. Ezúton szeretnénk megköszönni tanárainknak odaadó munkáját, a sok gondoskodást. Valamint a segítséget abban, hogy otthonunktól távol megtanultunk önállósodni, ami a jövőben előnyünkre fog válni. Kata, mesélnél nekünk az AJ keretein belül szervezett kirándulásokról?

Varaga Katalin: Persze, hiszen rengeteg helyre jutottunk el, és sok élménnyel gazdagodtunk. Számomra feledhetetlen az osztállyal közös kenutúra, az élvezetes eltévedős túrák, melyeket hősiesen végigcsináltunk. Egy hét túra a hegyekben nomád körülmények között. Volt hideg patakvízben fürdés, sátorozás, tábortűz, sőt, még egy 9 km-es túrából is 40-et tudtunk csinálni. Lehet, az iránytűt nem fordítva kellett volna nézni. Télen sem voltunk tétlenek, több síparadicsomba eljutottunk, megtanultunk síelni és snowboardozni. Legyen szó akár külföldi, akár belföldi kirándulásról, mindig nagyon jó volt a hangulat. Nem felejtjük el, hogy a kirándulások végén a buszon mindig Tolnoi tanár úr üdítő kukorékolására ébredhettünk. Még órákig tudnék mesélni, de az idő szűkös. Az élmények szépek, de nem csak ezekkel gazdagodtunk. Kérlek Andi, mondj néhány szót ezekről.

Sebők Andrea: Igen, azt hiszem rengeteg lehetőségünk volt tudásunk gazdagítására. Megsze-

rezhettünk egy ECDL bizonyítványt, jogosítványt és nyelvvizsgát. Úgy gondolom, ezeknek nagy hasznát fogjuk venni az életben. Csabi, te újrakezdenéd ezt az 5 évet?

Danicska Csaba: Összességében, úgy gondolom, igen. Voltak konfliktusok, nehézségek a kollé-

giumi szabályok betartásával kapcsolatban, de úgy gondolom, a jó dolgok és a szép emlékek jobban fognak élni az emlékezetünkben.

Sebők Andrea: Búcsúzásként egy Republic dalból szeretnék idézni: ”Elbúcsúzom, de itt leszek,

ahol a szél zúg, a Nap nevet. Elbúcsúzom, de itt marad belőlem néhány pillanat.”

3



Karaktervers 2011 Általános mottó: Nehéz évünk volt ez, feltört jópár vállat, vissza kellett varrni sok leesett állat.

T. R. személyes mottója: Diákok, kollégák, volt gond velük elég, még egy ilyen év, és munkakedved leég. Kínoztak sirokkók*, bórák* és a főnök*, te csak azzal törődj, akit szeretsz, Főnök**! * Sirokkó, bóra, főn: kellemetlen helyi szelek ** Főnök: Tolnoi Róbert Zsolt


4

XXVI. évfolyam 6. szám Hiába a kérés, szent Szűz, és ikonok, mit nem akar, nem tesz, mert iszonyú konok. Összerúgta a port a portán Zsoltival, ’Szoldzsi boy’-jal százszor, és persze Tonyval. Morcos viselkedés arany szívet takar, társai azt mondják, többnyire jót akar. Megmászta a hegyet nyakában Petivel, két hátizsákkal, meg isten tudja mivel. Kicsiket megnevel, nagyokat feloldoz, önjelölt elnök ő, s a csoport a kolhoz. Kondizik, focizik, és még ezen felül, Kemencén az úton kilencvenszer felül. Nyaranta besegít a családi bizniszbe, hátán és a vállán jópár tonnát visz be. Most, hogy öt év eltelt, neki szól a csengő, messze ballag tőlünk most Bajnóczi Gergő. Kicsi és törékeny, s megműtvén a lábát, nem csontot találtak, hanem hurkapálcát. Matekból jó lenne, de sajnos nem tanul, lustálkodik, lazít, de legalább vadul. Szeret túrázni, és imád kamerázni, ha munkát rábíznak, sose kell rá várni. Betty, Rozi, a két kebelbarátnője, Heni a harmadik, isten mentsen tőle ! Volt sok konfliktusa, főleg a lányokkal, ne firtassuk most, hogy oktalan, vagy okkal ! A fiúknak bezzeg se szeri, se száma, így volt tegnap, így lesz, és így van ez máma. Tört szívek hevernek útja két oldalán, több tucat trófea díszlik minden falán. Óvakodj a sorsnak fonalait fonni, nem vezet az jóra, Baranyai Fanni.

