Az eltévedés tudománya

Az eltévedés tudománya A (leendő) BTK tagok hivatalos (kötelező) olvasmánya

Írta:

Katona Gábor Kovács Péter

©2007, BTK Minden jog fenntartva, ingyenesen terjeszthető. [email protected] http://btk.cwi.hu

Előszó Köszöntjük a kedves olvasót! E könyv szerzői, azaz mi, két tapasztalt BTK tag (később ezt is eláruljuk, hogy mi az a BTK), úgy döntöttünk, bemutatjuk a túrázás csodálatos világát! Amiben persze benne foglaltatik a legszebb dolog is: az eltévedés. Talán azt gondolja a kedves olvasó, hogy ez nem nehéz dolog, de ne ítélj ilyen könnyen: nehezebb, mint hinnéd! Profin eltévedni, csak profik tudnak, márpedig ahhoz, hogy profi légy, soksok túrán kell részt venned, és lehetőleg minél jobban el kell tévedned! No de erről később. Először nézzük, mi az a BTK. A BTK nem más, mint a büntetőtörvénykönyv… Gondolnád te, de nekünk ez a 3 betű egészen mást jelent. Egy merőben más életstílust, egy nagyszerű, bulis csapatot, akikkel szórakozás az a 40-50 km is, amitől más már réges-rég halott lenne… Igen, a BTK mi vagyunk, és amit a mozaikszó takar: Bolond Túrások Klubja. Na, nem kell rosszra gondolni, pozitív értelemben vagyunk bolondok. Hogy az hogyan lehet? Na, ezt nehéz lenne megmagyarázni, talán egyszer tarts velünk egy túrán, és megtudod! A BTK-nak saját weboldala is van, itt megismerhetsz minket. Szívesen fogadunk új tagokat, biztosíthatunk, nem fogod megbánni! De ahhoz, hogy tag lehess, meg kell tanulnod az eltévedés alapjait, és az, már most előre szólunk: nem lesz egyszerű. Ja és el ne felejtsük: ismerned kell Himnuszunkat, enélkül sem lehetsz teljes értékű tagunk.

Az eltévedés tudománya

A Túra Himnusz:

Éjjel érkezem Fáradt, kiégett talppal, De a testem nyomorult, görcsös lázban ég. Hozzád bújok Te édes, selymes paplan Kérlek, takarj be jobban! Mert majd megfagyok, Mert majd megfagyok! Nekem nem kell más, Csak egy ágyat akartam… Ha volt is más, Letojom, csak egy ágyat akartam! Refrén: (2X) Te nem érzed ezt a kínt, Nem voltál túrán még soha! Nincs benned 32 kila, Csak két veder erős pia! Most már Te is teljes értékű tagunkká válhatsz, amennyiben csatlakozol hozzánk! De vágjunk is bele a tanulmányainkba, először is elmeséljük egy személyes tapasztalatunkat, amikor is csupán kb. 15 km-t tettünk meg „feleslegesen”, mivel szeretünk eltévedni.

3

1. fejezet

A nagy eltévedés Az előszóban említettük azt a túrát, amelyen csekély 15 km-t tettünk meg „feleslegesen”. Nos, akkor hegyezd szemed, most fény derül az igazságra, hogy valójában mi is történt… Egy szép júniusi reggel volt. A tanév utolsó túrája állt előttünk, ami nem volt más, mint egy verseny. Tulajdonképpen meghatározott időre kellett volna teljesítenünk a szakaszokat. A tanárunk útközben a buszon megkérdezte, mi legyen a csapatnevünk, amire mi csak annyit mondtunk: Lost. Tanár úr kicsit furcsán nézett ránk, meg is kérdezte, hogy biztosan ez legyen-e, de mi hajthatatlanok voltunk. Mint később kiderült, a névválasztás nem volt alaptalan. Végül megérkeztünk a kiindulási pontra, a miskolci vadasparkhoz, ahol először is egy elméleti rész várt ránk, amivel hamar végeztünk. Na, nem mintha annyira tudtuk volna, de a biztonság kedvéért telerajzoltuk a lapot, hogy a mennyiséggel ne legyen gond. Mint később kiderült a tájoló használatát jó lett volna elsajátítani és nem csak az elmélethez… Végre elindulhattunk, és eleinte úgy tűnt, akár a győzelemre is esélyünk van! De aztán jött egy pont, ahol bizony jó BTK-s lévén, elvesztettük a fonalat… Egy kereszteződésbe értünk, ahol bizony egyik fán sem volt jelzés, nem tudtuk merre menjünk. Végül a csapat kettévált, és mi elindultunk befele az erdőbe, ahol mondjuk út sem volt, de mi BTK-sak vagyunk, minket ez nem zavart. A csapat másik fele megtalálta a helyes utat, mi pedig őrült bolyongásba kezdtünk, mígnem találkoztunk egy másik csapat két tagjával, az egyik eme könyv másik szerzője, és a BTK alapító tagja. Szóval innentől végképp eláshattuk magunkat, az eltévedés már be volt biztosítva, már csak a kivitelezés maradt hátra, ami csodaszépen sikerült…! Az én élményem párhuzamosan folyt BTK-s társaméval. A csapatunk hosszú gondolkodás után a következő nevet választotta: Eltévedők, és mint későbbiekben kiderült, hűek voltunk a nevünkhöz. Az elméleti rész után 5 percenként indultak a csapatok, köztük a miénk is egy térképpel és


