Budapesti Gazdasági Főiskola Külkereskedelmi Kar Nemzetközi gazdálkodás szak Nappali tagozat Külgazdasági vállalkozás szakirány
AZ E-VÁM AZ EURÓPAI UNIÓBAN
Készítette: Baksa Judit Budapest, 2011.
Tartalomjegyzék 1.
Bevezetés ......................................................................................................................................... 5
2.
Út a vámunió felé, a kezdetek ......................................................................................................... 6 2.1.
A vámunió kialakulása ............................................................................................................. 9
2.2
A vámunió kereskedelemteremtő és kereskedelemterelő hatása ....................................... 10
3.
F o ga l ma k ................................................................................................................................... 13
4.
A M o d e r n i zá l t V á mkó d e x .................................................................................................... 17 4.1.
Vámeljárások a Modernizált Vámkódexben ......................................................................... 19
4.1.1.
Szabad forgalomba bocsátás ......................................................................................... 19
4.1.2.
Kivitel ............................................................................................................................. 20
4.1.3.
Különleges eljárások ...................................................................................................... 20
4.2.
A feltételek megváltozása ..................................................................................................... 21
4.3.
Engedélyezett gazdálkodói státusz (AEO) ............................................................................. 23
4.4.
Egységes engedélyek ............................................................................................................. 28
4.5.
Engedélyezett felhasználó ..................................................................................................... 29
4.6.
Központosított vámkezelés ................................................................................................... 29
5.
A vá má r u -n yi l a t ko za t o k e l e kt r o ni zá l á sa ........................................................................ 32
6.
A M o d e r n i zá l t V á mkó d e x é s a z e - vá m ka p c s o l at a .................................................. 36
6.
A T A R IC r e n d s ze r .................................................................................................................. 39
7.
6.1.
Alkalmazott TARIC rendszerek .............................................................................................. 42
6.2.
A TARIC menürendszere ........................................................................................................ 42
Az NCTS rendszer......................................................................................................................... 43 7.1.
Az NCTS alkalmazási köre ...................................................................................................... 44
8.
Az ÁRUREG rendszer...................................................................................................................... 45
9.
A z i m p o rt v ám ke z e l é se k e le k t ro n i z á l á s a ....................................................................... 48 9.1. Az elektronikus nyilvántartás és az import vámáru-nyilatkozat kapcsolata ............................. 48 9.2.
Automatizált Behozatali Rendszer (AIS) ................................................................................ 49
9.3.
A Modernizált Vámkódex és a nemzeti célkitűzések harmonizációja ................................. 50
9.4.
Elektronikus import árunyilatkozat benyújtása az ügyfél oldalon ........................................ 50
9.5.
Az elektronikus árunyilatkozat benyújtásának módjai.......................................................... 52
9.6.
Az AIS-ba benyújtott elektronikus árunyilatkozat feldolgozása ............................................ 52
9.7.
Célok, fejlesztések ................................................................................................................. 55
9.8. Esetpélda .................................................................................................................................... 56 10. Elektronizálás az export oldalon ................................................................................................... 58 10.1. A kiviteli ellenőrző rendszer (ECS) ......................................................................................... 59 10.2.
Vámügyintézés papírmentesen ............................................................................................ 60 3
10.3.
Kiviteli eljárás és az azt követő árutovábbítás ...................................................................... 63
10.4. Esetpélda .................................................................................................................................. 65 11. Customs 2013 ................................................................................................................................ 67 11.1. Általános célok és „különös célok”: ....................................................................................... 67 11.2. A munkaprogram................................................................................................................... 69 12. Összegzés ...................................................................................................................................... 73 13. Ábrajegyzék ................................................................................................................................... 76 14. Felhasznált irodalom ..................................................................................................................... 77 15. Mellékletek ...................................................................................................................................... 78
4
1. Bevezetés Magyarország európai uniós csatlakozásának a velejárója a közösségi jogszabályok, a vámigazgatás szempontjából különösen a vámjogszabályok előírásainak a teljesítése. Az uniós célkitűzésekhez tartozik a vámigazgatással kapcsolatosan, hogy 2013-ra valamennyi vámeljárás esetében biztosítani kell az elektronizálást. Ennek megvalósítása hosszadalmas folyamat, mely már 2004-ben elindult, és azóta is folyamatosan, több fázisban zajlik. Az Európai Parlament és a Tanács 70/2008/EK határozata a papírmentes vám- és kereskedelmi környezetről teremtette meg az alapot az egyes vámeljárásokhoz kapcsolódó árunyilatkozatok elektronikus úton történő benyújtására, fogadására és feldolgozására. Magyarországon az akkori Vám-és Pénzügyőrségnél az exportirányú vámeljárások (Automated Export SystemAES) esetében 2007. november 5-e óta, az importirányú vámeljárásoknál (Automated Import System- AIS) pedig 2008. január 28-a óta biztosított az elektronikus árunyilatkozat adás és feldolgozás. Az Európai Unióban 2009. július 1-jétől teljesen megszűnt a kiviteli vámeljárás vonatkozásában a papíralapú eljárás, azóta mind normál, mind pedig egyszerűsített eljárásban csak elektronikusan lehet kiviteli vámeljárást kezdeményezni és végrehajtani. Az import elektronikus vám (e-vám) alkalmazása kezdetben csak a normál eljárásban benyújtott, szabad forgalomba bocsátás vámeljárásokhoz kapcsolódó vámkezelésekre terjedt ki. Azóta folyamatosan bővült azoknak az eljáráskódoknak a köre, amiknek lehetséges az elektronikus bejelentése. 2009. május 4-től már a kiegészítő árunyilatkozatok benyújtása és azok teljes körű automatikus feldolgozása is biztosított. Szakdolgozatom témájának azért választottam a vámeljárások elektronizációját, mert szeretném bemutatni, hogy mennyiben könnyíti meg a gazdálkodók mindennapjait a termelési folyamat fázisaiban. A világon alapanyagok, félkész-, késztermékek áramlanak, mint ahogy az Európai Unió területén is. Ezzel a fejlesztéssel könnyebbé és egyszerűbbé válik ezen anyagok ki- és behozatala a Közösség területére, ami gördülékenyebb termelést tesz lehetővé. Az EU - így az ott működő vállalkozások is - versenyképesebbé válhatnak globális szinten és a világkereskedelemben is biztosított a hatékonyabb részvétel. Dolgozatomban bemutatom, hogyan történik az áruk vámkezelése elektronikusan mind az import, mind az export oldalon. Kitérek továbbá arra, is hogy a Modernizált Vámkódex mennyiben járul hozzá ennek megkönnyítéséhez, hiszen az további egyszerűsítéseket fog tartalmazni, gondolok itt például a vámeljárások összevonására. Most térjünk vissza a kezdetekhez és nézzük meg, miért is jelentős előrelépés az elektronizáció bevezetése a vámigazgatásban.
5
2. Út a vámunió felé, a kezdetek Az európai kontinens egységére vonatkozó elképzelések igen messze nyúlnak vissza a történelemben, igazából viszont csak a második világháború után realizálódott a politikai cselekvés szintjén az európai egység megvalósítása. Az európai egység megteremtésének igénye főleg politikai megfontolásokból jelent meg. Az elsődleges politikai célkitűzések közé tartozott a háború lehetőségének kizárása az európai országok között, a szovjet terjeszkedés megfékezése. Az európai egység létrehozásáról két ellentétes koncepció létezik. Az egyik a nemzetek feletti Európa, amely egy valóban egységes, föderális szerkezetű államban gondolkodik. A másik elképzelés a nemzetek Európájáról beszél, ahol az együttműködés konföderációs szerkezetet ölt, de meghatározó elemei mindenkor a nemzetállamok. Az eddigi fejlődés a két koncepció kompromisszumára
épül,
hiszen
kialakult
ugyan
egy
közös,
nemzetek
feletti
intézményrendszer, de a nemzetállamok különállása továbbra is fennmaradt, és a közeljövőben sem várható egy föderalista képződmény kialakulása. Churchill 1946-ban, a zürichi egyetemen tartott beszédében fogalmazta meg az „Európai Egyesült Államok” létrehozásának gondolatát. Az 1949-ben létrehozott Európa Tanács azonban sem politikai sem gazdasági szerepét és eredményeit tekintve nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Az európai egységesülés első fontos lépése,
és
a
további
integráció
kiindulópontja a Schumann-terv nyomán megvalósuló Acélközösség
Európai
Szén-
(Montánunió)
lett.
és Az
alapötlet egy szupranacionális főhatóság létesítése volt, amely ellenőrzi a francia, valamint a német szén- és acéltermelést (továbbá
azon
csatlakoznak
országokét, a
amelyek
szervezethez).
A
szerződést végül 1951-ben Párizsban írta alá Belgium, Franciaország, Hollandia, 1. ábra: Montánuniót létrehozó szerződés és a Római Szerződés aláírása
Luxemburg, NSZK és Olaszország. A további integrációs folyamat azonban
6
nem hozta meg a kívánt eredményeket. Nem járt sikerrel egy európai védelmi közösség és egy európai politikai közösség létrehozására irányuló törekvés sem. A politikai biztonsági integrációval szemben fellépő akadályok erősítették meg azt a felismerést, hogy a politikai egységet a gazdasági integráció hosszú folyamatán keresztül kell és lehet elsődlegesen megvalósítani. Ennek eredményeképp született meg az 1957-ben aláírt Római Szerződés, amely létrehozta az Európai Gazdasági Közösséget (EGK) és az Európai Atomenergia Közösséget (Euratom). „Őfelsége Belgium királya, A Francia Köztársaság elnöke, Őfelsége Hollandia királynője, Ő Királyi Fensége Luxemburg nagyhercege, A Német Szövetségi Köztársaság elnöke Az Olasz Köztársaság elnöke Azzal az eltökélt szándékkal, hogy az Európai népek egyre szorosabb összefogásának alapjait lerakják. Miután úgy döntöttek, hogy közös cselekvéssel biztosítják országaik gazdasági és szociális haladását, és ennek során az Európát szétválasztó korlátokat megszüntetik. Azzal a célkitűzéssel, hogy népeik élet- és munkakörülményeinek állandó javításán munkálkodnak, azt lényeges célnak tekintve. Annak felismerésével, hogy az akadályok elhárítása megkívánja az egyetértésben való előrehaladást a tartós gazdasági növekedés, a kiegyensúlyozott kereskedelem és a tisztességes verseny megvalósítása érdekében. Abban a törekvésükben, hogy népeik gazdaságait egyesítik és azok harmonikus fejlődését előmozdítják, ha az egyes területek közötti különbségeket és a kedvezőtlenebb adottságú területek elmaradottságát csökkentik. Azt óhajtván, hogy a közös kereskedelempolitikával hozzájáruljanak a külgazdasági kapcsolatokban érvényesülő korlátozások fokozatos elhárításához. Arra törekedve, hogy Európának a tengerentúli országokkal való kapcsolatait erősítsék, azt óhajtván, hogy az Egyesült Nemzetek alapelveinek megfelelően a tengerentúli országok jólétét
előmozdítsák.
Elhatározván,
hogy
gazdasági
erejük
összefogásával
megvédik
és
megszilárdítják a békét és a szabadságot, továbbá azáltal, hogy felszólítják Európa népeit, amelyek ugyanezen nemes célkitűzéseket vallják, hogy csatlakozzanak ezekhez a törekvésekhez, úgy döntöttek, hogy létrehozzák az Európai Közösséget.”
1
A Montánunió mellé felsorakozott új szervezetek ugyanazt a hat államot fogták össze, és fűzték egyre szorosabbra a kapcsolatukat. Az így kialakult európai szervezetek jelentősége elsődlegesen abban ragadható meg, hogy az addigi jellemző kormányközi egyeztetésekkel működő nemzetközi szervezetekkel szemben (pl. Európa Tanács), az európai közösségek tagállamai között erősebb kapcsolat alakult ki, amely az integráció irányába hatott, és megjelentek a nemzetek feletti intézményrendszer alapjai. Mindhárom közösség olyan – 1
Római Szerződés, 1957. március 25.
7
egymáshoz hasonló – szervezeti felépítéssel jött létre, melyet közösségi modellként említenek, a szervezetekben dolgozó erősen szupernacionális, irányítási-kormányzati bürokrácia miatt. Az integrációs megállapodások formái: preferenciális vámövezet: az adott övezeten belüli országok egymásnak különböző vám- és egyéb kereskedelempolitikai kedvezményeket nyújtanak, szabadkereskedelmi terület vagy övezet: az övezeten belüli kereskedelem minden korlátozástól mentes, a kívülálló országokkal szemben minden tagország önálló vámpolitikát alkalmaz, vámunió: az unió területén szabadkereskedelem van érvényben, de harmadik országokkal szemben az unió tagországai egyeztetik kereskedelmi politikájukat és közös külső vámrendszert működtetnek, közös piac: átmenetet képez a tényleges gazdasági integráció felé, ahol már a piaci folyamatok összehangoltak, illetve a szabadkereskedelmen túl nem akadályozzák a tőke- és munkaerőáramlást sem. Így a termeléshez és az értékesítéshez szükséges tényezők szabad áramlása már biztosítva van, egységes piac (single market): a kereskedelmi integráció magasabb foka, ahol a részt vevő országok vámunióban állnak és emellett az áruk, szolgáltatások, tőke, munkaerő az országok között szabadon áramlanak, gazdasági unió: már tényleges integrációs szerveződésnek tekinthető. Összefonódnak
az unió tagállamainak gazdaságai és egységes gazdasági rendszerbe szerveződnek. Közös beruházásokat hajtanak végre a közös gazdaságpolitika révén, továbbá megvalósul a termelési tényezők teljesen szabad áramlása. A termelési és eladási folyamatok is az unió szintjén szerveződnek. A gazdasági unió legmagasabb foka a tagállamok pénzforgalmában már nem az egyes nemzetvaluták, hanem az unió közös valutája szerepel, a tagállamok oktatási, kutatási, egészségügyi politikájukat is egyeztetik. Az Unión belül az elmaradott területek fejlesztésére közös pénzalapokat hoznak létre.
8
2.1.A vámunió kialakulása Az alapvető cél először is a vámunió létrehozása volt, amely szabad és egyenlő versenyt teremt a hat tagállam között. Ezzel összefügg az egységes vámtarifa-rendszer bevezetése, amely a kívülállókkal szemben nyújt védelmet. Az államok nemzetközi kereskedelmében meghatározó szerepet játszanak a vámok, amelyek az államközi gazdasági kapcsolatokban jelentős kereskedelemkorlátozó hatásokat válthatnak ki. A vámunió e kereskedelemre kedvezőtlen hatások kiküszöbölésére szolgál akkor, amikor a tagállamok vállalják, hogy a vámok és a vámtarifa, tehát a vámköteles vagy vámmentes, illetve a kedvezményes termékek szabványszerű besorolása, nyilvántartása és a kivetendő vám mértéke tekintetében, egyenlő elbánást biztosítanak egymásnak. Mentesítik egymást a tranzitvámok, illetve egyéb illetékek megfizetése alól, sem exportjukban, sem importjukban nem alkalmaznak egymással szemben mennyiségi (kvóta), export- importengedélyezési, valamint fizetési korlátozásokat. Léteznek viszont korlátozások és ún. külső vámok a vámunión kívül álló országokkal szemben. A vámunió célja tulajdonképpen az áruk szabad mozgásának a biztosítása. Az európai integráció egyik legfontosabb célkitűzése egy egységes, határok nélküli belső tér és piac kialakítása, amelyben a globális értelemben vett kereskedelem – akadályok és országspecifikus korlátozások nélkül – kialakulhat. A közös piac (12 éves, három periódusból álló időszak alatt tervezték megvalósítani) létrejöttének feltétele olyan rendszer kiépítése, amelyben az ún. „négy alapszabadság” (az áruk, a személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad áramlása) érvényesülhessen. Ezek megvalósítása vezetett el ahhoz, hogy az integráción belül a különböző nemzetiségű munkavállalók külön engedély nélkül bárhol munkát vállalhassanak. Letelepedhessenek, létrejöjjön a vámunió és az egységes vámtarifa, mindenhol érvényesüljenek és alkalmazást nyerjenek az Európai Unió jogi normái. A vámunió kialakulása gyorsabban ment a vártnál, már 1968-ban megvalósult. 1967-1968 során ezen túlmenően további változásokra került sor: összevonták az EGK, az Euratom és a Montánunió eddig párhuzamosan működő szerveit, ekkortól használatos az Európai Közösségek (EK) elnevezés. Ha egy ország lezárja határait a külföldi termékek elől, saját veszteségeit növeli, mert nem tudja kihasználni a komparatív (viszonylagos) előnyből származó lehetőségeit. Ha két vagy több ország közös vámhatárt hoz létre, védheti hazai termelőit nemzetközi kereskedelem bizonyos előnyeinek kihasználása. A vámszövetségek, a közös „vámhatárok” létrehozásával a
9
szerződő
országok
bizonyos
mértékig
egyesítik,
integrálják
belső
piacaikat.
A
vámszövetségeket gyakran nevezik gazdasági integrációnak. Az így létrejött jogi keret biztosítja,
hogy
vámtarifa
az
határain egyformán Közös
a
közös
EU
külső
mindenhol érvényesüljön. szemléletmódot
vezetett be a vámraktározási 2. ábra: Az Európai Vámunió négy évtizede
eljárások
tekintetében.
Megkönnyíti a vámáru-továbbítási eljárást. A különféle vámokmányok széles skáláját egy egységes vámokmánnyal váltotta fel. A teljesülést biztosító előírásokat végül egyetlen jogszabályba foglalták. Ez az 1992-ben elfogadott Közösségi Vámkódex. A vámunió lényeges eleme az EU négy alapszabadságon (áruk, személyek, szolgáltatások és a szabad tőke forgalma) nyugvó belső piacának. A Közösség vámpolitikája nélkül nem volna lehetőség az EU közös kereskedelmi és fejlesztési politikájára, a közös mezőgazdasági piacra és a pénzügyi politikák tényleges összehangolására. 1958-ban létrejött az EU jogelődje, az EGK hat tagállama alapította meg. 1968 a vámunió megvalósulásának éve, amikor is eltörölték a belső vámokat, valamint a tagállamok kereskedelmük nagy részét a vámunión belülre terelték. 1968 és 1993 között a vámunió fejlesztésének célja az volt, hogy ne csak a vámok legyenek egységesek, hanem az alkalmazásukhoz szükséges szabályok is. 1988-ban a vámeljárások egyszerűsödtek, majd 1994-ben megszületett az Egységes Vámkódex.
2.2 A vámunió kereskedelemteremtő és kereskedelemterelő hatása Egy vámunió előnyeit és hátrányait azon mérhetjük, hogyan hat a tagországok egymás közti, valamint a kívülállókkal folytatott kereskedelmére. Két alapvető hatást különböztetünk meg: a kereskedelemteremtő és a kereskedelemterelő hatást. Kereskedelemteremtő hatás lehetővé teszi a nemzetközi munkamegosztás további bővülését azzal, hogy a vám eltörlése újabb területeken teremt komparatív (viszonylagos) előnyöket. Javul a tagországok együttes helyzete. Közvetve kedvezően hat ez a folyamat a kívülállókra is, és a belső kibocsátás növekedésével növekszik az import iránti igény. A vámunió az azt
10
alkotó országok jólétét növeli, de ez a többlet nem egyenletesen oszlik meg a gazdasági szereplők között. A kereskedelemterelő hatás az előbbitől abban különbözik, hogy a teljes import-export nem változik, csak az import átterelődik a vámunión kívüli országból a tagállamokba. Rontja a kívülállók helyzetét, sőt az unión belül is csökkenti a jólétet. A kereskedelemterelés rontja az erőforrások nemzetközi allokációját. A vámunió egyszerre idézhet elő kereskedelemteremtést és –terelést. A tagállamok jóléte attól függ, hogy melyik hatás erősebb. A vámunió két hatása attól függ, hogy korábban milyen mértékű vámokat alkalmaztak és a vámok eltörlése milyen mértékben érinti a cserearányok változását. Az 1957-ben aláírt Római Szerződés 9. cikkének 1. bekezdése értelmében az Európai Gazdasági Közösségben a nemzetközi áruforgalom – vagyis a közösségi tagállamoknak a harmadik országokkal folytatott kereskedelme – a harmadik országokkal szemben egységes külső vámokat alkalmazó vámunió keretében zajlik, amelynek teljes megvalósítására 12 év átmeneti időszakot irányzott elő a Szerződés. A Közösség azonban 18 hónappal a kitűzött időpont előtt, 1968 közepére teljesítette a célt, és ezzel a tagállamok között létrejött a vámok nélküli vámunió, amelyet az 1496/68. számú tanácsi rendelet közös (kül)kereskedelmi és vámpolitikát alkalmazó egységes vámterületté nyilvánított. Jóllehet, a tagállamok közötti kereskedelmi kapcsolatok az áruk szabad áramlásának elvén nyugvó vámuniós együttműködéssé alakultak, ez azonban még korántsem jelentette a korlátok nélküli belső piac megvalósítását, hiszen a vámon kívüli akadályok (így például a különböző szabványok, műszaki előírások) továbbra is fennmaradtak. Ezek érvényesítésére, valamint a tagállamok közötti forgalomra kivetendő adók beszedése céljából továbbra is működtek a tagállamok között a vám- és fiskális határok. A vámunió egységes működtetését hátráltatta továbbá az a tény is, hogy átmenetileg tagállami hatáskörben maradt a vámjogi szabályozás, amely a harmonizációs törekvések ellenére sem biztosította a tagállamok által alkalmazott egységes vámok anyagi és eljárási szabályainak azonosságát. E tekintetben valódi előrelépést csak a belső nemzeti határok megszüntetését előirányozó Egységes Európai Okmány elfogadása jelentett, amely azt tűzte ki célul, hogy 1993-tól korlátok nélkül érvényesüljön az európai gazdasági integráció alappillérét adó négy szabadság elve: azaz az áruk, a szolgáltatások, a munkaerő és a tőke szabad áramlása. Az áruk mozgásának ellenőrzését biztosító fizikai határok lebontása céljából 1987-ig egyszerűsítették az adminisztrációt (például a kvóták ellenőrzése a határról más hatósághoz
11
került, a szállítóeszközök tankjában lévő üzemanyagot vámmentessé nyilvánították), majd 1988-tól egységes vámokmányt léptettek életbe a vámeljárások egységesítése érdekében. A kereskedelempolitikai célú határellenőrzések felszámolása érdekében közösségi szintre emelték a mennyiségi korlátozásokat és az önkéntes (export) korlátozások tagállami kvótáit, majd csökkentették azok számát. 1994-től már csak öt korlátozás maradt érvényben (a banánkvóta;
a
japán
autóimport-kvóta;
az
EU
fejlődő
országoknak
biztosított
vámkedvezmény-rendszere, a GSP – Generalized System of Preferences, azaz Általános Preferencia
Rendszer;
a
WTO
textilegyezményben
rögzített
kvóták
és
az
EU
szabadkereskedelmi szerződéseiben foglalt mennyiségi korlátozások), amelyeket közösségi szinten ellenőriznek. A tagállamok közötti forgalomban megszűnt a fizetési mérleg indokolta forgalomkorlátozás és
az
agrárrendtartáson
belül
korábban
érvényesíthető
határkiegyenlítő
illeték
alkalmazhatósága is. A belső piac létrehozását követően a statisztikai célú ellenőrzésre, adatgyűjtésre sem a határokon kerül sor, hanem az erre a célra kiépített adatszolgáltatási rendszerben, az úgynevezett INTRASTAT-okmányok2 segítségével. A vámjogszabályok már az Unióhoz történt csatlakozásunk előtt is lehetővé tették a megbízható gazdálkodók számára az egyszerűsített vámeljárások alkalmazását, de az utóbbi néhány évben előtérbe kerülő elektronikus vám (e-vám) kezdeményezés is tagadhatatlanul a gazdálkodók - s egyben a vámhatóság érdekeit is – szolgálja. Az e-vám legfőbb célja az, hogy a vámeljárások során a papír alapú eljárásokat lehetőleg közösségi szinten egységes elektronikus eljárásokra cserélje, így egy modern, versenyképes vámkörnyezetet hozzon létre, elősegítve ezáltal a legális kereskedelmet és a gyors, akadálymentes árumozgást.
