ROP 3. 2. 1-2005-03-0003/31 számú projekt
Függelék a stratégiai vitaanyaghoz
Az encsi kistérség gazdasági, foglalkoztatási helyzete a hivatalos dokumentumok adatai és a helyi szereplők véleményének tükrében
(Összefoglaló a helyzetértékelésről)
Készítette: Dr. Fekete Iván - Kacser Ferenc
2006. június hó
1
Tartalomjegyzék
Oldalszám Bevezető I. A KISTÉRSÉG GAZDASÁGI-FOGLALKOZTATÁSI HELYZETE
2 A HIVATALOS
ADATOK TÜKRÉBEN
3
1. A kistérség fogalmának értelmezése, a földrajzi és demográfiai helyzet néhány jellemzője 2. A kistérség gazdasági és a foglalkoztatási helyzetének néhány fő vonása 3. A kistérségben élők iskolázottsági mutatói és a szakképzés néhány jellemzője 4. A térségben eddig megvalósult foglalkoztatási partnerség és együttműködés tapasztalatai
3
8
II. AZ ENCSI KISTÉRSÉG HELYZETE, AHOGY AZ ITT ÉLŐK LÁTJÁK
9
1. A kistérség társadalmi-gazdasági helyzetének megítélése 2. A kistérség foglalkoztatási problémáinak okai, a lehetséges megoldási eszközök és módszerek 3. A helyi munkaerő-piaci szereplők együttműködési gyakorlata, és az együttműködés fejlesztésére vonatkozó elképzeléseik 4. Milyennek szeretnék látni térségüket az itt élők 7-10 év múlva?
9
18 20
III. JAVASLAT A KISTÉRSÉGI FOGLALKOZTATÁSI STRATÉGIA KIALAKÍTÁSÁNAK TARTALMI, MÓDSZERTANI FELADATAIRA
21
1. A kistérségi foglalkoztatási stratégia kapcsolódása a nemzeti és a regionális fejlesztési tervekhez 2. Súlyponti kérdések a kistérségi foglalkoztatási stratégiakészítésben 3. A partnerség építés szakmai feladatai
21 22 23
4 7
13
2 Bevezető Az Abaúji Területfejlesztési Önkormányzati Szövetség vezette konzorcium a ROP 3. 2. 1 számú pályázaton 2005. nyarán nyerte el az abaúji kistérség foglalkoztatási stratégiájának kidolgozási lehetőségét. A ROP 3. 2. 1 pályázati kiírásban fő célkitűzésként szerepel: Kistérségi (megyei/regionális) foglalkoztatási stratégiák kialakítása, együttműködési hálózatok kialakítása, működési feltételeinek megteremtése.
és
Az abaúji kistérség foglalkoztatási stratégiáját, e célkitűzéseket szem előtt tartva, egyrészt a már korábban elkészült tanulmányokat áttekintve és hasznosítva, másrészt az érintett helyi közéleti, gazdasági szereplők véleményét kikérve, megismerve mélyreható elemzéssel kívánjuk megalapozni. Az elemzéseinkben természetesen vizsgáljuk a kistérség objektív gazdasági, foglalkoztatási mutatóit, de legalább ennyire fontosnak tartjuk annak megismerését, hogy az itt élő emberek, hogyan látják a térségük gondjait, problémáit és milyen lehetséges kiutat, megoldásokat tartanak fontosnak és lehetségesnek a jövőjük alakításában. Ennek érdekében a projekt menedzsment által elfogadott ütemterv szerint 2006. március-április hónapban kérdőíves felmérést végeztünk a térség meghatározó társadalmi, gazdasági, munkaerő-piaci szereplői körében. A kérdőíven szereplő 65 kérdéssel – a projekt fő célkitűzésének megfelelően - a kistérség társadalmi, gazdasági, foglalkoztatási, partnerségi viszonyait és a potenciális partnerek jövőbeni elképzeléseit, terveit igyekeztünk megismerni. A gyakorlatias közelítésű kutatás első szakaszában felvettük a személyes kapcsolatot a kistérség önkormányzati, gazdasági, társadalmi, képzési, intézményi és nonprofit szervezeteinek vezetőivel, illetve szakembereivel. Ismertettük velük kutatásunk legfontosabb célkitűzéseit, módszereit, és segítségüket, együttműködésüket kértük annak eredményes és közös érdekekre alapozott végrehajtásához. A megkeresett szervezetek képviselőinek nagy többsége megértéssel, segítőkészen fogadta kezdeményezésünket és készségesen, a legjobb tudása szerint válaszolt a feltett kérdésekre, amelyért ezúton is köszönetet mondunk. A kérdőíves felmérésbe bevont szervezetek: • • • • • • •
Az Abaúji Területfejlesztési Önkormányzati Szövetséghez tartozó települési önkormányzatok, Kisebbségi önkormányzatok, A térségben működő jelentősebb munkáltatók és vállalkozók, Középiskolák, illetve képző intézmények, Közhasznú civil szervezetek, családgondozók, szociális foglalkoztatók, roma érdekvédelmi, egyházi, alapítványi, szövetségi szervezetek, Az ATÖSZ és az Encsi Többcélú Kistérségi Társulás képviselői, A Megyei Munkaügyi Központ Encsi és Szikszói Kirendeltségei.
Az encsi kistérségre vonatkozó hivatalos adatok elemzését és a kérdőíves felmérés feldolgozását egy részletes, 75 oldalt és 14 mellékletet tartalmazó tanulmányban végeztük el. Ebben az összefoglalóban a kistérség földrajzi, demográfiai, gazdasági, szociális, iskolázottsági és foglalkoztatási mutatóira, jellemzőire is csak erősen lerövidítve hivatkozunk, mivel ezek a helyi szereplők előtt ismertek, illetve szükségtelen lenne a bővebb anyagot ismételni. Módszerként a nagyobb terjedelmű háttéranyag lényegét igyekszünk kiemelni, eltekintve a részletes számszaki kimutatások felsorolásától, a hangsúlyt inkább a valóban friss információkat tartalmazó kérdőíves válaszok bemutatására helyezve.
3 I. A KISTÉRSÉG GAZDASÁGI-FOGLALKOZTATÁSI HELYZETE A HIVATALOS ADATOK TÜKRÉBEN 1. A kistérség fogalmának értelmezése, a földrajzi és demográfiai helyzet néhány jellemzője A kistérségi foglalkoztatási stratégia kialakítását célzó helyzetelemzésnél a bevezetőben érdemes azt tisztázni, hogy miképpen értelmezzük a kistérség fogalmát, amit ma is sokféle értelemben használnak. Jelen projektünk esetében elsősorban, mint a terület- és gazdaságfejlesztés, a foglalkoztatási stratégia, valamint a foglalkoztatási partnerség terepeként használjuk a kistérség fogalmát. Encs városában a Társulási Tanács 2004. június 29-én 1/2004.(VI.29.) számú határozatával létrehozta az Encs Kistérségi Többcélú Társulást. Megítélésünk szerint a Társulásnak – az Abaúji Területfejlesztési Önkormányzati Szövetséggel együtt – fontos szerepe lehet a kistérség foglalkoztatási gondjainak enyhítésében, illetve a foglalkoztatási célú pályázatok, partnerségek generálásában, koordinálásában. A kormány 244/2003. (XII. 18.) Korm. rendelete tartalmazza a kistérségek felosztását, amelynek értelmében 2004. január 1-jétől tizenöt kistérség kialakítására került sor megyénkben. Az új felosztás szerint az encsi kistérséghez a korábbi 55 település helyett jelenleg 35 település tartozik. A rendelet 20 települést az újonnan létrehozott 3512. számú Abaúj-Hegyközi kistérséghez csatolt, Gönc székhellyel. E lépéssel tulajdonképpen a Hernád bal partján elhelyezkedő, turisztikai szempontból vonzóbb területét veszítette el az encsi kistérség. Az encsi kistérség a megye északi részén található, mintegy körbefogva az edelényi, szikszói és az abaúj-hegyközi kistérségek által. Ezek a kistérségek országosan is a legelmaradottabb, hálózatokból kimaradt és fejletlen térségek közé tartoznak. A jövőbeni kistérségi együttműködésben mindenképpen ajánlatos lesz figyelembe venni, hogy a szomszédos edelényi és szikszói kistérségben is készülnek (készültek) a ROP 3. 2. 1. program keretében foglalkoztatási stratégiák. A térség két nagyváros – Miskolc és Kassa - közé ékelődik be, mely városok a térség életére mindig jelentős hatást gyakoroltak. A térségben meghatározó jelentőséggel bír a nemzetközi 3-as számú főútvonal jelenléte, mely az un. Helsinki-folyosó része. A főútvonal a térségen észak-dél irányban halad keresztül. Másik, földrajzilag meghatározó jelentőségű a Szlovákiában eredő, Magyarországon a Sajóba torkolló Hernád-folyó. A területet keletről a Zempléni-hegység, északról az országhatár, nyugatról a Csereháti-dombság határolja. Az encsi kistérségre is igaz, hogy a tömegközlekedés hiányosságaiból, és a zsákfalvas jellegből adódóan az alapellátást biztosító (oktatási és szociális) intézményrendszer szolgáltatásai nem megfelelőek és a munkalehetőségek hiánya a fiatalabb és képzettebb korosztályt elvándorlásra kényszeríti. A kistérség lakónépessége a KSH adatai szerint 2004. december 31-én 24 251 fő volt. A 2001 évi népszámlálás idején ez a szám 23 673 fő, tehát az utóbbi években enyhén növekedett a lakónépesség száma, amely a korábbi folyamatokat tekintve pozitívan is értékelhető. A lakónépesség korcsoportos megoszlását vizsgálva feltűnő, hogy a 0-14 éves korosztály aránya itt a legmagasabb a megyében, ami nyilvánvalóan összefügg a roma lakosság magas arányával. Ugyanakkor a 30-59 éves korosztály aránya - az abaúj-hegyközi kistérséggel együtt
4 - a legkedvezőtlenebbek közé tartozik a megyében. A nagy arányú gyermek korosztályok mellett jelen van a lakosság elöregedése is. A kistérségben napjainkra egy igen tartós demográfiai trend változott meg, ami ugyanakkor együtt járt egy nagyobb mértékű lakosságcserével, a lakónépesség etnikai összetételének megváltozásával. A 2001. évi népszámlálás alkalmával a lakosság 18,3 %-a vallotta magát roma származásúnak, ebből adódóan is a térség jelentős részében fokozottan jelen vannak a társadalmi, gazdasági, foglalkoztatási gondok. Bár 11 településen nincs, vagy minimális a roma lakosság aránya, ugyanakkor 14 településen a roma lakosság aránya már 2001 –ben túllépte a 25 %-ot, de egyes településeken Hernádpetri, (54,9 %) Beret, (56,9 %) Csenyéte ( 93,4 %) ezt az arányt is jelentősen meghaladja. 2. A kistérség gazdasági és a foglalkoztatási helyzetének néhány fő vonása A kistérség gazdasági helyzetét olyan objektív mutatószámok is jelzik, mint a 7/2003.Korm. rendelet szerinti besorolás, amely alapján a térség 35 településéből 29 társadalmi-gazdasági szempontból elmaradott és 34 az országos átlagot jelentősen meghaladó munkanélküliséggel sújtott település. A megye egész északi térségének gazdasági elmaradottságát mutatja, hogy az 1000 lakosra jutó egyéni vállalkozások száma mindegyik itteni kistérségben (abaúji, bodrogközi, encsi, edelényi, szikszói) egységesen mélyen a megyei átlag alatt van. ( 1000 lakosra 7-9 vállalkozás a megyei 13,2 vállalkozással szemben.) A társas vállalkozások tekintetében a szomszédainál valamivel jobb az encsi kistérség helyzete, de ezzel együtt is a megye utolsó harmadában foglal helyet. A kistérség infrastrukturális kiépítettsége is jelentősen eltér a kistérségen belül. Az encsi térség kivételével az összes tájegységre egyfajta zártság jellemző, hiszen ezeken a területeken szétszórt és kis létszámú települések találhatók. E területek úthálózata elmaradott, tömegközlekedése is fejlesztésre és modernizálásra szorul. A térségben a kelet-nyugat irányú közlekedés a rossz úthálózat miatt korlátozott, a szennyvíz- és szemétkezelés is több helyen megoldatlan. A kistérség mezőgazdasági jellege ellenére a termőföldek aranykorona értéke a Hernádvölgyet kivéve nagyon alacsony, és az utóbbi években tovább csökkent a mezőgazdaság foglalkoztatási szerepvállalása. A termelők kiszolgáltatottságát fokozza a feldolgozó kapacitás igen szűk keresztmetszete. A gyümölcskertészeti kultúra térhódítása különösen indokolttá teszi ennek fejlesztését. A jól prosperáló farmergazdaságok létrejöttének financiális háttere hiányzik, a volt mezőgazdasági szövetkezetek egy része pedig – megfelelő támogatottság híján – szinte csak vegetál. Foglalkoztatási szempontból az ágazatnak egyre kisebb szerepe van, holott a térségben - gazdaság-földrajzi adottságainál fogva – alapvetően a mezőgazdasági tevékenységnek van létjogosultsága. Az itt működő vállalkozásoknak beruházásra, korszerűsítésre szerény mértékben vagy egyáltalán nem telik, emiatt veszélyeztetett hosszabb távú versenyképességük. A területfejlesztési, felzárkóztatást segítő támogatást - a korábbinál jóval nagyobb részesedés ellenére - viszonylag kevesen tudták igénybe venni. Foglalkoztatáspolitikai szempontból hátrányos az a gyakorlat, miszerint a támogatás odaítélése nem vagy csak szerény mértékben párosul foglalkoztatás bővítéssel.
