M EGÚJULÁS
AZ
ÉS REFORMÁCIÓ
ELŐKÉSZÜLET ESZTENDEJE
2007. október–2008. május
A „SZOMBATÉV” LELKI TANÍTÁSAI ÉS GYAKORLATI HASZNOSSÁGÁNAK KIAKNÁZÁSA NAPJAINKBAN, A TESTVÉRI KÖZÖSSÉGBEN „Szólt ismét az Úr Mózesnek a Sínai-hegyen, mondván: Szólj Izráel fiainak és mondd meg nékik: Mikor bementek a földre, amelyet én adok néktek, nyugodjék meg a föld az Úr szombatja szerint. Hat esztendőn át vesd a te szántóföldedet, és hat esztendőn át messed a te szőlődet és takarítsd be annak termését. A hetedik esztendőben pedig szombati nyugodalma legyen a földnek, az Úrnak szombatja: szántóföldedet ne vesd be, és szőlődet meg ne messed. Ami a te tarló földeden magától terem, le ne arasd, és ami a te metszetlen szőlődön terem, meg ne szedjed, mert nyugalom esztendeje lesz ez a földnek. És amit a föld az ő szombatján terem, legyen az eledelül néktek…” (3Móz 25,1–7) „Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, s ahol a tolvajok kiássák és ellopják, hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben… Mert ahol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.” (Mt 6,19–21) „Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? Vagy: Mit igyunk? Vagy: Mivel ruházkodjunk? Mert mindezeket a pogányok kérdezik. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mindezekre szükségetek van. Hanem keressétek először Isten országát, és az Ő igazságát, és ezek mind megadatnak néktek.” (Mt 6,33) „Egy ember készített nagy vacsorát és sokakat meghívott… Az első mondta néki: Szántóföldet vettem, és ki kell mennem, hogy azt meglássam… És a másik mondta: öt iga ökröt vettem, és elmegyek, hogy azokat megpróbáljam… A másik pedig monda: Feleséget vettem, és azért nem mehetek…” (Lk 14,16–20) „De vigyázzatok magatokra, hogy meg ne nehezedjék a ti szívetek… az élet gondjai miatt, és váratlanul reátok ne törjön az a nap.” (Lk 21,34) „Mert amiképpen az özönvíz előtt való napokban ettek és ittak, házasodtak és férjhez mentek… és nem vettek észre semmit…” (Mt 24,38–39) „Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mikor érkezik meg a ház ura, este-é vagy éjfélkor, kakasszókor, vagy reggel? Hogy ha hirtelen megérkezik, ne találjon titeket aludva. Amiket pedig néktek mondok, mindenkinek mondom: Vigyázzatok!” (Mk 13,35–37) „Az én békességemet adom néktek: nem úgy adom, amint a világ adja.” (Jn 14,27) „Az eszesek (szüzek) pedig lámpásaikkal együtt olajat vittek az edényeikben.” (Mt 25,4)
A
2007 őszétől 2008 tavaszáig meghirdetett „előkészület esztendeje” párhuzamba állítható az ószövetségben minden hetedik évben megtartott szombatévvel, amely az élet több területén is nagy áldásokkal járt. Emellett a nagy engesztelési nap szellemiségét is magában hordozza. Tudjuk és valljuk, hogy olyan időkben élünk, amikor – amennyire csak lehetőségeink engedik – erőnket és
időnket a „jobbik részre” kellene átcsoportosítani. Ezt a folyamatot segítené az előkészületi év meghirdetésének terve. A terv célkitűzése, hogy megálljunk, illetve szeretetteljes kérleléssel megállásra késztessünk mindenkit, aki másra fordítja energiáit. Jól felépített, szisztematikus munkával, meghatározott programokkal és – ha szükséges – közösen egyeztetett (de egyénileg A Z IDÕK JELEI 2007/3. • 7
M EGÚJULÁS
ÉS REFORMÁCIÓ