5



Mániákus mászó, csakis csimpaszkodik, falon, póznán, sziklán fölmegy, mint a profik. Terikéhez nem megy se lépcsőn, se járdán, csak úgy átugrik, az ablakot kitárván. Egyszer régen eltűnt otthon s a kolesz közt, Balatonnál elvert majd’ minden pénzeszközt. A nagy botrány miatt alig jár már strandra, fontosabb mostanság barátnője, Szandra. Százhatvanöt éve szól róla az ének: „Szép magyar Leventék, Arany-os vitézek!” Vitéz ő bizony, sőt bajnok is a KRESz-ben, senki meg nem bukott se többször, se szebben. A csoport egyetlen kitartó specese, négyesnél nem rosszabb jegyei fele se. Kezébe jól illik talicska és lapát, tapssal búcsúztassuk el Danicska Csabát!


6

XXVI. évfolyam 6. szám Néptáncos és zenész, a nép nyelvén beszél, nagyon stabil gyerek, nem fújja el a szél. Haját is hiába borzolná, mert bongyor, jelleme egyenes, a lelke nem fondor. Első brácsájához most társult egy másik, Mozart kettősversenyt már egyedül játszik. Újabb hangszere a magyaros cimbalom, lába csak négy van, de húrja egy nagy halom. Mióta száz húrját naponta hangolja, a focit Tonyval végképp hanyagolja. Nem úgy az utazást, mert azt biz’ szereti, a Katona-i kegyet igencsak keresi. Nem szószátyár alak, de álmában beszél, és mivel járkál is, várja ezer veszély. Napi kettő órát megér külön Móni, ennyit telefonál vele Fülöp Józsi. Régóta a csoport legjobb tanulója, ösztöndíjat is nyert, annyira jól tolja. Mindig szabad szilós, ez a tény is rávall, tudományos díjat nyertek Rebekával. Leánytársainál előbb volt barátja, e kisiklást ma már talán kicsit bánja. Neki a boldogság nem rózsaszín: Barna, ha tehetné, mindent barnára habarna. Túrázni nem szeret, a hegymászás kényszer, ’hegyi mentés másként’ meg is esett kétszer. Egyik ilyen este annyira fájt lába ! Tonynak meg később az a drága láda… Csendes, de kimondja véleményét s elvét, sokan tudják már, hogy félni kell a nyelvét. Ellenségeinek nem jár fohász, ima, nekik jól megmondja Gerencsér Dorina.

7


XXVI. évfolyam 6. szám Mikor gólya hozta, nem volt csak zigóta, nem könnyű a sorsa, dolgozik régóta. Ráadásul Tony, aki minden este, fizikából - hogy ne bukjon – kikérdezte. Megrögzött fradista, zöld a füle-farka, és – mint Schleinig – utál mindent, ami tarka. Pedig hát estére az ágya tarkállik, van ott minden vacak, a kismacskahulláig. Első gólig ő az osztálya kapusa, attól kezdve nincs más, csak a lelki tusa. Más a kedvenc sportja, otthon űzi, Válon, legjobb sport a sakk, mert ott nem rúgják vállon. Barátnője váli, Anett az ő neve, összetartja őket a szerelem heve. Ablakba kergette egy éjjel a kényszer, nemsokára érett ember Horváth Péter. Egyetlen lány volt, s lám használt az ima, hamarost megjelent mellette Dorina. Szövetségük szilárd, azóta is kitart, kibírt pletykát, pasit, veszekedést, vihart. Igazolványt vesztett, de az Úr irgalmából pénztárca nem esik messze az ágyától. Velencei tónál tojott ő Tonyra, bicajról átült egy Toyota kocsiba. Ránézel, s azt hiszed, ártatlan bárányka, de szemében bizony neki is van szálka. Mint történt, hogy történt – nem mesélek regét, lényeg, hogy a kertben lelte szemüvegét. A matekot unja, de a magyart várja, közben ő az osztály oktatófilm-sztárja. S.tarjánból érkezett, és karcsú a dereka, versemnek hősnője lett Klecsány Rebeka.


