e-a,
KUTATÁS KÖZBEN
159
és az alacsony bérektől) való félelem arra készteti őket, hogy ha nem is felsMokon, de továbbtanuljanak, s nujd később újra próbálkozzanak nappali vagy levelező képzésben a diploma . 1999-ben az érettségiző k 40 cYo-a maradt bent továbbra is a szakközépiskolában azzal a céllal, hogy folytassa ilL kiegészítse szakmai tanulmányait. Erre egyébként az 1991-téíl fokozatosan bevezetett és a Világbank által támogatott új szakközépiskolai modell (amely szerint érettségiig csak szakmai alapozó képzés folyik, s majd erre épül a szakmai specializáció) valamennyi szakközépiskolásnak lehetőséget kínáL Végül is 1999-ben a végzős szakközépiskolások csaknem háromnegyede tanult rov,íbb nappali képzésben valamilyen oktatási formában (felsőfokon, középiskolában, vagy tanfolyamon). Hogy nl ilyen "kemény" munkapiaci indokok késztették őket a továbbtanulásra, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hOb'Y majdnem ugyanannyian kezdték munkanélküliként a p,llyájukat, mint ahányan munkahelyet találtak.
Lisl?ó l!ona
Az egyetemi szintű egészségügyi képzés helyzete és jövője: van-e "orvos-túltermelés" és szükség van-e emiatt központi intézménybezárásra? Régi rnítosz, hogy Mabl'amrszágc)[1 jelentős az orvosfelesleg és hOb'Y a magyar egészségügyi relséíoktatásban jelentífs fi "túltermelés" orvosból, illetve fogorvosbóL Az egészségügy reformelképzeléseJvel kapcsolarosan ismét eléítérbe került az a kérdés, hogyan lehetne "orvosolni" ezt a problémác, mi is a teendéí ezzel kapcsolatban. Az utóbbi időben az is felvetődött, hogya magas Ex költségek miatt esetleg racionálisabb lenne a négy hagyományos képzési hely (SOTE, SZOTE, DOTE, POTE, illetve az integráció után ezek jogutódai) egyikén az orvosképzés központi kormánydöntésen alapuló leépítése/felszámolása, semmint eb'Y olyan, a képzési terület egészére vonackozó összesített beiskolázási keretszám központi kontrollját megvalósító szabályozús, ami végeredményben megengedi, hOb'Y több orvosképző intézmény viszonylag kis létszámmal, a méretgazdaságosságból fakadó potenciális előnyök kiaknázása nélkül mű ködjön. Az alábbi tanulmányban megkísérlem több oldalról is körüljárni és bemutatni eze a "túlképzési" problémát, ib'Yekszem feltárni, mennyiben valós ez, és valóban indokolja-e ez a központi beavatkozást. Arra is kitérek röviden, hogy a probléma enyhítésére alkalmas különbözéí elképzeléseknek mik az eléínyei és hátrányai. Tekintetbe véve, hogy az egészségügyi felsőoktatás általában, és azon belül az orvosképzés hosszú ciklusú, továbbá rendkívül eszközigényes, gyakorlatigényes és ennek megfelelően igen ddga (amit az is kifejez, hogy az orvosi és fogorvosi szak a legmagasabb normatívájú finanwírozási csoportba tartozik), logikus, hogy fiZ orvosképzésre történó' beiskolázást fiZ ál/firn szigorúan Iam tro liá&a: ezen a területen még a beiskolázás szabadságára épülő felsőoktatási rendszerekben is általános a numents dausus. Magyarországon is gyakorlatilag központi Iuretelosztás valósul meg az egészségügyi felséífokü képzésben az államilag finanszírozott nappali férőhelyek vonatkozásában. Az újonnan felvett hallgacók vonatkozásában az államilag finanszírozott hallgatói féréíhelyek tanulmányi területek és felsóoktatási intézmények közti elosztása jelenleg még a központi beiskolázási "keretszámok" és a hallgatói jelentkezések eredőjeként alakul ki. A szakokra és intézményekre vonatkozó beiskolázási "keretszámokat" (az államilag finanszírozott hallgatói férőhelyek tanulmányi teriilerek és intézmények közci elosztását) a művelődési és köwktarási miniszrer
160
KUTATÁS KÖZBEN
harArozza meg. A keretek eloszdsa bonyolult- al/wfOlyamat eredménye. A Felsőoktadsl törvény azt írja dó, hogy az FTT (Felsóoktarási és Tudományos Tanács) a munkaerőpiaci elórejehések. a diplom~ísok munkanélküliségi adatai és a hallgatói jeJenrkezésekben tü!uözódő kCl"esler alapján középtávú prioritásokat dolgozzon ki a keretek elosztására a különböző tanulmányi terü!crek közön. Ilyen priorirások az uróbbi időben rudtomrnal nemigen fogalrnazódrak meg (hivatalos rangra emelt munkaerőpiaci előjelezések nincsenek, és a diplomás munkanélküliség ranulmányi rerülerek és kibocsáró incézmények szerinc boncott statisztikái is hiányoznak q,,'Yelóre). Ub'Yanakkor eközben az FTT mind akcívabb szereper játszott rövid rávon, a keretszámok closztásáról szóló éves javaslatok kidolgozásában, amelyek azután az intézményi "visszatervezés" alapjául szolgálrak. Miközbcn a felsóoktatás egészében hazánkban a 90-es évtized során jelencős expanzió zajIon le, az egyetemi szintű egészségügyi fclsőoktarás ebbéí! csak kevéssé vene ki a részét. Az évtized során ennek ellenére itt is lezaj!otr egy nem jelentékrelen felvételi !