Az árvízi kockázatok társadalmi hatásainak mérhetősége

Eötvös Loránd Tudományegyetem Társadalomtudományi Kar Szociológia Doktori Iskola

Az árvízi kockázatok társadalmi hatásainak mérhetősége

DOKTORI (PhD) ÉRTEKEZÉS

Készítette: Ferencz Zoltán

Témavezető: Dr. Tamás Pál C. Sc.

2012

Tartalomjegyzék Tartalomjegyzék......................................................................................................................... 2 Ábrajegyzék ............................................................................................................................... 5 Táblázatok jegyzéke................................................................................................................... 6 1. Bevezetés................................................................................................................................ 9 2. Problémahelyzet - A globális változások hatása – természeti katasztrófák és a globális klímaváltozás............................................................................................................................ 11 2.1 Az események gyarapodása ........................................................................................... 11 2.2 Az éghajlat globális változása és a szélsőséges nagyvízi helyzetek előfordulása közötti lehetséges összefüggések ..................................................................................................... 13 2.3 Társadalmi fejlődés és a károk növekedése ................................................................... 15 2.3.1 Népességnövekedés................................................................................................. 16 2.3.2 Migráció és urbanizáció .......................................................................................... 16 2.3.3 Az ipari és a fejlődő országokra gyakorolt különböző hatások .............................. 16 2.3.4 Technológia és egymásrautaltság............................................................................ 17 2.4 Az árvíz kérdés meghatározó szerepe a hazai kutatások megindulásában..................... 21 3. Hipotézisek........................................................................................................................... 23 4. Módszertan ........................................................................................................................... 25 5. A probléma megközelítései, elméleti alapok ....................................................................... 28 5.1 A katasztrófa definíciója ................................................................................................ 28 5.1.1 Szerencsétlenség, vészhelyzet, katasztrófa ............................................................. 28 5.1.2 A természeti katasztrófa .......................................................................................... 30 5.1.3 Magyarországon használt definíciók....................................................................... 31 5.1.4 A természeti katasztrófák definíciójának vitái ........................................................ 32 5.1.4.1 Katasztrófa fogalom földrajz-tudományi megközelítései ................................ 32 5.1.4.2 A katasztrófák társadalomtudományi megközelítése....................................... 36 5.2 A kockázat...................................................................................................................... 39 5.2.1 A kockázat társadalmi kontextusa........................................................................... 40 5.2.2 A kockázatok kutatásának története........................................................................ 41 5.2.2.1 Az első kutatások - a formális-normatív megközelítés .................................... 42 5.2.2.2 A társadalomtudományos reflexió ................................................................... 44 5.2.2.3.Elméletfejlesztés a kockázat észlelésben ......................................................... 45 5.2.3 A kockázat fogalmi meghatározásai ....................................................................... 47 2

5.2.3.1 Technikai közelítések ....................................................................................... 50 5.2.3.2 A kockázat biztosításközpontú megközelítése ................................................. 52 5.2.3.3 Közgazdasági közelítések ................................................................................ 54 5.2.3.4 Pszichológiai közelítések ................................................................................. 57 5.2.3.4.1 A kockázatészlelés – egy társadalmi, kulturális eredetű fogalom............. 57 5.2.3.4.2 Döntéspszichológiai és kognitív pszichológiai kutatások ......................... 59 5.2.3.4.2.1 Az érvényességi/hozzáférhetőségi heurisztika................................... 67 5.2.3.4.2.2 A rögzítési és kiigazítási heurisztika.................................................. 68 5.2.3.4.2.3 A reprezentativitási leegyszerűsítés ................................................... 69 5.2.3.4.2.4 Az érzelmi leegyszerűsítés ................................................................. 69 5.2.3.4.3 Dinamikus pszichológiai felfogások a kockázatról................................... 70 5.2.3.4.4 A pszichológiai közelítést ért kritikák....................................................... 71 5.2.3.5 A kockázat szociológiai és antropológiai közelítései....................................... 72 5.2.3.6 A kockázat kulturális nézőpontja ..................................................................... 87 5.3 Sebezhetőség .................................................................................................................. 96 5.3.1 A kockázatészlelés és a sérülékenység kapcsolata.................................................. 97 5.3.1.1 Kockázati elem indikátorok ........................................................................... 102 5.3.1.2 Kitettség indikátorok ...................................................................................... 102 5.3.1.3 Érzékenységi indikátorok ............................................................................... 102 5.3.1.4 További modellek........................................................................................... 104 5.4 Kísérlet a különféle társadalomtudományi közelítések integrálására: A kockázat társadalmi felerősítés-modellje .......................................................................................... 107 5.5 Az elméleti viták összefoglalása .................................................................................. 111 6. Magyarország katasztrófák általi veszélyeztetettségének általános bemutatása................ 115 6.1 A természetes emberi környezet katasztrófái............................................................... 115 6.1.1 Árvizek és belvizek ............................................................................................... 115 6.1.2 Szárazság és az aszály ........................................................................................... 117 6.1.3 Hirtelen lezúduló, nagymennyiségű csapadék ...................................................... 117 6.1.4 Geológiai eredetű katasztrófák.............................................................................. 118 6.1.5 Szélsőséges időjárás okozta katasztrófák.............................................................. 118 6.2 Ember által okozott katasztrófák.................................................................................. 118 6.2.1 Ipari katasztrófák................................................................................................... 118 6.2.2 Tűzvészek, tűzesetek............................................................................................. 119 6.2.3 Nukleáris erőművek, reaktorok működési zavara okozta katasztrófák................. 119 3

6.3 Magyarország vizek általi veszélyeztetettségének története ........................................ 120 6.3.1 Az 1998-2002 között észlelt rendkívüli árvizek ................................................... 121 6.3.2 Rendkívüli belvizek 1999-2000-ben ..................................................................... 123 7. Empirikus vizsgálat ............................................................................................................ 125 7.1 Az elemzés alapjául szolgáló vizsgálatok bemutatása ................................................. 125 7.2 Az empirikus vizsgálatok eredményei ......................................................................... 127 7.2.1 Az árvizek okai és következményei ...................................................................... 127 7.2.3 Az árvizek hatásai ................................................................................................. 129 7.2.4 A károk csökkentése.............................................................................................. 138 7.2.5 A kockázat megosztása ......................................................................................... 146 7.2.6 Veszélyeztetettség ................................................................................................. 149 7.2.7 Felkészültség ......................................................................................................... 153 Bodrogköz .......................................................................................................... 154 7.2.8 Fizikai és mentális egészség.................................................................................. 155 7.2.9 Társadalmi tőke ..................................................................................................... 159 7.3 Sérülékenységi indikátorok .......................................................................................... 161 7.4 Következtetések ........................................................................................................... 167 7.4.1 Az empirikus vizsgálatok eredményeiből levonható következtetések.................. 167 7.4.2 Általános következtetések, továbblépési lehetőségek ........................................... 171 Hivatkozások...................................................................................................................... 176 Mellékletek............................................................................................................................. 181 A kérdőíves vizsgálatok során használt kérdőívek ............................................................ 181

4

Ábrajegyzék 1. ÁBRA

A TERMÉSZETI KATASZTRÓFÁK ÉS AZ ÁLDOZATOK SZÁMÁNAK

VÁLTOZÁSAI 1989-2008. ............................................................................................. 11 2. ÁBRA

A TERMÉSZETI KATASZTRÓFÁK SZÁMÁNAK VÁLTOZÁSA 1975-2006.. .............................................................................................................................. 12

3. ÁBRA

A KATASZTRÓFÁK ÁLTAL OKOZOTT SEBEZHETŐSÉG FOLYAMATÁT

BEMUTATÓ MODELL .................................................................................................. 35 4. ÁBRA

AZ ISMERTSÉG ÉS A RETTEGETTSÉG FAKTORA..................................... 61

5. ÁBRA

A KOCKÁZAT LEGFONTOSABB SZOCIOLÓGIAI MEGKÖZELÍTÉSEI. .. 83

6. ÁBRA KOCKÁZATVÁLLALÁS A KULTURÁLIS PROTOTÍPUSOK ÖSSZEFÜGGÉSÉBEN.................................................................................................... 88 7. ÁBRA

A VESZÉLYEZTETETTSÉG, A SÉRÜLÉKENYSÉG ÉS A KÁROK

ÖSSZEFÜGGÉSE............................................................................................................ 98 8. ÁBRA

AZ ÁRVÍZI VESZÉLYEZTETETTSÉG ELEMZÉSNÉL HASZNÁLT

INDIKÁTOROK............................................................................................................ 101 9. ÁBRA

A KOCKÁZAT TÁRSADALMI ELFOGADOTTSÁGÁNAK ÉS

POTENCIÁLIS HATÁSÁNAK LEEGYSZERŰSÍTETT MODELLJE ...................... 109 10. ÁBRA AZ ÁRVÍZZEL KAPCSOLATOS SÉRÜLÉKENYSÉG ÖSSZEFÜGGÉSEI. 126 11. ÁBRA A SAJÁT EGÉSZSÉGI ÁLLAPOT ÉRTÉKELÉSE A BODROGKÖZI ÉS A BEREGI MINTÁBAN................................................................................................... 156 12. ÁBRA A HATÁSFAKTOR JELENTŐSÉGE A KITETTSÉGRE A TERÜLETVÁLTOZÓK SZERINT................................................................................................. 164

5

Táblázatok jegyzéke

1. TÁBLÁZAT A KOCKÁZATMEGKÖZELÍTÉSEK EGY LEHETSÉGES OSZTÁLYOZÁSA .......................................................................................................... 48 2. TÁBLÁZAT MELYEK AZ ÁRVÍZKÁROK NÖVEKEDÉSÉNEK LEGFŐBB OKAI? (2001 – 2003) ................................................................................................................ 127 3. TÁBLÁZAT AZ 1998 ÓTA ELSZENVEDETT ÁRVÍZKÁROK TÍPUSAI AZ ÁRVIZET ÁTÉLTEK KÖRÉBEN ............................................................................... 129 4. TÁBLÁZAT AZ ELSZENVEDETT ÁRVÍZI KÁROK TÍPUSAI ................................ 131 5. TÁBLÁZAT AZ ELMÚLT ÉVEK ÁRVIZEINEK HATÁSA A … .............................. 131 6. TÁBLÁZAT AZ ELMÚLT ÉVEK VÁLTOZÁSAINAK HATÁSA ............................. 133 7. TÁBLÁZAT AZ ÁRVÍZ HATÁSAI TARTÓSSÁGÁNAK MEGÍTÉLÉSE AZ ÁRVIZET ÁTÉLTEK KÖRÉBEN ............................................................................... 134 8. TÁBLÁZAT MENNYI IDEIG VOLT NAPIRENDEN AZ ÁRVÍZ KÉRDÉSE AZ ÁRVIZET ÁTÉLTEK KÖRÉBEN ............................................................................... 135 9. TÁBLÁZAT AZ ÁRVÍZ MIATT BEKÖVETKEZETT ÉLETSTÍLUS VÁLTOZÁSOK AZ ÁRVIZET ÁTÉLTEK SZERINT ........................................................................... 135 10. TÁBLÁZAT MEKKORA A VALÓSZÍNŰSÉGE ANNAK, HOGY A KÖVETKEZŐ ÉVBEN A HÁZÁT ELÖNTI A..................................................................................... 136 11. TÁBLÁZAT MENNYIRE ÉRZI BIZTONSÁGBAN MAGÁT EGY ÁRVÍZ ESETÉBEN? ................................................................................................................. 137 12. TÁBLÁZAT AZ ÁRVÍZKÁROK CSÖKKENTÉSÉNEK LEGHATÉKONYABB ESZKÖZEI (2001 – 2003) ............................................................................................. 139 13. TÁBLÁZAT AZ ÁRVIZEK MEGELŐZÉSÉNEK LEGHATÉKONYABB ESZKÖZEI 2002 - 2003 .................................................................................................................... 140 14. TÁBLÁZAT AZ EGYES KÖZREMŰKÖDŐK SZEREPE A MEGELŐZÉSBEN ÉS A VÉDEKEZÉSBEN......................................................................................................... 143 15. TÁBLÁZAT AZ EGYES KÖZREMŰKÖDŐK SZEREPE A VÉDEKEZÉSBEN 1999 – 2003

.................................................................................................................... 144

16. TÁBLÁZAT ÖN MENNYIRE ÉRT EGYET AZZAL, HOGY ….. ? (2001) ................ 146 17. TÁBLÁZAT A NAGY ÁRVIZEK UTÁN AZ ÁLLAMNAK KOMPENZÁLNIA KELLENE … (2001) ..................................................................................................... 147

6

18. TÁBLÁZAT A TELEPÜLÉS VESZÉLYEZTETETTSÉGE ÁRVÍZ SZEMPONTJÁBÓL .................................................................................................................... 149 19. TÁBLÁZAT A TELEPÜLÉS MEGÍTÉLÉSE ÁRVÍZVESZÉLY SZEMPONTJÁBÓL..... .................................................................................................................... 150 20. TÁBLÁZAT A KÖZVETLEN LAKÓHELY MEGÍTÉLÉSE ÁRVÍZVESZÉLY SZEMPONTJÁBÓL ...................................................................................................... 150 21. TÁBLÁZAT A TELEPÜLÉSEK HIVATALOS BESOROLÁSA ÁRVÍZVESZÉLY SZEMPONTJÁBÓL ...................................................................................................... 151 22. TÁBLÁZAT AZ EMBEREK VESZÉLYEZTETETTSÉG-ÉRZETÉNEK MEGOSZLÁSA A HIVATALOS BESOROLÁS ......................................................... 151 23. TÁBLÁZAT A TELEPÜLÉSEK HIVATALOS ÁRVÍZI VESZÉLY-BESOROLÁSA AZ EMBEREK .................................................................................................................... 152 24. TÁBLÁZAT A LAKÓHELYEN KÍVÜLI INGATLAN MEGÍTÉLÉSE ÁRVÍZVESZÉLY SZEMPONTJÁBÓL ....................................................................... 152 25. TÁBLÁZAT A LAKÓHELYEN KÍVÜLI INGATLAN MEGÍTÉLÉSE BELVÍZVESZÉLY SZEMPONTJÁBÓL ..................................................................... 152 26. TÁBLÁZAT MENNYIRE VOLTAK A MÚLTBAN FELKÉSZÜLVE AZ ÁRVÍZRE? ... .................................................................................................................... 154 27. TÁBLÁZAT JELENLEG MENNYIRE VAN FELKÉSZÜLVE AZ ÁRVÍZRE? ......... 154 28. TÁBLÁZAT AZ ÁRVÍZI HELYZETRE VALÓ FELKÉSZÜLTSÉG MEGÍTÉLÉSE A MÚLTBAN ÉS JELENLEG.......................................................................................... 154 29. TÁBLÁZAT TUDJA-E, MIT KELL(ENE) TENNIE ÁRVÍZ IDEJÉN? ...................... 155 30. TÁBLÁZAT ELEGENDŐ INFORMÁCIÓVAL RENDELKEZIK-E EGY TÉNYLEGES VÉSZHELYZET ESETÉN ............................................................................................ 155 31. TÁBLÁZAT A PROBLÉMÁKKAL VALÓ MEGBIRKÓZÁS STRATÉGIÁI ............ 157 32. TÁBLÁZAT MEGTAKARÍTÁSI FORMÁK ELŐFORDULÁSA ............................... 158 33. TÁBLÁZAT TUD-E KÖLCSÖNKÉRNI VALAKITŐL AZ ALÁBBIAK KÖZÜL, EGY KISEBB ÖSSZEGET, HA............................................................................................. 159 34. TÁBLÁZAT TUD-E KÖLCSÖNKÉRNI VALAKITŐL AZ ALÁBBIAK KÖZÜL, EGY JELENTŐSEBB ÖSSZEGET,....................................................................................... 159 35. TÁBLÁZAT BIZALOM A SZŰKEBB KÖZÖSSÉG TAGJAIBAN ............................ 160 36. TÁBLÁZAT AZ INTÉZMÉNYEK HITELESSÉGE...................................................... 160 37. TÁBLÁZAT A KIVÁLASZTOTT KÁR- ÉS KÖZVETETT-HATÁS VÁLTOZÓK.... 162

7

38. TÁBLÁZAT A FŐKOMPONENS ÉS A KORRELÁCIÓ ELEMZÉS ALAPJÁN KIVÁLASZTOTT.......................................................................................................... 162 39. TÁBLÁZAT AZ ELEMZÉS SORÁN KIALAKÍTOTT FAKTOROK .......................... 163 40. TÁBLÁZAT AZ ELEMZÉS SORÁN KIALAKÍTOTT VESZÉLYEZTETETTSÉGI INDIKÁTOROK............................................................................................................ 165

8

1. Bevezetés A dolgozat célja annak bemutatása, hogy a természeti katasztrófák, ezen belül konkrétan az árvízek, milyen módon befolyásolják a társadalom egyes csoportjainak magatartását. A kockázatészlelés és kockázatértékelés milyen módon történik különböző társadalmi, kulturális helyzetű, adottságú környezetekben? Milyen különbségek adódnak az egyes csoportok sérülékenységében, azok társadalmi, gazdasági helyzetétől függően? Milyen módon mutathatók be és érthetők meg a társadalomban keletkező hatások? Az elméleti fejezet célja, hogy rendszerezze a katasztrófa- és kockázatelmélet legfontosabb megközelítéseit, amelyre magyar nyelven kevés feldolgozás található. Bár az árvíz és tágabb értelemben a környezeti katasztrófák kutatása időröl időre megjelennek a magyar társadalomkutatásban, de átfogó elméleti rendszerezésre még nem került sor. Ezért tartottam fontosnak, hogy a dolgozat által vizsgált metszetben ezt az áttekintést megtegyem. Ennek keretében először bemutatom a leggyakrabban használt fogalmak lehetséges és általam használt definícióit. Ezek közül legfontosabbak a katasztrófa értelmezésének megközelítései, ezen belül a természeti katasztrófák jellemzői, a kockázat fogalmának különböző értelmezései és a sebezhetőség. A kockázat-kutatás történetének áttekintése során végig veszem a legfontosabb kutatási-irányokat, megközelítéseket (formális-normatív; pszichológiai-kognitív; társadalomtudományi reflexiók) és azok mai relevanciáját. Egy következő alfejezetben a kockázat fogalmát mutatom be, különös tekintettel annak társadalmi vonatkozásaira. Ortwin Renn tipológiáját felhasználva 7 különböző megközelítést (biztosításstatisztikai, toxikológiai, műszaki, közgazdasági, pszichológiai, szociológiai és a kulturális elméleten alapuló) hasonlítok össze 7 szempont (alapegység, módszertan, érvényesség, problémaközelítés, alkalmazás, funkció és társadalmi funkció) szerint. A megközelítések fenti szempontrendszerű bemutatása mellett a rájuk vonatkozó szakirodalmi kritikákat is igyekszem összegezni. Az elemzés szempontjából fontos nézőpontként a következő alfejezetben a sebezhetőség, (veszélynek) kitettség fogalmait vezetem be és bemutatom felhasználhatóságukat a kockázatok és károk jellemzésében, különös tekintettel arra, miként használhatók fel indikátorok kialakítására és alkalmazására. Az elméleti vita összefoglalásaként kizárom a nem releváns irányokat és kiválasztom a továbbiakban használandó kereteket, gondolok a katasztrófa szociológiai és kulturális elméleti megközelítéseire. Az elméleti fejezet az empírikus vizsgálatok gondolati körének,

9

kérdésfelvetéseinek megértéséhez ad egy értelmezési keretet, nem célom a kockázatészlelés és katasztrófaszociológiai elméletek szintézise, melyre, mint azt később jelzem is, a téma kurrens nemzetközi művelői sem tettek eddig kísérletet. Ezt

követően

bemutatom

Magyarország

általános

környezeti

katasztrófák

általi

veszélyeztetettségét, különös tekintettel az ár- és belvízi veszélyeztetettségre. Az empirikus blokk elején – az események kronologikus bemutatásával - rövid áttekintést adok hazánk árvíztörténetéről. Ezek után ismertetem azokat az empirikus vizsgálatokat (IIASA, OVF, UNU-EHS), amelyeknek az eredményeit az elemzés során használni fogom. Az empirikus eredmények esetében az árvizek okainak, hatásainak, a kockázatok és károk megítélésének példáin keresztül mutatom be a különböző ható tényezőket. Konkrét példákon elemzem egyes elméleti konstrukciók, pl. a kulturális elmélet használhatóságát az adott probléma kapcsán. A veszélyeztetettség kapcsán tárgyalom ennek az összetett tényezőnek a mérhetőségét, egy lehetséges, kialakított indikátorrendszert és ennek alapján két vizsgálat eredményeinek összehasonlításával igazolom az indikátor rendszer relevanciáját. Az empirikus eredmények esetében az árvizek okainak, hatásainak, a kockázatok és károk megítélésének példáin keresztül mutatom be a különböző ható tényezőket. Konkrét példákon elemzem egyes elméleti konstrukciók, pl. a kulturális elmélet használhatóságát az adott probléma kapcsán. A veszélyeztetettség kapcsán tárgyalom ennek az összetett tényezőnek a mérhetőségét, egy lehetséges, kialakított indikátorrendszert és ennek alapján két vizsgálat eredményeinek összehasonlításával igazolom az indikátorrendszer relevanciáját. Köszönetet mondok témavezetőmnek Dr. Tamás Pálnak a folyamatos segítségért, az empirikus kutatásokban való részvétel lehetőségeiért és az adatbázisok hozzáférhetővé tételéért. Hasonlóképpen köszönöm Dr. Rozgonyi Tamásnak, hogy az általa vezetett kutatások adatait is felhasználhattam. Külön köszönöm Dr. Vári Annának, hogy számos kutatásába bevont, és ezen kutatások eredményeiből nagy számú közös és saját publikáció is születhetett. Emellett folyamatosan segített szakmai észrevételeivel, tanácsaival és a dolgozat különböző fázisaihoz fűzött megjegyzéseivel, nem utolsó sorban a munkahelyi vitán megfogalmazott opponensi véleményével, hogy a végleges változat letisztulhasson. Köszönöm Dr. Farkas Jánosnak is, hogy a munkahelyi vitára készített oppponensi véleményével és részletes tanácsaival az utolsó fázisban segítette a disszertáció elkészültét.

10

2. Problémahelyzet - A globális változások hatása – természeti katasztrófák és a globális klímaváltozás Az elmúlt 50 évben a természeti katasztrófák és a belőlük származó károk erőteljesen növekedtek. Ez a folyamat az új évezred elején sem változott meg. A 80-as években gyorsan megnövekedett károk hatására az ENSZ az 1990-től 2000-ig terjedő időszakot a Természeti Katasztrófák Csökkentésének Évtizedévé (International Decade for Natural Disaster Reduction - IDNDR) nyilvánította azzal a céllal, hogy a katasztrófák csökkentésének szükségességére felhívja a figyelmet.

1. ábra A természeti katasztrófák és az áldozatok számának változásai 1989-2008.

Forrás: Emergency Disaster Database (www.emdat.be)

2.1 Az események gyarapodása Az 1. és 2. ábrákból is jól látszik, hogy a természeti katasztrófák száma 1975-től 1995-ig folyamatos lassan növekvő trendet mutatott néhány kiugró évvel. 1995 után hirtelen megnövekedett és magasabb szinten állandósult a természeti katasztrófák száma, a trendet tekintve. Ugyanakkor láthatjuk azt is, hogy az egyes évek közötti különbségek, eltérések sokkal nagyobbak, mint korábban.

11

2. ábra A természeti katasztrófák számának változása 1975-2006.

Forrás: Emergency Disaster Database (www.emdat.be) Egyik oka, hogy javultak az adatszolgáltatás körülményei az elmúlt évtizedekben, a kommunikációs- és információtechnológia fejlődése miatt. Minél több adatot ismerünk, annál többet akarunk megtudni. További jelentős okok éppen a társadalmi és műszaki fejlődésben, a természeti környezettel és az erőforrásokkal való bánásmód következményeiben rejlenek. Egyrészt a közvetlen emberi beavatkozások a természeti környezetben előidézhetik az erdők pusztulását, a vizes élőhelyek megszűnését; a talajeróziót a növekvő mezőgazdasági művelés, a vetésmódok, a monokultúrás termesztések is befolyásolják. A második jelentős ok, ami az extrém meteorológiai jelenségek növekedését idézi elő, a klímaváltozás. Az a kérdés, hogy milyen mértékben vezethető vissza a klímaváltozás a természetes változékonyságra, vagy az emberi beavatkozásokra, jelen esetben másodrangú. Fontosabb az a megállapítás, hogy a klímaváltozás legvalószínűbb, erősödő hatása az extrém időjárási jelenségek gyakoriságára, az intenzitására és a tartamára lesz hatással, de a keletkezési területük földrajzi kiszélesedéséhez is vezethet.(IPCC 2001) A máris megfigyelhető és a valószínűsíthető változások, valamint a hozzájuk kapcsolódó káros következmények nem egyenletesen oszlanak el a Földön. A földrajzi elhelyezkedésük és a magasabb társadalmi, gazdasági sérülékenységük miatt pl. a fejlődő országokat sokkal jobban érintik a hatásai. Tehát a globális klímaváltozás kérdése felveti a globális egyenlőség, egyenlőtlenség kérdését is.

12

2.2 Az éghajlat globális változása és a szélsőséges nagyvízi helyzetek előfordulása közötti lehetséges összefüggések A klímaváltozás valószínűsége már a 20. század hetvenes éveiben előtérbe került a nemzetközi

tudományos

közéletben.

Elsőként

az

ENSZ

1972.

évi

stockholmi

konferenciájának ajánlásai sürgették a további kutatásokat a fosszilis tüzelőanyagok elégetéséből származó gázok környezeti hatásainak feltárására. A tudományos vita a továbbiakban, a nyolcvanas években a körül csúcsosodott ki, hogy a változás meghatározott emberi tevékenység által kiváltott, vagyis antropogén jellegű folyamat-e, vagy csupán a természetes ingadozás része, ami már korábban is előfordult (Láng 2003). Az elmúlt harminc évben nemzetközi konferenciák sora foglalkozott az éghajlatváltozás globális alakulásával, részletkérdéseivel és lehetséges következményeivel. Különböző fórumokon kidolgozták az elővigyázatosság elvének koncepcióját, amit elfogadtak az európai kormányok Bergenben, 1990-ben, illetve a világ valamennyi országa Rio de Janeiróban 1992ben, illetve megerősítették ezt Johannesburgban 2002-ben. Az elővigyázatosság elvének lényege, hogy egyes környezeti folyamatok végső megítélésében a tudomány a jelenlegi helyzetben sokszor nem tud egyértelmű választ adni. Az ilyen esetekben, amikor fennáll a jelentős veszély valószínűsége, bár még nincs kellően bizonyítva, a döntéshozóknak vállalniuk kell a felelősséget és a megfelelő megelőző intézkedéseket kellő időben meg kell hozniuk (Láng 2003). Meggyőződésünk, hogy ez különösen áll a vízkárelhárítás területére. Hiszen itt csak újabb és újabb szélsőséges események idősora alapján lehet tisztázni az összefüggéseket, s ha várunk ezekre, akkor bekövetkezésükkor már késő lesz helyes döntést hozni. Hartmut Grassl (2004) szerint nem kétséges, hogy a Föld felszíne melegszik, a globális vízkörzés erősödik, ami hevesebb esőket okoz, egy-egy csapadékhullás hevesebbé válik, két esős nap között átlagosan hosszabb idő telik el stb. A klímaváltozás egyik fő kérdése, hogy milyen mértékben erősödik fel a víz körforgalma, és a fő változások hol mennek majd végbe. Az éghajlati hatásvizsgálatok azt mutatták, hogy a hőmérséklet egész évben várható növekedése, a csapadék éven belüli átrendeződése: a téli csapadék növekedése és a nyári csapadék csökkenése, az évi lefolyás éven belüli átrendeződéséhez vezet. Vízfolyásainkon eléggé egyértelműen valószínűsíthető a téli fél év lefolyásának növekedése és a nyári fél év lefolyásának csökkenése. A téli félév hőmérsékletének emelkedése miatt csökken a hó formájában lehulló csapadék aránya, csökken a téli időszakban felhalmozódó hó mennyisége, a hótakaró olvadásának ideje korábban jelentkezik. A korábban beköszönő olvadás miatt az első hóolvadásból származó 13

árhullámok általában - főként a kisebb és ma is melegebb éghajlatú vízgyűjtőkön megnövekedhetnek. A nagyobb, magasabb hegyekkel borított, ezért ma is hűvösebb éghajlatú vízgyűjtőkön a melegedés kisebb hatással van az olvadásra, amely itt - még melegedő éghajlat esetén is - időben jobban elhúzódhat. Az éghajlatváltozás következményeként várható az első olvadásos árhullám tömegének és tetőző vízhozamának növekedése. A növekedés mértéke igen bizonytalanul becsülhető (Nováky 2000, Starosolszky 1994). Nováky Béla szerint (2003) az éghajlat és az emberi tevékenységek hidrológiai adottságokat módosító hatásai bizonyosak, viszont e kétféle hatás szétválasztása tekintetében, a hatások egymásra halmozódásának mértékét illetően bizonytalanok vagyunk. A legvalószínűbb éghajlati forgatókönyvek szerint éghajlatunkban várhatóan a mediterrán jelleg fog erősödni: csökken az évi csapadék, emelkedik a hőmérséklet, a csapadék éven belüli eloszlása átrendeződik a téli időszak javára, csökken az átlagos évi lefolyás, viszont növekszik a tél végi, döntően hóolvadásból eredő árhullámok száma és a lefolyásban játszott szerepe. Az utóbbi évek szélsőséges árvízi és belvízi jelenségei mintha ezt igazolnák. Meggyőződésünk, hogy az előzőekben bemutatott, az ezredforduló éveiben kialakult árvizek és belvizek hidrológiai sajátosságai alapján még korai lenne azt a következtetést levonni, hogy ezek egyértelműen megerősítik és igazolják az éghajlat globális változása és a szélsőséges nagyvízi helyzetek előfordulása közötti összefüggést. Egyetlen vagy egymást követően jelentkező néhány különleges időjárási esemény nem tekinthető bizonyosságnak az éghajlatváltozás igazolásában. Ugyanakkor a bizonyosságok körébe tartozik, hogy a nagyvízi hidrológiai helyzetek kapcsán is fokozódnak az időjárási szélsőségek. Erre két példa is említhető: - A 2002. évi dunai árvíz levonulásával szinte egy időben a Rábán vízkorlátozást kellett elrendelni. - A 2000. évi árvizeket és belvizeket követően a Tisza-völgy néhány pontján ugyancsak extrém csapadékhelyzet alakult ki: Szegeden, a repülőtéri mérőállomáson, a 2000. naptári évben mindössze 206 mm csapadék hullott! Ilyen kevés csapadék Szegeden az észlelések kezdete, azaz 1854 óta még egyetlen évben sem volt. A 2000. évi csapadékösszeg 323 mm-rel maradt el az 529 mm-es sokévi átlagtól! 2000-ben az ország más tájait is általános csapadékszegénység jellemezte. A Baja-Cegléd-Berettyóújfalu vonaltól délre az évi csapadékmennyiség a legtöbb állomáson 300 mm-nél kevesebb volt. Az országos területi átlag 2000-ben nem érte el a 400 mm-t! Országos viszonylatban ilyen kevés csapadékra - az egységes meteorológiai állomáshálózat létrehozása, vagyis 1871 óta - még nem volt példa (Pálfai 2004). 14

Az éghajlatváltozásnak az árvízvédekezés stratégiájára gyakorolt hatása mai ismereteink szerint nehezen ítélhető meg. Különösen bizonytalan ez kisebb vízfolyásaink árvédelmi stratégiájának alakításában, hisz a kisebb vízfolyások jelentősebb árvizeit azok a viszonylag kis területi kiterjedésű nagy csapadékok váltják ki, amelyek alakulásáról az éghajlatváltozás forgatókönyvei lényegében nem adnak tájékoztatást. Nagyobb folyóinkon, ahol a mértékadó árvizeket többnyire az esőzéssel találkozó hóolvadás váltja ki, módosulhat a mértékadó árvízi helyzet: elsősorban a mértékadó tetőző vízhozam növekedhet meg; a jelenleginél korábban jelentkezhetnek az árvizek. A belvízvédekezés vízgazdálkodási feladatainak távlati stratégiáját az éghajlatváltozás alapvetően nem befolyásolja; továbbra is fel kell készülni tél végén, tavasz elején szélsőséges belvizek kialakulására. A belvízvédekezést sokkal inkább befolyásolja a területhasználat alakulása, ezért a belvízvédekezés és a területhasználat fejlesztését egymással összhangban célszerű végezni. (Szlávik 2005) Összefoglalóan megállapítható, hogy a nagyvízi hidrológiai események alakulásában az éghajlatváltozás valószínűleg közrejátszik, de ma még nem igazolható, hogy domináns szerephez jut. A másik két hatótényező (emberi tevékenység, illetve újabb, eddig nem észlelt időjárási helyzetek kialakulása) miatt a védelem szintjét mindenképpen növelni kell. Időben nem prognosztizálható, hogy mikor, de bizonyosra vehető, hogy újabb és újabb kiugró paraméterű árhullámokkal kell szembenéznünk. A vízkárok elleni védelem műszaki és szervezési-igazgatási eszközökkel, azok kombinációjával hatékonyan biztosítható. Ez nem megkerülhető, nem mellőzhető feladat.

2.3 Társadalmi fejlődés és a károk növekedése Egyes társadalmak növekvő sérülékenysége nem csak a klímaváltozással függ össze. A múltbeli társadalmi fejlődésen túl, a klímaváltozásért is felelős, demográfiai és társadalomgazdasági változások vannak folyamatban. Ezek a változások épp arról szólnak, hogy a sebezhetőség növekszik, több lehetőség adódik a természet károsítására és ennek következtében a tényleges károk növekedni fognak. A Vöröskereszt 1999-es világkatasztrófa jelentésében a természeti katasztrófákkal foglalkozó fejezet megállapította, hogy a világ egyre sérülékenyebb lesz a környezeti katasztrófák alkalmával. Az okok a társadalmi fejlődés különböző aspektusaiban keresendők. Ezek közé sorolható a népességnövekedés; a népsűrűség növekedése, a migráció, a termőföld szűkössége, az urbanizáció, a gazdasági növekedés és az értékfelhalmozás, a technológiai innováció és a növekvő globális összefonódások és egymásra utaltságok.(World disaster report 1999) 15

2.3.1 Népességnövekedés Az elmúlt 40 évben a Föld népessége megduplázódott, a városlakó népesség száma megötszöröződött. A 90-es években a népességnövekedés négyötöde városokban ment végbe, a természetes szaporulat és a vidéki területekről való beköltözések következtében. Hamarosan a világ lakosságának fele városokban fog élni. Ahol ilyen sok ember él szűk térbe koncentrálva, ott nő az érintettek és a károsultak száma. A Nemzetközi Vöröskereszt és Vörös Félhold is megállapította, hogy a városi térben a lakosság állandóan növekvő száma egy természeti katasztrófa esetén az ellátásuk szűkösségét fogja okozni. 2.3.2 Migráció és urbanizáció A népességnövekedés nagy része a fejlődő országokban következik be. A termőföld szűkössége; a mezőgazdasági termelés romló környezeti feltételei és az általános gazdasági helyzet is a vidékről a városba történő vándorlást növelik. A bevándorlók a nagyvárosokban többnyire rosszul megépített, zsúfolt lakónegyedekben élnek, amelyek különleges események során épp hogy csak védelmet nyújtanak és gyorsan lerombolódnak. Ezek a meg nem tervezett, de gyorsan növekvő negyedek gyakran alapvető infrastruktúrával, ivóvízellátással is alig rendelkeznek, ezért különösen veszélyeztetett területeknek számítanak. Az erőteljes urbanizáció hatására megnőtt az óriás városok száma. Míg 1950-ben New York volt az egyetlen óriás város a világon, ahol több mint 10 millióan laktak, addig 2010-ben már 17 ilyen város volt. Ezeknek az óriásvárosoknak a többsége fejlődő országban található, ahol az egy főre jutó jövedelem közepes vagy alacsony. Az óriásvárosok lakóinak egynegyede a szegénységi küszöb alatt él. 2.3.3 Az ipari és a fejlődő országokra gyakorolt különböző hatások A növekvő sérülékenység nem csak a fejlődő országok problémája, hanem más módokon az iparosodott országokat is érinti. A sűrűn lakott területek, a nagy értékek kis térbe való sűrűsödése növeli a veszélyeztetettséget és a károkat, ha egy különleges helyzet lép föl. A halálos áldozatok és a károk számadatai alapján az elmúlt évtizedre vonatkozóan az a tendencia fogalmazható meg, hogy a legtöbb emberi áldozatot a fejlődő országokban szedik a katasztrófák, míg az anyagi károk többsége a gazdag országokban keletkezik. Az elmúlt két évtizedben a nagy természeti katasztrófák áldozatainak 12,6 százaléka; az anyagi károk 82 százaléka az ipari államokban jelentkezett. A fejlődő és a fejlett országok szembenállását mutatja az is, hogy a természeti katasztrófák makroökonómiai hatásai másképp jelentkeznek, pl. a károk GNP-hez viszonyított aránya sokkal magasabb a kevésbé fejlett országokban.

16

2.3.4 Technológia és egymásrautaltság Sok műszaki fejlesztés, amiből az ipari országok lakossága profitál, nem csak áldást jelent. Ha az új technológiák csak egyszer érvényesülnek, a tőlük való függés nagyobb lesz. Minél inkább függ egy társadalom a fejlett technológiáktól és a társadalom tagjai minél erősebben rá vannak utalva a mindennapi cselekvésekben e technológiákra, annál magasabb a katasztrófapotenciál, ha a technika felmondja a szolgálatot. A globalizációval együtt nő a globális egymásrautaltság is és emiatt egy fontos gazdasági régióban bekövetkező katasztrófa kihatással van a világ más részeire is. A közelmúltból az 1999-es tajvani földrengést kell megemlítenünk, amely egy chip üzemet lerombolt, a termelése összeomlott, aminek következtében a számítógépchipek világpiaci ára gyorsan növekedni kezdett. A gazdasági kapcsolatok és a termelés globalizálódásának árnyoldala, hogy

a

szélsőséges

természeti

jelenségekkel

szembeni

sérülékenység

növekedése

megkezdődött. Ez a leírás világossá teszi, hogy az a hozzájárulás a döntő, amivel az emberek és a társadalmak maguk járulnak hozzá a mind nagyobb veszélyeztetettséghez és a növekvő károkhoz. Ebben egyetértés teremthető. Ha mélyebb elemzést végzünk, gyorsan meg tudjuk állapítani a különbségeket, leginkább a természeti katasztrófa alapvető értelmezésében. Ezért a következőkben néhány különböző elképzelést mutatok be ezzel kapcsolatban. A

kockázatok

és

különös

tekintettel

a

katasztrófák

társadalmi

hatásainak

társadalomtudományi irányultságú vizsgálata hazánkban sokáig nem tartozott a fő kutatási irányok közé. Bizonyos katasztrófatípusok, környezeti vagy ember által okozott vészhelyzetek előfordultak, de ezek kezelése, megoldása, további elkerülése javarészt megmaradt a probléma műszaki, technológiai megközelítéseinél. A társadalomban keletkező változások, amelyeket a katasztrófahelyzetek okoztak, sokáig nem voltak az érdeklődés középpontjában. A rendszerváltozás után a magántulajdon, az állami gondoskodás és felelősségvállalás kérdéseinek átértelmeződése hívta életre azokat a kutatásokat, amelyek a társadalomban jelentkező reakciókat is próbálták figyelembe venni egy-egy szituáció értelmezésénél, a megoldási módok keresésénél. Magyarországon a leginkább meghatározó kockázati elem a víz, legyen szó árvízről vagy belvízről. A 6. fejezetben részletesen bemutatom a vizekkel kapcsolatos jelentősebb káresemények történetét, jellegzetességeit. Az azonban kiemelendő, hogy katasztrófa méretű árvizek csak néhány évtizedenként következtek be a nagyobb magyar folyószakaszokon. A kisebb, évente akár többször is előforduló árvízi jelenségek nem

17

okoztak különösebb problémákat sem műszaki, sem társadalmi dimenzióban. A vizek kártételei közül újdonság értékűnek számítottak a nagy esőzések során lezúduló vizek következtében megáradó hegyi patakok által okozott vészhelyzetek. Ezen jelenségek gyakoribbá

válása

bizonyos

mértékben

betudható

az

éghajlatváltozás

következményeinek, amelyek a szélsőséges, de lokálisan jelentkező extrém időjárási jelenségeket okozzák. Ezek a jelenségek nem képezték empirikus vizsgálatok tárgyát, ezért ezekkel részletesen nem foglalkozom. A magyar társadalomban, beleértve az elitcsoportokat is, az árvízzel kapcsolatos problémák nagyon sokáig csak vészhelyzetben és a műszaki megoldások szintjén váltak „közbeszéd” tárgyává. A műszaki megoldásokat tradicionálisan a vízügy szolgáltatta, kevés beleszólást engedve bárkinek is az ezzel kapcsolatos kérdések megvitatásába. A politika számára a katasztrófa helyzetek nem jelentettek kihívást. Az árvízhelyzeteket a vízügy és a katasztrófavédelem - korábban polgári védelem - szervezete; a honvédség kisegítő erőivel mindig kezelni tudta. A környezet és a társadalom viszonyának kérdése sokáig szintén nem tartozott a tudományos és politikai diskurzusok fő témái közé. A nagy árvizek ritka megjelenésének egyik következménye, hogy ez a kérdés nem vált a környezettel kapcsolatos társadalmi problémák hajtóerejévé. Az a szituáció, ami a nyugati államokban a 70-es 80-as évek nagy társadalmikörnyezeti vitáit kiváltotta, történetesen az atomenergia felhasználásának ügye, nálunk szintén nem lehetett széles körű vitageneráló téma, hiszen a paksi atomerőmű úgy épült fel, hogy annak megvalósítása a társadalom számára teljesen rejtve maradt. Különös tekintettel azokra a problémákra, amelyek a nyugati viták fő kérdései voltak, a kockázatok; azok kezelése, a hosszú távú hatások megismerhetősége stb. Ezt a szerepet tölthette volna be Magyarországon az árvizekkel kapcsolatos kérdések „társadalmi vitája”. De mivel a jelenség hosszú éveken keresztül nem okozott problémát, ezért nem is került elő. A technológiai hatáselemzésnek és ezzel a jövő egyfajta szaktudományi jellegű vizsgálatba foglalásának és történeti változásának elemzését a hatvanas évek közepétől datáljuk, amikor sajátos társadalmi skizofrénia jelent meg. Egyik oldalról a műszaki fejlődés azóta is fokozódó diadalhadjáratának jól látható eredményei jelentkeztek, tovább erősítve a műszaki haladásba vetett hitet, másrészt az előző 15 év növekedés és haladás eufóriája után hirtelen kezdték megérezni, hogy bajok is lehetnek az ipari társadalom alapértékeivel és ideológiáival, pl. a műszaki haladás mítoszával. Tömegmozgalmak kezdtek hevesen reagálni erre a bizonytalanságra.

18

A tömegmozgalmak megjelenése ezen állami percepcióban irregularitásokat jelzett, amelyeket a technikai fejlődés alaptrendjébe való állami beavatkozás további eszközeinek kifejlesztésével kellett szabályozni, megszüntetni. Ezen „irregularitások” megjelenése az állami szféra számára tehát a más okokból már akceptált új cselekvés- és eszköztípus, a technikapolitika további kiterjesztését sugallták. A társadalmi folyamatok előrelátásának megnövekedett igénye a hetvenes évek elején, éppen a trendváltozások miatt hirtelen felerősödött (vö. pl. az energiaár robbanással). Ez egyben az első sokk is volt a korai jövőkutatás prognosztikai elvárásaival szemben. Persze azoknak, akik a technológiai trendek nem kívánatos hatásainak, technikák másodlagos stb. természeti és társadalmi

hatásainak

elemzésével

foglalkoztak,

(látszólag)

könnyű

dolguk

volt.

Nyilvánvalónak tűnt a hetvenes évek elején, hogy hiányt kellett pótolni e téren, de vajon milyen jelenségtől lehetett inkább elvárni, hogy viszonylag pontosan előreláthatónak bizonyul, mint éppen a tudományos alapokon kifejlesztett technikák, akár nem célzott hatásaitól. Nem kell mást tenni, mint kiterjeszteni a tudományos vizsgálódás jól kifejlesztett módszereit erre a mostantól társadalmilag fontosnak mutatkozó területre. Különösen a veszélyes technológiák bevezetésével járó „objektív kockázat” megállapítása és környezeti hatásértékelés (Environmental Impact Assessment, EIA) ígért reményteljes sikereket, a társadalmi hatásértékeléstől (Social Impact Assessment, SIA) viszont inkább először a módszerek fejlesztését lehetett elvárni. Politikai relevanciával bíró kutatási területen tudomány és politikum viszonyára vonatkozó első döntés a tudományos vizsgálat kezdetekor a vizsgálat tárgyának elhatárolásában van. A mindennapi életben ezt elfedheti a rutin alkalmazása. Minél inkább újszerű tárgyról van szó, annál inkább lehet (esetleg öntudatlan) politikai aktus a tárgy definíciója, hiszen ez meghatározza, hogy mi kerül bele az elemzésbe és mi záródik ki ettől kezdve. Az izoláló absztrakció ugyanis egyenlőtlen helyzetbe hozhatja a gyakorlati helyzetben érdekelt feleket, vagy növelheti eredeti egyenlőtlenségüket, hiszen bizonyos elemek mint lényegtelenek kimaradhatnak az elemzésből. Tovább folytatva, a leírásnál és elemzésnél alkalmazott vizsgálati módszerek és kritériumok is ölthetnek politikai relevanciát és különösen nyilvánvaló ez, amikor becslésekre és értékelésekre kerül sor. „Az elfogadható kockázat mértéke” terminus a típuspélda erre az esetre. Ha igazak e megállapítások, ahogy a tudományos irodalom egyre inkább igazolja és tudományosan megfogalmazza ezt a köztudatban megjelenő érzést, akkor az objektivitásnak

19

értékneutralitásként való megfogalmazása olyan ideológiának, retorikának bizonyul, ami egyre kevésbé hihető. (Hronszky 2002) A fejlett ipari társadalmakban a hetvenes évek közepe óta megfigyelhető újfajta "veszélyszenzibilitás" fölértékelte a különféle technológiákban rejlő potenciális veszélyeket, dramatizálta az ipari termelés árnyoldalait, s figyelmeztetett az egész technológiai fejlődés katasztrofális következményeire, problematikusságára (Szabó 1985, 1989, 1992). A társadalmi gondolkodás átalakulásának számos jele volt: ide kapcsolható a "hulladékkérdés" előtérbe kerülése; az a probléma, hogy mi lesz azokkal az anyagokkal, amelyek a különféle technológiák alkalmazásának következményeiként jönnek létre, s jelentős mértékben megterhelik a környezetünket. A kutatók "a kényes ökológiai egyensúly növekvő tudatosodásával, az emberiség nukleáris önmegsemmisítési lehetőségének bizonyosságával" kapcsolatban "megnövekedett szorongásról és bizonytalanságról", a veszélytudat általánossá válásáról beszélnek, s szívesen utalnak arra, hogy a valóság kognitív észlelése során a biztonság vs. veszély séma alapvetően fontos szempontként jelenik meg (Nowotny 1989). A beállítódás megváltozása főként két területet érintett: a technológiai fejlődés, az újfajta technológiák

átláthatatlan

kockázatait

és

következményeit

(lényegesen

nagyobb

katasztrófapotenciállal rendelkező rendszerek - atomerőművek, géntechnológia, fegyverek megjelenése, ahol az esetleges károk sem a térben, sem az időben nem korlátozhatók, mert globálisak és irreverzibilisek) s - szorosan ide kapcsolódóan - a tudomány ellenőrizhetetlenné vált innovációs dinamikáját. Magyarországon a technológiák környezeti és társadalmi hatásainak első hazai nyilvános vitáját a 80-as években a Bős-Nagymarosi vízlépcsőrendszer felépítése körüli viták jelentették. Ebben a vitában is a műszaki, technológiai érvelés dominált, de a társadalom részéről megjelenő véleményeket a hazánkban akkor előtérbe kerülő és az ügy során megerősödő zöld mozgalmak artikulálták leginkább. A kérdés vitája azonban nem maradt meg a tudományos keretek között, hanem jelentős mértékben átpolitizálódott, olyannyira, hogy a rendszerváltozást megelőző társadalmi mozgalmak egyik csúcspontjává vált. A vízlépcső probléma egyik társadalmi hatásvizsgálatát a 90es évek elején az MTA TKKK-ban Tamás Pál vezetésével lezajlott nemzetközi összehasonlító vizsgálat jelentette. De kutatta a problémát a Gallup Intézet és a TÁRKI is. A felértékelődés másik irányait a fenntarthatóság és az éghajlatváltozás jelentették. A nyolcvanas évek elején jelent meg a "fenntarthatóság" vagy a "fenntartható fejlődés" kifejezés a nemzetközi szakirodalomban. Általános ismertségét Lester R. Brown a fenntartható 20

társadalom kialakításával foglalkozó műve váltotta ki, amely 1981-ben jelent meg. A szerző összekapcsolta a népesség növekedését a természeti erőforrások hasznosításával és mindezt úgy kívánta megoldani, hogy a lehető legkisebb legyen a természeti környezet mennyiségi és minőségi romlása. (Brown 1981) 1983-ban az ENSZ Közgyűlés határozata alapján megkezdte munkáját az ENSZ Környezet és Fejlődés Világbizottsága, amelyet Gro Harlem Brundtland norvég miniszterelnöknő vezetett. A Bizottság 1987-ben ,,Közös jövőnk'' címmel kiadott jelentésében a gazdasági növekedés olyan új korszakának lehetőségét vázolta fel, amely a fenntartható fejlődés globális megvalósítására épít, megőrzi a természeti erőforrásokat, s amely megoldás lehetne a fejlődő országok nagy részében elhatalmasodó szegénység leküzdésére is.

