Az építészet..vége?

.Az építészet..vége?. Új pillanat az építészetben Fordította: Winkler Nóra

gyon kis szektor, mialatt holocaust-emberek kezei alatt több tonna épület jön létre – ezen olyan politikusokat és építészeket értek, akiknek nincs attit∫djük, sem hitük, sem semmijük. ◊ket valamiféle fizetett sajtó támogatja, hogy mi elhiggyük, hogy ez az építészet. És azt hiszem ez a vég. Eric Moss: Mi az, hogy „tizenkilencedik század”? Szitokszó. Pejoratív. Ezért azt javaslod, hogy szabaduljunk meg t√le. De ha valaki belegondol abba, amit mondasz, akkor arról van szó, hogy te valami el√tted lév√ ellenében határozod meg magad. Mondjuk talán az apád. De az apád megtagadása nem jelenti azt, hogy ne lenne apa. Ez csak annyit jelent, hogy te megtagadod. Tehát lehet, hogy ennek a megbeszélésnek van egy másik szintje, amely szerint van haszna az oszlopnak vagy a gerendának, hogy van jelentése, és ha azt használod, akkor a tizenkilencedik századi értelmében teszed, és küzdesz ellene. Tehát egyáltalán nem szabadultál meg t√le. Lebbeus Woods: Nem, ezzel nem értek egyet. Úgy hangzik, mint egy monumentális racionalizálás. Csak hogy idézzem a szavaidat Eric, amikor azt mondtad, hogy minden probléma ugyanaz a probléma – ez pontosan ugyanaz a fajta racionalizálás, amit a reakciósok szoktak felhozni, amikor azt mondják, hogy „Ó, nincs is semmi igazán új, nincsenek igazán új feltételek, ez még ugyanaz a régi dolog, úgyhogy használjuk csak a régi formulákat”. Thom Mayne: Nem ez hangzott el. Lebbeus Woods: Tudom, hogy Eric nem ezt mondta, de volt egy ilyen érzete.

HOGYAN VISZONYULUNK A TÖRTÉNELEMHEZ

F

rank Werner (szóviv√): Meg kell vitatnunk a különböz√ kiindulási pontokat, mert az eltér√ vélemények és álláspontok nagyon kivehet√k. Wolf, mintha te ellenvéleményen lennél Zahával szemben. Wolf Prix: Nem, nem igazán. De már annyiszor hallottam, hogy az építészet egy új kezdet pillanatában van, hogy már nem igazán hiszem. Szerintem ez most tényleg a vég. Lehet, hogy át fog alakulni más dolgokba, de az építészet, aminek ma tudjuk, ahogy ma definiáljuk – a tizenkilencedik századból való kifejezés – mára halott. Jó is, hogy halott, mert így most újradefiniálhatjuk. Szerintem ez a konferencia lehet a kezdet, de akkor minden tizenkilencedik századi dolgot azonnal el kell vetnünk: ide tartozik a „hozzáadós” gondolkodásmód, az a rögeszme, hogy mindent definiáljunk, hogy oszlopokban és gerendákban gondolkodjunk. Ezért tartom nagyra Leb manifesztumát, mert ez tényleg egyfajta háború. Ha jól megnézzük, mi történik most az építészetben, be kell vallanom, nagyon pesszimista vagyok. Mert amivel foglalkozunk, nagyon nagyon kis projektek, privát ügyek. Nem foglakozunk iskolákkal, nem foglalkozunk középületekkel, se kórházakkal, se szociális épületekkel. Hanem kicsi kis dolgokkal, amelyek nagyon filozofikusak, nagyon teoretikusak, nagyon jók – pikánsak és tágasak! De ez csak egy na-

Kerekasztal-beszélgetés. Építészeti konferencia, Bécs, 1992. június 15. Szerkesztette: Ziva Freiman.

89

Szerkesztette: Ziva Freiman

Thom Mayne: Szeretnék Wolf eredeti állításához hozzászólni. Nekem ez nagyon gyanús. A módszer, amellyel ezt a vitát meghatározza, nagyon egyszer∫ és dualisztikus: fekete és fehér, illetve jó és rossz. Ez végtelenül leegyszer∫sített helyzet, ahol már nem szemlélhetjük úgy a történelmet, mint eddig – mint evolúciós folyamatot. Ez priorizálást, értékrend felállítást tesz lehet√vé. Véleményem szerint a jelen helyzet rendkívül komplex vizsgálati módszert igényel. Nem olyan egyszer∫ a helyzet, mint a század elején, amire akkor valószín∫leg szükség volt a kitöréshez. Most a programtervnek értékekr√l kell szólnia, arról, hogy a kortárssal szemben hol állunk, mi a mai, szemben a történelemnek azzal a részével, ami számunkra hasznos lehet, és mi az, ami a pozitív társadalmi állapot olyan részét képezi, ami az építészethez tartozik. Lebbeus Woods: Persze. De azt mondani, hogy nagyon összetett helyzettel állunk szemben, egyszer∫en csak diplomatikus nyelvhasználat. Az összetettség adott. Thom Mayne: Egyáltalán nem. Én a megalapozottság módszerér√l beszélek – az építészet azon aspektusáról, amelynek kapcsolatokra van szüksége. Ez itt a vita tárgya, ahogy én látom. Eric Moss: Leb, te nem vettél részt tegnap Londonban azon a vitán, ahol én azt mondtam Danny Libeskindnek, hogy vigyáznunk kell, hogy ne tulajdonítsunk minden értéket annak az álláspontnak, amit te most vezettél el√. Szentté avattad magad ebben a kérdésben. Csak a saját álláspontodnak tulajdonítottál erényeket, és minden mást leszóltál: „Ezt így kell csinálni! Ezekkel kell foglalkozni, a többit el kell vetni!” Valaki itt most épp azon igyekszik, hogy elmondja neked: van másik álláspont. Például amit mondtál, és Wolf folytatta, Sant’Elia már elmondta: „Égessünk fel mindent negyvenévenként.” Nem te vagy az els√, aki ezzel jön és nem is az utolsó. Bizonyos értelemben ez pont a tizenkilencedik századból fakad, amelyt√l szerinted meg kellene szabadulni. Lebbeus Woods: Az a huszadik század. Eric Moss: Foglalkozz a vita tartalmával! Nemcsak nekünk gyanús a te véleményed, saját magadnak is az. Lebbeus Woods: Te mindenre gyanakszol, és jó is, hogy így teszel. Én is gyanakszom. Semmilyen doktrínát nem tudok elfogadni, és ezért létre kell hoznom a saját meggy√z√dés-készletemet. Egyszer∫en képtelen vagyok doktrinér dolgok elfogadására, és ide tartozik egy megrendel√ terve is, amely rengeteg doktrínát tartalmaz.

Eric Moss: Valójában itt Leb hadviselési álláspontjáról van szó. Adott id√n belül mindenkinek be kell lépnie a háborúba, és egy adott pillanatban el kell hagynia a csatateret. De hogyan változtak meg a feltételek? Az a fickó, aki Altamirában a barlangrajzokat csinálta, és az, aki ma itt ül Bécsben, nagyon alapvet√ feltételekkel néz szembe: azzal, hogy élsz egy ideig, azután meg nem, és hogy ezt visszanézve és el√retekintve is látod. Lebbeus Woods: Igen, de van olyan feltétel, amely adott Bécsben, de nem volt adott Altamirában. Eric Moss: Szinte mind ilyen, és mind másodlagos. Lebbeus Woods: Nem hiszem, hogy másodlagosak lennének, lévén ezek képzik az életünk lényegét. Eric Moss: Ez nehéz állítás. Eddig az a legjobb metafora a kortárs építészet állapotára, hogy olyan kádban pecázunk, ahol nincs hal. Lebbeus Woods: Ez nagyon szép metafora, de nem hiszem, hogy a legjobb. Eric Moss: Mire? Lebbeus Woods: Te mondd meg. Te mondtad, hogy ez a legjobb. Eric Moss: Te azt mondtad, hogy szép. Miért szép? Lebbeus Woods: Mert jó az a kép amit felidéz, de miért ez a legjobb metafora? Eric Moss: Mert különös módon visszaadja a keresés és nem találás fájdalmát, a munka folytatását, és a célba nem érést. Lebbeus Woods: Talán azért tartom a fürd√kádban horgászást a legjobb metaforának, mert itt nincs is esély arra, hogy bármit fogjál. Steven Holl: Helyes. Ezt szeretném megragadni, mert a nyitó gondolataimban provokációs céllal, kérdésfelvetésként hoztam fel a fürd√kád metaforát. Nekem Lebbeus állítása, hogy „én építész vagyok”, és az a szenvedély, ahogyan kimondta, szimmetrikus. Véleményem szerint az építészet mint hivatás más állapotban van: Leb építészként nagyobb hatást gyakorolt az emberekre, mint azok, akik több millió négyzetmétert építettek. Amikor az A + U-t kiadták, megérkezett szül√városomba Seattle-be, ami egyébként teljesen lemaradt hely – építészeti szempontból szinte teljesen érdektelen –, és Leb kiadott munkájának nagyobb hatása volt, mint az épületeknek. Szerintem az építészet állapota ma marginális. Az épületek mindössze két százalékával foglalkozunk. Ha szerencsénk van, talán építünk is valamit. Zaha szerencsés volt, hogy a Vitra T∫zoltóépületet megépítette. Ez az egy-két százalék a fontos. Ez az építészet kultúrája. A többi csak építkezés.

90

Az építészet vége?

Eric Moss: De ez doktrína, nagyon világos dokt- torikus állítás. Természetesen nem ugyanolyanok a rína. feltételek; de vannak alapvet√ létfeltételek, ahogy Lebbeus Woods: Micsoda? A program? én értelmezem √ket, amelyekkel foglakozni kell, és Eric Moss: Egyszer∫en elutasítod a tipikus meg- meg kell √ket határozni, másképp nem tudsz el√bbre rendel√i álláspontot, miszerint „itt lesz három kon- lépni. Kell valamiféle térképet csinálni, kell, hogy ferenciaterem, két kórházi ágy és egy fa”. legyen valamifajta stratégiád… Lebbeus Woods: Ez doktrína. Wolf Prix: Mik azok az alapvet√ feltételek? Eric Moss: Jó, akkor nem alkalmazod. De az naEric Moss: Az emberi határokról beszélek. gyon pontosan látszik, hogy van néhány dolog, Wolf Prix: Mir√l? amit közvetíteni akarsz. Ha valaki megnézi a rajEric Moss: Hogy meghalsz. zaidat, a képeidet, hogy hogyan vannak megcsiWolf Prix: Oké. nálva, abszolút látszik, hogy van egy véleményed. Eric Moss: Nos, ez azért nem olyan könny∫. Sok mindent beleveszel és kurva sok mindent kiWolf Prix: Eric, Eric, arra panaszkodtál, hogy hagysz. Eléggé szelektív Freudot játszunk. Most épAz építészet vége doktrína. pen te játszol Freudot. NaA gondolat holocaustja Lebbeus Woods: Igen, gyon fundamentalistán de te mondtad, hogy szent- Bécs f√polgérmestere két dologgal indokolta, miért nem hangzik az, amit mondasz, tudta a Ronach színház már öt éve tervezés alatt álló építété teszem magam. még Ayatollah építészetét szeti projektjét tovább támogatni. Az okok a következ√ek Eric Moss: Amikor a voltak: el√ször is, ha továbbra is támogatta volna a tervet, is meg lehetne magyarázni munkáidat magyarázod. fél√ lett volna, hogy elveszti szavazóinak támogatását, vele. Lebbeus Woods: Te lévén Bécs lakói hallani se akarnak a kortárs építészetr√l, Eric Moss: Igen, de épmondtad, hogy szentté másfel√l pedig nincs is hatékonyabb eszköz a bécsiek rio- pígy magyarázhatja az altamint modern épületekkel szembesíteni √ket. avattam magam, ami azt je- gatására, mirai barlangfestményeket Napjaink egyik legellentmondásosabb témája, az építélenti, hogy bizonyos szem- szet, a társadalom oldalába fúródó provokatív tövisként, és a fickót is, aki ül a hal pontból a mindennapos kezdi kiszorítani bevett helyér√l a vízuális m∫vészeteket. nélküli kádban, és horgáhelyzetek felett állok. Pedig Ami viszont ebb√l a vitából kimarad, az az, hogy a kor- szik. egyáltalán nem. A leghét- társ építészet visszautasításával a társadalom elveszti háWolf Prix: De Eric, most kifejezési formáit. Ez nem csupán a kreaköznapibb helyzetben ta- rom-dimenziós teljesen új problémákat kell tivitás, az energia felel√tlen destrukcióját mutatja, halálom magam, vagyis hogy nem azt is jelenti, hogy ez a harmadik dimenzió el√bb- megoldanunk, amelyek nem tudom kérdések nél- utóbb a semmibe fog veszni. nem léteztek korábban. MiA nyugtalan, precíz, magabiztos energiákat addig fogják kül magamévá tenni valaki ért kellene k√korszaki eszmás meggy√z√déseit. Meg- rombolni, míg egy kapkodó szervilis engedelmesség fel közökhöz folyamodnunk? nem váltja. próbálom és belebukom. Eric Moss: Én nem ezt Cafatokká téphetem magam ezen a ponton. mondom. A probléma mindig ugyanaz, csak másféEric Moss: Ez nem újkelet∫ vita. Hogy valaki gyer- le formákban jön el√. A megoldás mindig más, mert tyával körbejár a sötétségben. a probléma mindig más nyelven kerül el√. Két dolLebbeus Woods: Most te vagy az, aki semmi újat got mondok. Ti most csak az els√ felét fogjátok halnem mond. lani. Itt minden ugyanaz, csak másképpen. A kezeEric Moss: Pontosan ezt mondom. Ha definiálod lésmód az, ami mindig változik. az álláspontodat, használod a kezed ügyébe es√ muWolf Prix: Ez csak a komplex helyzet leegyszeníciót, a fejedben lev√ket és a küls√ket, az rendben r∫sítése. Ez olyan, mint hogy egy meg egy, az most van, dicséretes, de semmi esetre sem újszer∫. már örökké kett√, meg hogy mind meghalunk. Nem Lebbeus Woods: Én nem az újdonságról beszé- értem. lek. Nem az újdonság a lényeg. Számomra legalábbEric Moss: Jó, fordítsuk meg akkor a helyzetet, is nem. és mondd el te, melyek a huszonegyedik század újWolf Prix: Eric, nem értem, mit mondasz. Sem- donságai, amelyekkel még nem foglalkoztunk, és mi sem új, és ezt el kell fogadni? Az apa akkor is ott majd nekünk kell foglalkoznunk. van, függetlenül attól, hogy elfogadom-e vagy sem? Thom Mayne: Új kérdések váltják fel a régieket, Segíts már. melyek a „hol tartunk, és kik vagyunk”-körhöz tarEric Moss: Leb azt mondta, azt kijelenteni, hogy toznak. Nincsenek elfogadott válaszok a régi és az ugyanazok a feltételek most, mint Altamirában, re- új dolgok tekintetében. A lakóhely kérdése bizonyos

