Tisztelt Vendégeink ! Szeretettel köszöntöm mai rendezvényünk valamennyi résztvevőjét. Bánfi Gáborné vagyok az intézmény gazdasági vezetője, 1984 óta dolgozom az intézményben. Szentgotthárd az Őrség észak-nyugati részén, a Rába és a Lapincs völgyében az osztrák, a magyar és a szlovén határszögletben fekvő kevesebb, mint tízezer lakosú kisváros. A település története összefügg a cisztercita rendi apátsággal, mivel III. Béla 1183-ban francia cisztercita szerzeteseket telepített ide. Szentgotthárd viharos középkori történetéből 1664.évi csata emelkedik ki, melyet a város határában vívott a török és a különböző nemzetiségű katonákból álló király hadsereg. Ennek a csatának eredménye volt a vasvári békekötés. A város gazdasági életére jelentős hatást gyakorolt az a tény, hogy a XIX.század végén Széll Kálmán pénzügyminiszter kezdeményezésére Szentgotthárdon haladt át a Graz felé irányuló ugynevezett nyugoti vasút. Ekkor indult a város ipari fejlődése. Intézményünk a szentgotthárdi Magyar Királyi Dohánygyár volt épületében működik A gyár felépítését 1894.március 27-i pénzügyiminiszteri rendelet határozta el és még ez év októberében megkezdte működését. A telket a zirci apátságtól vásárolták meg, ahol dohánynövény termelése és feldolgozása hagyományos tevékenység volt. A termelési körülményeket folyamatosan javították, 1897-ben iparvágány épült, a századfordulón 835 fő dolgozott a gyárban. A második világháború után 1948-ban a termelést leállították. Az üresen, kihasználatlanul álló épületet a főváros - egy 1951-ben kelt miniszteri rendelet alapján, melynek során a főváros szociális otthonainak zömét egy hibás döntés nyomán vidékre telepítette - átvette és 1952-től általános betegotthonként kezdte meg működését 500 férőhellyel. Az intézmény első lakói vasúti kocsikon érkeztek Budapestről a megszüntetett Alföldi úti intézményből. Az ellátás nélkülözhetetlen felszereléseit is onnan szállították ide. A női lakók ruháinak egy részét vásárolták, a férfiak viszont kiszolgált tűzoltó egyenruhát viseltek.
Az épület funkcióváltásával csupán a legszükségesebb átalakításokat végezték el. a nagy ipari csarnokokat részben lefalazták és néhány vizes helyiséget alakítottak ki. Akkori működési feltételeire jellemző, hogy a lakók elhelyezését zsúfoltan, egymásba nyíló 25-30 ágyas, köves és hajópadlós szobákban oldották meg. A szobák egy részének fűtése vas, illetve cserépkályhákkal történt, mivel a központi fűtés –e célra nem volt megfelelő. A zsúfolt szobákban az ágyakon szalmazsákok voltak, amit lepedővel takartak le és pokrócokkal takaróztak. A szalmazsákokban lévő szalmát csak havonta tudták cserélni, de elhalálozás esetén azonnal. A halálozás sajnos nem volt ritka, hiszen 1954-ben 190, 1955-ben 212, 1956-ban 206-an haltak meg. A melegvíz ellátás is gyakran akadozott, ezért a mosdatáshoz szükséges vizet nagy üstökben kellet melegíteni. Az 500 beutalt ellátását kezdetben 27 gondozónő végezte el, melyből az induláskor mindössze egy fő volt szakképzett. Az orvosi feladatokat egy személy látta el. Az étkeztetést – szintén primitív körülmények között - egy szakács és négy konyhalány biztosította. Az egyik, ma is élő nyugdíjas elmondása szerint volt olyan nap, hogy a munkát a Rába partján rőzseszedéssel kezdték, hogy elkészülhessen az aznapi ebéd. A gondozási munkán túl a nővérek feladata volt, hogy nagy badellákban felvigyék a lakószobákba az ételt és azt ott a lakók zsúfoltan, csajkákból