Az ELTE BTK 2006. október 25-ei rendkívüli Kari Tanácsának jegyzőkönyve Az ülés ideje: 2006. október 25. 17 óra Helyszíne: Történeti Intézet Könyvtára (Múzeum krt. 6–8 I. em. 115. sz.) Az ülés meghívott vendégei: Dr. Hudecz Ferenc rektor, Dr. Juhászné Huszty Katalin gazdasági főigazgató Dezső Tamás dékán: megállapítja, hogy a Kari Tanács rendkívüli ülése határozatképes, az ülést megnyitja. Szavazásra bocsátja az ülés napirendjét. A Kari Tanács egyhangúlag elfogadja a napirendet: a Bölcsészettudományi Kar gazdasági helyzete. Üdvözli rektor urat és a főigazgató asszonyt. Felkéri a rektor urat a Bölcsészettudományi Kar helyzetének értékelésére, amire majd a Kari Tanács tagjai reagálnának. Hudecz Ferenc rektor: megköszöni a Kari Tanács meghívását. Mindenekelőtt fontos elmondani, hogy a rektori és a kari vezetés között nincsen semmiféle feszültség. Ebben a helyzetben a nyolc karnak együtt kell megtalálni a megoldást. Az eltérő szakterültek miatt állhatott elő az a kommunikációs hiba, hogy ugyanazon a kifejezéseken más-mást értettek a vezetők. A kialakult helyzet történetiségét nézve, a Kar költségvetése a tavasz folyamán rosszabbodott, ezért az akkori rektor a kari vezetéstől konszolidációs terv elkészítését kérte. Az április 14-én keltezett terv vállalásokat tartalmazott a hiány leküzdése érdekében, a tervet a rektori vezetés elfogadta. A nyáron bevezetett vezetői információs rendszer (VIR) jelezte, hogy az áprilisi vállaláshoz képest a hiány növekedése felé mozdultak el a mérőszámok. Ezt érzékelve a rektori vezetés az augusztus 28-ai Egyetemvezetői értekezet napirendjére tűzte a Kar gazdasági helyzetének tárgyalását. A rektori vezetés újabb konszolidációs tervet kért és választ arra, hogy a vállalt hiányt miért lépte túl a Kar. A második konszolidációs tervet a Rektori Hivatal október 2-án kapta meg, ennek vitájára az október 9-ei Egyetemvezetői értekezleten került sor, amely akkor azon az állásponton volt, hogy a tervnek sok jó középtávú eleme van, a rektori vezetésnek viszont rövid távú elemekre lett volna szüksége. A második terv kiegészítését október 19-én kapta meg az egyetem vezetése. Az október 20-ai Egyetemvezetői értekezlet röviden tárgyalta, mivel nem mindegyik vezető kapta meg a dokumentumot. A legújabb VIR-től kapott számok azt mutatják, hogy a Kar hiánya növekszik. Az októberben felmerült megoldások között szereplő rektori biztosi felhatalmazásnak csak akkor volna értelme, ha a biztos kinevezésének volna hozadéka. Ez csak vészmegoldás lenne. Azért kezdeményezte az intézetigazgatókkal való találkozást, hogy a kialakult helyzetről megismerje véleményüket. Ez az ülés alkalmat ad arra, hogy olyan megoldásokat találjanak a jelenlévők, amelyek révén a Bölcsészettudományi Kart konszolidálni lehet. Dezső Tamás dékán: az új számokat még nem ismeri. Juhászné Huszty Katalin gazdasági főigazgató asszony: a főigazgató egyik feladata, hogy a egyetemvezetés figyelmét fölhívja a gazdasági problémákra, és azokra megoldásokat javasoljon. A tavaszi konszolidációs tervben 66 millió forintos hiány volt előre jelezve. A gazdasági vezetés ehhez a számhoz viszonyítja a teljesüléseket. Most a hiány 282 millió, amely az év végére előreláthatólag 362 millió lesz. Ha ebből levonjuk a 84 milliós tavalyi görgetett hiányt, a kapott érték messze van az előre jelzett hiánytól. A gond a bevételek elmaradásában keresendő, azonban a 2005. és 2006. augusztusában mért bevételi szint között jelentős eltérés van az előbbi javára, de remélhetőleg az év fennmaradó részben a bevételek teljesülése csökkenti a hiányt. Ami pedig az Egyetem likviditását illeti, ha ez a mutató romlik, romlanak az Egyetem pályázati lehetőségei.