2.4 Az árvíz kérdés meghatározó szerepe a hazai kutatások megindulásában Magyarországon a 90-es évek végén megnövekedett árvízi káresemények száma és súlyossága mind nagyobb terheket rótt a lakosságra és a kormányzatra egyaránt. A korábbi évek relatív eseménymentessége a szakemberek előtt is elfedte azt a tapasztalati tényt, hogy a kisebb árvizek 2-3, a nagyobbak 5-6 évente bekövetkezhetnek és a katasztrófális ávízeknek is van 100 éves gyakoriságú valószínűsége. Az ország árvízi sebezhetőségét fokozza az a geopolitikai tény, hogy az ország folyó vizeinek túlnyomó többsége határainkon túl ered, aminek

következménye,

hogy

az

ottani

területhasználati,

védekezési,

előrejelzési

rendszerekről csak kevés információ állt rendelkezésre, befolyásunk pedig egyáltalán nem volt ezekre a területekre. Magyarországon az árvizek megelőzése, a védekezés, a kárenyhítés hagyományosan az országos és regionális vízügyi szervezetek feladata volt. A rendszerváltás után jelentősen csökkent ennek a szervezetnek a létszáma, finanszírozása, feladat és hatásköre. Az önkormányzatokhoz rendelt feladatokat a többnyire laikus testületek, polgármesterek nem tudták kezelni. A privatizáció következtében a korábbi állami földterületek magánkézbe kerültek, de a belvízi védekezés feltétel- és eszközrendszere nem követte ezeket a változásokat. Tisztázatlan felelősségi és hatáskörök alakutak ki, amelyek veszélyhelyzetben kaotikus állapotok kialakulásához vezettek. Ezzel az akut problémával először 1998 őszén szembesülhettek a szereplők a Felső-Tisza vidéken. Az ezredfordulón bekövetkezett árvizek gyakorisága és nagyságrendje számos társadalmi problémát is előhívott, amelyeket nem oldhatott meg a műszaki paraméterek javítását -

21

konkrétan a gátak emelését – ígérő kormányzati intézkedés. A káresemények sorozata felvetette a műszaki megoldások eddigi irányainak átgondolását is, aminek következménye lett a 2002-ben meghírdetett Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztése. A terv szakított az árvízprobléma kizárólag műszaki alapú megoldásával. Az elöntött területeken kialakítandó árvízi vésztározók, illetve a megváltozó gazdálkodási módok súlyosan érintették a területen élő embereket. Az árvízi katasztrófák társadalmi vonzataiként viták indultak biztosítási szakmában, az árvízi károk biztosítottságáról és biztosíthatóságáról. Ennek kapcsán került előtérbe a veszélyeztetett területeken élő emberek kockázatfelfogásának és kockázatkezelési hajlandóságának vizsgálata, amely nem csak a társadalomtudományokon belül egy új kutatási irányzat megerősödését eredményezte, hanem számos policy-alapú javaslathoz is vezetett. Az árvizekkel kapcsolatos társadalomtudományi kutatások a 90-es évek második felében az MTA

Társadalmi

Konfliktusok

Kutatóközpontja,

majd

az

MTA

Szociológiai

Kutatóintézetének műhelyeiben folytak, Tamás Pál, Rozgonyi Tamás és Vári Anna vezetésével.

22

3. Hipotézisek A dolgozat céljaként annak bemutatását tűztem ki, hogy a természeti katasztrófák, ezen belül konkrétan az árvizek, milyen módon befolyásolják a társadalom egyes csoportjainak magatartását. A kockázatészlelés és kockázatértékelés milyen módon történik különböző társadalmi, kulturális helyzetű, adottságú környezetben? Milyen különbségek adódnak az egyes csoportok sérülékenységében, azok társadalmi, gazdasági helyzetétől függően? Milyen szociológiai jellemzők mentén lehet különbségeket tenni a veszélyeztetettség, a sérülékenység megtapasztalásában? A kérdéssel kapcsolatos elméletek áttekintése során bemutatom a katasztrófák hatásával kapcsolatos társadalomtudományi gondolkodás összetettségét és átalakulását. A katasztrófák megelőzése, észlelése, feldolgozása számos tudományterülettel érintkezik. A legjelentősebb irodalma és kutatási eredményei a kockázatok és katasztrófák észlelésével kapcsolatos pszichológiai, szociálpszichológiai irányzatoknak van. Az egyéni megközelítés mellett hangsúlyt helyezek a kárt szenvedett közösség vagy a társadalom egészét érintő hatásokra. Ezért megpróbálom a szociológiai irányzatokat különös hangsúllyal kezelni. H1: Az árvízi sérülékenység az árvizekre való egyéni és közösségi felkészültséggel, valamint általános társadalmi-gazdasági jellemzőkkel (pl. egészség, képzettség, gazdasági aktivitás, anyagi helyzet, társadalmi tőke) függ össze. A hazai kutatási tapasztalatok felhasználásával sikerült áttekinteni azokat a hatótényezőket, amelyek valódi katasztrófahelyzetekben meghatározták az érintett közösségek viselkedését, kapcsolatait. Ebben az összefüggésben, a felkészültség speciális szerepet játszik. Ha az árvízi kockázat észlelése alacsony egy régióban – esetleg azért, mert ritkán következik be vagy az árvízi védekezés szintje a gátak miatt magas – sok laikus, szakértő és politikus nem gondol arra, hogy valaha is érintheti őket az árvíz ezen a területen. Viszont ha az emberek jól felkészültek az árvízi kockázatra – esetleg azért, mert már tapasztalták az árvizet különböző hevességgel újra és újra – törekszenek a jobb informáltságra és előkészületre. H2: Az árvizek kockázatának észlelési és értékelési módjai, valamint az adott válaszok az előző tényezőkkel és az érintettséggel hozhatók összefüggésbe. Szintén a korábbi kutatási tapasztalatok alapján fogalmazódott meg az a feltételezés, hogy a katasztrófahelyzetek hatásai összetettebbek annál, mintsem, hogy a szociodemográfiai háttérváltozók alapján meg tudjuk magyarázni azokat.

23

H3: A hagyományos elemzési módoknál használt háttérváltozók önmagukban gyengébb magyarázóerővel

bírnak.

Kidolgozható-e

a

hatásokat

árnyaltabban,

a

problémát

komplexebben bemutató, a megértést jobban segító mutatórendszer? Az empirikus eredmények esetében az árvizek okainak, hatásainak, a kockázatok és károk megítélésének példáin keresztül mutatom be a különböző ható tényezőket. Konkrét példákkal illusztrálom egyes elméleti konstrukciók, pl. a kulturális elmélet használhatóságát az adott probléma kapcsán. A veszélyeztetettség kapcsán bemutatom ennek az összetett tényezőnek a mérhetőségét, egy lehetséges, kialakított indikátorrendszert és ez alapján két vizsgálat eredményeinek összehasonlításával az indikátorrendszer relevanciáját.

24

4. Módszertan Az elméleti fejezetben először bemutatom a kisebb számú hazai és jelentős mennyiségű nemzetközi szakirodalomban leggyakrabban használt fogalmak lehetséges és általam használt definícióit. Ezek közül legfontosabbak a katasztrófa értelmezésének megközelítései, ezen belül a természeti katasztrófák jellemzői. A kockázatkutatás történetének áttekintése során végigveszem a legfontosabb kutatásiirányokat,

megközelítéseket

(formális-normatív;

pszichológiai-kognitív;

társadalomtudományi reflexiók) és azok mai relevanciáját. Külön mutatom be a kockázat fogalmát, különös tekintettel annak társadalmi vonatkozásaira. Renn tipológiáját felhasználva 7 különböző megközelítést (biztosítás statisztikai, toxikológiai, műszaki, közgazdasági, pszichológiai, szociológiai és a kulturális elméleten alapuló) hasonlítok össze 7 szempont (alapegység, módszertan, érvényesség, problémaközelítés, alkalmazás, funkció és társadalmi funkció) szerint. A megközelítések fenti szempontrendszerű bemutatása mellett a rájuk vonatkozó szakirodalmi kritikákat is igyekeztem összegezni. Az elemzés szempontjából fontos nézőpontként a sebezhetőség, kitettség fogalmait vezetem be és bemutatom felhasználhatóságukat a kockázatok és károk jellemzésében, különös tekintettel az indikátorok kialakítására és alkalmazására. Hasonlóképpen sorra veszem a kockázatészlelés fogalmát, elméleti irányait, különösen az elemzésben betöltött szerepükre. Az elméleti alapokon kialakított vizsgálati szempontokat az MTA Szociológiai Kutatóintézete - különböző társintézmények megbízása alapján végzett - empirikus kutatásainak adatbázisán tesztelem. A kutatásokra 1998-2007 között került sor. Az adatfelvételek során használt kérdések és az adatfelvételi mód egyezése esetén az adatbázisok lehetővé teszik egyes problémák időbeli változását, területi összehasonlítását. Ezek után bemutatom azokat az empirikus vizsgálatokat (IIASA, OVF, UNU-EHS), amelyeknek az eredményeit az elemzés során használtam. 1. A Nemzetközi Alkalmazott Rendszerelemzési Intézet által koordinált vizsgálat eredményei. A Nemzetközi Alkalmazott Rendszerelemzési Intézet (IIASA) által 20002002 között koordinált kutatási projekt1 keretében azt vizsgáltuk, hogy milyen árvízi kockázatcsökkentési és –megosztási megoldások felelnének meg leginkább a hazai gazdasági-társadalmi feltételeknek. A projekt részeként 2001 márciusában lakossági 1

A projektben a IIASA és az MTA Szociológiai Intézet munkatársain kívül a Stockholmi Egyetem kutatói vettek részt.

25

közvélemény-kutatást

végeztünk2

annak

érdekében,

hogy

feltárjuk,

hogyan

vélekednek a lakosság különféle csoportjai az egyre növekvő árvízkárok legfontosabb okairól, legsúlyosabb következményeiről, a megelőzés és kockázatmegosztás különböző stratégiáiról, valamint az árvízi biztosítás különböző formáiról (Vári és tsai. 2002). A közvélemény-kutatást négy területen: a Felső-Tisza vidék egyik árvízi öblözetének kistelepülésein,

Szolnokon,

egy

Zala-megyei

kistérség

kistelepülésein

és

Székesfehérváron – azaz két-két árvízveszélyes, illetve kevéssé veszélyeztetett területen, egy-egy városi és kistelepüléses területen – végeztük, az alminták nagysága mindenütt 100 fő volt. A kistelepüléseket véletlenszerűen választottuk ki, a megkérdezettek száma a lakosság számával arányos, nem és életkor szempontjából reprezentatív volt. 2. 2002-2003-ban kutatásokra a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium, illetve az Országos Vízügyi Főigazgatóság megbízásából került sor azzal a céllal, hogy képet kapjunk az árvizekkel, vízgazdálkodással, a vízüggyel kapcsolatos véleményeket meghatározó társadalmi tényezőkről, az ezzel kapcsolatos társadalmi érdekeltségekről,

értékekről,

a

környezettudatos

magatartás

szociológiai

összefüggéseiről. A vizsgálatok alapjai olyan reprezentatív adatfelvételek voltak, amelyek az ország, a kiválasztott régiók lakosságát reprezentálták kor, nem, iskolai végzettség és településszerkezet szerint. Az elemzés során összehasonlításként felhasználtuk korábbi vizsgálatok azonos kérdéseiben tapasztalt eredményeket. 2002-ben 2200 fős mintán készült adatfelvétel a Tisza völgyében. A minta reprezentatív volt a Tisza völgy településeire, az ott lakókra kor, nem és iskolai végzettség szerint. 2003-ban 1000 fős országos lakossági mintán végeztünk kutatást. Az országos vizsgálat alapja egy olyan reprezentatív adatfelvétel volt, melyet az ország 140 településén és a fővárosi kerületekben végeztünk. A lakossági adatfelvétel során 1.000 interjú készült el a mellékletben található kérdőív segítségével. Az adatfelvételt 2003. május 3. és 16. között végeztük. A kvótának megfelelő személyeket a településeken belül véletlen kiválasztással keresték meg a kérdezőbiztosok.

2

A közvélemény-kutatást egy, a különféle érintettekkel 2000 júniusában végzett mélyinterjús vizsgálattal készítettük elő (Vári, 2001).

26

3. 2005-ben az UNU-EHS támogatásával a nemzetközi szakirodalomban javasolt sebezhetőségi indikátorokat, illetve a Felső-Tisza vidéken végzett korábbi kutatásaink tanulságait tesztelhettük két új terepen, a Bodrogközben és a Beregben (Vári és Ferencz 2006).3. A Bodrogközben 400, a Beregben 300 főt kérdeztünk meg ezekkel a kérdőívekkel. A minta kialakítása során arra törekedtünk, hogy a megkérdezettek reprezentálják a vizsgált térség felnőtt lakosságát kor és nem szerint. Így a Bodrogköz 33 települése közül 18 került be a mintába. A településeken belül a megkérdezendőket a véletlen sétás kiválasztással találták meg a kérdezőbiztosok. Az adatfelvételt 2006. január 13-22. között végeztük. A véletlen kiválasztásból eredő, a térségre jellemző alapadatoktól való eltéréseket több szempontú súlyozással korrigáltuk, így az adatbázis jól reprezentálja a Bodrogköz felnőtt lakosságát kor és nem szerint. A 300 fős beregi minta kialakításánál az volt a célunk, hogy a megkérdezettek reprezentálják a vizsgált térség felnőtt lakosságát kor, nem és iskolai végzettség szerint. A térség 22 települése közül 13 került be a mintába. A településeken belül a megkérdezendőket a véletlen sétás kiválasztással és a KSH Népszámlálás 2001 adatbázis alapján kialakított kor, nem, iskolai végzettség kvótával találták meg a kérdezőbiztosok. Az adatfelvételt 2006. augusztus 7-19. között végeztük. Az adatbázisok a fentebb említett időszakban készült lakossági kérdőíves vizsgálatok információit tartalmazzák. Az egyes vizsgálatok egy-egy árvíz által sújtott terület, illetve országos lakossági mintán készültek. Az adatfelvételek eredményeit saját kontextusukban, illetve ahol a kérdések és a mintavétel módja lehetővé tette, egymással összehasonlítva is elemeztem. Az adatfeldolgozást SPSS szoftver segítségével végeztem. Az elemzés során a válaszok alapmegoszlásainak leíró bemutatásán túlmenően kereszttáblák felhasználásával vizsgáltam az egyes válaszkategóriák és a szocio-demográfiai változók értékei közötti esetleges kapcsolatokat. A kapcsolatok fennállását khí-négyzet próbával és ANOVA modellel, illetve korrelációszámítással

teszteltem.

Egyes

kérdések

hátterében

húzódó

összefüggések

megértéséhez főkomponens és faktor-elemzést használtam. Az elemzésekben közölt adatok hibahatára a válaszadók számától és a válaszok szóródásától függően a teljes adatbázison 2 – 6 százalék.

3

Az adatfelvételt a következő szervezetek finanszírozták: United Nations University és a MTA Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézet (Bodrogköz); a UNDP GEF, a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság, és a KvVM (Bereg).

27

5. A probléma megközelítései, elméleti alapok 5.1 A katasztrófa definíciója Természeti katasztrófa alatt általában egy-két összetevőből álló jelenséget szoktak érteni. Egyrészről egy hirtelen bekövetkező természeti jelenséget, másrészről annak negatív, pusztító hatását az emberre, az épületekre és a gazdasági, közösségi infrastruktúrára, ami az érintett régióban található. Az elmúlt évtizedek folyamatai alapján a természeti katasztrófákból eredő károk nagyságának növekedése okainak nagy része a társadalmi fejlődésben és azzal összefüggően az ember környezetkárosító tevékenységében keresendő. Az irodalmak alapján megállapítható, hogy a katasztrófákat sokkal könnyebb felismerni, mint definiálni. Kreps (Kreps 1984) szerint a katasztrófa kifejezés egy összegző nézőpont; Quaranteli és Dynes szerint pedig ennek a nézőpontnak a tulajdonsága az, hogy egy nehezen meghatározható gumifogalom. Mind a két megnevezés tartalmazza, hogy a szó jelentése többértelmű és a különböző embereknek különböző dolgokat jelent. A katasztrófa szociológiai

meghatározásainak

többsége

megfogalmazza

a

katasztrófa

szélesebb,

esernyőszerű jelentését, abban az értelemben, hogy a katasztrófa egy kollektív stressz szituáció vagy társadalmi krízis időszak is lehet (Quarantelli és Dynes 1977). A szerzők szerint bár a katasztrófa kifejezés számos átalakulási kísérleten ment keresztül, amelyek többsége sikeres volt, azt javasolják, hogy a megfelelőbb definíció tartalmazza, hogy a kockázat elsősorban társadalmi jelenség és társadalmi értelemben azonosítható. (Neil 1986) 5.1.1 Szerencsétlenség, vészhelyzet, katasztrófa E három fogalom megkülönböztetésére a köztük lévő fokozatbeli különbségek megmutatására teszek kísérletet a következő kritériumok szerint: 1. az érintett emberek száma és tulajdonságaik 2. az érintett területen lévő emberek bevonódásának mértéke 3. a rend felbomlásának nagysága, amit a kollektív stressz tényező okoz a társadalmi rendszerben A kritériumok önmagukban nem bizonyítják, hogy mi a szerencsétlenség, a vészhelyzet vagy a katasztrófa. Ezek nem definíciók, hanem olyan kritériumok, amelyek a kollektív stressz események és szereplők különböző szintjeinek tulajdonságaira vonatkoznak. Egy baleset a következő tulajdonságokkal határozható meg: azonnali és hosszú távú hatásai is egy szűk földrajzi területre korlátozódnak. (nagyon lokalizált esemény) Az emberek kis csoportját érinti plusz néhány fontos másikat. A baleset csak bizonyos speciális érdekcsoportok felbomlását okozza, ami az áldozatokat és a hozzájuk kapcsolódókat jelenti. A 28

közösség nagyobb részén belül csak nagyon kicsi a felbomló csoportok aránya. Csak egy jelentéktelen felbomlás lehet közvetlenül a baleset helye körül, de ez minimális és rövid ideig tart. A vészhelyzet a következő tulajdonságokkal jellemezhető: a földrajzi terület, amit az eset érint lokalizálható, de nem fókuszálódik, mint a baleset. Az összeomlás az épített környezet blokkjai mentén következik be. A közvetlenül bevontak száma tekintélyes is lehet, így a jelentősen és közvetlenül bevontaké emiatt lehet nagyobb. A nagyobb érintett terület és az érintettek nagyobb száma miatt egy vészhelyzet sokkal komplexebb a javító intézkedések vonatkozásában is, így feltűnő csúszás van az esemény bekövetkezése és az esemény megoldódása között. Egy vészhelyzet jelentheti azt, hogy a közösség infrastruktúrájának kis szakasza időlegesen működésképtelenné válik, amíg a veszélyelhárítók próbálják az esetet elhárítani. Nem omlik össze, vagy nem semmisül meg az egész általános társadalmi struktúra és a folyamatban lévő társadalmi folyamatok, amelyek a közösséget általában jellemzik. A katasztrófa a következőképpen határozható meg ugyanezzel a kritériumrendszerrel: egy átfogó, de ugyanakkor időleges összeomlást idéz elő a kialakított társadalmi folyamatokban, rutinokban és kölcsönhatásokban, és a társadalmi helyreállításhoz vezet, ami a kollektív társadalmi változás helyett az egyénektől és kiscsoportoktól igényli, hogy viseljék az újjáépítés terhét az épen és változatlanul maradt társadalomból. Az áldozatok száma a teljes lakosság arányában magas lehet, a jelentősen érintettek számának növekedésével együtt. A közvetlenül érintettek száma is magas lehet az elmozdulás kiterjedésével. A katasztrófahelyzeten belül annak magas a valószínűsége, hogy a funkcionális infrastruktúra kiterjedt rombolása fog bekövetkezni olyan mértékben, hogy a folyamatban lévő rutinok többé nem tudják ellátni a teljes érintett területet. Az esemény veszélyezteti a biológiai túlélés, a rend, az értelem és a motiváció rendszerét és megvan az a tulajdonsága, hogy kihasználja a közösségek krízis management képességét, ezáltal az érintett közösséget sokkal bizakodóbbá teszi a külső segítségre. A katasztrófa egy destruktív tényező, ami valamilyen módon érinti az emberek többségét a térben definiált területen. A katasztrófa és nem katasztrófa szituációk közötti különbség abban nyilvánul meg, hogy a katasztrófa feltételei alatt a társadalmi szervezetek szerkezete és működése bizonyos módon szétszakad olyan mértékben, amiben az emberi létezés bizonyos területeken komolyan veszélyeztetődik. A társadalmi szerveződések megszakadása nem található meg a balesetekben és a vészhelyzetekben. Ezekben az esetekben a rutinok

29

érintettek. Ez teszi a katasztrófákat, összehasonlításban (Wallace 1956) ritka eseménnyé az emberi tapasztalatokban. A katasztrófák különösen komoly formái a kollektív stressznek. A társadalmi infrastruktúra katasztrófa általi szétszakítása bevezet egy másik tulajdonságot, ami nincs meg a baleseteknél és a vészhelyzeteknél. A szervezetek bevonódásának szintje és módja a katasztrófa helyzetben drámaian megváltozik. A hagyományos veszélyhelyzeti szolgáltatásokat végző szervezetek, mint pl. rendőrség, tűzoltóság, mentők rendszerint kiválóan megállják a helyüket a szervezeti válaszokban, amelyek szükségesek egy baleset és egy vészhelyzet helyreállításához. Viszont nem képesek kezelni a szélesebb, intenzívebb vagy hosszabban elnyúló társadalmi szakadásokat, mivel a baleset és vészhelyzet megoldásához szükséges feladatok és szerkezeti kialakítások nem használhatók egy nagyobb mértékben kiterjedt eseménynél, amilyen egy katasztrófa. 5.1.2 A természeti katasztrófa Természeti katasztrófáról akkor beszélünk, amikor az esemény természetes eredetű. Ide tartoznak a meteorológiai, geofizikai események, a vihar, esőzés, vulkánkitörés, földrengés. Ide tartoznak még az általuk okozott jelenségek is, mint pl. az árvíz, földcsuszamlás, lavina, és bizonyos értelemben az erdőtüzek is. Mivel nem minden eseménynek van katasztrófális következménye, ezért szokásosan csak a statisztikailag kiugró eseményeknél beszélünk különleges eseményekről, mint a katasztrófa kiváltójáról. Hogy az események tisztán természeti eredetűek, vagy az ember is részese, nem lehet egyértelműen megmondani. Mindenekelőtt az atmoszférát érintő eseményeknél nehézkes az egyértelmű hozzárendelés, a klímaváltozás miatt. Egy árvízi eseménynél is, ha hosszabb távon tekintjük, akkor megfigyelhetünk emberi beavatkozásokat is (folyószabályozás, mederlezárás), ennek következtében kialakuló problémákat és ember által okozott ökológiai katasztrófát is. A természeti katasztrófák és az ember által okozott környezeti- és műszaki katasztrófák tiszta elválasztása a sokoldalú összefonódások miatt egyre nehezebb. Az olyan eseményeket, mint a viharok, földrengések a nyilvánosság és az érintettek egyértelműen természeti katasztrófaként észlelik. Ezek olyan ismert különleges események, amelyekkel az emberiség már konfrontálódott, és amelyek mindegyike az ember természeti környezetbe való beavatkozása nélkül is fellépnek. A legtöbb ökológiai katasztrófára (vegyi anyagok kikerülése a környezetbe egy baleset következtében vagy tankhajó balesete miatti olajszennyezés) érvényes, hogy a megoldandó események a megtörtént társadalmi fejlődés nélkül elképzelhetetlenek és ezért az emberiség története szempontjából új eseménynek tekintendők. Mivel

az

újdonságérték,

mint

egy

káresemény

saját

oka

szerepet

játszik

a

30

kockázatészlelésben, a természeti katasztrófa fogalmát itt a régi értelemben, már mint fellépő eseményt használom. 5.1.3 Magyarországon használt definíciók A „katasztrófa” definíciójaként elfogadhatjuk a 2011. évi CXXVIII. törvény tv. (a katasztrófavédelemről és a hozzá kapcsolódó egyes törvények módosításáról)4 értelmezését, mely szerint „a katasztrófa, szükséghelyzet vagy a veszélyhelyzet kihirdetésére alkalmas, illetőleg a minősített helyzetek kihírdetését el nem érő mértékű olyan állapot vagy helyzet (pl. természeti, biológiai eredetű, tűz okozta), amely emberek életét, egészségét, anyagi értékeiket, a lakosság alapvető ellátását, a természeti környezetet, a természeti értékeket olyan módon vagy mértékben veszélyezteti, károsítja, hogy a kár megelőzése, elhárítása vagy a következmények felszámolása meghaladja az erre rendelt szervezetek előírt együttműködési rendben történő védekezési lehetőségeit és különleges intézkedések bevezetését, valamint az önkormányzatok és az állami szervek folyamatos és szigorúan összehangolt együttműködését, illetve nemzetközi segítség igénybevételét igényli”. A fogalommeghatározás széleskörű, de elsősorban a következményekre és az abból adódó lehetséges feladatokra koncentrál. A környezetünket veszélyeztető katasztrófák osztályozására a vonatkozó szakirodalmakban több felosztás is található, melyek közös része a természeti katasztrófák, illetve az emberi tevékenységek által okozott katasztrófák, mint két fő kategória definiálása. Az egyik ilyen lehetséges felosztás a természeti katasztrófák esetében a légköri eredetű, a hidroszférához kapcsolódó, a geofizikai, és egyéb katasztrófák felosztása, amely lényegében a jelentős környezeti károkat, illetve emberi áldozatokat okozó szélsőséges természeti jelenségeket öleli fel, mint pl. a földrengések, az árvizek, a szökőárak, a vulkánkitörések, a trópusi ciklonok, a földcsuszamlások, sáskajárások, és a szélsőséges szárazságok. Az emberi tevékenységek által okozott ún „technikai” vagy „mesterséges” katasztrófák kategóriáinál ki kell hangsúlyozni a katasztrófák kialakulásában szerepet játszó egyre összetettebb emberi tevékenységek szerepét. Ide sorolhatóak többek között a talajpusztulás, az erdőtüzek, az ipari levegőszennyezés, a folyószennyezés, a nem megfelelő folyószabályozásból eredő katasztrófák, a nem megfelelő ipari hulladékkezelésből eredő katasztrófák, a nem megfelelő ipari szennyvízkezelésből eredő katasztrófák, az erdőkivágás, a túllegeltetés, illetve az ipari és szállítás miatti balesetek.

4

A törvényt az Országgyűlés a 2011. szeptember 19-i ülésnapján fogadta el. A törvény 2012. január 1-től hatályos. A katasztrófa definíciója azonban nem változott, megegyezik a kézirat lezárásának idején érvényes 1999. évi LXXIV. tv. rendelkezéseivel.

31

5.1.4 A természeti katasztrófák definíciójának vitái Mind a mai napig nincs vitathatatlan, tudományos definíciója a természeti katasztrófa fogalomnak.

Az

ismert

megközelítések

hasonlóan

viszonyulnak

a

katasztrófa

kulcsfogalmának rendeltetéséhez és magyarázatához. Általánosságban azt lehet elmondani, hogy a természeti katasztrófák problémájának szemlélésében és kezelésében egy műszaki, természettudományos szemlélet dominál. A katasztrófát kezdetben máris úgy ábrázolták általános áttekintő művekben, mint két komponensből álló jelenséget: egy esemény és annak negatív, romboló következménye az emberre, a lakóhelyére, a gazdaságra, az infrastruktúrára. 5.1.4.1 Katasztrófa fogalom földrajz-tudományi megközelítései A nálunk is ismert, jelentős, főleg angolszász szerzők munkáiban már a legalapvetőbbnek tekinthető, ide kapcsolódó fogalmaknak (veszély, katasztrófa és kockázat) is rendkívül tarka értelmezése és használata érzékelhető. 1. Bár természeti veszélyekről, katasztrófákról, s az azokkal kapcsolatos kockázatokról van szó, mindhárom fogalmat alapvetően antropo- vagy szociocentrikus értelemben használjuk. A katasztrófákat és a veszélyeket is mindig az ember szempontjából ítéljük meg, így értelmezzük. Lehetne ugyan más értelmezés is, de minden értelmezés esetén meg kell jelölni, hogy az kinek (vagy minek) a szempontjai szerint történik. Az ember nélküli természet hirtelen bekövetkező, vagy lassan elhúzódva kiteljesedő, a korábbi természeti állapot (egyensúlyok) visszaállását tartósan akadályozó, vagy végleg lehetetlenné tevő folyamatait legfeljebb az adott környezet (pl. élővilág) szempontjából lehet katasztrófának tekinteni. Ezért célszerű lenne másként, akár Cuvier természettudományokban alkalmazott terminológiájával pl. kataklizmaként jelölni. Az ilyen események nagy többsége a földi természet általános változásának „természetes” része, annak egésze számára nem katasztrófa, hiszen fejlődéséhez, változásához az ilyen események hozzátartoznak. Tehát mi (a társadalom) a természet általános

változási

rendjéhez

tartozó

folyamatokat

tekintjük

veszélyesnek,

illetve

katasztrófának, de ugyanazt a jelenséget sem minden esetben. Ez függ egyrészt az adott folyamat hatásterületétől, és attól, hogy az milyen térbeli viszonyban van a társadalom (vagy egy része) életterével, másrészt a folyamat méretétől - hogy ti. hatásterületének az emberi élettérbe metsző részén elér-e bizonyos küszöbértéket. Extrém példával: a Rajna árvize nem jelent katasztrófaveszélyt a Tisza mentén, de a Tisza áradásainak is csak meghatározott vízszintet elérő része veszélyes - vö. árvízvédelmi készültség. A térbeliség mellett fontos az időbeliség is: ugyanazon folyamat veszélyessége időben eltérő lehet. Századokon át sok olyan

32

tiszai árvíz vonult le az Alföldön katasztrófa előidézése nélkül, amelyekhez hasonlóak az árvízvédelmi gátak kiépítése idején - azok foghíjas megléte miatt - emlékezetes tragédiákat okoztak. A természeti veszélyek és katasztrófák embercentrikus felfogása valamint azok felléptének határozott tér- és időbeli strukturája nyilvánvalóvá teszi, hogy beletartoznak a geográfia hagyományosan definiált kutatási körébe. (Szabó J. 2001) 2. Mivel a természeti katasztrófa az emberre nézve fenyegetést jelent, ezért a társadalom megkísérli elkerülni azt, tehát védekezik ellene. Ennek érdekében tanulmányozza, igyekszik minél alaposabban megismerni. Ebből következően a természettudományok egyik alapvető feladata azoknak a természeti folyamatoknak minél teljesebb feltárása, amelyek a katasztrófa veszélyét hordozzák. 3. A földtudományi szakirodalom általában dinamikus nézőpontból közelít a katasztrófa és a veszély fogalmához. Ezek lényege összefoglalóan talán úgy ragadható meg, hogy mivel a természeti folyamatok mérete jellegüknél fogva ingadozó, ezért elvileg előfordulhat, hogy a társadalomra valamilyen szinten fenyegető méreteket öltenek, veszélyként jelentkeznek. Ha ez megvalósul, tehát a károkozó folyamat megindul, az maga a katasztrófa. Mindez egyúttal azt is jelenti, hogy a társadalom sohasem szabadulhat meg teljes mértékben a természeti veszélyektől, s ezért az ilyen katasztrófák bekövetkezésének is mindig megmarad az elvi lehetősége. Mivel mind a dinamikus, mind a statikus megközelítésnek van létjogosultsága, azok világos elválasztására azt kell mondanunk, hogy a veszély és a katasztrófa a természet felől nézve elsősorban folyamat, illetve jelenség, az azt elszenvedő társadalom szempontjából pedig helyzet, vagy állapot. A katasztrófafogalom egyik összetevője a negatív következményből származik, ami az érintett régióban keletkezik, és az embereket érinti. Ehhez számítják a közvetlen nem anyagi veszteségeket, az emberi életet, a halált, a sérüléseket, a hajléktalanná, hontalanná válókat; de az átéltek miatt elszenvedett pszichikai traumát is. Továbbá vannak a közvetlen anyagi károk: az épületek, hidak, utak; az ivóvíz-, elektromos- és távközlési hálózatok károsodása. Ezen túlmenően beszélünk indirekt anyagi károkról is, amelyek az eseményhez kapcsolódnak, mint pl. az üzleti károk miatti keresetkiesés. A katasztrófát az emberek vonatkozásában a következőképpen lehet érzékeltetni. A földrengés egy lakatlan vidéken nem természeti katasztrófa, hanem csupán egy különleges természeti esemény, ha a következményei mindenekelőtt az ökoszisztéma számára lehetnek rombolóak és katasztrofálisak. A negatív hatások kiterjedtségéről, amit egy nagy katasztrófa okoz, ma még nincs egyetértés. 33

Vannak olyan definíciós kísérletek, amelyek valamilyen szempontból kvantifikálni akarják a katasztrófát. Vannak, akik a 100 halálos áldozatot meghaladó eseményeket (Sheenan és Hewitt 1969); mások az 1 millió USD-t meghaladó kárértékű eseményeket tekintik katasztrófáknak. Figyelembe kell venni azonban ezeknél a definíciós kísérleteknél, hogy mind az áldozatok száma, mind a kárérték meghatározása relativizálja az eseményt, hiszen mást jelent az 1 millió USD kár egy fejlett ipari és mást egy fejlődő országban. Hasonlóképpen mást jelent 100 halálos áldozat egy sűrűn lakott nagyvárosban és mást egy ritkán lakott térségben. Az ENSZ Katasztrófavédelmi Szervezetének (UNDRO) definíciója társadalomtudományi alapokon a következőképpen szól: katasztrófa az az esemény, amelyik térben és időben koncentrálódva, a társadalom számára súlyos veszélyeztetettséget jelent, az emberi életben és anyagi javakban károk keletkeznek; a helyi társadalomszerkezetben működési zavarok keletkeznek, és a társadalom néhány vagy összes funkcióját nem képes ellátni. Az ENSZ égisze alatt az ezredfordulóig működő Nemzetközi Katasztrófa Csökkentési Szervezet (IDNDR) nemzetközileg elfogadott definíciója még erősebben fogalmaz: Katasztrófa a társadalom funkcióinak súlyos összeomlása, ami széleskörű emberi, anyagi és környezeti károkat okoz, ami túllépi az érintett társadalom azon képességét, hogy saját erejéből megbirkózzon a problémával. A társadalmi rendszer természeti katasztrófákkal kapcsolatos sérülékenységének fokát meghatározzák a katasztrófa résztvevőinek fizikai tulajdonságai; az érintett területen élő lakosság kulturális, társadalmi és pszichológiai tulajdonságai. Van a katasztrófa bekövetkeztének egy térbeli dimenziója, ami ábrázolható az érintett világ csomópontjaival és azokkal a határokkal, amelyekkel a katasztrófa résztvevői befolyásolhatók. A természeti katasztrófa nem következhet be, ha pl. az emberek által használt terület nem ártéren van; nincs közel geológiai törésvonalhoz; nincs trópusi partszakaszon vagy tűzveszélyes növényi vegetációban. A potenciális természeti katasztrófa résztvevőket vagy a kedvezőtlen erőforrásokat, az irodalom, mint kockázat résztvevőket írja le. (Burton és Hewitt 1974; Burton és Kates 1964) A természeti kockázat résztvevőinek speciális típusai azokon a területeken fordulnak elő, amelyeket elsődlegesen a geológiai, meteorológiai vagy a vegetatív faktor határoz meg. A 3. ábra illusztrálja a katasztrófa veszélyeztetettség folyamatát abban az értelemben, hogy az a fizikai esemény és az emberi szervezetek társadalmi feltételei közötti interakció. A katasztrófát nagymértékben tekinthetjük társadalmi terméknek. A katasztrófa esemény kijavítása függ a tudatosságtól, az észleléstől és a közösség felkészültségének szintjétől. 34

3. ábra A katasztrófák által okozott sebezhetőség folyamatát bemutató modell (Britton 1986. 256. o.)

Természeti kockázat, katasztrófa tényező • Természet • Területi kiterjedés • Időtartam • Időpont (nappal, éjszaka, hétvége) • Hatás hevessége • Gyakoriság • Katasztrófa potenciál

Települési tényező 1.

A felkészültség szintje 1

- demográfiai

– csoportok

• Bevétel eloszlás, kiterjedés • Kor jellemzők • Nemek megoszlása • Képzettség • Faji megoszlás • Vallási hovatartozás • Mobilitási ráta • Lakás tulajdonviszonyok • Birtok

• Szerkezeti enyhítés (lakás változtatás, épület tervezés) • Nem szerkezeti enyhítés (biztosítás) • Erőforrás képesség (jövedelem, iskolázottság) • Döntés az ellenintézkedés alkalmazására • Jogi feltétel • Jelentős más szereplők befolyásolása

Települési tényező 2. - kulturális • Társadalomtechnikai szint • Történelmi tényező • A település zártsága • Infrastruktúra terv és adottságok • Gazdaságpolitikai rendszer • Lakosság szám, népsűrűség, eloszlás

Tudatosság szintje • Hiedelem rendszer, mítoszok • Veszély tapasztalat frissesége • A tapasztalat intenzitása • A környezet észlelése, a helyzet definiálása • Szociokulturális rendszer, erőforrás kihasználás • Várakozás az eseményre • A veszélyes esemény gazdasági hatása

A felkészültség szintje 2 – szervezetek • Előírt felelősség (szabályozás, kötelezettség) • Válasz képesség (tudatosság, gyakorlatok) • Kommunikáció • Eszközök, felszerelések • Tervezés, folyamatok, a szervezetek összefüggéstelensége • A szerkezet rugalmassága, erőforrások

Vészhelyzeti felelősség képességek • A tervező rendszer alkalmassága • Katasztrófa kezelési tapasztalatok • Katasztrófa menedzsment képességek • Az ellenintézkedések hatékonysága • Erőforrások fizikai rekonstruálása • Társadalmi támogatások hálózatának létezése

Települési tényező 3. A felkészültség szintje 3 – intézményi

földrajzi

• Döntéshozók legitimitása • Enyhítés és ellenintézkedés • Jelző rendszer • Politikai befolyás (indíték, támogatás) • Jogi feltétel (kötelezettségek, közös felelősség, tudás, a tudás bázis elfogadása)

• Elhelyezkedés, elszigeteltség • Elhelyezkedés (tájleírás, geológia, klíma) • Veszély, sérülékenység • Erőforrás potenciál, elérhetőség • Város méret, szerkezet, elrendezés

Fizikai befolyások

Kulturális befolyások

Pszichológiai befolyások

Társadalmi befolyások

Javítási potenciál

A katasztrófa által érintett népesség kulturális, társadalmi és pszichológiai jellemzői hatással vannak a kockázat hatására, korlátozhatják vagy fel is szabadíthatják azt; mobilizálhatják a lakosságot és súlyosbíthatják a katasztrófatényezők hatásait. (Britton 1986) A dolgozat empirikus eredményeket bemutató fejezetében ennek az ábrának a szempontrendszerét is teszteltem. A lakossági vélemények elsősorban az itt látható tényező csoportok egyikével, a települési demográfiai tényezőkkel mutattak összefüggést abban az értelemben, hogy ennek a változócsoportnak a mentén különültek el leginkább a sérülékenységet meghatározó vélemények. Turner szerint a viselkedésnek két mintázata van, amelyik fontos a katasztrófa folyamat előfeltételi szakaszában. Az első azokhoz a tulajdonságcsoportokhoz kapcsolódik, amelyek hozzájárulnak a sérülékenység szétosztásához. Ezek fizikai tulajdonságok, mint pl. a területek közelsége az ismert veszélyes részekhez. Ezeken a területeken a geográfusok kutatnak, újabban a szociálpszichológusok, hogy meghatározzák a sérülékeny állampolgárok veszély tudatosságát. A második viselkedési mintázat egybeveti a kockázatokat, mint társadalmi konstrukciókat. A társadalom adminisztratív viselkedése, amennyiben ez érinti a veszély monitoringot, az előrejelzést és az ellenőrzést; hozza létre a figyelmeztetést és az erőforrások mobilizációját, ha vészhelyzet következik be. (Turner et al. 2003) 5.1.4.2 A katasztrófák társadalomtudományi megközelítése Társadalmi katasztrófák jellemzése Quarantelli (2003) definíciói nyomán: 1.A társadalmi katasztrófákban és a mindennapi veszélyhelyzetekben való viselkedés mind minőségileg, mind mennyiségileg különböző. A magatartási különbségek mértékében és minőségében is vannak eltérések. 2. A katasztrófákat nem lehet viselkedési alapon, a bevont természetes vagy technológiai résztvevőkben kifejezve elkülöníteni; de meg lehet különböztetni a konfliktus helyzetektől. Meg lehet különböztetni olyan dimenziókban, mint hogy van, vagy nincs előzetes figyelmeztetés (pl. földrengés, robbanások esetén), vagy a hatásuk időtartama szerint, de ezek nem egy tényező által meghatározott tulajdonságok. A társadalmi katasztrófákat tekinthetjük konszenzusos alapon olyan eseményeknek, amelyek megkülönböztethetők a krízis konfliktusoktól. A zendülések és terrorista támadások esetében vannak szándékos cselekedetek, amelyek rontják a helyzetet vagy mélyítik a krízist. Ez különbözteti meg őket a katasztrófa eseményektől. 3. Ahogy nagy különbség van a mindennapi vészhelyzetekben és a társadalmi katasztrófák során tapasztalt viselkedés között, úgy különbség van a szerencsétlenség és a katasztrófa

között

is.

A

katasztrófahelyzetek

menedzselése

más

tervezést

igényel,

mint

a

szerencsétlenségé. De ami egy kisvárosnak katasztrófaszerű, az egy metropolisznak csak szerencsétlenség. 4. A katasztrófa által meghatározott cselekvés nagyon összetett. Az összetettségét az okozza, hogy a társadalom életének különböző időszakaiban következik be. Ezt akkor láthatjuk legjobban, ha a katasztrófa jelenségének idejét és fázisait négy részre osztjuk. Az enyhítés, mérséklés olyan eszközöket foglal magában, amelyek időben távol esnek (többnyire megelőzik) a katasztrófa aktuális hatásától és céljuk a hatás megelőzése és csökkentése. (pl. építési, földhasználati szabályozások, oktatási programok, tréningek) A felkészülést el kell kezdeni, ha a katasztrófa valószínűsége egy bizonyos területen már kézzelfogható. (pl. azok a viselkedésformák, mint riasztások és kitelepítések) Válasz, reagálás a krízisre illő akciókra vonatkozik, a hatás alatt és közvetlenül utána. (pl. keresés, mentés és a mentő egészségügyi szolgálat felszerelése) Felépülés azokat a tevékenységeket tartalmazza, amelyek a krízis időszakra való reagálás után kezdődnek. A négy fázist nem lehet lineárisan szemlélni, hanem egy félkörbe kapcsolódóan kell elképzelni. Ami egy előző szinten történt, az hatással van a következő szintre. Ha a kitelepítetteket visszatelepítik az ártérre, ez aláássa azt a megelőzési akciót, amelyik erről a kockázatos területről való kitelepítést foglalja magában. Ezen kívül szükséges a társadalmi viselkedés szintjeinek megkülönböztetése. Pl. a katasztrófa elpusztíthat számos családot vagy épp egy szervezet felszerelését. A magyarázat céljából a kutatási eredményeket 4 társadalmi szinten (egyén, szervezet, közösség, társadalom) lehet összefoglalni a 4 időszakban (enyhítés, felkészülés, reagálás, felépülés). 5. Az egyének, háztartások általában nem nagyon érdeklődnek, nem törődnek a katasztrófákkal, mielőtt az megtörténik. A mindennapi gondok között a nagyon alacsony valószínűségű eseményeknek, mint például a katasztrófáknak, amelyeknek nem világos a jelentősége az egyén számára, nagyon alacsony a prioritása. A kivételek a közösségekben a krízishez visszatérő kitettséget okoznak (kiválthatják ezt pl. az árvizek) és ott is, ahol aktív állampolgári csoportok vannak pl. veszélyes hulladéklerakók vagy vegyi üzemek környékén. Ezek a kivételek katasztrófa szubkultúrákként ismertek. De meg kell azt is jegyezni, hogy a gyakoribb árvizek nem generálnak automatikusan ilyen szubkultúrákat. 6. Azokban a helyzetekben, ahol van előrejelzés, a reakció rendszerint racionálisabb és a társadalomhoz

igazodó.

Pl.

a

lehetséges

áldozatok

komolyan

veszik

azokat

a 37

figyelmeztetéseket, amelyek világosan jelzik a fenyegetést; komolyan meg vannak győződve, hogy be fog következni és közvetlen hatása lesz rájuk és/vagy másokra. 7. Amikor katasztrófa történik, az egyének egymást segítve, egységben jól reagálnak. Bár bőségesen vannak híresztelések a katasztrófáról, aktuális példák a pánikszerű menekülésre és a fosztogatásra, nagyon ritkák vagy egyáltalán nem léteznek a nyugati típusú társadalmakban. Ezek a tények a kutatási irodalomban, mint a katasztrófa viselkedések mítoszai válnak ismertté. 5 8. Mivel a katasztrófák tapasztalata emlékezetes, és különböző gyors-lefolyású hatása van, nem látszik túl sok tartós magatartási következmény. Figyelemre méltó viták zajlanak a társadalmi katasztrófáknak az áldozatokra gyakorolt negatív mentális vagy egészségi hatásairól. Ezek az események számos pszichológiai reakciót generálhatnak, mint álmatlanság, étvágytalanság, szorongás és ingerlékenység. Számos kutató érvel amellett, hogy ezek a hatások orvosilag nem kimutaható tüneteket eredményeznek, rövid életűek és önmaguktól oldódnak meg. Hasonlóan fontos, hogy azok az emberek mutatnak általában ilyen reakciókat, akiket a katasztrófa megfosztott a normális mindennapi életüktől, iskolájuktól és munkájuktól. Más kutatók szerint a katasztrófák poszttraumatikus stressztüneteket okoznak, amelyek hosszú távon hatnak és krízis megelőzési technikákat igényelnek. Egyetértés van abban, hogy a poszttraumatikus stressztünetek főleg azokat érintik, akik először élnek át katasztrófát. 9. A katasztrófa enyhítési tevékenység ritkán szerepel a szervezetek terveiben. A legtöbb kivétel Észak-Amerikában és Európában a magánszférában van, különösen a bankoknál és olyan ágazatokban, amelyek nagy hangsúlyt fektetnek a biztonságra, mint pl. a vegyi üzemek és a nukleáris ipar. 10. A nem katasztrófaelhárító szervezetek bizonyos mértékig vállalják tervek elkészítését, de gyakran rosszul terveznek. Pl. gyakran helyezik a hangsúlyt az írott katasztrófatervre. A jó tervezés inkább a következő folyamatokra koncentrál: elvállalni a közszféra mozgósítását; informális kapcsolatok kialakítása a legfontosabb csoportok között; értékelni, ellenőrizni és kommunikálni a helyi kockázatokról szóló információkat; katasztrófa gyakorlatokat, közmeghallgatásokat és szimulációkat tartani; tréning, tudásátadási és értékelési technikákat fejleszteni; találkozókat összehívni az információk megosztására; megszervezni az állampolgárok, cégek, nem katasztrófavédelmi közhivatalok és a releváns csoportok

5

A tipológia készítésekor még nem voltak ismertek a Katrina hurrikán által okozott katasztrófa hatásai, amelyek között megjelent a pánik és a fosztogatás is.

38

bevonását a tervezési folyamatba; valamint folyamatosan felújítani a stratégiát, az erőforrásokat és a jogszabályokat, amennyiben szükséges.

