Az elmúlt években az elhízottak

elhizas

7/21/09

4:05 PM

Page 74

Összefoglaló közlemény

Elhízás és testsúlycsökkentés: a gének szerepe C. Holzapfel

74

Kommentár: Prof. dr. Halmy László

z elmúlt években az elhízottak számának járványszerû növekedése maga után vonta a fogyókúrás programok kínálatának bôvülését. A legkülönbözôbb diéták, fogyókúrás programok és súlycsökkentô gyógyszerek versengenek a súlyfeleslegüktôl szabadulni akarók figyelméért. Továbbra is tudományos vita tárgya, hogy melyik étrend a legalkalmasabb a testsúly csökkentésére. A kevés szénhidrátot tartalmazó, a mediterrán és a zsírszegény diéta összehasonlítása azt mutatta, hogy a csökkentett zsírtartalmú táplálkozás mellett más, ugyanolyan eredményes fogyókúrás diéták is rendelkezésre állnak.40 Hasonló a helyzet a fogyókúrás programokkal is. A siker szempontjából valószínûleg nem a táplálkozási forma, hanem az együttmûködési készség és végeredményben az energiabevitel csökkentése a döntô.1,8 A terápiás programokkal elért súlycsökkenésben nagy a szórás. Régi tapasztalat, hogy a fogyókúrás programok elhízott résztvevôinek testsúlya eltérô mértékben csökken. A fogyásban mindig, még szigorúan standardizált vizsgálati feltételek mellett is nagy szórás mutatkozik. Egy amerikai vizsgálatban egyéves kezelés után a testsúlyváltozás –28 és +12 kg (kereskedelmi fogyókúra), illetve –26 és +15 kg (önsegítô program) között ingadozott.23 Csökkentett energiatartalmú táplálék és fokozott fizikai aktivitás

A

■

H. Hauner

A fogyókúra alatti testsúlycsökkenés nagymértékben változó, és számos tényezôtôl függ. Nyomós érvek szólnak amellett, hogy genetikai tényezôk is befolyásolják a testsúly fogyókúra alatti alakulását. A jelek szerint sok génnek lehet ebben szerepe, klinikai jelentôségük azonban kérdéses. Farmakogenetikai vizsgálatok eredményei szerint a sibutramin hatása részben a genotípustól függ. A genetikai tényezôk és a fogyás közötti összefüggésrôl ma még viszonylag keveset tudunk, és ismereteinket nem tudjuk a klinikai gyakorlatba átültetni. Az elhízás prevalenciájának növekedése genetikai tényezôkkel nem magyarázható, és ezek a kúra alatt vélhetôen csak csekély befolyással vannak a testsúly alakulására. Kulcsszavak: ELHÍZÁS, FOGYÓKÚRA, GENETIKA, SÚLYCSÖKKENTÉS

együttes alkalmazásával 4–30 kg-os fogyást értek el.46 Testsúlycsökkentô gyógyszerek alkalmazása mellett hasonlóképpen változó súlyleadást mértek.37

Emellett az egyes gének közti, illetve a gének és a környezet közötti kölcsönhatások is hatással vannak a testsúlyra, ezért a szabályozás nagyon bonyolult.

A siker és a kudarc meghatározói

Az elhízás genetikája

A fogyókúra sikere számos, a táplálkozást és a fizikai aktivitást befolyásoló tényezôtôl függ (1. táblázat). Ám az elért eredményben talált variabilitás csupán részben magyarázható ezekkel a tényezôkkel. A súlycsökkenés mértékében az ismert külsô befolyásoló tényezôk korrekcióba vétele után, illetve standardizált körülmények között is jelentôs különbség marad. Ezért fölvetôdik a kérdés, hogy milyen szerepet játszanak a fogyásban a genetikai tényezôk. Ezek a komponensek közvetlenül és közvetve (pl. a táplálkozási szokásokon keresztül), sokféleképpen befolyásolhatják a testsúlyt (1. ábra).

Müncheni Mûegyetem, Klinikák az Isar jobb partján, Else Kröner-Fresenius Táplálkozás-orvostani Központ

A gének és az elhízás kockázata közötti összefüggésre utaló elsô adatok ikrek, örökbefogadottak és családok részvételével végzett vizsgálatokból származnak. A kétpetéjû ikrekkel összehasonlítva az egypetéjû ikreknél kétszer olyan gyakori a hasonló mértékû elhízás.44 Egy dán vizsgálatban az örökbe fogadott gyermekek testsúlya a biológiai szülôk, fôleg az édesanya testsúlyával, és nem az örökbefogadó szülôkével korrelált.45 Egy svéd vizsgálatban azok a nôk, akiknek a családi kórelôzményében elôfordult elhízás, zsírban gazdag étrend mellett jobban híztak, mint azok, akiknek a családjában elhízás nem fordult elô.22 Különbséget kell tennünk az elhízás monogénes és poligénes formái között. Monogénes elhízásról akkor beszélünk, ha az elhízás létrejöttéért egyetlen egy

elhizas

7/21/09

4:05 PM

Page 75

Orvostovábbképzõ Szemle XVI. évf. 7–8. szám, 2009. július–augusztus • Elhízás és testsúlycsökkentés

Életkor Nem Életmód (fizikai aktivitás) Motiváció Energiabevitel Pszichés tényezôk Környezeti tényezôk (család, barátok) Gyógyszerek Betegségek Terápiahûség Gének Egyéb tényezôk

gén mutációja felelôs. A kövérségnek ez a formája ritka, sôt nagyon ritka, a mendeli szabályok szerint öröklôdik, és jellemzô rá a rendszerint a korai gyermekkorban kezdôdô, gyakran extrém fokú elhízás.54 Sokkal gyakoribb ennél a poligénes kövérség, melynek kialakulásában a különbözô genetikai tényezôk és az elhízásra hajlamosító környezet közti kölcsönhatások is szerepet játszanak. Nagyon sok gén mûködik közre a kövérség e formájának megjelenésében, de ebben meghatározott gének meghatározott változatainak csak csekély szerepet tulajdonítunk. A polimorfizmusok teljes genomra kiterjedô elemzésével végzett európai vizsgálat alapján „a zsírtömeggel és elhízással összefüggô” (fat mass and obesity associated, FTO) gént hozták kapcsolatba az elhízással.9,11,39 Ennek a génnek az elhízás kockázatát növelô allélja a népességben 16%-os gyakorisággal van jelen, és a jelenléte mintegy 3 kg-os súlytöbblettel társul. Ugyan-

csak szoros kapcsolatba hozzák az elhízással a melanokortin-4-receptor (MC4R) génjét. A kockázatnövelô allél a testtömegindexet (BMI) átlagosan 0,22 kg/m2-rel növeli.55 Nemrég több más, fontos gént is azonosítottak az elhízással kapcsolatban.48,52 A poligénes elhízás genetikai alapjai még meglehetôsen tisztázatlanok, annak ellenére, hogy az utóbbi idôben kiterjedt kutatások folynak az összefüggések tisztázása érdekében. Az eddig felismert kövérséggel összefüggô gének együttesen is csak a BMI egyéni különbségeinek csekély hányadára adnak magyarázatot.

