AZ ÉGHAJLATVÁLTOZÁS BIZTONSÁGPOLITIKAI KÖVETKEZMÉNYEI, NEMZETVÉDELMI VONATKOZÁSAI

A GLOBÁLIS FELMELEGEDÉS BIZTONSÁGPOLITIKAI KÖVETKEZMÉNYEI

KOVÁCS BEÁTA

AZ ÉGHAJLATVÁLTOZÁS BIZTONSÁGPOLITIKAI KÖVETKEZMÉNYEI, NEMZETVÉDELMI VONATKOZÁSAI THE EFFECTS OF CLIMATE CHANGE IN SECURITY POLICY AND ITS RALATION WITH NATIONAL DEFENCE A klímaváltozás léte ma már általánosan elfogadott tény, megítélése viszont vita tárgyát képezi. A felmelegedési folyamat jelei már évek óta megmutatkoznak a természetben, továbbá számos kutatási eredmény született már a témában. Az alábbiakban bemutatásra kerül a klímaváltozás tudományos háttere, valamint néhány lezajlott esemény, mintegy a folyamatot illusztrálva ezzel. A vizsgálat során szó esik az éghajlatváltozás akadályozása érdekében létrejött nemzetközi konferenciákról, mint a megoldás egyetlen járható útjáról. Az Amerikai Egyesült Államokban az USA katonai vezetése és számos kutató együttműködése alapján kibocsátották a National Security and The Threat of Climate Change (Nemzetbiztonság és az Éghajlatváltozás Kezelése) címet viselő kiadványt, amely alapján jelen publikáció megvizsgálja az eddig tapasztalt felmelegedés által okozott, s a jövőben bekövetkezendő változásokat és katasztrófákat, majd képet ad az egyes földrajzi területeken élő népesség számára gyakorolt hatásukról. Ezek a bekövetkező tragikus események megváltoztatják a gazdaságot, az ember biztonságról alkotott elképzeléseit, s ezáltal hatással lehetnek a világ biztonsági erőire is. Kezelési módjuk megtervezése s kivitelezése egyaránt hatalmas feladatot jelenthet valamennyi ország biztonságpolitikája számára.

The existance of climate change is a current fact today, but there are several opinion about its effects. The signes of the process have been reveal themselves for few years, furthermore many contribution of knowledge were made in the topic. As follows the scientific base of the climate change and some sample are shown to illustrate this process. In the course of the essay I’m talking about the international conferences that could solv the problem of the climate change. In the USA with the cooperation of the supervisory military board and many researchers the issue of the National Security and the Threat of Climate Change were published, which is the base of this proceeding in connection with the effects of climate change, future disasters and the effects of them on the population of the different areas. These tragical events could change the concept of security, additionally they have an effect on the national defences in the world. Planning the threatening methods and the execution of them might be a herculean task for the security policy in every countries of the world.

55

ABV- ÉS KATASZTRÓFAVÉDELEM „A Földet nem nagyapáinktól örököltük, hanem unokáinktól kaptuk kölcsön.” (ismeretlen forrás)

Mi is az éghajlatváltozás? A Föld átlaghőmérséklete számos tényező hatására folyamatosan változik. Ezek a tényezők az idők során olyan természetes forrásból eredtek, mint a Föld keringése, a növényzet változása és a vulkán aktivitás. Főként az ipari forradalom óta azonban az ember tevékenysége nagymértékű szerepet játszott a változások előidézésében. Tényként kezelhető, hogy az elmúlt kb. 150 évben a Föld felszín közeli éves átlagos (globális) hőmérséklete mintegy 1 Celsius-fokot emelkedett; amelyből a XX. század során mintegy háromnegyed fok (0,76 C°) valósult meg. Ez látszólag nem sok, de valamennyi észlelt regionális hőmérsékleti változás mögött ott lehet (gleccserek olvadása, sarki jég visszaszorulása stb.) a XXI. század egyik legnagyobb kérdése, hogy az erősödő üvegházhatás milyen mértékű további felmelegedéssel jár. Beláthatatlan következményekkel kellene számolnunk, ha bolygónk hőmérséklete 2100-ra 4-6 Celsius-fokkal emelkedne a 2000-es év átlaghőmérsékletéhez képest (magyar Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia). Viszont a problémák talán kezelhető méretűek maradnának akkor, ha a további melegedés 1 fok nagyságrendet nem lépné túl. Ezek a becslések természetesen a tudomány és az erre vonatkozó technika fejlődésével nyernek egyre pontosabb meghatározást. Ennek bekövetkeztéig a szakemberek mindegyikének a pesszimistább becsléseket kellene figyelembe vennie vizsgálatai során, hogy a későbbiekben megfelelő súlyú politikai döntések alapozhassák meg az optimális állapotok elérését. A szakértők állásfoglalásaikban, nyilatkozataikban egyre inkább a valós környezeti változásokon, tényeken alapuló határozott jövőképet kell, hogy vizionálják. 56


Tapasztalati tényként értékelhető az alábbiakban kronológiailag végigkövetett eseménysorozat, mely az Arktisz és az Antarktisz jégmezőin zajlott le: — Első állomása a 12000 éven át fejlődő Larsen B nevet viselő jéghegy, melynek egy részét képező, mintegy 3000 km2-es jégtábla 2002 márciusában levált az Antarktiszról. Ennek következményeként azok a gleccserek, melyek korábban a jégtáblába torkollottak, ezután 6-8-szoros sebességgel tartottak a nyílt tenger felé. A tengerszint emelkedésére gyakorolt hatását ez időszakban még nem lehetett megbecsülni, tudományosan alátámasztani, de a későbbiek során bebizonyosodott, hogy az esemény valójában a klímaváltozás következménye lehet. Így amennyiben a továbbiakban is hasonló tendenciák érvényesülnek, és tömegesen szakadnak le jégtáblák, következményük esetleg kihatással lehet az egész földi életre. — A második példa is az Antarktisszal kapcsolatos, amennyiben a B15 elnevezésű, mintegy 11000 km2-es kiterjedésű jégmező, amely 2003 októberében kettészakadt. A levált B15A nevű jéghegyen kutatók szondák segítségével vizsgálták annak tengeren megtett útját. A jéghegy 2005 áprilisában nekiütközött a Drygalski jégnyelvnek, amely által torlasz alakult ki. Az ilyen típusú gátak rendkívül veszélyesek a környező élővilágra, mivel pingvinkolóniák költési helyeit, valamint a folyamatos vízcsere útját képesek elzárni, s így a tápláléklánc alapját képező tengervíz plankton állományát is veszélyeztetik. — A leváló és a globális felmelegedés hatására elolva-dó jégtáblák édesvízként jelennek meg az óceánban, s így csökkentik annak sótartalmát, ezáltal a súlyát. Ennek következtében az Egyenlítő felől áramló meleg víz nem képes eljutni az északi területekre, mivel ott a hideg, de mérsékelt sótartalmú víz nem süllyed az óceán mélyére, hogy átadja helyét a meleg víznek, gátolva ezzel a körforgás folyamatát. Elképzelhető, hogy az Észak-atlanti áramlás (Golfáramlat) ezáltal a jelenlegi hőmennyiség töredékét szállítaná észak57

Formázott: Felsorolás és számozás

ABV- ÉS KATASZTRÓFAVÉDELEM

ra, jelentős hőmérséklet csökkenést okozva ezzel Észak- Európában. Érdekesség, hogy az áramlatok változásával így a globális felmelegedéssel ellentétes irányú folyamat, vagyis lehűlés indulhat meg az érintett területeken. Ez is arra engedhet következtetni, hogy a globális felmelegedés a klímaváltozás részeként voltaképpen regionális szerepet tölthet be. — Az amerikai Nemzeti Oceanológiai és Légkörkutató Hivatal (National Oceanic and Atmospheric Adminiatration, NOAA) vizsgálati eredményei egyértelműen kimutatták az Arktisz jégmezőinek évenkénti csökkenését. Két jégfajta van jelen az Arktiszon, az egyik a szezonálisan elolvadó, majd újra megfagyó, a másik az állandó jégtakaró. Konkrét mérések alapján 2005-ben a minimális szezonális jégkiterjedés 5,6 millió km2, 2006-ban 5,9 millió km2, 2007-ben viszont mindössze 4,3 km2 volt, amely 39%-kal kevesebb az 1979– 2000-es időszakinál. A visszahúzódás miatt megnyílt az Északisarkvidék északnyugati átjárója, mely által járható hajózási út keletkezett az Atlanti- és a Csendes-óceán között, melynek biztonságpolitikai következményei beláthatatlanok.

