Az emberi ürülék szerepe a jövő mezőgazdaságában The role of human excreta in the future of agriculture

Zseni Anikó1 – Nagy Judit2

Az emberi ürülék szerepe a jövő mezőgazdaságában The role of human excreta in the future of agriculture

[email protected], [email protected] István Egyetem, Audi Hungaria Járműmérnöki Kar, Környezetmérnöki Tanszék, egyetemi docens 2Széchenyi István Egyetem, Gépészmérnöki, Informatikai és Villamosmérnöki Kar, Alkalmazott Mechanika Tanszék, PhD hallgató 1Széchenyi

Absztrakt Tanulmányunk célja, hogy felhívja a figyelmet az emberi ürülék hasznosításának szükségességére, elemezze annak lehetséges szerepét a fenntartható vízgazdálkodás, mezőgazdaság és élelmiszertermelés tényezőjeként. Elemzéseink során az emberi ürülékben lévő tápanyagok mennyiségének értékeléséhez összevetettük azokat a szennyvíztisztítókból kikerülő tisztított vizek okozta nitrogén- és foszforterheléssel, a talajok termőképességének fokozására használt műtrágyázás anyagszükségletével, valamint a talajpusztulás okozta tápanyagveszteséggel. A vízöblítéses toalettek és az ürülék komposztálással történő újrahasznosításának környezeti hatásait összehasonlítva úgy ítéljük meg, hogy az emberi ürülék mezőgazdasági felhasználása a jövőben elengedhetetlenül szükséges lesz; mi több, ez lehet a jövő egyik legfontosabb biotechnológiája. Bevezetés A zöld forradalom, a mezőgazdaság iparosítása a mezőgazdaságot a külső anyag- és erőforrások függvényeivé változtatta (Végh et al., 2008). A mezőgazdaság intenzívebbé válásával, a tömeges állattenyésztés és a nagyüzemi növénytermesztés uralkodóvá válásával a talajok tápanyag utánpótlását egyre inkább műtrágyákkal biztosítjuk. A műtrágyák termelése, értékesítése, felhasználása az elmúlt évtizedekben egyre inkább teret nyert a világ minden táján, és 500 milliárd dolláros éves forgalmú iparággá fejlődött. Földünk élelmiszertermelésének 40%-a a műtrágyázásnak köszönhető. Az emberi ürülék része a növény- és állatvilág által létrehozott biomasszának. Mezőgazdasági célú felhasználása mind a múltban, mind napjainkban ismert – ám e szerepe területi kiterjedését tekintve és a történeti időben nézve is korlátozott. A fejlett világban a vízöblítéses toalettek elterjedésének pszichológiai következményeként az emberi ürülékre hulladékként tekintünk. A Millenniumi Fejlesztési Célok (MDG) alapján 2015-re a Föld lakossága 77%-ának kellett volna hozzáférnie a fejlettebb higiéniai lehetőségekhez. Ez az arány most még csak 68% (városokban 82%, vidéken 51%) – habár 1990 óta 2,1 milliárd ember számára váltak elérhetővé a megfelelő higiéniai lehetőségek (WHO, 2015). Természetesen fontos megmagyarázni, hogy mit is értünk megfelelő higiéniai lehetőségek alatt. Az MDG-ben megfogalmazott „improved sanitation” lehetősége azt jelenti, hogy az ürülék az ürítést követően higiénikusan elszeparálható az emberi testtől. Konkrétan az alábbi toalett típusok tartoznak ide: vízöblítéses toalett (szennyvízcsatorna-hálózathoz csatlakoztatott vagy tartályba gyűjtött), latrina (árnyékszék: ásott gödör fölé épített zárt ülő- vagy guggolóhely), szellőzővel ellátott latrina, tetővel ellátott latrina, komposztáló toalett. Amennyiben a fenti toalett típusokat két vagy több háztartás egymás közt megosztva kell használja, akkor ez már nem tartozik az „improved sanitation” lehetőségei közé (ez az ún. „shared sanitation”). 2015-ben a városi lakosság 60%-a, a vidéki lakosság 12%-a van rákötve a szennyvízcsatorna hálózatra (jelenleg a népesség 54%-a városokban él) (WHO, 2015). Ez kb. 2,8 milliárd főt jelent. További 12-12%-uk egyedi szennyvízelhelyezéssel (tartály, oldóakna, egyedi szennyvíztisztító kisberendezés stb.) rendelkezik (WHO, 2015). Ugyanakkor 2015-ben még mindig 2,4 milliárd ember nem jut hozzá a megfelelő higiéniai lehetőségekhez (40%-uk Dél-Ázsiában, 30%-uk a szubSzahara országokban, 14%-uk Kelet-Ázsiában él). Ők vagy több háztartással osztoznak („shared sanitation”), vagy nem higiénikus latrinát (emelvény vagy fedő nélküli, függő ill. vödör latrina) használnak („unimproved sanitation”), vagy szükségletüket a szabadban végzik. A szükségletüket szabadban végzők aránya 1990 és 2015 között 24%-ról (1,3 milliárd fő) 13%-ra (946 millió) csökkent. A megfelelően higiénikus és kényelmes ürítés minden embernek alapvető joga kell legyen. Azonban gondolkozzunk el a megvalósítás alapvető technológiáin. Valóban a vízöblítéses toalettek, és ezen vízöblítéses

