Az emberi erıforrás mérése települési szinten Békés megyében

PhD-értekezés tézisei Földtudományok Doktori Iskola

Az emberi erıforrás mérése települési szinten Békés megyében

MALATYINSZKI SZILÁRD

Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Kar

Pécs 2009.

A doktori program címe: vezetıje:

Földtudományok Doktori Program

Prof. Dr. TÓTH JÓZSEF D.Sc. egyetemi tanár, a földrajztudomány doktora, PTE TTK Földrajzi Intézet, Társadalomföldrajzi és Urbanisztikai Tanszék

A doktori témacsoport címe: Terület- és településföldrajz vezetıje:

Prof. Dr. TÓTH JÓZSEF D.Sc. egyetemi tanár, a földrajztudomány doktora, PTE TTK Földrajzi Intézet, Társadalomföldrajzi és Urbanisztikai Tanszék

A disszertáció tudományága: Társadalomföldrajz témavezetıje:

Prof. Dr. TÓTH JÓZSEF D.Sc. egyetemi tanár, a földrajztudomány doktora, PTE TTK Földrajzi Intézet, Társadalomföldrajzi és Urbanisztikai Tanszék

1

Tudományos elızmények és célkitőzések Témaválasztás Az emberi erıforrás vizsgálata szinte ısidıkig nyúlik vissza, tudományos vizsgálata azonban mindössze néhány száz éves. A hadseregek felépítéséhez már érteni kellett az „emberi erıforrás” szerkezetéhez, a motivációhoz, a célok kitőzéséhez. Napjainkban az élet számos területén van szükség e terület kutatásaira, mert természeti erıforrásaink egyre csökkennek és az emberi tıke jelentısége felértékelıdik. Dolgozatomban törekszem bemutatni azt, hogy települési szinten milyen hatással van az emberi erıforrás a társadalomra, annak mőködésére, folyamataira. Kutatásom alapjául Békés megyét választottam elsısorban kutatási elıéletem, korábbi publikációim alapján. Békés megye azon kevés megyék egyike, ahol viszonylag több halmozottan hátrányos helyzető kistérség van, ezért indokolt ezen hátrányok feltárása, az emberi erıforrások mélyebb vizsgálata. A megye – a Viharsarok – hátránya köztudottan történelmi múltból fakad. A hátrányt tudomásul kell venni, de a jövıben mindent el kell követni, hogy megszőnjön. Fontos cél lehet a területi kiegyenlítést célzó politika, a fejlettebb megyéktıl való mentális és gazdasági „távolság” megszüntetése, vagy ha ez nem lehetséges, akkor a lemaradás csökkentése. Az Európai Unió egyik célkitőzése a területi kiegyenlítés, melyre költségvetésének közel 40 %-át fordítja. Az összegek hatékony felhasználásához objektív, pontos kutatások kellenek. Össztársadalmi érdek, hogy az emberi erıforrásban rejlı kihasználatlan potenciálokat ne hagyjuk parlagon heverni, minden lehetséges módszerrel meg kell akadályoznunk az elöregedés, a szegregáció, az elvándorlás… stb. növekedését, ehhez azonban fel kell tárni az okokat. Békés megye határos a romániai Arad és Bihar megyékkel, így természetes vonzáskörzettel bír mind munkaerıben, gazdaságban, fogyasztói bázisban, stb. A dinamikus fejlıdés már elindult, sok területen fejlettebbek Románia határ menti térségei, mint a Dél-Alföld. Ha a fejlettebb nyugati területeink több szempontból magasabb életminıségét el szeretnénk érni, akkor ehhez szintén kutatások szükségesek. Békés megye választása azért is fontos volt számomra, mert nem engedhetı meg, hogy a közel négyszázezer ember mindig le- és elmaradott legyen. Mindenkinek joga van a fejlett technikához, jó közlekedéshez, kedvezı infrastrukturális ellátottsághoz, egészségügyi rendszerhez. A kutatás elızményei A humán erıforrások mérése nem újkelető, a kifejezés (Human Resource – HR) megjelenésétıl fogva összekapcsolódott a közgazdaságtannal. Korábban a célja elsısorban az amerikai és nyugat-európai szakirodalomban – a vezetık, a menedzseri réteg kiválasztásában, az emberi tulajdonságok értékelésében keresendı (BEAUMONT, P. B. 1991, 1992, BEER, M. 1984, BLYTON, P. 1985, 1992). Az elsı olyan írások, melyben már emberi tıkeként értékelik az embert, a posztfordista társadalmakban jelennek meg. Magyarországon a kilencvenes években jelennek meg azok a vállalatok melyek már széles körben alkalmazzák e technikákat (TRÓCSÁNYI A. 1999). A közgazdasági megközelítéső szakirodalom megjelenik már Magyarországon is a nyolcvanas évek végén (FARKAS F. – ELBERT, F. N. 1992, LÁSZLÓ GY. 1995). Az elsı mutató, mellyel a fejlettséget kívánták mérni a GDP volt. A GDP-vel