Dezső Tamás: a hiányt nehéz megjósolni, mivel az oktatási bevételek most fognak érkezni. Az számok említése helyett maradjunk inkább az elvek szintjén. Raczky Pál: ami történetiséget illeti, az utolsó, fontos elágazás pont az volt, hogy kivált a PPK, a TáTK és az IK. Mi voltunk olyan jók, hogy engedtünk a túlszaporodásnak. A Karon a kiadások 95%-a bér és járulék, 5%-a dologi kiadás, ezek szerint nincs semmiféle mozgástere a Karnak. A külföldi egyetemeken ha a bér és járulék mértéke 60%-ot meghaladja, vészharangot húznak. A megoldás csak egyetemi szolidaritás alapján lehetséges, nem egyszer volt arra példa, hogy a BTK karokat segített ki. A Kar legnagyobb értékét adó kis szakokhoz semmilyen körülmények között nem szabad hozzányúlni. Kardos József: a kialakult helyzet meglepett minket. A kis szakokat a Kar nem dobhatja el, a tanszékek a BTK természetéhez tartoznak. Ha az éves 35 millió forintnyi tanszékvezetői pótlék hiányzik, s mindenképpen előírja a jogszabály a vezetői pótlékot, akkor fizessenek egy vagy tíz forintot a tanszék vezetéséért. Reméljük, hogy rosszindulatú pletyka tehát, hogy további egységeket kellene a Karnak föláldoznia. Az előző dékán, Manherz Károly mindent megtett a hiány kezelésére. Az utóbbi évek tanúsága szerint egyáltalán nem éltünk pazarlóan. Manherz Károly államtitkár: a Kar megtett mindent az utóbbi hat évben, a gazdasági megfontolásokból kénytelen volt a vezetés szigorú gazdálkodást folytatni. A kialakult helyzet oka az alacsony normatíva. A nagy szakok eltartották a kis szakokat. Most arra a pontra értünk, hogy nincs több forrás. A Kar mostani intézeti és tanszék struktúrája viszont nemzeti kincs. Az utóbbi tizennégy év alatt sikerült egy jól működő intézeti rendszert kiépítenünk, a tanszékek szakmai önállósága megmaradt. A kis szakokhoz pótlólagos források szükségesek. A felsőoktatás nominális értékben ugyanannyi pénz fog kapni, mint tavaly. Viszont más tárcák részéről erőteljes támadást kap az OKM, mivel súlyos elvonások sújtják őket. A tanszékvezetői pótlék megvonása nem húzza ki a Kart a bajból. El lehetne bocsátani idővel 60–80 főt, de ennek végrehajtása is csak hosszú idő alatt volna lehetséges, és az elbocsátás lassan fejtené ki hatását. Az országos képzési helyzetben történő változások sokban javíthatnának a helyzeten, némely szak esetében meg kellene fontolni, hogy szükséges-e mindegyik helyen fenntartani a képzést. A Kar tanszékeit munkacsoporttá lehetne alakítani, viszont kérdéses, megéri-e mindez 35 millió forint bevételért. A bevételeket tehát nem lehet növelni, a tandíj bevezetése kb. 3-4 év múlva érezteti hatását, egyes képzésekről pedig le lehet mondani. A bölcsészettudományi karok helyzetét nehezíti, hogy az államilag finanszírozott hallgatói létszám a következő négy évben évi 28%-kal csökken. A dolgok rendezéshez 8-10 oktatáspolitikai döntésre van szükség. A fennálló helyzetet tekintve, az Egyetem görgeti maga előtt a BTK hiányát, vagy már akkora összegről van szó, hogy szóba jön intézeti álláshelyek fölszámolása, vagy olyan irányú döntést hoz az egyetemi vezetés, hogy a BTK-nak türelmi idő ad, vagy arról is lehet dönteni, hogy átalakuljanak a tanszékek munkacsoportokká. Mindenesetre a Bölcsészettudományi Kar igazi erőssége, hogy nagy számban egyedülálló MAképzéseket tud nyújtani. Bacsó Béla: a strukturális váltásnak MA-szinten kell megtörténnie, amely szinten a Kar nagy erőt képviselhet. Meg kellene vizsgálni továbbá, hogy a közösbe befolyt kari hozzájáruláshoz képest mekkora viszonosságot kap a Kar, úgy