ÉRTELMI FOGYATÉKOSSÁGGAL ÉLŐK ÉS SEGÍTŐIK ORSZÁGOS ÉRDEKVÉDELMI SZÖVETSÉGE
Elnök: Gyene Piroska
Alapvető Jogok Biztosának Hivatal Budapest Nádor u 22.
«
1051
telefon/fax: 1/411-1356, 1/411-1357
} levelezési cím: 1461 Budapest, Pf. 301.
¡ e-mail:
[email protected] honlap: www.efoesz.hu
Tisztelt Alapvető Jogok Biztosának Hivatala!
2013. február 11-én az Országgyűlés elfogadta a Polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvényt. A Polgári Törvénykönyv 2.21.§-a a cselekvőképesség teljes korlátozásáról rendelkezik, lehetővé téve azt, hogy a bíróság azon személyeket akiknek mentális zavara következtében belátási képessége, tartósan, teljes körűen
számlaszám: 11705008-20091619 Adószám: 19002529-1-43
hiányzik cselekvőképességet teljesen korlátozó gondnokság alá helyezze.
Szövetségünk véleménye szerint az új Polgári Törvénykönyv teljesen korlátozó
gondnokságra vonatkozó szabályozása, illetve az ezen jogintézményre épülő
OKÉV Reg. szám: 01015406
egyéb rendelkezések sértik az Alaptörvényt, az alábbiakban kifejtette indokok miatt:
1) Alaptörvény Q cikk (2) bekezdés
Magyarország 2010. július 20-án, a 2007. évi XCII. törvénnyel ratifikálta a Együtt könnyebb!
Fogyatékossággal Élő Személyek Jogairól szóló ENSZ Egyezményt (a továbbiakban: Egyezmény). Az Egyezmény 12. cikk 2. pontja kimondja, hogy a részes államok elismerik, hogy:
„…a fogyatékossággal élő személyeket az élet minden területén másokkal Könnyen érthetően...
azonos alapon megilleti a jog-, illetőleg cselekvőképesség, továbbá a részes államok meghozzák a szükséges intézkedéseket, annak érdekében, hogy a fogyatékossággal
élő
személyek
cselekvőképességének
esetlegesen szükséges segítség hozzáférhetővé váljon.”
gyakorlásához
Bár a magyar nyelvű fordítás az illetőleg kifejezést használja a cselekvőképesség fordításakor, fontos hangsúlyozni, hogy a hivatalos angol nyelvű szöveg a „legal capacity” kifejezést alkalmazza, mely magában foglalja mind a capacity for rights (jogképesség), mind pedig a capacity to act (cselekvőképesség) fogalmát.
Az Egyezmény magyar fordítása tehát nem kellő pontossággal adja vissza a legal capacity értelmét, a jog-illetőleg cselekvőképesség fogalmának használatával, hiszen amennyiben ennek a kifejezésnek hűen szeretnénk visszaadni a tartalmát – tekintettel arra, hogy a magyar jogi nyelv nem rendelkezik ilyen komplex jelentéstartalmat hordozó kifejezéssel akkor azt jog-és cselekvőképességnek kellene fordítani. A legal capacity kifejezés magyar nyelvre történő átültetése így nem pusztán fordítástechnikai kérdés, hanem az Egyezmény értelmezése, következésképp végrehajtása szempontjából is kiemelkedő jelentőséggel bír.
A fordítás kérdésével kapcsolatos anomáliák feltárása azért kiemelkedő jelentőségű jelen indítvány szempontjából, hiszen ez egyértelművé és világossá teszi az Egyezményt ratifikáló részes államok számára is kötelezettségük pontos tartalmát a 12. cikk végrehajtásával kapcsolatban is. Fenti álláspontot támasztja alá az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának Hivatala is, a legal capacity-ről készített háttértanulmányában:
„A tanulmány végkövetkeztetése, hogy a törvény előtt személyként való elismerés és a legal capacity két különböző fogalom. A törvény előtt személyként történő elismerés azt jelenti, hogy az érintett státusát és jogi helyzetét a jogrend elismeri. A „legal capacity” fogalma szélesebb ennél, amely logikusan előfeltételezi a képességet ahhoz, hogy valaki potenciálisan jogok és kötelezettségek alanya lehessen, de ugyanakkor jelenti azt a képességet is, hogy saját belátása szerint gyakorolja is ezeket a jogokat és saját maga kötelezettségeket is vállaljon.”