egy tájolóval felszerelkezve. Elég kemény tempót mentünk 6km / órát, ami gyorsnak számított. A feladatteljesítés összetettségét mutatja, hogy pontlevonás járt nem csak időveszteséges, hanem korai beérkezés esetén is. Jól haladtunk, megfelelő tempóban, tele ambíciókkal a tavalyi 2. helyezés után (elsősként első túránk, amely 3 napos volt helyenként szakadó esőben éjjel, nappal, betonúton, erdőben). Egy sínpárhoz értünk ahol négyes elágazással kerültünk szembe. Itt volt található az első ellenőrzőpont, amelyet jól kiépített kapcsolatainknak köszönhetően részlegesen megtaláltunk. Térkép szerint két út közül választhattunk, mind a kettő ugyanabba a pontba vezetett, ahol a második ellenőrző pont volt található. Mi mint később kiderült a hosszabbik utat választottuk. Míg a legtöbb csoport a sín jobboldalán haladt vízszintes domborzati viszonyok között addig mi megkaptunk a hosszabb, emelkedőkkel, tarkított utat. Már hátunk mögött közeledett az utánunk induló csapat ezért belehúztunk. 4es csapatunkból ketten bírtuk a kemény terepet ezért előre mentünk (másik két társam mentségéül szolgáljon lemaradásuk oka egy korábbi bokasérülés kiújulása). Utunk során rengeteg kereszteződéssel találkoztunk, míg a térképen ezekből egy volt jelezve. Zsebre vágtuk a térképet, és ösztöneinkre hagyatkoztunk. Az utat a minket követő társainknak hatalmas faágakból álló nyilakkal jeleztük. Később kövekkel, bár ez nem volt elég, hogy kövessenek minket, valahol letértek az általunk helyesnek vélt útról. Beértünk az erdő közepébe, találkoztunk kiírásokkal, egy kutat kerestünk. Találkoztunk egyik rokon csapatunkkal melynek oszlopos tagja volt szerzőtársam. Csapattársam rohanva érkezett a 2. ellenőrző pontra ezzel minimálisra rövidítette késésünk. Csapatunk tagjai közül ő volt az egyetlen, aki látta a forrást. Indultunk együtt tovább egyesülve testvéreinkkel. Mi jobb oldalról érkeztünk a kettes ponthoz. Hatalmas meglepetés volt mikor két elhagyott társunk baloldalról egyszer csak előbukkant az erdőből. Baloldalról érkeztek, úttalan utakon. Mint egyesült túrások közösen indultunk tovább. Sokszor meg-megállva, hogy összedugjuk a fejünk, kiválasszuk a zsákutcákat és ezeket végig is ellenőrizzük. Tehát, mint társam már említette közösen folytattuk utunkat, mely nem volt mentes meglepetésektől. Beérve az erdőbe, azt hittük, jó irányba tartunk, mikor is… elfogyott az út. De mint jó BTK-sok nem fordultunk 5