2
Az Európai Unió belső piacán megvalósuló áruforgalom regisztrálását célzó statisztikai megfigyelési rendszer.
12
3. Fogalmak Mielőtt belemennénk a dolgozat szakmai részébe, nem árt tisztázni néhány fogalmat, melyek ismerete a továbbiakban szükséges lesz. 1.
Elektronikus vámeljárás (e-vámeljárás): az ügyfelek által kizárólag elektronikus úton – a vámhatóság külső kommunikációs központján (KKK2) keresztül – benyújtott, és a vámhatóság által elfogadott, feldolgozott árunyilatkozatok alapján végzett behozatali (AIS) és kiviteli (AES) irányú vámeljárás.
2.
Időzítő, timer (késleltető funkció): az e-vámeljárási feldolgozási folyamatba épített olyan ellenőrzési mechanizmus, amely az automatikus feldolgozási folyamatban – előre meghatározott időtartamig történő megszakításával – biztosítja a feldolgozási folyamatért felelős revizor számára, hogy az automatikus feldolgozási folyamatba beavatkozva döntést hozzon akkor is, ha a feldolgozás automatikus úton történő végrehajtásának egyébként nincs akadálya.
3.
Vámáru-nyilatkozat: valamely személy előírt formában és módon tett jelzése, hogy az árut adott vámeljárás alá kívánja helyezni.
4.
Elektronikus vámáru-nyilatkozatadás: a vámáru-nyilatkozat elektronikus úton történő benyújtása bizonyos fokú technikai feltételek meglétét igényli. Az ügyféli regisztráción túl elengedhetetlen a megfelelő szoftver használata, hiszen a vámhatóság e feltételek megléte esetén tudja azonosítani akár az exportőr/nyilatkozattevő személyét, akár az árunyilatkozat benyújtásának megfelelőségét. Az elektronikus vámáru-nyilatkozat- adás azonban könnyítést jelent mind a vámhatóságok, mind pedig az ügyfelek részére, akár normál, akár egyszerűsített eljárásról beszélünk.
5.
Vámhatóságok: azok a hatóságok, amelyek – többek között – a vámjogszabályok alkalmazásáért felelősek.
6.
Vámeljárások: A hatályos szabályozás (A Tanács 1992. évi október 12-i 2913/92/EGK rendelete Közösségi Vámkódex létrehozásáról) nyolc csoportba sorolja a vámeljárásokat: szabad
forgalomba
bocsátás,
árutovábbítás,
vámraktározás,
aktív
feldolgozás,
vámfelügyelet melletti feldolgozás, ideiglenes behozatal, passzív feldolgozás, kiviteli eljárás. 7.
Elektronikus import (szabad forgalomba bocsátás) vámeljárás: Az elektronikusan benyújtott árunyilatkozatra a NAV illetékes vám- és pénzügyőri igazgatósága elektronikus határozatot hoz, amelyet az eljáró pénzügyőr elektronikusan aláír, és
13
elektronikusan megküld a vámkezelést kérő részére. Az ügyfél a határozatot a megadott tárhelyről letölti (ekkor válik kézbesítetté a határozat), és elektronikusan tárolhatja (ha valaki nem akarja, úgy a határozatot nem kell kinyomtatni, ezzel is költséget lehet megspórolni). 8.
Árumegnevezés: a kereskedelemben szokásos megnevezést jelenti.
9.
Áru kiadása: a vámhatóságok azon intézkedése, amellyel az árut az adott vámeljárás által előírt célra rendelkezésre bocsátják.
10. Vámellenőrzés: a vámjogszabályok és – indokolt esetben – a vámfelügyelet alatt lévő árura vonatkozó egyéb rendelkezések betartásának biztosítása céljából tett olyan különleges intézkedések, mint például az áru megvizsgálása, dokumentumok meglétének és hitelességének ellenőrzése, vállalkozások könyvvitelének és egyéb nyilvántartásainak megvizsgálása, közlekedési eszközök átvizsgálása, poggyász vagy egyéb, személy által szállított áru átvizsgálása, valamint hivatalos vizsgálatok lefolytatása vagy egyéb hasonló intézkedések megtétele. 11. Személy: -
a természetes személy,
-
a jogi személy,
-
ahol a hatályban lévő jogszabályok értelmében erre lehetőség van, az olyan jogi személyiséggel nem rendelkező személyegyesülések, amelyek ügyleti képessége elismert.
12. Ügyfél: mindazon személy, akit a vámjogszabályok szerint jogok illetnek meg és/vagy kötelezettségek terhelnek. 13. Elektronikus ügyfél: Egységes Ügyfélcímtárban regisztrált EÜC jogosultsággal rendelkező, az elektronikus árunyilatkozat 14. rovatában bejelentőként szereplő személy. 14. Elektronikus vámeljárást (e-vámeljárást) intéző egység: Az e-vámeljárás feldolgozását végző személy/személyekből álló egység. 15. Feldolgozás típusai: -
Elektronikus eljárás – a CDPS AIS és AES ágán történő feldolgozás.
-
Manuális eljárás – e-eljárásból kiterelt, a CDPS automatikus vagy kézi ágán történő feldolgozás, papíralapú árunyilatkozat benyújtása nélkül.
-
Papír alapú eljárás – a CDPS automatikus vagy kézi ágán történő feldolgozás, írásbeli árunyilatkozat benyújtásával és a mellékletek csatolásával.
16. Ideiglenesen megszakított e-feldolgozási folyamat: Az elektronikus úton benyújtott árunyilatkozatok
feldolgozásának
felfüggesztése
addig
az
időpontig,
amíg
a
14
feldolgozásért felelős revizor döntést hoz, vagy az időzítő által meghatározott időtartam le nem telik. 17. Képviseleti jog: A TANÁCS 1992. október 12-i 2913/92/EGK RENDELETE a Közösségi Vámkódex létrehozásáról a 64. cikk (2) bekezdésében megállapított feltételek mellett és a 243. cikk (2) bekezdésének b) pontja keretén belül elfogadott rendelkezéseknek megfelelően bármely személy képviselőt jelölhet ki a vámhatóságok előtti ügyeiben a vámjogszabályok által megállapított cselekmények és alakiságok elvégzésére. Ez a képviselet lehet: -
közvetlen, amikor a képviselő egy másik személy nevében és érdekében jár el, vagy
-
közvetett, amikor a képviselő saját nevében, de egy másik személy érdekében jár el.
A tagállam korlátozhatja -
a közvetlen képviselettel, vagy
-
a közvetett képviselettel történő vámárunyilatkozat-tételi jogot azáltal, hogy a képviselőnek olyan vámügynöknek kell lennie, aki üzleti tevékenységét ezen ország területén folytatja.
18. Közösségi áruk: -
olyan áruk, amelyeket teljes egészében a Közösség vámterületén állítottak elő/jöttek létre,
-
olyan harmadik országból importált áruk, amelyeket a Közösség vámterületén szabad forgalomba bocsátottak,
-
olyan áruk, amelyeket harmadik országból importált és a Közösség vámterületén szabad forgalomba bocsátott árukból, és teljes egészében a Közösség vámterületén létrejött/előállított árukból állították elő/jöttek létre.
19. Nem közösségi áruk: Olyan áruk, amelyek eltérnek a közösségi áruktól. 20. Nem közösségi adók és díjak: A vámigazgatási eljáráshoz kapcsolódóan, olyan külön nemzeti jogszabályokban meghatározott fizetési kötelezettség, amelynek kiszabását és beszedését Vám-és Pénzügyőrség (napjainkban: NAV vámszakmai ága) hatáskörébe utalta. Ilyen például az ÁFA, a jövedéki adó, a környezetvédelmi termékdíj, a regisztrációs adó és az energiaadó. 21. Vámtartozás: valamely személynek a hatályban lévő közösségi rendelkezések alapján az adott árura vonatkozó kiviteli vámok (kiviteli vámtartozás) vagy behozatali vámok (behozatali vámtartozás) összegének megfizetésére való kötelezettsége. 22. Behozatali vámok: -
az áruk behozatalakor fizetendő vámok és az azokkal azonos hatású díjak, 15
-
a közös agrárpolitika vagy a mezőgazdasági termékek feldolgozásából származó egyes termékekre alkalmazandó különleges rendelkezések alapján bevezetett importterhek.
23. Vámellenőrzés: a vámjogszabályok és – indokolt esetben – a vámfelügyelet alatt lévő árura vonatkozó egyéb rendelkezések betartásának biztosítása céljából tett olyan különleges intézkedések, mint például az áru megvizsgálása, dokumentumok meglétének és hitelességének ellenőrzése, vállalkozások könyvvitelének és egyéb nyilvántartásainak megvizsgálása, közlekedési eszközök átvizsgálása, poggyász vagy egyéb, személy által szállított áru átvizsgálása, valamint hivatalos vizsgálatok lefolytatása vagy egyéb hasonló intézkedések megtétele. 24. CDPS_ID szám: nyilvántartási szám. 25. E-árunyilatkozat benyújtási idő: az az időtartam, amely alatt az e-ügyfél, az eárunyilatkozatot benyújthatja. Behozatali eljárásban – az üzemszüneti eljárás kivételével – 0-24 óráig az a regisztrált ügyfél nyújthat be e-árunyilatkozatot, aki AEO-tanúsítvánnyal, vagy egyszerűsített vámkezelési engedéllyel, vagy vámáru-nyilatkozat ellenőrzés nélküli elfogadására vonatkozó státusszal rendelkezik. Más ügyfél a címzett vám- és pénzügyőri igazgatóság feldolgozó hely hivatalos nyitvatartási idején belül nyújthatja be behozatali eljárásban az e-árunyilatkozatot. 26. EFO: Egységes Folyószámla Kezelő és Vezérlő Központ. 27. E-revizor: az elektronikusan bejelentett árunyilatkozat feldolgozásáért felelős revizor. 28. EÜC-rendszer: Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) Egységes Ügyfél Címtára.
16
4. A Modernizált Vámkódex A Közösségi Vámkódexet bevezetése óta többször módosították, de a vámeljárások korszerűsítése miatt további változtatásokra lett volna szükség. Ehelyett azonban az Európai Parlament és a Tanács 2008. április 23-án elfogadta a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 450/2008. számú rendeletét (Modernizált Vámkódex), amely 2008. június 4-én jelent meg magyar nyelven az Európai Unió Hivatalos Lapjában. A Modernizált Vámkódex tehát már ekkor hatályba lépett, viszont a magyar vámigazgatás nem alkalmazza, mert a hozzá kapcsolódó végrehajtási rendelet még nem készült el. Létrehozásának hátterében számos tényező közrejátszott. Ezek közül az egyik legfontosabb az, hogy a vám szakterületen jelenleg elterjedt, papíralapú adathordozók, eljárások mára elavulttá váltak, szerepüket egyre inkább átveszik az elektronikus adathordozók, illetve az informatikai rendszerek. Ezen túlmenően a Modernizált Vámkódex egyszerűsíti a korábbi vámszabályokat és adminisztratív eljárásokat mind a vámhatóságok, mind a gazdasági szereplők számára. Ez különösen a következőket jelenti: csökkenti a vámeljárások számát és könnyebbé teszi az áruk nyomon követhetőségét biztosítja valamennyi vámformalitás számítógépesítését, az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a papírmentes vám- és kereskedelmi környezetről szóló 70/2008/EK számú határozatában foglaltakkal összhangban azáltal, hogy: - fő szabályként vezeti be a vámáru-nyilatkozatok és mellékelt okmányok elektronikus úton történő benyújtását (szemben a jelenlegi helyzettel, ahol az adott vámeljárástól függ, hogy azt elektronikusan kell-e kérelmezni) - elektronikus információcserét ír elő a tagállami vámhatóságok és más hatóságok között - elősegíti a központi vámkezelést, mely keretében a gazdasági szereplőknek lehetővé teszi, hogy elektronikus úton azon a helyen kérjék a vámeljárást és azon a helyen fizethessék meg a vámtartozást, ahol a letelepedésük helye van ( függetlenül attól, hogy mely tagállamban hozzák be vagy viszik ki az EU vámterületére/ vámterületéről, illetve mely tagállamban kerül sor az általános forgalmi adó szempontjából lényeges „tényleges fogyasztásra”) 17
megteremti a keretet az egyablakos ügyintézés (Single Window) és az egy megállós ellenőrzés (One Stop- Shop) koncepciókhoz azokra az esetekre, amikor a benyújtandó adatokat más hatóságoknak kell megkapniuk (például állatorvosi hatóság) úgy, hogy az ellenőrzések egy időpontban és egy helyszínen történhetnek. A Modernizált Vámkódex természetesen tartalmazza a jelenlegi vámszabályok úgynevezett biztonsági módosításának elemeit: az engedélyezett gazdálkodói koncepciót és a belépési/kilépési gyűjtő vámáru-nyilatkozatok rendszerét. Az egyik legfontosabb újdonság talán az a Modernizált Vámkódexben hogy, főszabály rendelkezik az elektronikus adathordozók és az elektronikus kommunikáció használatáról. Ezzel mintegy beteljesíti azt a folyamatot, mely már jól nyomon követhető a jelenlegi vámjogszabályban – illetve a végrehajtási rendelet módosításának tükrében: az elektronikus kommunikáció egyre elterjedtebb alkalmazását. Bár a jelenlegi vámjogszabályok alapján még nem kötelező minden esetben az elektronikus adatcsere a vámhatóságok és az ügyfelek között, olyan esetekben, amikor már nincs lehetőség papíralapú adathordozók használatára. Ezt a folyamatot teljesíti ki a Modernizált Vámkódex 5. cikke, mely kimondja, hogy az adatok, kísérőokmányok, határozatok és értesítések minden, vámjogszabályok szerint megkövetelt cseréjének a vámhatóságok között, illetve a gazdasági szereplők és a vámhatóságok között, valamint ezen adatok vámjogszabályok szerint megkövetelt tárolásának elektronikus adatfeldolgozási eljárás használatával kell történnie. Ez azonban ténylegesen nem fogja azt jelenteni, hogy 2013-tól a Modernizált Vámkódex bevezetésétől semmiféle papíralapú adathordozót nem fognak használni a vámhatóságok és az ügyfelek közötti kommunikációban. A Modernizált Vámkódex kimondja ugyanis azt is, hogy a bizottsági eljárásban (azaz kapcsolódó végrehajtási rendeletben) kivételeket is meg lehet határozni e szabály alól. Erre minden valószínűség szerint sor fog kerülni, mivel 2013-ig biztosan nem készül el valamennyi informatikai fejlesztés, illetve lesznek olyan folyamatok, amelyek informatikai támogatása nem indokolt az alacsony esetszám miatt (például semmi nem indokolja, hogy Magyarországon informatikai támogatást dolgozzanak ki a halászati termékek és hajóval a tengerből kinyert más termékek közösségi helyzetének igazolására használt T2M okmányra). Másik fontos újdonsága a Modernizált Vámkódexnek, hogy a 106. cikke bevezeti a központi vámkezelés jogintézményét, mely lehetővé teszi, hogy a vámhatóságok engedélyezzék, hogy a gazdasági szereplő a letelepedési helyén illetékes vámhivatalnál nyújtson be vámárunyilatkozatot olyan árukra vonatkozóan, amelyeket egy másik vámhivatalnál (tehát egy másik
18
tagállamban) állítanak vám elé. Ennek ellenére a vámtartozást azon vámhivatalnál keletkezettnek kell tekinteni, amelynél a vámáru-nyilatkozatot benyújtják. Ez a rendelkezés azért jelent előnyt az érintett szereplő számára, mert csak annak a tagállamnak a vámhatósága felé kell a vámtartozást megfizetnie, ahol letelepedett, függetlenül az adott küldemények helyétől. Annyi hátránya van azonban az új jogintézménynek a több tagállamban tevékenykedő gazdasági szereplők számára, hogy a behozatali ÁFA-t (tagállami adóról lévén szó) továbbra is az érintett tagállamokban külön kell megfizetnie, így a központi vámkezelés ideálissá tételéhez az ÁFA központosított beszedését is meg kellene valósítani. A Modernizált Vámkódex egyik új alapelve, hogy főszabályként minden vám és kereskedelmi ügyletet elektronikusan kell kezelni, és a vámügyintézésre vonatkozó informatikai és kommunikációs rendszereknek minden egyes tagállamban ugyanazokat a lehetőségeket kell biztosítaniuk a gazdasági szereplők számára. A Modernizált Vámkódex értelmében a vámáru-nyilatkozattal és az áru vámeljárás alá vonásával kapcsolatos szabályok egyszerűbbek lesznek; így csak egyfajta, egyszerűsített árunyilatkozat lesz, amit főszabályként elektronikus úton kell benyújtani. A Modernizált Vámkódex egy szintén jelentős újítása, hogy összevonja és egymáshoz hangolja a vámeljárásokat, az eljárások számát pedig azokra csökkenti, amelyek gazdaságilag indokoltak. A Modernizált Vámkódex egyik célkitűzése, hogy a vámjogszabályokat egyszerűbbé, áttekinthetőbbé tegye. Ennek értelmében rendelkezik a jogszabály 4. cikkének 12. pontja arról, hogy csak az alábbi három vámeljárás létezik: szabad forgalomba bocsátás, kivitel és a különleges vámeljárások. Egyrészt valóban igen jelentős egyszerűsítésnek tűnik, szemben a jelenlegi nyolc vámeljárással, azonban a gazdasági élet igényei ennél jóval többféle vámeljárást követelnek meg, melyek természetesen nem tűnnek el: a jelenleg ismert további vámeljárások legtöbbjét a jogszabály a különleges eljárások keretei között taglalja.
4.1. Vámeljárások a Modernizált Vámkódexben 4.1.1. Szabad forgalomba bocsátás
Alapeljárásról lévén szó, ezzel a vámeljárással kapcsolatban nincsenek jelentős változások. E vámeljárás kapcsán az újdonság azonban az, hogy tisztázza a rendelet 129. cikke, hogy a kereskedelempolitikai intézkedéseket, valamint tilalmakat és korlátozásokat csak akkor kell alkalmazni, ha azokat egy korábbi szakaszban (azaz beléptetéskor) nem kellett alkalmazni. Ez egyértelművé teszi, hogy közülük egyeseket beléptetéskor, míg másokat csak szabad 19
forgalomba bocsátás során kell alkalmazni. Közvetett módon (az egyéb terhek kifejezéssel) utalást találunk a nemzeti adók (ÁFA, jövedéki adó) beszedésére, szemben a jelenlegi Vámkódex rendelkezéseivel, ahol csak a vámra találunk utalást. Vámmentesség tekintetében a jelenlegi Vámkódex 184-188. cikkének rendelkezései lényegében változatlanok maradnak: továbbra is mentességet fognak élvezni a tértiáruk és a tengeri halászati termékek és a tengerből nyert termékek. A többi vámmentességi jogcím a vámmentességek közösségi rendszerének létrehozásáról szóló 1186/2009/EK Tanácsi Rendelet továbbra is alkalmazandó marad, ezzel mintegy ellentmondva annak a célkitűzésnek, hogy egyszerűbbé, átláthatóbbá tegyék a közösségi vámjogszabályokat. Kiemelendő továbbá, hogy a meghatározott célra történő felhasználás szabályai már nem a szabad forgalomba bocsátás keretei között kerülnek meghatározásra, mivel ez a felhasználás a különleges eljárások közé került besorolásra. 4.1.2. Kivitel
A Közösségi Vámkódex V. Címhez hasonlóan e vámeljárás kapcsán nemcsak a kiviteli vámáru-nyilatkozatok, hanem az Európai Parlament és a Tanács 648/2005/EK rendeletével bevezetett kiviteli gyűjtő vámáru-nyilatkozatot szabályainak megfelelő rendelkezéseiket is lefektetik. Kiemelendő, hogy nem közösségi áruk újrakivitelekor nem a kiviteli vámáru-nyilatkozatra, hanem újrakiviteli értesítésre van szükség. Nem zárja ki azt azonban semmi, hogy ennek formája és tartalma azonos legyen a kiviteli vámáru-nyilatkozatéval, hasonlóan a jelenlegi szabályozáshoz. Újdonság a Közösségi Vámkódexhez képest, hogy a 182. cikk rendelkezik az ideiglenes kivitelről. Kiemelendő, hogy az ideiglenesen kivitt áruk kiviteli vámmentességben részesülhetnek. Lényegében a szabad forgalomba bocsátással azonosan a kivitel vonatkozásában sem találunk a Modernizált Vámkódexben rendelkezéseket a kiviteli vámmentességi jogcímekhez: ebben a kérdésben a vámmentességek közösségi rendszerének létrehozásáról szóló 1186/2009/EK tanácsi rendelet továbbra is alkalmazásban marad. 4.1.3. Különleges eljárások
E vámeljárás keretei között a jelenlegi felfüggesztő eljárások, a gazdasági vámeljárások, a meghatározott célra történő felhasználás, a vámszabad területek és az átmeneti megőrzés került újracsoportosításra az alábbiak szerint: 20
árutovábbítás (külső és belső) tárolás (átmeneti megőrzés, vámraktározás, vámszabad területek) különleges
felhasználás
(ideiglenes
behozatal,
meghatározott
célra
történő
felhasználás) feldolgozás (aktív, passzív) Az eljárások átrendezése lehetővé tette az aktív feldolgozás felfüggesztő eljárásos változatának összevonását a vámfelügyelet mellett feldolgozással, valamint az aktív feldolgozás visszatérítéses változatának megszüntetését, mivel az újrakiviteli szándék már nem került előírásra. Közös szabályok vonatkoznak ennek megfelelően minden különleges eljárásra, a garancia, a kérelem és az engedély, helyettesítő áruk tekintetében és speciális szabályok csak egyes speciális helyzetekre kerülnek meghatározásra. Ez a harmonizált megközelítés könnyíteni fogja azt a lehetőséget, hogy egy garanciát lehessen nyújtani több vámeljárásra, illetve ez lehetővé teszi több eljárás egyetlen biztosítékkal, egyetlen felügyelő vámhivatallal történő végzését. Az engedélyek kiadásának továbbra sem lesz feltétele az engedélyezett gazdálkodói státusz, bár annak megléte gyorsítani fogja az engedély kiadását. A fentiek alapján elmondható, hogy a különleges vámeljárásokkal kapcsolatos szabályok könnyebb áttekintést tesznek lehetővé, ugyanakkor ezek a vámeljárások alapvetően nem módosulnak Modernizált Vámkódex alapján. Fontos tudni, hogy a Közösségi Vámkódex helyébe lépő, a Modernizált Vámkódex még nem alkalmazandó rendelkezéseit a végrehajtási rendelet alkalmazásának időpontjától kell alkalmazni, értelemszerűen magával a végrehajtási rendelettel együtt. A végrehajtási rendelet véglegesítése érdekében jelenleg is folyik a munka a Bizottságban. 2013. június 24-re mind a Modernizált Vámkódexhez kapcsolódó végrehajtási rendeletnek, mind a szükséges informatikai rendszereknek, fejlesztéseknek el kell készülniük.