2

összehasonlíthatósága miatt nagyon sok ország meg tudja állapítani fejlettségét, a többi országhoz való viszonyát. Egyes vélekedések szerint a gazdaság fejlettségének megállapítására is alkalmatlan, mivel csak a pénzáramlást mutatja, azt nem, hogy ezeket az összegeket mire fordították (STOCKHAMMER, E. – HOCHREITER, H. – OBERMAYR, B. – STEINER, K. 1997). A mi szempontunkból ennél is fontosabb, hogy nem képes megmutatni a rendelkezésre álló emberi erıforrások mértékét, fejlıdésének tendenciáját. A GDP értékében nem jelenik meg a társadalmi, emberi nézıpont (GÖRBE A. - NEMCSICSNÉ ZSÓKA Á. 2006). Egyre inkább az a nézıpont kezdett kialakulni, hogy a gazdaság mérésére alkalmas jelzıszámok nem képesek a társadalmi igények összességét feltárni. Felismerték, hogy szükség van olyan társadalmi jelzıszámok és indexek kidolgozására, melyek lehetıséget nyújtanak az egyes országok, térségek életminıségeinek és a fejlıdési tendenciák összehasonlítására, megítélésére (DALY, H. – COBB, J, 1989, FERRANS, C. E. 2006). Több kutató kifejlesztett olyan mérıszámokat, melyek magukba foglaltak társadalmi nézıpontokat, de még mindig erısen korreláltak a GDP-vel és így alkalmatlanok voltak a tényleges társadalmi folyamatok bemutatására (NORDHAUS, W. – TOBIN J. 1972, COBB, C. – HALSTEAD, T. – ROWE, J. 1995, 1997). Az életminıség indexe mutatót 1985-ben (Quality Of Life Index, QLI) fejlesztették ki. A QLI méri az élet fıbb területeinek elégedettségét és ennek fontosságát is. Az emberi erıforrás területi megközelítése kapcsán sok külföldi szerzı egy-egy vállalat vagy állam egyedi, tipikus problémáira keresett magyarázatot (COULOMBE, S. – TREMBLAY, J-F. 2001., ZHONGMING, W. – ZHI, Z. 2005), de csak néhány próbált globális válaszokat adni (RITZEN, J. M. M. 1978, TATA, R. – SCHULTZ, R. 1988, SHOKOOFEH, F. 2003, PRENDERGAST, R. 2004). A honi elemzések többsége kistérségi szintet célzott meg (TRÓCSÁNYI A. – WILHELM Z. 1996, TRÓCSÁNYI A. 1997), másoknak inkább egy-egy terület – képzettség, iskolázottság, munkaerıpiac – elemzése volt a célja (TÓTH J. 1990, RAFFAY Z. 1994, TÓTH J. – TRÓCSÁNYI A. 1997, CSITE A. – NÉMETH N. 2007). Az infrastruktúra fejlettségét érintı kérdésben az 1950-es évektıl több, Békés megyét bemutató munka született, melyek egy részében találunk az emberi erıforrás egyes elemeire utaló kutatás is. Külön kidolgozott területnek számít a demográfia, munkaerımozgás és az értelmiség területe (DÖVÉNYI Z. 1974, ABONYINÉ PALOTÁS J. 1981, TÓTH J. 1982, LENGYEL I. – BAUKÓ M. 1986, BECSEI J. 1994), de jeles munkák foglalkoznak az urbanizálódás kérdésével is (BECSEI J. 1975, 1985, BELUSZKY P. 1977, PERCZEL K. 1981). Kiemelten kutatott téma a közép-békési településegyüttes, melynek részletes eredményeit öt kötet foglalja magába. E munka kitért Békéscsaba, Békés, Gyula és vonzáskörzetét érintı valamennyi kérdéskörre, beleértve természetesen az emberi erıforrás, munkaerı és urbanizáció kérdéseit is (TÓTH J. 1981). Az elsı átfogó országos, települési szintő írás 1999-ben született (TRÓCSÁNYI A. 1999). Dr. Trócsányi András is a humán erıforrások területi egyenlıtlenségeit vizsgálta települési szinten, melynek alapjául szolgált a korábban oly sokak által bírált HDI-mutató. A HDI mutatót 1990-ben dolgozta ki Mahbub ul Haq pakisztáni közgazdász. Ha a mutatószám angol megfelelıjébıl indulunk ki, akkor a HDI (Human Development Index) az emberi fejlettség mutatója. Már 1961-ben Schulz is kifejtette, hogy a növekedéshez, fejlıdéshez az emberi tényezı önálló és más termelési tényezıvel nem helyettesíthetı szerepet játszik (SCHULZ, T. W. 1961). Mint látjuk a fejlıdés, fejlettség fogalma több szempontból megközelíthetı. E sorok írója a következı definíciót fogadja el: a fejlıdés során az emberi erıforrás egyre fejlettebbé, tökéletesebbé és magasabb színvonalúvá válik. Magyar kutatók 2001-ben elkészítették a HDI kistérségi változatát

3

és három csoportba sorolták Magyarország valamennyi kistérségét (OBÁDOVICS CS. – KLUCSÁR L. – MOKOS B. 2001). A HDI-t sajnos települési szintre nem lehet alkalmazni, mivel nem rendelkezünk településsoros GDP adatokkal. Ennek áthidalására komoly kutatások épültek - faktoranalízis, klaszterképzés – módszereivel, melyek fıként a gazdaság állapotát hivatottak felmérni (NEMES NAGY J. 1998, BUZÁS N. 2000), azonban humánerıforrás-vizsgálatra való alkalmazásuk még megoldásra vár. Egy úttörı próbálkozás a QLI – Quality of Life Index – magyarországi adaptálása (MALCOLM S. 2000). A QLI annyiban tér el a HDI-tıl, hogy beemeli a környezeti és a szociális szektort is az életminıség méréséhez a vizsgálatba. Magyar kutatók a Shooker-féle társadalmi, egészségi, gazdasági és környezeti indikátorokból képeztek egy sajátos életminıség indexet (ÉMI), mely kistérségi szinten képes mérni e tendenciaszerő változásokat (VÁMOS A. – FARKAS T. 2004) Az emberi erıforrás kistérségi szintő mutatószámokkal alátámasztott vizsgálatra elsıként 1998-ban vállalkoztak, de e kutatás sem alkalmazható települési szintő vizsgálatokra (OBÁDOVICS CS. – KULCSÁR L. – MOKOS B. 2001). Települési szinten az emberi erıforrás vizsgálata nem elterjedt. Ennek egyik oka lehet a megfelelı mutatószámok és adatok hiánya. A másik ok talán abban keresendı, hogy e kutatások jelentıségét a terület – és településfejlesztı szakemberek még nem ítélik súlyához mérten. Az emberi erıforrás mennyiségi és minıségi elemzése vállalati szinten komoly múlttal rendelkezik. A gazdaságosság és a profit szelleme kutatások egész sorát indította el. Azonban települési szinten vagy nem engedték vizsgálni e területet, vagy nem volt – anyagi és szakemberi háttér hiánya révén – lehetısége erre az önkormányzatoknak. E kutatás kapcsán megállapítható, hogy még mindig igen nagy lehetıségek vannak a szakemberek elıtt, feltéve, ha az igény és a felismerés lehetıséget ad számukra.

A kutatás célja A kutatás fı célja Békés megye településein található emberi erıforrások vizsgálata, mérése annak érdekében, hogy a késıbbiekben e vizsgálatokat a további fejlesztésekhez a települések vezetıi és a döntéshozó szervek felhasználhassák. Kutatásom céljául az alábbi hipotéziseket fogalmaztam meg: a. A nemzetközi és hazai szakirodalom felhasználásával megtalálhatóak azok a fıbb mutatószámok, melyek segítséget jelentenek az emberi erıforrás mérése, vizsgálata kapcsán. Amennyiben e mutatószámok rendelkezésre állnak, adaptálhatóak települési szintre és képezhetı egy olyan komplex mutatószám, melynek a részelemei az emberi erıforrás egyes tényezıt jelentik. b. A kapott komplex mutatószámot Békés megye településein vizsgálva megállapítható annak valódisága. Feltételezésem szerint, amennyiben a statisztikai adatokat e mérıszámba beillesztem, akkor kapható a települések emberi erıforrásairól egy rangsort, melyet a tapasztalatokkal kibıvítve és értékelve, annak realitása és érvényessége megállapítható. c. A fent említett komplex mutató módosításával létrehozható egy olyan mérıszám, mely alkalmassá válik az emberi erıforrás települési szintő mérésére, a fejlesztési lehetıségek megfogalmazására, a célok kitőzésére. d. Békés megye polgármesterei, jegyzıi képesek és alkalmasak megítélni a településük emberi erıforrásának minıségét, annak fejlesztési lehetıségeit. Az