91


92


Coop Himmelb(l)au

93


Coop

94


Himmelb(l)au

95


nosztalgikusan visszarévedni a huszadik század elejére. Marginalizálódott a szerepünk, marginális ügyekkel foglalkozunk, a nagy dolgokat mindenhol kormány által felállított ügynökségek vagy kereskedelmi vállalkozások csinálják. Az emberek triviálisnak tartják az építészek nagy része által létrehozott munkákat. Ha megnézed az amerikai városokat, olyan helyek, mint Atlanta növekedését… Ha nem vizsgáljuk meg a fennálló problémákat, nem fogunk el√bbre jutni. Lebbeus Woods: A probléma egyik része, hogy ki határozza meg, mi a közérdek. Zaha Hadid: Nem hiszem, hogy ezt egy óra alatt meg lehetne mondani. Kollektív érdek kell, hogy legyen. Lebbeus Woods: Mi az, hogy kollektív? – pontosan err√l beszélek. Mi az építészekért beszélünk, de legyünk √szinték, a legtöbb építész esetében nem örülnénk, ha igazi autonómiát kapna, mert nem csinálnak jó építészetet, mivel nem képesek rá. Amikor építészekr√l beszélünk, akkor ezt nagyon liberális gy∫jt√fogalomként kezeljük, holott csak néhány építészre gondolunk. Zaha Hadid: Én inkább az új építészgenerációra gondolok. Ezért tartom a tanár szerepét most nagyon fontosnak. Csak a londoni helyzetr√l beszélhetek, ahol igen alaposan láttam, mi történik az iskolákban és amit rettenetesen ijeszt√nek találok. Sok év óta el√ször, nagyon er√szakosan reagáltam; át kell gondolnom saját tanár-szerepemet, mivel az iskolákban nem foglalkoznak az építészettel, nem értik a konceptuális m∫vészetet vagy az építészetre gyakorolt hatását. ırt teremt a kultúrában, ha nem értjük meg, mennyire elnéz√ önmagával a diák, amit a tanár kényszerít rá. Emlékszem, amikor a hetvenes években diák voltam, ez az ∫r olyan szakadékot teremtett, hogy nem láttuk, hogyan mehetnénk el√re. Ezért az egyetlen dolog, amit tehetünk, ha történelmi modellekhez fordulunk. Ez az, ami fundamentalista. Pontosan ez történt Ayatollahnál, és azért történhetett, mert semmilyen formában nem hittek a jöv√ben. Thom Mayne: Az a gyanúm, hogy a nyilvánosságot nem érdekli az idioszinkretikus világképek sora, melyek semmiféle koherenciát nem fognak létrehozni. Valakinek el kellene kezdenie a nyilvános célokat meghatározni, ha ez egyáltalán lehetséges. Ez elég bonyolult. El√ször például foglalkoznia kell az épületekkel.

esetekben még a történelem el√tti gyakorlathoz kapcsolódik. Mint a kapirgálás és az ásás, igaz? Wolf Prix: Igen, de már nem foglalkozunk kapirgálással és ásással. Ezen túl vagyunk. Az az érzésem, hogy egyfajta bizonytalanságérzés miatt megyünk vissza mindig a gyökerekhez. Thom Mayne: Egyáltalán nem. Az egyik feladat annak meghatározása, mi a különbség a mai és a tegnapi ember között, hogy vajon szükség van-e új intézményekre és módszerekre, hogy ezt kezeljük. Van amire van, és van amire nincs. Wolf Prix: Thom, szerinted egy negyvenmilliós város problémáit kapirgálással és ásással meg tudjuk oldani? Thom Mayne: Természetesen nem, ez abszurd lenne. De ez nem jelenti azt, hogy ne lenne mit tanulni bel√le. Eric Moss: Az emberek még mindig két kézzel és lábbal élnek abban a városban, úgyhogy kell valami, ami a történelmükhöz köt√dik. A bátorság nemcsak egyirányú. Miért csak az egyik irány bátor? Wolf Prix: Jó, akkor megrekedünk ott, hogy egy meg egy az még mindig kett√, merthogy két lábon járunk, és két kézzel írunk. Esetleg elkezdhetnénk a szemünkkel írni.

A KÖZÖSSÉGI PROGRAM MEGHATÁROZÁSA: A KÖZÉRDEK, AZ ÉPÍTÉSZEK ÉS A HATALOM

Z

aha Hadid: Csak úgy tudjuk a jelen állapotot meghatározni, ha a felmerült problémákat diagnosztizáljuk. Véleményem szerint az építész érdeke, a közérdek és a politikai érdek között óriási konfliktus feszül. Szerintem csak akkor juthatunk el√re, ha ezeket az érdekeket közelebb tudjuk hozni egymáshoz. Ez el fog tartani egy darabig. De amíg mi vagyunk a sötét er√, aki elpusztítja a városközpontokat és a városokat, nem tudunk el√bbre jutni. Naivnak hangzik, de meg kell nyugtatnunk a közvéleményt, hogy megértse az építész szerepét. Ez lehet, hogy tíz éven belül nem fog megtörténni, de végül sikerülhet. Ha nincs program arra, hogyan oldjuk meg az élet városi aspektusait, nem fogunk tudni foglalkozni vele. Az építészetnek ez a vetülete nagyon közel áll a politikához. Nem szeretném, ha politikusok irányítanának minket, és nem szeretnék

96


Lebbeus Woods: Ki csinálja ezt meg? Ki határoz- akiket ismersz, akik a barátaid, akár akik itt ülnek az asztal körül vagy másokat. Bejutsz a résbe, ahogy za meg a kollektív célokat? Sun Cu mondta, és arrafelé törsz ki. Oda mész, ahol Thom Mayne: Az építésztársadalom. Neki kell. sebezhet√k. Ahol gyengék. Lebbeus Woods: Kinek? Wolf Prix: Eric, ez olyan naiv! Ez olyan naiv, hogy Thom Mayne: Nekünk. el sem hiszem. Lebbeus Woods: Nekünk? Eric Moss: Miért, mi nem naiv? Thom Mayne: Abszolút. Hacsak nem akarod kiWolf Prix: Olyan naiv abban hinni, hogy az építéengedni a kezedb√l a hatalmat. Csak akkor tudsz szek hatalmat kaphatnak. Ha bennünket a hatalom célokat kijelölni, ha hidat emelsz a szakadék fölé. érdekelne, politikusok lettünk volna. Már hallottam Lebbeus Woods: Na de itt a probléma. Zaha Hadid: Szerintem ez a társadalom több ré- ezt ‘68-ban, Hollein ugyanígy beszélt. ‘68-ban az emtegében jelen van. Nem hiszem, hogy az építészek berek azt mondták, hogy „be kell jutnunk az intézegyedül megoldhatnák. Erre íróknak, filozófusoknak, ményekbe. Meg kell szereznünk a hatalmat. Meg fogfilmeseknek, olyanoknak, Az összes olyan építészet-kritikus, aki azt tartja, hogy az juk változtatni”. Eric Moss: Én csak azt akik figyelik, hogyan élnek építész már nem m∫vész, sokkal inkább menedzser; aki az emberek, együtt kell re- az építészetet olyan profi terméknek fogja fel, amit annál mondtam, hogy körü- lötte könnyebb eladni, minél inkább semleges, nemcsak a kell lenni. A hatalom nem agálniuk. eszméjét árulja el, de egy olyan névtelen, homogén. Nincs mindenLebbeus Woods: Csak modernitás szótlan korszellem kialakulását segíti, amely leginkább nem azt akarod, hogy Geor- építészeti konstrukcióinak semleges tereiben mutatko- hol. Oda mész, ahová tudsz, és onnan építkezel. ge Bush határozza meg a zik meg. Wolf Prix: Eric, stratéközérdeket!? A politikusok- A neutrális építészet mint semlegesség, olyan mint a gitt nak pillanatnyilag adott a a vállalkozók kezében: arra készteti az embert, hogy gia, Machiavelli és a többi az építészet fogalmát, és egy kölcsönös terilyen dolog már megvolt. lehet√ség, hogy Horvátor- újragondolja minológiai zavar szellemében maga is részt vegyen a Túl vagyunk rajta. Nem szágban újjáépítsenek egy Bábel tornyának megépítésében. társadalmat, de ez megint A terminológiai zavar új definíciókhoz, majd destrukció- m∫ködött. Eric Moss: Mi m∫ködik? ugyanaz a posvány. A köz- hoz vezet. Wolf Prix: A két százaérdeket a lehet√ legreak- Profi, élettelen termékként az építészet minden térbeli gondolat holocaustjává válik. lékos befolyásos kisebbség ciósabban értelmezik. m∫ködhet. A média m∫ködZaha Hadid: A politikuA tervezés folyamata (közjáték) sok érdeke határozottan Hisszük, hogy építészetünk a következ√ évtized építésze- het. A tény, hogy Lebbeus revíziós. Ez revizionista te, s√t talán a következ√ évezredé. Olyan m∫vészet, Woods befolyásosabb, mint tendencia, ami így van min- amely jól tükrözi városaink sokszín∫ségét, vitalitását, ahogy a Skidmore Owings & feszültségeit és komplexitását. Merill m∫ködhet. denütt. Eric Moss: Ez a rés! Pontosan erre gondolok! Lebbeus Woods: Pontosan. Zaha Hadid: Ezért gondolom, hogy az egyetlen megoldás, ha átfedünk más diszciplínákat, mert a MEGRENDEL◊K ÉS VERtársadalom nagyon sokszín∫. Eric Moss: Másféleképpen is lehet ezt nézni. Wolf SENY arról beszélt, mennyire a peremen dolgozunk, milyen marginális, amit csinálunk – vagyis hogy mi az olf Prix: Láthatod a diákok táblázatán, hogy most igazán kis dolgokkal foglalkozunk. Van egy nagyon régi kínai filozófus, Sun Cu, aki írt egy könyvet A há- Leb a sztár. Nagyon befolyásos. Másfel√l viszont száború m∫vészete címmel. Támadni tanít. Igazából na- mos helyen hallottam fiataloktól, hogy nincs mungyon finom, nem olyanok, mint a Sandhurstön vagy ka, nem jutnak hozzá, „mert ti nem építetek”. Egyik a West Pointon tanított stratégiák, hanem azt mond- tendert a másik után veszítjük el normális, úgyneja el, hogyan találd meg azt a pontot, ahol az ellen- vezett „engedelmes” projektekkel szemben. A kellefél sebezhet√, és ott támadd. metlen megrendel√i érvelés az, hogy „a te épületed Nagyon naiv dolog abban bízni, hogy felvilágosult 15 százalékkal drágább! Ezt kellene választanom?” politikai és gazdasági intézmények válnak a Wall Ezek után mondhatod, hogy nem fogsz még egyszer Streetb√l, a Downing Streetb√l vagy a Fehér Házból. megmozdítani egy gerendát sem, hiszen úgysem kaAz én módszerem, hogy azokat az embereket vezesd, pod meg a megrendelést. Ez a szakmánk problémája.

W

97


A szerkeszt√ megjegyzése A szöveg szerkesztésekor a tisztaság és a hitelesség volt a legfontosabb cél. Mint oly sok kerekasztal-beszélgetés esetében itt is ciklikus volt a megbeszélés. Ezt az érthet√ség érdekében olyan részekre bontottuk, melyek különféle visszatér√ témákkal foglalkoznak; a hitelesség érdekében pedig a fent említett részeket nagyjából el√fordulásuk sorrendjében jelenítettük meg. A beszélgetés a történelemhez való viszony megvitatásával kezd√dött, ahol a „tabula rasa” közelítés állt a történelmi el√zmények polemikus használatával és tanulságaival szemben. Az ezt követ√ beszélgetésben egy kollektív cselekvési program meghatározásának igénye rendszeresen felbukkan. Egyfel√l ezt úgy is lehet értelmezni, mint az építészet konszenzuális paramétereinek keresését, másképp értelmezve viszont azzal kapcsolódik össze, hogy a közérdek meghatározásának és szolgálatának hiteles módját megtalálja. Természetesen egy, az építészet alapjául szolgáló program újrabeiktatása már régóta esedékes, de az olvasók meglepve tapasztalhatják, milyen kitartóan jön ez el√ olyan építészek között, akiket általában a kifejezetten személyes, m∫vészi látványra való törekvéssel azonosítanak. Természetesen politikai, társadalmi jelent√ség∫ kérdések és a hatalom is szóba kerül a cselekvési program kérdésében. Tovább színesíti a vitát, hogy az összegy∫ltek értékelése szerint az építészet a dolgok tág keretén belül egyre inkább marginalizálódik, s önmagukat, mint egy eleve periférikus pályán m∫köd√ kisebbséget értékelik. A kerekasztal-beszélgetés során el√forduló másik kapcsolódó ciklus a megrendel√kkel és a programmal foglalkozik. A jelenlegi állapot ellenében egyesülve a résztvev√k egy olyan megállapodást céloznak, mely leszögezi annak szükségszer∫ségét, hogy az építkezési programokat megszabadítsák azok funkcionális és tipográfiai béklyóitól. Az újfajta vev√ kérdése a program újradefiniálásának következményeképpen jön el√; a biztatandó állandó vev√kör a csapat véleménye szerint sokkal inkább hajlana egy térélményre koncentráló közszellem∫ építészetre, mint egy olyanra, amit a használat és a hozam határoz meg. Túlzás lenne egyetlen találkozótól várni ilyen összetett kérdések megoldását. De ebb√l pán- és multidiszciplináris összejövetelek sorozata n√het ki, s ilyen értelemben ez az els√ konferencia óriási értékkel bír, mert id√ben fordult szembe a kérdésekkel. Ziva Freiman New York, 1991 október

Steven Holl (1948, Seattle) Kezdetben Rómában és Londonban tanult, majd a Washington Egyetemen. Saját irodáját 1978-ban hozta létre New Yorkban. Általános építész, aki a design tárgyaktól, bels√ és küls√ építészeten át várostervig, mindennel foglalkozik. Építészetében a legkevesebb formálás elvének kifejezési szándéka érvényesül, az építészeten belül megragadható egyszer∫ség és áttekinthet√ség foglalkoztatja. Bár megközelítései sajátosak, – mint a New York-i Storefront for Art and Architecture Galéria meghökkent√ nyílásokkal tagolt homlokzata, – elvi állásfoglalása és az építészetnek a politikai és technológiai változások korában való újraértékelése koherensnek t∫nik. Szemléletmódja frissít√en hat egy olyan területen, ahol a gazdasági opportunizmus nem számít vezérelvnek. Kés√i munkáit, például a D. E. Shaw and Co. irodát New Yorkban (1991), a konstruktív elemek alkalmazása, visszafogott szín- és fényalkalmazás jellemzi. Legutolsó munkáján, az idén májusban átadott Helsinki kortárs m∫vészeti múzeumon, a Kiasman, a dekonstruktív alaprajzi szerkesztés nyomai fedezhet√k föl. Ennek célja azonban valamiféle piranesianus térhatás, expresszív látványélmény elérése, nem pedig egy elméleti tézis illusztrálása vagy megtestesítése.