fogyaszthatták el. A dolgozók szociális ellátása is hasonlóan siralmas körülmények között volt csak biztosítható, hiszen nővérszobák egyáltalán nem voltak, s a mintegy 100 fő egy hatszor három négyzetméter alapterületű helységben öltözködhetett. Az együttdolgozás csírái – talán még csak kényszerűségből, spontán módon – de már az ötvenes évek közepétől kialakultak, hiszen a lakók egy része részt vett például tüzelő összegyűjtésében, felhordásában, a kertészetben, gazdaságban, sertések és lovak gondozásában. Az 1956-os szentgotthárdi események újból próbára tették a dolgozókat, hiszen a kijárási tilalom miatt a váltás a munkahelyére sem tudott beérkezni és így nem volt ritka a folyamatos 18-20 órás szolgálat sem. Az ekkor dolgozók szakmai érzékenységét dicsérte, hogy a külvilági feszültségeket igyekeztek fokozottabb
2
odafigyeléssel, közös foglalkozásokkal oldani és így – elmondásuk alapján – a foglalkoztatás csírái ebben az időszakban jelentkeztek először. Az intézményvezetői feladatokat Szántó Mihály, Vinczenty Ödön, Besenyei Ferenc, Popovlics László, 1964-től 1978-ig Bedi Ferenc, 1978-tól az elmúlt évig dr. Gáspár Károly látta el. Az intézményben az orvosi feladatokat több fő, illetve részfoglalkozású orvos látta el, sokszor Budapestről időszakosan leküldött személyek. Az elmeszociális otthoni férőhelyek iránti növekvő igények miatt 1962-től elmebetegeket gondozó szociális otthonként működik. Az intézmény szakmai fejlődésében a hetvenes évektől kezdődött el egy minőségi változás, erre az időre esett ugyanis a munkajellegű foglalkoztatás szervezetté tétele, a foglalkoztatók építése, a Kisotthon üzembehelyezése 1971-ben és az ehhez kapcsolódó szakmai célok
megfogalmazása
és
csírái
a
szocioterápiás
módszerek
gyakorlati
alkalmazásának. Az intézmény fennállásának első három évtizedében a tárgyi feltételekben kiemelkedő rekonstrukciók nem történtek, azok főleg az üzemeltetés biztonságosabbá tételére – kazánház, mosoda rekonstrukciója, szociális helyiségek kialakítása - , valamint az otthonosabb környezet kialakítására korlátozódtak. A gondozási feltételek javítása, az elhelyezésre várók számának csökkentése, a férőhelyek növelése céljából készült 1983-ban egy felújítási-beruházási program, mely tartalmazta a rekonstrukció kapacitásainak fő mutatóit, melyből kiemelkedik a férőhelybővítés 320 fővel, továbbá az ehhez kapcsolódó 1200 adagos új konyha építése, majd az elavult dohánygyár átalakítása.
1. 1200 adagos konyha
(1983-1985)
A tervezett férőhelybővítés szükségessé tette a higiéniai követelményeknek megfelelő adagszámú és korszerű konyha építését. A régi, elavult, mintegy 100 négyzetméteres a közegészségügyi minimális előírásoknak sem megfelelő régi konyhaépület helyett épült új konyhánk 1000 négyzetméter alapterületű, mely rendelkezik a korszerű konyha és hűtéstechnológiai követelményeivel. Ma megfelel a szigorú HACCP előírásainak is. A kivitelezés 1983-tól 1985-ig tartott és berendezéseivel együtt 26.486 eFt-ba került. 3
2. 320 férőhelyes bővítés
(1984-1987)