A jégtakaró nagysága 2005. szeptember 21-én

A jégtakaró nagysága 2007. szeptember 26-án

— A NOAA további megállapításai közül szembetűnő az állandóan fagyott föld kérdése, melynek felső aktív rétege egyre mélyebbre nyúlik, mely jelenleg is komoly problémákat okoz, s egyértelműen 58




kihatással bír a növény és állatvilágra. Szűkül a sarkvidéki állatok élettere, viszont a mérsékelt égövi élőlények egyre nagyobb teret hódíthatnak meg. A jelentés megerősíti, hogy amennyiben az idők során 6 Celsius fokkal emelkedne a Föld átlagos középhőmérséklete, nyaranta az Északi-sarkvidék jégállománya a nullára csökkenhetne. — A National Center for Athmospheric Research (NCAR) kutatói Gerald Meehl vezetésével olyan új típusú éghajlati modelleket használtak, melyben a hangsúlyt az éghajlati összetevők kölcsönhatásaira helyezték. Állításuk szerint, amennyiben a XXI. században az üvegházhatású gázok mennyisége a 2000. évi szinten stagnálna, akkor is 0,5 Celsius fokkal lenne melegebb a Föld átlaghőmérséklete, amely a hőtágulás miatt a becslések szerint a világ óceánjainak 10%-os emelkedését prognosztizálná. Ezt kiegészíti a sarki jégmezők, gleccserek olvadása, mely újabb kb. 20 cm-es vízszintemelkedést feltételez. Az NCAR már a 2000-es adatokra alapozva a Csendes-óceáni szigetvilág, és egyéb alacsonyon fekvő tengerparti területek elöntését jövendölte meg. Képzeljük csak el, hogy az azóta eltelt időszak üvegházhatású gáz koncentrációjának növekedéséből származó romlás milyen szintű pusztításokat eredményezhetne, amennyiben az idevágó kutatások néhány centimétertől több méterig terjedő tengerszint emelkedést feltételeznek a század végére. Gondoljunk bele, hogy a fentiek alapján számos ország, mely tengerparttal rendelkezik, potenciálisan veszélyeztetetté válhat majd. A Földi éghajlat változására megannyi tényező volt hatással, mióta világ a világ. A magyar Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia szerint a kiváltó okok között szerepel bolygónk Nap körüli pályájának ingadozása, új növényfajok elterjedése, valamint a nagy vulkánkitörések is. 59


Kifejtésre kerül benne, hogy az iparosodás megjelenése óta, s különösen az utóbbi néhány évtizedben „az éghajlat az elmúlt 650 ezer évben nem tapasztalt ütemben melegszik”. A mintegy fél fokos hőmérséklet emelkedés kiváltója valószínűleg a hatalmas mértékű fosszilis tüzelőanyag felhasználás során felszabaduló szén-dioxidnak a légkörbe jutása. Az ENSZ Kormányközi Klímaváltozási Bizottsága az International Panel on Climate Change számos tudományosan megalapozott kutatás értelmében 2007 folyamán több olyan jelentést is megfogalmazott, melyben az emberi tevékenységet teszi felelőssé a globális felmelegedésért.

Nemzetközi együttműködés A probléma felismerése után elkezdődött egy folyamat, mely az éghajlatváltozás visszaszorítását célozta meg. A legtöbb ország vezetése mégis elodázta a változtatásról szóló döntéseket, mivel a napi politika a gazdaság fejlesztésére, a mindenkori jólét megteremtésére helyezte a hangsúlyt. Az Egyesült Királyságban 2007-ben kiadott Stern jelentés szerint minél hamarabb kezdődik meg a felkészülés az adaptációra, vagyis a klímaváltozásból származó változásokra, valamint minél korábban fordítunk figyelmet mitigációra, tehát az üvegházgáz kibocsátások visszafogására, annál kisebb mértékben terheljük vele a gazdaságot. Ennek értelmében korai erőfeszítéseket jobban megéri tenni a világnak. Világossá vált, hogy az egyes államok csak nemzetközi konferenciákon való eszmecserével nyerhetnek reális képet a globális felmelegedésről, s kizárólag közösen találhatnak általánosan elfogadható módozatokat a helyzet kezelésére. Mivel a környezetvédelem ügye az utóbbi húsz évben immár világszerte felerősödött, ezért a civil szféra megjelenése és tevékenysége is nyomást gyakorolt az országok hivatalos álláspontjainak átértékelésére, az általános nemzetközi gyakorlathoz való közelítésre. A különféle szinteken zajló megbeszéléseken politikusok, szakértők, környezetvédők és civil szervezetek között kialakított állásfoglalások alapozták meg a klímaváltozással kapcsolatos nemzetközi konferenciák légkörét, mely a sokszínűsége ellenére is több esetben a konszenzus irányába történő elmozdulást szolgálta. 1987-ben a Montreali Jegyzőkönyvben megállapodtak a súlyos ózonkárosító hatású klórt és fluort tartalmazó szénvegyületek alkalma-

60


zásának betiltásáról, így a fejlett országoknak 2030-ra, a fejlődőeknek 2040-re kell beszüntetniük a vegyületek használatát. Az 1992-es Riói Csúcstalálkozón született egy erdőkonvenció a trópusi erdőirtási tilalom helyett; létrejött az Éghajlatváltozási Keretegyezmény, amelyben a szén-dioxid kibocsátását országonként, illetve ország-csoportonként az 1990-es szinten kívánják stabilizálni. 1995-ben Berlinben alakították a konvenciót, konkrét kötelezettséget tartalmazó egyezménnyé. Az USA nem vállalta, hogy leszorítja kibocsátását a meghatározott korábbi szintre. 1997-ben Kiotóban az ENSZ (Egyesült Nemzetek Szervezete) Éghajlat-változási Keretegyezményéhez tartozó Kiotói Jegyzőkönyvben az egyes államok megállapodtak az üvegházhatású gázok emissziójának csökkentéséről. A legnagyobb szennyezők azonban, így az USA, Kína, Oroszország, Kanada, Ausztrália nem csatlakoztak az egyezményhez. 2001-ben Bonnban, a Kiotói Jegyzőkönyv életbelépésével kapcsolatos utókonferencián 180 ország képviselője elfogadta azt a kezdeményezést, hogy az erdősítési programokat beleszámíthassák az adott országok kötelezettségeibe; új pénzügyi alap jött létre, tisztázódtak a kiotói mechanizmusok főbb keretei. 2001 októberében Marrakechben megállapodtak a Kiotói Jegyzőkönyv teljes szabályozó rendszerében és elfogadtak egy politikai nyilatkozatot a keretegyezmény végrehajtásának jelentőségéről. Meghatározták a szén-dioxid elnyelő hatású tevékenységekért nyerhető kibocsátási hitelek átadásának szabályait, és megegyeztek arról, hogy a fejlett országok támogatják a kevésbé fejlett országokat az éghajlati változásokhoz való alkalmazkodásban. 2003. szeptember 29. és október 3. között tartott moszkvai, továbbá a 2003. december 1-12. között zajló milánói találkozók leglényegesebb célja az volt, hogy Oroszországot rábírják a csatlakozásra. Oroszország részéről Putyin elnök azt az álláspontot képviselte, miszerint a klímaváltozás pozitív hatással lenne Oroszországra, mert javulnának a termésátlagok, hajózhatóvá válnának a befagyott tengerek, csökkennének az energiaköltségek, stb. 2004 decemberében Buenos Airesben megrendezett konferencia fő célja az volt, hogy intézkedéseket dolgozzon ki a katasztrofális méretű éghajlatváltozás elkerülésére, illetve a Kiotói Jegyzőkönyv utáni (2012től kezdődő) időszakra. A konferencia kiemelt témájaként szerepelt a 61


