Felsőoktatási rangsor 2005 (Forrás: Heti Válasz 5. évfolyam 41. szám, 2005.10.13. , Melléklet; http://www.hetivalasz.hu/showcontent.php?chid=12322)
AZ ELSŐ LÉPÉS A Heti Válasz és a Central European Management Intelligence (CEMI) közös erőfeszítéseként megjelenő Felsőoktatási Rangsor 2005 arra vállalkozik, hogy az összehasonlítási nehézségektől terhelt, természetes és mesterséges homállyal bevont magyar felsőoktatási rendszer egyes területein nagyobb átláthatóságot teremtsen.
Az egyetemi és főiskolai felvételik előtt állók örök gondja, hogy nem tudják összehasonlítani a különböző intézmények által kínált lehetőségeket. Az itt olvasható felsőoktatási rangsor ezt a problémát próbálja orvosolni. Természetesen semmilyen hasonló lista nem lehet tökéletes, s minden bizonnyal ez sem az, annyi azonban biztosan állítható, hogy lényegi szempontok alapján, valódi teljesítményt mér és állít rangsorba. Amilyen új ez a megközelítés itthon, annyira bevett másutt. Az első hasonló, azaz számos független dimenzión alapuló felsőoktatási rangsor 1983-ban jelent meg az Egyesült Államokban, a US News and World Report gondozásában. A publikáció azóta is minden évben megjelenik, immáron 11 millió példányban, és az amerikai Nemzeti Közgazdasági Kutató Iroda által készített tanulmány megállapításai szerint mára az egyetemek megítélésének egyik központi tényezőjévé vált. Például a magas szintű egyetemekre törekvő diákok szüleinek kétharmada úgy ítélte meg, hogy a rangsor nagy segítséget nyújt gyermekük jelentkezési döntésében. Ezzel párhuzamosan a legtöbb egyetem saját információs brosúrájában is feltünteti a helyezését. A siker természetesen követőket generált, 1988-ban jelent meg először a Business Week csak üzleti iskolákra fókuszáló rangsora, majd az elmúlt években három további hasonló lista. A kilencvenes években aztán Nyugat-Európában is felfigyeltek az ilyen rangsorok fontosságára. Angliában például 1990-ben a The Times, majd 1997-ben a Guardian, 2003-ban pedig a Financial Times, míg Németországban 1998ban a Die Zeit, 2001-ben a Der Spiegel indított hasonló listát, mindegyik hasonló elvek alapján, de más-más módszertannal. Az itt megjelenő Felsőoktatási rangsor 2005 a felsőoktatási jelentkezések alapján legnépszerűbb három - a közgazdász, a jogi, valamint a szálloda-, idegenforgalmi és vendéglátó-ipari - karra készített egy-egy különálló listát. Az Oktatási Minisztérium hivatalos közleményei alapján az első diszciplínát 20, a másodikat 8, a harmadikat 7 egyetemen vagy főiskolán tanítják. A rangsor kialakításánál arra törekedtünk, hogy lehetőleg minél több szempont alapján hasonlítsuk össze az intézményeket. Ennek megfelelően a jelentkező diákok, a végzős hallgatókat alkalmazó piac, valamint az akadémiai oldal perspektíváit is mérlegre kívántuk tenni, s így hat mutatószámot vizsgáltunk. A túljelentkezés mértéke mutatószám a jelentkező diákok és a meghirdetett felvételi helyek arányát jelenti, és azt tükrözi, hogy az illető iskola mennyire népszerű a jelentkező diákok közt. A nagyvállalatok vagy cégek véleménye mutatószám a rangsor céljából meginterjúvolt vállalati emberierőforrás-menedzserek véleményét méri arról, hogy az adott felsőoktatási intézményből szívesen vennének-e fel végzős hallgatókat. A fejvadászok véleménye mutatószám a megkérdezett vezető fejvadászok benyomásait rögzíti az egyes felsőoktatási intézmények színvonaláról. Az OTDK-helyezések mutatószám (csak a közgazdász és jogi karok esetében használtuk) az országos egyetemi tanulmányi versenyeken elért helyezés alapján rangsorolja az intézményeket. A diák/tanár arány mutatószám azt vizsgálja, hogy egy tanárra hány diák jut az adott helyen, ami valószínűleg jó közelítése annak, hogy mennyi egyéni figyelmet kap egy átlagos hallgató tanulmányai során. Az oktatók összetétele mutatószám pedig azt mutatja, hogy a tanári karon belül milyen magas a docensek és professzorok aránya, azaz mennyi tapasztalt, magas akadémiai fokozattal rendelkező tanár tanít az intézményben. Az összehasonlíthatóság érdekében valamennyi mérőszámot a magyar oktatási rendszerben elfogadott 1-5 skálára (1 - legrosszabb, 5 - legjobb) transzferáltunk. A transzferálás elve az volt, hogy az egyes mérőszámok teljes vizsgált felsőoktatási sokaságra viszonyított minimumai (szám szerint három intézmény mutatószámonként) kaptak 1-est és maximumai 5-öst (szintén három intézmény), a köztes eredményeket a két szélső értéktől való távolságuk alapján határoztuk meg (lásd a részletes módszertant). A rangsorok elkészítésénél valamennyi közgazdasági, jogi, valamint szálloda- és idegenforgalmi felsőoktatási intézményt rangsoroltunk, ahol az említett diszciplínákból diplomát adó képzést nyújtottak 2004-ben. Az itt bemutatásra kerülő listákon azonban csak az első 12 közgazdász, 5 jogi és 4 szálloda- és idegenforgalmi intézmény található, azaz valamennyi megjelenő iskola ezen rangsor alapján a felső kétharmadba tartozik. Célunk, hogy a felsőoktatási rangsort minden évben elkészítsük és megjelentessük - több karra, szakra kibővítve -, hogy a felvételire jelentkezők, az egyetemi hallgatók vagy a más módon nem érintett érdeklődők mindig friss információk alapján formálhassák véleményüket az egyes intézményekről.
