KÖZÖS DOLGAINK
Magyar–amerikai kapcsolatok 1942–1989 Az MTA Történettudományi Intézete új forráskiadványsorozatot indított „Magyarország a szovjet zónában és a rendszerváltásban” címmel. Elsõ kötetében Borhi László a magyar–amerikai kapcsolatok történetének 1945–1989 közötti legfontosabb forrásait válogatta össze és látta el terje-
delmes bevezetõ tanulmánnyal. Az alábbi írásban a szerzõ megosztja olvasóinkkal a nemzeti külpolitika lehetõségeirõl szóló, az 1942–1978. évekre vonatkozó új következtetéseit. (2009/8. számunkban mellékletben közöltük a könyvsorozat koncepcióját az indítványozó, Glatz Ferenc tollából.)
sebbség érdekeinek érvényesítése. A magyar külpolitika értékelésekor ezért a fõ kérdés az, hogy az adott idõszakban képes volt-e akkora szabadság kivívására, mint amilyenre a magyarral azonos erõtérben mûködõ többi nemzeti külpolitika.
vállalt szövetség erkölcsileg elfogadhatatlan, és összeomlásba vezette az országot. Ennek az álláspontnak a kiindulási pontja az volt, hogy a háborúból történõ kiugrás kellõ eltökéltséggel megvalósítható lett volna, illetve hogy amennyiben sikerül végrehajtani, jelentõs mértékben javította volna az ország második világháború utáni helyNemzeti érdek és a kiugrás zetét, hiszen „jutalmul” jobb békefelté1942–1944 Nemzeti külpolitika, nemzeti érdek és teleket lehetett volna kapni. Sokan abz Egyesült Államok iratanyaga hatalmi politika összefüggéseit mutatja ból az elõfeltevésbõl indultak ki, hogy szerint 1941 és 1989 között Ma- Kállay Miklós miniszterelnök kiugrási a szövetségesek nemzeti érdeke meggyarország helyét a nemzetközi politikája (1942–1944) és az Egyesült egyezett a magyarral, vagy hogy azok térben nem saját külpolitikája, hanem Államok háborús törekvéseinek vizsgá- önérdekmentesen, a nemzetközi közjót a nagyhatalmi politika, az európai lata. Korábbi történetírásunk szerint – Németország legyõzése – és Magyarhegemóniáért folytatott küzdelem dön- nem volt kétséges, hogy a magyar kül- ország jobb sorsát szem elõtt tartva kötötte el. Az Egyesült Államok a konti- politika számára egyetlen lehetséges út vetelték a kiugrást. Felmerül azonban, nens stabilitása szempontjából igyeke- volt a második világháború során: a hogy nemzeti érdek volt-e egyáltalán a zett akaratát érvényesíteni Kelet-Euró- Németországgal történõ szakítás. Ez kiugrás erõltetése, amikor 1943 decempában. Amikor az amerikai külpolitika nem meglepõ, hiszen a németekkel berében kiderült – és errõl a magyar Külügyminisztérium tudott –, ezt a stabilitást a nemzeti füghogy az angolszászok nem targetlenség érvényre juttatásától Adolf Hitler és Kállay Miklós találkozója, 1942. június tanak igényt a Duna-medence remélte, akkor megpróbálta elmegszállására és a magyarok érni a szovjet megszállás feláltal felkínált hírszerzési szolszámolását. Olyan idõszakokgálatokért, a kilátásba helyezett ban azonban, amikor a nemzeti kiugrásért cserébe nem ígértek önrendelkezés elve nem volt semmit, miközben a német összeegyeztethetõ a stabilitás megszállás súlyos kockázata – megõrzésének igényével, elfoaz olasz példa tükrében – valógadta a fennálló hatalmi helyságos volt. zetet. A magyar külpolitika tehát az alapvetõ kérdésekrõl – nemzeti függetlenség és szuveLekötni a németek erejét renitás – nem dönthetett. De a A Nyugat-barát magyar elit álnemzeti érdek kisebb kérdései tal táplált önkép, miszerint rajta múltak: a gazdasági életMagyarország a „bolsevizmus hez, fejlõdéshez szükséges külelleni védõbástya”, nem szolsõ források megszerzése, vagy gálta jól a külsõ kihívásokra akár a határon túli magyar ki- MNM Történeti Fotótár
A
3
1943 február 7. Szent-Györgyi Albert Isztambulban az angol kormány megbízottaival tárgyal Magyarország átállásáról. március Szegedy-Maszák Aladár, a Külügyminisztérium tisztviselõje Stockholmban az angolokkal tárgyal a békekötésrõl. április 2–4. Kállay miniszterelnök hivatalos látogatást tesz Rómában és a Vatikánban. Mussolini elutasítja a különbékét. április Barcza György volt londoni magyar követ Svájcban angol megbízottakkal ismerteti a magyar kormány elképzeléseit. augusztus 19. Veress László külügyminisztériumi tisztviselõ a miniszterelnök megbízásából Isztambulban közli az angolokkal: elfogadják a feltétel nélküli megadás elvét és készek együttmûködni. szeptember 9. Az angol kormány válasza Veress Lászlónak: a kapitulációt a két fél által alkalmasnak ítélt idõpontban egyidejûleg teszik közzé. Ez nem történik meg addig, amíg a szövetségesek el nem érik Magyarország határát. szeptember 14. Lisszabonban az Egyesült Államok katonai attaséja tárgyal Hollán Sándor követségi tanácsossal. november 2. A szövetséges hatalmak egyeztetett politikájának értelmében az USA vezérkari fõnökei utasítást adnak Magyarország és Románia kiugrasztására a háborúból „tekintet nélkül a következményekre”. december 18. Ifj. Horthy Miklós a volt washingtoni követen keresztül levelet juttat el Bernbe a kapitulációról. 1944 március 18. Hitler Klessheimben közli Horthy kormányzóval, hogy elhatározta Magyarország katonai megszállását. március 19. A német csapatok megszállják Magyarországot. Harmadnap megalakul a Sztójay Döme vezette németbarát kormány. augusztus 29. Horthy Lakatos Géza tábornokot nevezi ki miniszterelnöknek. szeptember 7. Horthy bejelenti a Koronatanács ülésén, hogy fegyverszünetet kér. szeptember 22. Náday István vezérezredes a szövetségesek olaszországi fõhadiszállására repül fegyverszüneti tárgyalások végett, küldetése azonban sikertelen. szeptember 28. A kormányzó megbízásából Moszkvába indul a magyar fegyverszünetrõl tárgyaló delegáció. Vezetõje Faragho Gábor vezérezredes, tagjai Szent-Iványi Domokos és Teleki Géza. október 11. Horthy elfogadja az elõzetes fegyverszüneti feltételeket. október 15. A kormányzó a Magyar Rádióban bejelenti, hogy fegyverszünetet kért a Szovjetuniótól. A németek megszállják a fõváros stratégiai pontjait. A háborúból való kiválás kísérlete összeomlik. O. E.