4.2. A feltételek megváltozása A jogszabály módosítása során a gazdasági szereplők szemszögéből elemzésre került a közösségi
vámjogszabályok
alapján
igénybe
vehető
egyszerűsítések
kapcsolata.
Megállapításra került, hogy különösen a vámjogi egyszerűsítésekre vonatkozó AEOtanúsítványokat gyakran összekapcsolják az egységes engedélyekkel, amelyek azonban az egyszerűsített nyilatkozattételi és a helyi vámkezelési eljárásokkal vannak szoros kapcsolatban. Így egyértelművé vált, hogy az előző engedélyek (státusz) megadására, 21
felfüggesztésére és visszavonására vonatkozó szabályokat össze kell hangolni, ideértve az eljárások megfelelő ellenőrzését lehetővé tevő nyilvántartásokra vonatkozó rendelkezéseket is. Az egyszerűsített nyilatkozattételi és a helyi vámkezelési eljárásokra vonatkozó engedélyek kiadására, felfüggesztésére és visszavonására vonatkozó közösségi vámszabályok3 2009. január 1-i hatállyal teljes mértékben átírásra kerültek. A helyi vámkezelés egyszerűsített eljárás konkrét működésére és felügyeletére vonatkozó előírásokon túl az engedély kiadásának feltételei – egy kivétellel – azonosak a vámjogi egyszerűsítésekre vonatkozó AEO- tanúsítvány kiadásának feltételeivel. Ha a kérelmező vámjogi egyszerűsítésre vonatkozó AEO- tanúsítvány jogosultja, akkor az erre vonatkozó feltételek és kritériumok teljesítettnek tekinthetők. A fentiekből következően az egyszerűsített nyilatkozattételi és a helyi vámkezelési eljárás kiadására jogosult megyei vám- és pénzügyőri igazgatóság vizsgálja a kérelmezőnél a vámjogi egyszerűsítésre vonatkozó AEO- tanúsítvány kiadásának feltételeit, kivéve, ha a kérelmező rendelkezik tanúsítvánnyal. Az engedély kiadásának feltételei és kritériumaihoz kapcsolódó ellenőrzési módszerek és vizsgálati területek teljes mértékben azonosak a vámjogi egyszerűsítésekre vonatkozó AEO- tanúsítvány kiadásának ellenőrzési módszereivel és vizsgálati területeivel. A 2009. január 1-én hatályos egyszerűsített nyilatkozattételi és helyi vámkezelési eljárásra vonatkozó engedélyeket a vám- és pénzügyőri igazgatóságok legkésőbb 2011. december 31-ig felülvizsgálják. A felülvizsgálat történhet ügyféli kérelemre vagy hivatalból. Az engedélyek hivatalból történő felülvizsgálata – ha addig az engedélyes nem kérte – 2011. január 1-ét követően kezdődött meg. Amennyiben az engedélyes a vámjogi egyszerűsítésre vonatkozó AEO- tanúsítvány jogosultja lesz, úgy az engedély felülvizsgálata e tény megállapítására korlátozódik. A Modernizált Vámkódex számos újítást hoz az árutovábbítási eljárások egyszerűsítési formáiban. A változások a közösségi szintű egységesítés és a teljes elektronizálás irányába hatnak. Az árutovábbítási eljárások egyszerűsítéseit nézve az egyik legszembetűnőbb változás, hogy a tervezett végrehajtási rendelet mindössze négy egyszerűsítési formát ismer: engedélyezett felhasználói státusz engedélyezett címzetti státusz
3
Közösségi Vámkódex végrehajtási rendelet 253b.-253g. cikkek
22
különleges vámzárak használata egyszerűsített árutovábbítási vámáru-nyilatkozat használata.
4.3. Engedélyezett gazdálkodói státusz (AEO) A nemzetközi kereskedelem az egyik legfontosabb eleme a gazdaság fejlődésének. A globális kereskedelem ugyanakkor célpontot kínál a terrorcselekmények számára, és az ilyen akcióknak súlyos következményei lehetnek a világgazdaságra nézve. A vámhatóságok, mint a nemzetközi áruszállítás ellenőrzéséért és felügyeletéért felelős szervek helyzetükből adódóan sokat tehetnek a globális kereskedelem biztonságának javítása érdekében. A fentiekre tekintettel szükségessé vált egy olyan stratégia kidolgozása, amely úgy gondoskodik a nemzetközi árukereskedelem biztonságáról, hogy nem nehezíti, hanem éppen ellenkezőleg: támogatja a legális nemzetközi kereskedelem feltételeit. Ennek megfelelően a közel kétszáz vámhatóságot magába foglaló Vámigazgatások Világszervezetének tagjai kidolgoztak egy szabványrendszert4 a nemzetközi kereskedelmi forgalom megkönnyítése és biztonságának javítása érdekében. A Szabványrendszer rendelkezései alapján minden egyes vámhatóságnak megfelelő partneri együttműködést kell kialakítania a magánszektorral a nemzetközi kereskedelmi lánc biztonsága érdekében. A 2001. szeptember 11-én az Egyesült Államokban történt terrortámadások miatt a vámigazgatásuk egyik legfontosabb feladatává a terrorizmus elleni harc vált. A hasonló események elkerülése érdekében az egyik leghatékonyabb eszköz az, hogy megakadályozzák a terroristák, illetve a terrorista cselekmények végrehajtásához szükséges eszközök, fegyverek bejutását az Egyesült Államokba. A gazdálkodók önkéntes alapon csatlakozhatnak a programhoz. Ennek alapján lehetősége nyílik az Egyesült Államok vámigazgatásának arra, hogy csak a magas kockázatú küldeményeket vonja vizsgálat alá, elsősorban úgy, hogy azon küldeményeket kevésbé vizsgálja, melyek szállításában a programban részt vevő gazdálkodók érintettek. A közösségi vámjogszabályoknak a nemzetközi kereskedelem biztonságosságának javítását célzó módosításai is közös feltételeket, összehangolt követelményeket és eljárási rendet írtak elő egy – az Európai Unióban idáig ismeretlen – új jogintézmény keretében az engedélyezett gazdálkodók számára. Az engedélyezett gazdálkodói státusszal kapcsolatos rendelkezések 2008. január 1-jén léptek hatályba.5 4
SAFE (Framework of Standards) Szabványrendszer Az Európai Parlament és a Tanács 648/2005/EK rendelete a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet módosításáról 5
23
A nemzetközi szállítási láncban engedélyezett gazdálkodó bárki lehet, aki a vámjogszabályok alapján gazdasági szereplőnek minősül, azaz minden olyan személy, aki üzleti tevékenysége kapcsán vámjogszabályok hatálya alá tartozó tevékenységekben vesz részt. Az engedélyezett gazdálkodói státusszal rendelkező gazdasági szereplő státusza igazolásául nem egy vámhatósági engedélyt, hanem egy tanúsítványt kap az adott tagállam vámhatóságától. A státusz elsődleges célja az, hogy annak birtokosa a vámügyeinek intézése során pozitívan megkülönböztesse magát más gazdasági szereplőktől, mégpedig valamennyi tagállam vámhatósága előtt. A státusz birtoklása azt juttatja kifejezésre, hogy az érintett gazdasági szereplő a nemzetközi élet „elitjéhez” tartozik. A státusz legfőbb üzenete: annak birtokosa „megbízhatóbb a megbízhatónál”. A státuszhoz kapcsolódóan három típusú engedélyezett gazdálkodói tanúsítvány („AEOtanúsítvány”, Authorised Economic Operator certificate) adható ki: AEO-tanúsítvány – Vámjogi egyszerűsítések (AEOC): azoknak a gazdasági szereplőknek érdemes kérelmezniük, akik a vámjogszabályok által biztosított egyszerűsítésekben kívánnak részesülni; AEO-tanúsítvány – Biztonság és védelem (AEOS): azoknak a gazdasági szereplőknek érdemes kérelmezniük, akik a vámellenőrzések során a biztonsággal és a védelemmel kapcsolatos könnyítésekben kívánnak részesülni az áruknak a Közösség vámterületére való belépésekor, vagy innen történő kilépésekor; AEO-tanúsítvány – Vámjogi egyszerűsítések/Biztonság és védelem (AEOF): a fenti két típus kombinációja. A különböző tanúsítványokhoz különböző – a közösségi jogszabályban és a nemzeti jogrendben meghatározott – előnyök kötődnek, melyek mérlegelése után kell a cégvezetésnek meghozni döntését, hogy melyik tanúsítványt kívánja megszerezni. Emellett megjelennek bizonyos járulékos (jogszabályban explicit módon nem említett) előnyök, mint például: csökken a vámkezelésre fordított idő, így a kapcsolódó logisztikai költség; kevesebb késedelmes küldemény; jobb tervezés, kiszámíthatóbb folyamatok; biztonsággal kapcsolatos szabálytalanságok csökkenése; jobb kapcsolat a vámhatósággal; jobb hírnév az üzleti életben.
24
A fentieken túl előnynek tekinthető az, hogy az engedélyezett gazdálkodói státuszt a Közösség határain kívül is el kívánják ismertetni. Ennek érdekében előrehaladott tárgyalások folynak –illetve már megállapodás is született– több országgal. Ezek közül a legnagyobb jelentőséggel a Svájccal, Norvégiával, Japánnal már aláírt egyezmény, valamint az Egyesült Államokkal, illetve a Kínával folytatott párbeszéd bír. Az engedélyezett gazdálkodói státusz megadásának feltételei az alábbiak: A vámszabályok betartása tekintetében megfelelő előélet igazolása. A kereskedelmi és –adott esetben– szállítási nyilvántartások vezetésének kielégítő színvonalú rendszere, amely lehetővé teszi a megfelelő vámellenőrzést. Igazolt fizetőképesség. Megfelelő biztonsági standardok megléte (AEOS vagy AEOF esetén). 2008.
január
1-jétől
alkalmazandók
a
közösségi
vámjogszabályok
engedélyezett
gazdálkodókkal kapcsolatos rendelkezései. Az engedélyezett gazdálkodói státusz megszerzése azonban nem vált előfeltételévé annak, hogy a gazdasági szereplő egyszerűsített vámeljárásra szóló engedélyt kapjon. Mivel a fenti két koncepció hasonló partnerségi, illetve bizalmi viszonyt feltételez a vámhatóság és a gazdasági szféra szereplői között, indokolttá vált a feltételrendszerek összehangolása. Erre tekintettel került sor arra a jogszabály módosításra, melynek eredményeként egyszerűsített eljárásra szóló engedélyt gyakorlatilag csak az kaphat, aki teljesíti az AEOC tanúsítvány feltételrendszerét (kevés kivétellel). Ezeket a rendelkezéseket már 2009. január 1-jétől kell alkalmazni. A korábban kiadott engedélyek azonban továbbra is érvényben maradnak, beleértve azok hosszabbítását, módosítását, kiegészítését, de azokat a fentiek szerint meghatározott új feltételrendszerre tekintettel 2012. január 1-jéig a vámhatóságnak újra kell értékelnie. Továbbra sem lesz tehát közvetlenül feltétele az egyszerűsített vámeljárás engedélyezésének az engedélyezett gazdálkodói státusz megszerzése, de lényegében ugyanazokat a feltételeket kell teljesíteni, kivéve a negyedik feltételt, hiszen a biztonsági standardok nem függnek össze az egyszerűsített vámeljárásokhoz kapcsolódó elvárásokkal. Fentiek okán – mivel ugyanazon feltételeket kell teljesíteni, azonban az AEO-tanúsítvánnyal plusz előnyök járnak – könnyű belátni, hogy azoknak, akik továbbra is szeretnék engedélyüket használni, érdemes AEOC vagy AEOF tanúsítványt szerezni. 2010 szeptemberéig az EU-ban összesen több mint 5500 kérelem került benyújtásra a már tanúsítvánnyal bírók egyre többször várják el üzleti partnereiktől, hogy ők is AEO-ká váljanak. Magyarország kereskedelmi helyzetének megfelelően a középmezőnyben 25
helyezkedik el. A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Megyei Vám- és Pénzügyőri Igazgatóságai látják el az AEO-tanúsítványok kiadásával kapcsolatos feladatokat (befogadás, audit, tanúsítvány
kiadása),
továbbá
az
egyszerűsített
vámeljárásra
szóló
engedélyek
feltételrendszerének vizsgálatát – az egységes eljárás érdekében.
4.4. A SAFE Szabványrendszer A gazdasági fejlődés szerves alkotója a nemzetközi kereskedelem, sebezhető célpontot kínál a terrorcselekmények elkövetői számára és az ilyen akcióknak súlyos következményei lehetnek a világgazdaság egészére nézve. A vámhatóságok, mint a nemzetközi áruszállítás ellenőrzéséért és felügyeletéért felelős kormányzati szervezetek, egyedülálló helyzetükből adódóan sokat tehetnek a globális kereskedelem biztonságának javítása érdekében, ugyanakkor az adók és vámok beszedése és a kereskedelem megkönnyítése révén hozzájárulnak a társadalom és a gazdaság fejlődéséhez. A nemzetközi kereskedelem biztonságának javítása csak egy része annak a folyamatnak, amelynek célja a vámhatóságok megerősítése és felkészítése a huszonegyedik századra. Ennek megfelelően a meglévő programok és eljárások megerősítése és továbbfejlesztése céljából a WCO tagjai kidolgoztak egy rendszert a nemzetközi kereskedelmi forgalom megkönnyítése és biztonságának javítása érdekében, amelyet a Globális kereskedelem biztonságát és könnyítését szolgáló WCO szabványrendszernek neveztek el. Ez a globális kereskedelem biztonságát és könnyítését szolgáló Szabványrendszer meghatározza azokat az alapelveket és normákat, amelyeket a WCO tagjainak minimális követelményként egységesen alkalmazniuk kell. A Szabványrendszer céljai a következők: szabványok meghatározása a szállítási lánc globális szintű biztonságának javítása és megkönnyítése céljából, a kiszámíthatóság és bizonyosság előmozdítását szem előtt tartva, lehetővé tegye az integrált kereskedelem-irányítást valamennyi fuvarozási módra kiterjedően, a vámhatóságok szerepének, funkcióinak és kapacitásának kibővítése a XXI. század kihívásainak és lehetőségeinek függvényében, megerősítse
a
vámhatóságok
közötti
együttműködést
a
magas
kockázatú
szállítmányok hatékonyabb felderítése érdekében, fejlessze a vámhatóságok és vállalkozások közötti együttműködést,
26
segítse a zökkenőmentes áruszállítást a biztonságos nemzetközi szállítási láncokon/csatornákon keresztül. A Szabványrendszer olyan lehetőséget biztosít, amely segíti a nemzetközi kereskedelem fejlődését, fokozottabb biztonságot kínál a terrorizmussal szemben, ugyanakkor elősegíti azt, hogy a vámhatóságok és a kereskedelmi partnerek nagyobb mértékben járuljanak hozzá a nemzetek társadalmi és gazdasági jólétéhez. A Szabványrendszernek köszönhetően a vámhatóságok
nagyobb
hatékonysággal
képesek
felderíteni
a
magas
kockázatú
szállítmányokat és javul az adminisztráció hatékonysága, amely az áruk gyorsabb vámkezelését teszi lehetővé. A Szabványrendszer fő célja a nemzetközi kereskedelem megkönnyítése és biztonságának javítása, ami egyrészt lehetővé teszi, hogy a nemzetközi kereskedelem hozzájáruljon a gazdasági növekedéshez és fejlődéshez, másrészt pedig segít a globális terrorizmus által képviselt fenyegetettség elhárításában. Ugyanakkor lehetővé teszi, hogy a vámhatóságok megkönnyítsék a törvényes keretek között folyó kereskedelmi forgalmat, ami végső soron pozitív hatással van a bevételek beszedésére valamint a nemzeti törvények és jogszabályok megfelelő alkalmazására. A Szabványrendszer tehát támogatja a gazdasági és társadalmi élet védelmét és kedvező hatással van a közvetlen külföldi beruházásokra. A vámhatóságoknak megfelelő partneri együttműködést kell kialakítaniuk a magánszektorral, hogy biztosítsák a nemzetközi kereskedelmi lánc védelmét és biztonságát. Egy olyan nemzetközi rendszer kialakítása a cél, melynek segítségével azonosíthatóak azok a magánvállalkozások, amelyek magas fokú biztonsági garanciákat kínálnak a szállítási láncban. Az ilyen üzleti partnerek részére érzékelhető előnyöket kell biztosítani, például gyors feldolgozás és más intézkedések formájában. Az alábbi idézet jól összefoglalja a vámhatóságok és a kereskedelmi szektor kapcsolatának fontosságát: ”A vámhatóság kockázatai olyan mértékben csökkennek, amilyen mértékben támaszkodni tud magánszektorban működő partnereire az azok saját szállítási láncait fenyegető veszélyek értékelésében és kezelésében. Ebből következően előnyöket kell biztosítani azon társaságok számára, amelyek igazolható készséget mutatnak a szállítási lánc biztonságának javítására. A kockázatok ilyen módon történő minimalizálása segítséget nyújt a vámhatóságnak biztonsági feladatai teljesítéséhez és a törvényes kereskedelem feltételeinek könnyítéséhez.”6
6
Szállítási lánc biztonságának javítása és a nemzetközi kereskedelem menetének megkönnyítése érdekében a WCO tagok és a magánszektor között megkötendő együttműködési megállapodásokra vonatkozó felső szintű irányelvek
27
.
4.5. Egységes engedélyek A közösségi vámjogszabály módosítása hangsúlyozza, hogy az Európai Uniónak a világ legversenyképesebb gazdaságává válását célul tűző lisszaboni stratégiára tekintettel alapvető fontosságú korszerű és egyszerűsített környezeti feltételeket teremteni a belső piac számára, aminek keretében nő a kereskedelmi versenyképesség és elkerülhető a különböző tagállambeli cégek közötti verseny torzulása. Az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedélyek lehetőségének további bővítése ezt a célt szolgálja, és lehetővé teszi a gazdasági szereplők számára, hogy a központosított logisztikai tevékenységük által az adminisztratív költségeiket is csökkentsék. A vámeljárás lefolytatására egységes engedélyezés keretében rendszerint akkor kerül sor, ha az áru fizikai bemutatása és a teljes vámáru-nyilatkozat benyújtása legalább két tagállam különböző vámhivatalainál történik. Gazdasági vámeljárásra vonatkozó egységes engedély szabályait már 1994 óta tartalmazza a Közösségi Vámkódex végrehajtási rendelete. A jelenlegi módosítás leglényegesebb újdonsága, hogy 2009. január 1-i hatállyal az egységes engedélyekről szóló rendelkezések hatályát kiterjesztette az egyszerűsített nyilatkozattételi és a helyi vámkezelési eljárás alkalmazására is.7 További újdonság, hogy ezen egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedélyek eljárási szabályozásai pontosan meghatározásra kerültek. A gazdasági szereplők és az engedélyező vámhatóság, valamint az engedélyező vámhatóság és az eljárásban
közreműködő
vámhatóságok
közötti
információcsere
egyértelmű,
és
a
kommunikáció gyorsítása érdekében különböző formanyomtatványok8 kerültek bevezetésre. A vámfizetéssel (és nem közösségi adók, díjak fizetésével) járó vámeljárások, így elsősorban a szabad forgalomba bocsátásra vonatkozó egységes engedélyek működéséhez az is szükséges, hogy az eljárásban résztvevő tagállamok a keletkező vámbevétel nemzeti részének (25%) megosztásában is megállapodjanak. Erről ugyanis sem a Közösségi Vámkódex végrehajtási rendelete, sem egyéb közösségi jogszabály nem rendelkezik. E nyilvánvaló szabályozási vákuum kiegyenlítésére a tagállamok kidolgoztak egy közös igazgatási megállapodást, amelyhez folyamatosan csatlakoznak a tagállamok. Szükséges megemlíteni azonban, hogy az egységes engedélyben „gondolkodó” gazdasági szereplőknek a vámeljárási szabályokon és vámfizetési kötelezettségen túl az egyéb szabályokra is figyelemmel kell lenniük az eljárásaik során. Elsősorban a termékimporthoz 7
Itt meg kell jegyezni, hogy 2009 előtt is lehetőség volt a gazdasági vámeljárásokon kívüli vámeljárásokra vonatkozó egységes engedélyre a tagállamok igazgatási megállapodása alapján. 8 A Bizottság 2454/93/EGK rendelete
28
kapcsolódó nemzeti adók (különösen az általános forgalmi adó) és az árukhoz kapcsolódó nemzeti korlátozások, tilalmak alkalmazásának szükségességére kell felhívni a figyelmet. Termékimport utáni ÁFA fizetési kötelezettség ott keletkezik, ahol az áru fizikailag megtalálható (ebben a tagállamban rendszerint teljes vámáru-nyilatkozat nem kerül benyújtásra). Ha a termékimport után fizetendő általános forgalmi adó kivetéses (mint például Magyarországon), úgy annak megállapításához a kiszabó (vám)hatóság részére az adatokat külön meg kell adni. Ezért az egységes engedély alkalmazása akkor jelent tényleges egyszerűsítést a gazdasági szereplőnek, ha önadózási engedéllyel is rendelkezik.
4.6. Engedélyezett felhasználó A jelenleg hatályos vámkódex végrehajtási rendelkezéseiből ismerős egységes fuvarozási szerződés, melynek lényege, hogy az ilyen szerződés mellett vasúti, légi, tengeri vagy postai forgalomban az áruk kiléptetésére már akkor sor kerülhet, amikor az árukat ilyen fuvarozásra átveszik. Probléma – csakúgy, mint a kivitelt követő árutovábbítás esetén – akkor jelentkezik, amikor jövedéki termékeket vagy exporttámogatásban részesülő termékeket fuvaroznak egységes fuvarozási szerződés mellett. A kiléptetés ilyenkor ugyanis azelőtt valósul meg, hogy az áruk az Unió területét ténylegesen elhagynák. A Modernizált Vámkódex törekvése a papíralapú eljárások kiküszöbölése, melyhez kapcsolódik az egységes fuvarozási szerződésre biztosított rendelkezések törlése. A Modernizált Vámkódexnek azonban nem célja a meglévő, jelenlegi vámkódexben biztosított egyszerűsítések figyelmen kívül hagyása. A helyzet kezelésére kidolgozásra került egy javaslat, mely alapján az egységes szállítási szerződéssel kapcsolatos előnyökből azon fuvarozók részesülhetnek, akik AEO vámjogi egyszerűsítések/ AEO kombinált tanúsítvánnyal rendelkeznek, vagy akik teljesítik az AEO feltételeket, és formális engedéllyel rendelkeznek (engedélyezett fuvarozó). Ezeken túl továbbra is feltétel az egységes szállítási szerződés megléte. Fenti esetekben is megtörténne az áru kilépése akkor, amikor az engedélyezett fuvarozó az árukat kiszállításra átveszi. Fontos követelmény azonban, amely magához az AEO feltételrendszerhez is kapcsolódik, hogy az áruk tényleges kilépése az engedélyes nyilvántartásában megjelenjen, a vámhatóság kérésére ez minden esetben igazolható és bemutatható legyen.