venni észre, hogy kevesebbet. Érdemes lenne ezt a dolgot megvizsgálni. A likviditás megőrzése kontraproduktivitással járna, mivel a nagy számú sikeres pályázat veszélyezteti az Egyetem fizetőképességét, ráadásul a pályázati pénzek átutalása gyakran egy évet is késhet. Frank Tibor: az Angol-Amerikai Intézetben a Bokos-csomag idején 5, 2006-ban 10 álláshely szűnt meg. Új hely betöltésének csak a kihalás ad lehetőséget. Igaz, hogy sok professzor van, de nincs másfajta eszköz a jutalmazásra, csak a fölterjesztés. A Kaliforniában például sokkal több fizetési osztállyal (16-ot) különböztetik meg a tanárokat. A Karnak pár hónapos laufra van
szüksége, ezalatt megfogalmazhatja azokat a komoly intézkedéseket, amelyek enyhíthetik a gazdasági hiányát. Meg kellene fontolni nyelviskola, ill. nyelvvizsgaközpont létrehozását, erőteljesebben kellene törekedni külföldi diákok megszerzésére. Erős érv a Kar jelenlegi struktúrájának megtartása mellett, hogy olyan tudományos központ, amelynek nincs akadémiai ellenpólusa, továbbá az Egyetem akadémikusainak több mint a fele a Karról kerül ki. Egy olyan PR-tevékenységet folytató irodát kellene létrehozni, amelyeknek a feladata lenne a Kar tudományos tevékenységének kommunikálása. Kulcsár Szabó Ernő: világos volt az államtitkár úr elemzése, bármilyen áldozat sem hozná meg a megfelelő hatást, a tanszékvezetői pótlékról való lemondás viszont gesztus lehetne az iránt, hogy kész a Kar lépéseket tenni a hiány enyhítésére. Úgy néz ki, hogy a Kar rövid távon nem sok mindent tud tenni. A Humboldt karai, amikor hasonló válságba került az egyetem, képesek volt szolidaritást vállalni egymás iránt. Ha gond van résszel, akkor gond van az egésszel is. Ha a BTK került most ezen helyzetbe, akkor más kar is kerülhet ugyanilyenbe. A pályázatokon való sikeresség a szellemi vonzerőnek, a szellemi potenciálnak a jele. A kérdés, hogy a válságnak kiszolgáltatjuk-e ezen kari erősséget. Nincs más mód, csak az, ha a helyzetnek megfelelő gazdasági tervet hoz össze a 8 kar, amelynek segítségével a két gyengélkedő kar össze tudja magát szedni. György Péter: teljesen egyetért Kulcsár Szabó Ernővel. De élesebben teszi föl a kérdést: ad-e a rektor úr időt a BTK-nak, hogy átalakulhasson graduate facultyvé, ami eltarthatná a Kart. Kívánja-e továbbra is bizonytalanságban tartani a Kart azzal, hogy lebegteti a rektori biztosról való döntését. Kelemen János: a több tucat olyan szak van, amely tudományágat képvisel. Kérdés, hogy a tudományági művelése nem lehet-e finanszírozási menekülési útvonal. A PR-tevékenység erősítéséről szólva az a kérdés, hogy a média vevő-e tudományágak népszerűsítésre. Az MA-szint menekülési útvonal lehet. Ami a professzorok számát illeti, jó dolog, hogy sok professzor oktat a Karon, de az előléptetéseket tekintve nincs lehetőség fölterjesztésekre. Az akkreditációk elfogadásakor jobban kellene ellentállni, nem szerencsés 7-8 helyen megindítani a képzést, mikor csak egy-két hely képviseli a tudományágat. Izsák Lajos: a biztos személyével nem leszünk kisegítve. Az Egyetem vezetésétől elegendő időt kellene kapnunk, hogy új kart hozhassunk létre. A PhD-képzés mind az iskolák és programok, mind a doktorandusok számát illetően kimagasló a Karunkon, amit semmiképpen nem lehet veszélyeztetni. A karunk szolidaritását mutatja, hogy többször segített finanszírozási gondokkal küszködő társkarain. Draskóczy István: újra kellene gondolni, hogy a két kar kiválása mennyivel járult hozzá a mai helyzet kialakulásához. Szávay István: az ELTE BTK-án lévő szellemi