Az építés éppé, egészségessé tesz Zsigmond László fõépítész egy gondolkodásmódot hozott

MÉCSVILÁG A Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesület Mûhelye

X. évfolyam 2. szám 2010. június

muveszetbarat.mateszalka.hu

Az építés éppé, egészségessé tesz

Zsigmond László fõépítész egy gondolkodásmódot hozott Nem egyszerûen hivatalnok, még csak nem is "stílusfelelõs", hanem egy gondolkodásmód misszionáriusa Mátészalka fõépítésze. Az organikus jelzõ azt jelzi, hogy nem csupán mûszaki megoldásokról van szó amikor házak, parkok épülnek, újulnak meg, hanem valami másról is. Sõt, elsõsorban arról a valami másról: A beszélgetésekrõl, az együttgondolkodásról, a múltunk feltárásáról, az emlékeink számontartásáról, az értékek megfogalmazásáról, a közös ünneplésrõl, vagyis - igen, igen, igen - a közösségeinkrõl. Ha egy városnak építész polgármestere van, és a jósors éppen európai uniós pénzesõt hullat felettünk, akkor nagyon észnél kell lenni. Ha csak házak készülnek, akkor nem történt semmi. Ha lelkek is épülnek, akkor van csak értelme áldozatokat hozni. Aki ezt tudja, az Makovecz Imréhez megy tanácsot kérni, és aki õszinte szándékkal, jó cél érdekében kér, az kap is. Így érkezett Mátészalkára két és fél évvel ezelõtt Zsigmond László Ybl díjas építész, a Mester egyik kiemelkedõ tanítványa. Egyesületünk rendezte azt a kiállítást 2008 nyarán a zsinagógában, amelyen fõépítész úr eddig megépült épületeivel, veresegyházi és rácalmási fõépítészi munkásságával ismerkedhettek meg a mátészalkaiak. Akkor jelentette be Szabó István polgármester úr, hogy egy lélekharang és harangláb közadakozásból történõ elkészítése kapcsán Zsigmond Lászlót kérte fel a terv megalkotására. Az impozáns ajándékterv is ekkor került bemutatásra. Mi, mátészalkaiak pedig azóta megmutattuk, hogy igazi közösségként élünk, a magunkéból tudunk adni, méltósággal tudunk elmenõinkre emlékezni, és alig több mint egy év múlva már ünneplõbe öltöztetett szívvel emeltük a tekintetünket az égre, hálát adva a Jóistennek az erõért, a kitartásért, amit Tõle kaptunk. Azóta pedig akárhová nézünk, már épül, szépül valami: Iskolák, óvodák, tömbházak és a fõépítész keze már mindegyiken rajta van valamennyire. No, persze, nemcsak a keze, hanem a szavainak nyoma, súlya is. Mert minden ami épül közös beszélgetések, egyeztetések eredményeként formálódik. Benne vannak ezekben a majdani használók, gazdák, akik így nem egyszerûen csak kapnak valamit, hanem maguk is hozzáteszik a sajátjukat, tehát épülnek, éppé válnak. Milyen érdekes. Ha hazajövünk külföldi útjainkról, vagy éppen egy patinásnak tartott magyar településrõl, mindig az épületekre gondolunk elõször. Azok fognak meg minket. Az épületek esztétikája az, ami emlékezetessé tesz egy-egy ilyen utat. Aztán az emberek barátságossága, közvetlensége az, ami szembetûnõ. Gondoltak már arra, hogy ez a kettõ

Zsigmond László

(fotó: Czine Árpád)

szorosan összefügg? Gondoltak már arra, hogy olyan épületek közegében mozogni, élni a mindennapokat, amelyek szépek, tiszták, s amelyekben magunk is benne vagyunk egy kicsit, azokban az ember boldogabban élhet? Gondoltak már arra, hogy az épített környezetünk és épülõ személyiségünk kölcsönhatásban vannak egymással? Aki ezt a drámát nem éli meg, az mindig csak a markát tartja majd, annak soha, semmi nem lesz jó, az mindig csak azt kérdezi: "Mi a hasznom ebbõl?". Szeretném hinni, hogy Mátészalkán képesek az emberek felülemelkedni azon a sivár, önzõ, gyalázkodó attitûdön, amire az elmúlt évtizedek nevelték hazánk lakóit. Szeretném hinni, hogy polgárként - bár most szívesebben használom azt az idegen kifejezést, hogy citoyen - leszünk képesek szülõföldünkre, hazánkra nézni, abban élni. Ebben segít nekünk Zsigmond László, a Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesület tiszteletbeli tagja, aki lapunkban vall munkájáról, Mátészalkáról. Pénzes Ottó

MÉCSVILÁG

2

2010. június

Vers Dal Randevú

InterNetVers Fesztivál megszállottaknak Megszállottak…õrültek (egy kicsit) (vagy nagyon??). Valami biztosan nincs rendben, ha azt gondolja két felnõtt ember, hogy sikerre lehet vinni egy versekrõl+dalokról szóló találkozót. Randevút lehet összehívni az ország minden tájáról, ide a keleti végekre csak azért, hogy három napon át megzenésített versek szóljanak… Azért szervezkedni majd egy évig, hogy három napig csak vers…zene…költõk…zenészek…közönség… együtt… Teljes képtelenség!

szállott emberek, "egykicsitõrültek" (vagy nagyon), akik a világ legtermészetesebb dolgaként kezükbe fogva gitárt és mindenféle egyéb hangszert úgy döntenek, hogy õk bizony életben tartják a versszeretetet, az énekelt vers szeretetét az év 365 napján. A két elhivatott Gyõrbe szakadt versénekes, F. Sipos Bea és Faggyas László bebizonyították nekünk, hogy a XXI. század mindennapossá vált technikai csodáját, az internetet fel lehet használni egy remek kez-

Szabó István polgármester megnyitja a fesztivált

Persze, ezek csak az én földhözragadt gondolataim, mert amikor a kétségeimet megfogalmaztam F. Sipos Beának és Faggyas Lászlónak, a Netvers fesztivál kitalálóinak, csak elegáns kézlegyintés volt a válasz. "Már kétszer mûködött Gyõrben, pont itt ne mûködne, ahol adva van egy profi szervezõgárda (Mûvelõdési Központ munkatársai) és egy mûvészetet szeretõ közönség. Jó kezekben lesz a dolog!" És a "dolog" tényleg jó kezekbe került, és immáron a záró rendezvény után nyugodt szívvel írhatom le: felemelõ dolog részesei lehettünk ismét a pünkösdi hétvége elõtt, május 20-21-22én, a Netvers fesztivál három napja alatt. A versekrõl általában évente egyszer esik úgy igazán szó, április 11-én, a költészet napján. Akkor néhány napig elõkerülnek a régi és új verseskötetek, elbúsongunk azon, hogy egyre kevesebben olvasnak verseket, és itt véget is érhetne a dolog, ha nem élnének közöttünk olyan meg-

deményezés megvalósítására, az eddig csak a neten keringõ verssorok és dallamok élõvé, a virtualitás valósággá válik, hallható, látható és tapintható lesz a vers, a zene és az elõadó. A tapinthatót azért kell leírnom, mert a fesztivál nyitánya (nem hivatalos) számomra már 20-án délután elkezdõdött a Széchenyi István Általános Iskolában.

tén a fesztivál egyik vendége volt. Rajzokat készítettek, megtanultak, sõt maguk is írtak verseket, egyszóval nagy volt az izgalom, elvégre nem mindennapos dolog, hogy az ember gyereke élõben láthat egy költõt. Megérkezett Magda néni, pont olyan, mint egy aranyos nagymama, mesél, válaszol az ezernyi kérdésre, és a gyerekek alig akarják elengedni. A találkozó végén pedig mindenki, még a szomszéd osztályba járó tesó is öleléssel akar búcsúzni Magda nénitõl, aki teljesen meghatódik. A kézzel is tapintható szeretet itt van, ennek a barátságos "költõnagyi"ölelésnek a melegét visszük tovább az elkövetkezõ napok programjaira. A három nap "nagy" esti elõadása mellett számtalan kísérõrendezvény teremtette meg a fesztiválhangulatot a vendégek számára. A kiállítás megnyitók, a verskocsma, a felfedezõ séta a városban elsõsorban az ide érkezõ versírók és zenészek találkozási fórumai voltak. A helyiek inkább az esti rendezvényekre jöttek, pedig pl. a szombati nap énekelt versei, a zenészek és a költõk színpadon és különbözõ mûfajokban való egymásra találása igazi kulturális csemegének számított. Tudom, hogy a versek olvasása, hallgatása és mondása nem a legdivatosabb dolog manapság.

Kettõspont zenekar

gótábora lesz "Bikicsunáj" Lászlónak, egymillión nézik meg a YouTube-n, addig egy megzenésített versek koncertjén lehet, hogy csak ötvenen ülnek a nézõtéren. Bár tudom, hogy nem a menynyiség számít, mégis ebben az esetben azt kell mondanom, kell a mennyiség is, mert nem juthatunk el odáig, hogy csak az elsilányított, kultúrának már nem is nevezhetõ programoknak lesznek nézõi és hallgatói. De hogyan lehet visszaépítkezni? Lesz-e még a verskedvelõknek százezres tábora? Mikor nem lesz "ciki" hallgatni, mondani, énekelni verset a fiatalok szélesebb rétegeinek sem? Lesz ilyen? Mátészalka megtette ehhez a visszaépítkezéshez az elsõ lépést. Csakhogy több ezer van még elõttünk. Az elsõ lépés megtételéhez pedig kellett a két versénekes, F. Sipos Bea és Faggyas László, Mátészalka város polgármestere, a Mûvelõdési Központ fáradhatatlan csapata, a Szatmári Múzeum munkatársai, a Mûvészetbarát Egyesület tagjai, a Képes Géza Városi Könyvtár és persze azok a lelkes költõk és zenészek, akik itt adtak randit egymásnak, az ország keleti csücskében.

Ami a cikkbõl kimaradt…. Hangraforgó együttes

A 4. c osztály tanulói és a tanító nénik közönségtalálkozóra várták Juhász Magda költõnõt, számtalan gyerekverskötet szerzõjét, aki szin-

Sokkal könnyebb a megrágott, elõpépesített, csak élvezd! kultúrát eladni, pénzre váltani. Ameddig a közösségi portálokon több ezres rajon-

Netvers fesztivál = InterNetVers Fesztivál, abból is a III. került megrendezésre Mátészalkán énekelt és megzenésített versek elõadói számára. A rendezõk szándéka,

hogy a fesztivál az Internet adta lehetõségeket felhasználva hirdesse az élõ magyar költészetet, közvetlen kapcsolatot teremtsen a költõk és az általuk megzenésítésre felajánlott verseikre reagáló zenészek között. A rendezvény három nagy magyar költõ, Reményik Sándor 120., Faludy György 100. és Csoóri Sándor 80. születésnapjára kívánja felhívni a figyelmet Földes László Hobó, a F. Sipos Bea és Faggyas László, a Kettõspont rockzenekar, valamint Lackfi János felolvasó, Dinnyés József énekmondó estjeivel (is). Már az elõkészítõ szakmai munkában is részt vett Lackfi János József Attila-díjas költõ és mûfordító, a dalok elõválogatását harmadikként Radványi Balázs Kossuth-díjas muzsikus végezte. 47 költõ ajánlotta fel versét. Legalább harminc zenész/ együttes próbálkozott a versek megzenésítésével. Mátészalkára kb. 85 vendég érkezett. (a szám változó volt, az éppen már és még nem regisztrálókat nehéz volt követni). Három helyen aludtak a mûvészek, de hajnal három elõtt ritkán feküdtek le. Az elfogyasztott bor, sör, üdítõ mennyiségérõl nincs információ, de a kórházi menüvel nagyon elégedettek voltak. Mindenki kapott búcsúajándékot, megtörténtek a cím és telefonszámcserék, és jövõre valahol, valamikor újra találkozunk! Kapturné Bíró Beáta

MÉCSVILÁG

2010. június

3

Lackfi a csúcs

A fesztivál szellemi magaslata A Lyukasóra címû televíziós mûsor valaha a kedvenceim közé tartozott. Amióta azonban nem bámulom a ládát, sok-sok igazán értékes dologtól is megfosztom magam. Néha tehát újra belenézek, de csak a régi, kipróbált, értékálló mûsorok apropóján. Ilyen például az említett Lyukasóra. Mészöly Dezsõ már csak felvételrõl látható, de a csapat továbbra is remek. Van ott egy fiatalember, akit még soha nem láttam, de teljesen elbûvöl. Várom a stáblistát a közremûködõkrõl:

…Lackfi János… Aha, szóval Õ az!? Hála Faggyas Lacinak és Sipos Beának, az InterNetVers Fesztiválra önálló esttel érkezik. Éppen pogácsát majszolok, amikor belép a mûvelõdési központ szalonjába, így tele szájjal mutatkozok be neki. Szép fogadtatás, ég is a képemen a bõr. A közelébe többé már nem merek kerülni, de lenyûgöz zsenialítása, mérhetetlen tudása, intelligenciája. Amit róla röviden érdemes megjegyezni, azt Antall István a Magyar Rádió irodalmi szer-

kesztõje (egyesületünk tiszteletbeli tagja) írta a következõképpen: "Lackfi János az igazgyöngy születését idézi, amikor a korántsem lírai homokszembõl valahogy vers kristályosodik, de óva int attól, hogy habzó szájú epilepsziás rohamok görcsében fetrengõ költõt képzeljünk, vagy egyszerû bûvészmutatványnak véljük a költészetet. Tanulható és tanítható a versírás, de a csoda is nélkülözhetetlen." Pénzes Ottó

Lackfi, Dinnyés

Három szeretnivaló "öreg ripacs" Hobo Faludy estje az InterNetVers Fesztiválon

Sietek leszögezni, hogy a ripacs kifejezés nálam nagyon pozitív jelzõ, és a zsenialitástól elválaszthatatlan, abban valamilyen módon beleágyazott tulajdonság. Haumann Péter, Eperjes Károly, Garas Dezsõ, Kállai Ferenc, Koltay Róbert, a nagy kedvencek, és még bizony a hallhatatlanok - Sinkovits, Latinovits, Bessenyei - lényében is ott volt az isteni ripacsság. Ilyen volt Faludy György is, aki majd száz évet kóborolt a világban, és ha egész életében semmi mást nem csinált volna, mint hogy megteremtette számunkra az igazi Villont, bizony

már akkor is örök hálával tartoznánk neki. De segített élménnyé tenni még a nyomorúságot is, pokolbéli víg napokká emelni a magaláztatást, a gyötrelmet. Ezt a Faludyt megidézni hitelesen, hátborzongatóan, verset mondva, énekelve és csak úgy egyszerûen jelen léve, hát, nem akármilyen vállalkozás. Pedig aki erre adta a fejét látszólag semmiben sem hasonlít a Mesterre: a kicsiny törékeny alkattal szemben hatalmas, óriás "medve", a rekedtes magas hang helyett dörmögés na jó, a loboncos hosszú haj már valami - ráadásul nem is

tud jól verset mondani, az éneklés sem az erõssége, és mégis! Mégis Faludy volt jelen azon az estén! Aki ott volt bizonyíthatja, hogy a materializmus, az anyagbaragadtság veresége volt az az elõadás. Amikor pedig a többszörös vissza-, és vastaps után leült egy asztalhoz, lekapcsoltatott minden villanyt, megidézte nekünk közös lényük harmadik, valaha volt részét, Francois Villont is. A Haláltánc ballada szólt. Villon-Faludy-Hobo. Pénzes Ottó

Hobo

Epilógus Kedves Barátaink! Szerencsésen hazaértünk. Még fáradtak vagyunk egy kissé, de már az elõttünk álló feladatok teljesítésén dolgozunk. Ami Mátészalkát illeti... Gyönyörû volt ez a három nap, a város ismét tanúbizonyságát adta kiváló vendégszeretetének! A fesztivál betöltötte küldetését, nagyon sok költõnek és muzsikusnak adott új lendületet. Talán a szalkaiaknak is megvillantak szép pillanatok. (Amikor a kisiskolások elénekelték az ausztrál kislány dalait, bizony én is törölgettem a párát a szemeimbõl...) Hálásak vagyunk Nektek, hogy mellénk álltatok; hogy meg tudott valósulni mindaz, amit gyõri otthonunkban elterveztünk. Köszönjük munkátokat, a rengeteg anyagi áldozatot, emberi törõdést, amivel ezt a "nem épp egyszerû" és érzékeny lelkületû mûvész-sereget kezeltétek. Problémás figurák valahogy mindig velejárói a fesztiválnak, ne haragudjatok, hogy elõre

A fesztivál résztvevõi

nem tudtuk kiszûrni õket... Már érkeztek fotók, összefoglaló írások, vélemények a résztvevõktõl, melyeket folyamatosan feltöltögetek a honlapra.

(Czine Árpád fotói)

Ha van idõtök, pillantsatok rá néhanap, és ne felejtsetek beleolvasni a fórum hozzászólásaiba is. A fotókon és a véleményekben benne vagytok Ti is!

Végezetül annyit; reméljük, Ti sem bántátok meg, hogy velünk szövetkeztetek. Ha van valamiben pozitív vagy negatív észrevételetek, kérjük,

jelezzétek felénk. Hadd tanuljunk belõlük! Szeretettel a gyõri végekrõl a két mátészalkai: Bea és Fagyi

MÉCSVILÁG

4

Színházi vita

Szöllösi Lajos halálára Ha a hazaszeretetnek, a tisztességnek, az emberi mértékkel mért jóságnak szobrot állítanának, azt róla kellene megmintázni. Ha nem egy fecsegõ világban élnénk, akkor ezután a mondat után már semmit sem kellene leírni. Aki ismerte Õt, az pontosan tudja, hogy a mondat mirõl szól, akinek pedig nem adatott meg hogy ismerje, annak ezek a szavak csak udvarias, közhelyszámba menõ formulák. Mi, akik tudtuk ki volt, most csendben ölünkbe ejtjük a Mécsvilágot, és felidézzük alakját, szinte halljuk nehezen kimondott szavait, néha még el is szégyelljük magunkat, mert sokszor megértük, hogy pragmatikus viselkedésünk miatt "helyre tegyen" bennünket.

Nehezen tudott csak szólni, így nem pazarolhatta a szavait felesleges tiszteletkörökre, nem udvariaskodott - bár hölgyeknek nála senki nem tudott szebben bókolni - nem kertelt és nem szépített. Az igazságot mondta! Persze, hiányoztak neki a szép szavak is, de a Jóisten megadta, hogy beszélt egy különleges nyelvet is: a mûvészetét. Elbûvölõ grafikái, markáns, de mégis kecses szobrai mondták el lélekig hatolóan azt, amire az embernek mégiscsak szüksége van, hogy a nyers, mázsás és kíméletlen igazság súlya alatt össze ne roppanjon. Halála elõtt néhány hónappal nekünk mátészalkaiaknak adta utolsó ajándékát. Hetvennégy évének megfeszített erejével három hétig esõben, szélben faragta a mi haranglábunk négy hatalmas tölgy csónakfejfáját. Egy félórás szakmai tanácsadásra kértem eredetileg, aztán négy hatalmas üzenet nõtt ki az Õ gyönyörû szívébõl. Alig pár héttel korábban anyaországi új otthonának, Kocsordnak központjában állították fel azt a tekintélyes kopjafát, amellyel otthagyta nyomát az Õt befogadó faluban ez a székely ember. Kóródszentmártonban. született, majd Marosvásárhelyre költöztek ahol a Pénzügyi Szakliceumban" érettségizett. 1953-ban a Kolozsvári Bolyai Tudományegyetem" jogi karára felvételizett sikeresen, de kulák származása miatt áthelyezték az orosz-történelem tanári szakra, ahol diplomát szerzett. 33 évig tanított oroszt, magyar nyelv és irodalmat, rajzot és fafaragást Marosvásárhelyen. Díjak, kiállítások jelentették a rövid ünnepi megállásokat az intenzív alkotómunka során. 1998~ban Sütõ Andrásnak A lõtt lábú madár nyomában" címû könyvét illusztrálta. A rajzokról Sütõ András ezt írta: " .. .Írói látomást költöztetett rajzba oly híven, akár ha eleven modellként álltak volna elébe hõseim." Mi mondható ezek után még mûvészi teljesítményérõl? Egyetlen gyermekük után jöttek "ki" Magyarországra tanítónõ feleségével, mindenben hû és segítõ társával Ilukával. Együtt szórták szét mérhetetlen kedvességüket, szeretetüket, jóságukat új barátaik között. Nem véletlen, hogy Szatmárban ragadtak, a legnyugatibb vidéken, ahol a székely mentalitás még él, és még érvényes. Különleges hálával tartozok a Teremtõnek, hogy megismerhettem, barátok lehettünk. Elhalmozott minden jóval, széppel! Alkotásaiba gyönyörködve, szobrait naponta simítom meg, így újra érzem férfias, kemény kézszorítását, s már hallani is vélem, suttogó, recsegõ hangját, a kimondott igazságokat, intéseket, tanácsokat. Köszönök Neked mindent! Tudom, tested a végre már szabad jó szatmári földben, lelked a Jóistennél van, így aggódnom csak magunkért, ittmaradókért kell. Adjon nekünk az Isten, olyan hitet és tartást, amilyen Neked volt! Pénzes Ottó

2010. június

(Jön az új évad!)

Móka Lóri: Szórakozni akarok a színházban! Nekem ott ne agyaljanak. Csiszolt Attila: Én meg éppen azt nem értem, hogy miért akarnak egyfolytában röhögtetni a színészek. Jó lenne több gondolat. Olyan, amirõl napokig tudunk majd beszélni, akár vitatkozni. Lõwinger Lea: Beszélni a Heti hetesrõl is tudnánk… Csiszolt Attila: Már akivel. Móka Lóri: Na, nézzétek, ezt a darabot…. valami agyasbubó írta. Mi a frászt akar mondani azzal, hogy: "Hah, pártos szellem! El elõlem, el, Megsemmíthetnélek, de nem teszem, Számûzve minden szellemkapcsolatból Küzdj a salak közt, gyûlölt, idegen. S rideg magányod fájó érzetében Gyötörjön a végetlen gondolat: Hogy hasztalan rázod porláncodat, Csatád hiú, az Úrnak ellenében." Csiszolt Attila: Ez Madách Imre. Az ember tragédiája. Lõwinger Lea: Vajon, miként hangzik angolul? Trendi? Csiszolt Attila: Gyönyörû ez így, ahogyan van. Lenyûgöz. Móka Lóri: Van elég bajom az életben, nem akarom, hogy még a színházban is gondokkal terheljenek. Csiszolt Attila: Ezek nem gondok, hanem gondolatok. A színház nem deg-

radálódhat csupán a szórakoztató iparág egyik melléktermékévé. Móka Lóri: Akkor még egy jót nem is kacaghatok a színházban? Csiszolt Attila: Dehogyis nem. Ha viszont egy bérletsorban van hat elõadás, akkor legalább kettõ ne feltétlenül komédia legyen. Nem csak nevetve lehet szórakozni, átkapcsolódni a mindennapokból egy olyan szférába, amely táplál szellemiekben, lelkiekben. Az embert az állattól többek között az választja el, hogy gondolkodik és beszél. Lõwinger Lea: Szívesen néznék valami amerikai darabot. Csiszolt Attila: Szeretem a magyar klasszikusokat, de kifejezetten keresem a magyar kortárs szerzõk munkáit. Móka Lóri: Engem nem érdekel, hogy ki írta, csak legyen nagyon vicces. Lõwinger Lea: És legyenek benne celebek. Mátészalkára mostanában kevesebb ismert színészt hívnak a bérletes elõadásokba. Azért is járnak kevesebben színházba. Csiszolt Attila: Manapság a híres színész nem jelenti feltétlenül azt, hogy jó színész. Csak az tud nevessé válni, aki sokat szerepel a tévében. Pedig rengeteg tehetséges mûvész van, aki nem kap televíziós feladatot. Hányingerem van a tévés celebek nagy részétõl. A média zömében intenzíven népbutítás zajlik. Buta és

mûveletlen emberekkel pedig eredményes gazdaságot sem lehet produkálni. Lõwinger Lea: Csak azt ne mond, hogy Mátészalka egy jó színházi évadot zár. Csiszolt Attila: Tény, hogy voltak gyengébb elõadások. És azokat rendszerint éppen az úgynevezett "csillagok" produkálták. Eljöttek hozzánk haknizni egyet. Móka Lóri: Kevés a lóvé, drága a színházjegy. Ha kenyérre sincs, akkor nehogy má' színházba menjek. Lõwinger Lea: Több zenés elõadás kellene. És olyanok, amelyekben sok a tánc. Csiszolt Attila: A zenének és a táncnak nyilván meg van a helye, de jó lenne, ha a szó, a nyelv nem veszne el. Azt tapasztalom, hogy a szópoénokat már jóformán nem is értik az emberek. Ha pedig egy-egy rendezõ szimbólumokat, allegóriákat használ a darab színpadra állítása során, viszonylag kevesen értékelik. Nincs ez így jól. Móka Lóri: Na, és a pénzre mit lépsz? Csiszolt Attila: El kell dönteni, hogy megiszol-e két sört, vagy annak árán elmész színházba. Móka Lóri: A pia hamarabb meglátszik. Hahaha! Csiszolt Attila: Ezt nem vitatom. Igyunk, drogozzunk, ne szüljünk gyerekeket, butuljunk… így tûnik el egy nemzet. Lõwinger Lea: Mindig ezzel a nemzettel jössz…