4.7. Központosított vámkezelés 29
A központosított vámkezelés a Modernizált Vámkódex további gazdaságösztönző jogintézménye, melynek alapkoncepciója az alábbiak szerint foglalható össze: az áruk az „A” tagállamban kerülnek bemutatásra a kiviteli vámáru-nyilatkozat benyújtására „B” tagállamban kerül sor a kiléptetés pedig akár egy harmadik „C” (de lehet „B”) tagállamban történik. A központosított vámkezelés önálló engedélyhez kötött vámkezelési forma, az engedély megadása a tagállamok konzultációs eljárását követően történik, a nemzeti tiltó és korlátozó rendelkezések maximális figyelembe vételével. A központosított vámkezelés tekintetében fontos, hogy az ÁFA- levonási jog azonban csak abban az országban érvényesíthető, ahol az áruk fizikailag is megtalálhatóak. Ezen kritérium biztosítása érdekében szükséges olyan elektronikus üzenetcsere, amely által a kiviteli vámárunyilatkozat benyújtása szerint illetékes vámhivatal értesíteni tudja az áruk bemutatása szerinti hivatalt. Ez a hivatal lesz a továbbiakban a felelős az illetékes adóhatóság értesítéséért, valamint a statisztikai adatszolgáltatásért is. A kiviteli vámeljáráshoz kapcsolódó, központosított vámkezelés tekintetében alkalmazandó kockázatelemzés tekintetében kérdés, hogy melyik vámhivatal és mely esetekben végezhet kockázatelemzést. A biztonsági és védelmi kockázatelemzést a kivitelre történő kiadást megelőzően szükséges elvégezni, míg a nemzeti tiltó és korlátozó rendelkezések alkalmazását a vámáru-nyilatkozat benyújtásának időpontjában. A tervek szerint kiviteli vámáru-nyilatkozatot fogadó (felügyeletet ellátó) vámhivatal csak akkor küld üzenetet a bemutatás szerinti hivatalnak, ha fizikai áruvizsgálatot tart szükségesnek. A vizsgálat eredményéről az áru bemutatása szerinti vámhivatal értesíti a felügyeletet ellátó vámhivatalt, majd ezt követően sor kerül az áru kiadására. Az áruk kiléptetését követően valamennyi érintett vámhivatal, a nyilatkozattevő, valamint az árut bemutató harmadik fél elektronikusan értesül az áruk kiléptetéséről, ezáltal biztosítva, hogy minden érintett fél megfelelő igazolással rendelkezzen az export lezárására vonatkozóan. Az üzleti tevékenység megkönnyítése érdekében a Modernizált Vámkódex előírja, hogy a gazdasági szereplők által szolgáltatott információkat a vámhatóságok egymás között és az adott ellenőrzésben érintett más szervekkel megosszák és a különböző hatóságok összehangolják az ellenőrzéseket annak érdekében, hogy a gazdasági szereplőnek az információt csak egyszer kelljen megadnia, illetve a különböző érintett hatóságok az árukat 30
csak egyszer, ugyanabban az időben, ugyanazon a helyen ellenőrizzék. Az engedélyezett gazdálkodók számára a Modernizált Vámkódex lehetővé teszi, hogy kiaknázhassák az egyszerűsítések és a csökkentett szintű vámellenőrzés előnyeit. Ezen felül annak a vámjogi képviselőnek, aki megfelel az engedélyezett gazdálkodó státusának megadására vonatkozó kritériumoknak, joga lesz a letelepedés helye szerinti tagállamtól eltérő tagállamban is szolgáltatást nyújtani. A Modernizált Vámkódex az Európai Unió alapjogi chartájának megfelelően – a vámhatóság által a kapcsolatban hozott határozatokkal szembeni jogorvoslati jogon kívül – minden személynek biztosítja azt a jogot, hogy meghallgassák minden olyan határozat meghozatala előtt, amely őt hátrányosan érintené. A Modernizált Vámkódex alkalmazásában tehát megszűnnek a nemzeti és a két- vagy többoldalú megállapodásokon alapuló egyszerűsítések. Az új elvek mentén kizárólag a közösségi vámjogszabályok által
felsorolt
egyszerűsítések adhatók, hogy nemzeti
jogszabályok alapján egyetlen tagállam gazdálkodói sem kerülhessenek versenyelőnybe. Megszűnnek továbbá az ún. kölcsönös egyszerűsített eljárások a vasúti, légi és tengeri szállítások vonatkozásában, azaz megszűnik valamennyi papíralapú eljáráshoz kapcsolódó könnyítés. Ez összhangban áll a Modernizált Vámkódex 5. cikkével, miszerint az „adatok, kísérőokmányok, határozatok és értesítések minden, vámjogszabályok szerint követelt cseréjének a vámhatóságok között, illetve a gazdasági szereplők és a vámhatóságok között, valamint ezen adatok vámjogszabályok szerint megkövetelt tárolásának elektronikus adatfeldolgozási eljárás használatával kell történni.”
31
5. A vámáru-nyilatkozatok elektronizálása 2009. július 1-től a közösségi jogszabályok változásának következtében bővült az elektronikus úton kötelezően benyújtandó árunyilatkozatok köre. Az elektronikus vámeljárások közül elsőként – kötelező jelleggel- az árutovábbításhoz kapcsolódó árunyilatkozatok kerültek elektronizálásra. Ez azt jelentette, hogy a 2007. január 1-től árutovábbítási eljárás – az utasok által szállított áruk és ügyféli vagy a vámhatósági számítógépes
rendszerek
üzemszünetének
kivételével-
csak
abban
az
esetben
kezdeményezhető, ha a vonatkozó nyilatkozatot a nyilatkozattevő elektronikusan nyújtja be a vámhatósághoz. A kötelezően elektronikus úton benyújtandó árunyilatkozatok köre 2009. július 1-től kiegészült a kiviteli vámáru- nyilatkozatok elektronikus benyújtásának kötelezettségével. Tehát ettől az időponttól, hasonlóan az árutovábbításhoz, csak akkor kezdeményezhető, ha a nyilatkozat elektronikus úton kerül benyújtásra, de természetesen vannak kivételek. Itt sem kötelező az elektronikus benyújtás, ha a számítógépes rendszer működésképtelensége áll fenn, továbbá akkor sem, ha kiviteli eljáráshoz nem kell írásbeli vámáru- nyilatkozatot benyújtani, vagy e kötelezettségnek – a jogszabályban meghatározottak szerint- nem vámárunyilatkozaton kell eleget tenni. A vámáru- nyilatkozatok elektronikus úton történő benyújtási kötelezettsége a későbbiekben tovább bővül a Modernizált Vámkódex bevezetésével. Előreláthatólag 2013-ra már minden eljárást kizárólag elektronikus vámáru- nyilatkozattal lehet majd kezdeményezni, de ezzel szemben hazánkban a jelenleg hatályos Közösségi Vámkódex felhatalmazása alapján már 2008-tól lehetőség van – az országos parancsnok tájékoztatójában meghatározott eljáráskódok esetén- elektronikus import árunyilatkozat adására. 2009 tavaszától megteremtődött annak a lehetősége is, hogy az ügyfelek az egyszerűsített eljárásra vonatkozó engedélyük birtokában az összevonási időszak végén kiegészítő árunyilatkozataikat elektronikus úton küldjék be a felügyeletet ellátó hivatalhoz. Fontos megemlíteni azt is, hogy a 2009. július 1-én életbe lépett változások– más fontos szabályok életbeléptetése mellett- nemcsak a kiviteli vámárunyilatkozatok elektronikus bejelentési kötelezettségét írták elő, hanem többek között azt is, hogy a bizottsági előírásoknak megfelelően ettől az időponttól mind a kiviteli, mind pedig az árutovábbítási nyilatkozatoknak - bizonyos feltételek esetén- kötelezően tartalmazniuk kell az uniós határon történő átlépés esetén a biztonsági és a védelmi típusú ellenőrzéshez és kockázatelemzéshez szükséges adatokat. Így a fentiekben említett kötelezően benyújtandó
32
elektronikus árunyilatkozatok és a hozzájuk kötődő biztonsági és védelmi adatok bejelentésével összefüggésben kivételként szereplő üzemszüneti eljárás is figyelmet érdemel.
A korszerű és gyors eljárásokkal összhangban Magyarország az Európai Közösségekhez való csatlakozását követően a Vám- és Pénzügyőrség vám szakterületén jelentős szemléletváltás történt. Az újfajta vámjogi szemlélet a régi és az új bevételi nemek teljesítése mellett mindinkább a vámellenőrzések könnyítését, a korszerű és gyors vámeljárásokat célozza (AIS, AES, egyszerűsítések). Jelentős változás volt, hogy a gazdálkodók 2009. július 1-től kizárólag elektronikus úton nyújthatják be az exportirányú eljárásokra vonatkozó kérelmeiket. Egy olyan hatékony és eredményes új ellenőrzési gyakorlatot kell kialakítani, amely az utólagos ellenőrzések, benne a kockázatelemzés szerepének felértékelődését eredményezte, egyben az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelme a csalások és szabálytalanságok kiszűrését kívánja meg.
Az elektronikus vám elé állítás A nem közösségi áruk vám elé állítása jogszabályon alapuló kötelezettség. A Közösség vámterületére belépő árut az a személy köteles vám elé állítani, aki azt erre a területre beszállítja, vagy – adott esetben - aki az áru ilyen beléptetést követő fuvarozásáért felelősséget vállal. Az árutovábbítási eljárás esetén e kötelezettség a főkötelezettet, illetve az áru fuvarozóját terheli. A vám elé állított áruk szállítóeszközről való kirakása vagy átrakása kizárólag a vámhatóság engedélyével történhet a vámhatóság által kijelölt vagy jóváhagyott helyeken. A vám elé állítás történhet manuálisan vagy elektronikus úton. Manuális vagy papíralapú vám elé állításról beszélünk, amikor az árukat szállító személy a beléptetést követően a fuvarozási okmányok vagy közösségi árutovábbítás esetén az árutovábbítási kísérő okmány, illetve egyéb esetekben a fuvarozáshoz vagy a nemzeti egyszerűsítésekhez kapcsolódó okmányok (például CMR fuvarokmány, CÍM fuvarlevél, számla stb.) vámhivatalban történő benyújtásával tesz eleget kötelezettségeinek.
Rendelkezések Az elektronikus vám elé állításra vonatkozó jogszabályi rendelkezések módosítását megelőzően az elektronikus vám elé állítási tevékenység nem volt korlátozva. Az engedély kiadásának csupán egyetlen feltétele volt, mégpedig az, hogy a kérelmező a vámhatóság által kiadott, a honlapján közzétett technikai leírás alapján az elektronikus bejelentés feltételeit a 33
bevizsgálási eljárás során teljesítette. Az engedélyezést vámhivatal által ezt követően az ügyfél kérelmében megjelölt hivatalkódra az engedélyek kiterjesztésre kerültek. Az engedély birtokában az ügyfél mindkét informatikai rendszerben valamennyi általa korábban kérelmezett hivatali helyszínen képes volt elektronikus üzenetek/bejelentések beküldésére. A közösségi vámjog végleges részletes végrehajtásáról szóló 15/2004. (IV.5.) PM rendeletet módosító 28/2009. (XI.30.) PM rendelet 2. §-a újraszabályozta az elektronikus vám elé állításra vonatkozó rendelkezéseket. A módosítás következtében elektronikus vám elé állítási engedéllyel kizárólag a KV-VHR 372. cikk 1. bekezdés f) pontja szerinti különös egyszerűsített árutovábbítási eljárás engedélyese rendelkezhet. A KV-VHR 372. cikk 1. bekezdésének d) és e) pontja szerinti engedélyezett feladó és címzett, a KV-VHR 454a. cikk (1)
bekezdés
szerinti
engedélyezett
címzett
(TIR-eljárás),
valamint
az
integrált
postaforgalomra vonatkozó egyes vámszabályokról szóló 38/2009. (XII.22.) PM rendelet 5. § szerinti könnyített eljárásra vonatkozó engedély birtokosa e tevékenységi engedélyében meghatározott keretek között továbbra is használhatta elektronikus vám elé állítási engedélyét. Az említett egyszerűsített tevékenységeket jövőben folytatni kívánó gazdálkodók esetében a vám elé állításra vonatkozó szabályok a tevékenységi engedélyükben kerültek rögzítésre. A fentiekben említett esetek alá nem tartozó gazdasági szereplők elektronikus vám elé állítási engedélye a jogszabály rendelkezése értelmében 2010. január 1-én hatályát vesztette. Emellett ugyanakkor az egyszerűsített engedélyekkel rendelkező ügyféli kör tekintetében sem beszélhetünk már önálló vám elé állítási engedélyekről, hiszen az esetükben az elektronikus vám elé állítási jogosultság sem korlátlan, az a tevékenység kizárólag a mindenkor érvényes egyszerűsített
engedélyhez
igazodik.
A
jogszabály
módosítása
tehát
kettős
cél
megvalósítására irányult. Egyrészt az általános tevékenységet (normál eljárást) folytató ügyfelek esetében az elektronikus vám elé állítási tevékenység engedélyezési eljárás nélkül történő biztosítása az e tevékenységre szolgáló informatikai rendszerben, másrészt az egyszerűsített tevékenységeket folytató ügyféli kör esetében az e tevékenységhez kapcsolódó korábban megszerzett jogosítványok jövőbeni biztosítása.
Normál eljárás A módosítás értelmében a továbbiakban nem szükséges tehát vámhatósági engedélyt kérni abban az esetben, ha az ügyfél NCTS-ben normál eljárásban kíván elektronikus vám elé állítási üzenetet vagy közösségi árutovábbításra vonatkozó árunyilatkozatot benyújtani. E
34
tevékenységekhez a jövőben elegendő csupán a vonatkozó ügyfélkapcsolati rendszerhez, a KKK 1.5-höz történő kapcsolódás (regisztráció) elvégzése. A regisztrációt a Vám és Pénzügyőri Igazgatóság végzi el a „BEJELENTÉS ÉS REGISZTRÁCIÓS ADATLAP a KKK 1.5 kommunikációs csatornán történő elektronikus vám elé állítás, illetve elektronikus árutovábbítási vámáru- nyilatkozat benyújtásához” című nyomtatvány kitöltését és benyújtását követően. Azon ügyfelek esetében, akik 2009. december 31-ig rendelkeztek a 17. számú Vám- és Pénzügyőri Hivatal által kiadott elektronikus vám elé állítási engedéllyel, ám a jogszabály rendelkezése értelmében engedélyük 2010. január 1-ével hatályát vesztette, e tevékenységüket regisztráció elvégzése nélkül továbbra is folytathatják NCTS-ben.
Előtérbe kerül az elektronika Egy rendívül fontos fejlesztés volt a kibővített nemzetközi TARIC adatszolgáltatás, és a korábbi menüpontokhoz képest a nómenklatúra, illetve a tarifainformációk lekérdezéséhez képest újabb menüpontok is elindultak: harmonizált áruleíró, illetve kódrendszer, a bizonyos összehangolt rendszer magyarázata, a HR bizottság áruosztályozási véleményei, a Kombinált Nómenklatúra magyarázata, az áruosztályozási rendeletek, az Európai Bíróság tarifális vonatkozású ítéletei, illetve egy korrelációs tábla is elérhető. A piaci szereplők adminisztratív terhei is jelentősen csökkentek. Bánki Csaba, a Magyar Suzuki Zrt. főosztályvezetője az alábbi nyilatkozatot tette a rendszer alkalmazásával kapcsolatosan: „A Magyar Suzuki Zrt. mindig is üdvözölte az olyan intézkedéseket, amelyek hatékonyabbá teszik a vámellenőrzések megszervezését és biztosítják az adatok zökkenőmentes áramlását. Sok más, egyéb tényezővel együtt ezek az intézkedések a vámkezelés hatékonyságát, az adminisztrációs terhek csökkentését, a csalás, a szervezett bűnözés és a terrorizmus elleni küzdelem támogatását, az áruk és a nemzetközi kereskedelem biztonságának növelését szolgálják. Az egyik ilyen intézkedés a 70/2008 EK Határozat a papírmentes vám- és kereskedelmi környezetről szól, ez teremtette meg a jogszabályi keretet a Vám- és Pénzügyőrségnek ahhoz, hogy az elmúlt években jelentősen javítani tudja a szolgáltatásait.” „ A Magyar Suzuki területén Vámügynökségünk által működtetett I. típusú Vámudvar nagyon jó példa arra, hogy milyen jó együttműködést lehet kialakítani a Vám- és Pénzügyőrséggel. Cégünk egyébként a kezdetektől fogva részt vett az AEO Pilot programban, 2009. február 12e óta pedig rendelkezik AEO engedéllyel is. Vámügynökségünk segítségével 2007 őszétől részt 35
vettünk az AIS- Automatizált Behozatali Rendszer- tesztelésében, 2008 novemberétől pedig már az AES-t, az Automatizált Kiviteli Rendszert is használjuk. 2009 áprilisától már az ehatározatok kezelése is napi rutinfeladattá vált. Ebből adódóan a piaci szereplők adminisztrációs terhei csökkennek, a vámkezelések hatékonysága pedig nő. A Magyar Suzuki Zrt. tevékenységéből adódóan szinte az összes vámeljárást alkalmazzuk, így bátran állíthatjuk, hogy az elektronikus vámkörnyezet valóban megkönnyíti a gazdálkodók helyzetét, mert gyorsabbá teszi a vámeljárásokat. Természetesen, mint minden új rendszer bevezetésénél vannak problémák, de úgy érzékeljük, hogy azokat a Vám- és Pénzügyőrség mindig a lehető leggyorsabban megoldja.”9
6. A Modernizált Vámkódex és az e - vám kapcsolata Az Modernizált Vámkódex (továbbiakban: MVK) szerint a fő eljárási szabály, hogy a kapcsolódás a vámhatóság és az ügyfelek között elektronikus- minden szinten. Tehát a kérelem beadásától kezdve a vámkezelésig, sőt az adatok tárolásának is elektronikusan kell történnie. Természetesen van néhány kivétel az MVK-ban is, úgymint az üzemszüneti eljárás, néhány nemzetközi vámokmány (TIR, ATA stb.), és az utasoknál lesz lehetőség az elektronikus eljárások mellőzésére. Az ábra is mutatja, hogy hol tartunk az elektronikus vámeljárásoknál. A képen az emberek kicsit már elmosódottak a gyorsaságtól, próbálják az e-vám gyorsaságát felvenni. Ez egy reklám része. Természetesen mindenkinek el kell adnia a termékét (a vámhatóságnak is), ha megnézzük a tartalmát, ez a reklám jól megfogta az e-vámnak azt a részét, amelyet a vámhatóság is szeretne hangsúlyozni: nem az áru mozog a vámhatóság és az ügyfél között, hanem az információ. forrás: Vám-Zoll folyóirat,
Ez különösen igaz lesz az MVK
2010/04.
során, tehát az áruhelyeknek kicsit meg fog változni a jelentősége. Nem a vámhivatalba (vagy kijelölt helyekre) kell majd menni, hanem az ügyfél telephelyén lesz majd az áru, és az információk mozognak a vámhivatal és az ügyfél között. Az MVK legfontosabb elektronikus rendszerei: az importoldalon nagyon fontos az Automatizált Behozatali Rendszer (AIS). Ennek van egy nemzeti része, ami jelenleg is
9
forrás: Vám-Zoll folyóirat, 2010/04.
36
fejlesztés alatt áll, ez az AIS_HU, ez azonban nem ugyanaz, mint ami az MVK-ban lesz. 2013-ban az AIS_HU-nak egy továbbfejlesztett, illetve kiegészített változata fog működni. 2009. július 1-től kötelezően alkalmazandó az ECS/AES az exportoldalon. Ami inkább fontosabb az MVK-ban, hogy hogyan történnek a vámkezelések a gyakorlatban. Lesz normál (szabványos) eljárás, illetve egyszerűsített eljárás. Az üzenetek elektronikusak lesznek. Már most is lehet tudni, hogyan néz ki ez az eljárás, legalábbis egy részét lehet látni és alkalmazzák is a gyakorlatban. A szabad forgalomba bocsátás során nagyon sokan alkalmazzák már az elektronikus eljárást. Az e-vámot alkalmazó gazdasági szereplők naponta tapasztalják, hogy jól döntöttek, amikor az elektronikus utat választották. Az MVK hatálya alatt egyszerűsített eljárás is lesz, ennek során alkalmazni fognak egyszerűsített vámáru- nyilatkozatot és kiegészítő vámáru- nyilatkozatot. Az egyszerűsítésnek a mai formái azonban meg fognak szűnni, tehát helyi vámkezelés, egyszerűsített nyilatkozattételi eljárás és hiányos árunyilatkozat csoportosítás nem lesz. Az egyszerűsített vámeljárás a hiányos árunyilatkozat lesz. Mit is jelent ez? Az egyszerűsített eljárás során vagy a vámeljárás elvégzéséhez egyébként szükséges okmány vagy meghatározott néhány adat hiányzik. Ezek az adatok az egyszerűsített vámáru- nyilatkozat elfogadásának az időpontjában hiányozhatnak, amelyet majd a kiegészítő árunyilatkozattal lehet pótolni. Ez vonatkozik mind az exportra, mind az import-vámeljárásokra. Az importoldalon a hiányos egyszerűsített vámáru- nyilatkozatokat jelenleg is alkalmazzák, azonban az exportban az egyszerűsítés során csak teljes adattartalmú vámáru-nyilatkozatot lehet adni, ezt a helyzetet kell megváltoztatni. Változások 2011. január 1-től 2011. január 1-től az egyszerűsített eljárásoknál a vámeljárásba vonás bejelentését (a helyi nyilvántartásba történő bejegyzéssel egy időben) elektronikusan kell megtenni (ez alól a vámhivatal tehet kivételt). További fontos követelmény, hogy az egyszerűsített vámeljárásra szóló engedélyek feltételeit hozzá kell igazítani az AEO-státusz megadásának feltételeihez 2012. január 1-je előtt. A közösségi vámjog végrehajtásának részletes szabályozásáról szóló 15/2004. (IV. 5.) PM rendelet módosítására kiadott 28/2009. (XI. 31.) PM rendelet (továbbiakban: rendelet) 2.§-a újraszabályozta az elektronikus vám elé állításra vonatkozó eljárási rendelkezéseket, minek következtében szükségessé vált az ügyfélkapcsolati rendszerhez (továbbiakban: KKK 1.5) történő kapcsolódás szabályozása is. A KKK 1.5-en keresztül történik - többek között- az elektronikus vám elé állítási üzenetek fogadása közösségi árutovábbítási eljárásban az MCC, illetve más esetben az ÁRUREG 37
rendszerek felé. Ezen túlmenően szintén ebben a rendszerben történik még az elektronikus árutovábbítási vámáru- nyilatkozat benyújtása közösségi árutovábbítási eljárásban az MCC, valamint az ÁRUREG felé. A közösségi árutovábbítási eljárások (NCTS) feldolgozására szolgáló MCC alkalmazás eléréséhez mindössze a KKK 1.5 alkalmazáshoz történő regisztráció szükséges. Az NCTS eljáráson kívüli vám elé állításra, illetve a nemzeti árutovábbítási eljárásban benyújtott vámáru- nyilatkozat feldolgozására az ÁRUREG szolgál, melynek eléréséhez továbbra is elektronikus vám elé állítási engedéllyel kell rendelkeznie az érintett ügyfélnek. Az elektronikus vám elé állítási engedéllyel kizárólag egyszerűsített engedéllyel rendelkező ügyfél (engedélyezett címzett és feladó), valamint a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtására kiadott 2454/93/EGK bizottsági rendelet (továbbiakban: KV-VHR) 372. cikk (1) bekezdés f) pontja szerinti különös egyszerűsített árutovábbítási eljárás engedélyese rendelkezhet. A 21. század modern vámszolgálatának megvalósulása Az Európai Unió 2013-ig nyúló többéves stratégiájának célpontjába egy olyan összetett informatikai környezet kialakítása került, mely közösségi szinten egységesíti, modernizálja és az adminisztratív terhek csökkentése révén hatékonyabbá teszi a vámeljárások végrehajtását, fokozott ellenőrzésre ad lehetőséget, mindamellett a nemzetközi árukereskedelem bonyolítását nem hátráltatja. A végrehajtási folyamat legutóbbi szakaszában a tagállamok újabb
lépésekkel
kerültek
közelebb
e
törekvés,
vagyis
az
„elektronikus
vám”
megvalósulásához. 2009-ben tehát több építőkocka is a helyére került. A magyar vámigazgatás a nemzetközi jogszabályi követelményeknek megfelelően július 1-én megkezdte az NCTS1 IV. és az ECS2 II. fázis, valamint az EORI3 adatbázis működtetését, november 2-án teljes körűen áttért az EORI azonosító számok használatára, december elején pedig befejeződött az ICS4 I. fázis alapfunkcióinak kialakítása. Mindegyik fejlesztéscsomag elsődleges szerepe a vámeljárások feletti felügyelet és az ellenőrzések fokozásában rejlik. Jelenti ez a Közösségi jogszabályok által előírt kockázatelemzés, valamint az ahhoz szükséges – biztonsági és védelmi besorolás alá eső- adatok kezelésének realizálását, a gazdálkodók egységes nyilvántartás alapján történő azonosítását, valamint a keresési eljárások hatékonyabbá tételét. A számos új funkció egyidejű bevezetése komoly kihívás elé állította mind a vámigazgatásokat, mind az ügyféloldali szoftvereket előállító fejlesztő cégeket. Az előkészületre rendelkezésre álló idő rövidsége pedig tovább nehezítette a körülményeket.