érszám- és képzési kapacidsnövekedés, amit az M-l. táblázat adatai jól rü!uöznek. Ez a növekedés azonban alapvetCíen a /úifjMdi haf~?,atr5k képzését érintene. (A költségtérítéses képzés a rendkívül magasan, felrehetóen jóval a határkö!tség felett megszaborr térítési díjak hatásra jeleméktelcn volumenű maradt.) Eközben az államilag finanszírozorr (mab'Yar) orvostan- és [()gorvoshallgatókra vonatkozó elsős felvételi keretszámok összesített szintje nem néírr, sót, inkább csökkent. Ezt a csökkenést az lvI-2. ráblázar vonarkozó kér sora is mutatja. Ezek a sorok az Ml-es tábLízat növekvéí összesített beiskolázási adatai ellenére is azr mutatják, hOb'Y miközben a Idsóoktatásban részr vevéík száma néítt, az egyetemi szintű szakokon ranulók aránya csökkent a íelsóoktadsi szerkezerben. Ugyanakkor a demogrMlai folyamatok (a felséíokratási korba lépó korosztályok csökkenéí létszáma) és a növekvő fc!séílddl részvétel együttes hatására az egy-egy kohor.\zh,')l 'I von~ltkozó egyetemi szintű szakokon tanulók aránya ak~ÍI" néíhet is. 'J l'rmés/.eresen (1tlr5!, hOKY (IZ egyetenú szintJi egészs~?,iigyi szalm/am ndk/ml az cí!!arni!flg/ilIiIJlSz.!mzot/ beis!wlrízds, az továbbra is leherséges, hogy az így betöltött helyek így IS túlwtt kibocskíshoz, felesleges képzéshez vezetnek. De vajon tényleg ez-e a helyzet) Vizsgáljuk meg ezt a kérdést kicsit részletesebben' Számos a témát érintD íds, pl. Világbank II ')95] vagy IZévész [19%] alapján fMi !dtdJrtl ClJidfn.im!, tJ!ni/" hogy Ml~r:,yarországon túl Jok az orvos és jÍJgorvos. A Világbank megállapítja, hogy "Magyarországon 1,)')3-ban 10,000 Jakosra 33 orvos [.... ] jutOtt; az EU országokban (ahol az egy mre jutó egészségügyi költségvetés lényegesen magasabb, mint Mab'Yarországon) viszont 10,000 bkosra átlagosan 25 orvos [.... ] jutott ugyanebben az évben. A [(ilös kapacitások csökkenrése alapvetó fóntoss~ígú az egészségügyi reform eredményessége szempontj~íból [ .. ). " (ViUgbank 11')')5], 52. old.) A RévészAndrás adatai alapján készített M-5. dbLízaLÍILlk adatai azt muratj,ík, hogya dblázatban szerepl612 ország közül a 10.000 f(Jglalkozratoltra Jl[[(') orvosok, f(lgot'vosok sz~ím~ít tekintve MagyarorsZ<Íg 154-es adata nagy f(jJénnyel vezui a meúíllyt. Mielótt azonb~lI1 rnáris elf(Jgadnánk ezeket a megállapításokat és belólük [Ikadó, az visszaí(lg,ísa ir~ínyába mutató következtetéseket, nézzük meg egy kicsi r a kúdést tiihh oldal ['(í lt Af, oruo.le!/dtottsdgi adato!:: nem értc!mezhetűek iimrUlgukban: az orvoselJátottság szmtje Öllmag,íb,Ul nem minósíthetó, csak az orvosok és a fóiskolai illetve középszintú egészségügyi káderek közti (a belsCí béradnyok, képzési kapacitások, hagyományok stb. ál ra! befoly;íso! t) munkamegoszLÍs tlgyclembe véreléve1 (Természetesen könnyen elófórdulhat az a helyzet, hogy egy orsz~ígban ez a munkamegosztás nem racionális, pl. túl sok az orvos és túl kevés az ápoló, és ilyenkor miskolai vas')' akár középf()kú végzettséggel is e1Lírható szak feladatokat egyetemi szintií diplomával rendelkezók látnak el. Ez fe!tehetóen pazarló megoldás, azonban az, hogy
KUTATÁS KÖZBEN
161
mennyire az, na~yban függ az egészségügyi bérek átlagbérhez viszonyított arányától, az egészségügyön belüli belső bérarányoktól és a különböző szintű egészségügyi végzettségek képzési költségedíl). Ha valahol viszonylag alacsony az orvosbér és valamiért nagyon alacsony az egészségügyi I"özépkáderekl"e! való ellátottság, nem feltétlenül irracionális, sőt, bizonyos fokig akár rermészetesnek is tekinthet{5, ha ehhez magasabb szintű orvosellátottság társul. Ekkor is indokolt lehet persze racionalizálni az egészségügyön belüli munkamegosztást, de ehhez eWször fCltehetéíleg nem a képzési keretszámokorr, hanem a bérarányokon kell változtami (a lutékony bérelmélet szerirlt megfelelően magas szintű, hatékony béreket kell kialakítani). Az orvosképzést és foglalkoztatást pedig az alacsonyabb szintű felső és középfokú egészségügyi ldderek képzésével és fóglalkoztatásával együtt kell vizsgálni, és az egész területet együtt kel megrefórmálrri, ha szükséges. Az alábbiakban először is három állítást szeretnél" bizonyítani: (a) a magyar orvosellátottság önmagában vizsgálva viszonylag magas, de még így [önmagában tekintve] sem tekinthető kiugrónak; (b) az egészségügyi középkáderekiul való ellátottság tekintetében a magyar helyzet kimondottan simlmas, aminek k(jvetkeztében (jsszességében az egészségügyi fOglallwztatás egyáltalán nem tekinthető magasnak; (c) az orZJosellátottsái::adatai a jéjlett országokban az 1987-1994 ill. 19% közötti időszakban dinamikusan nőttek, ennek fényében is megfontolandó, valóban csijkkentendé5-e lvIaS'Yarorsúgon az orvosképzés volumene.