Testsúlycsökkentéssel kapcsolatos ikervizsgálatok Ikervizsgálatokból származnak az elsô, arra utaló adatok, hogy a környezeti és szociális tényezôkön túl a genetikai háttér is nagymértékben befolyásolhatja a fogyókúra eredményességét. Egy kanadai vizsgálatban egypetéjû ikrek eltérôen reagáltak a meghatározott mértékû testmozgásra (fokozott energiafelhasználásra). A testsúlycsökkenést illetôen

különbözô ikerpárok között nagy, de az ikerpárok tagjai között csak csekély eltéréseket találtak.4,5 Nagyon kis kalóriatartalmú (VLC) étrend mellett az egypetéjû ikrek között fogyás szempontjából igen nagy volt a hasonlóság (r=0,85), míg azonos feltételek mellett az egymással rokonságban nem álló kontrollszemélyek között sokkal nagyobb (5,9–12,4 kg-os) eltéréseket találtak.15

Testsúlycsökkenéssel összefüggô génváltozatok Ezek az adatok amellett szólnak, hogy a genetikai tényezôk befolyásolják a fogyókúrák eredményességét. Az elhízással kapcsolatos gének potenciálisan a testsúlycsökkentés eredményességét is befolyásolják.16,28 Az alábbiakban a fogyással kapcsolatba hozott legfontosabb géneket ismertetjük (2. táblázat). Az FTO és az MC4R gén

Az FTO gén az agyban exprimálódik, és egyfajta oxigenáz enzimet kódol, amelynek a DNS metilálásában van szerepe.14 Az FTO génben nemrég leírt polimorfizmusnak (rs8050136) nem

Energiabevitel Éhség és jóllakottság Kedvenc ételek Anyagcsere Gének

Gének Energiafelhasználás Alapanyagcsere Fizikai aktivitás Hôfejlesztés

Testsúly Súlycsökkenés

Gének

1. táblázat. A fogyókúrás programok sikerét befolyásoló tényezôk

1. ábra. A gének minden szinten hatnak a testsúly szabályozására

75

elhizas

7/21/09

4:05 PM

Page 76


76

2. táblázat. A testsúlycsökkenéssel összefüggô fôbb génváltozatok Gén

Polimorfizmus

Kockázatnövelô allél

Különbség a súly- (testtömeg index-) csökkenésben

A vizsgálatban részt vevôk száma

Hivatkozás

FTO

rs8050136 rs9939609 C-2549A Ser343Ser (T/C) A-3826G Trp64Arg Pro12Ala

A A A T G Arg64 Pro12

– – 0,75 kg/m2 2 kg 2 kg 2 kg 5%

204 207 117 116 163 210 522

21 29 26 27 13 3 25

LEP LEPR UCP1 ADRB3 PPARG2

volt hatása az életmódváltást követô testsúlycsökkenésre.21 Az „Obeldicks” fogyókúrás programban ugyanannyit fogytak azok a gyerekek, akik az rs9939609 polimorf lokusz kockázatnövelô A allélját hordozták, mint a vad típusú allélt hordozók (p=0,287).29 Az úgynevezett G fehérjéhez kapcsolt melanokortin-4-receptornak központi szerepe van az éhség és a jóllakottság szabályozásában. A receptort az alfamelanocyta-stimuláló hormon (a-MSH) aktiválja, illetve az „Agouti-related” fehérje (AgRP) gátolja. E cikk írásakor nem állnak rendelkezésre az MC4R gén polimorfizmusainak és a testsúlycsökkenésnek az összefüggésére utaló adatok, ámbár bizonyítható volt, hogy az életmód-változtatás ugyanolyan eredményes azoknál a gyermekeknél, akik csökkent receptormûködéshez vezetô MC4Rmutációt hordoznak, mint azoknál, akik nem hordoznak ilyen mutációt.36 A leptin és a leptinreceptor génje

A leptin hormon kulcsszerepet tölt be az éhség és a jóllakottság szabályozásában. A hypothalamus leptinreceptorait

elfoglaló hormonmolekulák étvágycsökkentô ingereket váltanak ki. A genetikai eredetû leptinhiány (mutáció a LEP génben) vagy a mûködôképes leptinreceptor hiánya (mutáció az LEPR génben) a jóllakottságérzés kialakulásának zavarán keresztül fokozott energiabevitelhez és így nagyfokú kora gyermekkori kövérséghez vezet.6,10 Tudjuk, hogy poligénes elhízás esetén a magas leptinkoncentráció csökkent mértékû súlyvesztéssel társul.30,49 Arra utaló adataink is vannak, hogy a LEP gén polimorfizmusa befolyásolja a súlycsökkenés mértékét. A C-2549A polimorfizmus gyakoribb C alléljának homozigóta hordozói az A allél homozigóta hordozóival összehasonlítva csökkentett energiabevitel mellett többet fogynak (a BMI-különbség kb. 0,75 kg/m2, p=0,05).26 Hasonló megállapítást tettek az LEPR gén Ser343Ser (T/C) polimorfizmusáról is. A ritkább C allélt hordozó nôk körülbelül 2 kg-mal többet fogynak (p=0,006), mint azok, akik ezt az allélt nem hordozzák.27 Összegezve, ezek a gyenge genetikai hatások a testsúlyt csak kevéssé befolyásolják.