A 320 férőhely bővítésére a két volt magtárépület átalakításával kerülhetett sor. A háromszintes épületek egyikében („B” jelű) alkalmazotti öltözőket, fürdőket, lakók éttermét, betegszobákat, kezelőket és lakószobákat – 128 fő részére – alakítottunk ki. A másik épületben („C” jelű) szintenként 64 fős gondozási egységekben 192 lakó elhelyezését oldottuk meg 2-4-5-6 ágyas szobákban. A két volt magtárépület között az új tag kiépítésével („D”jelű) a gondozási egységeket kiszolgáló létesítmények üzemelnek: orvosi szobák, rendelők, laboratórium, foglalkoztató, társalgók, fodrászat, liftek. A régi karbantartó műhely mindössze két helyiségből állt, mely még a legalapvetőbb műszaki és munkavédelmi követelményeknek sem felelt meg. Az új 350 négyzetméteres karbantartó műhelyben karbantartáshoz szükséges alapvető szakmák személyi és tárgyi feltételei biztosítottak. A bővítési munkák indokolták a kazánház és mosoda teljes rekonstrukcióját is Az átalakítás során ideiglenes kialakított mosodával ( a volt szolgálati lakásban) 30 négyzetméteres alapterületen és a konténer kazánnal is biztosítottuk, igaz nem kis nehézségek árán a lakók biztonságos ellátását (1983-1984). Az igazgatási épület átalakítására 1987-ben került sor. Az irodák mellett itt működik a fizikotherápia, tornaterem, önkiszolgáló étterem, a gyógyszerraktár és varroda. Az említett épületek átalakítása, bővítése mellett megtörtént a teljes közműhálózat felújítása is. 1986-1987-ben valósultak meg a tereprendezési, úthálózati, porta, térvilágítási, parkosítási munkálatok is. A saját kivitelezésű büfénk és parkunk helyén volt a 150 férőhelyes sertéstelepünk, valamint a kertészetünk is.
4
3. Főépület („A” jelű) rekonstrukciója
(1988-1991)
Az előzőekben ismertetett bővítési, felújítási munkák megvalósulásával csupán az építészetileg is elavult lapos tetejű főépület – a volt dohánygyár – maradt múlt századvégi felépítményével, fűtésével, víz és csatornahálózatával. Az átalakítás során a 25-30 ágyas, egymásba nyíló szobákat 6 ágyas lakószobák váltották fel. Az épület két oldalsó szárnya emeletráépítéssel, továbbá két lifttel bővült és magas tetőt kapott. Az átalakított főépületben a korábbi ötszázzal szemben háromszázötvenhat lakó elhelyezését oldottuk meg. A rekonstrukció – a folyamatos betegellátás mellett – két ütemben valósult meg. Az első ütem kivitelezési munkái 1988. elején kezdődtek és az építési szerződésnek megfelelően 1989. szeptember végére fejeződtek be. Ebben az épületrészben a lakószobákon kívül a 120 férőhelyes éttermet – a volt elkülönítők helyén – alakítottuk ki, melynek színpadán rendszeresek a kulturális rendezvények. A színpadhoz kapcsolódó stúdió szobából építettük ki a főépület hangosító, valamint az intézmény zárt rendszerű videóhálózatát. Az épület földszinti szárnyában alakítottuk ki az aktívabb kezelést és ellátást is biztosító orvosi szobákat, kezelőt, betegszobai részlegünket, mely kvázi kórházi szintű ellátást biztosít. 4. Jelentős minőségű változást hozott lakóink életében a 2000.november 14-én átadott új foglalkoztató, mely 700 m2 alapterületen nyújt optimális foglalkozatási körülményeket. 5. A fenntartó támogatásával az 1991.óta üresen álló „kisotthonunk” területén létrehoztuk a 14 fős lakóotthonunkat, melynek beruházási költsége 130 millió Ft volt. Az épület családias házas övezetben az intézménytől 800 méterre fekszik, kellemes, önálló lakhatást biztosít a felkészítő programot elsajátított lakóinknak. A felsorolt rekonstrukciós munkák a tervezett programnak megfelelően mind határidőben, mind pénzügyi teljesítést illetően valósultak meg. Megjegyzendő, hogy ezen munkálatok alatt az intézmény kollektívája az 530 lakó ellátását folyamatosan biztosította, sőt a kéthelyi társintézményben bekövetkezett sajnálatos tűzeset következtében újabb 120 lakó ellátását – igaz csak átmenetileg- oldottuk meg.