494

toalettek szennyvízcsatorna-hálózatra kötése és a szennyvíz minél nagyobb hatásfokú tisztítása az, ami valóban a Föld (és így az emberiség) érdekeit szolgálja? Az ürülék vízbe engedésével egy ördögi körbe kerültünk: a szennyvíztisztítás során vízszennyező anyagokká alakítjuk át az emberi ürüléket, miközben a talajok hiányzó tápanyagtartalmát mesterségesen pótoljuk; ami hosszú távon a talajok kizsigereléséhez, és így az élelmiszertermelés fenntarthatatlanságához vezet. Tanulmányunkban összevetjük a talajok termőképességének fokozására használt műtrágyázás anyagszükségletét, valamint a talajpusztulás okozta tápanyagveszteséget az emberi ürülékben lévő tápanyagok mennyiségével, felvázoljuk az ürülék mezőgazdasági felhasználását lehetővé tevő technológiákat, és bemutatjuk az ürülék komposztálásának környezeti hatásait. A mezőgazdaságban felhasznált műtrágyák A talajba juttatott műtrágyák meggyorsítják a humusz bomlását. A humusz komplexek lassú bomlása természetes folyamat, amely során felszabadulnak a növények számára felvehető tápanyagok (Szendrei, 1998). A bomlási sebesség a hőmérséklettel és a talajoldat ionerősségének növekedésével is nő. Ha a terméshozam növelése céljából meszezik, fahamuval szórják a talajt, műtrágyát (szervetlen formában lévő N, P és K vegyületeket) vagy tárolt vizeletet (ami a bomlási folyamatok miatt gyakorlatilag ammónium-nitrát oldat) visznek a talajba, akkor megnő a talaj ionerőssége. A gyors humuszbomlás miatt nagy mennyiségben felszabaduló, növények számára felvehető formájú tápanyagok miatt a terméshozamok nőnek ugyan, de a talaj humusztartalma lecsökken. A humusztartalom nemcsak a talajok tápanyagellátására, hanem szerkezetére, víz- és hőgazdálkodására, a talajdinamikára, a növények élettevékenységére is hatással van, valamint adszorpciós és pufferképessége, kelátképző képessége következtében nagy szerepe van a különböző ionok, fémek, toxikus anyagok megkötésében is (Stefanovits, 1992; Szendrei, 1998). A nitrogén műtrágya gyártása során földgázból ammóniát állítanak elő (elsődleges termék). Másodlagos termékként két fő terméket – salétromsav hozzáadásával ammónium-nitrátot, illetve széndioxid segítségével karbamidot – gyártanak ammóniából. A világ ammónia gyártása és felhasználása éves szinten 150 millió tonna körül mozog, ami nitrogén hatóanyagra számolva kb. 125 millió tonnának felel meg. A legnagyobb ammóniagyártó és egyben a legnagyobb felhasználó régió Kelet-Ázsia, a legnagyobb exportőr a volt Szovjetunió utódállamai, a legnagyobb importőr Észak-Amerika (Tömösi, 2010). A kijuttatott N-műtrágyák 2/3-át a növények nem hasznosítják, az a talajvízbe és a felszíni vizekbe jut (vízszennyező anyagként) (Végh et al. 2008). A foszfor műtrágyák gyártása a nyers foszfát bányászatával kezdődik. Az elsődleges termék a foszforsav, melyet kénsav segítségével gyártanak. A világon évente több mint 175 millió tonna nyers foszfátot bányásznak, melynek 80%-át műtrágyagyártásra használják. A legnagyobb készletekkel Marokkó rendelkezik: az állami vállalat, az OCP Group saját adatai alapján 75%-át tulajdonolja a világ foszfor készleteinek. (Más források és számítások szerint ez az adat 60% körül lehet). Komoly geopolitikai kockázatot jelent, hogy az előrejelzések szerint 2100-ban Marokkó az akkor még rendelkezésre álló foszfátkészlet 90%-át fogja birtokolni – ez azt jelenti, hogy a foszfor piac jövője nagymértékben ettől a vállalattól függ. A becsült készlet a jelenlegi kitermelési ütemmel számolva még elvileg 370 évre lenne elegendő, de mivel a kitermelés a múltban és napjainkban is folyamatosan nő, ezért reálisabb, ha egyre növekvő kitermeléssel számolunk. Évi 3%-os felhasználás növekedés esetén a foszfátkészletek kimerülése kb. 85 év múlva következik be (Krassován et al., 2013). A mesterségesen bevitt foszfor hasznosulásának mértéke (a nitrogénhez hasonlóan) igen csekély az élelmiszertermelésben, hiszen a műtrágyával kijutatott foszfor kevesebb, mint 20%-a kerül a megtermelt élelmiszerekbe (Krassován et al., 2013). A kálium műtrágyák gyártása szintén bányászattal kezdődik. A leggyakrabban értékesített kálium műtrágya a KCl. A kálisó felhasználás a világon évente kb. 50 millió tonna körüli. A világ kálisó-készleteinek 80%-át Kanada (az export 40%-a), Oroszország és Belorusszia uralják. A legnagyobb importáló régió Kelet-Ázsia, azon belül is Kína (Tömösi, 2010). A művelési ágak szerinti földhasználat összesítés alapján hazánk területének 48%-a (44650 km2) áll szántóföldi művelés alatt, 1%-án (930 km2-en) folyik gyümölcstermesztés (KSH, 2014). 2012-ben Magyarországon 2,9 millió ha, azaz 29000 km2 területet műtrágyáztak. A szántók 67%-án, a gyümölcsösök 35%-án volt műtrágyázás. A szőlő- és gyepterületeket ennél jóval kisebb arányban műtrágyázták, a teljes műtrágyázott területből való részesedésük elenyésző. Fentiek alapján a műtrágyázott területek zömét hazánkban a szántóterületek jelentik. A

