AZ ERDÉLYI NEMZETI MÚZEUM LEVÉLTÁRÁNAK MÚLTJA ÉS FELADATAI

ERDÉLYI T U D O M Á N Y O S FÜZETEK •

133. SZ.

SZERKESZTI

IZ A B Ö T.

ATTILA

AZ ERDÉLYI NEMZETI MÚZEUM LEVÉLTÁRÁNAK MÚLTJA ÉS FELADATAI ÍRTA

JAKÓ ZSIGMOND

AZ ERDÉLYI M Ú Z E U M - E G Y E S Ü L E T KOLOZSVÁR, 1942

KIADÁSA

^ LELTARI S2AH

Felelős kiadó: Dr. Jakó Zsigmond,

Minerva R . T , Kolois¥*r: ISI"'- Felelős vezető: Major Jóisef

A z Erdélyi Nemzeti M ú z e u m Levéltárának múltja és feladatai Néhány hónap múlva századik évfordulóját ünnepeljük annak a nap­ nak, melyen gróf K e m é n y József és Sámuel a Kolozsváron ülésező erdélyi országgyűlésen tizenötezer kötetet meghaladó könyvtárukat, többezer darabból álló oklevél- és kéziratgyújteményüket a nemzetnek felajánlották, s ezzel megvetették az Erdélyi Nemzeti M ú z e u m alapjait.' A m ú z e u m i ­ javaslat országgyűlési vitája és a tényileges megalakulásig eltelt tizienhét esztendő sajtó-hangjai világosan és félreérthetetlenül megjelölték az intéz­ m é n y célkitűzéseit, megszaJjták jellegét. Erdély sajátságos népi összetételéből következett, hogy mindhárom nemzetisége saját erejéből létrehívott intézménnyel, külön-külön akarta biztosítani a művelődés minél magasabbrendű fegyvereit saját fajtája szá­ mára. Népi állaguk megóvásának vágya kívánta ezt, s így magyarázható, hogy ezek az intézmények mindegyik nemzetiségnek egészen máig jóval többet jelentenek egyszerű tudományos műhellyeknéL A z Erdélyi M ú z e u m Egyesület és az Erdélyi Nemzeti M ú z e u m , a szászok Vérein für Siebenbürgische Landeskunde-je, Bruckenthal-múzeuma és újabban Nemzeti Levéltára, a románok Astra-ja^ és szebeni néprajzi m ú z e u m a sokkal szer­ vesebb kapcsolatban volt és van a mögötte álló, őt tápláló nemzetiség társadalmával, mint az ország m á s részében lévő hasonló tudományos intézetek. A z alapító népcsoport helyzetéből következett, hogy ezek az azonos eszmében fogant íenii intézmények és a hozzájuk kapcsolódó gyűj­ temények a kezdieti hasonlóságok ellenére később m á s - m á s iráiiyba fej­ lődtek. így szolgálhatták ugyanis legeredményesebben azt a célt, mely mind­ egyikőjüknél ug\'anaz volt: saját népiségük védelme a művelődés fegy­ vereivel. A z erdélyi nemzetiségek népi erőinek századok óta az élet minden vonalán máig tartó mérkőzésében ezeknek a X I X . század gondolkozásából ' A két Kemény grói 1842. június 21-6n jelentette be szándékát az országgyűlésnek. Vii. Kelemen Lajos: Törelvéseh egy erdélyi Múseu-m alapítására (Erdélyi M ú z e u m , 1909: 353. kk.) — Gróf Mikó Imre: Erdélyi Mézeum-MgyesiUet (A Kolozsvári Közlöny mellékleteként megjelent Erdélyi M ú z e u m 1856. m'i 1. és 2 . számában. Üjból lenyomtatva az Erdélyi M ú z e u m 1931: 183. kk. Lentebb mindig &ósaí-ként idézve). — Kelemen Lajos: As Erdélyi Músenm-Egyesület múltja és jelenje. Kolozsi'ár, 1909. JJ. a.: Az Erdélpi Múseum-Egyesiilet története lEmléTcTcörtyv as Erdélyi Múzeum-Effyes&et féUsásados iinnepére. 1859—1909. Kolozsvár, 1909—1942. 5—79. (E kiadvánnyal ^ y időben jelenik m e g ) ] . — Jd áttekintéü nyerhető Elekes Lajos: Az Erdélyi Múseum lméttárán4jJ6 Malal-ulása című tannlmányáből (Levéltári Közlemények 1940: 544. k k . ) . » A z Erdélyi Múzeum-Egyesület és az Astra eredeti célkitűzéseinek hasonióságára Kántor Lajos hívta fel a figyelmet (Kántor Lajos: Párhuzam as Erdélyi MúeeumBffyesület és as Astra megalahuláíiábaH és horm működésében. Erdélyi M ú z e u m 1940:103 kk.). — A Vérein für Siebenbürgische Landeskrmde törekvései a közgyűléseken elhangzott b ^ z é dekWSl jól megismerhetők (L. a Vereinsarchiv évfolyamait).

fakadt intézményeknek fontos szerepük volt, s ez a szerep belátható időkig m e g is marad. A z Erdélyi Nemzeti M ú z e u m Levéltárának hivatását vizs­ gálva, e körülmények tudatában, m a is időszerűnek érezzük gróf Mikó Imre figyelmeztetését: „Jaj a nemzetnek . . ., melynek élettáblájára vagy s e m m i sincs följegyezve, vagy amit az eilődök századok során ráírtak, az utód előtt érthetetlenné válik, vagy önhanyagsága és ellenséges kéz miatt letör­ lődik! É n irtózom rá is gondolni, hogy e sors valaha nekünk részünkre jusson. A nemzetnek saját történeteit e^lfeledni n,em kevesebb, mint saját életgyökereit, a földből, melyen áll, s amelyet hazájának nevez, botor gon­ datlansággal s szántszándékosan kiszaggatni; n e m kevesebb, mint lételét önként feladni."^ 1. Levéltárunk gyökerei, mint láttuk, egészen a Nemzeti M ú z e u m m e g ­ alapításáig nyúlnak vissza. A Kemény-féle oklevélgyűjtemény a kéziratok­ kal együtt a m ú z e u m tényleges megalapítása (1859) után természetesen a könyvtár része lett. A m ú z e u m i könyvtár és levéilfár első évtizedeinek egymásbafonódó szálait bogozgatva, lehetetlen észre n e m venni azt a nagy hasonlóságot, mely gyűjteményeink és a Magyar Nemzeti M ú z e u m azonos tárainak sorsa között volt.* Mindkét helyen azonos fejlődési fokozatok, kezelési elvek, megoldásra váró kérdések, rendezésükre irányuló kísérletek figyelhetők m e g . Különbségek csupán az Erdélyi Nemzeti M ú z e u m fiata­ labb voltából és kisebb méreteiből adódnak. A szervezők előtt mintaképként kétségtelenül a pesti Nemzeti M ú z e u m lebegett, de ezek a párhuzamos­ ságok — véleményem szerint — minden hasonló összetételű gyűjtemény­ ben törvényszerűen fellépő jelenségeknek tekinthetők. A z Erdélyi Nemzeli M ú z e u m tényleges megalakulását előkészítő tervek egyikében felmerült ugyan a könyvtár és ásványtár mellett önálló gyűj­ teményként a levéltár is, de ezen akkor kétségtelenül n e m érthettek mást, mint a történeti forrásokat egybefoglaló kézirattárat.^ Hiszen a két K e m é n y gróf „több ezer eredeti hivatalos és status-levelezéseket, eredeti békekötéseket, eredeti országos t. cikkeket, régi honi törvénykönyveink eredeti pecsétes példányait és számos egykorú történetírók kéziratait sat." ajánlotta- fel.*" Hasonló .jellegű volt Miké Sándor, ötvös Ágoston, gróf Gyulay Lajos és több m á s adományozó gyűjteménye. Ezek tehát az akkori köny-vtárak szerkezetének megfelelően csakis a könyvtár ú. n. kézirat­ tárába kerülhettek, melyben így nemcsak a* mostani fogalmaink szerinti kéziratok kaptak helyet, h a n e m minden kézzel írott darab, tehát oklevdek és egyéb tisztára jogi tartalmú iratok is. Minthogy a kézirattár és könyvtár kezelője álalában ugyanaz a személy volt, a jobban gyarapodó és többektől használt nyomtatvány-osztály gondozása annyi munkát adott, hogy az irat­ anyag rendezésére csak olyan tisztviselő szakíthatott néha időt, akit haj­ lamai különösen vonzottak a történettudomány felé. « öráí Mikó Imre: Irányes^mSk. Pest, 1861. 69—70. 1. (Knny. a Budapesti Szemléből), • A Magyar Nemzeti Múzeum elsS évtizedeinek történetére nézve 1. Sulica Szilárd: A múzeumi levéltáf kialaiuUsa (lievéltáii Közlemények 1932: 177. kk.). « Grdf Mik<5 Imre: Seómi (Erdélyi Múzeum. 1931: 196.). • I, h. 189.

Ilyen gondviselőt kapott az Erdélyi Nemzeti M ú z e u m levéltári anyaga Szabó Károly, a nagy magyar bibliográfus és forrásközlő történész szemé­ lyében; ő az oklevélgyűjteményt szabad ideje feláldozásával időrendbe rakta és regesztáit 1540-el bezárólag közzé is tetteJ A két K e m é n y és Miké Sándor gyűjteményét is lajstromozni akarta, de a halál megakadá­ lyozta tervének kivitelében.* 1883-ban Esterházy János gróf letétével megindult a Levéltár m a i összetételének kialakulása. Minthogy levéltárát m é g m a g a a letevő gróf időrendbe rendeztette, bekerülése n e m vetette felszínre azokat a kérdéseket, melyek a mesterségesen kialakított, belső összefüggést nélkülöző kézirattárak és a szerves egységként fejlődött levéltárak együttkezelése során elkerülhetetlenül felmerülnek. Levéltárunk és a Kézirattár útjainak szétválasztása azonban mégis csak innen számítható, mert mint­ hogy a letét n e m volt beosztható az oklevélgyűjtemény időrendjébe, a Kéz­ irattár keretein bdül egy csoport keletkezett, mely az 1896-ban bekerült hatalmas Wesseílényi-'Ievéltárral egyszeriben a kéziratos-anyag nagyobb és egészen elütő gondozást kívánó része lett. A Kézirattár kezelője 1891—99 között a könyvtár új igazgatója Ferenczi Zoltán lett. A levéltári an5'a^gban végzett munkái közül megemlílendő, hogy egyéb elfoglaltsága mellett éveken át sajátkezüleg rakta időrendbe a Wesselényi-levéltárat.® Erdélyi Pál könyvtárigazgatói kinevezésé\'«.l (1900) minden vonalon megindult nagy korszerűsítés során végre 1903-ban kikerülhetetlenné vált a kéziratos gyűjtemények sorsának gyökeres rendezése is. 1902-ben ugyanis örvendetesen megindult a levéltárak letétbehelyezése. Minthogy a könyvtár vezetősége egyéb sajátos teendőivel volt elfoglalva, az intézetnek csupán kiegészítését jelentő levéltári anyag tervszerű gyarapítására koráb­ ban n e m voltak elgondolásai. A kéziratos gyűjtemények X I X . századvégi gyarapodása egyesek adományából adódolt ;a gyér vásárlások ,,diplomák" és politikai, irodalmi, vagy „érdekesebb" tartalmú levelekre korlátozódtak. A levéltári szemlélet hiánya volt az oka annak, hogy mikor a Miizeiim bő­ kezű adományozói családi levélláraik középkori okleveleit és véleménjük szjerint megőrzésre érdemes, vagy közérdeklődésre számítható darabjait a könyviárnak ajándékozták, senkinek sem jutott eszébe a teljes levéltár be­ szállítása. Kelemen Lajos nevéhez fűződik annak a' felismerése, hogy önkényes szemelgötés helyett egész levéltárakat kell gyűjteni. Világosan meglátta, hogy az Erdélyi Nemzeti M ú z e u m akkor felöl m e g eredeti feladatának, ha a magánkézben megmaradás minden reménye nélkül kallódó levéltárakat összegyűjti tudományunk számára. Elgondoilása szerint így az „Erdélyi Nemzeti M ú z e u m levéltára . . . hatalmas erdélyi maggar levéltárrá n ő m e g , amelyben összesimulnak a nemzet minden rétegének emlékei.^" Nagysza­ bású mozgalom indítandó tehát a vészesen pusztuló magánkvéltáraknak a IMúzeumba gjoijtésére. Célkitűzése annyira friss és a hagj'ományokkal ' Történelmi Tár 1889: 52.=!. kk. (Klnvtban is.) » Erdélyi Múzeum 1889: 274. és 1S9Ó: 350. » Erdélyi Múzeum 1898: 294. »» K e l e m m Lajos: Levéltáraink és ae ErdMyi NemeeU tek 1807: 13. kk.).

