Az emberi jogok nemzetközi védelme Németország külpolitikájában

Az emberi jogok nemzetközi védelme Németország külpolitikájában Tóth Terézia Erika

A

„Németországot mindig ott fogják megtalálni, ahol a nemzetközi együttműködésről, a béke és az emberi jogok megőrzéséről van szó. Ha valamit megtanultunk a saját keserű tapasztalatunkból, az az, hogy az ember minden dolgok mértéke.”1 (Walter Scheel)

nemzetközi kapcsolatok elméletének konstruktivista iskolája szerint az államok külpolitikai magatartásának alakításában kiemelt szerepe van az államok identitásának. Nemzetközi összehasonlító kutatás igazolta azt a fenti elméletbe illő tételt, hogy a legtöbb állam nemzetközi emberi jogi politikáját az adott állam identitása határozza meg.2 A nemzeti történelem eseményeire vagy akár a nemzetközi normákra is visszavezethető nemzeti identitás határozza meg, hogy az adott állam külpolitikájának támogatnia és érvényesítenie kell-e az emberi jogokat, és ha igen, melyeket és kiknek a jogait.3 Németország számára az emberi jogok nemzetközi védelme a nemzeti identitásból következő erkölcsi felelősség és egyben alkotmányos kötelesség, olyan feladat, amelynek végrehajtásához a multilaterális kereteket tartja a legalkalmasabbnak.

Németország viszonya az emberi jogok védelméhez A német identitás dilemmái a német történelemben gyökereznek: a német nemzeti fejlődés sajátosságaiban és a „különutas” politikák tragédiájában. A második világháború utáni NSZK államfejlődését és külpolitikáját alapvetően meghatározta a holokauszt miatti bűntudat, és ennek következtében a nyugatnémet külpolitika a tudatos önkorlátozás gyakorlatán alapult. A német külpolitika kettős logikája a „never again” és a „never alone” volt.4 A németek ezért nem szeretnék kivételesnek érezni magukat, nem akarják, hogy Németországot különleges esetként kezeljék.5 A bonni Szövetségi Köztársaság olyan civil hatalomként definiálta magát, amely a katonai opció helyett minden körülmények között a konfliktusok békés és multilaterális rendezése mellett kötelezi el magát, a katonai részvétel helyett a csekkfüzet-diplomáciát, a kereskedelempolitikai 88

Külügyi Szemle

Az emberi jogok nemzetközi védelme

eszközöket választja. Németország ezt a civil hatalom koncepciót az újraegyesülés után is megőrizte. A nemzeti szocialista múlt után a német politikai elit számolt azzal is, hogy emberi jogi politikáját különös figyelem övezi, és el akarta kerülni, hogy akárcsak az emberi jogokért való nyilvános és vehemens kiállással is kioktató, negatív szerepben tűnjön fel, mert az rögtön kiváltaná a német múltra való hivatkozásokat. Az emberi jogok védelmét az NSZK beemelte az 1949-es alkotmányába, és azt az újraegyesítés után a keleti tartományokra is kiterjesztette. Németország részese lett a legtöbb nemzetközi emberi jogi egyezménynek, és aktív közreműködői, tanácsadói és pénzügyi támogató szerepet tölt be a nemzetközi szervezetek emberi jogi fórumain. Emberi jogi kérdésekben vállalja az Egyesült Államokkal való konfrontálódást is. Bírálói mégis gyakran vádolják következetlenséggel, kétoldalú kapcsolataiban kettős mérce alkalmazásával, nemzeti érdekeinek az értékek elé helyezésével. Bár Németországot az emberi jogok nemzetközi védelme terén nem a legaktívabb szereplők között tartják számon, multilaterális fellépései, kezdeményezései és anyagi tehervállalásai révén jelentősen hozzájárul annak érvényesítéséhez, miközben ez irányú elkötelezettségének hitelét belpolitikájával, az emberi jogok hazai érvényesítésével is igyekszik messzemenően alátámasztani. A német nemzetközi emberi jogi politikában óvatos elmozdulás tapasztalható az emberi jogok oszthatatlansága, a második generációs emberi jogok hangsúlyosabb nemzetközi képviselete irányába, ami elsősorban a fenntartható fejlődéssel összefüggő fejlesztési programokban nyilvánul meg.

Az emberi jogok védelme az alaptörvényben A nyugatnémet állam, majd az újraegyesült Németország számára az emberi jogok gondolata – amelynek középpontjában az emberi méltóság áll – alapvető jelentőségű. Az emberi jogoknak az alaptörvényben való kinyilvánítása nemzetközi nyomásra történt, és nem utolsósorban az azt megelőző katasztrófa tanulságaiból következett. Ezen eszmék alkotmányba foglalásának azonban már korábban is voltak német hagyományai: az 1818-as bajor, illetve badeni alkotmánynak is volt egy alapjogi katalógusa, és az ún. 1849-es paulskircheni alkotmánytervezet (frankfurti birodalmi alkotmány) is tartalmazott egy átfogó listát az alapjogokról.6 Az alapjogok felsorolását a német alaptörvényben az első rész, az első 19 cikk tartalmazza, amelyek közül az 1. cikk – amelynek első bekezdése az emberi méltóság érinthetetlenségére és az állam erre vonatkozó kötelességére, a második az emberi jogok védelmének kötelezettségére vonatkozik – kiemelt jelentőségű. Ezt az alaptörvény 79. cikke is megerősíti, amikor kimondja, hogy az 1. cikk megváltoztatása nem megengedett. Az alkotmányban foglalt alapjogok és az emberi jogok nemzetközi védelme közötti összefüggés az 1. cikk második bekezdéséből és a 25. cikkből következik. Az előbbi értelmében a német nép elkötelezett a sérthetetlen 2014. tavasz

89

Tóth Terézia Erika

és elidegeníthetetlen ember jogok iránt, amelyek minden emberi közösségnek, a világ békéjének és igazságosságának alapját jelentik. A 25. cikk kimondja, hogy a nemzetközi jog általános szabályai a szövetségi jog részét képezik. Megelőzik a törvényeket, és közvetlenül jogokat és kötelességeket keletkeztetnek a szövetségi területen lakók számára.7 Az alaptörvény értelmében a német államnak tehát nemcsak a határain belül, hanem nemzetközi téren is feladata, hogy fellépjen minden ember méltóságának és alapvető jogainak védelmében, amihez globálisan az Emberi jogok egyetemes nyilatkozata, az ENSZ emberi jogi chartái, valamint az 1993-as bécsi emberi jogi konferencia záróokmánya ad jogi alapot.

Emberi jogok és emberi méltóság, az emberi jogok egyetemessége Különböző politikai, vallási, világnézeti mozgalmak viszonylagossá teszik az emberi jogok érvényességét, „európai”, „nyugati” jogokként, esetleg a „polgári osztály” jogaiként jelenítve meg azokat. Gyakori az a vád, hogy a Nyugat azért ragaszkodik az emberi jogokhoz, mert azok betartása politikai, gazdasági előnyöket biztosít számára. Emiatt sokan úgy vélik, hogy a nemzetközi kapcsolatokban nem tanácsos az emberi méltóságra hivatkozni. A német álláspont szerint azonban az emberi méltóság és az emberi jogok – melyek védelmét a német alkotmány rögzíti és kötelezővé teszi – szoros egységet alkotnak, mert az emberi jogok az érinthetetlen, oszthatatlan és elidegeníthetetlen emberi méltóságból vezethetők le. Az emberi jogok éppen azért illetnek meg a születésénél fogva mindenkit, mert ember. Ez teszi az emberi jogokat – az emberi méltóságon keresztül – egyetemessé. Ennélfogva az emberi jogok vagy univerzálisak – vagy nincsenek. Ezt az egyetemességet világszerte védeni kell azokkal az erőkkel szemben, amelyek kulturális, vallási sajátosságaikra hivatkozva megkérdőjelezik, miközben saját hatalmi érdekeiket követik.8 Tény, hogy az emberi méltóság érinthetetlenségének egyháztörténeti gyökerei vannak, abból a keresztény tanításból erednek, amely szerint Isten a saját képére alkotta meg az embert, emellett Kant erkölcsi autonómia gondolata képezi az alapját. Ám ha az emberi jogok koncepciója a nyugati, keresztény-zsidó kultúrkörben gyökerezik is, az emberi jogok a nem keresztények számára is érthetők, és a világ más kultúráiban, vallásaiban is megtalálhatóak, azzal az aranyszabállyal leírva, hogy „amit nem akarsz, hogy veled megtegyenek, azt ne tedd másokkal”. Az emberi jogok egyetemességéről szóló vitában elhangzik, hogy a globalizáció korában elmúltak azok az idők, amikor a világpolitikában Európa és a Nyugat erkölcsét és értékrendjét követték, ma már senki nem jogosítja fel a Nyugatot (így a németeket sem) arra, hogy más országok belügyeibe beavatkozzanak.9 Ugyanakkor minden egyéb szempontnál meggyőzőbb az a – németek által is hangoztatott – jogi érvelés, hogy az évtizedek során az államok többsége az e témában kötött egyezményeken keresztül elfogadta az emberi jogokat, továbbá az emberi jogok 1948-as egyetemes nyilatkozatát 90

Külügyi Szemle


követő vita elvezetett oda, hogy az ENSZ 1993-as bécsi világkonferenciája e jogokat univerzálissá tette. Aki azt állítja, hogy csupán nyugati értékekről és morálról van szó, az a diktatórikus rezsimek malmára hajtja a vizet. A német alkotmány az NSZK politikusait arra kötelezi, hogy a nemzetközi kapcsolatokban is fellépjenek az emberi méltóság védelmében, amihez az ENSZ mechanizmusai biztosítják a nemzetközi jogi alapot.10 A német emberi jogi szakértők elismerik, hogy az emberi jogok európai uniós védelme az európai demokráciába és a piacgazdaságba ágyazott, és a modell egyetemes alkalmazása számos problémába ütközik,11 de óvnak attól, hogy e feladat a kultúrák közötti harc áldozatául essen.12 Német iszlámkutatók rámutattak például arra, hogy bár az iszlám világban közkeletű vélemény szerint a Nyugat politikailag visszaél az emberi jogok nemzetközi védelmével, ezen országok emberi jogi felfogása és ratifikációs magatartása – a nők és a gyerekek jogairól szóló konvenciókhoz fűzött fenntartásoktól eltekintve – mégsem tér el lényegesen a nyugati országokétól,13 a muzulmánok alapvetően nincsenek más véleménnyel a szabadságról és az emberi jogokról, mint a nyugati államok polgárai.14 Németország tehát elutasítja azokat az érveket, amelyek megkérdőjelezik az emberi jogok egyetemességének érvényességét, illetve amelyek a nyugati államokat azzal vádolják, hogy az emberi jogok a nyugati világ termékének számítanak, a rájuk való emlékeztetés más államok belügyeibe történő erőszakos beavatkozás. A német álláspont szerint az emberi jogok esetében nem beszélhetünk a belügyekbe való jogellenes beavatkozásról. A mai nemzetközi gyakorlatban az emberi jogi egyezmények betartását nemzetközileg ellenőrzik. Az emberi jogok szisztematikus megsértői nem bújhatnak el a belügyekbe való beavatkozás érvelése mögé. A „Responsibility to Protect” koncepciója súlyos jogsértések esetén megköveteli a nemzetközi beavatkozást azokban az országokban, ahol az állam nem védi kellően a polgárait, vagy ha maga sérti meg súlyosan azok jogait. Németország az emberi jogok védelmében nyílt párbeszédet keres mindenkivel, és az országokkal való egyenlő bánásmód elvét hirdeti.