Csiszolt Attila: Igen, féltem magunkat. Egyébként a pénzhez még annyit, hogy az ingyenes elõadásokra sem özönlik a nép. Totális érdektelenség, közösségi krach, nihil. Ezen mindenképpen változtatnunk kell. Lõwinger Lea: Változtassatok, én szeptembertõl külföldi munkát vállalok. Móka Lóri: Te itthon sem vagy nagy szám Lea, mibõl gondolod, hogy külföldön majd bejön neked? Csiszolt Attila: Azt hiszem máshol nem tudnék boldog lenni… szeretni is csak magyarul tudok… Lõwinger Lea: Jó duma. Móka Lóri: Mondasz azért valamit Attila. Csiszolt Attila: Ennek örülök. Móka Lóri: A jövõ évadban vegyünk egymás mellé színházi bérletet. És elemezgessük a dolgokat. Meg persze heherésszünk is jókat. Csiszolt Attila: Mikor derül ki, hogy milyen elõadások lesznek? Móka Lóri: Általában augusztusban. Legalábbis így hallottam. De nyáron is érdemes figyelni az Udvarias Estékre. Csiszolt Attila: Lea, biztos, hogy elmész szeptemberben. Lõwinger Lea: Úgy tûnik. Móka Lóri: A Fényes Napok elõtt vagy után. Lõwinger Lea: Nem tudom. Móka Lóri: Azt beszélik, az idén nagy durranás lesz. Csiszolt Attila: Majd meglátjuk… Buzogány Béla

Gyermekek a színpadon!

Weöres Sándor Gyermekszínjátszó Találkozó Mátészalkán A Magyar Drámapedagógiai Társaság felhívásához csatlakozva a Megyei Pedagógiai, Közmûvelõdési és Képzési Intézet a mátészalkai Városi Mûvelõdési Központtal közösen minden évben megrendezi a Weöres Sándor Gyermekszínjátszó Találkozó Szabolcs-SzatmárBereg megyei döntõjét. Ebben az évben sem volt ez másként. A 19. megyei

döntõ, 2010. április 22-én, Mátészalkán, a Városi Mûvelõdési Központ színháztermében került lebonyolításra, ahol 14 csoport mérte össze tudását, õket pedig kétfõs szakmai zsûri értékelte. Szakall Judit, a Drámapedagógiai Társaság elnöke és Pinczés István, drámapedagógus, rendezõ hasznos tanácsokkal segítette csoportvezetõk munkáját.

Általános iskolás gyerekek mutatták meg tudásukat. A "színészpalánták" nagy izgalommal várták, hogy színpadra léphessenek, de kíváncsian nézték más csoportok munkáit is. Megelevenedtek a mesék ismert hõsei. Találkozhattunk Mézga Gézával, a fájós fogú oroszlánnal, Fülessel és nem utolsósorban Rigócsõr királlyal. Volt fény-

hatásokra épülõ modern produkció, és volt igazi klasszikus is, mint például Molnár Ferenc Kékszemû címû darabja. Gyermekek a színpadon! Gyermekek a nézõtéren! Igazi ünnep volt ez a nap. A gyermekszínjátszás ünnepe! Erdõs László a mûvelõdési központ munkatársa

MÉCSVILÁG

2010. június

5

"Mi lesz ezzel a nyomorult csillaggal?"

És most…?

Márai szellemét idézték meg a Nagyatádiak városunkban

Bár már április 19-ét írtunk, még a Költészet Napjának prolongálásaként találkozhattunk egy olyan elõadással Mátészalkán, amely sok szempontból is figyelemre méltó: A nagyatádi Czindery Szépmíves Céh 3 tagja, Fejér Zoltán, Hosszú Kata és Harkály Gyula látogatott el a Kálvin János Református Iskolába. Szolgálat volt ez, ajándékokat hoztak gyermekeinknek. Gyönyörû ajándékokat: Márai Sándor szövegeit, verseit, és ami csak keveseknek sikerül; a szellemiségét. A világért, emberért aggódó, mégis bölcs reményt sugárzó, lelkeket simogató, értelmet próbáló gondolatok öltöttek testet a "Mi lesz ezzel a nyomorult csillaggal" címû irodalmi mûsorukban. Most sajnálkozhatnék, hogy egy délelõtti órán "csak" az iskola diákjai lehettek tanúi, és talán egy életre szóló élmény cipelõi,

de inkább örülök: legalább õk hallhatták. Úgy érzem, Márai tudott hozzájuk szólni, gondolatainak lesz folytatása - bennük. De, hát kik is azok, akik ezekben az idõkben ajándékokat hoznak, ráadásul ilyen messzirõl, és önzetlenül? Ma az internet adhat választ sok kérdésünkre, így erre is: "A névválasztás jelentése a szétszórattatást szenvedett 19-20. századi erdélyi, felvidéki, délvidéki, alföldi és dunántúli, városi és vidéki, valamint amerikai emigráns magyar nemzeti kulturális értékõrzés folytatása, továbbá a nagyatádi templomalapító Czindery család és az általuk itt letelepített ferences szerzetesek mûvelõdési értékteremtõ személyiségének és szemléletének népszerûsítése. Az egyesület a "céhjelleggel" értelmiségi-mûvészeti érdekvédelemre utal a

társadalmat uraló, ám tõlük idegen szempontok érvényesülésének következményeivel szemben. A "céhjelleg" persze csak hasonlat, analógia, hiszen egy egészen más jellegû társadalomban mûködik ez az értelmiségi "céh", mint a középkor valódi céhei; s a mesterség szerinti szervezõdés, ami az analógiát indokolttá teszi, egészen más jellegû mesterséget jelent kézmûvesek és "szellemi termelõk" esetében. A 2006. augusztus 18-i alapításkor négy mûvészeti ág nagyatádi mûvelõi szövetkeztek a CÉH-ben: vers- és prózamondók, néptáncosok, énekesek, zenészek." Ha már a középkori fogalomhasználat került szóba, nekem még eszembe jut egy másik kifejezés is: lovagiasság. Persze, már ez sem szorosan az eredeti értelemben, abból inkább

kiemelve és aktualizálva a nagyvonalúság, a törõdés és a hit tartalmakat. Nem hiszem, hogy véletlen lenne az, hogy ezek a kiváló emberek, mûvészek Mátészalkán is megtalálták a hozzájuk hasonlókat, a magukfajtákat: Balogh Ferencné tanárnõ, a Zenebarátok Kórusának karnagya, mostani vendéglátójuk ugyanezt az utat járja. Ha pedig ezek az emberek találkoznak egymással, akkor biztos, hogy valakik, valamit kapnak majd tõlük. Így történt ez most is, hiszen még ennek a napnak estéjén a két társulat, valamint a fehérgyarmati Erkel Ferenc Városi Vegyeskar közösen mutatták be a vámosoroszi református templomban az INRI címû mûsort, emlékezve Jézus megtisztító, megváltó halálára, feltámadására.

Bölcs és szerethetõ, ahogyan az igazán bölcsek. Könyvei tucatjaival tanít élni, érezni, tudni, megtapasztalni. Márciusban tartott egyik elõadása elõtt váratlanul közölte, hogy õ "már szólítva vagyon és rövidesen távozni fog". Majd április 16-án a gyászhír: Popper Péter, a magyarországi modern klinikai pszichológia egyik vezetõ alakja péntekre virradóan, életének 77. évében elhunyt. Ki ne olvasta volna legismertebb mûvét, a Belsõ utak könyvét. Van annak már húsz éve, hogy én is ezt a Popper könyvet fogtam elõször a kezembe. A találkozás vele és a benne írottakkal sorsdöntõ volt az életemben. Utána valahányszor a "Hogyan tovább" érzés kerített hatalmába mindig az õ bölcseletei után nyúltam a könyvespolcra.

Pénzes Ottó

Meglepetés számunkra ez a kiállítás Bíró Lajos szobrászmûvész ezen a kiállításon egy olyan oldaláról mutatkozott be, amit még kevesen láttak tõle. Legtöbben a szobrain keresztül ismerik alkotói munkásságát, szobrai díszítik Mátészalka város köztereit és utcáit, alkotásai az egész országban megtalálhatóak, sõt, külföldön is szerepelnek. Aki közelebbrõl ismeri és már járt a mûtermében, folyamatos munkában láthatta, aki minden nap végtelen szorgalommal dolgozik, mert a nagy mûvek nem születnek könnyen. Picasso mondta "az ihlet csak ritkán jön, de legjobb, ha munka közben éri az embert." Bíró Lajost az ihlet most sem kerülte el, amikor vésõ helyett ecsetet

fogott a kezébe. Ezek a képek nem elõzmény nélkül születtek meg, rengeteg rajz és fiatalkori festmények elõzték meg a mostani kiállítás anyagát. Különleges dolog, amikor egy szobrász a háromdimenziós plasztika helyett, a kétdimenziós színek és foltok, fények és árnyékok nyelvén beszél hozzánk. Ilyenkor lehetõség nyílik a lélek olyan rezdüléseit is kifejezni, amire a szobrászat talán már nem is képes. Ezekbõl a képekbõl Bíró Lajos lelke színessége érzõdik, minden képrõl tiszta színek sugároznak ránk az ég kékjébõl, a fák zöldjérõl, a rét sárgájából. A sok szín ellenére mégsem keletkezik a képeken vibrálás, mert minden folt

szépen a helyén a térben helyezkedik el. Minden képben érzõdik a kompozíciós tudás, a rajzi pontosság. Nem véletlen, hogy a kiállításon szereplõ képek mindegyike tájkép. A tájkép témája lehetõséget ad a csendes szemlélõdésre, az eddig megtett út összegzé-

sére. Csak annyit vállal, amennyit meg is tud oldani, ezek a képek nincsenek tele üres frázisokkal, tömörek, lényegretörõek és optimisták, egy életigenlõ ember alkotásai, aki mindig tele van energiával. Szabó Károly festõmûvész

Oláh András: Anyagfáradtság A Mátészalkán élõ költõ, drámaíró 50. születésnapja alkalmából az elmúlt évben jelent meg reprezentatív, hangoskönyvet is tartalmazó könyv, amelyben válogatott verseit adta közre.

A szemet-gyönyörködtetõ kiadvány gondozója a Hungarovox Kiadó máris piacra dobta a költõ legújabb verseit tartalmazó kötetét, amelyet a nagyközönség az Ünnepi Könyvhét idején vehet

kézbe, de amelynek a bemutatója június 2-án 17 órakor volt a Magyar Írószövetség Klubjában. Kaiser László költõ, író, a kiadó vezetõje Baranyi Ferenc, Ágai Ágnes, Laczkó András és Pozsgai Györgyi

új könyveivel együtt méltatta Oláh András Anyagfáradtság címû új kötetét, amelyet az Ünnepi Könyvhéten, június 6-án, 13 órakor Oláh András a Vörösmarty téren dedikál. P.O.

