Az Enron-ügy könyvvizsgálói tanulságai Az Enron amerikai energia konszern csődje megrengette a könyvvizsgálói társadalmat. Tengerentúlon és Európában szakmai berkeken kívül a törvényhozók is sürgős intézkedéseket kívánnak hozni, hogy ilyen jellegű problémák ne ismétlődhessenek meg. Kérdés, mire véljük ezt a nagy felbuzdulást. Ha áttekintjük akár a közelmúlt, akár pedig a régebbi idők jelentős csődjeit, nem egyedi esetről van szó. Korábban is jelentős cégek mentek csődbe befektetők, hitelezők pénzeit rántva magukkal. Mindezeknek a csődbe ment cégeknek volt könyvvizsgálójuk, többnyire a Big 5 köréből. Mindegyik esetben kisebb-nagyobb felbolydulás volt a piacon. A háttérben a vagyonokat vesztett befektetők, hitelezők felelőst kerestek és a fizetésképtelen cég helyett természetes lehetőség volt a könyvvizsgáló vagy annak biztosítójának felelősségre vonása és fizetésre kényszerítése. Perek indultak, amelyek ítélet helyett többnyire kulisszák mögötti egyezkedéssel zárultak. Egyik esetben sem kérdőjelezték meg az egész könyvvizsgálói rendszert. Kérdés, hogy a mostani Enron-ügy miért kavar akkora port, és nem csak egy újabb három napig tartó csodáról van szó, amely rövidesen a feledés homályába merül? Jelenleg úgy látszik, hogy nem ez a helyzet. Nem csak azért, mivel az egyik legnagyobb amerikai tőkeerejű cégről, az általában nem spekulatív területen működő energia cégről, valamint a világ egyik legnagyobb könyvvizsgáló társaságáról, az Arthur Andersenről van szó. Hozzájárul a probléma nagyságához, hogy a csőd egy felfokozott politikai és gazdaságpolitikai hangulatban került sor a szeptember 11. utáni terrorista akciók után. Az amerikai és ezen keresztül a világgazdaság megrázkódtatása már kezdet elülni, amikor berobbant az Enron-ügy. Más kérdés, hogy - véleményem szerint - az Enron-ügy kiváltója a világgazdasági recesszió és a szeptember 11-i események voltak. Ezek lazították meg az első követ a struktúrában, amely ezután megállíthatatlan lavinába torkollott. Két fundamentális kérdésre irányították rá a közvélemény figyelmét: egy rosszra és egy jóra. A rossz az, hogy kérdésessé tette az egész hasonló elveken működő gazdasági struktúrát, valamint az azt felügyelni hivatott könyvvizsgálói rendszer alapvető hiányosságaira mutatott rá. A jó oldala az, hogy bár politikai kérdéssé vált, hogy az Enron milyen pártokat, ill. szervezeteket támogatott a törvényhozók, törvényalkotók vagy a könyvvizsgálók között, de itt az önellenőrzés rendszere működött. A sajtóban megjelent hírek mindegyike azt taglalja, hogy ki mennyi támogatást kapott az Enrontól, hol vonták be az Enron vezetőit a törvény-előkészítésbe, de amikor az első kövek meglazultak és az Enron vezetői ezt felismerve segítségért fordultak patrónusaikhoz, az eddig felszínre került információk szerint mindenütt süket fülekre találtak. Nem merült fel olyan vád vagy gyanúsítás, hogy bármelyik politikus megpróbálta volna befolyásolni akár a bankokat, a hitelminősítő szervezeteket vagy a törvény-alkalmazókat korábbi jótevőjük érdekében. Ebből a szempontból az amerikai rendszer jól vizsgázott. Ahhoz, hogy az egész rendszert megismerjük, elemeznünk kell annak felépítését és működését.
