Az emberi kapcsolatokról és a munkáról

Az emberi kapcsolatokról és a munkáról (Kilencedik nyilvánosságra hozott csatornázás. Öreg és Maragaréta.2009 márc. 27.)

Az elméleti alapok bemutatása egy gyakorlat során: (Bírd ki ezt a bevezetést, hogy jól megértsd a lényeget, s aztán élvezd a kifejtéseket.. Öreg tanácsa.) tanácsa Margaréta a tudatával a szívcsakrájában van. Színek-, hangok-, fények játékában érzi a szívcsakrája felébredését. Mintha egy alvó rendszer támadna fel, és lépne működésbe, s ez minden érzékelésben kifejezésre jut. A felsőbb énünknek az a része, amellyel még nem egyesültünk, ezen a szívközpontú állapoton tud hozzánk kapcsolódni, tisztán velünk kommunikálni. Ez a kapcsolat nem szűri meg - az elménk által -, az ez úton hozzánk érkező közlendőket. Ez a középre hangolt, szívcsakrában egyesített energiaállapot, ami a megfelelő „vevőállapot”. S ehhez egyszerűen, csak be kell ülni a szívcsakrába. Ekkor a tudatodat ide fókuszálod, ami behívja a többi energiát ide, és harmóniába rendezi, - létrehozva egy jó energetikai állapotot. Nem kell külön gyakorlatokat végezni erre, elég elhatározni, hogy most beülök a szívembe. (S ez elvégzi az alaphangolást.) Ezt a módszert átvehetitek, - kedves olvasók – ha ki akarjátok próbálni. Bármeddig elidőzhetünk ebben a szívállapotban, akár a hétköznapi életünkben is – nem kiesve semmiféle tevékenységből. Ugyanakkor belépünk egy sokkal tágasabb személyes terünkbe. (Olyan ez az állapot, mintha a dimenziók közötti átjáróban lennénk.) Nyitott, és ugyanakkor védett állapot. Kezdetben elhatározással hozhatjuk működésbe, ezt az állapotot, - erre fókuszálással. Később egyre automatikusabban működik, és egyre kevesebb figyelmet igényel a fenntartása. (Vagyis, egyre inkább természetes állapottá válik, ez a szívben való jelenlét.) Minél tartósabbá, nyitottabbá válik, annál több információ, képes elérni a másik dimenzióból, a szívünkben lévő tudatunkat. Gyorsabbá válik a személyes kitágulásunk a felsőbb tudatunkra, illetve az azzal való újraegyesülésünk. Ez nem külső előírások szerint működik, hanem egy belső hangolódással. Ez az ember szabad akaratának a megnyilvánítása arról, hogy belép a számára még ismeretlen világokba, és befogadja az onnan érkező impulzusokat. Ez az engedély nem kerülhető meg. Erről mindenkinek magának kell meghoznia a belső döntését, hogy kívánja e megtenni? A lehetőség, folyamatosan megvan mindenki számára. De aki nem ezen keresztül akarja elérni, az nem tud törvényesen hozzájutni, - az innen származó saját információkhoz. (A törvényes hozzájutás azt jelenti, hogy önmagunkat kell megnyitnunk, ezek előtt a válaszok előtt.) Aki zárt állapotban marad; annak a vevő készüléke nincs alkalmas állapotban, a folyamatos adás vételére. (Ez nem büntetésből van így, és nincs elzárva senki semmi elől. Csupán, nem hozott arról döntést, hogy megnyílik az innen jövő válaszokra.) Amíg nem dönt az ember, és személyesen nem nyit ajtót, a saját multidimenzionális lényére, a saját többi világára, - amíg nem helyezi magát a kitágult tudatállapotába -, addig a válaszok sokszor kívülről érkeznek meg. A külső válaszok azonban soha nem az ő személyes válaszai, csupán annak a megtapasztalása, hogy máshoz megérkeztek. A külső válaszok, nem helyettesítik a saját-, személyes-, és belül átélt válaszokat. Ezért mondja mindig azt az „égi kar”, ill. ezért tanítja a felsőbb lényünk nekünk, hogy ők nem tesznek meg semmit helyettünk. Azt nekünk kell megtenni, átélni, megtapasztalni, hogy eljuthassunk a bölcsesség állapotba. Kívülről senki nem adhat konkrét utasításokat arra, hogy világosodj meg, hogyan gyógyulj meg? Kívül mankók-, eligazító pontok vannak, - amik azt segítik, hogy eljuss addig a pontig, hogy a belső ajtónyitást megtedd. Utána pedig, minél inkább nyitva is tartsd, a saját belső csatornádat. Amikor ez megtörtént, akkor jönnek a személyes válaszok, a személyes tapasztalások, és a személyes gyógyulások. Ezért mindenkinek egyéni felelőssége, hogy meghozza- e, ezt a belső döntést.