kérdés, hogy miként lehetne az USA-t rábírni a 2005. február 16-án életbe lépő Kiotói Jegyzőkönyvhöz való csatlakozásra. 2005. november 28. és december 9. között Montrealban megrendezték éghajlatváltozással foglalkozó egyezményben részes államok tizenegyedik ülésszakát (COP11). A Kiotói Jegyzőkönyv szerint az aláíró 141 ország, köztük az a 44 tagállam, amely a szennyezőanyagkibocsátás 55 százalékát adja, vállalja, hogy 2012-ig az 1990-es szinthez képest 5,2 százalékkal csökkenti gáz-kibocsátását. Az USA-beli Bush- kormány akkori véleménye szerint a technológiai fejlődéssel orvosolni lehet a klímaváltozás hatásait. Az USA tartott tőle, hogy a fejlett országok hátrányba kerülnének a fejlődőekkel szemben, hiszen azok egyelőre nem kötelesek csökkenteni emissziójukat. Az USA így nem csatlakozott a jegyzőkönyvhöz. A Nairobiban 2006. november 6-17. között tartott klímakonferencián az üvegházhatást okozó gázok kibocsátására vonatkozó felső határérték meghatározása és a kereskedelemre irányuló globális rendszer kialakítása volt a feladat. Továbbá tárgyaltak a 2020-ra történő 30%-os kibocsátás-csökkentésről is azzal a hosszú távú elképzeléssel, hogy 80%-nyi nagyságrendű csökkenést érjenek el 2050-re. A környezetkímélőbb, szénmentes és alacsony széntartalmú technológiák fejlesztését, támogatását is célul tűzték ki. 2007. szeptember 23-án Montrealban 191 ország képviselője megegyezett abban, hogy a korábbi 2030-as és 2040-es időpont helyett már 10 évvel korábban lemondanak a hidrogénezett fluoro-karbonok felhasználásáról, amelyek jelenleg hatalmas ózonkárosító hatással bírnak. 2007. szeptember 24-én New Yorkban „A jövő a kezünkben van” címmel tartottak csúcstalálkozót, melyen 154 ország képviseltette magát. Az ENSZ akkori főtitkára, Ban Ki Mun hangsúlyozta, hogy a közeljövőben áttörést szükséges elérni a nemzetközi egyeztetéseken, hogy az éghajlatváltozást okozó gázok kibocsátását nagymértékben csökkenteni lehessen. A főtitkár az olyan hatalmas környezetszennyező államokat, mint az USA, Kína és India, felszólította arra, hogy fogják vissza emiszsziójukat. 2007 februárjában az ENSZ Nobel-békedíjat elnyerő szervezete a Kormányközi Klímaváltozási Bizottság (Intergovernmental Panel on Climate Change, IPCC) tudományos eredményekkel alátámasztott nyilatkozatot tett közzé az éghajlatváltozás jövőbeni súlyos következmé62


nyeiről, példaként az állat és növényfajok fokozatos kihalásáról, az egyre súlyosbodó vízhiányról, valamint a nagymértékű tengerszint emelkedésről. 2007. december 3-tól Bali szigetén megrendezésre került ENSZ Klímaváltozási Konferencián. A fő feladat a 2012-ben lejáró Kiotói Jegyzőkönyvet felváltó megállapodás célkitűzéseinek és témaköreinek a kidolgozása volt, vagyis annak egyeztetése, hogy pontosan milyen kérdésekben kell döntést hozni 2009-ig az új megállapodás keretein belül. Amennyiben a Kiotói Jegyzőkönyv hamarabb érvényét veszítené, mint ahogyan az új megállapodás érvénybe lépne, úgy súlyos visszaesés következhetne be a világ éghajlatváltozás visszaszorítására meghozott intézkedéseiben. A klímaváltozás következményeihez való alkalmazkodás, vagyis az adaptáció a leglényegesebb kérdés a jövőre nézve a tárgyalásokon hangoztatott mitigáció, vagyis üvegházgázok visszaszorítása mellett. Az új körülményekhez való alkalmazkodást segítené az Adaptációs Pénzügyi Alap, melyről az a döntés született, hogy hatékonyságát célzó megegyezések születését ösztönzik majd a későbbi tárgyalások során. Az új ausztrál miniszterelnök vezetésével Ausztrália csatlakozott az egyezményhez, és ugyanerre szólította fel az USA-t is. Az USA nyomására — Kanada, Japán, az Orosz Föderáció és Ausztrália egyetértésével — végül a záródokumentumba nem foglalták bele a kibocsátásra vonatkozó számszerű adatokat, csak azt, hogy a globális kibocsátásokat nagymértékben csökkenteni kell, s ebben a fejlett országoknak komoly szerepet kell vállalniuk. Az Európai Unió 20%-os csökkentést vállalt 2020-ig, valamint kijelentette, hogy 30%-os csökkentésbe is beleegyezik, amennyiben más országok is vállalnak ekkora mértékű változtatást. Az Európai Unió 2007-ben kibocsátott egy ún. zöld könyvet az „Alkalmazkodás az éghajlatváltozáshoz Európában — Az uniós fellépés lehetőségei” címmel, melyben a megváltozott körülmények lehetőség szerinti élhetővé tételét európai összefogással kívánja megvalósítani mind a politika, a jog, a gazdasági támogatások, a társadalmi tájékozta63


tás továbbá a külső fellépés terén. Jelenleg (2008 júliusában) az EU Klíma-energia csomagja kapcsán „A francia elnökség törekvése, hogy még ebben az évben megszülessen az Európai Parlamenttel az első olvasati megegyezés a csomag három elemében (ETS felülvizsgálat, az erőfeszítések tagállamok közötti megosztása, valamint a geológiai szénmegkötés és tárolás, CCS).” Valamennyi jogszabály ügyében még 2008 folyamán döntést kívánnak hozni. Az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményének Kiotói Jegyzőkönyve, s az ez alapján létrehozott ENSZ Környezetvédelmi Program (United Nations Environment Programme, UNEP) rendelkezik a tagállamokban létrehozandó klímaváltozási stratégiáról, amelyet Magyarország középtávon, 2008-2025-re vonatkozóan Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia (NÉS) néven fogalmazott meg. Három fő vonulata: — „az uniós és nemzetközi követelményeknek megfelelően intézkedéseket irányoz elő, az éghajlatváltozást kiváltó gázok kibocsátásának csökkentése, és növekedésének megelőzése érdekében. Az üvegházhatású gázok kibocsátásának mérséklését az összes energiafelhasználás csökkentésével együtt kell megvalósítani, úgy, hogy a termelés és fogyasztás szerkezetének egésze a kevésbé anyag- és energia-igényes irányba változzon.” — „a már elkerülhetetlen éghajlatváltozás kedvezőtlen ökológiai és társadalmi-gazdasági hatásai elleni védekezésnek, az éghajlatváltozás következményeihez való alkalmazkodóképesség javításának legfontosabb elemeit tartalmazza; valamint” — „az éghajlatváltozás társadalmi tudatosítását és a klímatudatosság erősítését.” A NÉS felhívja a figyelmet arra, hogy a jövőben a biztonságpolitikára is szükséges kiterjeszteni az intézkedéseket.