495

szántókra kijuttatott műtrágya mennyisége 2012-ben kb. 9000 kg N/km2, 2000 kg P/km2 és 2500 kg K/km2 (KSH, 2014). A műtrágyázással kijutatott hatóanyagokat hazánk, az EU és a Föld egészére vonatkoztatva az 1. táblázatban foglaltuk össze. 1. táblázat: A felhasznált műtrágyák hatóanyag-tartalma (Forrás: KSH, Eurostat és FAOSTAT adatai) HatóMagyarország (2012) EU-országok (2013) Föld anyag (ezer t) (millió t) (2012) (millió t) N 310 11,0 122 P 58 1,1 23,5 K 72,5 2,3 26,5 A talajok tápanyagmérlege a trágyázással és egyéb módon bevitt, és a terméssel elvitt tápanyagok különbsége. A tápanyagmérleggel nyomon követhető a talaj tápelem-állapotának változása, forgalma. Amennyiben a mérleg egy adott tápanyagra nézve tartósan és jelentős mértékben pozitív, akkor nagy a tápanyag-kimosódás és az ebből következő vízszennyezés kockázata. Ha a mérleg hosszabb időszakon keresztül negatív, akkor viszont kérdéses az alkalmazott mezőgazdasági gyakorlat fenntarthatósága. A hazai talajok N-mérlege a vizsgált 2000-2012-es időszakban ingadozott, hol pozitív, hol negatív volt; elsősorban a területről elvitt termésmennyiség függvényében (ami jelentősen függ az adott év időjárási viszonyaitól is). A foszfor a nitrogénhez képest kevésbé mobil a talajban. A felesleg évről-évre akkumulálódik, növelve a talaj oldható- és összesfoszfor-tartalmát. A 2000-2012-es időszakban a hazai talajok foszfor mérlege minden évben negatív volt, ami már veszélyezteti a termelés fenntarthatóságát (KSH, 2014). Talajpusztulás Hazánk lejtős területeiről a víz évente 80-110 millió m3 humuszos feltalajt hord le, amely 1,5 millió tonna szerves anyag, 0,2 millió tonna N, 0,1 millió tonna P2O5 és 0,22 millió tonna K2O veszteséget jelent évente (Várallyai et al., 2005). Ez átszámítva 200 ezer tonna N, 44 ezer tonna P és 183 ezer tonna K veszteség évente (2. táblázat)! (A 80-100 millió m3-nyi talaj tömegét 70 millió tonnának véve kiszámolható, hogy az erodált magyar talajokban átlagosan és hozzávetőlegesen 0,29% N, 0,063% P és 0,26% K található.) A talajerózió kb. 1,3 millió km2 területet érint Európában: az EU tagállamok területének 29%-át. Az Európai Környezetvédelmi ügynökség (EEA) jelentéseiben használt RUSLE modell alapján (Revised Universal Soil Loss Equitation) az EU-28 területén az átlagos talajeróziós ráta 2,76 t/ha/év (kivéve Málta, Ciprus és Görögország) (Jones et al., 2012; Bosco et al., 2014). Fenti 3 ország területével nem számolva az EU területe 435,3 millió ha. Ez alapján 1200 millió tonna talajveszteséget becsülhetünk évente. Az európai talajok tápanyagveszteségeinek közelítő megbecslésére a hazai erodált talajok kiszámolt átlagos N, P, K tartalmát használtuk fel, és e közelítő, becsült számolás alapján évi 3,5 millió tonna N, 0,76 millió tonna P és 3,1 millió tonna K-veszteség lép fel az EU talajaiban a talajerózió miatt (2. táblázat) (Zseni, 2015 a). A szélerózió ugyancsak komoly problémát okoz Európa több területén: a becslések alapján 0,1-0,42 millió km2-t érint (Jones et al., 2012). Az EEA jelentésekben nincs megadva átlagos széleróziós ráta, így a fenti értéket tápanyag-tartalomra átszámolni egyelőre nem tudjuk, de a 2. táblázatban feltüntetett talajtápanyag-veszteség adatokat a szélerózió tovább növeli. A Föld termőföldjeinek 1,3%-a vész el évente a víz, a jég, a szél okozta erózió, valamint a szikesedés miatt – ez másodpercenként 1000 tonna termőföldet jelent (Végh et al., 2008). Ez egy évre kiszámolva 31,5 milliárd tonna termőtalaj veszteség. Más források 75 milliárd tonna/év talajpusztulásról informálnak. Ez a magyarországi erodált talajok átlagos N, P és K tartalmával kiszámolva, erősen kerekítve kb. 90-218 millió tonna N, 20-47 millió tonna P és 82-195 millió tonna K elvesztését is jelenti évente (2. táblázat).

496

2. táblázat: A talajveszteség miatti tápanyagveszteség számolt, becsült értékei Magyarország EU Föld Tápanyag (ezer t/év) (millió t/év) (millió t/év) Teljes talaj tömeg 70 000 1 200 30 000-75 000 N 200 3,5 90-218 P 44 0,76 20-47 K 183 3,1 82-195 Az emberi ürülék tápanyagtartalma és egyéb összetevői Az emberi ürülék (széklet + vizelet) mennyisége, megjelenési formája, fizikai és kémiai jellemzői erősen függnek az ember egészségi állapotától, valamint az elfogyasztott táplálék és folyadék minőségétől és mennyiségétől, de az izzadástól, éghajlattól is. A széklet vizet, a belekben emészthetetlenül áthaladt anyagokat (pl. rostok), mirigyek váladékait (pl. epe), valamint magas koncentrációban patogén vírusokat, baktériumokat, bélféreg petéket tartalmaz. A vizelet legnagyobb részben vizet, valamint vízoldható formában jelen lévő növényi tápanyagokat tartalmaz. Az ürülék mennyiségére és részletes anyagtartalmára vonatkozóan többféle adat is létezik. A széklet mennyiségére vonatkozóan Gotass in Tanguay (1990) 150-300 g/fő/nap értékkel számol (40-81 g/fő/nap szárazanyag-tartalom). A fejlett országok esetében a széklet mennyisége 80-140 g/fő/nap (Niwagaba, 2009). Ezzel szemben a fejlődő országokban, ahol az elfogyasztott táplálék rostokban gazdagabb, de húsban szegényebb, a vidéki területeken a széklet mennyisége átlagosan 350 g/fő/nap, városokban pedig 250 g/fő/nap (Feachem et al, 1983). Kínában 315 g/fő/nap (Gao et al., 2002 in Niwagaba, 2009), Kenyában 520 g/fő/nap (Pieper, 1987 in Niwagaba, 2009), Thaiföldön 120-400 g/fő/nap (Schouw et al. 2002) értéket mértek. A széklet átlagos összetételére Gotass in Tanguay (1990) az étkezési szokásoktól függő két szélsőértéket ad meg: a száraz anyagban 5-7% a nitrogén (N), 3-5,4% a foszfor (P2O5 egyenértékben), 1-2,5% a kálium (K2O egyenértékben), 40-55% a szén (C), valamint 4-5% a kalcium (Ca). Jönsson több irodalmi adat feldolgozása alapján a svéd emberekre vonatkozóan a széklet N-tartalmára 1,5 g/fő/nap, P-tartalmára 0,5 g/fő/nap, K-tartalmára 0,9 g/fő/nap értéket javasol (Jönsson et al., 2005). Konkrét svédországi mérések alapján a széklet mennyisége 72 kg/fő/év, szárazanyag-tartalma 10-12,6 kg/fő/év, N-tartalma 630-710 g/fő/év, P-tartalma 126-250 g/fő/év, Ktartalma 280-540 g/fő/év átlagértékűnek adódott (Vinnerås et al., 2006). Az 1-1,3 l/fő/nap vizelet (Feachem et al., 1983; Gotass in Tanguay, 2010) nedvességtartalma 93-96%, száraz anyag tartalma 50-70 g/fő/nap. A vizelet mennyiségére vonatkozó egyéb szakirodalmak a svédországi mérések szerint 1500 g/fő/nap (Vinnerås et al., 2006), svájci mérések szerint 610-1090 g/fő/nap (Jönsson et al., 1999 in Niwagaba, 2009), thaiföldi adatok szerint 600-1200 g/fő/nap (Schouw et al., 2002). A száraz anyagban 15-19% nitrogént (N), 2,5-5% foszfort (P2O5 egyenértékben), 3,0-4,5% káliumot (K2O egyenértékben), 11-17% szenet (C), valamint 4,5-6% kálciumot (Ca) tartalmaz (Gotass in Tanguay, 2010). A vizelet összetételére vonatkozó svéd forrás szerint a vizelet N-tartalma 3700-3830 g/fő/év, P-tartalma 250-340 g/fő/év, K-tartalma 820-1190 g/fő/év (Vinnerås at el., 2006). Jönsson több irodalmi adat feldolgozása alapján a svéd emberekre vonatkozóan a vizelet N-tartalmára 11 g/fő/nap, a P-tartalmára 0,9 g/fő/nap, K-tartalmára 2,4 g/fő/nap átlagértéket javasol (Jönsson et al., 2005). Thaiföldi vizsgálatok az ürülék (széklet+vizelet) összetételére vonatkozóan 7,6–7,9 g N/fő/nap, 1,6–1,7 g P/fő/nap, 1,8–2,7 g K/fő/nap mennyiséget mutatnak (Schouw et al. 2002). A különböző mértékegységben megadott adatok összehasonlíthatósága érdekében a széklet és vizelet összetételére megadott szakirodalmi adatokat átszámoltunk g/fő/nap és kg/fő/év értékre, elemi nitrogénre (N), foszforra (P) és káliumra (K) (3., 4. , 5. táblázat).