vissza, hanem megpróbáltunk utat találni, aminek az lett a vége, hogy elég szépen eltévedtünk, felakadtunk néhány tüskés, igen csak barátságosnak, vendégszeretőnek látszó bokron, melyektől igen nehezen szabadultunk. (Társam továbbfűzi gondolatfonalamat…) Szerencsénkre, arra járt egy túrázó, aki útba igazított minket, így megtaláltuk a 3. ellenőrzőpontot, az Andó-kutat. Itt meg akartuk várni a többieket, csakhogy ők már akkor jóval közelebb jártak a célhoz, mivel a megfelelő úton mentek. Végül folytattuk utunkat, nemsokára elérkeztünk egy kereszteződéshez. Jó BTK-s lévén térkép a táskában, ebből kifolyólag természetesen rossz irányba mentünk… Itt megragadnám a szót és társam nevében én folytatom a történetet. Ez egy hármas kereszteződés volt, mi a jobboldali szélsőt választottuk. A kereszteződés egy domb tetején volt. Utunk lefelé folytattuk. Kis idő elteltével újabb hármas kereszteződéshez értünk. Három lehetőségből kettő zsákutca volt nem kis meglepetésünkre. Harmadikon haladva ismét zsákutcát találtunk. De ez nem olyan volt, mint a többiek. Egy meredek lejtésű elég magas domboldalra értünk melynek alján házak, udvarok voltak. Távolba már láttuk (30m) a falucskát. Egy erdőirtásos ösvényen indultam magamban lefelé, a rövidítésben reménykedtünk. Nem tudtunk lemenni, túl meredek volt és alulról fogadóbizottságként egy nagydarab kutya közeledett felénk. Na, jó méretileg nem volt nagy, de a hangja annál hangosabb volt, (a BTK-sok nem szeretnek kutyával a lábukban túrázni). A harmadik típusú találkozás és gyomrunk korgásának erőteljes hangja arra késztetett, hogy megpihenjünk egy rövid ideig. Kaja közben sűrűn elmélkedtünk a lejutás lehetőségeiről. Egy másik ösvényt találva haladtunk tovább előre, körülövezve dombokkal, majd ismét megmásztunk egyet. A táj nagyon ismerős volt, mégis volt benne valami, ami nem stimmelt. Mikor felértünk a dombra rájöttünk, hogy azért volt ismerős a környék, mert ezt már láttuk csak nem alulról, hanem fölülről. A kezdeti hármas elágazáshoz értünk. Kerestünk turistajelzéseket, de nem találtunk. Ismét pihenő következett mély gondolkozással. Végül igénybe vettük a telefonos segítséget. Régen elszakadt társunk a célból vezényelt minket az elágazás harmadik sávjára. Mivel feltevésünk megerősítést nyert elindultunk a harmadik úton. Kellemes, normál emelkedettséggel haladtunk. Rengeteg kis elágazást