5.2 A kockázat Az embert körülvevő természeti, gazdasági és társadalmi környezetben meglévő bizonytalanságokkal kapcsolatban a kockázat fogalmát használják leggyakrabban. A kockázat, mint fogalom és elgondolás egy viszonylagosan új téma a szociológia számára. A technológiai fejlődés, a nagy ipari technológiák, különösen az atomenergia elterjedése kapcsán kialakuló társadalmi viták és tiltakozó mozgalmak növelték meg annak fontosságát, hogy a szociológia a kockázattal foglalkozzon. (Bechmann 1993) Számos társadalomtudós egyetért abban, hogy a fejlett ipari társadalomban a kockázatok definíciója válik a társadalmi konfliktusok központi területévé, a "kockázattársadalom" központi kategóriájává. Ennek egyik legfőbb oka abban keresendő, hogy az atomenergia, a géntechnológia, továbbá a különböző környezeti károk esetében legtöbbször hiányoznak a módszertanilag megalapozott, társadalmilag

széles körben

elfogadott bizonyítékok,

számítások, s nem állnak rendelkezésünkre a kockázatok definíciói (sem térbeli, sem időbeli kiterjedésüket, sem az érintettek csoportját stb. illetően), ezért a kockázatinterpretáció társadalmi-kulturális

kritériumai

különösen

konfliktusérzékenyek

(Lau

1989).

A

kockázatmentesség nem más, mint egy új társadalmi utópia, s éppen ezért a viták, a konfliktusok a legritkább esetben "mindent vagy semmit" típusúak, inkább a kockázatok lehatárolására, csökkentésére törekszenek. A közgazdaságtanból ismert fogalom szerint a kockázatot az különbözteti meg a bizonytalanságtól, hogy a kockázat esetében a különféle jövőbeli események objektív valószínűsége ismert. (Knight 1921) Ez a megközelítés egyaránt alkalmas a negatívan és a pozitívan

értékelt

jövőbeli

események

leírására.

Ennek

ellenére

a

különböző

tudományterületeken is, de a köznyelvben is egyértelműen olyan értelmezése terjedt el a kockázatnak, ami kizárólag a negatív események bekövetkezésére utal. Gyakran nem is kötődik valószínűségi értékekhez, hanem csak egy esetleges jövőbeli esemény jelenik meg. A kockázatfogalom szociológiai használatát nehezíti az is, hogy egyes megközelítések csak az egészséggel; mások a tudomány, a technika által okozott veszélyekkel; illetve a globális problémákkal összefüggésben használják. Ezért fordulhat elő, hogy néha a kockázat a globális ökológiai veszélyek szinonimája, máskor pedig bármilyen veszéllyel kapcsolatban használják. A kockázatok a szociológiai terminológiában olyan társadalmi konstrukciót jelentenek, amelyek az egyén jövőre vonatkozó döntését tükrözik; szemben azokkal a megközelítésekkel, 39

amikor a jövővel kapcsolatban nem a döntésen van a hangsúly, hanem az egyén döntésétől független negatív eseményen. (Luhmann 1990) 5.2.1 A kockázat társadalmi kontextusa A realista megközelítés tényként kezeli, hogy a komplex, hálózatos, technikailag felszerelt társadalom a fejlődés által maga is új kockázatokat hoz létre a technika által, a táplálkozásban, a szabadidős tevékenységben, amelyek a természeti környezetből származó „régi” kockázatokhoz (természeti katasztrófák, betegségek) társulnak. A biztonság problémája soha nem volt olyan aktuális, mint mai világunkban. A tudományostechnikai alapú társadalomban az élet sokkal kockázatosabb, mint a hagyományos társadalomban volt. Ennek okait a következőképp lehetne csoportosítani (Szíjártó 1998): •

A mindennapi élet feltételeinek viszonylagossága növekszik, és ezért csökken a készség arra, hogy panaszmentesen fogadjuk el a kockázatokat.

•

Azáltal, hogy a technikával beavatkozunk a természetbe és a társadalomba is, intenzívebbé válnak a kockázatokkal összefüggő tapasztalataink.

•

Abban az információs térben, amely elérhető számunkra, egyéni és kollektív lehetőségeink

növelik

cselekvéseinket,

de

ezzel

intenzívebbekké

válnak

a

bizonytalansággal kapcsolatos tapasztalataink is. •

Ha a társadalmi kontroll elhanyagolt és nem működik kielégítően, akkor a bizonytalansággal összefüggő tapasztalatok is intenzívebbé válnak.

•

Az elért technikai és szociális biztonságszinttel együtt növekszenek a biztonságigények.

Az 1980-as években ugrásszerűen megnőtt az érdeklődés a kockázat társadalomtudományi indíttatású kutatása iránt. Számtalan új empirikus munka látott napvilágot ebben az időben, amely fogalmi és kritikai elemzés tárgyává tette a szóban forgó jelenséget. Ezzel párhuzamosan haladt az alapkutatás alkalmazási lehetőségének, a döntésekben való felhasználhatóságának kutatása is. Ezt az érdeklődést elsősorban az motiválta, hogy a demokratikus politikai rendszer nem dolgozta még ki azokat a mechanizmusokat, amelyek biztonsággal hozzásegítenék a döntéshozót a véleményeltérések e téren történő kezeléséhez, hogy eldönthesse, mi legyen a szakértők szerepe, hogyan vegyék figyelembe a döntések során a laikusok és azon társadalmi csoportok véleményét, amelyek a környezetvédelem értékítéleti vagy ideológiai szempontja köré szerveződtek? A kockázatkutatás fontossága Magyarországon csak a rendszerváltással párhuzamosan vált nyilvánvalóvá. A rendszerváltás egyik fő eleme a döntések decentralizációja és a társadalmi kontroll szerepének növelése a döntések nyilvánossága és bírálhatósága formájában. Ez a 40

változás Magyarországon is felvetette azt a kérdést, hogy mikor és mitől lesz egy adott kockázat elfogadható a társadalom számára. 5.2.2 A kockázatok kutatásának története A technikai létesítmények, illetőleg a különböző technológiák által létrehozott kockázatok, veszélyek kutatása, társadalmi hatásaik, elfogadásuk vagy elutasításuk társadalomtudományos vizsgálata az Egyesült Államokban már a hatvanas években megkezdődött, ám igazából a hetvenes évek végétől, a nyolcvanas évek elejétől figyelhető meg az a jelenség, hogy "a kockázatokról folytatott vita a legkülönbözőbb tudományágakban megjelenik, s rohamos terjedése a probléma inflálódásával fenyeget" (Bonß 1995: 9). Nyilvánvalóan fölvethető az a kérdés, miért éppen a kockázat fogalom került az új technológiák társadalmi elfogadottságáról szóló viták középpontjába, mi teszi a fogalmat különlegesen alkalmassá erre a szerepre. Mindenfajta nyilvános vitának előfeltétele valamilyen közös téma megléte, amelynek kapcsán a szemben álló felek véleményt mondhatnak, megjeleníthetik álláspontjukat, s pro vagy kontra érveket hozhatnak föl. A "kockázat" fogalma a vitákban részt vevő nem szakértő csoportok számára is felkínál egy olyan konceptualizációt, amely sok ponton kapcsolódik a mindennapi élethez. Kockázatot mindenki vállal, a kockázatok teszik érdekessé az életet - "aki mer, az nyer", tartja a közmondás - azaz egy ismerős jelenségről van szó, amelyről mindenkinek van valamilyen véleménye (Japp 1996). A kockázatfogalom alkalmazása így a szélesebb nyilvánosság számára is követhetővé, megragadhatóvá teszi a vitát, s lehetőséget teremt a konfliktus ritualizációjára; ezért is támad környezeti konfliktusok kapcsán az a benyomásunk, hogy mindig ugyanazokkal az érvekkel és ellenérvekkel találkozunk, ugyanazok az erősen ritualizált folyamatok figyelhetők meg. A kockázatfogalom középpontba állításának ugyanakkor vannak más, első látásra talán nem nyilvánvaló, ám mégis messze ható következményei. A fogalom fölhasználása a különféle technológiák problematikusságának tematizálásakor és megítélésekor csökkenti, bagatellizálja az ipari fejlődés veszélyességének érzetét: a kockázatfogalom mindennapi konnotációi olyan képet festenek az ipari társadalom által létrehozott veszélyekről, bizonytalanságokról, mint egy kockázatos játékról, amelyben nagy esélyünk van a nyerésre, de előállhat az a helyzet is, hogy veszítünk, s ez nem más, mint a technikai létesítmény balesete. A kockázat dimenzió hangsúlyozása egyúttal háttérbe szorítja a kérdéses technológia másfajta (gazdasági, etikai, társadalmi, strukturális) következményeit; elterelődik a figyelem arról, milyen érdekek, csoportok állnak az adott technológia fejlesztése mögött (Conrad 1986).

41

A kockázatkutatás szinte teljesen átláthatatlanná vált területén belül nem sikerült egységes kockázat fogalmat (s főleg nem egy elméletet) létrehozni, amely strukturálná a területet, ám Bechmann nyomán megkülönböztethetünk három alapvető szemléletmódot, orientációs irányt: a formális-normatív, a pszichológiai-pszichometriai és a szociológiai-antropológiai megközelítésmódot (Bechmann 1993). 5.2.2.1 Az első kutatások - a formális-normatív megközelítés A hatvanas évek elején az Egyesült Államokban az atomenergia széles körű alkalmazása s ezzel együtt problematikussága olyan szférát tett a nyilvánosság számára is hozzáférhetővé, amely korábban a gazdaság és a közigazgatás zárt, a közvélemény előtt ismeretlen területéhez tartozott. Ez a változás kezdetben nagyfokú tanácstalanságot okozott: a technológia kifejlesztőit, az atomenergiával foglalkozó szakembereket megdöbbentette a lakosság tiltakozása, mert meg voltak győződve arról, hogy az új technológia megfelel a szokásos biztonsági standardoknak; a nyilvános ellenállással szembetalálkozó politikusok pedig nem tudták egészen pontosan, miből is táplálkozik a lakosság félelme, s hogyan lehetne ennek elejét venni. Az új technológiával kapcsolatban fölmerülő problémák megoldására, a kételyek és a szorongás eloszlatására, a társadalmi elfogadottság növelésére jött létre a kockázatkutatás diszciplínája. Mivel a kockázatok azonosítása, értékelése és kezelése speciális szakmai kompetenciát követelt meg, ezért a katasztrófahordozó rendszerek megjelenése nem csupán egy új kutatási területet nyitott meg, hanem egy új szakértőtípust is életre hívott: a felvállalt kockázat és a várható haszon közötti összefüggésekkel foglalkozó kockázatelemzők típusát. Ezeknek a szakembereknek az a fő feladata, hogy megfelelő információkkal lássák el a rendszerek vezetőit - megbízóikat - az adott rendszer lehetséges hasznáról és az esetleges kárairól, azaz a fölvállalt kockázatokról. Az ekkor kialakult "Risk-Assesment" kategóriája alá azok a különböző tanulmányok, kutatási irányok sorolhatók be, amelyek a modern technológia biztonságának aspektusaival foglalkoznak. Közös bennük, hogy a lakosság tiltakozását a kockázatelemzők szinte minden esetben a technológiák/létesítmények elfogadásának szempontjából értelmezték; azaz a konfliktusok számukra elsősorban elfogadási problémáról, elfogadási krízisről szóltak (Peters, Schütz és Wiedemann 1993). A szakértők számára az egyik legnagyobb (s megoldhatatlan) problémát az jelentette, hogy a lakosság nagy többsége bizonyos kockázatokat (például a dohányzás kockázatát) minden különösebb gond nélkül elfogad, ugyanakkor más kockázatokat (például az atomenergiát) rendkívül hevesen elutasít. A szakértők általában úgy fordították le ezt a maguk számára, hogy e beállítódás mögött elsősorban információhiányból

42

fakadó félreértések, hibás értelmezések rejtőznek, s ezekért az esetek nagy százalékában a tömegkommunikációt tették felelőssé (Peters 1993, 1994). A megoldást pedig a lakosság "felvilágosításában", megfelelő adatokkal történő ellátásában látták, azaz fő céljuknak egy instrumentálisan is fölhasználható tudás létrehozását tekintették. A formális-normatív kutatások objektívnek tartott mércék (halálozási indexek, valószínűségszámítás) alapján elsősorban a különböző tevékenységek, létesítmények kockázatainak és lehetséges veszélyeinek meghatározását, "mérését", értékelését tartották fontosnak. Azt remélték, hogy a "biztonságtechnikai kockázat fogalma" - a kár nagyságának és a kár fellépési valószínűségének szorzataként - "objektív formában", mindenki számára megragadhatóvá teszi valamely cselekvés, tevékenység kockázatát, s ezen az úton eloszlathatók a lakosság félelmei, szorongásai. Ezt az elvet helyezte a társadalmi elfogadás vs. elutasítás dimenziójába az irányzat egyik megalapítója, az amerikai mérnök és társadalomkutató Chauncey Starr, aki elsőként kísérelte meg a tudomány eszközeivel megragadni az újfajta technikai kockázatok társadalmi elfogadásának problémáját. Nála jelenik meg először az a gondolat, hogy az új technológiák esetünkben az atomenergia - elfogadásának/elutasításának értelmezéséhez szükségünk van a kockázatok társadalmi elfogadásának, felvállalásának elméletére. Az általa kidolgozott modell bevallott célja az volt, hogy a különböző tevékenységek kapcsán biztosítsa a politika és a gazdaság számára az előrejelzés lehetőségét a kockázatok megítélését illetően. Számos, a későbbi kutatások alapjául szolgáló megállapítás fűződik a nevéhez: így álláspontja szerint a kockázatok elfogadásának alapkérdése - "Mennyire biztonságos az elég biztonságos?" - nem válaszolható meg csak technológiai ismérvekkel, hanem mindenképpen szükség van a társadalmi és a pszichológiai dimenziók bekapcsolására is. Kutatásának eredményei szerint a nyilvánosság a körülbelül 1000-szer nagyobb kockázatot is elfogadja, ha az "önként vállalt" kockázat (Starr 1969). Starr szerint szoros és számszerűsíthető kapcsolat áll fenn egy kockázatos tevékenység elfogadhatósága, illetőleg a tevékenység által létrehozott haszon között: az elfogadhatóság a (valódi vagy imaginárius) haszon harmadik hatványával áll egyenes arányosságban (Starr 1969). Ez a képlet azonban csak bizonyos feltételek teljesülése esetén működik: többek között feltételezi, hogy empirikusan megalapozott kárstatisztikák állnak rendelkezésünkre, továbbá a kockázatot jelentő esemény nagyon gyakran lép fel, jól megfigyelhető, s egyértelmű kapcsolat áll fenn a káresemény, illetőleg egy meghatározott kockázatforrás között (Jungermann 1990). Ám a hetvenes-nyolcvanas években jelentős vitákat kiváltó új technológiák - így elsősorban az atomenergia - esetében nem állnak fenn ezek a feltételek: nem rendelkezünk elegendő 43

kárstatisztikával, nehézségekbe ütközik a kockázatot jelentő esemény és a bekövetkezett kár közötti oksági kapcsolat egyértelmű megállapítása - hogy csak néhány problémát említsünk. Starr azzal sem számolt, hogy ezeknek a kockázatelemzéseknek nagyon erős politikai karakterük van, mégpedig két okból is: egyrészt a szakértők szerepe nem más, mint a probabilisztikus, bizonytalanságokkal terhelt tudás politikai döntésekké változtatása, másrészt a kockázatelemzők tevékenységük során fél szemmel mindvégig az "alkalmazás" dimenziójára figyelnek, s felvállalt céljuk a kockázatok kapcsán nyugtalankodók kételyeinek eloszlatása. A nyilvánosság a maga részéről soha nem fogadta el a kockázattanulmányokból adódó következtetéseket, ahogy ez főként a jelentős katasztrófapotenciállal rendelkező technikai létesítmények példájából kitűnik (Nowotny 1989). Ráadásul a haszon többnyire nem a kockázatot viselő szereplőnél realizálódik. 5.2.2.2 A társadalomtudományos reflexió A nyolcvanas évek elején már Nyugat-Európában is mindinkább szembesültek azzal a jelenséggel,

hogy

a

modern

technológiák

veszélyei

sokkal

komplexebbek

és

áttekinthetetlenebbek, mint azt korábban feltételezték, s újra meg újra társadalmi konfliktusok kísérik e technológiák bevezetését. Mindez konstitutív hatással volt a kockázatkutatás mint önálló társadalomtudományos probléma konszolidációjára és intézményesülésére. A formálisnormatív indíttatású, majd a pszichológiai viták során fokozatosan kiderült, hogy a technikai jellegű kockázatdefiníciók, a különböző határérték-számítások mögött olyan premisszák, értékek, feltevések húzódnak meg, amelyek nem rögzíthetők tisztán természettudományos alapon. Beck a technikai jellegű kockázatdefiníció értékvonatkozásának nevezi azt a tényt, hogy egy adott társadalomban valójában kulturális értékek, társadalmi észlelésminták döntenek arról, hogy melyik tevékenység számít kockázatosnak, és melyik nem; hogy milyen kockázati értéket tulajdonítunk egy adott technológiának, és arról is, hogyan észleljük a különböző veszélyeket. Így a széles körben használt határérték-meghatározások, fellépési valószínűségek csupán a kockázatok, veszélyek kulturális elfogadásának hátterében értelmezhetők s tekinthetők plauzibiliseknek. A nyolcvanas évek elején többen is fölvetették - s itt két, eltérő paradigmában gondolkodó, de nagyon hasonló eredményekre jutó társadalomtudós nevét kell megemlíteni: Ulrich Beckét és Mary Douglasét -, hogy a technikai kockázatdefiníciók mögött különböző, a társadalmikulturális kontextusban gyökerező értékek, feltevések rejtőznek; azaz a technikai létesítményekhez kapcsolódó kockázatok, veszélyek valójában nem "objektív" adatok, hanem különbözőképpen interpretálható társadalmi/kulturális konstrukciók. A kockázatok - e

44

felfogás szerint - nem egyszerűen "léteznek", s így többé-kevésbé megnyugtató módon érzékelhetők, hanem társadalmilag megkonstruáltak, s erőteljesen függnek a mindenkori kultúrától, szubkultúrától, amelynek kontextusában e konstruálás megtörténik. A fentiekből következik, hogy a szociológusok, antropológusok egy adott társadalom kapcsán is eltérő kockázatkultúrákról

beszélnek.

Ez

az

alapvetően

szociológiai-antropológiai

jellegű

megközelítésmód ugyanakkor távolról sem egységes, számtalan irányzat, perspektíva létezik ezen belül is. 5.2.2.3.Elméletfejlesztés a kockázat észlelésben Az elméletalkotás és a tények összegyűjtése a kulcsa a modern tudomány születésének. Mint az új tudományok fejlődése és a világról alkotott tudás megszerzése, akár empirikus, akár elméleti póluson kezdődnek, végül is egyensúlyba kerülnek a másik fél által. Kant filozófiájának a nyelvén az elmélet (az empirikus megfigyelések által strukturált megismerési forma) észlelés nélkül üres; és az észlelés elmélet nélkül vak. (Smith 1963, 93. o.) A kockázatkutatásnak erős gyökerei vannak az adatgyűjtésben. De a nyers empiricizmus egyben a korlátait is jelenti. Az induktív módszerek nem racionalizálhatók minőségi változások esetén. Az elméletalkotás akkor kezdődik, amikor a kockázati események hipotetikus, deduktív modellezése olyan területekre vezet, mint pl. a toxikológia, a mérnöki tudományok. Ezek az elméletek azzal az elvárással keletkeztek, hogy a jövőbeli tragikus események megelőzhetők; kiküszöbölhetők;

vagy

nagyban

csökkenthetők

a

technológiai

innováció

ártalmas

következményei. Ha a kockázat mindennapi értelmezése és attitűdje jelentősen különbözik a szakértők jövendöléseitől és magyarázataitól, a politikacsinálók figyelmesek lesznek a kockázat társadalmi dimenziójára. A társadalomkutatók készítettek egy sor kérdést, kiegészítendő a kockázatértékelést. Ezek között szerepel, hogy pl. a laikusok miért nem követik a szakértők tanácsait a modern élet kockázataival kapcsolatban. Hogyan tudjuk megmagyarázni a kockázatok szokatlan és néha rejtélyes kiválasztását és priorizálását bizonyos kultúrákkal? Közvélemény-kutatások, attitűd vizsgálatok és esettanulmányok jelentik gyakran a kiindulási pontot. Korai empirikus tanulmányok segítenek megrajzolni a kérdésben említett jelenség határait és megvilágítják a szakértők és a populáris kultúra közötti növekvő egyenlőtlenséget. Az attitűd adatok jelentik az alapanyagot azon társadalomkutatók számára, akik az elméleti struktúrákat keresik, amelyeken keresztül magyarázhatják a kockázat jelentésének szélesebb mintázatát és értelmezését, ami a társadalmi elméletalkotás fémjele.

45

A

korai

természeti

kockázatkutatók

először

azonosították,

azután

megpróbálták

megmagyarázni, milyen paradox viselkedést láttak, mint pl. az emberek továbbra is ártereken élnek; lemondják a biztosításukat és figyelmen kívül hagyják a figyelmeztetéseket. Két elvi alárendelése van a kockázatészlelés megismerő elméletének, amelyiket néha azonosítanak a kockázat pszichometriai elméletével is. Egyrészt ott vannak azok a tanulmányok, amelyek bemutatják a közösségek természeti veszélyekre adott válaszait. Miért választják egyes emberek az ártéren való életet vagy választják a földrengés biztosítást? A kutatás ezen területéhez való elméleti hozzájárulás a következőkből áll: a racionális várakozás elmélete; empirikus általánosítás (pl. az emberek alulértékelik az alacsony gyakoriságú, nagy következményű eseményeket); olyan modellek, amelyek kirajzolják a természeti veszélyek egyéni adaptációjának releváns összetevőit. Tversky és Kahnemann kutatásai jó kiindulási alapot jelentenek ehhez. Egy sor laboratóriumi kísérletet végeztek annak meghatározására, hogyan oldanak meg az emberek komplex problémákat, amelyek hatványozott gyakorisággal és valószínűséggel következnek be. Habár ezek laboratóriumi kísérletek voltak, amelyek elszakították az embereket a gyakorlati élettől és a gyakorlati munkájuktól, amit a kutatók felfedeztek, nagyban hozzájárult a kockázatészlelés

elméletének

fejlődéséhez.

Feltárták

azt,

hogyha

olyan

komplex

problémákkal szembesülünk, amelyek valószínűségi becsléseket, vagy az esemény bekövetkezési gyakoriságára vonatkozó becslést tartalmaznak, akkor az emberek gyakran észrevétlen döntési szabályokat alkalmaznak, amelyeket heurisztikának hívunk, hogy leegyszerűsítsék a problémát. A heurisztikák alkalmazása gyakran előítéletes döntésekhez vezet. Egy példa erre, ha valakit arra kérünk, hogy hasonlítsa össze bizonyos események gyakoriságát, inkább amellett az esemény mellett fog dönteni, amit könnyebben el tud képzelni, vagy feleleveníti az ún. elérhetőségi heurisztikát. Néhány eseményt könnyebb felidézni annak intenzitása, médiabeli megerősítettsége vagy egyszerűen a téma bizalmas jellege miatt. A válaszok különbözők lehetnek a különböző tulajdonságokra és csoportokra is. A kockázatot mint önkéntes vagy nem önkéntes dolgot nem határozza meg az esemény tulajdonsága önmagában. Másik oldalon egy esemény időszakos osztályozása (azonnali vagy elhúzódó) jellemzi az eseményt (pl. robbanás vagy a vegyületnek való lassú, kis adagokban való kitettség); így a hosszú vagy rövid tartam magyarázata kulturális vonalak mentén is változhat. Egy fontos különbség van a korai valószínűség értékelési és a későbbi kockázatészlelési kutatások között. A korábbi esetekben feltételeztek egy objektíven meghatározott valószínűséget, amivel szemben mérni lehetett a tárgy értékelését. A kockázatészlelési 46

tanulmányokban, sok esetben nincs objektív mértéke a kockázatnak; bár vannak szakértői számítások vagy elméleti meghatározások. Ez a bizonytalansági faktora a kockázatértékelés objektivitásának arra buzdított néhány kutatót, hogy inkább a kockázatértékelőket vizsgálja, mint a kockázatra reagálókat. Mint

korábban

megállapítottuk,

a

kockázatészlelés

kognitív

vagy

pszichometriai

megközelítése vezetett az individualista paradigmához. Az észlelt kockázat az egyén és a külső környezet tudati struktúrák által közvetített kölcsönhatásának a mértékegysége (kifejezett vagy feltárt preferencia). Az elmélet fejlesztése laboratóriumi kutatásokra összpontosít, szemben a néprajzi- vagy terepkutatásokkal. A kognitív elmélet magyarázó ereje erős intuitív és fenomenológiai megalapozottságú. Bár nem sorolják a társadalmi kívánalmak közé, hozzájárult egy fontos sémához, ami tisztázta a kockázat jelentését, bepillantást engedett az elfogadható mértékű kockázatokba és informálta a közpolitikát. 5.2.3 A kockázat fogalmi meghatározásai A kockázat fogalmának számos meghatározása létezik. Más kockázatfogalommal dolgoznak a mérnökök, a biológusok, a közgazdászok, a pszichológusok, a szociológusok, az antropológusok stb., sőt az egyes tudományágakon belül a különféle iskolák is. Sem elmélet, sem tudományos kutatás nem létezik osztályozás nélkül. (Blumer 1931) Az osztályozás határozza meg a fogalmi eszközöket, amelyek szükségesek a tanulmányozni kívánt jelenség kiválasztásához és rendezéséhez. Némelyik a kockázattípusokon nyugszik, mások a kockázat definícióján, megint mások a kockázatok jellemzőin; a kockázat okozta konfliktusokon és vannak, amelyek a kockázatfelfogások tanulmányozása által kimutatott szemantikai képeken. Mindezeknek az osztályozásoknak van speciális értékük, de csak kis betekintést adnak a kockázat filozófiájába és abba a gondolkodásmódba, ami a különböző kockázatfelfogásokat megerősíti. (1. táblázat) •

Néhány kísérlet zajlott a kockázatperspektívák transzdiszciplináris felsorolásának kifejlesztésére. Bradbury a kockázatkoncepciók két típusát különböztette meg. A kockázatot mint fizikai tulajdonságot és mint társadalmi konstrukciót. (Bradbury 1989) Szociológiai szempontból May sorolt fel három kockázat perspektívát: kulturális, egyéni választás és rendszerszerű megközelítés (May 1989). Egy szélesebb osztályozást fejlesztett ki Dietz, Frey és Rosa, ami különbséget tesz műszaki (tovább osztva becslésre, értékelésre és managementre), pszichológiai, szociológiai (tovább bontva szövegszerű és szervezeti), antropológiai és földrajzi perspektívák között.

47

1. Táblázat

A kockázatmegközelítések egy lehetséges osztályozása (Renn 1992; 57. o.) Biztosítás statisztikai

Toxikológiai

Műszaki

Közgazdasági

Pszichológiai

Szociológiai

Alap egység

Várható érték

Modellezett érték

Összesített várható érték

Várható hasznosság

Szubjektív Várható hasznosság

Érzékelt Megosztott méltányosság és értékek hatáskör

Meghatározó módszertan

Extrapolálás

Kísérlet; egészség Események és Kockázat-haszon survey hibák elemzése elemzés

pszichometria

Survey; struktúra elemzés

Hálózatcsoportelemzés

Koncepció érvényessége

Univerzális; egydimenziós

Egészség, környezet; egydimenziós

Egyéni felfogások; sokdimenziós

Társadalmi érdek; sokdimenziós

Társadalmi klaszterek; sok dimenziós

Alapproblémák

Tér, idő és összefüggések átlagolása

Alkalmazás

Biztonság; egydimenziós

Univerzális; egydimenziós Előnyök összeadása

Átvitel az Közös hiba Közös nevező emberre; közbeeső lehetőségek változók

Társadalmi érvényesség

Biztosítás

Egészség-ügy, környezetvédelem

Policy készítés és szabályozás

Döntéshozatal

és

Társadalmi relativizmus

Előrejelző lehetőség

Biztonság tervezés

Kulturális elmélet

Komplexitás

Empirikus érvényesség

Konfliktus megoldás; mediáció Kockázat kommunikáció

Eszköz funkció

Kockázat megosztás

Korai riasztás; Korai riasztás; Erőforrás allokáció sztenderdek rendszerek meghatározása fejlesztése

Társadalmi funkció

Értékelés (csökkenő mértékben)

Egyéni értékelés

Méltányosság politikai elfogadottság

Kulturális identitás

Kockázat csökkentés és Kockázat csökkentés és politika kiválasztása, politika kiválasztása küzdelem a bizonytalansággal (csökkenő mértékben) (küzdelem a Kockázat csökkentés és politika kiválasztása, küzdelem Politikai legitimáció (növekvő mértékben) bizonytalan-sággal) a bizonytalansággal (növekvő mértékben)

Ez az osztályozás sokkal inkább leíró, mint analitikus. Az osztályozás nem tesz lehetővé egy közös nevezőt, de megpróbál kialakítani egy összehasonlítási és elemzési keretet a különböző kockázatkoncepciók számára és ennek segítségével segít definiálni a közös elemeket és különbségeket a különböző koncepciók között. Korábbi munkák alapján a kockázatértékelés és koncepciók hét megközelítése bontakozik ki, nagyjából a különböző akadémiai tudományterületeknek megfelelően (Renn 1992): • Biztosítás statisztikai megközelítés (statisztikai előfeltevéseket használ) • Toxikológiai és epidemológiai megközelítés (beleértve az ökotoxikológiát) • Műszaki megközelítés (beleértve a valószínűségi kockázatértékelést) • Közgazdasági megközelítés (beleértve a költség-haszon összehasonlítást) • Pszichológiai megközelítés (magában foglalja a pszichometriai elemzést) • A kockázat szociológiai elméletei A kockázat kulturális elmélete (használja a csoport és hálózatelemzést).Mindegyik koncepció különbözik az alapegységben (működési definíció), a módszertan választásában, a kockázat komplexitásának mértékében, valamint a kockázattávlatok társadalmi funkciójában. Mindegyik kockázatkoncepciónak egy közös eleme van: a valóság és a lehetőség közötti különbségtétel. Ha a jövő inkább előre elrendelt vagy független a jelenlegi emberi cselekvésektől, akkor a kockázat kifejezésnek nincs értelme. Ez nyilvánvaló, de csak a saját kultúránk igazságos, modern fejlődésének összefüggésében. Valamennyi közelítés kockázatfogalmában közös az a feltételezés, hogy a jövő nem előre determinált, hanem függ a jelenben zajló emberi tevékenységektől, azaz a negatív események elkerülhetőek, de legalábbis enyhíthetőek, ha az ok-okozati összefüggések alapján megfelelően beavatkozunk. A kockázat fogalma ugyancsak minden esetben tartalmazza a következő három elemet: (i)

a döntések nemkívánatos következményei,

(ii)

ezek előfordulási lehetősége, és

(iii)

a döntések kontextusát képező valóságról alkotott feltételezések. A kockázat különféle közelítésmódjait az különbözteti meg egymástól, hogyan definiálják a negatív következményeket, a bizonytalanságot, és milyen mértékben tekintik az emberi tudást a valóság tükörképének.

Minden kockázattal kapcsolatos elképzelés ennek a három elemnek a különböző megfogalmazását adja, ami a következő három kérdéssel írható körül: 1. hogyan tudjuk meghatározni vagy mérni a bizonytalanságot? 2. melyek a nemkívánatos következmények?

3. mi a valóság alapjául szolgáló koncepció? A véletlen és a valószínűség kategóriákban való gondolkodás fontos feltételét képezi a kockázatkoncepciónak. Csak a valószínűségelmélet kidolgozásával vált lehetővé a kockázat matematikai modellezése és számítása. Különösen a biztosítási módokban lendült előre, ami a keletkezéstörténetében szorosan összefonódott a kockázatelmélettel és az ahhoz kapcsolódó kockázatkiegyenlítődési

elmélettel,

a

kockázatközösségekben

vagy

a

szolidaritás

közösségekben. A biztosításmatematikai szemlélet hívta életre végül is a kockázat azon megközelítését, amely azt a negatívan értékelt következmények várható értéke és szórásaként modellezi. A kockázat felfedezése és az általános társadalomtörténeti, tudomány- és szellemtörténeti és technikai fejlődés nem választható el egymástól. Így jut kifejezésre a kockázat fogalomban, hogy az individualizálódás egyúttal legitimáció (dönthet) és kötelesség (dönteni kell) is. A döntési kötelezettségből kényszerítőleg jön a feladat, hogy a kockázatokat és lehetséges következményeiket, mint a saját cselekvés veszélyeit felértékeljék, és amennyire lehet számoljanak vele. A kockázat fogalmának közelítéseit sokféleképpen próbálták csoportosítani, a Renn (1992) által kidolgozott taxonómia alapján az alábbi csoportosítást találtam a legcélszerűbbnek, mely a fenti táblázatban szereplő csoportosításnak egy módosított változata, amelyben a szerző a biztosításstatisztikai és a toxikológiai közelítéseket a technikai közelítések körében tárgyalja: •

Technikai közelítések

•

Közgazdasági közelítések

•

Pszichológiai közelítés

•

Szociológiai elméletek

•

Kulturális elmélet

5.2.3.1 Technikai közelítések A technikai közelítések a korábbi három kérdésre a legegyszerűbb választ adják: a nemkívánatos események nem mások, mint a berendezések, vagy a rendszerek meghibásodásai, illetve az emberre és a környezetre gyakorolt negatív fizikai-kémiaibiológiai hatások. A technikai közelítés szerint mindezeket a meghibásodásokat, negatív hatásokat objektíven meg lehet figyelni, illetve tudományos módszerekkel mérni lehet, bekövetkezési valószínűségeik pedig – ugyancsak objektív módon – pl. múltbeli

50

megfigyelések alapján statisztikai módszerekkel, vagy ok-okozati kapcsolatok modellezésével kiszámíthatóak. A technikai közelítés szerint a kockázat nagyságát a valószínűségekkel súlyozott negatív hatásokkal – például a megbetegedések, balesetek éves várható értékével, vagy az üzemzavarok havi várható gyakoriságával – mérjük. Így a kockázatok viszonylag könnyen

számszerűsíthetők,

összemérhetőek,

és

tudományos

ismeretek

birtokában

csökkenthetők. A technikai közelítés tipikus számítási módszereit, modelljeit (pl. döntési fák) elsősorban a műszaki tudományok, az epidemiológia, a toxikológia, és a biztosítás szakterületein alkalmazzák. E közelítés ugyanakkor a társadalomtudományok kutatóitól sok kritikát kapott. A biztosítási megközelítés (1. táblázat - 1. oszlop) egyenes választ ad erre a kérdésre. Az alapegység a várható érték, ami egy esemény relatív gyakoriságának időegység alatti átlaga. A nemkívánatos események az ökoszisztéma és az emberi környezet azon fizikai káraira szorítkoznak, amelyek objektíven megfigyelhetők vagy mérhetők erre alkalmas tudományos módszerrel. Az eredményként előálló kockázatértékelés egydimenziósra redukált, egy területre, időszakra és összefüggésre vonatkozó átlagot jelenít meg. Az egészségi és környezeti kockázatok értékelése (1. táblázat - 2. oszlop) hasonlít a biztosítási megközelítéshez, de különbözik attól a nem kívánt hatások valószínűségének számításában. A kockázatértékelésben világos oksági viszonynak kell lenni a megfigyelt és a modellezett dolog között. Toxikológiai (állatkísérletek) vagy epidemiológiai tanulmányokra (a kockázati tényezőknek kitett és nem kitett lakosság összehasonlítása) alapozva a kutatók megpróbálják meghatározni és számszerűsíteni a viszonyt a potenciális kockázati tényezők (dioxin vagy ionizáló sugárzás) és a fizikai veszélyek között, amiket az emberekben és más élő organizmusokban figyeltek meg. (Renn 1985). A modellezéssel elkülöníthető az okozó tényező más különböző ható változóktól. Ezek a kockázatértékelések előjelzőként szolgálhatnak a társadalom informálásában, ha bizonyos speciális anyagok kárt okozhatnak az emberekben vagy a környezetben. A valószínűségi kockázatértékelés (1. táblázat - 3. oszlop) megpróbálja előre jelezni a biztonsági hibák valószínűségét a komplex technológiai rendszerekben éppen a rendszer egészére vonatkozó használható adatok hiányában. Hiba-fa vagy esemény-fa elemzés felhasználásával a rendszer minden komponensének hiba-valószínűsége szisztematikusan értékelhető, majd hozzákapcsolható a rendszer struktúrájához. Egy ilyen logikai fa minden valószínűségét szintetizálják annak érdekében, hogy azután modellezzék a rendszer teljes hibaarányát. A valószínűségi kockázatértékelés ugyanazt eredményezi, mint a biztosítási 51

elemzés, vagyis egy átlagos értékelést, hogy hány nem kívánatos eseményre lehet számítani egységnyi idő alatt, ami az emberi tevékenységből vagy a technológiai rendszer hibájából következik be. A valószínűségi kockázatértékelés kifejezetten a komplex műszaki rendszerek hiányosságainak kimutatására és a biztonsági rendszerük működésének fejlesztésére használható. A kockázat műszaki elemzése sok kritikát kapott a társadalomtudománytól. Először, amit az emberek nem kívánt hatásként érzékelnek, az függ az értékeiktől és a preferenciáiktól. Másodszor, az emberi cselekvések és következményei közötti kapcsolatok sokkal összetettebbek és egyedibbek, mint az átlagos valószínűségek, amiket a műszaki kockázatelemzés meg tud ragadni. Harmadszor, a kockázatok menedzselésének és ellenőrzésének intézményes struktúrája hajlamos a szervezeti hibákra és hiányosságokra, amelyek növelhetik az aktuális kockázatot. A szervezeti működési zavarok és a kockázat közötti kölcsönhatást általában kizárják a műszaki kockázatelemzésből. Negyedszer, a fontosság numerikus kombinációja és a valószínűség egyenlő súlyt vesz fel mindkét komponensnél. A bevonás közömbös a nagy hatású – alacsony valószínűségű és a kis hatású – nagy valószínűségű események között azonos várható értékkel. Mennyire érvényesek a társadalomtudósok kritikái? Minden kritikai megjegyzés jól figyelembe vehető és megmutatja azt a problémát, hogy a műszaki kockázatelemzés egy szűk keretet jelent, ami nem lehet az egyetlen módja a kockázat meghatározásának, értékelésének és kezelésének. Ez nem jelenti azt, hogy a műszaki kockázat elemzés szükségtelen vagy kevésbé releváns, mint a kockázat szélesebb értelmezése. A műszaki kockázatelemzés segít a döntéshozóknak előre kalkulálni a várható fizikai kárt. 5.2.3.2 A kockázat biztosításközpontú megközelítése Ezt a megközelítést, bár a táblázatban külön oszlopként szerepel, Renn a további értelmezésben a technikai közelítések közé sorolja. Amikor katasztrófa kockázati kitettségről beszélünk, alapvetően két nagy kockázati csoportot érdemes megkülönböztetni: I. a természet erőivel összefüggő katasztrófa kockázatok és II. olyan egyéb, ezen a körön kívül eső nem természeti katasztrófák, amelyek meghatározóan emberi tényezővel hozhatók kapcsolatba. Ezen második körbe tartozó kockázatok tovább kategorizálhatók: a) ún. nem szándékos események, amelyek pl. valamely baleset, robbanás, tűz következményeként történtek meg;

52

b) olyan ún. szándékos események, amelyek pl. zavargások vagy terrorista cselekmények hatására következtek be. A katasztrófa kockázatokon belül további kiemelést igényelnek a természeti katasztrófák. Amennyiben összevetjük a fenti csoportosítás I. kategóriáját a II. a) csoportba sorolt kockázati típusokkal, illetve káreseményekkel, éles különbségek állapíthatók meg a biztosítási esemény jellege szempontjából. (Dénes 2006) A biztosításközpontú megközelítés szerint is a természeti katasztrófák vizsgálatakor az eseményekhez kapcsolódó teljes közgazdasági és társadalmi hatást érdemes elemezni, nemcsak ennek biztosított részét. A közgazdasági kár (L=loss) és a biztosítással fedezett kár (I=Insured loss) mutatója (L/I) valószínűleg nagyon magas kis biztosítási piacok esetében. Az 1996-os árvizek pl. Kínában 24 mrd $ közgazdasági értelemben vett kárt okoztak, amelyből kevesebb, mint 500 millió $ volt biztosítással fedezve. Ezért az L/I mutató jóval nagyobb (48), mint 1998-ban, amikor az árvíz okozta közgazdasági kár (30 mrd $) és a biztosított kárösszeg (1 mrd $), így a mutató 30 volt. Általában az L/I mutató az amerikai biztosítási piacokon jóval alacsonyabb (2-4), köszönhetően a biztosítással fedezett tételek nagyobb volumenének. Például a Katrina hurrikán esetben 3-4 (150/40-50) volt. A kutatások arra is rávilágítottak, hogy a teljes közgazdasági költségvolumen 90%-át 19702005. között tipikusan az időjárás szélsőséges változásával kapcsolatos események hatására bekövetkezett katasztrófák váltották ki (az USA-ban hurrikánok, tájfunok Japánban, szélviharok Európában). (Pl. 1990-től a 4-es, 5-ös kategóriájú hurrikánok száma csaknem megkétszereződött.) Az időjárási elemen kívül az urbanizáció növekedése, mint társadalmi-közgazdasági tényező is lényeges hatással van a közgazdasági értelemben vett költségek nagyarányú növekedésére. A városiasodás növekedése és a természeti katasztrófa kockázatok koncentrációja között összefüggés mutatható ki. Példa erre Florida esete, amelynek népessége jelentősen megnőtt az eltelt évtizedekben (1950: 2,8 millió, 1990: 13 millió), ami a kockázati régiókban, a part menti településeken a potenciális közgazdasági és biztosítási költségek emelkedését is jelentheti. Ezt igazolja az a tény is, hogy jelenleg a biztosított eszközök csaknem 80%-a Floridában a tengerparthoz közel, tehát a fő kockázati területen helyezkedik el. A biztosítási koncentráció pedig tovább erősíti, illetve más oldalról szemlélteti a nagykockázati kitettséget. A fenti adatok is azt igazolják, hogy napjaink biztosítási piaca számára egyre nagyobb kihívást jelentenek a természeti katasztrófák, amelyek új típusú, speciális kockázatkezelést

53

igényelnek, hogy a biztosítási piac jobban fel tudjon készülni a szélsőséges események nyomán bekövetkezett károk rendezésére. Miközben a 90-es évek az ENSZ szerint a természeti katasztrófák évei voltak, a közelmúlt nagy természeti katasztrófái azt mutatják, hogy még számos tennivaló akad a viharok, árvizek vagy földrengések elleni hatékony felkészülés, illetve a nagy természeti katasztrófák hatásának kárenyhítése tekintetében. Ebben a körben azonban fontos szerep jut a jövőben a biztosítási szektoron kívüli egyéb pénzügyi intézményeknek, bankoknak, tőkepiaci cégeknek, valamint az állami szerveknek is. A technikai közelítéssel szemben megfogalmazott kritikák lényege, hogy nem létezik objektív kockázatértékelés, a technikai közelítéseknél is érvényesül a szakértők szubjektivitása. A kockázat technikai közelítésével kapcsolatos egyik bírálat, hogy a nemkívánatos hatás fogalma nem objektív, hanem értékrend-függő. Szubjektív döntés eredménye az is, hogy milyen módon határozzák meg és mérik a valószínűségeket és a hatásokat. A fenti kérdésekben hozott döntések a problémával foglalkozó szakemberek ítéletére vannak bízva. A társadalomtudományi indíttatású bírálatok a kockázat mérőszámát is érintik. Felvetik ugyanis, hogy az ártalmas hatások valószínűségekkel súlyozott összege, mint mérőszám félrevezető lehet, mert például általában másképp értékelünk egy kis valószínűségű, de nagyon súlyos kimenetelű eseményt, mint egy nagyobb valószínűséggel bekövetkező, de kevésbé súlyos eseményt. A társadalomtudományi kritikák rámutatnak a technikai kockázatközelítés korlátaira, és jogosak abban az értelemben, hogy a technikai közelítés önmagában nem elegendő a kockázat igen komplex kérdéskörének megértéséhez. Ugyanakkor a technikai közelítés relevanciája nem kérdőjelezhető meg, mivel az emberi társadalmak és kultúrák túlnyomó többsége az emberek fizikai sérülését vagy halálát elkerülendő rossznak tekinti, és törekszik a balesetek, környezetszennyezések számának és súlyosságának a csökkentésére, s a természeti katasztrófák következményeinek enyhítésére. A technikai közelítés kizárólagos alkalmazása azonban - mint a társadalomtudósok joggal mutatnak rá - önmagában túl szűk és azt a veszélyt hordozza magában, hogy a kockázat egyéb fontos, társadalmi dimenziói elsikkadnak. A technikai kockázatelemzést ezért célszerű más közelítések alkalmazásával kiegészíteni. 5.2.3.3 Közgazdasági közelítések A kockázat közgazdasági közelítései abban térnek el a technikai közelítésektől, hogy a negatív következményeket nem fizikai károk, hanem a hatásokkal való elégedettségelégedetlenség dimenziójában írják le. Ennek egyik előnye, hogy a hatásokat nem kell

54

fizikaiakra leszűkíteni, mivel a szubjektív elégedettség fizikai és nem-fizikai hatások esetében egyaránt definiálható. A másik előny, hogy egy-egy döntésnek nemcsak a negatív következményeit, hanem a pozitív és negatív hatásait együttesen - lehet figyelembe venni. A közgazdasági közelítés értelmében a döntések különféle következményeit a szubjektív hasznosság fogalom segítségével "közös nevezőre" hozzák, és az egyes következmények valószínűségével súlyozva kiszámítják a várható hasznosságot. A kockázat ebben a közelítésben a nemkívánatos következmények szubjektív várható (negatív) hasznossága. A közgazdasági közelítés lényege nem egyes kockázatok minimalizálása, hanem a kockázatcsökkentésre rendelkezésre álló erőforrások leghatékonyabb elosztása, azaz a társadalom hasznának maximalizálása. Minden társadalomtudományi kockázatkoncepció megegyezik abban az elvben, hogy a kockázatok okai és következményei a társadalmi folyamatokon keresztül közvetítődnek. A műszaki kockázat közelítéshez legközelebb állónak a kockázat közgazdasági koncepcióját tekinthetjük (1. táblázat - 4. oszlop) Itt a nagy különbség a fizikai veszélyek, vagy más nem kívánt hatások szubjektív hasznosságba való átalakításában van. A hasznosság alapegysége leírja az elégedettség vagy elégedetlenség fokát, összekapcsolva a lehetséges cselekvéssel vagy ügylettel. Akár fizikai kárt értékelünk örömként, akár katasztrófát, a kockázat műszaki felfogásában ez érdektelen marad. Nem úgy a közgazdaságiban, ahol a releváns kritérium a szubjektív elégedettség a lehetséges következményekkel, a nem kívánatos hatások előre definiált listája helyett. A várható kártól a várható haszonig történő elmozdulás két fő célt szolgál. Először, a szubjektív elégedettség mérhető minden következményre, beleértve a pszichológiai vagy társadalmi hatásokat, amelyeket nemkívánatosnak tartanak. Másodszor, a közös nevező, a személyes elégedettség lehetővé teszi a közvetlen összehasonlítást a kockázatok és hasznok között különböző választásokon keresztül. Mennyire biztonságos a még éppen biztonságos? Ezt a kérdést nem lehet megválaszolni a korábban ismertetett három műszaki megközelítéssel mindaddig, amíg a kitettség küszöbértéke zéró és valamilyen kockázat között van, vagy amíg minden opció haszna azonos. A hasznosságot használva a fizikai kár helyett kialakul a közös nevező, ami lehetővé teszi, hogy összehasonlítsunk különböző haszon profilú változatokat az általános hasznosságnak megfelelően. A hasznosság univerzális és egydimenziós. A közgazdasági kockázat közelítéssel szemben megfogalmazott kritika szerint a koncepció megalapoz egy konzisztens és koherens logikai keretet olyan szituációkra, amelyekben a döntéseket egyének hozzák, és amelyekben a döntések következményei a döntéshozóra korlátozódnak. A kockázatok területén a két feltétel ritkán találkozik. Először, a kockázatra 55

vonatkozó döntések többsége közösségi döntés, amelyek az egyéni hasznosságok aggregálását igénylik. Hogyan lehet mérni a társadalmi jólétet? Ez a probléma mindaddig megmarad, amíg a hasznosság szubjektív természete nem tesz lehetővé egy logikailag érvényes módszert az egyéni hasznosságok egyes társadalmi jóléti funkciókba történő aggregálására. A kinyilvánított preferenciák átlagolása nem kielégítő módja a kollektív javak hasznossága meghatározásának. Másodszor, az egyének közötti számos tranzakció magában foglalja a harmadik fél kockázatának terhét, aki nem húz hasznot vagy csak marginálisan a tranzakcióból (társadalmi költség vagy externális hatás). A következő nagy kritikai elem a közgazdasági megközelítést megalapozó elméletnek szól. A közgazdaságtan két alapvetése: a racionális szereplő paradigmája és a haszonelvűség etikájába vetett hit (Freeman 1986). A közgazdasági elmélet kompatibilis a racionális szereplő módosított paradigmájával, amelyik sokkal reálisabb és feltételezi, hogy az embereknek szubjektív motivációik vannak egy cselekvés kialakítására és hogy megpróbálják értékelni a cselekvésük következményeit ezen motivációk fényében. (Jungermann 1986) Minden kritika ellenére azonban a közgazdasági megközelítés számos életképes funkciót szolgáltatott a kockázatpolitikák számára: 1. Technikákat és eszközöket hozott létre a különböző döntési lehetőségekből származó veszteségek és előnyök hasznainak mérésére és összehasonlítására, amelyek lehetővé teszik a döntéshozóknak, hogy jobban informáltan válasszanak (nem feltétlenül a legjobb választás). 2. Erősíti a műszaki kockázatelemzést a nem kívánt események szélesebb értelmű definíciójának kifejlesztésével, amely tartalmazza a kockázat nem fizikai megközelítését is. 3. Feltételezve, hogy a piaci árak a társadalmi hasznosságot jelenítik meg, technikákat fejlesztett ki arra, hogy a kockázatok és hasznok különböző típusai világosan mérhetőek legyenek ugyanazzal az egységgel. 4. Tartalmaz modellt a racionális döntéshozatalra, amit azért alakítottak ki, hogy a döntéshozók egyességeket érhessenek el az egyes opciókra vonatkozó hasznosságokkal. A kritikák rámutatnak arra, hogy éppen a – közgazdasági közelítés középponti kérdését alkotó - társadalmi szintű jólét mérése ütközik elvi problémákba, mivel szubjektív természetük miatt az egyéni hasznosságok nem aggregálhatók. Az egyéni hasznosságok egyszerű aggregálása ellen szól az is, hogy egyes csoportok nyereségével járó beavatkozások mások veszteségét