4

ı megkérdezésükkel egy komplexebb, pontosabb képet tudunk alkotni településen élı lakosság képzettségérıl, minıségérıl, állapotáról. Bár nézetük, tapasztalatuk és gondolkodásmódjuk eltér, mégis jelentıs tapasztalattal bírnak, valamint nem elhanyagolható tény, hogy a lakosság ıket hatalmazta fel a döntéshozással. e. Az elemzett mutatószám és az empirikus vizsgálatok együtt feltárhatják a települések aktuális állapotát és felvázolhatják a fejlesztési lehetıségeket. Vizsgálataim segítséget jelenthetnek a szakembereknek abban, hogy fejlesztési forrásokat milyen irányba célszerő csoportosítani, ha céljuk – vagy részcéljuk – az egyes térségekben élık életminıségének megırzése. f. A mutatószám és az empirikus vizsgálatok alkalmasak Békés megye emberi erıforrásainak feltárására, az erısségek és gyengeségek megfogalmazására, a célok kitőzésére. Egy olyan eszközt kaphatunk, mely kibıvíti a terület- és településfejlesztésben dolgozó szakemberek lehetıségeit. A dolgozatomban az alábbi kérdésekre kerestem a választ: a. Melyek azok a fıbb hazai és nemzetközi mutatószámok, melyek részben, vagy egészben az emberi erıforrást hivatottak bemutatni? b. E mérıszámok mely elemei adaptálhatók települési szintre? c. Milyen módszertan szerint lehetséges egy komplex mutatószám létrehozása? d. Milyen alapadatok állnak rendelkezésre települési szinten, melyek alkalmasak a vizsgálat lefolytatására? e. Békés megye települései ez egyes tényezık terén milyen szinten állnak, milyen eltérések tapasztalhatók az egyes térségekben? f. A települések vezetıi milyen tényezıket tartanak fontosnak az emberi erıforrás kapcsán és e tényezıknek milyen fontosságot tulajdonítanak? g. A települések vezetıi a saját településüket hogyan értékelik e téren, milyen eszközöket vetnek be és milyen fejlıdési lehetıséget látnak? h. A komplex mutatószám vizsgálatának eredményeit alátámasztják-e az empirikus vizsgálatok?

Kutatási módszerek Vizsgálatomban egy olyan települési szintő mutató megalkotására törekedtem, mely képes és alkalmas az emberi erıforrás mennyiségi és minıségi paraméterének feltárására egyaránt. Az UNDP által használt HDI jelenlegi formájában országok közötti értékelésre alkalmas. E mutató kistérségi szintő változtatásai nem egységesek és elfogadottak. Jelenleg az emberi erıforrás települési szintő mérésére kizárólag egy-egy mutatóval, statisztikai adattal történik, bár az igény megfogalmazódott egy komplex mutatószám megalkotására. A HDI konkrét indexeinek a felhasználását a települési szintő mutatóhoz alapjaiban el kellett vetnem. Ennek elsı oka, hogy települési szinten több statisztikai adat – születéskor várható élettartam, GDP/fı – nem elérhetı. A felnıtt népesség írás-olvasás tudása alapjaiban a mai fejlett társadalmakban is minimálisan tér el, egy országon, megyén belül a hasonló kulturális és szocializációs folyamatok miatt még kisebb az eltérés.

5

Kvantitatív módszerek a. A kvantitatív módszerek kapcsán elsısorban a KSH adatainak elemzését használtam fel. A 2001-es népszámlálás és a 2005-ös mikrocenzus alapadataira támaszkodhatott a felmérés, mivel települési szinten nem áll rendelkezésre idıben közelebbi adatsor. A kutatáshoz nem volt lehetıség – anyagi és idıbeli korlátok miatt – a településektıl közvetlenül pontosabb adatok begyőjtésére. A 2001-es népszámlálásból az alábbi alapadatokat használtam fel: demográfia, foglalkoztatottság, képzettség. b. Kiegészítı adatokat győjtöttem a TeIR 2007-es és a T-STAR 2007-es adatbázisából az egészség, életminıség, kultúra egyes tényezıinek vizsgálata kapcsán. A TeIR adatbázisai fıként a következı alapmutatóknál nem bizonyultak megbízhatónak: vízcsatlakozások, gázbekötések száma, személygépjármő ellátottság. Az adatok értékelésében ezért figyelembe vettem e tényezıket, de módosítást nem tettem ezekben a tényszerőség megırzése miatt. A korábban említett mutatócsoportok adják a végsı mutató pontszámainak a 70%-át. Azon adatoknál, ahol szükséges volt, a rendszerezés után a lakosságszámhoz arányosítottam. Az arányosítás után tízfokozatú skálára transzformáltam. Több adatsor transzformálása kapcsán felmerült, hogy az adatok mennyiségi növekedése ellentétesen arányos az emberi erıforrás minıségével (pl.: analfabéták száma, 100 gyermekkorúra jutó idıs korúak száma, eltartottak száma, stb.), ezekben az esetekben értelemszerően a fordított skálát használtam. c. Települési szinten az emberi erıforrás vizsgálatához fontosnak tartottam a mutatószámban megjeleníteni az egy-egy település vonzáskörzetéhez tartozó városok számát és távolságát. Egy-egy város közelsége a vizsgált település számára mind kulturális, egészségügy, oktatási, stb. funkciókat jelenthet. A gyakorlat azt mutatja, hogy mind több település mőködteti intézményeit önkormányzati társulásban, így az összefogás mind nagyobb jelentıséggel bír. A közlekedési elérhetıség vizsgálata céljából egy speciális programot használtam fel. A települések leggyorsabb megtételéhez szükséges adatokat kaptam meg. A települések városi, kistérségi központi, illetve a megyeszékhelyi elérhetıségeket percben dolgoztam fel. A program az útminıséget nem tudja érzékelni, így a feldolgozott adatainkban nem szerepel a megyei rossz utak állapota által megnövekedett elérési idı. A közlekedési elérhetıség vizsgálata maximálisan 30%-ot tesz ki a végsı komplex mutatóban arányosan 10-10%-ot a városok, kistérségek és megyeszékhelyek elérhetısége terén. A kapott adatokat szintén tízfokozatú skálára transzformáltam. A adatsorokból kaptam egy települési táblát, melyben a súlyozás után a végsı oszlop a települések emberi erıforrásának a helyzetét mutatja meg. A súlyozás az alábbi táblázat alapján történt:

6

Az elérhetıségi adatokkal bıvített települési HDI adatainak súlyozása Tényezık Demográfia természetes szaporodás és fogyás vándorlási különbözet 100 gyerekkorúra jutó idıs korúak száma Egészség közgyógyellátási igazolvánnyal rendelkezık száma orvosok száma Életminıség hálózati vízzel rendelkezı háztartások száma hálózati gázzal rendelkezı háztartások száma személygépkocsik száma kábeltelevíziós hálózatba bekapcsolt lakások száma Foglalkoztatás, munkaerı foglalkoztatottak aránya munkanélküliek + inaktívak száma eltartottak száma Gazdaság egy fıre jutó személyi jövedelemadó-alap összege vállalkozások száma Kultúra könyvtárak száma Internettel ellátott helyek száma a közoktatási intézményekben Oktatás, képzettség általános iskola elsı évfolyamát el nem végzettek száma általános iskola nyolc évfolyamát elvégzettek érettségizettek fıiskolai, egyetemi diplomával rendelkezık Elérhetıség - a három legközelebbi város elérhetıségének átlaga - a három legközelebbi megyeszékhely vagy megyei jogú város elérhetıségének átlaga - a három legközelebbi kistérségi központ elérhetıségének átlaga Összesen:

Súlyozás 3% 4% 6% 4% 4% 1% 1% 3% 2% 4% 4% 2% 5% 6% 4% 3% 1% 2% 4% 7%

10% 10% 10% 100%

d. A kutatásom eredményeit össze kívántam vetni a települések vezetıinek számszerő értékelésével, így kérdıívben kértem, hogy az iskolai osztályzatoknak megfelelıen értékeljék az emberi erıforrás tényezıit. E felmérés célja, hogy az ı fontosságról alkotott véleményük mennyire felel meg az általam megalkotott súlyozásnak. A kérdıív további részében a saját településüket értékeltettem a fent említett tényezık szerint. Az eredmények értékelésekor összehasonlítottam az ı véleményüket a saját kutatási eredményeimmel.

7

Kvalitatív módszerek

A minıségi módszerekbıl a kérdıívet és a mélyinterjút használtam fel kutatásom során. A kérdıív megfogalmazás során mindössze két kérdésben kértem ki a települések vezetıinek véleményét: − Kérem írja le, hogy településükön milyen tendenciát lát az emberi erıforrás minısége kapcsán! − Kérem fejtse ki, hogy milyen lépéseket tesznek az emberi erıforrás minıségének megırzéséért, fejlesztéséért! Az adatok elemzése kapcsán nyilvánvalóvá vált, hogy a Sarkadi kistérség adatai jelentısen rosszabbak, mint a megyei adatok, így felkerestem e település vezetıit, hogy fogalmazzák meg véleményüket az emberi erıforrás jelenlegi helyzetérıl és a tendenciáiról. A mélyinterjút nyolc település polgármesterével vagy jegyzıjével készítettem el, településenként fogalmaztam meg a véleményüket. Kérdéseim az alábbi kérdéskörök szerint voltak csoportosítva: demográfia, oktatás, képzettség, foglalkoztatottság, gazdaság, kultúra.

Az eredmények összefoglalása Dolgozatomban feltártam Békés megye emberi erıforrásainak helyzetét települési szinten. A rendelkezésre álló adatok alapján nem kizárólag a jelenlegi helyzet bemutatására törekedtem, hanem a tendenciákat figyelembe véve megfogalmaztam olyan javaslatokat és ötleteket, melyekkel az emberben rejlı lehetıség feltárható. A nemzetközi és hazai szakirodalomban igen sok mérıszám elterjedt, mely segíti a kutatókat az emberi erıforrás vizsgálatában. E mutatókból több alkalmas az emberi erıforrás vizsgálatára, bár a teljes és átfogó elemzéshez szükséges hasznos az együttes használatuk. Az emberi erıforrás vizsgálatakor települési szinten – akár helyzetelemzéskor, településfejlesztési koncepciók megalkotásakor, pályázatok készítésekor – még mindig egy-egy abszolút mutatószámot használnak illetve ennek viszonyát a nagyobb területi egységhez. Kutatásomban kerestem egy olyan mutatót, mely képes és alkalmas a települések egymáshoz való viszonyát feltárni az emberi erıforrás tekintetében. A nemzetközi viszonylatban elfogadott HDI (Human Development Index) települési szintre való módosítása egy lehetıség volt, melyet el kellett vetni több ok miatt. Elsıként igen komoly bírálatok érték az egyes összetevıit, olyan bírálatok, melyek az egész mutató valódiságát megkérdıjelezik. Másodsorban az Emberi Fejlettségi Index átalakításához jelenleg nem rendelkezünk települési szintő adatokkal, így célomat ezen az úton nem tudtam elérni. A felhasznált szakirodalom alapján szükségesnek láttam a HDI alapmutatóiból képezni egy 23 mutatóból álló komplex mutatószámot, melynek elemzésébıl a települések emberi erıforrás vizsgálata megtehetı. E mutatószám (SHDI) segítségével bemutattam a települések fejlettségét és megyei, országos adatokhoz való viszonyát. Az elsı húsz mutató a demográfia, egészség, életminıség, foglalkoztatás, gazdaság, kultúra és oktatás fıcsoportokat, míg az utolsó három az elérhetıség három mutatóját tartalmazta. E mutatókat fontosság szerint értékeltettem Békés megye polgármestereivel. A reprezentatív felmérés eredményeként a fenti

8

tényezık fontossága nagyságrendileg azonos lett az általam korábban megjelölt súlyozással.

Békés megye településeinek SHDI (Settlement Human Development Index) értékei

Hdi.shp 2.93 3.77 4.99 5.79 6.45 -

N W

E S

1:1250000

3.77 4.99 5.79 6.45 8.31

Forrás: saját szerkesztés

Békés megyében a maximális 10-es értékhez képest Békéscsaba ért el 8,31-os, míg 2,93-ot Pusztaottlaka. Közöttük majdnem háromszoros a különbség. Nem meglepı, hogy a közép-békési centrumot alkotó három város: Békéscsaba, Gyula és Békés az elsı öt helyen szerepel emberi erıforrás fejlettség tekintetében. E három várost mindig is húzóerınek tartották. A jelenlegi helyzetben Békéscsaba egyre inkább kezd veszíteni súlyponti szerepébıl a forrásokkal jobban gazdálkodó Gyulával szemben. A megyében a másik kiemelkedı térség Orosháza és környéke települései. A két blokk között igen alacsony értékkel rendelkezı településeket is lehet látni. Érdekes, hogy míg Szarvason Fıiskolai Kar is mőködik, az emberi erıforrás fejlettsége felmérésem szerint a 14. Kistérségi szinten a Sarkadi, a Szeghalomi és a Mezıkovácsházai kistérség települései mutatják a leggyengébb eredményt. Erıs korrelációt kapunk az elérhetıség és az emberi erıforrás fejlettség kapcsán. Az ábrán egyértelmően látható, hogy míg a centrum és a közeli települések fejlettebbek, addig a kistérségi központtól vagy nagyobb településtıl távolabbi nagyközségek igen alacsony fejlettséggel bírnak. Önerıbıl nem képesek az emberi erıforrás potenciált fenntartani és megırizni. Jellemzıen a Sarkadi kistérség északkeleti, a Szeghalomi kistérség északi és a Mezıkovácsházai kistérség majdnem összes kistelepülése az alacsony kategóriába tartozik a humán tıke kapcsán.

