Az élet szövedéke. Linda B. Sweeney, SoL Intézet magyar nyelvű kiadó

Az élet szövedéke „Nem mi teremtettük az élet szövedékét, mi csupán rajta állunk.” (Hekaka Sapa „Fekete Szarvas”) „Minden ember elkerülhetetlenül része a kölcsönösség hálójának, és a sorsát, mint ruháját viseli. Ami egyvalakit közvetlenül érint, az hatással van mindenkire.” (Martin Luther King, Jr.)

Az Élet szövedéke játék egy fizikai analógia, amely felnyitja a szemünket sok, a valódi életben megtalálható rendszer összetett voltára. A gyakorlat tisztán megmutatja az egyes komplex rendszereken (pl. iskolarendszer, marketing-osztály, kutatói laboratórium) belüli számtalan kapcsolatot. Mit kell tennie bármely csoportnak, ha már látja saját magát és környezetét ebben az összetettségben?

©Linda B. Sweeney, ©SoL Intézet magyar nyelvű kiadó.

Ez a gyakorlat szórakoztató módon, a mi aktív közreműködésünkkel tart elénk egy tükröt, hogy lássuk azokat az automatizmusokat, amelyekkel a zavarosnak tűnő rendszerproblémákat kezeljük. Vajon nyitottan és érdeklődéssel fordulunk-e a dolgok felé, vagy a bizonyosságot és a teljességet igényeljük? A beszélgetések a játék folyamán és utána már saját életet élnek, és gyakran eljutnak a jelenlegi hagyományos menedzsment-gyakorlathoz, amely képtelen arra, hogy hatékonyan reagáljon a komplex, szerteágazó problémákra. Az Élet szövedéke játék segít abban, hogy a résztvevők méltányolják a rendszergondolkodás eszközeinek és fogalmainak hasznosságát, továbbá, hogy lássák a „ártatlan tudattal” való gondolkodás és az ebből következő nyitottság szükségességét a rendszergondolkodásban.

Cél 

Bemutatni a csoportnak a rendszergondolkodás fogalmait úgy, hogy értelmezni tudják a csoporton belüli komplex kölcsönös függőségeket,  Felfedeztetni a különbségeket az összetartó és a szerteágazó problémák között,  Lehetőséget teremteni arra, hogy a résztvevők ráláthassanak a mindennapi életükben megmutatkozó komplexitásra.

Várható eredmények 

A rendszergondolkodási eszközök lehetőségeinek felmérése, hogy megértsük a „komisz rendetlenséget” és boldoguljunk vele,  Kapcsolat teremtése a nyitottság szükségessége (fogadjuk el, hogy vannak szinte felfoghatatlanul komplex problémák) és a rendszergondolkodás lehetőségei között,  Annak elfogadása, hogy van néhány olyan komplex probléma, amelyekre nincs egyetlen jó egyszerű megoldás sem.


A játék tanulási Csukjuk be az ajtót, hogy ne zavarjanak minket! Hamarosan egy olyan folyamatba való csoport lesz előttünk, amely a saját jelen idejű valóságában áll, amelyet a beágyazása résztvevőket összekötő színes fonalból készített háló jelenít meg. A fonal összeköti az embereket, lazán áthurkolva a kezükön, esetleg rákötve a csípőjükre, vagy átdobva a vállukon. Néhány jól kiválasztott kérdéssel használhatjuk az Élet szövedéke játékot különböző rendszergondolkodási témakörök felfedezésére. Ennek a játéknak a megbeszélése három alaposan körbejárt rendszergondolkodási témát kell, hogy érintsen. Indítsuk el a gyakorlatot, és majd látni fogjuk, milyen rendszergondolkodási fogalmak és kérdések merülnek fel. A már hosszú ideje együtt levő, együtt dolgozó csoportok ezt a gyakorlatot arra használják, hogy elsőként lássák: mennyire egy kölcsönös függőségen alapuló egész rendszert alkotnak, hogy mennyi kapcsolat van közöttük, illetve köztük és a nagyobb rendszer (pl. saját szervezetük, vagy közösségük) között.