PONTVADÁSZAT A FELSŐOKTATÁSI RANGSORT egy összetett index alapján állítottuk össze. Az indexet a közgazdász- és jogászrangsor esetében 6, míg a szálloda- és idegenforgalmi rangsor esetében 5 "elemi" mutatószám egyszerű számtani átlagaként képeztük. Az "elemi" mutatószámok az alábbiakban részletezett számítás alapján 1-től 5-ig terjedő értéket vehetnek fel. Az "elemi" mutatószámok differenciáló ereje jó, amit bizonyít, hogy a rangsor összetett index értékével 0,43 és 0,77 közötti korrelációt mutatnak. A több karral is rendelkező alapítványi, továbbá két államilag finanszírozott felsőoktatási intézmény esetében nem állt rendelkezésre a diákok és tanárok karonkénti megoszlása, így ezeknél az egész intézményre vonatkozó átlagos értékeket vetítettük az egyes karokra (két mutatószám esetében).
TÚLJELENTKEZÉS MEGFONTOLÁS. A túljelentkezés azt hivatott mérni, hogy a felsőoktatási intézményekbe jelentkezők mely intézményt mennyire favorizálják. NYERS SZÁM KALKULÁCIÓJA. Összes nappali tagozatra jelentkező/ meghirdetett nappali helyek száma. Az egyes adatpontok forrása az Oktatási Minisztérium (OM) által kiadott Felsőoktatási Statisztikai Tájékoztató 2003/2004-es kiadványa és az OM által fenntartott www.felvi.hu honlapon közölt hivatalos adatok. RANGSORPONT (1 ÉS 5 KÖZÖTTI SKÁLAÉRTÉK) KALKULÁCIÓJA. A három kar együttes listájából a két-két szélsőérték (a legnagyobbak és a legkisebbek) leválasztása után kapott maximális nyerspontszám-értéket tekintjük 5-ös rangsorpontnak (a leválasztott maximum szélsőértékek is 5 pontot kapnak), míg a leválasztás után kapott minimális nyerspontszám-értéket tekintjük 1-es rangsorpontnak (a leválasztott minimum szélsőértékek is 1 pontot kapnak). A köztes nyerspont-értékű intézmények rangsorpontjait 1 és 5 közötti normalizált értékre hozzuk. NAGYVÁLLALATOK IGÉNYEI MEGFONTOLÁS. A rangsorolt karokon végző hallgatók döntő többségének célja, hogy a vállalati szférában elhelyezkedve indítsa karrierjét. A vállalati szférán belül a nagyvállalatok, illetve bizonyos esetekben a professzionális cégek azok, amelyek a legtöbb végzőst alkalmazzák, így nekik van a legmegalapozottabb képük az egyes intézményekből érkező hallgatók tudásáról. A jogászok piacán a nagy ügyvédi irodák és a nagyvállalatok mellett a bíróságok hasonló tapasztalattal rendelkeznek. Ezért a nagyvállalatok és professzionális cégek, a jogászok esetében kiegészülve a bíróságokkal, alkalmasak az egyes intézmények piaci (azaz diákfelvevőpiaci) szempontok alapján történő összehasonlítására. NYERS SZÁM KALKULÁCIÓJA. Első lépésben egy listát állítottunk össze a meginterjúvolandó vállalatokról. E listára olyan cégeket vettünk fel, amelyek méretük vagy profiljuk miatt minden évben jelentős számú fiatal diplomást felvételiztetnek és így átfogó képpel rendelkeznek a munkaerőpiac ezen részéről. Ezt a listát ezután összevetettük a felsőoktatási intézményekben rendezett állásbörzék rendszeres résztvevőinek listájával, s azt tapasztaltuk, hogy jelentős átfedés van a két sokaság közt. A végleges listán szereplő vállalatokat ezután telefonon kerestük meg, 50 százalékuk vállalkozott válaszadásra. Az interjún az emberi erőforrás osztálya