AZ ERDŐVIDÉKI REFORMÁTUS GYÜLEKEZETEK SZÁZADI TEXTÍLIÁI

EME AZ ERDŐVIDÉKI REFORMÁTUS GYÜLEKEZETEK 17–18. SZÁZADI TEXTÍLIÁI

241

AZ ERDŐVIDÉKI REFORMÁTUS GYÜLEKEZETEK 17–18. SZÁZADI TEXTÍLIÁI T. HORVÁTH IRINGÓ A tanulmány az Erdővidéki Református Egyházmegye gyülekezeteinek 17–18. századi textíliáit ismerteti. A korabeli írott források hiányában, az eredeti állomány rekonstruálásakor csupán 19. századi összeírásokra és Debreczeni László néhány gyülekezetben készült vázlatára támaszkodhatunk. A fennmaradt tárgyakat – összesen 29 darab – funkcióik alapján csoportosítottuk, ezen belül kialakításuknak megfelelően részletesen ismertettük őket. A vászonabroszok között két nagyobb csoport különíthető el: a csipkékkel és fehér szálvonásos hímzésekkel, valamint a színes selyemfonallal gazdagon hímzett darabok. A vászonkeszkenőkre a sarkokba elhelyezett hangsúlyos, aszimmetrikus minták jellemzőek, ezekhez rendszerint színes selyemfonalat és fémszálat használtak. Egészen más jellegűek a szőtt mintákkal díszített, selyemből készült példányok. A harmadik tárgycsoportot az éneklőszék-takarók alkotják, ezeknek csupán két keskenyebb oldalát hímezték selyemfonallal. Végül néhány ritkának számító textíliát, három mellvédtakarót mutatunk be. Kulcsszavak: Erdővidék, református egyházművészet, 17–18. századi textíliák, úrihímzés

I

parművészeti emlékeink kutatása a mai napig háttérbe szorult, holott, ha a mai magyarországi gyűjtemények anyagát vesszük szemügyre, felfigyelhetünk az Erdélyből származó tárgyak számottevő mennyiségére.1 Romániai közgyűjteménybe ezekből viszonylag kevés darab jutott, java részük korábban létrejött gyűjtemények államosítása révén. Nyilvántartásuk rendkívül hiányos, kutatásuk pedig esetleges.2 Teljes összeírással ugyan nem rendelkezünk a textíliákról sem, de joggal feltételezhetjük, hogy a 17–18. századi darabok többsége az erdélyi történelmi egyházak kezelésében található.3 Állagaikban a kezelők gondatlansága, a nyilvántartások és az érdeklődés hiánya visszafordíthatatlan károkat okozott.4 A mai értelemben vett Erdővidéki Református Egyházmegye a 17. század közepére alakult ki.5 Jelenleg 17 gyülekezetből áll, ezek közül 15 anyaegyház (Bardoc, Barót, Bibarcfalva, Bodos, Bölön, Erdőfüle, Kisbacon, Köpec, Középajta, Magyarhermány, Nagyajta, Nagybacon, Olasztelek, Szárazajta, Székelyszáldobos), kettő pedig – a Köpechez tartozó Miklósvár és Székelyszáldobos leányegyházaként Vargyas – filia.6 Valamennyi egyházközség számos textíliával rendelkezik, közülük csupán néhány darabot használnak. Többségüket a 20. század folyamán adományozták. A gyülekezetek java részében számos 19. századból származó

1

LÁSZLÓ 2001; V. EMBER 1981. SZŐKE 2000; KISS 2008. 3 2005 és 2010 között a hunyad-zarándi, a nagysajói és a küküllői református egyházmegyék anyagába sikerült betekintést nyerni. 4 Debreczeni László 1928–1936 között készült vázlatfüzeteiben sokkal több régi textília szerepel egy-egy gyülekezetnél, mint napjainkban. 5 HORVÁTH–KOVÁCS–TÓTH 2010 (kéziratban). 6 CÍMTÁR 2007, 110–111. 2

EME 242

T. HORVÁTH IRINGÓ

darabot találunk, ám mindössze hét településen sikerült 18. századi emlékekre akadni. 7 Ez összesen 29 textíliát jelent, amelyek között szerepelnek úrvacsorai készületekhez tartozó abroszok és keszkenők, valamint állandó használatra szánt takarók és kendők. 1. Textíliák a forrásokban A művészettörténeti kutatás szempontjából elengedhetetlen a korabeli írott források vizsgálata, a textíliákon ugyanis ritkábbak a feliratok, és emiatt legtöbbször stíluskritikai alapon kényszerülünk keltezni. A stíluskritika pedig könnyen tévútra is vezethet, mert a motívumok többsége a rajzolt – azaz írott – vagy hímzett – azaz varrt – minták révén több évtizeden keresztül népszerű volt, és viszonylag széles körben terjedt el. Az írott források ugyanakkor az adományozóra és az adományozás körülményeire vonatkozó adatokkal is hozzájárulhatnak egy-egy tárgy történetének tisztázásához. Segítségükkel pontosabban meghatározható a textíliák funkciója, készítésük és adományozásuk, sőt legtöbbször eltűnésük ideje is. Éppen ezért a kutatónak minden olyan gyülekezeti iratot figyelembe kell vennie, amiben az egyházközség textíliáiról esik szó. 1.1. Levéltári forrásokból megismerhető textíliák Az egyházmegye megsemmisült protokollumain8 kívül keletkezhettek a 18. században helyi használatra szánt leltárak is, ám ilyeneknek Erdővidéken nem maradt nyoma. A legkorábbi összeírások, amelyek használati tárgyakat is említenek, a 19. század első évtizedéből származnak. Ezeknek a forrásértéke témánk szempontjából igen nagy, hiszen a bennük felsorolt textíliák többségét még az előző században adományozták. A felmérés során hét gyülekezet9 levéltárából került elő a 19. századból származó, textíliákat is tartalmazó leltár. Bardoc és Erdőfüle úrasztali készületeit 1808-ban írták össze, hasonló időpontban keletkezhettek a bodosi és középajtai lajstromok is. Bardocon ekkor összesen 19 textíliát számoltak össze. Ezek közül három darab szőnyegként, szintén három abroszként, nyolc keszkenőként, kettő ruhaként, további három darab pedig takaróként szerepelt.10 Általában a leírások alapján próbálkozhatunk a 18. századi darabok elkülönítésével, ezek szerint három keszkenő11 bizonyosan ebből az időből származik. Ezt Debreczeni László vázlatrajzai is megerősítik.12 Az igen rongálódottként említett két takaró és két szőnyeg is ezt a kort sejteti, de egyik tárgy sincs már a gyülekezet tulajdonában. Ebben az időszakban Bodos protokollumában hét textília szerepel, három abrosz és négy ruha, azaz keszkenő, valamennyi a 18. századból származik,13 mindebből négy darab maradt fenn a gyülekezet tulajdonában. Erdőfüle ingóságait szintén 1808-ban írták össze, ezek között hat darab textília szerepel.14 Abroszból két darabot, keszkenőből négy darabot számoltak, amelyek közül kettő teljes bizonyosággal az előző századból származik. Az egyik 7

Bodos, Erdőfüle, Köpec, Középajta, Nagybacon, Olasztelek és Székelyszáldobos. JUHÁSZ 1947. 9 Bardoc, Bodos, Erdőfüle, Kisbacon, Középajta, Magyarhermány és Szárazajta. 10 BARDOCZI SZÁMADÁS 1801–1864, 1–2. 11 „Három keszkenők egyik patyolat arany fonallal megvarrva, az más kettő fejér a’ szegei fejér selyemmel varrottak.” 12 DEBRECZENI 1933, 180–181. 13 BODOSI PROTOKOLLUM, 2. 14 ERDŐFÜLEI LELTÁR 1808, 7–8. 8


243

abroszt 1798-ra, az egyik keszkenőt pedig 1792-re keltezi a leltárban megörökített felirat.15 Noha Debreczeni László felmérte az erdőfülei gyülekezet műtárgyait, vázlatfüzeteiben a textíliákat nem említi.16 Napjainkra az 1808-as összeírás tárgyai közül egyetlen abrosz maradt fenn. A középajtai lajstrom 12 textíliáról tesz említést: ruha négy darab, abrosz szintén négy darab, kendő egy darab és két darab egybevarrt ruha.17 A leírások alapján összesen nyolc textília származik a 18. századból, közülük kettő napjainkig megőrződött. Magyarhermányból a legkorábbi textíliákra vonatkozó ránk maradt adat 1838-ból származik. A 11 textília közül négy takaró, négy szőnyeg, egy darab abrosz és két darab keszkenő,18 sejthetően nyolc darab származott a 18. századból: a takarók közül három, a szőnyegek közül kettő, egy abrosz és két keszkenő, e két utóbbit felirat is keltezte.19 Egyiküknek, valamint az abrosznak az adatait Debreczeni László rögzítette.20 A második keszkenőtől feltehetően a 19. század folyamán megszabadultak, ugyanis az 1848-as leltárban21 már használhatatlanként szerepel.22 Napjainkra egyetlen darab sem maradt. A kisbaconi és szárazajtai adatok 1840-ből származnak. Kisbaconban ekkor hét darab textíliát soroltak fel, ám úgy tűnik, hogy valamennyit akkoriban, a 19. század első felében ajándékozták az eklézsiának.23 Szárazajtán viszont 12 textília közül hét darab tűnik 18. századinak. A leltárban hat keszkenő, két abrosz, egy ruha és három kendő szerepel.24 Ma valamennyi tárgy hiányzik. A 19. század folyamán kezdtek fogyatkozni, az 1855-ös összeírás alkalmával csak 10 darabot számoltak össze. Közülük is csak hármat vélünk 18. századinak.25 Ily módon – a források alapján – összesen 39 darab 18. századi textíliáról szerzünk tudomást. 1.2. Debreczeni László jegyzeteiben megjelenő textíliák A vázlatfüzeteket végiglapozva összesen hét erdővidéki református gyülekezettel találkozunk, 26 hat településen említ textíliákat is.27 Bardoc négy darab értékesnek ítélt textíliája közül három keszkenő és egy terítő. A keszkenőket rajzolt motívumaik egyértelműen a 18. századra datálják.28 Magyarhermányból két darab, egy abrosz és egy keszkenő leírása került a vázlatfüzetek lapjaira, mindkettő a 18. századból származik.29 A keszkenőt rajzolt 15

„Egy fejér gyolts kotzkás abrosz körül tót csipkével ékesítve ilyen írás van rajta: Boda Gergelyné adta 1798, illetve Egy Lipsiai[!] fejér keszkenő, a kerülete feketés és sárgás nyomtatott virágokkal ily írással Kis Boda Juliska ajándéka 1792.” 16 DEBRECZENI 1933, 185–187. 17 KÖZÉPAJTAI LELTÁRAK 1777, 1796, 1806–1820, 1. 18 MAGYARHERMÁNYI SZÁMADÁS 1838. 19 „Egy székely gyoltsból való kisebb keszkenő, melynek a négy szegin tulipánforma virág vagyon varrva veres selyemből és arany fonalból – a közepén e vagyon írva veres selyemmel és arany fonallal: Gazdag Miklósné Osváth Ilona adta Anno 1756. A. H: E: illetve Egy lengeteg kis ruha, melynek a négy szegin fekete selyemmel tulipánforma virágok vannak varrva – és ezen olvasható írás vagyon rajta: Petö 1729.” 20 DEBRECZENI 1932, 194. 21 MAGYARHERMÁNYI LELTÁR 1848. 22 „Egy lengeteg kis ruha, melyen nem tanáltatik sem név, sem varrás, sem esztendőszám, hasznavehetetlen.” 23 KISBACONI SZÁMADÁSOK 1838–1887. 24 SZÁRAZAJTAI JEGYZŐKÖNYV 1840, 22. 25 SZÁRAZAJTAI JEGYZŐKÖNYV 1855. 26 Bardoc, Erdőfüle, Magyarhermány, Nagybacon, Olasztelek, Székelyszáldobos és Vargyas. 27 Bardoc, Magyarhermány, Nagybacon, Olasztelek, Száldobos és Vargyas. 28 DEBRECZENI 1932, 180–181. 29 DEBRECZENI 1932, 194.

