Az elhívásnak engedve

2011. április 3.

„Hirdetek néktek nagy örömet…”

XXII évf. 60. szám

Az elhívásnak engedve hogy még szorosabb is lehet a kapcsolatunk Istennel. Csabának innen indult el a megtérése – melyre azonban még sokat kellett várni –, én pedig mélyebb megismerésére jutottam el az Igének, s arra a meggyőződésre, hogy az Apostolok Cselekedeteiben leírtak ma is igazak, tehát ugyanolyan megtapasztalásaink lehetnek, ugyanolyan közel lehetünk az Úrhoz, ugyanúgy keresztel Szent Szellemmel, mint akkor, Jézus mennybemenetele után nem sokkal. Folyamatos lelkigondozás, levélváltások kezdődtek, még inkább sűrűbbé váltak, melyre nagy szükségem volt, mert házasságunk nem volt mindig felhőtlen. Ha támadást kaptam a gyülekezetemből a missziós munka miatt, sok esetben Károly bácsitól kaptam biztatást, ösztönzést a kitartásra, a megbocsátásra, a türelemre, s hogy akkor is hirdetnünk kell az evangéliumot, ha mások ezt nem teszik, és azoknak is, akik elutasítottak, akik koszosak, akik mellé egyébként nem szívesen ülnénk le… Eljutottunk Csendes Napokra is, melyet egy évben két alkalommal – tavasszal és ősszel – szervezett és szervez az Örömhír Alapítvány. Ezeket a hosszú hétvégéket mindig nagyon vártam, mert megtapasztaltam, hogy „minden értünk van”, tehát az itt töltött idő nagyon alkalmas arra, hogy itt megtisztuljak, új erővel feltöltekezzek, új(ra) látást kapjak, helyreálljak, mélyebben megismerjem az Urat, és átéljem, hogy mennyire szeret… A testvériség, a keresztény egység is új dimenzióval gazdagodott, soha még ilyen mélységben nem tapasztaltam meg azt az erőt, amely abban van, ha egy akarattal, egységben imádkozunk. Itt vettem részt először imaéjszakán, itt jutott mély bűnbánatra a férjem, itt újult meg a házasságunk, és még sorolhatnám. A Csendes Napok áldásainak híre ment, többen is megfordultak volt gyülekezetemből illetve a környékünkről testvérek. Ha tehettük, nemcsak a Csendes Napokra utaztunk el, hanem egy-egy munkatársi találkozó, Gyermeknevelési Konferencia, vagy vendégelőadó által tartott tanítás (pl. a prófétálásról), vagy bemerítési ünnepély alkalmával is ellátogattunk Orgoványra. Rendszeresen kaptunk az alapítvány által kiadott könyvekből, bibliatanulmányozó füzetekből, vasárnapi iskolai tanítói munkát

2011-ben jubilál az Örömhír Alapítvány: 20 esztendő telt el azóta, hogy önkéntes misszióba indult egy házaspár, s velük együtt a gyermekeik is. (Ugyan az Alapítvány megalapítása 1 évvel korábban történt, de a két évtizedes önkéntes munkára ebben az esztendőben tekintünk vissza.) Munkájuknak híre fokozatosan terjedt, úgyhogy 1997-es megtérésem után egy-két éven belül hallottam hírüket, illetve hogy jelentős karitatív munkát végeznek, segítik a gyülekezetek munkáját, valamint keresztény video- és audiokazettákat, irodalmat, könyveket kölcsönöznek. Nem késlekedtem, felvettem velük a kapcsolatot, s – férjem segítségével – csakhamar tetemes mennyiségű segélyáruval (tartós élelmiszerek, ruhaneműk, játékok, háztartási cikkek, babaápolási kellékek stb.) láttuk el Hajdúszoboszlón és a környező településeken a rászorulókat. Így ment ez évente 2-3 alkalommal, majd érkeztek a cipősdobozokba csomagolt karácsonyi ajándékok, melyeket a keleti országrész sok gyülekezetébe, művelődési házába, iskolákba, óvodákba eljuttattunk, úgy, hogy közben bábjelenetekkel hirdettük az evangéliumot. Kölcsönöztem több alkalommal könyveket illetve video- és audiokazettákat is. Ekkor ismerkedtem meg például Derek Prince könyveivel, vagy dr. Kováts György tanításával a Szent Szellembe való merülésről. Mára már teljesen átállt az Alapítvány a CD-k és DVD-k kölcsönzésére, a Minikönyvtár is jócskán gyarapodott. A lista, mely a kikölcsönözhető filmeket, tanításokat, stb. tartalmazza, megtalálható az Örömhír Alapítvány honlapján, de levélben, e-mailben is szívesen elküldjük a listát. Személyes ismeretségbe akkor kerültem a Ficsor házaspárral, amikor egy családi nyaralás alkalmával ellátogattunk Orgoványra. Ekkor még csak én jártam az Úr útján. Bár gyermekeimet keresztény hitben neveltem, férjem, Csaba még idegenkedett a hitbeli dolgoktól. Már az első látogatás alkalmával megnyertek maguknak mindkettőnket: szeretetükkel, őszinte törődésükkel, érdeklődésükkel vettek körül bennünket. Már maga az istentisztelet is merőben más volt, mint amit eddig megszoktam/tunk, egy pezsgő, élénk összejövetelt találtunk Orgoványon. Csaba is, én is egy erőteljes érintést kaptunk az Úrtól, felismertük,

2011. április 3. (XXII. évf.)

1

Olajág 60. szám

Orgoványon lakunk, s még abban a hónapban ünnepélyes keretek között köszöntöttek bennünket a gyülekezetben. Mérföldkőhöz ért a családunk Orgoványon: férjem és négy idősebb lányunk szeptemberben többekkel együtt bemerítkezett.

segítő kiadványokból, az Elrejtett kincs megjelenő számaiból, vagy például az alapítvány munkáját ismertető Olajágból. Ezeket az azt igénylő testvéreknek is juttattam. Kapcsolatunk akkor vált még szorosabbá, amikor beszámoltam arról az álmomról, hogy gyermekeket – nemcsak a sajátjaimat – szeretném keresztény szellemben oktatni-nevelni. A formáját még csak kerestem - pl. mivel állami gondozottak között tartottam bibliakört, rájuk gondoltam. Keresztény lakásotthon? Vagy nevelőszülők legyünk? Vagy a gyülekezet által fenntartott óvoda? Nem tudtam még, csak tapogatóztam, közben pedig más testvérek és Károly bácsiék biztatására elvégeztem a szociálpedagógus szakot a Debreceni Egyetemen, így szakképzetté is váltam abban, hogy gyermekek között szolgáljak, vagy családon belüli problémák megoldásában segítsek. Időközben az alapítvány újabb területre lépett: – no, eddig sem tétlenkedtek azért: cigányés hátrányos helyzetű gyermekek tanítását, felzárkóztatását eddig is végezték – de 2009 szeptemberében megnyílt a Mária Otthon, ahol jelenleg 7 gyermek tanul naponta. Cigány és magyar gyerekek iskola után itt készülnek fel a másnapra, gyönyörű körülmények között, tanulják az együttélés szabályait és örömeit, azon kívül Ágika minden lehetőséget megragad arra, hogy a bibliai hitüket növelje, jellemüket formálja, segítse őket.