Lebbeus Woods (1940, Lansing, Michigan) Noha mérnöki és építészi képzésben vett részt, Wood mindenekel√tt elmélettel és kísérleti építészettel foglalkozik. Tevékenységét f√leg szövegírásban és grafikai lapok készítésében fejti ki. Jelent√sebb m∫vei: az Einstein sírja (1980), Az id√ építészete (1982) az Egyesült Államokban és Európában gyakorolt jelent√s hatást. Széles nemzetközi ismertséget és elismerést a Zagreb Free Zone (1991) projekt hozott a számára, amelyben a szabadság építészetének problémáját elemezte. A kommunizmus alól fölszabaduló Horvátország átalakulása – amelyet egy zágrábi kiállítás Eric Owen Moss (1943, California) keretében kísérelt megragadni –, illetve az önrendelkezés el√felételei foglalkoztatták. A heterarchia, a free A UCLA-n szerzett diplomát 1968-ban, zone és a free space kísérleti, egyben provokatív fogalmajd négy év múlva még egyet a Har- mai alapozták meg els√ párizsi és berlini terveit, amevardon. 1974-t√l a Southern California lyek fölhasználására kés√bb Jugoszlávia kritikus törtéUniversity of Architecture tanára, ahol nelmi pillanatában kínálkozott alkalom. E metódus azegyben az igazgatótanács tagja is. Két zal a szándékkal jelent évvel kés√bb alapította meg saját iromeg, hogy az építészet dáját Culver Cityben. Számos építéa társadalmi és politiszeti pályázat gy√ztese. kai változások konMoss a Morphosis, illetve a Frank struktív eleme, egy kiO. Gehry nevével fémjelzett új kalialakuló párbeszéd eszforniai építészet legjelent√sebb alkoköze legyen. tói közé tartozik. Munkáiban vissza1988-ban Oliwe tér√ téma a párbeszéd már létez√ Brownnal közösen alastruktúrákkal, mint például egy elhapították meg a nonnyagolt gyártelep vagy a korábbi profit Kísérleti ÉpítéLindblade Tower gyárépületének beszeti Kutatóintézetet, építése Culver Cityben (1986-1990). amelyet a gyakorlati Épületein az ipari tömegtermelés eleirányultságú és a kimei, illetve az ellentétek alkalmazása mondottan kísérleti egy új esztétika fejl√dését mutatják. építészet támogatására létesítettek.

98


Zaha Hadid (1950, Bagdad)

Thom Mayne (1944, Connecticut) A University of Southern California, majd a Harvard hallgatója. 1974-ben Michael Rotondival közösen létrehozták a Morphosis Irodát, amelyben az ember és a természet, a társadalmi tényez√k és az építészet között új meghatározási módokat kerestek. 1992ben saját irodát alapított. A Sixth Street House lakótömb Los Angelesben (1986), vagy a Crawford Residence a város Montecito negyedében kiválóan példázza a látványos környezet és a csendes családi házak építészete közötti tökéletes harmóniát. A Los Angeles-i Comprehensive Cancer Clinic tervezésekor az építész a szokásos kórházi hangulattól eltér√ környezet létrehozására törekedett. Mayne 1991 óta a Yale-n, majd ‘92-t√l a Harvardon is tanít.

Coop Himmelb(l)au /Wolf D. Prix (1942, Bécs) és Helmut Swiczinsky (1944, Poznan)/ A ‘68-as nemzedékhez tartozó utópisztikus építészeti csoportosulások közül Ausztriában a Coop Himmel(b)lau a legjelent√sebb. Az iroda is ebben az évben kezdett el m∫ködni. A tervez√k építészeti esztétikai normarendszere radikális baloldali, kritikai attit∫db√l fakadt. Eredeti céljuk a városi életforma alternatívájának kidolgozása volt. Kísérleti és kritikai szemléletmódjuk provokatív magatartásformával, meghökkent√ megoldásokkal párosult. Városellenességükben nyoma sem volt a romantikus természetakarásnak, s√t a városi lét alternatíváját szigorúan urbánus körülmények között képzelték el. A nyolcvanas évek közepén, addigi utópisztikus építészetük egyre letisztultabbá vált és szabad, illetve nyitott szerkezeti megoldásaikban, részletmegoldások felé forduló high-tech igényességükkel a dekonstruktivista építészek között találták magukat. A kiürül√, a társadalmi és filozófiai kérdésekre egyre kiábrándítóbb válaszképtelenségben feszeng√ posztmodern építészet ellenpontjaként a sokértelm∫ség, az értelmezhetetlenség, a fizikai elbizonytalanodás építészetét választották. Els√ jelent√s munkájuk a Bécs belvárosában (Falkestrasse 6.), egy bérház tet√terében kialakított ügyvédi iroda, a világhírt is meghozta az addig szinte kizárólag kísérleti építészettel foglalkozó Coop Himmelb(l)au számára. Azóta néhány tervük szintén megvalósult, s kés√bb Bécs mellett Los Angelesben is irodát nyitottak.

99

Hadid jelent√ségét az a kiemelked√ elismertség biztosítja a mai napig, amelyet Philip Johnson, az amerikai építészet legnagyobb hatású szervez√ alakja és a XX. századi amerikai építészet egyik legnagyobb formátumú figurája alapozott meg számára. Johnson ugyanis a Londonban él√ Zaha Hadidot 1988-ban, a New-York-i MOMA-ben rendezetett dekonstruktivista kiállítás meghívottjai közé sorolta, ahol az építész csoportosan és önállóan (one-woman show) is kiállított. Az iraki származású brit építész kezdetben matematikát tanult Beirutban, a hetvenes évek második felében pedig építészetet Londonban, ahol Leon Krier, Jeremy Dixon és Rem Koolhaas tanítványa volt. 1976-78 során az OMA (Office for Metropolitan Architecture) csoportjához tartozott, majd saját irodát alapított. Ett√l kezdve oktatott is, az Architectura Assosiation-ben, kés√bb a Harvardon, Cambridgeben és a Columbián. Els√ nemzetközileg is fölt∫n√ munkája Japánban, Szapporóban valósult meg: a Monszun bár berendezése. ( Id√közben elbontották). Számos jelent√s nemzetközi pályázat els√ díját elnyerte, de épülete csak sokára, a kilencvenes évek elején (1993) épült föl, a németországi Wheil am Rhein-ben, a Vitra design központ számára. Ez a munka egyike a Vitra vállaltan experimentális épületeinek, amelyeket rendszerint világsztárokkal, pld Frank O. Gahry-vel vagy a portugál Alvaro Sizaval terveztetnek. Zaha Hadid itt a t∫zoltószertárat alakította ki. A MOMAbeli kiállitás óta Hadid a dekonstruktivista építészeti irányzat legjelent√sebb képvisel√i közé tartozik.

Carme Pinos (1954, Barcelona) Pinos születési helyén, Barcelonában végezte el az építészeti egyetemet, majd férjével, Enric Mirallessel közösen nyitottak irodát 1983-ban. Együttm∫ködésük válásukig (1992) tartott. Ezid√ alatt azonban több jelent√s épületet, így jó néhányat a Barcelonai Olimpia rendezvényei számára terveztek. Fiatal koruk ellenére hamar jelent√s munkákhoz jutottak és bizonyíthatták eredetiségüket. Így váltak az európai fiatal építésznemzedék vezet√ alakjaivá. Karrierjük sikerének küls√ feltétele volt, hogy a Franco halálát követ√ gazdasági felfutás idején Spanyolország egyik leggazdagabb régiójában, Katalóniában dolgoztak. A nyolcvanas évek közepén Barcelona a formatervezés és az építészet megújúlásának helyszíne, ahol a századel√ nagy katalán építészeinek hatása mostanáig elevenen él. Pinos és Miralles építészete sem mentes a heves érzelmekt√l, a díszít√kedvt√l, noha √k – távoli el√deikt√l, Gauditól, Jujoltól, Codericht√l eltávolodva – azt nem felületi, hanem szerkezeti elven érvényesítik. Több jelent√s munkájuk közül az igualadai temet√ (1991) emelkedik ki. Ez az építmény ugyanis gyökeresen újragondolja a temetkezésr√l és a halál európai ritusairól alkotott képzeteket. Az igualadai temet√ olyan mint egy hatalmas ásónyom, egyetlen nyitott seb a föld felszínén. Pinos és Miralles itt a land art által alkalmazott effekteket használja rendkívül eredeti módon: épit√anyagként kezelve nem csupán a finoman zsaluzott betont, hanem a követ, a rozsdásodó vassodronyt és a porladó földet is.


Eric Moss: Mondhatnád, hogy jó, meg kell találni azt a fickót, akinek 15 százalékkal több pénze van. Wolf Prix: Igen, de ez olyan, mint a sivatagban es√ért imádkozni. Lehetünk varázslók. Eltáncolhatok veled egy es√táncot. Frank Werner: Ha ilyen módon sz∫kítjük a problémát, azzal zárhatjuk a konferenciát, hogy a megrendel√k az igazi destruktívak. Nem te, hanem a megrendel√ – √k rombolnak szét mindent. Carme Pinós: az Igualada temet√je hagyományos tanyavilágban található. Megnéztem a diákjaimmal. Hihetetlen, hogy egy ilyen provinciális, távoli kis faluban a polgármester ilyen temet√t építtet. Németországban ez teljességgel elképzelhetetlen, a már említett okok miatt. De mindegy, megvalósult! Eric Moss: Úgy t∫nik nekem, hogy te belekezdesz valamibe, és várod az ellenállást. Egy lázadást! Carme Pinós: A mi országunkban sok a nehézség a mi munkáinkkal; a temet√ építését azért nyertük el, mert a zsüri építészekb√l állt, akik megértették a javaslatunkat. De a f√polgármesterrel való megbeszélés már a program interpretálása. Végig neki fontos dolgokról beszéltünk, statisztikákat emlegettünk, a halottak számát. Találkoztunk a falu lakóival, és az √ nyelvükön beszéltünk és dolgoztunk velük. A hagyományos kultúrával dolgoztunk, a mindennapi élet kultúrájával, csak másképpen interpretáltuk. Most már látják az eredményt. Frank Werner: Hadd tegyek fel egy másik kérdést. Úgy érzed, hogy tanítottad a megrendel√t? Carme Pinós: Igen. Eric Moss: Hazudott a megrendel√nek, ez minden, amit tett! Carme Pinós: Nem, épp ezt akarom mondani. Mindig kell interpretálni, a tervet, a helyszínt, játszani kell velük. Például nemrég részt vettem egy pályázaton, hogy a Mont-Saint Michelben uralkodó rettenetes állapotokat megoldjuk. A hely maga a borzalom. Meg akarnak szabadulni az autóktól, a turistáktól, de én meg akartam fordítani a tervüket. A turisták nem borzalmasak, a turisták fantasztikusak, az autók is rendben vannak. Ez a valóság. Egy történelmi emlékm∫ léte részint a turisták létének köszönhet√. Ez is a terv interpretálása. Az építészeknek cinkosságot kell vállalni a sorssal, játszani vele, dialógust teremteni. A mostani valóság éppolyan jó, mint az évekkel korábbi, csak most sokkal nehezebb. Mert régebben az építész a hatalom szolgája volt, és a hatalom nagyon egyértelm∫ volt – a vallásban és az arisztokráciában. A nagy-

polgárság sokkal összetettebb, kaotikusabb. Ennek a szolgálatába kellene most az építészetnek állnia? Wolf Prix: Megnyerted a pályázatot? Döntöttek? Carme Pinós: Nem. (Nevetés) Steven Holl: Szerintem a pályázatok kérdése nagyon fontos. Ha sikerülne konszenzusra jutnunk abban, hogy a pályázatok ne keveredjenek a… Lebbeus Woods: Hogy akarsz ilyen konszenzust elérni? Steven Holl: A versenyek lehet√séget szolgáltatnak arra, hogy az építészet egyáltalán megjelenjen. Páran közülünk, mint Bernard Tschumi, szerencsések, hogy végig tudták kínlódni, hogy a gy√ztes terv az eredeti elképzelések szerint valósuljon meg. Ha mi építettük volna az American Memorial könyvtárat Berlinben, radikális épületet hoztunk volna létre a fennálló adottságok mellett, de beleavatkoztak.1 Wolf Prix: De ez nem véletlen. Steven Holl: Ez a f√ dolog, mert a versenyek lényege, hogy irányítás, kormányzás nélkül jön létre építészet; a demokratikus megvalósítás módja. A pályázatokat, a gy√ztes terveket tisztelni kell, és meg kell √ket valósítani. Egy hamis pályázat ügye, mint a Ronacher színház esetében Bécsben, az egész egy csalás.2 Peter Noever: Ez teljesen megszokott Bécsben. Más országokban is eléggé hasonló a helyzet. Zaha Hadid: Nem minden pályázat csalás. Nem kell úgy benevezni, hogy muszáj nyerni. A pályázatokon nagyon sokat lehet tanulni. Az egyetlen lehet√ség, hogy megengedd magadnak, hogy újra ártatlan legyél. Szerintem ez nagyon fontos. Persze nagyon fájdalmas megnyerni egy tendert, és végignézni, hogy az épületet más csinálja meg. Nemrég egy németországi gyárban voltam, amely Stirling néven m∫ködik.3 Nem Stirling tervezte, hanem az √ irodája és Walter Nageli közösen. Ezt a pályázatot valaki más nyerte meg. A megrendel√ döntött úgy, hogy nem az els√, hanem a második helyezettet választja. És a második igazából jobb volt az els√nél. Tehát mindig van valami irónia ezekben a helyzetekben. De nem gondolom, hogy a pályázás kérdése alapvet√en negatív lenne. Steven Holl: Nem, Finnországban például minden középületet pályáztatnak, és eléggé korrekt a megvalósítás is, de csak finn építész vehet részt. Zaha Hadid: Angliában nincs elég pályázat; Németországban, Franciaországban, Svájcban legalább van, de Anglia nem így m∫ködik. A terepet egy bizonyos szövetség uralja – szabadk√m∫ves páholy –,