4
adekvát válaszokat kívánó külpolitika ügyét. Az Egyesült Államoknak soha nem volt közép-európai érdekeltsége, magyarországi céljai csak negatív értelemben fogalmazódtak meg: nem volt érdeke az ország bolsevizálása. Amerikai iratok szerint Magyarország kiugrása az Egyesült Államoknak – és Nagy-Britanniának – csupán a második front megnyitása szempontjából volt idõlegesen fontos a nyugati hadszíntér tehermentesítése céljából, Magyarország (illetve Románia és Bulgária) német megszállása által. Averell Harriman moszkvai amerikai nagykövet irataiból elõkerült feljegyzés szerint a Teheránban jóváhagyott „Bodyguard” (Testõr) fedõnevû megtévesztõ hadmûveletnek az volt a célja, hogy az ellenség olyan területekre telepítse haderejét, ahol a lehetõ legkevésbé képes zavarni az „Overlord” (Hûbérúr), az „Anvil” (Üllõ) hadmûvelet végrehajtá-
sát, illetve a szovjet offenzíva kibontakozását. Ezek közé tartozott egyebek mellett Délkelet-Európa, amelyet a „németek mindenáron tartani akarnak” és ezért lehetséges lesz „a Balkánon feltartóztatni erõiket”. Amennyiben a szövetségesek ki tudják kényszeríteni, hogy „[a németek] csapatokat tartsanak a Balkánon és Skandináviában, nehézségeket fog okozni számukra, hogy egyszerre tudjanak fegyveres erõket biztosítani Oroszországban, Franciaországban és Németalföldön”. Majd következett a kelet-európai térség szempontjából a lényeg: „A semleges országok és a csatlósok álláspontjában kedvezõ változás állhat be a szövetségesek szempontjából, ami arra kényszerítheti Németországot, hogy a számára elõnytelen fejlemények kezelésére erõket szabadítson fel.” A szovjet sajtó szerint „amiatt, hogy további német csapatokat irányítanak át a
megszállt csatlósok terüleEszerint az ország meghatére ... könnyebb lesz nyutározatlan ideig megszállás gati irányból csapást mérni alá kerül, a „szövetségesek ellenõrzése alá helyezett közös ellenségünkre”. Enkatonai kormány igazgatánek érdekében kellett nyosa alatt”. Utóbbi köteles mást gyakorolni a csatlóvégrehajtani a szövetséges, sokra, hogy „szakítsanak illetve szovjet fõparancsnok Németországgal”. 1943. november 2-án William Leahy utasításait. Diplomáciai a Vezérkari Fõnökök Egyekapcsolatait „a megszálló sített Bizottsága nevében hatóságok ellenõrzése alá feljegyzést intézett Freehelyezik”, és köteles kiüríteman Matthewshoz, az ameni „az általa megszállt terüAverell Harriman (középen) Winston Churchill (jobbra) rikai Külügyminisztérium leteket” anélkül, hogy ez és Vjacseszlav Molotov (balra) társaságában, 1943 európai osztályának vezetõbefolyásolná a vitatott terüjéhez. Ebben kifejtette, hogy „a vezér- Horthy Miklós levelet juttatott el Bern- letek sorsának végsõ rendezését. kari fõnökök véleménye szerint kato- be, melyben közölte, ha a szövetségesek Felelõs amerikai tisztségviselõ tehát nai szempontból jelentõsen elõmozdí- kapitulációt várnak Magyarországtól, soha, semmilyen kötelezettséget nem taná a szövetségesek céljait”, ha Ro- akkor tesz róla, hogy ez megtörténjék. vállalt arra, hogy kiugrás esetén Mamánia és Magyarország „kilépne a há- A levél közvetítõje, Ghika György azt is gyarország kedvezõ elbírálásban részeborúból attól függetlenül, hogy egy elmondta, hogy Budapest csak a szövet- sül. Washington még azt a magyar kéilyen lépés minden bizonnyal ezeknek ségesek közlésére vár. rést sem volt hajlandó figyelembe venAmerikai részrõl nem vonták két- ni, hogy a szövetségeseknek átadott az országoknak a teljes német megszállásával járna”. Allen Dulles, az ameri- ségbe Kállayék õszinteségét, akik a ki- hírszerzési anyagok és az esetleges kikai hírszerzés svájci rezidense már válás politikáját az angolszász megszál- ugrás fejében Magyarország ne a megmásnap utasítást kapott „Wild” Bill lásra alapozták, hogy elkerülhetõ le- szállandó, hanem a felszabadítandó orDonovan OSS-fõnöktõl (OSS = Office gyen a német és a szovjet megszállás is. szágok csoportjába kerüljön. Ugyanakkor megalapozott of Strategic Service, az 1943. szeptember 14-én Lisszabonvolt a félelem, hogy a külön- ban lezajlott egy megbeszélés az Egyeamerikai Stratégiai Szolgábéke a németek bevonulásá- sült Államok katonai attaséja és Hollatok Hivatala, a CIA hoz vezethet. Az angolszász lán Sándor követségi tanácsos között. elõdje) Magyarország kimegszállásnak ugyanis nem Az amerikai attasé elõtte konzultált ugrasztására. Donovan levolt reális lehetõsége. A Du- Washington lisszaboni követével, a szögezte, hogy „eddig na-medence legjobb esetben szovjet és német ügyekben amerikai Kállay és környezete elis csak másodlagos célpont lentmondásos útmutatást lehetett. Washington és Lonkapott”. Most azonban Ifj. Horthy Miklós beszél egy gyûlésen. don számolt azzal, hogy kiDulles „személyes tájékozSzabadka, 1943. augusztus ugrás esetén Magyarországot tatására” közölte, hogy „a megszállják a németek, ám vezérkari fõnökök jóváezt katonai okok miatt ki is hagyták Magyarország és a Cordell Hull amerikai akarták provokálni, tekintet többi csatlós haladéktalan külügyminiszter nélkül a következményekre. leválasztását a tengelyrõl, (1933–1944) Bár nem lehet közvetlen Adolph [Berle külügyminiszter-helyettes] eligazítást kapott a ok-okozati összefüggést megállapítani döntésrõl és ennek megfelelõen tájé- a kiugrasztást szolgáló egyeztetett koztatja embereit. A vezérkari fõnö- brit–amerikai politika (melyet Moszkkök állásfoglalása iránymutató az Ön va is támogatott) és a német megszálszámára.” Hull külügyminiszter no- lás (1944. március 19.) között, annyi vember 18-án körtáviratban tájékoztat- azonban bizonyosnak látszik, hogy Hitta a semleges országok amerikai köve- ler döntésére hatással volt félelme a magyarok kiválásától. teit az új politikáról.
Készen a megadásra
Fegyverszüneti feltételek
Amerikai kutatásaimból kiderül, hogy a magyar vezetés kész lett volna megadni magát az angolszászoknak, nem volt szó taktikázásról. 1943. december 18-án ifj.
Az amerikaiak által a kiugrás esetére kínált fegyverszüneti feltételek szigorúbbak voltak, mint amilyeneket végül Magyarország 1945 januárjában aláírt.
MTI
5
szaktekintélynek számító George F. Kennannal. Hollánnal azzal a feltétellel tárgyaltak, hogy katonai és politikai jellegû kérdésekre is válaszolnia kell, semmilyen amerikai ígéretre nem számíthat, és a Habsburg-restauráció kérdése nem merülhet fel. Hollán kijelentette, hogy Magyarország az elsõ adandó alkalommal szakítani akar a tengellyel, és utalt arra is, hogy a magyar hadsereg kész a szövetséges csapatokkal együttmûködni, amikor azok belátható közelségbe kerülnek.