dolgozóinak (bíróságok esetében a felvétellel foglalkozó munkatársnak) azt a kérdést tettük fel, hogy mely felsőoktatási intézményekből vennének fel szívesen végzősöket. A kérdésre spontán módon megnevezett iskolák 1-1 pontot kaptak. Ezt követően felsoroltuk az összes releváns intézményt, s amennyiben az egyes intézményeknél az interjúalany megemlítette, hogy onnan szívesen venne fel vagy már vett is fel munkatársat, akkor az az iskola 0,5 pontot kapott (az, amelyik már korábban kapott 1 pontot, az ugyanattól az interjúalanytól nem szerezhetett további pontot). Az egyes interjúk alkalmával szerzett pontokat összegeztük, így a szerezhető maximális pont megegyezett az interjúk számával. Az egyes karok kapcsán a következő vállalatok és egyéb intézmények vonatkozó munkatársaival készítettünk interjút. KÖZGAZDÁSZKÉPZÉS: Dreher, T-Mobile, E-ON, P&G, BAT, Richter, Egis, PWC Deloitte, KFKI, Synergon, Ernst & Young, Unilever, Dégáz, Mol, OTP, GE, K&H, CIB, MKB, Erste, KPMG, Magyar Telecom. JOGÁSZKÉPZÉS: Freshfields, Oppenheim & Tsai; Martonyi & Kajtár, Baker & MacKenzie; Erős Ügyvédi Iroda, Squire Sanders; Berecz és Andrékó, Linklaters; Nagy és Trócsányi; Réti, Szegheő és Tsai; PWC; OTP; E-ON; Magyar Telecom; megyei bíróságok (Bács-Kiskun, Baranya, Békés, Borsod-Abaúj-Zemplén, Csongrád, Fejér, Győr-SopronMoson, Hajdú-Bihar, Heves, Jász-Nagykun-Szolnok, Komárom, Nógrád, Pest, Somogy, Szabolcs-Szatmár, Tolna, Vas, Veszprém, Zala). SZÁLLODA- ÉS IDEGENFORGALMI KÉPZÉS: Marriott, Four Seasons, Hilton, Intercontinental, Parádsasvári Kastélyszálló, Danubius Rt., Szidónia Kastélyszálló, Hotel Bük, Vista, IBUSZ, Neckermann, Atlas, Kempinski, Grand Hotel Corinthia, Budapesti Turisztikai Hivatal, Magyar Turizmus Rt. RANGSORPONT (1 és 5 közötti skálaérték) kalkulációja. E mérőszámnak van természetes minimuma és maximuma, ezért ezeket az értékeket nem kell a mintából generálni. A természetes maximum az, ha egy adott intézményt valamennyi vállalat spontán módon megnevezett, a természetes minimum pedig az, ha egyetlenegy sem nevezte meg mint olyan helyet, ahonnan szívesen látna felvételizőt. Ennek megfelelően a 0 nyerspont-értéket 1 rangsorpontra, a maximális nyerspont-értéket pedig 5 rangsorpontra konvertáltuk. A köztes értékeket 1 és 5 közötti sávra normalizáltuk. FEJVADÁSZOK VÉLEMÉNYE MEGFONTOLÁS. A fejvadászok a piac azon szereplői, akik feladatukból adódóan sok pályakezdő vagy pályája elején lévő fiatallal foglalkoznak, és ennek köszönhetően egészen nagy mintán alapuló véleményük van az egyes felsőoktatási intézményekből kikerülő végzősök színvonaláról. Véleményük egyrészt befolyásolja, másrészt kifejezi az intézményekkel kapcsolatos (munkaerő-) piaci perspektívát. Az interjúhoz az ország 25 legnagyobb fejvadász (hivatalosan vezetőkiválasztó vagy személyzeti tanácsadó) cégéből 15 véletlenszerűen kiválasztottal vettük fel a kapcsolatot, s a 15-ből 10 válaszolt kérdéseinkre. NYERS SZÁM KALKULÁCIÓJA. Az ország legnagyobbjai közé tartozó fejvadász cégek vezetőit és/vagy munkatársait arra kértük, hogy az osztályozásnál alkalmazott 1-5 skálán értékeljék az egyes felsőoktatási intézményekből kikerülő végzősök átlagos színvonalát.