38
A kockázatcsökkentés eszközei Az Európát átfogó váminformatikai rendszerek egységes és problémamentes működését elsősorban a jogszabályokon alapuló, központilag kiadott és kötelezően alkalmazandó rendszerspecifikációk hivatottak biztosítani. A programok előállítása viszont – e specifikáció alapján- önálló tagállami feladat, ezért nem védhetőek ki az eltérő értelmezésből és az elkülönült munkából adódó működési különbségek, és természetesen a specifikációk előállítása során is előfordulhatnak emberi tévedések. Ezen kockázatok csökkentése érdekében s így a zökkenőmentes működés egyik biztosítékaként építette be a kötelező elemként a bevezetés engedélyezési folyamatba az úgynevezett megfelelőségi teszt lefolytatását a Bizottság.
7. A TARIC rendszer A TARIC egy francia eredetű mozaik szó, a „Tarif Intégné de la Communatué” kifejezésből ered, amelynek magyar megfelelője: „Integrált Közösségi Vámtarifa rendszer”. Jogi alapját és egyben létrehozását az Európa Tanács Vám- és statisztikai nómenklatúráról, valamint a Közösségi Vámtarifáról szóló 1987. július 23-i 2658/87 EGK Tanácsi rendelet 2. cikke határozza meg: „A bizottság létrehozza az Európai Közösségek integrált vámtarifáját (a továbbiakban TARIC), amely eleget tesz a Közös Vámtarifa, a külkereskedelmi statisztika, a kereskedelmi és mezőgazdasági, valamint árubehozatalra vagy kivitelre vonatkozó egyéb közösségi politikák követelményeinek.”10 A TARIC létrehozása előtt a vámhatóságoknak a hagyományos feladataik mellett, a közösségi mezőgazdasági- és kereskedelmi politika nemzetközi rendelkezéseit is alkalmazni kellett. A vámhatóságoknak mivel egyre több szakmai feladatot kellett ellátniuk, nőtt azoknak az alkalmazandó jogszabályoknak (intézkedéseknek) száma, amely a mindennapi gyakorlat során magában hordozta ezek helytelen, hiányos alkalmazásának kockázatát, sőt akár figyelmen kívül hagyásuk veszélyét is. Ezért volt szükségszerű egy olyan nómenklatúra megalkotása, amely – a Kombinált Nómenklatúrához képest – a nemzetközi kereskedelem változásaira, kihívásaira gyorsabban és rugalmasabban tud reagálni, az Európai Unió közös kereskedelempolitikai érdekeinek figyelembevételével.
10
Közösségi Vámtarifáról szóló 1987. július 23-i 2658/87 EGK Tanácsi rendelet 2. cikke szerint
39
A Kombinált Nómenklatúra - mint jogszabályi rendelkezés- a Közös Vámtarifa szerves részét képezi. A jogi alapját 2658/87/EGK rendelet képzi, meghatározására annak 1. bekezdésében kerül sor: „E rendelettel létrejön egy áru nómenklatúra (a továbbiakban: Kombinált Nómenklatúra KN) azzal a céllal, hogy egyszerre és egyidejűleg eleget tegyen mind a Közös Vámtarifa, mind a Közösség külkereskedelmi statisztikájának, illetve az áruk exportálását vagy importálását érintő más közösségi politikák által megkívánt követelményeknek.” Ezek alapján megállapítható, hogy a Kombinált Nómenklatúra nemcsak vámcélokat szolgál, hanem a nemzetközi kereskedelem szempontjából fontos külkereskedelmi statisztikai célokat is. A rendelet meghatározza továbbá, hogy a KN-t minden év október 31-ig- az Európai Unió Hivatalos Lapjában- egységes szerkezetben kell kihirdetni. A kihirdetett KN a következő év január 1-től lép hatályba. „Az Európai Közösségek Vámtarifája magában foglalja: a) a Kombinált Nómenklatúrát; b) minden más nómenklatúrát, amely teljes egészében vagy részben a Kombinált Nómenklatúrán alapul, vagy amely azt valamilyen albontással egészíti ki, és amelyet a különleges tárgykörökre vonatkozó közösségi rendelkezések állapítanak meg az áruforgalommal kapcsolatos tarifális intézkedések alkalmazására tekintettel.” 11 Ilyen nómenklatúrának minősül a TARIC is. A fentiekből megállapítható, hogy a TARIC létrehozásának céljai megegyeznek a Kombinált Nómenklatúra megalkotásával, de annál részletesebben kerültek kidolgozásra. A TARIC váminformatikai rendszert 2004. május 1. óta használja a magyar vámigazgatás. A TARIC olyan komplex váminformációs rendszer, amely tartalmazza az áruosztályozáshoz szükséges valamennyi információt. A TARIC rendszer általános jellemzői: A TARIC rendszer tartalmazza közösségi szinten integrált intézkedéseket és a közösségi/nemzeti jogszabályok előírásainak megfelelően kialakított nemzeti intézkedéseket. Általánosságban az alábbiak jellemzik:
11
A Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/ EGK rendelet 20. cikk (3) bekezdés a) illetve b) pontja szerint
40
a) a TARIC nem csak úgy értelmezhető, mint egy Nómenklatúra, hanem mint egy váminformatikai rendszer – 2658/87/EGK rendelet 6. cikk alapján –, amelyet az Európai Bizottság számítógépes eszközökkel kezel, karbantart, továbbá bizonyos intézkedések adattartama hetente, vagy naponta változik, amelyeket folyamatosan frissítenek. b) a TARIC az Európai Bizottság Adózás- és Vámunió Főigazgatóság (DG TAXUD) kezel és karbantart, c) a TARIC adatok kapcsán követelmény, hogy az adatok pontosak, teljesek legyenek, megfelelő időben eljussanak a tagállamokhoz, d) a TARIC
adatállományában bekövetkezett
valamennyi
módosítás
a lehető
leghamarabb kerül továbbításra a tagállamokhoz, e) a tagállamok vámigazgatóságai minden brüsszeli munkanapon 18-20 óra között a Közös Kommunikációs Hálózat (CCN/CSI) kapcsolaton keresztül automatikusan megkapják a napi frissítéseket, f) nemzeti sajátosságoknak megfelelően kiegészíthető a rendszer, g) a TARIC nem minősül jogforrásnak, kizárólag a mögötte álló egyes rendeletek, vagy egyéb közösségi jogi aktusok. A TARIC rendszer felépítése: A TARIC kód nem más, mint egy 10 számjegyű vámtarifaszám, melyhez különböző kiegészítő kódok is tartozhatnak. A rendszer a következőkből tevődik össze: a) Kombinált Nómenklatúra (8 számjegy) b) TARIC alszám (9. és 10. számjegy) c) TARIC kiegészítő kódok (további számjegyek) 1. közösségi TARIC kiegészítő kód 2. nemzeti TARIC kiegészítő kód d) Kereskedelempolitikai intézkedések e) Egyes áruosztályozási rendelkezések f) Vámtételek
3. ábra: Az EV 33. rovata
41
7.1. Alkalmazott TARIC rendszerek A TARIC váminformációs rendszernek két fajtáját ismerjük: 1.) TARIC3_HU rendszer, amelyet a vámhatóság alkalmaz a napi szolgálati feladatainak ellátásához, valamint rendelkezik a rendszer kizárólagos használatával. A rendszer jellemzője, hogy tartalmaz olyan adatokat és információkat, amelyek állam- és szolgálati titoknak minősülnek. Ezek az adatok pedig – jellegűkből adódóan – nem publikusak (nem hozzáférhetőek) a gazdálkodók részére. 2.) TARIC_WEB rendszer, amely az ügyfelek részére hozzáférhető információs rendszer, amely szűkített adattartalmú és funkcionalitású. Bármely gazdálkodó vagy személy hozzáférhet az interneten keresztül. TARIC3_HU rendszer jellemzői: 1) közösségi előírás alapján került létrehozásra nemzeti szinten, 2) alkalmas a Bizottság által karbantartott TARIC rendszertől kapott információk fogadására, illetve felhasználására 3) egységes szerkezetben tartalmazza az alkalmazandó közösségi és nemzeti intézkedéseket, 4) a rendszer felügyeletét, valamint a nemzeti intézkedések karbantartását (jogszabály módosítás, vagy hatályon kívül helyezése) a Vám-és Pénzügyőrség Rendszerfejlesztő Központ Integrált Törzsadat-kapcsolati Osztályának – a NAV megalakulása óta – jogutódja végzi, 5) a DG TAXUD-tól érkező frissítési adatok fogadása teljesen automatikus feldolgozásként került kialakításra a) az este érkező frissítő adatállomány tartalmaz olyan intézkedéseket, amelyeket már éjféltől alkalmazni kell. b) egy
adatállomány
betöltésének
a
rendszerben
szigorú,
informatikailag
ellenőrizhető formai és tartalmi feltételei vannak.
7.2. A TARIC menürendszere A TARIC menürendszerében a következő lehetőségek állnak rendelkezésre: -
nómenklatúra lekérdezés: a közösségi/nem közösségi áruk tarifális besorolásának elvégzését (TARIC kódjának meghatározását) és a nómenklatúrához kötődő lábjegyzet, áruosztály és árucsoport előtti megjegyzés, áruosztályozási kapcsolat és segédlet megismerését biztosító funkció, 42
-
tarifa információ lekérdezés: egy adott TARIC kódhoz, származási/rendeltetési országhoz vagy régióhoz és szimulációs dátumhoz kötődő érvényes közösségi és nemzeti intézkedések megjelenítését biztosító funkció,
-
ÁOF (Áruosztályozási feltételek) keresés: A TARIC3_HU rendszerben közvetlenül elérhetővé válnak a jogszerű áruosztályozás elvégzéséhez szükséges áruosztályozási rendelkezések. Ezen menüpont tételesen sorolja fel azokat az áruosztályozáshoz szükséges feltételeket, amelyre vonatkozóan lekérdezéseket lehet elvégezni: a.) – Megjegyzések b.) – HR Magyarázat c.) – KN Magyarázat d.) – Áruosztályozási vélemények e.) – Áruosztályozási rendeletek f.) – Európai Bíróság (EB) ítéletei g.) –Vámkódex Bizottság (VKB) állásfoglalások
Valamennyi áruosztályozási rendelkezés tekintetében egy önálló menüpont került kialakításra, ahonnan könnyen előkereshető néhány kattintással a keresett áruosztályozáshoz kapcsolódó joganyag, amely egységes szerkezetben olvasható. A kereséshez segítséget nyújt a TARIC_HU Rendszer Felhasználói kézikönyve.12
8. Az NCTS rendszer Elektronikus úton történő vám elé állításra a vámhatóság által üzemeltetett informatikai rendszerekben: az MCC-ben (NCTS eljárásokban), valamint az ÁRUREG-ben (részletesen lásd a következő fejezetben) van lehetőség. Az NCTS (New Computerised Transit System) az elektronikus üzenetek cseréjén alapuló számítógépesített árutovábbítási rendszer. Ezek az üzenetek váltják fel az OTS (a régi árutovábbítási rendszer) különböző, papír alapú okmányait és bizonyos alaki követelményeit. Az elektronikus üzenetváltásra három szinten kerül sor: a gazdasági szereplők és a vámszervek között („külső domain”) egy adott ország vámhivatalai között („nemzeti domain”) a nemzeti vámigazgatási szervek között, valamint a vámigazgatások és a Bizottság között („közös domain”). Egy NCTS szerinti művelet a következő fő tételeket és üzeneteket foglalja magában: 12
https://openkkk.vam.gov.hu/Dokumentumok/K%C3%A9zik%C3%B6nyvek/TARIC_Web_felhasznaloi_%20k ezikonyv_%20v_4_2_20110511.pdf
43
az elektronikus formában beadott árutovábbítási nyilatkozat (akkor is, ha papír formában elfogadták), az árutovábbítási hivatkozási szám (MRN) egyedi bejegyzési szám, amelyet a rendszer ad a nyilatkozatnak, és amelyet rányomtatnak a TrKO-ra, a szállítás azonosítása céljából, a továbbítási kísérőokmány (TrKO), amelyet az indító vámhivatalnál vagy a kereskedő telephelyén nyomtatnak ki, amint az árutovábbítási nyilatkozatot kiadják, és az indulási helytől a rendeltetési helyig kíséri az árukat, az „előzetes érkezési értesítés” üzenet, amelyet az indító vámhivatal küld a nyilatkozatban szereplő, bejelentett rendeltetési vámhivatalnak, az „előzetes átlépési értesítés” üzenet, amelyet az indító vámhivatal küld a nyilatkozatban szereplő, bejelentett átléptető vámhivatal(ok)nak, hogy értesítse a szállítmány várható határátlépéséről, a „határátlépési értesítés” üzenet, amelyet a tényleges átléptető vámhivatal küld a szállítmány áthaladásakor alkalmazott indító vámhivatalnak, az „érkezési értesítés” üzenet, amelyet a tényleges rendeltetési vámhivatal küld az indító vámhivatalnak, amikor az áru megérkezik, a „rendeltetési hely szerinti ellenőrzés eredményei” üzenet, amelyet a tényleges rendeltetési vámhivatal küld az indító hivatalnak (miután az árut ellenőrizték, amikor az szükséges).
8.1. Az NCTS alkalmazási köre Az NCTS az adott szállítási módtól függetlenül valamennyi közös/közösségi árutovábbítási műveletre alkalmazandó azon egyszerűsített árutovábbítási eljárások kivételével, amelyek esetében a kereskedelmi okmány szolgál árutovábbítási nyilatkozatul (például a légi, a tengeri vagy a vasúti szállításnál alkalmazott egyszerűsített eljárásoknál, amikor is az árujegyzék illetve a CIM fuvarlevél szolgál árutovábbítási nyilatkozatul). Az NCTS-hez való hozzáférés biztosítása a piaci szereplők számára Általánosságban a következő lehetőségek kínálhatók fel a piaci szereplők számára az NCTShez való hozzáféréshez: • a kereskedő által végrehajtott közvetlen adatbevitel (beleértve a vámszervek honlapján keresztül történő bevitelt); • elektronikus adatcsere (EDI); • a vámhivatalnál történő adatbevitel. 44
9. Az ÁRUREG rendszer Az ÁRUREG-ben kerülnek végrehajtásra a közösségi vámjog végrehajtásáról szóló 2003. CXXVI. törvény (továbbiakban: Vámtörvény) 38. és 43. §-aiban meghatározott, nemzeti egyszerűsített árutovábbítási eljárások (SZMGSZ fuvarlevél, helyi vámkezelési engedély, halasztott vámfizetési engedély, írásbeli árunyilatkozat benyújtása alóli mentesség) szerinti; valamint az ATA- igazolvánnyal és a NATO okmánnyal szállított áruk esetében végrehajtásra kerülő árutovábbítási eljárások. Úgyszintén az ÁRUREG szolgál a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtására kiadott 2454/93/EGK bizottsági rendelet (továbbiakban: KVVHR) 372. cikk (1) bekezdés f) pontjában felsorolt egyes fuvarozási módokhoz kapcsolódó egyszerűsítések
alkalmazásával
végrehajtott
árutovábbításokat
követő,
továbbá
a
postaforgalomban alkalmazandó egyes vámszabályokról szóló 28/2004. (IV.29.) PM rendelet szerinti postai, valamint az integrált postaforgalomra vonatkozó egyes vámszabályokról szóló 38/2009. (XII. 22.) PM rendelet hatálya alá tartozó integrált postai forgalomban beérkező áruk vám elé állítására. Magyarország a tagállamok között szinte elsőként vállalta a kiviteli eljárások elektronikus intézését biztosító ECS (Export Ellenőrző Rendszer) alkalmazás kialakítását. 2007. március 1. (4 kísérleti hivatal bevonásával) és 2007. április 26. között (valamennyi hivatal bevonásával) megtörtént a bevezetése. Az Európai Unió megbízásából a magyar vámigazgatás az ECS elektronikus üzenetküldési eszközének meghatározásakor az ECN+ alkalmazása mellett döntött, így egy olyan áruregisztrációs rendszert kellett kialakítani, amely az elképzelt ECS folyamatokba és az üzenetcserék révén biztonságos módon képes biztosítani a kiviteli eljárások gyors, hatékony intézését. 4. ábra: Az ÁRUREG rendszer menüpontjai
-
az
MCC
Az ÁRUREG rendszerben alapvetően négy vámfelügyeleti folyamat valósulhat meg:
rendszerben
nyilvántartott
közösségi/egységes
valamint
NCTS/TIR
árutovábbítási eljárások adatai a mentesítést követően automatikusan átadásra kerülnek az ÁRUREG rendszerbe. Az átadás megtörténtét követően a szállítmány az eredeti MRN számával az ÁRUREG-ben áll vámfelügyelet alatt, és itt már lehetőség van a további osztásra vagy egyesítésre, újraindításra (akár az ügyfél által, elektronikusan is).
45
-
a nemzeti vámjogszabály által engedélyezett egyszerűsített árutovábbítási eljárások adatai ugyancsak az ÁRUREG rendszerben kerülnek feldolgozásra elektronikus ügyféli bejelentés vagy vámigazgatósági rögzítést követően, melyek a következők: fuvarozási módhoz kötött egyszerűsítések (légi, csővezeték, konténer, vasút); nemzeti egyszerűsítések (SZMGSZ, helyi vámkezelés, halasztott vámfizetés, írásbeli árunyilatkozat benyújtás alóli mentesség); az ATA és NATO okmánnyal szállított áruk; a postai áruforgalom kezelése.
-
az ügyfél elektronikus bejelentése vagy a vámigazgatóság által történt rögzítést követően ÁRUREG rendszerben kerülnek feldolgozásra az előzetes érkezési jelentések és a vám elé állításhoz kapcsolódó gyűjtőáru-nyilatkozatok,
-
2007. március 1-től a CDPS rendszerben kiviteli eljárás alá vont szállítmányok adatai átvételre kerülnek az ÁRUREG rendszerbe, és az ECS-hez kapcsolódó feltételek fennállása esetén ez az adat automatikusan továbbításra kerül az ECN+ rendszer felé.
Az ÁRUREG-ben a megadott MRN-tétel a vonatkozó árunyilatkozat elfogadásától a határozat jóváhagyásáig zárolva van és csak azt követően történik meg az alapnyilvántartás automatikus kivezetése. Amennyiben az adatok megfeleltetése során hiányos vagy helytelen értékek miatt nincs egyezés, úgy a bejelentés visszautasításra kerül. Ezt követően a hiba függvényében lehetőség nyílik a vámfelügyelethez vagy a vámeljáráshoz kapcsolódó adatok módosítására, illetve javítására és újraküldésére. A hibaüzenet észlelését követően az ügyfélnek és a hivatalnak tisztáznia kell azt, hogy hol a hiba, vagyis ellenőriznie kell azt, hogy például a helytelen súlyérték a vám elé állítás során került-e bejelentésre vagy az eárunyilatkozaton szereplő súly a téves. A fenti változásokon kívül az is fontos szabály, hogy egy árunyilatkozathoz kizárólag egy MRN azonosító tartozhat, de ehhez szükség van arra, hogy a feldolgozás megkezdését megelőzően vagy a hivatal vagy pedig az ügyfél (elektronikus úton) elvégezze a vám elé állított tételek - szükség szerinti - osztását vagy egyesítését. Amennyiben az ügyfél szállítmányának vámjogi sorsát több típusú eljárással kívánja rendezni, akkor a tételt annak megfelelően osztania kell, ha pedig több szállítmányt kíván azonos eljárás alá vonni, akkor azok egyesítéséről kell gondoskodnia. A fentebb ismertetett szabályokkal ellentétben az egyszerűsített eljáráshoz kapcsolódó kiegészítő e-árunyilatkozatokra más előírások vonatkoznak. Az ilyen típusú árunyilatkozatot az egyszerűsített engedélyben meghatározott elszámolási vám- és pénzügyőri hivatalhoz kell benyújtani, ezért a vám elé állításra és az elektronikus árunyilatkozat adásra eltérő hivatalnál is sor kerülhet. Ilyenkor értelemszerűen a hivatalkódok első három karakterének egyezése 46
nem szükséges feltétele az automatizmusnak, ugyanakkor az elszámolás alá vont tételek összmennyiségének vizsgálatára ilyenkor is sor kerül, azzal a különbséggel, hogy míg a normál árunyilatkozatok esetén az árunyilatkozat összes bruttó súlyának meg kell egyeznie a vámfelügyelet alatt álló tétel bruttó súlyával, addig ebben az esetben a tételsorokon feltűntetett MRN- számokhoz tartozó bruttó súlyok összegének és a kiegészítő árunyilatkozat összes bruttó súlyának meg kell egyeznie. Ebben az esetben is kötelező feltétel, hogy minden tételsorhoz legyen egy MRN- tétel rögzítve. Az Európai Parlament és a Tanács 70/2008/EK határozata teremtette meg az alapot az egyes vámeljárásokhoz kapcsolódó árunyilatkozatok elektronikus úton történő benyújtására, fogadására, valamint a belépési és kilépési gyűjtő árunyilatkozatok kezelésére.