5 A munkahelyteremtést szorgalmazó pályázatok a gyenge tőkeerejű, fejletlen piaci kapcsolatokkal rendelkező szervezeteik számára többnyire nem jelentenek kapcsolódási pontot, mivel a hosszabb távú foglalkoztatási kötelezettség a korábban említett tényezők miatt aránytalanul nagy kockázatvállalás számukra. Az Észak-magyarországi régió lakónépességének 39,3%-a adózik csupán, mely messze alulmarad az országos 43,4%-tól A Bodrogközi, Abaúj-Hegyközi, Edelényi, Encsi, Szikszói, Mezőcsáti kistérségben legkevesebb az adózók aránya (30-32%), Amellett, hogy itt a legkevesebb az adózók száma, sokat mondó az adózók jövedelemnagyság szerint megoszlása, amely szerint az encsi kistérségben túlsúlyban vannak az alacsony jövedelmű adózók. A térség erősségeit a természeti adottságok jelentik, a viszonylag tiszta víz és levegő, az alacsony szintű, illetve nem létező ipari szennyezés, a kultúrtörténeti emlékek, és a határmentiség hosszú távon előnyére válhatnak az itt élőknek. A térségben elfogadott cél a falusi turizmus fejlesztése, amely hozzájárulhatna a gazdaság élénkítéséhez, fenntartható munkahelyek megteremtéséhez, és az életkörülmények javításához. Az ipar szinte alig van jelen a területen. Arányait tekintve a feldolgozóipar a legjellemzőbb. Az ipar képviseletében az elmúlt időszakban nem jelent meg új munkáltató a térségben. A régió feldolgozóiparát továbbra is a ruhakészítés, a bútorgyártás, valamint a tejfeldolgozás és ásványvíz-palackozás reprezentálja, tekintettel az e tevékenységi körökben foglalkoztatottak relatíve magas létszámára. Beruházásra, korszerűsítésre igen szerény mértékben vagy egyáltalán nem telik, ezáltal veszélyeztetett hosszabb távú versenyképességük. A meglévő szerény fejlesztések sem párosulnak az esetek többségében a foglalkoztatás bővülésével. Nem változott a kistérség gyenge tőkevonzó képessége. Az Encsi Ipari Park stratégiájában egy agro-ipari park megteremtése szerepel célkitűzésként. A területen jelenleg is több mezőgazdasági termék-előállító és feldolgozó végzi a tevékenységét, sajnos még korántsem a kívánt számban. Az ipari park a kedvező adottságokat kihasználva a munkahelyteremtés egyik bázisa lehet a jövőben. A kistérségben a gazdasági folyamatokkal szoros összefüggésben a munkaerőpiacot is az évek óta tartó stagnálás jellemzi. A térségben működő gazdasági szervezetek az utóbbi években olyan profilbővítést, termelésnövelést nem hajtottak végre, melynek érezhető foglalkoztatást élénkítő hatása lenne. A mikrovállalkozások száma és foglalkoztatási szerepvállalása sem bővült érdemben, mivel a bővülésnek korlátot szabott az alacsony szintű fizetőképes kereslet. A térség viszonylag nagyobb foglalkoztatói évek óta inkább csökkentik a foglalkoztatottak számát. Ennek alapvető oka: nem tudják növelni piaci részesedésüket, jövedelmezőségüket, ezáltal elmaradnak az elengedhetetlenül szükséges fejlesztések, mely természetesen kihat jövőbeni versenyképességükre. Egyre jellemzőbbé válik az a vállalatvezetői gyakorlat, miszerint a megrendelés hullámzása szerint veszik fel, vagy bocsátják el a dolgozókat, lehetőség szerint minimalizálva a kiadási költségeiket. Az encsi munkaügyi kirendeltség folyamatosan minden évben munkaerő-piaci felmérést végez a legjelentősebb munkáltatók körében, amelyből megállapítható, hogy a térség cégeinél az
6 Abaúj Bútoripari Rt. kivételével jelentősebb létszámmozgás nem történt a vizsgált időszakban. A mezőgazdasági tevékenységet folytató munkaadóknál, ha nem is nagymértékű, de többségüknél folyamatos létszámcsökkenés figyelhető meg 2003 óta. A térség tartós foglalkoztatási válsághelyzetének hatása az itt élők helyzetére •
A munkavállalók számottevő hányadának a munkaerőpiacról való kiszorulása, a munka elvesztése nem átmeneti, hanem tartós állapotot konzervál jelentős részüknél. Alkalmi vagy illegális munkavégzésre lehetősége van egy részüknek, ez azonban rendkívül alacsony jövedelmet biztosit számukra.
•
Az iskolázottságuk, képzettségük korábban sem magas színvonala tovább romlik és értéktelenedik, az utóbbi években erősen megkopott szaktudásuk miatt a szakmunkások jelentős része sem talál stabil munkahelyet.
•
A fokozatos elszegényedésük, lakóhelyük elhelyezkedése miatt az átképzési programok jelentős részébe be sem kapcsolódhatnak, illetve meglehetősen nehéz őket piacképes tevékenységre átképezni.
•
A tartós és köztük legtöbben szereplő cigány munkanélküliek nagy hányada mára kikerült a munkanélküli ellátásból és a jövedelempótló támogatásból is, ugyanakkor a szociális "háló" nem ad nekik megfelelő biztonságot. (Többen kénytelenek az illegális munkaerőpiacon jövedelem után nézni, illetve van, aki már onnan is kiszorult.)
•
A lecsúszottság, a kiúttalanság érzése, a viszonylagos bezártságuk, alacsony és romló társadalmi helyzetük súlyos lelki teherként nehezedik rájuk, és egy részüknél fokozza a “normálistól” eltérő magatartásra való hajlandóságot, ami nagyon érzékenyen érinti a munkával, jövedelemmel rendelkező réteget is. (agresszivitás, deviancia, bűnözés, szenvedélybetegségek terjedése, stb.)
•
Amennyiben e réteg anyagi, egészségügyi, szociális, foglalkoztatási helyzete nem javul, akkor körükben az olyan önmagában pozitív demográfiai jelenségek, mint a sok gyerek, a fiatal átlagéletkor is visszájára fordulnak és már óvodáskortól kezdve a szegénységet, a tartós munkanélküliségből fakadó szubkultúrát és a társadalomból való kirekesztettséget „termelik" bővítetten újra.