A következő cégek munkatársai adtak választ: KÖZGAZDÁSZKÉPZÉS: Hill International, Neumann, Telkes Tanácsadó Rt., Grafton Recruitment, Korn Ferry, Job, ahc international, Gradus Consulting, Workplus Kft., Manpower Kft. JOGÁSZKÉPZÉS: Neumann, Telkes Tanácsadó Rt., Korn Ferry, Job, Gradus Consulting, Manpower Kft. SZÁLLODA- ÉS IDEGENFORGALMI KÉPZÉS: Neumann, Telkes Tanácsadó Rt., Job, ahc international, Gradus Consulting, Manpower Kft. RANGSORPONT (1 ÉS 5 KÖZÖTTI SKÁLAÉRTÉK) KALKULÁCIÓJA. A rangsorpontokat az egyes interjúk során az egyes intézményeknek adott osztályzatok átlagaként számítottuk. OTDK-EREDMÉNYEK MEGFONTOLÁS. Az Országos Tudományos Diákköri Konferenciák (OTDK) a hivatalos egyetemi "tanulmányi versenyek", amelyekre rendszerint minden, az adott diszciplínát oktató felsőoktatási intézmény küld diákokat. Ennek megfelelően az OTDK-kon elért helyezések alkalmasak a diákok szakmai, tudományos színvonalának összehasonlítására. NYERS SZÁM KALKULÁCIÓJA. OTDK-t kétévente rendeznek mind a közgazdász-, mind a jogászhallgatók esetében (szálloda- és idegenforgalmi szakok számára nincs OTDK). A minél szélesebb minta érdekében nemcsak a legutóbbi, hanem az azt megelőző OTDK-k eredményeit is figyelembe vettük (azaz a 2005-ös és a 2003-as versenyekét). Az egyes szekciókban (a témakörök hivatalos megnevezése) elért első helyezések után 3, a második helyezések után 2, a harmadik helyezések után 1, a különdíjak után pedig 0,5 pontot számítottunk. A szekciókban szerzett pontokat összegeztük, és így kaptuk meg az egyes intézmények nyers pontszámát. RANGSORPONT (1 ÉS 5 KÖZÖTTI SKÁLAÉRTÉK) KALKULÁCIÓJA. A két kar együttes listájából a két-két szélsőérték (legnagyobbak és legkisebbek) leválasztása után kapott maximális nyerspontszám-értéket tekintjük 5-ös rangsorpontnak (a leválasztott maximum szélsőértékek is 5 pontot kapnak), míg a leválasztás után kapott minimális nyerspontszám-értéket tekintjük 1-es rangsorpontnak (a leválasztott minimum szélsőértékek is 1 pontot kapnak). A köztes nyerspont-értékű intézmények rangsorpontjait 1 és 5 közötti normalizált értékre hozzuk. A jogászhallgatók számára 55, a közgazdászhallgatók számára pedig 57 különböző szekció volt, így a közgazdász karok által elérhető maximális pontszám 4 százalékkal magasabb volt, mint a jogász karok hasonló értéke. Ettől az apró különbségtől eltekintettünk, mert kiküszöbölése fölösleges bonyolultságot okoz a módszertanban, ugyanakkor nem befolyásolja az intézmények rangsorát. DIÁK-TANÁR ARÁNY MEGFONTOLÁS. A diák-tanár arány azt mutatja, hogy egy intézményben egy oktatóra átlagosan hány diák jut, ami jó közelítése annak, hogy egy átlagos diák mennyi figyelmet és időt kap a tanároktól. Természetesen minél alacsonyabb a diák-tanár arány, annál inkább egyénre szabott a képzés, ami pedig nyilvánvalóan kedvező a diákok számára. NYERS SZÁM KALKULÁCIÓJA. Nappali tagozatos diákok száma + (Esti és levelező diákok száma x 0,5)/Státussal rendelkező, teljes munkaidőben foglalkoztatott egyetemi oktatók száma. Nem számoltunk a nyelv-, a testnevelő, a kollégiumi tanárokkal és a felsőoktatási statisztikában egyéb oktatóként megjelenőkkel. A hallgatói létszám számítása mögött az a feltételezés húzódik, hogy a levelező és esti hallgatókkal átlagosan körülbelül feleannyi munkája van egy oktatónak, mint egy nappalis diákkal. Ez természetesen nem pontos érték, hanem egy, az általunk megkérdezett szakértők által elfogadhatónak ítélt becslés. Az egyes adatpontok forrása az OM által kiadott Felsőoktatási Statisztikai Tájékoztató 2003/2004-es kiadványa. RANGSORPONT (1 ÉS 5 KÖZÖTTI SKÁLAÉRTÉK) KALKULÁCIÓJA. A három kar együttes listájából a két-két szélsőérték (legnagyobbak és legkisebbek) leválasztása után kapott maximális nyerspontszámértéket tekintjük 1-es rangsorpontnak (a leválasztott maximum szélsőértékek is 1 pontot kapnak), míg a leválasztás