találtunk a főútvonalunk mellett, amit egyik társammal rendszerint futva ellenőriztünk a gyorsabb előrehaladás céljából. Tudniillik a 4. ellenőrző pont az egyik ilyen mellékúton volt. Ezek a mellékutak rendszerint csupasz sziklákra vezettek bennünket, ahol csodálatos látvány tárult elénk. A negyedik ellenőrzőpontot elérve fújtunk egy rövidet. Az azt követőkről a következőkben szól szerzőtársam. Az ellenőrzőpontnál lévő felügyelőknek elmeséltük röviden sztorinkat, mire ők biztosítottak minket: innentől már nem lehet eltévedni. Ilyet mondani egy BTK-snak… Mikor továbbmentünk, az út kettéágazott, de az egyik annyira bozótos volt, hogy egyikünknek se volt kedve arra menni. Elindultunk a másik úton, mire kijutottunk a szakadék szélére. Kérem szépen innen valóban nem lehet eltévedni! Lábaink előtt hevert a világ. Sebaj, áttértünk a helyes útra, aztán mentünk egyenesen előre, mivel másfele nem tudtunk. Végül úgy döntöttünk, elővesszük a térképet (tudom szégyen, de néha muszáj feladni az elveket, többet nem fordul elő…). Az erdőből kijutva a lillafüredi kisvasút vágánya mellett lyukadtunk ki, a térkép szerint azt kellett volna követnünk. Ezt is tettük, csak épp az ellenkező irányba. Kb. fél km megtétele után rájöttünk eme apró hibára, és visszafordultunk. Ezután már tényleg nem lehetett eltévedni, hála Istennek innentől nem is történt meg. Mentünk, mendegéltünk, találkoztunk útközben néhány arra járóval, akik segítettek nekünk megtalálni a helyes utat. Igen ám, de akkor jött egy elágazás, immár aszfaltúton. Véletlenül (hozzáteszem marha nagy mázlinkra) arra járt egy korábban elhagyott csapattársunk, mint mi, és hogy ne kelljen szegénynek egyedül visszamennie, hát elkísértük… Végül, 86 perc késéssel és számtalan eltévedéssel (melyek a terep teljes feltérképezését is jelentették), de egy oltári bulis túrával a hátunk mögött, megérkeztünk a célba. A már beérkezett csapatok megpillantva minket, óriási tapsviharban törtek ki, és mi is ünnepeltünk, de akkor jött a feketeleves. Nem mindenki örült nekünk ennyire, tanár úr egy kicsit… Khmmm… Fogalmazzunk úgy, ellátott minket néhány jó tanáccsal az elkövetkező túrákra. Most, hát beérkezve a célba, pihentünk kicsit, tankoltunk, majd érdeklődve vártuk az eredményhirdetést. Biztosak voltunk benne, hogy ott vagyunk valahol az elsők közt… a végéről. A középmezőnyben végeztünk, és jutalmunk egy kitűző volt, melyet a mai napig büszkén hordunk. 7

Eme csodálatos dolgok egy csodálatos helyen a Csanyikvölgyben történtek velük. Földrajzos intuícióinknak teret adva megvizsgáltuk az összes gödröt, kátyút. Kutatómunkánk eredményeképpen megállapítottuk az összes mélységét, víztartalmát. Feltérképeztük teljesen a talajt, kőzetmintákat vittünk magunkkal haza (a cipőnkben, talán ezzel magyarázható a talpfájdalom), szülőanyáink nagy örömére a talaj H2O tartalmának elemzése közben térdig sáros lett a gatyánk. Ezek elfogadható veszteségek a túrázás oltárán. Utunk közben az eltévedéseknek köszönhetően megismertük az erdőt, bár nagy sajnálatunkra állatokkal nem találkoztunk (rajtunk kívül). Persze jó értelemben, mert végigviccelődtük az egész túrát. Hatalmas fák árnyékában eltelt kellemes séták révén észre sem vettük a megtett kilométereket. Majd mikor lábunk parancsot adott, hogy pihenjünk kicsit, kellemesen dőltünk el egy-egy égbenyúló fa árnyékában. Mikor már nagyon megszomjaztunk mindig utunkba varázsolt az erdő hűs forrásokat, melyeknél felfrissítettük magunk (és olykor a velünk haladókat, ha akarták, ha nem). Erdőnk dombjairól hatalmas, fákkal, cserjékkel teli völgyeket csodálhattunk meg, míg a kinyúló sziklaszirtekről falvak körvonalai, szomszédos erdőrészek, dúsfüvű tisztások tárultak a szemünk elé. E lenyűgöző látvánnyal párosult a mérhetetlenül tiszta és kék ég, bárányfelhőkkel tarkítva, friss hegyi levegővel megfűszerezve. Kicsit sem bántuk meg a kiegészítő szakaszokat, az időveszteségért kárpótolt minket a természet és a magunk által gerjesztett jó hangulat. Ezzel talán többet nyertünk, mint a helyezésben előttünk végzők. Ez lenne a BTK lényege, ilyen szív dobog minden BTKsban, mely hajtja előre a természet felé, egy jó társaságban.


2. fejezet

Az eltévedés alapjai Elolvashattad történetünket, ami ihlette a BTK-t és ezt a könyvet is egyben, de most nézzük, mi is áll a háttérben, jöjjön az eltévedés tudományának elmélete.