Férjem és négy lányom a bemerítkezők között

Csaba nyíltan megvallotta hitét Krisztusban, valamint arról is bizonyságot tett, hogy mennyire sokat jelentettek neki azok az emberek – köztük a Ficsor házaspár és Donát – akik segítették a szabadulásban, s akik kitartóan mutatták az utat Krisztushoz. Neki, aki nem kapott vallásos neveltetést, nehéz volt elfogadni, hogy létezik Valaki, aki hatalmasabb, mint az ember, és még ráadásul törődik vele is. Nehéz volt feldolgoznia a felesége megtérését, és hogy eljárt az istentiszteletekre. Sok veszekedés, keserűség kísérte ezeket az éveket, míg végre Csaba is meggyőződött arról, hogy a Krisztus-követés gyógyító, s ha Őt választja élete Urának, azzal helyreáll az élete, elszakad sok rossz, életet romba-döntő dologtól. Tudja, van még mit elhagynia, de azt, hogy Jézust követi, a bemerítkezésben is meg kívánja vallani. Külön nagy örömet jelentett számára – és nekem is – hogy négy lányunk: Réka, Petra, Csenge és Kincső – édesapjukkal együtt öltötték fel a fehér ruhát. Kincső bizonyságtételéből megtudtam, hogy milyen sorsfordító lehet egy-egy táborozás. Őbenne a jánoshalmi gyermekhét alatt érlelődött meg a döntés. A záróestén történt: a tábortűz melletti kedves éneklés és bizonyságtételek után egy felhívás hangzott el, hogy aki most oda akarja adni egészen az életét az Úrnak, az ezt fejezze ki szimbolikusan azzal, hogy a tűzbe dob egy fadarabot. Ezt ő megtette és még több gyerek rajta kívül. Aztán hangos imádságban is elmondták, hogy Istennek adják magukat. Édesapját és három nővérét boldogan követte a hullámsírba. Nagyon hálás vagyok a szoboszlói és a körzetből érkező testvérekért, együtt örültek velünk e napon, s együtt ünnepelték Jézust az Örömhír Közösséggel. A tanévkezdés sok újdonságot hozott, köztük, hogy szeptemberben beindultak a Házi Csoportok. A hét csoport közül egynek a mi otthonunk ad helyet. A lányaink közül hárman tagjai lettek a közösségben beindult zenekarnak,

A Mária Otthonban

2011 szeptemberétől bővül az intézmény: kicsiny gyermekek napközbeni foglalkoztatását kezdjük meg. Igen, így írtam: kezdjük meg. Mert ez a két álom egymásra talált. Az enyém, a még tapogatózó, és az övék, amely nemcsak álom, hisz a gyakorlati megvalósítást már évek óta végzik. Tapasztalattal, tudással, hittel, bátorsággal, sőt, eredményekkel. Mégis, sok év vívódás, Isten felé kérdés előzte meg a költözésünket: Valóban engem akar itt látni Isten? Nekem kell ezt a munkát végeznem? Honnan lesz a költözésre pénzünk? Hová költözzünk be egyáltalán? Hogy fog akkor Csaba dolgozni? Mindent elrendezni – papírok, szervezés – nem kis munka. Bírni fogjuk? Stb, stb. Volt elég kérdés, de Isten meggyőzött. 2010. augusztus elsejétől hat gyermekünkkel már


2

Olajág 60. szám

ami heti rendszerességgel tartja próbáit. Még sokat kell bátorodniuk, de már szolgáltak karácsonykor, vagy például a Dr. Gubacsi László és Évike – Károly bácsi testvérbátyja – 50 éves házassági évfordulóján. A karácsonyi ünnepkörben lehetőségünk adódott családként is együtt szolgálni: a legidősebb lányaimmal bábozhattunk Ladánybenén, Jakabszálláson és a közösségben tartott Mozgáskorlátozottak Karácsonyán.

Szilvia köszönti a Hajagos családot

Hajagosné Orosz Erika

___________________________________________________________________________

Jubileumi esztendő „Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.” Lk 9:62. Tanyán születtem. Sokat foglalkoztam állatokkal, szántóföld- és szőlőműveléssel. A 11 tagú családon belül első sorban nekem jutott a feladat a két lovunkkal történő munkák elvégzésére. Megszámlálhatatlanul sok napot töltöttem a föld porhanyításával, szántással. Számomra pontosan érthető az Úr Jézus fenti példázata. Magtapasztaltam, mennyire fontos az előretekintés szántás közben. Később szellemi vonatkozását is megértettem ennek. Urunk mutatta és ma is mutatja a jövőbeni feladatokat. Fontos, hogy szemem mindig Rajta és csak Rajta függjön, ne akarjak folyton hátratekinteni. Kisgyermekként a feladatom állatok terelgetése volt. Nagyobb részt tehenekre vigyáztam, de közben a malacok legeltetése is rám hárult. Ekekapáztam a kukoricást, napraforgót, répát és a szőlőt. Nyáron a fűkaszálás, szénabetakarítás és a permetezés igényelt sokat tőlem és Ottó fivéremtől. Gyakran kora reggeltől estig ballagtam a lovak után, amint azok a fagöröndős ekét, a fogast, vagy a boronát vontatták. Nagy odafigyelést igénylő feladat volt. Szememet folyton a célon kellett tartani. Ilyenkor egész nap egyedül dolgoztam és az időt jól kihasználva, gondolkodtam. Felismertem, hogy az élet monotonságából való kitörésének fontos záloga az önművelés. Azon belül is a legfontosabb az Isten dolgaival törődés, más szóval keresni Isten akaratát, meghallani az Ő szavát. A sok munka mellett kevés idő maradt az olvasásra. Meg kellett tanulnom az idő jó kihasználását. Ebben sokat tanultam Katica nővéremtől, aki kis Bibliáját a kezében hordta, és ha megállhatott egy kicsit, akkor azonnal olvasta. Átvettem a módszerét. Kezemet szorosan az ekeszarván tartva, hátra hajtottam a kicsi Újszövetséget és oda-odapillantottam egy igevers töredékre és azt ismételgettem magamban. Majd az ismétlést kiterjesztettem egy igeversre, aztán többre, végül egy-egy szakaszra. Teljes Bibliám akkor még nem volt, de ha lett volna, akkor sem bírtam volna magammal vinni ezekben a mezőgazdasági munkákban. Ebből fakadt, hogy előbb ismertem meg az Újszövetséget, mint az


Ószövetséget. A már memorizált bibliaverseket akkor is mondogattam, amikor éjszakai pihenésre hajtottam a fejem, és ezen aludtam el. Ezt ma is gyakorlom. Érdekes módon soha nem gondolkodtam azon, hogy ebből melyeknek van személyes üzenete számomra. Mivel Isten Igéjének valódiságában és Istentől ihlettségében soha nem kételkedtem, ezért bármelyik Igét úgy fogadtam, mint nekem szóló tanítást, feddést, felszólítást, bátorítást. Később azonban időnként előfordult, hogy egy-egy Ige konkrét, és személyesen nekem szóló üzenetté, rémává vált. Többször egy-egy igehirdető szájából elhangzottakból ismertem fel Isten konkrét akaratát. Ekkor már az igehirdetést hallgatva jegyzeteltem is, de soha nem átfogó, általános tartalmát írtam a tanításnak, hanem azt fogalmaztam meg, hogy mit jelent az számomra. Még mindig fel sem merült bennem, hogy Isten hozzám szóló üzenetét más módon meghalljam. Egész pontosan volt egy kivétel: a társválasztás. Bár abban az időben soha nem fogalmaztam meg így, csak visszatekintve tudom, hogy igen, Isten szavára vágytam és vártam nagyon, hogy megszólít. Közel tíz éves időszak telt el eközben, mire teljes bizonyossággal felismertem, hogy Istenünk Almási Ágikát akarja nekem ajándékozni feleségül. Negyvenhárom év után visszatekintve, nagy hála van szívemben, hogy nem csak megértettem hozzám szóló szavát, hanem akaratának engedelmeskedve ezt el is mondtam Ágikának, aki ezt követően az Úr színe elé állt és önmagára nézve is bizonyosságot keresett. Urunk gyorsan megválaszolta kérdését és néhány hónappal később, 1968-ban házasságot kötöttünk. A több mint négy évtized alatt mindketten megtapasztaltuk, hogy az Úr ajándékozott bennünket egymásnak, eggyé lettünk az Ő szolgálatában. Istenem akarata alapján álltam a szeretetházi munkába 1983-ban. Örömmel szolgáltam az ott élő időseket, közben több gyülekezetben végeztem igehirdetést, imádkozásra buzdítást, de bekapcsolódtam a gyülekezetek közügyeinek szervezésébe, rendezésébe is.