EME 244

T. HORVÁTH IRINGÓ

motívuma mellett felirata is keltezi.30 Sajnos, ma egyik sem található a gyülekezetnél. Nagybacon összeírt textíliáinak száma hét, pontosabban három abrosz, két asztalterítő, egy keszkenő és egy éneklőszék-takaró.31 Egy abrosz kivételével 18. századi eredetűek. A keszkenő és az éneklőszék-takaró motívumát és feliratát Debreczeni megörökítette, eszerint mindkettő a 18. század első felében készült. Ezek ma is a gyülekezet tulajdonát képezik. A feljegyzettek közül Olasztelek rendelkezett a leggazdagabb anyaggal.32 A leltározó négy keszkenőt, két abroszt, egy asztaltakarót és két éneklőszék-takarót tartott leírásra érdemesnek, ezek a 17–18. században készültek. A tárgyak közül hat darabnak rajzolta le motívumait, valamint lejegyezte azokat a feliratokat, amelyek négy textílián szerepeltek. Egyetlen keszkenő származik a 17. század végéről, keltezését rajzolt mintája mellett felirata is megerősíti.33 A két 18. századi keszkenő és az egyik éneklőszék-takaró készítésének pontos időpontját ugyancsak felirat határozza meg.34 Az éneklőszék-takarónak ma már csak töredéke – felirattal ellátott végének hímzett mintasora – található meg. Székelyszáldobos textíliái közül nyolc darab szerepel a Debreczeniféle összeírásban: két éneklőszék-takaró, négy keszkenő, egy terítő és egy abrosz.35 Vázlatrajz mindössze az éneklőszék-takarókról és egy keszkenőről készült, ám a feljegyzett tárgyak egy kivételével a 17–18. századból származnak. Egy keszkenő és az egyik éneklőszék-takaró motívumai alapján keltezhető a 17. századra, egy keszkenő és egy abrosz elemei között találunk 17. századi mezőket. E két utóbbi textília jelenlegi formájában valószínűleg 18. század végi átalakítás eredménye. A század folyamán készült még egy éneklőszék-takaró, amelyet felirat is datál, valamint egy terítő, amelynek pontos funkcióját nehéz meghatározni.36 Ezek közül napjainkban öt darab látható Székelyszáldoboson. A száldobosi egyházközséghez tartozik a vargyasi filia is, ahol Debreczeni László két 19. századi textíliát, egy abroszt és egy keszkenőt jegyzett fel. Összességében tekintve, a vázlattömbök 32 darabról számolnak be, 15 tárgyról rajzot is tartalmaznak. Többségükben 17–18. századból származó emlékeket (négy darab 17. századi, két darab 17. és 18. századi, 17 darab 18. századi) örökített meg, amelyek közül mára mindössze nyolc maradt fenn. Palotay Gertrúd sokszor hivatkozik Debreczeni László felméréseire, ám az Erdővidéken található textíliák közül mindössze a székelyszáldobosi átalakított keszkenőt említi több tanulmányában is.37 Ezzel sajnos ki is merül a vidékre vonatkozó szakirodalom. 2. Ránk maradt textíliák A különböző tárgycsoportokat eltérő megnevezésekkel, csoportosítva jegyezték a 18. századi összeírásokban. A 19. századi iratok nem ennyire egyértelműek, egyre több új kifejezést alkalmaznak a tárgy, valamint anyagainak és díszítésének megnevezésére. A 20. századi 30

GAZDAG / MIKLOSN / E OSVAT ILONA / AT ANNO 1756 / A: HE: DEBRECZENI 1932, 153–156. 32 DEBRECZENI 1932, 167–171. 33 N: SOPHIA 1684. 34 A keszkenők felirata: M AR SANDOR Sz SUSAN NA 1722, illetve ASZTALOS PÉTER MIKLOS / KESZITTETTE AZ OLASZTELEKI / EKKLÉSIA SZÁMÁRA 1753 / és Jan. 3.8. 35 DEBRECZENI 1932, 175–177. 36 Gazdagon hímzett széles vászonsávok utólagos összeillesztéséből nyert téglalap alakú textília, azonos irányú motívumsorral. 37 PALOTAY 1940, 1942. 31


245

forrásokra pedig az egyszerűsítés jellemző, csaknem valamennyi textíliát terítőnek nevezik. Ezért mi inkább a 18. századi összeírások elnevezéseit használtuk a felmérés során is, és ezeket használjuk ebben a tanulmányban is. Az Erdővidéki Református Egyházmegye gyülekezeteiben nyolc darab abrosz, 14 darab keszkenő, hat darab kendő és három darab takaró számíthat az érdeklődésünkre. 2.1. Úrvacsorai abroszok Az egyházi abroszok egyszerűbb kialakításúak, vastagabb fehér lenfonalból szőttek vászonkötéssel vagy egyszerűbb mintára. Általában két-három szélből alakították ki őket, a szélek összeillesztését recével, csipkével díszítették. Amennyiben a szélek egyszerű vászonkötésűek, felületükre gyakran szálvonásos minták kerültek, amelyek anyaga fehér len- vagy selyemfonal. Az erdővidéki hét darab ránk maradt úrvacsorai abrosz közül három ilyen kialakítású. A bodosi és középajtai gyülekezetek ilyen jellegű abroszait két-két vászonszél felhasználásával készítették, az erdőfüleihez három mintásan szőtt szélet választottak. A Bodoson található úrvacsorai abrosz38 (1. tábla/1) anyaga erős, sűrű szövésű, színezetlen lenvászon. Díszítéséhez fehér lenfonalat alkalmaztak. A két szél felületén háromhárom szálvonásos hímzéssel készült minta sorakozik, illesztését keskenyebb recesáv közbeékelésével oldották meg. A hat azonos mértani motívum egy-egy sarkára állított nagy négyzet, amelyek felületén sakkmintásan váltakoznak apró négyzetek. A nagy négyzet sarkaihoz egy-egy kisebb négyzet csatlakozik. A recesáv mintája ugyancsak geometrikus. Eredetileg tanuló vagy próbadarab lehetett, ugyanis az egyszerűbb elemektől a bonyolultabb rajzolatú motívumok fele halad egyetlen meánder-mintán belül. A szálvonásos minták ügyetlensége, a recesáv jellemzői arra engednek következtetni, hogy nem szakavatott kéz alkotása. Középajta úrvacsorai abroszának39 (1. tábla/2) anyaga vastagabb fehér lenvászon, fehér lenfonallal készült szálvonásos hímzés és horgolt csipke díszíti. A két azonos szél felületét hat-hat darab, párosával rendezett négyszirmú rozetta ékesíti, összeillesztésüket széles horgolt csipkével oldották meg. A 18. század végén készülhetett az erdőfülei gyülekezet úrvacsorai abrosza,40 anyaga színezetlen, mintás len háziszőttes. Díszítéséhez fehér lenfonalból vert, illetve horgolt csipkét alkalmaztak. Az abroszt három, azonos méretű szélből állították össze, köztük keskeny, rozettamintás vertcsipke-sáv húzódik. Még keskenyebb, horgolt csipkével szegélyezték. Lenvászon úrvacsorai abroszok esetében ritkábban fordul elő a rátéthímzés, Erdővidéken ilyen jellegű emlék Bodoson található. Az úrvacsorai abrosz41 alapja hat, különböző méretű darabból összeállított színezetlen lenvászon-felület. Díszítéséhez fekete selyemfonalat – a ferde lapos öltéssel készült hímzés anyaga –, kék színű, vászonkötéssel szőtt selyemszalagot és ezüstözött, Z-sodratú lyoni fémszálat – a rátétes hímzés anyagai – használtak. Az abrosz felületét tulajdonképpen két, három-három darabból álló szélből állították össze, keskeny, szőtt selyemszalag szegélyezi. A textília közepén selyemszalagból és fémszálból 38

Leltári száma: 41. Teljes mérete: 168 x 110 cm. Nincs leltári száma. Teljes mérete: 169,5 x 144 cm. 40 Leltári számaik: 6, 45, 19/45. Teljes mérete: 150 x 134 cm. 41 Leltári száma: 37. Teljes mérete: 137 x 132,5 cm. 39

EME 246

T. HORVÁTH IRINGÓ

applikált rozetta van, amelyet körbe szerkesztett felirat övez. Távolabb, a sarkok irányába még egy-egy kisebb, hasonló kialakítású rozetta került. A nagybetűs felirat az adományozó személyére, valamint az adományozás időpontjára derít fényt: BODOSI JUDIT ATTA IS(ten) ~ DITSÖSEGIRE

1797 Mindössze három színes selyemfonallal hímzett abroszt találtunk, mindhárom kialakítása jellegzetes, külön-külön típust képviselnek. Az oldalak mentén kialakított hímzett sávra, táblás szerkezetre, de még a szórt mintákra is több példát találunk a 17–18. századból. Megjelenésében egyszerűbb a köpeci úrvacsorai abrosz42 (2. tábla/1), amelynek anyaga fehér lenvászon, méretét két, csaknem azonos szövetszél összeillesztéséből nyerték. Díszítéséhez világos zöldeskék sodoratlan selyemfonalat használtak. A szövetszélek díszes összeillesztése mellett, oldalaik mentén keresztszemes öltéssel készült csík, valamint apró virágtövek sorakoznak. Az egyetlen ismétlődő motívum kialakítása nagyon egyszerű, rajza mindössze néhány öltésből áll. A csigavonalból induló tő balra ível, jobbra egy indát hajt, két rövid ágán egy-egy levél, a szár végén virágforma. Hasonló szerkezetű, korabeli abroszt találunk Marosvásárhelyen, ám a selyemfonal színe, motívumaik és hímzéstechnikájuk eltérő,43 ugyanakkor az Iparművészeti Múzeum textíliái között is akad párhuzama a 17. század végéről.44 A 18. század jellegzetes, gyakori textília-típusa az az ún. „táblás szerkezetű” úrvacsorai abrosz, amelyet a székelyszáldobosi gyülekezet őriz. Az abrosz45 (2. tábla/2) anyaga fehér pamutvászon, spanyol varrással, ferde lapos öltéssel és tűzőöltéssel készült hímzett díszítéseinek anyagai a világos sárgásbarna, zöld, kék, nyersszínű, szürke és piros színű selyemfonal, valamint az aranyozott és ezüst lyoni fémszál. Az abroszt fehér színű pamutfonalból készült csipke szegélyezi, az oldalak mentén díszítetlen fehér pamut vászonsáv halad. A közbeeső felületet 7x7-es rendszerbe szervezett 41 tábla alkotja, amelyek közül 40 kisebb méretű, a középső pedig nagyobb. A táblás rendszerben egymást váltják a hímzett és díszítetlen mezők, összeillesztésük színes selyemfonallal történt. A díszített táblákon három típusú hímzéssel találkozunk. A kisebb táblák egy része – összesen 14 darab – korábbi hímzés másodlagos felhasználása. Erre utal az, hogy a motívumok egy részét elvágták, de az is, hogy az egyes mezők szélén még látható a korábbi szegés. A szálszámolásos mintát világos sárgásbarna, zöld, világoskék és szürkés színű sodoratlan selyemfonallal – keresztszemes és tűzőöltést alkalmazva –, valamint aranyozott és ezüst S-sodratú lyoni fémszállal – lapos öltést alkalmazva – hímezték. A minta szimmetrikus felépítésű, vízszintes tengelyét négyszirmú rozetták sora jelzi, amelyre merőlegesek az egyenes szárú szimmetrikus virágtövek. Két nagyobb méretű virágtő között három kisebb kapott helyet, valamennyit a részletek gazdagsága és a színek váltakoztatása jellemzi. A nagyobb méretű virágtő egyenes szára a motívum függőleges szimmetriatengelye, amely hamarosan két egyenes vonalú, rézsútos ágat hajt. Ezt követően a száron levelek és indák, majd egy stilizált ötszirmú virág – szegfű vagy búzavirág – nyílik. Az ágakon kisméretű négyszirmú rozettát, terméseket, míg a végén oldalnézetből láttatott stilizált virágot figyelhetünk meg. A közepes méretű virágtő rövid, egyenes szárát indapár díszíti, a végén apró 42

