Lélektôl lélekig
44
fotók: Belényesi Tímea (http://timeabelenyesi.blogspot.com)
Gyász és elengedés
Az elengedés gyötrelme Kisnémet Mónika
Kedves OlvasóIM! Ebben a számban egy, az életünket átszövő, nehéz és sokakat a múlt fogságában tartó, lelkileg-testileg végtelenül megerőltető pszichés folyamatról szeretnék írni, ami nem más, mint az elengedés, a gyász megélése s az újrakezdés. Gondoljunk csak bele, mily gyakran kell elengednünk vágyainkat, illúzióinkat, szerelmeinket…, elengedés kíséri minden szerettünk, barátunk, szeretett kisállatunk elvesztését, párkapcsolataink felbomlását, válásainkat, becsődölt karrierálmainkat…, így magától érthető, hogy életünkben gyakran szerepet kap a gyászmunka, vagy annak elhárítása. Témaválasztásom oka 2011. II. évfolyam 8. szám
„Az adás és az elfogadás után a szeretet iskolájának talán legnehezebb tantárgya az elengedés mûvészete. Elengedni mindent és mindenkit, akiket valaha szerettünk, és hinni, hogy a lélek szabadságában örökre együtt maradunk.” Simon András kettős. Ha a kineziológiát vesszük alapul és az öt elem tanból indulunk ki, akkor tudjuk, hogy az ősz a bánat, az elengedés fázisa, vagyis ezen időszak a „gyászmunkáról” szól. Ennek megfelelően, ebben a fázisban, a fizikai testünkben ezen érzelmi feladatokhoz tartozó szervek, a tüdő és a vastagbél, míg az öt testünk közül az éteri, amely testünk védelmi vonalainkat adja (aura, csakrák, meridiánok) kerülnek előtérbe. Ugyanakkor így van ez a mindennapi, „racionális” életünkben is, hiszen november hónapunkat a Halottak napjával kezdjük, ekkor emlékezünk mindazokra, akiket elvesztettünk…
Lélektôl lélekig
45
Gyász és elengedés
megadatik (haldokló esetén), de elkezdjük a távolodást és Az elengedés folyamata ugyan egy mintázatot mutat annak feldolgozását, hogy elveszítjük a másikat, a munkánmindenkinél, tudnunk kell azonban, hogy az elengedés, a kat stb. Ebben a szakaszban is sokat segíthet, ha érzelmeinket gyász minden esetben egyéni, mivel veszteség esetén minden leírjuk és szembenézünk velük. A naplóval őszinték tudunk ember saját érzelmeit éli meg, saját emlékei foglya, és saját lenni, s mindezt úgy, hogy nem kell vele a másikat terpoklát járja meg, amelynek következtében egyedi reakcióhelnünk. kat mutat. Azonban az egyediség tiszteletben A sokk fázisában, amely néhány tartása mellett sem lehet nem észrevenperctől néhány napig is tarthat, ni, hogy mindannyian ugyanazon az Az elengedés, gyász attól függően, hogy mennyielengedési úton haladunk, csak együtt jár a szomorúság, a kétre volt váratlan a veszteség, másképp tapasztaljuk azt meg. ségbeesés érzésével, a fájdalmas, nyomilyen kapcsolat volt az Ha elengedési folyamatban elengedő és az elengedett (krízisben) vagyunk, akkor mott hangulattal, a külvilág iránti érdeklôdés között, van-e feldolgozattöbb érzelmi szakaszon csökkenésével, a szeretôképesség elvesztésével, lan ügyük (bűntudat). (sokk, elutasítás, érzelmi az aktivitás csökkenésével, a gyászolandó személyre, A „változás” (elhagytúláradás/közöny, átdolkapcsolatra, karrier-elképlak…, elválok…, elbogozás, lezárás) is átesünk, csátjuk…, baleset érte esetleg el-elakadva az zelésre… való emlékezés és meghalt…) hírére, a egyikben vagy a másikkettôsségével, részben sokk hatására különböban. Hogy melyik fázis, vággyal telve, részben zőféle reakciókat mutatmennyi időbe telik egyénkétségbeeséssel hatunk. A tagadás, illetve a és helyzetfüggő. Gyászunkat