3

Olajág 60. szám

Viszont az újonnan megtérők lelki gondozását nem hanyagolhattuk el, ezért folyamatosan kivonultunk abból a gyülekezeti szolgálatból, ahol akkor voltak elegen a szolgálat elvégzésére. Tevékenységünket egyre többen megismerték személyesen, a Csendes Napokon, táborozások alkalmával, vagy irodalmi termékeink olvasása által. Húsz évvel a hitbeni lépést követően helyesnek és szükségesnek látjuk, hogy az év folyamán, jubileumi hálaadó istentiszteleteken emlékezzünk a megtett útra.

Öt év után, váratlanul szólt hozzám az Úr egy felkent szolgája imádkozásán keresztül. Új szolgálatra, a minden generáció felé való szolgálatra hívott. Szívemben azonnal igeneltem, de a fejem logikai érvekkel számolva lehetetlennek látta ezt. Miért? Mert Istennek a hívása teljes idejű fizetés nélküli szolgálatra szólt. Feleségem és 5 gyermekünk minden nap számított gondoskodó szeretetemre. E körülmény által Isten alaposan próbára tette az életem. Egy hosszú, három éves időszak következett. Eközben Istenem újabb gyengéd megszólításait hallottam. Szólt hozzám Igéje által, prófécián keresztül és álom által is. Nagyon szelíd, de határozott hangon jött felém. Nem dorgált, türelmes volt hozzám. Tudta, hogy felelősséggel tartozom a családom felé. Ezt a felelősséget is Ő helyezte rám. Közben igyekezett növelni hitemet. Bátorított a lépésre. Egyre inkább tudatossá vált bennem, hogy Ő nem fog magamra hagyni, a megfelelő időben gondoskodik minden szükségemről, és kirendeli mindazokat a dolgokat, amelyekre a családnak szüksége van és lesz. Megóvott az aggodalmaskodástól. Megérttette velem, hogy a kenyerünkről, ruházatunkról és otthonunkról gondoskodik. „Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, és mit igyatok, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok. Nem több-e az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál?” Mt 6:25. (Tisztességes családi házunk már akkor is volt Orgoványon, a szülőfalumban, csak éppen üresen állt, mivel a szeretetházi szolgálatunk Kiskőröshöz kötött.) Pontosan 3 évvel az elhívás után kimondtam a döntést, azzal a feltétellel, hogy ha kilyukad a cipőm talpa, akkor visszamegyek a szakmámba. Húsz évvel ezelőtt, 1991. szeptember 1-jén feleségemmel együtt megkezdtük a teljes idejű önkéntes szolgálatot a közben létrehozott Örömhír Alapítvánnyal. Családommal együtt orgoványi házunkba költöztünk, betagozódtunk a helyi Baptista Gyülekezetbe és ott aktív szolgálatot végeztünk hétvégeken. A hét többi napján viszont egyre több feladat várt bennünket az Örömhír Alapítványnál. Gyermekeinkkel együtt nekiláttunk a szolgálat feltételeinek kiépítéséhez. Első irodámat a hálószobánkban rendeztük be. A kölcsönzésre vásárolt és kapott videó- és magnókazettákat pedig a gyermekeink szobájába helyeztük el. Azonban hozzáfogtunk a meglévő melléképületünk átalakításhoz és bővítéséhez, hogy a gyarapodó könyveket, kazettákat és az összegyűjtött segélyezési anyagokat el tudjuk helyezni. Majd a volt műhelyem megszüntetésével és burkolásával kialakítottunk egy nagyobb termet a szuterénben hogy a bennünket felkereső szükségben levő embereket szellemileg segíteni tudjuk. Szolgálatunk iránt az igény egyre nőtt. Istenem újabb megszólítására gyülekezetplántálásba kezdtünk. A mélynyomorból hozzánk jött emberek lelkigondozása egyre több időt követelt tőlünk. Már nem győztük a munkát a korábbi gyülekezetünkben és itt, a mi otthonunkban kialakított épületben.

Kardos Barbara köszöntése

Elsők között azokkal szeretnénk együtt magasztalni Urunkat, akik vállalták, hogy folyamatosan imádkoznak értem és a szolgálatunkért. Istenünk kedvessé tette szolgálatunkat egy missziós szervezet előtt, akik támogatják a magyar nyelvű keresztyén irodalom terjesztését. Velük közösen több tartalmas könyvet megjelentettünk és ebben az évben is szeretnénk néhányat megjelentetni. Októberben azokkal tartunk hálaadó istentiszteletet, akik leginkább haszonélvezői és munkatársai e szolgálati ágnak. Fontos küldetésünk van a társadalom peremére szorult rétegek – mozgáskorlátozottak, idősek, betegek és a cigányok – felé is. Ennek megfelelően a nyár folyamán, egy hétvégén a cigány testvéreinkkel kívánunk összejönni hálaadásra. Hálaadó istentiszteleteink mindenki számára nyitottak. Örömmel várjuk, – hogy szolgálatunk támogatói, annak haszonélvezői, és mindazok, akik figyelemmel kísérik életünket, miközben az Urat szolgáljuk – csatlakoznak hozzánk a hálaadásban. A már ismert dátumokat itt közlöm, hogy az érdeklődőket segítse a tervezésükben. Bármilyen ezzel kapcsolatos kérdésre szívesen válaszolok a [email protected] címen. 2011. ápr. 3. Hálaadás az értünk imádkozókkal. 2011. május 15. Hálaadás a korábban bemerítettekkel együtt. 2011. júl. 3. Hálaadás roma testvéreinkkel, Regionális Roma Találkozó. 2011. okt. 22. Irodalmi Nap: Hálaadás azokkal, akikkel együtt épülünk a keresztyén irodalom által Ficsor Károly

Mindig találsz friss beszámolókat a honlapunkon: www.oromhiralapitvany.hu 2011. április 3. (XXII. évf.)

4

Olajág 60. szám

Bizonyságtételek elveszíthetem, talán ekkor már az Isten kegyelméből segítettem az Alapítványtól kapott áruk elhozatalában. Itt ismerkedtem meg Ficsor Károllyal, aki már az első találkozáskor nagyon rendesnek látszott, de én nemigen foglalkoztam vele. Nekem az volt a dolgom, hogy az árut hazaszállítsam. Egy nyáron a Vadkerti-tónál nyaraltunk több napig, és vasárnap ellátogattunk Orgoványra istentiszteletre az Örömhír Közösségbe, ahol megdöbbenve tapasztaltam, hogy „valami van a levegőben”. A találkozások egyre sűrűbbek lettek, ami persze nem azt jelenti, hogy mindennaposak, hanem csak évente egy-két alkalom. Ezeken a találkozókon egyre jobban éreztem magam, de a problémák nem akartak megoldódni, mert a sátán újra és újra csapdákat állított nekem, amibe én mindig szépen belesétáltam. 2004 áprilisában azonban nagyon nagy csapdába estem, és kórházba illetve kezelésre kellett járnom. Az Úrnak, a feleségemnek, a szüleimnek és az értem imádkozóknak köszönhetem, hogy az alkohol rabságától megszabadultam. Nagy áldásnak tartom, hogy oly sokszor jutottam el Jánoshalmára, a Csendes napokra, amelyen megérezhettem, hogy engem is szeret az Isten, és megbocsátja bűnömet. Ezekben a szép, nyugodt években születtek meg a most még kicsi gyermekeink, őket már úgy fogadtam, hogy az Úr akarata. Sok mindenre tanított és tanít a mai napig minket. Az akaratát követve 2010 júliusában Orgoványra költöztünk és még szeptemberben négy lányommal együtt, Jézus parancsát követve bemerítkeztünk. Az alapítványnál is hasznos munkára hívott el az Úr, és így most már Istenre figyelve próbálom követni Őt.

