Az első párizsi évek 1878-1879 Aggházy 1878 novemberében, Liszt Madame Erardnak és Belloninak címzett ajánló leveleivel és Trefort miniszter 400 forint ösztöndíjával a zsebében megérkezett Párizsba1 2. Éppen jókor jött, mert a Szegedi Dalünnepen megismert barátja, Hubay Jenő3, aki május óta Párizsban volt, elég jól előkészítette Párizst befogadásukra, de neki egymagában nem sikerült hangverseny-lehetőséget szerezni magának. Amikor Hubay Liszt Seant-Saënsnak4 címzett ajánló levelével megérkezett Párizsba rögtön fel is kereste a francia mestert, aki kedvesen fogadta és meghívta hétfői fogadóestjeire. Ezeken sok jelentős emberrel ismerkedhetett meg, de ettől még nem kapott szereplésekre lehetőséget. Erre később így emlékezett. ...Szép esték voltak, de nem tudtam, miből éljek meg. Mindenütt zárt ajtók, meg nem tartott igéretek5....
Seant-Saëns
Helyzete akkor változott meg, amikor a konzulátuson járva megismerkedett Léopold Walcher von Molthein6 osztrák-magyar főkonzullal, egy kedves, barátságos úrral, aki rögtön meghívta ebédre. Felesége nagy zenebarát volt, így Hubay őt hegedűjével rögtön meghódította. A főkonzulék ettől kezdve gyakran meghívták és bevezették saját, előkelő baráti körükbe, ahol végre bemutathatta tehetségét, és sikert arathatott hegedűmuzsikájával. Walcherék abban is segítségére voltak, hogy felvehesse a kapcsolatot a párizsi magyar kolónia notabilitásaival. Ahogy bővült ismerősi köre, úgy szaporodtak a főúri szalonokba szóló, esti soiréekra való meghívások. Felkereste a „Grand Café” magyar asztalát is, ahol megismerkedett Deák-Ébner Lajos, Rippl-Rónai József és Feledi-Flesch Walcher von Molthein festőművészekkel, akiken keresztül számos Párizsban élő magyar művésszel és az azokat pártoló előkelőségekkel került kapcsolatba. Liszt, mint a 1878-as Világkiállítás nemzetközi zsűrijének tagja június 7. és 18. között Párizsban tartózkodott7. Minthogy ez idő alatt Pierre Erard özvegyénél Madame Erardnál lakott, Hubaynak módjában volt őt többször felkeresni. Liszt egyénisége vonzotta a zeneművészeket, így ott olyan neves emberekkel is megismerkedhetett, mint Charles Gounod, Ambroise Thomas, Ernest Guriaud és Charles Lalo. Barátai biztatására Hubay felkereste a francia hegedűsök koronázatlan királyát, a már súlyosan betegeskedő Henri Vieuxtemps-et8, aki először bizalmatlanul fogadta, de amikor bemutatkozott, akkor megenyhült és felszólította, hogy játsszék valamit. Hubay Vieuxtemps ötödik hegedűversenyét választotta, amit végül is a mester zongorakíséretével, alkotóját is megragadóan adott elő. Hubay ettől kezdve a család állandó vendége lett. Egész napokat töltött az agg mesternél, aki majdnem valamenyi darabját eljátszatta vele. Így Hubay annyira megismerte és elsajátította Vieuxtemps iskoláját és szellemét, hogy később a kritika és a zenetörténet Henri Vieuxtemps nem, mint Joachim-, hanem mint Vieuxtemps-tanítványt aposztrofálta.
