AZ ÉLŐERŐS SZEMÉLYVÉDELEM KIALAKULÁSA, TESTŐRSÉGEK KÖZÖTT MAGYARORSZÁGON

AZ ÉLŐERŐS SZEMÉLYVÉDELEM ALAKULÁSA, TESTŐRSÉGEK 1707-1918 KÖZÖTT MAGYARORSZÁGON

DETRE ZOLTÁN

AZ ÉLŐERŐS SZEMÉLYVÉDELEM KIALAKULÁSA, TESTŐRSÉGEK 1707–1918 KÖZÖTT MAGYARORSZÁGON FORMATION OF PERSONNEL LIFE PROTECTION, LIFE-GUARDS IN HUNGARY 1707–1918 Cikkem első része az élőerős személyvédelem kialakulásának egyik lehetséges történetét vázolja fel a teljesség igénye nélkül, a második részében, pedig az 1707–1916 közötti időszakban Magyarországon, testőri szolgálatot ellátó szervezetek felépítésével és működésével foglalkozom. The first part of my article deals with the history of development of personal protection. The second part deals with the construction and operation of bodyguard organizations in Hungary between 1707 and 1916.

Ha az élőerős személyvédelem eredetét szeretnénk kutatni, akkor igen messzire kell visszatekintenünk a történelemben. Cikkem ennek csak egy kis szeletét vizsgálja, mintegy két évszázadot felölelve a magyar történelemben. A védelemre való igény felmerülése a társadalmak fejlődésének és differenciálódásának, önkéntelenül is a velejárója. A társadalmi rendszerek, fejlődésük során mindig is törekedtek a védett személy biztonságának, mind hatékonyabb megszervezésére. Modern Világunkban, a védelem megszervezésének egyik talán igen komoly hajtóereje a terrorizmus (aszimmetrikus hadviselés), amely egyre gyakrabban és egyre változatosabb formát öltve jelenik meg. A biztonság kérdése az elmúlt időszak sajnálatos eseményei, terrortámadásai miatt, a vezető nagyhatalmak központi témája lett. A prevenció érdekében súlyos összegeket áldoznak a kiemelten zsúfolt, forgalmas helyek, pl. repterek, tömegközlekedési eszközök, bevásárlóközpontok, múzeumok kiemelt védelmére, azért, hogy a polgári lakosság biztonságérzete újra visszatérhessen. 79

BIZTONSÁGTECHNIKA

Találkozhatunk még a bűnözés egyre szélesedő — a társadalom egyes szegmenseit fondorlatosan átszövő — terjedésével, valamint tanúi lehetünk robbanásszerű technikai és intellektuális fejlődésének is.

A védett személyek Már az emberiség történetének korai szakaszában is, a közös életfeltételek között élő csoportok, hordák is választottak maguk közül vezetőt, esetleg egy termeténél vagy fizikai erejénél fogva dominánsabb egyed személyében. Ebben a korban a vezetővé válás, illetve a vezetőként történő elfogadás valamilyen misztikus, külső hatalom részeként valósulhatott meg. A csoport hite szerint a vezető létét, életét, a személyében bekövetkező változást, nem emberi tényező tette lehetővé. A vezetőt körülölelő misztikum miatt, fel sem vetődött, hogy védeni, óvni, kellene a vezető személyét. A társadalom fejlődésével, majd fokozatos differenciálódásával, kialakultak a vezető védelmére irányuló intézkedések, és tevékenységek kezdetleges formái, melyek napjainkra már igen magas szintre fejlődtek. A népességrobbanás következtében, egyes emberi közösségek létfeltételeinek, birtokban lévő földterületeinek határa érintkezett egymással, vagy esetleg egymás territóriumába hatolt. A birtoklási jog, sok esetben embercsoportok egymás elleni harcában dőlt el. A harc végkimenetele kihatással volt a vezető személyére, hiszen a vesztes csoport vezetőjét vagy elűzték, vagy pedig megölték, így új vezető került a helyére. Tehát a „vezetés” kérdését nagyon is emberi eszközökkel lehetett befolyásolni, eldönteni. A történelem során egyre nagyobb létszámú, nagyrészt heterogén összetételű emberi közösségek jöttek létre, hiszen a legyőzöttek, mint rabszolgák, vagy, mint szövetségesek jelentek meg az új közösségben. Burkolt formában ugyan — a felszín alatt — eltérő érdekek jelenhettek meg a vezető személyét illetően. A kialakult érdekellentétek, pl. egy trón öröklése kapcsán, sok esetben akár egy homogénnek nevezhető közösség szakadását is előidézhették Ezek az események, illetve kiváltó okai eredményezték azt, hogy a hatalmon lévő kénytelen volt önmaga megszervezni a saját maga és környezetének védelmét. A vezető, olyan kipróbált harcosokkal vette magát körül a harcok idején, akik képesek voltak akár az életüket is feláldozni érte. Békeidőszakban, pedig ők élvezhették az uralkodó bizalmát és bőkezűségét, hűséges szolgálatukért. 80