Az 1933-as születésû pszichológus, pszichoterapeuta és egyetemi tanár évtizedek óta Magyarország egyik legismertebb pszichológusa volt. Számos újságban, rádióban és televízióban adott rendszeresen tanácsokat, tucatnyi könyvet adott ki, a kutatási területe a pszichoterápia, a társadalmi beilleszkedési zavarok és a valláspszichológia voltak. Popper Péter nem csak lélekgyógyító cselekedeteirõl ismert, hanem arról is, hogy "misztikus és titkos" tudományát rendelõje díványán vagy foteljén kívül egyetemi katedrán, az ország teljes nyilvánossága elõtt közíróként is mûvelte. Méghozzá úgy, hogy az mentes maradt mindenféle tolakodó "lelkizéstõl". "Egyet tanácsolhatok: nem szabad az élményeket meg nem élni. Ha valaki jól élte végig az óvodáséveit, iskolásként nem akar újra óvodás lenni. Ha megélte mindazt, amit az élet kínál egy gyereknek, egy felnõttnek vagy egy idõsebb embernek, akkor nem lesz baj. Ha pótlandókat görget maga elõtt, akkor lesz a baj. Ki kell iktatni az érzést, hogy átmeneti korszakok vannak az életben. Nincsenek. Az az életem, amit élek, nincs átmeneti korszak, az idõskor sem az. " - nyilatkozta tavaly az öregségrõl és a halálról. Farkas Judit

MÉCSVILÁG

6

2010. június

Az emberi méltóság az gazdasági alap is Zsigmond László fõépítész vall munkájáról, Mátészalkáról

Néhány hete elvállaltam, hogy készítek egy riportot Zsigmond Lászlóval, Mátészalka város fõépítészével. Elképzelésem szerint beszélgetésünk tárgya Mátészalka építészeti múltja, jelene és különös hangsúllyal városunk építészeti jövõje lett volna. Sajnos ennek a tisztemnek részben rajtam múló, részben rajtam kívülálló okok miatt nem tettem eleget. (Helyettem Pénzes Ottó beszélgetett Zsigmond Lászlóval az M1 Televízió stúdiójában.) Ezért is vállaltam el, hogy a mátészalkai M1 Televízió Köztér címû mûsorából írott szöveget szerkesszek. Az alábbiakban városunk Ybl-díjas fõépítésze vall Mátészalka épített környezetének jelen állapotáról, a már zajló és a közeljövõben induló beruházásokról és a normálisan mûködõ polgári közösségekrõl, valamint az organikus építészetrõl… Az organikus építészet egy mozgalom, amit két mester indított el a hatvanas években, Makovecz Imre és Csete György. Ez nem csak építészet, hanem gondolkodásmód. Egy szemléletmód, amely áthatja azt az építészeti tevékenységet, amit az említett mesterek elkezdtek. Természetesen ennek van történeti vonatkozása is, hisz a századforduló környékén kialakuló modern építészet létrehozott egy olyan nyelvet és egy olyan világot, amely iránymutató volt az új század számára. Ezeknek az építészeknek a képviselõje Lechner Ödön, Kós Károly, Amerikában Frank Lloyd Wright, akik ma is mesterei, mintái, példaképei ennek a gondolkodásmódnak. A mi építészeti pályánk, ami az 1980-as évek elején kezdõdött, kapcsolódott Makovecz Imre és Csete György munkásságához. Ezt a gondolatiságot, ezt a magatartásmódot, amivel az építészetet lehet mûvelni, tõlük - mint példaképektõl - tanulva kezdtük el kipróbálni és benne magunkat is megpróbálni. Ezt a szemléletmódot 1989 óta, szervezett jogi és formai keretek között, a Kós Károly Egyesülésben gondoltuk továbbvinni. Az egyesülés tevé-

amibõl látok lehetõséget arra, hogy itt egy hosszabb távú munkával, egy olyan irányultságú rendezett állapot jöhessen létre, amelyik megnyugtató városképet ad. Azokat a lyukakat, azokat a szakadásokat ahol a régi városszövet fölfeslett, vissza lehet szegni, le lehet zárni és megnyugtató városképet lehet kialakítani.

A mátészalkai harangláb, és egy "normálisan mûködõ közösség"…

Zsigmond László

kenysége az Országépítõ újság kiadása, vándoriskola mûködtetése, ahol fiatal építészeket készítünk föl hivatásuk gyakorlására. A képzés úgy zajlik, hogy a felvételt nyert fiatalok hat féléven keresztül, különbözõ mestereknél dolgoznak, így készülve az építészhivatásra. Itt természetesen már végzett építészekrõl van szó, akik befejezték az egyetemet. Számomra ezeknek a tevékenységeknek az összessége, a közös mozgalmi-, építészeti gondolkodás jellemzik az organikus építészetet. Tehát én nem stílusként kívánom ezt a dolgot megfogalmazni. Ez részben nem a mi feladatunk, részben pedig nem így gondolok rá. Úgy vélem ez inkább egy magatartás, egy gondolkodásmód. Ennek a példáját lehet Csengerben is látni, ahol a 80-as években elkezdõdött egy településfejlesztés. Itt egy kifosztott, bizonyos értelemben tönkretett, és ellehetetlenült kistelepülésrõl van szó, amely a határ mellé szorult és bizonyos értelemben a határ miatt azt az eredeti kapcsát, ami Mátészalka és Szatmárnémeti között volt régen, elveszítette. Ezt a települést újra kellett éleszteni. Tehát ebben az értelemben gondolkodom én az organikus építészetrõl.

Az elsõ benyomások Mátészalkáról… Mátészalka ugyan olyan helyzetben van, mint Magyarországon a többi hasonló nagyságú település. Nem jobb és nem rosszabb helyzetben. Meghatározó a történelme, gondolva itt a Trianoni vál-

tozások sorára, amit végigélt a város. Jellegzetes a kettõs központúság, ahogyan a Kossuth Lajos utca, mint egy régi városközpont mûködik, és a Hõsök tere a vasút felé igazodással egy második fõutcát alakít ki. Tulajdonképpen ez egy sajátossága Mátészalkának. És hát ne felejtsük el azt sem, amit minden magyar város elszenvedett a 70-es 80-as években, a szocialista átalakításnak és átépítésnek a különbözõ eseményeit. Gondolok itt az Alkotmány útnak a kialakítására, illetve a hozzá kapcsolódó lakótelepeknek és lakóépületeknek a beépítésére, valamint a városközpontban azoknak a jellemzõ épületeknek a kialakítására, amik szinte mindenhol fellelhetõek az országban. Csak hol SZTK, hol kórház, hol pártház, hol tanácsháza, hol orvosi rendelõ, hol iskola, hol egyéb formában. Ez utóbbi szempontból tehát nincs eltérés a hasonló településekhez képest, de vannak olyan ízek és sajátságok, amik természetesen különlegessé teszik ezt a helyet. Kivalló adottságúnak tartom az említett régi városközpontot, amit a Kossuth Lajos utca jelent. Viszont van kihívás a másik városrészben, amit a Hõsök tere, a mûvelõdési ház környéke, a parkoknak a viszonylata, a kórház határol. A vasút felé vezetõ utcaképnek a kialakítása is fontos feladat. És hát ott van a Szalkai László utca is, ami egyenesen a vasútállomáshoz vezet. Tehát ezeknek a különbözõ rendezett és rendezetlen, kialakult és kialakulatlan viszonyoknak a különbözõ fajsúlya ad olyan ihletést,

Amikor Szabó István polgármester úr felkért a harangláb terveinek elkészítésére, tudatta, hogy ez majd a mátészalkaiak összefogásából fog felépülni. Ez egy világos beszéd volt, amihez világosan lehetett hozzákapcsolódni. Tehát egyértelmû volt, hogy mi a felkérés, és egyértelmû volt az, hogy ezt meg kell csinálni. A legjobb tudás szerint kell megcsinálni. Természetesen nekem is szükség volt erre a munkára, mint egy elsõ momentumra, hogy legyen valami, ami

Harangláb

megmutatható az elképzeléseimbõl. De tekinthetõ ez egy közös alkotásnak is. Én leültem, megrajzoltam, a közösség egyetértett ezzel és támogatta. Annak nagyon örülök, hogy ez ilyen rövid idõn belül el is készült, de hála Istennek ebben a tekintetben el is vagyok kényeztetve. Máshol is vannak ilyen események, de ettõl függetlenül ez a mátészalkai egy sikeres történet. Örömteli, hogy rövid idõ alatt, jól szervezett összefogással, profi módon elkészült. A profizmus a közösség megszervezésére is vonatkozik, meg a megvalósításra is. Viszont úgy gondolom, hogy ez a normális. Tehát annyira nem kellett csodálkoznom ezen a dolgon, de örömmel töltött el, hogy ez a normális viselkedés, ez az alapállapot megtalálható itt, és nem kell külön küzdelmet folytatni ahhoz, hogy ezt újra elérjük. Ezt gondolom annak, ahogyan mûködni kell egy normális polgári társadalomnak, egy közösségnek.

(Czine Árpád fotói)

MÉCSVILÁG

2010. június

Óvoda, iskola, és más uniós beruházások… A korábbi években a fõépítészi feladatok közé tartozott az is, hogy a lehetséges pályázatokat, amik elõttünk álltak, kellõ értelmes gazdaként együttmûködve az önkormányzat mûszaki irodájával, építési irodájával elõ tudjuk készíteni és sikeresen tudjunk pályázni. Ez nem olyan egyszerû dolog, ehhez nagyon sok embernek az együttmûködése szükséges. Az úttervezõktõl a közmûtervezõkön keresztül, városrendezõkig. Tehát nagyon sok embert kell egyszerre egy irányba mozgatni, egy céllal világosan megfogalmazni azt a feladatot, amit rövid idõn belül el kell végezni. Utána ennek a megfelelõ formába öntésérõl gondoskodni, hogy ez pályázat formájában oda kerüljön, ahova kell, és kellõ pontszámokat megkapva sikeres legyen. Tehát ez egy hosszú feladat, ami már most is években mérhetõ. Itt most a városközpont pályázatról beszélek, amit már többszörösen tárgyaltunk. A képviselõ testület elõtt ismertetést is kapott, televízióban is szerepelt. Ez az egyik fõ feladat volt az elmúlt két évben, amit létre kellett hozni, véghez kellett vinni. Ez mára már megvalósítás elõtt áll. Ez a 'D' jelû városközpont pályázat, ami nyert elsõ körben, a második körben is olyan támogatottsággal bír, hogy tulajdonképpen a támogatási szerzõdés aláírása elõtti pillanatokban állunk. Tehát amennyiben minden mûködik, minden jogi aktus megtörténik, akkor néhány hónapon belül elkezdõdhet a megvalósítása. Ez érinti majd a Hõsök terét, a Kazinczy utcát, a Szalkai László teret, illetve a volt pártházat és mûvészeti iskolát. Itt egyszerre épül majd tér, park, városkép, és konkrét épületek a Képes Kávéházzal együtt. Az épületek tervei kiviteli szinten már készen vannak. Idõközben ezeknek a tereknek a tervei is elkészültek. Tehát a közbeszerzések és megvalósítások elõtt vagyunk.

E mellett van egy következõ pályázat is, amelyik ehhez szervesen kapcsolódik, az úgynevezett 'G' jelû pályázat. Ez érinti a volt orvosi rendelõt, amibõl kistérségi szolgáltató központ lesz, a mûvelõdési házat és színházat, aminek a felújítására kerül sor, illetve a Kölcsey teret, aminek a parkfelújítása kapcsolódik ehhez a tervhez. Ez a pályázat is elbírálás alatt van és a siker küszöbén, hogy úgy mondjam. Ezen kívül a Képes Géza Iskolának a felújítása már zajlik. Ott egy sikeres pályázaton vagyunk túl. Június végére szerzõdött a kivitelezõ, hogy elvégzi a felújítást. Augusztus 20-án lehet ünnepelni és szeptembertõl birtokba lehet venni az iskolát. Ez egy teljes felújítás, gyakorlatilag a szerkezeti elemek és a homlokzati paneleken kívül minden cserére kerül. Készül közben az óvoda felújítás is. Hasonló dátumokkal, a nyáron ennek is be kell fejezõdni, s aztán ezt is birtokba lehet venni. De a legfontosabb mégis a városközpont, ahol viszonylag rövid idõ alatt lehet komoly eredményt produkálni, hogy a polgárok majd használják a megújult tereket, a megújított parkokat és épületeket.

nal zsebre vágható forintként lehet értelmezni, hanem az az életminõség, amivel én magam körülveszem, és amiben a társaimmal együtt jól érzem magam és tudok velük együttmûködni. Ha mindez hiányzik, akkor sebek vannak, és ezek a sebek nehezebbé teszik az én mûködésemet, az én életteremet. Ezek gyógyíthatóak. Azt gondolom, hogy az építészetnek van egy ilyen feladata, hogy épít, éppé tesz. A szótõben ott van, hogy mi ennek a célja. Éppé kell tenni azokat a dolgokat, amik eltörtek, tönkrementek, vagy rosszul mûködnek. És hogyha ezt fölépítjük és éppé tesszük, akkor ezeknek a következményeknek, amikrõl itt szó esett, lesz lehetõsége, hogy bekövetkezzenek. Hogy lehessen egy olyan téren találkozni, amire jó érzéssel gondol az ember vissza. És azok a környezeti körülmények, amik kitejesítik az ember lehetõségeit, azok megfelelõek legyenek. Ne hibásak, ne hiányosak, ne összetörtek, hanem olyanok, ahol érdemes két embernek egy kávéházban összeülni és egy asztalnál beszélgetni. Megbeszélni bármit, amit közösen fontosnak gondolnak.