után kapott minimális nyerspontszám-értéket tekintjük 5-ös rangsorpontnak (a leválasztott minimum szélsőértékek is 5 pontot kapnak). A köztes nyerspont-értékű intézmények rangsorpontjait 1 és 5 közötti normalizált értékre hozzuk. OKTATÓK ÖSSZETÉTELE MEGFONTOLÁS. Egy felsőoktatási intézményben tanított ismeretek minőségét alapvetően meghatározza, hogy milyen akadémiai szintű oktatók tanítanak ott. Az egyetemi fokozatok az egyes oktatók akadémiai elismertségét, tudását és nem utolsósorban tapasztalatát hivatottak kifejezni. Minél több magas fokozatú oktató tanít egy intézményben, annál valószínűbb, hogy magas szintű oktatás folyik. NYERS SZÁM KALKULÁCIÓJA. Teljes munkaidőben foglalkoztatott docensek és egyetemi tanárok száma/teljes munkaidőben foglalkoztatott összes, státusban lévő oktató száma. Nem számoltunk a nyelv-, a testnevelő, a kollégiumi tanárokkal és a felsőoktatási statisztikában egyéb oktatóként megjelenőkkel. Az egyes adatpontok forrása az OM által kiadott Felsőoktatási Statisztikai Tájékoztató 2003/2004-es kiadványa. RANGSORPONT (1 ÉS 5 KÖZÖTTI SKÁLAÉRTÉK) KALKULÁCIÓJA. A három kar együttes listájából a két-két szélsőérték (legnagyobbak és legkisebbek) leválasztása után kapott maximális nyerspontszámértéket tekintjük 5-ös rangsorpontnak (a leválasztott maximum szélsőértékek is 5 pontot kapnak), míg a leválasztás után kapott minimális nyerspontszám-értéket tekintjük 1-es rangsorpontnak (a leválasztott minimum szélsőértékek is 1 pontot kapnak). A köztes nyerspont-értékű intézmények rangsorpontjait 1 és 5 közötti normalizált értékre hozzuk.
EURÓPAI ELISMERÉS A felsőoktatási intézménybe jelentkezők között 2005-ben csakúgy, mint egy évvel korábban, a közgazdasági és üzleti karok voltak a legnépszerűbbek. E kereslet kielégítése céljából mára majdnem húsz különböző egyetem és főiskola kínál ilyen képzést, széles választási lehetőséget adva a tovább tanulni vágyóknak. A széles választék különösen fontossá teszi az egyes intézmények összehasonlíthatóságát. Az alábbiakban közölt intézmények az általunk készített rangsor első tizenkét helyét foglalják el, s ezeket számos egyéb iskola követi.
A rangsor első helyén a Budapesti Corvinus Egyetem (Gazdálkodási Kar és Közgazdaság-tudományi Kar), közismertebb nevén a "Közgáz" végzett. A Közgáz első helye teljesen egyértelműnek tűnik, átlagpontszáma az ötös skálán több mint 0,6 ponttal haladja meg a második helyezettét. Ráadásul a hat vizsgált szempont közül négyben is az első helyen végzett, s egyedül a túljelentkezés tekintetében ért el az átlagnál alacsonyabb pontszámot. Az utóbbi jelenségnek számos magyarázata lehetséges, amelyek közül a legvalószínűbbnek az tűnik, hogy a jelentkezők között önszelekció működik (azaz csak azok jelentkeznek ide, akik esélyesnek tekintik magukat). A Közgázon folyó munka minőségét a múlt hónapban a nemzetközi hírű Financial Times is elismerte, amikor az európai üzleti iskolák rangsorának összeállításakor - egyetlen kelet-közép-európai intézményként - a Közgázt az első 25-be rangsorolta. Érdekes, hogy bizonyos szakterületek tekintetében még magasabbra, a szervezeti magatartás tanítása kapcsán pedig az európai negyedik helyre sorolta az intézményt. A 2. és 3. helyezett között rendkívül kis különbséget mértünk, a Pécsi Tudományegyetem pusztán 0,05 ponttal előzte meg a Budapesti Műszaki és Gazdálkodástudományi Egyetem (BMGE) vonatkozó karát. A két intézmény között két területen, a túljelentkezés mértékében, illetve az OTDK-eredmények tekintetében van jelentős különbség. Az általunk megkérdezett vezető fejvadászok hasonlónak ítélik meg a két egyetem diákjainak színvonalát, míg a megkérdezett nagyvállalatok, ha kismértékben is, de a pécsieket részesítették előnyben. A 4. és 5. helyezett között szintén kis különbség van, a Szent István Egyetem (SZIE) magas túljelentkezési rátájának és alacsony tanár-diák