széklet N P K

3. táblázat: A széklet átlagos tápanyag-tartalma Gotass in Tanguay, 2010 Jönsson et al., 2005 (több alapján általunk kiszámolt irodalmi adat alapján javasolt) g/fő/nap kg/fő/év g/fő/nap kg/fő/év 2,0-5,67 0,73-2,07 1,5 0,55 0,52-1,91 0,19-0,70 0,5 0,18 0,33-1,68 0,12-0,61 0,9 0,33

Vinnerås et al.. 2006 (Svédország mért) g/fő/nap kg/fő/év 1,73-1,95 0,63-0,71 0,35-0,68 0,126-0,25 0,77-1,48 0,28-0,54

497

vizelet N P K

4. táblázat: A vizelet átlagos tápanyag-tartalma Gotass in Tanguay, 2010 Jönsson et al., 2005 (több alapján általunk kiszámolt irodalmi adat alapján javasolt) g/fő/nap kg/fő/év g/fő/nap kg/fő/év 7,5-13,3 2,73-4,85 11 4,02 0,55-1,53 0,20-0,56 0,9 0,33 1,24-2,61 0,45-0,95 2,4 0,88

Vinnerås et al.. 2006 (Svédország mért) g/fő/nap kg/fő/év 10,1-10,5 3,7-3,83 0,68-0,93 0,25-0,34 2,25-3,26 0,82-1,19

5. táblázat: Az ürülék (széklet+vizelet) átlagos tápanyag-tartalma (kg/fő/év) Gotass in Jönsson et al., Vinnerås et al.. Schouw et al. 2002 Tanguay, 2010 széklet+vizelet 2005 alapján 2006 alapján alapján alapján általunk együtt (Svédországra) (Svédországra) (Thaiföldre) kiszámolt (kg/fő/év) (kg/fő/év) (kg/fő/év) (kg/fő/év) N 3,5-6,9 4,57 4,3-4,5 2,8-2,9 P 0,4-1,26 0,51 0,38-0,59 0,58-0,62 K 0,57-1,56 1,21 1,1-1,7 0,66-0,99 A táblázatok adatait elemezve megállapítható, hogy a széklet esetében a svédországi adatok alacsonyabb N és P tartalmat mutatnak a másik – az étkezési szokásoktól függő két szélsőértéket megadó – forráshoz képest, míg a svéd K-tartalom a szélsőértékek között helyezkedik el. A vizelet esetében a svéd mért ill. javasolt N, P és K mennyisége a közölt szélső értékek között helyezkedik el, a K esetében a felső sávban. Az ürülék egészét tekintve a thaiföldi mérések alacsonyabb N és K-tartalmat mutatnak. A további összehasonlító elemzésekhez mi a Gotass in Tanguay (2010) által publikált szélsőértékekből általunk kiszámolt adatokkal dolgozunk, mivel úgy véljük, a táplálkozási szokások igen eltérő voltát az általuk közölt szélsőértékek jobban kifejezik, mint a főként a fejlett világot reprezentáló svéd adatok. Hogy érzékeljük az ürülékben lévő tápanyagok mennyiségének volumenét, a 6. táblázatban megadtuk azokat erősen kerekítve 10 millió főre (Magyarország népessége), 505 millió főre (EU népessége), valamint 7 milliárd főre (a Föld népessége). A Föld népessége ugyan már meghaladta a 7,36 milliárd főt (www.worldometers.info/hu/), viszont a műtrágyázás adataival való összehasonlíthatóság miatt (az adatok 2012re vonatkoznak) a 7 milliárd fővel való számolást választottuk. 6. táblázat: Az ürülékben lévő tápanyagok számolt mennyisége Székletben és vizeletben együtt N P K

Magyarország/év (10 millió fő) (ezer t)

EU-28/év (505 millió fő) (millió t)

Föld/év (7 milliárd fő) (millió t)

35-70 4-13 6-16

1,8-3,5 0,2-0,6 0,3-0,8

25-50 2,8-9 4-11

Az emberi ürülék a háztartási szennyvíz térfogatának alig 2%-át jelenti. (Az egy főre jutó ivóvízfogyasztás hazánkban a statisztikai adatok szerint 2011-ben 34,1 m3 volt (NKI, 2013), ami kb. 93,5 l/nap. Az 1-1,5 kg-nyi napi ürülék ennek kevesebb, mint 2%-a.) Ebben a 2%-ban található a szennyvízben lévő baktériumok 99%-a, a N-tartalom 98%-a, a P-tartalom 90%-a, valamint a gyógyszermaradványok és hormonok teljes mennyisége (Toilettes du Monde, 2009). Ezt a 2%-ot hígítjuk fel a WC öblítéskor a szennyvíz térfogatának 15-20%-át jelentő fekete vízzé, majd újra felhígítjuk a 80-85%-ot kitevő szürkevízzel. És emiatt kell a szennyvíz teljes mennyiségét a jelenleg is ismert szennyvíztisztítási technológiáknak alávetni.