ad (a): Az M-3. ráblázat a 100.000 lakosra jutó orvosok és fogorvosok számát mutatja (bontva és összesítve is). A dblázatban 15 EU ország, továbbá Svájc, az Egyesült Államok, Kanada, Japán és Magyarország adatai szerepelnek. Ezek alapján az orvosellátottság telántetében 1994ben /VJagyaronzág az (jtiidik helyen áll, a fiJgorl!os-ellátottság tekintetében viszont már a mezőny hátsó jélében wm, csak a 12. Az orvosokat és a fogorvosokat együtt tartalmazó iisszevont oszlop adatai azt mutatják, hogy hazánkban 100.000 lakosra 404 OtvoS ill. fogorvos jue. Ennek alapján a mezó'ny féU; harmadában (de annak inkább az alján) vagyunk. 400 feletti adatot (tehát MaS'Yarországénál jobb, vagy vele nagyjából azonos szintű ellátottságot - vagy, ha úgy tetszik, ugyanilyen magas, illetve magasabb, "pazarló bb" orvosfoglalkoztatást) találunk Belgiumban, Görögországban, Izlandon, Németországban, Olaszországban, Spanyolországban. U.c;sz,ess.égében tehát ennek alapján azt mondhatjuk, hogya magyar adat, bár lehet, hogy némileg magasabb az EU átlagadatánál, de nem tekinthető kiugróan magasnak. tlCl
(b):
Az ápolók és egyéb egészségügyi középkáderek tekintetében elég jelentéís végzettségi szintbel í különbség van a magyar és a nyugati helyzet között: míg nyugaton a legtöbb országban az ápoló személyzet körében a féíiskolai szintü végzettség már általános, Mab'Yarországon egyeliíre nern(fCíként a más 1(,5iskolai végzettségekkel elérhető jöveddmekhez viszonyítva rendkívül fizetések miatt). Az 1997/98-as tanévben az orvos-, fogorvos- és bTyógygyenge sZl:cé:szk:épzé:ibc a KSH adatai alapján (vö. M-l. táblázat) 1%3 hallgató t iskoláztak be; ebból azonban a költségtédtéses hallgatók (számuk legjobb tudomásom szerint a tllcarot se haladja Illeg) és küJl(ildi hallgatók nélküli létszám már csak 1118, mint az az M-2. táblázatbóllátszik. Ehhe! képese a f(,íiskolai SZilllli . képzésbe az adott évbe bekerül t hallgatók száma I I :ll), de ebbi)l 150 swci:ilis munkás szakra iratkozott be, tehát a szüken vett eg,és'l:Sél';ü h'Yl [C1Ldetcn csak l)(!') el,iís hallgató van l fóiskolai szinten (köztük lelteheréíen nemigen akad ;l(L!wk f~)rds:l: Li~l'SJ.ségÍIg)'1
]7.2. r<íhLíLlt:()k.
sz()ci:ílis su.riszrikai évkóI1Yv, 1997. Bp., KSH, l (YJf), 3~)6 old, 17.1 é-s
KUTATÁS KÖZBEN
kliJt(ildi vas'Y kölrségtéríréses). Ennek alapján egy egyetemi szintű e1séís hallgatóra az egészségügyi képzésben kevesebb, mint egy főiskolai szintű hallgató jUL Ez igen alacson]!
tvl-J. TÁBLA. Orvosegyetemi elsős és összlétszárno/c, továbbá a kiadott oklevelek száma Macr!J!tlrOrszágon (ecr!J!etemi szintí! képzés, .\zakon/?ént)
orvosegyetem i haIlgatók orvos
1990/91 1994/95 1995/96 1996/97 1997/98
5611 6495 6407 6386 6375
fogorvos gyógyszerész együtt
905 985 966 980 906
1193 1156 1119 1155 1231
7709 8636 8492 8521 8512
Az
Elsős
orvosegyetemi hallgatók száma
száma orvos
fogorvos gyógyszerész együtt
982 1267 1367 1096 1435
159 156 212 219 187
224 226 263 298 341
orvos
előző
évben kiadott oklevelek száma fogorvos gyógyszerész együtt
1365 895 1649 n.a. 1842 1002 1613 1015 1963 976
182
164 1241
n.a.
n.a.
188 202 198
245 1435 236 1453 197 1371
n.a.