8

XXVI. évfolyam 6. szám Jön a Robi! Hasra! Ő írta e szkeccset, s Robival küzd végig rengeteg sok meccset. Nem jár templomba, és nem látja őt mecset, sokáig volt neve – haja miatt – „Ecset”. Volt itt a koleszban nem egy rajongója, de neki az kell, kit most hozott a gólya. Mondta ő italra: „Én ezt itt nem hagyom !” A végén meg így szólt: „Világít a . . gyom.” Ricsi megkergette, s díja nem lett torta, mert ő a gatyáját hirtelen letolta. Elfeledtük volna, régen történt, nem ma, csakhogy épp arra járt egy bizonyos Emma. Airsoft, snowboard, gokart, mindez jól megy neki. Túrán: lábán hólánc, s 4 WD-be teszi. Erdei sztorija autós-drogos krimi, de azt is túlélte, s itt van Kovács Miki. Azt mondja magáról, szó szerint idézek: „Tízből tizenegyet biztosan elérek.” Persze nem matekból, s nem belül a feje, hanem kizárólag csakis a külseje. A focit kedveli, és ügyes játékos, de kissé lusta is, a pályán nem futkos. Nők iránti vágyát hű, jegelve tartja, szemét - ha nem teszi - Kitty kikaparja. Szemüvege nélkül nem lát semmit, ugye, biztos ezért van egy csomó pesti ügye. Erdélyben, sátrak közt hevert ő egy éjjel, bizony rosszul jár, ha Tony nem néz széjjel. Bajnóczi barátja, összenőttek ketten, Tonytól, s a boxtól még csak meg se retten. Divatban túltesz ő sokmindenki fián, ki más lehetne ez, mint Mujzer Krisztián.

9


XXVI. évfolyam 6. szám Fradi ! Fradi ! Fradi ! ő csak erre gondol, és a lila színtől hetek óta tombol. Más szín csak zavarja, zöld a szíve nagyon, s nem bírja látni a gombát az étlapon. A heti focinak létszámfelelőse, ne legyen a keret túl szűk se, de bő se. Szerelme a vonat, az a vég, s a kezdet, tudja betéve az egész menetrendet. A talpfa, a vagon, és a mozdony bája, húsz éve csábítja a vasutas pálya. Volt egyéb csábítás, fűtött jeges telet, ráépült végül az „Anna hadművelet”. Lelket tör-zúz, mikor beszól, vagy kirobban, mint az elefántok a porcelánboltban. Étkezés ügyében – azt meg kell mondani – jól tolja két éve immár Schleinig Dani. Jól tanuló kislány, soha nincs baj vele, de a valóságnak ez kisebbik fele. Valójában nem más, mint gerillaharcos, akit folyton-folyvást a mozgásvágy mardos. Gyúr, kisportolt, erős, csupa energia, és annak forrása nem koffein-pia. Birkózás vagy szkander ? Sok-sok fiút legyűr, és közéjük soha nem szoknyában vegyül. Fiúkat masszíroz, s Petike barátja, szabadidejében a falat megmássza. Ritka eset, hogy most civil a barátja, talán bizony szegényt jól gatyába rázza ? * Nomen est omen: A név előjel ** Az Andrea név a görög ’andreiosz’ = férfias szóból ered

Hogy „nomen est omen”*, azt tartja a mondás, ’férfias’** – ez lesz a keresztnév-feloldás. Név és szakma között létrejött a randi, katonának készül a fess Sebők Andi.