A német megszállás kockázata Az angolszász különbéke politikája, amely a német megszállás kockázatával, tehát a magyar lakosság életének jelentõs veszélyeztetésével járt, nem ígérte egyéb nemzeti célok – a területgyarapodás megtartása, kedvezõbb megadási feltételek, a szovjet megszállás elkerülése – megvalósulását. Végsõ soron tehát az alapvetõ, az idõ függvényében nem változó nemzeti érdek a német megszállás elkerülése volt. Ez a cél lebegett Kállay Miklós és körének szeme elõtt is. Ezért az angolszászok rendkívül erõs nyomása ellenére sem kellett volna feltétlenül erõltetni a kiugrás végrehajtását, bár a szomszédokkal való versenyfutás kényszere a kedvezõ elbírálás érdekében a békekonferencián, illetve egy újabb Trianon elkerülésének igénye erõsen hatott. Alternatívaként a német gazdasági igények folytatódó kielégítését lehetett volna párosítani a kivárás politikájával. Persze így sem biztos, hogy nem került volna sor a német megszállásra, de legalább a magyar külpolitika adekvát választ adott volna egy szinte reménytelen korszak külpolitikai kihívására. Washington némileg megértõen viszonyult a magyar dilemmához. Az OSS szerint Kállayéknak „úgy kell kiugraniuk a háborúból, hogy ez ne történjen túlságosan hamar ahhoz, hogy kiprovokálják a német megszállást és túl késõn sem, nehogy kimerítsék a szövetségesek türelmét”. Az amerikaiak gyorsan túltették magukat a magyar kiugrás elmaradásán. Az öngyilkos lépés elmulasztásáért nem marasztalták el Magyarországot, de a deportálások végrehajtásában nyújtott segítségért annál inkább.
6
1957–1963 Nem mindig hátrányos, ha egy nagyhatalom képes akaratát ráerõszakolni egy kis országra. Erre példa a magyar– amerikai kapcsolatok terén a magyarkérdés 1957–1963 közötti története. Bár az ENSZ alkalmatlannak bizonyult arra, hogy megakadályozza az 1956. november 4-i szovjet beavatkozást, vagy hogy megfékezze a megtorlást, arra mégis lehetõsége nyílt, hogy nyomást gyakoroljon a Kádár-rendszerre a belpolitikai liberalizálás érdekében. Amerikai ösztönzésre 1956. november 8-án az ENSZ mandátumvizsgáló bizottsága javasolta, hogy a magyar megbízólevélrõl szóló döntést halasszák el. Ezt a Közgyûlés el is fogadta, sõt 1957. január 10-én ötös bizottságot állított fel a magyarkérdés vizsgálatára, annak reményében, hogy kikényszerítheti az ENSZ megfigyelõinek Magyarországra történõ bebocsátását. Mivel mindez rendkívül hátrányosan érintette a magyar kormányzat nemzetközi megítélését, Kádár külpolitikai erõfeszítéseinek központjába
e helyzet megszüntetése került. Washington azonban magas árat követelt: az 1956-osok üldözésének befejezését és amnesztia meghirdetését a forradalom résztvevõi számára. A magyar Külügyminisztérium megfogalmazásában a Kádár-rendszer amerikai nyomásra, a magyarkérdés megszüntetése érdekében hirdette meg a rendszer történetének mérföldköveként ismert amnesztiát (1963), ami egyben az amerikai diplomácia elsõ addigi sikere volt a vasfüggöny mögött.
Lezárni a „magyar problémát” 1961. február 21-én az amerikai Külügyminisztérium (State Department) illetékesei javasolták, hogy az Egyesült Államok ENSZ-missziója „a lehetõ leggyorsabban szabaduljon meg a magyarkérdéstõl” annak érdekében, hogy az Egyesült Államok „kapcsolatot teremthessen a magyar néppel”. Meg kellett találni a módját, hogy „miként lehetne lezárni a magyar problémát az ENSZ 15. Közgyûlésén”. E fordulat mögött nemcsak az állt, hogy a Kennedyadminisztráció a kapcsolatépítést helyezte elõtérbe Kelet-Európa elszigetelésének korábbi gyakorlatával szemben, hanem az is, hogy a magyarkérdés iránti érdeklõdés visszaesett. A magyar vezetés abban bízott, hogy Washington az 1956. november 4-én az amerikai követségre menekült Mindszenty József helyzetének rendezéséért cserébe levéteti a magyar ügyet
Az ENSZ Biztonsági Tanácsának ülése a magyar forradalom alatt. New York, 1956. november
majd követcserére és a képviseletek nagyköveti szintre emelésére. z ENSZ Biztonsági Tanácsának (BT) tagjai 1956-ban (USA, Nagy-Britannia, Franciaország, Kína – akkor Tajvan – mellett a Szovjetunió is) vétójoggal rendelkeztek, így a szovjet képviselõ vétója miatt ott nem kerülhetett napirendre a „magyarkérdés”. Az üggyel ezért a ENSZ Közgyûlése foglalkozott, amely azonban nem hozhatott kötelezõ jellegû döntést. A Közgyûlés 1956 novemberében két határozatban elítélte a magyarországi szovjet beavatkozást, majd 1957. január 10-én ötös bizottságot állított fel a magyarkérdés vizsgálatára. Ez dán (Paul Bang-Jensen), tunéziai, ceyloni (ma Srí Lanka), uruguayi és ausztráliai diplomatákból állott. A bizottság magyar tanúkat hallgatott meg, és a helyzet áttekintésére Budapestre küldte Dag Hammarskjöld ENSZ-fõtitkárt, akit azonban a magyar hatóságok nem engedtek be az országba. A bizottság egészen 1958 végéig folytatta a munkát. Dokumentálta a megtorlásokat és száznál is több tanút hallgatott meg. Egyes források szerint legalább négy embert az ötös bizottság elõtt tett vallomásuk miatt végeztek ki Magyarországon hazaárulás vádjával. Bang-Jensen meg akarta akadályozni, hogy a magyar hatóságok tudomására jusson a vallomást tett magyarok kiléte, ezért 1958-ban megsemmisítette a tanúk listáját. Az ENSZ-ben vizsgálatot indítottak ellene, majd elbocsátották. 1959. november 25-én egy New York-i parkban találták meg Bang-Jensen holttestét. Az FBI az esetet öngyilkosságnak minõsítette.