Mésmm

(Genealógiai Füze­

egyező, hogy m a is ebben az irányban ketll haladnunk tovább. Az ö szemé­ lyes fáradozásának, éveken át tartó tervszerű sajtóhírverésének köszönJietö, hogy a könyvtár kéziratos osztályából kinőtt az Erdélyi Nemzeti M ú z e u m Levéltára. Szerény névtelenségben végzett lelkes munkája, melynek gazdag eredményét m a m a g u n k előtt szemlélhetjük, részleteiben csak a könyvtár és a Múzeum-Egyesület irattáraiból ismerhető m e g . Ezek alapján azonban joggal tekinthetjük az Erdélyi Nemzeti M ú z e u m Levéltárát mai formá­ jában Kelemen Lajos legszemélyesebb munkájának, élete főművének. Nagy lendülettel megindított gyűjtése m á r az első évben fényes ered­ ménnyel zárult: tíz családi levéltár került a könyvtár birtokába részint letét, részint vételi útján. Köztük olyan nagyok is, mint a gróf Bánffy és a gróf Lázár-levéltár. A hirtelen bezúduló hatalmas anyag azonban szét­ feszítette a kézirattár kereteit. A helyzet tarthatatlanná vált, gyors és alapos rendezést követelt. N e m lehetett többé vitás, hogy a tekintélyes kéziratos í*nyag gondozása külön szakembert kíván, s hogy m e g kell vonni a határt a kézirattár és levéltár között." A z első kérdés Veress Endre dr. dévai főreáliskolai tanár, a későbbi termékeny forráskiadó, 1903 őszén történt berendelésével elintéződött. Ettől kezdve van a Levéltárnak, egyelőre m e g a Kézirattárral együtt, a könyvtár egyéb gyűjteményeiben n e m foglalkoztatott külön tisztviselője. A z eredményes rendezés és használhatóság előfeltételét: a levéltár és kézirattár szétválasztását Veress m é g 1904 folyamán elvégezte. Megállajjította a rendezési elveket, s a következő évben kialakította azokat a csopor­ tokat, melyek némi módosítással m a is megvannak.^^ Erdélyi Pál igaz­ gató jelentéseiből látható, hogy az egyes gyűjtemények anyagáról tájékoz­ tató korábbi jegyzékek hiányában az összekeveredett, vagy egybeosztott állagok szétválasztása rendkívül nehéz feladat elé állította a levéltárost. Bizonyára ezzel magyarázható, hogy „a történeti alakulás"' szerinti kere­ tek megtartásának egészen modern rendezési elvét n e m sikerült mindenütt megvalósítania. Minthogy a rohamosan gyarapodó gyűjteményt a kutatók számára sürgősen használhatóvá kellett tenni, a kézirattár és a levéltár közti halárvonal megvonásakor, n e m maradván idő az élvek tisztázására, külső szempontok szerint kellett eljárniuk.^* így eshetett m e g pl., hogy a K e m é n y József és Sámuel, valamint Miké Sándor könyvalakba kötött okmánygyűjteménye a szétválasztás után is egyideig m é g a Kézirattárban maradt, vagy hogy a céh-levéltárak iratanyagát a Levéltár, jegyzőkönyveit a Kézirattár kezelte. A proveniencia-elv és a levéltárakat szervesen fejlö-

" Erdélyi M ű z e m n 1904: 217. " Vercass szétválasztása után a Levéltár a következő csoportokra tagolódott: O k ­ levelek törzsgyiijteménye, eredeti és egykorú másolatú oklevelek, újabbkori oklevélmásolatok és kivonatok, nyomtatott oUevetek 1711-töl, címeres ós raiigemclő oklevelek, eéhiratok, es&léAi levéltárak. A Kézirattárban maradtak gróf K e m é n y József kézirati gyűjteménye, gróf K e m é n y Sámuel kéziratai, Miké Sándor gyűjteménye, országgyűlési irományok, kéz­ iratok törasgyüjteménye, kódexek. " A levéltárak és kézirattárak gyűjtési körének meghatározására 1. Herzog József: Jfi tartmilí a levéltárba éa a Icönvvtárha? (A Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesiieténefc Évkönyve. I. Bpest, 1937. 13 kk.) — Fitz József: A köny^vtár gyűjtőköre (U&gyaff KSnjrvaEemte 193"; 273. kk.)

dött orgaoizmusüknak tekintő modern levéltárszonilélet uralomrajulása előtt azonban az ilyen jelenségek általánosoknak lekinthetők.^* A z anyagot a kutatás számára ugyanúgy cédula-katalógussal akarták hozzáférhetővé tenni, mint ahogy korábban a Magyar Nemzeti M ú z e u m Levéltára próbálta.^^ A különböző színű, a modern nyomdatechnikát is segítségül hívó cédula-rendszer azonban éppcnúgy n e m váltotta be a hozzá­ fűzött nagy reményeket, mint a kezdetlegesebb pesti kísérlet; ez az elgon­ dolás ugyanis köny\'tári anyagban fogant, a levéltáraktól azonban mindig idegen maradt.

a 8 . ^ "!|g|

,i

,

ál

1 i

' fi s'-"" '•' • ^\^:i

i,

lá^H'Mllll m lipiflM 1 M ' ^ -

'' '&-!K^l^lá^l@ÍPlMIBIMHa*HHill^^^^^^^H

Ű4

""ifJ^B

1

iy^^»*

j^jt^„j_

.BÍ,..,

l

JBíl

I-n 1

,^B

í

' ' **-^"S

^

>.

A Levéltár egyik raktártenne az Egyetemi Könyvtár épületébea. Veress eredeti elképzelése szerint kicéduláznak „minden 1541-ig, tehát Erdélyország kialakulásáig, terjedő oklevelet, tekintet nélkül tartalmára; másodszor pedig rendezzük és feldolgozzuk az 1690-ben önállóságát vesz­ tett erdélyi fejedelemség 150 évéből való fejedelmi leveleket s ebből a kor­ szakból kiválogatott fontosabb köztörténeti, vallásügyi, gazdasági és mívelödéstörténeti iratokat... Párhuzamosan halad ezzel az 1541 utáni kor­ szak anyagának feldolgozása', úgy a Törzsgyűjteményben, mint a családi »« V . ü. Varga Endre: A provenieneia elve (Levéltári Közleménvek 1938: 14. kk.). >js Sulioa: AmikeumihvéUárJcMakiúása (Levéltári Közieménvek 1932; 188, 199--208.). 199—208.),

levéltárakban, míg a feldolgozásra és cédulázásra n e m eléggé fontos iratok — az egyes gyűjteményeken belül — időrendi limbus-csomagokba tétetnek."" Ezt a tervet m á r születésekor is csak nagy derűlátással lehetett meg­ valósíthatónak és célravezetőnek tartani. Levéltárunk n e m várt hatalmas gyarapodása pedig hamarosan be is igazolta, hogy a ráfordítandó föménteilen m u n k a n e m áll arányban a rendszer használhatóságával. Anyagunk ugyanis szinte teljesen családi levéltárakból kerülvén ki, a fenti cédularendszerbe éppen a gyűjtemények zömét alkotó birtokjogi iratok n e m kerültek volna be. Sokkal hasznosabbnak bizonyuilt a levéltárak régi rend­ jének visszaállítása és könnyebbnek az elenchusok után való tájékozódás. A nagy szorgalommal és ötletesen felépített katalógusrendszernek torzója is négy nagy szekrényt tölt m e g . A beleölt sok m u n k a azonban így sem veszett teljesen kárba, mert a két Kemény-, Miké-, Törzsgyűjteményhez^ s több kisebb mesterségesen alakított iratcsoporihoz (Címereslevelek, Céh­ iratok, stb.) tájékoztatóul jól használható. A Törzsgyűjteménybe és a fenti csoportokba beosztott új darabokról m a is készül cédula, s így elkerülhető, hogy az egyre növekedő mesterséges gyűjtemények végül olyan alig hasz^ náiható irathalmazzá váljanak, mint amilyen például a Magyar Nemzeti M ú z e u m Levéltárának törzsanyaga. A századfordulótól az új könyvtárépületbe költözésig (1908) megtett fejlődést m i sem mutatja jobban, mint az hogy korábban a Kézirattárral együtt egy kis szobában kezelt Levéltárnak ekkor m á r az épület második emeletén mindkét szárnyra szüksége volt. A nagy költséggel mutatós ter­ m e k k é kiépített laktárbelyiségek tűzmentes fémdobozai rohamosan teltek m e g a bekerülő levéltárak anyagával. Bár a vezetőség megértése folytán a rendezésben több napidíjas egyetemi hallgató is segédkezett, a háború kitöréséig a munkálatoknak csak egy részét sikerült elvégezni. A körül­ mények változtával a m u n k a üteme meglassult, a gyarapodás azonban n e m szűnt m e g , A háború alatt került a Múzeimi gondozásába a gróf Nemes-család, a báró Szentkereszthy-csálád, báró K e m é n y Anna, Sar­ kantyús Gyulai Richárd levéltára és több kisebb iratgyűjtemény

A nagy összeomlás után, 1919-ben aztán egyszeriben megváltozott minden. A z egyetemi könyvtárral egyesített m ú z e u m i könyvtár egyik osztályaként a Levéltár r o m á n igazgatás alá került, de kezelője továbbra is a Veresst 1918-ban felváltó Kelemen Lajos maradt. A m ú z e u m i gyűjte­ mények helyzetének rendezetlensége a közönség adakozó kedvére nagyon káros hatást gyakorolt. Senki sem akarta, hogy családjának kegyelettel őrzött emlékei, sokszor bizalmas irományai esetleg egyszer idegen kézre kerüljenek, m a g a se juthasson hozzájuk, vagy később talán el is pusztul­ janak. A magyar közönség ugyanis m á r a megszállás első éveiben keserves tapasztalatokat szerezhetett, hogy az új uralom miként viseli gondját »<• 1906. évi Jelenté.'; 12—13. (Klnyt. az E M E

1906. évkönj-vétiöl).

azoknak a gyűjteményeknek, mellyeket a társadalom áldozatkészsége a tudomány és művelődés szolgálatára létesített. A z elmondottakból kiderült, hogy a Levéltárat a magyar társadalom növelte naggyá letéteivd, vásárlás útján csak kis mértékben gyarapodott. A közönség letéteményező kedvének megszűnése intézményünk számára annál szomorúbb következményekkel járt, mert ezzel egyidejűleg teljesen elapadtak azok a források is, melyekből a vásárlásokat fedezni lehetett volna. A román állam csak a jogok gyakorlásában tekintette magát a m a ­ gyar állam jogutódjának, kötelezettségei teljesítésében azonban n e m . A z egyetem rendelkezésére bocsátott m ú z e u m i gyűjtemények használatáért járó bért a megszálló hatalom n e m fizette, s így a M ú z e u m , anyagi eszkö­ zök hiányában, tétlenségre volt kárhoztatva. Ezeknek a szomorú tényeknek igazi jelentőségét a Levéltár fejlődé­ sében m é g akkor sem ábrázolhatjuk elég hűen, ha az 1903—1918. évek gyarapodását összevetjük az 1919-töl 1940 szeptemberéig terjedő időszak szerzeményeivel. A Kelemen-féle gyűjtés megindulásától a magyar uralom megszakadásáig 93 családi-, céhlevéltár, kisebb-nagyobb iratgyűjtemény, személyi levéltár került az Erdélyi Nemzeti M ú z e u m Levéltárába. Ezzel szemben a r o m á n megszállás húszonkét éve alatt az Ugron-levéitáron kívül csak a Sombory-család levéltárának 426 darabból álló töredéke, a 300 darabot számláló Czikmántori levelesiláda és Szabó Károly írói levelezése növelte a régi állományt. Mind ezek a levéltárak, mind az ajándékozott, vagy vásárolt egyes darabok Kelemen Lajos levéltáros személye iránti biza­ lomból kerültek be, némelyik ideiglenes letétként, azzal a kikötéssel, hogy ha a Levéltár kezelője n e m magyar nemzetiségű, tulajdonosaik kivehetik őket. Gyarapodási naplónkat forgatva kibontakozik előttünk az a felelős­ ségtudattól terhes m u n k a , amelyet a levéltáros mindig vállalt, ha arról volt sző, hogy múltunk egj'iegy veszni indult darabjának megvásáriására az üres m ú z e u m i pénztár melleit magánosok áldozatkészségét élesztgetve, elő­ teremtse a szükséges összeget. A gyarapításnak ilyen körülményes módja megakadályozta a Levél­ tárat hivatása teljesítésében. Fontos érdekek azt kívánták volna, hogy a M ú z e u m Levéltára mindent elkövessen a magyar magánosok kezében lévő iratanyag megmentése érdekében. A román földreform ugyanis ezrével tette tönkre a magyar földbirtokos osztály tagjait, s amikor végül a kisajá­ tított birtokhoz tartozó udvarház is gazdát cserélt, az ősi fészekben őrzött levelek legtöbbször n e m tartoztak azon értékek közé, amelyeket a család a nagy hajótörésből mindenképpen megmentendőnek érzett. Soha annyi levelesláda n e m kótya-vetyélödött el Erdeijében, mint a r o m á n megszállás alatt. A repatriáló családok olcsón elvesztegetett homija között is sok eset­ ben ott hányódott — különösen ha több láda levél elszállításáról lett volna szó —• a család múltjának minden írásos emléke. Megmaradt értékek között kutatva a' romok között, most döbbenünk rá művelődésünk emilékeinek arra az irtására, amely a szerencsétlen körülmények folytán itt végbement. A z erdélyi magyarságnak ez az intézménye, Erdélyi Nemzeti M ú z e u m Levéltára, mely hivatott let-t volna a nagy változásban elbukott családoktól