Az Egyezmény 1. cikke ugyanakkor, az Egyezmény átfogó céljaként kimondja, hogy:
„Jelen Egyezmény célja, valamennyi emberi jog és alapvető szabadság teljes és egyenlő gyakorlásának előmozdítása, védelme és biztosítása valamennyi fogyatékossággal élő személy számára és a velük született méltóság tiszteletben tartásának előmozdítása.” A fordítás figyelmen kívül hagyta az Egyezmény tárgya és célja szerinti értelmezés követelményét, melyet a 1987. évi 12. törvényerejű rendelet a szerződések jogáról szóló, Bécsben 1969. évi május hó 23. napján kelt szerződés kihirdetéséről szóló jogszabály 31. cikke is megfogalmaz:
2
„A szerződést jóhiszeműen, kifejezéseinek szövegösszefüggésükben szokásos értelme szerint valamint tárgya és célja figyelembevételével kell értelmezni.”
Az ENSZ Fogyatékossággal Élő Személyek Jogainak Bizottsága, 2012. szeptember 27-én, a Magyarország felülvizsgálatának eredményeként elfogadott Záró észrevételeiben, az aggodalomra okot adó fő területek között elemzi az ENSZ Egyezmény 12. cikkének végrehajtásával kapcsolatos magyarországi jelenségeket:
„A Bizottságot azonban még mindig aggodalommal tölti el, hogy az új Polgári Törvénykönyv módosításai során továbbra is fenntartották a lehetőséget a helyettes döntéshozatal rendszerére. A Bizottságot az is aggodalommal tölti el, hogy az új Polgári Törvénykönyv módosítási folyamatát nem használták fel arra, hogy részletes és megvalósítható
keretrendszert
biztosítsanak
a
támogatott
döntéshozatalhoz
a
jogképesség gyakorlása során az Egyezmény 12. cikkének rendelkezései szerint.
A Bizottság
javasolja, hogy a részes állam hatékony módon használja fel a Polgári
Törvénykönyv és a kapcsolódó törvények jelenlegi felülvizsgálatát a gondnok jogköreinek szűkítésére tett azonnali lépésekre annak érdekében, hogy a rendszer a helyettes döntéshozatal felől a támogatott döntéshozatal irányába mozdulhasson el, amely tiszteletben tartja az egyén önállóságát, akaratát és választásait, és teljes összhangban áll az Egyezmény 12. cikkével, beleértve az egyén azon jogának tiszteletben tartását, hogy saját maga adhasson megfelelő tájékoztatáson alapuló beleegyezést
egészségügyi
hozzáférhessen
az
kezelésekhez
vagy
igazságszolgáltatáshoz,
vonhassa
azt
szavazhasson,
vissza,
hogy
házasodhasson,
dolgozhasson és megválaszthassa lakhelyét. A Bizottság továbbá javasolja a részes állam számára, hogy a fogyatékossággal élő személyekkel és képviseleti szervezeteikkel konzultálva és velük együttműködve biztosítson képzést országos, regionális és helyi szinten valamennyi szereplő számára, beleértve a köztisztviselőket, bírókat és szociális munkásokat, a fogyatékos személyek cselekvőképességének elismerésével és a támogatott döntéshozatal mechanizmusaival kapcsolatban.”
A Bizottság tehát egyértelműen felkéri Magyarországot, hogy hazai jogszabályait igazítsa a vállalt nemzetközi jogi kötelezettségeihez és a helyettes döntéshozatal, azaz a teljesen korlátozó gondnokság rendszere helyett biztosítson olyan segítséget, mellyel bárki számára lehetővé válik a cselekvőképesség gyakorlása, az élet bármely területén.
3
Fentiekre tekintettel a 2013. évi V. törvény 2.21. §-a sérti az Alaptörvény Q) cikk (2) bekezdését, mely kimondja, hogy Magyarország nemzetközi jogi kötelezettségeinek teljesítése érdekében biztosítja a nemzetközi jog és a magyar jog összhangját.