5
Ezen időszak gondozási munkáját nehezítette továbbá az, hogy néhány hónap múlva a Kéthelyről intézményünkbe került értelmi fogyatékosokat a csákánydoroszlói intézménybe helyezték át, ahonnan viszont újabb 100 pszichiátriai beteg került intézményünkbe. Az említett emberfeletti gondozási munka nehézségei ellenére munkatársaink példamutatóan vették ki részüket a rekonstrukciós munkákkal összefüggő feladatokból: épületek takarítása, üzembehelyezése, költözések, parkosítások, stb. Szólnom kell arról, hogy az előbbi nem kevés áldozattal járó munkán kívül volt erejük és kitartásuk az egyéb házi kivitelezésű munkákban való aktív részvételre is. Ismeretes, hogy az udvaron álló toronyépület lerobbantásával, annak eltakarításában, majd az ebből a téglából felépülő 200 férőhelyes sertéstelep, továbbá a büfé házi kivitelezésében – a lakók bevonásával – egy emberként vették ki részüket. Munkatársaink pozitív hozzáállása nem csak a falakon belülre korlátozódott hiszen sokan közreműködtek a bogáti, a csákánydoroszlói szociális otthon, illetve a körmendi kórház üzembehelyezése előtti munkákban A tárgyi feltételek javulásával párhuzamosan az intézmény személyi feltételeiben is hasonlóan kedvező változások történtek. A 734 lakó ellátását jelenleg 371 főfoglalkozású dolgozó végzi. A szakmai létszáma 220 fő, az orvosi tevékenységet 2 főfoglalkozású és több részfoglalkozású orvos látja el. Az ápolási-gondozási tevékenységet 180 szakdolgozó végzi, a mentálhigiénés csoport 19 fővel lát el mentálhigiénés tevékenységet, emellett foglalkoztatási csoport, művészetterapeuták, valamint pszichológusok segítik a munkát. A gondozási munkát javítja a gazdasági nővér alkalmazása. A vagyonműködtetői létszámunk 151 fős. Intézményünk gazdálkodását jelenleg 1,4 milliárd Ft-os költségvetés biztosítja. A költségvetés 60 %-át a bérjellegű kiadások teszik ki. A közalkalmazotti bértábla bevezetésével egyre szűkültek a dolgozók minőségi munkájának elismerését célzó lehetőségeink. A bértábla 2008.évi befagyasztásával a szak- és kisegítő dolgozók elvándorlása gyakoribbá vált. Intézményünk pénzügyi helyzete az elmúlt években stabil volt, köszönhető ez takarékos, figyelmes gazdálkodásunknak.
6
A szentgotthárdi pszichiátriai betegeket gondozó otthon a szociálisan ellátatlan, gondozásra szoruló pszichiátriai betegeket befogadó 734 férőhelyes- az ország legnagyobb – intézménye, mely a bentlakásos intézmények hálózatában és a fővárosi krónikus pszichiátriai betegek gondozásában jelentős szerepet tölt be. Mint elnevezése is utal rá, családi környezetet is pótolni hivatott intézmény. Célja az olyan pszichiátriai betegeknek védett környezetben történő gondozása, akik aktív gyógykezelést nem igényelnek, továbbá önálló életvitelre – legalábbis átmenetileg és nem feltétlenül véglegesen – krónikus elmebetegségük, valamint szociális hátterük miatt nem képesek. A szociálpszichiátria fejlődésével, térhódításával párhuzamosan egyre nagyobb követelményekkel találja magát szembe egy pszichiátriai otthon személyzete is. A feladatok differenciálódtak, kialakult a hagyományos ápolói szerep mellett a gyógyító közösség, mely a lakók egyéni és közösségi megnyilvánulásait együtt szabályozza, szociálisan pozitív adaptációs formák kialakítására is törekedve. A pszichiátriai betegek gyógykezelését, a betegségi folyamat jó remisszióját elsősorban a sokoldalú gyógykezelés, a komplex terápia alkalmazása biztosítja. Ma is a medicinális terápia jelenti a pszichiátriai gyógyítás alapjait, ezzel párhuzamosan, azt kiegészítve szinte egyenrangúak a különböző pszichoterápiás módszerek, a lakókat aktiváló munka és foglalkozás