I. Az amerikai rendszer Az USA pénzügyi, tőzsdei, könyvvizsgálói ellenőrző rendszere tűnt mindeddig a világon a legfejlettebbnek. A cégek finanszírozása elsősorban a tőzsdén történt. Óriási összegek áramlottak részvénykibocsátással a gazdaságba. A cégek tulajdonosai szétszórtak voltak, szemben a kontinentális országokban megszokott családi vállalkozásokkal. A részvénytulajdonosoknak akár magánszemélyek, akár pedig befektetési társaságok, vagy pénzügyi alapok, a pénzügyi információkat a társaságok nyilvános, részletes szabályok által meghatározott módon készült mérlegeiből nyerik. Óriási vállalat-csoportok alakulnak ki, ahol az egyedi mérlegek elvesztették jelentőségüket, és a társaság vagyoni, jövedelmezőségi helyzetét a konszolidált beszámolók hivatottak bemutatni. Drákóian szabályozzák a nyilvánosság és az egyenlő elbánás elvét. Szinte sehol sem olyan szigorúak a szabályok, mint az Egyesült Államokban a belső információk jogtalan kiszivárogtatásának és felhasználásának kiszűrésére és megbüntetésére. Az amerikai tőzsdetanács (SEC) részletesen szabályozza, hogy a vállalatoknak milyen prospektusokat kell kibocsátani tőkebevonáshoz, milyen negyedéves és éves beszámolókat kell készíteni, azokat hogyan kell auditáltatni és nyilvánosságra hozni. Egészen az utóbbi időkig ez a rendszer tűnt a leghatékonyabbnak, és sokan a több, mint egy évtizedig tartó amerikai gazdasági fellendülés alapját ezen rendszer működésében látták. Az amerikai számviteli rendszer, a US GAAP példaképül szolgált a nemzetközi és az európai számviteli szabályozóknak. Az amerikai tőzsde kisugárzása világméretű volt, a regionális ázsiai, európai vagy más földrészek tőzsdéi csak halvány követői lehettek a New-York-i tőzsdének vagy a NASDAQ-nak. Az amerikai managerek csillagászati jövedelmekre tettek szert. Ennek formája nem elsősorban a fix fizetés, hanem a tőzsdei eredményektől függő részvényopciók és bonuszok voltak. Emlékezhetünk az amerikai sztár managerre, Lee Iakokára, aki évi egy dollár fizetésért vette át a 70-es években a gazdasági gondokkal küzdő Chrysler vezetését. Az igazi jövedelme a részvényopcióból származott. Ennek nyomán a Chrysler részvények árfolyama néhány éven belül 6 dollárról 45 dollárra emelkedett. Ez a rendszer úgy látszott, hogy rendkívül hatékonyan működik, eredménycentrikussá teszi a nagyvállalatokat irányító managereket. Az Enron-ügy megmutatta, hogy a király meztelen. 1. Találékony (kreatív) számvitel A US GAAP rendelkezései szerint minden többségi részesedést konszolidálni kell a társaság mérlegében. Ez alól kivételt képeznek az olyan közkereseti társaságok, amelyekben legalább 3 % külső befektetői részesedés van. Ezeket csak a mérleg melléklet lábjegyzeteiben kell megemlíteni. Az Enron esetében is ez történt. Több mint 3000 SPE (Special Purpose Entity) egyedi célra létrehozott társaság alakult, főleg off shore területeken az Enron részvételével. Ezek a következőképpen működtek: •
Enron eszközeit apportként adta ezen társaságoknak, és saját mérlegében az apportban adott eszközök könyv szerinti értéke felett nyereséget mutatott ki. Ugyancsak átruházta ezen társaságokra adósságállománya egy részét, és ezzel javult Enron eszközarányos hitelmutatója.
•
• •
•
•
Külső befektetők legalább 3 % tőke-hozzájárulással léptek be a társaságba. Az amerikai számviteli standard bizottság állásfoglalása lehetővé tette, hogy Enron ezeket a cégeket nem mint leányvállalatait tartsa nyilván, és ne kelljen azokat konszolidálnia. Az is előfordult, hogy Enron finanszírozta meg a külső befektető 3 %-os tőkehozzájárulását. A bankok általában 97 %-ig megfinanszírozzák ezeket a társaságokat annak reményében, hogy az Enrontól átadott eszközök elég jövedelmet fognak termelni, hogy a hitelek visszafizetésre kerüljenek, amikor a közkereseti társaság végelszámolásra kerül. Enron készfizetői kezességet vállat a bankok felé ezen hitelekre, és ennek biztosítékául Enron-részvényeket adott fedezetül a bankoknak. Amikor a részvények árfolyama csökkent, a különbözetet Enron készpénz-letéttel egészítette ki a bankoknál. Néha arra is sor került, hogy ezen társaságok intézményi befektetőktől hitelt vettek fel, és abból vásárolták meg könyv szerinti érték felett Enron eszközeit. Az anyavállalatok részvényeket, ill. hitelgaranciát biztosítottak a társaságnak, és vállalták, hogy amennyiben a részvények tőzsdei értéke egy bizonyos színt alá süllyed, kiegészítik készpénz-letéttel. A társaságok újabb hiteleket vettek fel, amelyekre az anyavállalatok készfizetői kezességet vállaltak, és vállalták, hogy kiegészítik az összeget, amennyiben a hitel-minősítő intézetek leminősítik azokat, és több pénzre van szükség a hitel visszafizetéséhez.