A szétkapcsoló fehérjék génjei

A „szétkapcsoló” (uncoupling) fehérjék (UCP-k) az anyagcserében fontos szerepet betöltô mitokondriális membránfehérjék. Az UCP1 gén A-3826G polimorfizmusa a jelek szerint összefügg a súlyleadás mértékével. A ritkább allél hordozói csökkentett energiabevitel mellett körülbelül 3 kg-mal kevesebbet adtak le (p<0,05), mint a gyakoribb allél homozigóta hordozói.13 Ezzel szemben az UCP1 gén GAG haplotípusa a test zsírtömegének fokozott leadásával társult.41 Vannak arra utaló adatok, hogy az UCP2 és az UCP3 gén polimorfizmusai is összefüggnek a test zsírtartalmának VLC diéta melletti csökkenésével.53 Ezzel szemben Harper és mtsai nem tudtak összefüggést kimutatni az UCP3 gén polimorfizmusai és a testsúlycsökkenés között, bár voltak különbségek a gének expressziójában: az egyik diéta mellett fogyni tudó személyek izomszövetében az UCP3 gén mRNS-ének expressziója 25%-kal kifejezettebb volt, mint azoknak az izomszövetében, akik nem fogytak.

elhizas

7/21/09

4:05 PM

Page 77


Az UCP2 gén mRNS-ének expressziójában nem találtak ilyen különbséget.17 Eszerint az irodalmi adatok ellentmondásosak, nem bizonyítják kielégítôen az UCP gének és a fogyás összefüggését. A b2 és b3 adrenerg receptor génje (ADRB2 és ADRB3)

A b adrenerg receptorok az adrenerg receptorok családjába tartoznak, a G fehérjéhez kapcsolódnak, és katekolaminok aktiválják ôket. A b2 és b3 adrenerg receptorok részt vesznek a katekolaminok által indukált lipolízisben. A jelek szerint az ADRB3 génben a Trp64Arg polimorfizmus csökkent lipolitikus aktivitással és a zsírszövetben fokozott zsírtárolással jár együtt.2 Az Arg64 allél hordozói a fogyókúrás programokban kevésbé sikeresek, mint azok, akik a vad típusú allélt (Trp64) hordozzák.3,38,42 A többi vizsgálatban nem tudtak hasonló összefüggést igazolni.13,34 Tchernof és mtsai a fogyásban nem tudtak genotípustól függô különbséget igazolni, a hasi zsírszövetre gyakorolt genetikai hatást azonban kimutatták. A vad típusú allél hordozóival összehasonlítva az Arg64 mutáció hordozói 43%-kal kevesebb hasi zsírt adtak le.47 Ötéves, beavatkozás nélküli megfigyelés eredménye szerint az Arg16Gly (ADRB2) és a Trp64Arg (ADBR3) polimorfizmusok a testsúly növekedésével függnek össze.24 Az ADBR2 és az ADBR3 génre vonatkozó eddigi adatok alig utalnak a gének és a testsúly közti összefüggésre.

A peroxiszóma proliferátor aktiválta g2 génje (PPARG2) receptor-g

A cukor- és zsíranyagcserében szerepet játszó gének expressziójának fontos szabályozója a PPAR transzkripciós faktorok családja. A PPARG2 altípus fôleg a zsírszövetben fordul elô, és ott az anyagcserében központi szerepe van. A PPARG2 gén polimorfizmusai közül vélhetôen a Pro12Ala polimorfizmus a legfontosabb. A 12Ala allél homozigóta hordozói többet fogynak, ha megváltoztatják táplálkozásukat és fokozzák fizikai aktivitásukat.25 Egy másik vizsgálatból az derült ki, hogy a PPARG2 gén nem a súlycsökkenéssel, hanem a testsúly megôrzésével függ össze. A Pro12Ala polimorfizmus allélmegoszlása más volt abban a csoportban, amelynek tagjai a beavatkozás után megôrizték testsúlyukat, mint abban, amelynek tagjai nem ôrizték meg.50 Egy másik vizsgálat fenntartó szakaszában az Ala allél hordozói nagyobb mértékben híztak, mint a Pro allél homozigóta hordozói (5,4±0,9 vs. 2,8±0,4 kg; p<0,001).31 Összegezve, a PPARG2 gén és a testsúly kapcsolata kérdéses, tisztázása kiterjedtebb vizsgálatokat igényel. Más gének

Egy sor más gént is kapcsolatba hoztak az elhízás kezelése alatti testsúlycsökkenés mértékével. Ezek közé tartozik például a tumornekrózis faktor-alfa (TNF-a), a glutamát-dekarboxiláz-2 (GAD2) és az ektonukleotid-pirofoszfatáz/-foszfodiészteráz-1 (ENPP1) génje, bár ezeknek csak nagyon mérsékelt hatása volt a testsúlyra.43 Az 5-hid-

roxi-triptamin- (szerotonin-) receptor2C (HTR2C) génjének polimorfizmusát is összefüggésbe hozták a nôk viselkedésterápia alatt észlelt testsúlycsökkenésének mértékével.33,51 Úgy tûnik, az inzulin által indukált gén-2 (INSIG2) és a perilipin (PLIN) gén polimorfizmusa szintén összefügg a kis kalóriatartalmú diéta alatt észlelt testsúlycsökkenés mértékével.7,35

A sibutramin hatásának genetikai meghatározói A sibutramin szelektíven gátolja a szerotonin és a noradrenalin újrafelvételét, és dózistól függôen 3–6 kg-os testsúlycsökkenést lehet vele elérni.20 Nemrég számoltak be arról, hogy a feniletanolamin-N-metiltranszferáz (PNMT) enzim génjének G-148A polimorfizmusa befolyásolja a sibutramin hatását. A heterozigótákkal összehasonlítva a homozigóta hordozóknál az alléltól függetlenül gyorsabb súlyvesztés mutatkozott sibutramin-kezelés alatt.32 A guanin nukleotid kötô fehérjét (G protein) „béta polipeptid 3” (GNB3) génje a G protein b3 alegységét kódolja. A C825T polimorfizmus CC genotípusa, a TT genotípussal összehasonlítva, a sibutramin szedése alatt nagyobb, placebo mellett viszont kisebb mértékû fogyással társul.18 Vélhetôen a 825T allél csökkenti a lipolízist, és az ilyen allélt hordozók a tárolt lipideket kevésbé tudják mozgósítani.19 A guanin nukleotid-a-stimuláló polipeptid-1 (GNAS) génje a G protein a alegységét kódolja, amely szintén részt vesz a lipolízis szabályozásában.

77

elhizas

7/21/09

4:05 PM

Page 78


78

A sibutramin-kezelés csak az A-1211G polimorfizmus A alléljának hordozóinál volt hatásos, a GG genotípusú személyek nem gyógyszeres fogyókúrával többet fogytak (súlycsökkenés: 7,5±0,4 kg vs. 4,5±0,3 kg, p=0,02).12 Mielôtt a fentiekbôl következtetéseket vonnánk le a sibutramin klinikai alkalmazására nézve, az itt leírt összefüggéseket más vizsgálatokban meg kell erôsíteni.