A társadalmak fejlődésével lehetővé vált, hogy a vezető udvartartást alakítson ki maga köré, melynek fontos része volt a fegyveres kíséret. Ez a testőrség ősének is tekinthető. A korabeli életmód, maga után vonta a vezető folyamatos fegyveres védelmét. Az akkori kézi fegyverek hatásával szemben, elég volt pusztán fizikailag körülvenni és kísérni a vezetőt. A fegyveres kíséret tagjai testükkel, illetve a rajtuk lévő védőeszközökkel fizikailag is védték az általuk közrevett vezetőt. A védett személy sebezhetősége csak abban az esetben állhatott fenn, ha a támadó megküzdött, megvívott a fegyveres kíséret tagjaival. A testőrség által végrehajtott védelmi alakzatot, a mai napig alkalmazzák a személyvédelmet ellátó testületek. A védett személy rangját, a társadalmi hierarchiában elfoglalt helyét hűen tükrözte a fegyveres kíséretének ereje, öltözete, fegyverzete, számossága és pompája. A vezető, önmaga védelmében szintén fegyvert viselt, melynek kezeléséből adódó segédfeladatokat, mint pl. a fegyver szállítását, harcra kész állapotban tartását, gondozását a közvetlen kíséretében lévő fegyverhordozója, vagy csatlósa látta el. A győztes hadjáratokat, csatákat követően a legyőzöttek feletti erőfitogtatás céljából, ünnepélyes felvonulásokat szerveztek, nagy pompával. Ezeken az alkalmakon a győztes vezető, fegyveres kíséretének, valamint személyi testőrségének, illetve az együttharcoló szövetségesek védőgyűrűjében jelent meg, nem csekély mértékben demonstrálva, sérthetetlenségét. A legyőzöttek hódolatuk jeléül ajándékokkal jelentek meg az uralkodó udvarában, akit ezen alkalmakkor legközelebbi fegyveres testőreinek védelmi gyűrűje vett körül. A hadjáratokat, fegyveres konfliktusokat követő békeidőszakban a testőrség tagjai az udvartartástól, és a szolgáló személyzettől is elkülönültek. Ez megnyilvánult abban, hogy díszesebb öltözetet viseltek, illetve a rájuk háruló feladatok vonatkozásában is eltérés mutatkozott. A testőrök a nap huszonnégy órájában az általuk védett személy bizalmas környezetében kellett, hogy tartózkodjanak, hiszen csak így volt esélyük megvédeni urukat, akár a pihenés kiszolgáltatott állapotában is. A védett személy arra törekedett, hogy olyan személyek lássák el a védelmi feladatokat, akik mind fizikailag, mind, pedig a harci technikák ismeretének tekintetében a legfelkészültebb harcosok voltak. Ennek fejében a legjobb ellátásban részesültek és fegyverzetük is korszerűbb és hatékonyabb volt, 81