kidolgozott) prédikációs témákkal segítenénk e terv megvalósulását. Az egy éven át tartó, dinamikusan és progresszíven előrehaladó előkészületi év talán a korábban említett átalakulást, lelki szemléletváltozást munkálná. Természetesen az ebben való részvétel senki számára nem kötelező, s a közösség vezetősége és a prédikátori kar nem „irányítóként és ellenőrzőként” jelenne meg ebben, hanem csak iránymutatásokat tenne, „lelki táptalajt” adna hozzá. Sátán sajnos sikerrel alkalmazza azt a módszert, hogy pontosan annyi időt és energiát von el tőlünk, ami éppen a megszentelt élet eléréséhez, Isten halk és szelíd hangjának meghallásához szükséges. Az előkészület esztendeje e kicsiny, de létfontosságú „pluszerő” visszanyerésében szeretne segíteni. Bár apró lépésről van szó, de hasznossága felbecsülhetetlen, hiszen kinek-kinek megadhatja azt a szükséges időt, kipihentséget és mennyei segítséget, amely motiválja, felbátorítja a hívő embereket Isten művének további építésére, így az előkészület esztendeje után e pozitív folyamat továbbgyűrűzik, külön kezdeményezések nélkül is. Mivel a véghezvitel mindenkitől egyfajta lelki-gondolkodásbeli fegyelmet igényel, sokan ezáltal öntudatlanul is szabályozni kezdenék az életüket (eleinte talán mások miatt is), majd az év végére kikristályosodhatna, mekkora áldás ez egyéni és közösségi szinten egyaránt. Természetesen olyan módon, mint Izraelben, nem tudjuk megtartani a „szombatévet”, a lelki tartalmát viszont hasznosíthatnánk. A tényleges munkavégzés nem állna meg a 12 hónap alatt, mindenki dolgozna tovább fizikailag, de – lehetőség szerint – minden erejét és tudását Isten szolgálatába állítaná, mégpedig jobban, mint eddig. A túlmunkát el lehetne hagyni, minden nem létfenntartó munkát lecsökkenteni, megszüntetni, kit-kit ahogyan a Lélek indít. Nincs ellenőrzés, számonkérés; a lázas tevékenységtől való távolmaradás javaslata tulajdonképpen egy vezérelv volna az egész idő alatt, amelynek nevelő ereje lenne. Az előkészület esztendeje nyugodtabb, békésebb szociális környezetet teremthet a gyülekezetekben és a családban, a konfliktuskezelés, a személyes kapcsolatok kiépítése így könnyebbé válhat. A gondolat tehát az, hogy minden felszabaduló szabadidőnket (persze nem a családtól elvonva) egyetlen célra összpontosítjuk: a közös gondolkodásra, tervkészítésre, egymás megismerésére, gyülekezeti kérdések megbeszélésére, problémák megnyugtató lezárására. Ez az év az átgondolás, a múlt feldolgozása, előretekintés, lelki és fizikai nyugalom éve lenne, és ennek éppen kedvez, hogy még naptár szerint is 2007 lesz, bár ennek sem8 • A Z IDÕK JELEI 2007/3.
mi jelentősége, inkább csak lélektanilag segít, hogy hetes szám van benne. Tulajdonképpen arról lenne szó, hogy egy ószövetségi törvény felhasználásával saját köreinken belül elkezdenénk feléleszteni, illetve tovább építeni Isten szolgálatának őszinte vágyát. Az előkészületi évvel kialakíthatnánk egy újfajta szemléletet: ne a saját életünkbe építsük be Isten szolgálatát, hanem ellenkezőleg: Isten művének tervezett folyásába integráljuk bele személyes életünket. Ha kell, hozzunk áldozatot minden téren, ha kell, támaszkodjunk Istenre, aki képes „álmunkban is eleget adni”. Persze sokan talán azt mondják, nem tudnak egyik napról a másikra kilépni egy munkarendből, és ez leköti az egész hetüket. De le lehet adni olyan munkát, ami már nem létszükséglet, és átadható másnak, az „elveszett” jövedelmet pedig Isten más módon, lelki javakkal pótolja. Aki beruházást tervez vagy nagyobb dolgot vásárolna, és ez elhalasztható, akkor halassza el jövőre. Ami nem elhalasztható, azt meg kell tenni, abban lépni kell. Ki-ki ítélje meg, mit tud egy időre felfüggeszteni, hol tud időt, energiát megtakarítani, átcsoportosítani. A