10

XXVI. évfolyam 6. szám Számára a mozgás nem más, csakis eszköz, helyet, azt változtat, de semmi sport ! Neem, kösz ! Hát, nem egy iron man, csak fekszik az ágyán, egész nap I-phone-nal s kábellel a vállán. Nagyon jól tanul, és közgazdásznak készül, jogsit is szerzett egy kis késéssel végül. Cipőt gyakran rendel, nagyjából havonta, a tengeren túlról hozza át a posta. Alamuszi nyuszi néha ugrik nagyot, Zorán és Papp Sanyi lelkén nyomot hagyott. Kedvenc játéka volt a yoyó régebben, Stephen Kinget olvas, örömet lel ebben. Magas termetét csak a koli táplálja, lehetne ő akár a menza reklámja. Az élete csendes, nem egy kalandtábor, s különben is rendes srác Szandai Gábor. Computerzsonglőr, és néhány versenyt megnyert, néha a gép mellett éri meg a reggelt. Honfoglalón az ő munkája minden kép, szükségünk is van rá, mindig és mindenképp. Sokszáz nap gyakorlás nyomja púpos vállát, és nem egy gép lelte kezétől halálát. Hitték őt is holtnak, tűzoltók keresték, közben Fanni, Heni az óhaját lesték. Igen sok pénzt vesztett el a kaszinóban, ott többet csalódott, mint bármelyik nőben. Sebaj, hogyha szívét marja keserűség, pénzzavarban segít majd a savanyúság. Kulcsfontosságú a kétszázhuszonnégyes, történt ott sokminden, mi sötét, s mi fényes. Eltelt fél évtized, elporlott, mint ropi, zárjuk le úgy, ahogy máskor: „Szép volt, Szloby!”

11


XXVI. évfolyam 6. szám Lelkes szervező, és társasági pólus, tettei jegyzéke hosszú katalógus. Feje fölött egyszer beázott sátor, sok dologban volt ő a katalizátor. Gonosz alakokat igen gyakran szapult, ezeket messzire lőtte a katapult. Kis bajt sose látott, nem szól erről strófa, ha valami nem jó, hát az kataszrtrófa. És a jót is, lehet étel, tett vagy arc is, nagyon nagynak látja, az neki katarzis. Rádiónál nyáron rontotta a leget, adatokat akkor rögzített eleget. Sokkolt sokakat a söröcske hűlt helye, de nem ettől fájt a pótpapája feje. A tanárnők átka talán fogott rajta, a gondnoki miatt kaptak mindig hajba. Csupaszív leányzó, ilyen az alkata, mindenki tudhatja, hogy ez Varga Kata.


12

XXVI. évfolyam 6. szám Demjén mottói: Ha a karaktervers gyenge, nem a poéta rossz – a jellem nem elég erős.

Megint ballagás, búcsúzkodás, sírás, Vírusos járvány a karaktervers-írás.

Tolnoival kemény szócsatákat vívott, Azért jött a specre, mert nála csak szívott. Súlyos egyéniség, sokat nyom a latban, Kitartóan kockul minden pillanatban. Tanulni nem szeret, a szakkört kerüli, Lehet, hogy ezt egyszer még megkeserüli. Sokat noszogattuk, nem bírta a hajszát, Bújában levágta féltve ápolt bajszát. Nem kell csodálkozni, ha álmában nyögdös, Lelkiismerete kit ennyire bökdös. Vasárnap esténként, ha visszaér Oki, Megszokott kérdését lazán szegzi neki. Egy dolog izgatja csak nagyon, a süti, Ha Jani nem hozna, tán agyon is üti. Nem kell kutakodni, rögtön kiszúrom itt, A legelső sorban Alexet, Szuromit. Ilyen legény nem nő akármelyik hanton, Nagyszerűen játszik a tekerőlanton. Levitézlett rocker, néha gitározik, Zenei ízlése rossz felé változik. Magáévá tett egy veszélyes tévhitet, Zenének véli a dubstepet, brakebitet. Sorozatfüggőként egyszerre néz hatot, Lehetőleg többször az összes évadot. Sosem volt magányos, nője mindig akadt, Kalandor imidzse talán ebből fakadt. Jövője egyszerű, tiszta és logikus, Mi lehet belőle más, mint hangtechnikus. Nem zenghetjük nevét vad, mámoros ajkkal, Adódtak problémák hébe-hóba Vajkkal. Tony Pilátusként mossa a kezeit, Jó útra próbálta terelni Keszeyt.