56

eredményezhetik, s az egyéni nyereségek és veszteségek összesítése elméletileg megoldhatatlan etikai problémákat vet fel. 5.2.3.4 Pszichológiai közelítések 5.2.3.4.1 A kockázatészlelés – egy társadalmi, kulturális eredetű fogalom A társadalomtudományi kockázatkutatás egy másik ponton szakította szét a matematikai, műszaki kockázatelemzést és -észlelést. Nem a kockázatelemzés eredménye jelenti a cselekvés szempontjából releváns kontextust, hanem a világ szubjektív, társadalmilag és kulturálisan közvetített, konstruált észlelése. Ehhez meg kell vizsgálni, hogyan hozzák létre az emberek a mindennapokban, más emberekkel való együttélésük során saját fontosságukat a kockázatokkal kapcsolatban és hogyan bizonyítják cselekvésük fontosságát. Az elmúlt évtizedekben szerte a világon növekedett az árvizek gyakorisága és intenzitása, csakúgy, mint a károk nagysága. A megfelelő megelőzési és enyhítési eszközök kifejlesztése, a lakosság ellenálló képességének növelése nehéz kihívás elé állítja a társadalmakat. A megvalósíthatósági stratégiáknak műszaki, társadalmi és politikai szempontoknak egyaránt meg kell felelniük, ugyanakkor nem léphetik túl az adott ország gazdasági teherbíró képességét. A kockázatészlelés fogalmát a következőkben a szélesebb hétköznapi értelmében is fogom használni. A kifejezésnek azt a jelentését, amelyet azok a hétköznapi emberek is használnak, akik nem tudnak visszatekinteni hosszú adatsorokra és egzakt kockázatszámítási modellekre. A kockázatészlelés gyakran a siker- és kudarclehetőségek megérzésen vagy tapasztalaton nyugvó, strukturálatlan észlelés és lehetséges összefüggés a cselekedet és a következmények között. A közvetlen kockázatészleléssel lezárul az elemzés, az információbefogadás és feldolgozás folyamata. A hétköznapi gyakorlatban az észlelés és az értékelés fázisa nehezen választható el egymástól, ezért gyakran a fogalmak említésekor mind a két jelentéstartalmat beleértik. Kiindulhatunk abból, hogy a kockázatészlelés módját más befolyásoló hatások mellett a kockázattal szembeni magatartás is meghatározza. Az észlelés és az értékelés alapot jelentenek a döntéshez, hogy pl. elővigyázatossági intézkedéseket foganatosítsanak-e, hogy a károk ne legyenek olyan nagyok, vagy gondoskodjanak-e biztosításról a káreseményekre (Beck 2003). A kockázatészlelés és –értékelés jelentősége azonban túlmutat az egyéni döntések szintjén. Itt nem csak arról van szó, hogy a biztosítással rendelkező állampolgárok katasztrófák esetén könnyebbséget jelentenek az állami költségvetésnek. Sokkal inkább van szó arról, hogy a kockázatészlelésnek a sérülékenység csökkentésében és ezáltal a katasztrófa megelőzésében van jelentősége. 57

A kockázatészlelés fogalma utal az egyének és csoportok megérzésen alapuló döntésére a korlátozott és bizonytalan információk összefüggésében. (Slovic 1987) Ezek az ítéletek váltakoznak az egyének között az információ és a bizonytalanság különböző szintjeinek; a különböző ösztönös magatartásoknak, valamint a különböző hatalmi elrendeződéseknek és érdekpozícióknak megfelelően. Árvízi kockázat esetén például egy közösség tagjai nagyon különbözően értékelhetik az elöntés kockázatát, mivel nekik nincs információjuk az árvízi események bekövetkezésének valószínűségéről a régióban, az árvíz csökkentés mértékéről és annak hatékonyságáról és természetesen különböző történelmi hátterük van annak a tapasztalatnak megfelelően, hogy árvíz járta vagy elöntött területen élnek-e. Az árvízi kockázat különböző észlelésének megfelelően az egyének, társadalmi csoportok és közszereplők, polgármesterek, politikusok, köztisztviselők az árvízi védekezéssel és a katasztrófakezeléssel foglalkozva nagyon különbözően kezelik az ügyeket. A szakértők felelőssége az árvízi védekezésben, hogy megpróbálják maximálni az árvízi kockázatra vonatkozó tudományos információikat, annak érdekében, hogy optimalizálják az árvízi védekezés hatékonyságát. A politikusok még inkább érdekeltek lehetnek további lakosok vagy vállalkozások ártérre vonzásában, hogy megerősítsék a regionális gazdasági fejlődést. Következményként ellenezhetik a nem vonzó árvízi kockázat kezelési intézkedéseket. Végül néhány lakos érezheti úgy, hogy az árvízi kockázatnak van olyan foka, amit ők tudnak kezelni egyéni intézkedésekkel. Mások nem hajlandók semmit sem tenni, mert ők nem osztják ezt az észlelést, vagy azt hiszik, hogy ezek az intézkedések nem fognak kifizetődni, vagy egyszerűen csak meg vannak győződve arról, hogy az árvízi védekezés közpolitikai feladat. Ha az uralkodó észlelések és értékkoncepciók átláthatókká válnak és nyitnak a közösségi vita felé, a közösségek egységes észlelése kifejlesztheti és támogathatja az árvízi védekezési politika elfogadásának növekedését. A kockázatészlelés interdiszciplináris kutatása az 1960-as, 70-es években geográfusok és pszichológusok

független

munkájával

fejlődött,

amelyek

a

veszélyek

fizikai

következményeire, a kognitív pszichológiára és az emberi döntéshozatali magatartásra vonatkoztak. (Royal Society 1992). Azután a 80-as évek közepéig ezeket összevonták a társadalomtudományokkal, kifejezve azt a félelmet, hogy az antropológiai, szociológiai és politikai tudományok sajátosságának jelentőségét a kockázati ügyekben alulreprezentálták és félreértették. (Short 1987). Korábbi kutatások a kultúrákon átívelő elemzésekben azonosították a társadalmi mechanizmusokat, mint az egyéni kockázatészleléseket meghatározó tényezőket. (Cutter 1993) A szociológusok és antropológusok növekvő összpontosítása a kockázatészlelés kutatására vezetett a társadalmi, kulturális és politikai 58

folyamatok, mint az egyéni kockázati attitűdöt és annak elfogadását kialakító tulajdonságok elismeréséhez. (Royal Society 1992) A pszichometrikus kutatások a formális-normatív kockázatkutatás negatívumait igyekeztek kijavítani úgy, hogy a kockázatészlelés valódi mérésének szükségességét hangsúlyozták. Míg a korábbi irányzat - általa objektívnak tartott mércék segítségével - az egyes kockázatok és veszélyek objektív meghatározására törekedett, addig a pszichometrikus paradigma egyik fő érdeme annak a mindennapokban gyökerező megfigyelésnek teoretikus igényű általánosítása, hogy más-más individuumok és más-más társadalmi csoportok (így a "laikusok", illetőleg a "szakértők") másképpen észlelik és értékelik ugyanazt a kockázathordozót, s eltérő jelentéseket tulajdonítanak neki (Fischoff et al. 1978). A kutatók szükségesnek tartották, hogy vizsgálataik során túllépjenek a kvantitatív szemléletmódon, hiszen a kockázatok észlelésekor a kvalitatív jegyek ("rettenetesség", "ismeretlenség") is releváns, a megítélést befolyásoló tényezők. 5.2.3.4.2 Döntéspszichológiai és kognitív pszichológiai kutatások A kockázat észlelésére vonatkozó legnagyobb hatású korai kutatásokat az oregoni Decision Research laboratórium munkatársai végezték. Munkáikban a döntéspszichológia és a kognitív pszichológia fogalmi és gondolati rendszerét ötvözték az emberek kockázatokról kialakult véleményének elemzésére. E bonyolult kérdéskomplexum megközelítéséhez az ún. pszichometrikus eljárás (Fischhoff et al, 1978,; Slovic, Fischhoff, Lichtenstein, 1986) felhasználásával olyan kockázat-taxonómiát kíséreltek meg előállítani, amelynek segítségével a kockázatra adott reakciók értelmezhetők. A

kockázatészlelés

vizsgálatához

tartozó

empirikus

feltevés

ötlete

egyrészt

a

kockázatkutatásból származik. A földrajztudomány a 40-es évek vége óta foglalkozik kérdőíves vizsgálatok keretében az emberek magatartásával extrém természeti jelenségek kapcsán. A megkérdezések fontos részét képezték a kárt okozó természeti jelenségek. A pszichometrikus eljárás a pszichofizikai skálázás és a többváltozós elemzés technikáját használja. A kérdések a nemkívánatos események valószínűségeire, az észlelt és a kívánatos kockázatok mértékére, a kockázatok szabályozása iránti igényre, valamint a kockázatos tevékenységek hasznára vonatkoztak. A kockázatészleléssel foglalkozó tanulmányok célja abban áll, hogy kialakítsanak egy empirikusan támogatott kockázat struktúrát vagy taxonómiát, ami az általános megértésre és a társadalmi reakciók előrejelzésére lenne használható. A kockázatészlelés ebben a feltevésben egyet jelent az ösztönös kockázat-megítéléssel. A kockázattaxonómiával, amit mentális 59

térképnek is neveznek, bizonyos kockázatokkal (pl. atomerőmű) szembeni extrém ellenkezéseket és más kockázatokkal (pl. dohányzás, autóvezetés) szembeni közömbös beállítottságokat lehet magyarázni. Az átlagpolgár kockázathoz kapcsolódó mentális struktúrájának feltárásával végeredményben az a cél is összekapcsolódik, ami a szakértők és laikusok értékelései közötti eltérésen alapulhat. E feltevés képviselői a kezdetektől azt a szándékot követik, hogy a megszerzett tudással a kockázatinformációk kommunikációját a laikusok, a műszaki szakértők és a döntéshozók között javítsák. A kockázatészlelés és kockázatelfogadás mélyreható megértése nélkül még az egyébként jól kigondolt politikák is hatástalanok maradnak. Paul Slovic, a pszichometriai paradigma egyik alapítója szerint e vizsgálatok legfőbb jellegzetessége a kockázatfogalom "perspektívába helyezése": a kockázatok értékelésekor az egydimenziós, csak a várható halálesetek számával operáló statisztikákon túl különböző kvantitatív és kvalitatív jellemzőket is figyelembe vettek (Slovic 1987, 1992). A kockázatkutatás korábbi fázisában, amikor a szakértők az "objektíve" megállapított képlet alapján pontosan "kiszámították" egy-egy technológia, tevékenység kockázatának mértékét, föl sem merült az a probléma, hogy a társadalom nagyobbik, nem szakértő része esetleg más módszereket használ ugyanezen kockázathordozók értékelésénél. Csak a pszichometrikus paradigma áttörésével, az egy-egy társadalomban létező eltérő kockázatpercepciók vizsgálatával vált mindenki számára láthatóvá, hogy egy konkrét kockázathordozó kapcsán releváns különbségek vannak a szakértők csoportja és a "laikusok" értékelése között, s ez adott esetben társadalmi konfliktusokhoz, vitákhoz vezet. A pszichológiai tanulmányok a technológiák

bevezetésekor

fellépő

konfliktusos,

illetőleg

elfogadó

viselkedéshez

kapcsolódtak, s elutasították azt a mérnöki szemléletmódot, mely túlságosan elkötelezte magát a kérdéses technológia mellett, s nyíltan vagy burkoltan az elfogadás mellett érvelt. A pszichometriai paradigma, mint kinyilvánított preferencia alapoz arra a feltételezésre, hogy az egyének önálló, értelmes válaszokat tudnak adni nehéz, összetett kérdésekre és a kinyilvánított kockázat-megítélés és annak meghatározói alkalmas tapasztalatok segítségével mérhetők lesznek. Likert skálával és sokváltozós statisztikai elemzésekkel kideríthető a kockázatelfogadás és – észlelés „kognitív térképe” vagy számszerűsíthető megjelenése. A feltevés mintegy átülteti a pszichometria módszerét a veszélyeztetett személyiség mérésére. Slovic csoportjainak első vizsgálata azt mutatta, hogy egy sor kockázatforrás különböző jellemzői

korrelálnak

egymással.

Bizonyos

kockázatokat,

amelyeket

önkéntesnek

minősítettek, jellemzően ellenőrizhetőnek is érzékeltek. A kérdőívben a megkérdezettek 60

számszerűen mérhető kockázatértékelést végeztek a különböző veszélyekhez és adatokat rendeltek az elvárt szabályozási szinthez. Minden kockázatforrást bizonyos kockázatokra jellemző tulajdonságok figyelembevételével kellett megítélni, amelyeket fontosnak tartottak a kockázatészlelésnél:

az

önkéntes

kockázatátvétel,

félelem

(katasztrófapotenciál,

félelmetesség), tudás, a kockázatok észlelhető ellenőrizhetősége, a kockázatforrások társadalmi hasznossága, a lehetséges halálos áldozatok száma, a haszon és a lehetséges károk megoszlása stb. Az észlelt kockázat, az észlelt haszon és a kockázat elfogadása közötti kapcsolat nem közvetlen, az elfogadást egyéb jellemzők is befolyásolják. (Fischhoff, Slovic et al, 1978; Slovic, Fischhoff, Lichtenstein, 1986). Az egyéb befolyásoló jellemzőket egy faktoranalitikus vizsgálat két fő faktorba sorolta: az ismertség és a rettegettség faktorába. (4. ábra) 4. ábra Az ismertség és a rettegettség faktora

Forrás: Slovic, Fischhoff, Lichtenstein (1980)

61

Ez a faktorszerkezet a szakértőknél és a laikusoknál egyformán megjelent, de csak a laikusoknál kapcsolódott az egyes tevékenységek észlelt kockázata az adott kockázat faktortérben való elhelyezkedéséhez, ezen belül is elsősorban a rettegettség faktorához. Az adatok elemzéséből azt a következtetést vonták le a kutatók, hogy egy baleseti esemény jelzésértéke, (azaz, ha azt további lehetséges és kiszámíthatatlan balesetek vagy katasztrófák előhírnökeként észlelik), súlyosabb társadalmi megítélés alá esik, mintha egy nagyobb kárt okozó, de kisebb jelzésértékkel bíró esemény következett volna be. Az emberek számára tehát a kockázatosság többet jelent a balesetek várható számánál. A laikusok, bár nem mindig rendelkeznek elegendő információval, mégis összetettebben látják a kockázatokat, mint a szakértők, hiszen különböző "minőségi" szempontokat is figyelembe vesznek, így véleményük nem hagyható figyelmen kívül a kockázat társadalmi kezelésekor. Az első faktorba (ismeretlen kockázat) azok a kockázatforrások kerültek, amelyek a megkérdezettek észlelésében nem voltak érzékszervekkel észlelhetők és megfigyelhetők; amik ismeretlenek voltak, újszerűek és a tudomány által sem kutatottak (elektromos mezők; géntechnológia). A második (rettegés nevű) faktorba olyan kockázatforrások kerültek, amelyek ellenőrizhetetlenek, nem önkéntesek, rémesek és félelmetesek; katasztrofális következményekkel kapcsolódnak össze (halál, globális károk); magas kockázatot jelentenek a jövő generációi számára is és nem egyszerű csökkenteni azokat (működési zavar az atomerőműben; radioaktív hulladék; ideggáz balesetek, stb.) Ennek a sokat idézett szerkezetnek további regressziós elemzése azt mutatta, hogy a megkérdezettek kockázatértékelése összefügg a veszélyforrásoknak a kétfaktoros térben elfoglalt pozíciójával. Ennél a modellnél a fontosabb a „rettegés” faktor. Minél magasabb egy veszélyforrás súlya a faktorban, annál magasabb a vele összekapcsolt kockázat. A pszichometriai paradigma - mely metodológiailag tisztán a kockázatokkal szembeni beállítódásokból indult ki -, alapintencióinak megfelelően, megkísérelte e különbség laboratóriumi, kísérleti körülmények között történő "mérését", értelmezését; mindeközben számos fontos megállapítást tett a "laikusok" kockázatészlelésére vonatkozóan. A kutatások alapvetően a kognitív pszichológia segítségével próbálták a kockázatészlelést meghatározó tényezőket, a kockázatokról alkotott véleményeket feltárni. Ez a feltárás többféleképpen ment végbe: először kísérletet tettek egy adott társadalmon, kultúrán belül a "kockázathordozók taxonómiájának" kidolgozására, a "kockázatattitűdök és -észlelések kognitív térképeinek" megrajzolására (Slovic 1987). Ennek során a kísérleti személyekkel különböző, az egyes tevékenységfajták kockázatosságára, veszélyességére irányuló kérdőíveket töltettek ki laboratóriumi körülmények között, ezeket kiértékelték, és a "pszichofizikai skálázás és 62

többváltozós elemzéstechnikák" segítségével megrajzolták az adott társadalom (elsősorban az Egyesült Államok) "kockázattérképét". A kutatók abban reménykedtek, hogy ezen az úton megtalálhatók a kockázatészlelés stabil formái, amelyekből kiindulva fölépíthető az érintettek beállítódásait is figyelembe vevő kockázatpolitika. Ezekben a kísérletekben már utalásokat találhatunk a társadalmi-kulturális dimenzió meghatározó szerepére: az észlelésmintákban megjelentek "nemzeti", regionális, lokális különbségek (Engländer et al. 1987), s döntő tényezőnek bizonyultak a társadalmi rétegződésből fakadó, eltérő értékbeállítódások. A kockázatkutatás kezdetekben elsősorban a műszaki kockázatkutatásra koncentrált. Ennek megfelelően a kockázatészleléssel kapcsolatos kutatások a bekövetkezési valószínűség szubjektív érzékelésére és egy esemény valószínűsíthető káraira koncentrálnak. Ezt a kutatási irányt elsősorban pszichológusok és döntéselmélettel foglalkozók vonták kétségbe (Tversky, Kahnemann 1974). Az volt a cél, hogy magyarázatot találjanak arra, hogy miért különbözik egymástól a laikusok szubjektív valószínűség és kármérték értékelése a formális kockázatelemzés objektív eredményeitől. Többek között ezért dolgozták ki a pszichológiai és döntéselméleti kísérletekben a szubjektív észlelés és a formális eljárás folyamatai közötti különbséget. Ezek a folyamatok a rendelkezésre álló információ mennyiségében, azok feldolgozásában és az értékelési folyamatban különböznek alapvetően egymástól. Ellentétben azokkal az eljárásokkal, ahol rövid idő alatt maximális mennyiségű információt tudnak felvenni és feldolgozni és az értékelésnél minden lehetséges alternatívát és feldolgozási szempontot figyelembe tudnak venni, az emberek másképp működnek, mint a döntéselméleti modellek, mivel a kialakuló látásmódokban az emberi racionalitás korlátozott. A korlátozott racionalitás koncepciója szerint az emberek egy összetett döntési helyzetben nem a döntéselméleti

értelemben

racionális

módon

viselkednek,

hanem

sokkal

inkább

megelégedetten. A társadalmi, épített és természeti környezetből származó mindennapi bőséges információknak csak egy töredékét tudjuk felvenni. Ennek is csak egy kis részét képes az agyunk feldolgozni, persze nem hibátlanul. A korábbi pszichológiai kutatások arra a következtetésre jutottak, hogy az egyéni észlelés az információbefogadás és feldolgozás értelmében szelektív és hibás. Az alternatívák megítélésénél és az értékelési kritériumok alkalmazásánál történhetnek hibák, mivel nem tudunk egyszerre mindenre gondolni. Ezen kívül azt is megállapították, hogy sok embernek van problémája a valószínűség kezelésével és ahhoz való alkalmazkodással, a valószínűségi kijelentéseket biztosabb (meghatározott) kijelentésekké alakítással. Az egyének és a szervezetek többnyire a legjobb megoldást keresik, amikor az alternatívák közötti választással szembesülnek, de általában beérik kevesebbel is, mint amennyit 63

elérhetnének. Az ideális döntés túlzottan igénybe venné információ feldolgozó képességüket. A korlátozott racionalitás elmélete (Simon 1956) három folyamattal magyarázza a döntéshozatal ilyen gyakorlatát, melyek egyben az elmélet alaptételeinek is tekinthetők: 1. Az alternatívák szekvenciális kezelése 2. Heurisztikák alkalmazása, 3. Kielégítő megoldásra törekvés. A kutatási eredmények azt jelzik, hogy az emberek általában értéknek tekintik a racionalitást. A valós döntési helyzetek tanulmányozása azonban megmutatja, hogy többnyire még sem törekednek a racionális választásokra. Elfogadott nézet, hogy többféle racionalitás létezik. A racionális viselkedés legnagyobb akadályát az emberi képességekben kell keresni. Kognitív korlátaink meggátolják a racionális törekvéseket és komoly hiányosságokat okoznak az információk befogadásakor és felhasználásakor. A tudományos és technikai életfeltételekkel szembeni beállítódásnak két tényezője ismert: az egyik a józanész kompetencia vesztesége és az „eltűnő” jövőismeret. Mindkettő racionalitásválságot fejez ki. Ez az oka annak, hogy a laikusok a számukra kevésbé érthető szakértőknek (pl. atomfizikusnak; vízügyi mérnöknek) kevésbé mondanak nemet, mint a társadalomtudósnak. A társadalmi élettel kapcsolatban a hétköznapi ember is hozzáértőbbnek érzi magát. Azokkal az eseményekkel kapcsolatban, amelyekkel a mindennapi életben találkozunk, sokszor csak valószínűségi jóslásokat vagyunk képesek kialakítani. Brehmer (1987) szerint nem vagyunk képesek tanulni a tapasztalatokból és nem ismerjük fel a véletlent. Szerinte a tapasztalatból nyert információk hasznosítását megakadályozzák a percepcióval, a memóriával, a következtetési folyamatokkal kapcsolatosan a következő sajátosságok: a megerősítő bizonyítékok keresése, az oksággal kapcsolatos feltételezések, a figyelmi szelekció, melyek eltorzítják a tapasztalatok értékelését. A valószínűség fogalmát is ki kell alakítani ahhoz, hogy gondolkodásunk folyamatában élhessünk vele. A valószínűség fogalmának nem evidens volta miatt a valószínűségi ítéletek esetén a torzítások még gyakoribbak. Az emberek kisebb mértékben módosítják a valószínűségről kialakított ítéleteiket, mint ahogy azt a Bayes-tétel előírja. Ezt nevezzük a konzervativizmus jelenségének. Ezt követően a 70-es években Tversky és Kahnemann írt le egy sor tipikus torzítási mechanizmust. Ezeknek az oka, hogy a valószínűségi ítéletek kialakítása túl bonyolult, túl nagy terhet ró az emberi gondolkodásra, meghaladja kognitív képességeinket. A korai pszichológiai kutatások (Slovic et al. 1980) felhasználták a már meglévő korlátozott racionalitás elméletét, (Simon 1956; Kates 1962), annak bizonyítására hogyan hoznak döntést 64

és szabályozást a laikusok a természeti katasztrófákkal összefüggésben. A korlátozott racionalitás elmélete támogatja, hogy a laikusok ne gondolkodjanak valószínűségi alapon, és hogy próbálják meg elkerülni a bizonytalansággal való szembenézés szükségszerűségét. (Slovic et al., 1980) Ha a laikusok bizonytalanság jelenlétében hoznak döntést, korlátozva vannak tudati behatárolások miatt, ami arra vezeti őket, hogy egyszerű döntési modelleket csináljanak, mintsem, hogy a racionális döntési modelleket kövessék. Az emberek kívánják a biztonságot és ezért, amikor lehetséges, megpróbálják csökkenteni az aggályokat, amit a bizonytalanság jelenléte okoz, a bizonytalanság tagadásával, ezért a kockázatot inkább olyan kicsinek láttatják, hogy biztonságosan figyelmen kívül hagyhassák, vagy olyan nagynak, hogy világosan el kelljen kerülni. (Slovic 1986) Az objektív kockázat, ahogy a szakértők használják, definiálható, mint egy jövőbeli esemény valószínűsége, amit múltbeli események által szolgáltatott statisztikai adatokból számítanak. (Burton, Puschak 1984) Egy szakértő három különálló komponensbe osztja a kockázatokat, hogy racionális kockázati becsléseket számolhasson: 1. A valószínűség becslése 2. Az időperiódus, amire a valószínűség vonatkozik 3. Következmények, amiket a halálok, sérülések és károk mérnek. (Burton, Puschak 1984) A kockázat általános definícióját a szakértők objektív kalkulációjának megfelelően fejlesztették ki, eszerint a kockázat a veszély (a fizikai közeg és annak hatása) és a sérülékenység (érzékenység a kárra vagy a sérülésre) terméke. (Alexander 1996) Amikor a dolgok jól mennek, a döntéshozók nem éreznek különösebb késztetést arra, hogy komolyan foglalkozzanak a környezettel. Amikor azonban a külső környezet felől fenyegetés érezhető, megindul a megoldások keresése. Ez jelenti a későbbiekben a stratégiai tervezés alapját, ami kiemeli az információ kritikus körülmények közötti keresésének szerepét. A szisztematikus információkeresés és az alternatívák gondos számbavétele hozzájárul a hatékony döntésekhez stabil külső környezet esetén, de nem alkalmazható változékony feltételek mellett. A természeti katasztrófák hatékony szabályozása igényli a természeti események valószínűségi tulajdonságának megértését és a valószínűségi terminusokban gondolkodás képességét. (Slovic et al. 1974). Mégis létezik a probléma, mert ha az emberek bizonytalan eseményekre vonatkozó döntéseket hoznak, nem tudják a statisztikai elmélet elveit követni. Inkább a valószínűség becslésének elfogadott szabályait alkalmazzák és törekszenek a valószínűségi szabályokat megérzésen alapuló leegyszerűsítésekkel helyettesíteni. (Slovic et 65

al. 1974). Ezek a leegyszerűsítések vagy mentális stratégiák, általános szabályok, amiket az emberek arra használnak, hogy leegyszerűsítsék a valószínűségbecslés és gyakoriság bonyolult feladatait sokkal egyszerűbb ítéletekbe, amik segítik a döntéshozást. (Slovic et al. 1974; Carlson et al. 2000). Slovic összefoglaló véleménye szerint a laikus kockázatészlelést a "bölcsesség és a tévedés" egyaránt jellemzi. A "tévedések", a hibák és inkonzisztenciák magyarázatára az ún. heurisztikák (leegyszerűsítések) egységes elméleti keretet kínálnak (Slovic, Fischhoff, Lichtenstein 1986). A valószínűségi ítéletek, a jósló előrejelzések kialakításakor, általában a bizonytalanságról való gondolkodás esetében még intelligens emberek is gyakran megszegik a racionális döntéshozatalra vonatkozó szabályokat. Azokat a folyamatokat, amelyekben bonyolult ítéleteket egyszerűbbekre vezetnek vissza, nevezte Tversky és Kahneman (1974) heurisztikáknak. Kutatásaik nemcsak egyszerűen leszögezték, hogy a döntési feladatok túlzott bonyolultsága miatt kielégítő, már elég jó megoldásokkal is megelégszünk (korlátozott racionalitás), hanem megpróbálták leírni azokat a gondolkodási műveleteket, amelyek a döntéshozatalt megelőző ítéletalkotási és gondolkodási folyamatokat jellemzik. A heurisztika kifejezés azt jelenti, hogy a torzítások nem véletlenszerű, rendezetlen hibák, hanem olyan leegyszerűsítő mechanizmusok eredményei, amelyekkel az emberek a bonyolult feladatokat a maguk számára kezelhetővé teszik. A heurisztika alatt egy olyan hüvelykujj szabályt kell értenünk, amit a laikusok ugyanúgy, mint a szakértők öntudatlanul használnak, hogy a döntések bizonytalanság miatti komplexitását leegyszerűsítsék. Néhány ezek közül a leegyszerűsítések közül a hatásai miatt érvényes a valószínűség megítélésére és lehetséges következménye az eseményeknek. A kockázatészlelésben a következő heurisztikák befolyásolják az ítéleteket: •

Az érvényességi vagy elérhetőségi leegyszerűsítés a valószínűségbecslésben okozhat pontatlanságot: alkalmazásakor egy esemény gyakoriságának a megítélése attól függ, hogy az mennyire elképzelhető, milyen könnyű az emlékezetbe idézni, mekkora az esemény érdekessége vagy érzelmi felszólító jellege.

•

Egy másik heurisztika a túlzott bizonyosság a saját ítélet helyességében: a bizonyosság kívánása arra készteti az embereket, hogy a bizonytalanság okozta szorongást túlzott, megalapozatlan bizonyossággal csökkentsék. Mint Kates (1962) interjúiból kitűnt, az árvíz áldozatai (tévesen) úgy vélik, hogy ugyanaz a katasztrófa nem fordulhat velük újból elő.

66

Bár a heurisztikák magyarázatot adnak a valószínűségi ítéletek sajátosságaira, a pszichometriai eljárás maga inkább a kockázatra, mint olyanra fókuszál, (ahogy Slovic 1992ben jellemzi e vizsgálatokat, a "veszély személyiségét", a percepció mintázatát veszi célba), azonban nem tudja kezelni az egyes emberek veszélyhez való viszonyát, a motivációkat és az emóciókat. 5.2.3.4.2.1 Az érvényességi/hozzáférhetőségi heurisztika

Az érvényességi leegyszerűsítés egy általános szabály, amit az egyének arra használnak, hogy mérsékeljék az észlelt valószínűségek becslésének bonyolultságát, amelyek befolyásolják a döntéseiket. Az érvényességi leegyszerűsítés bevonja az egyéni ítéletalkotásba egy esemény valószínűségét, amely azon a kényelmes állásponton alapul, amelyben relatív példákat képzel el, vagy azoknak a példáknak a számát, amit az emlékezetében fel tud idézni. (Slovic et al. 1974). Egyes helyzetekben az események valószínűségét az emberek aszerint ítélik meg, hogy mennyire könnyen tudnak az adott eseményekre példákat felidézni. Gyakori eseményeket és kellemes történéseket sokkal könnyebb felidézni vagy elképzelni, mint a kevésbé gyakoriakat és kellemetleneket. Így egy esemény tulajdonságait, amit az egyén el tud képzelni, sokkal könnyebben gondolja fontosnak és ennek az eseménynek az ismétlődését sokkal fontosabbnak észleli. (Carlson et al. 2000) Továbbá a kiugró természeti események emléke úgy tűnik, egy extrém eseménnyel kezdődik, ami elfeledteti korábbi események felidézését és egy fix ponttá válik azokkal szemben, amelyek későbbi pontokat azonosítanak. Az olyan bonyolult faktorok, mint a korszerűség és az érzelmi kiugrások, függetlenek az esemény valódi gyakoriságától, de összefüggnek az érvényességi leegyszerűsítéssel és szerepet játszanak az észlelés befolyásolásában. Az elérhetőségi hipotézis tartalmazza, hogy azok a faktorok, amelyek a veszélyt jobban memorizálhatóvá vagy elképzelhetőbbé teszik – mint pl. a rendszeres katasztrófák, filmek, oktatások – jelentősen megnövelhetik a veszély kockázatának érzékelését (Slovic et al. 1974). Egy eseménnyel kapcsolatos érzelmi kiugrások befolyásolhatják az esemény jelentőségét a döntéshozatali folyamatban; a drámai személyes találkozás sokkal inkább elérhető és memorizálható, mint a statisztikai adatok. (Carlson et al. 2000) Szemben néhány politikacsináló feltételezésével, épp az intelligens egyéneknek nincs pontos észlelésük azoknak a veszélyes eseményeknek a gyakoriságáról, amelyeknek ki vannak téve. (Slovic et al 1976). Problémák létezhetnek, mert a rendszer eltéréseket és torzulásokat eredményezhet az ítéletben a mentális elérhetőségi faktorok használatával. A faktorok, amelyek növelik az esetek elérhetőségét, hasonlóan növelhetik az észlelési

67

gyakoriságot és az elbírálás alatti esetek szubjektív valószínűségét. A közvetlen tapasztalat egy eseménnyel kapcsolatban vagy a közvetett kitettség egy eseménynek a média által jelentősen befolyásolhatja a döntést. (Slovic et al. 1974). A potenciális eltérés egy gyakorlati példája látható az árvíz észlelésével kapcsolatban Katesnél: a vízjárta terület lakosai általánosságban észlelik az árvíz veszélyét, de csak abban a mértékben vagy fontossággal, amit ők korábban tapasztaltak, így csak nagyobb árvíz esetén tekintik magukat sérülékenynek. Ezen a megfigyelésen alapulva Kates úgy foglalta össze, hogy az egyének képtelenek felfogni az árvizet, amíg nem élték meg. A múltbeli események emlékezetessége fontos szerepet játszik annak meghatározásában, hogyan fogják észlelni a jövőbeli eseményeket és hogyan reagálnak rá. Az emlékezetesség és az elképzelhetőség eltérési hatásai akadályt képezhetnek a kockázatról szóló nyitott és objektív vitában. 5.2.3.4.2.2 A rögzítési és kiigazítási heurisztika

Egy másik általános szabály, amit az egyének a valószínűségbecslés bonyolultságának csökkentésére alkalmaznak, a rögzítési és kiigazítási heurisztika. Ez a leegyszerűsítés magában foglalja az egyéneket, akik természetes kiindulópontként használják az első becslési megítélésüket és azután további ítéleteket alkotnak, hozzáigazítva ehhez a pozícióhoz, ami pótlólagos információkon alapul. (Slovic et al. 1974). A szabályozás durva és pontatlan és hiányos a kiegészítő információk jelentőségének megítéléséhez. Újabb észlelések irányulnak arra, hogy szilárdak maradjanak az eredeti érzékeléshez képest és valószínűtlen, hogy a további információk jelentősen kiigazítják az észlelést. Ezek az eltérések jelentősen bevonódnak a döntéshozatalba. Pl. az egyének megérzésen alapuló becslése az árvíz méretéről, amit csak száz évben egyszer haladnak meg, nagyon konzervatív lesz, vagyis túl közeli lesz a becslés a legnagyobb valószínűségű nagysághoz és ezért túl kicsi biztonsági eltérést enged meg a megelőző feltételezéseiben. (Slovic et al. 1974). A becslések meghozatalakor az emberek sokszor egy kezdeti értékből indulnak ki, amit vagy a probléma megfogalmazása, vagy valamilyen kezdeti kalkuláció sugall. Ehhez az értékhez igazítják hozzá későbbi becsléseiket, még akkor is, ha az érték irreleváns a vizsgált probléma szempontjából. Az igazítás általában túl kicsi, ami azt eredményezi, hogy különböző kiinduló pontok különböző becslésekhez vezetnek. (Tversky, Kahnemann 1974) Bar-Hillel (1973) kísérletei azt bizonyították, hogy az egyének hajlamosak túlbecsülni az egymással összefüggő események valószínűségét és alulbecsülni az egymástól függetleneket. Ezt a torzítást a lehorgonyzás hatásával magyarázzák. Az emberek az elemi események valószínűségét önmagukban becsülik meg, és ehhez igazítják a becsült valószínűséget. Ez a

68

torzítás fontos a tervezésben. A komplex rendszerek meghibásodását még a szakértők is hajlamosak alulbecsülni. 5.2.3.4.2.3 A reprezentativitási leegyszerűsítés

Ez a leegyszerűsítés egy általános döntéshozatali szabály, ami az egyén azon képességén alapul, hogy az információkat kategóriákba képes rendezni, amelyek számára a leginkább ismerősnek tűnnek. (Carlson et al. 2000) A laikusok úgy hozzák létre egy esemény valószínűségét, hogy azt feltételezik, az reprezentál minden jobban ismert eseményt. (Burton Puschak 1984) Az élettapasztalat adja az egyéneknek azt a tudást, ami néhány jellemzőt összekapcsol és úgy kezel tovább; ha ezen jellemzők valamelyikét megfigyelték, az egyének azt feltételezik, hogy a többi is jelen van. Az idők nagy részében ez a stratégia hatékony pontos jóslások készítéséhez, de néha félrevezető lehet és tudatos torzítás forrása lehet. (Carlson et al. 2000) A döntéselmélet terminusait használva ez úgy mutatható be, hogy sok valószínűségi probléma olyan kérdésekre vonatkozik, hogy egy esemény milyen kategóriába tartozik, vagy milyen folyamat hozza létre az eseményt. Ilyenkor az embereket az befolyásolja véleményük kialakításában, hogy az egyik kategória milyen mértékben hasonlít a másikra, azaz az egyedi eset mennyire reprezentálja a kategóriát. Ha a hasonlóság nagy, akkor nagy valószínűséget tulajdonítanak a kategóriába tartozásnak. Ez a következtetés viszont nem mindig helyes. Miből ered ez a heurisztika? Az események előzetes valószínűségével szemben mutatkozó érzéketlenségből, vagyis az emberek nem veszik figyelembe, hogy egy tetszőlegesen kiválasztott eseménynek mekkora a valószínűsége. A mintanagysággal szembeni érzéketlenségből – a valószínűség megítélésekor az emberek figyelmen kívül hagyják azt, hogy az eredményt produkáló minta mekkora. A regresszió helytelen értelmezéséből – a jövőbeli eseményeket az emberek a jelen állapot alapján ítélik meg, és hasonló tendenciát feltételeznek a jövőre nézve is. Ezt a hibát felerősíti, hogy redundáns és konzisztens adatokat nagyon informatívnak éreznek, s ezek a használhatatlan információk tovább erősítik bizalmukat az adott ítéletben. 5.2.3.4.2.4 Az érzelmi leegyszerűsítés

Az érzelem egy orientáló mechanizmus, ami olyan alapvető pszichológiai folyamatokat irányít, mint a figyelem, az emlékezet és az információ feldolgozás. Az érzelmi reakció az egyén első válasza egy ingerre, még az alapos észlelés és a tudati jellemzők által vezetett információfeldolgozás és ítéletalkotás előtt történik. Az érzelem tekinthető érzés állapotként,

69

amit az ember tapasztal, mint pl. a boldogság vagy a szomorúság. De nézhető minőségként is, ami az ingerre vonatkozik. Slovic állította, hogy az érzelem és a világnézet funkcionálisan hasonló és segít az intézkedéseket orientálni, amelyek segítik az egyént eligazodni a komplex és bizonytalan világban. A világnézet és az érzelmek átívelő jelenségként léteznek, amelyek befolyásolják a tudás és a tapasztalat összetevőit, amit a laikusok használnak. (Slovic 1997) Az érzelmi leegyszerűsítés az ítéletalkotás és döntéshozás számos formájában lényeges összetevő. Az emberek akkor használják, ha a szükséges döntések komplexek vagy a mentális erőforrásaik korlátozottak, így az érzelmi leegyszerűsítés egy könnyebb, hatékonyabb lerövidítés a tudati folyamatokkal összehasonlítva, ami példákat hív elő az emlékezetből. A visszatekintő torzítás olyan tendencia, amikor a már megtörtént dolgokra úgy tekintünk, mintha az nem is történhetett volna másképpen. Ha megtudjuk egy esemény következményeit, azt gondoljuk, hogy azt előre is ki lehetett volna találni. Ez a torzítás arra figyelmeztet, hogy mások döntéseinek a megítélésekor elnézőbbnek kellene lennünk, hiszen csak illúzió, hogy előre lehet látni a döntések következményeit. Sok esetben fontos lenne, hogy az emberek jól felismerjék, mennyit is tudnak egy problémáról. Ha úgy gondolják, hogy sokat, akkor megalapozatlanul magabiztosak lesznek ítéleteikben. Ez a hiba azt eredményezheti, hogy túl hamar abbahagyják az információkeresést és a gondolkodást, elnyomják az egészséges kétkedést és elhamarkodottan hozzák meg döntéseiket. De ha tudásuk és ismereteik ellenére is túl bizonytalanok, túl sokáig halogatják a döntést, feleslegesen és költségesen szereznek be újabb és újabb információkat, míg a végén el is halasztják a döntést. A túlzott és a túl kevés magabiztosság nem függ az intelligenciától. A tapasztalat nem szünteti meg a túlzott magabiztosságot. A hiba úgy szüntethető meg, ha az emberek figyelmét közvetlenül felhívják erre a tulajdonságukra. 5.2.3.4.3 Dinamikus pszichológiai felfogások a kockázatról A döntéspszichológiai felfogás szerint az emberek racionálisan szemlélik a kockázatokat, személytől független, ismétlődő problémaként fogják fel azokat a veszélyeket is, amelyekkel szembesülnek.

Ha

nem

így

tesznek,

az

heurisztikák

terméke,

a

korlátozott

információfeldolgozási kapacitás következménye. Ezzel szemben azonban a laikusok az őket személyesen érintő problémákat egyedi eseteknek észlelik. Ezek az egyedi események nem "valószínűségekként" reprezentálódnak számukra, hanem - mivel szeretnék megelőzni a velük történő rossz dolgokat, - a veszély egyet jelent számukra azzal, hogy elveszíthetik, vagy már elvesztették a negatív következményekkel járó események feletti kontrolljukat. A kockázat e definíciója a veszélyt stressz-helyzetnek tekinti.

70

A dinamikus keret jó magyarázatot ad a "sebezhetetlenség illúziója", vagy az "irreális optimizmus" jelenségére, amelyet eredetileg egy további heurisztikának tekintettek. A sebezhetetlenség illúziója annyit tesz, hogy az emberek - minden alap nélkül - hisznek abban, hogy a rossz dolgok csak másokkal történhetnek. Ezt az irreális optimizmust több hiedelem kapcsán kimutatták: az emberek kevesebb egészségi problémát, kevesebb és enyhébb balesetet, kevesebb kudarcot stb. várnak a saját jövőjükben, mint ami egy hozzájuk hasonló átlagos embernél bekövetkezhet (Svenson 1981; Weinstein 1986; Kulik and Mahler 1987; Zakay 1983). 5.2.3.4.4 A pszichológiai közelítést ért kritikák A pszichológiai tanulmányok segítenek létrehozni a döntési opciók sokkal átfogóbb rendszerét, fejlesztik a kiegészítő tudást és az értékelésükhöz szükséges normatív kritériumokat. Hasonló más nézetekhez abban, hogy értékes információkkal járul hozzá a kockázatreakciók megértéséhez és kockázati policyk készítéséhez, de korlátozott a széleskörűségben és az alkalmazhatóságban. A pszichológiai kutatásokkal szemben gyakran megfogalmazódó ellenérv arra utal, hogy ezek a kutatások túlságosan az individuumra, a szubjektív észlelésre koncentrálnak, s következetesen alulértékelik a társadalmi dimenzió szerepét és jelentőségét. Feltételezik, hogy az individuumok általában véve rendelkeznek beállítódásokkal a kockázatokkal szemben, s nincs egy meghatározott beállítódásuk egy-egy konkrét kockázat kapcsán. Ennek az irányzatnak az a másik jellegzetessége, hogy miközben a döntési folyamatra koncentrál, figyelmen kívül hagyja a mögöttes társadalmi-kulturális meghatározottságokat. Azt is élesen kritizálták, hogy a pszichológiai kutatások főként az attitűdökre, beállítódásokra kérdeztek rá, de következetesen elhanyagolták a cselekvés dimenzióját: s noha rengeteg információt szereztek a feltételezett kockázatokkal szembeni beállítódásokat illetően, ezekből még nem következtethetünk biztonsággal a tényleges társadalmi, politikai cselekvésekre. Az idők folyamán a pszichometriai paradigmát is sok oldalról kritizálták. Maguk a szerzők is látták a korlátait vagy a kritikus feltevéseket a kinyilvánított preferencia feltevéssel kapcsolatban. A kritikus megjegyzés, miszerint a bemutatott témák és kérdések túl összetettek a laikusok számára, szemben áll az eredményre való utalással. Ezek megmutatják, hogy a kérdezési szituáció alatt motivált személyek rendszerezett válaszokat tudtak adni a bonyolult kérdésekre is. A lehetőség, hogy magatartást kvantitatív módon skálákkal mérhessünk és értékelhessünk. a szociálpszichológiai kutatásokon belül érvényesen elfogadott és biztosított.

71

A kockázat pszichológiai kutatásai az egyéni kockázatpercepciókra összpontosítanak, amelyeket számos kontextuális szempont és heurisztika befolyásol, ezért nem lehetséges az egyéni kockázatészlelések összehasonlítása vagy aggregálása. További hiányosságukként róják fel, hogy mivel heurisztikákon alapulnak, döntések normatív megalapozására közvetlenül nem használhatók. Végül vannak, akik a kockázatpercepcióban és –értékelésben szerepet játszó társadalmi hatások feltárását hiányolják (Renn 1992). Az egyénnek és az ő szubjektív értékelésének a középpontba állítása a legnagyobb gyengesége a pszichológiai elméletnek. A dimenziók nagyvonalúsága, amit az emberek használnak, hogy ítéletet hozzanak, valamint a megérzésen alapuló leegyszerűsítésekben és anekdotákon alapuló tudásba vetett bizalom nehézzé teszik, ha nem lehetetlenné, az egyéni preferenciák összesítését és a közös nevező megtalálását az egyéni kockázatészlelések összehasonlítására. Továbbá ezekből a fizikai tanulmányokból hiányzik annak magyarázata, miért választanak ki az egyének bizonyos kockázatjellemzőket és miért hagynak figyelmen kívül másokat. Normatív szempontból az egyéni kockázatészlelésekre vonatkozó tudás nem fordítható le közvetlenül szakpolitikára. Ha az észlelés részben hiányosságokon vagy tudatlanságon alapul, nem tűnik helyesnek, ha a kockázatcsökkentés mértékegységének használjuk. Továbbá a kockázatfelfogások változnak egyének és csoportok között. 5.2.3.5 A kockázat szociológiai és antropológiai közelítései A kockázat és a kockázatészlelés legvégső, empirikusan felülvizsgálható szociológiai elmélete

mindezidáig

hiányzik.