47
10. Az importvámkezelések elektronizálása A vámhatáron történő szabad forgalomba bocsátástól eltekintve figyeljük meg, hogy mi történik az importvámkezeléseknél. Amikor egy harmadik országból érkező áru megérkezik a Közösség valamely tagállamának a vámhatára belépési céllal, először vám elé állítják. Ennek érdekében a belépési gyűjtő vámáru-nyilatkozatot kell benyújtani (elektronikusan). Ezt megtehető az ICS-ben, illetve NCTS-ben. A vámhatáron történő vám elé állítás után árutovábbítás következik (a magyar rendeltetési helyig történő elszállítás érdekében). Ehhez az árutovábbításhoz az NCTS-t használják. Itt meg kell említeni, hogy a nemzeti jogszabályokban megfogalmazott árutovábbítás meg fog szűnni, tehát csak az NCTS keretében alkalmazott árutovábbítás marad meg. A belépési árunyilatkozat célja, hogy a nem közösségi áruk megérkezését megelőzően a vámhatóság biztonsági és védelmi célú kockázatelemzést végezhessen arra vonatkozóan, hogy az áruk a Közösség területére történő beléptetése milyen veszélyeket rejt magában. Itt meg lehet említeni, hogy a jogszabály lehetőséget nyújt arra, hogy a belépési gyűjtő árunyilatkozat adatait az árutovábbítási nyilatkozat adataival együtt, egyetlen bejelentéssel adja meg a gazdálkodó, amennyiben az áruk árutovábbítási eljárás keretében érkeznek a Közösség területére és a vonatkozó jogszabályban (1875/2006/EK rendelet) szereplő határidők érvényesülnek. Magyarországon importban helyi vámkezelési eljárás egyszerűsítés terjedt el. A helyi vámkezelési eljárásnál a nyilvántartásba vétel a gazdasági szereplőnél és a vámhatóságnál egyaránt elektronizált. 2011. január 1-től a nyilvántartásba vétellel azonos időben az adatokat meg kell küldeni a felügyelő vámhivatalnak, amely kockázatelemzés után dönt az esetleges áru- vagy okmányvizsgálatról, és elektronikusan ad értesítést az áru kiadásáról. Az elektronikus vámeljárásra illetékes valamennyi vám- és pénzügyőri igazgatóságban lehetőség van arra, hogy az automatikus importrendszerbe (AIS) beküldött árunyilatkozatot az eljáró pénzügyőr elektronikusan aláírja, és elektronikus úton küldje meg az ügyfél részére.
10.1. Az elektronikus nyilvántartás és az import vámáru-nyilatkozat kapcsolata Hazánkban a vámhatósági eljárások alap-nyilvántartási rendszerének az ÁRUREG rendszert tekintjük. Ezt a rendszert használják az áruk vám elé állításához kapcsolódó vámfelügyelet alá vételére, valamint a vámfelügyelet nyilvántartásának kezelésére. Ennek megfelelően az 48
árutovábbítási eljárások mentesítését követően automatikusan ide kerülnek az NCTS-ben nyilvántartott közösségi, egységes, valamint a TIR Egyezmény szerinti árutovábbítási eljárások adatai. Az átadást követően a szállítmány az eredeti MRN azonosító számával az ÁRUREG-ben áll vámfelügyelet alatt, és itt van lehetőség a vámfelügyelet alatt álló szállítmányok további osztására vagy egyesítésére (akár az ügyfél által, elektronikusan is). Szintén ebben a rendszerben történik a nemzeti vámjogszabály által engedélyezett egyszerűsített árutovábbítási eljárás adatainak feldolgozása, továbbá ide kerülnek az előzetes érkezési jelentések is. 2009. december 1-től az ICS (Behozatali Ellenőrző Rendszer) részeként a biztonsági és védelmi célú kockázatelemzéshez az áruk a Közösség területére történő megérkezését megelőzően benyújtandó belépési gyűjtő vámáru-nyilatkozatok is az ÁRUREG-ben kerülnek feldolgozásra.
10.2.
Automatizált Behozatali Rendszer (AIS)
A Behozatali Ellenőrző Rendszer jogi alapját a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet módosításáról szóló, az Európai Parlament és a Tanács 648/2005/EK rendelet teremtette meg, részletszabályait pedig a Közösségi Vámkódex végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló 1875//2006/EK bizottsági rendelet tartalmazza. Az import vámeljárások teljes körű automatizálása az Automatizált Behozatali Rendszer (AIS) révén valósult meg. Az AIS nemzetközi szinten történő bevezetésére több fázisban, az egyes nemzeti sajátosságok figyelembevételével került sor. Az első fázisban a belépési gyűjtő árunyilatkozatok kezelésére szolgáló Behozatali Ellenőrző Rendszer (ICS) létrehozása valósult meg, melynek szükségességét a Közösség vámterületének, illetve a Közösség tagállamaiban élők biztonságának és egészségének védelme, az áruk, valamint a szállítóeszközök mozgatásából következő kockázat csökkentése indokolta. Az elektronikus import árunyilatkozat adás (AIS), 2008. január 28-i országos szintű bevezetése óta csak meghatározott - szabad forgalomba bocsátás vámeljáráshoz kapcsolódó eljáráskódok esetében volt alkalmazható. Először csupán öt eljáráskód került az AIS eljárásba bevonásra, majd 2009 májusában ez a szám két eljáráskóddal bővült. A kijelölt eljáráskódok természetesen nem véletlenül kerültek kiválasztásra. Az alkalmazáshoz szükséges program fejlesztése előtt statisztikai adatleválogatásra került sor, hogy mely behozatali irányú eljáráskódok tekintetében nyújtottak be az ügyfelek vámáru-nyilatkozatot az elmúlt évek során. 49
A cél viszont az e-vám megvalósításának kezdetén is az volt, hogy Magyarországon mind export, mind import irányban az összes vámeljárásban alkalmazható legyen az elektronikus árunyilatkozat adás. Közösségi előírásként 2009. július 1-re teljes körűvé vált az elektronikus export árunyilatkozat adás, így ettől az időponttól minden kiviteli irányú vámeljárás kezdeményezése elektronikus úton valósulhat meg.
10 .3. A Modernizált Vámkódex és a nemzeti célkitűzések harmonizációja Import irányú forgalom tekintetében jelenleg még nincs olyan uniós előírás, mely megkövetelné az elektronikus árunyilatkozat adást, de a már kihirdetett Modernizált Vámkódex, annak alkalmazásától már meghatározza, hogy alapesetben az árunyilatkozat adás formája elektronikus és csak kivételes esetben jöhet szóba papír alapon történő vámeljárás kezdeményezése. A később (2013) alkalmazásra kerülő uniós elvárás egybevág a 2006-ban meghatározott nemzeti célkitűzéseikkel, így még a Modernizált Vámkódex alkalmazásának kezdete előtt az import irányú forgalomban is biztosítani kívánta a magyar vámigazgatás az összes vámeljárásra kiterjedő elektronikus árunyilatkozat adást. Az elektronikus árunyilatkozat adás magyarországi megvalósításának folyamatában 2010 júniusában jött el az az időpont, hogy minden vámeljárás esetében elektronikusan lehessen benyújtani az árunyilatkozatot. 2010. június 1-től már nemcsak a kijelölt hét - szabad forgalomba bocsátás vámeljáráshoz kapcsolódó - eljáráskód, hanem az összes behozatali irányú vámeljáráshoz kapcsolódó eljáráskód tekintetében alkalmazható az AIS eljárás. Az AIS 2010. június 1-től befogadja import forgalomban a 4*, 5*, 6*, 7* és 9* kezdetű eljáráskóddal rendelkező vámáru-nyilatkozatokat, melyek magukban foglalják a szabad forgalomba bocsátás (ide értve az újra-behozatalt is), vámraktározás, aktív feldolgozás, vámfelügyelet melletti feldolgozás, ideiglenes behozatal vámeljárásokat.
10.4.
Elektronikus import árunyilatkozat benyújtása az ügyfél oldalon
Az elektronikus árunyilatkozat adás első lépéseként regisztráltatni kell magát annak az ügyfélnek, aki az elektronikus eljárásban részt kíván venni. A regisztráció folyamata két részből áll, melyek sorrendisége nincs meghatározva. 1. Ahhoz, hogy az árunyilatkozatot elektronikus formában lehessen benyújtani, előzetes regisztráció szükséges. Regisztrálásra akkor van lehetőség, miután a vámhatóság az új
50
ügyfelei részére a VPID13 számot kiadta. A vámhatóságok – a regisztrációs eljárás keretében – az ügyfelek adatait az Egységes Ügyfélcímtárba (EÜC) rögzítik. 2. Az EÜC-ben nyilvántartásba vett ügyfélnek – aki a későbbiekben az aktiválást követően elsődleges felhasználónak tekinthető – a kapott aktivációs kóddal aktiválnia kell magát a KKK-WEB felületén. A regisztrációkat követően az ügyfél vámhatósági kódokra tud a vámhatóság KKK rendszerén keresztül elektronikus árunyilatkozatot benyújtani, valamint az elsődleges felhasználónak lehetősége van további felhasználók – másodlagos felhasználók – elektronikus regisztrálására. Az import áru vám elé állítását követően azon regisztrált ügyfélnek van lehetősége az elektronikus árunyilatkozat 0-24 óráig benyújtani, aki rendelkezik a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó 2454/93/EGK bizottsági rendelet (továbbiakban: bizottsági rendelet) 14a. cikke szerinti AEO-tanúsítvánnyal, vagy egyszerűsített vámkezelési engedéllyel, vagy engedélyezett címzetti státusszal, vagy vámáru-nyilatkozat ellenőrzés nélküli elfogadására vonatkozó státusszal. Az előző ügyféli körön kívül eső regisztrált ügyfelek import eljárásban az e-árunyilatkozatot a címzett az igazgatóság hivatalos nyitvatartási idején belül nyújthatják be.
forrás: Vám-Zoll folyóirat, 2010/09. 13
Az ügyfelek azonosítására szolgáló szám
51
10.5.
Az elektronikus árunyilatkozat benyújtásának módjai
Az árunyilatkozat elektronikus benyújtása az e-vám rendszerben két módon történhet: 1. Ügyfélszoftverrel (Webes szolgáltatáson (webservice) keresztül) Abban az esetben, amikor ügyfélszoftveren keresztül történik az e-árunyilatkozat benyújtása, a felhasználó az árunyilatkozat adatait a „saját” rendszerében állítja elő, vagy rögzíti be és a program az előre meghatározott módon automatikusan megküldi a vámhatóság részére, így a felhasználónak nem kell a külső kommunikációs központhoz külön csatlakoznia. Az ügyfélszoftveres e-árunyilatkozat benyújtásának előnyei: -
az e-árunyilatkozat beküldése, a KKK2 rendszerrel történő kommunikáció automatikus,
-
az e-árunyilatkozathoz tartozó üzenetek letöltése automatikusan zajlik, a letöltött üzeneteket automatikusan törli,
-
az e-árunyilatkozathoz tartozó adatokat, üzeneteket kronológia szerint a rendszer összefűzi.
2. Webes felületen A webes felületen történő e-árunyilatkozat benyújtása során a felhasználó az árunyilatkozat adatait a rendszerében berögzíti, vagy abból állítja elő és menti le. Ezek után a felhasználó csatlakozik (manuálisan) a külső kommunikációs központhoz, és kitallózza, majd feltölti a lementett XML-t, melyet ily módon küld meg a vámhatóság részére. A webes felületen történő árunyilatkozat-benyújtás előnye, hogy az ügyféli szoftver kapcsolati hiba esetén bárhonnan (internet) használható. Mindkét esetben a feltöltött XML-nek meg kell felelnie az aktuálisan érvényes XML-sémának. Továbbra is követelmény, hogy az elektronikus árunyilatkozaton fel kell tüntetni a vámfelügyeleti előzmény adatokat, az ÁRUREG által adott MRN azonosítókat.
10.6.
Az AIS-ba benyújtott elektronikus árunyilatkozat feldolgozása
A CDPS_AIS egy külső kommunikációs központ (továbbiakban: KKK) rendszerén keresztül dolgozza fel az ügyfelek által XML formátumban beadott árunyilatkozatot. Az árunyilatkozat adatai az elfogadást megelőzően különböző ellenőrzéseken mennek keresztül, melyek a következők: -
Sémaellenőrzés: a KKK-tól CDPS-be érkezik egy xml üzenet, amit először az XML séma alapján kell ellenőrizni, mely hiba esetén visszaadásra kerül. Amennyiben a sémaellenőrzés rendben lezajlott, az xml-ben a beadott árunyilatkozat adatai betöltésre kerülnek az adatbázisba, és ezzel megtörténik ténylegesen az árunyilatkozat átvétele. 52
-
Automatizált folyamatellenőrzés: 1. Az e-árunyilatkozat beküldésekor a vámhatósági rendszer ellenőrzi, hogy az Egységes Vámáru-nyilatkozat (EV) 14. rovatában feltüntetett személy (saját jogon importáló, közvetlen vagy közvetett képviselő) regisztrálása valóban megtörtént-e az EÜC-ben. Az is ellenőrzésre kerül, hogy ténylegesen a regisztrált ügyfélhez (VPID számhoz) hozzárendelt jogosulttól érkezett-e az e-árunyilatkozat. Abban az esetben, ha kiegészítő e-árunyilatkozat beküldésére kerül sor, azt is ellenőrzi a rendszer, hogy az árunyilatkozat az arra engedéllyel rendelkező részéről került-e benyújtásra, illetve megfelelő fizetési mód került-e feltüntetésre. 2. Az adott vámáru-nyilatkozat a továbbiakban elektronikusan feldolgozható-e.
-
Kitöltöttség ellenőrzés: automatikusan ellenőrzésre kerül az is, hogy az Egységes Vámárunyilatkozat kitöltési útmutatójának megfelelően minden kötelezően kitöltendő rovathoz tartozó adat megadásra került-e. Azok az adatok, amelyek a kért feldolgozáshoz szükségtelenek törlésre kerülnek, erről az ügyfél értesítést kap,
-
Szintaktikai összefüggés ellenőrzés: a rovatokban megadott adatok helyességének és az EV rovatainak összefüggés-vizsgálata az adott egyedi tételektől függően,
-
TARIC ellenőrzés: a TARIC-ban szereplő adatok egyeztetése az EV vonatkozó rovatában megadott adattal (létezik-e, érvényes-e?).
Amennyiben a rendszer hibát észlel, a hiba megjelölésével válaszüzenet kerül megküldésre a beküldőnek. Az AIS rendszer sajátossága az ügyfél kommunikáció, ami azt jelenti, hogy az éppen aktuális feldolgozási folyamatról informálja az ügyfelet. Az információk kétfélék lehetnek: -
tájékoztató jellegűek, amelyek az adott tétel folyamatban fellelhető állapotáról adnak tájékoztatást az ügyfélnek, és az üzenet küldését követően nincs közvetlen, további tennivaló pl.: „Átvétel sikeres volt, elfogadva” (várhatja a következő üzenetet). Hibátlanul kitöltött import e-árunyilatkozat esetén a beküldő az átvételről és az elfogadásról is értesítést kap,
-
intézkedési jellegűek, amelyek az adott tétel folyamatban fellelhető állapotáról adnak az ügyfélnek tájékoztatást, és az üzenet küldését követően az ügyfélnek van közvetlen, további tennivalója pl.: ”Átvétel sikeres volt, javításra visszaadva”. Ilyenkor a hibákat ki kell javítani és az EV-t a hibák kijavítása után újra be kell küldeni, új azonosító számon, majd ezt követően az új beküldés során az árunyilatkozat-feldolgozó rendszer új nyilvántartási számot (CDPS_ID-t) fog adni.
53
Azt, hogy a gazdálkodó az EV beküldése után, valamint a vámeljárás során milyen üzeneteket, hibaüzenetek kap, nyomon tudjuk követni a CDPS_I Rendszeren belül az e-VÁM lekérdezések - Üzenetek lekérdezése pont alatt, melyet az alábbi ábra is mutat.
5. ábra: Az AIS üzenetek lekérdezése
Az elfogadás csak abban az esetben történik meg, ha az árunyilatkozatot hibátlanul töltötték ki. Ez azt jelenti, hogy hibátlan automatizált folyamat, valamint kitöltöttség, szintaktika, összefüggés, TARIC ellenőrzés esetében megtörténik az árunyilatkozat elfogadása. Az árunyilatkozat elfogadása után a feldolgozandó tétel a CDPS_ I rendszer „AIS vámkezelések állapota menüpontjai közül a Vámvizsgálat vagy a Váróterem menüpontba kerül. Azt, hogy melyik tétel, melyik menüpontba kerül, az árunyilatkozat 37. rovatában megtalálható eljáráskód határozza meg. A CDPS_ I rendszer „AIS vámkezelések állapota” főmenüpont alatt találhatók meg a rendszer almenüi.
6. ábra: Az AIS rendszer menüpontjai
-
Elfogadás: az olyan hiba esetén történik, amit nem az ügyfél hibája, figyelmetlensége okoz (hivatali rendszer hiba), a tételt a program elfogadja, CDPS_ID szám megadásával azonosítja. A feldolgozást manuális ágon kell ebben az esetben tovább folytatni, pénzügyőri közreműködéssel,
54
-
Vámvizsgálat: menüpont alatt az időzítés ideje alatt minden feldolgozandó tétel megtalálható. Az időzített tételeken kívül azok a tételek is megtalálhatóak, amelyek TARIC-ba integrált okmány benyújtására várnak; a vámkezelni kért árura vonatkozóan korlátozó intézkedés van érvényben illetve a kedvezmény alkalmazásához szükséges okmány bemutatására várnak,
-
EBIR kezelés: ezen menüpont alatt azok a tételek jelennek meg, amelyek esetében a rendszer a vámbiztosítékot nem tudta lekötni,
-
Határozathozatal: ezen almenüben azok a tételek találhatóak, amelyeknél az árukiadása már megtörtént. Ennél a menüpontnál van lehetőség a határozat meghozatalára,
-
Váróterem: a menüponton belül találhatók meg azok a tételek, amelyeket az e-revizor kiírt okmányvizsgálatra, áruvizsgálatra, vagy a feldolgozási folyamatból valamely okból kifolyólag manuális ágra terelt. Itt találkozunk azokkal a tételekkel is, melyek feldolgozása az elektronikus elfogadást követően, az érintett vámhatóságnál, annak hivatalos nyitva tartási idején belül manuális eljárás keretében folytatódhat.
10.7. Célok, fejlesztések Hogyan is jutunk el az MVK bevezetéséig, vagyis mit kell tenni 2013-ig? Az AIS_HU rendszert tovább fogják bővíteni. A fejlesztés folyamatosan zajlik. Az MVK keretében az áru az ügyfél telephelyén van, tehát nem kell bevinni az árut a vámhivatalba, az az ügyfél telephelyén van, az adatokat kell beküldeni a vámhivatalba. Ez fontos a vámhatóság szempontjából, vagyis hogy minden kommunikációnak elektronikusnak kell lennie. Ha megnézzük ezt az eljárást, nagyon hasonlít a helyi vámkezeléshez, ugyanazokat az előnyöket mutatja az AIS, mint a helyi vámkezelés. Mihamarabb fel kell készülni a Modernizált Vámkódex rendelkezéseinek a végrehajtására, amely szerint csak elektronikusan lehet a vámeljárást kezdeményezni. Szintén fontos változás, hogy 2011. január 1-től az egyszerűsített eljárás keretében az árunyilatkozatról az értesítést a vámhivatalba elektronikusan kell beküldeni. A kialakítandó rendszerrel kapcsolatban alapvető követelmény, hogy a vámeljárásokat elektronikusan végre lehessen hajtani. Biztosítani kell, hogy a vámeljárások 0-24 óra között bármikor végrehajthatóak legyenek. A fentiek miatt szükséges, hogy a Nemzeti Adó- és Vámhivatal biztosítsa az elektronikus vámáru-nyilatkozat benyújtásának lehetőségét a szabad forgalomba bocsátás, vámfelügyelet melletti feldolgozás és az ideiglenes behozatal vámeljárások valamennyi típusára.
55
10.8. Esetpélda Egy edzett és ragasztott biztonsági üvegeket gyártó cég, az Üveg Kft. alapanyagot importál Magyarországra megmunkálás céljából egy egyiptomi forgalmazótól, a Pyramid Glasstól. A szállítmány 16 696 tonna „úsztatott, natúr float, drótbetét nélküli 5 mm-es üveg” 1 db 20’ lábas konténerben, az árut kísérő okmányok: kereskedelmi számla, rakjegyzék, T1 okmány. Az áru DDU paritással érkezik a rendeltetési helyre, Alexandriától Koperig hajóval, majd Koperből közúton jut el a budapesti címzettig. A cég a Vámügynökség Bt-t bízza meg az áru vámkezelésével, aki rendelkezik engedélyezett címzetti jogosítvánnyal. Az áru az azt szállító járművel megérkezik a cég telephelyére, (ami egyben az engedélyezett telephely). Ekkor a vámügynök érkezteti az árut elektronikusan az NCTS programban a T1 okmány (lásd:1.sz. melléklet) alapján, ami üzenet formájában megjelenik az érkeztető vámhivatalnál (továbbiakban: hivatal). A vámhivatal befogadja és engedélyezi az áru kirakását.
7. ábra: KKK2 rendszerüzenet- Árufelszabadítási értesítés A szállítóeszközből való kirakodás után ellenőrzik az áru állapotát. Sértetlen állapot esetén a vámügynök egy újabb üzenet formájában jelzi ezt a vámhivatal felé. Ekkor a hivatal felől egy olyan üzenet érkezik, amelyben jelzi, hogy az áru felszabadítható. A vámügynök az árut kísérő okmányok alapján elkészíti a CDPS programkitöltő rendszerében az EV-t (lásd:2-7. mellékletek), valamint a program kalkulációt készít a vámáru köztartozásáról (jelen esetben az ÁFA-ról), a fedezetre kezességet14 kér bankgarancia (lásd:8-9. mellékletek) formájában. Miután a kezességet megkapta, az árunyilatkozatról ismét elektronikus üzenet készül és átküldi a vámhivatal felé. Az E02-es átvételi nyilatkozatot és a vámkezelés okmányait papír alapon is benyújtja a vámhivatal felé.
14
A kezesség által fedezett köztartozás befizetésére az ügyfélnek 10 nap áll rendelkezésre.