Leltári száma: 84. Teljes mérete: 168 x 136,5 cm. HORVÁTH 2007, 212. 44 LÁSZLÓ 2001, 80. 45 Leltári számai: 44 és 35/44. Teljes mérete: 152,5 x 152 cm. 43


247

eltérésekkel a nagyobbik minta szárán nyíló virág ismétlődik meg. Két oldalán még kisebb virágok, rövid egyenes szárukon bimbópárral és indákkal. Keleti hímzések hatására utal a színek váltakoztatása, míg az egyenletes öltések azt jelzik, hogy hivatásos hímző munkája. A kisebb méretű táblák közül hat eltérő jellemzőket mutat, ezek is másodlagosan felhasznált hímzésrészek. A szálszámolásos hímzés keresztszemes és lapos öltéssel készült, anyagai a zöld, sötétkék, vörös, világoskék és nyersszínű selyemfonal, valamint az aranyozott S-sodratú lyoni fémszál. A mintázaton a szimmetria érvényesül. Kettős sziromsorú rozettáit keskeny csík választja el egy széles, gazdag virágtövekkel díszített sávtól, majd ismét mesterke következik, amelynek másik oldalán termések sorakoznak. A sávot hullámvonal tagolja tovább, az általa meghatározott felületeket szimmetrikus rajzú virágtövek töltik ki. Ezek szimmetriatengelyét egyenes szár képezi, amely fogazott levélpárt, majd két rézsútos irányú egyenes, szív alakú bóbitás termést tartó szárat hajt, ezt követően szív alakú, bóbitás terméssel látható. Az ágakról karéjos szélű levelek hajolnak, később hosszúkás, keskeny kettős sziklevélpár között liliomhoz hasonló, oldalnézetből láttatott stilizált virág nyílik. Az üresen maradt felületeket a hullámvonalról kihajtó elemek töltik ki, mint egy-egy bimbó vagy apró termést hozó virágtő. Ezeknél a tábláknál is megfigyelhetjük, hogy a hímzett motívumokat elvágták, néhol még a korábbi szegés is látszik, tehát másodlagosan kerültek az abrosz vászonmezői közé. Következetes színhasználata, a motívumok szabályos rajza hivatásos hímző munkájára enged következtetni. A minta hullámvonalas szerkezetével szoros rokonságot mutat a küküllővári református egyházközség 1705-ös feliratú éneklőszék-takarójának a díszítése.46 Távolabbi párhuzamát a kolozsvári unitárius gyülekezet 17. századi úrasztali adományai között találjuk.47 Az abrosz közepét kitöltő táblát – ez már 3 x 3 kisebb mezőt kitevő méreténél fogva is kiemelt szerepet játszik – eltérő anyaghasználat és technika jellemzi. Hímzéses díszítéséhez világos sárgásbarna, zöld, mustársárga és mályvaszínű, ferde lapos öltésű, S-sodratú selyemfonalat és ezüstszínű, S-sodratú lyoni fémszálat használtak. A tábla sarkaiban kisméretű, aszimmetrikus virágtövek kaptak helyet, amelyek elemei között levelek, bimbók és egy-egy háromszirmú tulipán azonosítható. Közepén növényi elemekből – rozetták, termések, hosszúkás, keskeny íves levelek – épülő kartus, amely egy pikkelyes, koronás, szájában országalmát tartó kígyót keretel. Jellemzői alapján a középső tábla hímzése jóval később keletkezett, mint a többi hímzéssel díszített felület, valószínűleg akkor, amikor az abroszt összeállították. A tárgyon nincs felirat, de a középső tábla címerállata a bethleni Bethlen családra utal. Több Bethlen családtag halotti címere is megtalálható a székelyszáldobosi gyülekezetnél, ám források hiányában adományaikról – ha voltak is – semmit sem tudunk. Egyetlen támpontot bethleni Bethlen Gergelyné Kendeffy Rákhel 1795-ös ezüsttányér adománya jelenthet.48 Az abrosz középső táblájának kialakítása ugyancsak a 18. század végére utal, ezért feltételezzük, hogy Kendeffy Rákhel az úrvacsorai tányér mellett textíliákat is adományozott a gyülekezetnek. Amennyiben helyesen kötjük személyéhez ezt az adományt, akkor a tárgy az 1790-es évek közepén készülhetett. Az úrvacsorai abroszhoz tartozhat a gyülekezet egyik úrvacsorai keszkenője – ez azonos szerkezetű, táblái között 17. századi hímzéstöredékek vannak, szegélycsipkéje az abroszéval megegyező.49 46

PALOTAY 1942, 306; HORVÁTH 2009, 685–686. LÁSZLÓ 2001, 19–20. 48 KOVÁCS 2010 (kézirat). 49 PALOTAY 1942, 299. 47

EME 248

T. HORVÁTH IRINGÓ

A 18. és 19. század stílusa közötti átmenetet nagyon jól szemlélteti két textíliánk is: ezek kialakítás szempontjából talán már a 19. századi munkákhoz állnak közelebb, bár mindkettő a 18. század végén készült. A székelyszáldobosi gyülekezet tulajdonában lévő úrvacsorai abrosz50 anyaga finom szövésű fehér pamutvászon, láncöltéssel hímzett díszítéséhez kék, vörös, fekete és drapp színű, S-sodratú selyemfonalat, valamint S-sodratú lyoni ezüst fémszálat alkalmaztak. Későbbi díszítésének anyagai sárga selyemfonal és aranyozott lyoni fémszál. Az abroszt két azonos méretű és kialakítású szélből állították össze, utólag aranyozott fémszálból horgolt keskeny csipkével szegélyezték, amelyből a sarkoknál kisméretű függődíszeket alakítottak ki. A szélek felületét egységesen töltik ki az apró méretű leveles ágak és termések, amelyeket rézsútos rendszerbe foglaltak. Az egyszerű rajzú ágak rövid szára hamarosan elágazik, ágacskáján terméspár, majd a harmadik és negyedik elágazáskor már fogazott szélű leveleket hajt. A leveles ágakkal váltakozó termések kialakítása is nagyon egyszerű, a terméspár mellett egy-egy hosszúkás keskeny levél látható. Az öltések egyenletesek, a motívumok színhasználata következetes, ez alapján hivatásos hímző munkájának tekintjük. Az abrosz közepére csipkéből kört applikáltak, benne a sárga selyemfonallal hímzett, körbe szerkesztett majuszkulás felirat arról tanúskodik, hogy egyházi használatra adományozták: AZ UR HÁZÁHOZ VALÓ BUZGOSAGBOL ADTA BORBÁT LÁSZLÓNÉ BALO KLÁRA

1799 Az 1799-es évszám a kör közepére került. Az abrosz keltezését segíti ugyan a felirat, ám azt is figyelembe kell vennünk, hogy szemmel láthatóan utólagos. 2.2. Úrvacsorai keszkenők Méreteik, anyaghasználatuk és díszítményrendszerük sajátosságai alapján az úrvacsorai keszkenők egyértelműen elkülöníthetőek a többi, egyházi célra készült textíliától. Ezek a szent jegyek letakarását szolgáló darabok a református textíliák legdíszesebb tárgycsoportját alkotják. 2.2.1. Vászon alapú keszkenők A református gyülekezetnél fennmaradt vászonalapú keszkenők díszítményrendszere leggyakrabban keleti hatásról tanúskodik, többé-kevésbé a török cservékek díszítését követi, ami az egyedül álló virágtövek sarkokban és az oldalak tengelyében való elrendezését jelenti.51 Az Erdővidéken ránk maradt vászonalapú darabok többsége is ebbe a kategóriába sorolható. Elsőként egy olyan darabról tennék említést, amely szerkezetileg kivételnek számít a tárgyalt régió református textilanyagában ránk maradt keszkenők között, és amelyben keleti és nyugati elemek kerültek egymás mellé. Ugyanakkor ez az egyetlen olyan református textília erről a vidékről, amelyet az úrihímzésekről szóló szakirodalom – Palotay Gertrúd írásainak köszönhetően – megismert.52 Az úrvacsorai keszkenő53 (3. tábla/1) anyaga fehéres pamutvászon, kazul varrással hímzett díszítéséhez piros, tört fehér, bézs, zöld, kék és drapp színű sodoratlan selyemfonalat használtak. A két típusú vert csipke anyaga fehér pamutfonal. Szerkezetileg, a keszkenőt kilenc tábla – öt hímzett felületű vászon és négy csipkemező – 50

Leltári számaik: 8, 36 és 27/36. Teljes mérete: 162 x 135,5 cm. GERVERS-MOLNÁR 1983. 52 PALOTAY 1940; PALOTAY 1942. 53 Leltári számai: 58 és 47/58. Teljes mérete: 75,5 x 75 cm. 51


249

összeállításából nyerték, amelyeket 3 x 3-as rendszerbe szerveztek, majd keskeny csipkesávval szegélyeztek. A csipke és a hímzés táblái másodlagos felhasználásúak. Szabálytalan rajzú indák kacskaringóznak a csipkemezők felületén, a köztük lévő felületet hatszögekből épülő háló tölti ki. A hímzett táblákon kétféle motívummal – az egyikből két részletet, a másikból hármat használtak fel – találkozunk. Ezek akár egyetlen korábbi textíliát is díszíthettek, ugyanis a selyemfonal színe teljesen megegyezik, elemeik között is találunk hasonlóságot. Két, átellenben elhelyezett táblán, szabálytalanul hullámzó hosszú száron indák, fogazott szélű levelek és ágak hajtanak. Az ágakon hangsúlyos elemek kaptak helyet. Egyiken hármas sziromsoros rozetta, másikon nagyméretű, fogazott szélű levél, amelynek felületét apró rozetta teszi mozgalmassá. A motívumra jellemző a következetes színhasználat, a hangsúly a színválasztásban is – vörös rozetta, kék levél – a nagyobb méretű elemekre esik. A többit sokkal visszafogottabb árnyalatok – világosbarna, világos sárgásbarna, nyersszín és világoszöld – jellemzik, amelyek a hangsúlyos elemek részleteiben köszönnek vissza. A másik átlót képező három hímzett tábla motívuma arányában kisebb, ám elemeiben szoros rokonságot mutat a másik két tábla díszítésével. A finoman hullámzó szár vonalán ágak, karéjos szélű levelek, oldalnézetből láttatott stilizált virágok, valamint indák váltogatják egymást. Ágainak egy részén stilizált rózsák nyílnak, másik részén nagyméretű, fogazottkaréjos szélű levelek hajtanak. E levelek felületén a szárról is hajló, stilizált hatszirmú virágokat látjuk viszont, oldalnézetből. Az egyenletes öltések gyakorlott kéz munkájára vallanak, a kissé merev rajz az alkalmazott, a török hímzésekre jellemző öltéstípusnak köszönhető.54 A kisebb arányú motívum rajza kiegyensúlyozottabb, részletezőbb. A hímzés másodlagos felhasználására utal, hogy a motívumokat elvágták. A keszkenőn nincs felirat. Szegélycsipkéje teljesen megegyezik a gyülekezet hasonló szerkezetű úrvacsorai abroszával, ami felveti annak lehetőségét, hogy a két tárgy összetartozik. Így erről a textíliáról is feltételezhetjük, hogy Kendeffy Rákhel adományai közül való. Fényképét több tanulmányában is közölte párhuzamaival együtt Palotay Gertrúd. Kimondottan török eredetű keszkenőnek egyetlen tárgyat nevezhetünk, ezt a köpeci gyülekezet őrzi. Az úrvacsorai keszkenő55 (3. tábla/2) alapja finom, gyér szövésű fehér pamutvászon, hímzett díszítéséhez sötétzöld és rózsaszín selyemfonalat, valamint aranyozott és ezüst, S-sodratú lyoni fémszálat használtak. A keszkenőt keskeny, aranyozott lyoni fémszálból horgolt dísz szegélyezi, sarkaiba és oldalainak tengelyébe azonos mintát hímeztek. A rézsútos állású, szimmetrikus felépítésű, négyszögbe zárt, szálszámolásos motívum (amely négy egymás mellé helyezett, ugyancsak rézsútos állású leveles ágból áll) két egymást követő oldala mentén apró bimbók sorakoznak. Tudatos és következetes színhasználat jellemzi, az aranyat és ezüstöt felületkitöltésre, a zöldet és rózsaszínt a körvonalak megrajzolására alkalmazta a hivatásos hímző. A sarkokban és az oldalak tengelyében ismétlődő motívumos típusnak egyik változata az, amikor a sarkokat kitöltő elemek hangsúlyosabbak, s az oldalak közepére csak apróbb méretű motívumok kerülnek. A fennmaradt emlékek alapján ez a 18. századi úrvacsorai kesz54 55

PALOTAY 1940; GERVERS-MOLNÁR 1983. Leltári számai: II/22 és 101. Teljes mérete: 54 x 54 cm.