Az irodalom értékelése Bár a szakirodalomban az utóbbi idôben sok adat utal arra, hogy genetikai tényezôk módosítják a fogyókúrák eredményét, e vizsgálatoknak még számos korlátjuk van. Az eredmények összehasonlítása nehéz, mert a vizsgálatok különböznek egymástól tervezésükben, résztvevôikben (nem, elhízás mértéke, diabetes jelenléte vagy hiánya, etnikai hovatartozás), idôtartamukban és a fogyókúrák jellegében is. Mivel az intervenciós vizsgálatokban az esetszám többnyire kicsi volt, és az eredmények szignifikanciája nem volt igazán meggyôzô, nem zárhatjuk ki a téves pozitív eredményeket, a kapott eredmények megerôsítésre szorulnak. Azt is figyelembe kell venni, hogy a legtöbb vizsgálatban a fogyókúra eredményessége volt a végpont, és a genetikai elemzést utólag, post hoc végezték el. Ezért az eddigi vizsgálati eredményekbôl nehéz megbízható következtetéseket levonni. Alapvetôen nehezíti a kutatások értékelését, hogy a legtöbb polimorfizmusnak csak gyenge befolyása van, és inkább együttesen, mint külön-külön

erôsítenek fel vagy küszöbölnek ki más hatásokat. A teljes genomra kiterjedô, jelenleg is folyó vizsgálatokból látható, hogy számolnunk kell számos további, az elhízás szempontjából fontos génvariánssal is. A kérdéskör tehát nagyon bonyolult, az összefüggések megértésének még csak a kezdetén vagyunk.

Mire ad magyarázatot a genetika? Az elhízás igen összetett kórállapot, amelyet számos életmódbeli tényezô idézhet elô, illetve módosíthat (1. táblázat). Mivel az emberi faj genetikai állományában az utóbbi néhány évtizedben jelentôs változás nem történhetett, a gének nem tehetôk felelôssé az elhízás rövid idô alatt bekövetkezett, járványszerû elterjedéséért. Ezzel szemben az életmódban és az életkörülményekben példátlanul gyors változások mentek végbe az utóbbi száz évben. A társadalmi, gazdasági és technikai fejlôdés túlzott mértékû energiabevitellel és fizikai inaktivitással járó, elhízásra hajlamosító életmódhoz vezetett. A táplálékfelesleg evésre csábít, sok embernek nehezére esik betartani a fogyókúra elôírásait, tartósan megváltoztatni étkezési szokásait. Ne feledjük: az ember evolúciós öröksége, hogy egyen, ha van mit, és takarékoskodjon az energiával. Még ha fontos is a genetikai állomány, az elhízás kialakulásában és a fogyókúrák eredményességében is valószínûleg az életkörülményeknek van elsôdleges szerepük. Ez arra is magyarázatot ad, hogy

elhízásra hajlamosító környezetben miért olyan szerény a fogyókúrákkal elérhetô eredmény. Nyilatkozat. A szerzôk kijelentik, hogy nem állnak pénzügyi kapcsolatban a cikkben lényeges szerepet játszó termékek gyártóival, sem olyan céggel, amely konkurens terméket forgalmaz. GEWICHTSREDUKTION BEI ADIPOSITAS: WELCHE ROLLE SPIELEN DIE GENE? • VOL 134 / NO 13 / 2009 / DEUTSCHE MEDIZINISCHE WOCHENSCHRIFT Levelezési cím: Christina Holzapfel, M.Sc. Ernähr.-Wiss. Else Kröner-Fresenius-Zentrum für Ernährungsmedizin, Klinikum rechts der Isar, Technische Universität München, Ismaninger Str. 22, 81675 München, Deutschland. E-mail: [email protected] Irodalom: 1. Alhassan S, Kim S, Bersamin A, King AC, Gardner CD. Dietary adherence and weight loss success among overweight women: results from the A to Z weight loss study. Int J Obes 2008;32:985–991 2. Arner P. Genetic variance and lipolysis regulation: implications for obesity. Ann Med 2001;33:542–546 3. Benecke H, Topak H, von zur Mühlen A, Schuppert F. A study on the genetics of obesity: influence of polymorphisms of the beta-3-adrenergic receptor and insulin receptor substrate 1 in relation to weight loss, waist to hip ratio and frequencies of common cardiovascular risk factors. Exp Clin Endocrinol Diabetes 2000;108: 86–92 4. Bouchard C, Tremblay A. Genetic influences on the response of body fat and fat distribution to positive and negative energy balances in human identical twins. J Nutr 1997;127:943S–947S 5. Bouchard C, Tremblay A, Després JP, et al. The response to exercise with constant energy intake in identical twins. Obes Res 1994;2:400–410 6. Clement K, Vaisse C, Lahlou N, et al. A mutation in the human leptin receptor gene causes obesity and pituitary dysfunction. Nature 1998;392:398–401 7. Corella D, Qi L, Sorli JV, et al. Obese subjects carrying the 11482G>A polymorphism at the perilipin locus are resistant to weight loss after dietary energy restriction. J Clin Endocrinol Metab 2005;90: 5121–5126 8. Dansinger ML, Gleason JA, Griffith JL, Selker HP, Schaefer EJ. Comparison of the Atkins, Ornish, Weight Watchers, and Zone diets for weight loss and heart disease risk reduction: a randomized trial. JAMA 2005;293:43–53 9. Dina C, Meyre D, Gallina S, et al. Variation in FTO contributes to childhood obesity and severe adult obesity. Nat Genet 2007;39:724–726 10. Farooqi IS, Matarese G, Lord GM, et al. Beneficial effects of leptin on obesity, T cell hyporesponsiveness, and neuroendocrine/metabolic dysfunction of human