2) Alaptörvény I. cikk (3) bekezdés
Az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdése értelmében alapvető jog, más alapvető jog vagy alkotmányos érték érvényesülése, illetve védelme érdekében korlátozható az elérni kívánt céllal arányos és feltétlenül szükséges mértékben. További követelmény az Alaptörvény szabályozása értelmében, hogy alapvető jog kizárólag lényeges tartalmának tiszteltben tartásával korlátozható. E rendelkezés gyakorlatilag leképezi és az Alaptörvény szintjére emeli az alapjog-korlátozás elsődleges mércéjeként alkalmazott szükségességi-arányossági tesztet, vagyis, hogy azaz az állam akkor nyúlhat az alapjog korlátozásának eszközéhez, ha másik alapvető jog és szabadság védelme vagy érvényesülése, illetve egyéb alkotmányos érték védelme más módon nem érhető el. Az alapjog korlátozásának alkotmányosságához tehát önmagában nem elegendő, hogy az másik alapjog vagy szabadság védelme vagy egyéb alkotmányos cél érdekében történik, hanem szükséges, hogy megfeleljen az arányosság követelményeinek: az elérni kívánt cél fontossága és az annak érdekében okozott alapjogsérelem súlya megfelelő arányban legyen egymással. A törvényhozó a korlátozás során köteles az adott cél elérésére alkalmas legenyhébb eszközt alkalmazni. Alkotmányellenes a jog tartalmának korlátozása, ha az kényszerítő ok nélkül, önkényesen történik vagy ha a korlátozás súlya az elérni kívánt célhoz képest aránytalan. A korlátozó törvénynek nagyobb a súlya, ha közvetlenül másik alanyi alapjog érvényesítésére és védelmére szolgál, kisebb, ha ilyen jogokat csakis mögöttesen, valamely „intézmény” közvetítésével véd, s legkisebb, ha csupán valamely elvont érték önmagában a tárgya (pl. a köznyugalom)
A Ptk 2:22. §-a értelmében a cselekvőképtelen nagykorú jognyilatkozata semmis, nevében gondnoka jár el. Egy jognyilatkozat érvénytelenné nyilvánítása, az egyik fél belátási képességének korlátozottságára tekintettel csak feltételezés alapján védi a forgalom biztonságát, az nem alapozhatja meg egy személy esetében cselekvőképességének teljes korlátozását. A forgalom biztonságának elvont, esetleges fenyegetettsége nem elegendő indok, egy sor alapvető jog automatikus kizárására. A cselekvőképességet teljesen korlátozó
4
gondnokság alá helyezés ugyanakkor, automatikusan, az orvosszakértői véleményre alapján, az egyes területeket külön-külön nem vizsgálva különösen az alábbi jogok gyakorlásától fosztja meg az egyént:
2.54.§ (2) 4:54. § [A vagyonközösség bírósági megszüntetése] A cselekvőképtelen személyiségi jogainak védelmében törvényes képviselője léphet fel. 4.10.§ [Gondnokság alá helyezés folytán cselekvőképtelen személy házassága] (1) Érvénytelen annak a házassága,aki a házasság megkötésekor cselekvőképességet teljesen korlátozó gondnokság alatt állt. 4.23.§ [A házasság felbontása iránti per megindítása; a bontás hatálya] (3) Ha a házastárs cselekvőképtelen, a pert nevében a gyámhatóság hozzájárulásával törvényes képviselője indíthatja meg. 4.110. Az apaság vélelmének megtámadása [A perindítás személyessége] (3) Az apaság vélelmének megtámadás - Ha a jogosult cselekvőképtelen, a pert nevében a gyámhatóság hozzájárulásával a törvényes képviselő indíthatja meg. 4.117.§ Az anyai jogállás [A perindítás személyessége] (3) Ha a jogosult cselekvőképtelen, a pert nevében a gyámhatóság hozzájárulásával a törvényes képviselő indíthatja meg. 4:121. § [Az örökbefogadó személye] (1) Örökbefogadó az a huszonötödik életévét betöltött, cselekvõképes személy lehet, aki a gyermeknél legalább tizenhat évvel, legfeljebb negyvenöt évvel idõsebb, és személyisége, körülményei alapján alkalmas a gyermek örökbefogadására. 4.127.§ [Örökbefogadás szülői hozzájárulás nélkül] (1) Nincs szükség az örökbefogadáshoz annak a szülőnek a hozzájárulására, c) aki nem kiskorúság miatt cselekvőképtelen 4.127.§ [Örökbefogadás szülői hozzájárulás nélkül] (2) Nincs szükség az örökbefogadáshoz az örökbefogadó házastársának hozzájárulására, a) ha a házastárs cselekvőképtelen. 4:145. § [Az örökbefogadással kapcsolatos jognyilatkozatok] (3) A cselekvőképtelen személy helyett az örökbefogadással kapcsolatos jognyilatkozatokat törvényes képviselője teheti meg, 4:186. § [A szülői felügyeleti jog szünetelése] (1) Szünetel a szülői felügyeleti jog, ha a) a szülő cselekvőképtelen;