EME 250

T. HORVÁTH IRINGÓ

kenők díszítésének egyik leggyakoribb elrendezési módja. A ránk maradt 13 keszkenő közül négy esetben is ilyen kialakítással találkozunk. A Bodoson megörződött három úrvacsorai keszkenő közül az egyik56 (4. tábla/1) ennek a rendszernek felel meg, alapja finom szövésű, színezetlen pamutvászon. Díszítéséhez vörös színű, sodratlan selyemfonalat, valamint ezüstözött, vörösrézből készült skófiumot használtak. A keszkenőt selyemfonallal szegték, sarkaiban négy, selyemfonallal és fémszállal hímzett, ferde lapos öltéssel és tűzőöltéssel készült, aszimmetrikus felépítésű, azonos formájú virágtövet látunk. Az oldalak tengelyében egy-egy kisméretű, szimmetrikus virágszál kapott helyet. A sarokmotívum ötszirmú, három kaccsal díszített formából indul ki, egyenesen három ívelt vonalú szárat hajtva, amelyeket levelek és indák tagolnak. A középső szár ellentétes irányú ágat hajt, amelynek vonala metszi a szár vonalát, a kor virágtő-motívumainak jellegzetes mandorla alakú felületét alakítva ki. A szárak és az ág végén azonos formájú, nyújtott, zárt gránátalmák látszanak, szimmetrikus jelleget kölcsönözve a motívumnak. A csepp alakú magház felületét mintázott lapos öltéssel hímezték, tetején bóbita, körülötte karéjos szirmok sorakoznak. A keszkenő oldalközép motívuma egészen más kialakítású. Erős szimmetria jellemzi az egyenes állású virágszálat, amelynek mindkét ágán bimbó, középső szárán pedig oldalból láttatott, stilizált, nyíló virág látható. A száron és az ágakon indák nőnek. A keszkenőn nincs felirat. A motívumok aránytalanságai és az esetlen kivitelezés gyakorlatlan kéz munkájára utalnak. További három emléket a köpeci református egyházközség őriz. Az egyik úrvacsorai keszkenő57 (4. tábla/2) alapja fehér pamutvászon, ferde lapos öltéssel készült hímzett díszítéséhez vörös színű sodratlan selyemfonalat és S-sodratú lyoni fémszálat használtak. A keszkenőt vörös selyemfonallal szegték, sarkait négy azonos, hangsúlyos aszimmetrikus növényi motívum tölti ki, ennek egy-egy elemét ismételték meg az oldalak középtengelyében is. A csigavonalas sarokmotívum kacsból induló virágtő, amelynek szára balra ível, ágai ritmikusan metszik a szár vonalát, végeiken levelek és bimbók váltakoznak. Közepén zárt gránátalma, külső oldalán fogazott íves sziklevelekkel, mintásan hímzett magházzal és bóbitával. Az oldalak közepén a bimbós elem ismétlődik. A motívumokra jellemző a selyemfonal és fémszál tudatos váltakoztatása. A fémszállal nagyon takarékosan bánt a hímző, mindössze néhány pötty kialakításához alkalmazta, munkáját az egyszerűség jellemzi, ám egyenletes öltései gyakorlott kézre vallanak. A motívum szerkezete és közepének gránátalmája szoros rokonságot mutat a marosvásárhelyi Gecse Dániel utcai gyülekezetnél található két keszkenő58 hasonló motívumával. Ezek a 18. század első éveiben készültek. A másik két úrvacsorai keszkenőt fémszállal hímezték. Egyikük59 (5. tábla/1) alapja finom szövésű fehér pamutvászon, hímzett (ferde lapos öltés) díszítéséhez aranyozott skófiumot használtak. Sarkait hangsúlyos, aszimmetrikus növényi motívumok töltik ki, oldalainak felezőpontjába apró, aszimmetrikus virágtövek kerültek. A sarkok kacsból induló virágtövei egy levélpárt és indát követően négyfelé ágaznak, a két középső szár vonala pöttyökkel töltött 56

Leltári száma: 148. Teljes mérete: 64 x 60 cm. Leltári száma: 98. Teljes mérete: 73 x 72 cm. 58 Leltári számaik: 62/205 és 67/209. 59 Leltári számai: II/20 és 95. Teljes mérete: 100 x 97 cm. 57


251

mandorla alakú felületet képezve metszi egymást. A szárakon néhány inda hajt, az ágak végén egy-egy zárt gránátalma. A kettős ívű, karéjos szélű sziklevél belülről leveles kialakítású, a nyújtott kör alakú magház mintázott, teteje bóbitás. Az oldalak közepét díszítő virágtő két szárának vonala metszi egymást, rajtuk levelek, bimbók és egy nyílt virág hajt. A motívumok rajza és kivitelezése gyakorlott kézre vall. A gyülekezet másik ilyen jellegű keszkenőjének60 (5. tábla/2) alapja ugyancsak finom szövésű fehér pamutvászon, ferde lapos öltéssel hímzett díszítéséhez aranyozott és ezüst, Ssodratú lyoni fémszálat, valamint Z-sodratú aranyozott fémszálból készült zsinórt használtak. A keszkenőt zsinór szegélyezi, sarkait hangsúlyos aszimmetrikus növényi motívumok töltik ki, melyek központi eleme az oldalak tengelyében is megismétlődik. A csigavonalra épülő, kacsból induló virágtő szárának vonala jobbra ível, rajta a levelek, ágak és indák sűrűn váltják egymást. Közepét zárt gránátalma tölti ki, íves szikleveleinek külső oldala fogazott, a magház helyén levelekből álló elem kapott helyet. Ugyanez a gránátalma ismétlődik az oldalak közepén. A motívumokra jellemző az arany és ezüst következetes váltakoztatása, az egyenletes öltések szintén gyakorlott kézre vallanak, míg a rajz kissé esetlen. A cservékek szerkezetéből kialakult magyar úrihímzéses textíliák díszítményrendszerei közül még kettővel találkozunk az erdővidéki emlékek között. Nagybacon 18. századi úrvacsorai keszkenőjének61 (6. tábla/1) alapja finom szövésű pamutvászon, horgolt (csipke) és hímzett (ferde lapos öltés, mintázott lapos öltés) díszítéséhez aranyozott S-sodratú lyoni fémszálat használtak. A keszkenőt keskeny csipke szegélyezi, sarkait tükrözött rendszerű, hímzett növényi motívum tölti ki, közepén hímzett kör és benne felirat. Az aszimmetrikus rajzú virágtő csigavonalú kacsból indul, ívesen hajló szára egy levélpárt követően íves ágat hajt, majd két másikat, amelyek egyike a szár vonalát is metszi, pöttyökkel díszített mandorla alakú felületet hozva létre. A száron és az ágakon indapárok és egy-egy levél, végeiken zárt gránátalma. Íves, csíkszerű sziklevelein belül a második rend levél külső oldala fogazott szélű, nyújtott kör alakú magházának belseje kétféle kialakítást nyert, tetején bóbita. Magyar nyelvű majuszkulás feliratát több sorba szerkesztve körbe illesztették: ISTEN / DICSÖSÉGÉ / RE SZENTELTEK / BATZONI NAGY MAR / TON ÉS WISKI ÉVA / A NAGY BATZONI / REF(ormata) EKKLÉSIÁ / BAN ANNO 1735 A motívumok szép vonalvezetése, a pontos öltések arra utalnak, hogy ezt a keszkenőt hivatásos hímző készítette. A másik úrvacsorai keszkenő62 (6. tábla/2) a bodosi gyülekezet tulajdona, ennek alapja színezetlen, finom, gyér szövésű pamutvászon. Díszítéséhez, zöld színű, sodratlan selyemfonalat használtak. A keszkenőt sűrű fogakkal szegték, míg négy sarkát ferde lapos öltéssel hímzett, azonos aszimmetrikus növényi motívum tölti ki. Két egymást követő oldala mentén hímzett felirat olvasható. A balra ívelő, csigavonalas motívum kacsból indul, hosszú szárán különböző rajzú levelek, bimbók és indák váltják egymást. A szár végén felülnézetből stilizált, kettős sziromsorú rózsa, azaz rozetta nyílik. A magyar nyelvű felirat majuszkulákból áll össze, az adományozó nevét és az adományozás évszámát tartalmazza: 60

Leltári száma: 86 és II/19. Teljes mérete: 103 x 103 cm. Leltári számai: 13 és 249. Teljes mérete: 92 x 91,5 cm. 62 Leltári száma: 149. Teljes mérete: 92 x 92 cm. 61

EME 252

T. HORVÁTH IRINGÓ

BOGDANY PETERNE / MOLNAR ILONA ADTA 1735 A díszítés és a felirat anyaga meg technikája azonos, ami arra enged következtetni, hogy azonos időben – azaz 1735-ben – és kimondottan egyházi célra készült. Motívumának aránytalanságai, esetlen kivitelezése arra utal, hogy bár gyakorlott kéz munkája, nem hivatásos hímző készítette. A nyugat-európai díszítményrendszerek egyik válfaja látható a bodosi gyülekezet utolsóként ismertetett úrvacsorai keszkenőjén,63 amelynek alapja színezetlen, sűrű szövésű lenvászon. Felületén többféle lapos öltést, ferde, török és mintázott lapos öltést ötvöző hímzés látható, amelynek anyaga krémszínű, enyhén S-sodratú selyemfonal. A keszkenő oldalai mentén keskeny hímzett csík, közvetlenül fölötte szélesebb, növényi elemekből építkező sáv halad. A sarkokat barokkos rajzú, aszimmetrikus virágtövek díszítik. A sávon belül fogazott szélű, mintázott belsejű levelek és zárt gránátalmák váltják egymást. A gránátalma magházát fogazott szirmok övezik. A sarkoknál fennmaradó üres helyet egyszerű, a sáv elemeihez nem igazodó növényi motívumokkal töltötte ki a hímző, míg a sarkokat díszítő virágtövek azonos kialakításúak. A kacsból induló tő hamarosan kettéágazik, ágainak végén két különböző kialakítású bimbót látunk. A szár és az ágak vonalát különféle levélformák tagolják. A jobbra hajló ág egyik hajtása a tulajdonképpeni virágtő szára, amely háromfelé ágazik, levelek és indák díszítik, az ágak végén pedig karéjos szirmú virágok nyílnak. A hímzés kivitelezése gyakorlatlan kéz munkája, az össze nem illő elemek egymás melletti alkalmazása is készítőjének hímzésbeli járatlanságára utal. Középajta vászonalapú keszkenője a 18. század utolsó éveiben készült, és inkább a következő század textíliáinak jellegzetességeit viseli magán. Az úrvacsorai keszkenő64 (7. tábla/1) alapja fehéres pamutvászon, amelyre ipari eljárással barna, kék és sárga festékkel nyomtattak növényi mintát. További díszítéséhez vörös selyemfonalat és aranyozott lyoni fémszálból készült vert csipkét és fonott szalagot használtak. Az alkalmazott technikák között a lapos öltés és a rátétes hímzés szerepel. A keszkenő felületét egyenletesen tölti ki a szórt rendszerbe szervezett kétféle virágtő. A tárgyat keskeny csipke szegélyezi. Sarkaiban apró, hímzett virágtövek kaptak helyet. Oldalai mentén aranyozott szalagrátétből kialakított betűk sorakoznak, amelyekből a következő magyar nyelvű felirat olvasható össze: KÉZ DI VÁSÁR HELYI / N(emes) SE NAI: KO VÁTS JO SEF ÖZVE GYE JAN TSO MÁRIA AJÁNDÉ / KOZTA A KÖ ZÉP AJT AI / R(eformata) SZ(ent) EK LÉ SIÁ: / -NAK A keszkenő közepén ugyancsak aranyozott szalagból készült kartus: középpontjában rozetta, négy szárában pedig az adományozás évének (1800) számjegyei olvashatók. 2.2.2. Selyemkeszkenők A selyem alapanyagú keszkenők száma a 18. század folyamán növekszik meg, ami az ipari eljárással szőtt, színes keszkenők elterjedésével van összefüggésben. A többszínű selyemfonalból rendszerint sávos mintára szőtt textíliákra utólag legfeljebb a keltezést megkönnyítő felirat került. Az erdővidéki emlékek között három selyemkeszkenőt találunk, amelyek a köpeci református egyházközség tulajdonát képezik, kettejük feliratos. 63 64

Leltári száma: 153. Teljes mérete: 93 x 88 cm. Leltári száma: 67/127. Teljes mérete: 98 x 90 cm.