1
Hubay eközben egyre inkább szeretett volna már föllépni hangversenyeken is, de a magányos és idegen hegedűst nem tekintették koncertképes művésznek. Legszívesebben valamelyik zenekari 9 hangversenyen, például Pasdeloup egyik Concert Populaire-jén lépett volna fel. Jules Pasdeloup volt annak a mozgalomnak az egyik harcias pártolója, amely a francia zenekultúrának a nemzeti hagyományokon alapuló, és a német zeneművészetet túlszárnyaló fejlesztését tűzte ki célul. A Pasdeloup hangversenytermében a Cirque d'hiver rotundájában való fellépés rendkívüli kitüntetésnek számított. Kérésére Vieuxtemps be is ajánlotta Pasdeloup-hoz, de a szűkszavú és rideg karmester végig se hallgatta, hanem elutasította Hubayt, arra hivatkozva, hogy nála csak világhírű művészek léphetnek fel.
Jules Pasdeloup
Hubay ezt követően szerzett tudomást Aggházy megérkezéséről, akit azonnal felkeresett, majd elvitt Vieuxtemps-hez, aki azt tanácsolta nekik, hogy közösen adjanak hangversenyt a Salle Erard-ban, az Erard hárfa és zongoragyár hangverseny termében. Hubay maga is felismerte, hogy a kiváló zongorista Aggházy Károllyal, kettesben, önállóan is hangversenyképes hegedű-zongora párost alkothatnak. Megkeresésükre a Salle Erard szervezője 1879. január 22-ére tűzte ki hangversenyük időpontját. Addig is a két fiatal most már együtt lépett fel – sok sikerrel – a Soiréeken. E fellépések kiváló alkalmai voltak a januári hangversenyre való felkészülésnek. Aggházy megérkezéséről és további terveikről Hubay így irt Lisztnek 1878. november 29. kelt levelében10: „Vor kurzer Zeit kam ein ausgezeichneter Schüler von Ihnen hochgeehrter Meister, nach Paris, nähmlich: Aggházy Károly. Nachdem er ein Pianist, ich ein Violinist, obendrein wir beide Söhne eines Volkes sind, eignet es sich vortrefflich, daß wir desto mehr zusammen spielen und concertieren. Zu unseren Hauptpiècen erwählten wir die Cis-moll Rhapsodie und die KreutzerSonate. Zum Anfang der Saison gedenken wir auch ein Conzert zu geben womöglich im „Salle Erard”. Wir würden zu diesem Vorhaben große Unterstützung finden, Umsomehr „Zusammenwirken” in unseren bekannten Kreisen überall Anklang findet. Namentlich in der Person des Herrn von Wachler hätten wir ein Freund gewonnen. Bei letzterem auch werden wir kommenden Sonntag in einer Soirée die Cis-Moll Rhapsodie das erste Mal zusammen vortragen.......”(fordítás11) Aggházyék a január 22-i hangversenyre meghívták az összes ismerősüket, és a nagynevű párizsi magyarokat, akikkel szintén kaspcsolatba szerettek volna kerülni. Így Munkácsyt, Zichy Mihályt, Lángot, a pesti műcsarnok építőjét, Szarvasdy szerkesztőt és feleségét Wilhelmina Klaus zongoraművésznőt. Meghívták Walcher von Molthein osztrák–magyar főkonzult, néhány neves bankárt és természetesen a lapok zenekritikusait. A hangversenyre a rossz, csúszós és jeges idő ellenére a meghívottak nagy része és sok érdeklődő is eljött, akik egy rendkívüli hangversenynek lehettek tanúi.