terv nem éri el célját, ha az amúgy is túlterhelt lelkészekre még több teher hárulna. A testvéreket mozgósítanánk inkább, és a lelkész egyfajta koordinátori, szervezői szerepet töltene be, szavaival és jelenlétével motiválná a gyülekezetet. Szintén hangsúlyos, hogy az előkészület esztendeje nem jelentene lustálkodást, hanem érdemi segítséget, a munkába való bekapcsolódást, a túlterhelt testvérek és lelkészek terheinek csökkentését segítené, vagyis bizonyos értelemben éppen munkavégzést jelent, ugyanakkor a világi munkák tekintetében pihenést. Az előkészület esztendeje meghirdetésével időt és energiákat szabadítanánk fel az önvizsgálatra, testvéri kapcsolatokra, egymás megismerésére, az ige tanulmányozására, közös programokra, kirándulásokra, evangelizációs alkalmakra, vagyis a kül- és belmisszióra. A nyugalomév révén Isten hatékonyabban tudna szólni hozzánk, mivel csökken az ideges és lázas tevékenység aránya, és nő annak esélye, hogy fizikailag, idegileg, mentálisan regenerálódunk, az egymás iránti érzékenységünk növekedhet, a minőségi emberi kapcsolataink is javulnának, az evangelizációk látogatottsága emelkedhet. Ez nagy változásokat generálhat, amit utána már könnyebb lenne folytatni. Ez tehát egy átlagon felüli, nem „hétköznapi” év lenne, és gyakorlatilag csak előnye van, hátránya nincs. Csupán annyi, hogy kevesebbet dolgozunk a „mammonnak”, kevesebbet „gyűjtünk a szélnek”. Az előkészület évében az egészségvédelemre különleges figyelmet fordítanánk, különös tekintettel a pihenés-
M EGÚJULÁS
ÉS REFORMÁCIÓ
re, stresszcsökkentésre, regenerációra, tisztításra, böjtre, a nyugalom fontosságára stb. Foglalkoznánk az agyműködéssel, mentális kérdésekkel, időgazdálkodással, rendszerességgel, a rendszerezett gondolkodás fontosságával, és számos egyéb területtel, ami ide kapcsolódik. Természetesen a pénzgazdálkodás, az anyagi javakhoz való viszonyunk, a kölcsönfelvétel, a jótékonykodás, az „egymás terhét hordozzátok” elv is előkerülne. Országszerte hasonló témákat dolgoznánk fel, erre a létrejövő e-mail rendszer jó alapot is ad. Az összehangolt munkavégzés előrehaladna, bizonyára sok-sok lelkesítő tapasztalat volna. Az év során a szegényebb testvérek pontos feltérképezése és célzott segítése szintén hatékonyabban megtörténhetne. Feleslegessé vált, de még jól hasznosítható eszközeink, javaink stb. összegyűjtése nagyobb hangsúlyt kaphatna. Közösségünk egy célért, egy akarattal munkálkodna, egy szívvel-lélekkel, ráadásul olyan ószövetségi elv alapján, mely kiemelten méltó az adventizmushoz, teljesen összecseng az elveinkkel. Az előkészületi év nem ró különösebb anyagi terhet a közösségre, sőt éppen a kitűzött célokat szolgálja. Akár az adakozó lelkület is jobban érvényesülne, és a kevesebből még többet adnának. (Hozzátéve, hogy Isten ígérete szerint nem is lesz kevesebb.) Ha egy kicsit több időnk, erőnk jut a gondolkodásra, tisztánlátásra, Isten mindenkit ráébreszthet, mik a prioritások anyagi téren is. Isten minden jel szerint nem véletlenül hívta létre a nyugalom évét az ószövetségben. Ennek különös jelentősége lehet a mai rohanó, stresszes világban is, ahol mind a természet, mind az emberi szervezet átlag feletti terhelés alatt van. A „szombatév megtartásának” ilyen értelemben példaértéke is lehet vendégeinkre nézve, és számukra is érdemi üzenetet hordozhat. Felgyorsult világunkban a szombatnap igen áldásos, de nem biztos, hogy elegendő. Hiába történnek ugyanis felhívások, intések szombatonként, ha hét közben mindenki „máshol” jár, ez csak mozaikszerű hívő életet, erőtlen egyéni törekvéseket eredményez. Az előkészületi év a szombati nyugalmat egészíti ki, és azt szolgálja, hogy életünk ne „hat nap idegesség, egy nap nyugalom” legyen, hanem a hétköznapokban is nyugodtabbak legyünk, ami a szombatok minőségét is javíthatja. Le kell lassítanunk életünk „sebességét”, hogy jobban meghalljuk Isten Lelkének hangját. Időszakos lassítás helyett, illetve mellett, folyamatos lassításra is szükség van. Ez a lényege és kulcsa a tervnek. Sátán felgyorsította a hívők életét, Isten viszont – minden jel szerint – lassítani akar, ebben nyújtana segítő kezet ez a terv. Az előkészület esztendejének szintén célja az előttünk álló évek nehézségire, próbáira való felkészülés
segítése, hiszen mindannyian érezzük, hogy a jelenleginél több lelkierőre és fizikai állóképességre lesz szükség a jövőben. Összegzésként az előkészület évének várható jó gyümölcseit így foglalnám össze: több id jut az igekutatásra, szolgálatra, tervezésre, többen be tudnak kapcsolódni a közös munkába, a munka hatékonysága ugrásszer en n het, alkalmasabbá válunk a Lélek befogadására, ez minden téren áldás lesz, egészségünk védelmét szolgálja, csökken a túlterheltség mértéke, a összehangoltság növekszik, az Istenre támaszkodás próbája az anyagi javak terén, jobban megismerjük közösségünk és testvéreink szükségleteit, az adakozó lelkület gyakorlása a szegényebb testvérek támogatása révén, a tábea el térbe kerülése, egyéni, fölöslegessé vált, de értékes és használható javaink közreadása; önzetlen lelkület ápolása; terményeinkb l, eszközeinkb l stb. gy jtés és osztás szervezése, ingyen és bérmentve adás gyakorlása, ahogyan a zsidó nép körében is volt – tehát a javaink kiegyenlítése; tartós cikkek stb. közreadása; legszegényebb testvérek feltérképezése, tudatos és célzott segítése (természetesen ez nem volna publikus, tehát mások tudta nélkül segítenénk), kiadványaink megismerése, olvasása, könyvajánlások el térbe kerülése, „könyvtapasztalatok”, a lelki el készület segítése az el ttünk álló évek növekv nehézségeire. Végezetül álljon itt a szombatévhez kapcsolódó néhány sor Ellen G. White tollából: „A szombatév, ahogy nevezték, az aratás befejeztével kezdődött. A betakarítást követően a népnek nem volt szabad vetni, sem tavasszal a szőlőt megmetszeni, nem várhattak sem aratást, sem szüretet. Ami művelés nélkül termett a földeken, abból mindenki ehetett, de csűrbe senki sem takaríthatott… A szombatév megtartása a földnek és a népnek egyaránt áldására volt. A talaj egyévi pihenés után sokkal bővebben termett. Az emberek szabaddá váltak a sürgető mezei munkáktól, és míg egyéb munkájukat végezhették ez idő alatt, mindnyájan kiadósabb pihenést élvezhettek, ami alkalmat adott fizikai erejük helyreállítására a következő évek erőfeszítéseire gondolva. Több idejük volt az elmélkedésre és az imádságra, valamint arra, hogy megismerkedjenek az Úr tanításaival, elvárásaival, és a családjaikat is tanítsák.” (Ellen G. White: Pátriárkák és próféták, 580–581. o.) T. G. A Z IDÕK JELEI 2007/3. • 9
M EGÚJULÁS
ÉS REFORMÁCIÓ
„Vigyázzatok és imádkozzatok…”
NYÍLTAN
HADAT ÜZENTÜNK
AZ ELLENSÉGNEK Gondolatok az előkészületi év kapcsán
A