A rendszer önmagában hordja veszélyét. Nemcsak Enron, hanem a kisebbségi társtulajdonos is készfizető kezes ezen cégeknél. Gazdasági nehézség esetén a hitelminősítő intézetek leminősítése és ezáltal a magasab kamatköltség valamint a fedezet feltöltési kötelezettség láncreakciószerű folyamatokat vált ki. (Ez történt Enron esetében is. Ezt a leminősítést próbálták az Enron-vezetők – sikertelenül – elintézni politikai kapcsolataiknál.) A rendszer veszélyességét jelzi, hogy nem egyedi esetről van szó. A gazdasági sajtó rámutatott, hogy ez egy szokásos, rutinszerűen alkalmazott eljárás olyan óriás cégeknél, mint a nagy számítógép-eladók, légiforgalmi társaságok stb. Állítólag a legnagyobb amerikai légiforgalmi társaság, a United Airlines Inc. anyavállalata, az UAL 2000 éves mérlegében 5 milliárd dollár hosszúlejáratú hitelt mutat ki. Csak a mérlegmelléklet lábjegyzetében van utalás arra, hogy jelentős lízingfizetési kötelezettségek vannak, amelynek az elemzők által becsült értéke 12,7 milliárd dollár 26 évre 233 repülőgép ellenértékeként. Az Electronic Data System Corp. az egyik legjelentősebb amerikai nagy számítógépgyártó rendszeresen megfinanszírozza ilyen SPE-ken keresztül vevőit. Ez azt jelenti, hogy az 500 millió dolláros éves eredményének többszörösét kell kifizetnie ezen hitelek törlesztésére. Az egyik legnagyobb USA-bank, a GP Morgan Chase & Co. több mint 1 milliárd dolláros céltartalékot kénytelen képezni abból kifolyólag, hogy 49 %-os részesedése van a csatorna szigeteken az Enronnal együtt alapított egy közkereseti társaság kötelezettségei miatt. A bank teljes Enron miatt képzendő céltartaléka 2,6 milliárd dollár.
Gazdasági elemzők rámutatnak arra, hogy csak a Kajmán-szigeteken 1980-as években 600 ilyen SPE volt bejegyezve, amelyek könyv szerinti eszközeinek értéke 635 milliárd dollár. Ez az egész összeg, vagy annak jó része hiányzik az amerikai nagyvállalatok mérlegeiből, mint adósságállomány. Ha átgondoljuk ezen „kreatív könyvelés” által az amerikai trösztökre háruló veszélyt, nem csodálhatjuk, hogy az Enron-csőd és ennek nyilvánosságra hozatala, ill. láncreakciója majdnem olyan mértékű tőzsdei áresést okozott, mint amelyet a szeptember 11-i terror-támadás. 2. Előzetes jelentések Az amerikai tőzsdei cégek a negyedéves auditált jelentéseik előtt és amellett proforma jelentéseket tesznek közzé. Ezeknél nem kell az US GAAP szerinti könyvelési elveket követni, más lehet a good will-ek elszámolása és más az óvatosság elve. Ezen előzetes jelentéseknél rendszeresen felértékelik a cégek kisebbségi befektetéseit. Amennyiben azok mégis elértéktelenednek, mint rendkívüli tételeket könyvelik el, és nem rontják vele a társaságok tőke-megfelelési és jövedelmezőségi mutatóit. 3. Mérleg-mellékletek Elemzők szerint „minél hosszabbak és unalmasabbak a mérleg-mellékletek lábjegyzetei, annál inkább el kell olvasni és elemezni azokat”. Az Enron-eset rávilágított arra, hogy a mérleg-mellékletek lábjegyzeteiben vannak elrejtve a bombák, amelyek most az Enron esetében fel is robbantak. Már a tavalyi mérleg mellékleteinek elemzése rámutatott arra, hogy nagy probléma lenne a társaságnál, hogy ha a hitelminősítő intézetek leminősítenék a cég hosszúlejáratú hiteleit, és ezzel magasabb kamatok fizetésére és fedezet kiegészítésre kényszerítenék a céget. Pont ez történt novemberben és néhány napon belül összeomlott az egész rendszer. 