BIZTONSÁGTECHNIKA

mint a többi fegyveresé. Mindez erős motiváló tényezőt is jelentett, és sok katonát sarkallt arra, hogy harci tevékenységével, erejével, kitűnjön társai közül a csatában. Az, hogy a testőrök a társadalom mely rétegéből és környezetéből kerültek ki az döntötte el, hogy milyen csoportokkal szemben kellett az uralkodót védelmezni és hogy honnan érkezett a fenyegető veszély a védett személy irányába. A védelmi feladat ellátói feltétlen bizalmat élveztek, így csak olyan harcos lehetett a testőrség tagja, aki elfogadta beosztásának, a védett személytől való maximális függését. Így alapvető érdekévé vált a testőröknek a védett személy hatalmon tartása, ameddig csak lehetséges. Az uralkodók, vezetők ellen elkövetett, nem közvetlen fizikai jellegű behatások, támadások, indokolttá tették a védelmet kiterjeszteni, akár a kémiai úton (étel-ital által) veszélyt jelentő cselekmények, pl. mérgezések ellen is. Ez eleinte nem tartozott közvetlenül a testőrök feladatához, inkább az udvari szolgálatot ellátók felelőssége volt az ételek ellenőrzése, kontrollja. Ennek érdekében az étel és ital elkészítéséért és felszolgálásáért valamint előkóstolására is külön felelősöket jelölt ki az udvari hierarchia. Így alakultak ki újabb tisztségek, melyek a történelem folyamán udvari rangra emelkedtek.

Kialakult tisztségek, beosztások  Főlovász mester, aki az uralkodó istállójának, hadi és közlekedési célt szolgáló lovainak felelőse volt, majd később az elöljáró utazásainál a szálláshelyek előkészítése szolgált legfőbb feladatául. Ebből a feladatából adódóan az elnevezése később a jól hangzó, „útimarsall”-ra változott.  Főkamarás, a király és az udvartartás szállásmestere és ezek költségeinek számvevője volt. Ebből következik, hogy a pénzügyeket intézte, valamint logisztikai feladatokat látott el.  Főudvarmester a szertartások, ceremóniák, valamint a reprezentációval kapcsolatos feladatokat látta el. Ebből a funkciójából adódóan később ő töltötte be a testőrségek, illetve a díszelgők feletti parancsnoklás tisztét.  Főajtónálló mester a király személyes biztonságáért volt felelős, és egyben a testőrség parancsnoka is volt. 82


 Főétekfogó mester az uralkodó ételének biztonságos elkészítéséért volt felelős.  Főpohárnok mester az előzőhöz hasonlóan felelős volt az uralkodó asztalára kerülő italok meglétéért és azok veszélytelenségéért. Ezekből a tisztségekből világosan kitűnik, hogy az alapvető testőri tevékenység már régen kialakult, melyet vagy komplex feladatként, vagy egy-egy elkülönült szegmens felelőseként láttak el az erre alkalmassá vált személyek.

A Nemesi Társaság létrejötte Az első hivatalos testőrség megalakulása II. Rákóczi Ferenc regnálása idejére tehető. A testőri feladatokat az „udvari hadak” látták el, akik a fejedelem katonai szervezetében, mint lovas testőrző had és testőrző gyaloghad szerepelt. A fejedelem, 1707. április 26-án, Kolozsvárott eskette fel a 100 főből álló Nemesek Társaságát1. Ezzel egy időben olyan intézmény alapjait rakták le, amelyben az ifjú nemesi származásúaknak, a kor elvárásainak megfelelő katonai és egyéb ismereteket oktattak. A testőri feladatok ellátásán felül, bizalmas üzeneteket is továbbítottak, valamint részt vettek, olykor bizalmas diplomáciai tárgyalásokon is. Öltözékük is megkülönböztette őket a többi fegyverestől. Részükre szigorú erkölcsi és viselkedési normákat tartalmazó rendtartást dolgoztak ki. Katonai kiképzésükre rendkívül nagy gondot fordított a fejedelem. Rendszeres katonai gyakorlatokat tartottak, melyek végeztével elmaradhatatlan volt a „mustra”2. Ezredesük maga a fejedelem lett. Akik ebbe az egységbe beléptek, vármegyéjükből hiteles igazolást hoztak arról, hogy nemesi családból származnak. Az ezred karabéllyal, karddal és pisztollyal volt felfegyverezve. Rákóczi védelmét éjjel-nappal két fő látta el és mindenhova elkísérték. Kísérői nem csak a fegyvert kezelték jól, hanem remekül lovagoltak és vívtak. A fejedelem terve az volt, hogy Isteni Gondviselés néven katonai rendet alapít, melynek ez a század képezte volna az alapját.