1

Ez az állapot, automatikusan elhangol a korábbi torzulásainkból. (Úgy kell érteni, hogy a korábbi zárt tudatállapotunkban különböző torzulások alakultak ki. Azokat különböző csakra szintek szerint vetítettünk ki, és éltünk meg a külvilágban. Egyes szinteket a dominancia, a másikakat energiahiány jellemezte, de mindenképpen felborult-, kibillent állapot volt.) Azáltal, hogy a szívünkre hangolódtunk, - abba beültünk – azáltal a korábbi kibillentségeink, torzulásaink /különböző vágyak, akaratok, elvárások bennünk, - amik iszonyatosan megnehezítették az életünket, amit közben talán észre sem vettünk/

automatikusan gyengülnek, és eltűnnek. Egyre kevesebb impulzust kapnak, s egyre inkább harmóniában kiegyensúlyozódnak, - külön figyelem nélkül. Ez a szívközpontúság, egy mindent gyógyító-, mindent megoldani képes állapot. (Beragadásokat, elakadásokat, rögzültségeket, túlzásainkat igazítja ki.) Öreg úgy értelmezi, hogy a vázolt folyamatban; a nem valóság lehámlik rólunk, és a valóság kiteljesedik bennünk. A válasz; így is megfogalmazhatod. A saját torz gyártmányaink hámlanak le rólunk ezzel a működéssel, mert maga a torzulás szűnt meg bennünk, és ez által a harmóniába rendeződött külvilág fog megjelenni az életünkben. Mert a belső így nyilvánít meg kifelé. Kifejtés a párkapcsolatokról: Ez a belső szívállapot egyre közelebb hoz bennünket a valódi naplényünkhöz. (A szívcsakra a napnak az analógiája.) Ahhoz a lényünkhöz, ahol az asztrológiai képletünkben a napunk van. A Nap a teljes tudatosságot fejezi ki. (A Nap a teljes felfénylett állapot, a csillagállapot és nem a keringő bolygó állapot.) A bolygó egy pályára állított, de saját fénnyel nem rendelkező objektum, mely a saját meghatározott köreit rója. Amíg a bolygóállapotok által meghatározottak vagyunk, addig e szabályozott körökön keringő bolygók által meghatározott lények vagyunk. (Vagyis addig egyfajta szabályos sorismétlődéseknek a részesei vagyunk, mert ezek a bolygóerők ugyanúgy bennünk is megvannak, és hatnak.) Tehát a lényünknek az a része, melyet a bolygók uralnak; az a sorsunknak alávetett. (Mégpedig azon törvényszerűségek alapján, mint ahogy maguk a bolygók is saját törvények szerint állnak pályán és mozognak ott.) Ennyi részben előre ki is számítható mindazon emberek élete, – asztrológiai képlet alapján is – akikben e bolygóerők működnek. Az emberek nagytöbbsége ide tartozik, és tartozott mindig. Ezért „jósolható” meg előre, bizonyos események megtörténte ezen emberek képletében. Viszont van egy olyan elem ebben a horoszkópban, képletben, és bennünk is, mindenki személyes valóságában, - nem csak a képletben, a papíron – hanem a személyes megélt erővalóságában, ami nem bolygó. Megvan az a középpont, ami körül ezek a bolygók keringenek. Ennek a középpontnak saját fénye van, mert ez egy csillag. Ez a Nap, a mi személyes naprendszerünkben. A szívbe koncentrált tudatállapotban az ember, saját napjával azonosul; akkor ez azt jelenti, hogy az összes bolygóerőt besűrítette, befókuszálta ebbe a napállapotba. Kilépett a bolygók körforgási kényszere alól, és belépett a saját napjába, a saját középpontjába, - ami az ember rendszerében a szívcsakra. Úgy irányítja a szívközpontú embert a szíve, ahogy a Nap irányítja az egész naprendszert, - azáltal, hogy körülötte keringenek a bolygóerők. Amikor ebben a

középponti nap szívállapotában vagyunk, akkor már nem jósolható előre a sorsunk! Már nem vagyunk foglyai a rögzített körpályáknak. Nem azokban van a tudatosságunk, hanem belül, középen. Ez azt jelenti, hogy a belépés pillanatában az egész naprendszerré váltunk, - mely magában foglalja az összes bolygóerőt, de egyben ki is lépett belőle. (Úgy kijárat, hogy kitágulás ebből. Hozzáfűzöm, hogy a mesterek mindig is mondták, hogy a megvilágosodottaknak nincs asztrológiai képletük.) Itt most látjuk is, hogyan lehetséges egy embernek kilépni, a saját asztrológiai képletéből.