['""r:ís: EgészséglIgyi és sLOci:ílis st:Hisztibi évkllnyv, 1997. KSH, Budapest', ,J% old. 17.1.-1701. táblák aiapj:ín.
iV!egjcgyzl:,): kiilf-~jldj lullga[()kkl! és k()1tségrérítéses hal1gatc')kkai cgylirr~
tvl-2 Allmnilagfinanszírozott (non nem idegen nye/ud) Izépzésre újonnan/:lvett orvosi, /ógorllwi é.l' gyrJgyszerészhal{r,atók rnegosz!d.\il J11agyarországon, 1994-99 (%) Szak Intézmény, kar DOTE OK POTE OK SOTE ÁOK SZOTE ÁOK Általános orvos
általános orvos általános orvos általános orvos általános orvos együtt
DOTE OK POTE OK SOTE FOK SZOTE ÁOK Fogorvos együtt'
1994
1995
1996
1997
1998
1999
12 12 12 12
21 22 39 18
21 20 38 20
100~760
24 21 37 18 100~ 755
100~743
23 21 36 19 100~ 730
23 20 39 19 100~ 745
22 21 38 19 100~ 730
22 16 50 12
26 13 46 15
21 11 52 16
22 16 45 17
17 23 44 17
19 16 47 19
100~147
100~142
100~163
100~128
100~33
100~128
16
14
16
15
10 10 10 10
fogorvos fogorvos fogorvos fogorvos
DOTE OK gyógyszerész POTE gyógyszerész SOTE FOK gyógyszerész SZOTE ÁOK gyógyszerész Gyógyszerész együtt'
j:nrr:ís:
Képzési idő (félév)
10 10 10 10
55 45
57 43
41 43
45 41
43 42
46 38
100~212
100~221
100~258
100~260
100~258
100~260
SZ;íll\
;1 SZC17{) SzJl1lícíS:li :17.
OiV1 sz:ímíu)gépes bcls6 adatbázis'a abpj:Írl
[63
KUTATÁS KÖZBEN
M-3, TÁBLA 100, OOO lakos rtl jutó orvosok és fógorvosok száma nemzetközi összehasonlításban,
1987 1994, 1996 1987 fogorvos
EU: Ausztria Belgium Dál1ia Egyesü It Ki rá Iyság Franciaország Görögország Hollal1dia írország Izlal1d Luxemburg Németország Norvégia Olaszország Portugália Spal1yolország Nem EU: Svájc Egyesült Államok Kal1ada Japán Magyarország'
1994
1996
együtt
orvos
fogorvos
együtt
41 65 913 38 61 91 52 34 87 47 66
312 374 358' 190 298 424 289 189 359 227 339
339 365 291 164 282 389
45 69 88 35 69 104
384 434 379 199 351 493
l1,a,
l1.a.
42 103 50
l1,a.
l1.a, l1.a.
l1.a, l1,a.
264 351
14 19
278 370
200 301 228 329 324c 547 294 414
286
48
334
n.a, n,a. n.a,
n,a, l1,a, n,a,
l1.a, n,a. n.a.
orvos
27' I l 309 267' 152 237 333 237 155 272 180 273 250
313 245 d n,a.
orvos n.a.
n.a.
n,a.
378
70 89 b
448
n.a.
n.a. n.a.
l1.a, n,a, l1.a.
393b
102b
495b
l1.a.
l1.a.
l1.a.
Ita.
211
45
256
l1.a, l1,a,
l1,a. l1,a,
l1,a. l1.a.
73
242 404 278 402
341
75
416
l1.a.
l1.a.
l1,a.
60 23 34
6ü7 317 445
570 301 422
l1,a. l1.a.
l1.a, l1,a,
28 38
329 460
50 63 d 53 c
363 308d
322
49 b
366 b
l1.a, n.a. n.a,
l1.a. l1,a. n,a.
l1.a. n.a. n,a,
52(5)
431(4)
n,a. n,a,
n.a.
175
n,a. 221e 37(12) 334(7-8) 356(5) 297(4) 48(12) 404(5-6) 379(4)
,t) l Y~~; h) l 'J')); c) J YY
fogorvos együtt
I; d) l Y'n: c) l YY2;
LíI"(')jcJhcll (#) 1Vhgyarorsz6g helyezése az adott oszlopban adattal szerepl6 országok rang.soráhan. COllllllisSlOtl - Eurost;:Jt [1990] Magyar adarok: a sze17/í szirnításal a KSH Nemzetközi ;ltlarok forclsa: ll)~7) 1l}!)4 és 1()98 évi (KSH [IY88],[IY95][199%] del110grcífiai és ad:nai :lhpj:ín. Az 199M-ra vonarkoz() magyar adatok is hozzáférhetők: ezek a fenti sorrendhen
iV!egl"gyzés: 19')5, janl1:l1' l-jén az EU-nak J 5 tagcil!ama volt.