potenciál miatt választották ezt a Kart a hallgatók. Csatlakozva György Péter tanár úr által mondottakhoz, nemcsak az a kérdés, hogy a rektori biztost az Egyetem kijelöli-e, hanem az is, hogy az Egyetem milyen segítséget tud nyújtani a Kar részére. Ezzel kapcsolatban már ismert néhány megoldási javaslat. Két dologra tett utalást, rektor úr programjára és főigazgató asszony Kari Tanácsi felszólalására. Rektor úr programjában (6.5) a következő szerepel: „…még ebben az évben új, kreditalapú elosztási rendszerre van szüksége az ELTE-nek, egy olyan belső átcsoportosításra, amely kiegyensúlyozza az állami normatíva-hallgatói arányszám relációt.” A rektor úr fenntartja-e ezen állítását. A főigazgató asszony a 2006. május 4-ei kari Tanácson – amikor a 2005. évi költségvetési beszámoló, ill. a 2006. évi költségvetési tervezet volt napirenden – az ELTE problémás gazdasági helyzetének lehetséges kitörési pontjairól beszélt. 1. A központ és a karok viszonyának racionalizálásáról. 2. A normatív támogatás újszerű elosztási rendszerétől. 3. A közüzemi számlák differenciált rendezéséről. 4. Új és precíz kontrolling- és monitoringrendszer kidolgozásáról. Véleménye
szerint ezen pontok gyakorlatba ültetése komoly könnyebbséget jelentene a BTK számára. Kérdés, hogy a főigazgatói asszony továbbra is látja-e ezeket a kitörési pontokat. És ha igen, el tudunk-e indulni ezen az úton. Kratochwill Ferencné: ne legyünk amnéziásak, a Kari Tanács nem először szembesült a Kar gazdasági helyzetével. Intézetekre van lebontva, hogy az egyes szakok mennyibe kerülnek. Minden szak hiánnyal végzi a munkáját. 1999-ben kezdtünk megszorító intézkedéseket hozni, egy sor intézkedést fogadott el a Kari Tanács. A dologi kiadások teljesen megszűntek, a külsős előadók ingyen oktattak, stb. Ahogy Manherz Károly államtitkár úr mondotta, a Kar ennél többet nem tud tenni. Az új Ftv. egy sor bevételi jogcímet szűntetett meg. A BTK-án ötféle képzés van, mindegyikét BA-normatívával finanszírozza az állam (230 eFt), 5600 államilag finanszírozott hallgatónk van, és kb. 8000 főnek nyújtunk képzést. Ami a költségtérítés összegét illeti, 330 eFtnál többet nem lehet kérni a térítéses hallgatóktól, mert ennél többet nagy valószínűséggel nem hajlandók fizetni a képzésért. Egyéb bevételekről szólva: az ADS-ben megszűnt az uszoda, a teremkiadásokat nem lehet fokozni, mivel az ADS-t elhagyjuk, a Trefort kerti beruházás pedig nehezíti a termek kiadását. Mindezen változtatni az OKM tudna növelve az állami normatívát, ennek kicsi az esélye. A saját bevételeket viszont csak hosszú távon tudjuk növelni, ennek hatása csak később érződnék. A kis szakok pályázati lehetőségei javíthatnak a helyzetünkön. A létszámleépítés nem segít, hanem szétveri a Kart. Dezső Tamás: az egyetemszerű gondolkodást támogatja a Kar, a szolidaritást, a gondok közös megoldását. Jövőnk az MA-képzésekben van, eddig 91 mesterszakot neveztünk meg. Ha elbocsátásra kerülne sor, ezt a lehetőséget élnénk föl. Az előbb említett ötféle képzés közül a főiskolai képzés kifutóban van, ami 30-50 oktatót érint, újra kell tehát gondolnunk a főiskolai képzésben résztvevő oktatók foglalkoztatását. Az MA-k többletbevételekhez fogják juttatni a Kart. Juhászné Huszty Katalin: sok elemzést végzett a Gazdasági Hivatal 2005. október 1-je óta, az Egyetem gazdálkodása nagyon szigorú keretek között zajlik. Az Egyetem 250 millió forintos alapot hozott létre, amely az intézmény likviditását erősíti. 