A munkanélküliség fő jellemzői a térségben A munkanélküliek létszámának alakulását ma már nem annyira a gazdaságban bekövetkező változások mozgatják, hanem az aktív munkaerő-piaci eszközök, ezen belül is a közhasznú foglalkoztatás nagyságrendje, valamint a közcélú és közmunkából kiáramlók száma. Jellemző adat, hogy jelenleg a térségben a munkanélküliek száma közel ugyanannyi, mint korábban az ingázók száma volt. A 2002. óta eltelt időszak foglalkoztatási-munkanélküliségi adatai is az elmúlt évek változatlanul meglévő gondjait mutatják be. Miközben az EU-ban is alkalmazott számítási módszer szerinti munkanélküliségi ráta stabilan 16-19 % körüli, a foglalkoztatottsági rátában még ennyi mozgás sincs, végig 44 % körül mozog. Jellemző szám az is, hogy a gazdaságilag inaktívak száma csaknem folyamatosan meghaladja a foglalkoztatottak számát. Állandó fenyegetettség a térség munkavállalói számára, hogy aki egyszer munkanélkülivé válik, nagy valószínűséggel tartósan kiszorul a munka világából. A regisztrált munkanélküliek több mint egyharmada egy éven túli tartós munkanélküli,
7 kétharmada pedig szociális segélyezett, rendkívüli módon megterhelve az önkormányzatok költségvetését. Külön kell szólnunk a tartósan munkanélküliekről, akiknek az elhelyezkedése a versenyszférában rendkívül problematikus, nagy többségük a legszegényebb rétegbe tartozik, ugyanakkor nem alkotnak homogén egységet, jelentős differenciáltság tapasztalható közöttük az életkor, a család szerkezete, továbbá a lakóhely, az iskolázottság, az etnikai hovatartozás és a kiegészítő jövedelemszerzés különböző lehetőségei következtében. Többségüknél a hátrányos tényezők általában halmozódnak. Legrosszabb helyzetben a több gyermekes, alacsony iskolázottságú, roma munkanélküliek és családjaik vannak. E réteg ma már a tartós munkanélküliek „kemény magját" alkotja. Szintén a veszélyeztettek közé tartoznak a pályakezdők, illetve a kevés munkatapasztalattal rendelkezők, és a 45 éven felüliek. Úgy a fiatalabb, mint az idősebb korosztály esetében a munkanélkülivé válás szoros összefüggést mutat az iskolai végzettséggel. A foglalkoztatási feszültségeket bizonyos fokig mérsékli a térségben a szociális foglalkoztatás, amely a kétségkívül meglévő eredmények mellett nem kis gondokkal küzd. A közcélú munkavégzés hatékonyságának leginkább akadálya az a helyzet, hogy nem egy feladat elvégzésére kell a megfelelő munkaerőt kiválasztani, hanem éppen fordítva: a meglévő munkanélküliek értelmes, hasznos foglalkoztatását kell egy adott időszakban biztosítani. Általánosítható tapasztalat, hogy meglévő foglalkoztatáspolitikai eszközök nem elegendők a depressziós térségek leszakadásának megakadályozására. Az utóbbi években a különbségek a fejlettek és elmaradottak között nemhogy mérséklődtek volna, hanem inkább nőttek. Minél későbbre húzódik a felzárkóztatás, annál kisebb az esélye a számukra kedvezőtlen trend megváltoztatásának. Egy komplex elemzés néhány megállapítása: Érdemes megemlíteni, hogy a GKI Gazdaságkutatói Rt 1997-2001 végzett kutatása szerint, minden komplex mutatót figyelembe véve, országosan 14, B.-A.-Z megyéből pedig 4 kistérség tartozik az ország legelmaradottabb kistérségek közé. (Edelényi, Encsi, Szikszói, Szerencsi) A kutatás végső konklúzióként megállapította, hogy „..e térségek számára egy hosszabb távú – egyszerre gazdasági, infrastrukturális, társadalmi, kulturális –fejlesztési koncepció gyors kidolgozása szükséges jelentős állami támogatással.” 1 3. A kistérségben élők iskolázottsági mutatói és a szakképzés néhány jellemzője A 2001 évi népszámlálási adatok támpontot jelentenek a térség lakossága iskolázottsági mutatóinak elemzéséhez. Szembetűnő, hogy az iskolázottsági mutatók nagyon szoros összefüggést mutatnak, csaknem szinkronban vannak a gazdaság fejlettségi mutatóival. A 10 évesnél idősebb lakónépesség körében az általános iskolát sem végzettek aránya megközelíti a 2 %-ot, hasonlóan a szomszédos edelényi, szikszói, abaúj-hegyközi, valamint a bodrogközi térségekhez. Ellenkező előjellel jelennek meg a közép-és felsőfokú végzettséget jelző mutatószámok. A 22, 8 %-os középiskolai érettségivel rendelkezők aránya közel 12 százalékponttal marad el a megyei átlagtól, a felsőfokú végzettséget ábrázoló 5, 7 %-os arány pedig 4 százalékpontos elmaradást jelez.
1
Bíró Péter - Molnár László: A kistérségek fejlettségi szintjének és infrastruktúrájának összefüggései. Közgazdasági Szemle LI. Évf.2004 november
8
Nemcsak az iskolarendszerű, hanem a felnőtt képzés is szembetalálja magát a lanyha munkáltatói igénnyel és a szakképzésbeni szerepvállalás alacsony szintjével. Számottevő igény van a jól képzett szakmunkásokra, ugyanakkor a legtöbb munkáltató nem akar szerepet vállalni a gyakorlati képzésben. A legmarkánsabb ok: véleményük szerint anyagilag nem éri meg szakképzéssel foglalkozni. A szűken vett anyagi érdekeltségen túl más fontos szempontok is gátolják a szélesebb körű kötelezettségvállalást. Egyrészt kevés a nagy tapasztalattal rendelkező gyakorlati oktató a munkáltatóknál, másrészt hiányzik a fejlett technika, technológia, amely a jövő szakember képzéséhez nélkülözhetetlen. A szakemberhiány pótlására többször próbálkozott a munkaügyi kirendeltség munkaerő-piaci képzést beindítani, amelyek közül jó néhány sikertelen volt. A munkaerőhiány általában nem egy-egy szakmánál a legproblematikusabb, hanem a gyakorlott szakmunkásból van a legnagyobb kereslet. Különösen a fiatalok szenvednek emiatt hátrányt, mert mindenkinek jórészt minimálbérért, nagy szakmai tapasztalattal bíró munkaerő kellene. 4. A térségben eddig megvalósult foglalkoztatási partnerség és együttműködés tapasztalatai A települések, illetve szervezetek együttműködése többféle lehet. Vannak jól strukturált szabályokhoz kötött együttműködések, amelyek valamely terv szerint koordináltan folynak. Tervezési oldalon ilyenek a különböző térségfejlesztési tervek és megvalósításuk, működési oldalon pedig ilyenek az önkormányzati jellegű együttműködések (okmányiroda, körjegyzőség, intézményfenntartó társulás, stb.) A következő szintet az önként vállalt, de jogi formában is létező kistérségi társulások jelentik. A leglazább kötődés, az ad- hoc együttműködés, egy–egy program vagy projekt kapcsán. Az összefogás, az együttműködés tehát lehet jogszabályokkal előírt, kötelező, és lehet érdek alapú. A jelen projekt szempontjából az érdek alapú partnerség feltételeit, múltbeli gyökereit érdemes közelebbről megvizsgálni. Mára a legtöbb pályázatnál előnyként jelenik az összefogás, ugyanakkor még ma is komoly korlátja a településközi együttműködésnek az érdekeltség nem megfelelő szintje. A kistérség foglalkoztatási helyzetének, folyamatainak alakításában és a munkaerőpiac szereplőinek informálásában, együttműködésük szervezésében megalakulásuk óta jelentős szerepet vállaltak az encsi, a szikszói és a gönci munkaügyi kirendeltségek. A települési önkormányzatokkal hosszú időre visszatekintő eredményes kapcsolatot alakítottak ki. Igen nagy volumenű közhasznú foglalkoztatást bonyolítanak közösen, ezen túl segítik a közmunka, közcélú munkaprogramok végrehajtását. Gyakori személyes egyeztetéssel, korrekt tájékoztatással elérték, hogy hosszú évekre visszatekintve egyetlen szervezettel sem volt vitás ügyük. Fontos szerepe van az értékteremtő közhasznú munkának. A köz vélekedését pozitív irányban befolyásolja, növeli az ebben résztvevők munkájának presztízsét, ha olyan tevékenységet végeznek, amely hosszabb távon kedvezően befolyásolja a falu arculatát. Ez ma még széles körben nem elterjedt. Egyrészt az ilyen munkálatokhoz jelentős saját forrás szükséges, aminek általában híjával vannak az önkormányzatok, másrészt a többletadminisztráció sokaknak kedvét szegi.
9 A térség sajátosságaiból következően – a munkaerőpiac szereplői közül csaknem mindenki személyesen ismer mindenkit – a munkáltatói kapcsolattartás és a munkaerő-közvetítés is emberközelibb, mint a nagyvárosi térségekben. A főbb munkáltatók évek óta közel ugyanazok, a kapcsolattartásban érintett személyek köre sem sokat változik. Ebből következően nemcsak a kirendeltségek munkatársai keresik fel gyakran a munkáltatókat, ők is szívesen keresik fel a kirendeltségeket az őket érintő szakmai kérdések megbeszélésére. Az encsi munkaügyi kirendeltségnek 17 roma szervezettel van együttműködési megállapodása. Az érintett szervezetek vezetői, képviselői mind gyakrabban keresik fel a kirendeltséget problémáik megoldásához kérve a segítségüket. Ennek is köszönhetően egyre több roma munkanélkülit sikerült bevonni a különböző programokba. A kisebbségi önkormányzatok még nincsenek felkészülve az önálló foglalkoztatásra sem pénzügyi, sem számviteli vonatkozásban. Ezért a jól bevált gyakorlatnak megfelelően az önkormányzat a munkáltató. Néhány olyan említésre méltó megélhetést segítő, szociális és egyéb kísérleti program volt a kistérségben, amelynek tapasztalatait a partnerség szempontjából is hasznosítani szükséges. Pl. évente 10-12 település vett részt a szociális földprogramban, és a részt vevő családok kb. 6070%-a a kisebbséghez tartozik. A program a sajátos problémáival együtt lehetőséget kívánt teremteni a mezőgazdasági termelésre alkalmas vagyonnal nem, vagy azzal csak kis mértékben rendelkező, szociálisan hátrányos helyzetű családoknak arra, hogy kedvezményes szolgáltatásokkal, juttatásokkal képesek legyenek háztáji jellegű kistermelésre, állattartásra az egyéni, közösségi, illetve a helyi erőforrások kihasználásával. Figyelemre méltó és az eredményeivel, hiányosságaival együtt is tanulságos képzési foglalkoztatási programok voltak a térségben a korábbi években: a „Kitörés a Kegyetlenből cigányszármazásúak cselekvési programja” és a „Hernád-völgyi romák munkaerő-piaci felzárkóztatása” A munkaügyi kirendeltségek képviselői minden jelentősebb gazdasági, foglalkoztatási fórumon részt vesznek, ahol a kirendeltség részvétele indokolt. Meghívás esetén lehetőség szerint részt vesznek a települések kulturális rendezvényein is. A civil szervezetek pályázatainak kidolgozását és megvalósítását a szükséges közreműködéssel, szakmai tanácsadással segítik. A települési önkormányzatok foglalkoztatási célú összefogása általában azoknál a közmunka pályázatoknál valósult meg, ahol ez pályázati feltétel volt. A munkáltatóknál is hasonló céllal valósult meg összefogás néhány esetben. A kistérség foglalkoztatási stratégiájának kialakítása és a partnerség megszervezése szempontjából nagy jelentőségű és feltétlenül hasznosítandó az Abaúji Területfejlesztési Önkormányzati Szövetségben felhalmozódott sokrétű szakmai tapasztalat. Az utóbbi 10 évben a szövetség több olyan térségfejlesztési és foglalkoztatási projektet vezetett, illetve koordinált, amelyek tartalmukban és együttműködési módszerükben mintegy alapot és kapcsolódási pontokat jelenthetnek a jövőbeni foglalkoztatási célú és partnerséget igénylő pályázatok kimunkálásához, valamint a programok lebonyolításához. A szövetség által szervezett, irányított és koordinált jelentősebb programok és projektek voltak 1997. évtől kezdődően: „Együttműködés Abaúj Idegenforgalmának Fejlesztéséért”, „Encs és Térsége Komplex Fejlesztési Terve a már elkészült Fejlesztési Stratégiára alapozottan”, „Integrált kecsketenyésztés és tejfeldolgozás Abaújban”, „Abaúj Turisztikai Fejlesztése”, „SAPARD Operatív Programkészítés”, „Inkubátorház létesítése Encsen”, „Kistérségi Fejlesztési és Gazdaságot Elősegítő Programok Abaújban”, - „Biotermékek termesztése és piacra jutási lehetőségei térségünkben”, „Küzdelem a munka világából történő kirekesztődés ellen”, „Kis- és középvállalkozások gazdálkodását elősegítő tanácsadás a határ két oldalán”.