Salle Erard a Rue du Mailen
2
A Hubay – Aggházy kettős hangversenyén a következő darabok hangzottak el: Beethoven: Kreutzer, hegedű-zongora szonátájának Andante és Finale tételei Vieuxtemps: Ballade et Polonaise Hubay Károly: Magyar fantázia Hubay Károly: Rákóczi-induló parafrázis Továbbá Aggházy Liszt és Chopin darabokat adott elő és Lévy Philippine, az Opera Comique művésznője dalokat és operaáriákat énekelt. A siker minden reményt felülmúlt. A közönség lelkesen és hosszasan tapsolt az ifjú művészeknek: minden szám után ötször-hatszor is visszahívta őket a dobogóra. A legnagyobb sikert a Kreutzer szonáta aratta. A kritikusok egyöntetű elismeréssel írtak a két fiatal magyar művészetéről. A helyi12 és a magyar13 napilapok is részletesen beszámoltak a bemutatkozó hangverseny sikeréről. Hasonlóan a zenei lapok14 is kimerítően méltatták Hubay és Aggházy képességeit és teljesítményét. A Salle Erard-beli hangverseny sikere végleg összekötötte a két muzsikust. Mindenhová együtt hívták meg őket és mindenütt együtt léptek fel. De volt is hol, mert a les deux jeunes artistes hongrois (a két fiatal magyar művész) rendkívül divatba jött, és a legelőkelőbb szalonok versenyeztek, hogy fogadásaikra meghívhassák őket. Amikor a két fiatalról beszélünk, akkor tudnunk kell, hogy Hubay ekkor még alig múlt 20 éves és ha nem koncerthez öltözötten frakkban jelent meg, akkor pelyhedző bajuszával inkább egy fiatal diáknak nézett ki, mint a világ már akkor is egyik legkiválóbb hegedűművészének, aki három év múlva Vieuxtemps végakaratának megfelelően átveszi majd a Brüsszeli Konzervatórium hegedű tanszakának vezetését. Az éppen 23 éves Aggházy a maga szép, nagy, azúrkék szemeivel, barna fürtjeivel és délceg alakjával bűvölte el a közönséget, amikor odaült a zongorához és Liszt-tanítvány voltához méltó technikai tudással és csodálatos muzikalitással megszólaltatta hangszerét. A két ifjú sokszor játszott Fauvel doktor estélyein. A rendkívül gazdag gégespecialista szakmájából adódóan ismert volt a művészvilágban és pazar estélyein sok zeneszerető vendég fordult meg, akik értékelték játékukat és elvitték hírüket. Gyakran megfordultak, a szuezi csatorna építőjének Ferdinand Lesseps-nek estélyein, ahol főleg az arisztokrácia tagjai és neves szellemi kiválóságok jelentek meg, akik nagyra értékelték művészetüket. A Pester Journal 1879. február 4-i számában arról számol be, hogy Hubay Jenő és Aggházy Károly „ A múlt esték egyikén a szuezi csatorna építőjénél. Lesseps bárónál lépett fel, hol Jules Grévy, Alexandre Dumas, Munkácsy, Léon Gambetta (a későbbi miniszterelnök) tapsolt nekik...” Népszerűek voltak Szarvadyék fogadóestéi is. Itt főleg politikusok és a legellentétesebb művészi iskolák hívei találkoztak. Szarvasdyné, leánya Elise és annak udvarlója Gabriel Fauré – a párizsi Conservatoire későbbi igazgatója – mind kitűnő muzsikusok voltak és így az Aggházy Hubay párossal együtt gyönyörű hangversenyeket rendezhettek. Amikor első alkalommal léptek fel Szarvadyék-nál, akkor a közönség soraiban a Jules Grévy köztársasági elnök mellett olyan zeneértők foglaltak helyett, mint Pablo de Sarasate, Louis Diemer15 és Auguste Marie Durand, a legnagyobb Párizsi zeneműkiadó tulajdonosa. Ezek mellett számos egyéb előkelő szalonban is megfordultak, néha egy estén többen is16. E gyakori szerepléseknek azonban nem csak anyagi haszna volt. A fellépésekkel jelentős koncertező gyakorlatot szereztek, de arra is rákényszerültek, hogy repertoárjukat folyamatosan bővítsék. A közönség nagy élvezettel hallgatta a magyar zenei hangulatú darabokat, így aztán ők is inspirálva voltak új művek komponálására. Ennek során jó néhány közösen komponált magyar hangulatú 3