Az emberi jogok védelme: cél és érdek. A német emberi jogi politika elvei és eszközei A szövetségi kormány az emberi jogok védelmét egyik központi céljának tekinti. A német külpolitika legfőbb célkitűzése a béke megőrzése és megteremtése, és mivel meggyőződése, hogy számos konfliktus oka az emberi jogok szisztematikus megsértése, vallja, hogy e jogok védelme lényegesen hozzájárul a stabilitáshoz és a békéhez. Az emberi jogok tiszteletben tartása és nemzetközi védelme német külpolitikai érdek is. A német újraegyesülés óta a védelmi tárca gondozásában eddig két „fehér könyv” jelent meg (1994-ben és 2006-ban), amelyek deklarálták Németország biztonságpolitikai, külpolitikai, nemzeti érdekeit. A második dokumentumban még inkább 2014. tavasz

91


előtérbe kerültek a globális szerepvállalást igénylő kihívások, és az ország különös érdekei között megemlíti az emberi jogok tiszteletben tartásához és a nemzetközi rend nemzetközi jogon alapuló megerősítéséhez való hozzájárulást, valamint a szegény és a gazdag régiók közötti szakadék csökkentését is.15 A német emberi jogi politikai cselekvés legfőbb elvei: - az emberi jogi politika olyan keresztmetszeti feladat, amelynek a német politika minden területén érvényesülnie kell, vagyis nem lehet „emberi jogoktól mentes” terület; - az emberi jogok oszthatatlanok, minden ember származásra, korra, nemre, vallásra, bőrszínre vagy más kritériumra való tekintet nélkül birtokolja ezeket a jogokat; - az emberi jogok nemzetközi érvényesítésekor a polgári, a politikai, a gazdasági, szociális és kulturális jogokat egyaránt tekintetbe kell venni; - az emberi jogok megsértése veszélyezteti a nemzetközi stabilitást és a biztonságot, árt az államok gazdasági jólétének, ezért az emberi jogok védelme a békét és a fejlődést szolgálja.16 A német emberi jogi politika elsősorban a politikai párbeszédre, a konferenciákra és a projektekre épít, ugyanakkor visszafogott a kényszerítő eszközök alkalmazását illetően. A német diplomácia a multilaterális fellépést hatékonyabbnak tartja azért is, mert általa könnyebben kivédhetők az országot érintő esetleges negatív visszahatások is.17 Az emberi jogi politikához a szövetségi kormány elengedhetetlennek tartja a folyamatos véleménycserét és a párbeszédet a civil társadalommal, a nem kormányzati szervezetekkel, a pártokkal és az egyházakkal. A társadalmi egyeztetésben fontos szerepet játszik a kormány emberi jogokért és humanitárius segélyekért felelős megbízottja,18 a Bundestag Emberi Jogi és Humanitárius Segítségnyújtási Bizottsága, valamint a külügyminisztérium Emberi Jogi Munkacsoportja.19 A szövetségi kormány úgy véli, hogy Németország nemzetközi fellépése csak akkor lehet hiteles, ha az az országon belül is eleget tesz kötelezettségeinek. A Német Emberi Jogi Intézetet elsősorban az emberi jogok németországi betartásának ellenőrzésére hozták létre, de ajánlásokat fogalmaz meg a német és az európai emberi jogi politika számára is. A német emberi jogi politika ugyancsak fontos eszköze a szövetségi kormány kétévente megjelenő emberi jogi jelentése.

Aktuális súlypontok, német szerepvállalás a nemzetközi szervezetekben A német nemzetközi emberi jogi politika jelenlegi fő cselekvési irányai: - a polgári és politikai jogok tekintetében: a kínzás és a halálbüntetés tilalma, a véleménynyilvánítás, a lelkiismereti, a vallási, az egyesülési és a gyülekezési szabadság védelme, határozott fellépés mindennemű (vallási, etikai, betegség, fogyatékosság vagy szexuális orientáltság, stb. miatti) diszkriminációval szemben; 92

Külügyi Szemle


- a gazdasági, szociális és kulturális jogok tekintetében: kezdeményező szerep a méltó lakhatáshoz, az ivóvízhez és a higiéniai ellátáshoz való jogok biztosításában, az élelemhez való jogról szóló FAO-iránymutatások végrehajtásában, valamint különös figyelem a gyermekek és a nők, az emberkereskedelem áldozatainak jogaira.20 Németország részese az ENSZ szinte valamennyi emberi jogi egyezményének és az európai emberi jogi normáknak is. Tevékenyen vesz részt az ENSZ Közgyűlésének Harmadik Bizottsága és a genfi Emberi Jogi Tanács (EJT) munkájában. 1979-től megszakítás nélkül tagja volt az Emberi Jogi Bizottságnak,21 ahol a német delegáció aktívan közreműködött a nemzetközi emberi jogi normaalkotásban, javasolta a halálbüntetés megszüntetését, valamint kiállt az emberi jogvédők védelméről szóló ENSZ-nyilatkozat megszületése mellett is. 2006-ban Németország a bizottság helyébe lépett új grémium, az Emberi Jogi Tanács tagja lett, kezdeményezései közé tartozott az emberkereskedelem tilalmára, a méltó lakhatáshoz való jogra, a tiszta ivóvízhez és a higiéniai ellátáshoz való emberi jogra vonatkozó rendkívüli eljárás. Az ENSZ-közgyűlés 62. ülésszakán, a német európai uniós tanácsi elnökség alatt sikerült beterjeszteni és elfogadtatni a halálbüntetés megszüntetéséről szóló határozattervezetet.22 Az EJT-ben Németországnak 2009-től megfigyelői státusza volt, majd a 2013–2015-ös időszakra a Közgyűlés ismét taggá választotta. A német emberi jogi tanácsi tagság jelenlegi súlypontjai: a gazdasági és szociális jogok erősítése, valamint a gyermekek védelme. Németország az ENSZ-ben szorosan együttműködik az emberi jogok főbiztosának irodájával, amelynek finanszírozásához az egyik legnagyobb önkéntes befizetőként járul hozzá.23 A Közgyűlés Harmadik Bizottsága keretében Németország 2011-ben a nemzeti emberi jogi intézmények erősítésére vonatkozó határozattervezetet nyújtott be. A szíriai helyzet eszkalálódásakor más országokkal közösen újabb határozattervezetet terjesztett elő. Ez a 2011-ben decemberében túlnyomó többséggel elfogadott határozat az erőszak beszüntetésére vonatkozó világos üzenet volt a szíriai vezetés számára. Németország aktívan közreműködik az UNESCO emberi jogi programjaiban is,24 és a gyermekek jogaiért küzdő UNICEF legnagyobb befizetői között szerepel.25 Az ENSZ Biztonsági Tanácsa nem állandó tagjaként 2011–12-ben nagy jelentőséget tulajdonított az emberi jogi témáknak: Németország elnökölt az „Al-Káida” szankcióbizottságban és a „Gyermekek a fegyveres konfliktusokban” munkacsoportban. Német kezdeményezés volt a gyermekek fegyveres konfliktusokban való védelméről szóló BT-határozat is. A szövetségi kormány jelentős szerepet játszott az Európai Unió alapjogi chartája megalkotásában. 1999-ben, a német európai tanácsi elnökségről szóló programbeszédében Joschka Fischer külügyminiszter kezdeményezte egy európai emberi jogi charta létrehozását. Ennek nyomán 15 uniós ország állam- és kormányfői elhatározták egy alapjogi konvent összehívását, amelynek feladata az volt, hogy az Emberi jogok európai egyezményében, az Európai szociális chartában rögzített, meglévő jogokat és a tagállamok alkotmányos hagyományait összefoglalja. A konvent elnöke pedig Roman Herzog 2014. tavasz