Megváltozott az életem Budapesten születtem 1969-ben, második fiúgyermekként. Gyermekorom első tíz évét Ercsiben töltöttem, majd az új cukorgyár felépítése után Kabára kerülve éltem a gyermekéveimet. Mondhatom, hogy egy jó családban, de Isten nélkül éltünk. Szüleim ennek ellenére tisztességesen neveltek minket, és abban az időben, még amikor csak 3 évente lehetett külföldre menni, mi szinte egész Európát láthattuk. Gyermekként én is sok csínytevésben részt vettem, amit akkor nagyon élveztem és szerettem. Az általános iskolában jó tanuló voltam, de a középiskolában ezt már nem mondhattam el magamról, mert itt a fő hangsúly nem a tanuláson volt, hanem a sporton. (Mai fejjel visszagondolva, kár, hogy a szüleim nem voltak akkor szigorúbbak.) 15-16 éves koromban már a Debreceni Kinizsi NB II-s férfi röplabda csapatban játszottam, s a sok mérkőzés és utazások miatt a tanulásra nem maradt se időm, se energiám. A középiskola után autóvillamossági szerelőnek tanultam és közben a sportolást sem hagytam abba. Ebben az időszakban jelentkezett életemben először az alkohol, ami sajnos nagyon sokáig nagyon nagy problémákat okozott az életemben. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy a mesterem volt a hibás, amiért megkóstoltatta velem a szeszesitalt, hanem az ördög műve volt. Az ital és a sport nem fért össze egymással és én egyre jobban eltávolodtam a sporttól, ami azt jelentette, hogy egyre közelebb kerültem az italhoz. Ennél a menetnél a katonaság vetett véget az ördög tervének, hogy az alkohol rabja legyek. A katonaság egy aránylag biztos helynek számított, mert itt nem volt kísértés. Leszerelés után a cukorgyárba kerültem vissza, mint autóvillamossági szerelő, de pár héten belül az egyik volt osztálytársam apukája keresett meg és átvettek raktárosnak. Ezután ismerkedtem meg a feleségemmel, akivel a mai napig boldog házasságban élünk, öt kiskorú és egy felnőtt gyermekünkkel. Persze senki se higgye, hogy nekünk nem kellett megharcolni a boldog házasságért. Az első két gyermek születése után a feleségem keresni kezdte az Urat, amit én nem mindig tudtam jól lereagálni, amiből persze veszekedések lettek. Egyre keményebb lett a szívem és itt megint csak az ördög munkájára gondolok, mert nem hagyott nyugton. Ismét az alkohol kezdett szerepet kapni az életemben, persze nem úgy, hogy mindennap ittam, hanem szépen fokozatosan vitt a mélybe. Erről egy írás jut eszembe, amit a Mai Igében olvastam: „Ezért van az, hogy a sátán mindent megtesz azért, hogy a házastársakat felpiszkálja egymás ellen és haragban tartsa őket.” Ebben az időszakban a feleségem levelezésen keresztül kapcsolatba került az Örömhír Alapítvánnyal és én talán félelemből, hogy


H. Cs.

Az én STOP-táblám Az Úr nagy kegyelme munkálkodik életemben, családom életében. Anyukámat és apukámat az alkohol teljes leuraló fogságából mentette meg. Nekünk, gyerekeknek is nagyon sok nehézséget jelentett szüleink élete, életvitele. Az Úr csodálatosan megszabadította őket, ma egyik sem iszik, mind a ketten az Úr útján járnak. Az Úr csodás munkája ellenére is 2010ben egyre gyakrabban elő-előfordult velem is, hogy bennragadtam a kocsmában és berúgtam. Egy ilyen ivás estéjén hazafelé sétáltam már mámoros állapotomban, amikor összetűzésbe kerültem egy sráccal, aki megütött, és beszakad a dobhártyám. Ez kellett nekem, hogy az Úr hangját meghalljam. Nemsokára visszatértem teljes szívből az Úrhoz, és egy jó időre teljesen elhagytam az alkoholt. De ugye a fülsérülésem megmaradt. Nagyon kellemetlen volt, hogy rosszul hallottam és folyamatosan zúgott a fülem. Orvosi kezelésekre kellett járnom, ahol elmondták, hogy nagyon kicsi

5

Olajág 60. szám

esélyem van a természetes gyógyulásra, de ha meggyógyulok, az is nagyon hosszú folyamat lesz, lehet, hogy kell neki egy év is. Nehéz volt ezt hallani, de zúgolódás nem volt bennem, hálás voltam Istennek, hogy megállított azon a veszélyes és meredek úton, ahol elindultam. Mégis nagyon kellemetlen volt. Tudtam, hogy a gyülekezetben sokan imádkoznak értem, és természetesen én is imádkoztam a gyógyulásomért, de nem olyan teljes elszántsággal, hanem esténként, vagy néha amikor eszembe jutott. Pár hetes vizsgálat után éreztem, hogy javul a fülem. Mondtam is az orvosnak, de ő nem látta a javulást. Egyszer már úgy éreztem, hogy teljesen meggyógyult a fülem. Ismét mondtam az orvosnak a következő ellenőrzéskor, de ő ismét azt mondta, rosszul érzem, mert ott tátong a nagy lyuk a dobhártyámon. Következő vizsgálatra már teljesen biztos voltam abban, hogy a fülem meggyógyult. A doktor úr megvizsgált, majd azt mondta, hogy talán kisebb a lyuk. Mondtam neki, hogy nem kisebb, hanem meggyógyult, érzem. Megnézte újra és ekkor látta, hogy tényleg beforrt a lyuk. „Önnek nagy szerencséje van", mondta. Csak annyit válaszoltam neki, hogy ez nem szerencse, ez Isten munkája. Azóta is teljesen rendben van a fülem. Nagyon hálás vagyok az Úrnak, hogy megmentett ebből is, és nagy kegyelmének köszönhetően még nem is hagyott magamra a büntetésemben.

Fehérben Régen megérlelődött már bennem, hogy be akarok merítkezni, mivel kisgyermekként megtértem. Sokáig kérdés volt bennem, hogy hol is vegyem fel a fehér ruhát: a hajdúszoboszlói gyülekezetemben, ahová jártunk, vagy az orgoványi Örömhír Közösségnél, ahol a szüleim önkéntes munkát vállalni készültek. Ami végül eldöntötte, az volt, hogy apukám és három húgom Orgoványhoz ragaszkodtak. Nagy örömet szerzett nekem, hogy Hajdúszoboszlóról, Kabáról és Bárándról sokan eljöttek és együtt örültek velünk. Még egy énekkel is kedveskedtek nekünk. Az ünnepség több szempontból is maradandó élményt jelentett: most hallottam először apától megtérése történetét, és érdekes volt az is, hogy a Csendes Napokon azt a kislányt is taníthattam, akivel együtt merítkeztem be. Az elköltözésünk számomra azt is jelentette, hogy iskolát váltok, ami okozott némi fejtörést, hisz már végzős vagyok. Egy jó nevű gimnáziumba kerültem, és egy katolikus lány padtársa lettem. (Még névrokonok is vagyunk.) Jó barátságba kerültünk, szoktunk beszélgetni hitről, erkölcsről, fiú-lány kapcsolatról, arról, amit ezekről a Biblia tanít. A gyülekezetben jól érzem magam, különösen élvezem az ifjúsági órákat, amiket Donát tart. Nagyon hasznosnak tartom, hogy gyakorlati tanácsokkal is ellátnak a pályaválasztással kapcsolatban, illetve a párválasztásról is sok szó esik. Időnként zenés szolgálatot végzünk a húgaimmal. Szeretnénk új énekekkel is megismertetni a gyülekezetet.

P. K.

H. R

Visszhang tisztaság, a megbocsátás veszi át. S ha van még rendezni való – én kettőt is kaptam –, azt is felhozza a megvallás. Bizony két embert meg kell keresnem, nem csak nekem kell megbocsátanom, hanem furcsa mód, nekik is meg kell bocsátaniuk nekem. Este nem csak a délutáni bűnvallásról volt szó közöttünk Ágikával, de a fiamról is, akit nagyon féltek. De tudom, hogy szereti Isten. Tőle kérek bölcsességet a neveléséhez, mivel egyedül nevelem, s nehéz egyszerre anyának és apának is lenni (a következetességről nem is szólva). De ehhez is kapok segítséget: „Bölccsé teszlek és megtanítalak, melyik úton kell járnod, tanácsot adok, rajtad lesz a szemem.” (Zsoltárok 32:8.) Jó anya szeretnék lenni, s szeretném, ha erre meg is tanítana. S szeretnék szolgálni is, nem csak az Ige hallgatója lenni, de cselekvője is. Olyan jó lenne, ha azt az örömet érezhetnék mások is, amit mi kapunk Istentől: „Lelkünk az Urat várja, ő a mi segítségünk és pajzsunk. Benne van szívünk öröme, mert szent nevében bízunk.” (Zsolt 33:20-21.)