10

vesztükre hagyott iratokat a nemzet és a tudomány számára megmentieni, eszközök hiányában kénj'telen vdlt nézni és legfeljebb az utókor számára fel­ jegyezni százados értékek megsemmisülését. A r o m á n megszállás mérlegét n e m a 93 : 4 gyarapodási arány érzékelteti, h a n e m azoknak a levéltárak­ nak a hosszú sora, melyek szervezett m e n t ö m u n k a esetén bizonyára jelen­ tősen gyarapították, úgy lehet, m e g is kétszerezték volna a jelenlegi anyagot. Levéltárunk a r o m á n egyetemi könyvtár árnyékában jelentősen ugyan n e m gyarapodhatott, de falain belíil a háború előtti rendezés szerve^s folyta-

A z iratok elhelyezése és kezelése.

tásaként tovább haladt a m u n k a . A könyvtár román vezetősége sokáig n e m törődött a teljesen magyar jallegü Levéltárral; ez a m u n k á k gyors elvégzé­ sét megnehezítette ugyan, de ezáltal legalább kellemetlen beavatkozásoktól mentesült a gyűjtemény. A levéltáras munkáját nagyon megszaporította az intézmény jelentő­ ségének hirtelen növekedése. A z Erdélyi Nemzeti M ú z e u m Levéltára h a m a ­ rosan az egész romániai magyarság levéltára lett, minthogy egyedül ide fordulhatolt bizalommal ilyen természetű kérdéseiben. Ide futott be a levél­ tároshoz intézett magánkérésként mindaz a sok családtörténeti kérdezős­ ködés, stb., melyeknek elintézése az Országos Levéltárban több referen.st foglalkoztat. D e megnőtt a Levéltár jelentősége az egész magyar tudomány s:zámára is. Erdély múltjával foglalkozó csonkaországi kutatók éppenúgy

11

n e m nélkülözhették az itt felhalmozott s Erdély történetére nézve ebben az időben leggazdagabb kincsesbányát, mint az itthonmaradtak megcsappant csoportja sem tudott nélküle dolgozni. Mindezek kiszolgálása, útbaigazí­ tása, egy-egy csonkahazai tudós vidéki kutatóútjának előkészítése, mind­ mind a m ú z e u m i levéltáros vállát terhelte. Levéltárunk központi szerephez jutott az erdélyi tárgyú tudományos kutatásokban. Ennek a feladatkörnek a kialakítása és eredményes betöltése az adott eszközök és körülmények között egyedül Kelemen Lajos óriási anyagismerete és tudását önzetlenül osztogató bőkezűsége tette lehetővé. Rendező munkájához Kelemen Lajos csak 1936-ban kapott segítséget a Múzeum-Egyesülettől Szabó T . Attila dr. személyében. Kettőjük m u n ­ kájával alakult ki több családi levéltár végleges rendje. Ebben az időben azonban m á r az egyetemi könyvtár vezetősége is ha­ tározott lépéseket tett, hogy Kelemen Lajos nyugdíjba vonulása után r o m á n levéltárost tegyenek a gyűjtemény élére. 1936-^tóll mint az Állami Levéltár szolgálatra beosztott tiszviselője a M ú z e u m Levéltárában dolgo­ zott Prodan Dávid, 1937-ben végleg ide nevezték ki, 1938-ban pedig Kele­ m e n Lajos helyére őt állították. Ezzel a M ú z e u m legnemzetibb gyűjte­ m é n y e is elvesztette magyar őrét. Tárgyilagosan m e g kell azonban állapí­ tanunk, hogy Prodanban képzett, európai látókörű, művelt szakembert kapott a Levéltár. Itteni működése alatt legjobb tudása szerint becsületesen gondját visölte az őrizetére bízott anyagnak, magyar kutatók munkája ©lé n e m gördített akadályt. Jóakaratának és becsületességének tulajdonítható, hogy a Levéltár anyaga a románok kivonulásakor n e m szenvedett s e m m i ­ féle veszteséget. 3. 1940 augusztus 31-éve!l újból megnyílt az út a Levéltár továbbfejlesz­ tésére. Gyűjteményeink jelentőségének felismerése olvasható ki abból a tényből, hogy a nélkülözhetetlensége miatt nyugdíjból visszahívott, m ú ­ zeumi és levéltári főigazgatónak kinevezett Kelemen Lajos mellé m é g két tudományos tisztviselőt osztottak be. A személyzetnek erre a növelésére feltétlenül szükség volt, hogy az intézmény a megoldásra váró feladatok­ kal megbirkózhasson. Alábbiakban megkísérelem röviden körvonalazni azokat a célokat, melyeket az Erdélyi Nemzeti M ú z e u m Levéltára az ura­ lomváltozás utáni új évszázad hajnalán m a g a előtt lát. A megszállás az erdélyi magyarság életének minden terén olyan válto­ zásokat idézett elő, melyeket észszerűtlen volna figyelmen kívül hagyni. Szervezeteinek — így a Levéltárnak is — azokat a hiányait, melyek a m a ­ gárahagyatottság időszakában minduntalan bántóan tűntek elő, a kisebb­ ségi élet tanulságainak megfelelően, feltétlenül pótolnia kell. H a a főirányelvek változatlanok is maradtak, minden kor a m a g a szellemében igyekezett a Levéltár feladatát meghatározni, munkaterét ki­ teljesíteni. Gróf K e m é n y József és Sámuel szerint a felállítandó m ú z e u m i könj^vtár és kézirattár feladata „a hajdankor m i n d e n n e m ű , főleg pedig diplomaticai romjait pusztulástól megmenteni, s azokra mint megannyi polgári erényt gerjesztő emlékoszlopokra visszatekintve nemzetiségünk

12

emlékét fenntartani, hogy így a hajdankornak mára' is kiható következ­ ményeit a m a i morális, politicai és literatúrai közmíveltségre és annak eJkerüIhetetlen szükségére alkalmazván, az idő szellemével ezután is okosan és alaposan előhaladhassunk."^'' Erdélyi Pál könyvtárigazgató a Levéltár és Kézirattár szétválasztása idején „a történeti szerepet játszott családok és nemzetségek levéltáraival egy erdélyi nemzetségi levéltár kialakiulására" számított, mely „az erdélyi nemesség és magyarság történetének és az erdélyi irodalom és tudomá­ nyosság múlt.jának letéteményese" lesz.^* Néhány évvel később Kelemen Lajos tollából egészen világos és modern fogalmazásban megkapjuk a M ú ­ zeum Levéltárának feladatkörét. Szerinte „erdélyi magyar levéltárrá" kell átalakulnia, „amelyben összesimulnak a nemzet minden rétegének e m ­ lékei."^® A közelmúlt tapasztalatai határozottan meggyőzhettek mindenkit afelől, hogy az Erdélyi Nemzeti M ú z e u m Levéltárának valóban a legtágabb értelemben az erdélyi magyarság nemzeti levéltárává kell fejlődnie. Ennek a különleges erdélyi feladatnak a megvalósításakor azonban feltétlenül tekintettel kell lennünk a magyar levéltárügy egészének érdekeire. Elgon­ dolásunkat tehát úgy kell összhangba hoznunk az egyetemes magyar levél­ tári törekvésekkel, hogy amikor sajátos helyi feladatainkat munkáljuk, egyben az egész magyar levéltárügy sorsát érintő tervek megvalósítását is segítsük eJő.*" Felmérve az előttünk lévő eddigi hatalmas munkateret, be kell lát­ nunk, hogy m^művelésére az Erdélyi Nemzeti M ú z e u m Levéltárának erői m a g u k b a n dégtelenek, s ez túl is nyúlik sajátos feladatkörén. A ro­ m á n megszállók rablógazdálkodása olyan tragikus helyzetbe juttatta az erdélyi levőltárügyet, hogy a bajok orvoslása, s főként a rendkívül m e g csonkuít régi anyag biztosítása a tudományos kutatás számára gyökeres újítások nélkül el s e m képzelhető. A magánlevéltárak fentebb vázolt pusz­ tulásához hasonló nagy veszteségek érték a törvényhatóságok anyagát is. Aki látta a nedves pincében ujjnyi vastag penész alatt rothadó iratcsomó­ kat, vagy járt a derékmagasságban földre ontott kibomlott fasciculusok tete­ jén, n e m szabadulhat attól a gondolattól, hogy a további veszteségek csakis a magyar levéltárpolitika követelte kerületi levéltár felállításával ke­ rülhetők el. Levéltárpolitikánk célkitűzéseinek megvalósítására az előfeltételek —• véleményem szerint — az ország egyetlen részén s e m olyan kedvezőek, mint Erdélyben, de tegyük hozzá azt is, hogy az utohó két évtized pusz­ tításai folytán seholsem olyan halaszthatatlanul fontos a modern levéltár­ védelem megszervezése mint éppen a Királyhágón innen. A közlevéltári " Gróf Mikó Imre: Szózat (Erdélyi M ú z e u m 1931: 188.). " Erdélyi M ú z e u m 1904: 218. ** Genealógiai Füzetek 1907: 14. " A magyar levéltári törekvések a m . kir. Országos Levéltár folyóiratából, a Levél­ tári Közleményekből ismerhetők meg. Kiiiönösett a következő alapvető értekezésekre hívjuk fel a figyelmet: Szabó István: A magyar levéltárvédelem kérdése (Levéltári Közlemé­ nyek, 1931: 151. k k . ) . - U ö . : A magánlevéltárak ügye (Uo. 1940/41: 76. k k . ) . — Jánossy Dénes: Nem Slami levéltáramh védelme (XJo. 1936: 105. k k . ) . — Szabó István: A magyar levéltári irodalom feladatai (üo. 1936: 7. k k . ) . — Muakatei-vünket az idézett cikkekben kifejtett elvek alapján igyekeztünk össaeállítara.

13

anyag biztosítása ugyanis a kerületi levéltárral elintézhető, az Erdélyi N e m ­ zeti M ú z e u m és a Székely Nemzeti M ú z e u m Levéltárában pedig adva van a társadalom kezdeményezte, nagymúltú gyüjtölevéltár a magánlevéltárak számára.-^ A közönség és az említett két levéltár közötti évtizedes kapcso­ latok egyenesen predestinálják őket azoknak a kényes kérdéseknek tapin­ tatos és célhoz vezető megoldására, melyek oly nehézzé teszik a m a g á n ­ levéltárak ügyének rendezését. Erősen reméljük, hogy az erdélyi kerületi levéltár pillanatnyilag el­ aludt terve mégis csak hamarosan megvalósul, s így a territoriális kor­ mányzati, bíráskodási, közigazgatási szervek és állami üzemek, hatósági önkormányzatok és testületek, káptalanok és konventek hiteleshelyi orszá­ gos levéltárai megkapják szakavatott örizőjüket, illetőleg felügyelőjüket. Ezáltal az Erdélyi Nemzeti M ú z e u m Levéltára mentesülne a tudatlan selej­ tezőktől pusztulásra ítélt hatósági iratanyag megmentésévei járó munkától és költségektől. A háború tlőtt ugyanis a felügyelet szervezetlensége miatta M ú z e u m Levéltárának ilyen f eOadatokat is kellett vállalnia. A végzett m u n k a nagyságának és eredményességének beszédes bizonyítékai a raktárunk pol­ cain sorakozó megmentett iratkötegek (a régi kincstári Ivt., Kolozs v m . , Kolozsvár és Marosvásárhely Ivt., stb. töredékei), és a selejteztető hatósá­ gokkal folytatott kiterjedt levelezés. . A felállítiandó kerületi levéltár tehát az állami és halósági (köz)!levéltárak gondozását végezné, az Erdélyi Nemzeti M ú z e u m Levéltára pedig csak a magánlevéltárak gyűjtésére szorítkoznék. Munkaterületének ez az új körülhatárolása egyáltalában n e m érinti a Levéltár nemzeti jellegét, mert a viszonyok ismeretében nyugodtan állíthatjuk, hogy nemzetiségeink a tulajdonukban lévő iratanyagot sem a m ú z e u m i , s e m pedig a kerületi levéltárnak n e m lesznek hajlandók beszolgáltatni. H a pedig egyszer a magánlevéltárak védelmére törvényes intézkedésünk lesz, a szászok és ro­ m á n o k bizonyosan meghozzák azt az áldozatot, hogy irataikat a követel­ ményeknek megfelelően m a g u k gondozhassák.^^ Levéltárunkba tehát ezután is csak magyar kézben lévő anyag kerülne. A z erdélyi fejlődés és helyzet ismeretében a magánlevéltárak védelme csak a fenti elképzelés szerint látszik kielégítő m ó d o n megoldhatónak. Szemben a közhatósági anyagot kezelő kerületi levéltárral, gyűjtemé­ nyünk az erdélyi magyarság életének írásos emlékeit kívánja megőrizni. Gyűjtési körébe tartoznak tehát mindazoknak a szervezeteknek levéltárai, mélyekben a magyar társadalom közösségi élete folyik; azoknak a vállal­ kozásoknak, egyéneknek az iratai, amelyek és akik a magyarság életében fontosabb szerepet játszottak. A z ilyen természetű iratanyagnak levSitárvédelem alá vonása a szakirodalom határozott követelése, megvalósítása erdélyi viszonylatban halaszthatatlan feladat.^*

»i Szabó István: A magyar

levéltárvédelem kérdése (Levéltári Közlemények 1 9 3 1 :

220.). ^2 A szász levéltárügy fejlődése az első világháború ntán határozottan ilyen irányú. V ö . Jakó: As erdéhji szász levéltárah Icét utolsó évtizede (Levéltári Közlemények 1940: 549. k k . ) . »» L . a fentebb idézett cikkeket.