93


volt német szövetségi elnök lett. Németország – az Európai Unióval együtt – a terrorizmus elleni harcban az emberi jogok tiszteletben tartását hangsúlyozza. Folyamatosan fellép a médiaszabadságért, az újságírók védelméért, a rasszizmus és az antiszemitizmus ellen, a nemzeti kisebbségek jogaiért, az emberkereskedelem és a nőkkel szembeni erőszak ellen. A 2007-es német európai tanácsi elnökség kiemelt figyelmet fordított a gyermekek jogaira. Az európai demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok érvényesítése terén Németország kiemeltnek tekinti az Európa Tanácsot és az emberi jogi biztos intézményét. Hozzájárul az ET által létrehozott emberi jogi védelmi rendszer erősítéséhez,26 kulcsszerepet tulajdonít az Emberi jogok európai egyezménye betartásának felügyeletére Strasbourgban létrehozott Emberi Jogok Európai Bíróságának, és támogatja annak reformjait. Németország az EBESZ egyik legnagyobb befizetője.27 A szervezetben tevékenységének súlypontjai: a választási megfigyelés, a jogállamiság, a jó kormányzás, a civil társadalom támogatása és a diszkrimináció tilalma. A szervezet grémiumaiban jelenleg a jogvédők és a kisebbségek védelmére, a vélemény- és a médiaszabadságra, az újságírók védelmére, a vallási és lelkiismereti szabadságra, a gyülekezési és az egyesülés jogra, valamint a jogállami és a demokratikus normák figyelemmel kísérésére fókuszál.28 Németország elkötelezett a súlyos nemzetközijog-sértések büntetlenségének megakadályozása, illetve a római statútum mellett, elősegítette a hágai Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) létrehozását, és Japán után annak második legnagyobb befizetője.29 Támogatja a volt Jugoszlávia területén elkövetett, a nemzetközi humanitárius jogot súlyosan sértő cselekmények megbüntetésére létrehozott és az ENSZ BT által mandátumot kapott Nemzetközi Törvényszéket (ICTY), illetve a Ruandai Nemzetközi Törvényszéket (ICTR) és azok jogutódait,30 valamint a libanoni, a kambodzsai és a Sierra Leone-i büntetőtörvényszékek munkáját.31 Németország szerződő tagja az ENSZ kínzás elleni egyezményének és a kiegészítő jegyzőkönyvének, valamint a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések, illetve bánásmód elleni európai egyezménynek; a közös globális cselekvési terv végrehajtására elsősorban a német európai tanácsi elnökség alatt került sor. A diszkrimináció minden formája elleni harchoz az ENSZ rasszizmus elleni konvenciója nyújt alapot. Németország közreműködött az eltűnt személyekről szóló ENSZ-konvenció kidolgozásában is, és 2009-ben ratifikálta azt. Németország elkötelezettséget vállalt az emberi jogok egyenrangúsága, a gazdasági, szociális és kulturális jogok érvényesítése mellett. Abból kiindulva, hogy az emberi jogok támogatása a szegénység csökkentésének az egyik eszköze, vállalja, hogy nemzetközi fejlesztési politikájának irányait és stratégiáját is az emberi jogi elvek mentén alakítja. Multilaterális keretben (WHO, UNICEF, FAO) kiemelt figyelmet fordít az egészségügyi programokra, az éhezés elleni harcra, a fenntartható mezőgazdaságra,32 a tiszta ivóvízhez és az alapvető higiéniai ellátáshoz való jogra,33 de hangsúlyos 94

Külügyi Szemle


a munkához való jogok, az emberhez méltó munkakörülmények és a millenniumi célokhoz kapcsolódó jogok támogatása is. Az NSZK 1965-ben ratifikálta az európai szociális chartát, 2007-ben aláírta annak 1996-os, átdolgozott változatát. Közreműködött a gazdasági, szociális és kulturális jogokról szóló ENSZ-paktumhoz kapcsolódó, az ENSZ Közgyűlése által 2008-ban elfogadott fakultatív jegyzőkönyv kidolgozásában.34 A nők emberi jogi helyzetének javítását célzó ENSZ-konvenció, az EU-nak a nők elleni erőszakról szóló irányelvei, valamint az ENSZ BT vonatkozó határozatai végrehajtása érdekében Németország aktívan fellép az EBESZ, az ET és az ENSZ Emberi Jogi Tanácsában.35 2004-ben a Szövetségi Köztársaság kezdeményezte az ENSZ-ben az emberkereskedelem témájával foglalkozó különmegbízott mandátumának létrehozását. 2012-ben ratifikálta az ET emberkereskedelem elleni konvencióját. Németország számára az ENSZ gyermekjogi konvenciója 1992 óta van hatályban.36 Az ENSZ gyermekjogi egyezményének a gyermekek fegyveres konfliktusokban való részvételéről szóló fakultatív jegyzőkönyvét 2000-ben írta alá, és az 2004-ben, míg a gyermekek eladásáról, a gyerekprostitúcióról és -pornográfiáról szóló fakultatív jegyzőkönyve 2009-ben vált hatályossá számára. Németország aktívan közreműködött abban, hogy a gyermekjogi konvencióhoz megszülessen egy olyan fakultatív jegyzőkönyv, amely egyéni panaszeljárási mechanizmust tesz lehetővé, majd a jegyzőkönyvet 2011-ben az első húsz ország között írta alá. A német európai tanácsi elnökség alatt dolgozták ki a gyermekek jogainak védelméről szóló, 2007 decemberében elfogadott EU-irányelveket.

Németország nemzetközi emberi jogi politikájának változásai A német újraegyesülést követően a Kohl-kormány retorikájában és céljaiban az emberi jogok kiemelt jelentőséget kaptak. Az elemzők, a baloldali ellenzéki politikusok és a jogvédő szervezetek azonban úgy vélték, hogy a német külpolitikát kettősség jellemezte: miközben az intézményi kötődés és a jogalkotás példásan haladt előre, a gyakorlatban az emberi jogi irányultság kevésbé érvényesült. A CDU/CSU/FDP alkotta szövetségi kormány emberi jogi politikáját a szelektivitás jellemezte: „minél fontosabb a partnerország, annál halkabb az emberi jogi párbeszéd” (l. Kína esetében). Az SPD és a Zöldek vehemensen bírálták a kormányt, és követelték, hogy hozza összhangba a retorikáját a valódi külpolitikájával, a kormány az emberi jogokat kezelje a minisztériumokon túlmutató keresztmetszeti feladatként, és az emberi jogok második generációját hangsúlyosabban vegye figyelembe. A szociáldemokrata–zöld koalíció 1998-ban deklarálta, hogy az emberi jogoknak a német külpolitika vezérfonalának kell lenniük. A Schröder-kormány az emberi jogi programjában arra helyezte a hangsúlyt, hogy az országban új emberi jogi intézményeket hozzon létre, javítsa a már meglévők tevékenységét, megerősítse a német multilaterális emberi jogi politikát, hozzájáruljon a nemzetközi emberi jogi normarend kialakításához, az emberi jogi politikát a kétoldalú kapcsolatokban is érvényesítése és az egész 2014. tavasz

95


német politikában keresztmetszeti feladatként elismertesse. Az SPD a programjában hangsúlyozta az első és a második generációs emberi jogok egyenértékűségét, és a harmadik generációs jogokat is megemlítette. A „Bündnis 90/Zöldek” párt programjában az emberi jogok kiemelt helyen és az egyetemesség igényével szerepeltek, hangsúlyozva, hogy azok betartását a politika minden területén elsődlegesnek kell tekinteni, a kül-, a biztonság- és a fejlesztési politikának, de a szövetségi külgazdasági és kereskedelempolitikának is az emberi jogok védelmének és a béke megőrzésének céljához kell igazodnia. A koalíció programjában az emberi jogok védelmében való fellépés a külpolitikai cselekvés egyik alapja lett. Emberi jogi politikájuk elsődleges érdeme az intézményi reformok bevezetése volt. Ezek közül a legfontosabbak: a Kohl-kormány idején létrehozott emberi jogi biztos intézménye tárcákon átnyúló hivatal lett; a Bundestagban önálló Emberi Jogi és Humanitárius Segítségnyújtási Bizottság jött létre; 2001-ben létrehozták a Német Emberi Jogi Intézetet. A Schröder–Fischer kormányzás emberi jogi politikájának pozitívuma volt az Európai Emberi Jogi Charta megalkotása iránti elkötelezettség is, a Nemzetközi Büntetőbíróság támogatása, valamint az, hogy előremutató lépések történtek a nemzetközi emberi jogi jogalkotás, a fejlesztési politika és a fegyverexportpolitika terén. A szociáldemokraták és a zöldek kormányra kerülésük után nemzetközi emberi jogi politikájukban azonban alapvetően nem változtattak a korábban bírált elveken és gyakorlaton.37 Nem sikerült egyértelműen megvalósítaniuk az emberi jogok védelmének keresztmetszeti jellegét, a gazdasági és szociális jogok, valamint a harmadik generációs emberi jogok egyenrangúságát.38 Az emberi jogokat sértő államokkal (Indonéziával, Kínával, Iránnal, Törökországgal stb.) szemben az előző kormánynak az addig kritizált kül- és fejlesztéspolitikáját folytatták – Kínával például, ahol a külgazdasági érdekek ellentétesek voltak az emberi jogi érdekekkel, különösen kesztyűs kézzel bántak.39 A szociáldemokrata–zöld koalíciót felváltó Merkel-kormány sem tért el lényegesen a korábbi német emberi jogi politikától, beleértve annak ellentmondásait is. A kancellár azonban az emberi jogok védelmében elődjénél határozottabb kiállást mutat a „nehéz partnerek esetében”. Vlagyimir Putyin orosz elnöknek nyíltan felvetette az oroszországi sajtószabadság és más emberi jogok megsértését, oroszországi látogatásai során találkozott civil szervezetek képviselőivel is. Angela Merkel fogadta a dalai lámát, és Pekingben elítélte az emberi jogok megsértését.40 Felszólította George W. Bush amerikai elnököt, hogy zárassa be a guantánamói fogolytábort, mivel az ott folyó tevékenység súlyosan sérti az emberi jogokat. A 2013 végén hivatalba lépett harmadik Merkel-kormány szocialista külügyminisztere, az immár második hivatali periódusát betöltő Frank-Walter Steinmeier változtatni kíván elődje, a szabaddemokrata Guido Westerwelle külpolitikáján, ami az emberi jogokat tekintve várhatóan pragmatikusabb megközelítést jelent majd a „nehéz partnerek” viszonylatában. Steinmeiernek a 2014. február 1-jén, a müncheni biztonságpolitikai 96

Külügyi Szemle


konferencián elmondott beszéde a tartózkodás politikájával szakító, az eddigieknél határozottabb német külpolitikát vetít előre,41 ahogyan Joachim Gauck szövetségi elnöké is.42 Elemzők szerint azonban a tartózkodás kultúrája még erősen meghatározza a németek gondolkodását, a közvélemény még nincs felkészülve a fokozott német szerepvállalásra, ami különösen érvényes a katonai beavatkozás formáira. Ezt jelzi, hogy Ursula von der Leyen honvédelmi miniszternek az Afrikában állomásozó német alakulatok bővítéséről szóló egyidejű javaslatait a közvélemény kétharmada elutasította.43 Steinmeier külügyminiszter határozott külpolitikáját ugyanakkor – az Egyesült Államok részéről is – növekvő elismerés övezi, miután februárban – francia és lengyel kollégájával közösen – Ukrajnában kezdeményező szerepet vállalt a szembenálló felek közötti közvetítésben, mindenekelőtt a további vérontás megelőzése érdekében.