10 Itt kell szólnunk az Abaúji Fejlesztési Központról, amely az ATÖSZ-n túl az Abaúj Térségi Gazdaság- és Vállalkozásfejlesztési Alapítványt is magában foglalja. Céljuk, hogy megfelelő pénzügyi és üzleti támogatást nyújtsanak a mikro-, kis- és kezdő vállalkozók részére, így azok a kereskedelmi bankok potenciális-hitelképes ügyfeleivé váljanak. A térségben a kifejtett propaganda hatására, a mikrohitelezés iránti érdeklődés folyamatos, az utóbbi hónapokban emelkedő tendenciájú. A kistérségi foglalkoztatási célú partnerség irányába történő elmozdulást segítheti az Encsi Többcélú Kistérségi Társulás tevékenysége is. A fenti szervezetek mindegyike közvetlenül is bekapcsolódhat a foglalkoztatási stratégia kimunkálásba, majd közvetlen szervezője, partnere, megvalósítója lehet nem csak a stratégiának, hanem az ehhez kapcsolódó, remélhetőleg életképes képzési- foglalkoztatási projekteknek is. II. AZ ENCSI KISTÉRSÉG HELYZETE, AHOGY AZ ITT ÉLŐK LÁTJÁK 1. A kistérség társadalmi-gazdasági helyzetének megítélése A kérdőíves felmérés nagyon sokszínű és tartalmas válaszainak, véleményeinek, javaslatainak részletes feldolgozása a bő elemző anyagban mintegy 26 oldalt tesz ki, (amelyet mindenkinek ajánlunk tanulmányozásra), de ezúttal praktikus okokból igyekszünk röviden, lényegre törően, a készülő foglalkoztatási stratégia szempontjai szerint összegezni a tapasztalatokat. A kistérség életfeltételeit általában gyengének ítélték a megkérdezettek. Első helyen legtöbben a munkahelyek hiányát említették, szoros összefüggésben a mezőgazdaság leépülésével („szétverésével”) az állami beruházások, továbbá a tőke, a termelő infrastruktúra és az ipari üzemek hiányával. A gazdasági feltételek hiányosságaival szoros összefüggésben, azzal szinte teljesen azonos súllyal említették az alacsony iskolai végzettségű, hasznosítható szaktudással nem rendelkező – köztük roma- lakosság magas számából adódó gondokat. Mint elmondták ezek a tényezők tartós szegénységet okoznak a térségben lakók nagy részénél, annak minden olyan hátrányos következményével, mint munkanélküliség, rossz egészségügyi és szociális helyzet, vegetációra berendezkedett életvitel. Sokak szerint emiatt is terjed a munka lebecsülése, a deviáns magatartás, a passzív, igénytelen életforma és a felelőtlenség. Főleg a munkáltatók hangsúlyozták az egyéb tényezőket, amelyek kihatással vannak a kistérségben működő vállalkozók helyzetére, többek között az egész megye válságos helyzetét, a rossz adottságú közgazdasági környezetet, az illegális munkavégzés rendkívül magas arányát, a túlzott közmunka foglalkoztatást és az erős konkurenciát a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban. A fenti általánosítható vélemények mellett, néhányan megjegyeztek egyéb problémákat is: az utak rossz állapota, a lakosság elöregedése, az iskolázott fiatalok elvándorlása, a házi orvosi ellátás hiánya, az önkormányzatok nehéz anyagi helyzete, továbbá egyes helyeken az önkormányzatok kifogásolható stílusa. A térségi problémák okainak megítélésében nagyon sokféle válasz érkezett, abban viszont a legtöbben egyetértettek, hogy a térség leszakadásának kezdete a rendszerváltozáshoz köthető, bár mint néhányan megjegyezték a térség gazdaságföldrajzi helyzete és a történelmi öröksége mintegy felerősítette a piacgazdaságra való áttérés negatív hatásait. A borsodi nehézipar válsága és helyi TSZ-ek tönkremenetele következtében erősen lecsökkent a térség eltartó képessége. Több ezer itt élő lakos munkahelye szűnt meg, amelyeket azóta sem sikerült pótolni. A válságos helyzetet kiváltó okokat több leszakadást gerjesztő tényező is követte, illetve azok hatását felerősítette. Többen úgy fogalmaztak, hogy az átfogó vidékpolitika hiánya, illetve a 90 –es években a gazdasági szerkezet átgondolatlan alakítása
11 (esetenként a cégek magánérdek szerinti túlzott privatizálása) még jobban elmélyítette a térség társadalmi-gazdasági gondjait. Az egyes vélemények igazságtartalmát meglehetősen nehéz lenne vitatni, (nem is az a célunk), mindenesetre meglepő volt, hogy ennél a pontnál és az egyéb kérdéseknél is mennyire egységesen elítélő az itt élők véleménye a jelenlegi segélyezési rendszerrel kapcsolatban. Ezt tapasztalva minden bizonnyal megérne egy komoly társadalmi-szakmai vitát a segélyezési rendszer problémáinak és igazságosabbá tételének kérdésköre. A megoldásokra vonatkozóan markánsan megfogalmazódott, hogy az országos területfejlesztési koncepcióban kiemelt szerepet kellene kapni az elmaradott térségeknek, így Abaújnak is. Jelentősen javítani kellene a munkahelyteremtés feltételeinek javítását, olyan modern foglalkoztatáspolitikát kellene kidolgozni, amely nem segélycentrikus és együtt jár a vállalkozók érdemi támogatásával, és a térségbe jövő befektetők kiemelt támogatásával. További megfontolásra, kidolgozásra vélemények:
• • • • • • • • •
a gazdasági szabályzókat kiszámíthatóvá kell tenni, központi támogatást, a fejlesztési források koncentrált, célirányos felhasználását, a fejlesztés –munkahelyteremtés összekapcsolását kellene megvalósítani, infrastruktúra helyreállítása, az elszigetelődés enyhítése is nagyon fontos lenne, a közlekedési feltételek javításával, illetve az M3-as autópálya továbbépítésével, halaszthatatlan a mezőgazdaság fellendítése, a gazdag városok helyett végre a vidéket is fejleszteni kellene, kézimunka igényes nagyberuházás, erdőtelepítés, gyümölcsfeldolgozás, stb. összefogást a térségben, 20-30 fős bedolgozói munkahelyek létesítése, a megtermelt gyümölcsök feldolgozása, meg kellene változtatni az oktatáspolitikát, olyan szakképzést biztosítani, amellyel el tudnak helyezkedni az emberek, a munkanélküliek céltudatos képzése, az alapfokú oktatás színvonalának növelése, a hátrányos helyzetű gyerekek felzárkóztatása, a szociális támogatási rendszer megreformálása, a szociális foglalkoztató ne az önkormányzat legyen, a munka becsületének visszaállítása, pozitív diszkrimináció, munka nélkül ne lehessen segélyt kapni, és a segélyek ne guruló forintban kerüljenek kifizetésre.
A válaszadók szerint többet tehetnének a térségért: • A kormány, a parlament, a térségfejlesztésben érdekelt minisztériumok a kistérségi fejlesztés iránt elkötelezett hatalmi akarattal és elszántsággal, a központi állami szervek, a megyei közgyűlés, a BOKIK és a Megyei Munkaügyi Központ.
• • • •
Önkormányzatok és azok társulásai, minden olyan szervezet, aki vidékfejlesztéssel foglalkozik, a képzési intézmények, a vállalkozók és a tőkeerős befektetők Szakmai és civil szervezetek, a regionális és megyei területfejlesztési tanács, a többcélú kistérségi társulás, az ATÖSZ és a Csereháti Településszövetség, Helyi vezetők nagyobb összefogással, az országgyűlési, a képviselők és a polgármesterek, Munkaerőképzésben, munkahelyteremtésben érdekelt szervek összehangolt tevékenységgel.
Kapcsolódva az előző kérdéshez, arra is kíváncsiak voltunk, hogy helybeliek miben tehetnének többet a településükért, illetve a kistérségért. E kérdésnél indokolt a megkérdezett szervezet tevékenységi köre szerint csoportosítani a válaszokat.