14

N e m hagyható ugyanis figyelmen kívül, hogy Erdély magyar népe az elmúlt húsz esztendő alatt sajátos életét csak az állami hivatalos kere­ teken kívül meghúzódó, zárt szervezeteiben élhette. Áílcázatlan életm^egnyilvánülásait tehát hiába keresnők a közhatósági levéltárakban, amikor azok az egyházak és társadalmi szervezetek irattáraiban rejtőznek. A megszállás második évtizedében a magyarság kénytelen volt, szellemi és anyagi téren egyaránt, úgy, amint azt például a szászok m á r századok óta teszik, teljes önellátását előkészíteni. Lassan tehát az élet minden terén megszülettek saját szervezetei, melyekben külön nemzeti élete lezajlott. Például ha va­ laki az erdélyi magyar mezőgazdaság megszállás alatti helyzetével kívánna foglalkozni, sokkal értékeseblj anyagot találna az Erdélyi Magyar Gazda­ sági Egylet irattárában, mint a mezőgazdasági kamaráknál. A megszállás idejére a magyar magánlevéltárak elsőrangú forrássá lépnek elő, m e g ­ mentésük tehát nemzeti feladat. Hogyan akarunk majd megfelelő távlatból erről a nehéz korszakról tárgyilagos képet kapni, ha most n e m gondoskodunk intézményesen forrás­ anyagának megőrzéséről? A z Erdélyi Nemzeti M ú z e u m Levéltára hagyo­ mányaihoz válnék hűtlenné, ha minden tőle telhetőt m e g n e m tenne, hogy újkori történelmünknek ez a talán legkeservesebb, de fontos tanulságok­ kal terhes negyedszázada ne maradjon beíratlan fehér lap multunk köny­ vében. Hisszük, hogy e társadalmi egyesületek jelenlegi vezetői megértéssel fogadják kérésünket: helyezzék irataikat letétbe az Erdélyi Nemzeti M ú ­ zeum Levéltárába. Tisztában kell lennünk ugyanis azzal, hogy az uralom­ változással járó átalakulás után ezeknek a szervezeteknek a< teendője m ó ­ dosulni, jelentőségük a magyarság egyeteme számára természetszerűleg csökkeni fog, mivel régi szerepüket állami szervek töltik majd be. A z pedig álltalános tapasztalat, hogy hatalmas levéltárak is rövid időn belül szétszó­ ródnak, ha a létrehozó szervezet működése módosul, megszűnik, vagy fontos gyakorlati érdekek n e m követelik a holt anyag további őrzését. A tudomány és az erdélyi magyarság legfőbb érdeke tehát, hogy ezek­ nek a levéltáraknak végleges megőrzése pl. az Erdélyi Múzeum-Egyesü­ lettel kötendő szerződések révén biztosíttassék. Nagymúltú társadalmi egyesületeink irattáraiban bőségesen található olyan anyag, mélyre a folyó ügyvitelnek n e m h o g y szüksége nincs többé, h a n e m egyenesen útjában áll. A z ilyen levéltárivá érett irattári anyagukat adnák át a létrehozó szervek megőrzés végett az Erdélyi Nemzeti M ú z e u m Levéltárának. A kötendő szer­ ződésben szabályoznák a később termelendő iratanyag fokozatos átadásának időpontját is. Körülbelül 10—15 esztendőben lehetne megszabni az irattári kezelés idejét. A z ennél régebbi iratok minden év végén átadandók lenné­ nek a M ú z e u m Levéltárának. Természetesen az átadás időpontja eseten­ ként volna megállapítandó, mert egyes szervezeteknek rövidebb, másoknak hosszabb ideig van szükségük iratanyagukra. A M ú z e u m Levéltára köte­ lezné magát, hogy az átvett iratokat saját költségére rendezteti, szaksze­ rűen kezelteti, megőrzi. Karbantartásukhoz szükséges anyagok (kemény papirtáblák, hevederek, borítólapok, stb.) beszerzésének minden költsége a Levéltárat terhelné. A betevő szervezet bármikor betekinhetne irataiba, a folyó ügyekhez szükséges előiratokat a Levéltár ki is kölcsönözné. A le­ tevőknek jogukban állna, ha fontos érdekek megkívánják, irataik bizonyos

15 részét, vagy akár egész anyagukat a szükségesnek látszó időre a kutatás elől elzárni. A szervezetekre tehát a letétbehelyezésböl s e m m i hátrány n e m származbat, sőt mentesülnek attól a súlyos felelősségtől, mellyel az őket létre­ hozó és tápláló magyar társadallom irányában működésük írásos emlékeinek megőrzésével feltétlenül tartoznak. A z Erdélyi Nemzeti M ú z e u m Levéltára n e m m a g á n a k kér, h a n e m a magyar közösség számára kéri azt, ami az övé. Alább névszerint is megemlítünk néhány politikai és társadalmi szer­ vezetet, melyeknek iratanyagát tudományos kutatásunk nehezen nélkülöz­ heti. Felsorolásunk n e m törekszik teljességre, s n e m értékelést fejez ki, csupán a vázolt gyűjtési kör határait kívánja érzékeltetni. Feltétlenül szükséges volna a romániai magyarság egyetlen politikai szervezetének, a Magyar Párt, s a feloszlatása után alakult Magyar N é p ­ közösség központi és főbb szervezeti irattárának fennmaradását biztosítani, a politikai vezető egyéniségek személyi levéltáraival együtt. Ennek törté­ netírásunk számára való rendkívüli fontosságát felesleges kiemelni. A z anyag bizalmas részeinek egyidőre való zárolásával és az Erdélyi N e m ­ zeti M ú z e u m Levéltárának félreérthetetlenül magyar nemzeti jellegével minden felmerülhető aggodalom és ellenvetés elhallgattatható. Szintén az egész erdélyi magyarságot érintő anyagot őriz irattárában az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület. Szerepe a keleti magyar töiiibnek népiségéért Aiívott harcaiban megkövetel irattárának a tudomá­ nyos feldolgozás számára való biztosítását. Levéltárunk különös kötelességének érzi, hogy a szintén gróf Mikó Imre alapította Erdélyi Magyar Gazdasági Egylet iratanyagának megőrzését elősegítse. Ebből lenne megismerhető az a nemzetmentő m u n k a , melyet az Egyesület a megszállás alatt gazdasági színvonalunk emelése, s ezáltal a magyarság gerincét alkotó gazdaréteg ellenállóképességének fokozása révén végzett. Emellett bizonyára értékes kiegészítő adatokat várhatnak innen a kutatók a jobbágyság eltörlésével előállott helyzetre és a magyar földbirtok idegen kézre jutására. A z Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület közeledő százesztendős jubileumának nenx állíthat maradandóbb emléket, mintha gondoskodik múltja elmékéinek megfelelő őrzéséről. A nemzeti irányú szépirodalmi törekvések iistápolására 1888-ban alakult Erdélyi Irodalmi Társaság, valamint a szerkesztésében megjelent Erdélyi Lapok című folyóirat irományainak megmentésével a magx'ar irodalom­ történetinek óhajtanánk szolgálatot tenni. Hasonló érdekek követelik pl. a K e m é n y Zsigmond Társaság irattárában, a megszűnt Erdélyi Irodalmi Szemle, az Erdélyi Fiatalok, Hitel, Pásztortűz, Erdélyi Helikon, Magyar Nép, Ellenzék, Keleti Újság. stb. szerkesztőségében a megszállás alatt fel­ gyűlt levelezés közgyűjteménybe helyezését. Reményik Sándor írói hagya­ téka, levelezése szintén a M ú z e u m Levéltárában szolgálná legjobban az erdéhi magyarság érdekeit, melyért ő életében annyit égett. Fontos érdekek kapcsolódnak ahhoz a kérésünkhöz is, hogy az erdélyi irodalmi és művészi élet egy-egy irányítójának, központi szerepet játszott tagjának, pl. K e m é n y János bárónak a marosvécsi találkozókkal kapcsola­ tos levelezése gyűjteményünkben a tudományos kutatás rendelkezésére álljon.

16

A múzeumával, folyóiratával tudományos célokat is szolgáló Erdélyi Kárpát Egyesület iratai megérdemelnék, hogy elkerüljék az irattárak közös sorsát: a szétkallódást. A kolozsvári kaílandos társaságok X V I . századdal kezdődő iratainak letétbehelyezésével tudományunk olyan forrásanyagot nyerne, mely éppen magjrar városainkban m á r szinte tel.iesen elpusztult. A működésükről ké­ szült két tanulmány kellően bizonyítja e társaságok levelesládáinak becsét ;^^ meggyőződésünk szerint azonban a történelmen és néprajzon kívül m á s tudományágak is értékes adatokat meríthetnek belőlük, hiszen segítségükkel városunk képének egyik ilegjellegzetesebb színét alkotó hósláti magyarság sajátos életébe pillanthatunk be. Általuk nagy lépéssel juthatnának közelebb a százezres város árnyékában hagyományos élet­ formáikat őrző magyarjaink megismeréséhez. Gyűjtési körünknek a magánlevéltárakra és önálló társadalmi intéz­ ményeink iratanyagára való korlátozásából folyik, hogy a falsorolt jellegű társadalmi szervezetek iratainak intézményes biztosítása mellett Levéltá­ runknak vállalnia kell a gazdasági levéltárak megmentését is — legalább addig, míg ilyen céllal külön gyűjtölevéltár n e m alakul. Gazdasági levéltá­ raink értékére, pusztulásukkal járó pótolhatatlan veszteségekre szakirodal­ m u n k m á r többször rámutatott, de szervezett mentő-tevékenység — sajnos — m é g n e m indulhatott érdekükben, pedig a gazdaságtörténeti kérdéseken kívül sok egyéb problémánkra is belőlük várhatunk feleletet.-^ A magyarság vagyonállományában a rendiség megszűnte után az or­ szág egyetlen részén sem következtek be olyan tragikus eltolódások, mint éppen Erdélyben. Ennek a nagy átalakulásnak szomoni eredményeit sze­ m ü n k előtt látjuk, de részleteit, fejlődési fokozatait csak nagyjából ismer­ jük. M a m é g Iegki\álóbb gazdaságtörténészeink sem tudnák megrajzolni az erdélyi nagybirtok gazdálkodását 1848 után; ennek pedág a föld r o m á n kézbe csúszása lett a kö\'iefk€zménye. Eredményét látjuk, de a folyamatot gyökerétől kifejléséig n e m tudjuk végigkövetni. Arra a kérdésre sem kaphatunk egyelőre feleletet, hogy milyen volt az erdélyi nagy- és középbirtok szervezete, üzeme a XVIII. században. A „Tanulmányok a magyar mezőgazdaság történetéhez" című sorozat^'' köte­ teiben gazdag összehasonlítő anyag áll ugyan rendelkezésünkre, de ezekből az erdélyi állapotokra következtetni súlyos tévedésekre vezetne. A Király­ hágón innen, például, n e m alakultak ki olyan összefüggő nagj' uradalmak, mint az ország m á s részein, a majorsági gazdálkodás (allodiatura) jelenték'* V . ö. Lindner Gusztáv: A l-oloesvári Ealand-os-tdrmlatol- (Erdélyi Múzenni 1894: 65. kk.). Kovács Lá.szlónak é társulatok történetével is kapcsolatos tauulmánya a lióstátiak temetkezési szokásairól az Erdélyi Tudományos Intézet első évkönyvében jelenik m e g . 8" Gazdasági levéltáraink értékére újabban Pleidel A m b r u s hívta fel a figyelmet Gaséhsáffi levéltáramk cimü értekezésében, (Levéltári Közlemények 1930: 182. k k . ) . — L . m é g Varga Endie: A gasdasági le'Oéltárak Fraucmormághan(Uo. 1933: 288. k k . ) . — Ü S : Ipari, TceresTcedelmi és péneinténeti levéltáraié a nyugati áÚamokhan (Uo. 1937; 58. kk.). Munkatervünknek a gazdasági levéltárak gyűjtésére vonatkozó részét a fenti cikkek alapján készítettük el. ^ A sorozat a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Magyar Művelődés­ történeti Intézetében Domanovszky Sándor irányításával készült doktori értekezéseket tartalmazza.