498

Hazánkban 4,4 kg N/fő és 1 kg P/fő éves kibocsátási fajlagos tényezőkkel számolják a szennyvíztisztító telephez kapcsolt lakosság emissziós adatait (KSH, 2014), amely éves szinten 44 ezer tonna N és 10 ezer tonna P csatornahálózattal történő elvezetését jelenti. Ez az adat értelemszerűen a szürkevízzel a szennyvíztisztító telepre jutó N és P mennyiségét is tartalmazza. A háztartási szennyvizek N-tartalmának 98%-a, P-tartalmának 90%-a a vízöblítéses WC-kből folyik ki (lásd fent), így a fenti magyar közelítő adatok szerint kb. 44 ezer tonna nitrogén és 9 ezer tonna foszfor az ürülékből kerül a szennyvizekbe. Ez a két érték összhangban van az általunk kiszámoltakkal, amely szerint 10 millió ember ürülékében éves szinten 35-70 ezer tonna nitrogén és 4-13 ezer tonna foszfor található. A szennyvíztisztítás után a magyar háztartások becsült éves kibocsátása 2012-ben kb. 1,5 kg/fő N és 0,35 kg/fő P volt átlagosan (a kibocsátás régiónként igen eltérő, a III. tisztítási fokozathoz csatlakozott népesség arányainak régiós változatossága miatt) (KSH, 2013). Ez az egész országot tekintve 15 ezer tonna szervetlen formában lévő nitrogén és 3,5 ezer tonna szervetlen formában lévő foszfor felszíni vizeinkbe történő emisszióját jelenti. Vagyis a szennyvíztisztító telepre bekerülő nitrogén és foszfor mennyiségének átlagosan kb. 1/3-a a hazai felszíni vizekbe kerül. A maradék 2/3 a szennyvíziszapba (a nitrogén esetében kisebb részben a légkörbe) kerül, majd az iszap felhasználási módjaitól függően a talajba, ill. a felszín alatti vizekbe. Az 1., 2. és 6. táblázat adatait összehasonlítva megállapítható, hogy az emberi ürülékben lévő tápanyagok mennyisége összevethető a műtrágyázással a talajba juttatott tápanyagok mennyiségével és a talajpusztulás miatti talaj-tápanyag veszteséggel is. Az emberiség által évente „megtermelt” 25-50 millió tonna nitrogén, 2,8-9 millió tonna foszfor, 4-11 millió tonna kálium jelentős szerepet tölthetne be a talajok tápanyag-utánpótlásában. Sőt, ha az ürüléket növényi biomasszával együtt komposztáljuk, akkor az általunk kiszámolt értékekhez még hozzá kell adni a komposztkészítéskor az ürülékhez adott növényi biomassza tápanyag-tartalmait. Amennyiben a haszonállatok ürülékéből is komposztot készítenének, akkor ezek együttesen vélhetően fedeznék a talajok tápanyag igényét – vagy legalább annak legnagyobb részét. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a nitrogén és foszfor műtrágyák mezőgazdasági hasznosulásának mértéke igen csekély (lásd A mezőgazdaságban felhasznált műtrágyák c. fejezetet), azaz a felhasznált műtrágyák hatóanyag-tartalom adatait jelentősen csökkenteni kellene az ürülék – komposztálása esetén jobban hasznosuló – tápanyag-tartalom adataival való reális összehasonlításához. A széklet – és kisebb mennyiségben a vizelet is – tartalmaz nyomelemeket, köztük nehézfémeket. Ezek mennyiségére vonatkozóan is találhatunk adatokat a szakirodalomban (Schouw et al., 2002; Jönsson et al., 2005; Vinnerås et al., 2006), ám ezek az értékek egyrészt nagyon kicsik, másrészt lényegében a táplálékkal (azaz a talajokról betakarított terméssel) kerülnek be az emberi szervezetbe. Emiatt az ürülék minimális nehézfém- (és egyéb nyomelem-)tartalma semmiképpen nem akadálya annak, hogy az ürüléket a talaj tápanyag-utánpótlására használjuk, feltéve, ha biztosítva van, hogy az emberi ürülék annak mezőgazdasági felhasználását lehetővé tevő folyamatok közben nem szennyeződik nehézfémekkel. A népesség egészségi állapotától függően a székletben számos kórokozó baktérium, vírus, bélféreg fordulhat elő. Emiatt a friss széklettel való közvetlen érintkezés mindig magában hordja a fertőzés veszélyét, még akkor is, ha tudjuk, hogy patogén mikroorganizmusok az egészséges, normális bélflórában nem fordulnak elő. Patogén baktériumok például az Aeromonas fajok, a Campylobacter jejuni/coli, az Escherichia coli, a Plesiomonas shigelloides, a Pseudomonas aeruginosa, a Salmonella typhi/paratyphi, egyéb Salmonella fajok, Shigella fajok, Vibrio cholerae és Yersinia fajok. Patogén vírusok például az Enteric adenovirus 40 és 41, az astrovírus, a calicivírus, a Hepatitis A vírus, a Hepatitis E vírus, a poliovírus és a rotavírus. Parazita protozoonok például a Cryptosporidium parvum, Cyclospora cayetanensis, Entamoeba histolytica, Giardia intestinalis. A székletben előforduló bélférgek közé tartoznak az Ascaris lumbricoides, Taenia solium/saginata (galandféreg), Trichuris trichiura (ostorféreg) és a Schistosomiasis fajok. (Schönning – Stenström, 2004). Fertőzés következtében a vizelet is tartalmazhat kórokozó mikroorganizmusokat (mint például Leptospira interrogans, Salmonella typhi, Salmonella paratyphi, Schistosoma haematobium) (Faechem et al., 1983), ám ezek mennyisége csekély a székletben előforduló mikroorganizmusokhoz képest. A komposztáló toalett, mint a komposztálás előfeltétele A háztartásokból vízzel (vízöblítéses WC-vel) eltávolított, szerves anyagokat tartalmazó emberi ürüléket a vízből egy az egyben, eredeti formájában visszanyerni már nem lehet. Az ürülék a csatornarendszerben való áthaladása közben már bomlásnak indul. A szennyvíztisztítás során az ürülékben lévő értékes szerves nitrogén és foszfor vegyületeket szervetlen nitráttá és foszfáttá alakítjuk át, illetve a szennyvíztisztítás hatékonyságától függően a N és