2006-ban az új Gazdálkodási szabályzatból minden konkrét számot kivettek. Költségvetési irányelvekben kell megfogalmazni a gazdálkodás egyes kérdéseit, az irányelveket a Költségvetési Bizottság tárgyalja meg, és fogadja el. A Szávay István föltette kérdésekre válaszolva: a források újraallokálását illetően több variáció is fölmerült, de lejárhatóbb útnak az tűnik, hogy fenntartási normatívából többet vonnának el, amit szét lehetne osztani a segítségre szoruló karok között még az év elején. Ami a kontroll és monitoringot illeti, a vezetői Információs Rendszert (VIR) fokozatosan vezetik be. Célja, hogy minél gyorsabban lehessen látni a gondokat, és föl lehessen rájuk készülni. A központ és karok közötti gazdálkodási munkafolyamatokat tekintve, 4, a SAP-on végzett folyamatot néztek át a mai napig. Az ADS-et a Professzorok házával együtt értékesítik, az ebből befolyó összeget csak beruházásra vagy szolgáltatási díjakra lehet használni. Dezső Tamás: ki kell mondani, hogy az Egyetemen csak két karnak fűződik érdeke ahhoz, hogy egyetemi normatíva legyen. A közüzemi számlákat hasznos volna átnézni, kiderülne, hogy melyik kar pontosan mennyibe kerül. Raczky Pál: az energiaszámlák hallgatóarányos hozzájárulása nem kedvez a BTK-nak. Vizsgálatukból kiderülne, hogy a legdrágább hallgatók a TTK-sok. Juhászné Huszty Katalin: a számlák kifizetése a bejött számlák alapján történik. Terv, hogy kidolgoztassék az Egyetem energiatakarékossági programja. Kratochwill Ferencné: a rendszer egyelőre olyan, hogy a karok nincsenek rávéve a takarékosságra.
Hudecz Ferenc: örül a konzultáció hangulatának, a Kar kész a megoldás keresésére. Látszik, hogy részéről ez nem taktika. Mint rektorhelyettes látta, hogy a Bölcsészettudományi Kar menedzsmentje a mindent megtett a Kar érdekében. Az Egyetemnek megvan a maga döntési mechanizmusa. A rektor akkor dönt jól, ha bírja a karok közötti konszenzust. Ennek alapján fölajánlja, hogy bármikor kész a Kari Tanácsra eljönni és megismerni a Kar álláspontját. Nincsenek tabuk, minden kérdést föl lehet hozni. Sok megoldási javaslat hangzott el. Ilyenek: idegen nyelvű PhD-hallgatók fogadása, tanfolyamok szervezése, szakképzési hozzájárulások. A Samsung szakképzési hozzájárulás címén 6 millió forintot fog a BTK-ra hozni. Folyamatban van indiai és perzsa diákok toborzása. Nagy hangsúlyt kell fektetni a PR-tevékenységre, a külső kommunikáció átgondolására. Úgy tűnik, sikerül egy álláshelyet erre a célra kialakítani. A nyolc karnak együtt kell megtalálnia a közös megoldást, a Bölcsészettudományi Karnak időt kell adni. Az időszak megadása bizalmon alapul, a hosszát tekintve csak értelmes hossznyi időszakra szólhat. A tervet a Karnak 3 hónapon belül kellene elkészítenie. Azt kéri, hogy mindenki tegye meg a tőle telhetőt a terv elkészítésében. Nem lesz most szükség rektori biztosra, megerősíti, hogy nem prekoncepciókkal érkezett az ülésre, lábjegyzetben megjegyezve, hogy értelmetlen lenne a rektori biztos kinevezése. A Kar és az Egyetem vezetése meg fog alkudni a benyújtott terven. A tervnek nem a helyzet kibekkelését kell szolgálnia, hanem a Kar elkövetkező 10 évéről kell szólnia. A kreditalapú rendszerről: a karoknak – válaszolva Szávay István kérdésére – ebben a komoly kérdésben értelmes kompromisszumok alapján meg kell tudniuk egyezni, a munka már elkezdődött. Kéri a Tanács tagjait, hogy működjenek közre a terv elkészítésében. Dezső Tamás: köszöni rektor úr többnyire bíztató szavait. Bezárja a Kari Tanács ülését. Lejegyezte: Kóczán András a Dékáni Titkárság vezetője
Budapest, 2006. október 30. Jóváhagyta Dr. Dezső Tamás dékán