12 Önkormányzatok jellemző válaszai: • nagyobb összefogást a kistérségben, gyakoribb konzultációt szervezni, a közös helyi értékek védelmét hatékonyabban ellátni, • olyan magas szakmai színvonalú pályázatok benyújtása, amely nyerő lehet és segíti a térség fejlődését, • a lakosság bevonása a közügyekbe, jobb munkamorált kialakítani, a helyiek ne csak pénzt várjanak, hanem segítsék is a fejlesztéseket, • a régi kihasználatlan épületek hasznosítása, a meglévő infrastruktúra megóvása, • kulturált környezet kialakítása, a szülők felelősségét növelni a gyerekek iskoláztatásában. Természetesen arra is rákérdeztünk, hogy az adott önkormányzat mit tud tenni a településért? Jellemző válaszok voltak, hogy több embert tudnának foglalkoztatni, több sikeres közmunka pályázat esetén, ötletük van, de pénz nincs ezek megvalósítására. Több helyen a magas szociális kiadások akadályozzák a fejlesztési elképzelések megvalósítását. Több önkormányzat tervezi a középületek, közparkok, játszóterek rehabilitációját, ezekhez igyekeznek a lakosságot bevonni, illetve minél több forrást pályázati úton megszerezni. Munkáltatók jellemző válaszai: • nagyobb összefogás és jobb koordináció kellene a térségben, • a helyi vállalkozókat előnyben részesíteni, a támogatásokat körültekintőbben elbírálni az önkormányzatok részéről, • a vezetők találják ki a kiutat, a korlátozott lehetőségek közepette is, pl. a mezőgazdasági területek megművelésére, • a helyi termékek előnyben részesítése a vásárláskor, • az ipari park továbbfejlesztése, • szemléletváltást, nem belenyugvással szemlélni az eseményeket. Több munkáltató elmondta, hogy folyamatos megrendelés esetén több munkahelyet tudnának létesíteni, illetve fenntartani (építőipar). Lehetne fejleszteni a mezőgazdasági termelést, a gyümölcstermesztést és feldolgozást, bővíteni lehetne a fűrészüzemet, stb. De azt is megfogalmazták, hogy a jelenlegi helyzetben eléggé kockázatosak a fejlesztések, nem azonosak a versenyfeltételek, kedvezőtlenek az adózási feltételek is. Voltak, akik már „semmit” nem terveznek, belefáradtak, hogy sokszor elmondták a véleményüket, azt lejegyzetelték, de általában nem történt semmi. Oktatási intézmények válaszai • a munkaerőigényekhez jobban igazodó képzést megvalósítani, • munkára nevelés erősítése, bár sokan már leszoktak a munkáról, • kulturált környezetet építeni, műtárgyakat óvni a közhasznúak „igazi munkájával”, nagyobb tenni akarást meghonosítani. Több oktatási intézmény helyet tudna biztosítani a felnőtt képzésnek. Az eredményesebb munkájukhoz, szükségesnek tartanák, hogy a törvény szigorúbban kötelezze a tanulókat a 8 osztály elvégzésére, ennek érdekében fontos feladatuknak tartják tanulók és szülők meggyőzését és a gyerekek egészséges életmódra nevelését. Költségvetési intézmények válaszai: • érdekelté tenni az embereket a pozitív változások elérésében, • nagyobb közéleti aktivitást tanúsítani, • összefogás szorgalmazása a meglévő értékek nagyobb védelme érdekében,
13 •
partnerség erősítése az önkormányzat és a civil szervezetek között,
A költségvetési intézmények fontosnak tartották az újabb pályázatok készítését az EU források megszerzésére, továbbá a fejlesztés érdekében történő mozgósítást, az információszolgáltatást és koordinációt. A munkaügyi kirendeltség kiemelt feladatnak tartja a munkáltatók helyzetbe hozását a pénzügyi eszközök hatékonyabb felhasználásával. Civil szervezetek válaszai: • kisgazdaságokat, gyümölcstermesztést fejleszteni, • kulturális programokkal a népességmegtartó erő növelése, • iskola, orvosi rendelő, stb. intézmények meg- és fenntartása, • vonzó településkép kialakítása,
•
az emberek szemléletének olyan irányú változtatása, hogy ne csak az egyéni érdekeket szem előtt tartó, önző magatartás legyen jellemző.
E kérdésnél néhány esetben az is előfordult, hogy a kategorikus „nem tehetünk semmit” válasz hangzott el. Nagyon tanulságosak azok a válaszok, amelyek a korábbi fejlesztési tervek megvalósítása terén tapasztalható hiányosságokról szóltak. A válaszok lényegét az alábbiak szerint lehetne összegezni: • • • • • • • • •
kevés az információ, pénzhiány miatt általában marad minden terv szinten, a források olykor igazságtalanul kerülnek elosztásra, amikor nem a gazdasági fellendülés az alapfeltétel, hanem az egyéni szempontok, ötlet van, csak pénz kellene hozzá, nincs ismertetés az eredményekről, a térség fejlesztése nem kellően összehangolt, gyakori a forráshiány, az elképzelések jók, de nincs kellő szervező erő a megvalósításhoz, az ötleteket nem tudták elfogadtatni a döntéshozókkal, az elképzelések nem esnek egybe a térség vállalkozóinak fejlesztési terveivel, az ipari park nem valósult meg a tervek szerint, a politika domináns szerepe és megosztó hatása inkább káros, mint hasznos.
A válaszadók a térség érdekérvényesítő képességét fele-fele arányban minősítették nem megfelelőnek, illetve csak részben megfelelőnek. (megfelelőnek senki nem értékelte) Az elhangzott érdekérvényesítési problémák az alábbi gondolatok köré csoportosultak: • kevés az érdemi közös fórum, nincs térségi gondolkodás, elszeparáltan élünk egymás mellett, • tapasztalható az információ és az együttműködés hiánya, elszigetelten mindenki a maga kis ügyeit intézi, javítani kellene a kapcsolatrendszert, • a lobbi tevékenység gyenge, mások kiéneklik a szánkból a sajtot, • nincs gazdasági potenciál, nincs hungarikum, ezért is súlytalan a térség, a kis települések eleve hátrányban vannak, • kevés a közös pályázati lehetőség, • kevés az országos képviselettel bíró civil szervezet, • a munkahelyteremtést célzó lobbizás nem összefogottan történik, • a fejlesztések hibás szemlélettel, erősen kormány illetve politikafüggők,
14 • • •
nagyléptékű fejlesztés nem lehet, kis léptékű araszolás nem nagyon visz előre, tapasztalható a vidékfejlesztés és a Budapest ellentét (lásd 4-es metró ) nincs kellően hatékony, célzott roma támogatás.
2. A kistérség foglalkoztatási problémáinak okai, a lehetséges megoldási eszközök és módszerek E fejezetben kimondottan a foglalkozatás témakörében meglévő gondokkal kapcsolatban kértük a véleményeket. Természetes módon az itt kapott válaszok nagyon szoros kapcsolatban állnak az előző fejezet –a társadalmi-gazdasági gondokkal kapcsolatos – válaszaival. Itt is a munkahelyek hiánya és a nagymérvű aluliskolázottság áll az első helyen, mint fő ok, de további, az előző fejezetben más hangsúllyal felvetődött, illetve újabb problémák is felszínre kerültek. A települési önkormányzatok felvetették a foglalkoztatási gondokkal kapcsolatban többek között, hogy: • a mezőgazdaság tönkre tételét mai napig nem tudta e térség kiheverni, • a helyi ipari leányvállalatok mindig is kiszolgáltatottak voltak és később meg is szűntek, • a képzett munkaerő elvándorlása, • több sikertelen közmunka pályázat, • a túlzott munka nélkül adott szociális segélyek, • a beruházások hiánya, a vállalkozások a mai napig nem tudtak megerősödni, • az elszegényedés, • a bérek és segélyek túl közel vannak egymáshoz, • a munkából élők jövedelméből sok a levonás, • a munka becsülete romlott. Munkáltatóktól kapott válaszok: • a cégek megszűnése után a kevés stabil munkahely, illetve az alacsony képzettség melletti minimálbér a jellemző, • tőkehiány az üzemeknél, a pályázati lehetőségek gyakran kihasználatlanul maradnak, • a munkáltatóknak nincs állandó megrendelése, gyakran csak idénymunkák vannak, • a megye üzemei nem tudják foglalkoztatni az itteni munkaerőt, • az emberek „leamortizálódtak”, • a fekete munka legyőzhetetlen konkurenciát jelent, • a fiatalok elvándorlása, • a segélyek munkaerkölcsöt romboló, tétlenségre ösztönző hatása, • a magas közterhek, felvevő piac hiánya, • a lakosság körében magas roma arány, ebből adódó foglalkoztatási nehézségek, • az aprófalvas település szerkezet, • az egészségügy, és az oktatás gyenge színvonala. Az oktatási, költségvetési és a civil szervezetek további – a fentieket kiegészítő – válaszai: • a szocializmus öröksége, a nagy üzemek válsága, • az egyes szakmákban túlképzés, • az alacsony iskolázottság, képzetlenség, alulképzett tömegek, • a magas közterhek, pénztelenség • a kedvezőtlen gazdaságföldrajzi adottság,
15 • • • •
a létbizonytalanság, kedvezőtlen demográfiai folyamatok, az infrastruktúra viszonylagos fejletlensége, a tartós munkanélküliség romboló hatása, a lustaság, az etnikum magas aránya miatt nem jön a beruházó.
Megítélésünk szerint minden válasznak van bizonyos igazságtartalma, és azt is jelzik, hogy a térség jelenlegi válságos foglalkoztatási helyzetét kialakító és konzerváló okok meglehetősen összetettek és bonyolultak. A foglalkoztatási gondok enyhítését célzó vélemények nagy többsége egybecsengett abban, hogy a térségnek mindenekelőtt munkahelyteremtésre és a piacképes képzésekre lenne szüksége, amelyhez szükség lenne ipari üzemek telepítésére állami segítséggel. További javaslatok: • szükség lenne munkahelyteremtő pályázati lehetőségek számának növelésére, • kormányzati, megyei közmunkaprogramok bővítése, • komplex foglalkoztatási programokat indítani, • a célirányos vidékfejlesztés összekapcsolása a munkahelyteremtéssel, • a helyi munkáltatók, vállalkozók nagyobb támogatása, megerősítése, • a fekete munka csökkentése, • a segélyezésben sokkal inkább a rászorultság elvét kellene alkalmazni, • az ellenszolgáltatások nélküli segélyeken munkahelyeket kellene létrehozni, • a munkafegyelem és munkamorál javítása, • az igényektől elrugaszkodott képzések helyett piacképes képzést, • versenyképes termékeket kellene előállítani a térségben, • több munkaerő megtartását, növelését célzó pályázatot kellene kiírni a térségre, • a közterhek csökkentése, • a közmunkák helyett az erdőgazdálkodást és az ipari termelést támogatni, • törvényi szabályozás kellene a segélyezett életmód felszámolására, A fenti javaslatok közül több – az eszköz és feltételrendszert is részletesen kidolgozva mintegy alapot is jelenthet a kistérségi foglalkoztatási stratégia kidolgozásához. A foglalkoztatási helyzetet szorosan érintő helyi adottságok: • természeti értékek, • komplex mezőgazdasági hasznosítás, • vízi turizmus, falusi turizmus, régi mesterségek, • haltenyésztés, állattenyésztés hagyományai, • legeltetésre alapozott állattartás tapasztalatai, • üres ingatlanok, műveletlen termőföldek, Tsz- telepek hasznosítása, • gyümölcstermesztés, szeder, málna, barack, • jobb tömegközlekedés megszervezése, • családi gazdálkodásban rejlő lehetőségek, • a határközelségből és nyitottságból fakadó előnyök kihasználása, • logisztikai központ lehetősége, • olcsó munkaerő, kooperáció, szakképzett munkaerő hasznosítása, • múzeummarketing, termál kutak, kereskedelmi központ, idegenforgalom. Az ágazatok fejlesztésére érkezett javaslatok:
16 • • • • • • • • • • • • • • • • •
a mezőgazdaság fejlesztése, a biogazdálkodás meghonosítása, kertészet, gyümölcstermesztés és erre épülő feldolgozás, a gönci barackban rejlő lehetőségek jobb kihasználása, történelmi- vallási- falusi turizmus, vízitúra, kéktúra, népi mesterség, gyógynövény, csipke-, kamilla-, méztermelés, stb. termelő infrastruktúra fejlesztése, vendéglátás, erdei iskola, legeltetéses állattenyésztés, a juhászat újraélesztése, erdőgazdálkodás, (olcsó munkaerő), energianövények előállítása, megújuló energiaforrások termelése, feldolgozóipar, összeszerelő üzemeket, (alacsony képzettségű munkaerő van és a szállítási költség is legyen alacsony) szociális ágazat, idős gondozás, élelmiszeripari feldolgozás, árvíz és belvíz elleni infrastruktúra építése, meglévő kis-és közép vállalkozások nagyobb támogatása, tárolókapacitás növelése, kereskedelem, könnyűipar, oktatási infrastruktúra fejlesztése, piacszerző marketing tevékenység, bortermelés, palackozó üzem.