9

A városoknak és a községeknek szinte egyenlı volt az esélyük, hiszen az elsı tíz településben három, az elsı húsz településben kilenc község szerepel. A rangsorban gazdaságilag fejlett települések kerültek ki a rangsor élvonalából (Gyomaendrıd, Körösladány) és viszonylag elmaradottak az élmezınybe (Kardoskút, Kétsoprony, Kamut). A megye polgármestereinek feltett kvalitatív kérdések eredményei azt mutatják, hogy azokon a területeken gyengébbek a települések, melyeket a legfontosabbnak tartanak. Látható, hogy a problémák súlyát értik, de a saját erejüket kevésnek érzik a megoldáshoz. A települési szintő emberi erıforrás térkép megrajzolása után ennek empirikus visszacsatolására törekedtem egyrészt interjúk, másrészt kérdıívek segítségével, hogy támasszák alá vagy cáfolják a kutatásom eredményeit. A kistérségek eredményeinek vizsgálata kapcsán a legfejletlenebb térségben a tizenegy településbıl nyolcban sikerült interjút készítenem a vezetıkkel, hogy választ adjanak kérdéseimre. A Sarkadi kistérség településeinek vezetıi véleménye szerint az emberi tıke fejlesztése több nehezítı körülmény miatt nem oldható meg önerıbıl. A kistérségben jelentıs népességfogyás tapasztalható – néhány roma lakosságú települést leszámítva – és ennek következtében a fiatalok, képzettek és mobilisak elhagyják szülıhelyüket. Az ott maradó lakosság idısekbıl, rászorultakból, vagy olyan végzettségő és szakmájú emberekbıl áll, akik a munkaerıpiacon egyedül nem képesek megállni a helyüket. İk várnak az önkormányzat vagy az állam segítségére, terhelik a szociális ellátórendszer egyes elemeit. A helyi gazdaság nem képes alkalmazni a munkaerıt, mert az általuk kínált szolgáltatások és termékek iránt a helyi kereslet csekély. A helyi vállalkozók új emberek felvételét, de sokszor a jelenlegiek megtartását is csak támogatott módon tudják megtenni. Többször elıfordul, hogy a dolgozók nyári szabadságát úgy oldják meg, hogy egy-két hónapra „közös megegyezéssel” megszőnik a munkaviszony – álláskeresési ellátást vesznek igénybe az alkalmazottak – és ıszre újra alkalmazásba állnak ugyanazok a foglalkoztatottak. A közintézményekben a támogatási rendszer megváltozása miatt az oktatásban, egészségügyben centralizáció tapasztalható. A kevésbé tıkeerıs önkormányzatok társulásban tudják fenntartani az intézményeiket, melynek eredıjeképpen lakosaiknak utazniuk kell egy-egy szolgáltatás igénybevételéért, ami újból megnöveli a költségeiket. Többek között ez is az oka a lakosság gyors elvándorlásának. A gazdálkodók szinte a kistérség teljes területén csak egyéni vállalkozókból és ıstermelıkbıl állnak, gyenge tıkeerıvel, alacsony prosperitással. Az önkormányzatok helyi adóbevételei minimálisak, általában e „kényszervállalkozások” által okozott károk helyretételére elegendıek. 10 fıt meghaladó munkaadót – az önkormányzatokon kívül – egy-két mezıgazdasági vállalkozón kívül nem találunk. A polgármesterek, jegyzık szerint ennek oka egyrészt a rossz közlekedési elérhetıség a betelepülni szándékozó vállalkozók oldaláról, míg az alacsony tıkeerı és gyenge vállalkozói kedv a helyi lakosság részérıl. A mezıgazdasági termelés – egy-két kivételtıl eltekintve, Méhkerék – nem jövedelmezı a gyenge minıségő földek miatt. A gazdasági és infrastrukturális fejletlenség, a társadalmi ellátórendszerek hiányos mőködése és a társadalmi összefogás hiány elvándorlásra készteti az embereket. A vezetık egyöntető véleménye volt az, hogy a felmérés eredménye helyes, a települések közötti arányokat megfelelıen jellemzi az emberi erıforrás fejlettségének az értéke településük kapcsán. A polgármesterek és jegyzık megoldási javaslatai már sokkal szerényebbek voltak, mint a problémák feltárása. A válaszok közt több település él a 510%-os önerıvel bíró pályázati lehetıségekkel és így szociális épületeket,

10

idısotthonokat, sportcsarnokot emeltek, emelnek. Sajnos ezek fenntartása sokszor nem egyszerő feladat számukra. Mások a feldolgozóüzemek létesítésében látnak fantáziát, bár a multinacionális vállalatokkal ık sem tudnak versenyezni. Az összefogást több vezetı hiányolta mind a településén belül a civil szervezıdésekben és a vállalkozói szektorban, mind azon kívül a pályázatokban és az intézményeik fenntartásában. A települési vezetıknek van (lenne) a legnagyobb ráhatása a közösségteremtésre és az összefogásra. Megyei viszonylatban szintén az infrastruktúra hiányát emelik ki a vezetık a gazdasági fejletlenség mellett. Az emberi erıforrás fejlesztése érdekében igyekeznek friss diplomásokat alkalmazni. Próbálják a lakásszerzést, megtelepedést saját erejükhöz képest támogatni. Többen a kulturális és turisztikai kínálat fejlesztésére helyezik a hangsúlyt (Szarvas, Gyula), mely növeli a foglalkoztatottságot. A jelenleg gyenge fejlettség elvándorlást szül, mely az itt élık számára gazdasági és szociális feszültségeket generál. A polgármesterek és jegyzık válaszaiban sokszor a tanácstalanság és a motiváció hiánya fedezhetı fel. Sajnálatosan csak csatlakozni tudok Kıszegfalvi György gondolataihoz, miszerint „a szellemi infrastruktúra még nem töltötte be azt az elırevivı szerepet a terület- és településfejlıdésben, amelyet vele szemben a társadalom és a gazdaság gyors átalakulásának, megújulásának követelményei támasztanak.” (KİSZEGFALVI GY. 1990) Fıként azokban a térségekben kívánatos a szellemi-kulturális élet fejlesztése, ahol a gazdaság viszonylagos fejletlensége és a hátrányos helyzet megszüntetése érdekében elengedhetetlen. Rendkívül tanulságos, hogy a szellemi életünk regionális központjai között nem szerepel Békés megye. Regionális központként példaként szolgáljon számunkra Szeged, Debrecen, Arad vagy Kolozsvár (Kozma T. 1983, Tóth J. 1990). Békés megye számára egy lehetséges kitörési pont lehet a történelmi Magyarországgal való kapcsolódási lehetıségek kiaknázása (TÓTH J. 1996). Az Európai Unió kiemelkedı forrásokkal támogatja a hasonló kezdeményezéseket. A dinamikus elemézések figyelembevételével megállapítható, hogy Békés megye településeinek népességvesztése egyre intezívebb, az itt maradó lakosság öregszik és a vándorlás mértéke nı. Az általános és középfokú iskolák elérhetısége sok esetben nem megfelelı ahhoz, hogy mindenkinek egyenlı esélye legyen a képzettségi szintet megszerezni. A könyvtárak és az internethez való hozzáférés korlátozott, így kifejezetten hátrányos helyzetben vannak az alacsony lélekszámú településen élık. A közlekedési elérhetıségen kívül egyéb infrastrukturális ellátottságban nincs lényeges különbség. Mivel a szolgáltatások nem érhetıek el, így a lakosság igyekszik gépjármővek beszerzésével a lehetıségeit bıvíteni. A folyamatos utazás azonban költség- és idıigényes, mely felemészti az erıforrásokat azokon a térségekben, ahol ettıl függetlenül is egzisztenciális nehézségek vannak. A foglalkoztatás országos viszonylagban igen alacsony Békés megyében. Ehhez képest is igen gyenge Sarkadi és Mezıkovácsházai kistérségben. A tartós munkanélküliek aránya 2001-2006 között jelentısen nıtt, hosszú távon e munkanélkülieknek esélye sem lesz belépni a munkaerıpiacra. Sok területen már többgenerációs munkanélküliség alakult ki. A vállalkozások száma igen csekély, növekedés e téren minimális. Fıként az egyéni vállalkozások száma szaporodik, de ezekek sajnos a kényszervállalkozások körébıl kerülnek ki.