56
8. ábra: KKK2 rendszerüzenet az áruátvétel sikerességéről Egyszerűsített eljárás esetén a cégnek 1 napja van, hogy az okmányokat benyújtsa a vámhivatal felé. Miután a cég a papírokat benyújtotta, a revizornak lehetősége van arra, hogy manuálisan beavatkozzon. Ilyenkor a folyamatot megszakíthatja, a szállítmányon tételes vagy szúrópróbaszerű ellenőrzést hajthat végre. Ha ez nem történik meg a rendszer felől egy újabb üzenet (lásd:10.sz. melléklet) érkezik, mely tájékoztat az áru szabad forgalomba bocsátásáról, a vámteher kiszabására és a határozat meghozatalára kerül sor, amely kétféleképpen történhet: 1. A határozat (lásd: 11-13. mellékletek) először a vámhivatal által nyomtatásra kerül és a revizor manuális úton írja alá (ebben a példában így zajlik a folyamat), ezután kézbesíti és átveteti a vámügynökséggel (ügyféllel). Ebben az esetben a vámkezeléshez csatolt eredeti okmányokat a vámhivatal őrzi meg. 2. A vámhivatal a határozatot elektronikus úton írja alá és küldi vissza a vámügynöknek, aki saját maga nyomtatja ki azt. Ilyen esetben a vámkezelés eredeti okmányait a határozat mellékleteit a vámügynök köteles megőrizni. A határozat kézhezvétele után lehet ténylegesen felhasználni az árut és megkezdeni a feldolgozást. Gazdálkodói oldalról pozitív visszacsatolás érkezett az e-határozat alkalmazásával összefüggésben. Az ügyfelek felismerték, hogy a rendszer alkalmazása jelentős megtakarítást jelent számukra azzal, hogy rövid időn belül, esetlegesen a vámhatóságnál történő megjelenés nélkül „kézhez” kapják a határozatot. Az AIS eljárásban további fejlesztések történtek, ami érinti például a származást és vámjogi státuszt igazoló elektronikus okmány benyújtását is, 57
hiszen megszűnt a tételsoronkénti csatolás kötelezősége, ami azt jelenti, hogy a vámeljárásokhoz kötelezően csatolandó származási okmányokat elengedő egyszer csatolni elektronikusan az árunyilatkozathoz, és nem tételsoronként külön- külön. Kibővítésre kerül az ún. „speciális” ügyféli kör. Ezen azon gazdálkodókat kell érteni, akik 0-24 óráig küldhetnek be elektronikusan árunyilatkozatot. Korábban ez a lehetőség csak az AEO- tanúsítvánnyal, vagy egyszerűsített vámkezelési engedéllyel, vagy a vámáru- nyilatkozat ellenőrzés nélküli elfogadására vonatkozó státusszal rendelkező ügyfelek részére volt biztosított. 2009. július 1e óta azonban már az engedélyezett státusszal rendelkező ügyfelek részére is elérhető a folyamatos elektronikus árunyilatkozat-benyújtás lehetősége.
11. Elektronizálás az export oldalon A kiviteli vámeljárás a 2913/92/EGK Tanácsi Rendelet 161. cikkében meghatározott vámeljárás, amely lehetővé teszi, hogy a közösségi áru elhagyja a Közösség vámterületét. A kiviteli vámeljárás egyúttal biztosítja az exportforgalom nyomon követhetőségét, a statisztikai adatszolgáltatást, valamint az ÁFA-val történő visszaéléseknek is korlátot szab. Kiviteli típusú eljárások (kiviteli vámeljárás, passzív feldolgozás, valamint újrakivitel) esetén a kivitel az áruk Közösség területéről történő kiléptetése tényének igazolásával intéződik el. A kiviteli irányú eljárások kezdeményezésére 2009. július 1-től főszabályként elektronikus úton van lehetőség, ami lehetővé teszi, hogy az eljárások lezárására is elektronikus úton kerüljön sor. A vámeljárások elektronizálása egyrészt meggyorsítja a vámeljárások lefolytatását, másrészt lehetővé teszi a vámhatóság és az ügyfél közötti elektronikus kommunikációt. A kiviteli vámeljárás magában foglalja egyrészről a kiviteli vámáru-nyilatkozat feldolgozását, a kivitelhez kapcsolódó ellenőrzések elvégzését, másrészről az áruk tényleges kiléptetésének ellenőrzését. A kiviteli eljárások során mindig is kiemelt szerepet játszott a kiléptetések igazolása, a papír alapú eljárások esetében az EV 3. példányainak kezelése. A 2009. július 1-ét megelőzően papíron lefolytatott kiviteli vámeljárás legnagyobb problémája a kiléptetések igazolásának kérdése volt. Az EV 3. példánya hitelt érdemlően tanúsította a kiléptetés megtörténtét, azonban az okmány sokszor nem ért el rendeltetési helyére, több esetben a kiléptető vámhivatalnál, alkalmanként kézbesítés során „veszett el”, vagy a nagyobb kikötőkben ragadtak. Az elektronizálás megvalósítása érdekében 2006-ban született bizottsági döntés, ami meghatározta az adatfeldolgozási technológia használatát a kiviteli és a kiléptető vámhivatal között, majd 2009. július 1-jei hatállyal az ügyfelek és a kiviteli vámhivatal között.
58
A kiviteli vámeljárás természetesen a Modernizált Vámkódexben is hangsúlyos szerepet kap, azonban az Unió versenyképességét szem előtt tartva rugalmasabb, gyorsabb és hatékonyabb folyamatok várhatóak, amelyek megfelelnek a társadalmi igényeknek, a gazdaság működéséhez igazodnak, és figyelembe veszik a biztonsági és védelmi szempontokat is. A fentiek figyelembe vételével kívánom bemutatni, hogy a kivitel milyen lehetőségeket rejt magában 2011. január 1-ét követően, illetve a Modernizált Vámkódex, illetve annak végrehajtási rendelete vonatkozásában, illetve milyen irányba mutatnak az eddigi folyamatok.
11.1. A kiviteli ellenőrző rendszer (ECS) Szükség volt egy biztonságosabb, mind az ügyfelek, mind a vámhatóságok számára megnyugtatóbb megoldás kidolgozására, mely rendezheti a kiléptetések igazolásának kérdéskörét. A megoldás az 1875/2006/EK bizottsági rendeletben öltött testet, mely meghatározta a vámhatóságok (kiviteli vámhivatal- kiléptető vámhivatal) közötti elektronikus adatcserét, illetve meghatározta a kiviteli vámeljárások elektronizálásának kötelezettségét. A hivatkozott közösségi jogszabály rendelkezéseinek figyelembevételével került bevezetésre a Kiviteli Ellenőrző Rendszer (ECS), melynek bevezetését követően a kiviteli vámhivatal elektronikus úton értesíti a kiléptető vámhivatalt a kiviteli eljárás megtörténtéről. Az ECS feladata a kiviteli vámeljárásokban érintett különböző szereplők (gazdálkodók, vámhatóság,
adóhivatal, egyéb
kormányzati
szervek)
közötti
on-line elektronikus
üzenetcserén alapuló kommunikáció biztosítása, mely segítségével az egyes eljárási mozzanatok gyorsabbá, biztonságosabbá és könnyebben ellenőrizhetővé válnak. Az ECS 1. fázisának bevezetésére - mely alapján a kiviteli vámhivatal a kiviteli eljárásról adatfeldolgozási technológia alkalmazásával értesíti a kiléptető vámhivatalt - 2007. április 25től került sor hazánkban. A kiviteli vámhivatal a számítógépes rendszeréből kinyomtatott Kiviteli Kísérő Okmányt hitelesíti és átadja az exportőr vagy képviselője részére. A kiléptető vámhivatal elektronikusan értesíti a kiviteli vámhivatalt a kiléptetés megtörténtéről. Amennyiben a kiviteli és kiléptető vámhivatal azonos, úgy 2009. június 30-áig az egységes vámokmány 3. példányán igazolta a kiléptetést a vámhivatal, minden más esetben bevonta valamennyi példányát. 2009. július 1-ét követően a kiviteli vámáru-nyilatkozat adása csak elektronikusan történhet, így egységes vámokmány benyújtására nem kerül sor. A kiléptetés igazolása a kiviteli vámhivatal által küldött elektronikus üzenet küldésével történik. Az ECS 2. fázis bevezetését követően pedig a vámhatóságok közötti adatcserén túl megvalósult az ügyfelek (exportőrök) és a vámhatóságok közötti elektronikus adatcsere is, 59
melynek következtében a kiviteli árunyilatkozatot benyújtó elektronikusan értesül az áru kiadásáról, illetve a kiléptetés tényének megtörténtéről. Fontos kiemelni, hogy ez az elektronikus igazolás szolgáltat a Nemzeti Adó- és Vámhivatal számára is bizonyítékot a kiléptetésről adóellenőrzés során, más, papíralapú igazolás az állami adóhatóság felé nem szükséges. Visszatérve a kiléptetés kérdéséhez, a határon megjelenő és kilépésre jelentkező szállítóeszköz vezetője/képviselője az áru kilépésre történő bemutatása alkalmával a kiléptető vámhivatal részére átadja a Kiviteli Kísérő Okmányt (KKO), mely tartalmazza a kiviteli vámeljárás MRN azonosítóját, illetve jelzi, hogy melyik vámhivatal járt el a kiviteli szerepkörben. Az áruk vám elé állítását követően a kiléptető vámhivatal az ECN+ alkalmazásban „előkeresi” a kiviteli vámeljárást, majd a kiléptetéshez kapcsolódó alakiságok elvégzését követően igazolja a kiléptetést. Ezen szabály egy általános kiviteli eljárásra vonatkozik, azonban meghatározott esetekben a főszabálytól el kell térni, figyelemmel az eljárások, fuvarozási módok sajátosságaira, az áruforgalom jellegzetességeire.
11.2. Vámügyintézés papírmentesen A vámáru-nyilatkozat benyújtása a kivitel első mozzanata, amellyel az exportőr jelzi, hogy bizonyos áruk kiszállítását tervezi az Európai Unió területéről. Az árunyilatkozat ellenőrzését követően kerül sor az áruk bemutatására, esetleges áruvizsgálatra, majd az árunyilatkozat elfogadására. Ezt követően kerülhet sor az áruk kiadására. A papírmentes vámkörnyezet kialakítása kapcsán külön kiemelendő, hogy a Modernizált Vámkódex alkalmazását követően, a kiviteli vámeljárás során, az áruk kiadásához kapcsolódóan a jelenleg alkalmazott Kiviteli Kísérő Okmány (továbbiakban: KKO) nyomtatása várhatóan opcionális lesz, az MRN, illetve a kapcsolódó vonalkód bármilyen adathordozón megjelenhet. Így például akár egy mobiltelefonra is elküldhető lesz, amely alapján valamennyi szükséges ellenőrzést a vámhatóság el tud végezni, felesleges papírgyártás nélkül. A Modernizált Vámkódex alkalmazásáig azonban a KKO fennmarad, az árut a kiléptető vámhivatal kíséri. Az áruk megérkezését követően az MRN, a vonalkód, valamint az áruk vám elé állítása után a kiléptető vámhivatalnál megtörténik a kiléptetés igazolása, amelyről mind a kiviteli vámhivatal, mind a kiviteli vámáru-nyilatkozatot benyújtó elektronikus üzenetben értesül.
60
Meg kell említeni, hogy a kiléptetés alkalmával a kiléptető vámhivatal ellenőrzi az áruk mennyiségét, az áruk jellegét. Amennyiben eltérést tapasztal, abban az esetben az alábbi lehetőségek merülnek fel: árutöbblet esetében megtagadja a kiléptetést mindaddig, amíg a többletre vonatkozó új vámáru-nyilatkozat benyújtására sor nem kerül. Az új vámárunyilatkozatot a kiléptető vámhivatalnál kell benyújtani, ami akkor lehet problémás, ha az exportőr tagállama és kiléptetés helye szerinti tagállam eltér egymástól, áruhiány esetén elvégzi a kiléptetést, de jelzi az áruhiányt. A statisztikai célokra már a ténylegesen kiléptetett mennyiség kerülhet átadásra, az áru jellegében történő eltérés (például alma helyett burgonya) esetén meg kell tagadni a kiléptetést mindaddig, amíg megfelelő kiviteli vámáru-nyilatkozatot be nem nyújtanak, 2011. január 1-től csak azon gazdasági szereplők alkalmazhatják az egyszerűsített nyilatkozattételi és a helyi vámkezelési eljárás egyszerűsítéseket, akik a vámárunyilatkozatokat és az értesítéseket elektronikus formában nyújtják be a vállalati nyilvántartásba vétellel azonos időben. Az elektronikus értesítés benyújtásának kötelezettsége alól csak akkor adhat - rendkívül indokolt esetben, ha nem készül el a vámhatóság vagy a gazdasági szereplő rendszere - a vámhivatal felmentést, ha az általa meghatározott formában benyújtott értesítés alapján a kockázatelemzést hatékonyan el tudja végezni. A kiviteli vámeljárásban - néhány kivételtől eltekintve - már 2009. július 1-től kötelező az elektronikus nyilatkozattétel. Az elektronikus helyi vámkezelés kiviteli vámeljárás menetét az alábbi ábra szemlélteti:
61
forrás: Vám-Zoll folyóirat, 2010/09.
A kiviteli vámeljárást - ideértve a passzív feldolgozást és az újra kivitelt is - 2009. július 1-től mind normál, mind egyszerűsített eljárásban csak elektronikusan lehet kérni. A kiviteli eljárás végrehajtása: a) Normál eljárás: A kiviteli vámáru-nyilatkozatot adatfeldolgozási eljárással kell az illetékes vámhivatalhoz
benyújtani.
Az
elektronikusan
benyújtásra
kerülő
vámáru-
nyilatkozathoz kapcsolódóan az áruk vám elé állítását is el kell végezni, a szükséges okmányokat a kiviteli vámhivatalnál be kell mutatni. A kiviteli vámhivatal az áruk kiadását a KKO kiállításával, és az ügyfél részére történő átadásával engedélyezi. A KKO - amely igazolja, miszerint az áruk kiviteli eljárás hatálya alatt állnak - kíséri a szállítmányt a kiléptető vámhivatalhoz. A KKO tartalmazza a kivitel azonosítóját (MRN), amely segítségével a kiléptető vámhivatal informatikai rendszerében - „előkeresi” a megfelelő adatokat, majd elvégzi a szükséges ellenőrzést és kiléptetést. b) Egyszerűsített eljárás: A Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelete 76. cikkének (1) bekezdése szerinti helyi vámkezelési eljárás egyszerűsítést kiviteli vámeljárásban külön engedély birtokában lehet végrehajtani. Ebben az esetben az exportőrnek vagy képviselőjének teljes adattartalmú kiviteli vámáru-nyilatkozatot elektronikusan kell megküldenie a kiviteli vámhivatalnak.
62
Az exportőr/nyilatkozattevő az áru kiadásáról elektronikusan kap értesítést, mellyel összefüggésben a KKO-t a saját telephelyén nyomtatja ki és hitelesíti. Az ily módon kinyomtatott KKO-val az engedélyes közvetlenül a kiléptető vámhivatalhoz szállítja az árut. Az elektronikus egyszerűsített kiviteli eljárás során kiegészítő vámárunyilatkozat benyújtására nincs szükség. c) Közös szabályok: A kiviteli (passzív feldolgozási, újra kiviteli) vámáru-nyilatkozatnak a 2454/93/EGK bizottsági rendelet 37. melléklete, illetve a 30A. melléklete szerinti adatokat is tartalmaznia kell. Amennyiben az áruk a Közösség területét ténylegesen elhagyják, a kiléptető vámhivatal elektronikus úton igazolja a kiléptetést a kiviteli vámhivatal számára. A kiléptetésről az exportőr/nyilatkozattevő - a kiviteli vámhivatallal egyidejűleg - szintén elektronikus üzenetben értesül. Ha az áru kivitelre történő kiadását követően 90 napon belül a kiléptető vámhivatal elektronikusan nem igazolja a kiléptetést, akkor a kiviteli vámhivatal a VK-VHR 796da. cikke alapján keresési eljárt folytat le. Amennyiben a keresési eljárás eredményeképpen a kilépés ténye megállapítható, abban az esetben a kiléptetést a kiviteli vámhivatal saját maga regisztrálja és igazolja az exportőr felé. Ha az áru kivitelre történő kiadásától számítva 150 napon belül nem történik meg a kiléptetés igazolása, akkor a kiviteli vámhivatal ezt úgy tekintheti, hogy az áru nem hagyta el a Közösség vámterületét, és intézkedik a vámáru-nyilatkozat érvénytelenítése iránt. Keresési eljárás A kiviteli vámeljárások során egyre nagyobb teret kapnak a keresési eljárások, melyek célja, hogy a lezáratlan kiviteli eljárások rendeződjenek, a kiléptetésről szóló elektronikus értesítések megérkezzenek a címzettek, illetve az érintett - statisztikai- és adó - hatóságok részére. A keresési eljárás bevezetésére akkor kerülhet sor, ha az ügyfél kéri a kiléptetés igazolását, mivel az áruk elhagyták az Unió területét, azonban ezt számára a vámhatóság elektronikusa nem igazolta vissza. A keresési eljárást a vámhatóság 90 nap elteltével maga is kezdeményezheti.
11.3. Kiviteli eljárás és az azt követő árutovábbítás A hatályos szabályozás szerint azokban az esetekben, amikor a kiviteli vámeljárást követően árutovábbítási eljárás indul, a kiléptetést az árutovábbítást indító vámhivatal elvégzi, hiszen egymás mellett két eljárás nem működhet. Figyelembe kell azonban venni, hogy ilyen esetben 63
lezárásra kerül a kivitel függetlenül attól, hogy az áruk az Unió területét még nem hagyták el, és elképzelhető, hogy erre nem is kerül sor. Természetesen ebben az esetben az árutovábbítási eljárás biztosítékául szolgál az áruk kiszállítását illetően, de bizonyos esetekben (például jövedéki termékek kivitele, vagy exporttámogatásban részesülő termékek kiszállítása) nélkülözhetetlen az áruk tényleges kiléptetésének ismerete. Sajátos példa, amikor a kivitelt követően, az Ukrajnába történő szállításra TIR-eljárás indul. Ebben az esetben a kiléptetés a TIR indítása helyén elvégzésre kerül. A másik példa, amikor valamelyik EFTA országba vagy azon keresztül történő szállításra vonatkozóan indul árutovábbítás. Ilyen esetben szintén lezárásra kerül a kivitel az árutovábbítás megindításakor, azonban a harmadik országba történő kiszállítás sok esetben nehezen nyomon követhető. Vegyük példaként azt, amikor Franciaországból induló áruk kapcsán árutovábbítás indul francia-svájci határon. A rendeltetési hivatal Genova, ahonnan az árukat Afrikába kívánják továbbszállítani tengeri úton. A Svájcból történő kilépés alkalmával az árutovábbítási eljárás a svájci-olasz határon lezárul. Az, hogy az áruk Genovába ténylegesen megérkeznek, a vámhatóság által már nehezen ellenőrizhető, noha a kiléptetés ténye már igazolt. A gond a Modernizált Vámkódex végrehajtási rendelkezései által rendeződhet. Kezelésére bizottság szinten három alternatíva merült fel: az árutovábbítási eljárást ki kellene terjeszteni a kiléptetésre is; a kivitelt az árutovábbítás idejére fel kellene függeszteni, majd az árutovábbítás lezárásával megszűnne a felfüggesztés és újra kiviteli vámeljárás alá kerülnének az áruk; az árutovábbítás és a kivitel párhuzamosan zajlana. A megoldási javaslatok kapcsán figyelembe kell venni a jelenlegi rendszereket, a jogi és informatikai szabályoknak ezekre kell támaszkodniuk, és mind az ügyfeleknek, mind a vámhatóság részére megnyugtató megoldást kell kínálniuk.
„Újrakiviteli jelzés” A Bizottság és a védelem szabályait szem előtt tartva a Modernizált Vámkódex végrehajtási rendelkezései arról fognak rendelkezni, hogy a vázolt esetekben egy meghatározott adattartalmú „újrakiviteli jelzés” szükséges, amely alapján a kiléptető hivatal nemzeti kockázatelemzést végez (például kettős felhasználású termékek, vagy más tiltó-korlátozó rendelkezések alkalmazása érdekében). A jelzés formáját illetően közösségi szabályok kidolgozására kerül sor, az egységesség biztosítását célozva.
64
Az exportirányban bekövetkezett módosulás nem okozott gondot. A gazdálkodók zökkenőmentesen oldották meg, hogy 2009. július 1-től a kiviteli árunyilatkozat adatait kizárólag elektronikus úton lehet benyújtani.
11.4. Esetpélda Egy gyümölcs-, zöldségfeldolgozó és –tartósító cég, a Gyümölcs Bt erdei gyümölcs készítményt exportál egy szerbiai joghurtgyártó cégnek, az A.D. „Fruit” Sabac-nak. A szállítmány nettó 2000 kg, 4 db konténerben elhelyezve, az árut szállító járműre vámzár kerül felhelyezésre. Közúton fuvarozzák, a paritás DAP Sabac, Röszkénél fogja elhagyni a Közösség területét. A Gyümölcs Bt. megbíz egy vámügynökséget (Vámügynökség Bt, továbbiakban: ügynökség), hogy intézze az áru kiviteli vámkezelését. Az ügynökség rendelkezik „egyszerűsített helyi kiviteli eljárás, kiegészítő árunyilatkozat benyújtása nélkül” típusú engedéllyel. Az engedélyben szereplő különleges vámzárat (lásd:14.sz. melléklet) használnak, amelyen az ügynökség neve és egy sorszám szerepel. A vámzárat az ügynökség képviselője helyezi fel az járműre. A vámügynök a hozzá érkező okmányok alapján, amelyek az árut kísérik (számla, rakományjegyzék, CMR), rögzíti az áru adatait. Erre egy úgynevezett „Raktárprogram” segítségével van lehetősége, amelyben megkezdi ezen adatok leválogatását, melyek az EV kitöltéséhez szükségesek.
9. ábra: Raktárprogram
65
Ezután belép a CDPS okmánykitöltő rendszerébe és ott folytatja a vám-árunyilatkozat kitöltését a többi adat felvitelével (a szállító jármű rendszáma, a vámzár sorszáma, darabszáma). Az árunyilatkozat megléte után elektronikus üzenetet küld a KKK2 felé a kiviteli eljárás (egyszerűsített eljárás) kezdeményezése érdekében.
10. ábra: CDPS rendszer A rendszer válaszüzenetben visszaküldi a CDPS okmány határozatszámát, a nyilvántartási és MRN számát. A vámügynök ekkor már kinyomtathatja a KKO-t a saját programjából és az engedélyhez kiadott bélyegzőjével hitelesíti. Közben a kiléptető vámhivatalnál (Röszke) is láthatóvá válik a tétel. A kiviteli vámhivatal, aki a kiviteli ellenőrzést is végzi a NAV Nógrád Megyei Vám- és Pénzügyőri Igazgatósága. A kivitel a kiléptetés visszaigazolásával zárul le, ami szintén egy üzenet formájában jelenik meg a vámügynöknél, aki ezután már kinyomtathatja a „kiléptetési igazolást”. Ezzel az igazolással tudja bizonyítani, hogy az áru elhagyta a Közösség területét.