253

Időrendben talán a legkorábbi az, amelyen az 1791-es évszám olvasható. Iparilag, piros, kék és sárga selyemből sávolyos kötéssel készült úrvacsorai keszkenő65 (7. tábla/2), díszítéséhez, S-sodratú lyoni ezüstszálból fonott szalagot használtak. Az oldalak mentén különböző színű és szélességű szőtt sávok haladnak, a keszkenő közepén fonott szalagrátétes felirat olvasható: N(emes) BALÁS ILONA IS TK: ADÁ 1791 Az előző textíliához korban nagyon közel áll a szintén iparilag előállított, barna, sárga és kék színű selyemfonalból szőtt, geometrikus brokátmintás úrvacsorai keszkenő66 (8. tábla/1). Egyik sarkába kék színű sodratlan selyemfonallal, száröltést alkalmazva, feliratot hímeztek. A keszkenő oldalai mentén széles sárga sávok haladnak, tükrét egyenletesen keskeny csíkok és pöttyök töltik ki. A magyar nyelvű feliratból az adományozók neve, valamint az adományozás éve olvasható ki: Se / bestyén / János és Felesége / Tókos Borbára a(dtá)k / I(sten) D(icsőségére) 1798 Ugyancsak a század végén készülhetett a harmadik tárgy, amelyen felirat ugyan nincs, azonban jellegzetességei alapján erre a korra keltezhetjük. Iparilag, fekete, barna, piros, zöld és nyersszínű selyemből, sávolykötéssel, mintásan szőtt úrvacsorai keszkenő.67 Az oldalak mentén különböző színű és szélességű sávok és vonalak haladnak, a tükör felületét egymásra merőleges csíkok töltik ki. Geometrikus mintázatát a színek váltakoztatása adja. 2.3. Éneklőszék-takarók A 17–18. századi protestáns templomok jellegzetes berendezési tárgyai közé tartoznak az éneklőszékek, a korabeli forrásokban pulpitusnak nevezett bútordarabok. Erdővidék református gyülekezetei öt éneklőszék-takarót és egy ilyen töredéket őriznek. Kettő közülük a 17. század végén készülhetett, a többi a 18. század hímzései közé tartozik. Időrendben talán a legkorábbi a köpeci gyülekezet tulajdonában van. Az éneklőszék68 takaró (8. tábla/2) alapja fehér lenvászon, ferde és török lapos öltéssel készült hímzett díszítéséhez vörös, zöld, kék és fekete színű, enyhén S-sodratú selyemfonalat használtak. A kendőnek jellegzetesen csak a két végét hímezték, a fekete keskeny csík fölött öt-öt azonos aszimmetrikus növényi motívum sorakozik. A fekete fonal teljes megsemmisülése folytán a virágtő szárainak vonala a tűnyomok alapján részben sejthető, ám a motívum teljes rajzára ezekből nem tudunk következtetni. A szárak végén levelek, ötszirmú szegfűk és termések váltakoznak. A rajzolás esetlenségeivel ellentétben az öltések egyenletessége, a gondos színválasztás gyakorlott kézre vall. Az élénk színek használatában és az öltéstechnikában keleti hatás érvényesül. Székelyszáldoboson található a másik 17. század második feléből származó kendő. Az éneklőszék-takaró69 (8. tábla/3) alapja fehér lenvászon, török és ferde lapos öltéssel készült hímzett díszítéséhez kék, piros és sötétbarna színű, enyhén S-sodratú selyemfonalat használtak. A kendő két vége a hímzés magasságáig fogas szegésű. A négy-négy motívum alkotta mintasor mesterke fölött helyezkedik el, kétféle, csigavonalra épülő aszimmetrikus virágtő váltakozik. Az egyik szára balra ível, vonalán levél- és indapárok váltják egymást, végén nagyon leegyszerűsödött gránátalmaformát látunk. Kettős ívű sziklevelei között egymásra 65

Leltári száma: 82. Teljes mérete: 71 x 69 cm. Leltári számai: II/18 és 80. Teljes mérete: 117 x 115 cm. 67 Leltári száma: 79. Teljes mérete: 114 x 108 cm. 68 Leltári számai: II/24 és 94. Teljes mérete: 179 x 73 cm. 69 Leltári számai: 6, 51 és 41/51. Teljes mérete: 195,5 x 80,5 cm. 66

EME 254

T. HORVÁTH IRINGÓ

fűzött pöttyök és bimbók jelzik a magházat, tetején bóbita. A másik motívumot részletgazdagság jellemzi. A virágtő szára balra ível, az indapárok közötti ágak végén rozettára, zárt gránátalmára, apró leveles ágra, fogazott szélű levélre ismerhetünk. A szár végén akantuszvirág nyílik. A motívumokra jellemző a színek következetes alkalmazása: a vöröset és a kéket váltakoztatják a virágok és levelek kialakításában, a barna szín a szárakat, ágakat és indákat rajzolja ki. Enyhe esetlenség jellemzi a motívumok rajzát, ám az öltések egyenletessége gyakorlott kéz munkájára vall. A 18. századból származó darabokat – egy kivétellel – feliratuk datálja. Ez alapján elsőként a nagybaconi gyülekezetnél fennmaradt kendő készült. Az éneklőszék-takaró70 (9. tábla/1) alapja fehéres lenvászon, ferde lapos öltéssel készült hímzett díszítéséhez zöld színű sodratlan selyemfonalat használtak. A kendő két végét három-három szimmetrikus növényi motívum díszíti, a motívum magasságáig fogas szegéssel. Az egyik vég motívumsora alatt felirat halad. A szimmetrikus szerkezetű virágtő szív alakú miribótából71 indul, azonnal háromfelé ágazik. Két oldalsó ága a középső felé ível, egyenes szára ismét két, ezúttal egyenes ágat hajt. Az ágakon, a száron levelek és indák hajtanak. Az ágak végén akantuszvirágok és háromszirmú tulipánok váltják egymást. A motívum jellegzetessége a csupán körvonalakból kialakított és a kitöltött felületek váltakoztatása. Rajza és kivitelezése kissé ügyetlen, nem hivatásos hímző munkája. Magyar nyelvű, majuszkulás felirata az adományozó és az adományban részesített gyülekezet nevét, valamint az adakozás időpontját tartalmazza: OSVAT LASZLONE F: B: ATTA A B(aconi) E(klézsiának) 1724 A felirat anyaga megegyezik a hímzés anyagával, ami arra utal, hogy egy időben készültek. A következő évtizedben készült a napjainkban Székelyszáldoboson őrzött, de eredetileg a kovásznai templom pulpitusára szánt kendő. Az éneklőszék-takaró72 (9. tábla/2) anyaga fehéres lenvászon, ferde és török lapos öltéssel hímzett díszítéséhez lilás-szürke sodratlan selyemfonalat használtak. A kendő két vége a motívumok magasságáig fogas szegéssel szegélyezett. Két hímzett sávját három-három azonos, aszimmetrikus rajzú növényi motívum alkotja. Egyik motívumsor alatt két sorba tagolt felirat olvasható. A kacsból eredő virágtő kettéágazik, az ellentétes irányba ívelő szárak vonala metszi egymást, mandorla alakú felületet hozva létre, amelyet két pötty és egy áthajló szár tölt ki. A szárakról ágak és indák hajtanak, a szárak és ágaik végén kétféle elem – zárt gránátalma és fogazott szélű levél – váltakozik. A gránátalma magházát mintásan hímezték, a körülötte húzódó összenőtt sziklevelek külső széle fogazott. A motívum rajza és kivitelezése kissé esetlen, ami kevésbé gyakorlott kéz munkájára vall. A kendő két sorba szerkesztett magyar nyelvű feliratában váltakoznak a majuszkulák és a minuszkulák, kiolvasható belőle az adományozó neve, az adományban részesített gyülekezet, valamint az adakozás időpontja: DEAK: SUSANNA K: Tis(z)T(eletes): Kelemenne Aszszonuom[!]: Adta ez Kendot Az Kovasznai TEMelomba[!] ISTEN DICSÖSSeGCkC[!] A(nn)o 1732 Az adományozó feltételezhetően lelkész-feleség volt, erre utal a megnevezésben szereplő „tiszteletes” előtag. A felirat anyaga megegyezik a motívumok hímzéséhez felhasz70

Leltári számai: 12 és 248. Teljes mérete: 174 x 86,3 cm. Perzsa vagy indiai eredetű, körte alakú motívum. LÁSZLÓ E. 2001, 173. 72 Leltárszámai: 52 és 42/52. Teljes mérete: 187 x 54,6 cm. 71