17 telén maradt. A lalvanként kisebb-nagyobb részekből kitevödö birtokok igazgatása eltérő szervezetet kívánt, s ebben a keretben az élet is máskép­ pen folyt, mint a dunántúli váruradalmakban. Tudjuk, hogy Erdélyben az egész XVIII. századra jellemző volt a gazdasági élet pangása, de ennek Imliámhegyeit és völgyeit n e m ismerjük. Pedig ezzel az általános elszegényedés.'-el kapcsolatos pl. a nemesség életszínvonalának megmerevedése, a magyar jobbágy és r o m á n jövevény életmódja közti különbség fokozatos elmosódása, de m é g a másutt oly nagyarányú barokk művészi vállalkozások szerényebb erdélyi méretei is. Végül felesleges hangsúlyoznunk azt, hogy Erdély egy-egy nemzetiségének, vagy csak egyes részeinek a magyarsággal szemben elfoglalt politikai álláspontját időnként mennyire befolyásolták gazdasági meggondolások. Mindezekre a kérdésekre azonban majd csak akkor adható felelet, ha a pusztulásra ítélt levéltári anyagot megmentettük az elkallódástól. A begyüjíendö gazdasági iratanyag egyik csoportját a mezőgazdasági jellegű uradalmi levéltárak alkotnák. Ilyenek azonban az erdélyi birtokfejlődés érintett sajátosságai folytán csak kevés nagybirtokos család kezén képződhettek. Ezt látszanak bizonyítani a gyűjteményünkben őrzött nagy családi levéltárak, melyekben a gazdálkodásra vonatkozó anyag wszonylag olyan kevés, hogy feltehetjük: a birtokok igazgatása kevés iratot termelt és teljes egészében azt sem őrizték m e g hosszabb ideig. A z eredetileg sem bő anyag a régi birtokosréteg fokozatos kicserélődésével a múlt század de­ reka óta állandóan pusztult, végül a r o m á n földreform az addig m e g m a r a d ­ takat is nagyrészt szétzüllesztette. Reméljük azonban, hogy alapos után­ járással mégis sikerül néhány uradalmi levéltíírat megmentenünk. A mezőgazdasági levéltárak mellett jelentősebb kereskedelmi vagy ipar\állalataink iratait is szieretnök megóvni a jövő gazdaságtörténészei szá­ mára. N e m csupán olyan nagymultú és eredeti magyar vállalkozás leveleire gondolunk, mint a Bölöni Farkas Sándortól 1825-ben alapított Kolozsvári Gondoskodó Társaság, melyről csak kevesen tudják, hogjr a modern szövet­ kezeti gondolat benne öltött testet először."-" A z Amerikát járt székely halá­ lának századik évfordulóján bizonyára joggal kérhetjük, hogy úttörő kez­ deményezése emlékeit biztonságba helyezve, legyenek az egész magyarság közkincsévé. A z Erdélyi Nemzeti M ú z e u m Levéltára annál is inkább öröm­ mel venné a Társaság iratait letétbe, mert Bölöni Farkas Sándor egyik lelkes istápolója' volt a m ú z e u m i gondolatnak, melyből intézetünk kinőtt.-® A z első magv'ar szövetkezet iratai mellett azonban szívesen látnók mind­ azoknak a kisebbségi sors egymásra utaltságából fakadt életrevaló össze­ fogásoknak az irattárait, melyek a leszegényedett magyarság szétforgácsolt erőit igj^ekeztek egybefüzni, mint pld. a Méhkas és a Kolozsvári Magyar Diákok Szövetsége stb. stb. Céhlevéltáraink hosszú sora bizonyítja, hogy Levéltárunk eddig is készségesen állott a régi leveleikről gondoskodni kívánó iparos társulatok rendelkezésére. Most, amikor gyűjtési terünkben az eddiginél jóval na" V . ö. Obertling József Györgj: A Jcolossvári Gondos'kodó Társaság (Erdélyi M ú ­ zeum 1934: 79. kk,). ™ V . ö. Kelemen Lajos: Törekvései- egy erdélyi mvseum alapítására (Erdélvi Milzoum 1909: 356. kk.).

!8

gyobb teret kíváiuink biztosítani gazdasági iratanyagunk számára, újból kéréssel fordulunk az illetékesekhez, hogy a m é g kinn kallódó iromá­ nyaikat he;Iyezzék Levéltárunkban leiétbe. Alapos kutatás után a m á r régebben letétbe helyezeit cóh-levelesládák is jelentős anyaggal volnának bizonyára kiegészíthetök. Példáinkat ismét csak Kolozsvárról véve, nagy nyereségnek tartanok, ha a város gazdasági életében fontos szerepet játszó Kereskedő Tái'saság, Heinrich-féle szappangyár, Dermata cipőgyár stb. vezetői megértenék törek­ véseink jelentőségét, s irattáruk régi részét átadnák megőrzésre. A kereskedelmi, ipari, pénzügyi vállalatok irattárainál n e m kevésbbé fontosnak látjuk, a minden városban meglévő, de egyre fogyó kereskedőpatricius réteg tulajdonában hányódó üzleti és családi levélek m e g m e n ­ tését. Ennek az egykor nagy erkölcsi és. anyagi súllyal rendelkező osztály­ nak a leszármazottai m a m á r többnyire egy-két nemzedékben m á s élet­ formát élnek, családjuk múltjához kötő szálaik egyre lazulnak. H a ennek a letűnő rétegnek az írásos emlékeiről hamarosan n e m gondoskodunk, városaink XVIII—XIX. századi története nagyon sok jellegzetes, szeretetre­ méltó vonással lesz szegényebb. Sokáig folytathatnók m é g a felsorolást, ha egyenként m e g akarnók ne­ vezni azokat a forrásokat, melyeknek irattermelése m á r a közösség számára is fontos, célunk azonban csak néliány tipus bemutatása volt. A gyűjtés tervszerűségének biztosítása érdekében Levéltárunk m e g ­ kezdte a magánlevéltárak nyilvántartását. Minden reményünk megvan rá, hogy az irodalomban idézett lelőhelyek összegyűjtése után a tavasz beálltá­ val megindulhat helyszíni tanulmányozás útján a jelenlegi helyzet pontos felvétele. A z erdélyi magánlevéltárak kataszterének elkészítésére az első lépés a református egyházmegyei levéltárak folyamatban lévő számbavételé­ vel m á r megtörtént. A z Erdélyi Nemzeti M ú z e u m Levéltára őszinte köszö­ nettel tartozik az Erdélyi T u d o m á n y o s Intézetnek azért a megértő támoga­ tásért, melyet ebben a munkájában tőle élvez. Hisszük, hogy összeállításunk majd biztos kiindulási pontul szolgálhat a magánlevéltárak állami védel­ mének megszervezésekor.

A fentebb vázolt munkaterv megvalósítása csak a múlt év júniusában kezdődhetett el, amikor a Levéltár megkapta sziemélyzetét, Deák Imre dr. ailevéltáros és e sorok írójának, mint segédőrnek személyében. A z új munkaerők bevezetése és a Könyvtár újjászervezésével járó átmeneti álla­ potok miatt a Levéltár n e m láthatott neki teljes erővel kitűzött feladatainak, munkaéve tehát csonkának tekinthető. Lepürgösebb feladatnak a személyzet elégtelensége miatt éveken át felgyűlt visszahelyezendő iratok elrakása íátszott. A z egész kiemelt anyag összeszedése után azonban kiderült, hogy a .ielzetnélküli darabok visszarakása oij sok m u n k á t és időt igényel, hogy el kell halasztani, míg a Levél­ tár újabb segítséget nyerliet. H o g y azonban ez az anyag addig is használ­ ható legyen, szétválasztása levéltáronként megtörtént, s fokozatos beraká-

19 sáig az illető levéltár reponendájakénl külön kezeljük. Egyes levéltárak vagy levéltárrészek rendje a nagyarányú kiszedés révén annyira felbomlott, liogy új, néha egészen m á s elvek szerint való rendezése látszik szükségesnek. Minthogy több régebben, főként az első világháború alatt bekerült csa­ ládi levéltár végleges rendjének kialakítása a közbejött nagy fordulatok miatt m é g n e m történhetett m e g , az új letétek rendezésével párhuzamosan ezt is m e g kell kezdeni. Mivel ilyen nagyarányú feladatok elvégzésére a napi ügyvitel és a kuta­ tóktól igénybe vett személyzet elégtelen, a Levéltár azzal a kéréssel fordult az Erdélyi Múzeum-Egyesület választmányához, hogy tegye lehetővé néhány történelemszakos tanárjelölt óradíjasként való alkalmazását. Fontos tudo­ mányos érdekek kapcsolódnak ugyanis ahhoz, hogy a bekerülő új anyag gyorsan elrendeztessék és hogy esetleges rendezési hiányosságok miatt a régebbi anyag egyes részeiben a kutatás ne legyen nehézkes. A választmány november 28-i ülésén erre a célra, az 1941. évre, 1200 pengőt utalt ki, de m u n k á n k a hallgatók félévvégi elfoglaltsága, főképpen azonban a levéltári helyiségek fűtése körüli nehézségek miatt akkor azonnal n e m kezdődhetett m e g . A választmány megértésié azonban lehetővé tette, hog\' ezek a sürgős rendezések megfelelő segéderők bevonásával a Levéltár személyzetének állandó felügyelete és irányítása alatt a feladat nagyságához mérten gyorsan befejeződhessenek. A harmadik raktárhel,yiség rendezővé vaíó ideiglenes átalakításával és az ottan elhelyezett anyag új felállításával minden elő­ készület megtörtént, hogy ez év elején a nagyarányú rendezés megindul­ hasson. A br. Jósika család hatalmas hitbozományi levéltára és a T o r m a család ősz óta rendezés a'latt álló levelesládája m á r a rendezőasztalokon várja az idő enyhülését. A T o r m a levelek rendezésén kívül a gyors intézkedést kívánó sok apró feladat megoldása között feldolgozásra került a Szomorújelentés-gyüjtemény évek óta összegyűlt gyarapodása és mutató készült a marosvásárhelyi kollé­ gium letétéinek missiliseihez. Sok időt emésztett fel a levéltári helységek berendezésében a románoktól okozott zavarok eltüntetése, a régi bútorzat visszaállítása, és az alább említendő raktár beálhányozásával járó ki- és behurcolfcodás. A levéltári kutatószobában elhelyezett szakkézikönyvtár anyagának fel­ frissítése és bő\atése nagyjából befejeződött. A körülbelül 3000 kötetre n ö ­ velt anyag nyitott fémálíványokon áll, a kutatók szabadon használhatják. A tájékozódás megkönnyítése végett a könyvek szakcsoportokban vannak felálhtva. Például külön-külön vannak az okmánytárak, az egyház-, hely-, jogtörténeti m u n k á k , bibliográfiák, szótárak, külön a folyóiratok, évköny­ vek és egész külön a családtörténeti irodalom. A z elmúlt húsz esztendő magyar történeti irodalmából a legszükségesebbeket máris sikerült m e g ­ kapni, de a pótlás és az anyag minél teljesebbé tétele állandóan tart. A könyvtár igazgatójának megértése biztosíték annak az elvnek gyors ke­ resztülvitelére, hogy a Levéltár kézikönyvtárában csak az Erdélyi Nemzeti M ú z e u m Könjvtárának tulajdonát alkotó könyvek legyenek elhelyezhetők; az egyetemi könyvtár állománj^ából besorozott kézikönyvtári könyvek helyett pedig a M ú z e u m terhére vásároltassék m é g egy példány a Levéltár számára. A könyvtár igazgatósága valóban mindent megtesz, hogy a Levél-

20

tár kutatóinak munkáját a kézikönyvtár tökéletesítésével minél inkább megkönnyítse. M e g kell említieni, hogy 1941 folyamán a kolozsvári Olasz Kultúrintézet által az Egyetemi Könyvtár épületében rendezett kiállításon a Levéltár is résztvett 15 tárolónyi olaszvonatkozású anyaggal. Komoly lehetőségek csiráját rejti magában az a nagy megértés a m a ­ gyarság és a tudomány érdekeivel szemben, mely kiolvasható az elmúlt év gyarapodásából. Bár az említett nehézségek miatt a m u n k a csak az év második felében indulhatott m e g , a társadalom Levéltárunk bizalmának most m á r szabadon adhatván tanújelét, ajándékozás, letét útján olyan becses és nagy anyaggal növelte gyűjteményünket, hogy ennek az eszten­ dőnek a gyarapodása- mennyiség és minőség tekintetében egyaránt méltán állítható a rendkívüli 1903. évi mellé. A Bánffy-nemzetség két levéltára múlja csak felül terjedelem tekin­ tetében a branyicskai báró Jósika-család hitbizományi levéltárát, melyet az 1923-ban elhunyt br. Jósika Sámuel örökései, br. Jósika János, az I2rdélyi Múzeum-Egyesület elnöke, és gróf Bethlen Györgyné született br. Jósika Paula, az elmúlt év tavaszán letétként Levéltárunknak adtak át. A tudományos szempontból rendkívüli értéket képviselő hatalmas levéltár szerkezetéről, anyagáról majd csak a rendezés befejezése után adható teljes kép, tájékozódásul azonban Kelemen Lajos főigazgató leíró jegyze­ teiből közölhetem a következőket. A levéltár régi anyagát inkább a Jósika-családdal rokon familiák levelei te&ziik. A XVIII. századi anyagnak m é g mindig kis része Jósika­ levél, hogy a századforduló felé állandóan növekedve, a X I X . században szinte teljesen a Jósika-család m a g á n - és hivatali élete, gazdálkodása legyen a levéltár irattermelőjévé. Teljes egészében a hitbizományi levéltárba ke­ rült a kihalt Kamuti-család levéltára, mely a szintén magvaszakadt Mikola-familia leveleit is magábanfoglalja. A két levéltár eredetileg külön volt lajstromozva, de 1763 körül a Mikola-levelek nagyrcszét beosztották a Kamuti-levéltárba, a megcsonkított Mikola-csomókról pedig új jegyzéket készítettek. E z az egyesítés n e m ment a levéltár egységének rovására, mert a Kamutiak jogutódja a Miköla-család volt, anyaga a XVII. század köze­ pétől a Mikola-házasságnak élő utolsó Kamuti és férje körül termelődött. A Kamuti- és Mikola-Ievéltárban az említett két családon kívül bősé­ gesen találhatók adatok az Almádi, Bornemissza, Budai (burjánosóbudai), gróf Csáky, Cserényi, Ébeni, Gyerőffy, grófHaller, Kovácsóczi, Salfi família tagjaira és Doboka-, Kolozs-, Torda-. Hunyad-megyei birtokaikra. Erdélyi viszonylatban gazdag középkori anyaga is van, A régebbi Jósika-levelek nagyobbára egy 58 fasciculusba osztott laj­ stromozott levéltárrészben találhatók a Rácz (galgói), Bornemissza, gróf Csáky, gróf Halller s egyéb rokon családok irataival vegyesen. Ebben a rész­ ben az egész Magyar- és Székelyföldre van anyag, főként azonban Doboka-, Kolozs-, Alsó-, Felsöfehér-, Hunyad-megyei falvakra. Külön egységet alkotnak a Bethlen Rozália, előbb gróf Csáky János, később gróf W a s s Sámuel felesége jussán Jósika kézre került iratok, melyek között gróf Bethlen Miklós tartományi főbiztos, fogarasi főkapitány majd