Miért fontos a klímaváltozás a biztonságpolitika számára? Az alábbiakban az USA katonai vezetésének nyilatkozata alapján az éghajlatváltozás kerülnek bemutatásra biztonságpolitikára vonatkozó hatásai. A biztonságpolitika feladata, hogy foglalkozzon azokkal a faktorokkal, melyek veszélyeztetik a nemzetbiztonságot. Nem csak a katonai fenyegetettség befolyásolja az állam nyugalmát, hanem egyéb nega64


tív irányú változások is, melyek kibillenthetik egyensúlyából a nemzetgazdaságot. Így klímaváltozás is rombolóan hat rá. Az éghajlatváltozás egy egészen másfajta, sokkal komplexebb kihívás, mint amivel a biztonságpolitikának eddig szembe kellett néznie. Igaz, hogy ez egy viszonylag lassú fenyegetés, hiszen látszólag nem igényel azonnali cselekvést, azonban folyamatosan közeledik, és nyomasztó teherként nehezedik a világra. A klímaváltozás, hasonlóan egy világháborúhoz, az egész Földre kiterjed, minden nemzetet érint, s mivel semmilyen indokkal nem lehet kibújni hatása alól, ezért időben fel kell készülni a következményeire. A változó éghajlat hatalmas veszélyeket rejt. Az esetlegesen felerősödő migráció, a határvonalak erőszakos módon történő megváltoztatásának lehetősége, az evakuálási feladatok ellátása, továbbá az alapvető nyersanyagok megszerzése és birtoklása fölötti valószínűsíthető igény (étel, ivóvíz, energiaforrások), a romló helyzetben lévő nemzetgazdaságok elképzelhető, hogy mind világszintű méreteket öltenek, s kezelésük konfliktusokhoz, akár háborúkhoz vezethet, vagy egyéb szintű fegyveres beavatkozást vonhat maga után. Az egyik oka annak, hogy az emberi civilizáció fejlődni tudott az elmúlt 5 millió évben az, hogy az éghajlat nagyjából állandó körülményeket biztosított. A II. világháború utáni időszakban az volt a biztonságpolitika célja, hogy megvédje a stabilitást, ahol van, és megteremtse ott, ahol nincs. Itt található a kapcsolat az éghajlatváltozás és a biztonságpolitika között. A klímaváltozás nem csak a felmelegedést hozhatja magával, hanem számos olyan természeti jelenségre kihathat, melyek változásának következményeként már súlyos feszültségek keletkeztek egy államon belül és az államok között az elmúlt évezredek során. Ha az alapvető nyersanyagok nehezen érhetőek el, akkor a társadalmon stressz kerekedhet felül. Az államnak stabilitásra, biztonságra van szüksége ahhoz, hogy működni tudjon. Az emberi szükségletek alapvető elemeit sorra véve az alábbiakban bizonyítjuk az éghajlatváltozás veszélyeit. Vízgazdálkodás A víz alapvetően szükséges elem az emberi élethez. Használjuk ivóvízként, tisztálkodás, rekreáció illetve orvoslás formájában, 65


a csatornázás ma már alapvető egészségügyi követelménynek számít. Amennyiben a különböző folyók vízgyűjtő területein lecsökken a csapadék mennyisége, úgy az komoly kihatással lehet a vízgazdálkodásra. Valószínűsíthetően azokban az országokban érződik majd ennek leginkább a hatása, ahol a felszíni vizek kihasználtsága van túlsúlyban a felszín alattiakhoz képest, mivel utóbbiakat jóval később fogja érinteni a változás. Egyes kutatások szerint Ázsiában a klímaváltozás hatására jellemzően több lehet az eső, viszont kevesebb lesz a havazás. Ennek a következményei egyes előrejelzések szerint látványosan fognak megmutatkozni. A Himalájából erednek a legnagyobb ázsiai folyók: Indus, Gangesz, Mekong, Yangce, melyek vízellátottsága a gleccserek kiszáradásával tragikusan lecsökkenhet. 2025-re Pakisztánban, Dél-Afrikában, Indiában és Kínában hatalmas vízhiány keletkezhet. Árvíz A föld lakosságának 2/3-a partközelben él, hiszen ott található a leginkább fejlett infrastruktúra, a legtöbb gyár, szállítási útvonalak és eszközök, ipar, energiatermelés és elosztó központok. Az emelkedő vízszint ennek az infrastruktúrának nagy részét elmoshatja, így valamennyi létesítményt megsemmisülésre ítéli, továbbá akár óriási környezetszennyezést, fertőzésveszélyt is hozhat magával. Közelmúltbeli példa: a Kathrina hurrikán mekkora emberi és infrastruktúrabeli veszteségeket okozott, pedig ez csak egyszeri alkalom volt. A jövőben valószínűsíthetően folyamatosan lehet számítani ilyen és ehhez hasonló negatív hatású természeti jelenségekre, viharokra, hurrikánokra. A világ olyan legnagyobb és a mezőgazdaság szempontjából legfontosabb folyói, mint a Mekong, Nílus, Gangesz, Rajna, Amazonas, Mississipi, stb. partjai mind sűrűn lakottak. A tengerszint emelkedésével a sósvíz keveredhet az édesvízzel és tönkre teheti a folyók környéki gabonaföldeket. A gazdagabb országok jobban tudnak majd reagálni, s valamilyen formában képesek lesznek kezelni a várható pusztítások hatásait, de a szegényebb államoknak az anyagi és egyéb lehetőségek hiányában az esélyeik minimálisra csökkennek.

66


Élelmiszer A hőmérsékletemelkedés során a világ mezőgazdaságának termőképessége összességében csökkenni fog. Valószínűleg északabbra tolódnak, áthelyeződnek az egyes mezőgazdasági termőterületek, így korábban mezőgazdasági célra nem használt részeket vonhatnak művelés alá, ám korábban jól termő régióknál megszűnhetnek a termeszthetőség feltételei. Egy jelenlegi problémából kiindulva bizonyíthatjuk, hogy világméretű társadalmi feszültségekhez vezethet majd az élelmiszerhiány. Afrikában, Darfurban hatalmas viszály alakult ki nomád és földművelő törzsek között, hiszen a nomádok a vízhiány miatt kényszerültek vándorlásra, a földhiány miatt pedig a földművelő törzsek vándoroltak olyan területekre, amelyek megművelhetőek. Ezek a területfoglalások, melyek a meglévő etnikai és vallásbeli különbségekkel párosultak, végül szükségszerűen erőszakhoz vezettek. Az éghajlatváltozás bekövetkeztekor mindez könnyedén elképzelhető lesz országos vagy nemzetközi szinten is. Indiában és Afrikában a szaharai részeken már most hiányt szenvednek élelmiszerből, s a későbbiekben ez a hiány csak fokozódni fog. Egészségügyi katasztrófák Igaz, hogy a jelenlegi hideg területeken pozitív hatása lesz a globális felmelegedésnek, a WHO (World Health Organisation) mégis azt mondja, hogy összességében negatív hatásokkal kell számolnunk. A felmelegedés meleg és nedves körülmények esetén olyan gyorsan terjedő betegségeknek biztosít majd megfelelő környezetet, mint a malária, a sárgaláz és a szalmonella, s ezzel a fertőzési zóna kiszélesedik, egyre veszélyeztetettebbé válhatnak a korábbi területeknél északabbra fekvő országok is. Az esetlegesen bekövetkező szélsőséges időjárás, nagymértékű hőmérsékletingadozások főként az időseket fogják sújtani, de valamennyi korosztály számára megterhelést jelentenek majd. 67