Az M-S, táblázac ada cai vil,ígosan mucacják, hogy az ort részieces bontású adatokkal szereplií közül a tízezer jág!rdlcozttltottrajutó parameeliká!is (nem orvosi, fogorvosi) cíz tc!únti,tébm hazán!:: tnessze !eszakaellJa a sereghajtó. 3 Az M-6, táblázat 1998-ra vonatkozó adatai ugyanakkor - Révész András 1990-re vonatkozó adataival (vö, M-S, táblázat) cb'Ybehangzóan - azt mutatják, hogy egy orvosra (fogorvossal cgyütt) hazánkban mintegy két egészségügYI középlcíder j llL (Az 1994-es évrc vonatkozó Révész-féle adatok még ennél a szintnél is 2 Az o]"vo.<;i-!"()g()l"vosi IU!1gh:t :rl. ivi-.·). dhLíz.;1( kozLlrio.;, ;17: ()Ss/j()ghlkozraLÍs rtíscll ViSSZ~ll'.')nL
;1
az irr szercplc') adatok :íltJJ jelzett növekedés cS;lk Jz;-ílcal hozható ös,';"!> kl vessúik, hogy ebben a btcl';cJ,ricí1ban rrJl1szform:kiós visszaesés és a termelékenység nii'/eiz,edése
KUTATÁS KÖZBEN
je!cntéísen rosszabbak, de a KSH adatok fényében megkockáztatható az a megállapítás, hos'Y ezekkel esetleg valami nem stimmeL) Az M-S táblázat adatai alapján Norvégiában 10,9; Hollandiában 8,3; az Egyesült Államokban majdnem 8; Finnországban pedig 4,6 fő paramedikális személyzet jut egy orvos-fogorvosra. Az mindenesetre kirünik a táblázatból, hogy a paramedi!uílis
és tlZ OrlJOJi-jilf,orvosi sZtzl:Jzemélyzet egymáshoz viszonyított aránya igen Jzéles htltárok !,(jz(jtt ingtlcLozi/, az egyes országokban, nyilván a hagyományoktóL, cl beLső bér- és képzési k(jLtségarányoktóL és fl flíiskoLai szind! egészs
M-4. TÁBLA
Az orvosi-egészségügyi filsőfókú képzésben résztvevő hallgtltók tlránya az adott tanévben, illetve tlZ orvosi-egészségügyi oklevelet szerzettel? Mánya tlZ tldott évben nernzetl?özi összehmonlításbcm, % (zár~jelben tl rangszárn) Hallgatók aránya 100%= 100%=20-24 éves összes hallgató népesség
Ausztíia (1993/94; 1993) Csehország (1993/94; 1993) Dánia (1992/93; 1991) Egyesült Királys. (1992/93; 1991) Finnország (1993/94; 1992) Franciaország (1991/92; 1992) Görögország (1991/92; 1991) Hollandia (1992/93; 1991) Lengyelország (1993/94; 1993) Magyarország (1994/95; 1994) Olaszország (1993/94; 1993) Spanyolország (1992/93; 1993) Svédország (1992/93; 1992) Szlovénia (1993/94; 1993) :1)
;lZ
okL.:vc')cr szerzetr
:lZ ;ll!orr
7,6 (13) 9,1 (11) 10,9 (6) 11,8 (3) 18,5 (1) 11,3 (4) 10,6 (7) 11,2 (5) 10,2 (8-9) 10,2 (8-9) 9,7 (10) 7,9 (12) 14,0 (2) 5,5 (14)
3,4 (8) 1,5 (14) 4,6 (4) 4,1 (6) 8,9 (1) 4,8 (3) 2,6 (11) 4,2 (5) 2,9 (10) 2,5 (12) 3,6 (7) 3,3 (9) 5,5 (2) 1,6 (13)
Oklevelet szerzetta) 100%= összlétszám
100%=20-24 éves népesség
10,8 (10) 9,0 (13) 16,0 (5-6) 11,3 (11) 32,6 (1) 2,6 (14) 16,0 (5-6) 14,9 (7) 24,8 (3) 14,1 (8) 23,5 (4) 12,0 (9) 25,1 (2) 9,3(12)
3,1 (12) 2,2 (14) 9,5 (5) 10,3 (4) 30,8 (1) 2,3 (13) 5,6 (9) 8,5 (6) 12,6 (3) 5,8 (8) 6,1 (7) 5,1 (10) 16,2 (2) 4,5(11)
évhen okJevclcr szcrZ{íkrc vonatkozik.
Fords: LHLíllyi Andur: A f-ds{)okr;H;1s nemzetközi statisztikai összehasonlít~lsa. In: j'vIunkaert'íkercskl
kíldLt{
1')'))-2010. IVIM-ViLígbank. 19%,1')0-191. old., 14-15. rcíbLízatok.
Ha az egészségügyi j(lgLaL/wzttltás együttesen szemléljük, az M-S. táblázat alapján l(jdó kép az, hOb'Y Magpl}"onzág ti Jmg!Jajtó!, eKyike (az 1990-es adat az utolsó, az ] 994-es is csak a spanyol adatot e!ózi meg a táblázatban szerepló egyéb országok adatai közül). Ezek az adatok t<:ohit eg)'ál talán nem arra utalnak, hogy összességében túlképzés lenne az eg('szségiigy Fels{íokratás reriiletl:n: az és fóglalkoztarás kis mértékű (cseppet scm kiugró!) "túlezen eldatok tükrében nem fdeskges hanem inldbb természeres, rendszerszinrli YCllasznak tűnik a Fóiskolai szintű . képzés rendkíviíl alacsony a fóiskolai vagy akár alacsonyabb sZlntlí káderek mlTrékií i(lglalkozcadscüa és a közintézményekben tovclbbra is rendkívül alacsony hivatalos
KIHATÁS KÖZBEN
alkalmazotti) orvosbérekre. Ilyen feltételek mellett, mive! a rendszer számára nem Prl.'h11Wc:iil oruosi/óg!a!!wztattÍs magas kij!tJ'ége (a képzés magas költségei a képzéshez nyúj tott állami támogat~ís, az ingyenesség miatt nem hajtják fel a végzettek béteit), nem is uárható racioná!is szintú frig!a!hoztalás. Ha tekintetbe vesszük a nem egyetemi végzettséglí káderek alacsony arány~ít, elvben akár még az is lehetséges, hogy egy orvos első látásra talán feleslegesnek tlínéí f()glakoztacísa olyan sok ilyen kádert "vált ki", hogy az már költséghatékonysági szempontból is racionális. Itt most nincs módom e kérdést részletesebben megvizsgálni - magánvéleményell1 s7.eri nt Fel tehetéíen nem ez a helyzet -, de annyit mindenképp leszögeznék, hOb'Y a középkáderek alltlf()glalkoztatása miatt egyeléíre az ellátás veszélyeztetése nélkül nem látom jelentósebben csökkenthetéínek az orvosi foglalkoztatást, illetve az orvosképzésr. Az egészségügyi CóiskoJai beiskoláús jelentós növelése esetén az egyetemi szintlí képzés kis mértékben nyilván csökkenrhetó lenne, de ahhoz, hogy megítélhessük, mennyire kívánatos hosszabb távon ez a csökkentés, nem árt még elgondolkoznunk az alábbiakban a (c) áilítással kapcsolatosan elmondottakon.