elhizas

7/21/09

4:05 PM

Page 79


congenital leptin deficiency. J Clin Invest 2002;110: 1093–1103 11. Frayling TM, Timpson NJ, Weedon MN, et al. A common variant in the FTO gene is associated with body mass index and predisposes to childhood and adult obesity. Science 2007;316: 889–894 12. Frey UH, Hauner H, Jöckel KH, Manthey I, Brockmeyer N, Siffert W. A novel promoter polymorphism in the human gene GNAS affects binding of transcription factor upstream stimulatory factor 1, Gas protein expression and body weight regulation. Pharmacogenet Genomics 2008;18:141–151 13. Fumeron F, Durack-Bown I, Betoulle D, et al. Polymorphisms of uncoupling protein (UCP) and beta 3 adrenoreceptor genes in obes people submitted to a low calorie diet. Int J Obes Relat Metab Disord 1996;20:1051–1054 14. Gerken T, Girard CA, Tung YC, et al. The obesityassociated FTO gene encodes a 2-oxoglutarate-dependent nucleic acid demethylase. Science 2007;318:1469–1472 15. Hainer V, Stunkard AJ, Kunesová M, Parízková J, Stich V, Allison DB. A twin study of weight loss and metabolic efficiency. Int J Obes Relat Metab Disord 2001;25:533–537 16. Hainer V, Zamrazilová, Spálová J, et al. Role of hereditary factors in weight loss and its maintenance. Physiol Res 2008;57:S1–S15 17. Harper ME, Dent R, Monemdjou S, et al. Decreased mitochondrial proton leak and reduced expression of uncoupling protein 3 in skeletal muscle of obese dietresistant women. Diabetes 2002;51:2459–2466 18. Hauner H, Meier M, Jöckel KH, Frey UH, Siffert W. Prediction of successful weight reduction under sibutramine therapy through genotyping of the G-protein b3 subunit gene (GNB3) C825T polymorphism. Pharmacogenetics 2003;13:453–459 19. Hauner H, Röhrig K, Siffert W. Effects of the G-Protein b3 subunit 825T allele on adipogenesis and lipolysis in cultured human preadipocytes and adipocytes. Horm Metab Res 2002;34: 475–480 20. Hauner H, Buchholz G, Hamann A, et al. www.adipositas-gesellschaft.dePrävention und Therapie der Adipositas. Evidenzbasierte Leitlinie der Deutschen Adipositas-Gesellschaft, der Deutschen Diabetes-Gesellschaft, der Deutschen Gesellschaft für Ernährung, der Deutschen Gesellschaft für Ernährungsmedizin. 2007 21. Haupt A, Thamer C, Machann J, et al. Impact of variation in the FTO gene on whole body fat distribution, ectopic fat, and weight loss. Obesity 2008;16:1969–1972 22. Heitmann BL, Lissner L, Sorensen TIA, Bengtsson C. Dietary fat intake and weight gain in women genetically predisposed for obesity. Am J Clin Nutr 1995;61:1213–1217 23. Heshka S, Anderson JW, Atkinson RL, et al. Weight loss with self-help compared with a structured commercial program: a randomized trial. JAMA 2003;289:1792–1798 24. Kawaguchi H, Masuo K, Katsuya T, et al. Beta2- and beta3-adrenoceptor polymorphisms relate to subsequent weight gain and blood pressure elevation in obese normotensive individuals. Hypertens Res 2006;29:951–959

25. Lindi V, Sivenius K, Niskanen L, Laakso M, Uusitupa MI. Effect of the Pro12Ala polymorphism of the PPARgamma2 gene on long-term weight change in Finnish non-diabetic subjects. Diabetologia 2001;44:925-926 26. Mammès O, Betoulle D, Aubert R, et al. Novel polymorphisms in the 5'region of the LEP gene. Association with leptin levels and response to low-calorie diet in human obesity. Diabetes 1998;47:487–489 27. Mammès O, Aubert R, Betoulle D, et al. LEPR gene polymorphisms: associations with overweight, fat mass and response to diet in women. Eur J Clin Invest 2001;31:398–404 28. Moreno-Aliaga MJ, Santos JL, Marti A, Martinez JA. Does weight loss prognosis depend on genetic make-up? Obes Rev 2005;6:155–168 29. Müller TD, Hinney A, Scherag A, et al. Fat mass and obesity associated gene (FTO): no significant association of variant rs9939609 with weight loss in a lifestyle intervention and lipid metabolism markers in German obese children and adolescents. BMC Med Genet 2008;9:85 30. Näslund E, Andersson I, Degerblad M, et al. Associations of leptin, insulin resistance and thyroid function with long-term weight loss in dieting men. J Intern Med 2000;248:299–308 31. Nicklas BJ, van Rossum EFC, Berman DM, Ryan AS, Dennis KE, Shuldiner AR. Genetic variation in the peroxisome proliferator-activated receptor-g2 gene (Pro12Ala) affects metabolic responses to weight loss and subsequent weight regain. Diabetes 2001;50:21722176 32. Peters WR, Macmurry JP, Walker J, Giese RJ Jr, Comings DE. Phenylethanolamine N-Methyltransferase G-148A genetic variant and weight loss in obese women. Obes Res 2003;11:415–419 33. Pooley EC, Fairburn CG, Cooper Z, Sodhi MS, Cowen PJ, Harrison PJ. A 5-HT2C receptor promoter polymorphism (HTR2C-759C/T) is associated with obesity in women, and with resistance to weight loss in heterozygotes. Am J Med Genet 2004;126B:124–127 34. Rawson ES, Nolan A, Silver K, Shuldiner AR, Poehlman ET. No effect of the Trp64Arg beta(3)-adrenoreceptor gene variant on weight loss, body composition, or energy expenditure in obese, caucasian postmenopausal women. Metabolism 2002;51:801–805 35. Reinehr T, Hinney A, Nguyen TT, Hebebrand J. Evidence of an influence of a polymorphism near the INSIG2 on weight loss during a lifestyle intervention in obese children and adolescents. Diabetes 2008;57:623–626 36. Reinehr T, Hebebrand J, Friedel S, et al. Lifestyle intervention in obese children with variations in the melanocortin 4 receptor gene. Obesity 2009;17:382–389 37. Rucker D, Padwal R, Li SK, Curioni C, Lau DCW. Long-term pharmacotherapy for obesity and overweight: updated meta-analysis. BMJ 2007;335:1194–1199, (Erratum in BMJ 2007;335) 38. Sakane N, Yoshida T, Umekawa T, Kogure A, Takakura Y, Kondo M. Effects of Trp64Arg mutation in the beta-3 adrenergic receptor gene on weight loss, body fat distribution, glycemic control, and insulin resistence in obese type 2 diabetic patients. Diabetes Care 1997;20:1887–1890