2

Ez a napállapot nem azonos azzal a személyiség állapottal, mint amit a bolygóállapot jellemzett. El is távolít attól. (Eddig a világot nem a szívállapotból, hanem a bolygóerők általi mozgatottságból láttuk.) Az egyéb tudatfunkcióinkban szétszóródva léteztünk, - mégpedig az alsó három csakra tudatfunkcióiban, az azokat jelképező bolygóállapotokban szétszórva. Ez így tükröződött az életünkben. Mi magunk ezekből a szétszórt erőkből éltünk, és működtünk. ők határoztak meg bennünket, ezért az életünk is ezek szerint alakult, ezek irányították. Ez a személyiséglény ezért nem volt teljesen szabad, - bár mindig volt bizonyos szabadsága, amivel tudatosodhatott. Ez a személyiséglény, aki így élt; - az a nem egészen szabad állapotában, nem egészen szabad kapcsolatokban élt! (A nem egészen szabad állapotában, nem egészen szabad kapcsolatokba lépett be, - vagy inkább belekeveredett.) Bizonyos szinten nem történhetett másként, mint ahogy történt. Ezt nevezzük karmának; amikor a karma irányítja az életünket. De van benne személyes felelősség, mert a személyiséglénynek a működése mindig visszahat saját magára, - de a karma szigorú megkötöttségei szerint. (Itt rendszerezett törvényszerűségek vannak, ami nem szabad állapot. Mégis egy önajándékozó állapot.) A karma-rend nagyon is érvényes, a szabott bolygórendben működő emberi életben. (Persze érvényes magukra a bolygókra is, hiszen a kényszerpályájuk alól, ők sem vonhatják ki magukat.) A személyiségember az, - aki az aszcendensre vetített személyiség-énje szerint él és működik a külvilágban. Ő különböző kapcsolatokba keveredik az élete során. Ezek a kapcsolatok azt a szintet tükrözik, ahol létrejöttek, és amilyen indíttatásból létrejöttek! Amilyen motivációból létrejött egy házasság, a szerint tud alakulni, amilyen a kezdeti motivációja volt. Mégpedig mindkét fél számára a saját, akkori elvárás rendszere, és motivációja fogja az energiatöltetét adni ennek a kapcsolatnak. (Ahogy ez rá visszahat, ahogy ezt megéli. Ez fogja az egész életpályáját ennek a kapcsolatnak meghatározni.) Amikor ez a kezdeti motiváció kimerült, akkor, nincs, ami éltesse tovább ezt a kapcsolatot. Márpedig az a motiváció, amiből a kapcsolat született, - az alsó csakraállapot bármelyikéből, vagy csak mondjuk, nem a tiszta szívállapotból - akkor egyben biztosak lehetünk; hogy az változni fog az időben. Nem őrzi meg azt a rögzített helyét, ami az volt, amikor a két ember egymásba szeretett. Amiért ez a két ember, az elején összekerült, - az alap érzelmi motiváció, mindkettőnek a saját alapjáról tekintve – az meg fogja határozni számára ezt a kapcsolatot; mind minőségileg, mind életpályájában.

Ha a lény elmozdul arról az energia szintről, - ahol volt, amikor a kapcsolatát megkötötte, látszólag zavarok keletkeznek a kapcsolatban. Ugyanis az eredeti motiváció megváltozott, már nincs meg. (Az eredeti motiváció már nem kap táplálást, mert maga a lény, amiből kiindult, az változott.) Ahogyan az embernek sikerül elhagynia a személyiséglénye felségterületét, ami nem azt jelenti, hogy nem fog aktívan működni a külvilágban, de már nem abból az erőből fog működni, mint eddig – hanem belép a saját szívlényébe /maglényébe, napállapotába/, s akkor a korábbi személyiségmotivációk lehullanak róla. Ahogy a Nap minden leéget és bevilágít, és átfényesít rajtunk, - ami korábban homályban, torzulásban volt – megszünteti, a korábbi érdekmotivált állapotokat. A kapcsolat innentől kezdve, légüres térbe kerül, nem tud fennmaradni, nincs

tovább táplálása. Ez a kapcsolatnak nem a külső, hanem a személyes okú, belső elmozdulása. Arról van szó, hogy a szívállapotban, kikerülünk a karma sorskerekéből. Ekkor már nem karmikusan meghatározott kapcsolatok jönnek létre. (Vagyis nem olyanok, amiket a szükségszerűség hoz, amiket korábbi életeinkkel vonzottunk be.) Szívállapotban a teljes szabadság jön