M-). TÁBLA
Tízezer jóglaflwztatottra jutó egészségügyi (orvosi-jógorvosi és paramedikális) szakszernélyzet létsztÍrna (zárójelben ti mngszám) Orvosi, fogorvosi Paramedikális szakszemélyzet szakszemélyzet (2) (1) Ausztria 1990 Egyesült Államok 1992 Egyesült Királyság 1990 Finnország 1990 Franciaország 1990 Hollandia 1990 Magyarország 1990 Magyarország 1994 Németország 1990 Norvégia 1990 Spanyolország 1990 Svájc 1990 Svédország 1991
n.a. 68 (7 -9) 65 (10) 109 (2) 104 (3) 60 (11) 73 (5) 134 (1) 68 (7 -9) 68 (7-9) 95 (4) 71 (6) n,a.
n,a. 537 (2) 292 (7) 497 (4) 246 (8) 499 (3) 134(11) 169 (10) 421 (5) 739 (1) 206 (9) 393 (6) n.a.
Együtt
P/0 arány
(1) + (2)
(2): (1)
393 (8) 605 (4) 357 (9) 606 (3) 350 (10) 559 (5) 270 (13) 303 (11) 489 (6) 807 (2) 301 (12) 464 (7) 833 (1)
n.a. 7,9 4,5 4,6 2,4 8,3 1,8 1,3 6,2 10,9 2,2 5,5 n,a.
hlrr:is: lZévésL Andris: .íViunk:lcrL-ístruktt'Jdk nemzetközi statisztikai összchasonlíd.sa. In: Munkaer6kcreslct és kín:íbr 1')')')-·20 l O MM . ViLígbank. 19%, 320, old" 8. dbla
ad (1): Az M-3. t;íbLízar egy kiragadott év helyett három évre (l ')87, 1994 és 1996) mutatja ~l 100.000 iakosra jutr\ orvosok és fogorvosok számát (bontva is). Mindazon országok eselében, ahol az 1<J2-i7-es és n 1994-<.:'s osz.lopban is van együttes (orvos+fogorvos) adat, növekedés voltmegtigYL'lhcrií: cz a növekedés edz két országban (Dániában és az Egyesült Klrálysághan) volt elhanv~l"olhatlÍan alacsony, hét év alatt csup,ín 4-5'Y
166
KUTATÁS KÖZBEN
ebben az id6szakban cuéíl nem sokkal maradt el (hét év alatt 21 %), de azután gyakorlatilag megállt. Azon hat ország esetében, melyekre mind az 1994-es, mind az 1996-os oszlopban taLílllnk adacot, llb'Yancsak minden esetben növekedést tapasztalhatunlz. Ennek alapján elmondható, hogya ftj!ett országokban álta!ában az orvose!látottság növekedése volt megfigye!het!j a évtized során. Mindez nem indokolja a felső harmadba tartozó magyar adat további niivci·,eclésl't, arra LItal, ha a fejlett országokban folytatódnának a megflb'Yelt tendenciák mikiizben a jövőben az egyetemi szintlí egészségügyi képzés kibocs~ítása csak a tcrrnészetes pótlására swrítkozna, a magyar adatok relatíve magas voIla viswnylag hamar elrlínne. Az EU csatlakozás fenyében megfonto1andónak tLínik, hogy kell-e itt csökkentést tervezemellett döntünk, ez mindenképpen csak az eb'Yéb egészségügyi felsőfókú beiskoni: ha LiLás jelentós növelésével képzclhetó el. Ennek viszont mind kapacids, mind - a szab. Jelenlegi jövedelemviszonyok mellett érthetően alacsony - hallgatói érdeklődés
M-6. 'rABJA
OrvOJ-ol:, fágorvoso/:' gyógyszerésze/c és egyéb egészségügyi sza/;;szerné!yzet, 1980-1998 1980
1990
1996
1997
1998
27539 3303 30842 3424
33905 4267 38172 3390
38746 5285 44031 4104
39446 5451 44897 4766
40115 5671 45786 4789
34266 87646
41562 104649
48135 100344
49663 99810
50575 101716
39856 4959 2640 14887 25304
46206 5312 2695 13492 36944
49764 5247 2434 8214 34685
50386 5245 2292 7696 34191
51965 5265 2277 7915 34294
Viszonyszámok: (12) ~ (6) : (3) egy orvosra (íogorvossal együtt) Jutó nem egyetemi szintű végzettségű egyéb eli. szakszemélyzet 2,84 (13) ~ [(6) - 10)] 6(3) egy orvosra (íogorvossal együtt) jutó nem egyetemi végzettségű egyéb eű. szakszemélyzet, gyermekgondozónők nélkűl 2,36
2,74
2,28
2,22
2,22
2,39
2,09
2,05
2,05
(1) orvos (2) íogorvos (3) ~ (1) + (2) orvos +íogorvos összesen (4) gyógyszerész' (5)~(3)+(4) egyetemi szinW végzettségü eü. szakszemélyzet együtt (6) egyéb egészségügyi szakszemélyzet Ebből
(7) ápoló (8) védőnő (9) szülésznő (10) gyermekgondozónő** (11) asszisztens
, gY/lgyszLTcírakban dolgozö gy6gyszerészek hi)!c;()cki goudozón6k az üzemi bi)lcsddcl gondozónők nélbil ForLi,s': Sr;I[iszrik:li
10n Bp.. KSH, 1000. I
old. (0.] c:íbliz",)
Az eddigi kiivetkezcetésekkel egybeYágnak az M-4. t~íbLízat adatai is. sOlllító . arra ([[ainak, hogy hazánk az Igéizs'(e,ür;,yijC!JíftIJ/cú (I? lcit,zámhuz. a hát.1'!! taU!hlllri (14 közül a 8-'J. helyen). Ha a 20-24 éves korcsoponból az ezen a rerltlecen C~llllllók ~lbpján képezzük a rangsort, a helyzet- tükrözve fejlett ors;zá!~ol(él'llJZ