A

német

szociológián

belüli

magyarázat

a

„kockázattársadalom” (Beck 2003) és az elméletileg gyümölcsöző fogalom meghatározás, amit Luhmann alkotott meg a kockázat-veszély ellentétpárral, ami mind a mai napig a legjobb kapcsolódási pont az empirikus kutatásokhoz való rávezetésre, mivel a kockázat témáját nagyon absztrakt szinten közelítette meg. A társadalomtudományi kockázatvitában két fontos álláspont jelent meg. Az egyik az objektív, realisztikus álláspontot képviselte, vagyis hogy léteznek kockázatok és az ember ezeket objektíven felfoghatja, megértheti. Ezt az álláspontot képviseli Beck. A másik irányzat, a relatív-konstruktivista nézet szerint a kockázat, mint olyan nem létezik, hanem az emberek bizonyos előnyöket és hátrányokat tulajdonítanak egyes dolgoknak és ezzel magyarázzák a kockázatot. Ehhez az irányzathoz tartozik Luhmann. Mindkét irányzat abból indul ki, hogy a kockázatok a szekularizált, modern, komplex és magasan technologizált társadalmak kísérő

72

jelenségei és hogy a kockázatok növekszenek. Mindkét irányzatban a kockázat egy társadalom által konstruált fogalom. A relatív konstruktivista nézet abból indul ki, hogy az emberek korábban ténylegesen sokkal több fenyegetésnek voltak kitéve, mint ma, elsősorban a betegségeknek és a természeti környezetből származó fenyegetéseknek. Ma a legtöbb fenyegetést kockázatokként észlelik. Ez a tény nemcsak a biztonság iránti nagyobb jövőbeli szükségletet tükrözi vissza. Azt is mutatja, hogy több fejlődést vagy szituációt, mint problémás helyzetet értelmeznek, amelyeknél szükség van döntésre. A kockázatok mindig az ismeretlent érintik, a nyitott jövőt, mindig valamilyen döntés van a középpontjukban. A konstruktivista változatban a kockázatok növekedésének észlelését, ezért, mint a döntési lehetőségek gyarapodását mutatják be. Luhmann a kockázat-veszély ellentétpárt a földrengés példáján keresztül mutatta be és ezen a módon határozta meg a kockázat-jövőképet, a további elméleti szemlélődés lehetőségét. A kockázat és veszély fogalmakat Luhmann a döntés beszámítási középpontja alapján különböztette meg, ami egy veszély- vagy kockázathelyzetből ered és adja a kockázatfogalom körvonalait: a veszélyekhez hozzászámítják az idegen hatásokat; a kockázatok esetében saját döntéseinket számítjuk be. Ha valaki pl. egy földrengéses területen örököl egy házat, annak a földrengés lehetséges kárai veszélyt jelentenek. Kockázat keletkezik akkor is, amikor az egyén dönthet arról, hogy az örökséget elfogadja, illetve megtartja, és nem adja el, annak ellenére, hogy az egy ismert földrengésveszélyes helyen áll. Luhmann kockázatfogalma felhívja a figyelmet arra, hogy a megfigyelésnek különböző szintjei vannak. A kockázatnak ez az értelmezése pontos elméleti megfigyeléseket alkalmaz, ezért ez a fogalom a társadalomtudományi vitákban is, mint a szociológiai kockázatfogalom jelenik meg. Empirikus kapcsolódási pontként viszont nem alkalmazható. Amint azt a kutatási eredmények mutatják, a kockázatészlelés lényegesen összetettebb és sokrétűbb, mint ahogy azt Luhmann a kockázat konceptualizálásában megfogalmazta. Ezen kívül a különböző empirikusan megállapítható különbségek jelentőségének fejlődése a társadalomban nem magyarázható a kockázat–veszély különbséggel. Luhmann szerint a „kockázattársadalom” jellemzés döntéseink kockázatosságára és a funkcionális differenciálódás lényegéhez tartozó esetlegességre vonatkozik. Ez független attól, hogy azon spekulálunk, hogy veszélyesebben élünk-e, mint korábban, amit ő maga aligha hisz, vagy éppen kevésbé veszélyesen. E terminológia szerint a veszély mindig valami külsőt jelent, ami valami tőlünk függetlenül bekövetkezőre utal, míg a kockázat azt fejezi ki, hogy saját döntéseink lehetséges hátrányait vesszük szemügyre.

73

A tudomány és a technika mind nagyobb stratégiai jelentősége a társadalmi dinamizmus számára ugyanis azt jelenti, hogy mai cselekvéseink, akár akarjuk, akár nem, egyre jövőorientáltabbak lesznek. Mérlegelnünk viszont mindig bizonytalan tudásra ítélve kell. Jellemző, hogy Luhmann az ügy paradox jellegét hangsúlyozza: saját elhatározásból vetjük alá magunkat egyre átfogóbb döntéskényszereknek, s úgy kell mérlegelnünk, hogy többet nem tudhatunk, mint a kockázatot, azaz a döntések jelenlegi bizonytalanságának mértékét. A döntéskényszer alól pedig kibújni nem lehet. A nem döntés, minden döntés önreferenciális jellege miatt, ugyancsak döntés, amelynek megvan a saját kockázata, pl. az elmaradt haszon formájában, ezért racionálisan csak a kockázat, tehát a jövő lehető legpontosabb megismerése és explicitté tétele, valamint ismétlődő felülvizsgálata vállalható. Szemben Beck-kel, ő tehát minden negativitástól, értékítélettől függetlenül, egyszerűen a modern társadalom strukturális adottságaként azonosítja annak „kockázattársadalom” jellegét, amely jelleg a modern tudományos alapú technológia átfogó társadalmi jelentőségén is alapszik. A kockázat szerepének állandó növekedése mellett még akár egyre biztonságosabban is élhetünk, csak a kockázat megszüntethetetlenségéből adódó döntéskényszertől, azaz témánk vonatkozásában a tudomány és a technika egyre átfogóbb felhasználása következtében a jövő kockázatának vállalásától nem szabadulhatunk meg. A „kockázattársadalom” korába lépve, központi jelentőségűvé vált a jövő dimenziója, mint kockázat, és ennek a lehető legteljesebb bevonása jelen döntéseinkbe, akár Beck alapján, akár Luhmann alapján gondolkodunk. A „kockázattársadalom” mibenlétéről kialakult lassan évtizednyi vita szelete annak, hogy a jövő széleskörű társadalomtudományi érdeklődés tárgya lett. Luhmann elemzéseit követve úgy látszik, hogy a kockázaton alapuló döntések általában létrehoznak egy társadalmi strukturális megosztottságot. Akik a döntéseket hozzák, azok racionálisnak látják azokat, még ha esetleg el is fogadják, hogy kutatással e racionalitás még lényegesen fokozható, míg azok, akik a döntésnek passzív résztvevői, ugyanazt a döntési folyamatot és eredményt irracionálisnak látják. Akik a döntést hozzák, azt Luhmann terminológiájával élve kockázatkutatásként, „kockázat” vállalásként élik meg; akik elszenvedik, azok pedig épp úgy viszonyulnak e folyamathoz, mint bármely más, hozzájuk képest külső, „veszélyes” eseményhez, azt veszélyként élik meg. Így „számítás” kerül szembe a figyelembe vett értékek hangsúlyozásával, racionalitás az emocionális érveléssel. A lehetséges félreértés elkerülése végett hangsúlyozni kell, hogy itt nem pusztán ismerethiányra redukálható problémáról van szó. 74

Egy további, látszólag csupán „felvilágosítási” probléma is jelentkezik ebben a kérdésben. Luhmann találó jellemzése szerint a szakértők által megállapított „kockázatot” az érintettek „veszélynek” érzékelik: azaz számukra ez valami külső adottság, amit el kell fogadniuk. Nagyon fontos a technológiai hatáselemzés demokratikus működéséhez, hogy végül is állást lehessen foglalniuk egy „kockázattal” kapcsolatban. Nem arra gondolunk, hogy a semleges szakértő megmondja, hogy mi az „objektív kockázat”. Egyre több szakíró kétli ilyesmi megállapíthatóságát, rámutatva arra, hogy végül is az elfogadott kockázat alku, a különböző álláspontok összemérésének és harmonizálásának eredménye. A kockázat fogalom minden nyelvben ugyanazt jelenti, hiszen kockázattársadalomban élünk (Beck 2003). Mind a konstruktivista, mind az objektív-realista álláspont szerint a kockázat vezérfogalommá vált, ami az egyéni és társadalmi létezésünk alapfeltételeivel kapcsolatos nyilvános vitákba is beleivódott. Az emberiség legújabbkori történetében is számos természeti és technikai katasztrófa következett be, de ezeknél mindig volt „más”, akiket vagy amiket lehetett okolni. A fordulópontot a csernobili katasztrófa okozta a szemléletben. Rá kellett jönni, hogy az atomkorban a veszély már nem korlátozható egy településre, régióra, országra, hanem az mindenkire kiterjedhet. Az emberiség veszélyeztetett sorsában nem a szükséglet, hanem az aggodalom vált alapélménnyé. Egy ilyen katasztrófa megkérdőjelezte a politikai rendszerek, a mérési módszerek, elméletek, egyáltalán a megismerés létező formáit; a természet és a társadalom korábban kialakult viszonyait, az egész ipari civilizációt, életformáink teljességét. A Beck által megfogalmazott kétféle modernizáció különbsége abban jelentkezik, hogy míg az ipari társadalomban a gazdagság-termelés logikája uralkodott a kockázattermelés logikája felett, addig a kockázattársadalomban ez a logika visszafelé fordult. A középpontba a modernizáció kockázatai és ennek következményei kerülnek, amelyek nem lokálisak, mint az ipari társadalom csoport- és üzemi kockázatai, hanem globálisak. A gazdagság termelésével egyidőben termelődik a kockázat is. Ennek megfelelően a hiánytársadalom elosztási problémái és konfliktusai elfedik azokat a problémákat és konfliktusokat, amelyek a tudomány és technika révén termelt kockázatokból keletkeznek. A hiánytársadalomban a gazdagság elosztásának logikája átvált a kockázatelosztás logikájába. Ennek két feltétele van. Először is létrejött az emberi és technológiai termelőerők ismert magas színvonala, valamint a jogi és társadalmi biztonság. Az igazi anyagi nélkülözés lecsökkent és társadalmilag korlátozódott. Másodszor ez a drámai változás egy időben kiváltja

75

a növekvő termelőerőkből a modernizációs folyamattal együtt járó kockázatokat és az önveszélyeztetés eddig nem látott mértékű tendenciáit. Az ipari vagy osztálytársadalom alapproblémája – Marx és Weber szerint is – hogy a társadalmi gazdagságot egyenlőtlenül, de „legitim” módon osztja el. Ezt a tételt „metszi keresztbe” a kockázattársadalom új paradigmája, amely hasonló, de mégis nagyon eltérő problémákon alapul. Az alapkérdés az, hogy képesek vagyunk-e a modernizálási folyamat révén termelődő kockázatokat és veszélyeket úgy csökkenteni, hogy a „lappangó mellékhatások” formájában sem a modernizálási folyamatot, sem az ökológiai és szociális elvárásokat ne lépjék túl. Az új paradigma tehát a kockázatok egyenlőtlen elosztásán alapul. Az első paradigma a hiánygazdaságokban uralkodik, ahol még nem lehet kielégíteni az emberek anyagi igényeit. Ezekben a társadalmakban a tudományos-technológiai fejlődés kinyitja a társadalmi gazdagság forrásaihoz vezető kaput. A fejlett jóléti társadalmakban viszont a figyelem már nem a mindennapi betevő falat megszerzésére, hanem a modernizálással, fejlődéssel együtt járó mellékhatások felszámolására irányul. Ezzel párhuzamosan elterjed az a felismerés, hogy a mellékhatásként fellépő veszélyek a gazdagság forrását veszélyeztetik. A modernizációs folyamatban egyre több lesz a romboló erő, amely felerősíti a modernizációkritikát. A gazdagságelosztó társadalom átalakulása kockázatelosztó társadalommá a hetvenes években kezdődött Nyugat-Európában. A kockázattársadalomban kialakuló újfajta veszélypotenciálokat a következőképpen lehet definiálni: 1. A termelőerők fejlődéséből adódó károsodások visszafordíthatatlanok, láthatatlanok, tudásalapúak és társadalmi definíciótól függőek. 2. A kockázat növekedése és megoszlása társadalmi vészhelyzeteket idéz elő. A kockázatokat, amelyek új nemzetközi egyenlőtlenségeket hoznak létre, ökológiailag értékelik. 3. A kockázatok kiszélesedése és piacosodása új, jelentős üzletet is jelent. A civilizációkritika végtelen és kielégíthetetlen szükségletekkel jár, mert az emberek állandóan bizonytalan helyzetben érzik magukat. 4. Az iparosítási folyamat okai politizálódnak. Nemcsak a fejlődéssel járnak mellékhatások, hanem a mellékhatásoknak is vannak társadalmi, gazdasági és politikai mellékhatásai, mint például a piacösszeomlás, tőkeleértékelődés, új piacok megnyitása, igazságszolgáltatási eljárások stb. A katasztrófák politikai jelentést kapnak. Elhárításuk, megoldásuk esetleg a hatalom újraszerveződésével járhat. A kockázattársadalom valójában katasztrófatársadalom. Az anyagi javak és a kockázat eloszlása tekintetében átfedésben áll az osztály- és a kockázattársadalom. Az előbbiben a kockázatok a szegények körében koncentrálódnak és 76

ezzel kiéleződnek az osztályellentétek. A munkanélküliség a legkevésbé képzetteket sújtja. A sugárzási, mérgezési veszélyek is az üzemi dolgozókat érik közvetlenebbül. A levegő-, víz- és talajszennyezés is főleg azokat a lakosokat fenyegeti, akik ipari városok üzemekhez közeli lakásaiban laknak. A károkat könnyebben kompenzálják lakáscserével azok, akik ezt anyagilag megengedhetik maguknak. Az informáltság eltérő foka is jelentősen befolyásolja a károk elleni védekezést. (Szíjártó 1998.) Az újabb globális veszélyek relativizálják a társadalmi különbségeket és határokat. Ily módon egyenlősítő hatásuk van., ami újfajta politikai erővel jár együtt. Ebben az értelemben a kockázattársadalom már nem osztálytársadalom. A bennük rejlő tendencia a globalizálódás felé mozgatja őket. A globalizáció jelenségei: 1. Bumeráng effektus: a veszélyek előbb-utóbb azokat is elpusztítják, akik korábban haszonélvezői voltak. 2. Ökológiai értéktelenedés és kisajátítás: a károsodás miatt a földek, erdők értéke is lecsökken. Kiéleződik az ellentmondás a nyereség- és a vagyonérdekek között. 3. A kockázati szituáció nem osztályszituáció: egyre nehezebb a veszélyeket a fent és a lent lévő rétegek szerint osztályozni. 4. A veszélyhelyzet, mint veszélyes sors: a normális fogyasztás észrevehetetlenül veszélyessé teszi a mindennapi életet. 5. Új nemzetközi egyenlőtlenségek alakulnak ki. Az osztálytársadalomban a láthatóság evidenciája nem létezik. A veszélyek többnyire láthatatlanok. A láthatatlan kockázatok pedig általában legyőzik, felülmúlják a láthatókat. A kockázat pszichológiai perspektívája háromféle módon alakítja ki a természetről alkotott szubjektív ítélet birodalmát és a kockázat jelentőségét. (1. táblázat - 5. oszlop) (Renn 1992) Először, a valószínűségekre vonatkozó személyes preferenciákra fókuszál és megpróbálja bebizonyítani, miért nem a várható értékekre alapozzák az egyének a kockázattal kapcsolatos döntéseiket. Ennek a kutatásnak a legérdekesebb eredménye volt a valószínűségi érvelés konzisztens mintázatainak felfedezése, amelyek jól illeszkedtek a legtöbb hétköznapi eseményhez. Az emberek idegenkednek a kockázattól, ha a veszteség tétje magas és hajlandóak a kockázatra, ha az előny tétje magas. (Kahnemann, Tversky 1979) Továbbá sokan ellensúlyozták a kockázatvállaló magatartásukat optimális kockázati stratégia kialakításával, ami nem maximálja a hasznot, de biztosítja az elégedett eredményt és a nagyobb katasztrófa elkerülését. Ennek a stratégiának egy példája az ún. portfolió elmélet. Ennek az elméletnek megfelelően a befektetők a tőke portfoliójukat úgy válogathatják, hogy

77

az egyik részvény miatt a pénzveszteség kockázatát ellensúlyozza a másik részvény gyarapodásának valószínűsége. Másodszor, számos tanulmány, amely a döntéshozatali valószínűségek észlelésével foglalkozik, meghatároz eltéréseket az emberek azon képességében, hogy fel tudják rajzolni a valószínűségi információból származó következményeket. Ezek az eltérések azonosítják a bizonytalanság ösztönös feldolgozását. Továbbá ezek az eltérések jelentik a logikai szabályok világos megsértését, mivel ezek bevonását túlértékelték az irodalomban. Ennek a fő oka az volt, hogy számos laboratóriumi helyzet elégtelen összefüggési információt nyújtott ahhoz, hogy az emberek számára elegendő tanácsot tudjon adni, ami alapján mérlegelhetik döntéseiket. Harmadszor, az összefüggési változók jelentőségét az egyéni kockázatbecslés és -értékelés formálásában

számos

kockázatészleléssel

foglalkozó

tanulmányban

rögzítették.

A

pszichometriai módszereket alkalmazták a kockázatok kvalitatív jellemzőinek vizsgálatakor is. A következő kontextuális változókat találták, amelyek befolyásolják a kockázatok észlelt komolyságát: A tragédiák és veszteségek elvárt száma: ez a mutató gyenge korrelációt mutat a technológia vagy a cselekvés észlelt kockázatosságával. Katasztrófa potenciál: a legtöbb ember megkülönböztethető preferenciákat lát a meghatározott várható értékű döntések között. (átlagos kockázat) Az alacsony valószínűségű, nagy következményű kockázatokat gyakran észlelik fenyegetőbbnek, mint a valószínűbb, de alacsony vagy közepes következményűeket. Kvalitatív kockázat jellemzők: az adatfelvételek és kísérletek megmutatták, hogy a kockázatok észlelését befolyásolja a kockázatforrás észlelt tulajdonságainak sorozata vagy a kockázatos helyzet. A kockázat okával kapcsolatos hiedelmek: a kockázatészlelés gyakran része egy attitűdnek, amelyet a személy a kockázat okáról tart, ami lehet a technológia, az emberi tevékenység vagy természeti esemény. Az attitűdök felölelnek egy sor hiedelmet a természetről, következményekről, történelemről és a kockázatok okainak igazolhatóságáról. Gyakran a kockázatészlelés ezeknek a megalapozó hiedelmeknek a terméke, sokkal inkább, mint ezen hitek okainak. A kockázatészleléseknek ebben a kultúraközi összehasonlításában a válaszadók környezeti és a műszaki hitei jobb előrejelzői voltak a kockázatok észlelt súlyosságának, mint a nemzeti különbségek vagy más magyarázó változók.

78

A faktoroknak ez a listája bizonyítja, hogy a kockázat intuitív megértése egy sokdimenziós koncepció és nem lehet a valószínűségek és következmények termékére redukálni. A kockázatfelfogások jelentősen különböznek a társadalmi és kulturális csoportok között. Az elején feltett három kérdésnek megfelelően a kockázat pszichológiai nézete tartalmaz minden nemkívánatos hatást, amit az emberek speciális okoknak tulajdonítanak. Ezek az okokozati viszonyok akár a valóságra reflektálnak, akár nem, irrelevánsak. Az egyének a kockázatészlelésüknek megfelelően reagálnak és nem egy objektív kockázati szintnek vagy egy tudományos kockázatértékelésnek megfelelően. A tudományos értékelés olyan mértékben része az egyén kockázatra adott válaszának, amennyiben be tudja illeszteni az egyéni kockázat észlelésbe. Továbbá a relatív gyakoriság, vagy más tudományos formák, amelyek valószínűséget definiálnak, behelyettesíthetők a hit erejével, amely az emberben van, annak valószínűségét illetően, hogy egy nemkívánatos esemény meg fog történni. Kinek a feltevését alkalmazzuk egy kockázattal kapcsolatos döntés meghozatalakor? Egy időben ezek a felfogások az emberek valós félelmét tükrözték és tartalmazták a nem kívánatos hatásokat, amelyek a kockázat műszaki értékeléséből gyakran hiányoznak. Nézzünk szembe ezzel a dilemmával, hogyan tudnak a kockázatészlelési tanulmányok hozzájárulni a kockázat policy fejlesztéséhez? •

Megmutatják a közérdeket és értékeket

•

A közösségi preferenciák indikátoraként szolgálnak

•

Dokumentálják a kívánatos életstílust

•

Segítenek a kockázatkommunikációs stratégia megalkotásában

•

Olyan személyes tapasztalatokat jelenítenek meg, amelyek a kockázatértékelés tudományos módszereivel nem lennének lehetségesek.

Bár a kockázatnak számos szociológiai és antropológiai közelítése van, mindezekben közös az az előfeltevés, hogy “az emberek a világot nem elfogulatlan szemmel látják, hanem társadalmi és kulturális jelentések szűrőjén keresztül, amelyeket elsődleges - pl. családi, baráti, főnöki, illetve munkatársi – referenciacsoportok közvetítenek.” (Dietz, Frey és Rosa 1996) E közelítések szerint tehát mind a nemkívánatos hatások, mind a bizonytalanságok, mind a valóság elemei társadalmilag meghatározottak, vagy – egyes iskolák szerint társadalmilag megkonstruáltak. A szociológiai közelítések szerint a kockázatokról alkotott ítéleteket csoport-értékek, csoportérdekek, csoport-specifikus tudás és hiedelmek közvetítik, míg a (kultúr)antropológiai közelítés azt feltételezi, hogy az egyének és társadalmi szerveződések világképét kulturális 79

minták strukturálják, s ennek következménye az, hogy bizonyos értékeket elfogadnak, míg másokat elutasítanak. A nyolcvanas évek elején Ulrich Beck és Mary Douglas is felvetette, hogy a technikai kockázatdefiníciók mögött különböző, a társadalmi-kulturális kontextusban gyökerező értékek, feltevések rejtőznek; azaz a technikai létesítményekhez kapcsolódó kockázatok, veszélyek valójában nem "objektív" adatok, hanem különbözőképpen interpretálható társadalmi/kulturális konstrukciók. A kockázatok - e felfogás szerint - nem egyszerűen "léteznek", s így többé-kevésbé megnyugtató módon érzékelhetők, hanem társadalmilag megkonstruáltak, s erőteljesen függnek a mindenkori kultúrától, szubkultúrától, amelynek kontextusában e konstruálás megtörténik. A fentiekből következik, hogy a szociológusok, antropológusok egy adott társadalom kapcsán is eltérő kockázatkultúrákról beszélnek. Ez az alapvetően szociológiai-antropológiai jellegű megközelítésmód ugyanakkor távolról sem egységes, számtalan irányzat, perspektíva létezik ezen belül is. (Szíjártó 1998) A kockázat szociológiai szempontú kutatásait Renn (1992) az alábbi csoportokba sorolta: •

A kockázat szervezeti aspektusaival foglalkozó kutatások

•

A katasztrófák szociológiai elemzésével foglalkozó tanulmányok

•

Média és kockázatkommunikáció kutatás

•

Kockázatokkal kapcsolatos konfliktusok vizsgálata

•

Igazságossággal és méltányossággal foglalkozó kutatások

•

A kockázatok társadalmi megoszlását vizsgáló kutatások

•

A kockázatra vonatkozó tudás episztemiológiája

Természetesen számos más felosztás, illetve ezekbe bele nem férő irányzat létezik, aszerint, hogy a kockázatnak mely aspektusát emelik ki és milyen előfeltevésekkel élnek a valóság fizikai objektivitását, illetve társadalmi megkonstruáltságát illetően. A kultúrantropológiai közelítés kiindulópontja, hogy a társadalmak számára a kockázat problémája az ismeretlennel, a bizonytalannal való megbirkózás problémája volt. A társadalom története során kidolgozta a kockázat kezelésére szolgáló intézményrendszert és a kockázat kulturális reprezentációját. Az intézményrendszer - természeténél fogva - mindig is igyekezett fennmaradni, terjeszkedni, a benne foglalkoztatottak és az általa képviseltek érdekeit segíteni. Érdekeinek megfelelően alakította a kulturális reprezentációkat, s erre a kockázat témája különösen alkalmasnak bizonyult, mert összefonódott a társadalom számára 80

negatív értékekkel. A kultúrantropológiai kutatások közül a kockázati problematika vizsgálatára az un. kulturális elmélet volt a legnagyobb hatással. A veszélyes helyzetekben való viselkedésnek és cselekvésnek a hétköznapi ösztönös kockázatészlelés és értékelés az alapja. A döntések szempontjából alapvető fontosságú, hogy alkalmazzanak-e megelőző védekező eszközöket vagy sem. Azokban a helyzetekben, amelyek döntést igényelnek azzal kapcsolatban, hogyan kezeljék vagy menedzseljék a kockázatokat, általában nem használunk konkrét módszereket vagy számszerűsíthető precizitást az általunk észlelt kockázat értékelésére. A kockázat műszaki, kvantitatív definíciója (a valószínűség mértéke és a biztos esemény hiánya) nem segít leírni a kockázatot annak társadalmi összefüggésében. Döntéseinket sokkal inkább az észlelt világ, mint a műszaki, kalkulálható kockázat határozza meg. A kockázat kvalitatív dimenziója segít a kockázat tágabb értelmezésének megértésében. A kvalitatív dimenziók olyan jelzőkként vagy tulajdonságokként definiálhatók, amelyek összekapcsolódnak a kockázat forrásával, amelyek azután beépülnek a kockázat értékelési folyamatába. Ennek következtében a kockázat egy olyan többdimenziós fogalomnak tekinthető, amely összekapcsolja mind a tényszerű, kvantitatív, tapasztalaton alapuló értékeléseket és információkat, mind az érzékelt és bizonyos összefüggések jellemzéséből eredő kockázatokat. (Renn 1989; Jungermann, Slovic 1993). A kockázatészlelés definiálható olyan folyamatnak, ami

a

kockázatot

egy

tárgynak,

helyzetnek

vagy

cselekvésnek

tulajdonítja.

A

kockázatészlelést meghatározza a társadalom, amihez tartozunk; a gyakorlati tapasztalataink, amibe a fogalom beágyazódik, vagyis a kockázatészlelés társadalmilag konstruálódik. A műszaki és környezeti kockázatok észlelésével foglalkozó különböző tanulmányoknak megfelelően számos olyan faktor létezik, amelyek befolyásolják a kockázat észlelését, a kockázat forrásának jellemzése (Slovic 2000), világnézetek vagy érték attitűdök; etnokulturális és társadalmi, gazdasági háttér, valamint személyes változók, mint a foglalkozás, iskolai végzettség. A természeti katasztrófákkal és a kockázatokkal való társadalomtudományi foglalkozás azért is fontos a jelenkor társadalma számára, mert a katasztrófákkal, természettel, kockázattal való foglalkozás sokáig nem tartozott a szociológia klasszikus kérdései közé. A szociológia világlátása a természettel kapcsolatban sokáig olyan volt, mintha azzal nem kellene számolni. A természet kirekesztése már a szociológia önálló tudományterületté válásakor megtörtént. A szociológia Durkheim és Weber társadalmi tényeit csak a társadalmon keresztül magyarázta. Ha a társadalomközpontúságot mint

81

saját korának termékét olvassuk, akkor arra a következtetésre juthatunk, hogy a szociológia feltételezései és alaptételei az ember anyagi világban való létezését figyelmen kívül hagyták. Ezek az alapok és a társadalom magatartása a természeti környezethez akkor került először különböző módokon megfogalmazásra, és elméleti keretbe foglalásra, amikor az ökológiai kérdések napvilágra kerültek és megsokasodtak a témában a társadalmi viták. Az ökológiai krízisekről folytatott vitákon keresztül keletkezett a környezetszociológia, mint a tudományterületnek egy olyan ága, amely a társadalom természeti környezettel kapcsolatos viselkedésével és az ember és természet kapcsolatával, kölcsönhatásával foglalkozik. Ezekben az esetekben elsősorban az „új” kockázatokra, mint pl. a környezetszennyezésre és a természeti környezet lerombolására figyeltek. A már ismert „régi” kockázatok és problémák, mint pl. a természeti katasztrófák, alig játszottak szerepet. Csak az ember által okozott klímaváltozással kapcsolatban kialakult vitában jelent meg az érdeklődés a természeti katasztrófák környezetszociológiai magyarázatára. Ez a rendszertan a szociológiai közelítéseket két dimenzióba rendezi. (5. ábra)(Renn 1992) 1. individualista szemben a strukturalistával 2. objektív szemben a konstruktivistával. Ezen osztályozás kialakításának legfőbb okai voltak: Az osztályozás egyszerű és lényegre törő (nyitott a kritikára) Az osztályozás alkalmas arra, hogy a fent említett kockázatfelfogás általános kerete legyen. Minden szociológiai tanulmány elhelyezhető ebben a két dimenzióban. A két dimenzió elegendőnek mutatkozik arra, hogy elkülönítse azokat a koncepciókat, amelyek világosan elválnak egymástól. Mi a jelentése a két dimenziónak? Az individualista és a strukturalista tulajdonságok jelzik az elemzés alapegységét. Akár az individualista, akár a társadalmi intézményként összegzi a társadalmi csoportot, a szubkultúrát és a társadalmat. A strukturális nézőpont hangsúlyozza, hogy az összetett társadalmi jelenség nem magyarázható csak egyéni viselkedéssel, hanem az interaktív, gyakran egyének azok nagyobb egységeinek véletlen hatásain alapul. Az objektív és a konstruktivista nézetek a kockázat természetében és megnyilatkozásának látásmódjában különböznek. Bár az objektív nézőpont magában foglalja, hogy a kockázat és megnyilvánulása valós, megfigyelhető esemény, a konstruktivista nézet azt állítja, hogy a kockázat és megnyilvánulása mesterséges társadalmi konstrukció, amelyet társadalmi csoportok és intézmények hoztak létre. Az 5. ábra néhány nagyobb elméleti közelítés elhelyezkedését mutatja a kockázat társadalmi feldolgozására vonatkozóan. Nem tartalmazza 82

az esettanulmányokat, az elméleti hivatkozás nélküli problémaorientált tanulmányokat, a tisztán normatív vagy etikai közelítéseket és a populáris összeesküvés elméleteket. Ezeket a korlátozásokat adottnak véve, a domináns megközelítés a racionális szereplő nézőpont, a társadalmi mozgósítás elmélete, a szervezetelmélet, a rendszerelmélet, a neo-marxista és kritikai elméletek és a konstruktivista társadalomelméletek.

5. ábra A kockázat legfontosabb szociológiai megközelítései. (Renn 1992. 68.o.)

Kulturális

Konstruktivista

elmélet Társadalom szerkezeti elméletek

Individualista

Társadalmi

Strukturalista

mobilizáció elmélete

Rendszer elméletek Szervezet elméletek

Neo marxista és kritikai Objektív

elmélet

A racionális szereplő elméletét széles körben alkalmazzák a társadalmi viselkedés közgazdasági magyarázatánál és a különböző társadalomtudományi alkalmazásokban. Ez a megközelítés a társadalmi cselekvéseket úgy tekinti, mint az egyének és társadalmi szereplők átgondolt megfontolásának eredményét, ami az érdekeiket támogatja. Társadalmi csoportok és intézmények a társadalmi konfliktust akkor tapasztalják, amikor az egyik csoport érdeke 83

konfliktusba kerül egy másik csoportéval. A társadalmi cselekedetek tétje valós, a szereplők egyének, akik csoportokat vagy intézményeket jeleníthetnek meg. Ha az egyik párt tagjai kockázatokat észlelnek, amelyek az érdekeiket fenyegetik; politikai akciókat szerveznek, hogy csökkentsék vagy enyhítsék a kockázatot. Ez a megelőző magatartás szemben állhat egy másik párt érdekeivel, amelyik hasznot húz a kockázat forrásából. Az intézményi és az egyéni magatartást is stratégiák irányítják, hogy kiválasszák a legjobb eszközt az előre meghatározott cél megvalósítására. A társadalmi mozgósítás elmélete két kérdésre összpontosít: Milyen körülmények motiválják az egyéneket cselekvésre? Milyen strukturális feltételek szükségesek a társadalmi csoportok számára, hogy sikert érjenek el céljaik megvalósításában? A kockázatprobléma fontossága nyilvánvaló. Az első kérdés a kockázat társadalmi gyakorlatának elemeire vonatkozik, ami egyéni cselekvéseket idéz elő. A második kérdés a kockázat különböző társadalmi szereplők közötti

feldolgozásának

eredményeire

vonatkozik.

A

társadalmi

mozgósításelmélet

fejlődésének korai szakaszában a legtöbb tanulmány az objektív-individualista közelítésen és a racionális szereplő nézőponton alapult, de később a kutatók a motiváció és a csoport kialakítás strukturális elemzését részesítették előnyben. Egyre inkább vonzódnak ahhoz a nézethez, ami a viszonylagos elszegényedésnek; a vonatkoztatási csoport magatartása utánzásának; társadalmi hiteknek és más strukturális tényezőknek lehet az eredménye. A sikerek és kudarcok kevésbé vonatkozhatnak az egyes társadalmi szereplők erőfeszítéseire vagy stratégiáira, mint az aréna szabályaira és minden szereplő kommunikációjának interaktív következményeire és magatartására az arénában. A szervezeti elmélet az intézmények két strukturális nézőpontját hangsúlyozza: a feladatok rutinszerűvé

válása

és

a

felelősség

megosztása.

Amióta

komplex

technológiák

kockázatkezelése intézményi működést és ellenőrzést igényel, a rutinszerűség és az ellenőrzés megosztása

befolyásolja

a

kockázatmenedzserek

működését.

A

technológiai

kockázatértékelés alulértékelheti a valós kockázatot, mivel a feladatok rutinszerűsége és a felelősség megosztása azok a faktorok, amelyek növelhetik a működési hiba vagy a nem megfelelő ellenőrzés valószínűségét. A rendszerelmélet a kockázatokat, mint nagyobb társadalmi vagy intézményi egységek elemeit tekinti. A szerkezeti tulajdonságokra fókuszál és áthidalja a valóságot és a konstruált valóságot. A kockázati esetek egy fejlődési folyamatban alakulnak ki, amiben csoportok és intézmények szervezik a természeti és társadalmi környezetre vonatkozó tudásukat és osztják ezt meg más társadalmi rendszerekkel a kommunikáció segítségével. (Luhmann 1986). A tudás különböző rendszerei versenyeznek a társadalomban és részei annak a kiválasztási és 84

alkalmazkodási folyamatnak, amelyik strukturálisan meghatározott feltételek által irányított. Ezek a feltételek jelölik és alakítják ki azt a bázist, amellyel a makro-rendszerek észlelhető előnyeit értékeli annak érdekében, hogy fenntartsák alapvető biológiai, társadalmi és kulturális funkcióikat. Az előnyök reálisak lehetnek abban az értelemben, hogy támogatják az evolúciós alkalmazkodást, vagy lehetnek konstruáltak abban az értelemben, hogy támogatják és biztosítják az önbizalmat az adott társadalmi rendszerben. Ez a megközelítés, a strukturalista-funkcionalista elemzés dominált a szociológiában az 50-es, 60-as években, de hiányzott az USA kockázati irodalmából. Neo-marxista és kritikai elméletek részesedtek a racionális szereplő megközelítés objektív összetevőiből, de megjelentek a strukturalista elemzésben is, az intézményi érdekek és a csoportmagatartások meghatározására. A fókuszban az emancipáció normatív szempontja van, mintsem a kockázattapasztalat bizonyítása vagy a kockázatcsökkentés politikái. Az emancipáció ebben az értelmezésben magában foglalja a csoportok és közösségek felhatalmazását, hogy lehetővé tegye a számukra elfogadható kockázatszint meghatározását. Ezen nézet szerint a jelenlegi kockázati politikák legitimációs krízisben vannak, mivel azok alapja, hogy az egyik társadalmi csoport a másikra terheli a kockázatait (az osztályszerkezet reprodukálása) és gyakran nincs annak érdekében, akinek hordozniuk kell (társadalmi integráció hiánya). A különböző társadalmi csoportok kockázat tapasztalatai rávilágítanak a társadalom osztályszerkezetére és létrehozzák az egyenlőtlenségeket a hatalom elosztásában és a társadalom befolyásolásában. A konstruktivista felfogások a kockázatokat társadalmi konstrukcióként kezelik, amelyeket a társadalomban zajló strukturális erők határoznak meg. Az olyan ügyek, mint pl. az egészségügyi fenyegetések, egyenlőtlenségek, becsületesség és ellenőrzés nem határozhatók meg objektív tudományos elemzéssel, csak a különböző társadalmi szereplők racionalitásával és hiedelmeivel rekonstruálhatók. Ezeknek a konstrukcióknak a szervezete és szerkezete rávilágít mindegyik csoport vagy intézmény értékeire és érdekeire is a különböző kockázatterületeken. A kockázat-politikák a résztvevő szereplők állandó küzdelméből jönnek létre, amellyel a kockázat értelmezésüket a nyilvános napirendbe akarják helyezni és másokra erőltetni. Az önérdekek közötti kompromisszum igénye, ami saját csoport specifikus realitást hoz létre és a kommunikáció szükségszerűsége, ami a társadalmilag jelentős valóságot hozza létre, meghatározza a valóság lehetséges konstrukcióinak kiterjedését és elhatárolását. A műszaki kockázatelemzés nem feltétlenül kiválóbb más kockázatkonstrukcióknál, mivel az a csoportok hallgatólagos megállapodásán, az elitek különleges érdekein és magától értetődő értékítéleteken alapul. 85

A kockázat társadalmi feldolgozásán kívül, mind a hat megközelítés a szervezeti elképzelést gondolta a legkevésbé kiterjedtnek. Feltűnik a közös érdek a társadalmi igazságtalanság és egyenlőtlenség

magyarázatában

és

előrejelzésében

az

elosztható

igazságtalanságok

vonatkozásában. (1. táblázat - 6. oszlop) Amíg az individualista nézet figyelembe veszi az igazságtalanságokat, mint a csoportérdekek potenciális megsértését, addig a strukturalista nézet inkább, mint a hatalomelosztás valós igazságtalanságainak visszatükröződését vagy a társadalmi érdekek és értékek nem megfelelő egyensúlyozásának funkció nélküli eredményeként kezeli azokat. Normatív szempontból a szociológiai nézőpont megvilágítja a kockázatpolitikák iránti igény alapját az igazságtalanságok gyakorlata, a méltánytalanságok és a legkisebb mértékben az észlelt társadalmi inkompetencia területén. Ez a három tapasztalat nem az egyedüli társadalmi következménye annak, amit az emberek nem kívánatos hatásként észlelhetnek, de ezek valószínűleg a legfontosabbak. Az észlelésváltozók néhánya, mint a személyes ellenőrzés és önkéntesség, ugyanazt a megfontolást tükrözik. Következésképpen a szociológiai tanulmányok segítenek irányítani a becsületesség és a kompetencia

ügyeit

és

segítenek

a

kockázatpolitikák

legitimálásához

normatív

megállapításokat kialakítani. Ezek a megállapítások jelentősen változni fognak attól függően, hogy a bemutatott hat nézőpont melyikét alkalmazzák. A három fő kérdés vonatkozásában a szociológiai nézőpont tartalmaz nemkívánatos eseményeket, amelyek társadalmilag definiáltak és néhány esetben társadalmilag konstruáltak. A valós következmények mindig társadalmi értelmezésen keresztül közvetítettek és csoportérdekekhez és értékekhez csatlakoznak. A jövőbeli események lehetőségét nem korlátozza a valószínűségek kalkulálása, de felölel csoport-specifikus tudást és nézeteket. A lehetőségeket emberi beavatkozások, társadalmi szerveződések és a technológiai fejlődés formálja. A társadalmi szerveződések és a technológiai működés közötti kapcsolatok figyelmen kívül hagyása komolyan alulbecsülheti a hibák valószínűségét. Végül a valóság úgy tűnik, hogy mind a fizikai eseménynek (az emberi megfigyeléstől független), mind a konstruált jelentéseknek (figyelemmel ezen eseményekre és fogalmakra, mint becsületesség, sérülékenység és jogszerűség) is a rendszere. A szociológiai nézőpontok szélesebb értelmezése és a kockázatokra vonatkozó társadalmi tapasztalatok beszámítása bezárja azt a rést, amit más kockázat nézőpontok nyitva hagytak. Az eredmény az ár. A társadalmi világ komplexitásának csökkentésére vonatkozó igény és a nagy befolyásoló tulajdonságok modellezése nyitja meg az ajtót a szubjektív kiválasztásra és az ideológiai érvelésre. A szociológiai elemzés terméke legalábbis részben előre 86

meghatározott olyan elméleti koncepciók által, amelyeken az elemzés alapul. A komplex valóság empirikus bizonyítékot kínál sok nézőpontra (a perspektívával meg lehet cáfolni az elméletet). Eredményként a társadalom szereplői gyakran választják azt a nézőpontot, amelyik a legjobban szolgálja az érdekeiket (legitimáló funkció) és figyelmen kívül hagyják azokat a nézőpontokat, amelyek szemben állnak az érdekeikkel. 5.2.3.6 A kockázat kulturális nézőpontja Az utóbbi években antropológusok és kultúraszociológusok sugallták, hogy a kockázatokra adott társadalmi válaszokat a kulturális hiedelmek mintázatainak prototípusai határozzák meg, amik a meggyőződésekre és a valóság észlelésére vonatkozó klaszterek. (1. táblázat - 7. oszlop) A törzsi közösségek korai szervezeti elveinek tanulmányozásán alapuló egyik antropológiai iskola meghatározta azoknak az értékcsoportoknak néhány általános mintázatát, amelyek megkülönböztetik az eltérő kulturális csoportokat egymástól. Ezek a különböző csoportok speciális pozíciókat formálnak a kockázati témákban és hasonló attitűdöket és stratégiákat fejlesztenek. Ez a megközelítés strukturalista és konstruktivista is. Ennek az elméletnek sok támogatója egyetért, hogy nem használható egyéni attitűdökre és meggyőződésekre, viszont nagyobb társadalmi egységekre, mint szervezett csoportokra és intézményekre, igen. A kulturális prototípusok használhatók az egyéni válaszok előrejelzésére; kiváltképp az egyének válaszaira társadalmi szerepeikben, mint ügynökségek, gyárak vagy magán szerveződések képviselői. A kulturális megközelítés a környezetet és a kockázatot társadalmi konstrukcióként észleli. Minthogy a kockázat szociológiai elemzése kapcsolódik a kockázatról való társadalmi mérlegelésekhez vagy érdekekhez és értékekhez; a kulturális nézőpont feltételezi, hogy a kulturális mintázatok strukturálják az egyének és társadalmi szerveződések gondolatait, hogy egyes értékeket elfogadjanak, másokat pedig elvessenek. Ezek a választott értékek határozzák meg a kockázatok és hasznok észlelését. (1. táblázat - 7. oszlop) Ezeknek a kulturális mintázatoknak a száma és típusai nem mindig konzisztensek a szakirodalomban. Douglas és Wildavsky megkülönböztet centrumot és perifériát; Rayner négy prototípust használ, Thompson ötöt. Renn azonban egy másik osztályozást használ. A 6. ábra illusztrálja az öt prototípust. A típusok különböznek a csoport kohézió (a mérték, amihez az egyének elfogadják a csoport gondolkodási sémáit és keresik a társadalmi csoport identitását) és a hálózat (a mérték, amelyben valaki elfogadja és támogatja a hierarchikus és procedurális szabályokat) fokában.

87

6. ábra Kockázatvállalás a kulturális prototípusok összefüggésében. (Renn 1992 74. o.)

Atomizált egyének

Hálózat

Az élet lutri. A kockázatok az ellenőrzésünkön kívül esnek; a biztonság szerencse kérdése

Bürokratikus A kockázatok elfogadhatók mindaddig, amíg az intézményeknek megvan a képességük, hogy ellenőrizzék.

A remete A kockázatok elfogadhatók addig, amíg nem korlátoznak másokat

A vállalkozó A kockázatok előnyöket kínálnak és el kell fogadni a haszonért cserébe.

Csoport

Egalitáriánus A kockázatot el kell kerülni mindaddig, amíg elkerülhetetlen a közjavak megvédése

A szervezetek és a társadalmi csoportok a vállalkozói prototípushoz tartoznak, amelyek a kockázatvállalást, mint a versenyző piacon elért sikert és a személyes célok követésének előnyét észlelik. Kevésbé törődnek méltányossági ügyekkel és szeretnék, ha a kormány tartózkodna a kiterjedt szabályozástól és a kockázatkezelési törekvésektől. Ez a csoport leggyakrabban azokkal a szervezetekkel és csoportokkal áll szemben, amelyek az egalitáriánus prototípushoz tartoznak, amelyik inkább az együttműködést és az egyenlőséget hangsúlyozza, semmint a versenyt és a szabadságot. Az egalitáriánusok a hosszú távú emberi tevékenységre fókuszálnak, és inkább feladnak egy tevékenységet (éppen akkor, ha azt hasznosnak észlelik), minthogy esélyt adjanak. Különösen a méltányossággal törődnek. A harmadik prototípus, a bürokratikus, amely bízik a szabályokban és az eljárásokban, s amelyek megbirkóznak a bizonytalansággal. Amióta a kockázatokat alkalmas intézményekkel

88

kezelik és a feldolgozási stratégiákat alakítottak ki minden eshetőségre, azóta nem aggódnak a kockázatok miatt. A bürokratikus nézetet képviselők hisznek a szervezeti szakértelem és a gyakorlatok hatékonyságában és a problémát megoldottnak tekintik, ha a kezelésére alkalmazott intézményi folyamat helyes. A negyedik prototípus, az atomizált egyéneké, akik leginkább a hierarchiában hisznek, de a tagjaikat nem lehet azonosítani azzal a hierarchiával, amelyhez tartoznak. Ezek az emberek csak magukban bíznak, a kockázati ügyekben gyakran zavarodottak, nagy kockázatot is vállalnak magukért, de elutasítanak miden kockázatot, amiről úgy érzik, hogy rájuk kényszerítik. Egyidejűleg az életet lottójátéknak tekintik és gyakran képtelenek arra, hogy konkrét okot kapcsoljanak egy veszélyhez. (Thompson 1980a) Az utolsó csoport az autonóm egyéneké a koordináta rendszer középpontjában. Thompson ezeket az autonóm egyéneket úgy írja le, mint önközpontú remetéket és rövid távú kockázatértékelőket. Renn a kockázati konfliktusok potenciális mediátorainak nevezi őket, mivel sokoldalú szövetségeket épít a négy másik csoporttal és csak akkor hisz a hierarchiában, ha összefüggésbe akarja hozni a hatalmat egy magasabb minőséggel vagy tudással. A három fő kérdés vonatkozásában a kulturális elemzés magában foglalja a nemkívánatos események definícióját, a valószínűség generálását és becslését, valamint a valóság létrehozását, ami a saját társadalmi csoportok kulturális kapcsolataitól függ. Ha ez igaz lenne, a kulturális elméletet úgy értékelhetnénk, mint egy kizárólagos és átfogó kockázatelméletet, mivel minden kockázati tapasztalatot kulturális kapcsolatok reflexióiként látnánk. Az előfeltevés, hogy a kulturális elmélet esernyőként szolgálhat minden más kockázati nézőpont számára, legjobb esetben is gyanús, ha nem megalapozatlan. A legtöbb szerző a kulturális elmélettel kapcsolatban hangsúlyozza, hogy a kulturális prototípusok nem egyéneket, hanem társadalmi aggregátumokat jellemeznek. Ennek oka nyilvánvaló. Az egyén különböző kulturális profilú szerveződéshez is tartozhat. Egy vállalkozás tulajdonosa (vállalkozói típus) tartozhat egy fundamentális egyházhoz (egalitáriánus típus) és szolgálhat egy

önkéntes

karitatív

szervezet

pénztárosaként

(bürokratikus

típus).

A

feladat

megkülönböztetés és az egyének elkülönítése tükröződik a társadalmi aggregátumok funkcionális

megkülönböztetésében.