A játék keretei Résztvevők száma

 8-12 fős csoportban jól játszható. Kipróbálhatjuk nagyobb létszámmal is .

Időtartam Hozzávetőlegesen 15 perc, a résztvevők számától függően. Játéktér

Elegendő hely kell, hogy a résztvevők váll a vállhoz közelségben kört alkothassanak.

Kellékek Egy gombolyag fonál, de megteszi zsineg vagy földmérőszalag is. Ellenőrizzük, hogy a gombolyagról könnyen lefejthető legyen a szál. Előkészítés Adjuk oda a színes gombolyagot valakinek a csoportból. Útmutatás lépésről lépésre 1. lépés Kérjük meg a csoport tagjait: osszák meg egymással, hogy egy (maguk által választott, vagy a játékmester által adott) mindenki által ismert probléma, ügy vagy viselkedés kapcsán milyen kapcsolatban vannak egymással. Lehet ez pl. a csoport pénzügyi forrást előteremtő tevékenységének fokozása. 2. lépés Kezdjék azzal, hogy a kiválasztott témához a csoport keresse meg a  kulcsváltozókat, amelyeket egy-egy személy testesítsen meg . Pl. Yolanda: időprés, John: társadalmi kapcsolatok, Nina: ügyféligények, Bob: szabályozási kényszerek, és így tovább. (Ha szükséges, akkor egy személy két vagy több változót is megszemélyesíthet.)



Esetleg több kiscsoportban (a szerk. megjegyzése). A változó nevét esetleg felírhatják egy öntapadó cetlire, amit magukra is ragaszthatnak (a szerk. megjegyzése).




3. lépés:

Kérjük meg az egyik résztvevőt: mutassa meg, hogy a saját változója miképp kapcsolódik egy másik változóhoz, úgy, hogy a szál egyik végét tartsa magánál, a gombolyagot pedig dobja oda a másik változót megszemélyesítő személynek. A dobás után kérjük meg őket, hogy mondják el szóban is kapcsolatukat a másikkal. Yolanda például mondhatja azt, amikor John-nak dobja a gombolyagot: „Amikor nagy időprés alatt vannak a munkatársak, akkor kevesebb energia jut a társadalmi kapcsolatok ápolására, így azok visszaesnek.” John megfogja a szálat, majd Bobnak dobja a gombolyagot, miközben a következőt mondhatja: „Amikor a társadalmi kapcsolataink hanyatlanak, azt a rólunk alkotott kép sínyli meg, ezáltal nő a társadalmi nyomás további szabályozások meghozatalára.”

Megbeszélés

A csoport folytatja a lehető legtöbb kapcsolat beazonosítását, miközben a háló összetettsége növekszik. Amikor az egész „kezelhetetlenül rendetlen” lett, kérdezzük meg: Megtalálták az összes fontos változót? Kérjük meg, hogy tegyék le a hálót érintetlenül a földre, vagy az asztalra és fáradjanak a helyükre. Az ügyesen megválasztott kérdésekkel ez a gyakorlat remek ugródeszka a rendszergondolkodáshoz kapcsolódó témákhoz, mint például:  a konvergens és divergens témák közötti különbség,  kapcsolatok és kölcsönös függőségek, sokkal inkább, mint egyszerűen tárgyak és külső behatások,  tanulási nehézségek kölcsönös függőségi helyzetekben Összetartó és szerteágazó problémák E.F. Schumacher brit közgazdász az Útmutató a meghökkentő dolgokhoz (Guide for the Perplexed) szerzője megkülönbözteti az összetartó és a szerteágazó problémákat. Az összetartó problémáknak léteznek egyetemes és elfogadott megoldásai: „Minél intelligensebb módon tanulmányozod őket, annál több válasz mutat ugyanabba az irányba”. Jó példa az összetartó problémára a két keréken való emberi erővel hajtott