KUTATi\S KÖZBEN
16 7
viszonylag alacsonyabb felsőfokú továbbtanulási arányokat - jóval rosszabbnak tűnik: a magyar adat mögött csak a szlovén és cseh adat található a tábhízatban. Mindennek ellenére az orvosi foglakoztatás szintje Magyarországon feltehetéíen mégiscsak "inhatékony": e probléma felszámolása azonban aligha képzelhet6 el anélkül, hOb'Y az orvosi béreket és jövedelmeket olyan szintúre hoznák, ami lehet6vé teszi és ki is kényszeríti ebben a képzettségi csoportban r/ hatékony jáglal/,oztatást. Az egészségügyi felséíoktatás egészét tekintve ugyanakkor kimondható, hogy nincs "túltermelés" Mab'Yarországon. Az orulJse!LrítlitI.';df!. ua,(ar"lr:lyes c.riild,mtése az ellátás veszélyeztetése nélkül csak az egyéb egészségligyi szakszemélyzet jelent5s nöue/,edése rne[[ett javasolható. Ez feltételezi az e területen uralkodó IÜIJC(,l eú:mlJ15ZlJnY/'Jk drrlJztiku.r átalez/dtását. Amennyiben mindezek a feltételek teljesülnek lehet némileg csökkenteni az államilag tlnanszírozott orvosképzés volumenét. A fels60ktatási integráció eredményeképp a négy orvosképzó helyból három (Szeged, Pécs, Debrecen) valóban sokkarú integrált egyetem részévé válil,- A budapesti integráció inkább csak a szakmai koncentráció t és az alkuerót növeli, és leginkább a vertikális integráció szempontjából járhat pozitív hatásokkal. A többkarú, több tudom:inyterületen erós integr,Ht intézmények esetében a képzési struktúra átalakítása sem kell, hogy megkércWjelezze az intézmény egészének múködőképességét, túlélését, és az is igaz, hogy az integráció eredményeképp jogtechnikailag a kar(ok) központi döntésen alapuló megsZLintetése is egyszerúbbé válik (kormányhatározattal megoldható), mint a felszámolása. Bár a fix kölrségek magas voltára hivatkozó érvelés igaza aligha vitatható, a központi döntésen alapuló iozézménybezárás mégsem túnik jó megoldásnak. A budapesti intézmény (SOTE) relatív súlya az államilag finanszírozott képzésben mindhárom eb'Yetemi szintű képzési területen a 40- SO/X,-ot kÖLelíll az M-2 táblázat szerint. Ennek központi döntésen alapuló felszámolása ezért is, de az intézmény szakmai színvonala és alkuereje okán is elképzelhetetlen. A három vidéki Intézmény sülya az ,ÜtaLínos orvosképzésben 11ab'Yjából amnos, ezért nehéz lenne bárm elyiken a képzés megszüntetését elhatározni. Az érintett intézmény oktatói nyilván komolyan sérelmeznének egy ilyen döntést, és ugyancsak jelentős alkuerejük révén alighanem hatékonyan fel is tudnának lépni ellene. Ráadásul bármilyen ilyen központi döntés jelentéís helyi (önkormányzati) érdekeket is sértene, és e téren is komoly ellenállást, lobbyharcot váltana ki. A7.én sem tűnik ez a megoldás igazán jónak, lY{ert logikája épp e[[entétes azzal a kvázipiaá logi/,ával' ami a világbanki kölcsönszenéídés az államilag finanszírozott létszám elosztásának rdórmFlval fóglakozó melléklctéb6l CSemjén [1997]), illetve annak tovcíbbfejlesztett változatából (Id. [19')9]) is sugárzlk, s ami mellett az oktatási kormányzat a felvételi rendszer tov:íbbfejlesztéséréíl szóló belső anyagok tanúsága szerint bizonyos mértékig már elkötelezte mag,ír. Ebben a modellben eléíször központilag meghatározott objektív, egységes kritériumok (alapjában véve egy egységesített érettségi-felvételi rendszer) alapján osztanák el a különbözéí Céíbb képzési területekre jelentkezők között az egyes képzési területeken rendelkezésre álló :íllamilag fJnanszíro7.0tt féréíhelyeket. Megszúnne viszont az ilyen féréíhelyek az intézményi alkupozíciókat tükrözd, központi, intézmények közti elosztása. A támogatott féréíhelyet (illetve az en f-i nanszírozó állami támogatást) elnyert hallgatók az intézmények s7-Ínvonala, képzési kín:ílata tov:íbbi felvételi kritériumai) alapján maguk döntenének arról, melyik intézis választják, hol és pontosan mire is "költik el", használják fel az elnyert képzési támoA támogatott hallgatókért fOlytatott verseny eréísen ösztönözné az intézményeket arra, hogy javírsák a miniíséger, és hOb'Y az. intézményeken belül az egyes tanulmányi területek féréíhcly-kínálarát a llzetöképes, illetve a támogatás ("utalvány") által azzá tett jelentkezók keresletéhez igazítsák. Minden egyes intézmény részesedése az államilag finanszírozott helyekbóJ az adott intézmény eredményességét az általa nyújtott szolgáltatások kereslet-