arányának köszönhetően, ha csak 0,03 ponttal is, de megelőzte a Budapesti Gazdasági Főiskolát (BGF). Történt ez annak ellenére, hogy a megkérdezett cégek és kisebb mértékben a fejvadászok is utóbbit rangsorolták előbbre. Ám a BGF így is a legmagasabban rangsorolt főiskola ezen a listán. Feltűnhet, hogy a 8. és a 9. helyezett között van a legnagyobb különbség (az 1. és a 2. közti relációt kivéve), ami azt sugallja, hogy ha két részre próbálnánk osztani a rangsoron szereplő intézményeket, akkor valószínűleg itt lenne a természetes határvonal. Az egyes mérőszámok szerinti rangsort vizsgálva további érdekességeket találunk. Túljelentkezés tekintetében három intézmény, a SZIE, a BMGE és az ÁVF ért el kiemelkedőnek tekinthető 9-12-szeres értéket, őket követi 16 intézmény 3-6-szoros túljelentkezéssel. Az IBS zárja a sort másfélszeres értékkel. A megkérdezett nagyvállalatok közül valamennyi említette a Közgázt mint ahonnan szívesen vesz fel végzősöket, ehhez közelítő eredménnyel csak a Budapesti Gazdasági Főiskola büszkélkedhet. Valószínűleg nem véletlen, hogy ez a két intézmény nyújtott Budapesten már 1990 előtt is közgazdasági képzést. Meglepő viszont, hogy 13 olyan intézmény volt, ahonnan a megkérdezett 18 nagyvállalatnak kevesebb, mint egyharmada toborozna szívesen. Volt olyan köztük, amely több felvételiztető esetében is "csak azt ne!" jellegű felkiáltásokat provokált. Mindez azt sugallja, hogy ezen intézmények diákjai jelentős részének valószínűleg más szektorban kell elhelyezkednie. Nem meglepő módon, a fejvadászok valamennyivel árnyaltabb képpel, mélyebb vonatkozó ismeretekkel rendelkeznek, mint a legtöbb nagyvállalat. Ennek megfelelően az intézmények közötti különbségek is kisebbek, az átmenetek pedig folyamatosabbak, mint az utóbbiak véleménye alapján összeállított rangsor esetében. Mindemellett a két sorrendben csak csekély különbségek mutatkoznak. Az előző két Országos Tudományos Diákköri Konferencián (OTDK) elért helyezések alapján képzett mutatószám tekintetében is a Közgáz került az élre. Érdekes az összesítésben 7. helyen záró Miskolci Egyetem 2. helye, és az összesítésben 11. Nyugat-magyarországi Egyetem (Sopron) 4. helye. Előbbi jó helyezéseket ért el mind a két vizsgált OTDK-n, míg utóbbi ezek többségét a soproni rendezésű eseményen érte el. A diák-tanár arány tekintetében ismételten a Közgáz érte el a legjobb pontszámot, itt egy tanárra kevesebb mint 24 diák jut, tehát gyakori lehetőség nyílik a diákok szemináriumi keretek közt történő oktatására. Érdekesség, hogy az ezen mérőszám alapján képzett rangsor első négy helyezettjéből három a végső rangsor első négy helyezettje közt van. Ez a tény úgy értelmezhető, hogy több dimenzió mentén is jó teljesítményre általában olyan intézmények képesek, ahol a tanárok elegendő személyes figyelmet tudnak fordítani a diákokra. Az oktatók összetétele szerinti rangsor élén 60 százalék feletti értékkel három olyan intézmény áll, amely az összesítésben a középmezőnyben vagy annál hátrébb végzett. Az ő esetükben azonban a docensek és professzorok magas aránya relatíve alacsony diák-tanár aránnyal jár együtt. Az összesítésben legjobban szereplő intézmények általában 50 százalék feletti vagy körüli értékkel docens- és professzoraránnyal, valamint alacsony diák-tanár
aránnyal rendelkeznek.
ERŐS MEZŐNY EGY KIUGRÓVAL A szálloda-, idegenforgalmi és vendéglátó- ipari felsőoktatás jelenleg hét egyetemen, illetve főiskolán zajlik. Ezen intézmények közül kettő, a Harsányi János Főiskola és a Heller Farkas Főiskola rendkívül fiatal, így velük kapcsolatban természetesen a diák- és vállalati vélemények sem lehetnek annyira megalapozottak, mint azon intézményeknél, amelyek több évfolyamnyi végzőssel is rendelkeznek. A rangsor vizsgálatához fontos tudni továbbá, hogy ezen szakok esetében nincs OTDK-verseny, így ezzel kapcsolatos pontszám sem.