2!

kincstartó hivatali működésén kívül a gróf Csáky és Haller familia étdélyi és biharmegyei birtokaira találhatók bőségesen adatok. Rokoni kapcsolatok folytán ehhez csatlakozik, de külön alakult ki és m á s jusson került a Jósika család tulajdonába gróf Teleki József és felesége a könyvgyűjtő és hímeztető gróf Bethlen Kata, valamint utódaik levéltára. Teljesen különválnak a regényíró Jósika Miklós felesége litján idekerült Kállay-Jevelek, melyek a jónevű szabolcsmegyei család és rokonsága (Niczky, Ramocsahá/y család) magyarországi birtokaira, köztük Nagykőrös városára vonatkoznak s legnagyobb részük a X I X . század első feléből való. Fel kell hívnunk a figyelmet a hitbizományi levéltár rendkívül nagyterjedelmű missilis-anyagára, melyben bőségesen táplálunk multunk szellemi és politikai kiválóságaitól a mindig előkelő szerepet játszó családtagokhoz írt leveleket is. Jóval nehezebb ilyen áttekintést adni a csicsókeresztúri T o r m a család levéltáráról, melyet T o r m a Miklós földbirtokos hehezett letétbe. A levéltár­ nak csak egészen kis töredékét rendezték m é g a XVIII. század legvégén; a birtokjogi szempontból kisebb értékűnek tartott, valamint az azóta ter­ melődött tekintélyes mennyiségű anyag azonban minden rendszert nélkülöz. Anyaga, Zinxmermann ismertetése Sízerint, az Árpádkor végéig nyúlt vissza,^^ a most beszállított iratok legrégebbike azonban egy 1361-ből való egyességlevél. Néhány másolatot n e m számítva, a levéltár összefüggő anyaga a X V I . század elejével kezdődik. Különösen becses a sok 1600 előtti magyariiyehű irat, melyek közül több a karánsebesi románok magyar nyelvtudását hirdeti. A X V I . századi iratok zöme a kihalt felöri Napolja családról szállt a Tormákra. Gazdag anyagáról a rendezés előtt csak úgy adható valamelyes kép, ha hivatkozva arra az előkelő sz.^erepre, melyet a T o r m a familia játszott megyéje és az északerdélyi katolicizmus múltjában, felsoroljuk azokat a családokat, melyeknek irataiból tevődik össze a levéltár. A követ­ kező Tormákkal rokon családokra találhatók itt értékes adatok: gróf Beth­ len, Cserényi, Dániöl (szamosújvárnémeti), Gáborffi, Erdélyi, Kamuti, K o z m a (kézdiszentléleki). K u n (monostorszegi). Nápolyi, Nyáry, Pongrác, Serédi, Telegdi, Toroczkay, Ugrai, Varkocs, Vay, Veress (kézdipojáni), W e é r . Anyaga területileg jórészt Belsőszolnok, Doboka és Kolozs vármegyére vonat­ kozik de szinte egész Erdélyre találhatók íienne szórványos adatok. A Torma-levéltár biztonságba helyezése nag\' nyeresége a magyar tudo­ m á n y n a k , hiszen egy olyan család életének emlékeit foglalja magába, mely töbl) kitűnő tudóst, politikust adott fajtájának. A nagynevű régész. T o r m a Karolj és testvére Zsófia általánosan ismert neve mellé kell emelnünk a feledés homályából T o r m a Józsefét is, kinek különösen kézirataiban maradt munkái mély történelmi műveltségről tanúskodnak. Elődeihez hasonló ki­ művelt emberfő volt a nemrégen elhalt T o r m a Miklós is. M a g a korában a román-kérdés egyik legalaposabb ismerőjének számított elméleti és gya­ korlati síkon egyaránt. Tájékozottságát, tudását sokszor vette igénybe a kormáuj', úgyhogy levelezése a r o m á n kérdés kutatójának különös érdek­ lődésére tarthat igényt. T u n y o ^ Gj'ula bádoki földbirtokos családja és a törökfalvi Török »» Über Arohive in Ungarn

(Vereinsarchiv 1890: 658.).

22

család levelesládáját helyezte letétbe. A XVIII—XIX. századi iratok mind Doboka községre és környékére vonatkoznak. A család egyik főszolgabíró­ ságot viselt tagjának hivatalos iratai között sok érdekes adat található a szabadságharc és az abszolutizmus korának helyi eseményeire. A dési református egyház letéteként sikerült megszerezni Kádár József iratgyüjteményét és Szolnok-Doboka vármegye történetére vonatkozó jegy­ zeteit. A lelkes helytörténeti kutató halála előtt a dési református egyház­ község levéltárában helyezte el iratait megőrzés végett. Farkas Albert dési református lelkész és a presbitérium tagjai azonban átlátva, hogy a m e g ­ boldogult emlékét, törekvéseit akkor szolgálják legjobban, ha hosszú életé­ nek tudományos eredményeit közgyűjteményben helyezik el, hol azok tovább hathatnak, kérésünkre az iratokat átengedték Levéltárunknak. A gyűjte­ ményben sok középkori oklevél másolata mellett a XVII. századtól kezdődöleg bőségesen találhatók eredeíiek. Itt vannak T o r m a Józsefnek megyéje történetére vonatkozó kéziratos munkái és jegyzetei is. Vásárlás útján került Levéltárunkba néhai Koncz József marosvásár­ helyi tanár, történetíró adatgyűjtése és iratgyűjteménye. A z eredetiek között találjuk a nagysolymosi Koncz, a Péterffy, Géresi család leveleit, melyek nagyobbára XVIII. századiak, de a gyűjtemény egyes darabjai között több középkori oklevél is van. Feldolgozatlan jegyzetei között különösen a m a ­ rosvásárhelyi ref. kollégiumra, ref. egyházra, nyomdára, a bözödi refor­ mátus eklézsiára nézve találhat a kutató értékes adatokat. Ugrón István ny. nagykövet, meghatalmazott mitiiszternek és dr. Roth H u g ó az E M E akkori alelnökének áldozatkészsége mentette m e g m é g a m e g ­ szállás alatt Levéltárunk számára az iklódi Désy (régebben dési Szabó) család levelesládájának maradványát. A z értékes ajándék beszállítása azon­ ban csak az uralomváltozás után, ez év őszén történt m e g . A viszontagságos sor?ú levelesláda tartalmát a Dé.sy család iratain kívül a rokon Orbók, Keresztes (csíkbánkfalvi) és KornéM levelek alkotják. XVIII. századnál korábbi anyaga kisebb csomót tesz, melyben azonban másolatban X V . századi irat is van. A z említett családok szolnokdobokai birtokaira talál­ hatók benne adatok. Kolozs város történetére tartalmaz XVIII—^XIX. századi hivatalos és családi iratokat a H a n k ó , Weress és Topler családok közös leveflesládája, mely szintén vétel útján került gyűjteményünkbe. Anyaga érdekes bepillan­ tást enged az egykori bányavároska közigazgatásának történetébe, s abba az átalakulásba, melyen a bánya kimerülése után a település élete átment. Sikerült megvásároflni az udvarhelyszéki kiváltságolt Szentegyházasoláhfalu levéltárának egy kicsiny töredékét. A székelységtől éltérő jogi'i község X V I — X V I I . századi iratai különösen becsesek, mivel az ilyen korú okle­ velek a Székelyföldön m a m á r meglehetős ritkaságszámba m e n n e k . Szabó T . Attila egyetemi tanár dési és désaknai vonatkozású családi iratait helyezte letétbe, Csákány Miklós pedig Kidé történetére vonatkozó családi leveleit ajándékozta Levéltárunknak. ö r ö m m e l jelenthetjük, hogy gróf Bánffy Miklós, az Erdélyi M ú z e u m Egyesület alelnöke terjedelmes bonchidai gazdasági levéltárát, gróf Teleki Á d á m pedig kővárhosszúfalusi szintén legnagyobbrészt gazdasági iratokat tartalmazó levéltárát letétként felajánlotta, de beszállításukat a kedve-

23

zötlen őszi idő miatt tavaszra kellett halasztani. Mindkét levéltár rend­ kívüli értéket képvisel az erdélyi mezőgazdaságtörténet számára s köz­ gyűjteménybe helyezésükkel lehetővé válik a régen nélkülözött ilyen jellegíí, komoly kutatások megkezdése. A sepsiszentiványi Szentiványi, csiktusnádi Betegh, a pókafalvi Becsky, fogarasi Lészay és a Rosnyai család levelesládájának letétbe­ helyezésére tettünk lépéseket. Minden reményünk megvan, hogy tulajdo­ nosaik szívesen fogadják az Erdélyi Nemzeti M ú z e u m Levéltára által fel­ kínált segítséget, és igyekeznek megszabadulni attól a nagy felelősségtől, mely az egész magyarság, s saját utódaikkal szemben terheli őket, ha leveleik kellő gondozás hiányában elpusztulnak. Családi levéltára kiegészítéséül gróf Bánffy Miklós 35 darab grófi, bárói diplomát, kinevezési okmányt, Bornemissza Adél bárónő hat láda levelet. Káli Nagy Istvánné férje kamarási ősfáját, Ugrón István XVIII. századi gazdasági és birtokjogi leveleket küldött be. Ajándékokkai gyarapították gyűjteményeinket Szabó T . Attila (Kolozs­ vár), Avédik Félix (Budapest), Géber Antal (Budapest), Varga Sándor (Budapest), Száva Mihály (Kolozsvár). Le^-^ltárunk letéti gyarapodása kb. 70 ezer darab, vásárlás, ajándék útján pedig 350 darab. Fényképgyűjteményünk 92 darabbal növekedett; ezek között több bemutatott címeres levél is van. A marosvásárhelyi kol­ légium letétéiből restauráltattunk 653 darab iratot. A megszállás alatt a Levéltárnak n e m állott módjában azoknak a messzenyúló kapcsolatoknak az ápolása, melyek korábban a társadalom felé megvoltak. Ezeknek a felébresztését és a közönség figyelmének fel­ keltését kívánta szolgálni az a felhívás, melyet nyolcezer példányban küldöttünk szét a' karácsonyi szünetre hazamenő középiskolás magyar diákokkal Erdély egész területére. A z Erdélyi Nemzeti M ú z e u m Levéltára hálás köszönetét nyilvánítja mindazoknak az igazgató, tanár uraknak és tanulóknak, akik kérését tov^ábbították, valamint azoknak a napilapoknak és folyóiratoknak, melyek a felhívást hasábjaikon közölték. H a sikerüli fdhívni a közönség figyelmét a tulajdonában hányódó régi iratok értékére, ha néhány szétkallódott levéltárnak ezúton is nyomára akadunk, m u n k á n k elérte célját. A könyvtár igazgatósága megértésének köszönhető, hogy a hirtelen megduzzadt gyarapodás mellett, m á r - m á r fellépő helyhiányt a harmadik raktárból nyíló nagy terem beállványozásával sikerült jó időre megszün­ tetni. A 77 folyóméternyi elsőrangú keményfa polcokon bizonyára tárol­ ható lesz a gyarapodás mindaddig, míg a viszonyok változásával két kisemeletre osztva vasállványokkal lehet a termet végleg berendezni. A z igazgatóság minden lehetőt megtesz a fényképészműterem tökéle­ tesítésére. R e m é n y van rá, hog>' a vidéki anyag felvételére és az irat­ fényképezés olcsóbbá tételére laboratóriumunk hamarosan kap egy Leicakészüléket. A Levéltár folyosójának díszítésére Gyulay grófokat ábrázoló XVIII—XIX. srázad eleji festményeket használtunk fel; ezeket az Er­ délyi Nemzeti M ú z e u m É r e m - és Régiségtára volt szíves erre a célra át­ engedni. A színes viseletképek hangulatos keretet adnak a Levéltárnak.