Energia Az energiabiztonság valamennyi országot érint. Az energiafüggés nagymértékben kiszolgáltatja azt az államot, mely főként importból fedezi energia igényit. Azok az államok, melyek exportálható mennyiségben rendelkeznek energiaforrásokkal, a nemzetközi élet meghatározó szereplői lehetnek. A klímaváltozás hatására eddig érintetlen területeken lehet majd kitermelést folytatni, mely hatással lehet a nemzetközi erőviszonyokra. Nagy küzdelmet vonhat maga után az energiaforrások megszerzésére törekvő igény. Tömeges migráció Valószínűsíthetően felerősödnek majd a már napjainkban is tapasztalható folyamatok, miszerint egész néptömegek hagyják el szülőföldjeiket és keresnek kedvezőbb természeti adottságokkal bíró területeket. Egyes kutatások szerint 2025-re a világ népességének közel 40%-a vízhiánytól fog szenvedni, ezért fognak tízmilliók az alacsonyan fekvő területekről elvándorolni határokon belülre vagy határokon túlra, pl. Bangladeshből Indiába. Földhiány miatt felerősödhetnek a gazdasági, politikai feszültségek, erőszak megjelenése várható az őslakosok és a bevándorlók között, továbbá hatalmas akár, kontinens méretű területeken éleződhetnek ki a vallási és etnikai különbségekből eredő konfliktusok. Az étel és/vagy ivóvíz problémakör az elmúlt években többnyire csak regionális problémákat okozott, de háborúval nem járt. A jövőben várhatóan a békés együttműködés és a konfliktus erőszakos megoldása közti választási lehetőséggel szembesülnek majd a víz és/vagy élelmiszerhiányban szenvedő régiók, pl. Kuvait, Jordánia, Izrael, Szomália, Algéria, Kenya stb. Számos fejlődő ország kormányának jelenleg nincs meg a megfelelő erősségű infrastruktúrája, hogy foglalkozni tudjon ezekkel az éghajlatváltozás által okozott következményekkel. Amennyiben az egyes gyenge kormányok nem tudják biztosítani a rendet, megvédeni az országhatárokat az esetleges invázióktól, elképzelhető, hogy erőszak lesz úrrá a különböző államokban, és így kedvező helyzet alakulhat ki az anarchisták, terroristák megjelenéséhez. 68


Következmények az egyes földrajzi egységek vonatkozásában

Európa A klímaváltozás legnagyobb hatása itt valószínűleg az erős migrációban fog megmutatkozni. A lehetetlen éghajlati körülmények, a gazdasági és szociális nyomás miatt az emigráltak egyes elképzelések szerint főként Észak- Afrikából, Törökországból, valamint az időjárási és éghajlati körülmények romlásával Afrika egész területéről érkezhet. A migráció igen nagymértékű gazdasági és szociális stresszt okozhat Európának. ÉszakEurópa területe jellemzően csapadékosabb lesz, míg Dél- Európáé szárazabb. A mediterráneum egyes előrejelzéseknek megfelelő hatalmas szárazsága miatt az európai mezőgazdasági termőterületek határa északra fog húzódni. Forrósági hullámok rázhatják meg majd a kontinens déli részét, elképzelhető, hogy malária, sárgaláz terjed majd Dél- Európa szerte. A fejlettebb országok képesek lesznek alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez. Északon a part közeli városokat elboríthatja a víz. Ezek az országok egy ideig próbálkozhatnak a települések megemelésével, vízre való építkezéssel, azonban később elképzelhetőm hogy egyedüli hatékony megoldásként az infrastruktúrát át kell majd menteniük belsőbb és magasabb területekre. Egyes kutatások szerint a szegényebb balkáni országok azonban jellemzően a kivándorlást fogják választani, ezzel nagy terhet róva a többi államra. Nemzetvédelmi vonatkozások Elképzelhető, hogy Európa túl elfoglalt lesz hadseregeinek megerősítésével, saját területeinek, határainak védelmével, s ezzel számos nemzetközi egyezményt, szerződést, szövetséget fog majd megsérteni. Ezzel párhuzamosan valamennyi állam külön-külön erősítheti a rendvédelmi feladatok ellátására képes erőszakszervezeteit, valamint a civil társadalmi szerveződéseit.

69


Afrika Afrika jelenlegi helyzetét figyelembe véve láthatjuk, hogy súlyosan megszenvedheti a klímaváltozás következményeit. A kontinens az élelmiszer, az ivóvíz és a megművelhető föld hiánya miatt már ma a világ menekültjeinek kb. 30%-át adja. A területek sivatagosodásából és a radikális szintre lecsökkenő esőzésekből adódóan egyes előrejelzések szerint a kontinens mezőgazdasága képtelen lesz ellátni a területén élő embereket. Afrika legnagyobb hat városa és gazdasági központja partközelben fekszik. A tengerszint emelkedése akár a népesség kb. 25%-át kiszakíthatja környezetéből. A pesszimistább előrejelzések szerint bekövetkező gazdasági összeomlás, a gyengülő kormányok okozta általános politikai instabilitás erős migrációt és fegyveres konfliktusokat okozhat. Mindez kitűnő táptalaja lehet a terrorizmusnak. Afrika otthont ad számos halálos betegségnek, melyek terjedését nagyban elősegíti a meleg és a nedves környezet. A várható hőmérsékletemelkedés malária járványt okozna Kenyában, és a környező országokban, a nagyobb áradások pedig kolera járványt zúdítanának Dél –Afrikára valamint a szomszédos államokra. Nemzetvédelmi vonatkozások Az esetlegesen bekövetkező civil csatározások, harcok, a terrorizmus külső katonai felügyeletet igényel majd. Nemzetközi katonai támogatásra, humanitárius szervezetekre lehet szükség az élelmiszerelosztásban, az egészségügyi körülmények javításában, a segítő emberek védelmében, valamint a rend helyreállításában. Az előbbiek mind súlyos igénybevételt jelenthetnek a hadseregeknek. Ezen túlmenően a határőrség, a katasztrófavédelem, a polgári védelem, a rendőrség szerepvállalása is igen jelentős kell hogy legyen, természetesen a civil egészségügyi és egyéb karitatív tevékenységet folytató szervezetekkel közösen együttműködve.