A bűnrendezés áldása. „Tisztítsátok meg magatokat, akik az Úr edényeit hordozzátok!” Ézsaiás 52:11. Az Ágikával folytatott késő esti beszélgetés folytatása volt annak a felszabadító napnak. Azóta úgy érzem, hogy legszívesebben repülnék, csak mosolyogni tudok... A legtöbbet kaptam, amit lehet kapni, a kegyelmet! Elég nekem az Ő kegyelme! Szombat óta folyton olyan érzésem van, hogy szeretném átölelni az embereket, akikkel találkozok. A családomat, a barátaimat... Hálás vagyok az Úrnak az egész Ficsor családért. Köszönöm nekik Istenhez való hűségüket. Ha eszembe jut a családjuk, az egy nagyon jó mércét is ad, hogy hova lehet eljutni a szolgálatban, a hitben. Tudom, hogy az igazi mérce: Jézus. Csak azt tudom mondani, hogy aki még nem tette, de szükségét érzi, tegyen bűnvallást, s vegye el a szabadítást. Szabad lesz minden tehertől. Nem is gondolná az ember, milyen terheket hordoz magában gyerekkora óta. A félelem helyét


6

Olajág 60. szám

Ő meg is tette, és belső bizonyosságom lett afelől, hogy minden rendben lesz. Hitben ki is mondtuk, hogy nincs köze hozzám a kapzsiság szellemének, s dicsértük Jézust a kegyelméért. Következő héten első dolgom volt, hogy elkészítsem a valóságnak megfelelő elszámolást. Imádkoztam bölcsességért, hogy fel tudjam vállalni a főnököm előtt, hogy az előzőt rosszul készítettem el, s elnézést tudjak kérni. Mennyei erőt kaptam mindehhez, s nem kellett megszégyenülnöm, pedig megérdemeltem volna! Én mégis nagyon szégyellem magam, legfőbbképpen azért, mert sokkal jobban féltem attól, hogy mi lesz, ha kiderül a csalás, mint attól, hogy Isten Szellemét megszomorítom. Hatalmas felszabadulást éreztem, mikor az Úr dicsőségéért le tudtam mondani a „zsákmány”ról. Ekkor már világosságom volt arról, hogy mekkorát kockáztattam: nem csak az állásomat veszíthettem volna el ezért, hanem jó nagy szégyent hoztam volna a hívőkre, hisz tudják rólam a munkahelyen, hogy keresztény vagyok. Utólag visszagondolva nem is értem, hogy vállalhattam ekkora kockázatot kb. egy heti keresetnyi összegért! Ráadásul mindezt évtizedes hívőként! Az oka röviden: szellemi alvás, vakság. Dicsőség a kegyelmes Istennek, Aki nem hagyott figyelmeztetés nélkül, és Aki megmentett attól, hogy learassam a tettem jogos következményét. De leginkább azért, hogy megváltoztatta a szívem indulatát: már nem azért kerülöm ezt a bűnt, hogy ne kerüljek bajba, hanem azért, mert ez nem méltó Őhozzá, s így énhozzám sem!

Az est végével Ágika áldást mondott rám, amit köszönök. S köszönöm Eszter néninek is a könyvet, amivel várt azon a délután: „Tisztább, mint a gyémánt” ... Kemény és tiszta útmutatás. I. T.

A kísértő csapdájában A munkahelyemen kísértett meg a haszonlesés. Költségelszámolás készítésekor rájöttem, hogy magánjellegű költségeket is el tudnék számolni céges költségként úgy, hogy ne derüljön ki. Tetszett az ötlet, el is készítettem az elszámolást. A főnököm mit sem sejtve aláírta, s vihettem is a pénzügynek. Abban a pillanatban rádöbbentem, hogy valamiről elfeledkeztem: mégiscsak van rá esély, hogy kiderül a csalás. Fizikailag is emlékezetes felismerés volt ez, mert még sohasem tapasztaltam ilyet azelőtt: a bőröm minden pontján tűszúrást éreztem. Megéreztem a bűn súlyát. Azonnal tudtam, hogy nem adhatom le így az elszámolást a pénzügynek, hiába hagyta jóvá a főnököm, még így is kiderülhet. Péntek délután volt. Bezártam a papírokat a szekrényembe, s hazamentem. Azon a hétvégén, az Örömhír Alapítvány által rendezett Csendes Napokon vettem részt. Az Úr és az Ige világosságában nincs maradása a gonosznak. Nyilvánvalóvá vált előttem a saját romlottságom. Meg akartam szabadulni ettől, és Ági néni segítségét kértem. Beismertem a bűnöm, s kértem az Urat, hogy valahogy mentsen ki szorult helyzetemből és szabadítson fel ennek a terhe alól.

B. L.

Konferenciák – Csendes Napok Istenünktől kapott látással kezdtük meg e szolgálatot több mint 10 évvel ezelőtt. Rendszerint évente kétszer keresünk alkalmat arra, hogy egy csendes helyre elvonuljunk olyan hétvégén, amikor legalább egy ünnepnap esik péntekre vagy hétfőre, így a munkaviszonyban állók is tudnak csatlakozni hozzánk szabadság igénybevétele nélkül 3-4 napra. Így történt 2010. október 29. és november 1. között is. A hétfői munkaszüneti nap meghosszabbította számunkra a hétvégét. Egy missziós alapítványnál kaptunk alkalmas helyet a Csendes napok tartására. Végig élvezhettük a Bayer házaspár szeretetét és gondoskodását. Semmi külső zavaró körülmény nem vette el a figyelmünket, szemeinket az Úrra függesztettük. A jelenlevők fele itthoni gyülekezetünkből jött, a másik fele pedig az ország különböző településeiről, illetve egy házaspár Hollandiából érkezett, hogy itt lelkileg megerősödjünk, újabb látást vegyünk az Úrtól szolgálatunk folytatásához, új feladatok elkezdéséhez. A tanításokban Ágikám Jónás történetét vette alapul, Donát fiunk pedig a nehéz időkről szólt.

Donát és Károly testvér


7

Olajág 60. szám

Hazaindulás előtt egy rövid időt a visszaemlékezéssel töltöttünk, és ezekből a leírt gondolatokból nagyon jól tükröződik, hogy Istenünk volt a központban. Lelke által vezette a szolgálattevőket, és a hallgatók figyelmét az Igére fordította. Kivétel nélkül minden nap fontos helyet kapott az egyéni és a közösségi imádkozás. A buzdítások Lélektől átitatottak voltak. A testvérek őszintén kitárták a szívüket, abban a tudatban, hogy Isten jelen van és kész figyelni minden imádságra. Nagyon konkrét kérések hangzottak el, közülük többre szinte azonnal jött a válasz. Mások pedig azóta jelezték levélben, telefonon, hogy Isten megadta szívük vágyát, teljesítette kérésüket. Szívem csordultig van hálával a nagy dolgokért, melyeket elvégzett szíveinkben ezekben a napokban. Hiszem, hogy mások számára is építő lesz, ha a rövid bizonyságtételeket közreadjuk, olvashatóvá tesszük: F. K

Mit kaptam? Életillatú tanítást, bizonyságtételeket, megerősítést. Tanultam éneket, egy jó verset is. Lelkileg, szellemileg feltöltődve, még nagyobb küldetéstudattal megyek haza. Nem akarok úgy viselkedni, mint Jónás! P. R.

Mélységben volt a lelki- és anyagi életünk. Ezért, amit most kaptam e pár nap alatt, arra nagy szükségem volt. Nagyon jók voltak a tanítások, lelkileg meg is tisztítottak. Szeretném az életünkben, a cselekedetünkben megvalósítani, a tanultakat végig vinni a mindennapokban. Hiányozni fognak a társaim, akikkel itt együtt imádtuk az Urat. Nekünk, romáknak nagyon ritkán adatik meg, hogy magyar testvéreinkkel ilyen meghitt szeretetközösségben lehessünk.