fûszerezve. kiüresedés és bénultság melbefolyásolja az elvesztett szelett jellemzően megjelenhetnek mélyhez, vágyhoz, álomhoz való az érzelmi viharok, illetve emocikötődésünk mértéke, érzelmeink onális kitörések. Ezt a szakaszt a kontegyértelműsége vagy ambivalenciája, az rollhiány jellemzi, függetlenül attól, hogy ez a idő előtti, váratlan veszteség ténye (pl. pár„közömbösség” vagy az „impulzív érzelmek” feletti kontkapcsolat nem várt vége, váratlan elbocsátás, gyermekrollvesztésben mutatkozik meg. Mi segíthet itt? Szeretteink halál). De hatást gyakorolnak korábbi veszteségeink és azok segítőhálója, amely körülveszi a szenvedő lelkünket. A közefeldolgozásainak állapotai, mint ahogy szociális kapcsolatali hozzátartozók, barátok, munkatársak sokat tudnak abban ink megléte vagy hiánya, a veszteség bekövetkeztében való segíteni, hogy az általunk nem birtokolt kontrollt megadják. érintettségünk (pl. hűtlenségünk), a jelenlegi, amúgy is már Fontos, hogy ne akarjuk gyászoló szerettünknek megmondarossz fizikai vagy pszichés állapotunk. ni, hogy „sírjon vagy sem”, hogy „szedje össze magát”, hogy az a „„mocsok” meg sem érdemli”… és így tovább. Ahogy Az elkövetkező részben azzal szeretnék segíteni Önöknek, hogy bepillantást nyújtok a különböző fázisokhoz kapcsolódó érzelmekre és néhány apró technikát is bemutatok, miként lehet az adott érzelmet, veszteséget úgy megélni, hogy közben fel is dolgozzuk azt, és az elengedésünk is minél „túlélhetőbb” legyen. Van úgy, hogy az ember már érzi vagy akár tudja is, hogy valami véget fog érni. Így van ez egy halálos betegségben szenvedő szerettünk esetén vagy egy párkapcsolatnak a végéhez közeledésénél is (ha tudatosan éli valaki az életét). Ekkor az ember igyekszik felkészülni az elválásra és ez a folyamat nemcsak megkönnyíti (hiszen van időnk felkészülni a változásra, illetve átgondoltan megtenni a változás egyes lépéseit), de meg is nehezíti az elengedést, hiszen ha az szeretetteljes (minél kevesebb „fájdalmat okozzunk” törekvésű), akkor tovább erősítheti a ragaszkodást. Ebben a fázisban nagyon sokat segíthet, ha őszintén beszélünk egymással, segítünk egymásnak az elengedésben, és bár megéljük még azt, ami 2011. II. évfolyam 8. szám
Lélektôl lélekig Gyász és elengedés
a megkönnyebbülés, a megsemmisülés, a félelem, a szorongás, az üresség, a harag, a megsemmisültség, a bűntudat és az önmarcangolás. Ekkor éljük meg kognitív képességeink megváltozását is, mint a reakcióidőnk megnövekedése, szelektivitás, a veszteséggel (pl. válás, halál) kapcsolatos fixált gondolatok dominanciája, jellemzően a múlt újraélésével, mágikus gondolkodás megjelenésével és döntéshozási zavarokkal (döntésképtelenség vagy számos, gyors döntés meghozása). A gyászoló szociális kapcsolatok iránti vágya paradoxitást mutathat, mivel egyszerre van jelen a visszahúzódás, egyszerre vágyik az egyedüllétre, de a meghitt beszélgetésekre is. Mindezen pszichés és viselkedéses elengedési tünetek mellett szomatikus distressz állapotok (hirtelen fellépő testi tünetek és ahhoz kapcsolódó szomorúság és feszültség) is megjelenhetnek. Ebben a szakaszban a barátok, családtagok abban tudnak segíteni, ha hagyják a gyászolót az elengedés fájdalmát megélni, de ügyelnek arra, nehogy beleragadjon, és a kétségbeesés és feladás állapotába kerüljön a kríaz angol is mondja shoulder to cry on legyünk, azaz támasz, zist megélő. amely megtartja a gyászolót, de nem írja