A

környezetvédők

és

az

iparosok

könnyen

osztályozhatók, de mi legyen a női szavazók ligájával, a nyugdíjasok szövetségével, az autós szövetséggel és másokkal. Ha a csoportok prototípusok keverékei, a kulturális nézet sokat veszít a magyarázó erejéből. A kulturális prototípusok és a szervezeti érdek közötti viszony sem világos, viszont problémás. Ha a kulturális kapcsolatnak elsőbbsége van az érdekkel szemben, akkor mi 89

határozza meg, hogy melyik kulturális prototípus csoporthoz vagy szervezethez tartozik? Vállalkozónak vagy egalitáriánusnak születünk? Ha a kulturális kapcsolatok társadalmi vívmányok, amelyeket másokkal való kapcsolatokon keresztül tanultunk, akkor azoknak kapcsolódniuk kell személyes vagy intézményi feladatokhoz és érdekekhez. Az öt prototípus kiválasztása, mint releváns kulturális mintázat, a modern társadalomban több bizonyítékot igényel, mint a törzsi szerveződésekre való hivatkozás. Úgy tűnik, számos társadalmi csoport rendelkezik tervekkel, világnézettel, amelyek nem ragadhatók meg az öt prototípussal. Pl. számos vallási csoport hierarchikus a felépítését tekintve, de egalitáriánus a tanításában. Az sem világos, miért csak a hierarchia és a nyitottság a fontos a kulturális prototípusokban? Miért nincsenek más jellemzők, mint pl. a spiritualitás és a sebezhetőség? A velejáróan redukcionista nézet, amely a kultúrát 4 vagy 5 részre osztja, túlzottan leegyszerűsítőnek tűnik. (Funtowitz, Ravetz 1985) Végül, a kulturális nézőpont nem fejlesztett ki hatékony empirikus bizonyítékot önmaga érvényességének igazolására. Ez részben a mérhetőség problémája. A szervezeti filozófiák gyakran rejtettek és nem mutathatók ki a szervezetek képviselőinek interjúzásával. Továbbá, ha a szervezetben a prototípus kevert, a nézetek (hasonlóan sok szociológiai nézethez) nem cáfolhatók. Néhány megfigyelt viselkedés összeegyeztethető néhány prototípussal. Néhányan megpróbálták, hogy összegyűjtsenek vagy újraértelmezzenek empirikus adatokat egyéni értékekről és attitűdökről a kulturális elmélet fényében. Mivel az empirikus adatok azt mutatják, hogy a hiedelmek különböző kulturális prototípusokat jelenítenek meg, kapcsolatban vannak az egyének kockázat attitűdjeivel. Ez a jelenség jól bizonyítható egyéni értékek és világnézetek alapozása szempontjából. Más nézőpontokhoz hasonlóan a kockázat kulturális elméletének is vannak hiányosságai és érdemei. Renn kritikai megjegyzései a nézőpontról annak az igénynek az elutasítását jelentették, hogy a kulturális elmélet elegendő a kockázat társadalmi folyamatainak bizonyítására. Ez a kulturális imperializmus vagy kulturális determinizmus az, amit Renn is kifogásol. A kulturális csoportok lecsökkentése három alapvetően fontos prototípusra (vállalkozói, egalitáriánus és bürokratikus) lehet érvényes és ösztönösen elfogadható hipotézis a kockázatválaszok elemzésében; de kezelhető hipotézisként inkább elfogadható, mint kizárólagos értelmezésként. Az értékek és világnézetek hangsúlyozása inkább, mint az érdekeké és hasznoké, ez a legnagyobb eredménye ennek az elméletnek. Az emberek nem motiváltak szervezetek által, csak az eredmények által. A szervezeti viselkedés megértéséhez érdekeket, normákat, értékeket és önképet is figyelembe kell venni. Továbbá az, amit az emberek és szervezetek nemkívánatos eseményként észlelnek, rávilágít a kulturális definíciók 90

társadalmi

összefüggéseinek

észlelésére

és

értékelésére

és

azok

fontosságára

a

világnézetükben. A konstruktivista nézőpontra alapozva, a kockázat kulturális elmélete a kockázat társadalmi tapasztalatának olyan feldolgozását ajánlja, anélkül, hogy az önkényesség csapdájába esne, ami sok szociológiai elemzést jellemez, amelyeket ugyanez a filozófia inspirált. Kiegészítő bizonyíték adható a kulturális jellemzőknek a kockázatészlelésben és kockázat-politikákban betöltött fontosságára. Egy jobb indoklást is fejleszt azokra a társadalmi akciókra, amelyek úgy tűnik, konfliktusban vannak a műszaki kockázatelemzéssel és a csoportalakítás nyilvánvaló érdekeivel. Az ún. kulturális elmélet alapját Douglas és Wildawsky (1982) dolgozta ki, akik a kockázatfelfogás kultúrafüggőségét részletekbe menően tanulmányozták. Az általuk írt művek nagy hatást gyakoroltak a kockázatkutatás területére, mivel új szempontot, a kultúrafüggőség szempontját terjesztették el igen széles körben. Világosabban kidolgozva tartalmazza az elméletet Thompson, Ellis és Wildawsky 1990-ben ugyanezen a címen megjelent könyve. Az empirikus kölcsönhatás azonban a háttérben maradt. A feltevés alapkérdése az, miért keltik fel bizonyos, kiválasztott veszélyfajták a figyelmünket és mások miért nem. Milyen alapon döntenek emberek arról, hogy melyik kockázatot veszik komolyan és melyiket hanyagolják el, amikor ma még senki sem tudhatja, hogy melyik kockázatokat fogják most, vagy a jövőben szembeállítani egymással. A kulturális elmélet alapvető feltevése abban áll, hogy különböző társadalmi formák léteznek, és minden egyes társadalmi szervezet a saját világnézetét állítja elő, beleértve a természeti környezetet is. Ez a szelektív nézet meghatározza a figyelemreméltó veszélyek kiválasztását. Azt hangsúlyozzák, hogy a "normálisról", vagy az "abnormálisról" vallott felfogás kultúrához kötött, így a kockázatról kialakított hiedelmek a kultúra részét képezik. A "szennyezettség" fogalma párhuzamba állítható a "tabu" fogalmával, a tisztátalan, idegen képzetével, összesűrűsödik a "pollúciós hiedelmekben", és szemben áll a normális, ideális társadalomról kialakított képpel. Ez az ideológiai felhangokat magán viselő elképzelés okozza azt is, hogy a természet fogalma átpolitizálódik. Mivel a kockázatosságot bizonyító adatok értelmezése értékelési kérdés, ez az értékelés társadalmi megfontolásokon alapul. Douglas és Wildawsky azt hangsúlyozzák, hogy az emberek reakciói társadalmi helyzetüket tükrözik, a kockázatfelfogás nem egyéni pszichológiai jellegzetességektől, hanem társadalmi csoportok kulturális beállítottságától függ. Az értékek a társadalmi pozíciók függvényében fogalmazódnak meg, és a társadalomban a hatalom érvényesítési lehetőségeinek 91

függvényében a centrumhoz és a perifériához tartoznak az egyének. Míg a centrum számára a piac és a nagy szervezetek diktálta individuális és hierarchikus értékrendszer a megfelelő, addig a perifériára egyfajta szektás kultúra a jellemző, s ez a periféria egyúttal a kockázatokra is sokkal érzékenyebb. A periféria jövőfelfogásában a múlt és jövő között éles szakadék tátong, a jövő - a különböző típusú (kulturális és anyagi) szennyezés következtében- rosszabb lesz a múltnál. A centrum a jövőt a múlt folytatásának látja, a kockázatokat hajlamos elbagatellizálni. A periféria befolyását növelheti az, hogy egyre komolyabb veszélyeket sikerül kimutatnia, s ez érdekében is áll befolyásának növelése céljából. A veszélyek súlyosságát a természetben bekövetkező folyamatok irreverzibilitásában látja, ezért jó érv számára a centrum ellen az, hogy az figyelmen kívül hagyja a fenyegető változások előjeleit és nem számol azok következményeivel. A kockázatészlelés, kockázatválasztás társadalmi konstrukció eredménye. Ennek az alapfogalomnak az igazolására a kulturális elmélet a társadalmi szervezetek formáit, a kiválasztási elveket és az észlelendő szubjektumot, mint összetartozó rendszert fogja fel. A kulturális elmélet értelmében a kockázatészlelés kutatása megpróbálja feltárni, hogy a társadalmi élet különböző jellemzői az egyénekből milyen félelmeket hívnak elő. A kulturális elmélet alapgondolata lényegében a társadalmi szervezetek formáinak vagy a vonatkoztatási csoportok összekapcsolódásán nyugszik (1) a velük megegyező kulturális különbségekkel vagy világnézetekkel, (2) a különböző életutakhoz, (3) a különböző életutak, a világnézet és a társadalmi kapcsolatformák, mint hipotézisek, előhoznak különböző elképzeléseket arra vonatkozóan, hogy mi okoz fenyegetést és mi nem. A következő ábrázolás szempontjából problémát okoznak a kulturális elmélet képviselőinek különböző és inkonzisztens fogalomhasználatai. Kiegészíti a zavart az is, hogy néhány fogalom a társadalomtudományi szaknyelvben más jelentéssel bír, kezdve a kultúra fogalmával. A

társadalmi

szolidaritásnak

klasszikusan

két

elkülöníthető

formája

van

a

társadalomtudományokban: a piaci és a hierarchikus. Egy mondatban: a piachívők a versenyző játékosok, akik vidáman alkudoznak és üzletelnek egymással; a hierarchisták a jóságos hatalomként vannak jelen, akik biztosítják a játékosoknak a különböző feltételeket ebben a kereskedelmi játékban. A kulturális elmélet nem utasítja el a klasszikus megkülönböztetést. Inkább azzal érvel, hogy az életben mással is találkozhatunk, mint csak piachívőkkel és hierarchistákkal.

92

Csoport- és hálózati mintázatokra alapozva Douglas és Wildavsky a társadalmi életmód négy változóját hozta létre: hierarchista, individualista, egalitáriánus és fatalista. Mint meghatározó elrendezések, társadalmi életmódok minden fajtája meghatározza azoknak a kockázat típusoknak, mint legveszélyesebbeknek a kiválasztását, amelyek leginkább veszélyeztetik az életmód mögötti értékorientációt. A hierarchisták a társadalmi rend elleni támadástól félnek, pl. bűnözés; az individualisták a szabályozástól tartanak, pl. állami beavatkozások a piac mechanizmusaiba. Az egalitáriánusok a környezeti kockázatok és a társadalmi egyenlőség miatt aggódnak, pl. diszkrimináció; a fatalisták pedig röviden mindentől tartanak. (Douglas, Wildavsky 1983) A fenti elképzelések továbbfejlesztett és általánosított változata (Thompson, Ellis és Wildavsky 1990) szerint a társadalmi intézményekkel identifikálódó emberek azok miatt a veszélyek miatt fognak aggódni, amelyek a számukra fontos szociális vagy intézményes elrendeződést fenyegetik. Ezek az aggodalmak társadalmi torzításokat tükröznek, amelyeket nem lehet egyén-pszichológiai vagy "objektív ", természettudományos kockázatképek alapján megérteni. E torzítások egyéni átvétele attól függ, hogy az egyén mennyire szorosan kapcsolódik adott csoporthoz, illetve mennyire fogad el szoros, aszimmetrikus szabályokat. E két tényező összekapcsolásával négy fő kulturális típust (világképet) azonosít: hierarchikus (erős csoportidentifikáció, szoros szabályrendszer), szektariánus vagy egalitariánus (erős csoportidentifikáció, laza szabályrendszer), fatalista (gyenge csoportidentifikáció, szoros szabályrendszer), és individualista (gyenge csoportidentifikáció, laza szabályrendszer). Ezek a kulturális típusok és világnézetek természetesen aggregátumok, nincs olyan személy, amelyik egyetlen típusba “vegytisztán” besorolható lenne. Az individualisták szemében a természet alapvetően jóindulatú és kevéssé sebezhető, az ember alapvető célja az önmegvalósítás, kockázat és a lehetőségek együtt járnak, és a piaci mechanizmusok korlátozás nélküli működése mindenki számára hasznot hoz. A hierarchisták szemében a világ kontrollálható, a természet meghatározott mértékig terhelhető, az ember – bár alapvetően esendő, - szilárd, stabil és megbízható intézmények segítségével jó útra terelhető. A hierarchisták megbékélnek az elfogadható mértékű kockázatokkal, ha a döntéseket szakértők hozzák, vagy az más, társadalmilag szabályozott módon történik. Az egalitariánusok a természetet törékenynek, sérülékenynek, az embert pedig lényegében gondoskodónak és önzetlennek látják (mindaddig, amíg a piaci verseny és a hierarchiák meg nem rontják). Az egalitariánusok a technikai fejlődés és a gazdasági növekedés ellenében saját életmódjukat védik és támadják a többi kozmológiát valló csoportokat. Végül a fatalisták nem

93

találnak értelmet a természetben, nem bíznak az emberekben, és nem hiszik, hogy a világ jobbá tehető. A fatalisták szándékosan nem vállalnak kockázatot, de elfogadják, ami adódik számukra. A kulturális elmélet kidolgozói bemutatják, hogy az emberi társadalmakban – hacsak diktatórikus módon valamelyiket vissza nem szorítják, - egyidejűleg jelen vannak a különböző kulturális típusok, s a társadalmak működéséhez mindegyikre szükség is van. A különböző típusokhoz tartozó világnézetek alsóbb- vagy felsőbbrendűségéről vitatkozni éppen emiatt értelmetlen. A kockázat kulturális elmélete tartalmában és módszertanában is az antropológiából származik. A rítusok tanulmányozása a törzsi társadalmakban a központi célja a klasszikus antropológiának; hozzájárult, hogy betekintsünk a kockázatok társadalmi kiválasztódásába és az alkalmazkodásba. Malinowski, Varázslat, tudomány és vallás című klasszikus művében feltárta a rítusok és vallási gyakorlatok funkcióját a törzsi kultúrákban, válaszul a nagy kockázatú és bizonytalan cselekvésekre. Azok, akik továbbfejlesztették a kulturális elméletet a kockázat megértésére a modern társadalmakban, alapvető műként idézik Mary Douglas vitáját a kulturális szennyezésről, beleértve a rituális tisztátalanságot, élelmiszer tabukat, és kockázatos magatartásokat az ősi kultúrákban. Douglas azzal érvel, hogy a kockázat elkerülési tevékenység számos osztályát az ősi társadalmakban az erkölcsi bomlás és az ellentmondó gyakorlatokkal szembeni rendcsinálásban betöltött szerepével bizonyították. Az állati tabukba vetett hitet, a tiltott ételeket, vagy az étkezési szokásokat azért fogadták el, mert a hagyományos erkölcsi kódokat támogatták és azt a felsorolást, ami rendet csinált. A tiltott tevékenységek kutatása az ősi társadalmakban és az iparosodás előtti civilizációkban elősegített egy sor vizsgálatot, amelyeket elhanyagoltak azok, akik a kockázatot a pragmatikus, problémaorientált szempontból tanulmányozták. Az antropológusok számára a fő kérdés az volt: Miért választanak ki egyes kultúrák bizonyos kockázatokat és válaszul miért tiltanak meg bizonyos tevékenységeket a hitükben? Douglas kiépítette a hidat a klasszikus antropológia és az ő elméletét alátámasztó alkalmazása között a kortárs technológiai társadalmakra vonatkozóan, ahol a kérdések a kockázatok nemzeti határokon átívelő és nemzetek feletti kiválasztására koncentrálnak a társadalmi csoportok között. A kulturális elmélet hívei három általános területen fejlesztették a kockázattal kapcsolatos ismereteinket: 1. a kockázat ontológiai helyzete, 2. a kockázat kiválasztás elmélete,

94

3. egy tesztelhető modell, ami a kockázatra vonatkozó szociológiai változókat összekapcsolja az egyéni attitűdökkel. A kockázat lételmélete saját metafizikai állapotára, mint tulajdonságra vagy a fizikai világbeli minőségre hivatkozik. Valaminek a kockázata egy objektív mértéke annak a dolognak, ami a szövegkörnyezetnek megfelelően változik vagy egy szubjektív érték? A kulturális elmélet híveit kritizálták a pszichológiai paradigmát hirdetők a kockázat realista lételmélete miatt. „ A kockázat, aminek gyökerei vannak a természetben, szükségszerűen tárgya a társadalmi folyamatoknak.” (Thompson, Wildavsky 1982, 148. o.) Viszont Slovic, a pszichometriai iskola meghatározó személyisége tagadja, hogy elmélete a kockázat reális lételméletét választja. Amíg sem a mérése, sem az elmélete a kockázat társadalmi észlelése logikailag nem a kockázat objektív állapotán vagy a világban megjelenített tulajdonságán alapul, ez a feltételezés szokás szerint azok közé tartozik, a műszaki kockázat értékeléssel együtt, amelyik a közösség által torzított észlelésről beszél. A kulturális elmélet következő hozzájárulása a kockázat lételméleti dimenziójához a módszertani individualizmusra vagy a társadalmi viselkedést, mint egyéni viselkedések összegét magyarázó elméletre vonatkozó kritikája. Csoport és társadalmi összefüggések és nem egyéni ismeretek játsszák az elsődleges szerepet a kockázat kiválasztásában és a válaszban. Ennek a nézetnek megfelelően a kockázat elemzésének célravezető módja szociológiai és nem pszichológiai. Az emberek kockázattal kapcsolatos választásait kijelölik azok a választásaik, amelyeket azokban a társadalmi intézményekben hoznak, amelyeknek tagjai. (Douglas, Wildavsky 1982) A kockázat mindig társadalmi képződmény. (Thompson, Wildavsky 1982, 160. o.) A kulturális elmélet képviselői a kockázat kiválasztásnak egy olyan általános elméletét javasolják, amely a kulturális túlélés funkcionalista megközelítésén alapszik. Az emberek érintettek lesznek bizonyos kockázatokban, mivel a kockázati tabukhoz társított szokások hasznosak (gondoskodó csoport/kulturális stabilitás). A funkcionalizmus előre megszerzi a transzcendens racionalitás szerepét. A természetes szelekcióhoz hasonlóan a kockázat értelmezése sem lehet abszolút értelemben jó vagy rossz, túlélő vagy eltűnő, ha haszontalan a társadalmi rendszerben. Ez a nézet konzisztens a kulturális racionalitásnak azzal a kifejezésmódjával, ahol a különböző érintettek azt találják, hogy egy esemény vagy cselekvés kockázatosnak minősül valakik által, másként működik azok számára, akik nem osztoznak ugyanabban a hitvilágban. A kulturális elmélet harmadik hozzájárulása a tesztelhető modellek vagy hipotézisek, amelyekből okozati vagy strukturális kapcsolatot rajzolhatunk fel a társadalmi csoportok és a 95

kockázat kiválasztás között. Szervezeti és kulturális kapcsolatok határozzák meg a kockázatra vonatkozó hiedelmek szerkezetét. „Ha a különböző társadalmi összefüggésben lévő egyének erősen kapcsolódnak a világról alkotott ellentétes meggyőződésekhez, akkor az egyetlen, ami elvárható, hogy különböző elképzeléseik kell, hogy legyenek arról, mi a kockázatos.” (Thompson, Wildavsky 1982, 147. o.). A kulturális elméletet vallók között a hálózat- vagy csoportelemzés a legkiemelkedőbb értelmező módszer a társadalmi összefüggések és az egyéni kockázat kiválasztás szervezeti beolvasztásának összekapcsolására. A politikai és szociológiai változók a következő megkülönböztetéseket teszik. Valaki lehet individualista, akit vigasztal a piac és zavarnak az állami beavatkozások; hierarchista, aki sokkal jobban érzi magát egy erősen strukturált szervezetben; vagy szakadár, aki menekül a hierarchia elől, de erősödik a csoporttagságok által. Felmerül a metaelméleti kérdés a kockázatkiválasztás individualista és kontextualista megközelítésének összehasonlításában, hogy a személyiség megelőzi-e az összefüggést, vagy az összefüggés előzi meg a személyiséget? Magyarázható-e szervezeti vagy politikai kapcsolódás a személyiségjegyekkel vagy azok határozzák meg a személyiséget? Ez a tyúktojás jellegű probléma veti fel a dilemmát a kontextualizmus (társadalmi vagy kulturális egységek) vagy az individualizmus (személyiség típusok vagy tudati struktúrák) elsőbbségéről. „Bárhogy is van a biológiában a kockázatészlelés kulturális elmélete a társadalmi környezetet tekinti, a kiválasztási elveket és az észlelés tárgyát egy rendszerben.„ (Douglas, Wildavsky 1982, 50. o.) A kockázattal kapcsolatos szociológiai kutatásokat elsősorban elméleti megalapozottságuk hiánya miatt érték kritikák (Rayner 1987). A kulturális elmélet bírálói viszont elutasítják azt a feltevést, hogy a kockázat problémájának társadalmi vonatkozásai a kulturális elmélettel önmagában megmagyarázhatóak, s hogy minden kockázatkonfliktus a négy kulturális típus ütközésére vezethető vissza (Renn 1992).

5.3 Sebezhetőség Kiegészítésként az esemény és a következmény fogalmához, a katasztrófák és a jelenlegi fejlődés megértéséhez még egy fogalmat fontos megemlíteni: a sérülékenységet. A sérülékenység alatt az egyének, közösségek és az ő materiális (utcák, épületek) és nem materiális (társadalmi hálózatok) szerkezeteiknek katasztrófák általi sérülékenységét értjük. A sérülékenység itt műszaki, természettudományos vita értelmében, mint az extrém időjárási események fellépésekor lehetséges károk lettek meghatározva. 96

A különleges esemény fellépésének becsült valószínűsége és a sérülékenység eredője jelzi a kockázatot. A sérülékenység egyike a katasztrófák és hatásaik megértéséhez szükséges kulcsfogalmaknak. Kritikusan kell szemlélnünk, hogy a kockázat csillogó divatfogalommá vált, ami az önjelölt katasztrófa szakértők mind nagyobbá váló táborában a különböző koncepcióknak nyújt közös alapot. A sérülékenység okaihoz és dimenzióihoz, mint pl. a sérülékenység mérhetősége, számos különböző nézetet fogalmaztak meg. A sérülékenység koncepciójával nemcsak a lehetséges károkat lehet megérteni, hanem a katasztrófákkal szembeni reagálóképességet is. Konszenzus mutatkozik abban, hogy a sérülékenységet maga az ember hozta létre, nem egyszerűen a sors által adva létezik a világban. Egyetértés van abban is, hogy a katasztrófák mérséklése a sebezhetőség mérséklését is jelenti és fordítva. (Alexander 1996) A sérülékenység fogalma természetesen nemcsak időjárási, hanem valamennyi természeti és ember által előidézett veszélyre vonatkozóan definiálható. A fogalom különféle szinteken, pl. az érintett egyének, közösségek, szervezetek, rendszerek szintjén is értelmezhető. A sérülékenység összetevői között meg szokták egymástól különböztetni (1) az ellenálló képességet és (2) a hatásokkal való megbirkózás képességét. Az előbbi azt fejezi ki, hogy az adott egyén, közösség, szervezet vagy rendszer milyen mértékben tudja megelőzni/enyhíteni a károkat, és fenntartani saját működését. Az utóbbi viszont azt a képességet mutatja, hogy az érintett a kár elszenvedését követően milyen hatékonysággal tudja helyreállítani saját működőképességét. 5.3.1 A kockázatészlelés és a sérülékenység kapcsolata Tekintettel a sérülékenység társadalmi és gazdasági tulajdonságaira, a kockázatészlelés fogalma is döntő. Ebben az összefüggésben, a felkészültség nézőpontja, amit mindig a társadalmi érzékenységi indikátorok összefüggésében vitatnak, speciális szerepet játszik. Ha az árvízi kockázat észlelése alacsony egy régióban – esetleg azért, mert ritkán következik be vagy az árvízi védekezés szintje a gátak miatt magas – sok laikus, szakértő és politikus nem gondol arra, hogy valaha is érintheti őket az árvíz ezen a területen. Következésképpen ők valószínűleg nem tesznek intézkedéseket a kockázat vagy az árvíz bekövetkeztének csökkentésére. Még ha figyelmeztetve lennének egy árvízveszély előtt, akkor sem hinnék el, hogy ez valóban megtörténhet, vagy nem tudnák, mit kell csinálni. Viszont ha az emberek jól felkészültek az árvízi kockázatra – esetleg azért, mert már tapasztalták az árvizet különböző

97

hevességgel újra és újra – törekszenek a jobb informáltságra és előkészületre. Hüvelykujjszabályként megállapítható, hogy az alacsony árvízi kockázatot észlelő régiók, valamint az alacsony fokú megbirkózási képességgel rendelkezők arra törekszenek, hogy az árvízi kár szintjét átlagok alapján tapasztalják meg – az ő sérülékenységük az árvízi eseményekkor magas. Ezért létezhet a sérülékenységi faktor tekintettel a kockázatészlelésre, valamint az egyének és közösségek felkészültségére. A veszélyeztetettség, a sérülékenység és a károk közötti összefüggéseket a 7. ábra mutatja. A kutatások központi kérdése, hogy milyen tényezők határozzák meg az egyének, közösségek, szervezetek, rendszerek sérülékenységét, és hogyan lehet ezt csökkenteni (UNU-EHS, 2005). 7. ábra A veszélyeztetettség, a sérülékenység és a károk összefüggése

Veszélynek való kitettség

Károk, negatív hatások Sérülékenység Ellenállóképesség Megbírkózási képesség

A klímaváltozáshoz kapcsolódóan gyakoribbá váló extrém időjárási események (pl. intenzív esőzések, szélviharok, aszályok stb.) a különböző területeken élő és eltérő helyzetű (pl. különböző korú, egészségi állapotú, iskolázottsági szintű, jövedelmi helyzetű stb.) csoportokat nem azonos módon érintik. Annak mértékét, hogy egy társadalmi csoport várhatóan mekkora kárt vagy mennyire súlyos negatív hatásokat szenved el a különféle időjárási katasztrófák (pl. árvizek, belvizek) hatására, az ilyen eseményekkel kapcsolatos 98

sérülékenység fogalma fejezi ki. Megkülönböztetnek pl. árvíz-, aszály-, ill. ciklon-, stb. sérülékenységet (ld. UNDP-BCPR, 2005). Először ebben a kérdésben is néhány alapfogalom tisztázása szükséges, mivel a sérülékenységről folyó vitákban egymással szembenálló terminológiát is használnak. Egy speciális árvízi esemény által kialakult kár időről időre olyan hajtóerő, amelyik a politikusokat arra ösztönzi, hogy megerősítsék az árvíz-politikai intézkedéseket, általában csak az árvizek után. Az árvízkárok minden árvíz által okozott fizikai kárra vonatkoznak. Az emberekre káros hatások széles körét öleli fel, az egészségüket, a tulajdonukat, az infrastruktúrát, a kulturális örökséget, az ökológiai rendszert, az ipari termelést és az érintett gazdaság teherbírását. A károk egy része kifejezhető pénzügyi értelemben, mások – az ún. eszmei károk – gyakran nem pénzügyi mértékegységben fejezhetők ki, pl. az elveszett emberéletek száma, a szennyezéssel érintett ökoszisztéma mérete stb. Az árvízkárok csoportosíthatók közvetlen és közvetett kártípusok szerint is. Közvetlen árvízi kárnak nevezünk minden olyan kárt, amely a víz és az ember, a vagyontárgyak és a környezet közvetlen fizikai kapcsolatára vonatkozik. Ez a kategória magában foglalja az épületekben, a gazdasági javakban és a gátakban esett károkat, a mezőgazdaságban a termények és az állatállományt ért károkat; az emberi élet kárait, a közvetlen egészségi hatásokat és az ökológiai rendszer szennyeződését. Közvetett vagy következményi hatások magukban foglalják azokat a károkat, amelyek az árvíz további következményeként keletkeznek, valamint ide sorolják a gazdasági és társadalmi cselekvések összeomlását is. Ez a kár nagyobb területeket érinthet, mint amelyek el voltak öntve. Egy példa a gazdasági teljesítmény vesztesége a létesítmények lerombolása miatt; az energia és telekommunikációs szolgáltatások hiánya és a közvetítő kereskedelmi ellátás megszakadása. Más példák az idő és a haszon elvesztése a közlekedés összeomlása miatt, piaci zavarok az árvíz után (pl. magasabb élelmiszer árak, vagy a biztonságos helyeken az ingatlanárak növekedés), csökkenő termelékenység a kiválasztott gazdasági szektorok és régiók csökkenő versenyképességének következményével, valamint a csökkenő piacok és közszolgáltatások miatti hátrányok (Smith/Ward 1998; Green at al 1994.)

Az árvízi kárelemzés segít számszerűsíteni az árvízi károkat a különleges jövőképek számára a különböző árvízi eseményekkel és politikákkal annak érdekében, hogy utólag számszerűsítsék az árvízi védekezési eszközök hasznosságát azáltal, hogy támogatják a policy döntéseket. Ebben az összefüggésben a kárpotenciál nézőpontja a döntő. Egy bizonyos terület kárpotenciálja megmutatja a maximálisan lehetséges kár mértékét, ami akkor történik, ha a területet teljesen elöntik. Ebben az elemzésben a sebezhetőségi szempontot kell figyelembe venni, hogy értékelni tudják a kárpotenciál arányát, amit végül megvalósítanak.

99

A különféle veszélyekkel kapcsolatos sérülékenység különféle szinteken való mérésére számos módszert fejlesztettek ki. Az országok szintjén a legismertebb kutatás az UNDP által kidolgozott Katasztrófa Kockázat Mutatóhoz (Disaster Risk Index: DRI) kapcsolódik (UNDP-BCPR, 2005). Ez a természeti katasztrófákra, s ezen belül földrengések, trópusi ciklonok, árvizek és aszályok veszélyeire vonatkozó sérülékenységet vizsgálja. Az egyes országok szintjén a sérülékenység tényezőit a veszélyeknek való kitettség - a veszélyeztetett népesség és a veszély valószínűségének kombinációjából nyert érték - és a károk - az adott veszélyek miatt elvesztett életek - alapján számítják. A sérülékenység fő tényezőit számos gazdasági-társadalmi változó közül többváltozós statisztikai elemzéssel választották ki, 249 ország adatai alapján. A számítások alapján az árvízzel kapcsolatos sérülékenységet meghatározó legfontosabb tényezőknek az egy főre jutó GDP (vásárlóerő paritáson), és a népsűrűség bizonyult6. Települési szinten ugyancsak számos vizsgálatot végeztek. Ezek közül kiemelkednek a Katrina hurrikán tanulságai alapján végzett kutatások, amelyek az USA 132 városát hasonlították össze a természeti katasztrófákkal és terrortámadásokkal kapcsolatos sérülékenység szempontjából. A statisztikai elemzések itt a következő változókat azonosították, mint a társadalmi sérülékenység legfontosabb tényezőit: a lakosság gazdasági helyzete, a különféle etnikumok, nemek, és korcsoportok aránya a lakosság körében, valamint a népesség növekedési üteme (Borden et al. 2007). A károk aktuális mértéke az érintett társadalmi-gazdasági és ökológiai rendszer sebezhetőségétől is függ; szélesebben meghatározva a kockázatos esemény károsító hatásától. (Cutter 1996; Mitchell 1989). A sebezhetőség fogalmát sokféleképpen használja a szakirodalom. Három fő gondolati iskolát lehet megkülönböztetni. Az első a biofizikai kockázatoknak való kitettségre fókuszál, beleértve a kockázatos feltételek elosztásának, a veszélyes övezetek ember általi elfoglalásának; a kockázatos esemény által okozott veszteség fokának elemzését; valamint maguknak a kockázatos események hatásainak és jellemzőinek elemzését. (Heyman 1991; Alexander 1993). A második iskola a kockázatok társadalmi összefüggéseit tekinti és összefüggésbe hozza a társadalmi sebezhetőséget a közösségek megbirkózási válaszaival; beleértve a társadalmi ellenálló képességet és rugalmasságot a

6

Más természeti veszélyek vonatkozásában más sérülékenységi tényezők adódtak. Ilyenek voltak pl. földrengéseknél a városi népesség növekedési üteme, trópusi ciklonoknál a Humán Fejlődési Index (HDI, aminek a jövedelem mellett összetevői a születéskor várható élettartam, az írástudók aránya, és a közoktatásban részt vevők aránya), valamint a megművelt földterület aránya, aszálynál pedig a megfelelő minőségű vízhez jutó népesség aránya.

100

kockázatokkal szemben. (Blaikie et al 1994; Watts and Bohle 1993) A harmadik iskola kombinálja mindkét megközelítést és a sebezhetőséget úgy definiálja, mint a hely kockázatát, amelyik tartalmazza a biofizikai kockázatokat, valamint társadalmi választ és akciót. (Cutter 1996) A harmadik iskola jelentősége növekedett az elmúlt években. Néhány árvízi sebezhetőség elemzéshez szükség van azokra az információkra, amelyek alapján meg lehet határozni a kockázati elem indikátort, a kitettség és az érzékenység indikátorokat. Ebben az értelemben a természeti és a társadalomtudományi indikátorok nagyon fontosak. Mit tartalmaznak és mire használhatók ezek az indikátorok? (8. ábra) 8. ábra Az árvízi veszélyeztetettség elemzésnél használt indikátorok (Messner, Meyer 2005. 4. o.)

Kitettség

• Közelség a folyóhoz, parthoz • Terület tengerszint feletti magassága • Árvizek gyakorisága

Kitettség jellemzők

Elvárt kár

Kitettség indikátorok Árvíz jellemzői

• időtartam • sebesség • elöntött terület és mélység • hordalék lerakódás

Az elöntés súlyossága Kitettség és árvíz jellemzők (pl.

Kockázati elemek

• • • • • •

Az érintett

Cégek, személyek Épületek Közösségi infrastruktúra Kulturális értékek Termelés Ökológiai népesség

elöntés mélysége)

egységek és Árvíz

azok értéke

veszélyeztetettség

(kár potenciál)

elemzés Elvárt

Társadalmi, gazdasági egységek és rendszerek

• Érzékenység szűkebb értelemben • Érzékenység, beleértve a társadalmi képességet is • felkészültség • feldolgozás • felújítási munkák

Érzékenység

kár

A megvalósult kár mértéke Hosszút ávú

indikátorok Ökológiai egységek és

• Rugalmassági indikátorok

hatások

Érzékenységi jellemzők (pl. felkészültség)

rendszerek

101

5.3.1.1 Kockázati elem indikátorok Amint a 8. ábrán látjuk, az árvízi sebezhetőségi elemzések tárgya azoknak az elemeknek a csoportja, amelyek árvízi eseménynél kár kockázatának vannak kitéve. Kockázati elem indikátorok határozzák meg a társadalmi, gazdasági és ökológiai egységek mértékegységét és azokat a rendszereket, amelyeknél megvan a veszély, hogy érinti őket egy terület minden kockázata. Pl. személyek, háztartások, cégek, gazdasági termelés, magán és középületek, közösségi infrastruktúra, kulturális értékek, ökológiai fajok és területek, amelyek a kockázatos területen vannak vagy kapcsolódnak hozzá. Azokon az információkon alapulva, hogy melyik és hány elem érintett az árvízi eseményben, a kár nagysága értékelhető pénzügyi és nem pénzügyi mértékegységekkel is, amelyek kifejeződnek a teljes lehetséges árvízkárban. Ezt hívják kárpotenciálnak. Mivel minden kockázati elem többé-kevésbé kitett árvízi eseményeknek és többé-kevésbé érzékeny rá, ezért a kitettség és az érzékenység indikátorok mindig kapcsolatban vannak a kockázati elem indikátorokkal és jelentősen hozzájárulnak az árvízi sérülékenység elemzéséhez.

5.3.1.2 Kitettség indikátorok Két fajtáját különböztetjük meg. Az első ahhoz szükséges, hogy tipizálni tudjuk a különböző kockázatelemeknek való kitettség fajtáit. Az indikátorok információt nyújtanak a különböző kockázati elemek elhelyezkedéséről, tengerszint feletti magasságáról, folyóhoz való közelségéről, az elöntött területhez való közelségről, a különböző árvíztípusok visszatérési periódusáról. Ezek az indikátorok informálnak minket az árvizek gyakoriságáról az ártéren és a különböző elemek fenyegetettségéről az elöntés miatt. A második kategória indikátorai az árvíz általános jellemzőire koncentrálnak, úgymint az időtartam, sebesség, hordalék lerakódás és az elöntési mélység.

5.3.1.3 Érzékenységi indikátorok Az érzékenységi indikátorok azt mérik, hogy milyen érzékenyen viselkedik egy kockázati elem, ha a kockázat valamilyen típusával kerül szembe. A 8. ábra összekapcsolja az érzékenységi indikátort az érintett társadalmi, gazdasági és ökológiai rendszerekkel és ezen rendszerek egyéni egységeivel. A társadalmi és gazdasági rendszereknek megfelelően az indikátorok egy fontos csoportja hivatkozik az érzékenységre szűkebb értelemben, mérve az árvizek abszolút vagy relatív hatását az egyéni kockázati elemekre. Pl. az elöntési mélység vagy az árvíz hossza az épületek esetében leggyakrabban a fő szempontja a kárelemzésnek és kutatásnak, melyben megpróbálnak épületkategóriákat meghatározni, amelyek hasonlóan érzékenyek. Ennek van értelme, mert a faházak sokkal érzékenyebbek az árvízre, mint a kőházak és az egyszintes épületekben általában nagyobb kár keletkezik, mint a többszintesekben. Az érzékenységi indikátorok szélesebb értelemben kapcsolódnak a rendszer

tulajdonságaihoz

és

magukban

foglalják

az

árvízkárok

kialakulásának

társadalmi

összefüggését, különösen az érintett emberek tudatosságát és felkészültségét a kockázatra vonatkozóan, amellyel együtt élnek (az árvíz előtt), a kockázat feldolgozására való képességüket (az árvíz alatt), a következményeknek való ellenállást és az újjáépítést (az árvíz után). A kutatások sora foglalkozik a társadalmi rendszerek sérülékenységével az érzékenység szélesebb értelmezése szerint és számos indikátort ajánlanak ebben az összefüggésben. Először az egyének és közösségek tudatossági és felkészültségi indikátorai jelzik a fenyegetett emberek és közösségek tudatosságát és felkészültségét, akik foglalkoznak a kockázatos eseményekkel. Ilyenek pl. az árvizek fizikai hatásai ellen védett házak száma; az árvízkár ellen biztosítással rendelkező emberek száma; a katasztrófa elhárításra mozgósítható emberek száma; az árvízi védekezés intézkedéseinek és a katasztrófavédelmi szervezetek minősége (Green at al. 1994) Másodszor, amióta az egyének és társadalmi rendszerek megbirkózási képessége az árvizek hatásával együtt gyakran korrelál általános társadalmi, gazdasági indikátorokkal, ezért a megbirkózási indikátorok felölelik az általános információkat a korra, struktúrára, nemre, fajra, iskolázottságra, társadalmi viszonyokra, intézményi fejlesztésre, a különleges igényeket jelentős csoportokra vonatkozóan. Ez a kategória magában foglalja a műszaki rendszer indikátorait is, mivel az árvíz társadalmi hatása összefügg az alapinfrastruktúra és az utánpótlási útvonalak érzékenységével, amelyek támogatják a lakosság alapvető igényeinek ellátását. A műszaki érzékenységi indikátorok jelzik a társadalmi-műszaki rendszer árvíz-specifikus gyengeségeit és képességeit, mint pl. ivóvíz ellátás, szennyvíztisztítás, kommunikációs rendszer és energia ellátás, hogy ellenálljanak az árvízi események hatásainak. Harmadszor, a szélesebb értelemben vett társadalmi érzékenység vonatkozik a szereplők azon képességére, hogy legyőzzék a kockázat következményeit és újra előállítsák a korábbi feltételeket. A talpraállási indikátor ezt a szempontot méri. Többek között az indikátorok vonatkoznak az érintett háztartások és közösségek pénzügyi megtakarításaira; az elveszett dolgok fenntarthatóságára; a társadalmi rendszer kohéziójára; a külső támogatásokra, amik a barátoktól, a kormánytól és magánadományozóktól érkeznek. Továbbá a hosszú távú árvízi hatásokat az életminőségre és az általános egészségügyi feltételekre inkább a fizikai vagy az időbeli egységekben mérhetjük, utalva az időre,

ami szükséges azon feltételek

eléréséhez, amelyek

összehasonlíthatók a kockázatos esemény előtti idővel. Kevesebb kutatás foglalkozik a gazdasági rendszerekkel és azok érzékenységével. A gazdasági felkészültség indikátorok gazdasági szereplők és rendszerek műszaki és társadalmi

103

felkészültségét jelzik, többek között az árvízi biztosításra és a termelés más helyre költöztetésének képességére vonatkozóan. Bár az árvíz gyakori előfordulását és annak jelentős élettani hatását az árterület ökológiai rendszerére gyakran az árvizek hasznos hatásaiként említik, de vannak negatív ökológiai hatások is. Ha a kiöntő víz szennyezett, vagy ha nagy hordaléklerakódás történik, az ökológiai rendszer jelentősen sérülhet. Ezért fontos beszélnünk az ökológiai rendszerek árvízi érzékenységéről is. Ezek az indikátorok levezethetők az ökológiai rugalmasságról szóló vitából. Az ökológiai rugalmasság a rendszer tulajdonsága és kapcsolódik azon képességéhez, hogy felszívjon külső zavarokat vagy változásokat és kitartson. Ebben az összefüggésben az indikátorok fontosak, mert összefüggenek a változás vagy a rombolás nagyságával, amit a rendszer képes felszívni; a kapacitásával, ami képessé teszi a rendszert az önszerveződésre és az adaptációra, valamint azzal a szinttel, aminél visszatér a rombolás előtti egyensúly. A sérülékenységelemzés feladata, hogy meghatározza a legfontosabb viszonyokat a várható árvízkárok és a kitettség, valamint az érzékenység között, amelyek az érintett társadalmi, gazdasági és ökológiai rendszert jellemzik. 5.3.1.4 További modellek Bizonyos modellek segítségével be lehet mutatni a veszélyeket, ha a különböző veszélyes helyzetekben saját sebezhetőségünket elemezzük. A “nyomás és felszabadulás” (pressure and release - PAR) modell egy viszonylag egyszerű eszköz annak ábrázolására, hogyan lépnek fel a katasztrófák, amikor a természeti veszélyek sebezhető embereket érintenek. A modell szerint az emberek sebezhetősége a társadalmi folyamatokban és az ezek mögött lévő okokban gyökerezik, melyek meglehetősen távol állhatnak magától a katasztrófa eseményétől. Ennek révén megérthetjük és megmagyarázhatjuk a katasztrófa okait. A nyomás és felszabadulás elmélet alapja az, hogy a katasztrófa két szemben álló erő metszete: egyrészt azoké az eseményeké, melyek a népességet sebezhetővé teszik, másrészt pedig a veszélynek való fizikai kitettségé. A különböző veszélyeztetettségi szinteken lévő emberek egyre sebezhetőbbé válnak és egyre nagyobbak a veszélyek következményei is. Megoldási lehetőségként a nyomás feloldásához csökkenteni kell a sebezhetőséget. A modell azon az elképzelésen alapszik, miszerint ahhoz, hogy meg tudjunk magyarázni egy adott katasztrófát, végig kell követni azt a fejlődést, amely a sebezhetőséget okozó tényezők több szintjén keresztül összeköti a veszély emberekre gyakorolt hatását. A sebezhetőség magyarázata három ilyen kapcsolattal vagy szinttel rendelkezik, úgymint az alapvető okok, a dinamikus feszültségek és a veszélyes körülmények. (Turner et al. 2003)

104

Az alapvető okok, melyek a társadalmi, világgazdasági, demográfiai, politikai folyamatokhoz köthetők, befolyással vannak a források eloszlására és szétosztására a különböző embercsoportok között. Ezek az okok általában a gazdasági struktúrának, a jogok törvényes meghatározásának, a nemek viszonyának és az ideológiai rend más elemeinek a függvényei. Továbbá kapcsolatba hozhatók az állam működésével és irányításával. Az alapokok jól mutatják, hogy a hatalom hogyan oszlik meg egy társadalomban. Azok az emberek, akik gazdaságilag peremhelyzetre szorultak vagy elszigetelve élik mindennapjaikat, általában nem annyira fontosak a gazdasági és politikai hatalom birtokosai számára. Ez az állapot az ilyen csoportoknak kétféle sebezhetőségi eshetőséget okoz. Egyrészt, mivel csak kevésbé biztonságos és kielégítő élethez és forrásokhoz juthatnak hozzá, jobban ki vannak téve a veszélyeknek. Másrészt pedig a veszélyek csökkentésére irányuló állami beavatkozás általában csak kis mértékben foglalkozik ezekkel az emberekkel. (Blaikie-Cannon 1994) A másik szint a dinamikus feszültségek szintje, melyek olyan folyamatok, tevékenységek, melyek az alapokok hatásait a veszélyes körülmények sebezhetőségévé “változtatják át”. Ezek a feszültségek az alapokokat a bizonytalanság olyan meghatározott formáivá változtatják, melyeket azzal együtt figyelembe kell venni, hogy milyen típusú veszélyeknek vannak kitéve ezek az emberek. Magába foglalja egyes források csökkent hozzáférhetőségét, ami olyan folyamatoknak az eredménye, mint például a gyors népességnövekedés, a járványos betegségek, a gyors városiasodás, a háború, a külföldi adósságok és a szervezeti kiegyenlítések, az exporttámogatások, a vízenergiával kapcsolatos fejlesztések és az erdők irtása. Az a mód, ahogy ezek a dinamikus feszültségek az alapokokat veszélyes körülményekké alakítják, jól észrevehető a különböző endemikus betegségek és az alultápláltság kapcsán. Az emberek alapvető egészségi és jóltápláltsági állapota szoros kapcsolatban van azzal, hogy mennyire képesek túlélni az életfenntartási rendszerükben bekövetkező töréseket, változásokat. A krónikusan alultáplált és beteg populációk hamarabb összeroppannak a nélkülözés és az éhínség hatására, mint azok a csoportok, akik előzőleg jóltápláltak és egészségesek voltak. A táplálkozás és a betegségek között jellemző az az összefüggés, hogy a krónikusan alultáplált embereknek sokkal kevésbé egészséges az immunrendszere és sokkal jobban szenvednek a katasztrófák során gyakori fertőzésektől, például himlőtől vagy hasmenéstől. A falvakból városokba történő vándorlás például egy másik dinamikus feszültség. Ez azt eredményezheti, hogy ami elpusztul, az a helyi tudás. Továbbá olyan intézmények tűnhetnek el, melyek nélkülözhetetlenek lennének ahhoz, hogy az emberek meg tudjanak birkózni a katasztrófa utóhatásaival. (Blaikie-Cannon 1994)

105

A veszélyes körülmények - mint a harmadik szintet képviselők a sebezhetőség magyarázásánál - azt a specifikus formát jelentik, melyben a populáció sebezhetősége időben és térben kifejeződik egy bizonyos veszély tekintetében. Példaként olyan embereket lehet megemlíteni, akiknek veszélyes helyeken kell élniük, vagy veszélyes életmódot kell folytatniuk. Az a helyzet, hogy emberek veszélyes helyeken élnek vagy dolgoznak, gyakran általánosabb politikai-gazdasági hatások és kényszerek eredménye. A veszélyes lakóhely több olyan dinamikus feszültséggel van kapcsolatban, melyeket vissza lehet vezetni az alapokokig. (Blaikie-Cannon 1994) Az alapokok, a dinamikus feszültségek, és a veszélyes körülmények mind változhatnak, és sokszor az ezzel kapcsolatos történések is valószínűleg gyorsabban módosulnak napjainkban, mint a múltban. Ez esetben a sebezhetőségük magyarázatának láncolata az, hogy a falusi földnélküliség arra készteti a kevés alternatívával rendelkező embereket, hogy próbálják meg kihasználni azt a gazdasági lehetőséget, melyet a városi zöldségpiac biztosít. De ennek érdekében egyre több embernek kell veszélyes területen élnie. Az alapokok gyakran megváltoznak a hatalomért folyó harc miatt, és ennek eredményeképp a sebezhetőség is megváltozhat. Ennek persze a fordítottja is igaz. Ha tömegek szenvednek egy katasztrófa miatt, közrejátszhat az elit hatalmának megdöntésében, és a hatalom drámai újrafelosztásához vezethet. A másik modell, mely a “megközelítési modell” elnevezést kapta, a PAR modellben szereplő emberi sebezhetőséggel és a fizikai veszélynek való kitettséggel kapcsolatos tényezők részletesebb tárgyalását jelenti. A modell alaposabban elemzi, hogy egyes gazdasági és politikai folyamatok eredményeként hogyan alakul ki a sebezhetőség. Specifikusabban rámutat, hogyan kell a körülményeknek megváltozni ahhoz, hogy azok csökkentsék a sebezhetőséget és ezáltal megnöveljék a védettséget és a helyreállási lehetőségeket. A PAR modellel szemben nem egyszerűsíti túl a dolgokat. A PAR modell azt sugallja, hogy a veszélyes esemény elkülönül és eltér a sebezhetőséget kialakító feltételektől. A megközelítési modell viszont részletezi, hogy a veszélyek természetesen önmagukban is megváltoztatják a háztartásokban rendelkezésére álló készleteket (pl. azáltal, hogy az árvíz elpusztítja a termést vagy kárt okoz a földekben) és megváltoztatják annak a mintázatát, ahogy az emberek bizonyos csoportjai újra magukhoz tudnak térni a katasztrófa után. Valójában bizonyos embercsoportoknál a veszélyek fokozzák a sebezhetőséget, és ha ezt figyelembe vesszük, jelentős fejlődést érhetünk el azokkal a megközelítésekkel szemben, melyek a katasztrófákat úgy tekintik, mintha azok a társadalmi rendszertől független természeti események

106

következményei lennének. Ez a modell tehát már jobban figyelembe veszi a természeti kockázati tényezőket is. (Blaikie-Cannon 1994) Természetesen egyik modell sem tökéletes, nem is lehet, hisz a helyzetek és az adott szituációk mindig mások. Minden katasztrófa ugyanis egyedi és egymástól különböző. Mások lesznek a kockázataik és a következményeik is. És az emberi kiszolgáltatottság jellege és nagysága is mindig változó lesz. Így egy általános, minden katasztrófára, veszélyre és kiszolgáltatottságra érvényes modellt megalkotni nem lehet.