Az emberi jogok védelme és a katonai intervenció joga Az emberi jogok védelmének nemzetközi érvényesítése során az alapvető problémát az emberi jogok védelme és az állami szuverenitás közötti viszony jelenti. Azaz, hogy a nemzetközi közösség mikor jogosult egy nép emberi jogait megvédeni, a „Responsibility to Protect” koncepció jegyében a lakosságot megóvni a népirtástól, háborús bűncselekményektől, akár az adott állam akarata ellenére; hogy meddig tartható a be nem avatkozás tilalmával való érvelés, mikor jobb háborút indítani, mint végignézni az emberi jogok megsértését.44 A kérdés paradox: a katonai beavatkozás lehet-e humanitárius?45 A pacifizmus és az emberi jogok iránt elkötelezett zöld párti Joschka Fischer, a későbbi szövetségi külügyminiszter a fő dilemmát 1995-ben abban látta, hogy „… az alapértékeink közötti valós konfliktusban vagyunk, egyfelől lemondunk az erő használatáról…, másfelől az a véres dilemma áll fenn, hogy emberi lények csak erő alkalmazása révén képesek tovább élni…”.46 Bár az alkotmánybíróság 1994. évi döntése lehetővé tette, hogy a Bundeswehrt a NATO területén kívül is alkalmazhassák, annak nemzetközi tevékenységében a nem katonai szerep és a békefenntartás vált uralkodóvá. Ez a feladatkör csak fokozatosan – a szövetségesek és a nemzetközi helyzet hatására – egészült ki a nemzetközi katonai válságkezelésben való részvétel elemeivel. A német politikában azonban továbbra is erőteljes hajlam mutatkozik a fegyveres konfliktusoktól való távolmaradásra.47 A szociáldemokrata–zöld koalíció emberi jogi politikája számára a legnagyobb kihívást a katonai intervenció kérdése jelentette. A két párt 1998-as koalíciós szerződése kimondta, hogy „a német külpolitika békepolitika”. Külpolitikájukban azt hangoztatták, hogy a nemzetközi kapcsolatok civilizálásáért, erőszakmentességéért akarnak síkra szállni, az eredmények viszont nem feleltek meg a várakozásoknak.48 A kialakult nemzetközi konfliktusok következtében ugyanis a koalíciónak olyan döntési kényszerhelyzetekben kellett mérlegelnie egy katonai beavatkozásban való részvétel várható 2014. tavasz

97


emberáldozatai és a konfliktus elhúzódásának következményei között, amikor is Németország szövetségesi hűsége mellett pacifista elkötelezettsége és hitelessége is kockán forgott.49 A koszovói háború vízválasztónak számított a német politika számára. Amikor az emberi jogok iránt elkötelezett koalíció hozzájárult a korlátozott katonai beavatkozáshoz, döntésében annak humanitárius természetét, a mészárlások megállítását hangsúlyozta. Egyben nem akarta vállalni annak a felelősségét sem, hogy a NATO kényszerítő ereje kudarcot valljon, valamint el kívánta kerülni annak a látszatát is, hogy Németország megbízhatatlan és külön úton jár. Megerősítette ugyanakkor, hogy a katonai erőt Németország továbbra is végső megoldásnak tekinti a humanitárius katasztrófa megelőzése érdekében.50 A koszovói beavatkozásban való részvételt olyan kivételes humanitárius esetként értékelte, amellyel a barbárság Európába történő visszatérését akarta megakadályozni, a döntésével pedig végül hozzájárult ahhoz, hogy a harci cselekmények véget érjenek. A 2001. szeptember 11-i támadásokat követően a német szövetségi parlament decemberben konszenzussal engedélyezte az ország részvételét a terrorizmus ellen indított afganisztáni háborúban. A kormány elhatározta, hogy 3.900 katonát kész a szövetséges erők rendelkezésére bocsátani, Afganisztánba első alkalommal földi harcoló egységeket küldeni. A tálib rezsim fölött aratott győzelem után Berlin koordinálta az újjáépítés érdekében rendezett első Afganisztán-konferenciát, és jelentős részvételt vállalt az afganisztáni nemzetközi békefenntartó misszióban is. Gerhard Schröder kancellár az iraki háborúban való német részvétel lehetőségét azonban már előre elutasította, még arra az esetre vonatkozóan is, ha az ENSZ Biztonsági Tanácsa az intervencióra felhatalmazást adott volna. A döntés hátterében az Egyesült Államok unilaterális politikájának, a „gonosz tengelyével” szemben meghirdetett preventív háború doktrínájának az elutasítása volt, valamint az, hogy a választások előtt álló Németországban egyértelműen pacifista hangulat uralkodott. Németország az ENSZ BT választott tagjaként Franciaországgal, Oroszországgal és Kínával együtt az USA katonai intervenciója ellen foglalt állást: egyrészt azért, mert nem volt meggyőződve arról, hogy a megelőző háború elfogadható-e legitimnek, másrészt tartott a háború regionális következményeitől. A BT-ben adott „nemmel” ugyan több partnerével is szembekerült, ugyanakkor az Egyesült Államok háborús politikájának nyílt elutasítása nagyon is beleillett a „civil hatalom” pacifista koncepciójába.51 A CDU/CSU/FDP-koalíció által vezetett Németország az ENSZ BT nem állandó tagjaként tartózkodott a Líbiáról szóló 1973-as határozat megszavazásakor, amivel megütközést váltott ki szövetségeseinél.52 A németek a döntést azzal indokolták, hogy a légi csapások nem elegendőek ahhoz, hogy Muammar Kaddáfi megadja magát, ezért elkerülhetetlenné válik a szárazföldi csapatok bevetése, ami viszont civil áldozatokkal járna. Németország megvizsgálta a különböző katonai opciókat, és arra a következtetésre jutott, hogy azok nagy kockázatokat hordoznak, mert egyrészt fennáll a veszélye 98

Külügyi Szemle


annak, hogy nagy emberáldozattal járnak, másrészt a konfliktus kiterjedhet a környező régióra is. Westerwelle szövetségi külügyminiszter úgy érvelt, hogy nincs „sebészi beavatkozás”, a katonai műveleteknek mindig vannak civil áldozatai is, ezért humanitárius mérlegelésre van szükség.53 Mivel senki nem lehetett biztos abban, hogy Líbiában a katonai beavatkozás „kis veszteséggel” rövid távon eredményt hoz, Németország csak a szankciók megerősítését támogatta, az intervenciót viszont nem.54 A német pártok konszenzussal elhatárolódtak a szíriai vegyifegyver-támadás következtében felmerült katonai beavatkozásban való német részvétel lehetőségétől, helyette a politikai, a diplomáciai megoldás szükségességét hangoztatták. A katonai akciótól való távolmaradás kérdése a német parlamenti választási kampányban sem játszott fontos szerepet (leszámítva azt az esetet, amikor a kampány finisében kiderült, hogy korábban Németország is szállított Szíriának vegyi fegyver gyártására alkalmas anyagokat).55 Merkel kancellár, más német politikusokkal együtt, azt hangsúlyozta, hogy mielőtt a szövetségesek bármilyen további lépést tennének az Aszad-kormány ellen, meg kell várniuk az ENSZ-ellenőrök jelentését, amelyből kiderül, hogy a szíriai kormánycsapatok alkalmaztak-e mérges gázt. Egyben súlyos következményeket sürgetett arra az esetre, ha az derül ki, hogy Bassár el-Aszad felelős a vegyi fegyvereknek a civil lakosság elleni bevetéséért. A német álláspont az volt, hogy a nemzetközi jog megsértését – a vegyi fegyverek alkalmazását – nem lehet egy másik jogszegéssel, az ENSZ mandátuma nélküli katonai beavatkozással megválaszolni. Merkel kancellár leszögezte: Németország nem fog részt venni egy Szíria elleni katonai bevetésben,56 és ragaszkodott ahhoz, hogy az ENSZ-nek meg kell szerveznie a genfi konferenciát, és gondoskodni kell a felelősök Nemzetközi Büntetőbíróság elé állításáról. A német politikusok azt emelték ki, hogy a megoldásnak elsősorban a további jogsértések megelőzésére kell irányulnia.57 A 2013. december végén hivatalba lépett Steinmeier külügyminiszter a 2014. február 22-i ENSZ BT-határozatot kommentálva kiemelte: az emberi jogok és a nemzetközi humanitárius jog súlyos megsértése elfogadhatatlan a nemzetközi közösség számára, a szíriai polgárháborút katonai eszközökkel nem lehet megnyerni.58

Nézeteltérések Németország és az Egyesült Államok emberi jogi felfogásában Németország és az Amerikai Egyesült Államok emberi jogi politikájában elsősorban a terrorizmus elleni harc értelmezésében és a német emberi jogi politika olyan kiemelt területein érzékelhetők ellentétek, mint a halálbüntetés megszüntetése és a kínzás tilalma. 2001. szeptember 11. után az USA sokak szerint nemcsak a terrorizmusnak „üzent hadat”, de Irak megtámadásával, a guantánamói tábor megépítésével és a genfi egyezmények alkalmazásának megtagadásával a nemzetközi humanitárius jognak is. Az 2014. tavasz