24

A i'aktártermek díszítésére a levéltártulajdonos családok KÖpeczi Sebes­ tyén József festette művészi címerei szolgálnak. örvendetesen megnövekedett a kutatók száma is. A z elmúlt évben 942 kutató használta a levéltár anyagát s ezenkívül napjában átlag 5—6 fél­ nek állolt főként az intézet vezetője, szóbeli felvilágosítással, tájékozta­ tással rendelkezésére. Ezek a számok a megszállás alatti statisztikai ada­ tokkal összevetve a Levéltár forgalmának megkettőződéséről tanúskodnak. Ennek ellenére m é g sem mondható el, hogy az egyetemi hallgatóság teljes mértékben kihasználná tudása mélyítésére azokat a lehetőségeket, melye­ ket az Erdélyi M ú z e u m Levéltára m a g á b a n rejt. Reméljük azonban, hogy ennek is elérkezik az ideje és Levéltárunk főként a történetszakos hall­ gatók képz;ésében hasznos szolgálatokat tehet az egyetemnek. Érdeklődő közönségünkkel való kapcsolataink erősítését, a Levéltár szélesebbkörű megismertetését, s n e m utolsó sorban tanítási célokat is kívánunk szolgálni a tavasz folyamán rendezendő állandó kiáillításunkkal. Nagyszámú látogatóink kívánságának teszünk majd bizonyára eleget, ha sikerül a kiállításról nyomtatott katalógust, a mutatósabb darabokról pedig levelezőlap-másolatot rendelkezésükre bocsátani.

Végigtekintettünk a száz évve^l ezelőtt elvetett kicsiny m a g növekedésén, s igyekeztünk a jövő fejlődés útját megjelölni úgy, amint az az előzmé­ nyekből, az erdélyi magyarság különös és az egész magyar levéltárügy közös érdekeiből következik. A múlt bizonyítja, hogy az Erdélyi Nemzeti M ú z e u m Levéltára az erdélyi magyar társadalomból nőtt ki, mert annak szüksége volt reá. Meggyőződésünk, hogy hivatása volt és van; ennek vál­ lalása elől n e m akart és n e m akar kitérni. M a , mikor a huszonkét eszten­ dős állandó veszélyeztetésből megszabadult, a régi utat megtartva indul újabb, sajátos céljai megvalósítása felé.

FÜGGELÉK A z Erdélyi Nemzeti M ú z e u m Levéltárában őrzött levéltárak és iratgyűjtemé* nyék betűsoros jegyzéke/ Apafi fejedelem udvartartási iratai, altorjai báró Apor-cs. levéltára. (Apor Péter-féle iratok), tövisi báró Bálintitt-cs. levéltára, szenümxei Balogh-es. levelei, losonczi gróf Bánffy-cs. nemzetségi levéltára, losonezi gróf Bánffy-cs. rokonsági levéltára (Benne az iktári Bethlen és borosjenői Kordacs. levéltára), albisi Barthos-cs. levelei, pókafalvi Becski-es. levelesládája, malomfalvi Benedek-es. levelei, bernátfalvi Bernáth József levelezése, görgény&zentimrei Berzenezey-cs. levéltára, bethleni gróf Bethlen-cs. bulesesdi perének level€i, bethleni gróf Bethlen Ferenc levelezése, bethleni Bethlen Miklós kancellár iratai (töredék), iktári Bethlen-lvtrat 1. a Bánffy-lvtárnál, lécfalvi Bodor-cs. levéltára, aranyosrákosi Borbély Sámuel iratgyűjteménye és levelezése, kászoni báró Bornemissza-cs. levéltára, kászoni báró Bornemiszsza Adél személyi levéltára, kászoni báró Bornemissza Károly gyűjteménye és személyi levéltára, Céhiratok (A kolozsvári magyar és német szabó, ötvös^ könyvkötő,, kádár, fazakas, szíjgyártó, kex'ékgyártó, asztalos, fűsűs, kötélverŐcéh; a marosvásárhelyi borbély, csizmadia; a dési mészáros; zilahi csizmadia; szamosújvári szűcs; vajdahunyadi fazakas; szászvárosi szűcs; szebeni szűcs céh iratai és több céh levelesládájának töredéke.), székelyudvarhelyi Czikmántori-cs. levelei. Címeres nemeslevelek gyűjteménye, Csákány-cs. leve­ lei, kászonimpérfalvi Csutak és kászoni Bornemissza-cs. levelei, Dési (régeb­ ben dési Szabó)-es. levéltára, makfalvi Dósa Elek személyi levéltára, mezőbándi ÍJgerházi-cs. levelesládája, galántai gróf Eszterházi és gróf hidvégi M i k ó György-féle levéltöredék, galántai gróf Esterházi-cs. erdélyi (cseszneki) ágának levéltára, nagykedei Fekete-cs. levelesládája, hilibi 6ál-es. leveles­ ládája, hilibi Gál-gyűjtemény, kállovai és bencenci G á m á n Zsigmond iratai, kisgeresdi Geresdi-cs. levelei, érsekújvári Gyarmathi Zsigmondné levelezése, marosnémeti és nádaskai gróf Gyulay és osdolai gróf Kuun-cs. levéltára, nagyváradi Sarkantyus-Gyulay Eichárd levéltára és genealógiai-gyűjtemé­ nye, lemhényi Hankó, dalnoki Weress és Topler-es. levelesládája, vajai Harkó-cs. levelesládája, borosjenői Hegj'esi Vilmos levelezése, sepsiszentiványi báró Hentereg, levéltára, kövesdi báró Huszár-cs. levelei, nagybaconi Ineze- és przemisli Lengyel-cs. levelei, nagyváradi Inczédi-es. levelei, esikmadéfaivi Istvánfi-es. levelei, branyicskai báró Jósika-es. hitbizományi levél­ tára (Magábanfoglalja a szentlászlói Kamuti és szamosfalvi Mikola-cs. levél­ tárát), branyicskai báró Jósika-cs. magyarfenesi levéltára, várfalvi Kádár József gyűjteménye, szentlászlói Kamuti-cs. Ivtárát 1. a Jósika-cs. Ivtáránál, sárosmagyarberkeszi Katona-es. levelei, kérői és pókafalvi Kathonay-cs. leve­ lei, nagyernyei Kelemen Miklós-féle iratok, magyargyerőmonostori báró K e m é n y A n n a pusztakamarási levéltára, magyargyerőmonostori báró K e m é n y * A z öt csomót m e g n e m haladó iratmeniiyiséget, h a szei-vesen fejlődött anyagról s iieni mesterséges gyűjteményről volt szó, felsorolásunkbaa Urelekntlc, a tíz esomó"ii alulit levelesládánali, a tíz csomónál terjedelmesebbet levéUárnah jelöltük.

26 A n n a , báró K e m é n y Györgyné levéltára, magyargyerőmonostori gróf K e ­ m é n y József oklevélgyűjteménye és másolatai, magyargyerőmonostori báró K e m é n y Pál levéltái'a, magyargyerőmonostori gróf K e m é n y Sámuel oklevél­ gyűjteménye, Keresztlevelek esketési és halotti bizonyítványok. Kincstári (thesanriatusi) levéltárból selejtezett iratanyag. Kis családi gyűjtemények, szatmári Kóosi-fcs, levelei, Kolozs vármegye levéltárának selejtezett anyaga. Kolozsvári régi magyar színház levéltára, kóji K o m á r o m y - e s . levelesládája, komjátszegi Komjátszegi-os. levelei, nagysolymosi Koncz József gyűjteménye, KoustantinU8-es, (fogarasföldi) levelei, göncruszkai gróf Kornis-cs. levéltára, egri Kováes-cs. levelei, mezöbándi Kovács-cs. levelei, újtordai Kővári László személyi levéltára, vadadi Kövendi-cs. Ivtrát 1. a kövendi Nagy-levelesládá­ nál, osdolai gróf Kuun-es. Ivtárát 1. a gróf Gyulay-lvtárnál, szárhegyi gróf lázár -cs. levéltára, szárhegyi gróf Lázár Miklós iratai, pi-zemisli LengyeLes. leveleit 1. a nagybaconi Ineze-levelek között, homoródszentmártoni Lokodi-es. levelesládája, Lugosi István iratai, Marosvásárhelyi ref. kollégium letétéi, Marosvásárhely város levéltárából selejtezett iratok, tinkovai Matskási-cs. levéltára, altorjai Miké Sándor oklevél-, perirat- és genealógiai gyűj­ teménye, hídvégi gróf Mikó és kisrédei gróf Ehédei-es. levéltára* szamosfalvi Mikola-cs. Ivtárát 1. a Jósika-es. Ivtáránál, Minorits Károly ügy­ védi iratai, marosgezsei Mohai-es. levelei, abrudbányai Nagy-cs. levelei, branyieskai N a g y Lipót személyi levéltára, kövendi Nagy-cs. levelesládája, híd­ végi gróf Nemes-cs. levéltára, kolozsvári Némethi-cs. levelei. Nyomtatott ok­ levelek gyűjteménye. Nyomtatott rendeletek gyűjteménye, Oklevélhasonmásök gyűjteménye. Oklevélmásolatok ós kivonatok gyűjteménye, lengyelfalvi báró Orbán-cs. levelei, pákei Pákey-cs. levéltára, tarcsafalvi Pálffy-es. levél­ tára, taresafalvi Pálffy Mihály iratgyűjteménye, bencédí Pap-es. levelei. Pecsétgyűjtemény, széplaki báró Petrichevieh-Horváth-cs. levéltára (Magá­ banfoglalja a felsőmagyarzsuki Suky-cs. levéltárát is), kisrédei gróf RhédeiC8. Ivtárát 1. a Mikó-lvtárnál, kisbudaki Eettegi-cs. levéltára, csikszeiitdomokosi Sándor-es. levéltára, pókai Sárosí-cs. levéltára, kíssennyei gróf Sennyeies. levéltára. Szabó T . Attila családi levelei. Szabó Károly levelezése, szent­ tamási és örményszékesi Szalánczi-cs. levelei, Szatmári és Szilágyí-es. levelei, Szászfenesi r ó m . kat. egyházközség levelei. Szászvárosi iratok, aranyosrákosi Székeiy-cs. levelei, aranyosrákosi Székely Elek ügyvédi és személyi levéltára. Szentegyházasoláhfalu község levelei, zágoni báró Szentkereszty-cs. levéltára. Színház, Kolozsvári régi magyar — levéltára, Szomorűjelentések gyűjtemé­ nye, széki gróf Teleki D o m o k o s gyűjteménye és iratai, széki gróf Teleki László (a gyömrői) levéltára, nagyercsei gróf Toldalaghi-cs. levéltái-a, ToplerC8. levelesládáját 1. a Hankó-levelesládánál, csicsókeresztúri Torma-cs. levél­ tára, toroekószentgyörgyi Thorotzkay-es. levéltára, törökfalvi Török és T u nyogi-cs. levelesládája, Törzsgyüjtemény, Tunyogi-es. levelesládáját 1. a Török-levelesládánál, ábránfalvi Ugron-es. levéltára (Magábanfoglalja a Jköröstarcsai Weér-cs. levéltárát), mezőkövesdi Ujfalvi-es. levéltára, csernátoni Vajda-cs. levelesládája, cogei gróf Wass-cs. levéltára, cégei gróf W a s s Ottilia személyi levéltára, köröstarcsai Weér-lvtrat 1. az Ugron-lvtnál, dal­ noki Weress-cs. levelesládáját 1. a Hankó-levelesládánál, kövendi Weress-es. levelei, hadadi báró Wesselényi-cs. levétára. Világháborús levelezésgyűjte­ m é n y . Zenetársaság, Kolozsvári — iratai, magyarnagyzsombori Sombory-cs. levelei, felsőmagyarzsuki Suky-cs. Ivtrát I. a Petrichevieh-Horváth-cs. levél­ táránál.

E-rciélyi TutioiiiÁiiyos FilJEetelc Alapi'toua G y t S r g y Ií«ifo» Szerkíszti S x a b O T . Attila

ASE E M E ittaidiAfta

Pengő 1.1CU Ilnsa Károlr: Keményik Sándor PSrvan Baids A dákok Ti-éjiban — 1.— Bltay Árpiid: Gyiilalehérvár Erdély 1.— művelflciéstörténelélíen — Bilay Árpád: A moldvai magyarság ~ 1.20 Snokolay Béla; A nagybányai müvési1.20 ielep — — —

10

11. 12. 13. 14. 15.