499

P jelentős része a szennyvíziszapban halmozódik fel. Ahhoz, hogy az ürüléket a mezőgazdaságban hasznosítani tudjuk, nem szabad belejuttatnunk azt a vízkörforgásba. E megelőző szemlélet technológiai megoldását a komposztáló toalettek jelenthetik. Két fő típusuk van: a székletet és a vizeletet különválasztó és a kettőt együtt kezelő típusok. A szétválasztó toalettek esetében a vizeletet és a székletet külön hasznosítják. Mivel a vizelet tartalmazza az ember által kiválasztott nitrogén, foszfor és kálium nagyobb részét, ezért a gyakorlati felhasználásra irányuló kutatások elsősorban a vizelettel kapcsolatosak. A vizelet kezelésének és talajtápanyag pótlási célú felhasználásának napjainkra már jelentős szakirodalma és gyakorlata van (a teljesség igénye nélkül példaként néhány: Jöhnsson et al., 2004; Maurer et al, 2006; Niwagaba, 2009; Pradhan et al., 2010, Richert et al., 2010, Semalulu, 2011; Wohlsager et al., 2010; Anderson, 2015). A későbbi hasznosítási céltól is függő vizeletkezelési eljárások némelyikének még jelentős fejlődésre van szüksége ahhoz, hogy a laboratóriumi kísérletek piacképes árut előállítani képes technológiákká váljanak. Gondoljuk azonban annak utána, hogy a vizeletben a nitrogén főként karbamid formájában van jelen (a karbamid az aminosavak lebontása során képződő melléktermék). Állás közben a vizeletben lévő természetes enzim, az ureáz hidrolizálja a karbamid molekulákat, amely reakció eredményeként ammónium és szén-dioxid keletkezik. Oxigén jelenlétében az ammónium ionok nitrát ionná oxidálódnak. Azaz a vizeletből elég gyorsan ammónium-nitrát oldat keletkezik: ami a műtrágyagyártás terméke is, alkalmazásának minden környezeti hátrányával (és tagadhatatlan termésátlag növelő hatásával) együtt. A különválasztott széklet tömegét vagy helyben való kiszárítással csökkentik (amely energia-befektetést igényel), majd pl. pellet készítéshez felhasználják, vagy külön tartályba gyűjtik. Utóbbi esetben tárolás közben a szerves nitrogén lebomlik, ammónia és nitrát keletkezik (amely a komposztálástól merőben eltérő folyamat). A komposztáló toalettek másik fő típusa a székletet és a vizeletet együttesen kezeli. Ezen típusú toalettek tervezésénél az alapvető és elsődleges cél az ürülék talajba való visszavitele a lehető leghatásosabb humuszkészítéssel. Csak ez a száraz toalett típus az, amelyik lehetővé teszi, hogy az ürülék komposztálható legyen, a humuszképző folyamatokhoz ideális C/N (szén-nitrogén) arányú talajjavító és tápanyagpótló trágyát lehessen belőle létrehozni, és így a természeti folyamatokat leginkább utánzó módon vissza lehessen azt vezetni a bioszféra természetes körfolyamatába. Technológiai megoldása többféle lehet (www.ecosan.co.za, www.eautarcie.org). Mivel az együttes kezelés az, ami véleményünk szerint a legjobban megfelel az ürülék természetes körfolyamatokban tartásának, ezért a további kutatásaink elsősorban arra irányulnak, hogy melyek a létező technológiai megoldások, ezek hol és milyen mértékben terjedtek el, hogyan lehet az általuk összegyűjtött ürüléket használni (elsősorban komposztálás céljára), és hogyan szolgálják ezzel a fenntarthatóságot. Jövőbeli kutatásaink arra is irányulnak, hogy a vizeletet és székletet együtt kezelő komposztáló toalettek különféle technológiai megoldásai közül melyek azok, amelyek működésük során sem okoznak környezetterhelést. Falvakban, kertes házakban a komposztáló toalettek használatának megvalósítása technikailag egyszerű (pl. az alomszékek használatával), viszont városokban nehéz. Kutatásunk további célja az ezzel kapcsolatos műszaki megoldások keresése is. Az ürülék komposztálása Az ember ürülékének természetes körfolyamatokba való visszavezetésére célszerű és alkalmas technológiának kínálkozik a komposztálás. Az emberi ürülék komposztálással történő hasznosításával az ürülék vizekre gyakorolt jól ismert kedvezőtlen hatásai (pl. változások a vízkörforgásban, a vízfogyasztás mennyiségi és minőségi problémái, a felszíni és felszín alatti vizek szennyezése) csökkenthetők, ill. kiküszöbölhetők (Zseni, 2014, 2015a, 2015b). A szennyvíztisztítás igényeinek megváltozása miatt (hiszen a szürke víz tisztítása technológiailag jóval egyszerűbb) jelentős energia megtakarítás, ezáltal energiahordozó használat és CO2 kibocsátás csökkenés is elérhető. Lecsökkenthető lenne a műtrágyák használata, ami az ásványi anyagok és az energiahordozók felhasználását (ezáltal a CO2 kibocsátást) is csökkentené. Ha az ürülék tápanyag-tartalma visszakerülne a természetes biológiai körfolyamatokba, nagy lépést tehetnénk előre a fenntartható élelmiszer-termelés eléréséhez. Az ürülék komposztálásának környezeti hatásait az 1. ábrán foglaltuk össze. Humuszképző komposztáláshoz aerob környezetet kell biztosítani, valamint a C/N aránynak kb. 60 körülinek kell lennie. Utóbbit az állati/emberi és növényi biomassza helyes arányával lehet beállítani. Ha a komposztban túl kevés az állati (emberi) biomassza (alacsony C/N arányú trágya, ürülék), akkor a sok növényi anyag miatt magas a C/N arány, ezért lelassul az érlelési folyamat, a levelek, szárak nehezen bomlanak le, a komposzt kiszárad. A túl

500

sok konyhai hulladékot, ürüléket tartalmazó komposztban viszont elindul az ammóniaképződés folyamata, a komposztkupac egyre nedvesebb és tömörebb (Országh, 2014). A talajok nitrogéngazdálkodása sem csak az összes nitrogén mennyiségétől függ, hanem a C/N aránytól is. Ha a C/N < 20, akkor a nitrogén felszabadul a szerves kötésből, és könnyen oldható lesz. Ha a C/N > 30, akkor a nitrogén szerves vegyületekben megkötődik (Stefanovits 1992). A növényi és állati biomassza tehát együttesen kell részt vegyen a talaj humuszképződési folyamataiban. Az emberi ürülék felhasználásának gyakorlatában ez azt jelenti, hogy növényi cellulóz hozzáadásával kell komposztálni. A növényi cellulóznak azonban van egy másik jelentősége is. Laboratóriumi vizsgálatok alapján a karbamid enzimatikus bomlási sebessége egy nagyságrenddel is csökken cellulóz jelenlétében (Nimenya et al., 1999). Az emberi ürülék komposztálásakor felmerül az ürülék patogén-mentesítésének kérdése is. A székletben lévő patogén mikroorganizmusok mennyisége az ürítést követően a természetes pusztulás miatt csökken. A csökkenés mértéke függ a kémhatástól, a nedvességtartalomtól, a hőmérséklettől, a tápanyagok és az oxigén elérhetőségétől, az ammónia koncentrációjától, az UV-sugárzásnak való kitettségtől. A 20°C alatti száraz helyen tárolt székletből (azaz nem komposztálásról, csak tárolásról van szó) 1,5-2 év állást követően eltűnik a legtöbb patogén baktérium, és számottevően csökken a vírusok, protozoonok és paraziták mennyisége (Schönning – Stenström, 2004). Magasabb hőmérsékleten ugyanez a csökkenés már egy év alatt elérhető, mivel a patogén mikroorganizmusok pusztulása magasabb hőmérsékleten gyorsabb. A patogén mikroorganizmusok azonban nem csak a száraz körülmények közti tárolással pusztulnak el. A széklet megfelelő (aerob, nedves), termofil (45-70°C) körülmények közötti komposztálásának eredményeképpen általában patogén mentes komposztot kapunk (Epstein, 1997 in Niwagaba 2009), amely tápanyagokban, humuszban és szerves anyagokban gazdag, és a talajok trágyázására felhasználható.