100


zárt ajtók mögött m∫ködik, a lehet√ségek nagyon nie? Nekem személyes meggy√z√désem, hogy az kevés ember közt osztódnak el. A nyilvánosságnak egész világon minden építésznek provokat√rnek kell lennie. Vagy vissza kell térnünk az ötven évvel ez nincs is befolyása. Wolf Prix: De Steve, nem gondolod, hogy nem el√tti felfogáshoz, mely szerint az építészet fegyver? Wolf Prix: Oké. Elmondom, mik vagyunk. Fizevéletlen, hogy a tervedet elutasították? Steven Holl: Szerintem véletlen volt. Mert ha tésnélküli Forma 1-es versenyz√k. Megvannak a köNagelt nem választják építési szenátornak – mert reink, nagyon, nagyon gyorsan vesszük be a kanyaez a politikai lépés az egész folyamat közepén tör- rokat, és nem tudunk bánni az élet és a halál köztént, miután már megnyertük a versenyt –, az épü- ti egyensúllyal az építészetben. Sokan, a teljes poletet megépítették volna. Még a könyvtárosok osz- puláció kb. két százaléka nézi ezt a cirkuszt, de a tatlan támogatását is bírtuk. Szavazást írtak ki az kultúrára nincs igazán hatásunk. A kultúra, mint épületr√l, megkaptuk a szavazatot, de Nagel eltit- egy elefántcsorda trappol végig az épületeinken, kolta az információt, kiírt egy vicc-pályázatot, és le- mialatt mi csak vezetünk, nagyon gyorsan és veszgyilkolt minket. Tervezési módszerünk tulajdonképpen egy feszültséggel élyesen. Thom Mayne: De Wolf, Wolf Prix: Ez egy görcs teli összetett terület robbanómagjának megközelítése. Ezek a feszültségek egy robbanékony pillanatban kul- ez nem is fog megváltozni, személyes döntése. Steven Holl: Igen. Én is minálnak, amikor mindent, ami addig az építészeti sza- amíg meg nem határozunk útjában állt, félrelökünk. egy programot, amely a hiszek a sorsszer∫ dolgok- badság Ebben az els√ fázisban minden, a szituációból fakadó ban. esetlegességet – klisék, irányelvek és szabályzatok, nor- személyes vágyakon túl kapcsolatot tud teremteni. Lebbeus Woods: Azt mák és funkciók – kizárunk. Wolf Prix: Talán ti, tanhiszem, ez a beszélgetés Az elképzelés racionalizálása és felépítése, amire a vakezd oda jutni, hogy kinek lós építési folyamatnál van szükség, képezik a második árok. Thom Mayne: Ki kell fekellene melyik épületet fel- fázist. 1978 óta fokozatosan rövidítettük és sz∫kítettük le az ehjeznetek egy tágabban érépítenie. hez a tervezési fázishoz szükséges id√t, anélkül hogy véWolf Prix: Nem, Leb, ez giggondoltuk volna, hova fog ez vezetni. Eszerint egy telmezett pozíciót, másképis csak azt bizonyítja, hogy ideig csak beszélünk a tervr√l, anélkül, hogy kézzelfog- pen senki nem fog ezzel foglalkozni, teljesen jogovan kapcsolat a engedel- ható, térbeli következményekben gondolkodnánk. egyszercsak megjelenik egy terv. A falon, az asztasan. Mert ez a ti privát, mes és az ellenszegül√ dol- Aztán lon, egy darab papíron: valahol. És mindig, ugyanakkor személyes világképetek. gok és az ellenszegül√ dol- elkészül egy makett (de nem túl nagy hangsúllyal). gok eltörlése között. Így m∫ködik ez: a Coop Himmelblau egy csapat. Ketten Nyolc emberetek van, aki Nemrégiben New York- vagyunk. Amíg rajzolunk, az építészet szavakban fejez√- egyetért veletek. Wolf Prix: Épp ez az, ban a Cooper Union egy be- dik ki; a rajzot aztán a három-dimenziós makett meséli el. (Bár nem tudjuk bizonyítani, szilárd meggy√z√désünk, amit mondok. Ez privát mutatóján a vállalkozód (Eric) – okos fiú – egy órán keresztül próbálta bizo- program. Tehát elveszítettünk minden… Peter Noever: De az a kérdés, hogy baj-e, ha nyítani, hogy mennyire a helyes vonalon van, hogy pénzt tud csinálni a dolgaidból és így tovább. Én csak vesztünk ezen a ponton. Amit te mondtál, Wolf, az azt kérdem magamtól, ha ez ilyen könny∫, és ennyire er√-játék. Annak kérdése, hogy mi köze az építésokat lehet vele keresni, miért nem példa ez a töb- szetnek a m∫vészethez. Ha m∫vészetet hozol létre, bi vállalkozónak? Ez nagyon ijeszt√… Az építészek nem foglalkozol azzal, hogy elfogadják-e vagy sem, csak folytatod a munkádat. Ez problémás lehet az engedelmességét juttatja eszembe. építészetnél, mert avantgarde akar lenni, m∫vészet akar lenni, aztán meg hatalomra van szükség, hogy REPRÍZ: AZ ÉPÍTÉSZ SZEmindez létrejöjjön. Határvonalon, pengeélen táncol az egész. REPE VAGY HATALOM ÉS Eric Moss: Tisztelettel teszem hozzá, hogy van TELJESÍTÉS óriási adag önsajnálat az autóversenyz√ analógiában, bármilyen romantikus is; nagyon vonzó arra rank Werner: Szeretnék visszatérni a kérdéshez, gondolni, hogy egy Porschéban száguldozol, vagy miszerint mi ma az építész szerepe? A hatalmasak hogy felrobbantod magad. Olyan ez, mint a Brueghelügynöke vagy olyasvalaki, aki neutrális tereket ter- festmény, ahol Ikarosz leesik, és senki nem foglalkovez neutrális embereknek? Provokat√rnek kell len- zik vele.

F

101


Carme Pinos és Enric Miralles

102


103


Eric Moss: Tehát abba kell hagyni. Wolf Prix: Igen, kiszállunk. Ezután a konferencia után kiszállunk. (nevetés)

Lebbeus Woods: Err√l festményeket csinálnak. Eric Moss: De az igazság az, hogy Kafka is nagyon megszenvedte, mire nyomtatásba kerültek a m∫vei, és így volt ez Nietzschével is. Ti csak azt mondjátok, hogy milyen könny∫ festeni, milyen könny∫ írni, egyedül építésznek lenni nehéz. Ez lehetetlenség. Ez nem igaz. Wolf Prix: De kedves barátom, mi nem írásról beszélünk, nem zenér√l beszélünk. Mi itt most az építészetr√l beszélünk. Eric Moss: Minden kreatív ember ugyanolyan nyomás alatt él. Wolf Prix: Igen, tudom, tudom, de most az építészetr√l van szó, nem az irodalomról. Nem is a zenér√l. A zene sokkal nehezebb, mert ott jónak kell lenned, hogy a csúcson legyél. Hála Istennek, nekünk nem kell. Folytasd, Eric. Eric Moss: Én azt mondom, hogy nehéz, ha ki akarsz hozni valamit, ráadásul érintetlenül, s eközben nem akarsz szót fogadni senkinek. Wolf Prix: Mondj erre egy példát! Eric Moss: Példát mire? Wolf Prix: Arra, amir√l beszélsz! Eric Moss: Nagyon jó példát fogok hozni, olyat amit te is ismersz, ami bizonyos írott anyagok kiadásához köt√dik, és senki se akarja kiadni. Nem is fogják. Pont. „Ki az ügynököd? Mennyire vagy híres? Ki vagy? Mi a tárgy? Nem tudjuk, mi a tárgy! Vallás, történelem? Gyere vissza, amikor már híres vagy, és akkor ki fogunk adni.” Nincs különbség! Vigaszom számodra, hogy mindenkinek, aki azt csinálja, amit akar, meg kell harcolnia ezt a problémát. A tény, hogy Coop Himmelblau tet√téri ügyvédi irodája felépült. Wolf Prix: Az jól sikerült dolog volt! Eric Moss: És aztán? Pár jó dolog és… Wolf Prix: Hadd emlékeztesselek arra, hogy tavaly Steve Holl és én zsüritagként iskolákat, kórházakat, más dolgokat kerestünk a P/A díjra. És semmi ilyet nem találtunk, mert a teljes anyag szar volt. Err√l beszélek, semmi másról. Nem gyászolom, hogy nem kapunk több támogatást, ez a rossz értelmezése annak, amit mondtam. Szembe kell néznünk a ténnyel, hogy a szélen vagyunk. Nem mondom azt, hogy ez jó vagy rossz, mindössze azt mondom, hogy a szélen vagyunk, és nincs befolyásunk. Eric Moss: Így aztán? Wolf Prix: Így aztán újra kell gondolni, hogy mit csinálunk. Eric Moss: És milyen eredményre jutottál? Wolf Prix: A javaslatom az, hogy ez az építészet vége.

REPRÍZ: AZ ÉPÍTÉSZET NYILVÁNOS DIMENZIÓJA AZ EGZOTIKUS TERVVEL SZEMBEN

L

ebbeus Woods: Hogy a Peter Noevel által kitalált fordulattal éljek, mi mind képesek vagyunk arra, hogy egy bizonyos szinten „egzotikus projekt-készít√kként” funkcionáljunk, vagyis m∫vészek legyünk, akik valami véletlen szerencse folytán kipréseltek maguknak egy olyan egzotikus munkát, amely nagy publicitást kap. Mindenki azt mondja, hogy ez a valaki nagy építész-m∫vész, mégis a világ viszonylag zökken√mentesen megy tovább anélkül, hogy megjegyzést tenne erre a bizonyos egzotikus projektre. Ezért szeretnék magamnak feltenni egy kérdést a jelenlev√k el√tt: nem kizárólag az vonzó az építészetben, hogy egzotikus projekteket készítsünk? Vagy az a vágy, hogy jelenvalóvá tegyük az építészetben lakozó nyilvános, egyetemes dimenziókat? És ezt hogy hozod össze az egzotikus projekttel, melyet a véletlen szerencsének köszönhet√en most megvalósíthatsz? Szerintem ez a fontos kérdés – egyébként ez csak jól sikerült próbálkozások sorozata. Wolf Prix: Mi vagyunk a jól sikerült próbálkozások területe, be kell vallani. Steven Holl: Nem hiszem, hogy így lenne. Lebbeus Woods: Mi a te projekted nyilvános dimenziója? Steven Holl: Ez az a pont, ahol Lebbeus és én eltér√ véleményen vagyunk. Én azt vallom, részt kell venni a programban, rátenni a kezed, és csinálni vele valamit – mint a berlini könyvtárnál a böngész√hálózat ötlete. Ezáltal a könyvtár minden belép√ számára nyitottá vált volna; vagy Velencében a Palazzo del Cinema projektnél az óriási nyilvános grotto ötlete, ami visszaadta volna a közteret a Lido népének4 – ez a része a programnak nagyon fontos nekem. Wolf Prix: Most már tudom, miért vesztetted el a könyvtár-pályázatot. Biztos vagyok benne. Végül a berlini tisztvisel√ tudott azzal érvelni, hogy nagyon veszélyes lenne kinyitni a teljes könyvtárat, merthogy satöbbi, satöbbi, satöbbi.

