Szakirodalmi áttekintés II. (Részletek) Az
egészségpolitika,
társadalom-egészségtan,
egészségügyi
minőségmenedzsment
elmélete dióhéjban 3.1 Az egészségpolitika „Az egészségpolitika korszerű értelmezésében mindazon az egyéni vagy közösségi tevékenység és az ezzel kapcsolatos eszmék, elvek, gyakorlat rendszere, melynek célja az egészségnek a fejlesztése, a betegségek megelőzése, az egészség helyreállítása, illetve ezek feltételeinek biztosítása, a lehető legjobb egészség elérése a lakosság legszélesebb rétegei számára… Az egészségpolitika legfőbb feladata a prioritásoknak a megfogalmazása.” Az egészségpolitika szereplői Az egészségpolitika alakításában nem kizárólag az állami, társadalmi és az egészségügy szervezetének vezető képviselői, hanem igen széles társadalmi kör vesz részt. „Az állami és önkormányzati egészségügyi tevékenységen túl az egészségügyet érintő tudományos szervezetek, egyesületek, a nemzetiségi kisebbségi egészségügyi csoportok, az önsegítő mozgalom, a közösségi egészségügyi projektek, politikai pártok és társadalmi szervezetek egyaránt részt vesznek az egészségpolitika kidolgozásában, alakításában, célkitűzéseinek megvalósításában. Az egészségpolitika tehát egy széles körű közösségi társadalmi
tevékenység
eredményeként
alakul,
fejlődik
ki.
Kívánatos,
hogy
az
egészségpolitika lényeges döntéseinek alakítását széles körű társadalmi egyeztetés, véleménycsere, konszenzusra törekvés előzze meg.” Az egészségpolitika meghatározó tényezői „Az egészségpolitika alakítását, alakulását rendkívül széles körű, sok társadalmi, gazdasági, politikai egészségi tényező befolyásolja… Az egészségpolitika alakító tényezői között alapvetően a lehetőségek és az elvárások, igények közötti megoldása az, ami a legjelentősebb tényezőként feszül. Az egészségpolitika módszerei Az egészségpolitika módszerei, az egészségpolitika szereplői körének megfelelően változnak, különbözőek és nagyon sokrétűek a törvényhozás, államigazgatás, az önkormányzatok, a politikai, társadalmi, egyesületi tevékenység körében. A korszerű egészségpolitika alapelvei „Az Egészségügyi Világszervezet 1978. szeptemberében elfogadott nyilatkozata az alma-ata-i dektrétum, majd az Ottawai Carta. Az előbbi kimondja, hogy az egészség alapvető emberi
jog, együttműködést és közös fellépést hirdet, az egyenlőtlenséget elfogadhatatlannak tartja, kimondja, hogy minden ember joga és kötelessége az egészségügyi ellátás tervezésében és kivitelezésében részt venni. Továbbá, a kormányok felelősségét, a közösségi részvételt és az interszektorális tevékenység fontos elv és gyakorlat kell, hogy legyen. Az utóbbi „a betegségek korai felismerése, megelőzése, a mindenki számára hozzáférhető egészségügyi ellátás biztosításán túl az egészség gondolatát, az egészség fejlesztését, fenntartását, a primer prevenciót állítja az egészségpolitika központjába. Az egészségfejlesztés gondolatát össztársadalmi tevékenységként fogalmazza meg a közösség aktív szerepére, munkájára épít. Fontos gondolatként ragadja meg az „egészséges közpolitika” kialakítását, amely az összes társadalmi szektor együttműködésével a közösség egységes cselekvésére építve mozdítja elő az egészség célkitűzéseit, a társadalom – a köz – egészségét… A korszerű egészségpolitikát az alapvető főbb elvek jellemzik: a hozzáférhetőség, a szolidaritás, a közösség aktív részvétele, a flexibilitás, a válaszoló készség (respansivness), a méltányosság és korrektség (fairness), a kockázati tényezők elleni fellépés a közösségi megközelítés gondolatával, az egészségfejlesztés hangsúlyozásával az ún. evidence based orvoslás szorgalmazásával, az egészségi ellátás szakmai modellje mellett és helyett az egészségügyi ellátás szociális modellje felé történő elmozdulással.” 3.2 A társadalom-egészségtan ábrázolása
társadalom-egészségtan
<
társadalom-orvostan
(szociális medicina)
főbb alrendszerei
1. Egészségföldrajz 2. történelem-egészségtan 3. társadalom-orvostan 4. természet-egészségtan 5. Orvosi szociológia
Vizsgálódásának tárgyai:
•
oktatás
•
esélyegyenlőség
•
etnikai viszonyok
• •
•
fogyasztási
•
jövedelem
szokások
•
regionalitás
társadalmi
•
földrajzi helyzet
szociokulturális
struktúra /
•
város/falu
különbségek
rendszerek
•
nemek közötti
•
•
hiedelmek,
társadalmi
különbségek
hagyományok
berendezkedés,
•
történelem
•
geopolitika
rendszerspecifitás
•
egészségpolitika
•
globalizáció
•
szomszédság
•
történeti
•
foglalkoztatottság
•
vallás
•
migráció
•
etika, erkölcs, jog,
•
munkavédelem
kultúra, család,
•
munkahelyi stressz
otthon
•
nemzeti lét és tudat
•
„szociális support”
•
szociális-anyagi
demográfia •
mentális és lelki állapot
helyzet
1. ábra. Társadalom-egészségtan
„Az egyén, ill. a populáció egészségére ható tényezők nagymértékben, és egyre nagyobb mértékben határozzák meg az egyén és a különböző társadalmi csoportok egészségét: a társadalmi-szociális tényezők, foglalkozási és munkaviszonyok, a foglalkoztatottság, az életmód, a kereseti és a lakásviszonyok, a táplálkozási, ruházkodási tényezők, társadalmi szokások, hagyományok, a lakhely, (város és falu), a kultúra, az oktatás, az egészségnevelés, egészséghiedelmek, az egészségügyi ellátás, (az egészség általános ábrája értelmében) (2.ábra), az ellátórendszer, az orvostudomány fejlettsége, az oktatás, a szociális helyzet, etnikumok, esélyegyenlőség.”
Környezeti, társadalmi és szociális 20%
Egészségügyi ellátórendszerek 10%
Genetikai tényezők 20%
egészség
Életmód 50%
2. ábra: Az egészséget meghatározó tényezők (Lalonde – modell)
„A társadalmi tényezők (esélyegyenlőség, a munkanélküliség, képzés, oktatás, különböző szociokulturális csoportok egyenlőtlensége, a szolidaritás eltűnése, a bizonytalanság, a társadalombiztosítási válság, a GDP mindenható volta) hatása… mostanra jelent meg kifejezettebben
egészségkárosító
hatásuk
(a
szabadversenyes
kapitalizmus
teljes
eluralkodásával).” „A társadalom-egészségtan az egészséget, a prevenciót, a megelőzést állítja előtérbe, emellett azonban a gazdasági feltételek sem elhanyagolhatóak…hiszen a gazdasági, társadalmi helyzet meghatározza létünket és tudatunkat is. Az egészségi-demográfiai állapotban tehát különböző egyenlőtlenségek jönnek létre…amelyek feldolgozása az orvosi (egészség) szociológia, a társadalom-egészségtan igen fontos feladata.” „Magyarországon a társadalom-egészségtan szempontjából jelentős tevékenységet fejtett ki Fodor József, Fenyvessy Béla, Dabis László, Melly József, Madzsar József…A két világháború között Johan Béla társadalom-egészségügyi tevékenysége, a zöldkeresztes mozgalom létrejötte, a bábaképzők kialakulása, az egységes oltási rendszer kialakulása, a tüdőgondozói hálózatok kialakulása stb. igen magas színvonalú volt. 1945 után, Kun Lajos professzor a Pécsi Egyetemen, majd ugyanitt Tényi Jenő professzor sokat tett a falu és a város közötti különbségek egészségügyi hatásairól. A mentálhygiene, a magatartástudomány, a mentális betegségek epidemiológiája, később önálló tudományággá fejlődtek.”
3.3 Minőségmenedzsment az egészségügyben „A minőségnek nincs egyértelmű definíciója…. Az egészségügyi szolgáltatások minősége sokféleképpen értelmezhető és nincs olyan általános érvényű definíció, amit a vezető szakemberek teljes köre fenntartások nélkül elfogadna... Brook és Kosecoff szerint a minőség meghatározott tevékenységek elvégzése oly módon, hogy az javítsa az egészségi állapotot, vagy legalábbis megelőzze az egészségi állapot azon romlását, amely a betegség miatt bekövetkezett volna… Komponensek: - a megfelelő beavatkozás megválasztása - a beavatkozás elvégzése
a legjobb eredmény elérésével
A minőség komponensei: - Hatásosság ideális körülmények között (efficacy) - Eredményesség vagy hatásosság szokásos körülmények között (effectiveness) - Hatékonyság (efficiency) - Esélyegyenlőség, méltányosság (equity) - Hozzáférés (accessibility) - Az egészségügyi ellátás megfelelősége (appropriateness) - A betegellátás biztonsága (safety) - Időszerűség (timeliness) A minőség dimenziói: Struktúra – folyamat – eredmény
Betegelégedettség