11

Az eredmények hasznosítási lehetıségei Az új mutató segítségével lehetıség mutatkozik a települések közötti emberi erıforrások különbségeinek bemutatására, vizsgálatára. E településszintő különbségek alapján meg tudjuk alapozni a pályázati szempontból oly fontos rászorultságot. Pontos kimutatást, objektív mutatót adhat a települési szintő mutató a területi kiegyenlítést célzó politika számára. Kihasználhatóvá válik az emberi erıforrásoknak azon területe, mely mindeddig nem volt hozzáférhetı. A hátrányos helyzető területek, települések vezetıi számára láthatóvá válik, hogy hol és milyen szintő a lemaradás. Helyi, regionális és országos szinten eszközt nyújt a terület- és településfejlesztı szakemberek számára a stratégiák, tervek, cselekvési programok számára. Javaslat a humánerıforrás-, illetve területfejlesztés számára Ahol magas a megyében a humánerıforrás koncentráció (Békéscsaba, Gyula, Orosháza, Szarvas), ott a belsı intézményhálózat együttmőködését kell erısíteni. A többi térségben új hálózatokat létrehozva szükséges a területi egyenlıtlenségeket csökkenteni. Fıként javasolt az oktatásban, a szociális ellátásban és a kultúra területein ezt megtenni. A halmozottan hátrányos helyzető kistérségek lakosságát (Sarkadi, Szeghalomi, Mezıkovácsházai) aktivizálni kell, folyamatosan bevonni a programokba. Az életkörülmények megújítását és lehetıvé tevı környezet kialakítását kell megcélozni. Lehetıséget adnak erre – és jelentıs források állnak rendelkezésre – a rendszeres szociális segélybıl élıket megmozgató programok. Fontos lenne ezeket céltudatosan kihasználni, hogy hosszú távon egy dinamikus közösséget alakuljon ki. Egy olyan befogadó, innovatív környezetet kell létrehozni, ahol az emberek összefognak és támogaták egymás ötletgazdagságát. Nem csupán olyan fejlesztéseket szükséges létrehozni, melyek egy-egy választási periódusig jól hatnak, hanem olyanokat, melyek célzottak és hosszú idıtávokban megállják a helyüket és tendenciát képesek teremteni. A hagyományokra és területi sajátosságokra alapuló – a települések által mőködtetett – saját vállalkozásokat lehetne mőködtetni, melyekben a rendszeres szociális segélyen évek óta élıket foglalkoztatják. Több településsel együtt a térben összefogva mindenki a saját pozitívumát hozzáadhatná a tevékenységhez. A munkavállalókat szállítva olyan aktivitási területeket lehetne megcélozni, melyek – még ha non-profit formában is, de – csökkentik a szociális kiadásait egy-egy önkormányzatnak. Az önkormányzati rendszer fenntartása minden településen aránytalanul nagy költséggel jár. Az átalakítás, az önkormányzatokban lévı köztisztviselık számának csökkentésével jelentıs összegek szabadulnánk fel, melyek egy részét a hátrányos térségek aktivizálására lehetne fordítani. A helyi környezetben, társadalomban és gazdaságban lévı lehetıségeket fel kellene tárni és hasznosítani a közösségek számára. Ha a közösségnek tüzelıje nincs, akkor ne lopjanak az emberek, hanem szervezze meg az önkormányzat, hogy az idısek és hátrányos helyzetőek számára, hogy alacsony költséggel, esetleg közmunkásokkal vágassa fel a hivatal a fát és a pénzt kapják meg azok, akik egyébkén lopnák. Nyáron megszervezhetnék ugyanilyen módon az egyes gyógynövények termesztését, szedését, begyőjtıhelyet hozhatna létre 8-10 önkormányzat és így lefoglalnák a nem munkából

12

élıket. A fiataloknak így példát adnak ahhoz, hogy a munkanélküliség ne legyen több generáción átívelı probléma. Ki kellene használni a határok közelségét, Arad, Nagyvárad dinamikus fejlıdését. A határon túli ipari parkokkal komolyabb együttmőködést javasolt létrehozni a munkaerıutánpótlás céljából. A térség polgármestereinek be kellene mutatni, hogy mi folyik tılük 70-80 km-re, hogy a lakosaiknak át tudják adni a lehetıségeket és esetleg mélyebb gazdasági kapcsolódási pontokat tudjanak kialakítani. A megye hátrányos helyzete igen szomorú, azonban nem szabad úgy megélni, hogy nem vagyunk képesek ezen változtatni. A dolgozat bemutatta az emberi erıforrás állapotát és dinamikáját Békés megye településein. Sikerült létrehozni egy olyan települési szintő emberi erıforrás mutatót, mely alkalmas a humán tıke mérésére és a települései ilyen irányú összehasonlítására. Az elemzést folytatva látható, hogy milyen tendencia vázolható fel, ha nem teszünk lépéseket és nem alakul ki egy összefogás, egy komplex gondolkodás. A települések külön-külön gazdaságilag gyengék és az érdekérvényesítı erejük alacsony szintő. Ha a vezetık a megfelelı irányt közösen kijelölik és minden erejükkel azon dolgoznak, akkor képesek mind tıkét, mind megfelelı figyelmet vonzani erre a térségre ahhoz, hogy az itt élık is nyugodt, büszke európai állampolgárok legyenek.

A kutatás további útjai A települési szintő emberi erıforrás mutató kidolgozásának alapja a korábbi kutatások, szakirodalmi elemzések alapján történt. A késıbbiekben alapkutatásként javaslom e területnek a mélyebb vizsgálatát. Elsıként a nemzetközi szakma határozza meg azon mutatószámoknak a részletes körét és súlyozását, mely által megtehetı a települési emberi erıforrás feltárása. A feltárást követıen lehetıséget kell adni az adatszolgáltatóknak, hogy települési szinten bocsássák a kutatók rendelkezésére ezen adatokat. E kutatást csak ilyen eszközökkel lehetséges országos vagy ennél szélesebb szintre kiteljesíteni. A kutatás eredményeit meg kell ismertetni a helyi és regionális döntéshozókkal annak érdekében, hogy minél megalapozottabb döntéseket tudjanak hozni és a fejlesztési tervekben szerepeltetni tudják.