104


Steven Holl: Ez a pesszimista néz√pont. Leb kér- tetében beszélni; a várost kizárólag kisebbségek aldésére az egzotikus projektet illet√en azt válaszo- kotják. Ez átvezet egy másik kérdéshez, ami valójálom, hogy tulajdonképpen minden projektnek van ban az idioszinkretikusat helyezi el√térbe az egyséegy kapcsolati helye. Japánban, Fukuokában csinál- gesítés ellenében, amir√l Leb beszélt. tunk egy lakásépítési projektet, ahol nem voltak faTudnunk kell, hogy a helyzetünk kisebbségi, nem lak, illetve minden fal forgó volt, új hálószobákat le- többségi, ezért fontos ez a vita, mivel egy nagyobb hetett elvenni, illetve hozzáadni. Ennek van valami perspektívába helyezi a mi pozíciónkat. köze a lakásügy problémájához. Nem kell többezer Lebbeus Woods: Igen, de miféle kisebbségr√l lakóegységet létrehoznod, hogy hatással lehess a vá- beszélsz? rosi lakáskérdés várható dimenzióira. Thom Mayne: Számuk szerinti, gazdasági, etniWolf Prix: Ez igaz. kai vagy akármilyen kisebbségekr√l. Los Angelesben Lebbeus Woods: Álljunk meg egy pillanatra. mintegy 120 különböz√ nyelvet beszélnek. Mind a munkáink, mind a beszélgetéseink során naLebbeus Woods: De hadd rakjam össze, mir√l gyon sokszor hivatkozunk hogy minél er√teljesebben éli át a tervez√ a tervet, an- van szó. Akkor itt igazából a század elejére, ezt lássuk nál él√bb lesz a megvalósult tér.) az egzotikus projektr√l van be mindannyian. De ha Az elmúlt években arra lettünk figyelmesek, hogy lassan szó, hogy a kifejezéssel éltényleg megnézzük, mi volt de biztosan elkezdtük a tervek szóbeli magyarázatát a jek? Hogy lehet, hogy a gesztikulálásával hangsúlyozni. Párizs és Bécs száakkor, hát tényleg nem a kezek kisebbségek kiemelése nem mára készült projekteknél vettük észre, hogy a testbemeglév√ kapcsolatrendszer széd volt, ami a legjobb rajzot és az els√ makettet létre- kooptálja az építészetet a elfogadásáról van szó. A hozta. kor legfrissebb divatjába? modern építészet minden Thom Mayne: Nem érSivatagi vihar ígérete új kapcsolatrendtem, mir√l beszélsz. Az „ega háború, aminek a borzalmait csak a médián kereszszeren alapult. Ez volt a Ez zotikus projekt” nem mond tül érzékeltük, s melynek valósága ezért csak médiavafeltétele annak a munká- lóság, ugyanúgy viszonyul az aktuális realitáshoz, mint a nekem semmit. nak, annak az egész meghírdetett, meg nem épített projektek egy megvalóLebeus Woods: Jó, ez sult épülethez. eposznak, ami végigvisszolyan termék, amely csak hangozta az egész századot. Nem mindig fontos architektúrát építeni. De van, ami- egyszer létezik. életbevágó. A kézzelfogható, három-dimenziós épíEz az egész az emberek köz- kor Steven Holl: …mint egy tészeti alkotások iránti általános érdekl√dés folyamatoti újfajta kapcsolat ígéreté- san csökken. Ez a fej és a test, illetve a gondolat és a léte- emberi lény. re támaszkodott, egy új zés szétválasztásának eredménye. Az agy m∫ködési terüLebbeus Woods: …egy letévé a virtuális tér kezd válni. társadalmi szövetre. Hol nem építészeti közegben. van ez ma? Hol jelenik ez Az ilyesfajta „mentális” építészet ellenáll saját megvalóThom Mayne: Az analósulásának. Ellenpontként viszont nem a töredezett formeg ebben a vitában? Nem gia tehát az, hogy itt a saját hallom sehol. Csak embereket hallok, akik megpró- személyiségünk egzotikus? bálnak ehhez alkalmazkodni, egzotikus projektek reLebbeus Woods: Pontosan. ményében. Steven Holl: Ez az egzotikus munka lehet az alThom Mayne: Ha kitágítjuk ezt, és a politikába kalom az individualitás visszaállítására. Tegnap meghelyezzük át, azt mondanám, hogy a század els√ fe- néztem az 1932-es Werkbundot, és teljesen meglében az egységesítés eszméjét el√segít√ paradigma döbbentett, mert Stuttgartban legalább voltak kis volt érvényben, mely teljesen a szociális és demok- különbségek, itt Bécsben viszont mindenki ugyanratikus intézmények nagyon progresszív és idealis- azt csinálja. Teljesen betartják az el√írásokat. Valata eszméjéhez köt√dött. Ez globális paradigma volt. hogyan mind ebben az ideológiai keretben hittek. A század második felében teljesen másfajta gondoMára ez teljesen megváltozott. Az egyedi érvélatkör jött el√, mely az egységesítés másik oldalát nyesítése nagyon fontossá vált. Ez az egyetlen, amit feszegette – a különbségek elnyomását. Tulajdon- a lakásépítéshez hozzá tudunk tenni, igaz, jelentékképpen ugyanazokról a szociális, demokratikus in- telen mértékben: individuális terek közbeiktatását, tézményekr√l beszélünk, azzal a különbséggel, ho- az idioszinkretikust. Ezt te egzotikusnak nevezed, de gy ez már nem a többség, hanem a kisebbségek szá- szerintem ennek pozitív dimenziói vannak. mára biztosít els√bbséget. Zaha Hadid: Szerintem ezt a századot a tizenkiLos Angeles például az egyik város, ahol éppen ez lencedikt√l a tömegkultúra megjelenése különböztörténik. Los Angelesr√l nem lehet többségek tekin- teti meg. Alapvet√en a tömegek lettek a megren-

105


Steven Owen Moss

106


107


del√k, s ezért el kellett kezdeni tömegek elhelyezésében gondolkodni, függetlenül attól, hogy egy városközpontról, közterekr√l vagy a lakosság elhelyezésér√l volt szó. Hiszek abban, hogy a két világ – az egyes megrendel√é és a tömegeké – tud együtt létezni. Ha elmész Berlinbe, a 20-as, 30-as évek olyan utópikus lakótelepeit láthatod, mint a Gross-Siedlung Britz, és emellett ott van Luckhardt és Anker két gyönyör∫ háza. Mind ugyanabból a korszakból származnak, és mind jók. De tényleg azzal kell foglalkoznunk, hogy hogyan tudjuk a tömegeket jól elhelyezni, mert alapvet√en nekik kell megrendel√vé válniuk. Nézzük meg a jöv√t: hogyan fogunk élni a huszonegyedik században, mit jelent majd akkor a munka fogalma? Ha kevesebb munkanappal számolunk, akkor mit fognak kezdeni az emberek a fennmaradó idejükkel? Milyen tereket fogunk kialakítani ehhez a kulturális változáshoz? A kultúrának ez az eltolódása elkerülhetetlen, ez Angliában nagyon látványos. Amikor tizenöt éve megérkeztem Angliába, alig volt néhány indiai, nagyon kevés fekete, és ez mára teljesen megváltozott. A város használata is megváltozott. Tizenöt évvel ezel√tt a hétvégén minden angol vidékre ment, a város kiürült. Ma vasárnaponként sokkal jobban tele van a város, mint hétközben, mert a kívül lakó kisebbségek ilyenkor jönnek be. Thom Mayne: Ez engem Los Angelesre, Mexikó második legnagyobb városára emlékeztet. Zaha Hadid: Tudom, hogy ez még el fog tartani egy ideig, de ezt az irányt kell tartani. Tudom, hogy a kép nagyon sivár. Eric Moss: Valójában elég hervasztó, ha így beszélsz róla. Lebbeus Woods: Én nagyon örülök, hogy Zaha így beszél! Eric Moss: Ha megnézed, mi van Los Angelesben a lázadások után, ha egy kicsit körbejársz a környéken, érintetlen háztömböket találsz, aztán egyszercsak elérsz a koreai üzletekig, azok meg teljesen szét vannak égve. Hihetetlen, hogy ilyen ellenségeskedés van az emberek között. Ez sok szempontból nagyon ellenséges város. Amerika, de már Európa sok városa is ugyanezekkel a problémákkal küzd, iszonyatosan sok a feszültség. Ez olyan, mint a városok balkanizációja. És amikor az el√bb arról beszéltetek, hogyan találjuk meg a életformát a huszonegyedik században, akkor ez kizárólag a fehér középosztályról szólt.

Zaha Hadid: Ezt nem hiszem. Eric Moss: Nem hiszem, hogy bárki is foglalkozna azzal, hogy a bels√ negyedekben hogyan fognak majd élni. Zaha Hadid: Szerintem ideje lenne lecsendesíteni az egóinkat és esetleg egy olyan ügynökséget létrehozni, amelyik a lakásüggyel foglalkozik. Megint London jut eszembe, az építészeti szövetség. Iskolaprogramjaik vannak, amelyek a lakáskérdéssel foglalkoznak. És az egészet a legbanálisabb, legszörny∫bb módon csinálják. A Harmadik Világ lakáskérdésével foglalkoznak – nincs értelme annak, hogy a Nyugat leereszked√en a Harmadik Világ felé forduljon. ◊k is tudnak érdekes dolgokat csinálni. A kísérletezgetéseknek nincs még vége. Én azt mondom, nézzük meg ezeket a nagyon alapvet√ programokat. Nem azt mondom, hogy azonnal építsük meg √ket, csak nézzük √ket meg. Eric Moss: Nagyon egyetértenék ezzel abból a szempontból, hogy egy egyedi építész ráteszi a kézjegyét egy lakótelepre, ideértve mondjuk egy mozgó falat, aminek lenne valami hatása, megmozgatná kicsit a lakásügy kérdéskörét. De ez az egész viszonylag kevés építész közt és viszonylag sz∫k keretek közt zajlik. A probléma mértéke bizonyos érdekcsoportok figyelmét igényelné, s erre nem ígérkezik lehet√ség – politikai érdek, gazdasági érdek és a prioritás biztosítása a problémás területek számára. Ha megfigyeled, hogyan beszélnek az emberek a Los Angeles-i pusztításról, mindenki hazudik. Vagy azt mondják, hogy meg se történt, vagy, hogy azért történt meg, mert gyengék az erkölcsök – senki se foglalkozik a probléma lényegével. Ezért társadalmi vagy urbánus szempontból érthet√ lenne végtelenül pesszimistán viszonyulni ezekhez az amerikai városokhoz. Ez persze nem zárja ki, hogy eközben érdekes dolgok történjenek, ami az optimizmus jele a sötétségben. Zaha Hadid: Ez sem itt, sem ott nem így van. Valakinek célirányosan kellene foglalkoznia sok-sok témával. Jó, most elég rossz a helyzet, de nem hiszem, hogy arra kéne számítani, hogy így is marad. Ki kell találni, hogyan tudnánk ezen változtatni, és lehet, hogy nem leszünk sikeresek, de én biztos vagyok abban, hogy húsz év alatt az oktatáson keresztül elérünk valamit. Ez nem történik azonnal. Eric Moss: Az az érzésem, hogy a problémák közepébe, illetve ahhoz a ponthoz próbálsz jutni, ahol tehetsz valamit. Minden mással szemben ez a dolog közös lehet mindannyiunkban: a hajlandóság arra, hogy tegyünk valamit.

108


Zaha Hadid: Szerintem lehet a személyes építéÉn egyáltalán nem úgy közelítettem volna meg az szeti rögeszmékkel és a tágabb társadalmi kérdések- L. A. vitát, mint te tetted, Eric. Azt mondtam volna, kel párhuzamosan foglalkozni. hogy rengetegen foglalkoznak a dologgal, ez teljesen Eric Moss: Nagyon szívesen elhinném, ha bármi rendben van. Hihetetlen eltérés van a gazdagok és jelét fel tudnád mutatni annak, hogy ez lehetséges… a szegények között, a legnagyobb a húszas évek óta: Zaha Hadid: Szerintem lehetséges. az USA teljes lakosságának egy százaléka ma akkoPeter Noever: Amit Zaha említett, az inkább az ra vagyonnal rendelkezik, mint a többi kilencven. építészet új definícióját érinti. Ahogy figyelem a vi- Ez rasszista kultúra, és mi még mindig nem néztünk tát, lehet, hogy a projektek annyira radikálisak, ezzel szembe. Ez nyílt vita, nem kell feltétlenül épíahogy gondoljátok. Arról beszélünk, ami nagyon tészettel foglalkoznia, ez politikai témájú beszélgeromantikus, és hogy mit kereshetnénk. Másrészr√l tés. De ebben részt kell venni ahhoz, hogy az építéviszont lehet, hogy senki sem érti ennek az építé- szet szerepének kérdéséhez hozzá lehessen szólni. szetnek az üzenetét. Wolf Prix: Thom, irodalomról beszélsz?! Ebben az építészetben mák, tagadás vagy eltolódás jelentek meg, hanem olyan Thom Mayne: Termésemmi elitista sincs. A pro- terek, melyek egyszerre érthet√ek befogadhatatlanok. szetesen nem. jektek – amelyeket csinálWolf Prix: Arról beszéTestünk feloldása a városba tok – lakótelepek, mind tölek, hogy egy testet egy épelkezdtünk New York és Berlin számára projekmegek számára készülnek. Amikor ített teren vezetünk át. teken dolgozni, a városok arcai, formái hihetetlenül leEbben az értelemben nem tisztultak számunkra. A városok vonalait, felületeit egy Thom Mayne: Nézz véegzotikusak a munkák, csak Coop Himmelblau csoportkép fölött kezdtük kitalálni és gig ezen a csoporton. Ti annyiban, hogy egyediek és megrajzolni. Szemeinkb√l lettek a tornyok, homlo- nemcsak végrehajtotok egy kis lépték∫ek. A probléma kunkból hidak, arcunkból a tájak, a trikóink alaprajzok. konstrukciót, részt is veszúj szerkezetek vonalai, felületei, makettnek megépítaz, hogy ha túl nagy komp- Az tek benne. ve egyre tisztábban jöttek el√; három dimenzióssá válromisszumokat köttök – tak, elkezdtek árnyékot vetni. Wolf Prix: De Thom, ha mert frusztrálódtok egy id√ Imádunk tervezni, láthatatóvá tenni egy város láthatat- elmenekülünk a publikáután, és úgy t∫nik, a többiek lan, valós vagy lehetséges vonalait, er√tereit. ciók vagy meg nem valósíis egyre nagyobbakat köt- Éppúgy, mint épületeket építeni, és azok – állandóan tott rajzok elefántcsontnek –, akkor megvan annak mozgó – árnyait. tornyába… Coop Himmelblau a veszélye, hogy megölitek Thom Mayne: Itt nem a a saját munkátokat. Mindannyian ismertek vagytok, publikációkról van szó, hanem a saját munkátokról, elég nagy sztárok, a magazinok a ti munkáitokkal van- és ha hozzászóltok ezekhez a problémákhoz, vagy új nak tele, de senki se éri el a közönséget. Lehet, hogy ötletekkel álltok el√… ez a média, a publikációk hibája. Wolf Prix: Úgy gondolod? Thom Mayne: Lehet, hogy ez közös mindanyThom Mayne: Nem a publikációkról beszélek, az nyiunkban. másodlagos. Wolf Prix: De Peter, nem bizonyos klímáról van Peter Noever: Ti most itt a status quóról beszélitt szó, amely lehet√vé teszi, hogy az építész megva- tek. Arról, hogy semmit sem lehet csinálni vagy csak lósítsa az elképzeléseit? Néha meg tudod csinálni, nagyon nehezen. De ez nem fog segíteni. Ezt minnéha pedig lehetetlen. denki tudja, aki itt ül. Még mindig úgy gondolom, hogy er√s jobbratolóEric Moss: Valójában nagyon érdekes az, amir√l dás van, reakciós politikai terep, amely lehetetlen- szó van. Wolf ugyanis azt mondja, hogy ha nem tuné teszi az építészeti kísérletezgetést. Ha olyan rend- dod megépíttetni, elbuktad. Thom szerint viszont, szereket nyitsz meg az építészetben, amelyek nyílt ha nem tudod megépíttetni, amellett hogy odamész könyvtárat tesznek lehet√vé, a politikai rendszer ne- és szavazol rá, még mindig beszélhetsz róla, írhatsz, met mond rá. Nem tudom, hogy lehet ez ellen har- rajzolhatsz, míg egyszer csak valaki elkezd foglalkozcolni, talán csak emigrációval. ni vele, és megcsinálja. Peter Noever: De hova? Hova mennél? Wolf Prix: Ha el tudsz egy filmet mondani, nincs Thom Mayne: De Wolf, nem az a helyzet, hogy értelme megcsinálni. Ha el tudsz mondani egy archiezt az egész vitát megvalósult épületekre alapo- tektúrát, nincs értelme megcsinálni. Én még mindig zod? Pedig nincs lehet√ség minden ötlet megvaló- azt gondolom, hogy a megépített architektúra egy sítására… réteget tesz hozzá a társadalomhoz.