közlekedés iránti igény. „Különböző megoldásokat javasoltak, amelyek fokozatosan és egyre inkább összetartottak, míg végül felbukkant egy konstrukció, a „bicikli”, amely meglepően stabilnak bizonyult az idők során.” A szerteágazó problémáknak azonban nincsen „egyetlen” megoldása. A szerteágazó problémák természetüknél fogva komplex kölcsönhatásokkal leírható helyzetekhez kötődnek. Minél több intelligens és értelmes ember vizsgálja a szerteágazó problémát, annál több válasz mond ellent a többi válasznak. Jó példa a szerteágazó problémákra az, ahogy gyermekeinket taníttatjuk. A legintelligensebb és legtapasztaltabb tanácsadók javaslatai nagyon széles skálán mozognak, onnantól, hogy: „a tapasztalati tanulás a legjobb irányzat” egészen odáig, hogy „a kultúra átadása tapasztalt tanárokon keresztül a legjobb megoldás”. Erre a szerteágazó problémára nincsen egyetlen jó megoldás. Néhány közgazdász szerint a munkahelyi elbocsátások a legjobbat teszik a gazdaságnak, míg mások meg vannak győződve róla, hogy ez árt a gazdaságnak. A nagy szervezetek világában a szerteágazó problémákat nagyfokú magatartásbeli és dinamikus komplexitás jellemzi. A magatartásbeli komplexitás tényezőiként a döntéshozók vágyait, gondolkodási mintáit és értékeit tekinthetjük. A magas és dinamikus komplexitással jellemezhető helyzetekben az okok és azok hatásai térben és időben távol vannak egymástól, ezért a probléma okát nem könnyű észrevenni a közvetlen megfigyelések alapján. Néhány rendszerszereplő azonban alaposan érti a problémák okait. Az Élet szövedéke játékban az összetartó és a szerteágazó problémákat és azok megoldásait két szempontból vizsgálhatjuk: 1. A szerteágazó problémák természete, 2. Az a hajlamunk, hogy az összetartó problémákra vonatkozó megoldásokat alkalmazzuk a szerteágazó problémák esetén is. Eleanor Duckworth tanár a Csodálatos gondolatok (The Having of Wonderful Ideas) című könyvében rámutat annak a fontosságára, hogy a tanárok ismerjék fel és értsék meg tanítványaik gondolatait és érzéseit, amikor szerteágazó problémákkal foglalkoznak. Az a művészet a szerteágazó problémák felfedeztetésekor, hogy ügyelni tudjunk arra, hogy a csoportot visszatartsuk a korai következtetések levonásától. A szerző szerint az igazi kihívás az, hogy a csoport „ismerje el a dolog komplex jellegét, és ahelyett, hogy egy egyszerű megoldással lecserélne egy másik egyszerű megoldást, nézzen szembe a dolog összetettségével és annak következményeivel”. Figyeljünk oda a csoportból jövő megjegyzésekre, ahogy az Élet szövedéke egyre bonyolultabbá szövődik. Véssük emlékezetünkbe vagy pedig jegyezzük le a csoport néhány megjegyzését. Amikor a megbeszélés során ezekre a megjegyzésekre hivatkozunk, kerüljük el, hogy a nem fontos megjegyzések szerzőit néven említsük.