1. ábra: Az emberi ürülék komposztálásának környezeti hatásai A komposztálás közben számos folyamat játszik szerepet a patogén mikroorganizmusok elpusztításában. Ilyenek például a mikroorganizmusok közötti verseny, a szervezetek közötti antagonisztikus kölcsönhatások, a gombák és aktinomicéták által termelt antibiotikumok, a komposztálás körülményei miatti természetes pusztulás (mivel az

501

nem ideális a béltraktus patogén kórokozóinak), a toxikus melléktermékek (pl. ammónia), a tápanyag csökkenése, a termikus roncsolódás (Pereira-Neto et al., 1987; Wichuk – McCartney, 2007; Niwagaba, 2008). Ezeket a folyamatokat a komposztálás körülményei (kémhatás, hőmérséklet, C/N arány, nedvességtartalom, oxigéntartalom) jelentősen befolyásolják. A fentiek közül a hőmérséklet az, amelyik a legkönnyebben mérhető, kézben tartható, és ezért a hőmérséklet növelése a legmegbízhatóbban alkalmazható módszer a patogén mikroorganizmusok elpusztítására. Minden patogén mikroorganizmus számára létezik egy küszöb-hőmérséklet, amely felett elpusztul. A szakirodalomban számos kutatási eredményről számolnak be a különböző szerzők arra vonatkozóan, hogy a hőmérséklet és a kitettség ideje hogyan hat az egyes patogén mikroorganizmusok komposztálás közbeni elpusztulására. Mellőzve ezek részletes ismertetését, annyit állapítunk meg összefoglalóan, hogy a legtöbb, a komposzt patogén-mentesítésével foglalkozó szakirodalom az 50-55°C jelöli meg, melynek elérése ill. túllépése esetén megtörténik a komposzt patogén mentesítése. A biztonságos fertőtlenítés szempontjából természetesen nagyon fontos, hogy a hőmérséklet a komposztkupac minden részletében elérje ezt a hőmérsékletet. Ha a hőmérséklet eléri az 50°C-ot, és ez legalább 1 hétig fennáll, akkor elérjük a patogén mikroorganizmusok inaktivitását (Schönning – Stenström, 2004). Minél jobban és minél hosszabb ideig túllépjük az 50°C-ot, annál rövidebb ideig tart és annál hatékonyabb a fertőtlenítés (Niwagaba, 2009). A helyesen komposztált ürülék fekáliás eredetű mikroorganizmus-tartalma a fentiek szerint elenyésző, sőt a bélféreg peték is elpusztulnak a hosszú ideig tartó komposztálás során. Ezzel szemben megjegyezendő, hogy a mezőgazdaságban igen gyakran használtak/használnak előzetes kezelés nélkül állati- és emberi ürüléket: ilyen a nem komposztált istállótrágya és hígtrágya, valamint a szippantott folyékony települései hulladék, amelyeknek igen nagy a baktérium- és féregpete-tartalma (a növények nem veszik fel a baktériumokat, de azok a felületükre kerülhetnek). Hogy az emberi trágya komposztálása és mezőgazdasági felhasználása mégsem magától értetődő, annak elsősorban kulturális és lélektani okai vannak. Összegzés Közelítő számításaink alapján a Föld teljes lakosságát tekintve évente kb. 2,6-3,8 milliárd tonna biomassza keletkezik az emberi ürülékből. Ebben elemekre lebontva hozzávetőlegesen 25-50 millió tonna nitrogén, 2,8-9 millió tonna foszfor, 4-11 millió tonna kálium található. Ennek a hatalmas tömegnek nagy részét az ürülék gyűjtése, a szennyvíztisztítás és a szennyvíziszap kezelése során kivonjuk a humusz körforgásból, és javarészt szennyező anyagokká alakítjuk át. Holott az emberi ürülék is a bioszféra része, és a természetes körfolyamatokba történő visszavezetése, pontosabban bent tartása a jövő élelmiszer termelésének elengedhetetlen alapja. Az emberi ürülék szélesebb körű mezőgazdasági felhasználása a Föld éves talajveszteségének, a talajok termőképessége csökkenésének, a műtrágyák előállítása anyag- és energiaigényének, alapanyagai véges készletének ismeretében a jövőben mindenképpen szükséges lesz. Földünk édesvízkészleteinek szennyezettsége, a megfelelő minőségű vízkészleteink mennyiségének csökkenése, az éghajlatváltozás hatásai is indokolják, hogy olyan módszerekre térjünk át, amelyek csökkentik a vízfelhasználást és megelőzik a vizek szennyezését. Ideje lenne a megelőző környezetpolitika szellemében gondolkozni, és ezzel az egész gazdaságot és társadalmat a valóban fenntartható környezeti erőforrás használat felé vezetni. Ürülékünk kezelése esetében ez annak a felismerését jelenti, hogy a vízöblítéses WC alkalmazásával, a szennyvíztisztítás során az ürülékben lévő szerves nitrogén- és foszforvegyületeket vízszennyező anyagokká alakítjuk, és hogy a vízöblítéses WC legnagyobb környezeti ártalma nem is ez a szennyezés, hanem az ürülék értékes szerves anyagainak a bioszféra anyagforgalmából való kivonása. Emiatt a vízöblítéses toaletteket más típusú toaletteknek kellene felváltania, illetve a Föld azon térségeiben, ahol még nem épült ki az emberi ürülék megfelelő és higiénikus összegyűjtésének és kezelésének általános gyakorlata, ott a komposztáló toalettek ill. az ürülék komposztálását lehetővé tevő egyéb (még kifejlesztendő) toalettek és a hozzájuk tartozó infrastruktúrák kiépítését kell szorgalmazni. Irodalomjegyzék Anderson, E. (2015): Turning waste into value: using human urine to enrich soils for sustainable food production in Uganda. Journal of Cleaner Production, Vol. 96, pp. 290-298. Bosco, C. et al. (2014): Modelling Soil Erosion at European Scale: Towards Harmonization and Reproducibility. Nat. Hazards Earth Syst. Sci. Discuss. Vol. 2 (4), pp. 2639–80.