Itt jegyezzük meg, hogy többek szerint a térségben találhatók olyan kielégítetlen lakossági igények, amire esetleg fizetőképes kereslet is lenne, mint: • házi jelzőrendszer kiépítése idős és beteg emberek részére, illetve a betegápolás és a segítségnyújtás megszervezése, • hagyományos kézműves, ill. gasztronómiai termékek előállítása, • kábel tv hálózat, szennyvíz hálózat kiépítése, • javító szolgálat, kisipari szerviz szolgáltatás, • tömegközlekedés fejlesztése, • gyógyszertár, (Szalaszend, Méra) • mobil térerő biztosítása, • minőségi élelmiszerbolt, helyben feldolgozott gyümölcsök árusítása, • közösségi ház, kulturális programok, szabadidős tevékenység megszervezése, • cukrászda, (Baktakék), • lakossági szolgáltatások, fodrász, cukrász, hentes, • kereskedelmi, gazdasági szolgáltatások, piackutatás. Természetesen az egyes javaslatok megvalósíthatósága igényli a hozzáértő szakemberek vitáját, az ilyen jellegű pályázati lehetőségek felkutatását, majd a fejlesztésben fantáziát látó szereplők összefogását, közös pályázatát és nem utolsó sorban hatékony lobbi tevékenységét. Kíváncsiak voltunk arra is, hogy menyire elégedettek az érintettek a térségbe érkező képzési-foglalkoztatási célú pályázati pénzek nagyságrendjével. Erre a kérdésre az önkormányzatok fele, a munkáltatók 30 %-a és a többi szervezetnek pedig mintegy 20 %a válaszolt egyöntetűen nemmel, nyilván csak azok, akiknek voltak ilyen jellegű ismereteik. A többség szerint 50-60 %-kal több képzési-foglalkoztatási pályázati pénznek kellene a térségbe érkezni, de néhányan reálisnak tartották a 100 %-os növekedést is. (Itt jegyezzük meg, hogy ha 2007-től valóban sikerül lehívni a jelenlegi uniós források 3-4 szeresét, ez az igény még teljesülhet is.)
17 A részmunkaidős és az egyéb rugalmas foglalkoztatási formákról eléggé megoszlottak a vélemények, a többség el tudná fogadni, de csak akkor, ha kevesebb közteherrel és plusz munkaerő bevonásával járna. Az itt működő vállalkozások versenyképességének növelési lehetőségével kapcsolatban a megkérdezettek nagy többsége egyetértett abban, hogy elsősorban adócsökkentéssel, a pályázatoknál kevesebb saját erő előírásával, több kedvezménnyel és támogatással kellene javítani a cégek versenyképességét. További jellemző vélemények voltak: •
a kormányzati szerepvállalás növelése a vállalkozások versenyképesség javítása érdekében, • jobb kooperáció a térség munkaerő-piaci szereplői között, • a fizetési fegyelem erősítése, • a korrupció visszaszorítása, • a piacra jutást jobban megszervezni, segíteni, • a hazai és nemzetközi vásárokon való gyakoribb megjelenés, • kedvezőbb fejlesztési hitelekhez lehessen hozzá jutni, • egy –egy feladatra konzorciumba lépni, • technológiai fejlesztés, hozzá értő dolgozókkal, • a fekete munka visszaszorítása. A jelen projekt szempontjából is biztató, hogy többen hangsúlyozták az összefogás jelentőségét, amely egyik fontos feltétele lehet az itteni vállalkozások versenyképessége javításának, erősítésének. Ennek konkrét teendőire a későbbiekben elkészítendő foglalkoztatási stratégiában kívánunk kitérni. Az itt élő fiatalok vállalkozási készségét és esélyeit, továbbá az iskolázottságának, szakképzettségének színvonalát, valamint a változásokhoz való alkalmazkodó készségét a válaszadók többsége a közepesnél gyengébbnek, illetve kimondottan gyengének minősítette. Az e téren meglevő problémák közül az alábbiakat tartották említésre méltónak a megkérdezettek: • nincs megfelelő piackutatás a képzések indítása előtt, • kevés a jó szakember, • teljes a káosz, mindenki irodába, fantom szakokra igyekszik, • erősebb törekvés kellene a hiányszakmák pótlására, • több szakértelem kellene a képzési kínálat kialakításában, • a kisebb falvakban szakember utánpótlás a gond, • a képző intézmények technológia háttere nem jó, • az iskola meg akar élni, követelmények lazulása, romlik az emberanyag is, • a gyakorlati képzés gyenge, nincs szinkron, a munkáltatói igények esetlegesek, • a végzett szakmunkások nem tudnak tanult szakmájukban dolgozni, átképzésben viszont nem szívesen vesznek részt, Tanulságosak a munkaerőhiányra és a túlképzésre, illetve feleslegre vonatkozó válaszok. Hiányszakmák: Építőipar: erőgépkezelő, kőműves, festő, ács, hegesztő Műszaki terület: gázszerelő, gépjavító, autószerelő, autóvillamossági szerelő, karosszérialakatos, gépjármű technikus, háztartási gépszerelő Mezőgazdaság: gyümölcstermesztő, növényvédő Szociális terület: gondozó, diplomás ápoló Vendéglátás: jól képzett vendéglátó szakmunkás, felszolgáló, szakács
18 Lakossági szolgáltatás: cipész, asztalos Könnyűipar: varrónő Többen úgy fogalmaztak, hogy nincs semmiben munkaerőhiány, illetve a jól képzett szakmunkásokból van hiány, tehát inkább az emberanyaggal van probléma. (Ezt látszik igazolni az a tény is, hogy a munkaügyi kirendeltségek regisztrált állományában az itt felsorolt szakmák majdnem mindegyikében vannak munkanélküliek.) A vélemények szerint túlképzés van az alábbi szakmákban: Építőipar: kőműves, ács, Humán szakterület: tanító, közgazdász, jogász, bölcsész, egyszakos pedagógus Műszaki terület: lakatos, informatikus, Könnyűipar: varrónő, asztalos, kárpitos, ruhakészítő, bútorasztalos Egyéb: szociális munkás, bolti eladó. Volt olyan vélemény is, hogy a helyi munkaerőigényekhez képest mindenütt túlképzés van, és sajnos a regisztrált munkanélküliek közül egyre kevesebb szakembert lehet alkalmazni az elavult szakképzettség, valamint a mentális és egyéb problémák miatt. A megkérdezettek nagy többsége szükségesnek tartotta a diplomások foglalkoztatását, egyedül az önkormányzatok 30 %-a és a munkáltatók 10 %-a adott nemleges választ. A diplomások foglalkoztatását elképzelhetőnek tartanák az egészségügyben, a szociális területen, továbbá az építőiparban, ipari üzemek telepítésénél, önkormányzatoknál, közszférában. Szakmai területen több diplomást lehetne foglalkoztatni a pénzügyi, jogász, közgazdász, környezetvédelemi, logisztikai, ápoló, reálszakos pedagógus, marketing, informatika, irányító menedzser, projektmenedzser növényvédelem, pályázatíró, közbeszerzési menedzser szakterületeken, illetve egyes vélemények szerint minden diplomást a saját szakterületén magasabb bérért kellene foglalkozatni. A diplomás fiatalok megtartása érdekében a legtöbben a biztos megélhetést, a stabil elhelyezkedési és érvényesülési lehetőségek biztosítását tartanák legfontosabbnak. A közhasznú, közcélú és egyéb közmunkákkal kapcsolatos vélemények erősen megoszlottak. A legjellemzőbb válaszok voltak: a közhasznú munka jó, nagyon hasznos, a megélhetést segíti és a település közterei esztétikusabbak, szükség van rá, illetve szükséges rossz, értékteremtő munkát nem végeznek, szociális juttatásnak tekintik, rontja a munkamorált, nincs arányban a bér és a segély összege között, átmeneti megoldás, nem oldja meg a rászorulók élethelyzetét, a hatékonysága a vezetőtől függ, „a jól szervezett, fegyelmezett munkának lenne értelme” gondolatok köré csoportosultak. Megítélésünk szerint ez is olyan kérdés, amelynél a válaszadók véleményét erősen befolyásolta a közvetlen környezetükben látott, tapasztalt közhasznú munkavégzés milyensége. Mindenesetre az egyes kritikus véleményekben megfogalmazódó problémákat érdemes tovább gondolni és megvitatni. A romák körében tapasztalható munkanélküliség és foglalkoztatási lehetőségeik fejlesztése az előző kérdéshez hasonlóan erős és ellentmondásos reagálást váltott ki. A legjellemzőbb vélemények voltak: kötik őket az évszázados beidegződések, születésüktől kezdve nem a munkára nevelődnek, öröklődik körükben az alacsony iskolai végzettség, rossz a családi példa, ezért problémás a szocializálódásuk, jelentős részük nem is akar dolgozni,