Sátán semmitől sem fél jobban, mint attól, hogy Isten népe megújul. Ez minden korban így volt, de különösképpen ma, az idők végén igaz, mivel ez a megújulás e világ fejedelme számára is a legvégső időt jelzi. Az Isten és Sátán között folyó nagy erkölcsi küzdelem utolsó fejezete közeledik, és ennek a harcnak Isten e földön élő népén belül mindenki közvetlen részese lesz, attól függetlenül, hogy felkészült-e rá, vagy sem. Ezekben az időkben kaphatjuk meg azokat a lelki „tartalékokat”, melyek létfontosságú erőtöbbletet jelenthetnek a jövőben, megacélozzák hitünket a tapasztalatok által, és jogalapot adhatnak majd Istennek a késői eső kiárasztására. A világban tapasztalt történések láttán arra következtethetünk, hogy erre a felkészülésre nincs sok időnk. Az utolsó idők eseményeinek sebessége rajtunk is múlik. Isten munkájának kerékkötői vagy előmozdítói lehetünk, személyes lelki életünk minőségének függvényében. Mindenki hadat üzen az ellenségnek, aki megtér vagy langyosságából „visszafordulni” kíván Istenhez. Sátán minden egyes felkészülési törekvést támadásnak minősít, és nagy erőket mozgat meg, hogy megoltsa a Lelket, akadályozza a tervezést és az előrehaladást, meggátolja a megújulást, sőt a korábbinál nagyobb belső válságot munkáljon. El kell fogadnunk, hogy lelki előkészületi törekvésünk megerősítésével párhuzamosan Sátán célpontjaivá is válunk, családunkkal egyetemben. Ellenséges területen kell megharcolni az Úr harcát, ahogyan Krisztus is tette. Áldások és próbák egymás mellett érkezhetnek, amelyek még nagyobb odaszánásra indítanak, míg szívünk megújul, és életünkben megérnek a Lélek gyümölcsei. Az előkészületi év előhírnöke lehet a reformációnak, így nyílt hadüzenet az élet ellenségének. Ha ezt nem veszszük komolyan, minden korábbinál nagyobb veszélybe sodorhatjuk lelkünket. Aki ma teljes szívvel nem készül, az nem tudatosította, milyen erőkkel, intelligenciával és pusztító ha10 • A Z IDÕK JELEI 2007/3.
talommal áll szemben, és milyen veszélyben forog a mostani időkben. Isten teljes védelme nélkül nem vagyunk biztonságban. Ez örök érdekeink tekintetében és testi épségünk szempontjából egyaránt igaz. Nem ringathatjuk magunkat abban a reménységben, hogy – ismereteink, tanulmányaink, próféciaismeretünk révén – meg tudunk állni a jövőben. A tudás, a megannyi prédikáció végighallgatása, a szombatiskolák átbeszélése sokat segít a lelki készségben, de „testi erőtlenségünk” legyőzésében nem segít – ebben csak a küzdelmes lelki előkészület, az önmagunkkal való szembenézés segít, és a „tűz”, mely megpróbálja hitünket. A hamis biztonságérzet, amely fogságban tartja a világot, egy másik értelemben alvásban tartja a második adventre készülőket. Minden ilyen állapotban eltöltött nap mulasztásként íródhat be a mennyei könyvekbe. A jövőben a jelenleginél komolyabb erejű támadások várhatók, mind személyes, mind közösségi életünkben. Egy feldühödött, végletesen megsötétedett, és nálunk nagyságrendekkel okosabb lény teljes, mintegy hat évezredes fegyverarzenálja vonul fel a mi „hiábavaló életünkkel” szemben. Akkor láthatunk ebből némi ízelítőt, amikor Isten – ébredésünk érdekében – megengedi az ellenségnek, hogy megmutassa erejét. Az ellenséget tehát kizárólag a „mögöttünk álló” menynyei erők futamíthatják meg, senki más. Ilyen értelemben az előkészületi év megélése Isten segítsége nélkül vagy megosztottan, végletesen kiegyenlítetlen erőviszonyt jelent a gonosszal szemben, és kockázatokat hordoz. Saját területén belül hívjuk ki magunk ellen az „ordító oroszlán” seregeit, és miközben azon tanakodunk hosszasan, hogyan kell felépíteni az éves tervet, a pusztításban egyesülve az ellenség már jóval előbbre jár. Lassan, komótosan haladunk, Sátán pedig már meg is alkotta azokat a terveket, amelyek a mieinket keresztezik. Meddig nem tudunk egységben összeforrva, egy célért közösen és hatékonyan munkálkodni? Meddig