Figyelem! Az alább leírtakat nem feltétlenül ajánljuk kipróbálni! (Bár tény, hogy nagyon vicces dolog az eltévedés!) Fontos fogalmak: Túra: olyan tevékenység, amely során természetet járunk, jót hülyülünk, és közben remélhetőleg eltévedünk. Eltévedés: olyan folyamat, amely során nem találjuk a helyes utat, valójában nem is akarjuk megtalálni… Iránytű: vadállatok barlangjának elkerülésére használjuk, egyéb funkciója (nálunk) nincs. Túraútvonal: az az út, amit meg sem próbálunk követni illetve messziről elkerüljük. Túrajelzések: őskori civilizációk maguk után hagyott firkálmányai, kizárólag történelmi jelentőségük van. Túrabot: kötekedő túrástársaink fejbekólintására alkalmas eszköz, egyéb esetekben a közlekedés megkönnyítése a használati célja. Emelkedő: a földfelszín olyan szakasza, amelynek megtételéhez elengedhetetlen a térdfájdalom és az izomláz. Lejtő: A legtöbb túrást futásra ösztönzi, melynek végeredménye hogy egy hatméteres fával ölelkeznek össze, majd sajgó fejjel haladnak tovább az erdőben. Amit semmiképp se tegyünk, ha el szeretnénk tévedni: Ne használjunk térképet! Ne használjunk iránytűt! 9

GPS használata egyenesen tilos! Túl nagy a lehetősége a helyes út megtalálásának, ha GPS van nálad… Ne figyeljük továbbá a Nap járását! Ne kövessük a jelzéseket a fákon, egyáltalán ne is figyeljük, hogy van-e! Fontos továbbá az is, hogy ne nézzünk időjárás-jelentést túra előtt! Ha ezeket a feltételeket mind betartjuk, biztosan eltévedünk! Arra az esetre, ha mégis lennének nálunk tiltott eszközök, olyat cselekedtünk, amit nem kellett volna, vagy felmerültek bizonyos kérdések Benned, mi látnoki képességünkkel, tapasztalataink alapján magyarázatot nyújtunk az alábbiakban: Miért ne nézzünk időjárás jelentést túra előtt? Mert úgy sokkal izgalmasabb. Egy kis eső még soha senkinek nem ártott, a villámcsapást is túl lehet élni, márpedig abból sok van egy erdőben a magas fák miatt, továbbá a jég sem biztos, hogy betöri a fejünket. Szóval teljesen értelmetlen megnéznünk az időjárás-jelentést. Ejtsünk néhány szót az iránytűről. Az átlagember, aki kivágyódik a szabadba helyzetének meghatározására tájékozódásra használja az iránytűt. De mit tesz egy BTK-s? Nálunk is fontos kellék, elengedhetetlen a túrázáshoz. Csak mi egész másra használjuk. Szóval jöjjön a leírás. A jó BTK-s, felkészülve a túrára felpakolja hátizsákját a vállára, s ha már ott van jól meg is tömi kajával. És az idő elteltével előfordul, hogy nem érzi a határt és tovább eszik. Ilyenkor bizony mozgolódni kezd a gyomra. Mivel mobil WC nincs, s ha már a szükség így hozta hát keres egy alkalmas bokrot s megjelöli, útmutatásul a leendő erre haladók örömére. Eddig ennek semmi köze nincs az iránytűhöz, de a tapasztalt BTK-s tudja, ilyenkor bizony elő kell venni az iránytűt, hogy beazonosítsuk a területet. A BTK-s erőlelátó tudja, hogy ezen a helyen az eltévedés művészetének mestereként legalább háromszor meg fog fordulni, s a BTK-s nem szereti a meglepetéseket főleg a kellemetleneket nem. Ezért fontos hogy mindig legyen kéznél egy iránytű, hogy elkerüljük a kellemetlen meglepetéseket.