13


XXVI. évfolyam 6. szám Visszahúzódó volt, zárkózott és félénk, Kinyílt a világra, most már egész élénk. Péter, Vajk és Ádám jókor észrevették, És az évek során tökösebbé tették. Vízipipás banzáj, jöhetnek a csajszik, Önmagához hűen szép csendben elalszik. Éji buli után szedhette a lábát, Útközben, futtában, lefejelt egy táblát. Időnként ugratják, mi okból? Gyanítja. Tudatlan társait tájnyelvre tanítja. Ofője a Puskás vasmarkú tanára, E tényből hősünknek akadt némi kára. Lazasága olykor napjaira kihat, Hétre járt suliba késései miatt. Magyar Dj-k közül Bárány a kedvence, Elektróra tombol Jakubovics Bence. Egész jó tanuló, nincs oka a búra, Feldobja egy húzós teljesítménytúra. Amióta eljött hozzánk a koliba, Többet utazott, mint az őszi vadliba. Bécs, Monaco, Erdély, Barcelona, Prága, Utazásainak mind-mind fontos ága. Tizennyolc éves lett, őrzi ezt a napot, Éppen másfél tucat Jagermaistert kapott. Olyan punkos, rockos, bulizós figura, Morrison’s táncterén Vajkkal együtt fura. Kedvenc tanerője a lányszárnyról Andi, Dt-s ügyek kapcsán rendszeres a randi. Folyton melege van, nem igazán fázós, Ügyei közt, bizony akad egy-két rázós. Érdekvédelemben kimondottan nagy ász, Nincs elveszett helyzet, mindent megmagyaráz. Alea iacta est – elvetve a kocka, Egyenesben van már majdnem Péter, Kosztka.


14

XXVI. évfolyam 6. szám Társasági ember, tagja a DT-nek, mosolyogva tűri, ha szólnak a vének. Hollywood-i import megújult mosolya, hiszen vadonatúj a fele fogsora. Viktorral jött ősszel, de túladott rajta, ne higgyétek mégse, hogy egy hűtlen fajta ! Autókhoz például mindig is hű marad, e hobbyhoz othon még egy báty is akad. „Félórát tanulok maximum naponta” – ígérte, és szavát sajnos betartotta. Így a tanulással csak keveset haladt, azt is mind az asszony jó hatása alatt. A Vöröskeresztnél még csak művért iszik, inna igazit is, azt sokan elhiszik. Ha lehet, rendőr lesz, és talán soha más, a kedves „vérszomjas”, békés Fülep Tamás.

Kedves Ballagó Diákok! Nem gondoltátok volna, de ez az év is eljött, amikor már ti álltok itt talpig díszben és mindenki benneteket ünnepel. Az itt eltöltött évek gyorsan elmúltak s ti rengeteg emléket hordoztok most magatokban. Hiszen e pár év alatt szereztetek számtalan tapasztalatot, tudást, barátokat, szerelemeket, izgalmas perceket. Sokan itt tapasztalták meg a Morzsikánál először milyen is más szemmel látni a dolgokat s mennyire jó lehet így megosztani egymással világ megváltó gondolataikat. Remélem majd egyszer sok sok év múlva eszetekbe fog jutni a kollégiumban eltöltött idő s a szobatakarításokon, a szilenciumi órákon, s a tanáraitokkal való összedurranásokon már csak nevetni fogtok. Engedjétek meg, hogy a diákság nevében felejthetetlen élményeket, sikeres életet és rengeteg boldog perceket kívánjak a továbbiakban. Hiszem, hogy tudjátok és megélitek minden pillanatát az életeteknek mert minden pillanat egy kincs az élettől, becsüljétek meg, mert megoszthatjátok valakivel akivel el tudjátok tökéletesen tölteni.