39. Scuteri A, Sanna S, Chen WM, et al. Genome-wide association scan shows genetic variants in the FTO gene are associated with obesity-related traits. PLOS Genet 2007;3:e115 40. Shai I, Schwarzfuchs D, Henkin Y, et al. Weight loss with a low-carbohydrate, mediterranean, or low-fat diet. N Engl J Med 2008;359:229–241 41. Shin HD, Kim KS, Cha MH, Yoon Y. The effects of UCP-1 polymorphisms on obesity phenotypes among Korean female subjects. Biochem Biophys Res Commun 2005;335:624–630 42. Shiwaku K, Nogi A, Anuurad E, et al. Difficulty in losing weight by behavioral intervention for women with Trp64Arg polymorphism of the beta-3 adrenergic receptor gene. Int J Obes Relat Metab Disord 2003;27:1028–1036 43. Sorensen TI, Boutin P, Taylor MA, et al. Genetic polymorphisms and weight loss in obesity: a randomised trial of hypo-energetic high- versus low-fat diets. Plos Clin Trials 2006;1:e12 44. Stunkard AJ, Foch TT, Hrubec Z. A twin study of human obesity. JAMA 1986a;256:51–54 45. Stunkard AJ, Sorensen TI, et al. An adoption study of human obesity. N Engl J Med 1986b;314: 193–198 46. Svetkey LP, Stevens VJ, Brantley PJ, et al. Comparison of strategies for sustaining weight loss: the weight loss maintenance randomized controlled trial. JAMA 2008;299:1139–1148 47. Tchernof A, Starling RD, Turner A, et al. Impaired capacity to lose visceral adipose tissue during weight reduction in obese postmenopausal women with the Trp64Arg beta3-adrenoceptor gene variant. Diabetes 2000;49:1709–1713 48. Thorleifsson G, Walters GB, Gudbjartsson DF, et al. Genome-wide association yields new sequence variants at seven loci that associate with measures of obesity. Nat Genet 2009;41:18–24 49. Verdich C, Toubro S, Buemann B, et al. Leptin levels are associated with fat oxidation and dietary-induced weight loss in obesity. Obes Res 2001;9:452–461 50. Vogels N, Mariman ECM, Bouwman FG, Kester ADM, Diepvens K, Westerterp-Plantenga MS. Relation of weight maintenance and dietary restraint to peroxisome proliferator-activated receptor g2, glucocorticoid receptor, and ciliary neurotrophic factor polymorphisms. Am J Clin Nutr 2005;82:740–746 51. Westberg L, Bah J, Rastam M, et al. Association between a polymorphism of the 5-HT2C receptor and weight loss in teenage girls. Neuropsychopharmacology 2002;26:789–793 52. Willer CJ, Speliotes EK, Loos RJF, et al. Six new loci associated with body mass index highlight a neuronal influence on body weight regulation. Nat Genet 2009;41:25–34 53. Yoon Y, Park BL, Cha MH, et al. Effects of genetic polymorphisms of UCP2 and UCP3 on very low calorie diet-induced body fat reduction in Korean female subjects. Biochem Biophys Res Commun 2007;359:451–456 54. Farooqi JS, O’Rahilly S, et al. Genetics of obesity in humans. Endocrine Reviews 2006;27: 710–718 55. Loos RJF, Lindgren CM, Li S, et al. Common variants near MC4R are associated with fat mass, weight and risk of obesity. Nat Gent 2008;40: 768–7750

79

elhizas

7/21/09

4:05 PM

Page 80


80

Kommentár: Prof. dr. Halmy László • Pláton Egészségügyi Tanácsadó és Szolgáltató Kft., Budapest

Az elhízás kockázati tényezôje számos kar-

egyformán kezelte, vagyis nem a beteg szerve-

diovaszkuláris betegségnek (myocardialis

zete vagy állapota határozta meg a kezelés

infarktus, szívelégtelenség, hypertonia, szél-

módját. Az uniformizált terápia eredménye

ütés) anyagcsere-betegségnek (2. típusú dia-

igen eltérô volt, amit a mentális és környezeti

betes mellitus, dyslipidaemia, köszvény),

tényezôk eltéréseivel magyaráztak. A pszichi-

daganatos betegségnek (colorectalis,

kai különbségeken túl a nem, az életkor, a csa-

emlô-, méh-, prosztata-, vese-, pancreas car-

lád, az iskolázottság, a földrajzi és a szociális

cinoma), az alvási apnoénak és különféle

környezet, valamint a kezelés módja és a tera-

mozgásszervi betegségeknek. Így az elhízás

peuta személye is hatással lehet a kezelés

Témája, hogy milyen szerepet játszhatnak

a populáció mortalitásának egyik meghatáro-

eredményére. Mindezekkel szemben a közel-

a gének az elhízott ember testsúlycsökkentô

zó tényezôje. Ezzel szemben az elhízottak

múltig nem történtek vizsgálatok – nyilvánva-

programjának eredményességében. A téma

testsúlycsökkentése a kockázatok mértékét

lóan metodikai okból – az elhízottak testsúly-

aktualitását az adja, hogy az elhízás prevalen-

jelentôsen csökkenti.

csökkentô kezelésének individuális eredményei

H

olzapfel és Hauner cikke nagy jelentôségû és aktualitású kérdéssel foglalkozik.

ciájának növekedése mellett a fogyókúrák

Az elmúlt évtizedekben az elhízás elôfordu-

és a genom közti összefüggés feltárására. Régi klinikai megfigyelés, hogy ugyanazt

hosszú távú eredményei nem tekinthetôk

lásának trendje drámaian emelkedett. Ez

megfelelô mértékûnek, ugyanakkor figyelem-

a rövid idô alatt bekövetkezett növekedés nyil-

a betegséget ugyanúgy kezelve jelentôsen

reméltó egyéni különbségeket mutatnak. Jog-

vánvalóan a környezeti tényezôk módosulásá-

eltérô eredményeket kaphatunk. A gyengébb

gal tehetjük fel a kérdést: a táplálékfelvételt

nak hatására jött létre, de nem csökkenti az

eredményeket olykor az együttmûködés hiá-

és az energialeadást szabályozó génjeink

elhízás genomikai alapjának értékét. Életünk

nyával, a kiemelkedô testsúlycsökkenést

magyarázattal szolgálhatnak-e az egyéni

technikai feltételei – a gépjármûveken való

különbségekre?

közlekedés, a munkahelyek és otthonok kom-

Az elhízás világjelenség. Az Egészségügyi

puterizációja, a lakóépületek jellege –, a gya-

Világszervezet (WHO) adatai szerint jelenleg

loglás mint idôtöltés hiánya, a társadalmi kör-

310 millió elhízott és ezen kívül több mint

nyezet nyomása, az élelmiszer-beszerzési lehe-

1200 millió túlsúlyos ember él a Földön.

tôségek változása obezogén környezetet

A jelenség mind a fejlett, mind a fejlôdô

alkotnak, amely obezogén magatartással tár-

országokat érinti, például az Európai Unióban

sul. Ez zsírgazdag étrendben, édes ételek és

az elhízás 10–25%-os, a Szamoa-szigetek

italok, kenyér és tésztafélék fogyasztásában,

lakosságát 80%-os prevalencia jellemzi a fel-

valamint a fizika aktivitás hiányában jelentke-

nôtt lakosság körében. Még inkább aggasztó,

zik. A szabadidô felhasználásában a sporttevé-

hogy az elhízás a gyermek és a serdülô korú populációt is jellemzi. Az Európai Unió országaiban a gyermek-