168
KUTATÁS KÖZBEN
hez való igazÍrásáball, és ez a részesedés végeredményben a hallgatók döntései alapján hat;Írozódna meg. Egy ilyen rendszer logikájával ellenkezne egy képzési irány központi felszámolása egy intézményben; ugyanakkor ebbe a logikába minden további nélkül beleférne, hogy az egyetemi szintü egészségügyi képzés beiskolázási keretszámait központilag csökkemsék, mondjuk a rríiskolai szintű keretek megf'dclő bővítésével párhuzamosan. Ebben az esetben, amennyiben a hallgatók döntései nagyjából visszaigazolnák az egyes képzési helyek közti jelenlegi képzési ar;ínyokat. elképzelhetó, hogya hjlagos költségek mindenütt emelkednének a csökkenó beiskoLíz;ís és a fix kiiltségek magas aránya miatt. Ez - amennyiben a képzési terület bjlagos er{ífonáse1Líroccságában nem történnének változások - csiikkentené a képzési kínálat biztosítására J(mlítható keteteket, ami abr a képzési színvonal áltabnos csökkenését is eredményezhetné. Ez azonban megfclcló - a finanszírozási rendszeren ketesztül érvényesüIó - ösztönzókkel központi döntés nélkül is elkerlilhetó. Az önkéntes profílváltás, az intézmények közti munkamegosztás iinkorL1toz;íson és megállapodáson alapuló kialakítása, a képzési kínálat ennek megfeleló önkéntes korlátozásajobb és "politikai gazdascígtrmi" szempontbó! is kivihet/fbb megoldásnak túnik számomra a képzési kínálat közpomi dömés alapján kikényszerített korlátozás;ínál. A kis sz;ÍIJlÚ érintett intézmény közös megegyezésen alapuló önkorlátozása annál reálisabb alternatíva a hj lagos költségek csökkentésére, minél inkább lehetóség nyílik avisszafejlesztést elszeIlvedó helyen a Wiskolai szintG egészségüb'Yi képzés párhuzamos felfuttatására. Amennyiben a normatív finanszírozás IJlegfdclóen erós öszcönzóket közvetít, egy ilyen jelegG önkéntes meg"""""',,,',,.,',, - tekintethe véve az érintett intézmények kis sz;Ímát - nJinden megvan.
Semjén András
/11 es preszt1zs a paII yan es a lzepzes / ben I)ecl agoguso lc noz I
I
/
I
/
I
N óiescdés' EI niíiesedés' IvLír az elnevezés bizonytalansága is sokat sej tet. Nyelvünk inldbb az e1niíiesedésre állna rá - megszoktuk -, dc mások figyelmeztetnek így pejoratív kicsengése van a szönak ... Igazuk van. Tívol ;ílljon tólünk minden dTéle nemi diszkrimináció, férfIgóg ... Ámb:ír az c1nóiesedés utalhat a folyamat stádium;íra IS. Ma a magyar iskolákban 75'X, a pedagógusnéík aránya - az óvónéíket tehút nem is számítva -, erre talán lehet azt mondani, hogy elnéíiescclés. Bármely latolgatott kritériumot is vesszük alapul (l. több mint 2. drinri) többség, 3. a teljes munkaeró nói hányadán ál több-c vagy Máris hozzátesszük, hogyviLígJc1enségról van szó, bár az adnyok eltérnek, és vannak országok, ahol a nók ;lr;ínya 50% ahtt marad. Dc Ivbgyarorsz;ígon scm nóiesedett cl nlÍnclen iskoh tanárt kara, uLín csak niíiesc·clik. (Mondjuk, az autöközlckedési szakközépiskola,) Ha egykori híres (i) oszt;ílyos) gimnáziumok tablóit csupa bajsws-szaldllas férfi néz vissza r;ínk a tanári karból. Az Aranysárldny (Kosztolányi) tan;lri karában nincs egy n() sem. Ha mai rablókat szemlélünk - hivalkodó kirakatokban -, férfir tal;ílunk '1 IClséj sorban. a középsó, legnagyobb figura "nemi hovatartoúsa" ... Az óvodapedacsak-csak, dc al. "övodapedagögus" sehogy sem akar meglc;yiik'~rc:sCiJni magyar nyelvünkben, hiszen tudjuk, hogy nór61 van szó. A m,,,,,,,,,,I,-I-,,,·, ,'ro' 1.<'1, "mindig is" niíi számítottak, clsósorban az intézmény családpötló és swciális ",11"",'"",1 összhangban (Kivéve ,IZ indulás h6skodt, a múl[ század harmadát, amlizol ;1/ is rc'rfi,d< voltak!) Az Iskoláztatás ezzel szemhen konwlv állami férJiakluk való A nép[anítóI hiv;ILÍS a nem;ct:dlarn párhuzamosan erósiidört meg Közép-Európában. Nálunk ez a múlt