19 fegyelmezetlenek, ebbe az irányba hat a segélyezési rendszer is, alacsony a munkabírásuk, nem viselik a munkahelyi kötöttségeket stb. A munkába állításukra, reintegrálásukra vonatkozó javaslatok voltak többek között: a szociális rendszer átalakítása, a munkával szerzett jövedelem nagyobb mértékben különüljön el a segélytől, komplex foglalkoztatási programok indítása, a kisebbségi önkormányzat is legyen bevonva a foglalkoztatási programok szervezésébe, kötelező képzés, oktatásra ösztönzés, a felzárkóztatás megszervezése. 3. A helyi munkaerő-piaci szereplők együttműködési gyakorlata, és az együttműködés fejlesztésére vonatkozó elképzeléseik E fejezetben igyekeztünk, a pályázat kiírásának szellemében feltárni, részleteiben megismerni azt a korábbi évtizedes együttműködési gyakorlatot, amely a kistérség munkaerő-piaci szereplői között részben szabályozottan, részben érdek alapon, részben a szimpátia alapján létrejött, működik, és amelyre a jövőben is alapozni lehet. A kistérségi foglakoztatási partnerség vizsgálatánál azt tapasztaltuk, várakozásunkkal egyezően, hogy a munkaügyi kirendeltségek kitüntetett szerepet töltenek be a képzésifoglalkoztatási együttműködések szervezésében, támogatásában és realizálásában. Rendszeres, szinte napi kapcsolat alakult ki a térség önkormányzataival és munkáltatóival a közmunkák szervezése, a munkaerő-közvetítés, a munkaerő-piaci képzés, a foglalkoztatási jellegű pályázatok koordinálása és az egyéb foglalkoztatási támogatások területén. A települési önkormányzatok a munkaügyi kirendeltségeken kívül kapcsolatokat tartanak a helyi szövetkezettel, a munkáltatókkal, helyi vállalkozókkal, cigány kisebbségi önkormányzattal, az Északerdő Rt-vel, az egyes programokhoz kötődően az ÉRÁK-kal, a megyei területfejlesztési tanáccsal, a megyei önkormányzattal, az OFA-val, valamint a szociális minisztériummal. (szociális földprogram). Az ATÖSZ és az Encsi Többcélú Kistérségi Társulás pedig egyrészt keretet ad az együttműködésnek, másrészt fontos helyi feladatok megoldását közvetlenül segíti, szervezi. A két szervezet kapcsolatai vannak nem csak az önkormányzatokkal, hanem a gazdasági kamarákkal, különböző közszolgáltató, valamint felsőoktatási intézményekkel és a szlovák határmenti régióval. A munkáltatók is a munkaügyi kirendeltség kiemelt szerepét hangsúlyozták a foglalkoztatási együttműködésben, ezen túl megemlítették a kamarákat, egyéb szakmai, kereskedelmi szervezeteket (KITE, Agroker, német megrendelők, integrátorok, stb.) Eseti, egyes programokhoz kötődő kapcsolatuk van az ATÖSZ-szel, a szakiskolával, települési önkormányzatokkal, országgyűlési képviselőkkel) Az oktatási és egyes költségvetési intézmények is fontosnak tartották a munkaügyi kirendeltséggel való kapcsolatot, különösen a munkaerő-közvetítés, és a közhasznú foglalkoztatás területén. A települési önkormányzatokkal való együttműködésük természetes, mivel a legtöbb esetben a fenntartójukról van szó. A civil szervezetek is első helyre tették a munkaügyi kirendeltségeket, mint fő munkaerő-piaci partnerüket, ezen túl megemlítették, mint foglalkoztatást segítő partnert a települési önkormányzatokat, az OFA-t, a Roma Polgárjogi Alapítványt, és az Országos Cigány Önkormányzatot. Tapasztalatunk szerint a foglalkoztatási-pályázati és egyéb kapcsolódó információk elérésének egyre meghatározóbb forrása az Internet, mintegy 70 %-uk említette ezt a
20 lehetőséget. Emellett fontosnak tartották itt is a munkaügyi kirendeltségek tájékoztató tevékenységét, és a személyes kapcsolatok ápolását. Információszolgáltatóként említették még az ATÖSZ-t, az önkormányzati tájékoztatókat, közlönyöket, közbeszerzési értesítőket, és a napilapokat. Az ilyen jellegű információk mennyiségét és minőségét valamennyi szervezet közepesnél inkább jobbnak minősítette, azzal a megjegyzéssel, hogy még vannak kihasználatlan lehetőségek. Igényként fogalmazták meg a foglalkoztatási – pályázati témákban gyakoribb személyes találkozást, a helyi összefogás kialakítását, konzultációk szervezését, a folyamatos, rendszeres tájékoztatás megszervezését, a gyakoribb tájékoztatást a munkaügyi központ és kirendeltségei részéről. Többen kifejtették, hogy az elektronikus tájékoztatás fejlesztésében még vannak tennivalók, pl.: helyi hírlevél rendszeresítése, folyamatos friss információk biztosítása, stb. Szóvá tették azt is, (főleg a központi pályázat kiíró szerveknek címezve) hogy a pályázati felhívások gyakran későn jelennek meg, nagyon rövid időt hagyva a pályázatok elkészítésére. A fenti javaslatok azért is figyelemre méltóak, mert teljesen szinkronban vannak a jelen projekt olyan fontos célkitűzéseivel, mint a foglalkoztatással kapcsolatos kistérségi partnerség és informáltság fejlesztése. Tanulságosak az eredményesebb együttműködés objektív és szubjektív akadályairól szóló vélemények: Az objektív okok között többen megemlítették: viszonylag kevés munkáltató tudja igénybe venni a támogatási lehetőségeket az önerő hiánya és az öt éves szerződési kötelezettség miatt, továbbá nincs mindig olyan pályázati cél, amiért össze kellene fogni, továbbá előfordul az információ- és időhiány, a közös fejlesztési programok hiánya, a szervezetlenség, és az is, hogy majdnem mindenki csak a saját maga útját járja, kevés az agilis szakember. Szubjektív okok között említették a gyakori ellenérdekeltséget, az ismeretlen partnerrel szembeni fenntartásokat, a pénzügyi elszámolástól, problémáktól való félelmet, és az egyéni érdekek túlzott előtérbe állítását. Megítélésünk szerint nagyon tanulságosak a kapott válaszok, főleg abból a szempontból, hogy a foglalkoztatási stratégia és a partnerség kialakításánál ezekkel a tényezőkkel számolni szükséges, lehetőség szerint csökkentve a káros, az akadályozó, visszahúzó hatásokat. A kérdéskörhöz kapcsolódó együttműködés, partnerség-építés problémáiról és várható előnyeiről szóló válaszok: A gondok között említették, hogy nincs kiforrott középtávú konkrét fejlesztési terv, amibe „bele lehetne kapaszkodni” és eredményeket lehetne elérni. Kiemelték az általános pénzhiányt és a finanszírozás problémáját, továbbá megemlítették az értelmes célok, személyi feltételek és a szakértelem hiányát, a működtetés bonyolultságát, az idegen és szokatlan munkamódszert. Szerintünk és a megkérdezettek szerint is pozitívum és biztató lehet, hogy a várható előnyök nagyobbak és meggyőzőbbek az előzőekben felsorolt lehetséges problémáknál. A jól működő partnerség várható előnyei: lényegesen nagyobb támogatásokhoz lehet jutni, gyorsabb, teljesebb információs lehetőség, 2007-től nagyobb eséllyel lehetne pályázni, így kisebb létszám (5-10 fő) tartós foglalkoztatását is sikerülne megoldani. A partnerség fejlesztési lehetőségeire vonatkozó kérdésünknél többen megfogalmazták azt a gondolatot, miszerint, ha ez a partnerség bármilyen mértékben hozzájárul a munkalehetőségek bővüléséhez, akkor mind a munkavállalók, mind az itt élő családok és az önkormányzatok is jól járnak, elég, ha csak a szociális kiadások csökkentésének halaszthatatlan feladataira gondolunk. A megkérdezettek nagy többsége kinyilvánította az értelmes célok érdekében történő együttműködési készségét, elenyésző számban voltak
21 olyanok is, akiknek fenntartásaik vannak, és egyelőre nem látják szükségességét a szorosabb együttműködésnek. Azt a véleményt is el kellett fogadni, hogy nem minden munkáltató profilja teszi lehetővé a szorosan vett együttműködést 4. Milyennek szeretnék látni térségüket az itt élők 7-10 év múlva? A leggyakoribb válaszok szerint az itt élők fejlett és fejlődőképes gazdasággal, rendezett, virágos közterekkel, parkokkal rendelkező, élhető térségként szeretnék látni lakókörnyezetüket. Az összegző, sommás megállapítás mellett érdemes áttekinteni a „részletekre is ügyelő” válaszokat: • csaknem teljes foglalkoztatás, viszonylag alacsony munkanélküliséggel, • a munkahelyek és a munkaerő egyensúlya valósuljon meg, • növekvő lakosság szám, • a falusi turizmusba bekapcsolódott település, • élhetőbb, vonzó térség, teljesen kiépített közművekkel, • dinamikusan fejlődő térség, ápolt, gondozott falukép, szabadidő központtal, legalább az encsi szintre felhozva, • fejlett, minden reális igényt kielégítő munkahelyek, • jó iskolák, óvodák, idősek megfelelő ellátása, • elégedett emberek, aki akar dolgozni, annak legyen munkája, • egy építkező, szépülő, emberek tömegeinek munkát adó térség, (a posta előtti várakozás és az árokparton ülés veszítse el létjogosultságát) • ide vándoroljanak inkább az emberek, legyen jó a közbiztonság, • 4 sávos 3-as út, vasút rekonstrukció, • legyen a település tehetős, rendezett, gazdagabb, tisztább, biztonságosabb, • ne romoljon tovább a helyzet, • valódi európaihoz, vagy legalább dunántúlihoz hasonlító környezet • pezsgő idegenforgalmi térség legyen, • vidám lakosság, a csellengő emberek helyett a munkába igyekvőkkel lehessen találkozni, • munka becsülete legyen jóval nagyobb, • a megtermelt javak biztosítsák a megélhetést, magasabb legyen az életszínvonal, • ne legyenek „másodrendű” polgárok, • legalább olyan legyen, mint 7-10 éve volt. A válaszadók hitét is tapasztalva az interjúk során, elmondhatjuk, hogy a felszínre került javaslatok többsége olyan igazi célokat jelent az itt élő lakosságnak, illetve az egyes szervezeteknek, amelyekért érdemes „minden követ megmozgatni”, még akkor is, ha némelyik javaslat egy kicsit az „álmok határát” súrolja. Megítélésünk szerint az egész felmérésben szereplő javaslatok sokasága reális, megvalósítható, és ami a leglényegesebb, az itt élő és dolgozó, közéleti emberek akaratát jelzi. Ebből a szempontból nélkülözhetetlen háttéranyagot, muníciót biztosít a kistérségi foglalkoztatási stratégia kidolgozásához és majdani megvalósításához is. A következő fejezetben az itt elhangzott sokszínű és tartalmas javaslatokat figyelembe véve, azokat csak a szükséges mértékben ismételve, igyekszünk további szakmai alapanyagot biztosítani a kistérségi foglalkoztatási stratégia és partnerség kialakításához.