elő az elengedés mikéntjét. Ne ítélkezzünk, ne mondjunk Az átdolgozás szakaszában a tolakodó emlékvéleményt, csak hallgassunk vagy kérdezképeket felváltják a tudatos emlékezések, zünk, de hagyjuk, hogy a gyászoló saját amelyek során a fájdalmasak mellett egyre Az elengedés, érzéseivel és gondolataival küzdhestöbb szép emlék is megjelenik. A tudagyász során a legnagyobb sen meg s ne a milyeinkkel. Ebben a tosulás és az átdolgozás szakaszai általásegítség, amit adhatunk, fázisban sokat segíthet a Bach cseppek ban hónapokig tartanak, és egymástól az a szeretetteljes elfogadás közül a jól ismert elsősegélycsepp, amely nem különülnek el élesen. Bár még itt és támasz (nem a az érzelmi kiborulásokat és közönyöis a veszteség (a volt férj/feleség, munket kiváltja egy elviselhető „harmonikus” kahely, az elhunyt) áll a gyászoló gondotanácsok) nyújtása. fájdalommegéléssel. latainak középpontjában, de az érzelmek intenzitása csökken, az elkerülő magatartás enyhül és erősödik az az érzés, hogy képes túlA kontrollált szakasz az, amely a veszteség élni ezt a helyzetet. Míg az adaptáció fázisában a gyátudatosulásától a lezárás fizikai bekövetkezéséig (pl. szoló már úgy éli meg a veszteséget, mint ami/aki benne él elköltözésig, temetésig) tart. Ilyenkor az elengedő az ügyek intézésére fordítja a figyelmét, szembesül azzal, hogy jövőbeni életét az elvesztett személy, munkahely stb. nélkül kell élnie. Ez a stádium gyakran álomszerűnek tűnik, mivel az események úgy tűnnek, mintha nem is az elengedésben levő emberrel történnének meg (személytelenül, robotként cselekszik). Ahogy az előző szakaszban, úgy itt is sokat segíthet a társas támogatás, a Bach elsősegélycsepp, vagy akár a „tennivalók listájának írása”, hogy minél több kapcsolatot tudjunk a változással, az új életünkkel kialakítani és fenntartani. A tudatosulás szakasza a gyász, elengedés legösszetettebb szakasza, ekkor egyre több területen szembesül az elengedő a veszteség okozta kínnal és mindennapi, már megszokott és kialakított rutin hiányával. Ebben a szakaszban általában a társas támogatások is ritkulnak, ami részben tovább nehezíti az elengedés fájdalmának megtovább. Az elengedőnek kialakul új identitása, világképe, élését, ugyanakkor elősegíti annak feldolgozását. a jövőre irányultság és az újbóli nyitottság lesz rá jellemző, Ennek a szakasznak egyénre jellemző érzelmi vihatovábbá ekkorra már elsajátítja az új élethelyzet adta szereperai és kavalkádjai a magány, a bánat, a tehetetlenség, ket, így képes feladatainak ellátására, megszűnnek testi tüne2011. II. évfolyam 8. szám
46
Lélektôl lélekig
47
Gyász és elengedés
tei és újra a jelenben él és a jövő felé tekint. Itt a fókuszban már az új célok, a jövő építése áll, úgy, hogy közben a megszakadt, elképzelt, megélt, valaha folytonos múltat–jelent–jövőt helyreállítjuk, és integrált egésszé dolgozzuk. Már érezzük, van magyarázatunk arra, hogy mi miért történt, értjük mit üzen a veszteség nekünk, s miért kellett megélnünk az elmúlást. Azaz nem kínoznak tovább a „miért” kérdések. Kedves elengedők, gyászolók és segítő szerettek! Fontos tudnunk, hogy gyászunk függ nemünktől és életkorunktól is. Ezt a segítő barátoknak, családtagoknak figyelembe kell venniük. Az érzelmi és szociális gyászfeldolgozás a nőkre jellemzőbb. A nők általában erősebben élik meg a bűntudatot, a bánatot, viszont keresik a társas támogatást gyászuk enyhítésére és könnyebben formálják