1

Vörös Béla: II. Rákóczi Ferenc Szabadságharca. A „Kuruckirály” hadserege. Bolyai Szemle 2003. XII./3. 2 Magyar Értelmező Kéziszótár Akadémia Kiadó 2004. a szó jelentése: (katonai) ellenőrzés

83

BIZTONSÁGTECHNIKA

A Nemesek Társaságából sokan kiváló tisztté váltak. Közülük az egyik legkiemelkedőbb, Bercsényi László volt, aki később Franciaország marsallja lett.

A Magyar Nemes Testőrség életre hívása A magyar testőrség történetének egyik legkiemelkedőbb időszaka Mária Terézia uralkodása idején volt. Életre hívta 1760-ban a Magyar Nemes Testőrséget (Praetoriana Nobilium Turma Hungarica). A magyar testőrség megszervezésével a királynőnek kettős célja volt. Egyrészt a Magyarországon élő nemesség császári udvarhoz fűződő hűségét akarta megerősíteni, másrészt lehetőséget kívánt biztosítani a fiatal nemesek számára, hogy ismereteiket Bécsben gyarapítsák, valamint elsajátítsák azokat a viselkedési szabályokat, normákat, amelyeket a császári udvar megkövetelt. A szolgálat időtartama öt év volt, de ezt nem volt kötelező kitölteni. A testőrség soraiba nemesi származású, 1822 év közötti fiatalokat vettek fel, akik többségükben már katonai szolgálatban álltak és megfeleltek az előírt követelményeknek. Kifogástalan testi épség, elegáns megjelenés, legalább 180 cm-es testmagasság, átlagon felüli műveltség, pallérozottság kellett, hogy jellemezze a jelölteket. Ezen kívül tudniuk kellett lovagolni, vívni, táncolni és társaságban viselkedni. A testőrségnél töltött évek nagymértékben hozzájárultak az ifjú nemesek sokoldalú fejlődéséhez. A gyakorlati és elméleti katonai ismereteken kívül foglalkoztak irodalommal, zenével, valamint idegen nyelvek elsajátításával. Külön értéket képviseltek a testőrírók, Bessenyei György, Báróczi Sándor, Barcsai Ábrahám, illetve később követte őket Kisfaludy Sándor.

A testőrség létszámadatai A Magyar Nemes Testőrség megalakulásakor 133 fő katonai rangot viselő és 20-30 fő egyéb kisegítő feladatot ellátó személyből állt. A lovak gondozását, ápolását 60 fő végezte. A testőrséget három 40 fős dandárra (brigád), azon belül 2-2 alosztályra (tanyára) osztották, melynek élén az I. és a II. testőrőrmesterek álltak. A többszöri átszervezés eredményeként 1848-ra a létszám 14 testőrre és néhány parancsnokra csökkent. Vezénylő 84


parancsnokaik a testőrkapitány (tábornagy), a testőrkapitány, a testőrhadnagy, az I. és II. testőrőrmesterek voltak. A 120 testőr alhadnagyi, hadnagyi rangot viselt. A testület fennállása alatt hat személy töltötte be a testőrkapitányi tisztet. Előkelő beosztásuknak köszönhetően az ország zászlósurai közé sorolták őket. Az első testőrkapitány, 1760–1762-ig gróf Pálffy Lipót tábornagy, a hatodik 1840–1849-ig gróf Vécsey Ágoston tábornok, a kivégzett vértanú, Vécsey Károly honvéd tábornok apja volt.

A testőrök felszerelése, öltözete A testőrök skarlátpiros és zöld színű, díszes, magyaros öltözetet viseltek egészen 1848-ig. Domináns volt a vörös színű nadrág, sárga csizma, a dolmány és mente ezüstgombokkal, a vörös föveg tollforgóval, az elmaradhatatlan vállra vetett párducbőr, melyet díszes csat fogott össze. Minden testőrnek egységesen szürke lova volt, zöld lótakaróval. A fegyverzetet karabély és ezüst kard képezték. Mindig nagy látványosság volt, amikor a testőrség felvonult díszes egyenruhájában a bécsi utcákon. A palotán belül, „álló szolgálatot” (ajtónálló) adtak, kivonulások alkalmával lóháton követték az uralkodót. A testőrkülönítmények Budán, Pozsonyban és Milánóban regnáltak.