3

létre, amikor már a kapcsolatok is teljesen szabadok, s a szív harmóniájából jöhetnek létre. Most már az a harmónia élteti, ami a lény belső nap-állapota. Innentől kezdve a lény csak a saját napállapotáért felelős, és nem a másik lény állapotáért. (Egyetlen emberért sem lehetek felelős, mert az állapota a sajátja.) Az én egyetlen dolgom, hogy a saját szívembe, a saját nap-állapotomba belépjek! Még azzal a kockázatvállalással is, hogy lehullanak rólam a régi torzult rendszereim, kapcsolataim. Élethelyzeteim megváltoznak, zavarokat mutatnak, - olyan jellegűeket, amiket eddig nem mutattak. (Nem biztos, hogy ezek heves érzelmi zavarok lesznek, - az én oldalamról semmiképpen nem.) Ahhoz, hogy két ember kapcsolata nap-állapotban, fenn tudjon maradni, mit kell tenni? Nem jó a „fenn tudjon maradni” kifejezés, mert az azt jelentené, hogy megmarad a régi állapot. Innentől a kapcsolatnak két lehetősége van: Vagy önmaga is megújul, - követve az én megújulásomat, vagy megszűnik. A kapcsolat megújulásához, a másik fél szabad akaratú döntése szükséges; ahhoz, hogy ő is belépjen a saját szívébe, a nap-állapotába. Ha ezt nem teszi meg, el kell engednem, és vele elengedődik a kapcsolat. (Ez nem valaki hibájának a kérdése ekkor, nem kell egymásra mutogatni. Egyszerűen nincs tovább létjogosultsága a kapcsolatnak, mert nem azt a harmóniaszintet választotta a másik, mint ahol én élek. Ez nem baj. Nem jó, vagy rossz döntés. Ugyanis ha marad, neki még szüksége van a tapasztalásra a korábbi szinten. Ő még tovább rója a sorsköreit. Mivel én ezt már nem teszem, nem lesz kapcsolódási pontunk.) A kapcsolat szétmegy. Ha a másik oldalon a lény ugyanúgy be tud lépni a szívállapotába, - ha megengedi magának, hogy kilépjen a bolygóforgásból – s harmóniaállapotba kerül. A két harmóniaállapot már egy új kapcsolatot létre tud hozni. (Egy olyan kiteljesedett kapcsolatot, ami már hasonlítani sem fog a régire. Ez már teljesen szabad kapcsolat lesz, nem a régi elvárások motiválják. Rendezett lesz, egyensúlyban lesz.) Persze a változásnak lesz egy átnövési szakasza, amikor a személyiséglényéből szívlénnyé alakul. (Ekkor egyre többször, és egyre nyitottabb szívállapotban tud létezni.) Mindkét fél részéről megvan, ez az átnövési szakasz. Ha valamelyik nem akar belépni, tiszteletben kell tartani az ő döntését. Kifejtés a gyerekekről: A gyerekek, olyan szülők mellett szeretnének élni, akikben a belső napállapot kiteljesedett, s akik a szívükben élnek! A gyerekekkel, a szívállapotban lehet kommunikálni. Ezért, amikor egy kapcsolatot - nem mesterségesen, és erőszakosan – a fent kifejtett okokból megszakítunk, akkor az a gyerekben sem okoz szakadást. Hiszen a változás belső folyamatát ők is átélik, ők is kinőnek abból a családi kapcsolati rendszerből. (Ha egy házasságot viszonylag alacsonyrezgésű érdek okokból szakítanék meg, az mesterséges elszakítása lenne a kapcsolatnak. S az fájdalmakkal- és nehézségekkel járna, ami a gyerekekben is szakadást okozna. Ha csak lecserélem az egyik érdekrendszeremet a másikra, ugyanolyan alulról motiváltra, akkor az törés, szakadás. Pl. azért voltam valakivel, mert az jó volt az ágyban, ezért jöttem vele össze, amiből lettek gyerekeim, s ezt meguntam pár év után, s most már arra vágyok, hogy olyan kapcsolatom legyen, aki sok pénzt keres, - hogy ne nekem kelljen, ekkor két érdekrendszert felcseréltem. Ekkor szó nincs arról, hogy én a szívállapotomba kerültem. Ekkor az egyik bolygóelemet átcseréltem a másikra, s ugyanazt másképpen élem meg. Ekkor a gyerekek a váltást, drasztikus változásként élik meg, és szerezhetnek különböző lelki sérüléseket.) Viszont, ha te a saját belső szellemi fejlődésed útján belenősz önmagad napállapotába, és ott kiteljesedsz, és szabaddá válsz; akkor ezt a gyerekek ugyanúgy érzik, és tudják, mint te. Jobb egy gyereknek egy ilyen szabaddá vált, ám de teljes gömböt alkotó szülő, mint egy torz