22 III. JAVASLAT A KISTÉRSÉGI FOGLALKOZTATÁSI STRATÉGIA KIALAKÍTÁSÁNAK TARTALMI, MÓDSZERTANI FELADATAIRA
1. A kistérségi foglalkoztatási stratégia kapcsolódása a nemzeti és a regionális fejlesztési tervekhez A kistérségi stratégiakészítésnek időpontja szerencsés abból a szempontból, hogy futamideje egybeeshet a Nemzeti Fejlesztési Terv és az Észak – magyarországi Régió Operatív Programja és fejlesztési stratégiája (2007-2013) megvalósításának idejével. Megítélésünk szerint, nagyon fontos szempont, hogy a kistérségi foglalkoztatási stratégia tartalmilag, gondolatilag és struktúrájában is összhangban legyen az említett országos és régiós alapdokumentumokkal. Másik szempont a stratégia kidolgozása mellett, hogy a készülő közigazgatási reform minden bizonnyal a jelenleginél nagyobb szerepet, nagyobb jogkört fog biztosítani a kistérségek számára a foglalkoztatás területén is. A várható kistérségi dekoncentráció erősítése valószínűleg a terület-, a gazdaság- és a foglalkoztatás fejlesztésben is növelni fogja a kistérségi társulások, szövetségek kompetenciáját, továbbá a munkaügyi kirendeltségek szerepe is várhatóan erősödni fog a kistérségi foglalkoztatási stratégia megvalósításában. E helyen is szükségesnek tartjuk a bevezetőben említett régiós fejlesztési stratégia kistérségre vonatkozó prioritásainak, feladatainak figyelembe vételét csakúgy, mint a korábbi helyi, kistérségi fejlesztési tervek hasznosítását. A Regionális Operatív Program szerint: „A régióban különösen fontos a társadalmigazdasági szempontból elmaradott térségek2 (Encs, Abaúj-Hegyköz, Edelény, Pétervására, Heves, Mezőcsát, Bodrogköz, Szerencs, Ózd, Szécsény, Salgótarján, Bátonyterenye, Tokaj, Sárospatak) további társadalmi-gazdasági leszakadásának megállítása. Ezeket a térségeket alapvetően alacsony lélekszámú térségközpont, rossz elérhetőség, alacsonyan képzett humánerőforrás-állomány és határmenti fekvés vagy agrár jellegű gazdasági szerkezet jellemzi. A régión belüli társadalmi kohézió erősítése érdekében kulcsfontosságú e térségek, valamint térségszervező erővel rendelkező központi településeik fejlesztése. A vidéki térségekben, ezen belül is elsősorban a társadalmi-gazdasági szempontból elmaradott kistérségekben a kisés mikrovállalkozások munkahelymegtartást, illetve munkahelybővítést szolgáló beruházásainak ösztönzése;” A foglalkoztatás bővítése érdekében szükséges továbbá a helyi, kistérségi foglalkoztatási paktumok kidolgozása, majd megvalósítása. 3 A foglalkoztatási partnerségek keretében kell feltárni az adott kistérségben rendelkezésre álló potenciális munkaerő sokszor sajátos adottságait és fejlesztési célkitűzéseit, a munkaadók foglalkoztatás-bővítési lehetőségeit, valamint a képzési igényeket. Nem elégséges a foglalkoztatási paktum létrehozása és az ahhoz kapcsolódó, elvi jellegű kötelezettségvállalás, hanem legalább ennyire fontos a partnerség közös érdekeken alapuló, folyamatos és tartalmas működtetése, az összefogásból származó lehetőségek érdemi realizálása is. Ugyanakkor a régióban nagy számban élnek halmozottan hátrányos helyzetűek, tartós munkanélküliek, szociális segélyből élők, akiknek a foglalkoztatása már nem oldható meg 2
A 64/2004. (IV.15.) Korm. rendelet meghatározza az országban a területfejlesztés szempontjából leghátrányosabb helyzetű 48 kistérséget 3 Észak-Magyarországi régió Regionális Operatív Program(2007-2013)
23 piaci körülmények között. Ezért javasolt támogatni a helyi foglalkoztatási kezdeményezéseket, szociális célú foglalkoztatási programokat is. A készülő kistérségi foglalkoztatási stratégia készítésének lényeges eleme lesz a fenti támogatandó tevékenységek figyelembe vétele, és ennek tükrében a korábban elkészült kistérségi fejlesztési koncepciók és a jelen projekt keretében felszínre került javaslatok összehangolása, valamint a konkrét projekttervek rövid leírása. A kérdőíves felmérésünkben megjelenő vélemények, konkrét fejlesztési javaslatok többsége kapcsolódhat a régiós fejlesztési terv egyes pontjaihoz. Véleményünk szerint a foglalkoztatási stratégia ebben az esetben szolgáltathat megfelelő alapot az életképes képzési-foglalkoztatási programok indításához és lebonyolításához, valamint a szükséges források megszerzéséhez. 2. Súlyponti kérdések a kistérségi foglalkoztatási stratégiakészítésben Komplexitásra való törekvés A Megyei Munkaügyi Központokban a térségi gazdaság- és foglalkoztatás-fejlesztéssel kapcsolatos tapasztalatok és szakmai ismeretek szerint e fejlesztési programokban az egyik legfontosabb szempont a komplexitás biztosítása. A komplex megoldás felfogásunk szerint azt jelenti, hogy együtt, egymással összhangban térségi szinten kezeljük az alábbi teendőket: • • • • • • • • • • •
a nemzeti, régiós, megyei tervekkel való szerves kapcsolat biztosítása, a térségi gazdaság és-vállalkozásfejlesztés középpontba állítása, amely egyaránt irányul a belső potenciálok fejlesztésére és a hiányzó potenciálok „importjára”, a képzés és a munkaerő „munkaképes állapotban tartása”, illetve fejlesztése, a munkaerő, a lakosság – akár átmeneti – jövedelemszerzési lehetőségeinek bővítése, a széles értelemben vett munkahelyteremtés, humán erőforrás fejlesztés és – szükség esetén egyéni és csoportos személyiségfejlesztés, térségi kis- és középvállalkozások jövedelemtermelő és foglalkoztató képességének fejlesztése, fejlődésének támogatása, a tőkeellátás bővítése, a technológiafejlesztés, a termékfejlesztés, és a piaci kapcsolatrendszer fejlesztésének segítése, a vállalkozások számának növelése új, a térségben korábban nem működő vállalkozások vonzása, nagyobb bekapcsolódás az országos, (esetleg) határon átnyúló termelési hálózatokba, a fejlesztést támogató, annak hátteret nyújtó szociális biztonság megteremtése, megfelelő térségi társadalmi légkör, motiváció és partnerség kialakítása.
Tapasztalataink szerint a korábbi évek fejlesztési koncepciói jelentős részének erőtlenségét a komplexitás hiánya okozta. Fontos követelmény, hogy a térségi elvet követő tervezés ne légüres térben történjen, legyenek nagy vonalakban ismertek a majdani megvalósítás finanszírozási forrásai és mechanizmusai. Másik alapvető követelmény, hogy a helyi közösség, a kistérség meghatározó vezetői, közéleti személyiségei teljesen sajátjukként kezeljék a fejlesztési terveket.
24 3. A partnerség építés szakmai feladatai Egy neves angol közgazdász megállapítása szerint „a fejlődés nem a javakkal kezdődik, hanem az emberekkel, az emberek tanultságával, szervezettségével és fegyelmével. E három nélkül minden erőforrás rejtett, kiaknázatlan, puszta lehetőség marad.” A közösségfejlesztés fejlődés-koncepciója érintkezik a fenntartható fejlődés fogalmával. A kicsi, a hagyományokhoz, a tapasztalatokhoz kapcsolódó helyi és lehetőleg közösségi megoldásokban hiszünk, amelyekben megjelenik az önszerveződés és az önsegítés, s amelyekhez szükséges a korábbi tudások továbbfejlesztése, a művelődés, a nyitott gondolkodás és a cselekvő életforma. A koncepció a meglévő és újratermelődő igazságtalanságok mérséklésére lényegében egy széles értelemben felfogott közösségi gondolkodást és cselekvést állít a középpontba, azért, hogy az emberek tudatosabbak legyenek, látókörük szélesedjen, cselekvőképességük növekedjen, mert az atomizált és közönyössé tett tömegek kiszolgáltatottsága és függése az azzal visszaélő, azt kihasználó érdekcsoportoknak kedvez. E gondolatok képezhetik az alapját a helyi kistérségi foglalkoztatási partnerség kialakításának, megszervezésének és működtetésének, amely törekvést támogatja a hivatalos munkaügyi kormányzat is. A helyi foglalkoztatási partnerségek alapfilozófiája az Európai Unióban arra a felismerésre épül, hogy a térség minden releváns képviselőjének össze kell fogni a munkanélküliség leküzdésére. Ebben a kérdésben a résztvevők között egyetértésnek kell lenni, mert ez jelenti a helyi foglalkoztatási megállapodásokban a partnerség lényegét. A helyi kezdeményezések hatékonysága csak egy kibővített partnerséggel teljesedhet ki, ezért túl kell lépni a hagyományos együttműködési kereteken, intézményeken. A helyi foglalkoztatási partnerségek a kooperáció új kultúráját és formáját teremthetik meg, amelyek hozzájárulhatnak a meglévő fejlesztési források optimális felhasználásához. A kistérség foglalkoztatási partnerségét tartósan összetarthatja a helyi munkaerőpiac szereplőinek önkéntes alapon történő szerveződése, a saját jól felfogott érdekei által vezérelt összefogás. Az erre való elszántságot és az ilyen jellegű érdekeik felismerését tapasztaltuk és leírtuk a kérdőíves válaszok elemzésénél is. Különösen határozottan jelentkezett ez a felismerés a jövőbeni közös pályázatokban rejlő lehetőségek felvázolásánál. A jelen helyzetelemzést és az összegyűjtött javaslatokat azzal az ajánlással nyújtjuk át a projekt menedzsmentnek, hogy ismertesse meg és bocsássa vitára a térség közéleti szereplői, illetve a lakosság legszélesebb körében. Ezzel a módszerrel lehet elérni, hogy a kistérségnek egy magas szakmai színvonalú, elfogadott és megvalósítható foglalkoztatási stratégiája készüljön el. Fontosnak tarjuk azt is, hogy a stratégiával egy időben olyan foglalkoztatási projektötletek szülessenek, amelyek megfelelő kidolgozásával a jövőben jó eséllyel lehet pályázni a képzési-foglalkoztatási célú források elnyerésére.
Encs, 2006. június hó