502

Feachem, R.G., Bradley, D.J., Garelick, H., Mara, D.D. (1983): Sanitation and Disease. Health aspects of excreta and wastewater management. World Bank studies in water supply and sanitation. John Wiley and Sons. New York. Gotass in Tanguay, F. (1990): Petit manuel d’auto-construction. Mortagne, Quebec, 1990, P272. Jones et al. (2012): The State of Soil in Europe. Joint Research Centre Reference Report. Luxembourg: Publications Office of the European Union. Jönsson, H., Stintzing, R., Vinnerås, B., Salomon, E. (2004): Guidelines on use of urine and faeces in crop production. Report 2004-2, Ecosanres, Stockholm Environment Institute, Stockholm, Sweden. Jönsson, H., Baky, A., Jeppson, U., Hellström, D., Kärrman, E. (2005): Composition of urine, faeces, greywater and biowaste for utilization in the URWARE model. Urban water Report of the MISTRA Programme, Report 2005:6, Chalmers University of Technology, Gothenburg, Sweden. Központi Statisztikai Hivatal (2014): Környezeti helyzetkép 2013. KSH, Budapest, P127. Krassován, K., Imre, K., Gelencsér, A. (2013): Apadó foszfátkészletek – az intenzív élelmiszertermelés alkonya? Iskolakultúra, Vol. 23 (12), pp. 101-108. Maurer, M., Pronk, W., Larsen, T. (2006): Treatment processes for source-separated urine. Water Research, Vol. 40 (17), pp. 3151-3166. Nemzeti Környezetügyi Intézet (2013): Magyarország környezeti állapota 2013. Nemzeti Környezetügyi Intézet, Budapest, P158. Nimenya H., Delaunois, A., Bloden, S., Nicks, B., Ansay, M. (1999): Effets de la paille de froment et de la sciure d'épicéa sur la dégradation de l'azote urinaire en présence d'uréase (Effects of wheat straw and spruce sawdust on the decaying of urinary nitrogen in the presence of urease). Annales de Medecine Veterinaire, 1999/143, pp. 409414. Niwagaba, C.B. (2009): Treatment Technologies for Human Faeces and Urine. Doctoral Thesis, Swedish University of Agricultural Sciences, Uppsala, Sweden. Országh J., Vízönellátó – Fenntartható vízgazdálkodás a világban. http://www.eautarcie.org/hu/ letöltve: 2014. szept. Pereira-Neto, J.T., Stentiford, E.I., Mara, D.D. (1987): Slow cost controlled composting of refuse and sewage sludge. Water Science and Technology, Vol. 19, pp. 839-845. Pradhan, S.K., Holopainen, J.K., Weisell, J., Heinonen-Tanski, H. (2010): Human urine and wood ash as plant nutrients for red beet (Beta vulgaris) cultivation: impacts on yield quality. Journal of Agricultural and Food Chemistry, Vol. 58(3), pp. 2034-2039. Richert, A., Gensch, R., Jönsson, H., Stenstörm, T.A., Dagerskog, L. (2010): Practical guidance on the use of urine in crop production. Stockholm Environment Institute, Stockholm, Sweden. Schouw, N.L., Danteravanich, S., Mosbaek, H., Tjell, J.C. (2002): Composition of human excreta – a case study from Southern Thailand. Science of the Total Environment Journal 286(1-3), pp. 155-166. Schönning, C., Stenström, T.A. (2004): Guidelines for the safe Use of Urine and Faeces in Ecological Sanitation. Report 2004-1. Ecosanres, SEI. Sweden. Semalulu, O., Azuba, M., Makhosi, P., Lwasa, S. (2011): Potential for reuse of human urine in peri-urban farming. Innovation as key to the green revolution in Africa, pp. 651-660. Stefanovits, P. (1992): Talajtan. Mezőgazda Kiadó, Budapest, P380. Szendrei, G. (1998): Talajtan. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, P300. Toilettes Du Monde (2009): Guide toilettes seches. Assaimissement Ecologique et solidarite, Nyons, Franciaország, P81. Tömösi, A. (2010): Műtrágya kereskedelem a világban. Agrárágazat, 2010. nov. Várallyai, Gy., Csathó, P., Németh, T. (2005): Az agrártermelés környezetvédelmi vonatkozásai Magyarországon, In: Kovács G., Csathó P. (szerk.) A magyar mezőgazdaság elemforgalma 1901-2003 között. Agronómiai és környezetvédelmi tanulságok. MTA-TAKI, Budapest, pp. 155-188. Végh, L., Szám, D., Hetesi, Zs. (2008): Utolsó kísérlet – Híradás a Föld állapotáról. Kairosz Kiadó, P223.

503

Vinnerås, B., Palmquist, H., Balmér, P., Weglin, J., Jensen, A., Andersson, Å., Jönsson, H. (2006): The characteristics of household wastewater and biodegradable waste – a proposal for new Swedish norms. Urban Water 3, pp. 3-11. WHO 2015: Progress on sanitation and drinking water – 2015 update and MDG assessment. UNICEF and World Health Organization ISBN 978 92 4 150914 5 Wichuk, K.M., McCartney, D. (2007): A review of the effectiveness of current time-temperature regulations on pathogen inactivation during composting. Journal of Environmental Engineering Science, Vol. 6, pp. 573-586. Wohlsager, S., Clemens, J., Nguyet, P.T., Rechenburg, A., Arnold, U. (2010): Urine – valuable fertilizer with low risk after storage in the tropics. Water Environment Research, Vol. 82 (9), pp. 840-847. Zseni, A. (2014): Hulladék vagy érték? Az emberi ürülék, mint a fenntartható vízgazdálkodás és mezőgazdaság egyik fontos tényezője. Debreceni Műszaki Közlemények, 2014/2, pp. 75-84. Zseni, A. (2015 a): Human excreta management: human excreta as an important base of sustainable agriculture. Conference proceedings of The 4th Multidisciplinary Academic Conference, Prague Zseni, A. (2015 b): Human Excreta as an Important Factor of Sustainable Water Management and Agriculture. International Proceedings of Chemical, Biological and Environmental Engineering, Vol. 82, pp. 113-117. Eurostat. http://ec.europa.eu/eurostat/web/products-datasets/-/aei_fm_manfert (letöltve: 2015. jan. 20.) FAOSTAT, Statistical database of the Food and Agriculture Organization of the United Nations http://faostat.fao.org/site/575/DesktopDefault.aspx?PageID=575#ancor (letöltve: 2014. szept. 30.) www.eautarcie.org/hu/05a.html (letöltve: 2015. május) www.ecosan.co.za (letöltve: 2015. május) www.worldometers.info/hu/ (letöltve: 2015. szept. 2.)

504