255

nált selyemfonallal, tehát egyidős a hímzéssel. A felirat további tanúsága, hogy a kendőt eredetileg a kovásznai gyülekezet templomába szánták. Debreczeni László vázlatfüzetében tesz említést arról, hogy a kendő egy ideig annak a szószéktakarónak volt dísze, amelyet 1853-ban fülei Boda Lászlóné kovásznai Gotz Rozália adományozott a száldobosi gyülekezetnek.73 Olasztelek kendőjéből csak egy kisméretű darab74 (9. tábla/4) maradt ránk, amelynek alapja fehéres pamutvászon, ferde lapos öltéssel hímzett díszítéséhez zöld színű, enyhén sodort selyemfonalat használtak. A töredék három széle fogas szegésű, a kendőt közvetlenül a négy motívum tetejénél hasították el. A motívumok alatt hímzett, keskeny csík halad, alatta felirat olvasható. Az aszimmetrikus, csigavonalba ívelő növényi motívum kacsból induló virágtő, amelynek szára jobb felé hajlik. Vonalán rövid, termést hozó ág, valamint levelek, indák és bimbók hajtanak, végén hangsúlyos zárt gránátalma. Körvonala karéjos, tetején bóbita, karéjaiban egy-egy pötty. Magháza keskeny, háromszirmú tulipánra emlékeztet, amelynek szirmai között a magvakat pöttyök jelzik. A motívum rajza egyszerű, de kiegyensúlyozott, öltései egyenletesek, ami gyakorlott kéz munkájára vall. Magyar nyelvű felirata majuszkulákból áll, kiolvasható belőle az adományozó neve, valamint az adományozás időpontja: MARKO SANDORNE „SZABO” SU=SAN=NA. 1742. A motívum 18. századi közkedveltségére utal, hogy csaknem változatlan formában jelenik meg – fémszállal hímezve, 1726-ból származó felirattal – az egyik szamoskrassói keszkenőn, valamint egy hasonló funkciójú, ám felirat nélküli – kék selyemfonallal és fémszállal hímzett – balavásári textílián.75 Bár dátum nélküli, jellegzetességei alapján ugyancsak a 18. század közepén készülhetett a köpeci egyházközség másik kendője. Az éneklőszék-takaró76 (9. tábla/3) alapja fehér lenvászon, díszítéséhez enyhén S-sodratú vörös selyemfonalat és S-sodratú aranyszínű lyoni fémszálat alkalmaztak. Fogas szegés halad a keskenyebbik széleken, valamint a hosszanti széleken a motívum magasságáig. A hímzett csík fölött két teljes és egy negyed motívum látható, amelyeket ferde lapos öltéssel alakítottak ki, egyik oldalára feliratot hímeztek. A csigavonalra épülő aszimmetrikus növényi motívum töve, amelynek központi eleme a zárt gránátalma, balra kunkorodó kacsból ered, szára jobbra ível. A szár vonalán levél- és indapárok váltakoznak, közöttük azonos távolságokra kisebb, zárt gránátalmák sorakoznak. Kialakításuk a motívum közepét kitöltő gránátalmáéhoz hasonló, melynek kettős ívű sziklevelek által határolt magházát mintásan hímezték. A motívum rajza és kivitelezése kissé ügyetlen, bár nem teljesen gyakorlatlan kéz munkája, hivatásos hímző tehát semmiképpen nem készíthette. Jellegzetessége, hogy helyenként hímezetlenül maradt egy-egy apróbb elem vagy részlet. A kendő magyar nyelvű felirata majuszkulákból áll össze, a készítő és/vagy esetleges adományozó neve olvasható ki belőle: BARABAS MARIA. 2.4. Mellvédtakarók A forrásokban szereplő takaró megnevezés egyaránt vonatkozhat az úrasztala állandó letakarását szolgáló textíliára és más berendezési tárgyak mellvédjeinek díszeire. Erdővidéken 73

DEBRECZENI 1933, 175. Leltári számai: 135 és 46/135. A töredék mérete: 91 x 29 cm. 75 HORVÁTH 2008, 510–511, 538. 76 Leltári száma: 71. Teljes mérete: 212 x 71 cm. 74

EME 256

T. HORVÁTH IRINGÓ

a köpeci református gyülekezet tulajdonában két mellvédtakaró maradt fenn, egy további Székelyszáldoboson található textília is érzésünk szerint szintén ebbe a körbe illik. Ezen a vidéken úrasztal-takaró nem maradt ránk. Köpec mindkét mellvédtakaróját a 18. század második felére keltezi felirata. A mai napig is a szószék mellvédjén található77 takaró78 anyaga zöldre színezett gyapjúposztó. Díszítéséhez eredetileg sötét sárga, okker és natúr színű gyapjúfonalat, valamint fekete festéket használtak, utólag rózsaszín selyemfonalból és ezüst fémszálból szőtt, növénymintás szalagot is varrtak rá. Három széle horgolt és rojtozott szegélyű, az oldalak mentén horgolt csík halad. Ez utóbbira illesztették később a szalagot. Hosszanti oldala mentén a fekete festékkel készült magyar nyelvű felirat majuszkuláiból az adományozás időpontja és az adományozó neve olvasható ki: 1765. ISTEN DICSÖSEGÉRE ATTA BALAS ANDRAS A tárgy különös értéke, hogy eddigi ismereteink szerint ez az egyetlen 18. századból fennmaradt darab. Az egy évtizeddel később készült mellvédtakaró79 (10. tábla/1) a templom valamelyik padját díszíthette. Anyaga világoskék selyem ripsz, rátétes hímzésű, díszítéséhez ezüst S-sodratú lyoni fémszálból vert csipkét és rózsaszín selyemfonalból és ezüst fémszálból szőtt kétféle szalagot használtak. A selyemanyagot három oldalról karéjos szélű csipke szegélyezi, felületén, a középtengelyre szerkesztve, egymás alatt sorakozik egy korona, két monogram, az évszám és egy dísz. Felirata majuszkulás, a névbetűk valószínűleg az adományozók nevét fedik, az évszám pedig az adakozás időpontjára utal: GB KM / C S A E / 1 7 A(nno) 7 6 Irányított elrendezésének köszönhetően a mellvédtakarókhoz áll legközelebb80 az a székelyszáldobosi gyülekezetnél őrzött textília81 (10. tábla/2), amelynek kialakításához másodlagosan használtak fel hímzett sávokat. Öt sáv fehér lenvászon darabból állították össze, díszítéséhez mustársága S-sodratú selyemfonalat, valamint aranyozott és ezüst S-sodratú lyoni fémszálat használtak. A vászonra fektetett selyemfonalat az ezüstszínű fémszállal öltötték le, a motívumokat Z-sodratú aranyozott zsinór-rátéttel szegélyezték. A három sávba szervezett vászondarabok teljes felületét hímzés tölti ki. Két egymást követő sáv motívumai azonos állásúak, míg a harmadiké fordított. A minta két összefonódó szimmetrikus növényi motívumból áll, amelyek alatt mesterke halad. Az álló virágtövek egyike szív alakú miribótából ered, amelyet levélpár és termések öveznek. Három szára közül az egyenes vonalú középső jelenti a motívum szimmetriatengelyét. Két levélpárt követően a szár végén hangsúlyos rozetta nyílik, tetején apró termések láthatók. Megoldásában egyaránt emlékeztet a küllős rozettákra és a forgórózsákra, ugyanis szirmai között levelek hajtanak, amelyekhez háromszirmú tulipánok kapcsolódnak. A motívum oldalsó szárai kezdetben ugyancsak rézsútos állásúak, végük teljes ívben visszakanyarodik, termések övezte egyik oldalán karéjos szélű 77

Helybéli szokás szerint a régi mellvédtakarókat a szószéken hagyják, az újakat ezekre borítják. Így őrződött meg eredeti állapotában és eredeti helyén. 78 Nincs leltári száma. Teljes mérete megközelítőleg: 200 x 40 cm. 79 Leltári számai: II/25 és 77. Teljes mérete: 106 x 73 cm. 80 Pontos funkciója a korabeli források hiányában meghatározhatatlan. 81 Leltári számai: 9,37 és 28/37. Teljes mérete: 140 x 98 cm.


257

hosszúkás levelet hajtva. A szár vonalán különféle levelekre és termésekre emlékeztető formák váltják egymást, közöttük ötszirmú tulipánra és zárt gránátalmára ismerhetünk. A másik motívum fordított állású, háromszirmú tulipánból ered, ezt is levélpár és termések övezik. Öt szára közül a középső függőleges egyenes vonala képezi a motívum szimmetriatengelyét, apró levélpárok tagolják, végén zárt gránátalma nyílik. Magházán két vízszintes csík, tetején bóbita, keskeny íves szikleveleinek belső oldala fogazott szélű. A tengely két oldalán rézsútos állású, kissé felfelé ívelő rövid szárát levelek tagolják. Ötfelé ágazik, apró ágain négyszirmú rozetták és körte alakú termések váltakoznak. A motívum harmadik szárpárja csaknem vízszintes egyenes vonalként indul, majd háromfelé ágazik. Felfelé ívelő ága végén az előző motívum oldalsó szárának végén hajtó levelet és terméseket látjuk viszont, amelyek összeérnek és virágra emlékeztető formát hoznak létre. Másik két ága lefelé ível, egyiken összetett fantáziavirág (elemei között akantuszvirágra, tulipánra, termésekre és bimbókra emlékeztető formák vannak), másikon ötszirmú tulipán nyílik. A minta kissé ügyetlen vonalvezetésű, ezzel ellentétben az öltések gyakorlott kézre vallanak. A folytonos minta, a több darabból való összeállítás tanúsítja a másodlagos felhasználást. A hímzés eredeti célját nem ismerjük, ahogyan egyértelműen az új kompozíció funkcióját sem. Világi használatban az asztalkerületeket, valamint a lepedők széleit díszítették ilyen jellegű minták.82 3. Következtetések 3.1. Alapanyagok és technikák A különböző szerepet betöltő textíliák más-más kialakításúak, arányaik, a felhasznált anyagok és technikák, valamint a motívumok rendszere is tárgycsoportonként változik. A leggyakrabban alkalmazott alapanyagok a lenből és pamutból szőtt vásznak, amelyek kivétel nélkül fehérek. Az összeírt 29 tárgy közül 10 lenvászonra, 14 pamutvászonra készült. Megfigyelhetjük, hogy a len alapanyag inkább az abroszok (4 darab) és kendők (5 darab) esetében jellemző, míg pamutot leginkább a keszkenőkhöz (9 darab) használtak. A selyem alapanyagként mindössze négy alkalommal (keszkenők) szerepel az általunk tanulmányozott textíliák között, gyapjúval csupán egyetlen tárgy esetén találkozunk. A sokszínű selyemkeszkenők (3 darab) szövetszerkezete két darabon sávolyos, illetve egyetlen esetben brokát. Mellvédtakarók is készültek selyemből (1 darab), ám ilyenkor a keszkenőknél erősebb szövetszerkezetű anyagot (ripsz) választanak. Az összeírások alapján elterjedtebbek voltak a gyapjú mellvédtakarók, ám az Erdővidéki Egyházmegye területén egyetlen ilyen jellegű tárgyi emlék található (Köpec). A díszítés anyaga legnagyobbrészt (21 darab) színezett selyemfonal, amelyet gyakran lyoni fémszállal egészítenek ki (12 darab). Ritkább az olyan eset, amikor a tárgyat csak fémszál felhasználásával díszítették (3 darab). Len- és pamutfonalat úgyszintén ritkábban (5 darab) alkalmaztak. A gyapjúfonal mint díszítésre szolgáló anyag egyetlen alkalommal (takaró) jelenik meg. Még egy érdekes, díszítésre alkalmas elemről kell szólnunk: a festékről. Két esetben (keszkenő és takaró) színes festék segítségével díszítettek textíliákat. Az alkalmazott technikák összefüggenek a tárgyak rendeltetésével és a választott alapanyagokkal. Az egyszerű, vászonkötésű felületeket leggyakrabban különböző hímzésekkel 82

RADVÁNSZKY B. 1986, 29–31, 192.