művük született17. Nem hagyható említés nélkül, hogy Liszt olyannyira figyelemmel kísérte kedvenc tanítványait, hogy még Párizsba is utánuk küldött egy ajánló levelet18: „Cher Monsieur Aghâzy, Je fais exception à ma règle de ne point fournir des lettres de recommandation, en vous envoyant les deux cijointes. Elles sont écrites pour vous et votre excellent collègue Eugène Huber. Veuillez les remettre, et comptez tous deux, sur mon très affectueux dévouement. 14 Février 79. - Budapest. F. Liszt” (forditás19) Ugyanezen a napon Liszt postára adott egy Agnes Street-Klindwoth-nak szóló levelet20 is, melyben kérte, mutassa be az Aggházy - Hubay párost Beust grófnak, a Monarchia nagykövetének:
„. . . Le bon accueil que vous avez fait au Quatuor italien, personnifié dans le Cavalière Pinelli, m'encourage à vous recommander deux jeunes artistes hongrois, qui ont déjà obtenu du succès à Paris. Le pianiste, Mr Aggházy, a travaillé avec moi,- et le violon, Mr Huber, avec son père (excellent professeur) et ensuite avec Joachim. Je compte sur les deux pour augmenter le bon renom artistique de mes compatriotes. Si leur talent vous paraît répondre à l'opinion distinguée que j'en ai, vons m'obligerez de parler d'eux favorablement au Comte Beust, . . ”(forditás21) Még az év elején Deák Ébner Lajos és Feledi (Flesch)Tivadar, társaságában a két muzsikus ellátogatott az avenue de Villiers-en lévő Munkácsy-palotába, ahol bemutatkoztak a mesternek és feleségének. Munkácsyék lekötelező szívességgel fogadták őket, és rögtön meghívták szokásos pénteki összejöveteleikre. Ekkor Munkácsy már a hír és dicsőség tetőpontján volt, palotája ennek megfelelő - remek ízlést tanúsító - pompát sugárzott. A tágas terek, a híres festők képei, a gyönyörű keleti szőnyegek, színes ablakok, bársony függönyök, antik reneszánsz bútorok, és felbecsülhetetlen értékű műtárgyak minden belépőre mély benyomást tettek. A szépség e gazdagságáról Aggházy, a palota gyakori látogatója az általa három évvel később szerkesztett Harmonia című zenészeti közlönyben jelentetett meg részletes leírást22. Munkácsy Mihály
Munkácsy Mihályné
Munkácsyné23, aki nagy zenerajongó és kiváló zongorista volt, elvárta, hogy a két ifjú közös muzsikálásra akár hetente kétszer is felkeresse házukat. Bár Munkácsy többre becsülte a magyar népdalokat és nótákat, mint a klasszikus zenét, de munkája közben szívesen hallgatta felesége és barátai muzsikáját. Munkácsyék minden év február 20-án, vagy ahhoz közeli napon tartották Munkácsy születésnapi nagy fogadásukat. Ekkor valóban „egész Párizs” ott volt a Munkácsy palota termeiben. Ott voltak kora nagynevű festői, az író- és költőbarátok, neves muzsikusok és színházi emberek, az arisztokrácia „krémje”, a legfontosabb politikusok és a Párizsban élő magyar notabilitások24
4
A Munkácsy palota pompáját és a három zenész, Aggházy, Hubay és Munkácsyné közös hangversenyeinek hangulatát jól érzékelteti Munkácsy Zeneszoba című festménye25, amely az Avenue de Villiers-i palota zeneszobáját ábrázolja. A mű 1878-79-ben készült, és azt talán éppen hármuk itteni, rendszeres közös hangversenyei ihlették.