szavakká érzéseiket. Míg a férfiakra általában a kognitív, magányos, kontrollra és cselekvésre törekvő gyász jellemző. A férfiaknál a harag, a düh, a szorongás és a kontroll elvesztésének félelme szokott intenzívebb lenni. Általában magányosan gyászolnak, hajlamosabbak az intelektualizációra (értelmileg gyászolnak, azaz magyarázatokat keresve hárítják érzéseiket) és a „megoldok mindent” szerepet felvenni, mint a család oltalmazója. Általában nehezebben tudják megélni gyászukat, mivel kettős elvárást kellene teljesíteniük: a szocializációs folyamatoknak köszönhető „egy férfi mindig erős”, de ugyanakkor „legyen képes megélni és kimutatni érzelmeit” kívánalmaknak. Tartsuk ezt tiszteletben, és ne kritizáljuk, ha valaki, akár nemére jellemző vagy attól eltérő módon is gyászol. Most ejtsünk néhány szót gyászoló gyermekeink lelki, viselkedésbeli vonatkozásairól. Ha egy gyermeket veszte-
ség ér (elköltözik a barátja, meghal a szeretett kisállata, elhagyja első nagy szerelme, oda a sportálom, vagy meghal egy szerette) gyakran megjelenik nála az agresszivitás, a magatartászavar, evési zavarok, a bűntudat, esetleg a mágikus gondolkodás (ő okozta a bajt). A csecsemőknél három szakasz figyelhető meg a tiltakozás, a kétségbeesés és harag, majd az elfogadás. Nekik a testi érintéssel, szeretgetéssel, szükségleteik minél pontosabb kiszolgálásával tudunk a legtöbbet segíteni. Az idősebb gyermekek elengedési folyamatára a késleltetett gyász jellemző. Azaz
Az elengedés, gyász mindenkinél más és más érzelmi küzdelmet jelent, s amelyre sok minden hatással van, még a nemünk és korunk is.
2011. II. évfolyam 8. szám
Lélektôl lélekig Gyász és elengedés
nak a jövőtől való elválásától, fájdalmunk, önsajnálatunk és más érzelmeink feldolgozásáról szól. Megjárjuk az elutasítás, a felszakadó érzelmek, a keresés és az elválás pokoli bugyrait, s közben új viszonyt alakítunk ki saját magunkkal és a világgal. Ezek mind hozzájárulnak ahhoz, hogy az elengedő/ gyászoló azonosuljon a veszteséggel, s majd fokozatosan vis�szavonja energiáit a múltból és az életbe, az alkotásba helyezze át. Akkor beszélhetünk feldolgozott gyászról, sikeres elengedésről, ha bekövetkezik az adaptáció a „gyászoló” életében, azaz az elengedett veszteség emlékével együtt élve képes életének a folytatására úgy, hogy kiteljesedése folytatódik. Az elengedésnél éppen úgy, mint a trauma-feldolgozásnál a szublimációnak, mint a feszültségeknek az egyik Az elengedés, legmélyebb átdolgozási fora gyászmunka akkor májának lényeges segítőszerepe van. A veszteségnek a kreatív feldolgozása (pl. sikeres, ha a gyászoló búcsúajándék készítése, versírás stb.) nemújraépíti belsô világát és csak a gyermekeknek könnyíti meg az elenelképzeléseit jövôjérôl. gedést, hanem a felnőtteknek is. Az ilyenkor született „művek” segítik a trauma, a veszteség átdolgozását, azaz az adaptáció fázisába való jutást, valamint fenntartják a kettős tudatállapotot, amely biztosítja az elvesztett álom, kisállat, személy Az elengedés, a gyász igen speciális esete a perinatális gyász „megtartását”, a kapcsolat újrateremtését és a továbblépést. (születés körül elvesztett gyermek halála). Tudnunk kell, hogy ilyen esetben a párkapcsolat igen terheltté válik, közeNe feledjük testi tüneteinket! Minden, ami a tüdőhöz ledhetnek is a partnerek, de számos konfliktus is (pl. tüdőgyulladás), a vastagbélhez (pl. székrekedés), esetleg megjelenhet. Meghatározó