terápiák, a környezet kedvező hatásainak tudatos, gyógyító alkalmazása. Ezért is tartjuk kiemelten fontosnak lakóink támogatását az otthonon belül kialakult helyzetükben, a beteghelyzet csökkentése érdekében, a lakók készségének, képességeinek megfelelő és minél előbbi foglalkoztatásának biztosítását, a lakók kedvtelésének, szórakozási igényeinek elősegítését és nem utolsósorban a felesleges korlátozások ésszerű csökkentését. Ennek érdekében törekvésünk egy olyan terápiás közösség kialakítása, melynek lényege az otthon viszonylagos zártságának feloldása – lakóink igényeinek figyelembevétele, gyakori kimenők, szereplési lehetőségek biztosítása. Egy le és felfelé szabadon nyitott kommunikációjú demokratikus együttes kialakítása, mely nemcsak a lakók és a személyzet, hanem a lakók egymás közötti viszonyának is fő meghatározója kell, hogy legyen, kialakítva segítőkészség, a felelősségvállalás és a szabadság légkörét. 7
Az elmúlt időszak kiemelt eseménye volt a Képi kifejezés művészetterápia rehabilitáció témájú 2001.szeptemberében megtartott nemzetközi konferencia. 2006.júniusában tartottuk meg a Magyar Pszichiátriai Társaság Kifejezés Pszichopatológiai
és
Művészetterápiás
Szekciójával
közösen
a
SIPE
V.
Magyarországi Konferenciáját. A rendezvény fő témája foglalkoztatás és művészetterápiája, képmegértés, képértelmezés, melyen ismert amerikai, francia, német előadók is részt vettek. A lakók érdekvédelmével
kapcsolatos
tevékenység
folyamatosan
fejlődött.
Intézményünkben 1985 óta rendszeresen működik a lakók önkormányzatát ellátó, közülük demokratikusan választott Lakó, továbbá Élelmezési Bizottság, valamint Érdekvédelmi Fórum. Meggyőződésünk, hogy az a terápiásan szervezett konstruktív légkör a megfelelő, ahol lakóink úgy érzik, hogy mi csak a lehetőségeket biztosítjuk és tevékenységük elsősorban az Ő érdekeiket szolgálja. A terápiás közösség és a különféle szocioterápiás módszerek meggyőződésünk, hogy kellően elősegítik a szocializációt, a habilitációt, sőt esetenként még a rehabilitációt is. Tudatában vagyunk természetesen annak, hogy a tejes rehabilitáció – legalábbis a jelenlegi intézményrendszeri struktúra mellett – aránylag ritkán valósulhat meg és az eredeti lelki egészség is csak részben áll helyre. Törekvésünk ilyenkor az kell, hogy legyen, hogy a beteg állapotához mért optimális harmóniát és életmódot igyekezzünk biztosítani, lehetőleg elérve azt, hogy valamennyi lakónk az otthon hasznos, alkotó tagjává váljék. Igaz ugyan, hogy a pszichiátriai betegeket gondozó otthonokat nem gyógyító célzattal hozták létre, és mégis gyógyít, sőt gyakorlati tapasztalataink birtokában elmondhatjuk, hogy esetenként meg is gyógyít. Valljuk, hogy az intézményben és azon kívül szervezett programok terápiás hatásai feltétlenül pozitív irányban befolyásolják lakóink szociabilitását, közösségi normatívák kialakítását és közösségbe való beilleszkedésüket. Ügyelnünk kell viszont arra, hogy lakóink ne csupán passzív alanyai legyenek a szociális ellátásnak. Mindent meg kell tennünk szociális integrációjuk megtartása érdekében, megtalálni helyüket és szerepüket, de egyben kötelességeiket is. 8
Meggyőződésem, hogy akik ezt a hivatást vállaltuk, valamennyien azért foglalkozunk a pszichiátriai betegek gyógyításával, gondozásával, hogy az önhibájukon kívül sérültté vált embertársainkon segítsünk. Megpróbáljuk és tesszük életüket elviselhetőbbé, hasonlóvá az egészséges emberek társadalmáéhoz, és ezért a célért egymást segítve – ahogy ezt kollektívánk példaszerűen bizonyította – a nehézségeket legyűrve, az esetleges kudarcokon nem csüggedve együtt kell munkálkodnunk.
9