Fontos, hogy térképet még véletlenül se vegyünk elő, ha van is nálunk, maradjon csak a táska legmélyén… Ha térképet akarunk vinni magunkkal, akkor mindenképp olyat válasszunk, ami nem is arra a területre vonatkozik. Például ha a Bükkben túrázunk, legyen nálunk Dunántúli-dombság térkép, az tökéletesen megfelel. Tartsuk azt is szem előtt, hogy az idő hidegre is fordulhat. Ilyenkor fontos hogy a térképünk megfelelő papírból készüljön, mert ragyogó tulajdonságait kihasználva könnyen megoldhatjuk a hideg okozta problémát. Amire szükségünk lehet: nos, lehetséges, hogy éjszakára is az erdőben ragadunk, így szükségünk lesz tűzgyújtásra alkalmas eszközökre. Legyen ez öngyújtó, gyufa, vagy akár két egymáshoz csiszolt faág, kinek mi tetszik, ebben az esetben természetesen végső megoldásként legnagyobb elkeseredésünkben szóba kerülhet a térkép. Valamint kell még rengeteg kaja (nem akarunk éhen halni, egy BTKsnak ez nem méltó halál), és sok pia is persze (szigorúan alkoholmentes). Továbbá a vadállatok ellen nem árt beszerezni egy légpuskát. Ha nincs az szívás. De ne aggódj, a legtöbb vadállat csoportosan jár vadászni, szóval mire észreveszed, hogy elkaptak, már teljesen mindegy mi van nálad, rég halott vagy. (Na, ez a BTK-shoz méltó halál!) Óh, igen, ha sikerült tüzet gyújtanod, és a vadállatok sem esznek meg, akkor valahol aludnod is kell, erre szolgál a sátor, szóval ez is ajánlatos, hogy legyen. Amennyiben tartanak velünk ellenkező nemű egyedek is, mindenképp fontos, hogy saját testünkkel melegen tartsuk őket, hisz nem akarhatjuk, hogy megfagyjanak. Aki itt rosszra mer gondolni, sürgősen tegye le ezt a könyvet! Továbbá szükségünk lehet zseblámpára, egyrészt a tájékozódáshoz, másrészt rémtörténetek meséléséhez. Nincs is jobb ilyenkor, mint ijesztgetni a kezdő túrásokat, mindenféle kitalált történettel. Nem árt, ha van kéznél egy távcső. Mivel erdőben vagy erdő közelében túrázunk, számolni kell az átvonuló madárhaddal. Ezért minden túracsoportból kijelöljük a legbátrabb tagot, aki elvállalja azt a felelősségteljes feladatot, hogy kémleli az eget. A sasszemű (értsd: olyan éles, nem olyan csipás) egyén egyből légiriadót fúj, mikor felénk érkezik

11

egy átvonuló potyogtató osztag. Fáradságos munkájával életeket ment, őrzi túrafelszerelésünk épségét, guanómentességét. BTK-s közmondásaink: Sok kilométer szájhőst győz. Ki hova megy túrázni, ott téved el. Örül, mint BTK-s az eltévedésnek. Kezdő túrás bakanccsal kél, fáslival álmodik. Bámul, mint túrás a nyolcas elágazásra. Jobb ma egy kóborló medve, mint holnap egy eltévedt túrás. Hamarabb megtalálják a döglött cickányt, mint az eltévedt túrást. Fontos tudnivalók tájékozódáskor: • Amennyiben látsz egy nyilat, ami balra mutat, folytasd utadat jobbra. Amennyiben jobbra mutat, akkor persze balra. • A „Belépni tilos!” tábla nem neked szól. • A „Túraútvonal vége!” jelzés csak megpróbál megtorpantatni. Ne vedd figyelembe! • Kereszteződéshez érve válasszuk a jó öreg pénzfeldobós módszert a további útvonal kiválasztása érdekében. A tökéletes eltévedéshez fontos még az is, hogy megtévesszük a többieket. Ha ők is arra mennek, amerre mi, akkor már nincs eltévedés. Evidens, nem? Szóval fontos, hogy nekik mindenképp jelezzük a helyes irányt. Feszültségoldás Néha, amikor épp nem eltévedni készülünk, azok számára, akik félnek az eltévedéstől, jól jöhet némi feszültségoldás. Egyszer mi ezt úgy oldottuk meg, hogy mikor kicsit előrehaladtunk és találtunk egy egeret (ami valójában cickány volt, néha nem ártana figyelni biológia-órán…), társamnál volt papír és ceruza, szóval ezek segítségével készítettünk egy kis meglepetést az utánunk érkezőknek. A papírra ráírtuk, hogy „Egér”, és az egeret (mármint cickányt) ráhelyeztük. A mögöttünk érkezők nőnemű tagjai hangos sikollyal jelezték, hogy elégedettek az ajándékkal.