4. Részvény-opciók A társaságok nem kötelesek mérlegeikben feltüntetni annak költségeit, hogy milyen kiadásaik lesznek, ha a vezető alkalmazottaik lehívják részvény-opciójukat. Ezeknek a vezetőknek sokkal jobb rálátásuk van a cég pénzügyi helyzetére, mint bárki másnak. Az Enron esetében is az történt, hogy a vezető alkalmazottak felismerték a közeledő problémákat. Lehívták részvény-opciójukat, és a tőzsdén kedvező időpontban eladták ezeket a részvényeket. A kedvező időpontot úgy hozták létre, hogy az előbbiekben említett „kreatív könyvelés”-sel időlegesen a valóságosnál jobbnak tüntették fel a cég anyagi és jövedelmezőségi helyzetét. Hozzájárult ehhez, hogy bíztatták a társaság nyugdíjalapját, hogy szabad pénzeszközeiket Enronrészvényekbe fektessék. A vásárlók nem tudták, hogy nagyrészt az Enronmanagement által eladott elértéktelenedő részvényekből vásároltak. 5. Könyvvizsgálat és közzététel Sehol a világon nincsenek olyan részletes szabályozások a mérleg vizsgálatára, mint az Egyesült Államokban. Hosszú kötelező listák vannak arról, hogy az auditoroknak milyen tételeket és hogyan kell vizsgálniuk. Ezeket be is tartják. Az egész rendszer olyan, hogy milyen egyes fát megszámolnak, - csak nem látják az erdőt. Az Arthur
Andersen is eleget tett ezen részletes vizsgálati és közzétételi kötelezettségének. Ugyanakkor minden belső viszonyokat ismerő vezető, ill. külső szakértő tudta a rendszer veszélyességét. Felismerték – és egyesek szerint maguk a konzultánsok javasolták - , hogy miképpen játszhatók ki a részletes formai előírások. A rendszer problémája az is, hogy a múltbani eseményeket veszi számba, és csak általánosságban kell a jövőbeni veszélyekre rámutatni. Éppen azért, mivel hogy céljuk a jövőbeni felelősségbiztosítási perek elkerülése, a prospektusok és a könyvvizsgálói jelentések tele vannak veszélyfelhívó figyelmeztetésekkel. Ezek ezzel elinflálják az egész rendszert. Nincs előírás az amerikai könyvvizsgálóknak, hogy mennyi ideig kell megtartaniuk a könyvvizsgálati ellenőrzési dokumentumokat. Az Arthur Andersen több ezer ilyen dokumentumot semmisített meg. Ezek utólag nem állíthatók helyre és nem lehet pontosan, bíróságilag megállapítani, hogy ki miért felelős a rendszer összeomlásáért. Felelősség terheli a szabályozó rendszert is. A tőzsdefelügyelet évek óta próbálja kiterjeszteni a konszolidációs kört. Mind ez ideig közvetett és közvetlen ráhatásokkal sikerült megakadályozni ennek gyakorlatban történő átültetését. Ugyancsak szemrehányásként merült fel, hogy „a rókára bízták a csirkeól őrzését”. A könyvvizsgálói társaságok egymás között állapítják meg a szabályt, nincs külső ellenőrző szerv, amelyik ezeket a standardeket befolyásolni tudná. Ugyancsak nincs előírás a rotációra. Az Enronnál az Arthur Andersen már évtizedek óta könyvvizsgáló. Fraternizálás alakult ki a cég alkalmazottai és az ellenőrzésre hivatott Arthur Andersen-alkalmazottak között. Nemcsak együtt mentek el szórakozni, de sok Arthur Andersenes munkatársat az Enron átcsábított magához. Ezért nem csodálható, hogy az Arthur Andersen alkalmazottai, akiknek az lett volna a feladatuk, hogy szkeptikusan ellenőrizzék az Enron könyvelőinek tevékenységét, soha sem vetettek fel problémákat - a legutóbbi időig. Feltételezések szerint abban reménykedtek, hogy magasabb fizetéssel majd átcsábítja őket a cég, amelyet ellenőrizniük kellett volna.