A
az ENSZ napirendjérõl, de csalódnia kellett. 1961 áprilisában közölték, hogy nem kerülhet sor a magyar–amerikai kapcsolatok rendezésére a magyarkérdés „kielégítõ megoldása nélkül”. Augusztus 3-án Richard H. Davis külügyi államtitkár-helyettes felolvasott egy jegyzéket Hackler Károly ideiglenes ügyvivõnek, amelyben kifejezte az Egyesült Államok „óhaját”, hogy az ENSZ Közgyûlése soros elnökének, Frederick Bolandnak tervezett magyarországi látogatása eredményeként Magyarországon általános amnesztia keretében bocsássák szabadon a politikai foglyokat. Davis utalt rá, hogy kedvezõ válasz esetén sor kerülhet a magyarkérdés ejtésére. Dean Rusk külügyminiszter utasítása szerint közölte a magyarokkal, hogy „jelentõs gyakorlati lépéseket kell tenniük, hogy javítsanak helyzetükön az ENSZ-ben és megoldható legyen a magyarkérdés. Az 1956os események miatt bebörtönzöttek számára meghirdetett amnesztia alapvetõen hozzájárulna ehhez a célhoz.” Igyekeztek úgy fogalmazni, hogy ne feltételszabásról legyen szó, hanem „õszinte, realisztikus javaslatokról”. A nemzetközileg szorult helyzetben levõ magyar vezetés azonban nem kapott az alkalmon: Kádár belügynek tekintette a javaslatot. Abban, hogy nem történt elõrelépés, vélhetõen a németkérdés és a kubai válság kapcsán kiélezõdött
szovjet–amerikai feszültség is szerepet játszott. Washington ekkor újult erõvel támogatta a magyarkérdés megvitatását az ENSZ-ben, hiszen ezzel Moszkvára is nyomást gyakorolhatott. Amikor 1962-ben a washingtoni ügyvivõ, Radványi János igyekezett meggyõzni az elnök különmegbízottját, Chester Bowlest, hogy az általános amnesztia magyar belügy, Bowles leszögezte, hogy „1956 nem belsõ probléma”. Rusk szerint csak az 1956-osokra vonatkozó amnesztia után kerülhet sor az amerikai–magyar tárgyalásokra,
Elmozdulás a holtpontról Ekkor azonban Kádár jelezte, hogy Magyarország érdekelt a kétoldalú viszony normalizálásában, mert fel akar zárkózni a Nyugathoz. A State Department 1962 januárjában újra felvetette, hogy a magyar–amerikai kapcsolatok rendezése és Magyarország ENSZ-beli helyzetének kedvezõ megoldása csak abban az esetben lehetséges, ha Magyarországon olyan jellegû belpolitikai változás következik be, amely meggyõzi az amerikai törvényhozást és a közvéleményt. „Hatékony érvként” a State Department olyan bejelentést kívánt, miszerint „1956-tal kapcsolatban már senki nem ül börtönben”. Mivel a Kádár-kormány 1960-ban már részleges amnesztiát hirdetett, ez nem látszott teljesíthetetlen feltételnek. Nem kétséges azonban, hogy az amerikai felvetés, bár késõbb igyekeztek tanácsként feltüntetni, sértette a szuverenitást, amennyiben Magyarország szuverén állam lett volna. Mód Péter külügyminiszter-helyettes beszédet mondott az ENSZ-ben, melyben megvádolta az amerikaiakat, hogy a két ország közötti viszony megjavítását az amnesztiához kötik. Erre az amerikai diplomácia gyorsan félreértésnek minõsítette, hogy a magyar kormány az amnesztiát feltételként értelmezte,
A magyar delegáció az ENSZ-ben: az elsõ sorban Kádár János (balról) és Sík Endre (jobbról). New York, 1960
7
ugyanis az „beavatkozás lenne Magyarország belügyeibe”.
Feltétel vagy „ajánlás” Kiutat keresve a State Department úgy fogalmazott, hogy szükség lenne „valamilyen teátrális jellegû intézkedésre, de az amnesztia szót nem meri kiejteni, mert azt esetleg a magyar ügyekbe való beavatkozásnak” lehetne értelmezni. George C. McGhee politikai államtitkár megerõsítette, hogy a magyar kormánynak olyan gesztust kell tennie, ami világosan dokumentálja, hogy az 1956-os eseményeket „véglegesen lezártnak lehet tekinteni”. Hozzátette, hogy amerikai részrõl ez „nem feltétel, nem kívánság, hanem ajánlás”. Az újabb félreértés elkerülésére a washingtoni magyar ügyvivõ, Radványi János az elhangzott szó angol eredetijét – suggestion – is közölte, ennek elle-
nére a belügyekbe való beavatkozásnak minõsítette az amerikai közlést. Emellett azonban felismerte, hogy a magyar külpolitika számára nincsen sok választási lehetõség. A Külügyminisztérium „várakozó álláspontra helyezkedett”. Ezúttal az amerikaiak vették át a kezdeményezést. Polgár Dénessel, az MTI washingtoni képviselõjével folytatott nem hivatalos megbeszélés során megismételték a korábbi álláspontot. A „saját kezdeményezésû” amnesztia után leveszik az ENSZ napirendjérõl a magyar ügyet és „közmegelégedésre” rendezhetnek olyan kérdéseket, mint a kereskedelmi és kulturális kapcsolatok kiépítése, illetve a Mindszenty-kérdés. Egyben, mintha olvasták volna a magyar vezetés gondolatait, a State Department figyelmeztetett, hogy a normalizálásra csak abban az esetben van lehetõség, ha az Egyesült Államok veteti le a magyarkérdést
a napirendrõl, amennyiben az ügy más úton „alszik el” a világszervezetben, akkor nem. Azt is közölték, hogy a következõ lépést a magyar félnek kell megtennie. Erre a Külügyminisztérium jelezte, hogy Magyarország kész bármilyen belpolitikai jellegû lépést megtenni, hogy javítsa helyzetét az ENSZ-ben, és így teljesítené az Egyesült Államok feltételeit a kapcsolatok javítására. Hozzátette, hogy „lélektanilag Magyarország nem engedheti meg magának, hogy feláldozza büszkeségét és önbecsülését azzal, hogy enged a nyomásnak”. Kifejtette, hogy az amerikaiak tévednek, ha azt hiszik, hogy a Szovjetunió még mindig döntõ befolyást gyakorol szövetségesei politikájára – az amnesztiára vonatkozó döntés a magyar vezetés kezében van. Ezzel szemben az amerikai követ úgy vélte, hogy Magyarország függetlensége a legjobb esetben is csak névleges, a „sikeres
nyekben is bûnösnek talált a bíróság (vagyis a fegyveres harcosokra). Kiszabadultak viszont azok az 1953 elõtt elítélt 1959. április 3. Az ország felszabadulásának 14. évfordulójára háborús bûnösök, akik büntetésükbõl már legalább tíz évet hivatkozva kihirdetett részleges közkegyelem (1959. évi 12. kitöltöttek. A rendelet megszüntette a közbiztonsági õrizetet. tvr.) alapján kiszabadultak az 1957. május 1-je elõtt elkövetett Egyéni kegyelemmel szabadult Déry Tibor, Donáth Ferenc és cselekményért két évet meg nem haladó idõre elítéltek, a Jánosi Ferenc, valamint Farkas Mihály és Farkas Vladimír. 1963. március 22. A „nagy amnesztia” (1963. évi 4. tvr.) négy évnél nem hosszabb idõre ítéltek büntetését pedig felével csökkentette a rendelet. A közkegyelem 1610 politikai el- sem vonatkozott minden ötvenhatosra, jóllehet a legtöbb még ítéltet érintett. A részleges közkegyelem nem vonatkozott ekkor is büntetését töltõ elítélt kiszabadult. Az 1963 márciusában a szocialista társadalom felépítéazokra, akiket a bíróság államrend elleni szervezkedés, hûtlenség, gyilkos- Donáth Ferenc (balra) szabadulása után, 1960 sében elért eredményekre hivatkozó közkegyelmi rendelet nem vonatkozott ság vagy a társadalmi tulajdonban küa visszaesõnek minõsítettekre (vagyis lönösen nagy kárt okozó bûncselekakiket 1951 óta már egy alkalommal lemény vádjával ítélt el. Így eleve töltendõ szabadságvesztésre ítéltek); kizárták belõle az ötvenhatosok két azokra, akiket súlyos minõsítésû köztörnagy csoportját: a szervezkedés vezetévényes vádak alapján ítéltek el (például a séért vagy hûtlenségért, illetve – a gyilkosság, rablás vagy társadalmi tulajfegyveres harcok résztvevõiként – gyildon sérelmére elkövetett bûntett címén kosságért, vagy a társadalmi tulajdonelítélt szabadságharcosokra); és azokra, ban különösen nagy kár okozásáért akiket 1957. május 1-je után elkövetett elítélteket. Ekkor szabadult egyéni hûtlenség bûnében találtak vétkesnek kegyelemmel Tildy Zoltán (valamint, (vagyis akik a perekrõl tájékoztatták a még 1959 januárjában Péter Gábor). világ közvéleményét). Kegyelemben ré1960. április 1. Az ország felszabaszesültek viszont a háborús bûnösök dulásának 15. évfordulójára hivatkozva (amennyiben büntetésük kétharmadát kihirdetett részleges közkegyelem már letöltötték), valamint az 1950-es (1960. évi 10. tvr.) alapján kiszabadulévekben elkövetett törvénysértésekért tak az 1957. május 1-je elõtt elkövetett felelõsségre vontak, „akik hatalmukkal államellenes cselekményért hat évet visszaélve a szocialista törvényességet meg nem haladó idõre elítéltek. Az megsértették”. amnesztia nem terjedt ki azokra, akiket államellenes vádpontokon kívül Forrás: Kislexikon. Az 1956-os Magyilkosság, rablás vagy a társadalmi tugyar Forradalom Történetének Doku1956-os Intézet Fotóarchívuma lajdon sérelmére elkövetett cselekmémentációs és Kutatóintézete honlapja.