5.4 Kísérlet a különféle társadalomtudományi közelítések integrálására: A kockázat társadalmi felerősítés-modellje A kockázat pszichológiai, szociológiai és antropológiai megközelítésének egyesítésére tett kísérletet tükrözi az az elképzelés (Renn 1992), amely a kommunikáció elméletére építve próbál magyarázatot találni arra, hogy egyes dolgok miért kerülnek a társadalom figyelmének középpontjába adott körülmények között, mások miért maradnak észrevétlenül. A veszély és a veszély objektív jellemzői kölcsönhatásba lépnek számos pszichológiai, szociológiai és kulturális tényezővel, s ennek során felerősödve vagy ellenkezőleg, legyengülve jelennek meg a percepcióban. Ez a folyamat legfőképpen annak köszönhető, hogy a kockázatokkal kapcsolatos információk egy jelentős hányadát másodkézből szerezzük, jelek, jelzések vagy képek formájában. A kockázatok "jelzőértéke" különböző csoportok számára különböző lehet. Ezek a jelzések különböző transzformációkon mehetnek keresztül, ahogy a különböző "felerősítő állomásokon" keresztülhaladnak (pl. tudósok, a média, politikusok, NGO-k stb). Az egyes állomások érdekeiknek, értékeiknek, szociális struktúrájuknak megfelelően a kockázat bizonyos vonatkozásait kiemelik. Bizonyos események hatása továbbgyűrűzhet, és olyan másodlagos következményekhez vezethet, amelyek a társadalom intézményrendszerét érintik, hatásuk következtében megváltoztatják a kockázatkezelés mechanizmusait. (pl. új szabályozások, az eladások csökkenése) A kockázat társadalmi megerősítés modellje felhasználja azt az elképzelést, hogy a kockázatos és veszélyes események hatással vannak a pszichológiai, társadalmi, intézményi és kulturális folyamatokra, úgy, hogy erősítik vagy gyengítik a kockázat egyéni és társadalmi észlelését és formálják a kockázati magatartást. Kasperson szerint a modell elsődleges célja létrehozni egy minden részletre kiterjedő elméletet, ami be tudja bizonyítani, hogy az alacsony szintű kockázatok, vagy kis kockázatú események miért okoznak jelentős társadalmi reakciókat, amelyek jelentős társadalmi és gazdasági hatásokat eredményeznek és néha ezzel épp a fizikai kockázatot növelik. Viszont a modell bizonyítja, hogy a nyilvánosság miért

107

kicsinyli le bizonyos kockázatok jelentőségét, amit szakértők állapítanak meg egészen komolyan. A társadalmi megerősítés modellje állítja, hogy tudásunk többsége, és ez tartalmazza a veszélyekre és katasztrófákra vonatkozó tudásunkat is, hallomásból származik, vagyis különböző kommunikációkon keresztül tudunk meg dolgokat a világról, amit jelek, jelzések, képek formájában érzékelünk. (Royal Society 1992) A megerősítési folyamat a veszélyes esemény bekövetkezésével, vagy a kockázat felismerésével kezdődik, ami egy jelet hoz létre, amit egyének és csoportok is észlelnek. Mindkét fél speciális tulajdonságokat határoz meg, vagy az esemény felfogásait és magyarázzák azt az észlelésüknek és mentális sémájuknak megfelelően. Az értelmezéseket üzenetekbe formálják, és azután kommunikálják más egyéneknek és csoportoknak, akik összegyűjtik és válaszolnak a kockázatinformációra. Ezek az egyének és csoportok megerősítő helyként viselkednek a magatartásukkal és a kommunikációjukkal. Az eredeti értelmezések a tárgyai a megjósolható átalakulásoknak, amit különböző társadalmi megerősítő állomáson keresztül visznek végbe. A társadalmi megerősítés keret bizonyítékot kínál arra a tényre, hogy a viselkedés és a kommunikatív

válaszok

okozhatják

a

hatás

szétterjedését,

vagy

a

másodlagos

következmények hullámzását, amelyek jóval túlmennek az esemény eredeti hatásán és azokat közvetlenül befolyásolják. Az egyének és csoportok is észlelhetik a másodlagos következményeket, eredményezve a további megerősítést, a harmadrendű következményeket. A hatás minden rendje nemcsak elterjeszteni fogja a társadalmi és politikai hatásokat, de elő is idézi vagy megakadályozza a pozitív változásokat a kockázat csökkentésére. (9. ábra) A Royal Society (1992) tanulmánya megállapította, hogy az eredeti társadalmi megerősítés Kasperson által megfogalmazott kerete túl szűk volt, mert csak az egyirányú kommunikációban bízott. Renn később elismerte a visszacsatolás kulcsszerepét, a fogadótól a forráshoz, amit a kommunikációs folyamatban játszik és javasolta, hogy kerüljön be a társadalmi megerősítés modelljébe. A társadalmi megerősítés modellje Renn és Rohrmann szerint egy integráló koncepciót alkot. Az egyéni és a társadalmi megerősítés állomásai közötti különbségek összhangban vannak a kockázatészlelés két fő tradíciójával. Az egyéni információfeldolgozás és a kockázatokkal kapcsolatos társadalmi válaszok a bizalom-bizalmatlanság megtapasztalásán, a társadalmi értékeken és a kulturális hovatartozáson alapulnak. Ez sokkal holisztikusabb képet mutat a kockázatészlelési folyamatokról és figyelembe veszi a pszichológiai, szociológiai és kulturális szempontokat is. (Rohrman and Renn 2000) 108

9. ábra A kockázat társadalmi elfogadottságának leegyszerűsített modellje (Royal Society 1992)

és

potenciális

hatásának

KULTÚRA Más technológiák Ipar Cégek Ec1 Ec2

Esemény bemutatása

Ec3 E

. Ecn

Korlátozó szabályok

Áldozatok

. .

Értékesítés csökkenés

A kockázat által meghatározott viselkedés

Szimbólumok Jelek Képek

Peres ügyek Intézmények Csoportok Egyének

Közösségi ellenállás Befektetők

Kockázatos esemény Esemény jellemzői

Információ folyam

A hatások tipusa Értelmezés és válasz

A hatás kiterjedése (hullámok)

Az Egyesült Királyság Kincstári Hivatala publikált 2004-ben egy dokumentumot, amiben a szerzők a kockázatbecslés olyan folyamatát ajánlották, amely tartalmazza a kockázatértékelés eredményeit, de tartalmaz információt az érintettségről is. Ezeknek az információknak közvetlenül a közösségi észlelésből és a társadalom érintettségéből kell származniuk. A dokumentum ajánl egy eszközt, amely középpontba helyezi a kockázat kialakulásához vezető veszélyeket, a kockázatok hatásait és azok kezelését: •

A veszéllyel kapcsolatos tapasztalatok és jártasságok észlelése

•

A veszély természetének és lehetséges hatásainak megértése

•

A kockázatok kihatásai az igazságosságra (generációkon belüli, generációk közötti és társadalmi)

•

A kockázat hatásaival kapcsolatos félelmek és rettegések észlelése

•

A személyes és intézményi ellenőrzés észlelése a kockázatkezelésben

•

A kockázatkezelést végző intézményekbe vetett bizalom

109

A 90-es évek végén egy német tanácsadói csoport is foglalkozott a kockázatbecsléssel és kifejlesztett egy kilencelemű kritériumendszert a kockázatok jellemzésére a már meglévő értékelési kritériumokon túl. Ez a következő szempontokat tartalmazta (WBGU 2000): 1. A kár kiterjedtsége: káros hatások a természeti egységekben (halottak, sérültek, termelés kiesés stb.) 2. Az esemény bekövetkeztének valószínűsége: becsült relatív gyakoriság, ami lehet diszkrét vagy folytonos 3. Bizonytalanság: számításba veszi a tudásban meglévő bizonytalanságot a komplex rendszerek modellezésében vagy az előreláthatóságot a kockázat értékelésében 4. Előfordulás: a kár földrajzi elterjedtsége 5. Állandóság: a kár tartóssága 6. Visszafordíthatóság: a kár visszafordítható-e? 7. Késleltetési hatás: az aktuális kár és a kiinduló esemény közötti lappangás 8. Az igazságosság megsértése: a hasznok és a kockázatok nem egyenlő elosztása 9. Mozgósítási képesség: átfogó társadalmi hatás (okozhat-e a kockázat társadalmi konfliktust vagy erőszakot?) A bemutatott ajánlást számos szakértői fórumon megvitatták és ennek eredményeként megfogalmaztak egy komplex „mozgósítási indexet”, ami a következő három elemet tartalmazta: •

Pszichológiai stressz és szorongás, ami a kockázathoz vagy a kockázat forrásához kapcsolódik (pszichometriai skálával mérhető)

•

A társadalmi konfliktusok és mozgósítás képessége (a politikai és társadalmi nyomás a kockázatkezelő intézményekre)

•

Átbukó effektus, amely valószínűleg akkor következik be, ha a szimbolikus károknak más területeken is van káros következménye, mint a pénzpiacokon vagy a kockázatkezelést végző intézmények hitelvesztésében.

Ha komplex, bizonytalan és félreérthető kockázatokkal van dolgunk, fontos, hogy a fizikai következményeket jelző adatokat egészítsük ki a másodlagos hatásokra vonatkozó adatokkal, beleértve a kockázatra adott társadalmi válaszokat és a kockázatészlelést jelző adatokkal. A fent említett lista iránymutatást adhat az indokolt kritériumokra.

110

5.5 Az elméleti viták összefoglalása Mi a legfontosabb, amit a kockázatnézetek osztályozásából tanulhatunk? Minden nézőpontnak megvan a saját helye a kockázatelemzésben. A műszaki elemzés ellátja a társadalmat a nemkívánatos hatások alapos definíciójával és szűkíti a relatív gyakoriságon alapuló számszerű valószínűségek lehetőségeit. Ez a korlátozottság ugyanannyira lehet előny, amennyire hátrány is. A műszaki elemzés a nemkívánatosság társadalmi konszenzusán és a pozitivista módszertanon alapul, amelyik minden kockázatnak egyenlő elbírálást biztosít. Az ár, amit emiatt a módszertani szigor miatt fizetünk, az absztrakció egyszerűsége, amit a kultúrából és a kockázatvállaló magatartás összefüggéséből tehetünk. Más kockázatra vonatkozó nézetek szélesítik a nemkívánatos hatások hatókörét, magukban foglalnak más módokat, hogy kifejezzék a lehetőséget és a valószínűséget, kiterjesszék a valóság felfogását úgy, hogy az tartalmazza a nemkívánatos események értelmezését és a társadalmilag létrehozott valóságokat is. A kockázat társadalmi gyakorlata magában foglalja az aktuális kár észlelését, de inkább a kockázat értelmezésének fejlődésére, valamint a kockázat és a társadalmi és kulturális termékek közötti szövetségekre fókuszál. Ezeknek a nézeteknek az integrálása szükségesnek tűnik a kockázatelemzés tapasztalatai és a kockázatpolitikák előírásai szerint is annak érdekében, hogy igazságot tegyünk a társadalomban a kockázat jelenségét illetően. Mivel kevésbé lehet vitatni, hogy az egyének és csoportok

megfigyelt

kockázati

magatartása

elég

rejtélyes

a

társadalom-

és

a

kultúratudományok bevonásához, többen úgy érzik, hogy a kockázatpolitikáknak inkább kizárólag a műszaki és közgazdasági szempontokon kellene alapulniuk. Ez alkalmas lenne, ha a társadalom csak a kockázat minimalizálására törekedne. Ha minden társadalom azokkal a fizikai károkkal törődne, amiket a tagjai okoztak, a műszaki elemzés és a közgazdasági kiegyensúlyozás hasznos lenne a tényleges kockázat kezelésére. A szervezetszociológiai nézőpont tartalmazhatná a megbizonyosodást, hogy a műszaki biztonság mérései párhuzamosak a szervezeti ellenőrzéssel és a monitoringgal. A társadalomtudományoknak csak ekkor lenne szükségük arra, hogy eladják a kockázat kezelési csomagjukat az informálatlan „tömegnek” a kockázatkommunikáción keresztül. Azonban a társadalom nemcsak a kockázat minimalizálásával foglalkozik. Az emberek készek elszenvedni a kárt, ha azt érzik, hogy az igazolt, vagy ha az más célokat szolgál. Egy időben elutasíthatják épp a legkisebb esélyt is, hogy kárt okozzanak, ha azt érzik, hogy a kockázatot rájuk kényszerítik vagy megsértik más attitűdjüket vagy értékeiket. Az összefüggés számít. Így a döntési folyamat függetlenné válik a végeredménytől. Érzékeny

111

kockázatkezelés szükséges, hogy ezeket a szempontokat figyelembe vegyük. A kockázat társadalomtudományi nézőpontja segít gazdagítani a kockázat kezelést a következőképpen: •

Meghatározhatja és bebizonyíthatja a kockázat forráshoz kapcsolódó közérdeket

•

Bizonyíthatja a kockázatvállaló helyzetek összefüggését.

•

Meghatározhatja a speciális kockázati területekhez kapcsolódó kulturális jelentéseket és asszociációkat.

•

Segít kifejezésre juttatni a kockázatpolitikák céljait a kockázat minimalizálás mellett, mint amilyen az őszinteség fokozása, az intézményi bizalom, a csökkenő igazságtalanságok és sebezhetőségek.

A fenti vita megmutatta, hogy a társadalomtudományi nézőpont bevonása a politikacsinálás normatív használatába két nagy hátránnyal jár. Először, a társadalomtudós tanácsa jelentős mértékben változni fog a megkérdezett személy világnézetétől és a tudományos hátterétől függően.

Másodszor,

ellentétben

a

műszaki

és

a

közgazdasági

nézőponttal,

a

társadalomtudomány nem ajánl közös nevezőt a kulturális vagy a társadalmi elfogadottság mérésére. A kockázatpolitikák megbirkózhatnak az első problémával különböző nézőpontok alkalmazásával a helyzetelemzésben, és a relatív előnyök és hátrányok ismeretével az egyes nézőpontok esetében. A második probléma több bonyodalmat okoz. Nyilvánvaló, hogy a sokdimenziós döntéshozatal egyszerű vagy éppen összetett algoritmusai nem fogják megoldani a versengő társadalmi konstrukciók közötti konfliktusokat. Nincs olyan elfogulatlan bíró, aki képes lenne megítélni a kulturális konstrukciók alkalmasságát. Ennek a konfliktusnak az egyetlen járható megoldása a demokratikus társadalmakban a vita kezdeményezése a döntéshozatalba bevont vagy a döntés kimenete által érintett felek között. A vita mint párbeszéd, szervezhető például tanácsadó testület, állampolgári tanács, közmeghallgatás formájában. A demokratikus értékek nyújthatják azt a jelentést, aminél a párbeszéd megvalósítható és a társadalomtudományi nézőpontok segíthetnek létrehozni ezeket a párbeszéd formákat, amelyek biztosítják, hogy minden csoport behozhatja a saját érdekeit és értékeit a folyamatba és elérheti a probléma közös értelmezését és a lehetséges megoldást. A társadalomtudományi nézőpont iránti igényt a kockázatelemzésben és a kockázatkezelésben akadályozza a társadalomtudományok széttöredezettsége, a kizárólagosság igénye és a versengő nézőpontok nem kompatibilis volta. Világossá vált, hogy egy újszerű és integráló megközelítés szükséges a kockázattal kapcsolatos társadalomtudományi tapasztalatok

112

megragadásához és a dinamikus kockázati folyamatoknak a pluralista társadalom különböző résztvevői általi tanulmányozásához. Az újszerű megközelítés nem helyettesítheti, és nem fogja helyettesíteni a létező nézőpontokat, de ehelyett ajánlhat egy meta-nézőpontot, amelyik mindegyik nézőpontnak kijelöl egy alkalmas helyet és funkciót. Ennek a meta-nézőpontnak a legfontosabb célja, hogy összehasonlíthatóvá tegye a különböző nézőpontokat és egy jelentésbeli keretet szolgáltasson, ami megengedi a különböző nézőpontokon átívelő összehasonlító elemzést. A pszichometriai paradigma nyújtja az észlelhető és leírható kockázatjelenségeknek és a szubjektív kockázatértékelés jelentőségének fogalmát. Ezáltal válik világossá, hogy a laikusok

kockázatkoncepciójának

is

van

tartalma

és

a

számszerűsíthető

kockázattulajdonságokból a valószínűséget és a kár kiterjedtségét (méretét) kizárja. A mentális

szerkezeti

folyamatok

szemlélése

valóban

bekövetkezik

a

társadalmi

összefüggésektől teljesen elszigetelten is. A pszichometriai tapasztalatok gyakorlati jelentősége a megismerés felhasználása a kockázatkommunikáció és –párbeszéd területén. A kockázatészlelés szociokulturális kontextusa, a kockázat társadalmi konstrukciója a kulturális elmélet ellen szól. A társadalmi kapcsolatokban lévő kötöttségek, mint a világnézet válik a kockázatkiválasztás hajtóerejévé, ami azt jelenti, hogy bizonyos kockázatforrások szubjektív értékelése különösen veszélyes és szabályozást igénylő. Mindkét feltevés, a pszichometriai paradigma és a kulturális elmélet is gyengén konstruktivista jellegű, ami azt jelenti, hogy az észlelhető, társadalmilag konstruált valóságot, mint az emberek cselekvésének fontosságát vizsgálja; de nem vonják kétségbe a fenyegetettség fizikai valóságát. Ez a két megközelítés elsősorban nem a természeti katasztrófák kockázatával foglalkozik, hanem a műszaki és természeti kockázatok magyarázatából keletkezett. A kockázatészlelés kutatása alapvetően abban különbözik a szociológiai katasztrófakutatástól és a kockázatkutatástól, hogy a kockázatot, mint jövőbeli lehetséges eseményhez való viszonyulás szempontját vizsgálja; mialatt a másik két irányzat tényleges eseményekkel és az emberek katasztrófák alatti és utáni viselkedésével foglalkozik. Fontos az észlelés és a kockázatfogalom, valamint a távlati valóság. A katasztrófaszociológiai tanulmányok a kockázatészlelést különböző módokon tematizálják. A katasztrófaszociológiai kutatás súlypontja valóban a különböző tématerületeken található, mint a reakciók vizsgálata és a katasztrófák feldolgozása. Az észleléstanulmányok eredményei azt mutatják, hogy az emberek legtöbbször nincsenek tudatában a kockázatoknak, amelyeknek ki vannak téve, és az azokkal összekapcsolódó döntési lehetőségeknek sem. A legtöbben hajlanak arra, hogy csak a közvetlen jövőt nézik, túlbecsülik képességeiket, hogy a 113

különleges helyzetekben és a katasztrófákban eligazodnak. Egy biztosítás befejezésének, mint elővigyázatossági intézkedéssel, pontosabban, mint újraelosztási intézkedéssel, gyakran szemben áll az a magatartás, hogy azok nem szükségesek, mivel az állami segítség biztosításként fog működni. A kockázatészlelés az empirikus vizsgálatokban legtöbbször egy esemény szubjektíven érzékelhető bekövetkezési valószínűségeként és annak lehetséges hatásaként jelenik meg. Ezért ezek a vizsgálatok szorosan a kockázatnak annál a megértésénél maradnak, amit a „kockázatformula” kifejez. Más formában, mint a bizonytalanság információban való feldolgozása, a kockázatészlelés a kockázat- és kríziskommunikáció folyamatában a természeti katasztrófák esetében felhasználható. Arról a kérdésről van szó, hogy a bizonytalanság a krízishelyzetekben kommunikálható-e úgy, hogy a lakosság figyelmeztetése során világos, biztos információk és viselkedési útmutatók legyenek kiadhatók. Ahogy a katasztrófaszociológia, úgy a kockázatkutatás is ráirányítja a figyelmét a már megtörtént katasztrofális eseményekre, hogy a múlt szemléléséből a jövő számára jobb tanulságokat vonjon le. A kockázat észlelése az ember számára káros ember-környezet kapcsolat révén nagy szerepet játszik a kutatási hagyományokban. Gilbert White hangsúlyozta a személyiségfaktorok és a tapasztalatok jelentőségét a kockázatészlelés számára és megalkotta az észlelés lényegesen lágyabb és komplexebb fogalmát, mint ahogy azt Kates korábban említett modellje kezelte, vagyis az észlelést pusztán a fizikai tulajdonságok közé helyezte. A természeti kockázatok észlelésének értelmezésében segítségünkre lehet, ha az árvizet, mint kulturális kihívást vizsgáljuk és ezen keresztül a társadalmi tanulás folyamatában értelmezve elemezzük az egyes társadalmi csoportok sérülékenységét. A „megélt tudás” (Tamás 2000) teóriája megmutatja, hogy az árvízveszély észlelése, értékelése és kezelése nem technikai probléma, hanem modernizációs, társadalomszerkezeti különbségekre vezethető vissza.

114

6. Magyarország katasztrófák általános bemutatása

általi

veszélyeztetettségének

Az ország területe természetföldrajzi értelemben "mérsékelt veszélyességű" a természeti jelenségek által keletkező veszélyek, katasztrófák tekintetében. A civilizációs katasztrófák szempontjából

a

legnagyobb

figyelmet

a

különösen

veszélyes

ipari

üzemekre,

tevékenységekre, a veszélyes anyagok szállítására, illetve a természeti környezet állapotába való emberi beavatkozások következményeire kell fordítani. Nem hagyhatók figyelmen kívül az ország határain kívül keletkező, globális vagy regionális hatásokat okozó katasztrófák sem.

6.1 A természetes emberi környezet katasztrófái Árterületen található az ország megművelhető területének egyharmad része, 1,8 millió hektárnyi terület. Itt helyezkedik el a vasutak 32 százaléka, a közutak 15 százaléka és több mint 2000 ipari üzem. Itt él több mint 800 településen 2,5 milliónyi lakos és itt termelik meg a GDP 30 százalékát. 6.1.1 Árvizek és belvizek Határainkat 89 folyó szeli át, amelyek a környező országokból hozzánk szállítják az esőzésből, hóolvadásból származó vizet, hiszen hazánk a Kárpát medence legmélyebben fekvő területén helyezkedik el. Magyarország területének körülbelül negyede a folyók vízszintjénél alacsonyabban fekszik, ezért az ország lakosságának 40 százaléka gátakkal védett területeken él. Magyarországot történelmünk során több mint 100 alkalommal sújtotta katasztrofális árvíz. Az ország árvíz-veszélyeztetettsége Európában a legnagyobb. Az országra jellemző, hogy 2-3 évenként kis- vagy közepes, 5-6 évenként jelentős, 10-12 évenként rendkívüli árvizek kialakulásával kell számolni. A nagy árhullámok a folyók felső szakaszán 5-10 napig, a középső és alsó szakaszokon akár 50-120 napig is tartósak lehetnek. A mellékfolyók zöme gyorsfolyású, az ott kialakult nagyobb vízmennyiség a nagyobb folyókon 1-2 napon belül megjelenik, néhány órán belül több méteres áradást okozva (pl. a Felső-Tisza mellékfolyói, a Körösök). Az ország és környezetének éghajlati és földrajzi adottságai miatt bármely folyón az év bármely időszakában fordulhatnak elő heves és tartós árvizek. Bizonyos szabályosság azonban megállapítható: két nagy árvízveszélyes időszak alakulhat ki: •

a jeges ár: a jégzajlás, a hóolvadás, a jégtorlódás miatt, illetve

•

a zöldár: a tavaszi olvadás (Alpok, Kárpátok), illetve a kora nyári esőzések miatt.

115

Árvíz esetén a kárterületre jellemző, hogy a magasabban fekvő településeket az elöntési zóna kommunikációs és fizikai értelemben elzárhatja a külvilágtól, ugyanakkor az elöntött területen az ott rekedt emberek élete is veszélybe kerülhet. Az épületek, utak, műtárgyak és más létesítmények részben vagy teljes mértékben víz alá kerülhetnek, átázhatnak, rongálódhatnak, megsemmisülhetnek. Az áramszolgáltatást és egyéb közműveket szüneteltetni kell, mert a víz zárlatot okozhat az elektromos és távközlési rendszerekben. Az árvízek mellett további veszélyt jelentenek a belvízkárok, melyek a termőföldek tönkretételén túl súlyosan veszélyeztetik a belvízes területre épült lakóházakat és gazdasági létesítményeket. A belvízzel való elöntés maximuma az 1940-es években megközelítette a 100 ezer hektárt, de azóta is többször ismétlődtek a nagy belvízes időszakok. A belvízzel potenciálisan veszélyeztetett terület elérheti a 2 millió hektárt. A 2006. év során a belvízből eredően 11 megyében, 234 településen keletkeztek károk. A belvíz-veszélyeztetettség szinte valamennyi ártéri öblözetben fekvő települést érinti. Ezen kívül további számos községet, várost fenyeget. Sajátossága, hogy a veszélyeztetett területen magas a szociálisan hátrányos helyzetű népesség száma. A belvízveszély tehát egyben szociális problémákat is felvethet. Az alacsonyabban fekvő települések, településrészek belvíz veszélyeztetettsége miatt a hajléktalanná váló lakosság elhelyezéséről kell gondoskodni. A magas talajvíz és egy, vagy sorozatos intenzív esőzés hatására elhúzódó belvízi elöntés alakul ki a települések mélyebben fekvő részein. Ilyen esetekben a falak feláznak, majd a száradás folyamán a fal szerkezete instabillá válik, felgyorsul az épület amortizációja, s az lakhatatlanná válik. A helyzetet súlyosbítja az a tényező, hogy az épületek tulajdonosainak nagy része a házak minimális védelméről (vízelvezetés, árok-, áteresztisztítás) sem gondoskodik, többnyire az állam, vagy az önkormányzat által történő lakásmegoldás, illetve kárenyhítés reményében. A 40-50 éve, vagy még ennél is régebben, megfelelő alapozás, és szigetelés nélkül épült vályogházak élettartama a végéhez közeledik. Mivel az elöregedett, szigetelés nélküli házak belvíztűrő képessége drasztikusan csökken, a jövőben tömeges épületkár keletkezésével kell számolni, amely nagyobb kormányzati és önkormányzati kárenyhítési szerepvállalást igényel. Az árvizek és belvizek következményeit tovább súlyosbítják az ipari üzemek, olajfinomítók, ipari és vegyi raktárak által okozott ivóvíz- és talajszennyezések.

116

6.1.2 Szárazság és az aszály A szárazság és az aszály a magyar történelem során gyakran előforduló katasztrófákat okoztak, amelyek következtében tömeges állatelhullás alakult ki, vagy éhínség sújtotta a lakosságot. Magyarországon, különösen az alföldi területeken viszonylag gyakoriak az aszályos évek. Az aszály a természeti katasztrófák különleges csoportjába tartozik, mert a károk nem hirtelen és váratlanul jönnek létre; hatásai, következményei hatalmas összegeket felemésztő hosszú távú beruházásokat igénylő mezőgazdasági technológiával, az öntözés fejlesztésével,

a

vízgazdálkodás

korszerűsítésével

részben

megelőzhetők,

részben

csökkenthetők. Az aszályok gyakran idéznek elő más katasztrófákat is, mint emberi, állati járványok, növényzet pusztulása. Az aszályok általában kivétel nélkül országos méretűek, vagy országos hatásúak. 6.1.3 Hirtelen lezúduló, nagymennyiségű csapadék A hirtelen lezúduló, nagymennyiségű csapadék általában a nyári zivatarok velejárója. A probléma akkor jelentkezik, amikor a víz elvezetésére szolgáló csatorna vagy árokrendszer nem képes az összegyűlt vízet befogadni és elvezetni, a víz elönti a mélyebben fekvő területeket, a talajszint alatti helyiségeket, illetve a völgyekben lévő településeket. Jellegét tekintve hasonló a következménye a közepes intenzitású, de hosszan tartó esőzésnek is. A 2005. év során április 18. és augusztus 25. között 6 alkalommal pusztított viharos erejű szél, jelentős mennyiségű esőzéssel és árvízzel kísérve. A rendkívüli időjárás 13 megyét érintett, a legnagyobb kárt Borsod-Abaúj-Zemplén megye szenvedte el. A hirtelen lezúduló eső belvizet és árvizet egyaránt okozhat, az ellene való védekezés megszervezése fontos feladatként jelentkezik. A nyári időszakon kívül bizonyos feltételek mellett télen is előfordulhat belvízhelyzet. KeletMagyarországon a 2005. évi nyári és őszi esőzések miatt a talaj csapadékvíz befogadó képessége csökkent. 2006. januárjában egy hirtelen lehullott, jelentős csapadékmennyiség és a hólé nem tudott a fagyott talajban elszivárogni, ez belvízhelyzetet okozott. A folyamatosan tartó párás, borús, hűvös időjárás miatt a párolgás hiánya súlyosbította a helyzetet. A továbbiakban hónapokon keresztül ismételten intenzív esőzés sújtotta a területet, mellyel az utóbbi évek legsúlyosabb belvízhelyzete állt elő. A felmelegedés - lehűlés - havazás váltakozása, valamint a további tavaszi, nyár eleji esőzések a fenti körülmények fennállása miatt az események ismétlődését és elhúzódását vonták maga után.

117

6.1.4 Geológiai eredetű katasztrófák Földünkön évente körülbelül 100 000 földrengést regisztrálnak, ebből 100 olyat, amelyik már súlyos károkat és veszteséget okoz, és 10 olyat, ami katasztrófát. Földrengések előfordulásával Magyarországon is számolni kell, annak ellenére, hogy földrajzi elhelyezkedés szempontjából nem tartozik a kiemelten kritikus területek közé. A tektonikus lemezek mozgása, a különböző földkéregdarabok ütközése és folyamatos gyűrődése pusztító erejű földrengésekhez vezethet, melyek előrejelzése jelenleg még nem megoldott. Az okozott károk óriásiak lehetnek, de mint minden katasztrófa esetén, a végkimenetel itt is nagymértékben függ az adott terület népsűrűségétől. A földrengés területén jellemzően rongálódhat, súlyosabb esetben megsemmisülhet az infrastruktúra. Az épületek károsodása vagy összeomlása nagyszámú emberi sérüléssel és áldozattal járhat, amelynek mértéke nagyban függ az adott terület népsűrűségétől, beépítettségétől. Az útvonalak megsemmisülése ellehetetlenítheti az adott terület szárazföldi gépjárművekkel történő megközelítését, így a segítségnyújtást is. A földrengés megrongálhatja az energiahálózatot. A földrengés bizonyos területeken

újabb

veszélyhelyzet

kialakulásához

vezethet,

pl.

az

árvízkatasztrófa

tulajdonságait is magába foglaló, de annál összetettebb és pusztítóbb szökőárhoz. 6.1.5 Szélsőséges időjárás okozta katasztrófák A természeti eredetű katasztrófák közül óriási problémát okozhatnak a szélsőségesen felerősödött szelek és szélviharok. A nagysebességű légmozgások (akár 100-150 km/h) által szállított homokszemcsék és felkapott anyagok a szél romboló hatását tovább erősíthetik. Kicsavarhatja és az épületekre, légvezetékekre döntheti a fákat, lesodorhatja a födémeket. Előfordul hazánkban is, hogy a lehulló csapadék és az extrém hőmérséklet megváltoztatja a megszokott életvitelt. A rövid idő alatt lehulló nagymennyiségű hó következtében egyes települések elszigetelődhetnek.

6.2 Ember által okozott katasztrófák 6.2.1 Ipari katasztrófák Az ipari katasztrófák csoportjába sorolhatók azok az események, amelyek a különböző üzemekben bekövetkező műszaki hibák, balesetek következtében veszélyt jelenthetnek a környezetre (tipikusan a gyárakban történt robbanások, veszélyes vegyi, biológiai anyagok szabadba jutása). Az ipari üzemekben a robbanást általában a létesítmények összeomlása és nagy kiterjedésű tüzek keletkezése kísérheti (olajfinomítók, üzemanyagtöltő állomások, vegyi üzemek,

lőszergyárak

stb.).

Amennyiben

a

baleset

valamelyik

közműszolgáltató

létesítményében következik be, a hatás nagyobb területre is kiterjedhet, de ezzel a felsorolást 118

még nem zárhatjuk le, mert az ipari katasztrófák komplexek, sokrétűek és nagy változatosságot mutathatnak. A 2006. év végén Franciaország egyik áramszolgáltató üzemében történt rendellenesség hatására a villamos erőmű egy időre leállt. A szolgáltatás kiesése nem okozhatott volna problémát, mert a nemzetközi áramellátó hálózat vezérlését úgy alakították ki, hogy ilyen esetekben a szomszédos országok energiaszolgáltató rendszerei képesek legyenek kiegészíteni a hiányzó teljesítményt. Azonban ebben az esetben a túlvezérlés még több energiaszolgáltató üzem meghibásodását eredményezte, aminek a hatását már Magyarország területén is érzékelni lehetett a hálózati feszültség ingadozásában, a közvilágítás rövid idejű szünetelésében. 6.2.2 Tűzvészek, tűzesetek Ilyen típusú katasztrófák előfordulhatnak ipari balesetből, robbanásból, szándékos robbantásból, gyújtogatásból eredő tűzesetek, esetleg spontán gyulladás következményeiként. A tűz okozta katasztrófákra gyakran jellemző a nagyszámú emberi sérülés és halál, de az élővilágon kívül sok esetben az infrastruktúra is veszélyeztetve lehet. Az oltáshoz használt víz és egyéb anyagok további károkat okozhatnak az elektronikus rendszerekben, ezért ilyen esetben a villamos hálózatot ideiglenesen ki kell kapcsolni. 6.2.3 Nukleáris erőművek, reaktorok működési zavara okozta katasztrófák A világon kb. 150 atomerőmű működik, kb. ugyanennyi atommeghajtású úszóegység üzemel és több mint 50 000 ezer elhasznált nukleáris fűtőelem van felhalmozva a világ számos pontján. Az atomreaktorokat biztonságtechnikailag úgy alakították ki, hogy robbanás ne következhessen be, mégis mint veszélyforrással számolni kell velük. Katasztrófa bekövetkezése esetén magas lehet a személyi sérülések és halálozások száma, az építmények nagy területen megrongálódhatnak, a magas sugárzás tönkreteheti a villamos berendezéseket. A nukleáris erőművekben esetlegesen bekövetkező katasztrófa elhárítására speciálisan kiképzett és felkészített szervezeteket hoztak létre, amelyek rendelkeznek a mentéshez és mentesítéshez nélkülözhetetlen védőfelszereléssel. A leírtakat összegezve a felsorolásból az tűnik ki, hogy az egyes katasztrófák előfordulási valószínűségét külön-külön vizsgálva a bekövetkezés lehetősége alacsony, azonban az összes valószínűséget egy időben, együtt vizsgálva olyan helyzetet eredményez, amely megköveteli a megelőző tervezést. Lényeges szempont az is, hogy a különféle katasztrófák bekövetkezésének valószínűsége a Földön pontról pontra változik.

119

6.3 Magyarország vizek általi veszélyeztetettségének története A sajátos földrajzi viszonyok hatása következtében az ország területére több mint hatvan különböző vízhozamú folyó lép be, és csak három távozik (Duna, Tisza, Dráva) a határon túlra. Ebből következik, hogy a természeti katasztrófák közül leggyakoribb az árvíz előfordulása hazánkban, amely több alkalommal okozott különösen nagy károkat az ország különböző területein. Néhány, nagy árvíz az utóbbi 150 évben: •

1838. Duna, Pest teljes elpusztulása.

•

1879. Tisza, Szeged teljes pusztulása.

•

1956. Duna, jeges árvíz, 58 gátszakadással és 60 ezer ember kitelepítésével.

•

1965. Duna, 119 napos védekezés és több folyó együttes áradása volt a jellemző.

•

1970. Tisza, a folyó teljes szakaszán, 103 napig tartott a védekezés. Különlegesség, hogy nem tudta a Szamos, a Körösök és a Maros vizét elvinni, így az említett folyókon is árvíz volt.

•

1980. Maros, Makó teljes lakosságát, Apátfalva nagy részét ki kellett telepíteni.

•

2000., 2001., 2002, 2003. Tisza, a folyó teljes szakaszán árvízveszély, gátszakadással és a Beregi térségben több kitelepítéssel. (Padányi 2005.)

A nagyobb folyóink vízgyűjtő területén valamennyi éghajlati hatás (óceáni, kontinentális, mediterrán) érvényesül, így sajnos, nagyon gyakoriak az árvizek az ország területén. Az árvizek veszélyességét a gyakoriság, a nagy és gyorsan érkező vízmennyiség, a jég és ezek egyidejűsége okozza. A vízhozamok nagysága a folyóktól függően lehet 30, 70 és 100 szoros nagyságú is, különösen szélsőséges esetekben. Ilyen szempontból legveszélyesebb folyóink: a Tisza, a Körösök és a Maros. A szakirodalom külön említi a folyók „vízjátékát”, amely meglehetősen magas, és a töltésrendszer kiépítésének az eredménye. Ennek ellensúlyozására készülnek az időszakos víztározók. 1998 és 2002 között hazánkban sorozatban fordultak elő szélsőséges hidrológiai események: egyes paramétereiben (vízszint, vízhozam, tartósság, áradási intenzitás stb.) minden eddigit meghaladó árvizek a töltésezett folyóinkon, valamint a dombvidéki és hegyvidéki kisvízfolyásainkon; továbbá rendkívüli belvízi elöntések az ország síkvidéki területein. E hidrológiai események jelentős mértékű védekezési munkát igényeltek, példátlanul nagy költségekkel és károkkal jártak együtt, következményeik (a beregi öblözet elöntése, egyes települések belterületének árvíz- és belvízkárai) esetenként rendkívüliek voltak.

120

6.3.1 Az 1998-2002 között észlelt rendkívüli árvizek 1998 novembere és 2001 márciusa között, huszonnyolc hónap alatt négy jelentős árvíz vonult le a Tiszán, és egyes mellékfolyóin folytatódott az árvízszintek emelkedő tendenciája. Egyegy jelentős árvíz után rendre felvetődött a kérdés: törvényszerű-e az árvizek szintjének emelkedése, a szélsőségek fokozódása, van-e a Tiszán és mellékfolyóin ilyen emelkedő irányzat? A tapasztalati adatok több szelvényben is az árvízszintek emelkedését mutatják. A kiváltó okok sokrétűek, de számos leegyszerűsítéssel és tévhittel is találkozunk. Az észlelt árvízszintek emelkedésének legalább három, egymást átfedő, egymásra halmozódó oka van: a vízgyűjtőn folytatott emberi tevékenység hatásának integrált megjelenése, az újabb - korábban még nem kialakult - időjárási helyzetekből származó következmények, illetve bizonyos mértékig, az éghajlatváltozás - egyébként sok részletében még vitatott - hatása (Szlávik 2005). A vízgyűjtőn folytatott emberi tevékenység hatása kétirányú lehet. Egyrészt, a folyók felső, hegyvidéki szakaszán bizonyíthatóan gyorsítja a lefolyást az összegyülekezési idő lerövidítésével, a területi és mederbeli lefolyás meggyorsításával. Ezáltal a felső szakaszokon növekszik a vízhozam és annak következtében a vízállás is. Ugyanakkor a kisebb esésű hazai töltésezett folyószakaszokon valószínűsíthető, hogy a nagyvízi levonulási viszonyok folyamatosan romlottak, az utóbbi évtizedekben pedig lényegesen megváltoztak. Ezeken a folyószakaszokon igen dinamikusan emelkedtek a vízszintek, miközben a vízhozamok csökkentek. Az elmúlt évtizedekben az árhullámok levonulása során folyamatosan mérték a folyók vízszállítását. Számos tényező játszik ebben közre. Feltehetőleg szerepe van a nyári gátas öblözet mindenkori árvízi "működésének", az árhullámok levezetésébe való bekapcsolódásuknak vagy abból való kimaradásuknak. Ugyancsak szerepet játszhat a hullámtér érdességének változása a területhasználatok módosulásával összefüggésben. Az újabb - korábban még nem tapasztalt - időjárási helyzetekből származó következmények szerepe szimulációs vizsgálatokkal igazolható. Az alighanem példátlan helyzet ellenére, miszerint egy évszázados észlelési idősorokkal vizsgált vízrendszeren egymást követő négy évben minden korábbinál magasabb vízszinteket eredményező árhullám alakul ki, azt mondhatjuk, hogy a Tisza vízrendszere, a reális valószínűséggel kialakulható szélsőséges hidrometeorológiai helyzet tekintetében, még jelentős "tartalékokkal" rendelkezik. Nem téveszthetjük ugyanis szem elől azt a tényt, hogy a 121

közelmúlt árhullámai során észlelt szélsőséges vízszintek egyes hidrometeorológiai tényezők viszonylag kedvező alakulása ellenére következtek be: - Az 1998. novemberi árhullám során a Felső-Tisza Észak-Erdélyből érkező két nagy mellékfolyója, a Visó és az Iza vízrendszerére csak viszonylag csekély mennyiségű csapadék hullott. Ugyanez volt a helyzet a Szamos vízgyűjtőjén is. - Az 1999. márciusi, igen jelentős mértékben hóolvadásból származó árhullám alatt a lefolyás szempontjából meghatározó vízgyűjtőkön a sokéves átlag alatti csapadékmennyiség hullott. - A Körösökön és a Maroson egyik esetben sem alakult ki igazán szélsőséges hidrometeorológiai helyzet, illetve az ott lehullott csapadék jelentős részben a felső vízgyűjtőkkel lényegében azonos időben esett. - Az intenzív csapadéktevékenység mindegyik esetben lényegesen kisebb területet érintett, mint az 1970. májusi árvíz előtt. A fentiek miatt törvényszerűen merül fel a kérdés: hogyan alakult volna a fenti időszakokban az árvízi helyzet, ha árvízi szempontból a ténylegesnél kissé kedvezőtlenebb, de reálisan elképzelhető hidrometeorológiai helyzetek álltak volna elő? Mind az 1970-es, mind pedig az 1998-as árvíz alatt a legkritikusabb helyzet a Felső-Tiszán, illetve ennek mellékfolyóin alakult ki. Az erre a szakaszra végzett hidrológiai szimuláció eredményeit összefoglalva elmondható, hogy amennyiben az 1998. november 4-i igen intenzív csapadéktevékenység a teljes Felső-Tisza vízgyűjtőt érintette volna, s ezzel egy időben a Szamos vízrendszerén az 1970. májusihoz hasonló helyzet jelentkezett volna, a kialakuló vízszintek a Vásárosnamény-Tokaj közötti szakaszon 120-220 centiméterrel múlták volna felül az eddigi maximumokat. Az árhullám a vizsgált vízrendszer teljes hosszában, beleértve a Tiszabecs-Tokaj közötti Tisza-szakaszt és a mellékfolyók torkolatközeli szakaszait is, a töltéskoronaszinteket meghaladó vízszintek kialakulását eredményezné, s árvédelmi szempontból nagyon nehezen kezelhető helyzet kialakulásával járna (Gauzer - Bartha 1999). Az elvégzett vizsgálatok felhívják a figyelmet arra, hogy az árvizeket okozó meteorológiai helyzeteknek az eddig előfordultaknál csupán kissé kedvezőtlenebb alakulása is rendkívüli következményekkel járhat a Felső-Tiszán. Az 1999. évi árhullám levonulása után a hidrológiai szimulációt a Közép- és Alsó-Tiszára is kiterjesztették. 122

Ennek összefoglalásaképpen elmondható, hogy az 1999. márciusi tiszai árhullám vízállásainak az alakulását még egy nem túl jelentős mennyiségű, a vízgyűjtőnek csak kisebb hányadát érintő, március első felében hulló csapadék is számottevő mértékben befolyásolta volna. A 2001. évi árhullám kialakulásának jellegét tekintve sokban hasonlított az 1998. évihez. Mindkettőt döntően a Felső-Tisza kárpátaljai vízgyűjtőin hullott igen jelentős mennyiségű eső okozta. A korábbi vizsgálatokban elemzett lehetséges felső-tiszai hidro-meteorológiai szcenáriók eredményei jól illeszkednek a 2001. évi árhullám során a Tisza Tokajig tartó szakaszán kialakult vízszintekhez (Gauzer - Bartha 2001). A 2001-2002. év telének és tavaszának időjárása és a vízjárás alakulása nem valószínűsítette a 2002 augusztusában bekövetkezett rendkívüli dunai árhullámot, hiszen az országban átlagnál melegebb és szárazabb időjárás miatt aszály alakult ki. Az eddigi legnagyobb vízszint augusztusi előfordulása nem mindennapi jelenség volt. Ismételten igazolódott az az állítás, hogy bármelyik folyónkon, bármilyen időszakban kialakulhatnak jelentős árvizek. A lokális jelleggel, kis területre koncentrálódó, rövid idejű, nagy csapadék nem ritka Magyarországon. Mégis rendkívüli természeti jelenségnek minősíthetők az 1999. február és július között több hullámban előfordult nagy csapadékok, és azokból a hegy- és dombvidéki kisvízfolyásokon kialakult rendkívül heves árhullámok, amelyek vízhozama minden korábban előfordult értéket meghaladott. A vízgyűjtők talajadottságai jelentősebb mennyiségű beszivárgást nem tettek lehetővé, elsősorban a korábban hullott nagymennyiségű csapadékok következtében telítetté vált talajok miatt. Tovább növelte a vízkárok kialakulásának lehetőségét a vízfolyásmedrek benőttsége, a víz lefolyását gátló akadályok (szabálytalan mederelzárások, szemét, hulladék), a vízfolyások feliszapolódása, a nem megfelelő nyílású műtárgyak (hidak, átereszek) csökkent vízszállítása. Összefoglalóan megállapítható, hogy a kisvízfolyásokon a vízkár események - a rendkívüli hidrometeorológiai helyzet mellett - a művek elhanyagolt állapota, illetve a nem megfelelő működtetése miatt következtek be (Váradi et al. 2003). 6.3.2 Rendkívüli belvizek 1999-2000-ben A 20. század utolsó és a 21. század első esztendeiben mintha megismétlődni látszottak volna az 1940-es évek elejének történései. Hazánk időjárása az 1930-as években határozottan száraz jellegű volt, s ennek tetőpontját az 1935. évi aszály jelentette. A negyvenes évek elején azután 123

változott az időjárás jellege és így a vízállapotok is: 1940-41-ben hatalmas árvizek pusztítottak a hazai folyókon, és az Alföldet óriási mértékben öntötték el a belvizek. Az 1990-es évek első felében az időjárás - az 1930-as évekhez hasonlóan - rendkívül száraz volt. Néhány átmeneti évet követően az 1999-2000. évi belvízvédekezés során is bekövetkezett az a vízkár-elhárítási védekezések szempontjából mértékadó helyzet, hogy a belvizek és az árvizek egy időben léptek föl. Ez egyrészt megnövelte a belvizek mennyiségét, másrészt megnehezítette a belvíz-védekezési munkákat. Belvíz-védekezési szempontból sok gondot okozott a tartósan magas árvíz a Bodrogközben, a Hortobágy-Berettyó vízrendszerben, valamint ott, ahol a földtani adottságok különösen kedveznek az árvíz által keltett nyomáshullámok terjedéséhez, a talajvizek feltöréséhez.

124

7. Empirikus vizsgálat 7.1 Az elemzés alapjául szolgáló vizsgálatok bemutatása Az MTA Szociológiai Kutatóintézete 1999 és 2003 között az árvizekkel kapcsolatos lakossági véleményekre vonatkozóan empirikus vizsgálatok sorát végezte el, egyrészt a hazai kormányzati szervek megbízásából, másrészt nemzetközi kutatások keretében (Rozgonyi 2000; Tamás 2000; Vári 2000; Vári et al. 2004, Ferencz 2004). Kutatásaink fő célja az volt, hogy feltárjuk, hogyan vélekednek a lakosság különféle csoportjai az árvízkárok legfontosabb okairól, illetve a megelőzés és kármegosztás különféle stratégiáiról, beleértve a Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztésével (VTT) kapcsolatos kérdéseket is. Vizsgálati adataink lehetőséget biztosítanak arra is, hogy időbeli tendenciákat vizsgáljunk, illetve összehasonlítsuk az ország egészének és az árvízzel sújtott területek lakosságának véleményeit. Az elemzés során felhasznált kutatások, melyeket részletesen a 4. módszertani fejezetben mutattam be: 1. A Nemzetközi Alkalmazott Rendszerelemzési Intézet (IIASA) által 2000-2002 között koordinált kutatási projekt keretében azt vizsgáltuk, hogy milyen árvízi kockázatcsökkentési és –megosztási megoldások felelnének meg leginkább a hazai gazdasági-társadalmi feltételeknek. 2. A Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium, illetve az Országos Vízügyi Főigazgatóság megbízásából 2002-2003-ban végzett kutatások, melyeknek célja az volt, hogy képet kapjunk az árvizekkel, vízgazdálkodással, a vízüggyel kapcsolatos véleményeket meghatározó társadalmi tényezőkről, az ezzel kapcsolatos társadalmi érdekeltségekről, értékekről, a környezettudatos magatartás szociológiai összefüggéseiről. 3. 2005-ben az UNU-EHS támogatásával a nemzetközi szakirodalomban javasolt sebezhetőségi indikátorok vizsgálata a Felső-Tisza vidéken. A problémák operacionalizálása Az előző pontban említett első két vizsgálat tapasztalatai alaptján egy kérdéssort dolgoztunk ki, amelynek összeállítása során figyelembe vettük a nemzetközi szakirodalomban javasolt sebezhetőségi indikátorokat (UNU-EHS, 2005), illetve a Felső-Tisza vidéken végzett korábbi kutatásaink tanulságait (Vári és Ferencz 2006). A kérdések összeállításánál a következőkből indultunk ki:

125

(1) Magyarországon árvizek miatt az elmúlt évtizedek során szerencsére csak elenyésző számú ember vesztette életét, elsősorban gazdasági és társadalmi jellegű károk, hatások voltak jellemzőek. A károkat, hatásokat vizsgáló kérdéseket tehát az ilyen hatások differenciált mérésére volt célszerű fókuszálni. (2) Az árvíz általi veszélyeztetettség mérésére két lehetséges közelítés adódott. Mivel a vízügyi hatóságok az ország valamennyi települését különböző árvíz-veszélyeztetettségi osztályokba sorolták, összeállítható olyan minta, amelybe tetszőleges arányban választunk be erősebben, ill. gyengébben veszélyeztetett településeken élő személyeket. Mivel azonban egyazon – egyébként veszélyeztetett kategóriába sorolt – településen belül is vannak kevéssé veszélyeztetett (pl. magaslaton fekvő) területek, ez a módszer meglehetősen megbízhatatlan. Célszerűbbnek láttuk a veszélyeztetettséget önbesorolással meghatározni,

azaz

a

megkérdezettek

veszélyeztetettség

alapján

történő

megkülönböztetését a kérdőív elején elhelyezett szűrőkérdés segítségével végeztük7. (3) A kérdés szakirodalma alapján kiinduló feltételezésünk volt, hogy az árvízi sérülékenység egyrészt az árvizekre való egyéni és közösségi felkészültséggel, másrészt általános társadalmi-gazdasági jellemzőkkel (pl. egészség, képzettség, gazdasági aktivitás, anyagi helyzet, társadalmi tőke8) függ össze. A feltételezett kapcsolatokat a 10. ábra mutatja. 10. ábra

Az árvízzel kapcsolatos sérülékenység összefüggései

Árvízi veszélyeztetettség Árvizek Árvízi sérülékenység Felkészültség árvizekre Egészség

gazdasági, társadalmi kárai

Képzettség Gazdasági aktivitás Jövedelem, megtakarítások Társadalmi tőke 7

A kérdőíves vizsgálatok kérdőíveit a Mellékletben közöljük.