II. Európa Az Enron-ügy nemcsak Amerikában, de Európában is felvetette a könyvvizsgálati rendszer hatékonyságának ügyét. Nem véletlenül elsősorban az angolszász könyvvizsgálók érezték érintve magukat, és kevésbé a kontinentális Európa országainak könyvvizsgálói. Európában jól megkülönböztethető a kontinentális és az angolszász rendszer különbözősége. Míg a kontinentális Európában a cégek finanszírozása elsősorban családi vállalkozásokon és bankhiteleken keresztül történik, addig Nagy Brittanniában és Írországban tőzsdei finanszírozás a jellemző. A kontinentális európai számvitelben inkább az óvatosság elve dominál (ennek nagyrészt adókímélési okai is vannak). A családi vállalkozók, valamint a cég folyószámláját vezető bankok nem elsősorban a publikus éves jelentésekre vannak utalva ahhoz,
hogy megismerjék a cég anyagi és jövedelmezőségi helyzetét. A részvény-opciókon keresztül történő fizetés-kiegészítés sokkal kevésbé terjedt el a kontinentális Európában. Ezzel szemben az angol rendszer mind struktúrájában, mind pedig gyakorlatában nagyon hasonlít az amerikai rendszerre. Az európai könyvvizsgálók szervezete, a FEE elnökhelyettese, Robert Hodgkinson összeállítást készített az Enron-ügy európai tanulságairól. (A jelen cikk szerzője a Magyar Könyvvizsgálói Kamara küldötte a FEE, az európai könyvvizsgálók szervezetének brüsszeli standard bizottságába.) A Hodgkinson - tanulmány a következő kérdéscsoportokat veti fel, és megpróbál választ adni rá, hogy az Enron-eset megismétlődhet-e Európában. a. A szabványalkotók nem elég erősek. USA: A számviteli szabványok kialakításánál nagy lobbi erejű társaságok és könyvvizsgálói cégek megakadályozzák a könyvvizsgálati szabványok fejlesztését (például konszolidáció és részvény-opciók számbavétele). Európa: 2005-től minden európai tőzsdei társaság köteles mérlegeit a nemzetközi számviteli szabványok (IAS = International Accounting Standard) szerint készíteni. Az IAS szabványokat az IASB = International Accounting Standard Board nemzetközi számviteli szabványok egyesülete alakítja ki, amely kevésbé áll az USA nagyvállalatok befolyása alatt. USA: A könyvvizsgálói társaságok és nagy cégek eredményesen lobbiztak az SEC USA tőzsdetanács javaslata ellen, hogy szigorúbban szabályozzák a könyvvizsgálók függetlenségét. Európa: Az európai hasonló szervezet, az IFAC kevésbé van kitéve a szakmai nyomásnak és nagyobb befolyásuk van a tagországoknak. USA: A könyvvizsgálati szabványokat a könyvvizsgálók kívülállók közreműködése nélkül szabályozzák. Európa: A hasonló európai szervezetnek kormányok és nem könyvvizsgáló tagjai is vannak, tehát kevésbé vannak kitéve szakmai nyomásnak. b. A nemzeti számviteli elvek nem eléggé szigorúak. USA: Az Egyesült Államokban a részletesen szabályozott US GAAP szerinti könyvelés alkalmazását ellenőrzik a könyvvizsgálók, és tehetetlenek a „kreatív” és „agresszív” könyvviteli módszerekkel szemben, amennyiben azok formailag nem ellentétesek a részletes szabályozásokkal. Európa: Az európai számviteli direktívák a tartalom elsődlegességét hangsúlyozzák a formával szemben. Az európai szervezeteknek nyomást kell gyakorolniuk a nemzetközi szervezetekre, hogy azok is vegyék át ezt az elvet.