* * * Cigány származású ember vagyok, s már nagyon sok alkalommal vettem részt Csendes Napokon. Ezen a négy napon most azt kaptam, hogy ne mást hibáztassak kudarcaimért, és főleg ne Istent. Először is nézzek önmagamba, hozzam meg a döntéseimet, amelyek a helyes irányba vezetnek. Ne másokban keressem a hibát, hanem az Úr vezetésével vizsgáljam meg a saját életemet. Úgy érzem most jutottam el erre a felismerésre.

L. Sné

* * * Nagyon messziről, Hajdúsámsonból jöttem feleségemmel. Néhány évvel ezelőtt már voltunk itt Csendes Napokon, ezért nem volt kérdéses számomra, hogy bő áldásban lesz részünk. Nagyon sokat tanultunk Jónás életéből, szeretnénk otthon is folytatni a tanulmányozását és gyermekeinknek is megtanítani a történetet. Nem úgy megyünk haza, ahogy eljöttünk, hanem sok lelki ajándékkal feltöltődve. L. S. * * * A Csendes napok már olyan, mint a karácsony, beépült az éves naptárba. Várakozással jöttem, és áldással térek haza. Jónástól azt tanultam, hogy ne szánjam azt a bokrot, amit Isten adott, aztán elvett. Ne legyek önző, kényelemszerető. Épültem abból is, ahogy készültem a nehéz időkről szóló témában. Szükségem van Isten vezetésére a hétköznapi életemben, mert döntés előtt állok, és jó volt imasegítséget kérni a testvérektől. Isten messze előre lát, csak az ő útmutatására érdemes figyelni.

P. F.

* * * Én mindig nagy döntéseket szoktam hozni Jánoshalmán, melyeket néhány héten belül az Úr meg is cselekszik velem. Mostani szilárd elhatározásom az, hogy a család fürdési ideje alatt az időt nem szoftverfejlesztéssel, hanem az éppen száraz családtaggal (gyermekemmel) fogom kettesben tölteni. A szoba és a ruhásszekrény állapota dönti majd el, hogy az időt ruhahajtogatással vagy sakkozással töltjük el. A feleségemmel pedig mindig megbeszélem a terveimet, amelyeket csak akkor kezdem el, amikor Isten az ő szívében is elvégzi a meggyőzés munkáját. Két tanú bizonyságán minden igazság megáll. Köszönjük nektek ezeket a felismeréseket. K.Z. * * * Roma származású vagyok, s nagyon zaklatott életem volt. A legtöbbet számomra az a sok szeretet jelentette, amit az Úrtól és ettől a közösségtől kaptam. Ezt a szeretet a gyerekeimnek is haza szeretném vinni. P. Fné * * * Megerősítést kaptam arra, bármi is jön az életembe, azt hívő szívvel hordozzam el. Megerősített abban is, hogy nem vagyok magányos, mert Isten velem van, valamint, hogy a családon belül is álljak ki Isten igazsága mellett. Döntöttem arról, hogy imádkozó szívvel és szeretettel meglátogatom kómában fekvő unkatestvéremet, és imádkozom érte. Eddig erre még nem volt erőm, pedig szólt hozzám az Úr. Hiszem, hogy elkészíti utamat, bátorít, ne féljek, mert velem van Isten.

F. D.

* * * Egyáltalán nem terveztem a Csendes Napokon való részvételt, el sem akartam indulni. Csak feleségemet akartam elvinni, s majd érte menni. Ennek megfelelően szinte hit és remény nélkül, egy kis félelemmel maradtam ott. Az első nap után már bizakodóbb voltam, több hitem és még több reményem lett. A félelem már elmúlt. A harmadik nap mindent felülmúlt. Befogadhattam Istent a szívembe, megnyitottam előtte az életemet, a lelkemet. Leírhatatlan ez az élmény, és talán szavakban sem mondható el. Áldom az Urat, hogy megadta nekem ezt a lehetőséget. Újjászületve Jézus Krisztusban, tele hittel, szeretettel, és reménnyel megyek vissza családom körébe, hogy nekik is átadhassam ezt a csodálatos érzést. T. I. * * *

V. Lné

* * *


8

Olajág 60. szám

Miért jöttem? Lelki és fizikai fájdalmaimat, terheimet letenni. Mit kaptam? Jézus Krisztust! Jézus Krisztusnak átadtam az életemet, és ő a szívembe költözött. Dicsőség az Úrnak! Megújítást, bátorítást kaptam. Hogyan megyek haza? Új emberként! Csordulásig telve vagyok az Úr szeretetével, békéjével, és nyugalmával, amely elárasztja a testemet. Meggyőződésem, hogy nem lehet Jézus Krisztus nélkül élni. Tné I. * * *

elgondolkodtatók voltak. A hétvége üzenetén túl, mint a szivacs ittam magamba a közösségben uralkodó szeretetteljes légkört. Ez olyan természetes itt, és mégis olyan hiánycikk a keresztyén kapcsolatainkban és közösségeinkben is. Számomra Ágika néni és Károly bácsi – szinte - az egyetlen olyan szolgáló-pár, akik példák előttem. Ahol mind a férj, mind a feleség szolgál, és ezt teljes egységben teszik. Kevés ilyen házaspár életébe lehet betekintést nyerni, inkább csak könyvben lehet olvasni ilyen szolgálattevőkről. Megértettem, hogy mi köze van egymáshoz a Róma 5:8a-nak és a Róma 5:8b-nek. „Isten azonban abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk.” Minden hajótörés után csak egy valami ébreszthet még reményt: ha Isten szeretete árad a szívünkbe a Szent Szellem által.

Nagyon rossz állapotban volt a lelki életem, de tudtam és hittem is, hogy Isten meg tudja változtatni életemet, gondolataimat. Hálás vagyok az Úrnak, hogy nem hagyott a mélységben – ahogy Jónást sem –, hanem ismét kiemelt onnan. Átélhettem azt a sok szeretetet, amit rajtuk és magyar testvéreimen keresztül kaphattam Istentől.

P. E.

* * * Sok problémával az életemben jöttem, és vártam az Úrtól az igazi megoldást. Aztán, amikor hallgattam az Igét, úgy éreztem, hogy csak nekem szólnak a tanítások. Problémáimra az igazi válaszokat, a tökéletes megoldásokat küldte. Át sem gondoltam, hogy ilyen rövid Jónás próféta könyve, és mégis mennyi tanítás van benne. Tapasztalom, hogy a keresztyének között is milyen sok hajótörött testvér van.

B. Zné

* * *

F. B.

* * * Fáradtan, elcsigázottan érkeztünk meg Jánoshalmára. A Jónásról szóló tanítások azonban gyorsan felébresztettek. Egyébként is sokat foglalkoztatott mostanában, hogyan kerülhetek folyton problémás helyzetekbe, s rá kellett jönnöm, ezeket bizony nagyrészt magamnak köszönhetem. Régóta szerettem volna megtisztulni teljesen, betöltekezni Szent Szellemmel, nyelveken szólni; mert hiszem, hogy komoly erőt ad a bizonyságtételeimnek. S lám, megtapasztaltam, hogy Isten nem személyválogató, s nagyon SZERET bennünket, ő maga a SZERETET. Két testvért megkértem vasárnap délután, hogy vonuljunk félre, mert nagyon szeretnék velük imádkozni, s megkapni ezt az ajándékot. Néhány perc ima után jöttek is az ismeretlen szavak. Csak sírni tudtam örömömben és hálámban, mert ezt Atyánk kegyelmének és szeretetének bizonyosságaként vettem.