109


Zaha Hadid 110


111


Thom Mayne: Persze, hogy hozzátesz. Eric Moss: Ezt senki sem vitatja. Lebbeus Woods: Én mondjuk vitatnám, de most nem fogom. Zaha Hadid: Nekem mindegy, hogy meg van-e építve vagy sincs, egyik se fontosabb a másiknál. Nagyon sokat lehet tanulni a tervezés során, és ennek célja van. Wolf Prix: Zaha, nem oszt, nem szoroz, hogy meg van-e építve vagy sem. Nem ez a kérdés. Csak szerintem új élményt jelent. Zaha Hadid: Hát persze. Wolf Prix: Hát err√l beszélek. Zaha Hadid: Wolf, én megértem a dühödet, egyet is értek vele. Wolf Prix: Ez nem düh… Zaha Hadid: Megértem, mivel rengetegszer vagyok dühös nagyon hasonló dolgok miatt. De nem engedhetjük meg magunknak, hogy ilyen dolgokra menjen el az energiánk. Vissza kell vezetnünk. Wolf Prix: Zaha, ne keverd össze az agresszív beszédemet egy projekt elvesztése miatti dühvel. Zaha Hadid: Eszembe sem jutott. Szerencsésebb vagy mint én, mert én Angiában élek, ami már eleve nehezít√ körülmény. (nevetés) Sokkal rosszabb, mint Ausztria, mindent egybevéve. Ezért értem a dühödet. Csak azt gondolom, hogy meg kell próbálni pozitívan menni el√re. Wolf Prix: Egyetértek. Zaha Hadid: Erre persze nincs receptem, de olyasvalami lesz, ami el fog egy ideig tartani. Ezzel kapcsolatos az is, hogy szükség lenne arra, hogy más szakmákból és generációkból érkez√k közt eszmecsere alakuljon ki. Wolf Prix: De még a demokráciának is megvannak az eszközei, hogy a cenzúra révén a gondolatokat kiirtsa – bár nem tudatosan. Az nem véletlen, hogy √, meg √, meg √ nem építhet. Ott van ugyanis a titkos cenzúra, amelyet ízlésnek hívnak. Az általános érvelés pedig az, hogy „nem szeretjük ezeket a fazonokat, mert nem tudnak építeni, ez így túl komplikált, beázik”. Thom Mayne: De Wolf, ez már kétezer éve így megy. Az emberek mindig szívélyesek voltak a normatívval szemben. Ez mindig így volt. Lebbeus Woods: Ismerem a munkáidat Thom, és tudom mennyire kompexek. De talán a megrendel√vel való bánásmód, amivel nekem nem kellett foglalkoznom, hozta létre ezt a nyelvet, ezt a finom kötéltáncot – mondjuk így – a vev√ kielégítése és saját szempontjaink érvényesítése közt?

Említetted a CIAM-ot és az X. Csoportot. Kíváncsi vagyok, mi lenne, ha az itt lév√k is nyilatkozatot adnának ki – tudom, hogy nem fog megtörténni, mert nem készültünk rá. De ha létrejönne valami polemikus állítás, ami az építészetnek érvényt szerezne, ahelyett, hogy mindannyian egyenként próbálnánk ezen végigbajlódni, az sokkal radikálisabb álláspont lenne. De azt érzem, hogy mind egyedül, elszigetelten vívjuk a kis küzdelmeinket, próbálunk trükkökkel – Eric szavaival: hazugságokkal – haladni el√re. Ett√l nem kollektív ez az egész folyamat. Zaha, imádtam, amit mondtál, szerintem teljesen igazad van. Nekem is az a megérzésem, hogy kapcsolatot kell találni saját egyéniségünk és más emberek között; nem tudom hányról van szó, tömegekr√l nem beszélhetünk, de másik emberekr√l igen. Ha nem hirdetünk ki valamilyen állásfoglalást, ez is elszigetelt kis eseményként végz√dik. Thom Mayne: A következ√ kérdés, hogy ez egyáltalán lehetséges-e. Lebbeus Woods: Ez persze vita tárgya, de szerintem az. Az a gondolat, hogy minden egyén próbál valami hasznos munkát csinálni a világban, az tulajdonképpen az egyedek közösségének az alapja. Zaha Hadid: Ismét azt gondolom, hogy megmaradhat az egyedi identitásod, miközben egy közösség része vagy. Csak természetesen kell viselkedni – megtartani az identitást, és részt venni a közösségben. Lebbeus Woods: Természetesen, csakhogy milyen közösségr√l van itt szó? Zaha Hadid: Nem egy építészekb√l álló munkacsoportra gondolok. És egy manifesztumot nem lehet egy nap alatt létrehozni. De pár ilyen találkozó alatt igen. Lebbeus Woods: Remélem, létre is jön pár ilyen találkozó alatt. Thom Mayne: Ez az egyetlen esély, hogy az építészetet demarginalizáljuk. Lebbeus Woods: Mert az itt lév√knek hatalmuk nincs, de van bizonyos tekintélyünk. Az újságok megírják, hogy mit csinálunk, az emberek arról beszélnek, hogy mit mondtunk. Lehet, hogy Wolf nem ért ezzel egyet, de igenis van bizonyos tekintélyünk. Ez csak azon múlik, hogyan tudunk ennek érvényt szerezni, és nemcsak arról van szó, hogyan vállalunk kompromisszumokat, hogy könnyebben beleférjünk a következ√ kínálkozó résbe egy célszer∫ kis mozdulattal. Wolf Prix: De magyarázd már meg nekem, kik fölött áll az a tekintély, amelyr√l beszélsz? Diákok?

112


Lebbeus Woods: Nem, nem, nem. Gondolatok fölötti tekintélyr√l.

Eric Moss: Miért hívott fel? Frank Werner: Hogy tiltakozzon. Eric Moss: Szóval te hívtad √t. Frank Werner: Nem, √ hívott. Írtam neki egy levelet, és attól félt, hogy közzéteszem. Thom Mayne: El kell mozdítanunk a vitát. Korábban olyanokról beszéltünk, hogy: „így jutsz be az épületbe, és így jutsz ki bel√le.” Csináljunk bel√le politikai vitát, olyat, amelynek a vállalkozáshoz is köze van. Lebbeus Woods: Látod, ez a probléma. Ha a megrendel√i programhoz illeszkedve próbálod meg eladni az ötletedet, akkor vesztettél. Vannak kivételek, de százból kilencvenkilencszer veszteni fogsz. Nem tudod eladni azon az alapon, hogy a jó dizájn gazdaságosabb. Mert nem az! Más alapokat kell találni. Itt már nemcsak a bejárat és a kijárat hatékonyságáról van szó, Thom. Nem mondhatod, hogy jobban m∫ködik. Esetleg nem is m∫ködik jobban. Ha tényleg kritikus darabról van szó, azzal az fog történni, mint Richard Serra szobrával a Federal Building Plazában New Yorkban. Egyszer∫en lebontották, mert megakasztotta a gyalogosok közlekedését. Sértette a hatékonyság elvét. Tehát amint a megrendel√ programjával érvelsz, vesztettél. Nekünk saját programot kell kialakítanunk. Zaha Hadid: Én azt mondanám, hogy van köztünk egyfajta nagylelk∫ség. Lehet, hogy kritikusak vagyunk egymás munkáival szemben, de közben a földinek kijáró nagylelk∫séggel m∫ködünk. A kölcsönös támogatás lehetséges. Eric Moss: Ez a bajtársias érzés szerintem is létezik, és nagyon er√sen. Engem ez visz el√re, mert egyébként kilátástalan lenne. Nekem ez a legfontosabb az ilyen konferenciákon. Nem tudni pontosan, hogy ez csak vigasz-e, de segít. Ha körülnéznél és megkérdeznéd, honnan valók a megrendel√k – az újak, akikr√l Peter beszélt –, egyfajta államiság-kérdéshez is eljutnál. Peter mondta, hogy talán az állam hozza majd létre √ket. Erre valaki megkérdezte, hogy melyik, és ez nem volt rossz kérdés. Zaha Hadid: A jóléti állam. (nevetés) Eric Moss: Jó, persze, de a jóléti állam „benne van a pakliban”. A jóléti állam nem teszi ezt meg! Nem csinálja meg az iskoláit, nem építteti meg a kórházait! Ha megnézed az egyetemeket, mondjuk az amerikaiakat, amelyeknek az ötletek forrásaiul kellene szolgálniuk, és nem kellene huszonöt év alatt lelakniuk az épületeiket… Szóval nézed az egyetemeket, és mit látsz? Nem valami sokat! És így elérkezel

REPRÍZ: ÚJ MEGRENDEL◊K, ÚJ PROGRAMOK

P

eter Noever: Ericnek megvannak azok a megrendel√i, akikre szüksége van, de ez probléma lehet mások számára. Szerintem az a kérdés, hogyan lehet megteremteni jó megrendel√ket. Ez a társadalom egyik problémája – mert demokrácia ide vagy oda, nincsenek megrendel√k! A megrendel√ talán a média, mert az szeret mindent, ami színes, ami egy kicsit más, és azt rögtön felhasználja, miközben persze √k is felhasználnak téged. De a kérdés, amit Zaha is említett, hogyan lehet újfajta megrendel√ket kialakítani. Ez itt mind a kultúra megértésével függ össze. A m∫vészeti piac egyfajta vev√ például, bár tönkre van menve pillanatnyilag. Aki, teszem azt, installációkat csinál – ami olyan mint a kísérleti építészet és nagyon drága –, az nem élhetne meg, ha nem lenne m∫vészeti piac. Nagyon hasonló a probléma, mert ha a m∫vész túl közel van a piachoz, könnyen elvesztheti saját m∫vészetének erejét. Így azután az a lényeg, hogyan lehet olyan atmoszférát létrehozni, amely az új megrendel√höz vezet. Közben egyetértek Wolffal is, hogy fontos építeni. Lehet ezt elvi síkon csinálni, lehet rajzolgatni, de a háromdimenziós térélmény azért más. Thom Mayne: Nem kellene ehhez el√ször program? Most dolgozzuk ki az ötletet, aztán eldöntjük, érdemes-e terjeszteni. Úgy t∫nik, program kell el√bb, a megrendel√ majd azután jön. Peter Noever: Igen, biztosan. De az nagyon furcsa, hogy van egy fickó, Rolf Fehlbaum a Vitránál, aki olyan munkákra hív embereket, mint Zaha T∫zoltóépülete vagy a Gehry múzeum. Ez egzotikus, egyedi. De nincs olyan atmoszféra, amely azt támogatná, ami itt történik Bécsben, holott sok minden történik. Frank Werner: Létre kell hozni ezt az atmoszférát. Peter Noever: Az a kérdés, hogyan? Hogyan? Frank Werner: Amikor a Coop Himmelblau-féle Ronacher Színház tervet lemondták, telefonon beszéltem a bécsi f√polgármesterrel, ami abszurd volt, mert én architektonikus fogalmakban beszéltem, √ meg politikaiban. Semmilyen érvelést nem értett meg, de nem is mutatott különösebb érdekl√dést.