1879. március 12-én szörnyű csapás érte Magyarországot: az alföld legvirágzóbb városát, Szegedet a kiáradt Tisza elsöpörte26. Az árvíz pusztítása oly mértékű volt, hogy az épületek több mist 90 százaléka összeomlott és a 75000 lakosból több mint 60000 hajléktalanná vált. A művelt világ minden részéből igyekeztek enyhíteni a katasztrófa súlyát és segíteni a hajléktalanná váltakon. Párisban elsőül Ferdinand Beust gróf27, a Monarchia franciaországi nagykövete, aki egyébként amatőr zeneszerzőként is tevékenykedett rendezett a követség Las Cases-utcai palotájában két jótékonysági hangversenyt, matinée musicsle-t. Az elsőt március 29-én, szombaton, a másodikat pedig, vasárnap, 30-án.
Ferdinand Beust
A követségi palota díszterme, mindkét alkalommal zsúfolásig megtelt Párizs legelőkelőbb közönségével. A jótékonyság mellett, a Beust gróf által összeállított pompás műsor is vonzotta a hallgatóságot. Mindkét hangversenyt az Aggházy-Hubay páros nyitotta meg, viharos lelkesedést keltve Rákóczi-induló fantáziájukkal. Ezt követően Krausz Gabriella kisasszony, a párizsi Nagyopera primadonnája, Bianchi kisasszony a Théâatre Francais énekese és Nouvelli a Covent Garden tenoristája dalokat és operaáriákat énekelt, majd Bertha Sándor zongoraművész a nagykövet Marche militaire című indulóját játszotta el. Beust gróf Aggházyt kérte fel Welcome in England című, Erzsébet királynőnek ajánlott keringőjének előadására. Aggházy az amatőr művet, felismerve annak dallamszépségét, hatásos koncert darabbá átdolgozva adta elő.
5
A következőkben Szarvasdyné Chopin és Liszt darabokat játszott, majd a Théâatre des Nouveautés énekesei adtak elő operarészleteket. A hangversenyt Aggházyék Phantaisie Tziganesque darabja zárta. E nagysikerű hangversenyek 30000 frank bevételét Szeged hajléktalanjainak juttatták el28. De Roys márki, Nemeskéri-Kiss Miklós honvédezredes nevelt fia kezdeményezésére 1879. június 7-én a párizsi Operában, fényűző külsőségek között rendeztek jótékonysági ünnepséget, amely felülmúlt minden eddigi jótékonysági 29 hangversenyt . Ehhez az eseményhez meghívókat Zichy Mihály illusztrációi díszítették. De Roys-nak és segítőjének Armand Gouzien-nek, a Le Journal de musique lap tulajdonosának sikerült megnyernie a Figaro szerkesztősége támogatását, akik óriási hírveréssel sikeresen mozgósították Párizs összes Charles Garnier építette párizsi Nagyopera dúsgazdag arisztokratáját. A hangversenyt követő játékos árveréseken és tombolákon az egymásra licitáló arisztokraták hiúsága óriási összeget adott össze, így De Roys márki 250000 frankot nyújthatott át az újjáépítés királyi biztosának, Tisza Lajosnak. Aggházyék április 19-én közreműködtek a Salle-Herz-ben, Angelini, az Opera művészének estjén, majd április 20-án rendezték meg első önálló koncertjüket30 a Salle Pleyel-ben, melyen közreműködött Philippine Lévy, az Opéra Comique művésznője. Ekkor mutatták be Goldmark Hegedű-Suite-jét, mely buja egzotikus színeivel felvillanyozta a hallgatóságot. Előadták még Vieuxtemps a-moll hegedűversenyét és Huber Károly két darabját. Aggházy műsorán Chopin és Liszt zongoradarabok szerepeltek. A L'art musical kritikusa igen elismerőleg emlékezett meg a hangversenyről31.