Belváros rekonstrukció, mint befektetés…

A Képes Kávéház és Civil Centrum, mint építészeti etalon…

Én a 2008-as válságot, amit gazdasági válságnak mondanak, nem gazdasági válságnak tekintem, hanem morális és erkölcsi válságnak. Ennek a gazdasági válságnak egy morális válság az okozója. Ugyan így ha visszafelé nézek egy fejlesztést, akkor az a felépülés, amit egy térnek, egy fizikai környezetnek a rendberakása jelent, az morálisan és erkölcsileg erõsíti az embert. Hogyha ez az erõsítés valóságos, és úgy érzem magam ebben a környezetben, hogy ez mûködõképes, és engem megerõsít; az én emberi minõségemet, méltóságomat segíti, akkor ennek van gazdasági kihatása. Tehát nem csak az a gazdasági kihatás létezik, amit azon-

A Makovecz Imre és részben általam tervezett épület, bizonyára egyfajta építészeti példaértékkel is bír, hisz a léptéke, a kapcsolódása a meglévõ beépítéshez, azokat a gondolatokat, azokat az elképzeléseket tartalmazza, ahogy mi egy városszövetrõl gondolkodunk. Van egy meglévõ épület, ami most a nevelési tanácsadó. Ennek az épületét felhasználjuk ehhez a beépítéshez. És ott van a Cib banknak az épülete, ami csatlakozik ehhez az új beépítéshez. A lényeg, hogy egy városszövetet próbálunk visszaállítani, visszaépíteni, visszazárni. Tehát azt, amit régen Madách utca néven lehetett ismerni, amelyik a kórháznak a tor-

7

Képes Kávéház a Kölcsey park felõl

nyához vitt, az tulajdonképpen elbontásra került a sportcsarnok és a színház építése kapcsán. Ma is, hogyha beállok a mûvelõdési ház elé és jobbra elnézek a régi Madách út irányába, akkor még látom, legalábbis míg az új kórházépület meg nem épült még láttam a kistornyot a régi kórházépületnek a közepén. Tehát ezek azok az elemek, amikrõl nem szabad megfeledkezni.

csinált. Hanem, hogyan tudok olyat csinálni, amit senki nem csinált még de, mégis kapcsolódik azokhoz az épületekhez, amik körülveszik. Ebben a szellemben készülnek ezek a rekonstrukciós építészeti elgondolások és ezekhez kapcsolódnak azok a terek is, illetve park területek, amik ezt a részt körülveszik. A sportcsarnok elõtt most egy úgynevezett senki földje van, ami se nem parkoló se nem

Képes Kávéház a Szalkai László tér felõl

És ha ebbõl azokat a térfalakat, azokat a tér struktúrákat vissza lehet állítani, valamilyen szinten - nem teljes rekonstrukcióról van szó természetesen, hiszen újat is adunk hozzá -, akkor kialakul egy olyan városszövet, egy olyan térfal, ami bizonyos térrészeket lezár s közben új tereket hoz létre. Ezzel a Képes Kávéház egységet kell alkosson. Itt egy olyan építészeti együttmûködésrõl van szó, amiben az anyaghasználat, a lépték, az épület kapcsolódási rendszere összeköt, és nem elválaszt. És nem az a lényeg benne, hogy én hogy tudok olyat csinálni, amit még senki nem

zöld terület, se nem közterület. Ezeket a viszonyokat értékeltük újra, és szeretnénk megnevezni azokat a pontokat, amik találkozási pontok, amik közterületek. A parkoló az legyen parkoló, az út legyen út, a gyalogút legyen gyalogút, és ne keveredjenek ezek össze. És ehhez igazodnak majd azok az új és felújított épületek, terek és parkok is. Fontos, hogy meghatározzák azokat a teresedéseket, és kijelöljék azokat az irányokat, amik fontosak a városnak. Lejegyezte és összeállította: Czine Árpád

8

MÉCSVILÁG

Bíró Miklós köszöntése

Losonczi Léna:

Põrén Põre lélekkel állok elétek minden gondolat kitakarva ledobva arcomról a maszkom minden fölösleges sallang a sutba állok immár kitárulkozva álszemérem nélkül átláthat rajtam aki akar mint ablaküvegen a lélek foltjaihoz nem kell a röntgen jól láthatók azok a leírt mondatokban hát nézzétek! védtelen vagyok a halál árnyékában miként a temetõi fejfák de még élek! és didereg a põre lélek Kovács Tünde:

Megtaláltalak Padló reccsent. Megtaláltalak. Horgolt imák, Kabátok, kupolák alatt. Folyton szégyellve menekültem, Meséket súgtam én. nem vádoltál. Út jött felénk, rázott az este, városba jutottunk, Hol négy sáv várt, S az Oltár. Kapu zörrent. Ébresztelek, hajszálam a térded eltakarta. Nyomta illatod súlya sarkam repedéseit. Vagy ez csak homok? Nem tengerbõl való. Követelõznék, gyógyíts falakat! S folt nem maradna. Redõny se kell ablakon. Bíró Vivien:

Késõ válasz Talán vége. Féltem tõled. Ijesztettél szóval, tettel Csókkal, vággyal. Gyermeki ártatlanság Vagy nõi szenvedély láncolt Hozzád. Rémült percek. Remegsz, látom. Kötöttél szívedhez ujjal, Nyelvvel, testtel, verssel. Pillanatig tart az álom, Lepkeszárnyon vízbe Fojtasz. Menekülök. Mindegy kihez. Lelkek buszon, úton, Sarkon szélben körbevesznek. Rettegsz. Gyûlölt fogva tartód Másnál koldul képszerelmet. Ölni vágyódsz. Engem ölni. Tennéd késsel, szemmel. Daccal. érintéssel. Felesleges. Bosszúd kínja Fallá teszi roskadt Lelkem.

2010. június

Városunk korábbi polgármestere Bíró Miklós a közelmúltban vehette át több évtizedes gazdasági vezetõi munkássága, és közéleti tevékenysége elismeréseként a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje, polgári tagozata kitüntetést. Bíró Miklós egyesületünk tiszteletbeli tagja, lelkes

lokálpatrióta, aki hivatala idején egyik elsõ intézkedéseként hívta életre a Fényes Napok Kulturális és Idegenforgalmi Fesztivál rendezvénysorozatát városunkban. Kitüntetéséhez gratulálunk, további jó egészséget és közéleti aktivitást kívánunk az egyesület tagsága nevében.

"…már ott van a jel." 35 diák küldte be írását az Esze Tamás Gimnázium által meghirdetett "Így írunk mi"címû pályázatra. A megyeszerte egyedülálló kezdeményezés lehetõséget teremt arra, hogy nemcsak városunkból, hanem az egész megye területérõl pályázó diákok verseibõl, novelláiból válogatva önálló kötet jelenjen meg. Az idén már 7. alkalommal olvashatták írásaikat a diákírók és költõk, az érdeklõdök a Tükör címû antológiában, melyet most is Vargáné Herman Anna szerkesztett Földvári Andrásné, Kovácsné Kiss Csilla és Pappné Gulyás Mariann segítségével. A pályamunkák értékelését szakértõ zsûri végezte: Losonczi Léna, Oláh András, Kürti László városunk költõ-tanárai, valamint Tõkés Szilárdné a Déry Miksa Szakközépiskola magyartanára. "A megye és városunk 10 középiskolájából 35 diák pályázott: Fehérgyarmatról, Kisvárdáról, Nyírbá-

torból, Vásárosnaményból és Nyíregyházáról is érkeztek pályamunkák. Az antológiában minden diák szerepel 1-2 alkotásával, megmutatva gondolatainak, tehetségének egy kis szeletét. Az idei kötet címe: Tükör. A kötet mottójául az alábbi Képes Géza idézetet választottam: "Állítsd tükröm írásod elé ne töprengj! - S benne már ott van a jel. Ott is marad, beleég üvegébe mint az ítélet: "Megméretel". Úgy gondolom, hogy ez a cím és idézet kifejezi azt, hogy a kötetben szereplõ ifjú szerzõk versei, írásai egy kicsit jellemük, egyéniségük, gondolkodásuk tükrei is. ….S ebbe a tükörbe belenézve mindannyian olyannak láthatjuk a világot, ahogyan azt õk megmutatják nekünk." - mondta a kötet bemu-

tatóján Vargáné Herman Anna, aki évek óta szívügyének tekinti az írások kötetbe rendezését és megjelenését. A diákok alkotásaiból visszaköszönnek azok az érzések, kétségek, amelyeket már elõttük is megfogalmaztak, megírtak a "nagyok", és amelyek bennünk is ott vannak. Szerelem, barátság, elválás, elmúlás, mind-mind azok a kétségek, amelyekre keressük valamennyien a választ, de egyedüli üdvözítõ válasz az, sajnos, nincs. Miben rejlik ennek a kötetnek igazán az értéke? Ha nagyon szigorú elemzést végeznénk, akkor biztosan ezer hibát találhatnánk: döccennek a rímek, megfogalmazódnak közhelyek, néha még egyegy "lopott" költõi képpel is találkozunk. Ugyanakkor az az õszinte hang, amely az írásokból kihallik, adja igazából ennek a gyûjteménynek az elvitathatatlan értékét. Amikor egy kamasz fiú -

Lakatos Alex - kendõzetlenül ír a reménytelennek tûnõ szerelemrõl Vihar után címû versében, vagy a lázadó ifjú szavai szólnak Levchenko Ludmilla soraiból (aki mellesleg Viszockijt olvas és Cseh Tamást hallgat!), akkor lelkesedhetünk. Ezek a fiatalok mernek gondolkodni, kérdezni, õk biztosan nem válnak a plázák közönségévé, a "csengõ pénzérmék" rabjaivá, nem lesznek kritikátlan befogadói a kulturális szennynek, el fogják tudni választani az ocsút a búzától. A megjelent írások között rangsort is állított fel a zsûri. Két alkotót mindenképpen ki kell emelni, akik az elsõ illetve a második helyre soroltattak. Kovács Tünde sorai valóban érdemesek a továbbgondolkodásra, (õ végzett az elsõ helyen), de feltétlenül szólni kell Bíró Vivien verseirõl is. Mindkét költõpalánta mûvében megcsillan a tehetség, bízom benne, hogy élni is tudnak vele. Kapturné Bíró Beáta

Élõ testvérvárosi kapcsolat

Nagykároly és Mátészalka vendégségben egymásnál Kulturális körképpel mutatkozott be ismételten egymásnak a karnyújtásnyira, mégis a határ két oldalán fekvõ kisváros. Április 16-án a nagykárolyiak vendégszerepeltek Mátészalkán. Folklór bemutatójukon közremûködött a Ceatãra Néptánc és Népzenei Együttes, a Rekettye Néptáncegyüttes, a Mátka Néptáncegyüttes, és a Rote Rose Néptáncegyüttes. Különleges él-

mény volt Fekete Bernadetta és Bodea Tibor a Csíki Játékszín mûvészeinek elõadása, a Helver Éjszakája címû Ingmar Villqist mû bemutatása. A nagysikerû elõadás rendezõje Sarvadi Paul volt. Másnap Fastus József festõmûvész mûveibõl nyílt kiállítás, és író-olvasó találkozón mutatkozhatott be Kiss Zita és Srótth Ödön. Ezen a programon közre-

mûködött Deák Endre lantmûvész és a Collegium Régizene Együttes is. A mátészalkaiak május 14 én és 15-én viszonozták a nagykárolyiak látogatását. A Szent László Közösségi Házban Dr. Szászi István alpolgármester nyitotta meg Bíró Lajos szobrászmûvész kiállítását, majd pedig a Bereczky Jazz Band adott hangulatos koncertet. A Mátészalkán élõ költõk

is bemutatkoztak a nagykárolyi irodalombarátok elõtt. A Pénzes Ottó által vezetett programon közremûködött Losonczi Léna, Oláh András és Kürti László. Az estet a Talán Teátrum társulatának fergeteges Hecc Kúrája zárta. A zenés, kabaréjelenetekkel fûszerezett elõadás méltán aratott nagy sikert. P.O.