4

alapokon működő érdekvezérelt kapcsolat két ember között. Természetesen a gyermekeknek is a legboldogabb állapot, a két gömb találkozása lenne, - ezt azonban az előbb említettek szerint, nem lehet kierőszakolni. (Ez nem megy elvárás szerint. Itt egyet tehetek, én magam gömbbé alakulok, a saját napommá válok.) A belső nap, a belső fény innentől kezdve sugárzik belőlem, - a környezetemre, a gyerekeimre. Számukra ez a legnagyobb védettség, és a legnagyobb szeretet, amiben csak létezhetnek. További emberi kapcsolatokról: Az előzőkben kifejtett szemléletből érthetjük meg, a tágabb kapcsolatok átalakulását. Úgy kell nézni, hogy vajon mi motiválta azt a kapcsolatot, és az meg tud-e újulni, egy vadonatúj szinten, méghozzá lélekszinten? Van-e valós lélekkapcsolat, vagy csak sors-, karma kapcsolat volt akkor, amikor létesült? S miután, a másik fél még nem lépett ki belőle, ezért értelemszerűen, nem tud még szabad lélekkapcsolatba lépni. (Ettől ő nem rosszabb, s nincs kiátkozva. Ő döntött úgy, - hogy még marad a régi viszonylatban - mert ez egy szabad akaratú döntés.) Itt a változások lehetőségét nem szabad, - még csak gondolatban sem beszűkíteni. Hatalmas variációs lehetőségek vannak az átalakulásban, nem szűkíthetők be a korábbi merev formarendszerünkbe. Pl. lehetséges, hogy az eddigi személyiségek által kötött kapcsolat, – a belső fejlődés által – mindkét embernél átlényegül, és egy új szinten megújul. De lehetséges, hogy az a kapcsolat, – az akkori személyiséglények között megszakad, mert ők már nincsenek ott, ahol voltak. Lehet, hogy egy idő után, mikor már mindkettőnek sikerült átlépni a maga maglényébe /naplényébe/, létrejöhet újból a kapcsolat, - akár egy új szinten. De az is elképzelhető, hogy nem ők együtt hozzák létre ezt a kapcsolatot, hanem másvalakivel teremtik meg a napkapcsolatukat. Sok más variáció is lehetséges, nincs előre megírt forgatókönyv. Nincsenek eleve elrendelések, a naplények már szabadságban élnek. Kérdezzük, hogy a gyerekek, - leszületés előtt – számításba vehetik a várható családi állapot változásokat? A gyerekek, - amikor leszületnek – azt is vállalják, hogy a szülőket segítik a saját magállapotukig eljutni. Jelen vannak a belső érési folyamatban. De azt is tudták, hogy ennek a folyamatnak a végeredménye előre, nem kiszámítható. (Nincsen garancia arra, hogy a két szülő pedig feltétlenül együtt marad.) Azok a gyerekek, akik olyan szülőkhöz érkeztek, akik a szívbelépési folyamatot elvégzik, ők segítik a szüleiket ebben. Teszik ezt, azt a kockázatot is felvállalva, hogy az életük közben átrendeződik a fizikai síkon, - mert a szülőké is átrendeződik, pl. elválnak. (Pontosítjuk, hogy ilyen helyzetben nem áldozatok a gyerekek, hanem segítők.) Ők sem tartják magukat áldozatnak. Igazából csak akkor válnak áldozattá, ha a szülő a saját belső átlépése helyett, folyton külső válaszokat – megoldásokat – motivációkat keres. Ekkor nem sikerül a gyerekeknek eljuttatni a szülőket a napállapotukba, nem tudják a szerepüket betölteni. Emlékezünk itt, hogy a legnagyobb vállalásokkal az autista gyerekek érkeznek, s ha a szüleik nem értik meg az üzeneteiket, akkor ők buknak a legnagyobbat. Amikor egyre inkább belenövünk a saját, belső szívállapotunkba, akkor fokozatosan megváltozik a rezgésünk. Egyre más minőséget bocsátunk ki magunkból, és erre a külvilág is máshogy reagál. Azok a környezetünkben lévő emberek, - akik nem ezt szokták meg tőlünk – akik még az egykori személyiséglényünket ismerték meg, s ha ők nem mozdulnak meg a saját maglényük felé, akkor nem tudnak mit kezdeni ezzel a változással. Ez bosszantja, idegesíti őket, mert érzik a megváltozott rezgést, ők pedig ugyanazokat a reakciókat próbálják leadni, mint eddig. Azt várják tőlünk, hogy ugyanaz a jól ismert személyiséglény nyilvánuljon meg, mint eddig. S miután nem az