8
kötéltáncosnak” aposztrofált Kádár mozgástere csekély. A Politikai Bizottság határozatának megfelelõen Radványi utasítást kapott a puhatolózó tárgyalások megkezdésére, amire az Anatolij Dobrinyin washingtoni szovjet nagykövettel való konzultációt követõen került sor. Dobrinyin „az elvi állásponttal és lebonyolítással” is egyetértett.
használatára” mint „hivatalos nyilatkozatának szövegét” adta át az iratot. Az ügyvivõ, kormányának utasítására, megmutatta azt Dobrinyinnak, aki „személyes véleményeként” közölte, hogy amennyiben Magyarország „már elhatározta magát egyes belpolitikai lépések megtételére, mi [mármint a Szovjetunió] csak egyetérthetünk vele”. Hruscsov tudatta Kádárral, hogy nem tartja A normalizálás elfogadhatatlanlépcsõfokai nak az ameri1962 augusztukaiak megfogalsában a mamazását, majd gyar emigráció ezt követõen az egy része tiltaMSZMP VIII. kozott, mert kongresszusán Emlékbélyeg a magyar ENSZ-tagság szerintük az bejelentették, 25. évfordulójára amerikai korhogy az „ellenmányzat rászánta magát a magyarkér- forradalmi bûnökért” elítéltek 95%-a dés napirendrõl való levételére. Bruno szabadlábon van. Ezt azonban az ameKreisky osztrák kancellár igyekezett rikaiak nem tartották kielégítõnek. meggyõzni Rusk külügyminisztert, November végén Budapestre utazott hogy a magyarok hajlandóak lépéseket Harold Vedeler és megbeszélést folytenni, ha nem nehezedik rájuk külsõ tatott külügyi vezetõkkel. Itt elhangnyomás. Harold Vedeler, a State De- zott, hogy „kis országként nehéz Mapartment Kelet-Európával foglalkozó gyarországnak, ha olyan látszatban tûirodájának vezetõje közölte a magyar nik fel, hogy meghajlik a külsõ nyomás ügyvivõvel: ha a magyar kormány az alatt”. Ugyanakkor a magyar fél jelezamnesztiát „a nyilvánosság elõtt végre- te: megérti a helyzetet, és utalt Kádárhajtja”, amerikai részrõl intézkednek a nak arra a megjegyzésére, hogy az Elmagyarkérdés levételérõl. nöki Tanács felülvizsgálja a politikai Davis államtitkár-helyettes „írásos bebörtönzöttek utolsó 5%-ának az dokumentumot” – hangsúlyozottan ügyét. Mód Péter pedig közölte, hogy nem jegyzéket – adott át az amerikai kormánya foglalkozik az amnesztiával, feltételekrõl. Hogy ne tûnjön a bel- amelyet végül 1963 márciusában hirügyekbe történõ beavatkozásnak, az dettek meg. amnesztiára vonatkozó kitételt úgy foWashington azonban még mindig galmazták meg, miszerint az Egyesült nem tartotta kielégítõnek a magyar veÁllamok „reméli, hogy a magyar kor- zetés lépéseit. Befejezettnek nyilvánímány saját kezdeményezésére szaba- totta Leslie Munro különmegbízott don bocsátaná azokat a személyeket, egyébként sokat bírált küldetését, felakik esetleg még börtönben vannak adatát pedig az ENSZ fõtitkárának Magyarországon 1956 eseményeiben hatáskörébe utalta, de továbbra is a történt részvételük miatt, és ezt a tényt magyar mandátum elfogadásának felnyilvánosságra hozná”. Ebben az eset- függesztését indítványozta. Ez viszont ben Washington támogatná, hogy az alig ment át a mandátumvizsgáló biENSZ-ben megszûnjön Magyarország zottságon – a javaslat azon múlt, hogy „hátrányos helyzete”. Egyben az Egye- a görög küldött kormánya utasítását fisült Államok nyilatkozatot tenne, gyelmen kívül hagyva megszavazta –, amelyben felhívná a figyelmet a meg- így a magyar megbízólevél elfogadásáváltozott magyarországi helyzetre, illet- ra „csak” az ENSZ májusi rendkívüli ve megerõsítené, hogy a magyarkérdés közgyûlésén került sor, az év végén petovábbi megvitatása nem szolgálná a dig a magyarkérdést levették a világhaladás célját. Davis Radványi „saját szervezet napirendjérõl.
1970-es évek Az 1960-as évek elején a Kennedy-, majd még hangsúlyozottabban a Johnson-adminisztráció elhibázottnak minõsítette a kelet-európai rendszerek aláaknázását célzó korábbi irányvonalat. Ekkor már az amerikai politika nem a kelet-európai rendszerek megdöntésére vagy destabilizálására törekedett, hanem azok megszilárdítására. A cél, akárcsak az 1950-es években, az európai biztonság erõsítése volt, de elfogadták, hogy a Szovjetunió keleteurópai jelenléte fennmarad.