További remek feszültségoldó lehet, ha elbújsz egy bokor mögé, majd mikor érkezik egy túrástársad, kiugrasz egy hatalmas kiáltás kíséretében. A hatás biztosan nem marad el, bár vigyázzunk, az esetleg nála levő túrabot segítségével fejen vághat minket, természetesen tetszését kifejezőleg. És természetesen nagyszerű feszültségoldó az éneklés. Azért vigyázzunk, településekhez közel ne énekeljünk olyan dalokat, amit egyébként kocsmákban is szoktak, kicsit furcsán néznének ránk. Vannak további feszültségoldók, amikről inkább nem írnék, legyen annyi elég, nem azért túrázunk, hogy sík részegre igyuk magunkat. Aki mutatja nekünk az utat… Valószínűleg hallottál már a görög irodalom 9 múzsájáról. Ám valójában 10 múzsa van, csak a történelem elhallgatott egyet. Ő nem más, mint az eltévedés múzsája, aki mutatja nekünk a (rossz) utat, akinek tanait feltétel nélkül követjük, Nincsútoszt. Ő az, kinek a történelem a legnagyobb eltévedéseket köszönheti, és most minket is ő vezérel. Ő parancsol nekünk megálljt, mikor a megfelelő úthoz közeledünk, ő küld villámot a mellettünk levő fába, ha az iránytű szerint megyünk, és ő okozza a lábfájásunkat, ha időben befejezzük a távot. Neki köszönhetjük a legjobb túrákat, és ő adta az ihletet a fentebb olvasható néhány mondásunkhoz is. Mi, azaz a szerzők, ezzel a könyvvel tisztelgünk hatalma előtt, és kívánjuk, még nagyon sokáig vezéreljen minket, és bocsássa meg nekünk esetleges megfelelő útra tévedéseinket. Minden túrás félve ejti ki Tudjukki… Khmm Nincsútoszt nevét, aki haragjában jó útra vezethet. De ha ismered Himnuszunkat, és tisztességesen eltévedsz, biztos lehetsz benne, Nincsútoszt büszke lesz Rád!

13

3. fejezet

Miért is túrázunk? Feltehetőleg már rájöttél, hogy könyvünk nem agyunk szüleménye, hanem személyes tapasztalataink tárháza. Óh, igen ez a sok nagyszerű dolog velünk mind megtörtént! Jó, persze nem találkoztunk vadállatokkal, a legvadabb állat, amivel találkoztunk az önmagunk volt. De láttunk őzeket, mókusokat, amik nem valószínű, hogy felfalnak, de ki tudja, lehet a Marsról érkeztek… Szóval mi azt akartuk ezzel a könyvvel elérni, hogy megszeretessük Veled a túrázást, lásd, nagyon jó dolog, lehet ijesztőnek tűnik az a sok-sok km, de barátok közt (nem a tv-sorozat) hamar eltelik, és még jól is érzed magad. Hogy mi a túrázás lényege? Hát a szórakozás! Amikor túrázunk az erdőt nevetés, éneklés (főleg azok esetében, akik ízleltek túra előtt némi alkoholosat), és az amatőrök 200 m után felcsendülő „Jaj nem bírom tovább” kiáltásai töltik be. Túrázáshoz nem a remek kondíció, hanem a jó humorérzék és az eltökéltség az elengedhetetlen. Na meg persze a kényelmes bakancs, ha ezt elfelejted, utána lehet egy kicsit fájdalmas élményben lesz részed. A könyv elején olvasható Túra Himnuszt szerzőtársammal a legutóbbi éjjeli túrán hajnali 1 óra táján írtuk! Igen jól olvastad, tapasztalt túrásoknak olyankor indul be a fantáziájuk, olyankor pörgünk leginkább, amikor már kezdünk nagyon fáradtak lenni. Hát, ennyi volt könyvünk, reméljük tetszett, és kedvet kaptál a túrázáshoz. Hamarosan, (persze ha részt veszel túrán) megismerkedhetsz velünk. Reméljük, jól érzed majd magad, és hamarosan csatlakozol a BTKhoz. Addig is kívánjuk minden túrásnak és leendő túrásnak a dicső eltévedést. Utatokon vezessen védőangyalunk és múzsánk 'akinek ezt a könyvet ajánljuk': Nincsútoszt


15

Az eltévedés tudománya

Recommend Documents