15



Ballagtató beszéd A középiskola az élet legszebb, legérdekesebb és legizgalmasabb útja. Utat nyit a gyermekkorból a felnőtt létbe, a szórakozásból a felelősségbe, és az álomvilágból a valós világba. A híd végén döntések halmozódnak fel, s a jó választás esetén az álomvilág valóra válhat. Az út során számtalan élmény: tapasztalat, tudás, barátság, szerelem, és még ezernyi boldog perc tett gazdagabbá mindenkit. A közös sítáborok, kirándulások emlékei. Mint például Lengyelországban - a túlfűtött érzelmek előtörtek néhány emberből, igaz fiúk? Vagy az erdélyi túrátok során - „Hasra mindenki…” a többit meg úgyis tudjátok. A balhék, amikre mindenki kellemesen emlékszik vissza. A középiskolai éveitek során megtanulhattátok, hogy küzdeni kell, tűrni, és a fájdalmas perceket túlélni. Ha ez nem is mindig sikerült könnyek nélkül, akkor sem szabad feladni - a kellemetlen balesetek, a fájdalmas pillanatok a mentőben a kórház felé. Az ilyen felejthetetlen emlékek miatt került az a kőszikla a híd végére, amelyhez sok erő kell és kitartás, hogy ne jelentsen akadályt. Hiszen nehéz kiszakadni ebből a már megszokott közösségből, nehéz itt hagyni a kollégium szobáit, vagy például a rulettasztalt. Szilenciumi termeket - na jó, ezt azt hiszem nem gondoltam én sem komolyan -, vagy akár az aulát, mert mindegyikhez köt valami apró emlék vagy élmény. Nehéz itt hagyni a fontossá vált embereket, és elszakadni az évek során kialakított közösségtől. Ti már mind a híd végén álltok, és készek vagytok „leugrani” - na jó, azt nem, de egy új hídra lépni. Búcsúzunk, búcsúzom tőletek ezernyi mosolyt, millió boldog percet, és sok sikert kívánok, kívánunk nektek az eljövendő életetek során!


16


A hónap kérdése Miután leérettségiztél (legyünk optimisták? – a szerk.), mivel szándékozol eltölteni életed nyugdíjig terjedő időszakát? -

Felszállok az élet háborgó tengerén egy óceánjáróra, és megpróbálom hajótörés nélkül elérni a kikötőt. Húsz évig semmit. Ki kell pihennem a tanulás fáradalmait. Utána meg majdcsak lesz valahogy. Negyvenéves koromig eltartatom magam a szüleimmel, utána pedig korkedvezményt kérek. Keményen dolgozni fogok a magam, és a leendő családom boldogulása érdekében. Jó nagyra kitátom a számat, és várom, hogy belerepüljön egy sült galamb. Belevetem magam az élet dzsungelébe, és járható ösvényt vágok bele. Gondolkodom azon, hogy mit válaszoljak az ilyen idióta kérdésekre. Élem a tehetős playboyok (playgirl-ök) gondtalan, léha életét. Ugyanazt, mint eddig, azaz semmit. De azt már pénzért! Hastáncosnő leszek egy sivatagi oázisban. Megpróbálok elvégezni egy egyetemet. Visszagondolok a régi szép diákévekre. Érettségizett munkanélküli leszek. Elmegyek Földvárra deszkát árulni. Ne igyunk előre a medve bőrére! Még nem tudom, majd kialakul. Elindulok megváltani a világot. Élek, mint hal a vízben. Beadom az ipart. Ülök és pipázok. Nem árulom el. Közöd? Főszerkesztők: Demjén József Ferenc Kata Tördelőszerkesztő: Csefkó Zoltán Korrektor: Csonka János Fotó: Bunth István Grafika: Ferenc Kata Lehoczky Dániel

Az érettségizők búcsúbeszéde

Recommend Documents