99


iraki válságban tanúsított német magatartás átmeneti konfliktust okozott az Egyesült Államok és Németország között, egyúttal felszínre került a német és az amerikai terrorizmusfelfogás közötti különbség is: a németek jobban hangsúlyozzák a terrorizmus gazdasági és politikai gyökereit, abból indulnak ki, hogy az ellene folyó harcban ügyelni kell a biztonság és a szabadságjogok megőrzése közötti egyensúlyra is. Az alapkérdés az, hogyan lehet a terrorista cselekményeket megtorolni és a továbbiakat megelőzni a jogállamiság és az emberi jogok nemzetközi védelme mellett, hogyan védekezhetnek a demokráciák a terrorizmussal szemben anélkül, hogy feladnák azokat az értékeket, amelyekért kiállnak. A kérdés politikai megközelítése: hogyan lehet egyensúlyt találni a szabadság és a biztonság között? A nemzetközi jogi hozzáállás szerint: az emberi jogoknak van-e egy olyan központi állománya, amelynek a lényegi tartalma nem támadható meg, mert az olyan abszolút jogokat jelent, amelyeket még rendkívüli állapot vagy háború esetén sem szabad megsérteni?59 A német kül- és belügyminiszter egyaránt bírálta a gauntánamói foglyok jogi státuszának rendezetlenségét.60 2004 márciusában pedig a Bundestag állást foglalt a velük kapcsolatos kérdésben, és jóváhagyta az SPD és a „Bündnis 90/Die Grünen” frakciójának indítványát. A meghozott határozat szerint az Egyesült Államoknak, a világ legnagyobb és legerősebb demokráciájának, még a legveszélyesebb terroristák alapvető jogait is tiszteletben kell tartania, ez annál is inkább érvényes, mivel az USA e jogok és elvek szigorú betartását más államoktól is megköveteli. A Bundestag azt ajánlotta a szövetségi kormánynak, hogy szólítsa fel az USA kormányát, hogy tegyen eleget a genfi konvenció előírásaiból származó kötelezettségeinek, illetve hasson oda, hogy a foglyok humanitárius helyzete javuljon, valamint igyekezzen elérni, hogy az Egyesült Államok a fogva tartás során a humanitárius és a minimális emberi jogi normákat betartsa, s követelje meg minden fogoly számára az igazságos és szabad bírósági eljárás jogát.61 Merkel kancellár 2006 januárjában, első hivatalos washingtoni látogatása előtt kijelentette, hogy a guantánamói tábor hosszú távon nem működhet, a terrorizmus elleni harcban elfogott személyekkel másként kell bánni.62 Németország a kínzás abszolút tilalmáért lép fel, és tiltakozik azon nemzetközi gyakorlat ellen is, hogy a titkosszolgálatok kicserélik egymás között a terroristagyanús személyeket, és olyan országba viszik őket, ahol a kihallgatás eszközei között a kínzás is szerepel, például az Egyesült Államokból Egyiptomba, Szíriába, Jordániába vagy Marokkóba.63 1999-ben zavart okozott a német–amerikai kapcsolatokban, hogy a német kormány tiltakozása ellenére Arizonában kivégezték a német származású Karl és Walter LaGrand testvérpárt, és ezzel az amerikai hatóságok megsértették a konzuli jogokat. A német kormány előbb diplomáciai megoldással próbálkozott, Karl LaGrandot mégis kivégezték; ezután a szövetségi kormány keresetet nyújtott be a hágai Nemzetközi Bírósághoz, és elérte Walter LaGrand kivégzésének leállítását. Ezt azonban Arizona 100

Külügyi Szemle


legfelsőbb bírósága és kormányzója nem vette figyelembe. A kivégzés után a szövetségi kormány folytatta a pert, hogy megállapíttassa a bírósággal az USA nemzetközijog-ellenes tettét, és hogy az Egyesült Államokat a nemzetközi jognak megfelelő magatartásra kötelezze. 2001 júniusában a bíróság a testvérek kivégzését a hatályos nemzetközi jog súlyos megsértéseként értékelte, és minden pontban igazat adott a német kormánynak. Angela Merkel – az USA emberi jogi politikájának bírálata ellenére – elődjénél egyértelműbb elkötelezettséget mutat a legnagyobb nyugati szövetséges iránt. A 2013ban kirobbant lehallgatási botrány azonban, amelynek során kiderült, hogy az amerikai titkosszolgálat Merkel kancellár mobiltelefonját is lehallgatta, komoly bizalmi válsághoz vezetett a két ország között.

Emberi jogi politika és érdekek a kétoldalú kapcsolatokban Sokan szembeállítják a reálpolitikát az ideálpolitikával, a kézzelfogható érdekeket az értékekkel. Ebben a felfogásban az emberi jogok értékként jelennek meg, nem nemzetközi jogi kötelezettségként és nem érdekként, a politikának pedig egyfajta egyensúlyt kell tartania az értékek és az érdekek között. A kilencvenes évek elején bekövetkezett politikai-gazdasági változások következtében Németország – a kínai gazdaság látványos felemelkedésének láttán – a Kínával folytatott gazdasági kapcsolatainak gyors fellendítésében volt érdekelt. A szövetségi kormány, ennek alárendelten, retorikájában igyekezett egyensúlyt találni az emberi jogok és a német érdekek képviselete között. A gyakorlatban Helmut Kohl kancellár következetesen a gazdaságfejlesztést támogatta, miközben az emberi jogok védelmezőjének szerepét a külügyminisztérium és a Bundestag igyekezett ellátni. Schröder kancellár hivatalos Kína-politikájában kezdetben még kritikusnak mutatkozott, később azonban, a gazdasági érdekektől vezérelten, szinte baráti kapcsolat alakult ki a két kormányfő között, a kétoldalú kapcsolatokban az ellenőrzést a kancellári hivatal vette magához, a külügyminisztérium és az államfő szerepe háttérbe szorult. Az emberi jogok és a demokratizálás kérdéseit a szövetségi kormány részben az Európai Unió fórumaira „helyezte ki”, részben olyan kétoldalú kezdeményezésekbe, mint a német–kínai jogi párbeszéd. A Schröder-kormány a munkamegosztást úgy „finomította”, hogy az emberi jogok kínai helyzetét a szövetségi elnök és a külügyminiszter bírálta. Schröder kancellár Oroszország-politikájában is látványosan érvényesült az érdekek elsőbbsége: a német kancellár a komplementer kétoldalú gazdasági érdekekre helyezte a hangsúlyt, és szívélyes viszonyt alakított ki orosz partnerével. Merkel kancellár, elődeitől eltérően, már első kínai látogatása után nyíltan bírálta a kínai emberi jogi politikát és a szellemi tulajdonjogok megsértését, pénzügyi következményeket is kilátásba helyezve, ahogyan Oroszország-politikája is jóval távolságtartóbb és hűvösebb, mint elődjéé volt. Mindezek ellenére Merkel is ügyel arra, hogy a kétoldalú kapcsolatokban a gazdaságfejlesztés „ne szoruljon túlságosan háttérbe”.64 2014. tavasz

101


Nemzetközi fejlesztés, fegyverexport A német nemzetközi fejlesztéspolitika támogatja az emberi jogok megsértésének megelőzését, a jogállami struktúrák kialakítását.65 2011 májusában a német Szövetségi Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Minisztérium „Emberi jogok a német fejlesztési politikában” címmel elkészítette első átfogó fejlesztéspolitikai koncepcióját, amely szerint az emberi jogok tiszteletben tartása, védelme és biztosítása az egyik feltétel abból az öt kritériumból álló katalógusból, amely a partnerországok fejlesztésorientáltságának az értékelésére szolgál.66 A német fejlesztési politikában hagyományosan az első generációs emberi jogokat vették számításba, a jelenlegi koncepció értelmében azonban a német kormányzat törekszik arra, hogy a politikai, polgári jogok mellett a második generációs emberi jogokat is kellően figyelembe vegyék. A német fejlesztési politika kiemelt céljai között szerepel az emberi jogok szorosabb összekapcsolása a millenniumi fejlesztési célokkal. A szövetségi kormány a nemzetközi pénzügyi intézmények esetében is elkötelezett amellett, hogy az operatív munkát és az irányelveket jobban összehangolják az emberi jogok védelmével. Támogatja továbbá, hogy a multinacionális vállalatok az OECD-alapelveknek megfelelően, önként betartsák a szociális és környezetvédelmi normákat, valamint hogy mind több vállalat felelősséget vállaljon a munkahelyi normák, az emberi jogok, a környezet védelme és a korrupció leküzdése érdekében. 1999-ben, egy Leopárd típusú vadászpáncélos tesztcélú törökországi szállítása kapcsán, a német kormánykoalíción belül éles vita alakult ki Németország fegyverszállítási politikája és az emberi jogok viszonyáról. Ezt követően, 2000-ben, a nem NATOtagállamok vonatkozásában olyan új politikai irányelvek születtek, amelyek a német fegyverexportot a korábbinál restriktívebb feltételekhez kötötték. E szabályozás szerint a nem NATO-tagállamokba történő fegyverszállítások engedélyezése során különös súllyal esik latba a fogadó állam emberi jogi helyzete. Az irányelvek értelmében a fegyverexportot alapvetően nem engedélyezik, ha „elegendő gyanú” áll fenn ahhoz, hogy az adott fegyverzettel belső nyomásgyakorlás vagy más egyéb tartós, szisztematikus emberijog-sértés céljából visszaélnek. A fegyverlobbi a verseny torzulására panaszkodik, amely abból ered, hogy Németország nemzetközi viszonylatban a legrestriktívebb fegyverszállítási előírásokkal rendelkezik. Az ország a hagyományos fegyverek kivitelét tekintve ezzel együtt is (az USA és Oroszország után) a harmadik helyen áll a világon, 2008–2012 között a hagyományos fegyverek világkereskedelmének 7 százalékát adta.67 A német fegyverzetexport jelentős része a fejlődő országokba – 2012-ben az összes német egyedi kiviteli engedély 55 százaléka „harmadik” (nem EU- és nem NATO-partnernek számító) országokba – irányult, ezek közül a legfontosabb Szaúd-Arábia, Algéria, Dél-Korea, Szingapúr, az Egyesült Arab Emirátusok, Irak, India és Izrael volt. A BICC (Bonn International Center of 102

Külügyi Szemle


Conversion) számításai szerint a szövetségi kormány 2012-ben 5.367 engedélyt adott ki, 82 olyan országba történő szállításhoz, amelynek az EU vonatkozó magatartási kódexe szerint „problematikus” a besorolása, 67 olyan ország kapott fegyverzetet, amelynek emberi jogi helyzete erősen kérdéses (például: Irak, Szaúd-Arábia vagy India).68A német közéletben 2013-ban is élénk vita folyt a Leopárd harckocsik (Szaúd-Arábiába, Katarba, Indonéziába) és a német tengeralattjárók (Pakisztánba, Thaiföldre, Indonéziába, Indiába, Egyiptomba, Izraelbe és Kolumbiába) szállítása körül. A parlamenti ellenzék bírálja a fegyverzetexport-engedélyezésben a kormányzati tájékoztatás hiányosságait, kifogásolja a parlamenti ellenőrzés hiányát, továbbá koherens és transzparens külpolitikát követel.69 A 2013 végén hivatalba lépett új koalíciónak kinyilvánított szándéka, hogy az exportengedélyek kiadásánál a fegyverszállítások célországainak emberi jogi helyzete különös súllyal essen latba.