5
(4) Nem hívható fel a szülői felügyeleti jogok gyakorlására a túlélő szülő, ha szülői felügyeleti joga
cselekvőképtelensége,
kiskorúság
miatti
korlátozott
cselekvőképessége,
cselekvőképességének a szülői felügyeleti jogok gyakorlása tekintetében való részleges korlátozottsága, ismeretlen helyen való tartózkodása vagy a szülői felügyelet ellátásában való tényleges akadályoztatottsága miatt szünetel, vagy ha az a gyermek érdekével nyilvánvalóan ellentétben áll. 4:193. § [A szülői felügyeleti jog megszüntetése és visszaállítása iránti per indítására jogosultak és a per alperesei] (2) A szülői felügyelet megszüntetése és visszaállítása iránt a korlátozottan cselekvőképes kiskorú személy és a cselekvőképességében a szülői felügyeleti jogok gyakorlása tekintetében részlegesen korlátozott szülő a pert - törvényes képviselője hozzájárulásával személyesen indíthatja meg. A cselekvőképtelen szülő és gyermek nevében a pert a gyámhatóság hozzájárulásával a törvényes képviselő indíthatja meg. 7:18. § [Írásbeli magán végrendelet tanúja] (1) Írásbeli magánvégrendelet tanúja nem lehet olyan személy, aki b) kiskorú, cselekvőképtelen nagykorú vagy cselekvőképességében részlegesen úgy korlátozott, hogy az kizárja tanúkénti közreműködését.
A fogyatékossággal élő embereknek is másokkal azonos alapon kell biztosítani – ha szükséges, megfelelő segítséggel, de nem jogkorlátozással – a cselekvőképesség, így valamennyi alapvető emberi és állampolgári jog gyakorlását. Ahogy a köznyugalom esetében is, ahol sokféle véleménnyel találkozhatnak az emberek a társadalom toleráns lesz, míg zárt társadalmakban sokkal inkább felkavarhatja a köznyugalmat egy szokatlan hang, a fogyatékossággal élő emberekkel kapcsolatban is, ha a jogi szabályozás elősegíti társadalmi integrációjukat velük kapcsolatban hosszú távon a társadalom is elfogadóbb lesz.
A cselekvőképesség ügycsoportonkénti korlátozásának lehetőségét a 2001. évi XV. törvény vezette be, mely teljes mértékben újraszabályozta a cselekvőképességgel kapcsolatos szabályozást a Polgári Törvénykönyvben. Bár a szabályozás több mint egy évtizede része a hazai jogrendszernek, a bírói gyakorlatban ez a rugalmas, egyénre szabott megoldás napjainkban is csak nehézkesen tud realizálódni. Az utóbbi néhány évben ugyan kis mértékben emelkedett a korlátozó gondnokság alá helyezést kimondó ítéletek száma, mégsem jellemző, hogy a bíróságok élnének az ügycsoportos korlátozás lehetőségével. A gondnokság alatt álló többsége, körülbelül kétharmada továbbra is kizáró gondnokság alá kerül.
6
Az Országos Bírósági Hivatal adatai szerint a gondnokság alatt álló személyek száma az alábbi volt a 2011. és a 2012. évben: 2011-ben összesen 57337 fő állt gondnokság alatt, melyből 32658 fő állt kizáró és 22024 fő korlátozó gondnokság alatt (a cselekvőképességet ügycsoport szerint korlátozó gondnokság alatt álló személyek száma 16440 fő volt) 2012ben a gondnokság alatt álló személyek száma összesen 32498 fő állt kizáró gondnokság alatt, a korlátozó gondnokság alatt állók száma pedig összesen 22826 fő volt. (a cselekvőképességet ügycsoport szerint korlátozó gondnokság alatt álló személyek száma 14446 fő volt)
Továbbra is fennállnak azok a beidegződések, melyek szerint a gondnokság alá helyezés a „könnyű perek” kategóriájába tartozik, az egyén sorsáról az orvosszakértői vélemény birtokában automatikusan, a törvényben biztosított alapos és körültekintő mérlegelési jogkör kihasználása nélkül meghozható a döntés. Az, hogy a belátási képesség korlátozottsága még nem feltétlenül ad okot a cselekvőképesség korlátozására vagy kizárására a bírák számára sajnos továbbra is újdonságot jelent. Az Egyezmény mentén ugyanakkor jelenleg is több európai ország készít elő, illetve fogadott el olyan szabályozást, mely egyáltalán nem tartalmazza a kizáró, illetve cselekvőképességet teljesen korlátozó gondnokság intézményét.