66
12. Customs 2013 Az európai uniós belső piac hatékony működésének biztosítása érdekében, az Európai Unió tagállamai fellépésének támogatására és kiegészítésére létrejött a „Vám 2013” elnevezésű többéves vámügyi közösségi cselekvési program (a továbbiakban: program) a 2008. január 1től 2013. december 31-ig terjedő időszakra. Jogszabályi alapját az Európai Parlament és a Tanács 624/2007/EK határozata (2007. május 23.) a közösségi vámügyi cselekvési program (Vám 2013) elfogadásáról képezi. A program a következő tevékenységekből áll: kommunikációs és információcsere-rendszerek; legjobb gyakorlatok összehasonlító elemzése (benchmarking); szemináriumok és szakmai műhelyek; projektcsoportok és irányítócsoportok; munkalátogatások; képzési tevékenységek; figyelemmel kísérés; a program céljainak megvalósításához szükséges bármilyen egyéb tevékenység. A program résztvevői: a tagállamok az előcsatlakozási stratégiákban részes tagjelölt országok a lehetséges tagjelölt országok az európai szomszédsági politika egyes partnerországai A program három alprogramból tevődik össze: 1. a nemzeti koordinátor által koordinált szemináriumokból, szakmai műhelyekből, munka-, irányító-, és projektcsoportokból, monitoring látogatásokból, képzésekből; 2. a Munkalátogatás alprogramból; 3. a Benchmarking alprogramból.
12.1.
Általános célok és „különös célok”:
Az általános célok a következők: a vámügyi tevékenységek megfeleljenek a belső piac szükségleteinek, beleértve az ellátási lánc biztonságát és a kereskedelem könnyítését, valamint támogassák a növekedési és foglalkoztatási stratégiát;
67
a tagállamok vámigazgatási szervei feladataik elvégzése során olyan hatékonysággal működjenek együtt és teljesítsenek, mintha egyetlen igazgatási szerv részét képeznék, a Közösség vámterületének minden pontján azonos eredményeket hozó ellenőrzéseket biztosítva és támogatva a jogszerű üzleti tevékenységet; a Közösség pénzügyi érdekeinek szükséges védelmét; a biztonság és a védelem fokozását; készítsék fel az előcsatlakozási stratégiákban részes tagjelölt és a lehetséges tagjelölt országokat a csatlakozásra, többek között az érintett országok vámigazgatási szerveivel folytatott ismeret- és tapasztalatcsere révén. A vámpolitika közös megközelítését folyamatosan hozzá kell igazítani a Bizottság és a tagállamok közötti partnerségben bekövetkezett új fejleményekhez a Vámpolitikai Csoporton belül, amelyet a Bizottság és a tagállamok vámigazgatási szerveinek vezetői vagy azok képviselői alkotnak. A Bizottság rendszeresen tájékoztatja a Vámpolitikai Csoportot a program végrehajtásával kapcsolatos intézkedésekről. A programnak „különös céljai” a következők: a gazdasági szereplőkre háruló adminisztrációs terhek és megfelelési költségek csökkentése
a
vámrendszerek
és
vámellenőrzések
egységesítésének
és
egyszerűsítésének javításával, valamint nyílt és átlátható együttműködés fenntartása a kereskedelmi szereplőkkel a legjobb gyakorlatokra vonatkozó munkamódszerek meghatározása, kifejlesztése és alkalmazása, különösen a vámkezelés előtti valamint az utólagos pénzügyi vizsgálat, a kockázatelemzés, a vámellenőrzések és az egyszerűsített eljárások területén a tagállamok vámigazgatási szervei teljesítményének mérésére szolgáló rendszer fenntartása hatékonyságuk és eredményességük javítása érdekében a szabálytalanságok megelőzését célzó intézkedések támogatása, különösen a kockázatokról szóló információk gyors átadásával az első vonalban működő vámhivatalok részére egyforma és egyértelmű tarifális besorolás biztosítása a Közösségben, különösen a vámlaboratóriumok közötti koordináció és együttműködés javításával páneurópai elektronikus vámkörnyezet létrehozásának támogatása a kommunikációs és információcsere-rendszerek fejlesztésén, valamint a szükséges jogszabályi és igazgatási változtatásokon keresztül 68
a meglévő kommunikációs és informatikai rendszerek karbantartása és adott esetben új rendszerek kifejlesztése olyan intézkedések meghozatala, amelyek támogatást nyújtanak a csatlakozásra felkészülő országok vámigazgatási szervei részére a harmadik országokban színvonalas vámigazgatási szervek fejlesztéséhez való hozzájárulás a tagállamok és a harmadik országok – különösen az európai szomszédsági politika partnerországai – vámigazgatási szervei közötti együttműködés javítása közös képzés fejlesztése és megerősítése.
12.2.
A munkaprogram
A Bizottság minden évben munkaprogramot határoz meg. Ennek egyik része a kommunikációs és információcsere-rendszerek, melynek működőképességét a Bizottság és a részt vevő országok biztosítják. Ilyen kommunikációs és információcsere-rendszerek többek között: a közös kommunikációs hálózat/közös rendszerinterfész (CCN/CSI) a számítógépesített árutovábbítási rendszer (CTS), a vámtarifa rendszerek, különösen az adatterjesztési rendszer (DDS), a Kombinált Nómenklatúra (KN), a Közösség integrált vámtarifájára vonatkozó információs rendszer (TARIC), az európai kötelező tarifális felvilágosításra vonatkozó információs rendszer (EBTI), a vámkontingens és kontingens-felügyeleti rendszer (TQS), a vámfelfüggesztésekre vonatkozó információs rendszer (SUSPENSIONS), a mintakezelési rendszer (SMS), a feldolgozási eljárások információs rendszere (ISPP), a vegyi anyagok európai vámjegyzéke (ECICS) és a nyilvántartott exportőrök rendszere (REX) a közösségi vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet módosításáról szóló, 2005. április 13-i 648/2005/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben (1) meghatározott, a biztonság megerősítésére vonatkozó rendszerek, beleértve a közösségi kockázatkezelési rendszert, az exportellenőrzési rendszert (ECS), az importellenőrzési rendszert (ICS) és az engedélyezett gazdálkodókra vonatkozó rendszert (AEO) a közösségi jogszabályok értelmében létrehozott, és a munkaprogram által előírt bármely új vámügyi kommunikációs és információcsere-rendszer (beleértve az elektronikus vámrendszereket). 69
A kommunikációs és információcsere-rendszerek közösségi elemei azok a hardverek, szoftverek és hálózati kapcsolatok, amelyek valamennyi részt vevő országban egységesek. A Bizottság az említett elemek működőképességének biztosítása érdekében a Közösség nevében megköti a szükséges szerződéseket. A kommunikációs és információcsere-rendszerek nem közösségi elemei magukban foglalják az e rendszerek részét képező nemzeti adatbázisokat, a közösségi és a nem közösségi elemek közötti hálózati kapcsolatokat, valamint azokat a szoftvereket és hardvereket, amelyeket az egyes részt vevő országok az e rendszerek teljes körű működéséhez egész igazgatásukra kiterjedően megfelelőnek tartanak. A részt vevő országok biztosítják a nem közösségi elemek folyamatos üzemeltetését és az ezen elemeknek a közösségi elemekkel való együttműködését. A Bizottság, a részt vevő országokkal együttműködve, koordinálja az említett rendszerek és infrastruktúra közösségi és nem közösségi elemei kialakításának és üzemeltetésének azon aspektusait, amelyek azok működőképességének, összekapcsolhatóságának és folyamatos fejlesztésének biztosításához szükségesek. A Bizottság és a részt vevő országok minden tőlük telhetőt megtesznek az e célra megállapított ütemtervek és határidők betartása érdekében. A Bizottság vámügyi és attól eltérő célokra más igazgatási feladatot ellátó intézmények számára is hozzáférést biztosíthat a közös kommunikációs hálózat/közös rendszerinterfész (CCN/CSI) rendszerekhez. Legjobb gyakorlatok összehasonlító elemzése (benchmarking) A munkamódszerek, munkaeljárások vagy munkafolyamatok összehasonlítása formájában megvalósított összehasonlító elemzési tevékenységeket (benchmarking) – beleértve a legjobb gyakorlat meghatározását szolgáló közösen megállapított mutatókat – két vagy több résztvevő ország között lehet megszervezni. Szemináriumok és szakmai műhelyek A Bizottság és a résztvevő országok közösen szerveznek szemináriumokat és szakmai műhelyeket, és biztosítják azok eredményeinek terjesztését. Projektcsoportok és irányítócsoportok A Bizottság, a résztvevő országokkal együttműködve, konkrét feladatok meghatározott időtartamon belüli elvégzésére projektcsoportokat, a koordinációs feladatok ellátására pedig irányítócsoportokat hozhat létre. Munkalátogatások A résztvevő országok a tisztviselők számára munkalátogatásokat szerveznek, melynek időtartama nem haladhatja meg az egy hónapot. Minden munkalátogatás egy konkrét szakmai tevékenységre irányul, és azt az érintett tisztviselők és igazgatási szervek megfelelően 70
előkészítik, majd pedig értékelik. A munkalátogatások érinthetnek operatív területeket, illetve irányulhatnak elsőbbséget élvező konkrét tevékenységekre. A résztvevő országok lehetővé teszik a látogató tisztviselők számára, hogy ténylegesen részt vegyenek a fogadó igazgatási szerv tevékenységeiben. Ennek érdekében a látogató tisztviselőket felhatalmazzák arra, hogy végrehajtsák a rájuk bízott feladatokkal kapcsolatos tennivalókat. Amennyiben a körülmények megkövetelik,
és
különösen
a
résztvevő
országok
jogrendszeri
sajátosságainak
figyelembevétele érdekében, a résztvevő országok illetékes hatóságai korlátozhatják ezt a felhatalmazást. A munkalátogatás során a látogató tisztviselőre feladatai ellátása során ugyanazon polgári jogi felelősségről szóló szabályok vonatkoznak, mint amelyek a fogadó igazgatási szerv tisztviselőire érvényesek. A látogató tisztviselőkre ugyanazon szakmai titoktartási szabályok érvényesek, mint a fogadó igazgatási szerv tisztviselőire. Képzési tevékenységek A résztvevő országok a Bizottsággal együttműködve elősegítik a nemzeti képzési intézmények közötti együttműködést azáltal, hogy képzési normákat alakítanak ki, a meglévő képzési programokat fejlesztik, és szükség esetén fejlesztik a meglévő képzési modulokat, illetve olyan új, az e-tanulást alkalmazó modulokat dolgoznak ki, amelyek létrehozzák a tisztviselők képzésének a vámjogszabályok és vámeljárások teljes köréhez kapcsolódó közös magját annak érdekében, hogy a tisztviselők elsajátíthassák a szükséges szakmai képességeket és szaktudást. Adott esetben ösztönzik és hozzáférhetővé teszik a vámügyi képzéseket minden résztvevő ország tisztviselője számára, amennyiben valamely résztvevő ország biztosít saját tisztviselői számára ilyen képzéseket. Biztosítják a közös vámügyi e-tanuláshoz és a vámügyi képzés irányításához szükséges infrastruktúrát és eszközöket. Gondoskodnak arról, hogy tisztviselőik megkapják azon alap- és továbbképzést, amely ahhoz szükséges, hogy közös szakmai képességeket és szaktudást szerezzenek a közös képzési programokkal összhangban. Elősegítik, hogy a tisztviselők részesüljenek a programban való részvételt lehetővé tevő, kielégítő szintű nyelvtudás elsajátításához szükséges nyelvi képzésben. Figyelemmel kísérés A Bizottság a tagállamokkal együttműködve meghatározza a közösségi vámjogi szabályozás azon területeit, amelyek figyelemmel kísérés tárgyát képezhetik. Ezt a tagállamok vámtisztviselőiből és a Bizottság tisztviselőiből álló közös csoportok végzik. Ezek a csoportok – tematikus vagy regionális szempontok alapján – a Közösség vámterületén belül olyan különböző helyszíneket keresnek fel, ahol vámigazgatási szervek teljesítik feladataikat. A csoportok megvizsgálják a nemzeti szinten alkalmazott vámügyi gyakorlatokat, 71
megállapítják a szabályok végrehajtásával kapcsolatban felmerülő nehézségeket, és adott esetben a teljes vámügyi fellépés hatékonyságának javítása érdekében javaslatokat tesznek a közösségi szabályok és munkamódszerek kiigazítására. A csoportok jelentéseit el kell juttatni a tagállamoknak és a Bizottságnak. Amennyiben hasznos, a program keretében szervezett tevékenységekben részt vehetnek nemzetközi szervezetek, harmadik országbeli igazgatási szervek, valamint a gazdasági szereplők és szervezeteik képviselői. Információk megosztása A Bizottság a résztvevő országokkal együttműködve kialakítja a program tevékenységei során nyert információk megosztását. Nyomon követés A programot a résztvevő országok és a Bizottság folyamatosan közösen figyelemmel kísérik. Félidős és végső értékelés A program félidős és végső értékelését a Bizottság felelőssége mellett kell elvégezni, felhasználva a jelentéseket és bármilyen más releváns információt. A programot az ismertetett célok szempontjából kell értékelni. A félidős értékelés az eredményesség és hatékonyság szempontjából a program tartamának félidejében elért eredményeket, valamint a program eredeti céljainak további relevanciáját vizsgálja felül. Ezenkívül felméri a finanszírozási források felhasználását, valamint a nyomon követés és a végrehajtás területén elért előrehaladást. A végső értékelés a program tevékenységeinek eredményességére és hatékonyságára összpontosít. A résztvevő országok a következő értékelő jelentéseket nyújtják be a Bizottsághoz: 2011. április 1-jéig félidős értékelő jelentést, amelynek tárgya a program relevanciája, eredményessége és hatékonysága és 2014. április 1-jéig a végső értékelő jelentést, amelynek tárgya többek között a program eredményessége és hatékonysága. A jelentések és bármely más releváns információ alapján a Bizottság a következő értékelő jelentéseket nyújtja be az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz: 2011. augusztus 1-jéig félidős értékelő jelentést, valamint egy közleményt arról, hogy kívánatos-e a program folytatása; 2014. augusztus 1-jéig a végső értékelő jelentést. Ezeket a jelentéseket tájékoztatásul meg kell küldeni az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának.
72
13.Összegzés Az elektronikus úton benyújtott vámeljárások aránya 2008. év végén az összes import vámkezelés 22 százalékát tette ki. A 2009. év elején tapasztalt stagnálást követően fokozatosan emelkedett az elektronikus úton benyújtott árunyilatkozatok aránya az importirányú forgalomban benyújtott összes árunyilatkozathoz viszonyítva. Az arányszám növekedése annak köszönhető, hogy a kiegészítő árunyilatkozat feldolgozását országosan kiterjesztették. Így 2009-ben a beadott árunyilatkozatok 29%-a elektronikusan történt.
forrás: NAV,belső statisztika
2010. évtől az elektronikusan benyújtott vámáru-nyilatkozat feldolgozottsága rohamosan emelkedett,
abból
kifolyólag,
hogy
2010.
június
1-jétől
valamennyi
eljáráskód
vonatkozásában lehetőség van az e-árunyilatkozat adásra. 2010-ben már csaknem másfélszer annyi árunyilatkozatot adtak be elektronikusan, mint 2009-ben. Ez a növekedés a 2011-es évben is folytatódik, az elektronikusan kezelt árunyilatkozatok száma, az októberig beadott import árunyilatkozatok 86%-a volt elektronikus és már csaknem elérte a 2010-es évben összesen elektronikusan beadott nyilatkozatok számát. Az import oldalon egyértelműen az
73
elektronizáció térhódítása figyelhető meg, de az exporttevékenység mutatószámai is hasonló képet mutatnak.
forrás: NAV, belső statisztika
Az export terén is egyértelmű növekedés figyelhető meg, viszont a százalékos megoszlása kedvezőbb az ipmortnál. Az összvámkezelések számának mintegy 86% 2009-ben már elektronikusan történt, míg 2010-ben ez az arány szinte 100% (99,9%) volt, ami közel 14 százalékpontos növekedést jelent.A 2011-es év októberéig havi bontásban láthatjuk az elektronikus árunyilatkozatok számának alakulását a következő diagramon:
forrás: NAV, belső statisztika
Láthatjuk, hogy az egyes hónapokban benyújtott árunyilatkozatok számában nem tapasztalható jelentős ingadozás. A beadott havi mennyiség átlagosan 50 000 darab körül van, kisebb visszaesés az év első felében figyelhető meg, ezután pedig egyértelmű növekedés
74
figyelhető meg, kiemelten Júliusban és Októberben. Ha a tendencia tovább folytatódik a 2011. év végére az elektronikus árunyilatkozatok száma és aránya is növekedni fog. Az arányszámok növekedése főképp annak köszönhető, hogy a gazdálkodók saját maguk tapasztalják az új módszer nyújtotta előnyöket: -
használata jelentősen megkönnyíti az export-, illetve importtevékenységüket, ami folyamatos, kiszámítható termelést eredményez,
-
nincs szükség papíralapú árunyilatkozatra (költség- és környezetkímélő);
-
amennyiben a vámhatóság nem ír elő okmány-, vagy áruvizsgálatot, az irodából kérhető a vámeljárás lefolytatása a szállítmány mozgatása nélkül,
-
liberalizált regisztráció és ehhez kapcsolódó elektronikus árunyilatkozat benyújtása,
-
a speciális ügyféli körnek 0-24 óráig van lehetősége benyújtani az árunyilatkozatot,
-
vámkezelés időtartama a papíralapú eljáráshoz képest gyorsabb és kiszámíthatóbb.
Az e-határozattal kapcsolatban az ügyfelek részéről pozitív visszajelzés érkezett, érkezik, hiszen jelentős megtakarítást jelent számukra az, hogy rövid időn belül, a vámhatósághoz történő megjelenés nélkül megkapják, kézbesítésre kerül a határozat. A versenyképesség szempontjából fontos a gyors, alapos, azonban a biztonság szempontjából szigorú vámvizsgálat. Ahhoz, hogy az e-revizor munkáját kevesebb hibalehetőséggel, precízen végezhesse, elengedhetetlenül fontos, hogy ne legyen leterhelve. Szintén újdonságként jelentkezik az is, hogy a vámfelügyeleti és a vámáru-nyilatkozat feldolgozó rendszer között 2011 szeptemberétől megvalósul az automatikus kivezetés kapcsolat az alábbi célokkal: -
egy-egy alapnyilvántartás manuális kivezetéséből eredő többletmunka megszűnése
-
olyan hibák elkerülése, mely a manuális kivezetésből eredt (pl: nem megfelelő tétel került kivezetésre vagy eltérő mennyiségű áru lett kivezetve)
-
a vámhatóság és az ügyfél közötti rendszeres, utólagos egyeztetés megszűnése a kivezetetlen tételek miatt
Az elektronizálás folyamata a jövőben is tovább folytatódik, hiszen a jelen és a jövő is határozottan az elektronikus kommunikációé. Az ügyfelek számára is előnyt jelent a számítástechnika magas szintű alkalmazása, hiszen az elektronizált vámeljárásoknak a számítógépes nyilvántartásokra kell épülniük. Nem elegendő megvásárolni a szoftverfejlesztő cégtől az alkalmazást, azokat a gazdálkodónak a helyi sajátosságoknak megfelelően kell vezetnie és a használatát meg kell tanulniuk.
75
14.
Ábrajegyzék
1. ábra: Montánuniót létrehozó szerződés és a Római Szerződés aláírása ................................. 6 2. ábra: Az Európai Vámunió négy évtizede............................................................................ 10 3. ábra: Az ÁRUREG rendszer menüpontjai ........................................................................... 45 4. ábra: Az AIS üzenetek lekérdezése ...................................................................................... 54 5. ábra: Az AIS rendszer menüpontjai ..................................................................................... 54 6. ábra: KKK2 rendszerüzenet- Árufelszabadítási értesítés ..................................................... 56 7. ábra: KKK2 rendszerüzenet az áruátvétel sikerességéről .................................................... 57 8. ábra: Raktárprogram ............................................................................................................. 65 9. ábra: CDPS rendszer ............................................................................................................ 66
76
15. Felhasznált irodalom A Tanács 1992. évi október 12-i 2913/92/EGK rendelete a Közösségi Vámkódex létrehozásáról A Bizottság 1993. július 2-i 2454/93/EGK rendelete a Közösségi Vámkódexet létrehozó 2913/92/EGK Tanácsi rendelet végrehajtásáról 15/2004. (IV. 05.) PM rendelet a közösségi vámjog végrehajtásának részletes szabályairól A közösségi vámjog végrehajtásáról szóló 2003. évi CXXVI. törvény ÁRUREG Felhasználói Kézikönyv Verzió 1. 11 AZ Európai Parlament és a Tanács 70/2008/EK határozata (2008. január 15.) a papírmentes vámés kereskedelmi környezetről TARIC_HU rendszer felhasználói kézikönyve Verzió: 4.1 Teleki József: A vámkezelési eljárások modernizálása (Vám-Zoll folyóirat, 2010/09.) Fekete Attila: Az elektronikus vám elé állítás és az átmeneti megőrzés (Vám-Zoll folyóirat, 2010/03.) Barcza Attila: Vámáru-nyilatkozatok és nyilvántartások elektronikus kezelése (Vám-Zoll folyóirat, 2009/10.) Kállóné Gallé Júlia: Fordulat az elektronikus eljárások alkalmazásában (Vám-Zoll folyóirat, 2009/11.) www.europa.eu www.nav.gov.hu
77
15. Mellékletek 1.sz. melléklet: T1 okmány 2.sz. melléklet: Egyszerűsített vámáru-nyilatkozat 3.sz. melléklet: Kereskedelmi számla 4.sz. melléklet: Rakományjegyzék 5.sz. melléklet: EUR 1 származásigazolás 6.sz. melléklet: Vámérték-nyilatkozat 7.sz. melléklet: Vámérték-nyilatkozat 8.sz. melléklet: Bankgarancia 9.sz. melléklet: Bankgarancia 10.sz. melléklet: KKK2 rendszerüzenet az áru szabad forgalomba bocsátásáról 11.sz. melléklet: Határozat az áru szabadforgalomba bocsátásáról és az ÁFA összegéről 12.sz. melléklet: a határozat melléklete 13.sz. melléklet: Információs lap 14.sz. melléklet: Vámzár
78
1.sz. melléklet- T1 okmány
79
2.sz. melléklet- Egyszerűsített vámárunyilatkozat
80
3.sz. melléklet- Kereskedelmi számla
81
4.sz. melléklet- Rakományjegyzék
82
5.sz. melléklet- EUR 1
83
6.sz. melléklet- Vámérték-nyilatkozat
84
7.sz. melléklet- Vámérték-nyilatkozat
85
8.sz. melléklet- Bankgarancia
86
9.sz. melléklet- Bankgarancia
87
10.sz. melléklet- KKK2 rendszerüzenet az áru szabad forgalomba bocsátásáról
88
11. sz. melléklet- Határozat az áru szabadforgalomba bocsátásáról és az ÁFA összegéről
89
12.sz. melléklet-a határozat melléklete
90
13.sz. melléklet- Információs lap
91
14.sz. melléklet: vámzár
92