Testőrség az 1848–49-es szabadságharc idején A szabadságharc kitörését követően 1848. szeptember 10-én a testőrök kérték a császári udvartól az elbocsátásukat. Az engedély késedelme miatt tíz nappal később a testőrség tagjai — a parancsnokok kivételével —, beléptek a honvédségbe. Válaszként I. Ferenc József 1849. november 12-én kelt rendeletével, egy tollvonással megszüntette a már egyébként sem szolgáló testőrtestületet. A császár, többször járt Magyarországon az abszolutizmus éveiben. A poroszok elől Budára menekült a császári család. A látogatóba érkező I. Ferenc Józsefet, a bécsi alabárdos testőrség kísérte el. I. Ferenc József császár ellen 1853. február 18-án merényletet követtek el Bécsben. Libényi János szabólegény késsel támadt a császárra és annak adjutánsára, gróf O’Donellre. A császár könnyű sérülésekkel megúszta a merényletet, Libényit azonban pár nappal később felakasz85

BIZTONSÁGTECHNIKA

tották. A rendőrség nem hitt a „magányos elkövető” teóriának, ezért összeesküvő csoportok után kutatott, melynek folyományaként, Magyarországon több száz embert tartóztattak le, és vetettek börtönbe.

A Magyar Királyi Nemesi Testőrség visszaállítása 1867. április 21-én a császár kéziratában értesítette a magyar miniszterelnököt, gróf Andrássy Gyulát a következőkről: „Elhatároztam, hogy a magyar királyi nemesi testőrség intézményét, mely dicsőült Mária Terézia császárné és királyné által lett megalapítása óta élénken él a magyar koronához hű népem emlékezetében, ismét helyreállítani”. Gróf Haller Ferenc lovassági tábornokot, egyben kinevezte a testőrség kapitányának. Az 1867-ben megtörtént kiegyezés az Osztrák-Magyar Monarchia megalakulásához vezetett. 1867. június 8-án a budai Nagyboldogasszony, azaz a Mátyás templomban koronázták magyar királyi párrá, Ferenc Józsefet és feleségét, Erzsébetet. Az ünnepi ceremóniára Ferenc József lovon, Erzsébet pedig, Mária Terézia hintóján érkezett. Ősi hagyomány szerint koronázáskor a nemzet megajándékozza a királyt, illetve a király, pedig a nemzetet. Így kapta meg a királyi pár ajándékul a gödöllői kastélyt, a hozzá tartozó birtokkal együtt, valamint százezer arany forintot, melyet a királyi pár — a császári-királyi hadsereg veteránjai nem kis felháborodására — az 1848-49-es szabadságharcban elesett magyar katonák honvédözvegyeinek, hadiárváinak és hadirokkantjainak javára ajánlottak fel. A szertartás, a mai Magdolna-toronyban folytatódott, ahol a király aranysarkantyús lovagokat avatott. Ezen a jeles eseményen —, mely a kiegyezés lezárását is volt hivatott jelezni — a huszárezredekből vezényelt tisztek (mintegy 37 fő) alkották — mint provizórikus testőrosztály — a koronázási kíséretet. A hosszantartó ünnepségsorozat díszes felvonulásain a magyar és az osztrák testőrségek is részt vettek. A király előtt a testőrkapitányok csapata lovagolt, mellette hat magyar testőr helyezkedett el, a menet hátsó biztosítását, pedig a többi testőr látta el. Az újonnan megszervezett testőrség, szolgálati szabályzata 1868. január elejére készült el. A főudvarmester alárendeltségébe tartozott és a testőrségek sorában a második helyet foglalta el. Anyagi juttatások, rendfokozat valamint, a szolgálat ellátását tekintve is a császári testőrséggel azonos katonai egység volt. A Magyar Királyi Nemesi Testőrség tagjai a magyar korona alá tartozó területekről származtak. A testőrségbe történő felvételt a császár, a kiemel86