Bírálatok és ajánlások A német emberi jogi elemzők és civil szervezetek hazájuk emberi jogi politikájával szemben a leggyakrabban a következő bírálatokat és ajánlásokat fogalmazzák meg: • Németország emberi jogi politikájának következetesnek kellene lennie. • Németországot a nemzetközi szervezetekben fokozottan köti az európai minimális konszenzus keresése, és gyakran elbújik az európai pozíciók mögé. Az ország részéről kezdeményezőbb, határozottabb fellépésre van szükség. • Továbbra is fennáll a kettősség az elvi elkötelezettség és a gyakorlat között, különösen a kétoldalú kapcsolatokban: a gyakorlatban az emberi jogi szempontok másodlagosak a gazdasági, biztonságpolitikai és egyéb kérdések mögött. • Az emberi jogokat súlyosan megsértő országok irányába a kettős mérce és a szelektív kondicionalitás érvényesül. Németország ügyel arra, hogy a gazdaságilag vagy biztonságpolitikailag jelentős államokkal (ASEAN, Közel-Kelet, Oroszország) ne rontsa el a kapcsolatait, míg a számára kevésbé jelentős országokkal szemben keményen fellép.70 • Nem indokolt a jogsértő országokkal szembeni túlzott kíméletesség. Illúzió lenne azt hinni, hogy a diktátorok az enyhébb bánásmódtól együttműködőbbek lennének. A német termékek piacra jutását a kritika nem veszélyezteti, azokra a jó minőség miatt a bírált országok is igényt tartanak.71 Másrészt tévedés azt gondolni, hogy az emberi jogok képviselete akadályozza az üzleti kapcsolatokat – épp ellenkezőleg: a jogbiztonság és a jogállamiság a kedvező üzleti klíma fontos előfeltétele. Ezért a német cégeknek is világszerte aktívabb tevékenységet kellene kifejteniük az emberi jogok védelmében.72 • Az állásfoglalások ellenére még nem érvényesül az emberi jogok első és második generációjának egyenrangúsága: az utóbbi nemzetközi támogatása háttérbe szorul, 2014. tavasz

103


•

• •

•

•

mert azok az egyes államok belső lehetőségeit és felelősségét hangsúlyozzák. A harmadik generáció pedig még kevesebb figyelmet kap. A terrorizmus elleni harcban az emberi jogok érvényesítése érdekében a titkosszolgálatok jobb adminisztratív és parlamenti ellenőrzése szükséges; német hivatalnokok ne vegyenek részt olyan országban kihallgatáson, ahol a kínzás gyakorlat, vagy ahol a fogva tartás jogilag nem tisztázott.73 Bár a német nemzetközi fejlesztéspolitika elvei között 1991 óta kiemelt helyen szerepel az emberi jogok tiszteletben tartása az adott országban, a kondicionalitási kritériumokat a szövetségi kormány ezen a téren is szelektíven alkalmazza. Az ENSZ szervezeteiben 2003-ban konszenzus született arról, hogy a nemzetközi fejlesztéspolitika alakításában az emberi jogi megközelítés a legcélravezetőbb. Ezzel szemben a német fejlesztéspolitika még mindig öt szemponttal számol, ezekből csak az egyik az emberi jogok védelme és helyzete. A nemzetközi fejlesztéspolitikában nagyobb átláthatóságra van szükség a partnerországok kiválasztásában és az együttműködés alakításában. Fontos az együttműködés hatékonyságának mérése és a partnerországoktól az elszámoltathatóság megkövetelése.74 A német fegyverexport-engedélyezési gyakorlat az emberi jogi politika szempontjából nem koherens, és a Bundestagnak nincs fölötte ellenőrzése. E téren nagyobb koherenciára, transzparenciára és jogszabályváltozásra van szükség.

Összefoglalás Németország számára az emberi jogok védelme morális felelősség és alaptörvénybe foglalt jogi kötelesség, amely a német nemzeti identitásból vezethető le. Az emberi jogok egyetemes védelme – a kormányzás politikai színezetétől függetlenül – a német külpolitika egyik központi célja és feladata. Berlin a multilateralizmus feltétlen híveként a nemzetközi normaalkotás és a végrehajtás aktív résztvevője. A német felfogás szerint az emberi jogok védelme nemcsak érték, de érdek is, mert a nemzetközi béke és biztonság erősítésének, valamint az emberhez méltó életkörülmények és a fenntartható fejlődés biztosításának egyik eszköze. Németország külpolitikáját és emberi jogi politikáját nemcsak történelmi múltja, hanem gazdasági teljesítőképessége és politikai súlya miatt is kiemelt figyelem övezi. Az ország a nemzeti és az európai érdekeit szem előtt tartva, valamint növekvő nemzetközi felelőssége tudatában, az eddigieknél határozottabb külpolitikát kíván folytatni, ami az emberi jogok védelmének területén is markánsabb, a kétoldalú kapcsolatokban pedig pragmatikusabb német fellépést vetít előre.

104

Külügyi Szemle


Jegyzetek 1 Walter Scheel, az NSZK egykori külügyminisztere 1973-ban, az ország ENSZ-be történt felvételének alkalmából elmondott beszédében elhangzott – Prótagorasz homo mensura tételére emlékeztető – kijelentése: „Sie werden die Bundesrepublik Deutschland immer dort finden, wo es um die internationale Zusammenarbeit geht, um die Bewahrung des Friedens und um die Rechte des Menschen. Wenn wir etwas aus eigener bitterer Erfahrung gelernt haben, so ist es dies: Der Mensch ist das Maß aller Dinge.“ Lásd: „Deutschlands UNO-Geschichte”. DW, http://www.dw.de/deutschlands-unogeschichte/a-973057. Letöltés ideje: 2013. május 15. 2 David Forsythe vezetésével 2000-ben egy tíz nemzetállam nemzetközi emberi jogi politikáját összehasonlító kutatási projektet hajtottak végre. Lásd: Jack Donnelly: „An Overview”. In: Human Rights and Comparative Foreign Policy (szerk. David P. Forsythe). Tokió: United Nations University Press, 2000. 310–334. o. 3 Marika Lerch: „Zur Entwicklung der auswärtigen Menschenrechtspolitik der Europäischen Union: Konstruktion einer international(istisch)en Identität? Tagungspapiere der Ersten Arbeitstagung der Ad-hoc-Gruppe im Rahmen des DVPW-Kongresses in Halle am 5. Oktober 2000”. igapha, https://www.dvpw.de/fileadmin/user_upload/ak_sib/Tagungspapiere/Lerch2000.pdf. Letöltés ideje: 2013. május 15. 4 Johannes Varwick: „Unzuverlässiger Bündnispartner. Ist Deutschland außenpolitisch isoliert?”. IP-Die Zeitschrift. https://zeitschrift-ip.dgap.org/de/aussenpolitiknet/themen/ unzuverl%C3%A4ssiger-b%C3%BCndnispartner, 2011. augusztus 22. 5 Kiss J. László: „A nemzetállam nélküli integrációtól az integrált nemzetállamig. A német Európapolitika történelmi gyökerei és mai dilemmái”. In: A huszonötök Európái (szerk. Kiss J. László). Budapest: Osiris, 2005. 6 Az alapjogokról szóló törvény már 1848 decemberében hatályba lépett, mielőtt annak tartalmát a törvényhozók a – végül hatályba nem lépett – paulskircheni alkotmány szövegébe átemelték. Lásd: Jürgen Schwarz: „Die Idee der Menschenrechte und die Nachkriegspolitik in Deutschland”. In: Die Universalität der Menschenrechte. Argumente und Materialien zum Zeitgeschehen, No. 44. (2005). 7 Lásd: „Grundgesetz für die Bundesrepublik Deutschland”. Juris, http://www.gesetze-iminternet.de/bundesrecht/gg/gesamt.pdf, 2012. július 11. 8 Karlies Abmeier, Michael Borchard és Angelika Klein: Menschenwürde und Menschenrechte im Zeitalter der Globalisierung, 2009. február 13. 9 Eberhard Sandschneider: „Raus aus der Moralecke! Die deutsche Außenpolitik sollte der Welt nicht ihre Werte diktieren”. Die Zeit, No. 10. (2013). http://www.zeit.de/2013/10/AussenpolitikDiskussion-Moral, 2013. február 28. 10 Gerhart Baum: „Von wegen »Moralecke«. Eine Außenpolitik, die sich um Menschenrechte nicht schert, ist würdelos. Eine Antwort auf Eberhard Sandschneider”. Die Zeit. No. 12. (2013). http:// www.zeit.de/2013/12/Aussenpolitik-Menschenrechte, 2013. március 14. 11 Tanja Börzel – Thomas Risse: „One Size Fits It all! EU Policies for the Promotion of Human Rights, Democracy and the Rule of Law”. Draft prepared for the Workshop on Democracy Promotion at Stanford University, 2004. CDDRL, http://webcache.googleusercontent.com/ search?q=cache:http://cddrl.stanford.edu/publications/one_size_fits_all_eu_policies_for_ the_promotion_of_human_rights_democracy_and_the_rule_of_law. Letöltés ideje: 2013. március 21. 12 „Interview mit Volker Beck, Erster Parlamentarischer Geschäftsführer, Sprecher für Menschenrechtspolitik der Bundestagsfraktion Bündnis 90/Die Grünen”. Heinrich-Böll-Stiftung, http://www.boell.de/demokratie/demokratie-volker-beck-menschenrechte-8769.html. Letöltés ideje: 2013. március 21. 13 Anna Würth: „Dialog mit dem Islam als Konfliktprävention? Zu Menschenrechts-

politik gegenüber islamisch geprägten Staaten”. Deutsches Institut für Menschenrechte,