MÉCSVILÁG

2010. június

9

Ahol álmodni mernek Amikor ilyen nehéz helyzetben van az ország, sokan álmodni sem mernek arról, hogy építkezzenek, megújuljanak, inkább csak amolyan túlélésre rendezkednek be. Városunkban azonban biztosan nem példa nélküli az eset - ebben is más a helyzet. Elég csak a keleti lakótelepen végigsétálni és örül az ember lelke: Milyen pompás épület lett a Képes Géza Általános Iskola! Kész a mûfüves focipálya - sõt már öltözõje is van - , nyüzsögnek is a férfiak itt, mint arrébb a gyerekek az esztétikus és modern játszótéren. Nemrég bõvült, újult a bölcsõde, és egyre több tömbházat korszerûsítenek errefelé is. E házak lakói igazi közösségekként kezdenek élni, hiszen virágosítják, rendezik, óvják környéküket. Egy munkahelyi, szülõi közösség élére állt a csupaszív óvónõ, s az önkormányzattal közös erõfeszítés végén egy egész óvodát varázsoltak újjá. Az Õ írását olvashatjuk:

Pathó István 75 éves

Az álmok valóra válnak Nagyon sokan üres közhelynek tartják a címet, a mátészalkai Kikelet Óvoda dolgozói és gyermekei számára mégis egyszerre két nagy álom is valóra vált. 2009-ban az óvodát szigetelték, tatarozták, 2010 elején pedig tornaszoba épült az intézményen belül. Semmit sem lehet megvalósítani hit, remény, és önbizalom nélkül. Az óvoda 35 éves épületén komoly nyomokat hagyott az idõ vas foga, de a mármár halaszthatatlan tatarozásra az önkormányzat nem tudott anyagi fedezetet biztosítani. A történet itt ért volna véget, ha feladtuk volna a közösen eltervezett célunkat. Elõször is támogatót szereztünk, hamar meg is találtuk a Megújuló Társadalomért Alapítványt. Az alapítvány az anyagköltséget biztosította, a közmunka programban szervezõdött kõmûves brigádra maradt a

Tisztelt Mûvész Úr, Kedves Pista bátyánk! Isten éltessen közelgõ, júliusi születésnapodon. Köszöntenek az itthoniak, akik nagyon büszkék arra, hogy gyermekkorod, iskolás éveid alatt valószínûleg itt kaptad meg azokat az alapokat, amelyek aztán a Nemzeti Színházig, majd a Pesti Magyar Színházig vittek.

munka elvégzése. A több hónapig elhúzódó tatarozás, dolgos és izgalommal teli mindennapjait pedig siker koronázta. 2009 szeptemberében átadhattuk a megújult épületet. Nagyon szép ünnepséget szerveztünk, hogy megköszönjük mindazoknak, akik segítséget nyújtottak nekünk intézményünk felújításában. Másik álmunk egy tornaszoba létrehozása volt. Túlzsúfolt csoportszobákban nehéz a gyermekek mozgásigényét kielégíteni. Ennek megvalósítására bált szerveztünk. A nagysikerû esemény után elkezdtük a munkát. Március

24-én átadtuk ünnepélyes keretek között a gyermekeknek a tornaszobát. Azt hiszem bátran kijelenthetjük, ez egy nagyon ritka sikertörténet, amelyben az emberi összefogásnak, az önzetlen segítségnyújtásnak és a küzdenitudásnak is komoly szerepe van. Szeretném Benjamin Mays gondolataival zárni az elmúlt idõszak történeteit: " Az életben nem az jelenti a tragédiát, ha nem éred el a célokat, hanem, ha nincsenek céljaid." Virovec Pálné KIKELET Óvoda vezetõje

Ma, sajnos a fiatalabbak már keveset tudnak a Te legendás alakodról, Jászai díjadról, feledhetetlen alakításaidról, de talán ember nincs az országban, aki ne ismerné fel azonnal hangodat, összetéveszthetetlen, bársonyosan simogató orgánumodat. Elõbbiek és utóbbiak, valamint minden mátészalkai mûvészetbarát egyesületi tag nevében szeretettel köszönt itthonról: Pénzes Ottó

Ajándék a mátészalkai pedagógusoknak A közelgõ pedagógusnap alkalmából a Városi Mûvelõdési Központ munkatársai színházi elõadással kedveskedtek a város több száz pedagógusának. Az ünnepelt koreográfus és rendezõ Ladányi Andrea újszerû, meglepõ, de rendkívül hatásos és igencsak elgondolkodtató darabját, Vörösmarty Mihály klasszikusának alapján készült [email protected] címû táncjátékát mutatták be a nyíregyházi Móricz Zsigmond színház mûvészei. Buzogány Béla és munkatársainak merész darabválasztása mögött joggal húzódott meg az a feltételezés, hogy a magukat értelmiséginek tartó "napszámosok" értik és értékelik a közönségtõl felkészültséget, mûveltséget, valamint kreativitást igénylõ mûvet. Köszönjük az élményt, s azt, hogy többre tartanak bennünket holmi "bulváridiótáknál". Pénzes Ottó, tanár

Új Könyvesház

Nagy sikerrel szerepelt május 28-án a lengyelországi Rawa Blues Fesztiválon a mátészalkai Király István és a G - Jam Project zenekar.

Mátészalka új könyvesházzal lett gazdagabb. A Szalkai László utca 17. szám alatt található Forrás Könyvház azzal a céllal jött létre, hogy segítsen megtartani, ápolni városunkban és a környezõ településeken is a nemzeti és a keresztény kultúrát. Árukészletük nem csak könyvekbõl tevõdik össze, hanem nemzeti tárgyakból, korondi és más kerámiákból, zászlókból, térképekbõl. Népmûvészeti ruházatot is tartanak majd. A Tokaji minõségi borokat pedig mértékletes fogyasztáshoz és egyházaknak úrvacsorához ajánlják!

MÉCSVILÁG

10 Oláh András: kiszámoló (Balázs József emlékének) az idõ önelégült mosollyal várta hogy kiszámolósdit játszhasson véled percnyi haladék volt csak - melodráma hamis vágy és beteg szenvedély éledt

Az irodalom fészke a Városi Könyvtár

Baranyi Ferenc, Kaiser László és a Partium szerkesztõinek estje Május 11-én már a Partium folyóirat szerkesztõgárdája volt a könyvtár és a Vörösmarty Kör vendége. A házigazda az a Kürti László volt, aki komoly szerepet vállalt a 18 éve mûködõ kiadvány megújulásában. A Partiumról és általában az irodalmi folyóiratok létjogosultságáról, szerepérõl folyó diskurzusban részt vett Felhõs

az örvénylõ idõspirál meglazult harang kondult: már vége az egésznek Justicia mérlege rossz szívben lapult: szétesett a szó mit fejfádra véstek körben a nyírfák mind boldogtalanok s ha egy jegyzõkönyvbõl kiásnak megint pár fontos statisztikai adatot idõszerû leszel - de hallgatsz majd mint Isten ama jeruzsálemi erkélyen Pilátus képében valaha régen

félelemmel az õsz tekintetébõl kihalt az öröm kívül rekedtünk mindegyik körön lettünk eldobott kõ vagy levetett kabát markoljuk a rácsot hogyha valaki bánt félelemmel telnek a lélek terei éjszakáinkat a csönd áthangszereli menedéket kutatunk - picinyke odút hová a silányságnak nem vezet fel út árnyék maradunk - voltunk bármilyen ügyes: egy másik kéz nélkül mindegyik kéz üres Kürti László:

A megbecsülésrõl

varázslóm, szemeid megfakultak: illendõ lenne pár hamis mondat. hazudhatnám, hogy az érintéstõl szebbek a szorongó híveid. furcsa és ünnep, mert nem látsz ide, bûneimnek nem vagyok senkije. te sem vagy többé, így nincs több csalás, hunyt nevedbe botlok meg folyton. új versbõl gyúrhatnék imát, de nem: közönyöd árnyalt és reménytelen. illõ lenne halálod elõtt elmondani, mi fájt, mi fojtott. illendõ csakis a tett, nem a bókok: kiloccsantani varázsvelõd.

sok a lé

hagyom magam ébreszteni, fogadom, ami jön. nem az enyém a reggeli, mégis megköszönöm. hogy is mondhatnám el neked, ez itt nem én vagyok. vádolsz: tûrtem már eleget! pedig mosogatok. ne kérdezd, hogy a kulcs hol a… én még sose láttam. elkések!- mondod. de sok a lé, idõ, s te: hárman. mi lenne, ha lekopognám? ülj ide egy kicsit! nyolcas, hatos: nem lottószám, rímképlete dilis. képzeld, én még. hogy is kezdjem? ne beszélj anyádról! magamat se. nem szerettem, ismerkedjünk mától. jó-jó, neveletlen vagyok, szemét, nagydumás csak. telhetnek évek, hónapok nem véd, nem is árthat.

2010. június

Partium est

Egyre gyakrabban tartanak irodalmi rendezvényeket a Városi Könyvtárral közösen a Vörösmarty Kör tagjai. Ha arra gondolunk, hogy valamennyi közöttünk élõ jeles költõ tagja e szervezetnek, - Oláh András egyenesen az elnöke, Szabóné Dankó Erzsébet igazgatónõ pedig elkötelezettje a költészetnek, akkor ezen nincs is mit csodálkozni. Április 27-én Baranyi Ferenc Kossuth és József Attila díjas költõ fogadta el a mátészalkai költõtárs meghívását. Nem jött idegen helyre, hiszen a

Mûvészetbarát Egyesület tagjával Kövendy Zsolttal igen bensõséges kapcsolatot ápolva nem is olyan régen már tartott elõadást a városban. Ezúttal Kaiser László Sajtószabadságdíjas költõ, a Hungarovox Kiadó vezetõje kísérte el a rendkívüli mûveltséggel rendelkezõ, kiváló elõadó Baranyi Ferencet. Súlyos tanulsága volt az estnek, hogy az irodalom, és általában a mûvészet, a mûveltség képes kitûnõ munkatársakká, akár barátokká tenni különbözõ világlátású embereket is.

a rendezvényen az Esze Tamás Gimnázium tanulóinak egy csoportját. Itt a bizonyíték, hogy a példa ragadós, és hogy milyen jelentõségük, szerepük van a tanároknak fiataljaink ízlésének, értékítéletének formálásában. Kürti László költõ, a gimnázium filozófia és testnevelõ tanára, valamint Vargáné Herman Anna könyv-

Oláh, Baranyi, Kaiser

Szabolcs fõszerkesztõ, valamint Bakos Kiss Károly, Lõrincz P. Gabriella és természetesen Oláh András is. Különös öröm volt látni

táros tanárnõ ebben a kérdésben is rendszeresen jelesre vizsgáznak. Pénzes Ottó

Körkép - a Múzeumok Éjszakájára várva Mátészalkától Johannesburgig - Focifieszta VB 2010