USA: A számviteli elvek nem ismerik el a gazdasági tartalom elsődlegességét a jogi formával szemben. Európa: 2005-től az összes tőzsdén jegyzett európai cégnek az IAS tartalom a forma fölött elvét kell alkalmaznia. Problémát jelenthet, hogy addig a legtöbb közöspiaci tagállamban a jelentős cégek alkalmazhatják az US GAAP előírásait is. Ez veszélyeket rejt magában. Szintén veszélyt jelent, hogy a nemzetközi szervezeteknél is érvényesülhet az USA részletes szabályozási nyomása, amely ellen az európaiaknak a korábbiaknál is élesebben ellent kell állniuk. USA: Az US GAAP szerint az SPE-k növelhetik eladósodásukat anélkül, hogy ezt ki kellene mutatni a konszolidált éves beszámolókban. Minimális külső részesedéssel létrejött ilyen jellegű szervezetek nagy eladósodással és veszélyeket jelentő garanciákkal kimaradhatnak a konszolidációs mérlegből. Európa: Az IAS nem ismeri el ezt a konszolidációs módszert. Az IAS szerint ezen cégeket is konszolidálni kell konszern-szinten. USA: A kiegészítő melléklet lábjegyzeteiben vannak elsődleges fontosságú információk. Európa: Az IAS szerint kötelező ezeket számszerűsíteni és az éves jelentésben kimutatni. c. Nem elég szigorúak a könyvvizsgálók függetlenségére vonatkozó előírások. USA: A könyvvizsgálókat és beosztottjaikat semmi nem akadályozza meg, hogy korábbi, általuk vizsgált cégek alkalmazásába álljanak, és közeli kapcsolatokat tartsanak fenn korábbi főnökeikkel és kollégájikkal. Európa: Amennyiben egy európai könyvvizsgálói cégnél a függetlenség veszélybe kerül az összeférhetetlenség miatt, az európai szabályok szerint nem vállalhatják el a továbbiakban a társaság könyvvizsgálatát. USA: A könyvvizsgálókat semmi nem akadályozza abban, hogy könyvvizsgálói kapcsolataik felhasználásával más, nem könyvvizsgálói szolgáltatásokat ajánljanak az ügyfeleiknek. A későbbiekben fennáll a veszély, hogy ezen könyvvizsgálaton kívüli megbízások nagyságrendje veszélyezteti könyvvizsgálói objektivitásukat. Európa: Az előbbiekben írtaknak megfelelően a közös piaci könyvvizsgálói javaslatok előírják, hogy összeférhetetlenség esetén nem vállalhatók el olyan munkák, ahol a könyvvizsgáló objektivitása veszélybe került. USA: Nincsenek rotációs előírások. Lehetőség van arra, hogy a könyvvizsgálók túlságosan baráti viszonyba kerüljenek az általuk ellenőrzött cég vezetőségével. Európa: Az előbb írtakhoz hasonlóan az európai könyvvizsgálói irányelvek kötelezik a könyvvizsgálót, hogy összeférhetetlenség esetén lemondja a cég vizsgálatát.
d.) Az általános könyvvizsgálati irányelvek nem elég szigorúak. USA: A könyvvizsgálók belátására van bízva, hogy mit tartanak lényeges hibának. A küszöb alatti hibákat nem kötelesek feltárni vizsgálati anyagokban. Európa: Az európai szabványok a jövőben az ISA szabványait fogják követni. Alacsonyabbra veszik a lényegesség küszöbértékét. A jövőben nagyobb súlyt kell erre helyezni. USA: A könyvvizsgálók megsemmisíthetik a munkalapokat. Európa: Az európai szabványok szerint a könyvvizsgálóknak meg kell őrizniük azokat a dokumentációkat, amelyek alátámasztják könyvvizsgálói jelentésüket. A nemzeti szabványok határozzák meg, hogy mennyi ideig kell megtartani ezen dokumentumokat. e.) A cégek belső ellenőrzése nem elég szigorú. USA: A cégek vezetősége érdekelt, hogy agresszív számviteli módszereket alkalmazzon, mivel a vezetőség fizetése nagyban függ a részvény-alapú díjazástól. Európa: A cég vezetésének kötelezettsége, hogy hű képet adjon a cég anyagi és jövedelmezőségi helyzetéről. Ezen belül választhat csak az alkalmazott számviteli irányelvek közül. Ugyanakkor jelenleg hiányos az európai irányelv erre vonatkozóan. USA: Könyvvizsgálói ellenőrzés nem szűri ki a könyvelési hibákat. Európa: Jelenleg nincs olyan európai törvényi előkészítés, amely belső ellenőrzést követelne a cégektől, hogy eleget tegyenek a könyvvizsgálói szabályzatoknak. Az egyes tagországok szabadon dönthetnek ebben az ügyben. USA: A könyvvizsgálói szabályozó testületek tagjai nem eléggé függetlenek a cégek vezetésétől, mivel a szabályozó testületek a nagy cégek hozzájárulásából tartják el magukat. Európa: A szabályozó testületek központi pénzekből kerülnek finanszírozásra. USA: Nincs előírás arra vonatkozóan, hogy milyen tények közlését tarthatja vissza a cégvezetés a könyvvizsgálótól. Európa: Nincs olyan európai törvény, amely megtiltaná a cégek igazgatóságainak és alkalmazottainak vagy harmadik félnek, hogy visszatartson információkat, vagy félrevezető információkat adjon az auditoroknak, és nincs erre vonatkozó megfelelő törvényi szabályozás. USA: A cégek számviteli szakemberei jelentős személyes felelősséget vállalnak, ha jelzik a veszélyt a managementnek, ugyanakkor a management nem köteles véleményüket figyelembe venni.