Fenotípusok

Genotípusok

Takarékos

ADRB2, ADRB3, UOP1, UOP2, UOP3

Hiperfágiás

DRD2, HTR2C, LEP, LEPR, MC4R, NR3C1

kenység háttérbe szorul, mert a televízió és

Inaktív

DRD2, MC4R

a számítógép áll az elôtérben. Míg egyes sze-

Csökkent zsíroxidáló

AOE, ADIPOQ, GNB3, IL6, INS, LDLR, LIPE, RESISTIN, TNF-a

Adipogenezis

PPAR-g, VDR

mélyek lipidoxidációja csökkent mértékû,

kori elhízás elôfordulása 5–25%-nak felel

addig a lakosság nagy mennyiségû zsiradékot

meg. Magyarországon az elhízás prevalen-

fogyaszt.

ciája a felnôtt lakosság körében mintegy

1. táblázat. A genotípushoz kapcsolódó öt fô elhízási fenotípus (legalább öt pozitív tanulmány alapján)

Az elhízottak testsúlycsökkentése mintegy

20%-nak tekinthetô. A gyermekkori elhízás

2000 éven át a kezelôorvos vagy terapeuta

elôfordulása 7–15%.

módszerétôl függött, aki valamennyi betegét

Forrás: The Human Obesity Gene Map. Obes Res 2006;14:529

elhizas

7/21/09

4:05 PM

Page 81

Orvostovábbképzõ Szemle XVI. évf. 7–8. szám, 2009. július–augusztus • Kommentár

1. ábra. Az elhízást befolyásoló gének és környezeti tényezôk kölcsönhatásainak sematikus ábrázolása

I n t e ra k c i ó k Kulturális, társadalmi hatások

Gének

Életmód

lett megemlítenem, hogy a legújabb irodalmi adatok egyértelmûen a fehérjében gazdag étrend szerepét helyezik elôtérbe, meghatározott arányú (30%) zsírfelvétel mellett. Az energiabevitel csökkentése mellett nem feledkez-

Elhízás

hetünk meg az energialeadás növelésérôl sem, ennek szerepét az FTO gén kapcsán a cikkben

a beteg jó együttmûködésével és motiváltságával mint szubjektív tényezôkkel magyarázzuk. Sokáig nem vettük, nem vehettük figyelembe a diétás kezelés során bekövetkezô

2. táblázat. Az elhízott személyek súlycsökkentô és súlytartó programjainak eredményét befolyásoló gének Gén

Polimorfizmus

LEP, leptin

C-2549A (5' régió)

si és Tulassay, Halmy, Hegyi, Kappelmayer,

LEPR, leptinreceptor

Ser343Ser (T/C); Lys656Asn

Molnár, Pázmány) foglalkoztak az elhízás,

HTR2C, 5-hidroxitriptamin (szerotonin) receptor 2C

C-759T

NMB, neuromedin béta

Pro73Thr

ben játszott módosító szerepének megtárgya-

PLIN, perilipin

G11482A

lása eddig elmaradt. Az elhízás kezelése az

PPARG2, peroxiszómaproliferátor aktiválta receptor gamma

Pro12Ala

ADRB2, b2 adrenoreceptor

Arg16Gly

ténik, de az ajánlások genetikai szemponto-

ADRB3, b3 adrenoreceptor

Trp64Arg

kat nem tartalmaznak. Kétségtelen, hogy szé-

UCP1, szétkapcsoló fehérje 1

A-3826G

les körben használt laboratóriumi módszerek


G-866A


C-55T

ban figyelembe vehetnénk az elhízás megelô-

IL6, interleukin 6

G-174C

zésében és kezelésében.

IRS1, inzulinreceptor szubsztrát 1

Gly972Arg

CYP19, alosztály 19 citokróm P450 aromatáz

(TTTA)11

a terápiás együttmûködés, és végeredményben

COMT, katekol-orto-metiltranszferáz

Val158Met

az energiabevitel csökkentése a döntô. Talán

GNB3, alegység, guanin nukleotidkötô fehérje (G-protein)

C825T

nem fölösleges a csak szénhidrátot tartalmazó

Forrás: V. Hainer, et al. Role of Hereditary Factors in Weight Loss and Its Maintenance. Physiol Res2008;57(Suppl. 1.):S1–S15

testsúlycsökkenés genomikai hátterét. A hazai szakirodalomban többen (Hagymá-

illetve a metabolikus szindróma és a gének kapcsolatával, de a gének testsúlycsökkentés-

OÉTI táplálkozási irányelvei és a Magyar Elhízástudományi Társaság ajánlása alapján tör-

nélkül a gének figyelembevétele nehézségbe ütközik, de a familiáris összefüggéseket job-

A referált cikk szerint nem a táplálkozás formája, vagyis a táplálék összetétele, hanem

és a zsírtartalmú diéták összehasonlítása mel-

81

elhizas

7/21/09

4:05 PM

Page 82


82

3. táblázat. Hatásmechanizmus szerint csoportosított gének és polimorfizmusok testsúlycsökkentô stratégiákban Gének

Polimorfizmus

Energialeadás Adrenoreceptor-3 Szétkapcsoló fehérje 1, 2

ADRB3 (Trp64Arg) UCP1 (A3826G), UCP2 (G866A)

Étvágyszabályozás Leptin Leptinreceptor Pro-opiomelanokortin Szerotoninreceptor Neuromedin-b Melanokortin-receptor

LEP (C-2549A, 5’ régió) LEPr (Ser343ser) (T/C) POMC (R236G) HTR2promoted (C-759T) NMB (Pro73THR) MC4R MCR3R (C17A) (624A)

Adipogén gének Peroxiszóma-proliferátor aktiválta receptor

PPARg2 (Pro12Ala)

Inzulinrezisztenciához kapcsolódó gének Inzulinreceptor szubsztrát/inzulinszerû IRS1(GLY972Arg)/IRS2(G1057D)/ növekedési faktor IGF(GAA1013GAA) Inzulin-2 INSIG2(rs7566605) Lipidanyagcseréhez kapcsolódó gének ApoEe4 és ApoB/VNTR, ApoA-IV-1/2 Apolipoproteinek ApoA5 (T1131C) Hepatikus lipáz LIPC (G-250G) Perilipin PLIN (G11482A), PLIN (A14995T) Acil-CoA-szintetáz 5 ACSL5 (rs2419621)C/T

Gének

Polimorfizmus

Potenciálisan szinergista gének Plazmafaktor VII Angiotenzin-konvertáz enzim „Fat mass and obesity associated” ADRB3 x IRS-I CYP19/COMT ADRB3 x UCP(1 vagy 3)

Arg/Gln353 ACEI/D FTOrs9939609 TRP64Arg x Gly972Arg CYP1911/Val108/158MET (Trp64Arg) x A-3826G vagy 55C/ET

Gyógyszeres kezelés – gének Sibutramin Szerotonintranszporter G-protein-b3 alegység Feniletanolamin-N-metil-transzferáz a2A adrenoreceptor C1291G, 5-HTTLPR, GNa3C825T genotípusok Mazindol Adrenoreceptor-3 Bariatrikus sebészet – gének IL6 és UCP2 UCP1 G-fehérjék