5

nyilvánul meg, a változás zavart okoz a kapcsolatban. Nem tudják ezt hová tenni. Akár külső dolgokra is ráfoghatják, - ha nem értik, hogy mi történik, hogy ez egy belső történés. Ekkor jöhetnek vádaskodások. De aki tudja, hogy mi történik, ebből mérheti le a legjobban, hogy milyen nagy változások történtek. S akkor tudomásul veszi, és nem is megy bele a csatározásokba. Viszont egyre kevésbé is találnak rajta fogást. Az eddigi gyenge, és sérülékeny pontokon, - ahol zsarolható, megfélemlíthető volt, ahol játszmákban-, függő helyzetekben benntartható volt – ezek most mind nem működnek rajta. (Ezek begyógyultak, kiegyensúlyozódtak.) A manipulatív-, sorsszerű kapcsolatok elérik a határukat, mert nem tudnak mit kezdeni, egy ilyen megváltozott helyzettel. A régi társak, akik a régi módszerekkel és eszközökkel, - tovább akarják a játszmát velem folytatni – már nem megy nekik. Már nem leszek a másik oldalon, ugyanaz a partner. Kiléptem a játszmából. Innentől, - ha együtt akarja velem folytatni – egy lehetősége marad, ő is kilép a játszmából, és ugyanúgy belép a saját belső valóságába, mint én, s ott találkozhatunk. (Egy más minőségben, a közös szívponton, újra játszhatunk.) Az már szabad játék, és nem játszma lesz! A munka világára térünk át: Át lehet fordítani a párkapcsolatok megváltozását a munka- és munkahelyek megváltozására. Korábban személyiséglényként végeztem egy munkát, - adott motivációval. Viszont én magam elmozdultam arról a motivációs pontról, s a munka is elmozdul mellőlem. (Pl. nem élek már állandó félelemben, hogy mi lesz holnap, mert, ahogy a szívembe lépek, ez az állandó félelem eltűnik rólam.) Ebből fakadóan az a munka, melyet ez a félelem hívott elő, és végezteti velem a munkát, egyszerűen fenntarthatatlanná válik, s lehull rólam. (Valamilyen módszer bejön a kimúlására: Vagy én mondok fel, vagy nekem mondanak fel. A külvilág egyszerűen meg fogja nyilvánítani, hogy az a munka nem az enyém lesz többé.) Ekkor újabb helyzetbe kerülök, mert ugyan dolgozhatok, de milyen motivációval folytatom? Mit fogok elvállalni, és miért? Szívlényként már tudatos lehetek abban, hogy most már milyen munkát keresek! (Nem kérdeztünk rá a tartósan munkanélküliekre, de a válasz mégis itt van: A munka már levált róla, de nem tudott motivációt váltani, s így légüres térbe került. Nem tudott magára tudatossá válni.) A tudatosság azt jelenti, hogy most ránézhetek arra, hogy még mindig valamely félelem-, vagy megfelelni akarás-, vagy társadalmi elvárás vezérel-e? De lehet, hogy már felmerem vállalni azt a belső vágyat, ami szerint, tényleg szeretnék valami értelmeset dolgozni. Olyat, amit kreatívan, magamból nyilvánítok meg! S ha felmerem vállalni azt, amit nap – mint nap, kreatívan tenni szeretnék, - azért, mert ez nekem örömet okoz, mert ez vagyok, s ez által megmutathatom magam a világnak, akkor az körém rendeződik, mint lehetőség. (A szívből teremtés úgy működik, hogy elég kinyilvánítani azt a vágyat, amit én a belső harmóniába rendezett szívmotivációból szeretnék csinálni. Őszintén, tisztán, külső világbeli érdek nélkül. Ez olyan gyémánttisztaságú valami, amit gyermekkoromban álmodtam magamnak. Még megfélemlítés előtti, elvárás nélküli, gyermekkori állapot, ami teljes önfeledtségben úszik.) Ebből kellene megnyilvánítani, és teremteni valamit! Ekkor a teremtésem, ezt fogja hordozni. Ezt az örömöt, boldogságot, s folyamatosan ezt fogja sugározni, - rám, és másokra is. A motivációnak belülről kell működni, és működtetnie kell azt, amit majd csinálni fogok. Van a munkának egy sajátos változata, amit a politikusok végeznek: A válságban most a politikai munka átalakulását is érezzük. Nyilvánvaló, hogy ennek is meg kell változni – így vezetjük be a gondolatot. Minden manipuláció, - és a politika nagyrészt az, a régi értelmezési, és működési módja szerint – azon a működési területen életképes, ahol keletkezett. Továbbá azokra a lényekre hat ki,