2014. tavasz

105

Tóth Terézia Erika http://www.institut-fuer-menschenrechte.de/uploads/tx_commerce/studie_dialog_mit_

dem_islam_als_konfliktpraevention.pdf. Letöltés ideje: 2013. március 12. 14 A washingtoni Georgetown Egyetem és a Gallup Intézet harmincöt – főként iszlám – országban élő, ötvenezer muzulmán megkérdezésével végzett közös felmérésének 2008-ban közzétett egyik eredménye szerint a muzulmánok többsége a nyugati államokban elsősorban a technológiát, a nyugati értékrendet, a demokráciát és az emberi jogokat értékeli. Lásd: Wolfgang Bergsdorf: „Zur Universalität der Menschenrechte. Kampf der Kulturen?”. Die Politische Meinung, No. 464.·(2008).; John L. Esposito – Dalia Mogahed: Who Speaks for Islam? What a Billion Muslims Really Think. Omaha, NA: Gallup Press, 2008. 15 Weißbuch 2006 zur Sicherheitspolitik Deutschlands und zur Zukunft der Bundeswehr. Berlin: Bundesministerium der Verteidigung, 2006. 16 A szövetségi kormány 10. emberi jogi jelentése: „10. Bericht der Bundesregierung über ihre Menschenrechtspolitik. Berichtszeitraum 1. März 2010 bis 29. Februar 2012”. Auswärtiges Amt, http://www.auswaertiges-amt.de/cae/servlet/contentblob/640264/publicationFile/178283/ MRB_10.pdf. Letöltés ideje: 2013. február 12. 17 Wolfgang S. Heinz: Menschenrechte in der deutschen Außen- und Entwicklungspolitik. Frankfurt am Main: Evangelischer Pressedienst, 2002. 18 2010–2013 között Markus Löning töltötte be ezt a tisztséget, 2014 januárjától pedig Christoph Strässer (SPD). 19 Az Emberi Jogi Munkacsoport saját pénzügyi eszközökkel is rendelkezik, amelyeket főleg felvilágosításra, információra, tanácsadásra és képzésre használnak fel, túlnyomó részben Afrikában, Ázsiában, Közép- és Dél-Amerikában, Kelet-Európában. Például: fogyatékkal élők támogatására Dél-Afrikában, a homoszexuálisok jogainak érvényre juttatására Szerbiában, a kínzás elleni harcra Azerbajdzsánban, Ukrajnában a nők elleni családon belüli erőszak megakadályozására, a gyermekekkel való visszaélés elleni védelemre Paraguayban, emberi jogi képzésre Belaruszban, az emberi jogi aktivisták védelmére Csecsenföldön, stb. Lásd a szövetségi külügyminisztérium honlapján: Auswärtiges Amt, http://www.auswaertiges-amt. de/cae/servlet/contentblob/596898/pu blicationFile/158687/Menschenrechtspolitik_AA_ Broschuere.pdf. Letöltés ideje: 2013. november 12. 20 Lásd: „10. Bericht der Bundesregierung…”. 21 A Kohl–Kinkel-kormány idején a bizottság tagja volt Gerhart R. Baum (FDP) korábbi szövetségi belügyminiszter is. 22 2012-re az ENSZ tagállamainak kétharmadában, 140 országban már eltörölték vagy hatályon kívül helyezték a halálbüntetést. Az Amnesty International jelentése szerint viszont a világ 58 államában volt még hatályban. Amnesty International, http://www.amnesty.org/en/death-penalty. Letöltés ideje: 2014. február 13. 23 2010-ben 5 millió, 2011-ben 3,4 millió, 2012-ben 5 millió euróval. Lásd: „10. Bericht der Bundesregierung…”. 24 2009-ben Németország ismét Klaus Hüfnert jelölte az UNESCO-nak az oktatásban megvalósuló diszkrimináció elleni konvenciója vizsgálóbizottságába. 25 2012-ben az önkéntes német hozzájárulás 6,5 millió eurót tett ki. Lásd: „10. Bericht der Bundesregierung…”. 26 Az ET emberi jogi projektjeinek támogatására Németország 2010/2011-ben 1,4 millió euró önkéntes felajánlást tett, az emberi jogi alapba 2010-ben és 2011-ben is 600.000 euró hozzájárulást fizetett. Az emberi jogi biztos munkáját 2010/2011-ben önkéntes alapon 450.000 euróval támogatta. Lásd: Uo. 27 2011-ben az EBESZ-költségvetés 11,96 százalékát vállalta, a kötelező hozzájárulása 15,9 millió euró volt. Lásd: Uo. 28 2010/2011-ben ODIHR misszióiba a nemzeti kvóta 10 százalékos maximumát kihasználva küldött választási megfigyelőket. Lásd: Uo. 29 A költségvetés 12 százalékát vállalja.

106

Külügyi Szemle

Az emberi jogok nemzetközi védelme 30 Dr. Wolfgang Schomburg német jogász hét éven át, 2008-ig az ICTY bírója volt, 2008 novemberében utóda Christoph Flügge lett. 31 A libanoni törvényszék munkájához Németország 2010-ben 750.000 euró, 2011-ben 1,5 millió euró önkéntes támogatást, a kambodzsai törvényszék munkájához 2005–2011 között több mint 14 millió eurót és egy ügyész tanácsadót, a Sierra Leone-i bíróságnak 2009–2011 között 2,5 millió eurót biztosított. Lásd: „10. Bericht der Bundesregierung…”. 32 Németország évi kb. 8,3 millió euró önkéntes hozzájárulással támogatja a FAO tevékenységét. Lásd: Uo. 33 Spanyolországgal együtt kezdeményezte, hogy ez utóbbi két jog elismerést nyerjen az emberi jogok között. Ez 2010 szeptemberében az Emberi Jogi Tanács megerősítésével valósult meg. 34 A fakultatív jegyzőkönyv tartalmazza annak lehetőségét, hogy azon természetes személyek, akiknek az emberi jogait az ENSZ szociális paktumának szerződéses tagjai közül sérti meg valaki, adott feltételek között érvényesíttessék jogaikat. A jegyzőkönyv német aláírása és ratifikációja eddig nem történt meg, az érvelés szerint ugyanis „tekintettel kell lenni arra, hogy a fakultatív jegyzőkönyvben rögzített kommunikációs eljárás a gazdasági, szociális és kulturális jogok területén számos, államon belüli kérdést érint, amelyeket előbb tisztázni kell”. Lásd: „10. Bericht der Bundesregierung…”. 35 Németország az ENSZ „UN Woman” egységét 2011-ben több mint 1,7 millió euróval támogatta. Lásd: Uo. 36 A konvencióhoz fűzött német nyilatkozatok és fenntartások visszavonására azonban – a német tartományi belügyminiszterek ellenállása miatt – csak 2010. július 15-i hatállyal került sor. A fenntartások értelmében például a kisebb büntetőügyeknél korlátozták a gyerekeknek a kirendelt védőügyvédre való jogát, és a konvencióval szemben elsőbbséget élveztek a német idegenrendészeti jogszabályok, ami azt jelentette, hogy a gyermekek és a fiatalkorú menekültek részben kivonhatók voltak a konvenció védelme alól, és kitoloncolhatták őket. 2010. július 15-től minden német hatóság és bíróság kötelessége a gyermek javának elsőbbségét érvényre juttatni, és döntési gyakorlatukban a konvencióhoz kell igazodniuk. 37 Florian Pfeil: „Bleibt alles anders? Kontinuität und Wandel rot-grüner Menschenrechtspolitik”. Occasional Paper, Arbeitsgemeinschaft Menschenrechte, Universität Trier, No. 8. (2003). 38 A szövetségi kormány úgy vélte, a második generációs emberi jogok jogi úton nem érvényesíthetők. A kérdés szakértői tisztázását javasolta. 2002-ben viszont a német delegáció az Emberi Jogi Bizottság 58. ülésén már a gazdasági, szociális és kulturális jogok chartájához készítendő kiegészítő jegyzőkönyvet kidolgozó munkacsoport létrehozása mellett szavazott. 39 Hans van Mierlo holland külügyminiszter, akkori EU-tanácsi elnök azzal vádolta az EU emberi jogi viszonyulását, hogy ezen a téren kettős mércét alkalmaz a nagy és a kis államokkal szemben, ami aláássa a hitelességét. Lásd: Berliner Zeitung, 1997. április 8.; FAZ, 1997. április 9. 40 Érdekes észrevétel, hogy Merkel kancellár emberi jogi fellépése a politikus pozitív imázsát is erősíti, mert korrigálja a hűvös, technokrata hatalmi politikus külső megjelenését, helyette egy meggyőződéses asszony képét mutatja, aki maga is átélte a diktatúrát. Lásd: Thomas Gutschker: „Im Namen der Menschenrechte. Wie Angela Merkel die deutsche Außenpolitik umgepolt hat”. Die Politische Meinung, No. 436. (2006). 41 „Rede von Außenminister Frank-Walter Steinmeier anlässlich der 50. Münchner Sicherheitskonferenz”. Auswärtiges Amt, http://www.auswaertiges-amt.de/DE/Infoservice/ Presse/Reden/2014/140201-BM_M%C3%BCSiKo.html, 2014. február 1. 42 „Eröffnung der 50. Münchner Sicherheitskonferenz. »Deutschlands Rolle in der Welt: Anmerkungen zu Verantwortung, Normen und Bündnissen«”. Der Bundespräsident, http://www. bundespraesident.de/SharedDocs/Reden/DE/Joachim-Gauck/Reden/2014/01/140131Muenchner-Sicherheitskonferenz.html, 2014. január 31. 43 „Behutsam aus dem Alltagspazifismus”. Frankfurter Allgemeine Zeitung, http://www.faz. net/aktuell/politik/inland/muenchner-sicherheitskonferenz-behutsam-aus-demalltagspazifismus-12778412.html, 2014. január 31.