13

Fıbb hivatkozások 1. 2. 3.

4.

5. 6.

7. 8. 9.

10. 11. 12. 13. 14.

15.

16. 17.

18. 19. 20. 21. 22. 23. 24. 25.

ABONYINÉ PALOTÁS J. 1981: Békés megye infrastruktúrája, In: Békési Élet, 1. szám, pp. 73-78. BEAUMONT, P. B. 1991: Trade Unions and HRM, Industrial Relations Journal, Vol. 22. No. 4, pp. 300-308. BEAUMONT, P. B. – HUNTER, L. C. 1992: Competitive strategy, flexibility and selection: the case of Caledonian Paper, Towers, in Towers, B. (eds), A Handbook of Human Resource Management, Kogan Page, London, pp. 393-403. BECSEI J. 1975: A felszabadulás utáni urbanizálódás Békés megyében, In: Tanulmányok 1975, Szerk.: Juhász József), MSZMP Békés megyei Bizottsága Oktatási Igazgatóság, Békéscsaba, pp. 6790. BECSEI J. 1985: Urbanizálódás Békés megyében, In: Békési Élet, 2. szám, pp. 135-153. BECSEI J. 1994: A tanyai települések infrastrukturális adottságai a békési régióban, In: Békés megye jövıje az európai régió együttmőködése tükrében, (szerk.: Rakonczai János), Békéscsaba, pp. 122129. BEER, M. – SPECTOR, B. – LAWRENCE, P. R. – WUINN–MILLS, D. – WALTON, R. E. 1984: Managing Human Assets: The Groundbreaking Harvard Business School Program BELUSZKY P. 1977: A lakosság életkörülményinek járásonkénti színvonala és szerkezete, In: Földrajzi Értesítı, 1. füzet, pp. 87-177. BLYTON, P. 1985: Corporate-wide transformations in human resource management, in Walton, R. E., Lawrence, P. R. (eds), Human Resource Management, Trends and Challenges, Harvard Business School Press, Boston BLYTON, P. 1992: HRM: debates, dilemmas and contradictions, in Blyton, P., Turnbull, P. (eds), Reassessing Human Resource Management, Sage, London, pp. 1-15. COBB C. – HALSTEAD, T. – ROWE, J. 1995: If The GDP is UP, Why is America Down? The Atlantic Monthly, October, 1995, pp. 59-78. COBB C. – HALSTEAD, T. – ROWE, J. 1997: Ha a GDP felmegy, miért megy Amerika lefelé? Kovász, 1997/tél, pp. 30-47. COULOMBE, S. – TREMBLAY, J-F. 2001: Human Capital and Regional convergence in Canada, Journal of Economics Studies; Volume 28, No 3, pp. 154-180. CSITE A. – NÉMETH N. 2007: Az életminıség területi differenciái Magyarországon: a kistérségi szintő HDI becslési lehetıségei, In: Budapesti Munkagazdaságtani Füzetek, 3. szám, MTA KTI – Budapesti Corvinus Egyetem, Emberi Erıforrások Tanszék, Budapest, pp. DALY, H. E.- COBB, J. B. 1989: For the Common Good: Redirecting the Economy toward Community, the Environment, and a Sustainable Future, Beacon Press, Boston, ISBN 0-8070-47058, p. 544. DÖVÉNYI Z. 1974: Adalékok Békés megye munkaerımozgásához, In: Békési Élet, 3. szám, pp. 500511. FARKAS F. – ELBERT, F. N. 1992: Emberi erıforrás fejlesztés. – In: Farkas F. – Karoliny M. – Poór J. (szerk.): Személyzeti/emberi erıforrás menedzsment. – Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest. FERRANS, C. E. 2006: Description of the Quality Of Life Index, http://www.uic.edu/orgs/qli/overview/overviewhome.htm, Letöltve: 2006. december 3. GÖRBE A. - NEMCSICSNÉ ZSÓKA Á. 2006: A jólét mérése, avagy merre halad Magyarország. http://korny10.bke.hu/kovasz/kov2/gpi_hun.html, letöltve: 2006. január 14. KOZMA T. 1983: Szellemi életünk regionális központjai, In: Magyar Tudomány, 3. szám, pp. 181194. KİSZEGFALVI GY. 1990: A szellemi infrastruktúra, In: INFO-Társadalomtudomány, 13. szám, 23. p. (23-28) LÁSZLÓ GY. 1995: Emberi erıforrás és munkaerıpiac, JPTE, Pécs, 336. p. LENGYEL I. – BAUKÓ M. 1986: Az infrastruktúra a fejlettségének területi különbségei Békés megyében, In: Békési Élet, 1. szám, pp. 95-103. MALCOLM S. 2000: Quality of Life Index Projekt: Progress and Setbacks in Wuinte 1990-1999. http://www.qli-ont.org/spring2000/qlispring2000.html. Letöltve: 2006. március 5. NORDHAUS W. – TOBIN J. 1972: Is Growth Obsolete? Economic Growth, Fiftieth Aniversary Colloquium, Vol. 5, New York: National Bureau of Economic Research

14

26. OBÁDOVICS CS. – MOKOS B. – KLUCSÁR L. 2001: A vidéki térségek emberi erıforrás-fejlettségének alakulása Magyarországon. A Falu, 4. szám, pp. 71-79. 27. PERCZEL K. 1981: Az urbanizáció minıségi tényezıi, In: Településfejlesztés, 1-2. szám, VÁTI Kht, pp. 93-100. 28. PRENDERGAST, R. 2004: Development and freedom, Journal of Economic Studies, Vol. 31, No 1, pp. 36-56. 29. RITZEN J. M. M. 1978: Education, Economic Growth and Income Distribution, Journal of Economic Literature, Vol. 16. No. 4, pp. 1493-1495. 30. SCHULTZ T. W. 1961: Investment in human capital, American Economic Review, Vol. 51, pp. 1-17. 31. SHOKOOFEH, F. 2003: Advances in Technology and Global Welfare, Humanomics, Vol. 19, No 3, pp. 36-40. 32. STOCKHAMMER, E. – HOCHREITER, H. – OBERMAYR, B. – STEINER, K. 1997: The index of sustainable economic welfare (ISEW) as an alternative to GDP in measuring economic welfare. The results of the Austrian (revised) ISEW calculation 1955-1992; Ecological Economics, Vol. 21, pp. 19-34. 33. TATA, R. – SCHULTZ, R. 1988: World Variation in Human Welfare: A New Index of Development Status, Annals of the Association of American Geographers, Vol. 78, No 4. pp. 580-593. 34. TÓTH J. 1981: A közép-békési centrumok koordinált fejlesztését megalapozó kutatások (1978-1980) részletes eredményei: A közép-békési településegyüttes, 1-5. kötet 35. TÓTH J. 1982: Békés megye népesedésének fı vonásai az utóbbi három évtizedben, In: Békési Élet, 1. szám, pp. 3-17. 36. TÓTH J. 1990: A tudományos minısítéssel rendelkezık születési, lakó- és munkahelyinek területi sajátosságai, Tér-Idı-Társadalom, MTA RKK, Pécs, pp. 225-267. 37. TÓTH J. 1997: A Dél-Dunántúl történelmi és mai társadalmi-gazdasági problémái. 1997. In: Fata, M. (ed.): Schweabische Türkei. (Historische und atuelle sozioökonomische Bestimmunkgfatoren der südtransdanubien Region.) Sigmaringen, pp. 93-114. 38. TRÓCSÁNYI A. – WILHELM Z. 1996: A településimázs és a humán erıforrások szerepe a nagyközségek életében. In: Tóth J. – Trócsányi A. (szerk.) Összegzés „A magyarországi városhálózat és a városhiányos térségek vizsgálata” c. kutatás témakörében, JPTE, TTK, ÁTUT, Pécs, pp. 58-66. 39. TRÓCSÁNYI A. 1997: Regional differences in Hungary, In: Eurogeo, No. 8, Utrecht, Netherlands, pp. 79-80. 40. TRÓCSÁNYI A. 1999. A humán erıforrások területi egyenlıtlenségei Magyarországon. PhD disszertáció, p. 224. 41. VÁMOS A. – FARKAS T. 2004: Az életminıség mérése a Bátonyterenyei kistérségben. In: Területi Statisztika 7. (44.) évfolyam 1. szám, pp. 21-31. 42. ZHONGMING, W. – ZHI, Z. 2005: Strategic human resources, innovation and entrepreneurship fit: A cross-regional comparative model, International Journal of Manpower, Vol. 26, No 6, doi: 10.1108/ 01437720510625458, pp. 544-559.