A rangsor élén toronymagasan áll a Budapesti Gazdasági Főiskola (Kereskedelmi, Vendéglátó-ipari és Idegenforgalmi Főiskolai Kar), az ötös skálán több mint 1,3 ponttal megelőzve a második helyezettet. A BGF dominanciájára jellemző, hogy az egyes mérőszámok alapján külön-külön képzett rangsorokban három első, egy második és egy harmadik helyet szerzett. Ráadásul pontértéke egyik mérőszám esetében sem csúszott 3,94 alá; ilyen teljesítményre a másik két (jogi és közgazdász) rangsor esetében sem volt példa. A BGF után azonban már sűrűbb a mezőny. A második és harmadik helyezett, azaz a Heller Farkas Főiskola és a Szolnoki Főiskola közt a különbség pusztán 0,04 pont. Előbbi elsősorban a túljelentkezés, valamint az oktatói összetétel tekintetében ért el kiugró szintet, míg utóbbi sokkal jobb diák-tanár aránnyal rendelkezik, és a nagyvállalatok között lényegesen népszerűbb. Túljelentkezés tekintetében a BGF és a Heller Farkas Főiskola nemcsak ebből a listából, hanem az egész mintából kiemelkedik a maga tízszerest is meghaladó túljelentkezési értékével. Egyetlen más, itt rangsorolt intézmény sem büszkélkedhet hasonlóan kiemelkedő értékkel, tehát nem szakmaspecifikus jelenségről van szó, hanem a szóban forgó két iskola kiugró keresettségéről. A megkérdezett nagyvállalatok véleménye több ponton is eltért a főiskolára jelentkező diákokétól. Egyrészt ők nem két, hanem négy intézményt emeltek ki s említettek rendszeresen mint kívánatos toborzási célpontot, közülük három is 4,000 vagy több pontot szerzett e dimenzió mentén. Másrészt a BGF mellett három, a túljelentkezést illetően rosszabbul szereplő intézményt, a Kodolányi János Főiskolát, a Szolnoki Főiskolát és a Veszprémi Egyetem Gazdaságtudományi Karát említettek. A közgazdászlistához hasonlóan a fejvadászok véleménye kevésbé polarizált. Az ő véleményük alapján kialakított sorrend csak egy esetben tér el jelentősen a megkérdezett nagyvállalatok rangsorától: az utóbbiaknál második legnépszerűbb Kodolányi nem került be a fejvadászoknál az első négybe. A diák-tanár arány és az oktatói összetétel tekintetében a szálloda-, idegenforgalmi és vendéglátó-ipari felsőoktatási intézményekre a végletek jellemzők. A diák-tanár arány esetében egy 5,000 pontos és egy 1,000 pontos, míg az oktatói összetétel kapcsán két 5,000 pontos intézmény is felkerült a listára. Ez azt sugallja, hogy ebben a diszciplínában két oktatási modell különül el egymástól jól érzékelhetően. Az egyik a szemináriumi oktatást is lehetővé tevő diák-tanár aránnyal és ezzel együtt magas docensi és professzori létszámmal (két intézmény), a másik pedig elsősorban az előadási oktatási formát lehetővé tevő diák-tanár aránnyal és alacsony docensi és professzori aránnyal (két intézmény) működik.
BUDAPESTI ÉLLOVAS A vizsgált három kar közül a jogi karok között a legkisebb a lista elején és végén lévő egyetemek pontszáma közötti különbség, ami azt mutatja, hogy ezen diszciplína oktatásában van a legkiegyensúlyozottabb minőség. E kijelentést még inkább egyértelművé teszi, ha kivesszük az összehasonlításból a rangsor első helyezettjét, az ELTE ÁJK-t: a második és az ötödik helyezett között ugyanis 0,24 pont differencia van. A lista végén szereplő intézmény pontértéke pedig a másik két listán a középmezőnyre lett volna elegendő.