113


114


Steven Holl

115


a privát megbízásokhoz. Ez a legtöbb, amire számíthatunk. Van néhány olyan ember, mint akik Zahától a T∫zoltóépületet rendelték, akikben van nagyság, érdekl√dés, és elég támogatók. Mert csak innen indul el ma bármiféle cselekvés. ◊ket lehetne bátorítani. Nem tudom, ez honnan máshonnan indulna. Vagy mi a helyzet a francia elnökkel, aki állítólag nagyon kulturált pasas?! Lebbeus Woods: Miért nem indul el ez az építészekt√l? Mi mással járulhatnának hozzá, mint a hozzáértésükkel? Thom Mayne: Ha rés van a dolgok között, nem egy intelligens szervezetnek kellene odalépnie? Az ebéd alatt arról beszélgettünk, hogy az oktatásban az elmúlt ötven-száz év alatt lezajlott eltolódás a liberális m∫vészetek szegregációjával függ össze: ma egy orvos már nem nagyon tud hasznos szinten részt venni a társadalomban, hogy az etika problémáját megoldja – pedig ma ez az orvostudomány legfontosabb kérdése! De az orvosok nem eléggé képzettek, mert √k maguk választják azt az utat, hogy ne legyenek azok. Vagy mert nincs senki, aki lépne, és megoldaná, így másra marad. Az ellenkez√jére példa az, ahogy a m∫vészek a teológia vagy a filozófia területén m∫ködnek. Olyan kérdéseket tesznek fel a huszadik század e pillanatában, amelyeket a tradicionális teológiai intézmények nem tettek fel. Szerintem ez el√relépés. Ha van mondanivalód, kitöltesz egy rést. Részt veszel a folyamatban. Lebbeus Woods: Épp ezért teszem fel a kérdést: mit mondunk a munkáinkra? Steven Holl: Ezzel eddig még nem foglalkoztunk, csak ezt a politikai kérdést kerülgetjük. Ha valamiféle megállapodásra próbálunk jutni, az egyik álláspont az kell, hogy legyen, hogy új építészetet hozzunk létre; mi ehhez a generációhoz tartozunk, ebben a korban élünk, és szükségszer∫ is, hogy ezeket az épületeket megcsináljuk. Nem hiszem, hogy itt bárki történelmi pozícióért érvelne. A másik pedig, ehhez kapcsolódóan, az új programok szükségessége. Már egyszer megállapodtunk a „hibrid programok” lehet√ségér√l, ami azt jelentené, hogy különböz√ intézmények határoznák meg, mit jelent a könyvtár intézménye, ha x-szel, y-nal, z-vel hibridáljuk, milyen teret jelent a városban, egy metropoliszban egy olyan repül√tér terve, melyet x, y, z dolgokkal keverünk. Nagyon komolyan gondolom, hogy át kell magunkkal itatni a programokat, mert a kisérletezések új térélményeket hoznak; hogy egy testet olyan dina-

mikusan vezessünk át egy téren, ahogyan még soha. Alig várom már, hogy végigsétáljak a t∫zoltóállomáson. Szegény t∫zoltók, ezeknek le fog esni a csízmájuk. (nevetés) Zaha Hadid: Nagyon érdekes volt, amit a hibridekr√l mondtál. Nemrég Londonban a Royal Institute of British Architects kiírt egy diákpályázatot, ahol a hibridek volt a téma. Hétszáz pályázat közül nem volt egy sem, ahol két program érdekes összeillesztésével találkoztam volna, még akkor sem, ha bizarrak voltak. Tényleg rendkívüli volt. Eric Moss: Ez a legrosszabb forgatókönyvek szerint valósulhat meg. Az Egyesült Államokban például nézed az intézményeket, amelyek már nem m∫ködnek – iskolák, iskolai tanácsok, könyvtárak –, minden kezd tönkremenni, mire végre valaki kétségbeesetten beront, hogy „ezeket újra kellene csinálni!” Akkor megpróbálsz új lehet√ségeket kitalálni vagy a dolgokat átszervezni. Tulajdonképpen új programot létrehozni. És ez hihetetlen mennyiség∫ épületet, új épületet, új városokat hívhat életre. De szerintem ez csak akkor fordulhat el√, ha a másik lehet√ség már a katasztrófa. Akkor lehet végre látni némi hajlandóságot, hogy valami újba ugorjanak bele.

JELENTÉSVÁLSÁG

L

ebbeus Woods: Most, hogy a hibrid programokról volt szó, elmondom, hogy én az ürességgel próbáltam foglalkozni, a kulturális ürességgel. Ha azt mondom, hogy nem tudok egy olyan doktrínát sem elfogadni, vagy idológiát vagy annak a kultúrának a fogalmát, melyben élek, az lehet, hogy csak az én bajom. Ett√l függetlenül létez√. Hogyan foglalkozol ezzel az építészeten belül? Ha el tudsz képzelni egy kórház és szórakozóhely hibridet, és lehet, hogy el tudsz, az azt jelenti, hogy maradt egy kis hit-foszlányod abban a struktúrában, amely ezt támogatja. Én is hiszek benne, persze pragmatikus szinten. Ha megsérülök, elmegyek a kórházba, de a másik oldalon a lelkemben, szellemileg egyszer∫en nem tudom elfogadni ezeket a majdnem teljesen kiürült cimkéket. Mi van azután, hogy a dolgok ennyire kiürültek? A munkámban megpróbáltam ebb√l erényt kovácsolni, hogy látni tudjam az értéket kiüresedett jelentésben. Egy jelentést nem lehet átvenni vagy egyszer∫en feltételezni. A saját tapasztalataink alap-

116


ján kell felmutatnuk egy jelentést az adott helyzethez. Ha „szabadtérr√l” beszélek, az üres térr√l szól, amelynek teljesen kiürült a jelentése. Wolf Prix: Kiürült a jelentése? Zaha Hadid: Értelmetlen. Wolf Prix: Te értelmetlen tereket rajzolsz vagy beszélsz róluk? Zaha Hadid: De mit jelent ez? Lebbeus Woods: Ez nagyon jó, Zaha! Imádom. „De mit jelent ez?” Eric Moss: Egyetlen értelmetlen térrel foglalkozó rajzodat sem láttam. Lebbeus Woods: Mert nem nézted. Zaha Hadid: De hogy érted azt, hogy értelmetlen tér? Ez csak szójáték. Lebbeus Woods: Nemcsak szójáték. Mondok neked valamit. Ha egy olyan teret tervezel, amelyet senki sem kért, senkinek sincs rá szüksége. Zaha Hadid: Az még nem értelmetlen. Lebbeus Woods: Miért mondod? Ha senki nem foglalkozik vele, ha a társadalom nem tulajdonít neki jelent√séget, akkor honnan jön az értelme? Thom Mayne: Benne van a munkában. Wolf Prix: T√led, Leb. Mert te rajzolod. Lebbeus Woods: Egyedül azért hoztam fel a dolgot, mert az új programról volt szó. Lehet, hogy az építészet egyik új programja az üresség. Zaha Hadid: Az ürességet az ∫r értelmében érted? Lebbeus Woods: Nem, csak mint ürességet. Thom Mayne: Ez vezet vissza ahhoz, amit Tschumi mutatott két nappal ezel√tt Londonban. Lehetne a neutralitásról beszélni… Lebbeus Woods: Nem, én nem a neutralitásról beszélek, az más. Eric Moss: A Tschumi-féle terek, melyekhez mindenfajta programok köt√dtek, a legértelmetlenebb és legüresebb terek voltak. Ez tényleg így van! Wolf Prix: Igen, üresek, mert az emberek nem akarnak odamenni! Lebbeus Woods: Nagyon jó vicc. De én szeretném jobban meghatározni ezeket a fogalmakat. Tschumi tereinek a neutrális térhez van közük. Az el√adásában √ maga beszélt a multifunkciós terekr√l. Eric Moss: Elkezdtünk valamir√l beszélni, és kezdünk nagyon összekeveredni; most te a jelentés hiányáról beszélsz. Olyan teret csinálsz, amely nincs programszer∫en meghatározva. De ha megépíted, programszer∫en meghatározottá válik. Ha mered megépíteni! Lebbeus Woods: Nem, nem.

Eric Moss: Mert az emberek jönnek, hogy csináljanak vele valamit. Felmásznak rá, beleharapnak, alszanak benne. Lebeus Woods: Ez más, ez nagyon más! Eric Moss: ◊k maguk kezdik el a programbavételt! Szóval emiatt ne izgulj! Lebeus Woods: Pontosan! Eric tökéletesen értesz!

A PROGRAM ÚJ JELENTÉSE

L

ebbeus Woods: Függetlenül attól, hogy hibridr√l, „szabad-tér”-r√l vagy egy új program valamilyen más ötletér√l van szó, az építésznek ezek iránt nagyon elkötelezettnek kell lennie. A jelenlev√ építészek szerintem mind részt vesznek ebben a folyamatban; tulajdonképpen a tér alakításával írják a programot. Amit én remélek és amiben bízom, az az, hogy ne fordítsuk ezt át a hazugságok, kifogások nyelvére. Eric Moss: Nem tudom, mire célzol a „hazugsággal”. Hadd magyarázzak meg valamit: valaki épít egy színházat, és betesz egy olyan darabot, amelyet nem találsz a listában, ha elolvasod a programot. De ez nagyon lényeges abból a szempontból, hogy hogyan használják, lakják be, értik meg. Lehetnek jelentései, amelyeket az építész nem is lát el√re. Jön a vev√, és mondja, hogy „Várjunk csak, ez nincs benne a költségvetésben, nem szerepel a programban”, mire az építész azt mondja, hogy „Nézd, megcsinálhatnánk ezt a karnevált egyszer egy évben, mindenkit idevonzana, sok pénzt kereshetnénk vele a városnak!” És ezért a fickó rábólint és megépíti. És megépül. Lebbeus Woods: Oké, jó. Eric Moss: Ez a cél, hogy megépüljön. Nem lehet itt ülni, támadni az ellenséget és a fegyvereit, azután úgy dönteni, hogy nem fogod √ket használni. Hacsak nem te vagy Jézus Krisztus. Mi abban a jó? Így semmi sem készül el. Zaha Hadid: Én tíz évig írattam programokat a diákokkal, és mindig ez volt a legizgalmasabb szempontja a munkának, a legigényesebb és alapvet√en a legnehezebb. Egyetértek azzal, hogy a programra kell koncentrálni, miképpen lehet újraírni. Carme Pinós a tervezet interpretálásáról, megcsavarásáról beszélt; így kell a megrendel√vel bánni. Annyi a trükk, hogy el kell velük hitetned, hogy megadtad, amit kértek, miközben nem. Steven Holl: Kiterjeszteném a program fogalmát egy lépéssel, és idéznék egy kritikát, amelyr√l Leb-

117


Lebbeus Woods

118


119


Frank Werner: Valami vége-képhez kellene eljutnunk, egyfajta tézishez. Thom Mayne: Nem hiszem, hogy ez lehetséges. Azt hittem, jó volna, ha úgy állnánk fel, hogy mindannyiunk beleegyezésével megszületett volna egy program arról, hogy melyek a fontos témák, teend√k; függetlenül attól, hogy meg lehet-e egy ilyen programot újra határozni, ami azt jelentené, hogy van egy kollektív vállalkozás, legalábbis az itt ül√k között. Steven Holl: A megállapodásnak rengeteg eleme itt hever az orrunk el√tt. Az új építészet gondolata, ahol a meghatározhatatlanság teret kap – szerintem itt mindannyian ezen dolgozunk. Ez radikális dolog, olyan építészet, amely a meghatározhatatlant is magába foglalja, legyen ez szabad térben, a programban vagy máshol. Ez folyamatosság. Wolf Prix: Szeretnék a „hibrid program” terminus helyett egy újat javasolni; komplexitás. Azután persze fel kell tenni a kérdést, hogyan érhetjük el. Még mindig annál az érvelésnél tartok, mint a beszélgetés elején: nem juthatunk a kompexitáshoz multi-funkcionális, „additív” gondolkodás útján. Meg kell szabadulni az olyan konvencionális fogalmaktól, melyek a tizenkilencedik századból valók. Ha beleragadsz a tradicionális gondolkodás fogalmaiba, abból csak csökkentett érték∫ építészet származhat. Több mindent kell a terveinkbe és a gondolatainkba belevennünk, másképpen nem érhetjük el ezt a komplexitást, szabad teret, nyílt építészetet, hibridet vagy akár csak a személyes gondolkodásmódot. Ha igazán személyesen gondolkodsz, nemcsak a racionalitással élsz. Talán épp annyira használod a tudatalattidat, mint a tudatos énedet. Thom Mayne: Ez az egyik dolog, ahova vissza akarok utalni: hogy vajon lehet-e olyan építészetet csinálni, amely a meghatározhatatlannal és a komplexitással is foglalkozik, ami átvitt értelmet és típusokat is magában foglal. Wolf Prix: Err√l beszéltünk eddig. Szerinted lehetséges? Thom Mayne: Szerintem abszolút az. Eric Moss: Mi ennek a lényege? Hogy meg lehete csinálni vagy, hogy el lehet-e magyarázni? Wolf Prix: Hogy fel kell fedezni. Eric Moss: Azokkal a dolgokkal, amelyekr√l beszélsz, anélkül is lehet dolgozni, hogy szükségképpen meg kellene nevezni √ket. Nem is számít, hogy hívnád √ket. Wolf Prix: Nekem az a bajom az építészettel, hogy az manapság csak építészet. Ha egy nem meg-

bel beszélgettünk. Az √ programaja a „fény laboratóriuma” volt. Érdekes a kontraszt azzal a felfogással szemben, hogy a programnak csak a funkcióhoz van köze, nem más, mint használati lehet√ségek sorba véve. Zaha Hadid: Ne keverjük össze a programot a funkcióval. Ezek nagyon mások. Steven Holl: Pontosan. Ha a program szót használjuk, nyíltan értelmezzük, mint olyasvalamit, amit újra ki kell találni.

MEGJEGYZÉS AZ OKTATÁSRÓL

Steven Holl: Zaha mondott valamit, amit szeretnék meger√síteni: a túlzott ön-elnézés, amit a tanár a diákokra kényszerít, ∫rt teremt. Én mint oktató azt gondolom, hogy a kísérletezés egy dolog, de ha annyira különlegessé válik, hogy már csak önmagunk elfogult kiélése, akkor ott nem jöhet létre párbeszéd. Zaha Hadid: Ez a marginalitás diadala, ez a baj. Azt hiszem, volt egy generáció, amelyik nem hitt az intelligenciában és a kultúra semmilyen formájában. (nevetés) Eric Moss: Több mint egy generáció! Zaha Hadid: Ez tény, és a mai diákokat – elnézést, ha nagyon durva vagyok – bizonyos értelemben ósdi emberek tanítják. Az oktatással úgy birkóznak meg, hogy azt mondják a diákoknak, ne foglalkozzanak semmivel, ami az iskola falain kívül esik, mert minden rossz. Kritikai érzékenység nélkül tanítanak, anélkül, hogy kritikusak lennének pozitív irányba. A diákok megpróbálják intuitív érzékenységüket feléleszteni, de ez olyan, mint egy tinédzserlány benedvesedett álma – gyengécske. Az oktatás pillanatnyi állapota nagyon komoly problémát jelent.