A testvériség Jánoshalmán 2010 őszén Mielőtt eljöttem, a környezetemben történt problémák és néhány személyes kudarc hatására nagyon lehangolt voltam. Jónás történetének tanulmányozása közben rájöttem, hogy nekem is van kidobálni való az életemből, akkor a saját és a mások vihara is megszűnik. Megerősítést kaptam abban, hogy senkiről sem szabad lemondani. Megtanultam, hogy béke idején is Istenre kell figyelnem, mert szólni akar a jövő viharainak elkerülése végett. Megtanultam azt is, hogy a harag egy kísértés, amit le lehet győzni. Arra kell ügyelnem folyamatosan, hogy tiszta edény legyek. Megtanultam, hogy együtt kell éreznem azokkal, akik nagy terheket cipelnek, és segíteni kell rajtuk. Azt is tudom már, hogy Istennek mindig igaza van, és dicsőséget kell adni neki, akár ad, akár elvesz. Példamutató élet előttem, ahogyan Ági néniék a megtört, bukott emberekkel, vagy éppen hívőkkel foglalkoznak. Nem ítélik el őket, hanem teljes szeretettel fogadják, és elbeszélgetnek velük. Ez a légkör hatotta át a Csendes napokat. Senkinek sem kellett kényelmetlenül érezni magát.

F. E.

* * *

B. I.

* * * Jónás története egy jól ismert történet. Mégis teljesen új üzenetet, teljesen váratlan kérdéseket vetett fel a tanulmányozása. Magamra nézve


Kardosné Erzsikét köszönti Hella

9

Olajág 60. szám

Visszapillantás az Úr 2010-es kedves esztendejére „Ezek által kaptuk meg azokat az ígéreteket, amelyek nekünk drágák, sőt a legnagyobbak: hogy általuk isteni természet részeseivé legyetek és megmeneküljetek attól a pusztulástól, amelyet a kívánság okoz a világban.” (2Pt 1:4.) növelésében. Ezekre a nyári iskolaszünetben kerítettünk sort. Több évvel ezelőtt fogant meg a Hajagos család szívében, hogy Orgoványra költöznek és aktívan bekapcsolódnak az Örömhír Alapítvány munkájába. Nem akarták elkapkodni a dolgot. Nem akartak felelőtlen döntést hozni. Határozott bizonyosságra akartak jutni, hogy ez valóban Istentől kapott látás. Az év első felében ez egyre bizonyosabbá vált bennük és megkezdték az előkészületeket a költözködéshez. Július végén került sor a hurcolkodásra. Augusztus 22-én ünnepélyesen hálát adtunk érettük, köszöntöttük őket e missziós szolgálatban. Szeptember 5-én bemerítkezett Csaba és a négy nagyobb leányuk. Velük együtt még másik öt személy, köztük két unokám: Dávid és Viktor. Örömünk, hogy Csaba és Tünde házasságot kötött, megszüntetve ezzel a korábbi rendezetlen állapotot, az élettársi viszonyt. Tünde nagyon komolyan veszi az Úr Jézus követését és tudja, hogy ebben segítség számára a közösségápolás, a hűséges gyülekezetbe-járás. Vele is együtt imádkozunk férje megtéréséért. A kisfiuk bemutatásakor a nem hívő családtagok is jöttek a gyülekezetbe, ez alkalmat adott nekünk, hogy hirdessük feléjük az örömüzenetet. Közösségünk életében jelentős fordulat szeptember, amikor hét Házi Csoportot indíthattunk el. Ezt megelőzően sokat imádkozva kértük Istenünk vezetését. Idő közben kellett kisebb módosításokat tennünk, de hála drága Urunknak lemorzsolódás nem történt, sőt volt, aki időközben bekapcsolódott. Bár nagy kockázat volt egyszerre hét csoport elindítása, ahol az első 3 hónap felkészítő tanfolyam volt, most láthatjuk, Istenünk megáldotta a kezdeményezést. Januártól már tudatosan törekszünk a még kárhozat útján járók hívogatására, hogy lelkeket vezethessünk Jézus Krisztushoz. Ugyancsak szeptemberben – Lilla vezetésével – létrehoztunk egy kis zenekart, ami új a gyülekezetünk életében. Eddig is hallhattunk szolgálatot zenészeinktől, de most karba gyülekezve is megkezdték a gyakorlást. Az év végén pedig Henrik vállalta, hogy elkezd tanítani négy kezdő gyermeket furulyázásra. Kellemes meglepetésünkre Henrik kislánya csatlakozott a korábbi négy mellé. Szeptemberben más csoda is történt: S. Henrik átadta életét Krisztusnak. Megtérésével az a ritka csoda történt, ami a régi időkben Saul életében. Elég volt három nap arra, hogy a régitől elfordulva, újat kezdjen. Henrik abban is hasonlít a Saulból lett Pálra, hogy megtérése után azonnal beállt az Úr szolgálatába. A következő nap már bizonyságot tett

A múlt ismerete nélkül nehéz lenne jövőt építeni. Nagyon fontos hát, hogy visszavisszatekintsünk a megtett útra. Az Úr nagy tetteire gondolok, amint a 2010-es évben történt eseményeket szedem sorba. Csak csodálkozom mimindent végzett el szíveinkben drága Istenünk. Miként alakította gondolkodásunkat, hogy egyre jobban kiformálódjon bennünk az isteni természet. Nem maradtam magamra a múlt áldásainak sorbaszedésében. A gyülekezetből többen is megpróbálták áttekinteni, ők miként látják a saját és a közösségünk életét.

Örömhír Közösség

Valamikor az év elején ért bennünket a meglepetés, hogy a Franciaországból a nyári időszak eltöltésére környékünkre érkezett házaspár bennünket választott arra, hogy hitéletét közöttünk élje. Az itt töltött fél év alatt egybeforrt a szívünk. Ezen a nyáron szintén velünk akarják dicsőíteni Istenünket. A tavaszi és az őszi Csendes Napok alkalmával több felől, még külföldről is jöttek hozzánk, hogy velünk együtt részesüljenek Istenünk áldásaiban. A közeli Helvéciáról érkező házaspár itt mondott igent Isten megszólításra, azóta boldogan tesznek bizonyságot az életükben történt nagy változásról. Néhányan olyan terhektől szabadultak meg, amelyek hosszú időn keresztül visszahúzták őket lelki életük növekedésében. A tavaszi Csendes Napok idejéhez kötődik egy kedves házaspár és három gyermekének visszatérése gyülekezetünkbe, miután két évig más közösségben próbálkoztak, de felismerték, hogy Urunk itt akarja őket látni. Előbb lassan, majd fokozatosan felgyorsulva megindult náluk a szellemi érlelődés. Ma már mindketten oszlopos és boldogan szolgáló tagjai gyülekezetünknek. Szolgálatunkban fontos helyet foglal el a táborozás és a Vidám Klub szervezés. Ilyenkor játékos formában segítjük a gyermekeket a helyes életvitel elsajátításban és a bibliaismeret


10

Olajág 60. szám

A Korona-lak második, majd harmadik kiadásra került. Elindítottuk a második gyermekregénypályázatot. Decemberben megjelent az Elrejtett kincs sorozat V. kötete, a Győzelem az Úr Jézusban. F. Károly

Istenről és hangszerén az általa komponált, Istent magasztaló éneket játszott. Szolgálatunk karitatív ága is aktív volt az egész év folyamán. Karácsonykor pedig több, mint ötezer csomagot tudtunk ajándékozni támogatóink és önzetlen önkéntes munkatársaink segítségével. Július 4-én a Roma Nap alkalmával más településekről érkező Istent kereső, vagy már megtért cigányokkal ünnepeltünk együtt. Építő bizonyságtételek hangoztak el és az alkalom végén minden cigány vendégünk egy értékes csomagot kapott, majd a helyi étteremben megvendégeltük őket. December 19-én a mozgáskorlátozottak számára tartottunk karácsonyi ünnepélyt, ahol a frissen induló zenészeink, valamint a bábcsoport és még mások is szolgáltak. Iratmissziós szolgálatunk területén is jelentős eseményekről szólhatok. Az év elején megjelent a szolgálatunkat bemutató 12 oldalas fényképes naptár, valamint Aczél Eszter néni életét ismertető könyv, melynek címe: „Íme, az Úr szolgálóleánya”.