BtilflCh Erii6: Kvarc az Erdélyi m e denec leL-^ű mediterrán gipsieiLcn— — 1.20 Gj'ürgy Lajos: A« erdélyi magyar iro1..50 d.ilom bibliograiiáia. 19^5. év — • K . Seliesiyín Jjs^eft A brassói fekete lemplum Máiyát. k o n címei'ci - - — >— 1.20 Karáe'>on}'! Jánas: i'j adaiok és üj sicnipontnk a "i-rfkehek régi tSrlén.e.ebc' — — ~. — — — — — — — 1 50 fSál Kciwnen: Brasnai küzdclniei a 1 50 níLig-iarl.ilamigok ellen Taiaszj Sándor: Erdélyi srellemi éle­ 1.20 tünk két döntő kérdése • Gj'Srsy Lajos; Két dialógus régi m a ­ gi ar irnilalniunkhjn _ ~ _ — _ .— 2 . U. Sebeslycn Joí-el: A Becse-Gergely nemzekieg, a ; .Vi>a!i és a bethleni gróf Bethlen csdlád emsére _ — _- ~ — ^— 1.50 Ferpneíi .llililás: A/, erdélyi magyar iriit ' íjJ. I M S . év — 1.50 G5.1. 1 Supplex Libellus

1.50

16. Hónay Elemér: 17. 18. 19. 20. 21. 22.

K e m é n y János iejedelem lialáia es iijugvóhelye — — — — Gyifrijy taias: Egy állítólagos Pancsalantra-siármazék irodaimmikban ~ Perencíi Miklée; A z erdélyi magyar irodalom bibliogratiája. 1927. év — K . Sebestyén Jtéxsef: A köiépkori nyu­ gati miiveltség legkeletibb határai — Szabd T . Attila: A z Erdélyi M ü z e n m lígylet XVI—XIX. század kéniratos énekeskönyvei — — • Ferened M)kl0.>t: Az erdélyi magyar irodalom bibliográfiája. 192S. év. pót­ lásukkal aí, ini9—li(2S. évekről Györg}' Lajos: A francia hellénizmus hullamai aí erdélji magyar Síellemi

1.50 1.50 2.2.1.50 1,50

életben — • 1— — - _ ~ 1,50 23. Kanlűr Lajoi.; A z Eidélji MázeuroEgyeaulel proBléuidi — -— 150 24, Hát Kelemen: A neHizeii nevelés ro­ 1,50 m á n fog.ilm.iiá3ban _ — 25 Ta*a'>íSf Sándor: KierkegaarJ sieraéIjiiége es gjudulkotósa ~ — 150 2«. Paiip Perene: Gyulai Pál id. Bethlen János gr. körében — • — 1,60 Bálint: Népi-ajii jegyietek a 27. Caütf moldvai m!U!j.iroliról - _ - _ . _ _ _ 1,50 S8. Jliró Veneeií Pöspökjelőlés u erdélyi rom. kdiii. egyházmegyében 1.50 A marosvásár­ 29. Telelii DoniciluiH grál; helyi Telcki-konyvtár története — — 1.50 m. Moíbaner Lástlé; A R e m é n y d m ű MeS>ÍM kunyy tórténele {18H9--1841S magyar 31, Perencjl Miklósi Az erdélyi trodalíim bibUografiáia 14)29. év — t,50 32. Gyalut Farkas: A Döbreniei-pélyáiat 1,50 és a Bánk bán — •• 33. Balka l.ái.tl«: iókai „TÓrökvilág M a 1,50 gyarorsíigon" e regénye tánm: Hét erdélyi pöspök S4. TMamyáwf Téfirendelete -— — — _ _ _ — _ _ - — 150 35. Blrá Vencel; A kolorsmonoslorí belső jezsuita rendhál és iskola Bethlen és a Hákóíiy íejcdelmek idejében 150.

Pengő 36, Síabá T . Allüa: A? ErdéKi M ü ? e a m Vadadi Hegedűs kódexe — ' 1.50 37. Kántor Lajos: Hídvégi gtóí Mikó Imre szózata lS.í6-ban az Erdélyi M ü z e u m és ai! Erdélyi JJílzeum-Egyesület m c g alakftása érdekében _ — ~ ._ 1.50 38. Ferenrai MiictAs: A z erdélvi magvar 1,50 irodalom bibliográfiája. !9;)0, év 39. Balogh Arthar: A székeU vallási és iskola! önkormáiiyiat ~ 1.50 40. tjyiirgf Lajos; Eulenspiege! míig^sr n\ omai , ._ _ _ _ — _ 2.50 4i. I)8nu>l."r S'tiiilfir: 'i ci^anj->k leinploina ! 5S i'irD ECtvGs Jóísef 42. Kri-, ui 2.50 43. H o . . « M . , . . . . . . .Vz Erdélyi Uiradó tnriéneíe — 1 ."i.i i-t. Kristol Cjiirgy: Kann""zv és Erdély — 3.50 .rfjL'k őstörté­ 45. .4.>iita!<)'í .Mili;ö. nete lele'etxi 1 1 _- _ ^ 1.50 • • 'lualitá.s kérdése 2 5U 40. Varpa Béla: 47. K e m é n y Kalaiiu: Lrdelyi emlékírók — 2.50 •lg. I)ömult/r Sániliir: Vida Gjorgy faceiiái 1.50 49. Oberdinj; 4Ú2,se! Gyürcy: A mezőgaz­ dasági hi leikérdés rendezésére irányaié tiirekvésfk a román tőrí'ényhoiásban 1.50 50. Szabó T . Attila: KOzép S/araos vidéki 3.50 Jolán: Olasz faUestméayek 51. Balogb 1.-Gjul a fehérvárt ~52. Fereneil Mikláa; A z erdélyi magyar irodalom biologratíája. liWl. év — - - 1.50 53. Kántor Lajos: Magyarok a r o m á n nép­ 1.50 költészetben • — 51. GyHrsy Lajos: Magyar anekdotáink 1.50 Naszreddini-kapcsolaiui • —— 55. Veress Endre: Gróf K e m é n y Józs*f (1795—1855) ~^ 4.— S6. Kántor Lajos: KSlcsflnhalás a magyar 1.— és román népkűUéízetben — — 57. TavasíjT Sándor: A léi és -valóság 5!Í. Sstabó T . Atilla: Adatok KagJ-eQí't-d X V Í — X S . azázadi helyneveiaek ismereléhez _ _ _ _ _ 2.— 59. Imre Lajos: A íalunevdés irányelvei 60. Veress ¥•••'-'•• • íSrtésietíró Báthory 2.István •• a.ss 61. Boros ' . . . lijie ~ 62. Juhásx kalmjn; kéi koloísmouosmri l.S! pfispukapál 3 X V I században —• ~ 63 Birá Jóíseí: A loloz-svári Bánit}'- l . M paiuía es tervező meiiSere, Jöhann Eberhard Blaumanti — . _ —— 84, Perencai Miltléss A z erdélji niígyar irodalom bibliográfiája. 1932. év — - - l.SO 65. Jane«ó Elemér; Az irodalomiórlénetirás legújabb iránjai — — — ™ 1.5G 66. Káotsr La|a»: Erdély a világliáborüt tökrőzó tornán irodalomban — 1.5Q 67. Veress Endrei A moldvai csángók ízármazá&a és neve _ _ _ . 2.50 OS. Olierding Jáz»ei GjBrey: A Eoloisvári Goadosl • _ _ _ _ . „ _ 2' il a kolozsvári 69. P a p p í ref. ko,.^^,,. — , _ _ 2— 70. Fereniri Milslub—talenliny Antal; A i erdélyi m a g y a r irodídom bibliográfiája. !,: Márton és György koTisiok — -- 5 — íiyiircr! Szabökska Mihily f, . — Í,5Ű ' •• ,•., M v i n : Magjaros elemek B m U n i i zenéiében —— — 1.20

fi. Krislél GtStgjt költeményei 75. Bir6 JAinef: A kaslély

Eminescu bonchidai •,-

Pcnga Mibály 1.50 Bánffy"

2.50

7G. iubász Kálmiio: Műveltségi illapotok a Temesközben a Idrök vil&Rban 1.20 77. Rajka hiatUt Jókat román tirgyú novellái ' 1.20 78. Venezel Jdzsel: A falumimka és az er­ délyi lalumunka-mozgalom ~ 2.— 79. Valenltny Anial: A z erdélyi m a g y a r irodalom bibtiográfája. 1934. év 2.— 80. Blrá Misei: M a g y a r mdvészet és er­ délyi művészet 2.— 81. GrSrgjr Lajnsi Anyanyelvűnk védelme 1.20 82. Grandpierre Editi A kolozsvári Szent Mihály-templom története 2.50 83. Balogb Ernő! D r . Szádeczky-Kordoss Gyula

~

84. Kazocsa Sándor: Históriás ének Bocskay Istvánrííl • 85. Révész Imre: M é ü u s z és Kálvin 86. Szabó T . Alliía: Zilah helynévtörté­ neti adatai a X I V ~ X X . században — 87. Lakatos István: A z üj m a g y a r műzene 88. Ríss Károly: A m i regényirodalmunk 89. Vatentlnjr A n M : Románia .nagyar Iro­ dalmának bibliográfiája. 1935. év üli. Monoki István: Romíniában az 1935. évben megjelent román-magyar és m a g y a r időszaki sajtótermékek cím­ jegyzéke —, . íl. Szabó T . AHila: Niraí-Szásznylres település, népiség-, népesedés- és helynévlörléneti , viszonyai a XIII—XX. században 92. Janesé Elemér: Nyelv- és társadatom 93. Grárlás tSlemért Gyárfás Elek lilínapiója 1814-bai 94. JászsT KiroljT! Magyar iuteránus megmozdulások Cluj-Kolozsváron 1798— 1861) ' Ú5. Valentin)' Aniat: R o m á n i a m a g y a r iro­ dalmának bibllográflála 1936. év 96. Kántor Laios: Czegei gróf Wass Otljlia, az Erdélyi Múzeum-EgyesSlet nagy júlevfije ——— — 67. Szabó T . Attila: .A transylvan m a ­ gyar lársadalomktitalás •— ! M . Lahalas tstván: A r o m á n zene (éjlSdéstórténele 99. Síabó T . AIIHa: Kelemen Lajos tu­ dományos munkásságának negyven éve (1897-1937.) 100. GrSrgr életrajzi kássága

101. Si»U

Lajos: adatai

T . AfUlat

Dr. Bilay és tudományos

Árpád mun­ •—

D é s helynevei

102. Valenttar Antal: Románia magyar irodalmának bibliográfiája, 1937. év 103. Makkal E n d r e — H a g y OdSn: Adatok téli néphagyományaink ismeretéhez J04, Ssabó T . AltHai Bábony története é» teiepaiése (68 képpel)

1.20

1.20 2.50 2.— 1.20 2.— 1.20 2.— 2.50 1.50 1.50 1.50 2.— 2.— 1.20 2.— -

P«nB«

105. GySrgy Lajati: A z ,,Erdélyi M ú z í U m " :_ tórténetc (1874—1037.) 2.— 106. Fábián Béla: Nagykend helynevei — 1.— 107. Here|>«i Jáni» és Szabó T . Attila: Levéltári adatok faépíiészetünk történcléhez. L F a t c m p l o m o k és ha­ ranglábak — 2.— 108. Szabó T . Attila: Levéllári adatok faépltészetünk történeléhez. U . Szé­ kelykapuk és lázárak — 1.20 109. Kristóf Gyilrgy: A z erdélyi m a g y a r vidéki hírlapirodalom története a kiegyezésig 2.— 110. GySrgy Lajss: D r . Rajka László élete és tudományos munkássága — 1.20 111. Lakatos István: A muzsikus-Ruzitskák Erdélyben 1.20 112. Valentiny Antal: Itománia magyar irodalmának bibliograíája. 1938. év — 2 . — 113. D o m o k o s Pál Péler: Zcmlény János kéziratos énekeskönyve (XVII, sz.) — 1.20 114. Szabó T . AtfiUi: A kalotaszegi nagy­ birtokok jobbágyságának szolgálta­ tása és adózása (1640-1690.) 2.— 115. N a g y Géza: Geleji Katona István személyisége levelei alapján 1.20 116. Kántor Lajos: P á r h u z a m az Erdélyi Múzeum-Egyesület és az Astra meg­ alakulásóban és korai működésében — l.-W 117. Paloiay Gertrúd: .4rva Bethlen Kata fonalas munkái — 2.— 118. Imre Lajos: A közművelódés mint társadalmi feladat — 1.— 119. Balogh Artúr: A Nemzetek Szövet­ sége hiisz évi működésének mérlege 1.20 120. Gyfirgy Italos: A m a g y a r nábob 1.50 tZl. Sebestyén József: A Cenk-begyi Brasovia-vár temploma — 1.50 122. Valentiny Antal: R o m á n i a magyar irodalmának bibliograíája. 1939. év — 2 . — 123. Szabó T . AtMIa: Ujabb adatok és pót­ lások kéziratos énekcskónyveink és verses kézirataink könyvészetéhez , — 1,5Í 124. A d y László: Magyarkapus helynevei 2 . — 125. Nyárády E . Gyula: Kolozsvár kör­ nyékének mocsárvilága — 2.50 126. K . Sebestyén József: Bégi népi eredetű műemlékeink

127. Bíró Veneel: (1741-1798).

Gr.

Batthyány •

székely —

Ignác

128. Bíró Sándor; A Tribana és a m a g y a r ­ országi r o m á n kflzvélemény —

1.80

1.— 4.—

2.—

129. FerencsI István: Régészeti megfigye­ lések a limes dacicus északnyugati szakaszán • I.— 130. Herepel János: A dési református is­ kola XVII. és X V m . századbeli igaz­ gatói és tanítói 2.50 131. Paletay Gertrúd: Régi erdélyi himzésminta-rajzok — ^ 2.50

4.—

132. Tóib 2idtán: lorga Miklós és a szé­ kelyek r o m á n származásának tana —

\M

1.20

2.-

4.—

2.—

133. Jakó Zsigaiond: A z iírdelyi Nemzeti M ű leuiu Levéltárának múltja és feladatai 2 . —

M e g r e n d e l b e t d l c cus Erd^ilyt M O x e u m KIckdtktelvalcaAban A z 1-10^ J6, 20, 27, » . 47, 50. S9, 78. 97. szám ellogyott.

Aas Erdélyi MOaEettm az E M E

kózpontjának, valamint Bdlesészet-, Nyelv- és Tflrlénetladoinányi Szckesztáljrának faivattlo* JkMlOnjFC. A i él