A szabályozásnak olyan kiindulópontot kellene biztosítania a jogalkalmazók számára, mely az évtizedes gondoksági gyakorlat tapasztalatait is figyelembe véve, végső soron lehetőséget biztosít a fogyatékossággal élő személyek valódi társadalmi befogadását is szolgáló progresszív fejlődés irányába. Az Egyezményben megfogalmazott elvárásokkal, célokkal ellentétes a cselekvőképesség teljes kizárása és a gondnokság alternatíváit jelentő intézmények jogi megközelítése (kvázi szociális mankóvá silányítása). A gondnokság rendszere a helyettes döntéshozatal metodikáján nyugszik, míg a segítő modellek a támogatott döntéshozatal elvein alapulnak. Az Egyezmény paradigmaváltásának lényege, hogy a gondnoksági modelleket fel kell váltsa a fogyatékos személyek döntéshozatalának biztosítása és segítése, így a gondnok feladata sem a döntés meghozása vagy jóváhagyása, hanem a megfelelő és hozzáférhető információk biztosítása és a döntéshozatal esetlegese segítése kell hogy legyen.
Az Alaptörvény értelmében tehát alapvető jog korlátozásának minden esetben más alapvető jog érvényesülése vagy alkotmányos érték védelme kell, hogy legyen. A cselekvőképességet teljesen korlátozó gondnokság intézménye kapcsán egyik alkotmányos korlát sem érvényesül.
7
Fentiekre tekintettel a cselekvőképességet teljesen korlátozó gondnokság intézménye nem felel meg a szükségesség-arányosság követelményének, következésképp sérti az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdését.
3) Alaptörvény II. cikk
Az Alaptörvény II. cikke alapján az emberi méltóság sérthetetlen, minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz. Az emberi méltóság az emberi élettel eleve együtt járó minőség, amely oszthatatlan és korlátozhatatlan, s ezért minden emberre nézve egyenlő. Az egyenlő méltósághoz való jog az élethez való joggal egységben azt biztosítja, hogy ne lehessen emberi életek értéke között jogilag különbséget tenni. Emberi méltósága és
élete
mindenkinek
érinthetetlen,
aki
ember,
függetlenül
fizikai
és
szellemi
fejlettségétől, illetve állapotától, és attól is, hogy emberi lehetőségéből mennyit valósított meg, és miért annyit. Az emberi méltósághoz való jog ún. általános személyiségi jog Az általános
személyiségi
jog
anyajog,
olyan
szubszidiárius
alapjog,
amelyet
az
Alkotmánybíróság és a bíróságok minden esetben felhívhatnak az egyén autonómiájának védelmére, ha az adott tényállásra a konkrét, nevesített alapjogok egyike sem alkalmazható. Azáltal, hogy a Ptk továbbra is biztosítja a cselekvőképességet teljesen korlátozó gondnokság alá helyezés lehetőségét, indokolatlanul és szükségtelenül avatkozik be az érintett személy magánéletében, autonómiájába, döntési szabadságába, sértve emberi méltósághoz való jogát. A szabályozásban rejlő felfogás ugyanakkor fenntartja a társadalomban mélyen gyökerező stigmatizáló megítélést és diszkriminatív attitűdöket azáltal, hogy a fogyatékossággal élő emberre tárgyként, nem a saját életében aktívan részt venni tudó személyként tekint. Megfosztja az egyént továbbá a fejlődés és tanulás lehetőségétől is, hiszen gyakorlatilag egész életére kiszolgáltatja őt, egy megfelelő harmadik személy döntési jogkörének.
Fentiekre tekintettel megállapítható, hogy a cselekvőképességet teljesen korlátozó gondnokság intézménye sérti az egyén emberi méltósághoz való jogát, így ellentétes az Alaptörvény II. cikkével.
8
A fentiekben kifejtett indokokra tekintettel, kérjük a Tisztelt Alapvető Jogok Biztosának Hivatalát, hogy indítványozza az Alkotmánybíróságnál a Ptk. 2.21.§, illetve az ezen jogintézményre épülő egyéb rendelkezések megsemmisítését.
Budapest, 2013. március 26.
Tisztelettel:
Kovács Melinda ügyvezető igazgató
9