15

A témakörben megjelent publikációk jegyzéke

1. MALATYINSZKI SZ. 2004: Békés megye turisztikai értékeiben rejlı lehetıségek, In: Virágné Horváth Erzsébet (szerk.): Diskurzus, Szarvas, pp. 107-119. 2. TRÓCSÁNYI A. – PIRISI G. - MALATYINSZKI SZ. 2007: A célnál fontosabb a bejárt út – a várossá nyilvánítás gyakorlata Magyarországon, Falu – Város – Régió, 3. szám, Budapest, VÁTI Kht, ISSN 1218-2613, pp. 18-27. 3. MALATYINSZKI SZ. 2007: Human Capital Investments in two Countries in Hungary, Journal of Economics and Social Research, Banska Bystrica, Ekonomicá Faculta, pp. 154-163. 4. MALATYINSZKI SZ. 2007: Dimensiune şi rezultate ale investiŃilor capitalului uman, In: ŞtiinŃe Economice, Analele UniversităŃii Din Craiova, Anul XXXV, Nr. 35, ISSN 1843-3723, pp. 643-651. 5. MALATYINSZKI SZ. 2007: Az emberi tıkebefektetések nagysága és eredménye Békés megyében, In: Micheller M. (szerk.): Körös tanulmányok, Tessedik Sámuel Fıiskola, ISSN 1589-908-X, pp. 104-118. 6. Mihály Gy. – MALATYINSZKI SZ. 2007: A részmunkaidıs foglalkoztatás elméleti és gyakorlati vetületei, In: Kopári L. – Tóth J. – Dr. Tóth J. (szerk.): Tanulmányok a Pécsi Doktoriskolából IV, PTE-TTK, Földrajzi Intézet, Pécs, 2007, ISSN 14177064, pp. 105-115. 7. MALATYINSZKI SZ. 2007: A társadalmi környezet egészségi hatása Békés megyében, III. Kárpátmedencei Környezettudományi Konferencia, Sapientia Egyetem, ISSN 1842-9815, pp. 62-68. 8. MALATYINSZKI SZ. 2007: A városok és községek emberi erıforrásainak eltérése Békés megyében, In: Kopári L. – Tóth J. – Dr. Tóth J. (szerk.): Tanulmányok a Pécsi Doktoriskolából IV, PTE-TTK, Földrajzi Intézet, Pécs, pp. 175-186. 9. MALATYINSZKI SZ. 2008: Măsurarea resurselor umane ale localitător, A települések emberi erıforrásának mérése, Studia Universitatis „Vasile Goldiş, Arad – Seria StiinŃe Economice, ISSN 158-2339, várható megjelenés 2009-ben 10. MALATYINSZKI SZ. 2009: Developing human resource in County Békés – as it is seen by mayors , In: Virágné Horváth Erzsébet (szerk.): Perspective, TSF-GFK, Békéscsaba, várható megjelenés 2009. január 11. DR. HABIL TÉSITS R. - MALATYINSZKI SZ. – Katona Z. 2009: The relationship between the improvement of human resource and human infrastructure in Sarkad region, Modern Geográfia (http://www.moderngeografia.hu), várható megjelenés: 2009.

16

Konferencia-kiadványokban megjelent publikációk: 1. MALATYINSZKI SZ. 1999: Az Ifjúsági Magazin értékközvetítı szerepe, XXIV. OTDK, Kodolányi János Fıiskola, Székesfehérvár, 104. p. 2. MALATYINSZKI SZ. 2006: Békés megye fejlesztési lehetıségei a tetraéder-modell tükrében, Tudomány Napja Konferencia, Békéscsaba 3. MALATYINSZKI SZ. 2004: Békés megye turizmusának fejlesztési lehetıségei a gazdaság, az emberi erıforrás és az Európai Unió tükrében, Fiatal Regionalisták IV. Országos Konferenciája: „A versenyképesség regionális, vállalati és intézményi dimenziói”, MTA - RKK NYUTI és a Multidiszciplináris Társadalomtudományi Doktori Iskola, Gyır, CD melléklet 4. MALATYINSZKI SZ. 2006: A társadalmi környezet egészségi hatása Békés megyében, In: Madarász Balázs – Kovács Alexandra (szerk.): A III. Magyar Földrajzi Konferencia tudományos közleményei, MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, pp. 62-68. 5. MALATYINSZKI SZ. 2007: The theoretical and practical sides of part-time employing, Banska Bystrica, Ekonomická fakulta UMB, ETAP Today and Tomorrow II, CD melléklet 6. MALATYINSZKI SZ. 2007: Települések humánfejlettségének mérésében rejlı lehetıségek és módszerei, I. Terület- és Településfejlesztési Konferencia, Kaposvár, 2007. CD melléklet

Elıadások külföldi vagy hazai nemzetközi konferencián 1. MALATYINSZKI SZ. 2007: A társadalmi környezet egészségi hatása Békés megyében, III. Kárpátmedencei Környezettudományi Konferencia, Kolozsvár, Sapientia Egyetem, 2007. március 30. 2. MALATYINSZKI SZ. 2007: The theoretical and practical sides of part-time employing, Banska Bystrica, Ekonomická fakulta UMB, ETAP Today and Tomorrow II, 2007. február 15. 3. MALATYINSZKI SZ. 2007: A települések emberi erıforrásának mérése, Studia Universitatis „Vasile Goldiş, Arad, 2007. január 18.

17