Miután a csoport befejezte az Élet szövedékének szövését, kérdezzük meg a csoportot, hogy mit szól az eredményhez: „Miképp tudnák a hálóban levő kapcsolatokat feltárni és jellemezni?”. Legyen fülünk a különböző hangokra és véleményekre. A tekintélyelvűek minden bizonnyal a következővel állnak majd elő: „Nyilvánvaló, hogy ezt vagy azt kell tennünk...”. Másvalaki pedig majd azt javasolja, hogy létesítsenek újabb kapcsolatokat az egyes változók között. Miután meghallgattuk a csoportot, tegyünk különbséget az összetartó és szerteágazó problémák között. Mutassunk rá arra a késztetésünkre, hogy az összetartó problémák kezelésére alkalmas készségeinket alkalmazzuk a szerteágazó problémákra. Idézzük vissza a csoporttagok által a gyakorlat során megfogalmazott megjegyzéseket és hagyjuk, hogy a résztvevők lássák maguk, hogy mely megjegyzések utalnak az összetartó, és melyek a szerteágazó problémamegoldási szemléletmódra. Használjuk ki a megbeszélést arra is, hogy a csoport vissza tudjon lépni egy más nézőpontra, az „ártatlan tudat” szintjére, hogy lássa a helyzet komplexitását, és ne próbálja meg azt azonnal megoldani. Kapcsolatok és kölcsönös függőség Az Élet szövedéke játék arra is alkalmas, hogy felfedezzük és rögzítsük, hogy egy rendszergondolkodónak milyen alapvető szemléletmódra van szüksége. Ez a gyakorlat egy, tapasztalati tanuláson alapuló bevezetést nyújt egy rendszergondolkodó egyik legfontosabb készségébe: lásd meg a kapcsolatokat és az kölcsönös függőségeket. Barry Richmond, a Jól teljesítő rendszerek (High Performance Systems) alapítója hisz abban, hogy a rendszergondolkodói készségek életbe vágóan fontosak a mai kor problémáinak megoldásához. „Amennyiben valaki elfogadja azt az érvelést, hogy a problémáink egyre növekvő szintű kezelhetetlenségének forrása a valóságot alkotó különböző fizikai és társadalmi alrendszerek közötti kapcsolatok szorosabbá válása, akkor egyet kell értenie abban is, hogy a rendszerdinamika és a rendszergondolkodás nagyon ígéretes lehetőséget jelent a megoldásokat létrehozó kapacitásaink gyarapításában. A rendszergondolkodó ereje az összefüggések és kölcsönös függőségek felismerésében rejlik.” A tanulás gátjai A komplex, kölcsönös függőséggel jellemezhető helyzetekben a tanulás nehézzé válik. Ha már dolgozott valaha olyan projektcsapattal, amelynek belső és külső munkatársai is voltak különböző helyszíneken, és akikkel telefonon, faxon, e-mailben kellett kommunikálni, akkor ismeri az ilyen helyzeteket. Különösen nehéz tanulni akkor, ha következő feltételek bármelyike fennáll:  jelentős késés a cselekvés és annak hatása között,  többszörös visszacsatolási hurkok jelenléte (szemben az egyszerű tanulási helyzettel, amikor pl. egy csekk kiállítása után tudni


szeretnénk, hogy mennyi pénzünk marad); ekkor egy egyszerű visszacsatolás gyorsan megmutatja, hogy a cselekvésnek milyen következménye van,  jelentős nem-lineáris kapcsolat a cselekvés és annak hatása között (például amikor a normális állapottól való apró eltérések még következmények nélkül maradnak, de egy kicsivel nagyobb eltérés már drámai változást eredményez). Ahhoz, hogy felfedezzük és megértsük ezeket a tanulási gátakat, érdemes az Élet szövedéke gyakorlat megbeszélését a következő kérdések egyikével vagy akár mindegyikével lefolytatni:  Hol találunk jelentős késéseket a hálóban?  Hol találunk többszörös visszacsatolási hurkokat a változók

között?

 között?

Hol találunk lehetséges szakadást a cselekvések és hatásaik

Ezekkel a kérdésekkel, és további saját kérdéseinkkel segíthetjük a csoportot, hogy megtalálják a szervezetük legégetőbb problémáit.

Forrás További információ arról, hogy az emberek miképp tanulnak dinamikus rendszerekben, megtalálható John Sterman, M.I.T. professzorának Tanulás komplex rendszerekben (Learning In and About Complex Systems) című cikkében.

A játékot a Látszólagos határok (Outward Bound) és Az 5. alapelvnek a fal (The Wall) gyakorlata (281-283 old.) ihlette. Saját jegyzeteim


Megjegyzés [CzK1]: A magyarban biztosan nincs ezen az oldalon gyakorlat, sőt nem nagyon találtam gyakorlatot, de a gyakorlato kézikönyvben sem találtam ilyen gyakorlatot.

Az élet szövedéke. Linda B. Sweeney, SoL Intézet magyar nyelvű kiadó

Recommend Documents