Európa: Jelenleg nincs olyan európai jogi szabályozás, amely megakadályozná, hogy a belső számviteli szakemberek következmények nélkül az auditorok, ill. a management tudomására hozzák a véleményük szerint szabálytalan eseteket, és elhárítsák az ezzel kapcsolatos megtorló intézkedéseket. f.) Nem elég szigorúak a könyvvizsgálói minőségellenőrzési szabványok USA: A könyvvizsgálói társaságok nem kényszerítik ki elég szigorúan munkatársaiknál az általuk elfogadott minőségi irányelvek betartását. Európa: A Közös Piac 2000. novemberi irányelve javasolja, hogy a tagállamok központilag szabályozzák a területeken működő könyvvizsgálóknak a minőségi szabványok betartását. USA: Nem elégségesek a könyvvizsgálói társaságok minőségellenőrzési előírásai. Európa: Az európai Közös Piac minőségellenőrzési előírásai az ISA 220-as szabványon alapulnak, és kötelezőek minden auditor cégnek. USA: A könyvvizsgálók különösebb következmények nélkül módosíthatják korábbi véleményüket és bevallhatják, hogy téves záradékot adtak. Európa: Az ISA 220-as szabvány előírja, hogy a könyvvizsgálói társaságok megfelelő szabályzatot fogadjanak el a minőség-ellenőrzés biztosítására, de ez sem küszöböli ki, hogy később módosított téves auditok készüljenek. USA: A társaságok számviteli szakemberei nem kötelesek felhívni az auditorok figyelmét a vélt szabálytalanságokra. Európa: Jelenleg nincs megfelelő európai előírás erre. Az ISA sem tartalmaz olyan előírásokat, hogy a szakemberek és az auditorok közvetlen kapcsolatba lépjenek egymással. g.) A társaság által közzétett tájékoztatók nem elégségesek. USA: A US GAAP túlságosan szűk körű tájékoztatási kötelezettséget ír elő, és nem eléggé írja elő a szellemi eszközök értékelését. Ennek következtében jelentős eltérések lehetnek a számviteli eredmény, ill. a részvény-árfolyamok között. Európa: Ez a terület Európában sem megfelelően szabályozott. Nincs olyan előírás, amely megfelelő minőségben írná elő a pénzügyi eredmény közzétételét, hogy közvetlen kapcsolatot lehessen teremteni a társaság vagyoni helyzete és részvényárak között. USA: A számviteli szabványok csak a múlttal foglalkoznak, és nem adnak megfelelő információt a jövő veszélyeire. Európa: A nemzeti szabványok tartalmaznak előírásokat arra vonatkozólag, hogy a pénzügyi jelentések milyen mélységben foglalkozzanak a jövőbeni elvárásokkal, ill. pénzügyi veszélyekkel. Vannak arra vonatkozó elképzelések, hogy ezen előírások
harmonizációra kerüljenek, és egységes előírások legyenek a prospektusokra, ill. a jövőbeni eredményekre vonatkozó becslésekre. USA: Felmerült, hogy több valós idejű tájékoztatásra van szükség, és fel kell hagyni a korábbi szigorú periodikus, előre előírt időpontokhoz kapcsolódó negyedéves adatok közzétételére. Európa: Ez a kérdés Európában is megoldatlan, mivel itt is csak negyedéves pénzügyi jelentéseket kell közzétenni. h.) A szabályozó szervezetek nem eléggé hatékonyak. USA: A könyvvizsgálók önmagukat szabályozzák. Európa: A Közös Piac 2000. novemberi javaslatai felhívták a tagállamok figyelmét, hogy dolgozzanak ki nemzeti programokat a náluk működő könyvvizsgálók kötelező minőségi ellenőrzésére és szabályozására. Ebben benne foglaltatik, hogy a szabályok be nem tartása a könyvvizsgálói jogosítvány visszavonását vonná maga után. A Közös Piac 2003 novemberében tervezi a szabályozás végrehajtásának áttekintését. USA: Könyvvizsgálók elleni fegyelmi határozatok túlságosan engedékenyek és meghozataluk nagyon lassú. Európa: A közös piaci javaslat csak röviden foglalkozik a fegyelmi szankciókkal. Szintén a 2003. novemberi felülvizsgálat fog foglalkozni ezzel a kérdéssel. USA: Befektetői közvetítők, beleértve pénzügyi elemzőket és befektetési alap vezetők tevékenysége nincs megfelelően szabályozva. Európa: Az európai szabályozás is elégtelen. i.
Befektetési közvetítői szolgáltatások nincsenek eléggé szabályozva.