A Szatmári Múzeum a mátészalkai szellemi, kulturális élet egyik jelentõs központja, ahol mindig történik valami, és ahol mindig készülnek valamilyen érdekes eseményre. Elég csak végiggondolni azokat a programokat, amelyekrõl már hírt is adtunk - Bíró Lajos szobrászmûvész festményekbõl nyílt kiállítása, vagy a Zielinski emlékülés, az Internetvers Fesztivál keretében megnyílt Költõportrék címû fotókiállítás, Kocsis Csaba alkotásai - aztán a május 4-én megrendezett három esemény: "Válogatás a világ pénzeibõl" címmel nyílt a Mátészalkán élõ Nagy Gábor numizmata kiállítása, Armales Transylvanotum címmel válogatás az erdélyi fejedelmek címeradományaiból fotókiállítás, és Nagy Sándor szobrászmûvész "Fából szabadult" c. kiállítása, ahol a rusztikusan faragott fa- és kõ-

szobrok egyszerre idézik az õskort és a magyar paraszti világot. A legfiatalabbak is helyet kaptak a szemet, lelket gyönyörködtetõ intézményben, amikor május 8-án a Kálvin János Református Iskola és a mátészalkai Rotary Club közös rendezvényén Európában elsõként avattak általános iskolás korú rotarysokat. Az úgynevezett Early act avató elõkészítõje egyesületünk tagja, a Magyarországi Rotary kijelölt országos kormányzója Dr. Ungvári Zsigmond volt. A gyerekek múzeumpedagógiai foglalkozásokon is rendszeresen megjelennek itt. Legutóbb a Képes Géza Általános Iskola tanulói vettek részt szabadtéri játékon pedagógusaikkal és érdeklõdõ szülõkkel együtt. A figyelem azonban egy ideje már a várva várt Múzeumok Éjszakájára fókuszál, ami most is külön-

leges lesz Mátészalkán. A június 19-20-án megrendezésre kerülõ eseménysor a futball világbajnokság jegyében zajlik. Régi idõk focija és futballistái címet viseli az éjszakába nyúló programsorozat. A Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) korábbi döntése értelmében a magyar sajtót 10 újságíró és 2 fotós képviselheti a nyári Dél-Afrikai labdarúgó világbajnokságon. A FIFA 2010. március 19-ei hivatalos értesítése szerint Kondor Zsolt, a Mátészalka Online fotóriportere egyike lehet a helyszínrõl

tudósító magyar sportújságíróknak. A VB ideje alatt a mátészalkai Szatmári Múzeum udvarán felállításra kerülõ rendezvénysátorban - nagyméretû kivetítõn keresztül - a világbajnokság valamennyi mérkõzése megtekinthetõ. Az egy hónapos rendezvény minden nap változatos, színvonalas programokkal, kulturált környezetben várja a helyszínre látogató sportbarátokat, családokat, kicsiket, nagyokat egyaránt. Farkas Judit - Kondor Zsolt

MÉCSVILÁG

2010. június

11

Pirandello és a Talán Teátrum találkozása Mátészalkán Tele humorral, nagyszerû színészi játékkal, remek rendezõi fogásokkal...

Vállalom, hogy elfogult vagyok a Talán Teátrum produkcióival kapcsolatban, hiszen (majdnem) a kezdetektõl ismerem munkájukat, és mindig csodálattal töltött el az az igényesség, amivel színpadra léptek. "..a teátrum alapítója és vezetõje a kísérletezõ kedvérõl, sõt merészségérõl elhíresült színész-rendezõ, Buzogány Béla, akit mentorai és az élet szerencsésen fegyvereztek fel a színházcsinálás megannyi fortélyával. Mûvészetére az ötletek kavargó sokfélesége, koncepcionális nagyvonalúság, kivételes színpadszerûséggel párosított humanista célzat és a fegyelmezett, következetes megvalósítás vasakarata jellemzõ..." (Kénytelen voltam segítségül hívni a színház honlapján található sajtóidézetet, mert jobban nem lehet összesûríteni a színház direktorának jellemzését. És ugye valamennyien tudjuk, a jó tábornoknak nincsenek gyenge katonái…) Valóban, ahogy a direktorra, úgy a társulat valamennyi tagjára jellemzõ a sokféleség, a fegyelmezett és igényes színpadi munka, a legrészletesebb kidolgozottság, a tiszta, érthetõ beszéd! és az állandóan jelen lévõ szakmai alázat, a folyamatos tanulni vágyás, a megújulás igénye. Az a közönség, aki még becsüli ezeket az értékeket, soha nem vesz zsákbamacskát, amikor megnéz egy újabb talános produkciót. Így volt ez április 26-án is, amikor AZ EMBER, AZ ÁLLAT ÉS AZ ERÉNY címû Pirandello darabot tekinthette meg a nagyérdemû. Pirandello olasz drámaíró és novellista, az 1934. évi irodalmi Nobel-díj kitüntetettje nem

ismeretlen a nagyközönség számára, hiszen a Hat szereplõ szerzõt keres címû mûve a XX. sz. egyik legtöbbet feldolgozott darabja. Az ember, az állat…..címû mû alapsztorija lerágott csont, a feleség szeretõ - megcsalt férj története már ezerféle variációban jelent meg a színpadon. Mégis van csavar a történetben, hiszen a válást nem elfogadó társadalom mindenkit rákényszerít a képmutatásra, és a feleség - szeretõ - férj hármasa túllép a hagyományos vígjátéki kereteken, felveti annak a társadalomnak a felelõsségét, amelyben csak az álságos képmutatás lehet a tisztesség. Mindegyik szereplõ magában hordozza a tragédiát is, hiszen az erényes Perellánét férje viselkedése taszította a magántanár karjaiba. Elõítéletei szorításában szegénynek eszébe sem jut, hogy jogot formáljon az emberhez méltó, normális házaséletre, szenved e kettõsségben. Paulinoról, a magántanárról megtudjuk, hogy õ sem maradéktalanul boldog, bár vannak tanítványai és szép szeretõje, de soha nem lesz képes felvállalni nyíltan szerelmét. Na és a felszarvazott férj? Perella hajóskapitány vadházasságban él egy nápolyi nõvel, akitõl törvénytelen gyermekei születtek. Õ bizony már nem akarna még egy gyereket törvényes feleségétõl. És elindul a történet, tele humorral, nagyszerû színészi játékkal, remek rendezõi fogásokkal. Buzogány Bélától már el is várjuk, hogy mindig valami új és meghökkentõ dologgal álljon elõ, és ezen az estén sem csalódtunk. A pontosan beállított jelenetek, a zene, próza, mozgás, a figurák ka-

rakterei mind-mind a helyén voltak. A szereplõk önmagukat "konferálják" fel, ezekbõl a kis mini önéletrajzokból megtudjuk, hogy ki-kicsoda. A színen úgy tûnik, mintha a pergõ filmkocka megállna, kiszól xy, magyaráz, majd folytatódik a sztori. A történet továbblendítésében nagy szerepe van a két házvezetõnõnek, illetve cselédnek, Rosarianak, aki Paulino házvezetõnõje és Gracianak, Perelláék cselédjének. Az elõbbi szerepet Csáki Alexandra, az utóbbit Mendler Móni játszotta. A két figura remekül megformált, különösen Csáki Alexandra volt nehéz helyzetben, hiszen végig fenn kellett tartania a csámpás, slampos, kissé idétlen cseléd alakját. Az epizódszereplõk közül meg kell említeni Czimbalmos Csabát, aki januártól lett a társulat tagja. Õt már régóta ismeri a szalkai közönség, a Komédiás Kör darabjaiban többször játszott. Illik a társulatba, Dr. Nino Puleio orvos, és Totó úr a patikus szerepében teljes alakítást nyújt. A két kulcsfigurát, az erényes Perellánét és Paulino magántanárt megformáló két színész lubickolt ezen az estén a szerepében. Tóth Szilvi olyan meggyõzõ erõvel alakította az erényes, ugyanakkor azért némi félrelépésre hajlandó asszony figuráját, aki ráadásul kész mindent, de tényleg mindent megtenni azért, hogy férjét ágyba vigye, hogy mármár felszóltam volna a színre: Perella úr, tegye már meg, amit megkíván a becsület! (Végül persze megteszi, na de addig mindenféle praktikával kell próbálkozni.) Az affektáló, száját lebigygyesztõ, szemét veszettül for-

gató, egyszerre szende, szemérmes és kacér nõ alakja Szilvinek telitalálat. Ugyanez mondható el Kovács Attila alakításáról is, aki egyre inkább "beérik", és ha karakterének megfelelõ szerepet kap, hihetetlen jó színészi játékra képes. Ezen az estén Perella hajóskapitány szerepét Baksa András becsületesen eljátszotta, de nem tudtam igazán elhinni, hogy ez a tiszta tekintetû, ártatlanságot sugárzó fiú azonos a primitív, nyers erõt megtestesítõ, brutális hajóskapitánnyal. András felejthetetlen alakítást nyújtott számomra a Tartuffe-ben, ez a figura azonban nem rászabott, talán nem elég öreg a szerephez? (Bár ezen el lehet vitatkozgatni, hogy mennyire meghatározó a kor, ki mikor, mit játszhat el, szerintem azért vannak korbeli lehetõségek, de korlátok is.) Feltétlenül meg kell említeni azoknak a nevét, akik háttérmunkásként segítik egy-egy darab sikeres színrevitelét. Filep Anita ma már hivatalosan is a színház jelmez- és díszlettervezõje, a tõle megszokott igényességgel készítette el a díszletet és tervezte a jelmezeket. Ugyanez a gondos odafigyelés, és nyugodtan elmondható, hogy profizmus jellemzi Ónodi Zsolt munkáját is, aki hang- és fénytechnikusként sokadjára bizonyította, hogy érti a szakmáját. A Tökmakk, a Tartuffe és Az ember, az állat…darabok után remélem hamarosan egy újabb remek elõadással ajándékoz meg bennünket Buzogány Béla és társulata, a Talán Teátrum! Kapturné Bíró Beáta

Zielinski emlékülés

150 éve született a vasbeton atyja

Az elmúlt esztendõben Mátészalka nagy költõjének, Képes Gézának 100. születésnapjára emlékezett. A ma is városunkban élõ unokaöccse Képes Gábor mérnök úr az

idén már annak a Zielinski Szilárdnak megünneplését készítette elõ, aki a magyarországi vasbeton-építészet megteremtõje volt, s aki szintén itt látta meg a napvilágot 150 évvel ezelõtt. A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Mérnök Kamara égisze alatt megrendezett ünnepség a Széchenyi István Általános Iskola Alkotmány utcai bejárata mellett kialakított terecskén kezdõdött. Az emlékezõk megkoszorúzták Zielinski Szilárd szobrát, amelyet a késõi leszármazott, Zielinski Tibor szobrászmûvész készített. A program a Szatmári Múzeumban folytatódott, ahol Képes mérnök

úr, - a MMK Történeti Bizottság megyei referense tartott elõadást Zielinski Szilárd élete és munkássága címmel. Egy tudósításnak nem tiszte, hogy minõsítsen tudományos elõadást, de e sorok írója nem állhatja meg, hogy ki ne fejezze tiszteletét, nagyrabecsülését az elõtt a "mérnöki" precizitással elkészített és elõadott értekezés elõtt, aminek szem-, és fültanúja lehetett. Mérnök úr nyomtatott formában is a hallgatóság rendelkezésére bocsátotta munkáját, ami nem egyszerûen csak egy gesztus, hanem egy elõrelátó tudománytörténeti gondolkodás is. Képes Gábor erõfeszítése

Zielinski Szilárd életmûvének, és Mátészalkához való kötõdésének bemutatásában felbecsülhetetlen. Köszönettel, hálával tartozunk neki mindnyájan, akiknek fontos ez a hely ahol élünk, s az a hivatás, amelyet gyakorolunk. Példa ez számunkra, követendõ út. Szerencsére, nem is jár egyedül ezen, hiszen most például Szabó Menyhértet sikerült rávenni arra, hogy értõ gondossággal dolgozza fel Zielinski Szilárd mérnöki tevékenységének helyi-, és vasúti vonatkozásait. Pénzes Ottó

Búcsú Áts Józsefné, Gizike nénitõl Életének 81. esztendejében elment Áts Józsefné, Gizike néni. Nem láthatjuk többé fürge, aprócska alakját, ahogy mindig sietve, ide-oda köszöngetve mosolyogva szalad valahová, valakihez.