1% Itt szeretném megragadni a lehetőséget, hogy hálás, alázatos szívvel megköszönjem azok figyelmességét és felénk irányuló szeretetét, akik a törvény adta lehetőséggel élve befizetett adójuk 1 %-át az Örömhír Alapítványnak ajánlották fel. A 2010-es évben ebből befolyt összeg 259 964 Ft volt. Nagyon szépen köszönjük, működési költségeink fedezésére fordítottuk. Ha tehetik és egyetértenek célkitűzéseinkkel, hogy örömhírt vigyünk mindenkinek minden formában, akkor az ez évi felajánlásaikat is örömmel fogadjuk. Ezzel is munkánkat támogatják.

Karácsonyi ünnepkör az Örömhír Alapítványnál Az egyik meghívott vendég, I. Sz. 2001 óta vesz részt az Alapítványnál megrendezett karácsonyon. Ő így fogalmazza meg gondolatait: „Jólesik, hogy felfigyelnek ránk, illetve hogy elismerik a mozgáskorlátozottakat is, mint embereket. Ezt üzenik számomra azzal, hogy évről-évre meghívnak. Minden karácsonyi ünnepség hasonlóan zajlik, de mégis minden alkalom más egy kicsit: vannak színdarabok, előadások, amelyek sok tanulságot hordoznak. Az énekek szintén emelik az ünnep hangulatát. Nagyon szép gesztusnak tartom mindemellett, hogy ajándékokkal is kedveskednek nekünk.” December 12-én az Örömhír Alapítvány egyik önkéntes munkatársa, Kulcsár Éva Ladánybenén szervezett karácsonyi ünnepséget. A rövid köszöntés után itt is megtekinthették az egybegyűltek a Panov apó bábdarabot, majd Hajagosné Erika a jelenet végén kérdések feltevésével segítette az üzenet elmélyítését. December 23-án Jakabszálláson először a Pitypang Óvoda látta vendégül a bábosokat, majd a családsegítő épületében néhány család, illetve főként gyermekek érkeztek a csomagosztásra. Őket is megörvendeztettük a suszter bácsi történetével. Nagy örömmel nyugtáztuk, hogy milyen jó válaszokat kaptunk a feltett kérdésekre, olyan gyerekektől, akik eddig talán még soha sem hallották az evangélium üzenetét. A Pitypang óvodából kapott visszajelzés szerint: „Ilyen egy ünnep. A gyerekek úgy tapasztalták meg ennek az ünnepnek a lényegét, hogy a bábelőadáson keresztül eljutott hozzájuk a „várakozás” és annak öröme. Hálás szívvel köszönjük a Hajagos család minden tagjának.”

„Réges-régen élt egyszer egy idős suszter, messze-messze egy kis orosz falucskában. Panovnak hívták" - csendült fel a mesélő hangja december 19én a Mozgáskorlátozottak Karácsonyán a zsúfolásig megtelt nagyteremben. A Lev Tolsztoj művéből készült bábdarab üzenete többszörösen aktuális: bár ma is sokan egyedül kénytelenek tölteni a karácsonyt, nem kell, hogy a csüggedés, a reménytelenség eluralkodjon rajtuk. Ugyanakkor feladatunk a magányosok, a szükségben lévők felé szolgálni. Panov apó magányosságában a Bibliát kezdi olvasni, s nem is marad válasz nélkül: az Úr megígéri, hogy meglátogatja ezen a napon. A cipészmester Jézust várva a kitaszítottak, a szegények felé fordul, s az egyik ilyen alkalommal egy fázó kisbabának adja ajándékba azt a legjobb pár cipőcskét, amelyet valaha készített. Bár a nap végén majdnem csalódik, hogy hiába várta Jézust, amikor ismét meghallja a jól ismert, kedves hangot: "Éheztem, és ennem adtál, szomjaztam, és innom adtál, jövevény voltam, és befogadtál. Mikor ezeken az embereken segítettél, velem tetted." Panov apó bánata örömre fordul: "mégiscsak eljött!" felkiáltással nyugtázza, az Úr nem hagyja el az övéit, és amit Ő megígér, az beteljesedik. Megtanulja, hogy amikor másokkal tesz jót, magával a Mesterrel teszi. Az ünnepség második részében bizonyságtételeket hallgattunk meg a résztvevőktől, valamint a Ficsor család énekszolgálattal kedveskedett a megjelenteknek. Az ünnepi műsort követően mindenkit megajándékozott az Örömhír Alapítvány. A szép csomagokat - mint minden évben, most is - a Blythswood Care skót keresztény alapítvány küldte.


11

Olajág 60. szám

A látogatást követően levelet kapott az Alapítvány az óvónőktől. Ezt írják: Kedves Örömhír Alapítvány! Hálás szívvel köszönjük, hogy immár harmadszorra gondoltak a mi óvodai közösségünkre és a lelki ajándékok mellett olyan ajándék is volt 23án, amit a gyerekek hazavihettek. Zokni, sapka, sál, kedves játékok – naponta megjelenik a ruházatukon,

illetve a játékaik között. Kapni nagyon jó, de adni is szeretnénk, és ezen az úton elindultak a mi családjaink is. Isten áldja meg a munkájukat! Jó egészséget! Imáinkba foglaljuk és köszönetet mondunk mindenért a Pitypang Óvodásokkal együtt. H.O.E.

Szolgálati területeink közül néhány igényeknek megfelelően az alábbi csoportokban tanítjuk a gyermekeket:

Szolgálatunk fontos részét képezi a gyermekek és fiatalok felkészítése az életre. Kiemelten foglalkozunk velük a hét különböző napjain. Törekszünk ismeretek átadására, de arra is, hogy látókörük minél tágabbra szélesedjen ki. A különböző családokból érkező gyermekek nagyon eltérő nevelésben részesülnek. Nem célunk a sematizálás, de célunk az, hogy minden gyermek a legtöbb segítséget megkaphassa az életmód kialakításban.

Vasárnapi Iskolában vasárnap délelőttönként 10 óra és fél tizenkettő között, külön termekben foglalkozunk a gyermekekkel: Hajagosné Erika a 2-4 évesekkel foglakozik. Vandlikné Renáta az 5-7 éveseket, Kardosné Erzsike a 8-12 éveseket és Ficsorné Ágika a kisifjúságot tanítja Ifjúsági-kör: a Vasárnapi Iskolával azonos időben tartja foglalkozásait, Ficsor Donát vezetésével. Zeneoktatás Királyné Lilla csütörtök esténként tanítja azokat a gyerekeket, akik már valamilyen szinten tudnak valamelyik hangszeren játszani. Schultz Henrik pedig teljesen kezdő gyermekeket tanít furulyázni.

Lányparti a tisztaság jegyében

Napközbeni nevelés-oktatás Ficsorné Ágika végzi e szolgálatot napi rendszerességgel, hétfőtől péntekig, déli 12-től négy óráig.

A Vasárnapi Iskolában korszerinti csoportosításban foglalkozunk velük, a zenetanításban viszont inkább az érdeklődési-kör határozza meg a csoportokat. Kikerülhetetlen a fiatalokkal történő kiemelt foglalkozás. Eme

Az Örömhír Közösség összejöveteli alkalmai: Vasárnap de: Istentisztelet + Vasárnapi Iskola + Ifjúsági Kör Hétfő: Kézműves szakkör Kedd: Házi Csoportok Szerda: Matematika szakkör, Informatika szakkör Csütörtök: Informatika szakkör, Matematika szakkör, Zeneóra Péntek: Bibliatanulmányozás – kérdés-felelet, Imaközösség, Zeneóra Szombat este „Harsona” Bibliatanulmány

Olajág Az Örömhír Alapítvány tájékoztató lapja Felelős kiadó: ÖRÖMHÍR ALAPÍTVÁNY H-6077 Orgovány Vörösmarty u.14. Tel: (06) 76-376-193 Mobil: 20/ 886-1973 Szerkesztő: Hajagosné Orosz Erika Honlapunk: www.oromhiralapitvany.hu E-mail címünk: [email protected] Adószám: 19044235-1-03

A Ficsor család Károly testvér 70. születésnapján


12

Bankszámlaszám: 52400016-10000025 Orgovány és Vidéke Takarékszövetkezet Orgoványi Kirendeltsége

Olajág 60. szám

Az elhívásnak engedve

Recommend Documents