ZÁRÓFÉLBEN

F

rank Werner: Lassan elérkezünk a befejezéshez, mivel a sajtó már vár. Zaha Hadid: Kisajtolnak. Lebbeus Woods: Presszionálnak, nem depreszszionálnak. Wolf Prix: Nem kinyomnak, elnyomnak.

120


határozott programmal vagy szabad térrel foglalkozunk, jobb szókincset kell alkalmazni, olyat ami a többsíkú gondolkodást és látásmódot lehet√vé teszi. De mi nagyon klasszikus képzést kaptunk, az oktatásunk történelmi volt. Megtanultuk, hogy egy meg egy az kett√, de azóta már rengeteg mindent feltaláltak, csak a mi századunkban olyanokat, mint a pszichoanalízis vagy a kubizmus, és ezek többet jelentenek, mint ez a hozzáadós gondolkodás. Thom Mayne: Nincs senki ennél az asztalnál, aki szerint egy meg egy az kett√, és a te következtetésedre jutna. Wolf Prix: Várjunk csak. Lehet, hogy verbálisan így van. Még Loen Krier is egyetértene. Rob Krier arra hivatkozna, hogy √ épp „komplex dolgozik”. Thom Mayne: Szerintem most idevonjuk a stratégiák és a módszertan szerepének kérdését, ami teljesen külön vita tárgya. Wolf Prix: Thom, szeretnék a „tipológia” és a „tengely” szavaktól megszabadulni, és nagyon kemény szavakkal helyettesíteni √ket. Már beszéltünk olyan szavakról, amelyeket eddig nem hallottunk. A kalapács és a szeg már nem feltétlenül ilyen. Tetszik nekem a „fény laboratóriuma” kifejezés, sok mindent nyitva hagy. Thom Mayne: Nyugodtan hívhatod az almát ezután zinkernek, attól az még alma marad. Wolf Prix: Várjunk egy pillanatot! Ha ezt a konferenciát elnevezzük, nem szabad más példákat követnünk. Más módot kell találnunk. Ez nem könyv, hanem magazin. Ez nem könyv, hanem csak bet∫k. Valahogy így. Azt javaslom, más módját találjuk meg a kommunikációnak, hogy ne azt ismételgessük, ami már volt. Lebbeus Woods: A nyelv, amit használunk, nagyon fontos. Te kérdezted Eric, hogy az-e a lényeg, hogy mit csinálunk, vagy hogyan nevezzük. Mindkett√ nagyon fontos. Eric Moss: Ha a konferencia politikai cselekedet, és a szándék az, hogy olyan állásfoglalást juttassunk ki, amely nekünk tetsz√en változtatja meg az építészet megítélését, akkor erre Wolf azt fogja mondani, hogy „ úgy kell a tartalmat megjeleníteni, hogy a vitát a mi irányunkba, nekünk tetsz√en változtassa meg, úgy, hogy más is értse”. Wolf Prix: Igen, pontosan, egyetértek. Lebbeus Woods: Ez az, ahol szerintem Wolf és te különböztök. Wolf szerint új szavakat kell kitalálni, és meggy√zni az embereket az érvényességükr√l. Nem beszélhetünk a barlangfestményekr√l, Ptolemaioszról, ha az embereket meg akarjuk gy√zni. Mert

amint ezeket az archetípusokat hívjuk segítségül, a gondolatainkat annak az archaikus világnak a birodalmába helyezzük vissza. Az a világ, amelyr√l szó van, nem az az archaikus. Eric Moss: Van még egy lehet√ség, hogy nem mondjuk ki azt, amit szeretnénk. Lebbeus Woods: Hanem hazudunk. (nevetés) Eric Moss: Azt mondjuk, amit nem szeretnénk kimondani, ami az építészet különböz√ megfogalmazásai közül nem elfogadható. Így azután, ha eleged van a rétegelésb√l, visszautasítod a kifejezést. És így a folyamatban, hogy a munkát értelmessé tegyük, kiküszöböljük a „bántó” kifejezéseket. Egyébként csak egy olyan szótárt hirdetsz, Wolf, ami 20 percen belül ugyanolyan rossz lesz, mint az el√z√. Lebbeus Woods: Egyszer∫en ez fog minket a következ√ id√keretbe átvezetni. Semmi sem örök. Itt nem örök igazságokat keresünk. Wolf Prix: Van egy jó példám arra, amit mondok. Az egyik diák a virtuális realitásból írja a szakdolgozatát, mire egy másik megkérdezte t√le, hogy „miért nem hívod a projektet úgy, hogy »Tud-e egy virtuális tér égni?«” Ennek már semmi köze az építészethez. A kérdést és a választ ugyanabba a mondatba helyezi. Err√l beszéltünk az egyik este, az átmeneti nyelvr√l, amely ugyanolyan hibrid. Az átmeneti szavak egyre inkább fontossakká válnak. Ez ugyanúgy eszköz lehet, mint egy átmeneti terv-folyamat. Ez az eszköz hozhatja létre azokat a dolgokat, amelyeket akarunk. Carme Pinós: Az egyik, amit mondani akarok: lehet, hogy túlságosan is f√szerepl√k akarunk lenni, és a f√szerepl√k építészetét csinálni. Az építészetnek a benne él√kkel kell kommunikálnia. Nemrég Amerikába utaztam, és Exeterben megnéztem a Kahn-féle könyvtárat. Fantasztikus. Olyan, mint egy film. Ahogy mozognak benne az emberek – ez az építészet, nem a méretek. És talán az is a mi hibánk, hogy minden magyarázatot az építészett√l várunk. A temet√-projektnél már szemléltettem, ahogy az emberek sétálnak benne, reagálnak rá. Ez az építészet. Helmut Swiczinsky: A temet√ nem valósult volna meg, ha közönségszavazás lett volna. Steven Holl: Err√l már beszéltünk korábban. Egy ilyen állásfoglalást is tehetünk ezen a konferencián: az építészetr√l nem dönthetnek demokratikus szavazatok. Helmut Swiczinsky: Szeretném látni, ahogy az emberek megértik, amit mondasz arról, hogy mit fejezhet ki az építészet, és ezt meg is találják benne.

121


Mi bízunk benne, de nagyon gyanakvóak vagyunk atekintetben, hogy ezt egy „összeadó tipusú” közönségszavazás eldöntheti-e. Mindannyian az összetett, nyitott építészetben próbálunk gondolkodni. Ezért közös a problémánk, mert a politikai tervezés alapja még mindig összeadó, megszámoló jelleg∫. Egyik politikus sem fog négy évet várni, amíg kiderül, hogy az emberek szeretik-e az épületet. Carme Pinós: Lehet, hogy nemcsak a vev√t, de a többi építészt is tanítanunk kell. Tíz évvel ezel√tt Barcelonában az összes bár és étterem rettenetesen nézett ki. Olyanok voltak, mint a Hilton. Volt néhány dizájner, akik elkezdték másképp csinálni a dolgokat, és ma már minden építész másképp csinálja a dolgokat. Én optimista vagyok. Helmut Swiczinsky: Ez az építésr√l szól. Zaha azt mondja, hogy minden egyes kiadványt végigolvasott, hogy megtudja, hogyan kell t∫zoltóállomást építeni. Ha m∫ködik, akkor megéri. Zaha Hadid: Az építészet nagyon lassú dolog. Helmut Swiczinsky: Nagyon nehéz. Wolf Prix: Azt kell mondanunk, hogy arquitectura es muerta, viva la arquitectura. Lebbeus Woods: Hadd tegyek fel még egy utolsó kérdést, amelyet az el√z√ hozzászólásával Zaha már kiprovokált. Ha id√be telik, hogy kifejlesszük az új programot, az új megrendel√t, vagy ahogy Thom mondta, valamiféle új pozíciót – vagyis ha van valami közös dolgunk –, el fog tartani egy ideig, míg kitaláljuk, hogy mi az, és az eltéréseket kifejezzük. És akkor mi van a következ√ találkozással? Mikor lesz és hol? Vagy kell hogy egyáltalán legyen? Ez volt az? Ez volt az esemény és most vége az építészetnek? Peter Noever: Vagy az utazgatások vége? (nevetés) Lebbeus Woods: Nem, most próbálok komoly lenni. Magam részér√l azt mondanám, hogy ez különös módon nagyon tanulságos és produktív volt. Már mind találkoztunk egymással korábban, vicces helyeken beszélgettünk repül√jegyekr√l és más fura dolgokról, de ez volt az els√ alkalom, hogy leültünk, és fontos dolgokkal foglalkoztunk. Voltak komoly ellentétek, aminek nagyon örülök. Másfel√l úgy látom, hogy sok mindenünk közös. Van valami, amit végül ki lehet jelenteni. Valamelyik√tök beszélt az emberi nemmel, az emberekkel való kapcsolatról. Ezzel egyetértek, és én is fontosnak tartom. Lehet, hogy nem sikerült borzalmasan közel jutnunk ennek a meghatározásához, lehet, hogy soha nem is fogunk. De mégis úgy érzem, hogy ezek a nagyon √szinte és egyenes

beszélgetések hasznosak. Akarjuk ezt újra vagy nem? Zaha Hadid: Ha újra találkozunk, biztosnak kell abban lennünk, hogy a szavaink mindannyiunk számára ugyanazt jelentik. Lebbeus Woods: Ez folyamat. Zaha Hadid: Ha valaki programról beszél, ki kell jelentenie, hogy az mi. Ha a politikáról beszélünk, meg kell mondani, hogy mit értünk ezen. Eric Moss: Egyszer∫en fogalmazva, ha egy meghatározást keresünk, az ilyenfajta összejöveteleket én úgy definiálom, hogy megvéd bizonyos embereket, lehet√vé teszi, hogy továbbra is egy bizonyos dologgal foglalkozzanak. Steven Holl: Nem értek ezzel egyet. Sokkal nyitottabb lehet√ségr√l van itt szó, másfajta renddel, más programokkal, másfajta megrendel√vel. Egy dinamikusan változó kulturális helyzet közepén ülünk. Az egész világ most van az egyik legdinamikusabb pillanatban, és nekünk mint építészeknek újra kell formálnunk az álláspontunkat, ami bizonyos értelemben párhuzamos. Ekkor teremt√dhet meg az új megrendel√. Ha olyan építészetr√l beszélünk, amely a hegemónia, a szimmetrikus rendezés ellen van, akkor paralleljét megteremthetjük a politikában. Létrejöhet ez a kapcsolat. Kicsit kell ugyan vele foglalkozni. Lebbeus Woods: Ha az úgynevezett individualisták e csoportja legalább egy következ√ lépésben megegyezne, vagy esetleg egy következ√ találkozóban, annak hihetetlen hatása lenne a szélesebb közönséggel való párbeszéd kialakítására. Még nem vagyunk közel hozzá, de összejöhet. Steven Holl: Most, hogy itt vagyok Bécsben, kicsit közelebb érzem magam a világ dinamikus változásainak közepéhez. Los Angelesben vagy New Yorkban mindig az az érzésem, hogy bele vagyok ragadva az amerikai problémákba. Én is azt hiszem, hogy ezek globális problémák, és hogy létre kell jönnie egy olyan építészetnek, amely ennek ad formát. Lehet, hogy legközelebb Isztambulban kellene találkoznunk az Orient és az Occident találkozásánál. Zaha Hadid: Lehet, hogy egyenként kellene találkoznunk, és ezekr√l a dolgokról beszélnünk. Sokatokkal régóta nem találkoztam, és ilyen összejövetel már jó ideje nem volt. De visszatérek oda, hogy milyen tendenciákat lehet Londonban megfigyelni. Vannak olyan gy∫lések, amelyeket építészeti vitának lehet nevezni, másfel√l pedig vannak olyan politikai viták, amelyek szinte undergroundok. Közgazdasági szemináriumokon, irodalmi és írói konferenciákon, marxista írásokban

122


bukkannak fel. Lehetne másfajta közönség, amelyet be lehetne vonni, vegyes társaság, nemcsak építészeti közönség. Úgy t∫nik, ez lehetne a másik módja annak, hogy az építészeti szcénába másfajta embereket vonjunk

be, anélkül, hogy zavart okoznánk. Fontos, hogy az építészet kérdéseit a kultúra, a politika és az emberek kérdéseivel ütköztessük. Id√vel majd még több dologgal. Szerintem újra találkoznunk kellene. Az én házamba eljöhettek.

Jegyzetek

1 1988-ban tizennégy építész vett részt a berlini American Memorial Library német finanszírozású b√vítésére kiírt pályázatán. Az els√ fázisban Steven Holl, Karen Van Lengen és Lars Lerup kerültek az els√ helyre. Mindhárman kidolgozták terveiket, végül 1989 áprilisában Steven Holl tervét választották ki. 1990 elején a berlini politikai változások – beleértve az eredeti pályázatot irányító szociáldemokrata önkormányzat bukását – hatására Wolfgang Nagel, az építkezésért felel√s új szenátor elutasította Holl tervét a Van Lengen-féle terv javára. 2 1986-ban Bécs város szponzorálásával pályázatot írtak ki a legendássá vált Ronacher Színház újjáépítésére. A pályázaton 15 osztrák építész vett részt. A pályázatot 1987-ben Coop Himmelblau nyerte egy olyan tervvel, mely a meglév√ auditórium újramodellezésével megnövelné annak színpadi lehet√ségeit,

és az épület tetejére egy funkcionálisan rugalmasabb teret tenne. 1991 tavaszán Bécs városa lemondta a projektet arra hivatkozva, hogy túl költséges lenne a kivitelezése. 3 B. Braun ipari üzem, Németországban, Melsungen bei Kasselnél. Készítette Walter Nageli, a Sterling, Wilford and Associates közrem∫ködésével. 4 1989-ben a Velencei Biennálé Settore Architetturája meghívott egy tucat építészt, hogy a Velencei Filmfesztivál számára új helyet tervezzenek a Lidón. Steven Holl egy óriási mesterséges barlangot tervezett, U-alakban a csatorna felé nyitva, a rés fölött hat moziterem ível. A lebeg√ mozik szabálytalan formái között rés jön létre, ahol a fény átdöf a barlangon, amelyet mint víz fel√li bejáratot képzelt el.

123

Az építészet..vége?

Recommend Documents