USA: Az alkalmazottak túlságosan nagy veszélynek teszik ki magukat, amennyiben megengedik nekik, hogy egész megtakarításukat az alkalmazó cégük papírjaiba fektessék. Európa: Nincs európai jogi szabályozás a nyugdíj-alapokra. USA: Elemzők, befektetési alapok, hitelbiztosítók és bankok olyan cégeket finanszíroznak, amelyeket nem ismernek, és nem értenek meg, és ennek megfelelően nem hoznak kielégítő intézkedéseket a pénzügyi környezet változása esetén. Európa: A terület Európában sem szabályozott. USA: A pénzügyi elemzők nem függetlenek a befektetési bankoktól, amelyek egyes cégek papírjait értékesítik.
Európa: Európában sem szabályozott a terület. USA: Befektetési bankok SPE-ket értékesítenek, és nem érdekeltek azok megfelelő pénzügyi jelentéseiben. Európa: A probléma nagyrészt megoldott azáltal, hogy a számviteli szabályoknál a tartalom elsődlegességét írja elő a formával szemben. USA: Befektetési alapok nem élnek megfelelőképpen pénzügyi erejükkel annak érdekében, hogy kikényszerítsék a cégek belső ellenőrzésének és pénzügyi jelentéseinek színvonal-emelését. Európa: Az európai belső ellenőrzés is megoldatlan.
III. Magyarország Magyarországon az egész terület még kialakulatlan és szabályozatlan. Ugyanakkor a múltbani események és a fejlődési tendenciák előrevetítik, hogy a területtel alaposan foglalkozni kell. Magyarországon tőzsdei vállalatok csődje még nem rázta meg a gazdaságot. Inkább kötvénykibocsátók (WM-lízing, Reál csoport), valamint over the counter részvényértékesítő bankoknál, mint Postabank, Vállalkozói Bank merültek fel a széles befektetői rétegeket érintő pénzügyi problémák. Minden esetben az auditorok is érintve voltak. Nagyobb hullámokat csak a Postabank-csőd könyvvizsgálói érintettsége okozott, ahol nem a kis befektetők, hanem az érintett állam indított jelentős kártérítési pert a bank könyvvizsgálói ellen. A jogi eljárás folyamatban van, bár az érintett Deloitte jogi képviselője Népszabadságban közzétett cikkében is jelezte, hogy készek peren kívüli egyezségre. A kreatív jellegű könyvelés még nem elterjedt Magyarországon, de ennek is látjuk már jelét. Ilyen nemzetközi méretekben a FOTEX, magyarországi méretekben az ARAGO csoport, ahol több magyar tőzsdén jegyzett cég is érintett. Szintén gyerekcipőben jár még a részvény-alapú díjazás kérdése. Sajtóhírek szerint ilyen jellegű díjazás van a MOL és az OTP managementjénél is. Az Insider Information (bennfentes információ) tőzsdei felhasználása sokkal elterjedtebb - ha nincs is bevallva - Magyarországon, mint az Egyesült Államokban. Mindezek a tendenciák rámutatnak arra, hogy Magyarországon is ideje lenne, ha komolyabban foglalkoznánk a témával. Állami szinten többször átdolgozásra került az értékpapír-törvény. Mindegyik ilyen átdolgozást egy-egy csőd és az abból fakadó széleskörű tiltakozás és érintettség váltotta ki. Tehát a szabályozás inkább retroaktív volt. Az Enron-csőd és az abból fakadó nemzetközi tendenciák ráirányítják a figyelmet arra az alapigazságra, hogy mások kárán tanul az okos. A magyar számviteli és könyvvizsgálati szabványok kidolgozás alatt vannak. Ugyancsak jelenleg kerül bevezetésre a könyvvizsgálói tevékenység dokumentálása.
Magyarországon a Big 5 piacrészesedése nemzetközi méretekben is kimagasló. Jellemzője, hogy kevés jól képzett hazai szakemberrel inkább külföldi könyvvizsgálókkal, és igen sok asszisztenssel dolgoznak. Munkamódszerük formális, nagyobb hangsúlyt helyeznek az audit-lapok kitöltésére és megőrzésére, mint a cégek pénzügyi helyzetének ellenőrzésére és átvizsgálására. Ez jelentős veszélyeket rejt magában, hogy hasonló eset fog történni, mint az Enron-ügynél, ahol az Arthur Andersen a fákat nézte, de nem vette észre az erdőt, ill. amikor észrevette, már késő volt.