6

/azok vannak a hatáskörében/

akik azon a területen élnek, és működnek. Ha én arról a területről

kilépek, mert nincs indíttatásom arra, hogy én azt a politikust meggyőzzem, - arról, hogy pl. manipulál, vagy mi mást csinál helytelenül, vagy csak kilépek onnan, mert nem akarok közvetlen személyes harcba kerülni vele, ezzel egy nagy tiltakozást valósítok meg a tevékenységével

szemben, mert egyszerűen hátat fordítok neki. (Amíg küzdök vele, a felségterületén vagyok, mi több el is fogadom őt, - a manipulációival együtt.) Ha hátat fordítok neki, belépek a saját napállapotomba, s innentől kezdve az ő mesterkedései nem tudnak hozzám kapcsolódni. Le fog rólam válni, mint az egyéb kapcsolataim, - amelyek motivációin már túlléptem. A környező világomban persze ott lesz, ott fog élni, de nem fog engem érinteni. S minél több ember jut el a belső meghatalmasodásához, - a hátat fordításhoz, és ahhoz, hogy önmaga szabadságállapotába belép, annál kevesebb élettere marad; annak az alsó csakrák által vezérelt, manipulatív politikának. Válaszoljuk erre, hogy ez már ki is tapintható a társadalmunkban, de ott marad a hezitálás, hogy azért mégsem dobhatjuk be a gyeplőt a megvadult lovak közé! Egy népet, egy társadalmat mégis képviselni kellene. Ez teljesen így van, válaszolják. Így is lesz, a hiteles képviselet meg fog valósulni. Azonban minden alkalommal, amikor egy lény hátat fordít ennek, és belép a saját szívállapotába; elképesztő módon gyengíti a manipulatív életterületet. Az által, hogy gyengíti, zavar keletkezik benne. Azzal, hogy minél több

ember lép be a szívállapotába; egy másik élettér jelenik meg, az eddigi dimenzióban! Ez az új élettér egyre több helyet elfoglal, és bevilágít. Ez pedig iszonyú zavarokat okoz az eddigi manipulatív tevékenységben. A művelői érzékelni fogják a változást, de nem tudják mire vélni. S ez egyre nagyobbra fogja gerjeszteni a félelmeket, a dühreakciókat, - és minden olyat, ami annak a működésnek a sajátja. Tehát a zavarokban felfokozódik az alsószintű működés, de ugyanakkor fokozatosan veszíti el az életterét- és az erejét. És egyre inkább az a szívélettér, - ami viszont beíródik, és a kollektív tudatban egyre nagyobb, és nagyobb teret foglal el – az egyre inkább átitatja, és motiválja a kollektív történéseket. Tehát az által, hogy én a szívlényembe bevonultam,

azáltal segítem leginkább azt, hogy egy újfajta társadalmi együttélési modell létrejöjjön, ami nem fog hasonlítani az előzőhöz. A fényes szívgömbök nem a semmiben úsznak,- akik beléptek magukba. Hanem ők összekapcsolódnak, és közösségeket alkotnak. Méghozzá szabad

közösségeket. S ezek a közösségek fogják, organikus módon újraszervezni a társadalomi kapcsolatokat. Újraszervezik a gazdasági kapcsolatokat, és minden egyebet. (Oktatást, kultúrát, stb.) Ez most történik! Ez most van! Az „alulról” szerveződő, civil közösségek már ennek a folyamatnak a megmutatói. Ezeknek nem az a céljuk, hogy a régit támadják, hanem, hogy alternatívát nyújtsanak. Nem támadja, helyettesíteni fogja. Ő belép egy új szinten abba, - élő organikus erőként - ahonnan vákuumként már kiszivattyúzódott a régi. Nem tud belépni ebbe az új közösségbe, ebbe az Új Jeruzsálembe, ebbe az Új Földbe az, aki nem a szívében van. S ez így van egyéni-, családi-, nép-, bolygó szinten, kapcsolatszinten, munkaszinten.

Ezen a módon építjük az Új Földet! Az egész ott kezdődik, hogy belépünk a saját gömbünkbe. Csak ezzel tudunk csatlakozni; mert azt szabad, egészséges gömbök alkotják. Ahogy ez történik kis közösségekben, úgy nő nagyobbakba. Aztán már egy-egy nemzet is teljesen megújul. Majd az egész bolygó fog, e modell-módon megújulni.