A rangsor élén álló ELTE ÁJK a hat vizsgált mérőszámból négyben is a legmagasabb pontszámot szerezte meg, az OTDK-eredmények tekintetében pedig az egész vizsgált sokaság (a közgazdászokat is beleértve) legjobb eredményét érte el. A második és harmadik helyezett Pázmány Péter Katolikus Egyetem és a Debreceni Egyetem között azonban már csak relatíve kicsi, 0,05 pontos különbség van. Előbbi jobban teljesített az OTDK-kon és a megkérdezett cégeknél, míg utóbbi kiugróan jó diák-tanár aránynyal és a jogi egyetemek viszonylatában kedvezőnek számító oktatói összetétellel rendelkezik. A negyedik helyezett Szegedi Tudományegyetem és az ötödik Pécsi Tudományegyetem 0,06, illetve 0,19 ponttal maradt le a dobogóról annak ellenére, hogy mindkettő
lényegesen jobban teljesített a megkérdezett cégeknél, és valamelyest jobban a megkérdezett fejvadászoknál. Az ő alacsonyabb összpontszámuk elsősorban az akadémiai perspektívában elért pontszámukkal magyarázható. A mérőszámonkénti rangsorok számos érdekességet rejtenek. A legnagyobb túljelentkezés, több mint 9-szeres a Széchenyi István Egyetemre és a Károli Gáspár Református Egyetemre volt, szemben az összes többi jogi egyetemnél tapasztalt 4-6-szoros értékkel. Ez annál is érdekesebb, mert az előbbi két intézmény a cégek és a fejvadászok véleménye, valamint az OTDK-kon elért eredmények alapján a lista sereghajtói közé tartozik. A megkérdezett cégek véleménye alapján három intézménytől, az ELTE-től, valamint a Szegedi és a Pécsi Tudományegyetemtől vesznek és/vagy vennének fel szívesen és gyakran fiatal végzősöket (mindhárom 4,000 pont körüli értéket kapott). Az ő kiugró teljesítményük nyilván nem független attól a ténytől, hogy a listán szereplők közül ők rendelkeznek messze a legnagyobb múlttal és hallgatói listával. Tőlük majdnem egy ponttal leszakadva, csak a megkérdezett cégek körülbelül fele által megnevezve következik a Pázmány, majd további jelentős lemaradással a többi intézmény. A fejvadászok véleménye, ahogyan azt már megszokhattuk, kevésbé sarkos különbségekkel, de a cégekéhez nagyon hasonló sorrendet produkált. Az OTDK-kon elért teljesítmény alapján az ELTE önmagában külön kategóriát jelent. Az 55 szekcióban elért 96 pontjának a második helyezett Pázmány éppen csak több mint felét tudta elérni (52 pont). Pontszám tekintetében az ELTE utáni rangsor három jól elkülöníthető csoportra bontható: az 50 pont (Pázmány, Miskolc, Debrecen), a 30 pont (Pécs, Szeged) és a 10 pont körüliekére. A legutóbbi OTDK-t Győrben rendezték, az azt megelőzőt pedig Debrecenben, s a házigazda mindkét esetben jóval több pontot gyűjtött, mint "idegenben". A diák-tanár arány tekintetében szinte fordított sorrend figyelhető meg, mint az összesített rangsorban. Utóbbi alsó feléből három intézmény az előbbi felső felében szerepel, és viszont. Úgy tűnik, a jó nevű vagy jól teljesítő egyetemek úgy gondolják, megengedhetik maguknak, hogy más intézményeknél magasabb diáktanár aránnyal, azaz kisebb közvetlen tanári segítséggel és felügyelettel tanítsanak. A jövő dönti el, hogy előnyük ilyen feltételek mellett fenntartható-e. Az oktatói összetétel mentén a jogi egyetemek arányszámai alacsonyabbak, mint a másik két vizsgált karé. Ennek megfelelően az ELTE-nél elért 58 százalékos docens+professzor arány kiemelkedően magasnak számít. Ez a hányados az összes többi jogi egyetemen 39 és 50 százalék közötti értéket mutat.
Felmérés a hallgatók között Az érdekesség kedvéért elvégeztünk egy ezerfős mintán alapuló, nem reprezentatív felmérést is a rangsorolt felsőoktatási intézmények diákjai között. 2005 májusában meglátogattuk valamennyi intézmény campusát és kollégiumait, és ott helyben megkérdeztünk átlagosan 40 végzős hallgatót arról, hogy a saját szakterületén működő többi hazai felsőoktatási intézmény közül melyiket ismeri, melyiket milyen szintűnek (az oktatás és a diákok minőségét tekintve) tekinti, végzés után milyen havi keresetet vár önmagának, illetve milyen fizetést ígértek az általa ismert, állásajánlattal rendelkező évfolyamtársainak. Mivel ez a mintavételi módszer nem tekinthető véletlenszerűnek (hiszen elképzelhető például, hogy bizonyos véleménnyel rendelkező csoport aznap nem jött be a tanintézetbe), a felmérés eredményeit nem vettük be a listába. Ugyanakkor néhány eredmény az
olvasót is érdekelheti. - Mindhárom lista esetében igaz, hogy a fenti lekérdezés eredményei nem módosítanák jelentősen a rangsort. Az első hely sehol sem változna, s például a közgazdászlistán az első öt helyezettből négy továbbra is ott maradna, ha a rangsorállításnál a felmérés eredményeit is figyelembe vennénk. - A megkérdezett diákok döntő többsége magasabbra értékeli a saját egyetemét, mint ahogyan az összes többi megkérdezett diák (átlagosan) minősítette azt az intézményt. - A megkérdezett diákok döntő többsége magasabb fizetést vár magának, mint amekkorát a közvetlen környezetéből állásajánlattal rendelkező évfolyamtársainak ígértek.