Közel-Kelet A Közel-Keleten már ma is kritikus méreteket ölt az ivóvíz hiánya, hiszen az arab országoknak az 1/3- a külföldről szerzi be a vizet. A glo70


bális felmelegedés csak rosszabbá teszi a helyzetet. Természetes hogy a víz hiánya miatt a meglévő települések víz köré épültek, és fognak épülni a későbbiek során az egyes civilizációk. A ritka nyersanyagok birtoklásáért folyó harc folyamatosan feszültségben tartja az államokat. Az állandó feszültségek és nehéz életkörülmények miatt a legkisebb probléma, változás is sokkal erősebben hat a környezetre a Közel-Keleten, mint bárhol máshol a világon. A nagy mértékű melegedéssel számoló kutatások szerint a bekövetkező tengerszint emelkedés miatt sós áradat öntheti el a part menti víztárózókat. A Nílus deltavidéke számít a legtermékenyebb területnek, s a folyó áradásával ez az élelemforrás is elveszhet. Erős migráció indulhat meg a lehetetlen életkörülmények miatt, mely óriási feszültségek forrása lehet. A klímaváltozás végzetes következményekkel járhat, eszerint egyenes utat jelenthet a kaotikus állapotok kialakulásához, az erőszak megjelenéséhez. Nemzetvédelmi vonatkozások A Közel-Kelet stratégiailag rendkívül fontos térségnek számít, ma ez az USA által katonailag leginkább megszállt terület. Az éghajlati, gazdasági, politikai nehézségek miatt még nagyobb lendületet vesz majd a terrorizmus, mely rendkívüli intézkedéseket, hatalmas igénybevételt jelent majd a fejlett országok számára. A felerősödő migráció hatásainak kezelése fokozott tevékenységet igényel a hírszerző és elhárító szolgálatok mellett a felderítésben és elhárításban lévő technikai és informatikai szakszolgálatoktól a különböző belügyi szervezetektől.

Az amerikai kontinens A Karib-térség a legveszélyeztetettebb területek közé tartozik, hiszen a szigetvilág különösen ki van téve a tengerszint emelkedéséből adódó fenyegetettségnek. A tenger és a regionális felmelegedés által megnövekedő hurrikán aktivitás akár teljesen elpusztíthat számos szigetet. A gleccserek kiszáradása súlyos kihatással lehet az ivóvíz ellátottságra, s ez a csapás főképpen Perut és Venezuelát sújthatja majd. Latin-Amerikára jellemző, hogy önellátó élelmiszerekből, s mi több a gazdasága az élelmi71


szer exportra épül. A szárazság és a tenger által elöntött területek súlyos csapást jelenthetnek a mezőgazdaságon kívül az egész gazdaságnak. Nem kizárható, hogy a pusztító tengeráradat és hurrikánok meg fogják semmisíteni Közép-Amerika területét, Florida és Kalifornia nagy részét.

Az Ivan hurrikán 2004-ben Közép-Amerika térségére sújtott le (Fotó: National Aeronautics and Space Administration)

Nemzetvédelmi vonatkozások Az USA-ra és Kanadára leginkább a Mexikóból és Dél-Amerikából jelenleg is meglévő, a jövőben hatalmas méreteket öltő migráció lehet hatással. Mellettük más földrészek országaiba irányuló migráció kezelése miatt, a békefenntartás érdekében hatalmas biztonsági erőket lehet szükséges felvonultatni a világ különböző részein. Az éghajlatváltozás okozta katasztrófák áldozatainak megjelenése a különböző államok hírszerző, elhárító, katasztrófavédelmi és belügyi szervezeteinek fokozott feladatellátást jelenthet majd.

Ázsia A felmelegedésből következő tengerszint emelkedés Ázsia népességének kb. 40%-át érintheti majd, mindazt a kb. 4 milliárd főt, aki a parti régió közelében él. A lecsökkenő földterületek súlyosan visszavethetik a mezőgazdasági termelést, s a vízhiány miatt rossz termésátlagok alakulhatnak ki. Az áradások és a meleg, valamint a fertőzött víz által terjedő betegségek, járványok, malária, sárgaláz lehetséges pusztítása destabilizálhatja a területen élő lakosságot. A domborzati viszonyok, adottságok és elhelyezkedések miatt itt találhatóak a világon a legrosszabb helyzetben lévő országok. Ezek: Pakisztán, India, Sri Lanka, Bangladesh, Myanmar (Burma), Indonézia és a Fülöp- szigetek. Az Ázsia életére nagy hatással lévő Monszun szintén az éghajlatváltozás hatásai alá eshet. Ennek következtében 72


megváltozhat a ciklikus folyamat szerkezete, időbeli eloszlása, energiarendszere. Elképzelhetővé válik olyan jellegű módosulás, hogy pl. a Monszun nem tavasszal érkezik, hanem tél végén, s ezzel módosítja az éghajlatra épülő mezőgazdasági szokásokat, társadalmi életet.

A Fülöp- szigetek Nemzetvédelmi vonatkozások Egyes előrejelzések szerint az élettér elvesztése miatt a legnagyobb mértékű migráció Ázsiában lesz, mely táptalaja lehet a fegyveres konfliktusoknak. Különösen nagy odafigyelést igényelnek majd katonai és rendészeti téren ezek az országok, főként segítségnyújtási és rendfenntartási szemszögből nézve hatalmas kapacitásokat kötnek majd le. Valószínűsíthetően Európába és az Egyesült Államokba fog érkezni a legtöbb menekült. Az áramlás fokozott feladatellátást jelent a biztonsági szervekre, az erőszakszervezetek munkatársaira, úgy a fejlett, mint a kevésbé fejlett államokban, hisz óriási konfliktushelyzeteket kell feloldaniuk. A fentiek alapján valószínűsíthető, hogy a globális felmelegedés okozta éghajlatváltozás kihatással van a biztonságpolitikára szerte a világon. Közvetett hatás a nemzetvédelemre  A klímaváltozás súlyos következményekkel lehet a világ biztonságpolitikájára. Az egyes kutatások szerinti előrejelzések szerint, az időközben egyre bizonytalanabbá, instabilabbá váló államokban a szélsőséges időjárási körülmények, a tengerszint emelkedés, a gleccserek kiszáradása, az áradások és a gyorsan terjedő halálos betegségek maguk is közvetítők lesznek ahhoz, hogy kialakuljon egy biztonságpolitikailag súlyos hatás: a migráció. A migráció hatására meggyengülhetnek az államok, s az erős irányítás nélkül maradt területek növekedése megteremti az alapot a terrorizmus „virágzásához”. A fejlett országokban ez súlyos csapás lehet a gazdaságnak, s új biztonságpolitikai intézkedéseket kíván majd pl. a migráció és a súlyos, fertőző betegségek terjedésének megakadályozása érdekében. A globális felmelegedés új fenyegető elemekkel sújthatja a nemzeti és a nemzetközi biztonságpolitikát, s a biztonságra való igény változásokat fog kikényszeríteni. 73