Az erõs szovjet befolyás elfogadása Az 1960-as évek közepétõl – úgy tûnik – már nem tartották összeegyeztethetetlennek a kelet-európai szovjet megszállást az európai stabilitással. Ráadásul felmerült az is, hogy egy posztszovjet Kelet-Európa inkább destabilizálja a kontinenst, a német befolyás visszatérése és az egyes országok közötti nacionalista konfliktusok esetleges újratermelõdése miatt. A State Department úgy vélte, Kelet-Európa veszély forrása is lehet: az ottani „zabolátlan nacionalizmus révén visszatérhetnek azok a konfliktusok, amelyek a pax communista elõtt küzdõtérré tették a térséget. Ez a lehetõség a térség latens és potenciálisan veszélyes területi és kisebbségi kérdéseiben nyilvánul meg.” Megfogalmazódott, hogy a kontinens újraegyesítése nem feltétlenül kívánatos, „mert visszatérhet a haszontalan múlt”. Az 1970-es évektõl egyre gyakrabban emlegették amerikai diplomaták, hogy az Egyesült Államok nem akar zavart okozni az egyes csatlós országok és a Szovjetunió közötti viszonyban. Puhan budapesti nagykövet 1971-ben amerikai magyar emigránsoknak kifejtette, hogy Magyarország egyetlen reménye a szabadságra, ha változás történik a Szovjetunióban. Az 1970-es években pedig már arról beszéltek,
9
A legnagyobb kedvezmény elve liberalizált nemzetközi kereskedelem egyik alapelve. Nemzetközi jogi szerzõdésben való biztosítása annak, hogy valamely ország szerzõdõ partnerének megad minden olyan (jellemzõen: vám-) kedvezményt, amelyet más partnereinek megadott. Célja, hogy kedvezõ feltételeket teremtsen a gazdasági együttmûködésben, a nemzetközi kereskedelemben. Leggyakrabban a vámtarifákra vonatkozik, de kiterjeszthetõ kikötõk használatára, állampolgárok letelepedésére is. Érvényesülésének érdekessége, hogy ha a szerzõdés megkötése után más partnereknek például alacsonyabb vámok melletti importot tesz lehetõvé, akkor ezt automatikusan kiterjeszti az elõbbi szerzõdést aláíró partnerére is. Magyarország 1973-ban abban az – amerikai külügyminisztérium és a Fehér Ház által is táplált – reményben írta alá a vagyonjogi szerzõdést, hogy Washington a szocialista országokra is kiterjeszti a legnagyobb kedvezmény elvét. A Nixonadminisztráció azonban nem tudta keresztülvinni akaratát a törvényhozáson. Ugyanis az 1974. évi kereskedelmi törvényhez annak idején kiegészítést csatoltak, amely a szabad kivándorlás engedélyezéséhez kötötte a kedvezmény megadását a szocialista országok számára. Bár a kitétel a Szovjetunió ellen irányult, és Magyarország lehetõséget kapott volna, hogy a
A
hogy a szovjet megszállás jellegén változtatni kell ahhoz, hogy elkerülhetõ legyen a harmadik világháború. „Politikánknak Kelet-Európa finlandizálására kell törekednie” – vallotta az 1970-es évek közepén Helmut Sonnefeldt, a Nixon-adminisztráció kelet-európai ügyekben illetékes tanácsadója. Példaként a lengyel–szovjet modus vivendit, valamint Magyarországot hozta fel, ahol Kádár „olyan utakat talált, amelyek megfelelõek a Szovjetunió számára, megfelelnek a nép természetes tö-
MTI
Bíró József külkereskedelmi miniszter amerikai üzletemberekkel tárgyal, 1974. június 4.
Szovjetuniótól függetlenül megkapja a legnagyobb kedvezményt, a különútra Budapest ekkor még nem volt hajlandó. 1976 decemberében Puja Frigyes külügyminiszter mindkét fél részérõl nyilatkozatot javasolt az Európai Biztonsági és Együttmûködési Értekezlet elveinek végrehajtására. 1978 elején Washington elfogadta a magyar javaslatot. Februárban megindultak a kereskedelmi szerzõdésre vonatkozó tárgyalások, és július 7-én életbe lépett a megkülönböztetésmentességet rögzítõ kereskedelmi szerzõdés. A presztízsnövekedés pedig elõsegíthette egy Magyarország számára fontosabb elõny kiépítését: az ország lehetõséget kaphatott arra, hogy az amerikai tõkepiacon kedvezõ feltételek mellett kölcsönhöz jusson.
rekvéseinek, magyar gyökereket eresztenek”. A stabilitás és a nemzeti önrendelkezés helyreállítása immár egymást kizáró feltételek lettek.
A külföldi kölcsönök hatása De a politika nem a tervezõasztalon dõl el. A Johnson, majd Nixon által is meghirdetett hídépítés politikájának egyes aspektusai – a kölcsönök, illetve a kulturális kapcsolatok kiépítése – akarva-akaratlanul aláásták a magyar
rendszer alapjait. Az 1970-es évek közepétõl az Egyesült Államok és Magyarország közötti gazdasági kapcsolatok gyors fejlõdésnek indultak. Magyarország tekintetében fõként az amerikai hitelezõ szerep volt fontos. Végül ez idézte elõ a Kádár-rendszer adósságcsapdáját, ami idõvel a bukáshoz vezetett. A hitelezés politikájának hivatalos célja a központosított gazdaság átalakítása volt, nem szándékolt következménye pedig a magyar pénzügyi csõd lett.
Gazdasági, kulturális kapcsolatok az 1960–1970-es években Amerikai pedagógusküldöttség a galgahévízi általános iskolában, 1965
MTI
10
Amerikai milliomosok a Váci utcai Különlegességi Divatszalonban, 1965
MTI
Amerikai agrárfõiskolások szakmai látogatáson Szolnokon, 1965
MTI
Kádár a belpolitikai reformok árán megvásárolta a rendszer fennmaradásához szükséges külföldi kölcsönöket – az amerikai Külügyminisztérium az 1970-es években úgy tartotta, hogy a magyar reformok az Egyesült Államok „nemzeti érdekeit szolgálják”. Eleinte igyekeztek az amerikai nyitás következményeit kordában tartani, de a lassan mozgásba lendülõ gépezetet nehéz volt megállítani. A kádári gazdasági reform sikeréhez elengedhetetlen volt az amerikai kapcsolatok normalizálása, mert ezzel járt együtt a nemzetközi tõkepiacokhoz, termékekhez, technológiához való hozzáférés. Fekete János, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke 1975-ben kifejtette, hogy az amerikai bankok, az érvényben levõ korlátozások ellenére, egyre nagyobb szerepet vállalnak a magyar áruimport finanszírozásában, illetve a magyar hitelmûveletekben. Magyarország, az olajtermelõ arab államok mellett, a „mindinkább beszûkülõ” pénzpiacon, az Egyesült Államokat tekinti „egyik fõ hitelpiacának, melynek jelentõsége állandóan nõ”. Ezért próbálkoztak a gazdasági kapcsolatok elmélyítésével, de csak erre nem volt lehetõség: a tõkével együtt utat kellett engedni az amerikai kulturális behatolásnak. Elérkezett az a pillanat, amikor az eladósodási spirál miatt jelentkezõ hiteléhség következtében a rendszer félretette fenntartásait, hogy kiegyezzen az amerikaiakkal a legnagyobb kedvezmény elvéért (1978).
1978. január 5. A koronaõrség 1945-ben meg akarta akadályozni a magyar Szent Korona szovjet kézre kerülését. Ezért kivitték az országból, és átadták az ausztriai amerikai megszálló hatóságoknak. Már 1946 augusztusában felmerült hazaszállításának kérdése. Ekkor azonban Schoenfeld amerikai követ tudtára adták, hogy Nagy Ferenc miniszterelnök jobban szeretné, ha a relikviák idõlegesen amerikai gondnokság alatt maradnának. Félve a Szövetséges Ellenõrzõ Bizottság szovjet vezetésének esetleges negatív álláspontjától és olyan sajtóhírek fényében, hogy Csehszlovákia követeli a koronaékszerek egy „ENSZmúzeumban” való elhelyezését. A kommunista hatalomátvétel után a Külügyminisztérium hivatalosan kérte a Szent Korona hazaszállítását, de az amerikaiak közölték, hogy nem tárgyalnak a visszaadásról, és elzárkóztak attól is, hogy a Vatikánnak adják át. Az 1949-ben letartóztatott amerikai üzletember, Robert Vogeler elengedé-
Amerikai szállodaipari szakemberek megtekintik a fõváros nevezetességeit és szállodáit. A küldöttség egy csoportja a Népstadionban, 1968
MTI
sének kapcsán merült fel ismét a korona ügye. Ekkor az amerikaiak közölték, hogy a koronaékszerek nem lehetnek alku tárgyai, mivel „nem erõszakkal vitték el Magyarországról, hanem megõrzés céljából adták át az amerikai hatóságoknak”, amelyek „különleges státusú tulajdonként kezelik õket”. Magyarország álláspontja szerint a korona a magyar állam tulajdonát képezi, ezért „senki, semmilyen céllal nem helyezheti letétbe, és nem lehet megõrzési joga sem a Magyar Népköztársaság kívánsága ellenére”.