EME 258

T. HORVÁTH IRINGÓ

díszítik (27 darab). Legelterjedtebbek a hagyományos, különféle laposöltés-típusokat83 felvonultató, színes selyemfonállal, helyenként fémszállal készült hímzések (18 darab). Ugyancsak kedveltek voltak a rátéthímzéssel (4 darab) és szálvonásos hímzéssel (2 darab) díszített textíliák is. A hímzett keszkenők széleit és a kendők végein gomblyuköltéssel díszítették (8 darab), csipkét ritkábban (négy darab) használtak. Egyetlen olyan keszkenőt találtunk, amelyet hurkokkal tagolt zsinór szegélyez. Az abroszokat már gyakrabban díszítették csipkével (3 darab), két esetben recét találunk. A mellvédtakarók egyikét ugyancsak csipke, másikát pedig rojt ékíti. Szőtt díszítéssel is találkozunk (5 darab), az abroszoknál a kötéstípusok (1 esetben), míg a keszkenőknél a színek váltakoztatásával (3 esetben) érték el a kívánt hatást. Nyomtatott mintázattal egyetlen keszkenőnél találkozunk, emellett az egyik mellvédtakaró felületén festékkel készült feliratot olvashatunk. 3.2. Díszítményrendszerek és motívumok Annyira jellegzetes az egyes textíliatípusok díszítményeinek rendszere, hogy legtöbbször akár egy részletből is ráismerhetünk rendeltetésükre. Az abroszokat nagy méretük miatt két (4 esetben) vagy több (2 esetben) szélből84 állítják össze. Ezeket leggyakrabban csipke szegélyezi. Az összeillesztések lehetnek egyszerűbb vagy díszes kötésűek (1 darab), ám gyakran csipkét (2 darab) vagy recét (1 darab) illesztenek a szélek közé. A szél felületét gyakran egyszerű szálvonásos minták is díszítik (2 darab). Az abroszok másik jellemző típusa ebben a korszakban az ún. „táblás szerkezetű” textília, ilyen típussal egyetlen esetben találkoztunk az erdővidéki textíliák összeírásakor. A székelyszáldobosi abroszt úgy alakították ki, hogy egymást váltják a hímzett és a díszítetlen vászonmezők. Ennek a gazdag díszítésű típusnak gyakoribb változata az, amikor rece- és vászonmezők váltakoztatásával érnek el hasonló hatást. Harmadik típusba azokat sorolhatjuk, amelyeknek felületét szórt rendszerbe helyezett minták egyenletesen töltik ki. Ezek lehetnek hímzett (1 darab), rátétes (1 darab) vagy akár szőtt (2 darab) technikájúak is. Olyat, amelyet az oldalai mentén haladó díszítő sáv ékesítene, ezen a vidéken nem találtunk, pedig ez is jellegzetes válfaja az úrvacsorai abroszoknak. A hímzett úrvacsorai keszkenők legjellemzőbb kialakítási módja, hogy a sarkait hangsúlyos motívum tölti ki (3 darab), amelynek másik változata, amikor az oldalak középpontjába még egy-egy kisebb elemet is elhelyez a készítő (5 darab). Egyetlen olyan tárgy került elő, amelynek oldalai mentén folytonos, hímzett sáv halad. A nyomtatott mintájú, felületet kitöltő, szórt motívumú típust is mindössze egyetlen darab képviseli, akárcsak a „táblás szerkezetű” keszkenőket, amelyek ritkaságszámba mennek. A selyemkeszkenők kialakítását rendszerint a színek váltakoztatása jellemzi, ezért elterjedtebbek a sávos mintázattal szőtt darabok (3 darab). A keszkenőket már sokkal kevésbé szegélyezik csipkével (3 darab), mint az abroszokat. Elterjedtebb a fogas szegés (3 darab), de olyan tárgyat is találunk, amelyet horgolt (1 darab), illetve hurkokkal tagolt zsinórral vettek körül (1 darab). A kendők jellegzetes hosszúkás felületének csak a két végét díszítették. Az Erdővidéki Egyházmegyében összeírt 6 darab kendő, azaz éneklőszék-takaró kivétel nélkül hímzett. A Küküllők vidékén színes szőtt sávokkal is díszítették ezt a textília-típust.85 A függőleges állású motívumok alatt 83

Ferde lapos öltés, mintázott lapos öltés, török lapos öltés. Egy szél a szövőszéken szőhető szélességnek felel meg, általában 50 cm és egy méter között mozog. 85 Gogánváralján több ilyen darab is található. 84


259

rendszerint hímzett csík húzódik. A fogas szegés az oldalakon csupán a hímzés magasságáig halad. Eme jellemzők alapján állíthatjuk, hogy az olaszteleki református gyülekezet tulajdonát képező töredék egy hajdani éneklőszék-takaró része. Az Erdővidéken ránk maradt 3 darab mellvédtakaró különböző típusokhoz tartozik. Legegyszerűbb – és általában a forrásokban leggyakrabban emlegetett – az egyszínű posztóból készült takaró. Ilyen őrződött meg a köpeci gyülekezetben, amely különleges már abban is, hogy az egyetlen ilyen jellegű emlékünk. Gyapjúfonál-rojtok és horgolt csíkok díszítik, festett felirat olvasható rajta. Ugyancsak a köpeci gyülekezet tulajdona egy teljesen más jellegű mellvédtakaró, amelynek alapanyaga selyem, felületét és három oldalát fémszálból horgolt csipke díszíti. A harmadik darab, a székelyszáldobosi gyülekezet tulajdonában, gazdagon hímzett, függőleges állású, sávokba rendezett mintájú, ami azt valószínűsíti, hogy más célra készült darabokból alakították ki.86 Az anyagok megválasztása és a kialakítás a textília funkciójának függvényében módosul. Ezzel ellentétben a motívumok vándorolnak egyik darabról a másikra, miközben kissé átalakulnak. Az összeírt textilanyag csaknem teljes egészében növényi ornamentikából építkezik (24 darab). Selyemkeszkenőknél (3 darab) és néhány abrosznál (3 darab) geometrikus díszítéssel találkozunk. Figurális elem mindössze a bethleni Bethlen család címereként szereplő koronás kígyó. A növényi motívumok közül a leggyakrabban a csigavonalban ívelő virágtövek fordulnak elő (6 darab). Akár jobbra, akár balra hajolnak, szerkesztési elvük azonos. A hosszú szár vonalán levelek és apró bimbók vagy termések sorakoznak, a motívum közepét hangsúlyos virág tölti ki. Ezek a központi elemek nagyon változatos rajzúak és kivitelezésűek. Rendszeresen találunk – különböző vidékeken – olyan motívumokat, amelyeknek közös előzményük volt. A másik leginkább használt motívum-típus az olyan virágtő, amely két szárának vonala egymást metszi, és mandorla alakú felületet hoz létre (5 darab). Ezt a kis felületet rendszerint pöttyökkel töltik ki. A szárak végén ugyancsak hangsúlyos virág foglal helyet. Két változatával találkozunk: egyiken három (1 darab), a másikon négy virág (4 darab) nyílik. Amint már a díszítményrendszereknél említettük, a sarokmotívumok mellett az oldalak közepére is kerülhetnek kis díszítmények. Ezek az apró elemek néhol egy-egy részletét ismétlik meg a sarkokat kitöltő motívumoknak (2 darab), máshol ezektől eltérő rajzolatúak (2 darab). A törökös és barokkos rajzolatú minták mellett megtalálhatók a reneszánsz szimmetrikus szerkesztésmódját követő virágtövek is (4 darab). Ezek tengelyét rendszerint virágot hajtó egyenes szár képezi, amelynek két oldalán ívbe hajló szárak nőnek, rajtuk levelek, bimbók, termések és virágok. Ennek is két változatával találkozunk. Egyszer ezeket a virág-töveket szorosan egymás mellé helyezve látjuk, máskor folytonos sávot alkotva váltakoznak a virágtövek (3 darab). Negyedik típusként említhetjük azokat az apró mintákat, amelyeket általában felületek kitöltésére alkalmaznak (4 darab). Ezek hímzett apró leveles ágak, szőtt rozetták vagy festett virágtövek, bokréták. Ritkábban ugyan, de találunk olyan tárgyakat is, amelyeket koszorú alak díszít (2 darab), az egyik mellvédtakarón pedig a császári korona rajzolódik ki. A 17–18. századi textíliákkal foglalkozó szakirodalom gyakran kiemeli a keleti, pontosabban a török hímzések korabeli magyar textíliákra tett hatását. Megjegyzi, hogy szép számban maradtak fenn eredeti török munkák gyülekezeteknél is.87 Erdővidéken a török 86 87

Az általunk meghatározott feladata sem egyértelmű. PALOTAY 1942, 288–313.

EME 260

T. HORVÁTH IRINGÓ

hímzések kétféle típusának egy-egy emlékét találjuk meg. Az egyik a szabadkézi rajzok alapján hímzett virágtő vagy ág, a másik már egy sokkal geometrikusabbra stilizált, zárt növényi forma. Csaknem valamennyi növényi elemnek megvan a természetben található valós képe, amely mintául szolgált a stilizált változatokhoz. Az idők során ezek egyre inkább eltávolodtak előképüktől és önálló életet kezdtek élni mint olyan ornamensek, amelyeket kiemelhettek környezetükből, szabadon módosíthattak vagy kombinálhattak más elemekkel. Jó példa erre a gránátalma, amelynek változatai alig hasonlítanak a gyümölcsre, és csaknem valamennyi esetben a virágok központi szerepét tölti be a díszítményben. Közkedveltségéről árulkodik, hogy a felmért 29 textília közül 9 darabon látunk gránátalmát, amelyet hasadt (1 esetben) vagy zárt állapotban (8 esetben) is ábrázolnak. Gyakori elem az ún. rozetta (5 darab) is, mely a rózsa felülnézetből láttatott stilizálásából adódik. A három- és ötszirmú tulipán (4 darab) mellett még szegfűt találunk (1 darab). A gyakorta felbukkanó fogazott szélű levél (2 darab) előképe az akantusz levele volt. Az akantuszvirág néven ismert elem viszont már a fantázia szüleménye (2 darab). Ezeken a fontosabb elemeken kívül látunk bimbókat, apró terméseket, hosszúkás keskeny leveleket, valamint indákat, amelyek rendszeres kiegészítőik az előbbieknek. 3.3. Feliratok és adományozók

A felmért textíliáknak felén (14 darab) olvasható felirat. Ezek kivétel nélkül az adományozó, illetve a feltételezett készítő (6 darab) nevét, valamint az adományozás évszámát (13 darab) tartalmazzák. Általában a teljes név (13 darab), ám néhol csupán a monogram (1 darab) szerepel. Az adományozás célja, azaz hogy Isten dicsőségét szolgálják ezek a darabok, ugyancsak rendszeresen (6 darab) megfogalmazódik a feliratokon, ritkábban az adományban részesített gyülekezetet is megnevezik (4 darab). A feliratok magyar nyelvű, többségükben majuszkulával írt szövegek. Elrendezésük is következetes, a feliratoknak ugyanis rendelt helye volt az egyházi használatra szánt textíliákon. Leggyakrabban az oldalak mentén (6 darab) haladó betűkből olvashatjuk ki az adományozásra vonatkozó adatokat, máskor a felirat a textília közepére kerül (5 darab), körbe (3 darab) vagy sorokba (2 darab) szerkesztve. Hosszabb szöveg esetén a kettő kombinálásával (1 darab) is találkozunk. A textíliák egy részének anyaga, előállítása korántsem volt olyan költséges, mint az ötvöstárgyaké, ezért gyakrabban adományozhatták őket szerényebb anyagi lehetőségekkel rendelkező hívek. A forrásokat és a ránk maradt emlékeket vizsgálva az tűnik ki, hogy leggyakrabban a tehetősebb egyházpártolók, valamint a különböző egyházi funkciókat betöltő személyek adományoztak. A patyolat, a gyolcs, a különböző selyem- és fémfonalak nem voltak mindenki számára elérhetőek, ahogy a takáccsal szőtt damasztok sem. Korabeli források hiányában csak a tárgyakon olvasható feliratok alapján ismerjük meg az adományozókat, és ritkán tudunk meg róluk a nevüknél többet. A névvel ellátott 13 textília adományozói közül csupán három személyről sikerült egyebet is megtudni. Az 1735-ben Bodosnak adományozott keszkenőn szereplő Molnár Ilona Bogdány Péter felesége volt, aki a környék több gyülekezetének volt pályája folyamán lelkipásztora.88 Ugyancsak lelkész, később az Erdővidéki Egyházmegye esperese volt bibarcfalvi Osváth László, akinek neje 1724-ben éneklőszék-takarót adományozott a nagybaconi református gyülekezetnek.89 Teljes 88 89

HORVÁTH – KOVÁCS – TÓTH 2011 (kéziratban). HORVÁTH – KOVÁCS – TÓTH 2011 (kéziratban).