Bár húsz éve végleg nyugdíjba vonult, tevékeny maradt, hiszen egész élete errõl szólt. Gizike néni közel 40 évet töltött a pedagóguspályán, tanárként és könyvtárosként. Mátészalkára 1961-ben érkeztek férjével, Áts Józseffel, akivel sorsuk munkájukban is összefonódott. Gizike néni pedagógiai tevékenységét mindig a pontosság, a lelkiismeretesség, a szigorú következetesség jellemezte. Kedvenc mondása volt József Attila gondolata: "Érted haragszom én, nem ellened…" A kezdeti években magyart tanított, majd 1967ben az ELTE Bölcsészkarán középiskolai orosztanári képesítést szerzett, s évtizedeken át tanított orosz nyelvet. Szívesen vállalt osztályfõnöki teendõket, és nyitott volt tanítványai hétköznapi, emberi problémái iránt is. Igazi nevelõként a hivatásszeretetet, becsületes helytállást igyekezett diákjaiban kialakítani és erõsíteni. 1974-ben alapfokú könyvtáros végzettséget szerzett, s mikor 1977-ben férje elvállalta a Városi Könyvtár igazgatói állását, õ vette át tõle a gimnázium könyvtárának vezetését. Gizike néni ezt a munkát ugyanabban a szellemiségben folytatta, ahogy azt könyvtáralapító férjétõl örökölte. Gondot fordított a könyvtár gyûjteményének szakszerû gyarapítására, az esztétikus környezet kialakítására. Fontos volt számára, hogy ebben a környezetben jól érezzék magukat a diákok. Szívügyének tekintette a könyvek, az olvasás szeretetének átadását. Könyv nélkül senki sem távozhatott a könyvtárból, hiszen megtapasztalhatta népi kollégistaként, a "fényes szellõk" idején, hogy a jó ügy érdekében néha helye van a "szelíd erõszaknak". Meggyõzõdése volt, hogy ezáltal válnak majd néhányan talán egész életükre rendszeres olvasókká. Gizike néni, aki maga is sokgyermekes családból származott (kilencen voltak testvérek), férjével együtt négy fiút nevelt fel. Tanárként, anyaként, házastársként, munkatársként is a törõdés, a másokról való gondoskodás volt életének legfõbb célja, értelme. Igazi "magvetõ" volt. Egyszerre volt Tanár és Ember. Egész életében állandóan tanított, nevelt. Az iskolában és otthon is. Utolsó éveiben - bár egyedül élt - sem volt magányos, hiszen mindig tevékenyen bekapcsolódott valamibe. Közremûködött a Nyugdíjas Klub programjaiban, rendszeresen látogatta a Mûvészetbarát Egyesület rendezvényeit, ápolta a baráti, emberi kapcsolatait. Tudtuk, hogy beteg. Az utóbbi években többször volt kórházban, de akaraterejének is köszönhetõen mindig erõre kapott. Bár törékenynek tûnt, mégis erõs volt. Bíztunk benne, hogy ez az erõ, ez az akarat most is felülkerekedik a betegségén. Nem így történt. Az útja véget ért. Búcsúzzunk tõle József Attila soraival: "Emlékét megõrzi a hajnali fény mert ekkor látott a munkához õ emlékét megõrzik a súlyos esték ekkor ért el házunkig az útja hogy szétnyissa függönyeit a csöndnek és átölelje négy kis gyerekét." Vargáné Herman Anikó Kovácsné Bálint Mária

MÉCSVILÁG

12

Köszönet partnereinknek és támogatóinknak Az alább felsorolt közintézmények, vállalatok, vállalkozások, civil szervezetek, mint együttmûködõ támogatóink és partnereink teszik lehetõvé, hogy a Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesület a tehetséges helyi mûvészek, produkciók segítõje, nívós kulturális rendezvények szervezõje lehet 2010. és 2012. között. Partnereink: • Szatmári Múzeum - Dr. Cservenyák László • Városi Mûvelõdési Központ - Buzogány Béla • Képes Géza Városi Könyvtár - Szabóné Dankó Erzsébet • Szatmár Alapfokú Mûvészeti Iskola - Szûcs Sándorné • Esze Tamás Gimnázium - Lukács Bertalan • Képes Géza Általános Iskola - Papp Lászlóné • Szatmár Néptánc és Népmûvészeti Egyesület - Tóth Béla • Fõnix Park - Dr. Ilku Magdolna, Dr. Ungvári Zsigmond • Kossuth téri Református Egyházközség - Becsei Miklós • Mátészalkai Rotary Club - Podolyák József Támogatóink: • Mátészalka Város Önkormányzata • Szabó István városunk polgármestere • Nobilis Rt. - Novák Tibor • "Öcsi Hús" Húsipari Zrt. - Zemlényi Gyula, Zemlényi Tibor, Zemlényi Zoltán • Szatmár Optikai Kft - Radics Ilona • Carl Zeiss Vision Hungary Kft - Karaffa Róbert • HOYA Szemüveglencse Gyártó Zrt. - Kerekes János • Szatmár-Nyír Kft - Fülöp Bálint • Szalka Tüzép, Szalka-Sped Kft - Gladics János • Szatmárikerház Kft - Lábas Tibor • Hami 138 Bt. és a Falánk Fanni Cukrászda - Dankai Tamás • Can-Tel East Telekommunikációs Kft - Szabó Tibor • Tóth 47 Kft és Kastélyszálló - Tóth József és Tóthné Lakatos Erzsébet • Szal-Tó Kft - Tóth Attila és Szalai Árpád • Infó-West Kft - Juhász Katalin • Norinvest Kft. Könyvelõiroda - Oláh László • Szatmár Jármû Kft - Király István • Hellog Kft - Heller Gyula Médiatámogatóink: • Szatmári Szó Információs Lap - Szamosi István • M1 Televízió - Varga Dezsõ, Varga Zsolt • Szalkahír internetes hírportál - Bacskó Sándor Az egyesület bankszámlaszáma: 67800254-10605747 Szatmár-Beregi Takarékszövetkezet Adószám: 18803891-1-15 Honlapunk a következõ címen érhetõ el: muveszetbarat.mateszalka.hu, vagy w3.enternet.hu/muveszet

MÉCSVILÁG Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesület Mûhelye X. évfolyam 2. szám Belsõ terjesztésû hírlevél

Megjelenik: negyedévente Szerkesztõ bizottság tagjai: Czine Árpád, Kapturné Bíró Beáta, Losonczi Léna, Pénzes Ottó Tördelõ-szerkesztõ: Orbán Norbert A Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesület a következõ címeken érhetõ el:

4700 Mátészalka Csokonai utca 5. sz. Pénzes Ottó egyesületi titkár Telefon: 44/500-091 vagy 44/313-233 Honlapunk: muveszetbarat.mateszalka.hu Villámposta (e-mail): [email protected] Nyomdai munkák: INFÓ-WEST Kft. Nyomdaüzeme Mátészalka, Tompa M. u. 1. Telefon:44/500-024 e-mail: [email protected]

2010. június

UDVARIAS ESTÉK - csütörtök esténként Kezdõdik a nyár, így rövidesen indulnak a rendkívül hangulatos és népszerû esték a mûvelõdési központ belsõ udvarában. A szervezõk még birkóznak a heggyé tornyosuló gondokkal, amelyeknek magja - mint mindig anyagi természetû, de semmilyen körülmények között sem mondanak le arról, hogy a város mûvészeti, kulturális élete nyáron is pezsegjen tovább.

A június végén induló sorozat a Fényes Napok Fesztivál programsorával ér majd össze, de a Mécsvilág megjelenésekor még csak néhány biztos rendezvényt nevezhetünk meg. Igazán kuriózumnak számít majd, az a vacsorával egybekötött elõadás, amelynek keretében maga SVEJK látogat meg bennünket Tóth Zoltán színmûvész jóvoltából. A Mûvészetbarát Egye-

sület is hoz egy kivételes programot a belsõ udvarba: Horgas Eszter fuvolamûvész TANGÓ címû mûsorával és neves mûvésztársaival érkezik július 8-án városunkba. Lesz Talán Teátrum est is. Az ÉRVERÉSEK ENERGIÁJA címû izzó hangulatú produkciót komoly várakozás elõzi meg. A legkisebbek számára is lesz CSODALÁDA, vagyis olyan est a Burattinó

Bábszínháztól, amelyre szülõkkel, nagyszülõkkel együtt látogathatnak majd el. És még a felét sem mondhattuk el azoknak a programoknak, amelyekre nagy szeretettel várják a mûvelõdési központ dolgozói a város és környékének lakóit. A szervezés folyik, az akadályok elhárítása megkezdõdött, a közönség tájékoztatása pedig folyamatos lesz. P.O.

Fényes Napok elõzetes Dr. Cservenyák László fesztiváligazgató vezetésével már április elején megkezdte munkáját a Fényes Napok Fesztivál szervezõbizottsága. A programváz elkészült, és több szerzõdés is megköttetett már a fellépõ mûvészekkel, elõadókkal. A rendezvények színvonala miatt ezúttal sem kell majd szégyenkezni, hiszen olyan produkciók várhatók, mint Román Sándor

híres táncegyüttese az Experidance, vagy az egyik legnépszerûbb együttes a Quimbi. Itt lesz a bátran világszínvonalúnak titulálható Bolyki Brothers, és az operett elõadás sem marad el. Egyesületünk idén is több program szervezését vállalta magára. A zsinagógában látjuk vendégül a mai magyar jazz-élet világszerte ismert üdvöskéjét Harcsa Veronikát és

zenekarát, valamint a világhírû, nemrég éppen UNESCO díjjal kitüntetett Sebestyén Mártát, aki ezúttal Andrejszki Judittal ad közös estet. Itt lesznek az elmaradhatatlan karikatúrarajzolók, lesz tûzijáték, "Elektro Magic" interaktív kiállítás a múzeumban, testvérvárosi találkozó és persze lesz Fesztivál a Fesztiválban is: A Fiatalok Fényvisszaverõ Fesztiváljának ezúttal igazán

hozzáértõ és nagy tapasztalattal rendelkezõ "gazdája" lesz Jeney Ferenc fõtanácsos úr személyében. A végleges és részletes programról rövidesen tájékozódhatnak az érdeklõdõk. Terveink szerint a Mécsvilág következõ száma is közvetlenül e nagy esemény elõtt jelenik majd meg. Pénzes Ottó

Légyott(ok) a Mûvelõdési Központban Remek találkozóhellyé vált a városi mûvelõdési központ, és nemcsak a rendezvények idején. A "HÁZ" kedves, udvarias munkatársaival a nap szinte minden részében találkozhatnak, beszélgethetnek a betérõk. Most mégis egy olyan randevúról számolhatunk be, amelyen a környék népmûvészeti hagyományait ápolók találkozhattak.

A Szatmári Légyott címû rendezvényen színpadra léptek a Mátészalkai Kistérség gyermek és felnõtt néptánccsoportjai, bemutatkoztak a népmûvészek, népi iparmûvészek és a népi kismesterségek mûvelõi. Érkeztek fellépõk Nagyecsedrõl, Panyoláról, Jármiból, Paposról, Ököritófülpösrõl, Géberjénbõl, Nyírmeggyesrõl, és Szamoskérrõl is.

Nagy találkozóhely a "HÁZ" az óvodásoknak, kisiskolásoknak is. Õk az elmúlt idõszakban a "Mesebérlet" sorozatban mulathattak kitûnõen. Buzogány Béla Pizsamaparti címû mesejátékát a Talán Teátrum társulata mutatta be. A nagyobbak, a középiskolások az "Ifjúsági" bérlet sorozatában egy igazi csemegével talál-

kozhattak, a Kassai Thália Színház Molnár Ferenc: Az ördög címû színmûvét mutatta be. A Filharmónia sorozat áprilisi elõadása alatt sem unatkozhattak a fiatalok, ugyanis a Bohém Trió a XX. század elejének amerikai zenéjével ismertette meg õket. P.O.

Hírek Köszöntjük rendes tagjaink sorában Filep Gergõt és Richterné Nagy Katalint. Köszönjük Szováti Tibornak, Ujhelyi Jánosnénak és Tempfli Józsefnek a rendszeres támogatást. *** Örömmel oszthatjuk meg tagjainkkal azt a hírt, hogy

számlavezetõ bankunk a Szatmár-Beregi Takarékszövetkezet ettõl az évtõl kezdve csatlakozik támogatóink köréhez. A három évre szóló megállapodást rövidesen aláírhatja a pénzintézet és egyesületünk képviselõje. *** A Párbaj címû film ve-

títésével véget ért egyesületünk és az Esze Tamás Gimnázium közös rendezvényének, a Filmklubnak tavaszi sorozata. A diákok már a nyári filmtáborra készülõdnek Dr. Telkes Lászlóné és Dr. Hamar Péter vezetésével. Az õszi sorozat terve is megfogant már a szervezõk fejében. A Mécsvilág

következõ számában talán hírt is adhatunk a pontos programról. *** A mátészalkai fiatalokból álló Atom&Back rap formáció második Cd-je jelenik meg rövidesen. Egyesületünk egyik támogatója lehetett a sokak által várt anyagnak.