kedő katonai szolgálat elismerésének tekintette. A felvételt követően további előléptetésre már nem számíthatott a katona. Nem volt szükséges a szolgálathoz a nemesi cím megléte, ellentétben a korábban említett testőrségek esetében, ahol mindenképpen szükséges volt a nemesi származás igazolása. Fontos volt viszont, a kiváló katonai képesítés, amely magába foglalta a magas szintű lovas teljesítményt, valamint az erős fizikumot (legalább 174 cm-es magasság). A testőrségbe 45 évnél idősebb katonát már nem vettek fel. A szolgálati idő négy év volt. Az osztrák tiszti testőrséghez hasonlóan korlátozták a nősülés intézményét és csak 10 nős testőr szolgálhatott a testületben. A testőrszolgálat leteltével az illető kérhette visszahelyezését a hadsereghez, vagy az állami szférában helyezkedhetett el hivatalnoki beosztásban.

A császári udvar testőrségei I. Ferenc József császár udvarában párhuzamosan öt testőrség látott el szolgálatot. Ezek közül kiemelkedtek a tiszti testőrségek, a Császári-Királyi Első Alabárdos Testőrség (83 fő) és a Magyar Királyi Nemesi Testőrség (89 fő). A két testőrség szerkezeti felépítése nagyon hasonló volt, vezénylő parancsnokok, törzstisztek, testőrök, és házi ún. kiszolgáló személyzetből álltak Ezen kívül legénységi testőrségek is szolgáltak az udvarnál, ilyen volt a Császári-Királyi Darabont Testőrség (61 fő), a már jóval nagyobb létszámú Császári és Királyi Testőr Lovasszázad (140 fő), valamint a legkomolyabb emberi erőt magába foglaló Császári és Királyi Gyalogos Testőr Század (309 fő). Az uralkodó biztonságát, akár a felvonulások vagy ünnepségek alkalmával, a testőr lovas és gyalogszázad szavatolta. A két tiszti testőrség Bécsben a császári udvar lakóinak személyes védelmét látta el. Ha a császár Magyarországra érkezett, és a budai várban tartózkodott, vagy más egyéb birtokra, pl. Gödöllőre — Sisi császárné által nagyon kedvelt kastélyba — látogatott, akkor magyar testőrei gondoskodtak a védelméről. 1889-ben tragédia rázta meg a császári-királyi családot. A trónörökös, Rudolf főherceg Mayerlingben elkövetett öngyilkosságának híre, (Rudolf öngyilkosságát megelőzendő, megölte szeretőjét, a 17 éves Vetsera Mária bárókisasszonyt) Erzsébet királynéra komoly sokkhatással volt. Nem szabadulhatott a lelkiismeretét bántó gondolatoktól, amelyet az okozott, hogy 87

BIZTONSÁGTECHNIKA

nem tudott fiával igazi anya-gyermek viszonyt fenntartani. A bécsi udvarban ritkán fordult meg, inkább utazgatott és fekete ruhába öltözve (mater dolorosaként) főleg Görögországban, Korfu szigetén felépített kastélyában (Achilleion) tartózkodott. Testőrök már nem vették körül, hiszen inkább szívesebben utazgatott inkognitóban, minden feltűnést kerülve, kísérőjével egyetemben. Így történhetett meg 1898. szeptember 10-én, amikor éppen Genfben a Genfi-tó partján egy hajókirándulásra igyekezett, hogy egy Luigi Lucheni nevű olasz anarchista egy hegyesre fent reszelővel szíven szúrta. Az anarchista a királyi család valamelyik tagját akarta megölni, a kiszemelt célszemély nem kifejezetten Erzsébet királyné volt. Sisit, Bécsben a kapucinusok templomának császári kriptájában (Kaisergruft) fia, Rudolf koronaherceg mellé temették el. I. Ferenc József, királlyá koronázásának 25. évfordulója alkalmából, 1892-ben jubileumi ünnepségsorozat kezdődött Magyarországon, melyen részt vett maga a király is. Biztonságára a testőrein kívül, a budapesti rendőrség is nagy erőkkel vigyázott. 1904. október 14-én a király, gróf Tisza István magyar miniszterelnöknek írt levelében a következőket olvashatjuk: „Egy magyar darabont testőrségnek Budapesten való felállítását határoztam el.”3 Az egység neve hivatalosan: Magyar Királyi Darabont Testőrség volt. A „darabont”4 vagy „trabant” több jelentést hordozott magában. Fegyveres kísérőt és gyalogos katonát illettek ezzel az elnevezéssel. Olyan magyar katonai osztag volt, amely a testőrségek rangsorában a 4. helyet foglalta el és szervesen a császári és királyi katonai udvartartáshoz tartozott. A tiszteket az uralkodó nevezte ki. A darabont testőröket a honvédség állományából önként jelentkező őrmesterek és altisztek közül válogatták ki. Fontos szempont volt még az, hogy csak a magyar korona országaiban született katonák kerülhettek be a testületbe. A szolgálati idő 4 év volt, ennek leteltével évente lehetett kérelmezni a továbbszolgálás lehetőségét. Rendszeres szolgálatot adtak a budai várban és Gödöllőn is, (egykori és jelenlegi: Grassalkovich-kastély) illetve ha a király egyéb más rendezvényen kívánt megjelenni, (pl. vidéki látogatások, egyházi ünnepségek, alapkőletételek) akkor a darabont test3