SLC6A4 (LS/SS) GNB3 (G825T) PNMT (G148A) ADRB3 (TRP64)

ILG (G-174C), UCP2 (G866A) UCP1 (A3826G) GNAS1 (T399C), GNB3 (C825T) (G814A)

említett vizsgálatok is alátámasztják. A fizikai-

prediszpozíciót, az enyhe genetikai prediszpo-

nek, azaz a normális testalkat megtartását

lag inaktív homozigóta A allél hordozók test-

zíciót és a genetikai eredetû rezisztenciát. Öt

elôsegítôk. Az érintett gének kölcsönhatásba

tömegindexe átlagosan 1,95 kg/m -rel

fô genotípust különítünk el, amelyek öt fenotí-

léphetnek más génekkel vagy különbözô kör-

nagyobb volt, miközben fizikai aktivitásuk

pusban jelennek meg (1. táblázat).

nyezeti tényezôkkel. Utóbbiakat egyszerûsítve

2

jelentôsen elmaradt a más genotípusúakétól (p<0,007).

A részletesen tárgyalt monogénes elhízási

az 1. ábra mutatja be. A kölcsönhatások bioló-

formákon kívül a nagyobb jelentôségû poligé-

giai, viselkedési és környezeti tényezôk révén

nes elhízás feltételezett génjei a géntérkép

befolyásolják a zsírfelhalmozódást és a zsírel-

genezisében a genetikai tényezôk súlya

különbözô helyein találhatók. Az Y kromoszó-

oszlást. Ezeket az összefüggéseket nagyon

30–70%-osra tehetô. Az elhízás és a gének

mát kivéve valamennyi kromoszóma érintett.

nehéz kimutatni.

viszonyában négy szintet különböztetünk meg:

A feltételezett gének lehetnek obezogének,

Az akaratlagos testtömegcsökkentés során

a genetikai eredetû elhízást, az erôs genetikai

azaz elhízásra hajlamosítók, illetve leptogé-

észlelt egyéni különbségek okaira a gének és

Jelenlegi tudásunk szerint az elhízás pato-

elhizas

7/21/09

4:05 PM

Page 83

Orvostovábbképzõ Szemle XVI. évf. 7–8. szám, 2009. július–augusztus • Kommentár

az energia-egyensúly viszonya ad magyaráza-

gesen érintett, valamint a testsúlycsökkentô

mataiban. Kétségtelen, hogy a vizsgált téma-

tot. Az utóbbi évtizedben három tudományte-

stratégiákban elôforduló gének és polimorfiz-

körben több ellentmondás észlelhetô. Ez felte-

rület virágzott ki: a nutrigenetika vagy nutrige-

musok hatásmechanizmus szerinti csoportosí-

hetôen a vizsgált csoportok heterogenitásából

nomika, amely a gének és a diéta, az aktige-

tását (2. és 3. táblázat).

adódik, vagyis az etnikai, nemi és korcsoport-

netika, amely a gének és a fizikai aktivitás,

A kiváló mûhelybôl származó közlemény fô

beli különbségekbôl, az elhízás különbözô

valamint a farmakogenetika, amely a gének

értéke, hogy felhívja a figyelmet a géneknek

mértékébôl, a kísérôbetegségek jelenlétébôl

és a gyógyszerek összefüggéseivel foglalkozik.

a testsúlycsökkentésben játszott szerepére.

vagy hiányából, a társadalmi viszonyok eltéré-

A nutrigenetika elôtérbe kerülését számos

Világosan demonstrált adatai ellenére a gének

sébôl. Nyilvánvaló, hogy nagyobb elemszámú

nemzetközi vizsgálat (DIOGENES, LIPGENE,

szerepét kissé talán túl óvatosan értékeli, de

metaanalízisre van szükség a viták lezárásá-

NUGENOB) elindítása demonstrálta.

ez nem csökkenti a közlemény értékét.

hoz. Jelenlegi genomikai ismereteink már segí-

A szerzôk széles körû irodalmi ismeretek

Összegezve, a közlemény a testsúlycsökken-

tik az elhízás jobb megértését, és várható,

alapján részletesen mutatják be a téma sokré-

tés herediter tényezôinek szerepét ismerteti.

hogy a közleményben ismertetett tudományte-

tûségét. Az ismeretek összegzését és rendsze-

Világosan kifejti, hogy számos, az elhízással

rület a jövôben hozzájárul a hatékonyabb és

rezését segítendô, a kommentárban két táblá-

összefüggésbe hozott gén polimorfizmusa

személyre szabott kezelési stratégiák kidolgo-

zatot mutatok be: a súlycsökkenésben elsôdle-

részt vesz a súlycsökkentés és súlytartás folya-

zásához.

A Magyar Stroke Társaság IX. Konferenciája és a Magyar Neuroszonológiai Társaság gyakorlati továbbképzô kurzusa Pécsi Tudományegyetem Felnôttképzési és Emberi Erôforrás Fejlesztési Kar, 7633 Pécs, Szántó Kovács János u. 1/b, 2009. szeptember 3–5. Ebben az évben IX. alkalommal rendezi meg kongresszusát a Magyar Stroke Társaság. Az elôzô kongresszusok magas színvonala, látogatottsága, és a pécsi helyszín vonzereje idén is sikeres, tartalmas rendezvényt ígér. A Társaság kongresszusai a stroke-kal foglalkozó szakemberek számára az új tudományos ismeretek összegzését, a gyakorlati tapasztalatok megvitatását biztosítják, a hazai stroke-ellátás egységes szemléletének kialakítására törekszenek. Tavaly újította meg irányelveit a European Stroke Organisation, s megjelenés alatt áll a hazai stroke-ajánlás. Ezek a dokumentumok mind az akut ellátás, mind a prevenció területén fontos változásokat tartalmaznak, ezért is foglalkozik a IX. Stroke Kongresszus kiemelten e két kérdéskörrel. Külön szekciók tárgyalják majd az agyérbetegségekhez társuló, más szerveket is érintô kórállapotokat, elismert szakértôk bevonásával. Újszerû kezdeményezésként a Magyar Neuroszonológai Társaság szervezésében a nyaki és intrakraniális erek ultrahangvizsgálatának gyakorlati bemutatására is sor kerül.

További információ: Altagra Szervezô és Utazási Iroda Kft., Biszkupné Nánási Klára, e-mail: [email protected], tel.: +36 (28) 432-985, fax: +36 (28) 419-647

83

Az elmúlt években az elhízottak

Recommend Documents