M EGÚJULÁS
jár előttünk az ellenség egy lépéssel, és meddig engedjük, hogy tönkretegye közös kezdeményezéseinket? Meddig leszünk elfoglalva személyes ügyintézéseinkkel, miközben megsemmisítik terveinket? Miért foglalkozunk sokat kritikai észrevételek megfogalmazásával, és hagyjuk veszni a vissza nem térő lehetőségeket? Hiszen az idő közel van. Sátánnak nincsenek etikai korlátai, gonosz és erkölcstelen eszközökkel dolgozik. Aljas módszerekkel és technikákkal, katasztrófák, balesetek, fertőzések és egyéb betegségek előidézésével rombol, vagy világosság angyalának öltözve valamilyen módon félrevezet. Eszközei között szerepel az élet terheinek növelése, a szükségtelen és mulandó dolgok iránti érdeklődés felkeltése, a túlmunkára késztetés, és az, hogy figyelmünket a személyes sérelmekre tereli. Pontosan ismeri érzékeny pontjainkat, ahol a legsebezhetőbbek vagyunk, így gyengeségeinkre, hibáinkra is bizonyára építeni fog. A jövőben tehát csökkentenünk kell azokat a támadási felületeket, ahol rést lehet ütni az egységes és közös munka falán. Tisztáznunk kell a félreértéseket, erősítenünk az egymás iránti bizalmat és tiszta gondolatokat, valamint kerülni a felesleges és haszontalan beszédet, információterjesztést.
ÉS REFORMÁCIÓ
Komolyabb felkészülés szükséges a próbákra és a nemes küzdelemre minden téren, mert valószínűleg senkit sem hagy majd érintetlenül a felkészülés éve. A próbákat teljes örömnek tartsuk, mint amelyek jelzik az elkezdett út helyességét. Odaszánásunk nyomában pedig olyan áldások fakadnak egyéni és közösségi szinten egyaránt, amelyek túlszárnyalják a „mi pillanatnyi könnyű szenvedésünket”. Nemes és jó elfoglaltságnak mondható, ha a mindennapi életben szorgalmasan tevékenykedünk, fáradozunk, serénykedünk, „kezeinkkel munkálkodunk”. Jelenleg azonban egy a szükséges dolog. Istent ma azzal dicsőíthetjük meg, ha a lázas munkavégzést csökkentjük, csendességet teremtünk magunk körül, és arccal Isten és műve felé fordulunk. Ez az év a csendesség ideje lehet számunkra, és segítheti, hogy szívünkre helyezzük és befogadjuk a mennyei üzeneteket, amelyeket Isten az Ige, a bizonyságtételek, a Biblia-tanulmányok, a lelkészek és testvérek, a minket érő események és más eszközök által munkálhat. Imádkozzunk, hogy meghalljuk – nemcsak a kürt szavát, hanem „az igazi” Krisztus, a jó pásztor hangját, ördögi zűrzavarral teli rohanó világunkban. Tóth Gábor
FELHÍVÁS
Kedves Testvérek! Szeretnénk felhívni a figyelmeteket másfél éve m köd honlapunkra. Hálásak vagyunk Istennek, hogy elég nagy látogatottsága van. Az ország és a világ több pontjáról kaptunk visszajelzést testvérekt l, ismerked kt l, akik örömmel fogadták a kezdeményezésünket. Mi is nagyon örülünk, hogy ilyen módon is bizonyságot tehetünk Istenr l. Szívvel-lélekkel végezzük ezt a fontos munkát, bár néha nehezen, az anyagi korlátaink miatt. Szeretettel ajánljuk a honlap megtekintését mindazoknak, akik még nem látták, és azoknak is, akik már látták, mert folyamatosan frissítjük. Örülnénk, ha nemcsak közösségünk tagjai nyernének áldást általa, hanem érdekl d knek is ajánlanátok. Honlapunkon istentiszteletek, el adások, keresztségek, menyegz k, hangversenyek, természetfilmek láthatók. Kérünk Benneteket, imáitokban emlékezzetek meg err l az evangelizációs munkáról. Testvéri üdvözlettel az Adventvideo Stúdió munkatársai
w w w.advent video.hu A Z IDÕK JELEI 2007/3. • 11