 Számos ázsiai, afrikai ország már most is képességeik határán áll élelmezési, víz, lakhely ellátási szempontból. A globális felmelegedés tovább fokozhatja a nehézségeket, a gyenge kormányzati tevékenységgel együtt ezek a problémák ellehetetlenítik ezen országok helyzetét.  A biztonságpolitika sikere nagyban függ attól, hogy hány különböző színtéren kell egyszerre, s hányféle különböző típusú kihívásnak megfelelni. Az éghajlatváltozás képes lehet arra, hogy különféle csapásokkal sújtson le a biztonságra, egyszerre számos helyszínen a világ különböző részein.  A gazdasági és környezeti változások akár élelmezési, vízellátási és egészségügyi gondokhoz vezethetnek, s az emberek elvándorlásra kényszerülhetnek. A migrációból származó egyik legnagyobb veszély a terrorizmus. A klímaváltozás okozta nehézségek miatt az emberek szomszédos vagy távolabbi országokba vándorolhatnak. Az egyes befogadó országok és a menekültek kultúrája közötti ellentét gazdasági megterhelést és ellenszenvet okozhat először nemzeti, majd nemzetközi szinten. Ha az alapvető élelmiszereket, ivóvizet nélkülöző vagy súlyos katasztrófát, rendkívüli élethelyzeteket átélt sokkos népesség nem tudja feldolgozni az eseményeket, illetve az államvezetés esetleg nem tud megfelelő módon reagálni a nehézségekre, akkor az ország összeomolhat. Az instabilitás teret enged az önkényuralomnak, a szélsőségeseknek, a terrorizmusnak. A terrorizmus az egész világot fenyegetheti, s rendkívül komoly biztonságpolitikai odafigyelést igényel a féken tartása.A nagyhatalmak valószínűleg egyre nagyobb mértékben lesznek jelen a veszélyeztetett államokban, hogy segíthessenek mentési, evakuálási és logisztikai téren, s megakadályozzák a konfliktusok eldurvulását. A társadalmi igények túlléphetnek az állam teljesítőképességén, s a lehetségesen bekövetkező fegyveres konfliktusok megállítása szintén közös feladat lesz.  Az USA mindig is személyes feladatának érezte, hogy segítsen a katasztrófák áldozatain, s ez még inkább igaz a Kathrina hurrikán pusztítása óta. A hadseregtől ezen irányba elvont erők hiánya a későbbiek folyamán érezhető lehet a testületben.  A súlyos katasztrófák kezelése túlterjed a helyi hatóság teljesítőképességén. A nemzeti hadseregek és egyéb erők valószínűleg nem-

74


zetközi segítséggel, összefogással kell, hogy magoldást találjanak a problémákra.  A szélsőséges időjárás és más természeti jelenségek, körülmények nemzetbiztonságra vonatkozó következményei az USA-ban megjelentetett biztonságpolitika és klímaváltozás összefüggéseit vizsgáló jelentése szerint azt vonják maguk után, hogy a fejlett államok katonailag beavatkozzanak a világ több pontján.  Ezek a problémák nem olyan tipikusan tradicionális nemzetbiztonsági kérdések, mint az ideológiák vagy fegyverek összecsapása, mégis úgy tűnik, hogy rendkívüli hatásaik miatt a biztonságpolitikának muszáj foglalkoznia velük.  George Bush, az USA elnöke 2007-ben azt állította, hogy ha egy állam energia szempontból más államokra van utalva. Sérülékenyebbé teszi a terroristákkal szemben is, ezért szorgalmazni kell olyan alternatív energiaforrások és technológiák feltalálását, melyek önellátóvá tehetnék az USA-t, valamint csökkenthetnék a káros anyag kibocsátást. Az energia ellátás biztonsága napjainkra hatalmas problémává nőtte ki magát. Az éghajlatváltozással együtt járó változások új lelőhelyek elérhetőségét könnyíthetik meg, és elképzelhető, hogy korábbi kitermelőhelyek, feldolgozó üzemek használatát lehetetlenítik majd el. Az ebből származó gazdasági hatások és a más államokra való utaltság súlyos konfliktusok kiindulópontja lehet majd. Közvetlen hatás a nemzetvédelemre  A tengerszint emelkedés súlyosan fenyegeti a part-menti katonai bázisokat, amelyeket akár szükségszerű lehet teljes egészében áttelepíteni, különben a víz áldozatává válhatnak majd.  A lehetséges következményként leírt növekvő számú és erejű viharok csökkenthetik a katonák teljesítményét. Akár még a rutin feladatok ellátása és a segítségnyújtás is egyre nehezebb lehet számukra. A szélsőséges időjárási körülmények között rövidebb élettartamúak lesznek a fegyverek (hőség, por, nedvesség stb..).  A tengervíz sótartalmának, sűrűségének változása negatív befolyással bír a lokátorok és egyéb víz alatti felszerelések működésére.  A bekövetkező szárazság okozta nehézségek új logisztikai tervekre és felszerelésre való igényt vethetnek majd fel a csapatok számára 75






 



pl. víz, élőerő és technikai eszközök, egyéb felszerelések pótlásának biztosításához. A világ biztonsági erőinek tanulmányoznia kell a klímaváltozást abból a szempontból, hogy milyen hatással van az energiaellátásra, a vízkészletekre, az egészséges környezetre, s mindezen problémákra reagálnia szükséges. El kellene gondolkodni rajta, hogy vajon a hadsereg vagy melyik másik szervezet lesz a felelős a hatalmas mennyiségű élelem, ivóvíz és üzemanyag szállításáért, az evakuálásért. Elég felkészültek lesznek-e, rendelkeznek-e majd a megfelelő felszereléssel, humán erőforrással és képzettséggel ahhoz, hogy kezelni tudják ezeket a helyzeteket? Hogyan lehet teljesíteni a különböző feladatokat anélkül, hogy gyengítenék a hadsereget? Nyilvánvalóan erőteljesen fejleszteni kell a rendvédelmi és katasztrófaelhárítási szerveket. Az óceánok sűrűségének változása, a gleccserek olvadása, a hőmérsékletváltozás hatással lehet a vízi járművekre, melyek az evakuálások miatt amúgy is komoly igénybevételnek lesznek kitéve. A mai katonai vízi járművek alig alkalmasak a civil tömegek szállítására, esetleges evakuálására. Amennyiben a ciklonok, hurrikánok, egyéb tengeri viharok száma növekedni fog, az nagyban gyengítheti majd a különböző államok flottáit. A Sarkvidék olvadásával új tengeri útvonalak nyílnak meg, ami egyszerre rejt magában lehetőségeket és hatalmas fenyegetettséget is. Megnövekedik az államok katonai és gazdasági aktivitása a jéghegyek alatt fekvő, s már feltárhatóvá váló olaj- és földgázkészletek iránt. A hadseregektől újabb erőket kell elvonni, hogy felügyelni tudják ezeket az új útvonalakat és területeket. A hirtelen bekövetkező természeti csapásokból adódó segítségnyújtás eltérítheti a katonákat az alaptevékenységük folytatásától, a biztonságpolitika megvalósulását felügyelő, végző szervekre, szervezetekre pedig fokozott feladatellátást róhat majd.

Hogyan befolyásolta korábban a hadviselést? Az egyre gyakoribb szélsőséges időjárási események akár a legalapvetőbb katonai feladatok ellátását is megnehezítik, óriási befolyással bírhatnak az ütközetek végkifejletére. 76


Megtörtént esetek a történelemből  1588-ban az északi-tengeri viharok visszatartották a Spanyol Armada invázióját, amikor is Sir Francis Drake-nek végül ezáltal sikerült megmentenie Angliát.  A kiszámíthatatlan, dermesztő orosz telek számtalanszor akadályozták meg Európa különböző országait, pl. Franciaországot Napóleon vezetésével és a hitleri Németországot, hogy hadaikkal elérjék a stratégiai fontosságú fővárost.  Az Amerikai Forradalomban George Washington csapatait Long Islandon bekerítették volna az angolok, ha a viharos szél nem akadályozza meg benne őket.  A II. világháború alatt a Kobra tájfun tönkretett három amerikai rombolót, egy tucatnyi kisebb hajót, és 793 halálos áldozatot követelt.  A Normandiai Partraszállást több alkalommal el kellett halasztani a hatalmas tengeri viharok miatt.  Az 1991-es Perzsa-öböl-háború alatt az erős szél és a homokviharok akadályozták meg Saddam Hussein-t Izrael ellen történő Scud rakéta csapásmérésben.  2003-ban az iraki inváziót három nappal el kellett halasztani egy rendkívül erős homokvihar miatt. A fenti példák kitűnően illusztrálják, hogy a rég- és a közelmúltban az extrém időjárási körülmények egyaránt komoly kihatással bírtak a csatákra, számtalanszor múlott rajtuk a háború végkimenetele. A globális felmelegedéssel ezek a szélsőséges időjárási jelenségek valószínűleg gyakoribbak lesznek, majd állandósulhatnak, hatalmas csapást mérve ezzel a hadviselő felekre. Biztonságpolitikai, nemzetvédelmi tennivalók  Egyelőre csak elképzelések, becslések állnak rendelkezésre a globális felmelegedés okozta katasztrófákról, a világ katonai vezetése mégsem engedheti meg magának, hogy megbizonyosodjon a tragédia bekövetkeztéről. A nemzetek biztonságának érdekében a globális felmelegedés következményeinek lehetőségét teljes mértékben be kell építeni az egyes nemzetek biztonságpolitikájába, és nemzetvédelmi stratégiákat kell kidolgozni.