2014. tavasz

107

Tóth Terézia Erika 44 Günter Nooke: „Neue Akzente in der Menschenrechtspolitik”. Die Politische Meinung, No. 453. (2007). 45 A humanitárius beavatkozás olyan katonai cselekvés, amelynek célja az emberi jogok érvényesítése, és egy olyan szuverén állam ellen irányul, amelynek a beleegyezése nélkül hajtják végre azt. Lásd: Walden Bello: „Humanitäre Interventionen: Die Entwicklung einer gefährlichen Doktrin”. AG Friedensforschung, http://www.ag-friedensforschung.de/themen/Interventionen/ippnwbello.html, 2006. január 14. 46 Joschka Fischer beszéde a Bundestag előtt, 1995. december 6-án. Das Parlament, 1995. december 15. 47 Kiss J. László: „A »tartózkodás kultúrája« és a szíriai válság során tanúsított német magatartás”. MKI-tanulmányok, No. 29. (2013). http://www.hiia.hu/pub/displ.asp?id=JVWQLP, 2013. november 27. 48 Hanns W. Maull: „Deutschland auf Abwegen?”. In: Deutschland im Abseits. Rot–grüne Außenpolitik 1998–2003 (Hanns W. Maull, Sebastian Harnisch és Constantin Grund). Baden-Baden: Nomos Verlag, 2003. 7–18. o. 49 A katonai intervencióhoz a jogi alapot az adta, hogy hosszas belpolitikai vitát követően a Német Szövetségi Alkotmánybíróság az 1994. július 12-i ítéletével az alkotmánnyal összeegyeztethetőnek nyilvánította a Bundeswehr azon külföldi bevetésekben való részvételét, amelyek „a kölcsönös kollektív biztonság rendszere” keretében és szabályai szerint valósulnak meg – a bíróság ezzel a Bundeswehr kollektív önvédelmi alkalmazási területét kiterjesztette a NATO területén kívülre. A változás azonban nem érintette a Bundeswehr önvédelmi hadsereg jellegét. 50 Peter Rudolf: „The Myth of the »German Way«: German Foreign Policy and Transatlantic Relations”. Survival, Vol. 47. No. 1. (2005). 133–152. 51 Az USA háborús politikájával szembeni fellépés szándéka és Németország morális emancipációja is felismerhető volt Schröder kancellár 2002. szeptember 13-i, Bundestag előtt tartott beszédében. Ebben a kancellár az USA iraki intervencióját elutasítva leszögezte, hogy „a német nemzet egzisztenciális kérdéseiről Berlinben döntenek és sehol másutt”. Lásd: „Deutscher Bundestag Stenographischer Bericht 253. Sitzung”. Deutscher Bundestag, http://dipbt.bundestag.de/dip21/ btp/14/14253.pdf, 2002. szeptember 13. 52 Joschka Fischer volt külügyminiszter bírálta a döntést, Németország önelszigeteléséről beszélt, mondván, az ország saját szövetségi rendszerén belül egyedül maradt, és kérdésessé tette az ENSZ BT-tagságra vonatkozó igényeinek teljesülését is. 53 „Regierungserklärung von Bundesaußenminister Guido Westerwelle zu den aktuellen Entwicklungen in Libyen (Mitschrift)”. Bundesregierung, http://www.bundesregierung.de/ Content/DE/Regierungserklaerung/2011/2011-03-18-westerwelle-libyen.html, 2011. március 18. 54 Wolfgang S. Heinz – Peter Litschke: „Der UN-Sicherheitsrat und der Schutz der Menschenrechte. Chancen, Blockaden und Zielkonflikte”. Deutsches Institut für Menschenrechte, No. 13. (2012). 55 A német választási kampány végén egy interpellációra adott válaszból kiderült, hogy Németország 2002–2006 között vegyi fegyverek gyártására alkalmas anyagokat szállított Szíriába. Gregor Gysi, a Die Linke párt frakcióvezetője úgy nyilatkozott, hogy Németország is bűnösnek tekinthető a több mint 1400 szíriai gyermek haláláért. „Deutschland lieferte Syrien chemiewaffentaugliche Substanzen”. Frankfurter Allgemeine Zeitung, http://www.onleihe.de/static/content/faz/20130919/F130919/ vF130919.pdf, 2013. szeptember 19. 56 „Merkel: China und Russland schwächen UN massiv”. Focus online, http://www.focus.de/ politik/ausland/krise-in-der-arabischen-welt/syrien/tid-33274/argumente-plausibelberlin-gibt-usa-rueckendeckung-fuer-militaerschlag-gegen-syrien_aid_1086928. html, 2013. augusztus 31. 57 „Deutsche Debatte über Syrien”. DW, http://www.dw.de/deutsche-debatte-%C3%BCbersyrien/a-17086739. Letöltés ideje: 2014. február 12.

108

Külügyi Szemle

Az emberi jogok nemzetközi védelme 58 „Außenminister Steinmeier: Resolution des Sicherheitsrats zur humanitären Lage in Syrien überfällig”. Auswärtiges Amt, http://www.auswaertiges-amt.de/DE/Infoservice/Presse/ Meldungen/2014/140222_AM_zu_Resolution_Sicherheitsrat_humanit%C3%A4re_ Lage_%C3%BCberf%C3%A4llig.html, 2014. február 22. 59 Wolfgang S. Heinz: „Internationale Terrorismusbekämpfung und Einhaltung der Menschenrechte”. In: Friedensbedrohung Terrorismus: Ursachen, Folgen und Gegenstrategien (szerk: Ulrike Kronfeld – Goharani). Münster: LIT Verlag, 2005. 135–155. o. 60 A Guantánamón 2002-től vád- és bírósági eljárás nélkül fogva tartott több száz „ellenséges harcos” pontos számát és nevét az USA nem közölte, a nyilvánosság nem tudhatta, kiket tartanak fogva és miért. A Bush-kormány úgy vélte, hogy az amerikai igazságszolgáltatás bevonása nélkül is fogva tarthatja a foglyokat, nem ismerte el a talibán vagy az al-Káida tagjait hadifoglyoknak, de közölte, hogy a letartóztatottakat lehetőleg a genfi konvenció szerint kezeli, amint a katonai szükségszerűség megengedi. 2005-ben híradások jelentek meg kínzásokról, visszaélésekről. Amerikai szenátorok, képviselők is követelték a tábor bezárását. 61 „Drucksache, 15/2756”. Deutscher Bundestag, http://dipbt.bundestag.de/doc/btd/15/027/1502756. pdf, 2004. március 24.; „Plenarprotokoll 15/100, Deutscher Bundestag, Stenografischer Bericht 100. Sitzung”. Deutscher Bundestag, http://dip21.bundestag.de/doc/btp/15/15100.pdf, 2004. március 25. 62 Eric Gujer: „Gut, dass wir uns darüber gestritten haben. Wenn es um Menschenrechte geht, reicht Naming and Shaming nicht aus”. Internationale Politik, No. 2. (2008). 63 2004-ben a CIA elrabolta Münchenből Khaled el-Masri német állampolgárt, egy afganisztáni börtönbe vitte, ott kínozta, majd 4 hónap múlva Albániában szabadon engedték. A müncheni ügyészség jogsegélyért fordult az USA-hoz, a szövetségi belügyminiszter magyarázatot kért az Egyesült Államok kormányától. 64 Jörn-Carsten Gottwald – Benedikt Seemann: „Deutschlands neue Chinapolitik. Kleine, feine Unterschiede”. Die Politische Meinung, No. 442. (2006). 65 Németország a jogállami párbeszédhez, az igazságügyi reformhoz a Dél-Kaukázusban 2009–2014 között 13,5 millió, Ruandában 2007–2012 között 9 millió, Peruban 2002–2013 között 4 millió euró támogatást biztosított, illetve biztosít. 2008 óta támogatja az Afrikai Emberi Jogi Bíróságot: 2010– 2013 között 3 millió euróval segítette annak munkáját; valamint Kambodzsában és Ugandában is támogatja az emberijog-sértések feldolgozását. Lásd: „10. Bericht der Bundesregierung…”. 66 További kritériumok: szegénységorientált politika, demokrácia és jogállam, az állami intézmények teljesítőképessége és transzparenciája, az ország együttműködő magatartása az államok közösségével, ezenkívül a válságpotenciál és a partnerkormány fejlesztésorientáltsága (reformkészsége). Lásd: Uo. 67 A német fegyverexport 2003–2007 között a világ konvencionális fegyverkereskedelmének 10 százalékát, 2008–2012 között 7 százalékát tette ki. A német fegyverexport volumene a két időszak között 8 százalékkal csökkent, ami azzal függ össze, hogy időközben befejeződött több nagy értékű, a 2000-es években kötött tengerészeti és földi eszközökről szóló megállapodás végrehajtása. Forrás: „SIPRI Fact Sheet, March 2013”. SIPRI, http://books.sipri.org/product_info?c_product_id=455. Letöltés ideje: 2014. február 12. 68 Rüstungsexportbericht 2013 der GKKE, Vorgelegt von der GKKE-Fachgruppe Rüstungsexporte. Berlin: Gemeinsame Konferenz Kirche und Entwicklung – Bonn International Center for Conversion, 2013. december 5. Elektronikus változat: Gemeinsame Konferenz Kirche und Entwicklung, http://www3. gkke.org/fileadmin/files/downloads-allgemein/REB-2013-fuer-Bundespressekonferenz. pdf. 69 A fegyverzetexport-engedélyezésről szóló törvény vonatkozó előírásai a végrehajtó hatalom hatáskörébe utalják az engedélyezést, de lehetőséget adnak a szövetségi kormánynak arra, hogy a jogot egy minisztériumra (a szövetségi gazdasági minisztériumra) ruházza át, ami az azt bírálók szerint ellentmond az engedélyezési folyamat átfogó jellegének, és tovább nehezíti az átláthatóságot. 70 Heinz: Menschenrechte in der deutschen…”.

2014. tavasz

109

Tóth Terézia Erika 71 Jörg Lau: „Das bißchen Unterdrückung. Genscher, Mißfelder und der regierungsnahe Thinktank DGAP – Deutschlands Außenpolitiker arrangieren sich mit Diktatoren und Halbdemokraten”. Die Zeit, No. 9. (2013). Elektronikus változat: http://www.zeit.de/2013/09/Aussenpolitik-WerteDiktatoren, 2013. február 21. 72 Marianne Heuwagen: „Was lange währt, wird noch nicht gut. Warum das Jubiläum der Menschenrechte kein Grund zum Feiern is”. Internationale Politik, (2008. december). 73 Wolfgang S. Heinz: Terrorismusbekämpfung und Menschenrechtsschutz in Europa, Exemplarische Fragestellungen 2005/2006. Berlin: Deutsches Institut für Menschenrechte, 2007. 74 Andrea Kämpf – Anna Würth: „Mehr Menschenrechte in die Entwicklungspolitik!” Deutsches Institut für Menschenrechte, Policy Paper, No. 15. (2010).

Résumé The International Protection of Human Rights in Germany’s Foreign Policy For the Germans, the international protection of human rights is a moral responsibility ensuing from the national past, from the national identity, and it is also a duty fixed by the constitution. After World War II, the West German foreign policy was fundamentally determined by the sense of guilt and the consequent self-limitation. Germany defined itself as a civil power: instead of the military option, it committed itself to a peaceful and multilateral resolution of conflicts, and chose the means of the “check diplomacy”. Germany also plays an active role in the international protection of human rights. The German human rights approach places human dignity at its centre and it proclaims the universality of human rights. The German foreign policy maintains that international intervention is needed in case of systematic and serious human rights violations, but it considers the military option as the last resort. In human rights issues, Germany undertakes even confrontation with the United States. The German human rights policy is criticised for inconsistency, using double standards in its bilateral relations and placing national interests before values. The grand coalition, which came into office in late 2013, promises that German international engagement will increase, which anticipates a stronger German foreign policy also in the field of the protection of human rights, as well as more pragmatic one in relation to “difficult partners”.

110

Külügyi Szemle

Az emberi jogok nemzetközi védelme Németország külpolitikájában

Recommend Documents