az önvádlás/vádaskoa bőrhöz, az orrhoz kötődik, azt jelzi, hogy bánat emészt dás, a bűntudat érzése, és mint hibás megminket, s nem engedjük el azt, ami rossz, ami lelket-tesküzdés előfordulhat a további terhességek tet mérgező, s így belső világunk és a külső történések egynem vállalása, illetve az azonnali új gyermásnak feszülnek. Ha ilyen testi bajokat észlelünk, akkor mekvállalás. Mindenképpen javaslom szakmindig gondoljuk át, hogy mi az, amivel nem nézünk szemember segítségének a kérését. be, és nem engedünk el, hanem rágódásunkkal, agyalásunkkal a múlt láncainak fogságában tartjuk magunkat. Ahogy az ismert a gyógyulás, az elengedés első lépése, hogy beazonoAz elengedés, a gyász, legyen sítjuk és tudatosítjuk a baj forrását. Csak démonaink megneaz akár egy válás, egy álom elengevezése után jöhet a „lomtalanítás”, amelyhez iránytűt adhat dése, vagy egy szerettünk halálának egy Zen bölcsesség: „Ami jön, fogadjátok, ami megy, engedaz elfogadása és feldolgozása, minjétek! Ennyi az egész.” dig a változás elfogadásáról, a múltkezdetekben kisebb intenzitásúak az érzelmeik (olyan mintha le lennének fagyva), majd magatartászavarok, bepisilési, bekakilási problémák, mutizmus, szorongások és félelmek, alvási nehézségek jelenhetnek meg, és a szociális visszahúzódás is megfigyelhető náluk. A serdülők gyásza már sokban hasonlít a felnőttekéhez, azonban fennáll a veszélye, jellemzőbben a fiúknál, a bűnözői magatartásnak, míg lányoknál a promiszkuitásnak. Fontos megértenünk, hogy a gyerekek az elvesztés speciális eseténél, a halálnál azzal is küzdenek, hogy el tudják különíteni a halált, mint fogalmat az elválástól. Mindenképpen figyeljünk oda gyermekeink elengedési küzdelmeire és szükség esetén kérjük szakember segítségét is. Ugyanakkor akár kisebb, akár nagyobb gyermekeinknél a gyurmázás, bábozás, más művészetterápiás technikák mellett sokat segíthet, ha meghallgatjuk őket és válaszolunk kérdéseikre (Miért hagyott el?... Miért nem sikerült…? Most, hogy a nagyi meghalt, hol van?..).
2011. II. évfolyam 8. szám
48
Lélektôl lélekig
49
Gyász és elengedés
POSTALÁDA Három gyermekünk van és egyikkel sem bírunk. Próbáltuk fenyíteni, büntetni őket, de ezek sem, ahogy a szép szavak és az elmagyarázás sem segített. Rettenetesen megviseli az egész családot, hogy neveletlenek és számtalanszor kellemetlen helyzetekbe kerülünk miattuk, amikor is megszólnak minket neveletlen gyermekeink miatt. Mit lehet ilyenkor tenni?... Kedves Noémi! Ebben is hathatós segítséget tud nyújtani a kineziológia, de a családkonzultáció, vagy a kognitív viselkedésterápiából ismert zsetonmódszer (egy kidolgozott program, aminek segítségével a helyes viselkedést jutalmazzuk, azaz a nevelés eszköze a motiválás, a megerősítés és nem a büntetés) is. Mindenképpen javaslom, hogy forduljanak szakemberhez, mivel a gyermekeknek keretekre, az egész családnak pedig nyugalomra van szüksége, ahhoz, hogy újra jól érezzék magukat egymás társaságában, és a gyermekek érzelmi, kognitív és szociális fejlődése ideális és harmonikus legyen. Kedves Olvasó! Következő számunkban a gazdasági válság okozta szorongásokról, és azoknak a gyermekek lelkébe való begyűrűzéséről és kezelésről ejtek néhány szót. A kérdése-
ket a
[email protected] e-mail címre várom, amelyekre örömmel válaszolok Önnek e-mailben vagy a rovat hasábján. A www.lehetosegekhaza.hu honlapomon pedig további érdekes információkkal fogadom Önt.