Ellentétes álláspontok Annak, hogy az amerikaiak nem szándékoztak változtatni a helyzeten, belpolitikai okai is voltak. Az amerikai magyar emigráció egyes csoportjain kívül, a kelet-európai származású amerikaiak egy része is hevesen ellenezte a Szent Korona átadását a Kádár-rezsimnek. Arra hivatkoztak, hogy ez az aktus törvényességet biztosítana egy általuk törvénytelennek tartott kommunista rendszer számára. A The New York Times 1970. április 14-i cikkében megpendítette: „közel lehet az a nap, amikor Washington alkalmat talál Magyarország nemzeti kincsének visszaadására”. A cikk nagy kongresszusi felzúdulást okozott, s a State Department kénytelen volt megnyugtatni Varga Bélát, a parlament egykori elnökét, hogy „jelenleg nem tervezzük a korona visszaadását”.
Fiókot nyit Budapesten a National City Bank of Minneapolis. C. B. Jacobs elnök (balról) Fekete Jánossal (jobbról), 1979
MTI
11
Ezt követõen a szabadsálényben voltak, hanem jóval gát idõközben ismét visszanagyobb befolyással rendelnyert Mindszenty József tarkeztek, mint az azt elutasítók. totta napirenden a koronaA State Department állásügyet. 1972. október 26-án pontja 1977-ben már egyérlevélben fordult Nixon eltelmû volt. William Luers, az nökhöz (ezt Kissingernek is európai ügyekért felelõs áleljuttatták), amelyben kifelamtitkár-helyettes úgy vélte, jezte aggodalmát a korona ha az Egyesült Államok semMagyarországnak történõ mi mást nem tehet Magyarorvisszaadása miatt (a „sátán szág kapcsán, a legkevesebb eme követõinek”), és javaaz, hogy visszaadja a koronát. solta, a relikviákat adják át a Segített a döntésben, hogy Vatikánnak. A KülügymiNagy Ferenc is a visszajuttaÁtadja megbízólevelét Alfred Puhan, az Egyesült Államok nisztérium megnyugtatta a új magyarországi nagykövete Losonczi Pálnak, az ET elnökének, 1969 tás mellett foglalt állást. A Carter elnök által 1977. bíborost, hogy a korona visszaadása nincs napirenden, de nem Néhány amerikai nagykövet, elsõsor- július 15-re összehívott megbeszélésen hagyott kétséget afelõl, hogy a relikvia ban Puhan, McAuliffe és Kaiser ro- az elnök is a visszajuttatás mellett döna „magyar nemzet tulajdonaként” csak konszenvet mutatott nemcsak az or- tött, annak ellenére, hogy elmondása szág, hanem bizonyos fokig a vezetés szerint a pápa „nem tartotta elérkeMagyarországra származhat vissza. A State Department 1973. március reformszárnya iránt is, és sürgette a zettnek” a pillanatot. Vance külügyminiszter azzal indokolta a döntést, hogy 16-án hivatalos közleményében a Szent koronaékszerek visszaadását. Magyarország mindent megtesz a Korona visszajuttatását, a korábbival pénzügyi követelések rendezésére, jeellentétben, a magyar–amerikai kap- Új Kelet-Európa-politika lentõsen nõtt a kölcsönös áruforgalom, csolatok általános javulásától tette függõvé. Ez egyben azt jelentette, hogy a Felgyorsította az eseményeket a Car- a két ország kulturális és tudományos problémát már nem lehetett a szõnyeg ter-adminisztráció 1977-ben újrafogal- megállapodást kötött, a média korrekt alá söpörni, az amerikai kormányzat- mazott kelet-európai politikája. Wa- módon foglalkozik az Egyesült Állanak elõbb-utóbb döntenie kell. A bu- shington az Egyesült Államok kelet- mokkal, a nagykövetség munkatársait dapesti amerikai nagykövetség az eny- európai érdekeként határozta meg „a fogadják a vezetõ magyar tisztviselõk – hülési folyamat csúcsán, a helsinki hosszú távú kapcsolatok kiépítését a vagyis a legtöbb, korábban kifogásolt záróokmány aláírásának évében, Nyugat és a térség között, az ottani la- probléma megoldódott. Bár a Kádár1975-ben elérkezettnek látta az idõt a kosság helyzetének javítását. Emellett rendszert nem lehetett demokratikuskorona státusának felülvizsgálatára. A korlátozni akarták a Szovjetuniónak nak nevezni, az emberi jogok, a kultukezdeményezés „alulról” érkezett, azt a képességét, hogy a térséget ellen- rális pluralizmus és a szocialista jólét hiszen a nagykövetség munkatársai ér- séges célra használja fel.” A Kong- terén minden más Varsói Szerzõzékelték a legközelebbrõl a magyar resszust megosztotta az ügy, de a dés-tagállamnál elõbbre járt, akárcsak, belpolitikai helyzet változásait és azt, visszaszolgáltatás mellett kardoskodó legalábbis Vance szerint, az állam és hogy ezekre milyen válaszok adandók. törvényhozók nemcsak számbeli fö- az egyház viszonyában. Ráadásul a Hazaérkezett a Szent Korona az Egyesült Államokból. A koronázási ékszerek fogadása a Ferihegyi repülõtéren, 1978. január 5.
MTI
12
A Magyar Nemzeti Múzeum munkatársai az ünnepélyes átadás elõtt megvizsgálják a Szent Koronát, 1978. január 5.
MTI
Magyar Katolikus Egyház támogatásáról biztosította a korona visszaadását (hogy milyen politikai nyomásra, azt nem firtatták). Carter tehát 1977 júliusában közölte Helmut Schmidt nyugatnémet kancellárral, aki néhány nappal korábban éppen Kádár Jánost fogadta, hogy a „belpolitikai nehézségek”, az amerikai magyar emigráció „és az egyéb azokkal szimpatizáló körök minden erõfeszítése ellenére a királyi koronát visszaadják Magyarországnak”. A hírek szerint Carter tervbe vette a magyar pártvezetõ washingtoni meghívását is.