Salle Herz 48, rue de la Victoire, Paris
Seant-Saëns és Sarasate a Salle Pleyel színpadán32
A folytonos hangversenyezésbe és az állandó társadalmi kötelezettségekbe - fiatal koruk ellenére - mindketten belefáradtak és ezért úgy döntöttek, hogy május közepén elhagyják Párizst és haza indulnak. Útközben Wiesbadenben, Adelheid Marie hesseni hercegnő személyes meghíváséra hangversenyt adtak, majd május 16-án megérkeztek Budapestre33. 1
A párizsi évek számos adata Haraszti Emil: Hubay Jenő című könyvéből származik, Singer és Wolfner kiadása, Budapest, 1913. (Adatai sajnos nem mindig pontosak, ezért azok között szelektálni szükséges.) E mellett hasznos információforrás volt az Aggházy - Reichart család saját gyűjteménye. 2 Károly Párizsban, a 64 rue Chignancourt (Montmarte) alatt bérelt magának lakást 3 Hubay Jenő (1858 – 1937) Huber Károly hegedűművész fia, aki előbb apjánál, majd Joachimnál tanult. Nevét a jobban hangzó Hubayra „magyarosította”. Három évvel fiatalabb volt Aggházynál.
6
4
Charles Camille Saint-Saëns (1835 – 1921), neves francia zeneszerző. Halmay-Zipernovszky: Hubay Jenő, Zeneműkiadó Budapest, 1976. 6 Leopold Walcher von Molthein (1824 – 1911), a Monarchia párizsi főkonzulja, híres numizmatikus. 7 Liszt itteni szerepléséről, többek között Weimarból Carolyne Sayn-Wittgensteinnek írt leveléből tudhatunk, lásd Eckhardt Mária: A zeneakadémia Liszt Ferenc leveleiben, (megjelent: A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola 100 éve kötetben, p. 42, Zeneműkiadó, Budapest, 1977.) A másik forrás Liszt Madame Erardnak írt levele, melyben kéri, hogy június 7-től kb. 18.-ig adjon neki otthonában szállást. La Mara: Franz Liszt’s Briefe Bd. 8. No. 318, p.330, Breitkopf & Härtel, Leipzig, 1905 8 Henri Vieuxtemps (1820 - 1881) belga hegedűművész és zeneszerző, a Brüsszeli Konzervatórium professzora. 9 Jules Étienne Pasdeloup (1819 – 1887) karmester, aki a cirkusz-szerű, Cirque d'Hiver nevű, 5000 nézőt is befogadó hangversenyteremben rendezte népszerű hangversenyeit. 10 La Mara: Briefe hervorragender Zeitgenossen an Franz Liszt, Bd. 3, No, 239. p. 318-320, Breitkopf & Härtel, Leipzig, 1904 11 ….”Röviddel ezelőtt érkezett meg Párizsba az Ön, …... kitűnő tanítványa: Aggházy Károly. Minthogy ő zongorista én pedig hegedűs, ráadásul mindketten egyazon nemzet fiai vagyunk, kiválóan adódik, hogy minél többet együtt játszunk és koncertezzünk. Legfontosabb darabunknak (az Ön) Cisz-Moll rapszódiáját és a Kreutzer szonátát választottuk. A szezon kezdetén …. a „Salle Erard”-ban szeretnénk hangversenyt adni.......Együttműködésünk bizonyosan elnyeri ismerősi köreink tetszését..... Az elkövetkező vasárnapon egy soiréen a Cis-Moll Rapszódiát fogjuk első alkalommal közösen előadni...” 12 Revue et Gazette Musicale, 1879.02.02., Paris, p.38. 13 Pesti Napló, Magyar művészek Párizsban, 1879. február 6. 14 Például a Liberté, a L'art Musicale, a Revue Musicale és a Figaro. 15 Pablo de Sarasate híres spanyol hegedűművész és zeneszerző, Louis Diemer kiváló francia zongorista és zeneszerző. 