7

Kérdezzük, hogy ezek szerint nem szükségszerű velejárója a folyamatnak a nagy trauma? A trauma annak a szükségszerű velejárója, aki nem választja a gömb állapotot. Ahol ő marad, - annak a tudatsíknak – ez a jellemzője. Mégpedig úgy jellemzője, hogy - ami eloszlott sokak számára, mint félelem, az most ottmarad a kevesebbek számára, összesűrűsödik a maradékban. Még nagyobb félelmeket fognak megélni azok, akik nem választják a szívlényüket. Minél tovább marad valaki, annál súlyosabb félelmeket, traumákat fog megélni és egyre nagyobb pánikjelenségeket mutat. De egyre nagyobb is lesz rá a vonzerő, hogy kilépjen. Sokakban meghasonlottság- és szétszakítottság-állapot lesz tapasztalható. Kérdezzük, mi a helyzet az ingerült, a kiabáló tüntetőkkel? Úgy vélem, hogy talán ők sem tudnak magukkal mit kezdeni, úgy, mint azok sem, akikkel szemben tiltakoznak. Válasz: Te a szívlényedben, nem fogsz kiabáló tüntetőként viselkedni. De az sem elegendő, hogy megvilágosult Buddhaként mosolyogsz, és semmittevő leszel. Az lesz a jellemző; hogy valamennyi cselekvésedet, szavadat, - egyre inkább – az életszerűség,

a fény fogja áthatni. De ne várd azt, hogy ennek az lesz a formája, hogy mindenkinek szépeket fogsz mondani, gyönyörű formákban. A tartalmi- és formai sokszínűséget az adott helyzet fogja meghatározni. Nem az a lényeg, hogy miként nyilvánítod meg, hanem az a lényeg, hogy

mit nyilvánítasz meg, és milyen indítékból! Még az önérdek vezérel-e, vagy már a belső szívállapotból; - tulajdonképpen egy felsőbb dimenziót közvetítesz le? (Ekkor nyugodtan lehet egy kard is a kezedben, lehetsz nyugodtan fényharcos, és lehetsz tanító, lehetsz gyógyító.) Különböző módokon fogod megnyilvánítani a belsődet, a felsődet. Nincs egyen viselkedés, mely a fénynek sajátja, s ami nem ilyen, az már nem fény. Bármilyen is lesz a megnyilvánulásod, azon

mindig át fog sütni a valóság, és az erő, belső hit, és bizonyosság, - amiből a valóságod táplálkozik! És átsüt rajta az a naplényed, ami már nem a te személyes igazságod, mert ebben már közösek vagytok a többiekkel. Innentől kezdve te bármilyen furcsának tűnő cselekedetet végrehajtasz, azt te a közösségért, az egészért, az emelkedésért teszed. Ugyanis, sokan vannak, akik azt várják, - a kialakult elvárás képük alapján, ami a vallásokra, a régi tanítókra, és tanításokra épül – hogy bocsássunk meg mindenkinek. Ez a megbocsátás úgy működne, hogy mindent eltűrünk, mindent lehet, de ez a felemelkedés nem erről szól. Arról szól, hogy vajon, te belülről-, a szívedből élsz-e? S ha onnan élsz, nem egyfajta módon fogsz élni. Ugyanúgy sokfajta módon fogunk élni, csak éppen a harmonizált szívenergiánkból. És ennek a megnyilvánulásai nem biztos, hogy olyanok lesznek, mint amit te elvársz. Lehet, hogy éppen te nem látod a teljes képet, s egy szűk elvárás rendbe helyezted magad. Érdemes nyitottan figyelni, hányféle megnyilvánulás mutatkozik? Ha szívből jön, biztosan az életet szolgálja, s nem a halált. Ki milyen területet vállal fel, ki milyen területen dolgozik, ki hová adja az energiáit; a szerint fog ez működni. Azon kívül, most még egy kettős élettér van! Nem a formákból kell ítélni, nem onnan kell eldönteni, hogy ez miből táplálkozik, mi motiválja? Magaddal foglakozz! Azt keresd, hogy téged mi motivál? A szívedből élsz-e? S ha már így van, sok embert fogsz bevonzani, akik ugyancsak a szívükben-, és a szívükből élnek. S ekkor egy kölcsönös örömáramlás, energiaáramlás részese leszel. Ez már nem elvárások szerint működik, hanem szabadon. Szinte magától történik meg. (Nem kell akarnod, kiharcolnod, programoznod, vágynod.) Az ott lesz. Pusztán azért, mert ezt sugárzod.

8