261

nevét nem ismerjük, a kendőre csupán annak kezdőbetűit hímezte: F.B. A harmadik azonosítható adományozó nevével a Köpecen található, 1765-ből származó szószéktakarón találkozunk. A templom 1767-ben festett egyik kazettájának felirata tanúskodik arról, hogy Balás András ebben az időben a gyülekezet gondnokhelyettesi (subcurator) tisztségét töltötte be.90 Másik csoportot képviselnek a főúri családok által adományozott tárgyak: Erdővidéken két székelyszáldobosi darab tanúskodik malomvizi Kendeffy Rákhel (mh. 1798) egyházpártoló életéről. Apja Kendeffy Gábor (mh. 1747), anyja Bánffy Zsuzsanna, testvére Elek (1731–1783), aki hunyadi főispán és az erdélyi Gubernium titkos tanácsosa volt. 1752-ben széki gróf Teleki Mihállyal (1731–1761) kötött házasságot,91 két lányuk született. 1764-től gróf bethleni Bethlen Gergely (1733–1785) neje.92 Egyike a korszak bibliofil mecénás asszonyainak. Többek között olyan neves erdélyi értelmiségiek tanulmányait és munkáik kiadását támogatta, mint Benkő József vagy Benkő Ferenc.93 Vajdakamarás templomának 1779-es,94 Aranyosgyéres és Szentkirály közös templomának 1786-os felújításában vállalt szerepére a szószékekre helyezett családi címerek emlékeztetnek.95 Második házasságának évében a vajdakamarási egyházközségnek nagyméretű fedeles ezüstkannát adományozott.96 3.4. Összefoglalás Az erdővidéki református gyülekezeteknek adományozott, 17–18. századból származó textíliák jó részének felmérésére már a 20. század végén sor került, ám az anyag napjainkig is kéziratban van. 2007–2011 között szisztematikus összeírás történt, amely az Erdővidéki Református Egyházmegye valamennyi egyházközségére kiterjedt,97 s a teljes emlékanyag számbavételét követően, a 17–18. századi tárgyak részletesebb feldolgozása is megvalósult. Az egyházmegye viszonylag kisszámú református gyülekezeteiben ma kevés helyen találunk 17–18. századból származó textíliákat, de a gazdag emlékanyaggal rendelkező gyülekezetek – Bodos, Köpec, Székelyszáldobos – megmutatják, milyen felszereléssel rendelkeztek a korabeli egyházközségek. Az erdővidéki gyülekezeteknek tett 17–18. századbeli adományok száma és kivitelezése nem sokban tér el Erdély más vidékeinek textíliáitól. Nagy hátrányt jelent a kutatás számára a korabeli források hiánya, melyek más vidékeken rámutatnak arra, hogy milyen tárgyakat használtak a 17–18. század folyamán egy-egy gyülekezetben. Ilyen körülmények között csupán a rendelkezésünkre álló tárgyak jellegzetességei és feliratai alapján fogalmazhattunk meg következtetéseket. Ezek alapján sikerült a 29 textília keltezése és, amennyire a levéltári adatok engedték, az adományozóik meghatározása. Amellett, hogy az Erdővidéken talált református textíliák a kor jellegzetes tárgytípusaihoz igazodnak, egyedi darabokat is találunk közöttük. Ilyen például a köpeci gyülekezetben őrzött, 1765-ben készült mellvédtakaró, amely az első ilyen jellegű fennmaradt emlék. 90

HORVÁTH – KOVÁCS – TÓTH 2011 (kéziratban). NAGY 1860, 192. 92 KOVÁCS 1996, 59. 93 HUBBES 2004, 14–15. 94 RABOCSKAI 2006, 20. 95 ORBÁN 1871, 145. Vö. KOVÁCS 2008. 96 DEBRECZENI 1929, 094. 97 A felmérésre az Egyházi műemlékek a Kárpát-medencében című, 68849-es számú OTKA pályázat keretében került sor. A kutatást Horváth Iringó, Kovács Mária-Márta és Tóth Levente végezte. 91

EME 262

T. HORVÁTH IRINGÓ

Posztóból készült 18. századi mellvédtakaróval a szakirodalomban nem találkozunk. Ugyancsak különlegességnek számít a Kendeffy Rákhel által a székelyszáldobosi gyülekezetnek adományozott úrasztali készlet, amelynek elemei között 17. századi textíliák újrafelhasznált darabjaival is találkozunk. Emellett mind a keszkenő, mind az abrosz hímzett elemeinek kvalitása hivatásos hímzők munkájára utal. Hivatásos hímző munkája továbbá a nagybaconi keszkenő, az egyházmegye területén fennmaradt legszebb darabok egyike. Következtetésképpen elmondhatjuk, hogy bár az Erdővidéki Református Egyházmegye 18. századi textil emlékei java részének mára nyoma veszett, egyes források és a korábbi felmérések alapján képet alkothatunk arról, milyen gazdag anyaggal rendelkezett ez a tájegység. A különböző egyházközségekben fennmaradt textíliák a gyülekezetek életében játszott fontos szerepükre mutatnak rá. Régiségük egyaránt utal a közösség hitéletére, valamint az elődök egyházhoz való viszonyulására. A ránk maradt tárgyak száma, anyaga, megmunkálása egyezik más erdélyi régiók református parókiáinak textíliáival. Csaknem azonos motívumokat találunk ekkoriban Olasztelektől Balavásáron át Szamoskrassóig. Ez annak bizonyítéka, hogy az ekkori magyarlakta területeket egységes ízlés és hímzőművészet jellemezte. Az adományozók személyének és a tárgyak funkciójának feltárásán, díszeinek azonosításán túl következtetni tudunk textíliáink készítőinek és adományozóinak anyagi körülményeire, érzés- és ízlésvilágára, de természetesen a profán használatú textíliák jellegére is.

LEVÉLTÁRI FORRÁSOK BARDOCI PROTOCOLLUM 1801–1864 Számadási jegyzőkönyv. A Bardoci Református Egyházközség levéltára helyben. BODOSI PROTOKOLLUM Protokollum (...). A Bodosi Református Egyházközség levéltára helyben, I/20. EDŐFÜLEI LELTÁR 1808 Az egyház ingó és ingatlan javainak jegyzőkönyve. Az Erdőfülei Református Egyházközség levéltára helyben, I/15. KISBACONI SZÁMADÁSOK 1838–1887 A Kisbaconi Református Egyházközség számadásai 1838-tól 1887-ig. A Kisbaconi Református Egyházközség levéltára helyben, I/18. KÖZÉPAJTAI LELTÁRAK 1777, 1796, Egyházi ingatlanok összeírása. A Középajtai Református Egyházközség 1806–1820 levéltára helyben, B.1.3. MAGYARHERMÁNYI SZÁMADÁS 1838 1838. évi számadás. A Magyarhermányi Református Egyházközség leltára helyben. MAGYARHERMÁNYI LELTÁR 1848 Leltár. 1848. január 20. A Magyarhermányi Református Egyházközség levéltára helyben. SZÁRAZAJTAI JEGYZŐKÖNYV 1840 Vegyes tartalmú jegyzőkönyv. A Szárazajtai Református Egyházközég levéltára helyben, I/49. 1855 Vizitációs jegyzőkönyv. A Szárazajtai Református Egyházközség levéltára helyben.


IRODALOM CÍMTÁR 2007 Az Erdélyi Református Egyházkerület név- és címtára. Kolozsvár. DEBRECZENI L. 1928–1936 Vázlatkönyvek. Kolozsvár, Darkó–Debreczeni Gyűjtemény az Erdélyi Egyházkerületi Levéltárban Kolozsvár, G 1-es fond. V. EMBER M. 1981 Úrihímzés. A Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteménye. Budapest. GERVERS-MOLNÁR V. 1983 Ipolyi Arnold hímzésgyűjteménye az Esztergomi Keresztény Múzeumban. Budapest. HORVÁTH I. 2007 Báró Wesselényi Kata református gyülekezeteknek adományozott textíliáiról. Dolgozatok, ÚS II. (XII.) 201–215. 2008 A Küküllői Református Egyházmegye régi textíliáiról. Textíliák katalógusa. In: Buzogány Dezső – Ősz Sándor Előd – Tóth Levente (s. a. r.): A történelmi Küküllői Református Egyházmegye egyházközségeinek történeti katasztere, I. Kolozsvár. 503–550. 2009 Régi textíliák katalógusa. In: Buzogány Dezső – Kovács Mária-Márta – Ősz Sándor Előd – Tóth Levente (s. a. r.): A történelmi Küküllői Református Egyházmegye egyházközségeinek történeti katasztere, III. Kolozsvár. 659–687. HORVÁTH I. – KOVÁCS M.-M. – TÓTH L. 2010 Az Erdővidéki Református Egyházmegye. „Magyar Református Templomok Javainak Tára” (kéziratban). HUBBES É. 2004 Benkő Ferenc egyetemjárása. Tanulmány és Benkő Ferenc peregrinációs albuma. Rudabánya. JUHÁSZ I. 1947 A székelyföldi református egyházmegyék. Kolozsvár. KISS I. 2008 Broderii vechi din colecţia Muzeului Judeţean Satu Mare. Ars Transsilvaniae XII–XIII. 169–190. KOVÁCS A. 1996 A kolozsvári Farkas utcai templom címerei. Budapest – Kolozsvár. 2008 Az aranyosgyéresi református templom feliratairól és egykori mennyezetéről. In: Sipos Gábor (szerk.): Emlékkönyv Benkő Samu születésének nyolcvanadik évfordulójára. Kolozsvár. 133–146. KOVÁCS M.-M. 2010 Ötvösmunkák és ónedények a történelmi Háromszék református egyházközségeiben. Kézirat. LÁSZLÓ E. 2001 Magyar reneszánsz és barokk hímzések. Budapest. NAGY I. 1860 Magyarország családai czimerekkel és nemzékrendi táblákkal, VI. Pest. ORBÁN B. 1871 A Székelyföld leírása, V. Aranyosszék. Budapest. PALOTAY G. 1940 Oszmán-török elemek a magyar hímzésben. Budapest. (Bibliotheca Humanitatis Historica VI.) 1942 A magyar református templomok úrasztali terítői. In: Kováts J. István (szerk.): Magyar református templomok, I. Budapest. 288–313. RABOCSKAI L. 2006 Hátizsákkal a Mezőségen. Vajdakamarás. Történelmi Magazin 9. 20.

263

EME 264

T. HORVÁTH IRINGÓ

RADVÁNSZKY B. 1986 Magyar családélet és háztartás a XVI. és a XVII. században. Budapest. SZŐKE A. M. 2000 XVII. századi virágtöves hímzések az Erdélyi Nemzeti Történelmi Múzeum textilgyűjteményében. In: Tamás Edit (szerk.): Erdély és Patak fejedelemasszonya Lorántffy Zsuzsanna, II. Sárospatak. 147–169.

TEXTILES DATING FROM THE 17 TH–18TH CENTURY AT THE REFORMED DEANERY OF ERDŐVIDÉK (ABSTRACT) Our inventory of goods at the congregations of the Reformed Deanery of Erdővidék took place from 2008 till 2011. In this study we present the still existing textiles dating from the 17–18th centuries. In lack of contemporary written documents we had only some inventories dating from the 19th century and a few manual sketches made by László Debreczeni in the 1930’s to reconstitute the original textile stock. The total of 29 existing textileswas grouped by their usage: tablecloths and kerchiefs; different type of covers and tapestries. The linen tablecloths can be divided further more: a part of them were decorated by white laces and drawn thread works, the other group being formed by pieces richly embroidered with colored silk threads. The kerchiefs were made of linen or cotton, they had emphasized asymmetrical motives in their corners, which were embroidered with colored silk threads and metallic yarns. The woven silk kerchiefs represent another interesting group where the geometrical patterns characteristic. Special textiles covered the cantor’s pulpit, technically showing similarities with the kerchiefs but having a special longitudinal form having the embroidered motives placed only on the two ends of each object. Till now the covers of the pulpit-parapets were absent from the bibliography, hencein our study we present two different types of them. Based on the textiles found at the congregations of the Reformed Deanery of Erdővidék, we can conclude that they fit perfectly in the entire Hungarian Calvinist textiles from the Carpathian Region. At the same time there are some especially valuable pieces like the communion set donated by Rákhel Kendeffy or the parapet cover on the pulpit of Köpec (Căpeni) donated by András Balás in 1765.

EME

EME

EME

EME

EME

EME

EME

EME

EME

EME

AZ ERDŐVIDÉKI REFORMÁTUS GYÜLEKEZETEK SZÁZADI TEXTÍLIÁI

Recommend Documents