16 A Revue et Gazette Musicale 1880. január 4. száma első oldalain mérleget készített az 1879-es év párizsi zenei életéről és felmérte az óriási számú magán szervezésű hangverseny figyelenreméltóbb szereplőit. Az összeállított lista harmadik helyére az Aggházy – Hubay párost tette. 17 Ezek közül a legsikeresebb és legtöbbet játszott a Phantaisie Tziganesque. 18 Az Ep-L-0115 jelzetű levél eredetijét a Liszt Ferenc Emlékmúzeum őrzi. 19 „Kivételt téve azon szabályom alól, hogy ne adjak ajánló leveleket, most csatoltan küldök kettőt Önöknek. Az egyik Önnek szól a másik kiváló kollégájának Huber Jenőnek. Továbbítsa ezeket, és mindketten számítsanak szeretetteljes szolgálatkésségemre F. Liszt” 20 La Mara: Franz Liszt’s Briefe an eine Freundin, Bd. 3. No. 127, p.212, Breitkopf & Härtel, Leipzig, 1902. 21 „. . . Az a meleg fogadtatás, amiben Cavaliere Pinelli olasz kvartettjét részesítette, felbátorít arra, hogy két fiatal magyar művészt ajánljak, akik már sikereket értek el Párizsban. A zongorista, Aggházy úr, velem, a hegedűs, Huber úr, apjával, majd Joachimmal dolgozott. Bízom abban, hogy honfitársaim jó művészi hírnevét növelni fogják. Ha úgy látja, hogy tehetségük megfelel az én véleményemnek, akkor ajánlja őket gróf Beust figyelmébe . . ” 22 Harmonia, 1882. február 5. p. 48 – 52. 23 Munkácsiné - Cecile Papier - De Marches báró feleségeként ismerte meg Munkácsyt, akit betegsége idején Colpachi nyaralójukban ápoltak. De Marches halála után 1874-ben lett Munkácsy felesége. 24 Hogy csak egy pár nevet említsünk: Berthier, Neuville és Duez hírneves festők, Dumas és Victor Hugo írók, Gounod és Saint-Saëns zeneszerzők, Ferdinand von Beust, a Monarchia párizsi nagykövete, Léon Gambetta a képviselőház elnöke és Jules Grévi köztársasági elnök, Zichy Mihály a híres festő és Türr István Tábornok. 25 Az 1879-ben festett képet New York-ban a Metropolitan Museum of Art őrzi. 26 Vasárnapi Ujság, A Szegedi Vész, 1879.03.16. p.177. 27 Friedrich Ferdinand von Beust gróf ausztriai politikus, 1866–1871 között az Osztrák-Magyar Monarchia külügyminisztere, majd 1867-ben, rövid időre Ausztria–Magyarország első „közös” miniszterelnöke. Visszahívása után 1871–1878 között a Monarchia londoni, majd 1878-tól párizsi nagykövete. Ő az, akinek Liszt Agnes Street-Klindwoth segítségével beajánlotta Aggházyékat. 28 Revue et Gazette Musicale, 1879.03.30. Paris, p.102. és Vasárnapi Ujság, Jótékonysági hangversenyek, 1879.04.06. p.228. 29 E hangversenyen Aggházyék nem szerepeltek, de az ennek viszonzásáúl 1879.08.20-án a Margitszigeten megrendezett nagyszabású Arrogante ünnepségen felléptek a segítséget megköszönő hangversenyen. 30 Revue et Gazette Musicale, 1879.04.27. Paris, p.134. és a Fővárosi Lapok, Aggházy Párizsban, 1879. április 6. 31 Haraszti Emil: Hubay Jenő című könyvéből, Singer és Wolfner kiadása, Budapest, 1913. 32 A 22, rue Rochechouart-on lévő, Salle Pleyel viszonylag kicsi színpadán a Saint-Saëns által Pabló Sarasate-nak 1863ban írt L'Introduction et Rondo capriccioso előadását látjuk. J. Albert fényképe. 33 Aggházy Gyula bátyjának írt leveléből ismert. Található az Aggházy - Reichart család gyűjteményében. 5
7