77


 Meg kell újítani a védelmi terveket, melyekhez szükséges felmérni a hadsereg kapacitásait, s biztosítani kell a tervek végrehajtásához szükséges humán erőforrást, valamint technikai eszközöket.  Meg kell állapodni a hadsereg, rendészeti szervek és más polgári intézmények felelősségéről a bekövetkező katasztrófák kezelésében.  A biztonságpolitikának együtt kell működnie a különböző tudományos hivatalokkal, pl. a NASA-val (National Aeronautics and Space Administration, Amerikai Egyesült Államok Nemzeti Légügyi és Űrhajózási Hivatala).  Stabilizálni kell a klímaváltozást azon a szinten, ahol még nem okoz jelentős romlást a globális biztonságban. A lehető legalacsonyabbra kell csökkenteni a felmelegedés kockázati tényezőit. Erre két megoldás mutatkozik: az egyik a megelőzés, melynek során csökkenteni szükséges a káros gázok kibocsátását. A másik az elkerülhetetlen problémák optimális kezelése.  Számos, a jövőben legveszélyeztetettebb ország ma a legszegényebb vagy legkevésbé alkalmazkodni képes államok közé tartozik. Segíteni kell a fejletlen országoknak, hogy felkészülhessenek mind elméleti, mind gyakorlati szinten a globális felmelegedés hatásaira, s később közös együttműködéssel kell felelni a kihívásokra.  Fel kell becsülni a tengerszint emelkedés, az extrém időjárási körülményeknek a haderőkre gyakorolt hatását az elkövetkező 30-40 évre. A katonai felszerelést és technikai eszközöket a felmérések alapján kell ellenállóbbá tenni.  A hadi kiképzésnél, a hadsereg felszerelésénél és a katonai feladatok tervezésekor figyelembe kell venni a globális felmelegedést, pl. olyan szempontból, hogy mentési munkákat tudjanak végezni.  A gazdasági és energia biztonság a nemzetbiztonság két legfontosabb eleme a világon. Ahhoz, hogy a fejlett országok fel tudjanak készülni az éghajlatváltozás súlyos következményeire, továbbá, hogy más államoknak is segíteni tudjanak, ahhoz szükséges az energia ellátás folyamatosságának a biztosítása, a teljes függetlenség e téren. Zárógondolatok Az éghajlatváltozás számos olyan csapást idézhet elő, melyek különkülön is rendkívüli hatással lennének a társadalmakra, ám együttes jelenlétük káoszt idézhet el a Földön. A lakható területek valószínűsíthető csökkenésével tömegek lehetnek kénytelenek megválni az otthonuktól. 78


Egyes becslések szerint az emberek alapvető szükségleteiket sem fogják tudni kielégíteni, s emiatt általános elégedetlenség lesz úrrá rajtuk, mely globális konfliktusok születéséhez vezethet. A biztonságpolitika feladata, hogy megbirkózzon ezekkel a kihívásokkal.  A világszerte jelenleg működő honvédelmi, rendvédelmi szerveket, határőrségeket, hivatásos katasztrófavédelmi szerveket, tűzoltóságot, s polgári védelmi szervezeteket eredetileg más céllal hozták létre, vagyis az egyes államokban jelentkező problémakörök megoldására. Így a bennük jelenleg használatos technikai eszközök, valamint emberi erő valószínűsíthetően nem lenne képes ilyen világméretű és mértékű, állandó jelenlétű katasztrófák kezelésére. A fenti szervek összehangolásával, együttműködésével elő lehet segíteni a hatékonyabb segítségnyújtást. Újra meg kellene határozni, hogy melyik szervezet milyen hatás- és feladatkörrel fog rendelkezni a jövőben, valamint a technikai eszközök fejlesztése szükséges ahhoz, hogy képesek legyenek túlélni a viszontagságos körülményeket. A jelentkező összetett problémák a meglévő komplex biztonságpolitikai stratégiák újragondolását kívánják meg.  Nem tudhatjuk pontosan, hogy mit hoz a jövő, de a klímaváltozás tendenciája már világosan látható. Ezért óriási a nagyhatalmak felelőssége, hisz rajtuk múlik, hogy a megelőzés érdekében akár országuk jelen gazdasági érdekeivel szembeni politikai döntéseket hozzanak.  Ha meg akarjuk előzni a világtragédiák bekövetkeztét, mielőbb el kell kezdeni a felkészülést.  A mottóban megfogalmazottakat - „A Földet nem nagyapáinktól örököltük, hanem unokáinktól kaptuk kölcsön.” - mindenkinek meg kell szívlelnie, mert különben a Föld lakosságának nagyobbik része már nem fogja tudni apái, ősei szülőföldjét magáénak mondani, s maga a haza fogalma értelmezhetetlenné válik majd számukra…..

79


Irodalomjegyzék 1. Stern Report 2. IPCC Report 3. Bíró Dávid (2003): A globális felmelegedés politikatörténete. Napvilág Kiadó, Budapest 4. Cziva Oszkár: A katasztrófák elleni védekezés feladatai, Hadtudomány, IX. évfolyam, 3-4. szám. 5. Láng I. (1993): Környezetvédelmi lexikon I-II. Akadémiai Kiadó, Budapest 6. Military Advisory Board (2007): National security and the threat of climate change. The CNA Corporation, Virginia 7. Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia 2008-2025 8. http://origo.hu/tudomany/20071216-klimakonferenciakompromisszumos-megallapodas-szuletett-balin.html 9. http://origo.hu/tudomany/fold/20050512megallithatatlan.html 10. http://www.origo.hu/tudomany/20071126-latolgatasok-a-kiotoijegyzokonyvet-felvalto-megallapodasrol-szolo-baliklimakonferencia-elott.html 11. http://www.origo.hu/tudomany/20070926-jelentos-dontesek-azozonreteg-es-a-globalis-klima-vedelmeben.html 12. http://www.origo.hu/tudomany/20080125-antarktisz-egyre-gyorsabbanfogy-a-jeg.html 13. http://www.origo.hu/tudomany/20071028-eszakisark-a-globalisfelmelegedes-hatasai.html 14. http://www.origo.hu/tudomany/20070504negativ.html

15. http://www.khem.gov.hu/khemakadalymentes/feladataink/eu_kapcsolat/francia_eu Képek forrása: Google Képkereső 80


AZ ÉGHAJLATVÁLTOZÁS BIZTONSÁGPOLITIKAI KÖVETKEZMÉNYEI, NEMZETVÉDELMI VONATKOZÁSAI

Recommend Documents