Az átadás megszervezése A július 15-i döntést követõen úgy tûnt, hogy a korona ünnepélyes átadása még a belgrádi konferencia megnyitása (1977. szeptember 15.) elõtt megtörténhet. Vance legalábbis ezt javasolta az elnöknek, továbbá hogy az újonnan kinevezett nagykövet, Philip Kaiser megbízólevelének átadásakor közölje a jó hírt a magyar féllel. A külügyminiszter arra hivatkozott, hogy a magyar fél minden amerikai feltételt – az átadási ceremónián „a társadalom minden szegmense” részt vehet, a koronát nyilvános helyen kiállítják és az azt megilletõ „tisztelettel” kezelik – elfogadott. Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke azonban az amerikaiak által vártnál majd egy héttel korábban, augusztus 4-én fogadta Kaisert a megbízólevél átvétele céljából. Addig viszont még a nagykövet sürgetése ellenére sem hagyta jóvá az elnök Vance javaslatát a végleges döntés közlésérõl. Az amerikai nagykövet augusztus 17-én úgy értesült, hogy – Brzezinski nemzetbiztonsági tanácsadó befolyására – Carter elhalasztotta, vagy inkább visszavonta a végsõ döntést, hogy a kérdést az Egyesült Államok kelet-európai stratégiájába ágyazottan lehessen megvizsgálni. Kaisert ezért kényes diplomáciai feladattal bízták meg: felsõ szinten kellett érdeklõdnie – úgy, hogy nem vállalhatott kötelezettséget a visszaadásra –, hogy a magyar vezetés milyen módon kívánja kiállítani a koronát. Utasításának megfelelõen a nagykövet augusztus 18-án közölte Nagy Jánossal, hogy „az ügy a döntés stá-
diumába érkezett”. Kaiser körvonalaz- kérte magyar kollégáját, hogy a dönta – a hivatalosan még mindig el nem tést ne hozzák nyilvánosságra. határozott – visszaadás feltételeit. A fogadódelegációnak tükröznie kell, Nyilvános bejelentés hogy a koronát „az amerikai nép adja vissza a magyar népnek”. Továbbá az 1977. november 4-én, az 1956-os szovamerikai belsõ helyzetre hivatkozva a jet bevonulás évfordulóján, Washingmagyar félnek nyilatkoznia kell, mi- tonban jelentették be nyilvánosan a ként kívánja elhelyezni az ereklyéket korona visszaadásáról szóló döntést. úgy, hogy azok mindenki számára hoz- Azért éppen ezen a gyászos napon, záférhetõk legyenek. Erre vonatkozó- mert a korona visszaadását ellenzõ egyik clevelandi képvian Magyarország megselõ, Mary Oaker tudofelelõ kötelezettséget mást szerzett a döntésvállalt. Kaiser nagykörõl, és aznap nyílt levélvet olyan értelmû nyiben tiltakozott az ellatkozatot kapott Nagynöknél. Ennek ellenére tól, miszerint Budapest megindultak a részle„e nemzeti ereklyét tek tisztázását szolgáló megilletõ méltó fogatárgyalások Kaiser és dásban részesíti a koroNagy között. Decemnát, s a magyar társaber 16-án közös közledalom minden rétege ményt adtak ki. Ebben üdvözölné, ha a korona nem szerepelt az idõvisszakerülne Magyarpont, és a magyar pártországra”. A végsõ vezetés nyilván óvatosdöntés szeptember 13Cyrus Vance amerikai külügyminiszter. ságból megtiltotta enán született meg, amely Time, 1978. április nek nyilvános közlését. a korona visszaadásának csupán azt a feltételt szabta, hogy 1978. január 5-én azonban a korona isnyilvános helyen állítsák ki. Vance kül- mét Magyarországra került. Mintegy ügyminiszter október 1-jén, az ENSZ 200 fõs „szervezett tömeget” vezényelülésszakán közölte a hírt Puja Frigyes tek a fogadásra, ahol a magyarországi külügyminiszterrel. Már csak az a kér- egyházak vezetõi is megjelentek. Kádés maradt, hogy „mikor és hogyan dár nem kívánt részt venni ezen, igaz, történjék meg” az átadás. Vance arra távolmaradását az amerikaiak is kérték. Szinte az utolsó pillanatig foly„Szívem, magyarázd meg anyádnak, tak az egyeztetések. Washington ki hogy koronázás nem lesz!” akarta kötni, hogy a koronát ne leKarikatúra a Ludas Matyiban, 1978. január 5. hessen Moszkvába vinni. Bár a magyar–amerikai megállapodás szerint szabadon lehetett tudósítani az eseményrõl, az MSZMP felsõ vezetése által „fasisztának” nyilvánított orgánumok tudósítói nem kaphattak beutazási engedélyt. Megkapta az útmutatást a hazai sajtó is, amely nem róhatta föl az Egyesült Államoknak a korona késedelmes hazajuttatását, de nem is értékelhette túl az eseményt. Elõírták, hogy melyik napilap pontosan mekkora terjedelmet szentelhet az eseménynek. Az ezeréves Magyarországot jelképezõ korona múzeumi tárgy lett. Visszaadása érzékeltette: Amerika elismerte Európa hatalmi realitásait. BORHI LÁSZLÓ
13
Tartalom
Amerikai életérzés Magyarországon
KÖZÖS DOLGAINK
•Borhi
László: Magyar–amerikai kapcsolatok 1942–1989 I. Kállay kiugrási politikája II. Magyarkérdés az ENSZ-ben III. Amerikai kölcsönök IV. A Szent Korona visszaadása •Balogh Margit: Mindszenty József az amerikai követségen
3 3 6 9 11 14
DOKUMENTUM
•Csorba
RENDSZERVÁLTÁS
•Egy
baráti társaság az 1980-as évekbõl (Interjú Hoppál Mihállyal) 21 •Erdélyi Zsuzsanna és a Március 15-e Díj 22 Tvisztelõk egy házibulin, 1960-as évek
GLÓBUSZ
•Sipos
Péter: Rendszerváltozás Dél-Afrikában
Ács Irén felvétele
Ács Irén felvétele
László: Zsidómentés Budapesten a vészkorszakban 18
Rockkoncert a Tabánban, 1970
25
MÛHELY
•Pálffy
Géza: Utak a Magyar Királyság
élére
29
HÍREK 34
Címlapon: A Szent Korona és a koronázási jelvények ünnepélyes átadása a Parlamentben, 1978 (MTI)
Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról. Elõadás a Vígszínházban, 1973
Támogatónk:
Ács Irén felvétele
Benkõ Imre felvétele
• Ókeresztény monostor Egyiptomban • A „fekete fáraók” birodalma • Gyilkos nõgyógyászok? • Aranymaszkok a Néprajzi Múzeumban (Farkas Ildikó)
A Coca-Cola bevezetése Magyarországra. Kóstoló Újpesten, 1974
Szerkesztõ: Glatz Ferenc
Felelõs kiadó: História Alapítvány. Szerkesztõség: 1014 Bp., Úri u. 53. Tel.: 224-6700/615, 623, 625; tel./fax: 356-0457. Levélcím: Pf. 9. Bp., 1250. www.historia.hu Bankszámlaszáma 11701004-20125394 OTP Devizaszámlaszámok: Budapest Bank Rt. 1051 Bp., Hercegprímás u. 5. USD HU47-10103104-82876600-00000997; Euró HU46-10103104-82876600-01000309 Adószám: 19654243-2-41 Szedés, tördelés: MTA TTI Kiadványcsoport. Nyomdagrafikai elõkészítés: Krónikás Bt., Biatorbágy Nyomás: MESTERPRINT Kft., Budapest, Vak Bottyán u. 30–32/B Terjeszti: LAPKER Rt. és alternatív terjesztõk. Elõfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt. Hírlap Üzletág. Elõfizethetõ közvetlen a postai kézbesítõknél, az ország bármely postáján, Budapesten a Hírlap Ügyfélszolgálati Irodákban és a Központi Hírlap Centrumnál (Bp. VIII. ker., Orczy tér 1. Tel.: 06-1-303-3447; postacím: Bp., 1932). További információ: 06-80-444 444
[email protected] HU ISSN 01392409. Index: 25384
2
MTI
Megjelenik évente tízszer. Elõfizetési díj 2010-re: 3200 Ft.
Hot dog büfé. Budapest, 1979
Bábolnai háttérüzemmel megnyílt az elsõ magyarországi McDonald’s. Budapest, 1988. április
Pepsi-Cola plakátja, 1973
Rágógumi-plakát, 1978
OSZK Plakát- és Kisnyomtatványtár
Olvasószerkesztõ: Kovács Éva Munkatársak: Farkas Ildikó, Kocsis Gabriella, Bognár Katalin, Horváth Imre (számítógépes tördelés), Nagy Béla (térkép) Szerkesztõségi titkár: Oprán Emese
Ács Irén felvétele
A szerkesztõbizottság tagjai: Burucs Kornélia, Demeter Zsuzsanna, Fodor Pál, Kertész István, Sipos Péter, Szász Zoltán, Zsoldos Attila
Trapper farmer plakátja, 1980