Hellebront Kálmán: A Magyar Testőrségek névkönyve 1760-1918. Budapest, Stádium Sajtóvállalat 1940. 539.o. 4 Bakos Ferenc: Idegen szavak és kifejezések szótára Akadémia Kiadó Budapest 1984. A szó jelentése: gyalogos katona (16-17. sz.), fegyveres szolga, megyei v. városi hajdú, képviselőházi teremőr

88


őrök is kivonultak. Öltözetük kialakításánál a fő szempont az volt, hogy a magyaros jelleget tükrözze. 1916. november 21-én, 86 éves korában meghalt I. Ferenc József (Franz Joseph von Österreich), osztrák főherceg, 1848-tól haláláig osztrák császár és cseh király, 1867-től magyar király. 68 éven át, uralkodott. Ő volt a Habsburg Monarchia leghosszabb ideig, tényleges uralmon lévő uralkodója. A temetési szertartáson részt vett a nemesi testőrség is, amely a császárnak köszönhetően szerveződött újjá. I. Ferenc József halálát követően, 1916 decemberének végén, IV. Károlyt koronázták magyar királlyá. Uralkodásának ideje alatt a testőrszervezetek feladata igen gyorsan és gyökeresen megváltozott, hiszen a testőrök harci tapasztalatára, fegyelmezettségére, kitartására, az időközben kirobbant I. Világháború különböző hadszínterein volt igen nagy szükség. Díszelgésre már jóval kevesebb alkalom adódott, mint korábban. Korabeli krónikák szerint, IV. Károly a frontra látogatva balesetet szenvedett. Csónakja az Isonzó folyón felborult és testőrei mentették ki a vízből a fuldokló királyt. 1918 októberében IV. Károly és családja a bécsi forradalom eseményeinek felerősödése miatt, Gödöllőre költözött, ahol elkezdődtek a tárgyalások a magyar kormány átalakításáról. 1918. november 20-án a király lemondott, testőreit pedig felmentette az esküjük alól. Ezzel lezárult a magyar testőrségek regnálása szempontjából egy igen gazdag időszak, mely komoly iránymutatást jelentett a későbbi testőrszervezetek működéséhez.

89

BIZTONSÁGTECHNIKA

Felhasznált irodalom 1. Bakos Ferenc: Idegen szavak és kifejezések szótára. Budapest, Akadémia Kiadó, 1984. ISBN 9630538415 2. Bangha Ernő: A Magyar Királyi Testőrség Története 1920-1944. Budapest, 1990. Európa Könyvkiadó, ISBN 9630752158 3. Hellebront Kálmán: A Magyar testőrségek névkönyve 1760-1918. Budapest 1940, Stádium Sajtóvállalat, ISBN 9630538415 4. Magyar Értelmező Kéziszótár. Budapest, 2004. Akadémia Kiadó, ISBN 9630578743 5. Vörös Béla: II. Rákóczi Ferenc Szabadságharca. A „Kuruckirály” hadserege, Bolyai Szemle, 2003. XII/3. szám

90

AZ ÉLŐERŐS SZEMÉLYVÉDELEM KIALAKULÁSA, TESTŐRSÉGEK KÖZÖTT MAGYARORSZÁGON

Recommend Documents