8

A társadalmi tőke fogalma a bizalom, a közösségen belüli kapcsolatok, a civil társadalom erőssége, s a kormányzás bizonyos aspektusait foglalja magában (ld. Putnam 1993; Fukuyama 1995).

126

7.2 Az empirikus vizsgálatok eredményei 7.2.1 Az árvizek okai és következményei A 2. táblázatban a 2001. évi IIASA vizsgálatnak az árvizek okaira vonatkozó eredményeit („Tisza-menti” és „Nem érintett” almintákra bontva9) hasonlítom össze a 2002. évi Tiszavölgyi és a 2003. évi országos vizsgálat eredményeivel. Mivel a különböző vizsgálatok között voltak kisebb eltérések a válaszlehetőségek számát és megfogalmazását illetően, csak az átfedő okokat, illetve ezek rangsorát célszerű összevetni. Az egyik markáns eredmény, hogy mindkét Tisza-völgyi mintában az erdőknek a vízgyűjtőn történő kiirtása (azaz egy elsősorban határon túli probléma) került az első helyre, jelentősen megelőzve a nem tiszai lakosok által legsúlyosabbnak ítélt (hazai) problémákat, a gátak építésének, illetve karbantartásának elhanyagolását. A másik érdekes trend egy időbeli változásra utal: míg 2001-ben relatíve nagy jelentőséget tulajdonítottak a megkérdezettek a vízügyi szervezet meggyengülésének, létszámleépítéseinek és romló eszközeinek és jóval kevésbé fontos tényezőnek ítélték a helyi lakosság tehetetlenségét, 2002-2003-ban ez a sorrend megfordult, s a lakosság megfogyatkozásának, öregedésének súlya megnőtt. Figyelemre méltó az is, hogy az ország közvéleménye viszonylag lényeges tényezőnek ítélte az előrejelző rendszerek alacsony hatékonyságát, szemben a Tisza mentén élőkkel. Ebben szerepet játszhat az a tény, hogy az előrejelző rendszerek időközben nagyrészt kiépültek, amivel a helyiek valószínűleg inkább tisztában voltak, mint a távolabb élők. 2. Táblázat

Melyek az árvízkárok növekedésének legfőbb okai? (2001 – 2003) (%)

Az árvízkárok növekedésének legfőbb okai

Nem Tiszai érintett alminta alminta 2001 2001 A gátak karbantartását elhanyagolták 68 77 Korábban nem épültek elég magas és erős gátak 64 50 A folyók vízgyűjtő területein sok erdőt kivágtak, 51 76 amelyek lassították az árhullám levonulását A Föld éghajlatában bekövetkező változások miatt 37 47 gyakoribbak lettek a nagy esőzések Az ott élő lakosság megfogyatkozott, elöregedett, 9 7 s nem tesz meg mindent, hogy csökkentse a károkat Nem elég hatékonyak az előrejelző rendszerek 14 10 A vízügyi szervezetek létszáma lecsökkent, 22 20 eszköz-ellátottságuk leromlott

Tiszai minta 2002

Országos minta 2003

NA 56 72

86 82 79

48

65

38

38

8 16

37 36

9

A “Tiszai” alminta a Felső-Tisza vidéki és szolnoki adatok összesítését tartalmazza, míg a “Nem érintett” alminta a zalai és székesfehérvári adatokét.

127

Az okok megítélésének időbeli változásait vizsgálva láthatjuk (2. táblázat), hogy bizonyos erősödő tendenciák tapasztalhatók az okok keresésében. A pénz hiánya a gátak építésénél, karbantartásánál, mindig is a fő okok között szerepelt. A Tisza mentén élők között az idő múlásával egyre inkább elterjedt ez a vélemény, és az ország lakosságának döntő többsége számára is ez volt a leginkább meghatározó. Ezzel összefüggésben és csaknem azonos mértében említve szerepeltek az ország közvélekedésében a hiányzó erős és magas gátak. Ez a kérdés viszont teljesen másképp ítéltetett meg Tisza völgyben élők között. 2001-ben, a gátszakadás évében vált kiemelkedő fontosságúvá ez a kérdés, de előtte és utána is jóval kevésbé gondolták az ott élők meghatározó oknak. A Tisza mentén élők között is felerősödni látszik az a vélemény, hogy a központi állami segítség nem volt megfelelő, illetve, hogy az illetékesek közömbösek voltak, nem tettek meg mindent. Ez utóbbi véleményt megfogalmazók aránya a tiszai mintán is jelentősen megnövekedett 1999-hez képest, de az országos mintán kiugróan magas az értéke. Az önkormányzatok, helyi vezetők felelősségét is egyre többen fogalmazták meg a tiszai mintákban, de arányuk elmaradt a többi szereplőétől és az országos átlagtól is. Szintén csak kis mértékben tartották a kialakult helyzet okozójának a vízügyben dolgozók szakmai felkészületlenségét. Itt az országos minta eredményei még kisebb jelentőséget mutatnak, mint a tiszaiak. Ahol csak a két vizsgálat adatait tudtuk összevetni, ott azt tapasztaltuk, hogy bár kiemelkedő jelentőséget tulajdonítottak a határon túli problémáknak a Tisza mentén élők is, az országos közvéleményben még erősebben él ez a vélekedés. Hasonlóképpen nagyobb jelentőséget tulajdonított az ország közvéleménye az előrejelző rendszerek hiányának és a vízügyesek alacsony létszámának, mint ahogy azt, javarészt személyes tapasztalatokra alapozva látják a Tisza mentén lakók. Szintén egyre többen jelezték, hogy a lakosság tehetetlenné vált a problémák kezelésében, a Tisza mentén élők véleménye az időszak végére megegyezett az országos értékekkel. Ha területi bontásban nézzük a legfontosabb okokat, akkor látható, hogy az erősen érintett régióktól a kevésbé érintettek, illetve az aprófalvas területektől a városok felé haladva egyes okok (gátak építése, karbantartása, illetve az építési engedélyek kiadása) fontossága növekvő, másoké (a Föld éghajlatváltozása, az erdők kivágása, illetve a szomszédos országok felelőssége) csökkenő tendenciát mutat. Figyelemre méltó tendencia, hogy a leginkább érintettek – elsősorban a Felső-tiszai öblözetek lakói - a sorozatos árvizeket követően kezdték felismerni, hogy az okok túlmutatnak a helyi jelentőségű műszaki beavatkozások és hatósági intézkedések hiányosságain, s a nagyobb léptékű, regionális, illetve globális szintű 128

folyamatokra helyezték a hangsúlyt. Ez – feltevésem szerint – az évek óta ismétlődő veszély, és döntően a 2001. márciusi gátszakadás hatásaként értékelhető. A táblázat eredményeiből jól látható, hogy az árvíz által érintett területek lakossága leginkább külső okokat (globális klímaváltozás; erdők kivágása; szomszéd országok passzivitása) említ. Különösen nagy arányban említették ezeket az okokat a Felső-Tisza vidékén élők. Ennek a területnek az eredményei minden esetben jelentősebb eltérést mutattak a többi vizsgált területhez képest. A szolnoki alminta, bár tendenciájában a felső-tiszaihoz hasonlít, de az eredmények eltérése kisebb. A különbség gyakran kisebb a nem érintett területekhez viszonyítva, mint a FelsőTiszához képest. A nem érintett területek válaszai sokkal inkább feltételezik az emberi tényező jelentőségét. A nem elég magasra épített gátak; a gátak karbantartásának elhanyagolása; az ártérre kiadott építési engedélyek mind azt mutatják, hogy az emberi tényezőnek, a hibáknak nagyobb jelentőséget tulajdonítottak, mint a külső hatásoknak. 7.2.3 Az árvizek hatásai A károkat, hatásokat, azok súlyosságát és tartósságát több kérdéssel is igyekeztünk mérni. A Beregben és a Bodrogközben végzett vizsgálatok során először azoknak, akik maguk már átéltek árvizet, kérdéseket tettünk fel káraikkal és más hatásokkal kapcsolatosan. Arra a kérdésre, hogy milyen kárai származtak 1998 óta az árvizekből, a válaszokat a 3. táblázat mutatja. Láthatjuk, hogy a két térségben az alapvető különbség a kárt szenvedettek arányaiban van. A Beregben a lakosság többsége szenvedett kárt, míg a Bodrogközben a károsultak aránya egyharmad körüli. Ami az anyagi jellegű károkat illeti, a Beregben a legtöbb embernek a lakóingatlana, (mezőgazdasági) melléképületei, és lakberendezése károsodott

(77,

57

és

49%).

A

Bodrogközben

a

sorrend:

lakóépület,

vetés/termőföld/gyümölcsös, és melléképületek (38, 37 és 22%).

3. Táblázat

Az 1998 óta elszenvedett árvízkárok típusai az árvizet átéltek körében (%)

Kár típusa A települést érte kár, ahol lakik Lakóház, lakás károsodása Kitelepítették Rokonságát érte kár Melléképület, ól, istálló károsodása Lakberendezés, bútorzat károsodása Vetés, termőföld, szőlő, gyümölcsös károsodása Állatállomány, termény károsodása Megfogyatkozott, elfogyott a spórolt pénze Távol maradás a munkából, fizetés, jövedelem kiesés Az árvíz miatt keletkezett, vagy kiújult betegség

Bereg 81 77 74 71 57 49 39 28 23 13 6

Bodrogköz 42 38 9 29 22 19 37 7 16 4 7 129

A veszélyeztetettséggel és sérülékenységgel való összefüggések vizsgálata azt mutatta, hogy a Beregben kiemelkedő arányban azoknak károsodott a lakóháza, akik veszélyeztetettek, akik egyáltalán nem, vagy csak kis mértékben bíznak a helyi intézményekben; akiknek nincs megtakarításuk; és akik nem tudnak kis összeget sem kölcsön kérni rokonaiktól. A Bodrogközben a lakóházukban kárt szenvedettek között nagy arányban találtuk a gyes-en, gyed-en lévőket; azokat, akiknek nincsenek megtakarításaik és akik rokontól nem tudnak kölcsönkérni kisebb összeget sem. Azok között, akik a melléképületeikben keletkezett károkat szenvedtek, a Beregben inkább a közösség tagjaival szemben bizalmatlanokat; az intézményi szereplőket hiteltelennek tartókat; a veszélyeztetetteket és azokat találjuk, akik kis összegű kölcsönt sem tudnak kérni családtagjaiktól sem. A Bodrogközben nagy arányban voltak ebben a károsulti csoportban azok, akik nem érzik magukat felkészültnek; a veszélyeztetettek és azok, akik településen élő rokonuktól kis összegű kölcsönt sem tudnak kérni. A jó egészségi állapotúak életére az árvíz mindkét régióban kevésbé hatott. Az árvíz miatt jellemzően a rossz egészségi állapotúaknak újult ki a betegsége. A Bodrogközben azok között, akiknek vetése/gyümölcsöse károsodott, felülreprezentáltak voltak az egészségi állapotukat rosszra értékelők. A legnagyobb különbség a két térség között a kitelepítettek arányában van. Míg ez a Bodrogközben csak 9 százalékot érintett, addig a Beregben a lakosság háromnegyedét. A beregi kitelepítettek között átlagot meghaladó arányban találtuk azokat, akik bizalmatlanok a közösség tagjaival szemben; akik egyáltalán nem, vagy csak kis mértékben bíznak az intézményi szereplőkben, akiknek nincsenek megtakarításaik és sem rokontól, sem ismerőstől nem tudnak kölcsön kérni kis összeget sem. Az országos vizsgálat eredményei szerint, akik átéltek valaha árvizet, azok közül csak minden második polgár szenvedett valamilyen kárt. Ezek közül is legnagyobb arányban azt jelezték, hogy a településüket érte elsősorban a kár. (4. táblázat) További 11 százalék esetében a rokonság szenvedett valamilyen káreseményt. A minta alapján azt mondhatjuk, hogy a legjelentősebb károkat az árvizek a mezőgazdaságban okozták, különösen, ha az állatállományban keletkezetteket is ide soroljuk. Ezt követték a lakóházban, a lakásban bekövetkezett, majd a melléképületekben okozott károk. Összességében a munkából való távolmaradás és az anyagi tartalékok felélése miatti károk is jelentősek.

130

4. Táblázat

Az elszenvedett árvízi károk típusai

Válaszkategória a települést érte kár, ahol lakik rokonságát érte kár vetés, termőföld, szőlő, gyümölcsös károsodása lakóház, lakás károsodása melléképület, ól, istálló károsodása távol maradás a munkából, fizetés, jövedelem kiesés lakberendezés, bútorzat károsodása állatállomány, termény károsodása megfogyatkozott, elfogyott a spórolt pénze az árvíz miatt keletkezett, vagy kiújult betegség Kitelepítették egyéb, éspedig semmilyen kár nem érte

(%) N=281 Megoszlás 13 11 9 6 5 4 3 3 3 0,5 0,5 3 50

A vetés, termőföld, gyümölcsös károsodását legnagyobb arányban az 50-59 évesek és a községekben lakók jelezték. A települést ért kárt említették átlagot meghaladó arányban a községek, a kisvárosok, valamint az erősen és közepesen veszélyeztetett települések lakói. Azt az állítást, hogy semmilyen kár nem érte őket leginkább a budapestiek és a lakótelepeken lakók fogalmazták meg. Érdekes módon e kategórián belül is kiemelkedő arányban találtuk az erősen árvízveszélyes településeken élőket. Az árvizek észlelt hatásairól az 5. táblázat adatai mutatnak világos képet. Láthatjuk, hogy a tiszai minta eredményei jelentősen eltérnek az országos vizsgálatétól a személyes sorsra és a településre gyakorolt hatás tekintetében. A személyes sorsra gyakorolt hatás a Tisza völgyben volt jelentősebb, de relatíve kismértékűnek ítélték meg a hatást az itt élők is. A településre gyakorolt hatást a tiszai mintában már súlyosabbnak ítélték meg, egyúttal itt volt a legnagyobb a különbség az országos mintához képest. Az ország egészére gyakorolt hatást mind a két vizsgálatban pontosan ugyanúgy ítélték meg, ráadásul ezt a dimenziót értékelték a legsúlyosabbnak.

5. Táblázat

Az elmúlt évek árvizeinek hatása a … Hatókör

…személyes sorsára …településére, lakókörnyezetére …az ország egészére

Tiszai minta 2002 38 57 73

(százfokú skálán mért pont) Országos minta 2003 13 19 73

131

A személyes sorsra gyakorolt hatás nagyon jelentős eltérést mutat azoknál, akik átéltek már árvizet. Az országos mintában a több árvizet is átélők értékelése a személyes sorsra gyakorolt hatásnál 36 pont; a tiszai vizsgálatban 61 pont, ami mindkét esetben +23 pontos eltérést jelez. A település sorsára gyakorolt hatást is jóval erősebbnek tartják az árvízi tapasztalattal rendelkezők. A Tisza mentén 72 pont, az országos mintában 48 pont volt az értékelés mutatószáma. Mindezek alapján talán jobban érthető, hogy miért fogalmazták meg az emberek leginkább azt, hogy az elmúlt évek árvizei a személyes sorsukra, településük sorsára csak kis hatással voltak, míg az ország egészére nézve voltak nagyon erős hatással. (5. táblázat) A személyes sorsa egyáltalán nem gyakorolt hatást a budapestiek esetében és csak kis hatással volt a városok lakóira. Inkább volt hatással a községek és a családi házak lakóinak személyes sorsára. A településre, lakókörnyezetre kevésbé gyakorolt hatást szintén a fővárosiak és a megyei jogú városok lakói, valamint a régi bérházakban élők szerint. A településre gyakorolt káros hatást leginkább a kisvárosokban és a családi házakban élők fogalmazták meg nagy arányban. A 6. táblázat adataiból teljesen egyértelmű kép rajzolódik ki az árvizek hatóköréről. Láthatjuk, hogy a tiszai minta eredményei nagyságrenddel térnek el az országos vizsgálatétól a személyes sorsra és a településre gyakorolt hatás tekintetében. Sorra véve a válaszkategóriákat, további érdekes megállapításokat tehetünk. A személyes sorsra gyakorolt hatás a Tisza völgyben volt jelentősebb, de abszolút értelemben inkább kis mértékűnek ítélték meg a hatást a helybeliek is. A településre gyakorolt hatást a tiszai mintában már abszolút értelemben is inkább súlyosnak ítélték meg, egyúttal itt a legnagyobb a különbség az országos mintához képest. Az ország egészére gyakorolt hatást mind a két vizsgálatban pontosan ugyanúgy ítélték meg, ráadásul ezt a dimenziót értékelték a legsúlyosabbnak. Az ország egészére csak kis mértékben vagy egyáltalán nem hatottak az árvizek a budapestiek és a városiak szerint. Az országra gyakorolt kedvezőtlen hatást leginkább a tanulók fogalmazták meg. Az erősen árvízveszélyes településeken élők ebben az esetben is szélsőséges álláspontoknak adtak hangot, hiszen egyaránt kiemelkedő arányban találtuk köztük azokat, akik szerint az ország egészére egyáltalán nem, de azokat is, akik szerint nagyon erősen hatottak az elmúlt évek árvizei. A megkérdezettek világképével kapcsolatban olyan kérdésekre voltunk kíváncsiak, amelyek alapján a közéleti, politikai dimenzióban tudtuk elhelyezni a válaszadókat.

132

A vizsgálatok egyes időpontjai között eltelt évek változásainak hatását csak mérsékelten érezték az emberek. A mutatószámok 50 pontos, illetve azt közelítő értékei semleges véleményt tükröznek mindhárom dimenzióban. (6. táblázat) A személyes sors tekintetében érzik úgy az emberek, hogy inkább vesztesei a változásoknak. A nagyon kiegyensúlyozott átlagértékek miatt viszonylag sok eltérést találhatunk az egyes kérdésekben a demográfiai háttérváltozók mentén. Az elmúlt évek (értsd: az ezredforduló) változásainak személyes sorsra gyakorolt negatív hatását érezték nagyobb arányban az aktív keresők, a nyugdíjasok, a tanulók és a 40 ezer forintnál kevesebb jövedelemmel rendelkezők. A változások nyerteseinek érzik magukat átlagot meghaladó mértékben a gyes-en lévők és a munkanélküliek, a lakótelepeken és a társasházakban élők, valamint a legmagasabb jövedelemmel rendelkezők. Nagy eltéréseket tapasztaltunk mind a két mintában, ha az érintettség dimenziójában vizsgáltuk az eredményeket. A több árvizet is átélőkre gyakorolt hatás a személyes sors tekintetében +23; a település tekintetében +26 pontos eltérést mutat az országos mintán; míg a tiszai mintában +23, illetve +15 pont eltérést okoz. Ez alapján is azt mondhatjuk, hogy a személyes tapasztalat, sokkal érzékenyebbé tette az érintetteket a következmények megítélése tekintetében.

6. Táblázat

Az elmúlt évek változásainak hatása (százfokú skálán mért pont) N= 980

személyes sorsára a településére, lakó környezetére az ország egészére

Értékelések átlaga 47 50 50

A településre gyakorolt hatás tekintetében az átlagnál pesszimistábbak voltak a 30-49 évesek, míg optimistábbak a 18-29 évesek és a 60 év felettiek. Az ország egészét tekintve nyertesnek inkább az 50 évnél idősebbek és a közepesen veszélyeztetett települések lakói gondolták az országot, míg vesztesnek a 30-49 éves korcsoport tagjai. A tiszai minta adataihoz képest nem tapasztaltunk jelentős eltérést egyik kérdésben sem. Mindegyik esetben 1-3 százalék volt az eltérés az országos minta javára, de ez nem jelent számottevő különbséget, azért sem, mert gyakorlatilag az összes megítélés a negatív tartományban, illetve annak határán mozgott. A tiszai mintákban azok, akik szerint a tiszai árvizek nem hatottak az ország egészére, azok szerint a vizsgálatot megelőző évek hatásai is kisebb mértékben hatottak az ország egészére. Az országos vizsgálat eredményei szerint az árvízi érintettség nem befolyásolta ennek a mutatórendszernek az alakulását. 133

Ezek alapján megállapíthatjuk, hogy az árvízi tapasztalat vagy veszélyeztetettség nem befolyásolta az országban zajló események különböző szintekre gyakorolt hatásának megítélését. Az okok és az érintettség összefüggésének vizsgálata azt mutatta, hogy az árvizet átélt emberek, illetve akiknek volt káruk árvízi eseményből fakadóan, azok az okok között nagyobb jelentőséget tulajdonítottak a külső hatásoknak; szomszéd országok hatóságai, fakivágások; éghajlatváltozás; váratlan időjárás, előrejelző rendszer hiányának. Egy másik megközelítésből a két érintett térségben (Bereg, Bodrogköz) aziránt érdeklődtünk, hogy milyen tartósak voltak az árvíz fizikai hatásai az adott településen. A válaszok megoszlását a 7. táblázat mutatja. Eszerint a Beregben nemcsak súlyosabbak, de tartósabbak is voltak a korábbi árvizek hatásai. Míg a beregiek 31%-a egy évnél rövidebb távú hatásokról számol be, addig a Bodrogközben ez az arány 62%. Míg a Beregben élők 47%-a szerint a hatások egy évre terjednek ki, 20%-uk szerint pedig e hatások még mindig nem múltak el, addig a Bodrogközben így csak a válaszadók 20, illetve 16%-a vélekedik. Féléves vagy annál rövidebb hatást a Bodrogközben azok jeleztek, akiknek ingatlanban és használati tárgyakban is van megtakarításuk. A Beregben ez a válaszkategória a bizalommal, a hitelességgel függött össze elsősorban. Azok érezték rövidebbnek az árvizek hatását, akik bizalommal voltak szomszédaik, ismerőseik, munkatársaik iránt; illetve akik hitelesnek tartották az intézményeknek legalább egy részét. Az árvíz hatását egy évig észlelték a Beregben azok, akik nem tudták, mit kell tenniük árvíz idején, akik alig bíznak szomszédaikban, munkatársaikban, és akik kisebb részben tartják hitelesnek az intézményi szereplőket. Máig érzékelhetőnek tartották a hatásokat a Beregben a munkatársaikkal szemben teljesen bizalmatlanok, a veszélyeztetettek, az önkormányzattól segítséget kérők és azok, akik nem érzik magukat magányosnak. E válaszkategóriákban a Bodrogközben nem volt kimutatható kapcsolat a vizsgált háttérváltozókkal. 7. Táblázat

Az árvíz hatásai tartósságának megítélése az árvizet átéltek körében (%)

Válaszkategóriák három hónap hat hónap egy év még mindig érzékelhetők „nem volt árvíz”

Bereg 15 16 47 20 2

Bodrogköz 27 35 20 16 2

Hasonló különbségeket látunk annál a kérdésnél is, amelyik aziránt érdeklődik, hogy mennyi ideig volt napirenden az árvíz kérdése. A Beregben élők 21 %-a szerint az árvíz kérdése egy

134

évnél rövidebb ideig volt napirenden, míg a Bodrogközben megkérdezettek 34%-a állítja ugyanezt. Ugyanakkor a bodrogköziek 44%-a arról számol be, hogy a kérdés még mindig napirenden van, míg ez a Beregben csak 25% (8. táblázat). Rövid ideig tartó témának nevezték az árvizet a Beregben jellemzően azok, akik többségükben bizalommal voltak a rokonaik, szomszédjaik, munkatársaik iránt; akik hitelesnek tartották az intézményeket. A Bodrogközben ebbe a kategóriába átlagot meghaladóan tartoztak az ingatlan és ingó vagyonnal rendelkezők. Egy évig terjedő vagy annál hosszabb hatást tapasztaltak a Beregben a bizalmatlanok, és akik nem tartották hitelesnek az intézményeket. 8. Táblázat Mennyi ideig volt napirenden az árvíz kérdése az árvizet átéltek körében (%) Válaszkategóriák Bereg Bodrogköz három hónap 6 13 hat hónap 15 21 egy év 52 20 még mindig napirenden van 25 44 „nem volt árvíz” 2 2

Megkérdeztük azt is, hogy milyen változások következtek be a megkérdezettek életstílusában az árvíz miatt. A válaszok megoszlását a 9. táblázat mutatja. Látható, hogy mindkét térségben viszonylag kicsik a változások (az ötfokú skálán sehol nem érik el a 3-at), s valamivel nagyobbak a Bodrogközben, mint a Beregben. Mindkét régióban a legnagyobb mértékű változások a „fokozott előkészületek egy jövőbeli árvízre”, a „szűkösebb anyagiak”, illetve „az épületek árvízbiztosabbá történő átalakítása” kapcsán láthatók. 9. Táblázat Az árvíz miatt bekövetkezett életstílus változások az árvizet átéltek szerint (5 fokozatú skála átlagai) Bodrogköz Bereg Életmód munka(hely) fokozott tudatosság környezeti kérdésben fokozott előkészületek egy jövőbeli árvízre épületek átalakítása „árvízbiztosabbá” szűkösebb anyagiak felszerelés beszerzése a védekezéshez érdekkijárás politikusoknál, adminisztrációnál Elköltözés

1,67 1,35 1,77 2,12 2,13 2,15 1,78 1,47 1,46

1,79 1,43 2,21 2,64 2,32 2,50 2,21 1,73 1,77

A Bodrogközben átlag feletti mértékben tettek fokozott előkészületeket egy jövőbeli árvíz megelőzésére azok, akik magukat és az érintett hatóságokat jelenleg felkészültebbnek tartják; 135

és akik a térség intézményi szereplőinek legalább egy részét hitelesnek tartják. A Beregben a fokozott előkészületekről jellemzően azok adtak számot, akik a Bodrogközhöz hasonlóan önmagukat és az összes érintett hatóságot felkészültnek tartják; akik megbíznak munkatársaikban, és akik távoli rokontól, ismerőstől és banktól is tudnak kis összegű kölcsönt kérni. Az anyagi lehetőségeik szűkösebbé válásáról inkább azok számoltak be a Bodrogközben, akiknek egészségi problémáik vannak, akik az intézményeket jelenleg kevéssé tartják felkészültnek, akik árvíz idején az egyedüli cselekvést választották, és akik elegendő információval rendelkeznek a vészhelyzetben való cselekvéshez. A szűkösebb anyagiak hatása fordított arányban változott a térségben élő rokonok számával. A Beregben a szűkösebb anyagiak hatása azoknál érződött jobban, akik az intézményi szereplők múltbeli felkészültségét gyengébbnek értékelték, és akik e szereplőket kevésbé tartják hitelesnek. Kevésbé érezték ezt a hatást a 30-39 éves korcsoportba tartozók és az aktív keresők, míg jelentősebben hatott a 40-49 évesekre és azokra, akik ismerőstől csak kis összeget tudnak kölcsönkérni. A múltbeli hatások mellett igyekeztünk a jövőben várható hatások megítélését is feltárni. Megkérdeztük annak a valószínűségét, hogy a válaszadó házát a következő évben elönti-e a víz? Az eredményeket a 10. táblázat mutatja. Látható, hogy a beregi lakosság jóval valószínűbbnek tartja, hogy házát a közeljövőben elönti a víz, mint a Bodrogközben élők. A Beregben az elöntést leginkább azok valószínűsítik, akik egyáltalán nincsenek felkészülve egy árvízre, akik nem tudják, mit kell tenni árvíz idején, és akik a veszélyeztetett kategóriába tartoznak. Kevésbé tartják valószínűnek az elöntést azok, akik felkészültnek tartják magukat, bíznak szomszédaikban és munkatársaikban, akiknek vannak megtakarításaik, és akik közvetlen családtagtól és banktól is kérhetnek kölcsön jelentős összeget. 10. Táblázat Mekkora a valószínűsége annak, hogy a következő évben a házát elönti a víz? (%) Bereg Bodrogköz Nem tudja 3,0 8,5 Nem valószínű 27,3 55,1 kissé valószínű 52,3 26,3 nagyon valószínű 15,7 8,0 majdnem biztos 1,7 2,1 A Bodrogközben a házuk elöntését azok tartják leginkább valószínűnek, akik az intézmények múltbeli felkészültségét gyengének ítélik, s akik kevéssé bíznak az intézmények hitelességében. A bodrogköziek több mint fele azonban nem tartja valószínűnek az elöntést.

136

Köztük felülreprezentáltak azok, akik egészségesek, akiknek vannak megtakarításaik; valamint közvetlen családtagtól akár jelentős, banktól kisebb összeget is kérhetnek kölcsön. Az egyéni biztonság szubjektív megítélését a „mennyire érzi biztonságban magát egy árvíz esetében?” kérdéssel igyekeztünk felderíteni. E kérdésre az ötfokú skálán adott válaszok átlaga a Beregben 3,4, a Bodrogközben 3,7. A Beregben a biztonságérzet növeléséhez erősen hozzájárul a településen élő nagyszámú rokonság, az önkormányzattal való kapcsolatfelvétel képessége, és az, ha nem veszélyeztetett területen lakik a megkérdezett. A Bodrogközben inkább biztonságban érzik magukat azok, akik felkészültnek és hitelesnek tartják az intézményeket. Szintén átlagot meghaladó mértékben érzik magukat biztonságban az aktív keresők, a magas családi jövedelemmel rendelkezők, a magasabb iskolai végzettségűek, a nem veszélyeztetett területen élők, a megtakarítással rendelkezők, és azok, akik kisebb és nagyobb összeget is kölcsön tudnak kérni. Kevésbé érezték magukat biztonságban a munkanélküliek és a veszélyeztetett területen élők. A veszélyeztetettség és a biztonságérzet közötti kapcsolatot a 11. táblázat illusztrálja. 11. Táblázat Mennyire érzi biztonságban magát egy árvíz esetében? (ötfokú skála átlaga) Bodrogköz Bereg veszélyeztetett

3,07

3,31

nem veszélyeztetett

4,24

4,07

Arra a kérdésre, hogy mennyire tudja befolyásolni a közeli jövő folyamatait, igen alacsony értékeket kaptunk mindkét régióban: Az ötfokú skálán adott értékelések átlaga a Beregben 1,84, a Bodrogközben 1,78. A Beregben az átlagot jelentősen meghaladó befolyásolási képességet tulajdonítottak maguknak azok, akik szerint maguk és az érintett hatóságok és kellőképpen fel voltak készülve a múltban és a jelenben is, illetve akik hitelesnek tartják az intézményeket. Szintén átlagon felüli befolyásról nyilatkoztak a jobb egészségi állapotúak, a magasabb iskolai végzettségűek, és azok, akik kisebb és nagyobb összeget is tudnak kölcsönkérni. A Bodrogközben a közeli jövő befolyásolásának képessége szintén pozitív összefüggést mutat azzal, ahogy a válaszadók saját és a hatóságok felkészültségét értékelik a múltbeli események kapcsán, illetve amennyire bíznak az intézmények hitelességében. Nagyobb befolyásolási képességet jeleztek azok, akik megbíznak a közösség tagjainak többségében, illetve az aktív keresők. Az átlag alatti befolyásolási képességről számoltak be azok, akik nem rendelkeznek elegendő információval a vészhelyzetben való cselekvéshez, és akik gyakran érzik magukat 137

magányosnak. A demográfiai változók közül az alacsonyabb befolyásolási képesség az inaktívak és a fiatalok esetében volt kimutatható. 7.2.4 A károk csökkentése Arra a problémafelvetésre, hogy lehet-e valamit tenni az árvízkárok csökkentése érdekében, az összes vizsgálatban megkérdezettek döntő többsége pozitív választ adott. A legtöbben a gátak magasítását és erősítését említették megfelelő eszközként, ezt követte az erdőtelepítés a vízgyűjtő területen. Kevesebben választották a belvízlevezető csatornarendszer karbantartását, a veszélyeztetett területen az építkezések megakadályozását, a gátak elbontását és a folyóvölgyek szélesítését, illetve az előrejelző rendszer fejlesztését. A válaszadók még kisebb hányada választotta a további felkínált eszközöket, amelyek elsősorban a lakosság tájékoztatásával, elköltözésének pénzügyi támogatásával, más mezőgazdasági kultúrák meghonosításával, az elöntött területek vizes vadrezervátummá alakításával, illetve a vízügyi szervezetek fejlesztésével kapcsolatosak. A válaszokból kitűnt, hogy a javasolt megoldások között a műszaki és jogi beavatkozások dominálnak, de már megjelentek az ökológiai jellegű (pl. erdőtelepítésre vonatkozó) elképzelések is. A humán és szervezeti tényezőkkel kapcsolatos fejlesztések (pl. képzés, szervezetfejlesztés, gazdasági ösztönzés) viszont nem szerepeltek a hangsúlyos javaslatok között. A legtöbbször említett megoldások többsége helyi jellegű volt, de előfordultak regionális szintűek is. Mintaterületenként vizsgálva látható, hogy a gátak magasítását valamennyi régióban fontosnak tartották. Az erdőtelepítést különösen a Tisza menti településeken (a Felső –Tisza vidéken és Szolnokon) tartották kulcskérdésnek, míg a gátak elbontása, a folyóvölgyek kiszélesítése ismételten Szolnokon volt a legnépszerűbb. Valószínűsíthető, hogy a Tisza menti válaszadók a tőlük feljebb fekvő területeken képzelték el az erdőtelepítést, illetve a mederszélesítést. A hatósági beavatkozásokat (az építkezések megakadályozását) ugyanakkor inkább az árvíz által kevésbé érintett területeken élők preferálták. Itt az a tendencia érvényesült, hogy az emberek inkább a tőlük távol eső területek fejlesztését áldoznák fel a károk csökkentése érdekében. A 12. táblázat az árvízkárok csökkentésének leghatékonyabb eszközeivel kapcsolatos véleményeket tartalmazza az egyes vizsgálatok szerinti bontásban. Itt szintén némileg változott a válaszkategóriák köre, ezért csak a rangsorokat célszerű összehasonlítani. Látható, hogy a gátak magasítása és erősítése valamennyi vizsgálatban az első helyre került, bár mindhárom Tisza-völgyi mintában kb. ugyanannyian választották az erdőtelepítést is. A belvízelvezető csatornarendszer karbantartása mind a 2001. évi „Nem érintett” almintában, 138

mind a 2003. évi országos vizsgálatban a második helyre került, míg a Tisza-völgyi lakosság lényegesen kisebb jelentőségűnek tartja, mint a gátak megerősítését és magasítást, illetve az erőtelepítést. A 2002-2003. évi vizsgálatok is megerősítik tehát azt a tendenciát, hogy a Tiszavölgyi lakosság szemében a határon túli beavatkozások ígéretesebbek, mint a helyi műszaki megoldások. 12. Táblázat Az árvízkárok csökkentésének leghatékonyabb eszközei (2001 – 2003)(%) Válaszkategória

Nem Érintett Tiszai Országos érintett alminta minta minta alminta 2001 2002 2003 2001 A gátak magasítása és megerősítése 70 78 73 89 Belvízelvezető csatornarendszer 48 32 56 82 karbantartása Erdőtelepítés a vízgyűjtő területeken 50 77 73 73 A gátak áthelyezése, a medrek és 13 30 17 75 folyóvölgyek kiszélesítése Az előrejelző rendszer fejlesztése 21 15 21 60 A vízügyi szakemberek számának 13 15 34 58 növelése, jobb eszközökkel ellátása A lakosság tájékoztatása a veszélyekről 6 12 13 57 és a megelőzés lehetőségeiről Elöntésre kevésbé érzékeny 5 11 14 41 gazdálkodási ágak meghonosítása A lakosság vízjárta területekről való 17 8 20 35 elköltözésének anyagi támogatása

Bereg 2006

70 63 84 n.a 42 n.a 32 26 20

További érdekesség, hogy a 2003. évi országos vizsgálatban a korábbi vizsgálatokhoz képest a gátak áthelyezése és az árterek megnövelése jóval nagyobb hangsúlyt kapott. E változás oka feltehetően abban keresendő, hogy a 2003. évi vizsgálat már tükrözte az országos vízpolitikában, a Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztésében megjelenő új elképzeléseket. Ugyancsak érdekes fejlemény, hogy nőtt a helyi lakosság szerepének tulajdonított fontosság. A 2003. évi országos vizsgálat szerint a helyiek jobb felkészítésének közel akkora jelentősége van, mint a vízügy fejlesztésének. Az új gátak építését kiemelkedő arányban fogalmazták meg a nők és a civil szervezeteken keresztül tájékozódók valamint azok, akik egyáltalán nem veszélyeztetett településen élnek. Viszont a legkisebb arányban azok fogalmazták meg ezt a verziót, akik maguk vagy ismerőseik a vízügyben vagy a természetvédelemben dolgoztak. A vízgyűjtő területeken történő erdősítést kiemelkedő arányban említették a közepesen és erősen veszélyeztetett helyen élők. Az előrejelző rendszer fejlesztését a veszélyeztetett települések lakói; míg az 139

ártér növelését a nagyvárosok és a kisvárosok lakói egyaránt, valamint azok, akik az országos médiából, a szaksajtóból és a vízügyes kapcsolatok révén tájékozódnak támogatták nagy arányban. A csatornarendszer felújítását a diplomások; a közösség jobb tájékoztatását pedig a községekben élők, a helyi sajtóból és a személyes csatornákon keresztül tájékozódók fogalmazták meg átlagot meghaladó arányban. 13. Táblázat Az árvizek megelőzésének leghatékonyabb eszközei 2002 - 2003

(%)

Válaszkategória

Tiszai Országos Különbség minta2002 minta 2003 jelenlegi gátak megerősítése, magasítása 73 89 +16 csatornarendszerek felújításának, karbantartásának 56 82 +26 támogatása erdősítés a vízgyűjtő területen 73 77 +4 gátak áthelyezése, ártér megnövelése 17 75 +58 előrejelző rendszer fejlesztése 21 60 +39 jobb felszerelés és nagyobb létszám a vízügyi 34 58 +24 igazgatóságoknak 13 57 +44 a közösség jobb tájékoztatása a veszélyekről és a megelőzésről mezőgazdasági művelési módok megváltoztatása 14 41 +27 az emberek elköltözésének pénzügyi támogatása 20 35 +15 Talán ennél a kérdésnél jelentkeztek legélesebben a két minta közötti eltérések, amelyek a problémával kapcsolatos tapasztalatokban gyökereznek. Mind a sorrendiségben, mind az említések gyakoriságában megmutatkozó különbségek figyelemre méltóak. A Tisza mellett élők véleménye szerint az árvizek megelőzésének leghatékonyabb módja a jelenlegi gátak

magasítása és a vízgyűjtő területeken való erdősítés, illetve a csatornarendszerek felújítása, karbantartása. Láthatjuk, hogy ez utóbbit már lényegesen kevesebben említették. Az országos mintában ugyanezek a válaszok szerepelnek az elsők között, kicsit eltérő sorrendben, még hozzájuk csatlakozik a gátak áthelyezését, az ártér megnövelését szorgalmazó véleménnyel. Ami a fő különbség, hogy az országos vélemények mindegyikének említési gyakorisága magasabb, mint a tiszai minta válaszai közül a leggyakoribb. A legnagyobb eltéréseket a gátak áthelyezésének, az ártér megnövelésének kérdésében tapasztaltuk. Az országos mintában ez egyike volt a leginkább releváns alternatíváknak, ugyanakkor a Tisza mentén élők között egyike a legkevésbé támogatottabbaknak. Hasonlóan éles a különbség a közösség jobb tájékoztatása és az előrejelző rendszer fejlesztése, mint megoldási javaslat támogatottságai között. Mind a kettőt az országos minta válaszadói

140

említették nagy gyakorisággal, míg a tiszai mintában az utolsók közt szerepeltek. Tulajdonképpen egyetlen kérdéskör fontosságáról gondolkodtak hasonlóképpen a tiszaiak és az ország közvéleménye, ez pedig az erdősítés a vízgyűjtő területeken. Ennek megítélésében az eltérés hibahatár közeli, tehát kijelenthetjük, hogy hasonlóan vélekedtek róla mind a két minta megkérdezettjei. Az érintettség a különböző időben végzett vizsgálatokban különböző válaszokkal mutatott összefüggést. Míg a tiszai vizsgálatban a vizes vadrezervátumok kialakítása volt az egyetlen kategória, amelyiknél eltérést tapasztaltunk; addig az országos vizsgálatban az árvizes területekről való elköltözés támogatását; míg a beregi vizsgálatban a vízügyi szervezetek jobb eszközökkel való ellátását és a lakosság tájékoztatásának javítását nevezték meg átlagot meghaladó arányban azok, akik már átéltek árvizet. Arra a kérdésre, hogy kinek kellene leginkább tennie az árvízkárok csökkentése érdekében, az összes válaszadó vonatkozásában a sorrend: a kormány, a szomszédos országok, az önkormányzatok, és az ingatlan tulajdonosok. Ez az eredmény megerősíti azt a korábbi feltételezésünket, hogy az emberek elsősorban az államtól várják az árvízveszély elhárítását, az egyének felelősségét viszont e téren minimálisnak ítélik. A szomszédos országok és az önkormányzatok súlyát a megkérdezettek nagyjából azonosnak tartják, ami azt a felismerést tükrözi, hogy a probléma csak a teljes vízgyűjtő szintjén kezelhető. A 2003. évi tiszai vizsgálatban még inkább erősödött a központi intézkedések iránti igény. Ezzel együtt csökkent az egyéni felelősség jelentősége és a külföldi kormányoktól várt segítség is. A szereplők fontosságának megítélését illetően a régiók között lényeges különbségek vannak. Bár a kormány szerepét valamennyi régióban a legfontosabbnak vélték (55 és 78% között van azok aránya, akik elsődleges fontosságúnak jelölték), a Felső-Tisza régiójában a kormányt szignifikánsan kevesebben, míg a szomszédos országokat szignifikánsan többen tették az első helyre, mint a többi régióban. Úgy tűnik tehát, hogy ezen a vidéken érett meg leginkább az a felismerés, hogy a magyar kormány a szomszédos országok együttműködése nélkül nem képes az árvízi problémát megoldani. Az önkormányzatok és az ingatlan tulajdonosok szerepét a városokban (Szolnok és Székesfehérvár) valamivel fontosabbnak látják, mint a kistelepüléses régiókban. Ennek hátterében valószínűleg az áll, hogy a kistelepülések önkormányzatai és lakosai általában rosszabb pénzügyi helyzetben vannak, mint a városoké, ennél fogva kevesebbet tudnak áldozni az árvízvédelemre is. Az egyes intézmények milyen szerepet játszottak az árvizek megelőzésében, illetve az árvizek alkalmával a védekezésben és a kárelhárításban. A lakosság saját szerepét helyezte mindkét nézőpont szerint az első és legfontosabb helyre. (14. táblázat) A megelőzésben az 141

önkormányzatoknak tulajdonították a legfontosabb intézményi szerepet. Ezt követték sorrendben a vízgazdálkodási társulások, a katasztrófavédelmi szolgálatok, a területi vízügyi igazgatóságok és a vízügyi minisztérium. A megelőzésben a pozitív – negatív megítélés határán találjuk a vízügyi kormánybiztost (50 pont). A további szereplők jelentősége a megelőzésben egyre inkább elhanyagolható. Ez bizonyos esetekben (honvédség, rendőrség, helyi vállalkozók) természetes, hiszen szerepük csak vészhelyzetben lehet meghatározó, de a kormány és a politikai pártok esetében a negatív minősítés kritikai jellegű. A védekezésben, kárelhárításban a pártok kivételével minden intézmény szerepét pozitívan értékelték a válaszadók. Most is első helyen szerepelt a lakosság, de sorrendben a honvédség, a katasztrófavédelem és az önkormányzatok követték. A kérdéskör teljes megértését segítette a megelőzés és védekezés kérdéskörében létrehozott egy-egy

főkomponens

elemzése.10

A

megelőzés

főkomponens

elemzése

alapján

megállapíthatjuk, hogy az árvizek megelőzése tekintetében végzett tevékenységgel elégedettebbek voltak a diplomások és a 8 osztályt végzettek; a régi bérházban, illetve a társasházakban élők; a fővárosi lakosok; valamint a közepesen és gyengén veszélyeztetet településeken élők. A leginkább elégedetlenek között találjuk az erősen veszélyeztetett helyen élőket; a megyei jogú városokban lakókat; a családi házak lakóit; valamint a szakmunkásképzőt végzetteket. A megelőzés és a védekezés értékelése közepes erősséggel határozza meg az összteljesítményét (r= 0,33; illetve r= 0,47). A faktorelemzés segítségével megpróbáltuk azt is feltárni, hogy milyen látens struktúrák lelhetők fel a mért kategóriák mögött. A megelőzésre vonatkozóan egy kétfaktoros modellt sikerült létrehozni, amelyben az egyik faktor az „aktív intézményi megelőzés”, az alapján jött létre, hogy benne azok a vízügyi intézmények találhatók (vízügyi igazgatóságok, vízgazdálkodási társulások, vízügyi minisztérium, vízügyi kormánybiztos), amelyek képesek hatékonyan tenni valamit az árvizek megelőzése érdekében.11 A második faktor a „passzív intézmények”, azokat a szereplőket foglalja magában (honvédség, rendőrség), amelyek a közvélekedés szerint általában gyakran szóba kerülnek az árvizek kapcsán, de konkrétan a megelőzésben nem játszanak szerepet.

10

A megelőzés főkomponens az eredeti 12 változóból tízet foglal magában, az összes információtartalom 52 százalékával. Nem tartalmazza a főkomponens a helyi vállalkozók és a honvédség kategóriákat. A főkomponens kialakításában legnagyobb súllyal szerepel a vízügyi minisztérium, a vízügyi kormánybiztos és a vízgazdálkodási társulások.

11

A faktorokat leíró output táblák a mellékletben találhatók.

142

14. Táblázat Az egyes közreműködők szerepe a megelőzésben és a védekezésben (százfokú skálán mért pont) N=919 Szereplők, intézmények A megelőzésben A védekezésben, kárelhárításban a lakosság 60 82 Honvédség 48 79 katasztrófavédelmi szolgálatok 54 78 Önkormányzatok 58 75 vízgazdálkodási társulások 55 68 területi vízügyi igazgatóságok 54 67 vízügyi minisztérium 52 65 vízügyi kormánybiztos 50 64 Kormány 45 60 Rendőrség 36 59 helyi vállalkozók 36 54 politikai pártok 25 34 Védekezés főkomponens12 elemzése azt mutatja meg, hogy általában véve a védekezési tevékenységgel milyen mértékben voltak elégedettek az egyes demográfiai csoportok. A védekezéssel leginkább elégedettek voltak a 60 év felettiek; a 8 általánost végzettek és a diplomások; a nyugdíjasok; valamint a fővárosiak. Inkább a negatív véleményeknek adtak hangot a 40-49 évesek; a szakmunkás végzettségűek; a tanulók és a megyei jogú városokban élők. A két főkomponens összevetéséből láthatjuk, hogy egyik sem tartalmazza a helyi vállalkozókat, vagyis a közvélekedés szerint nekik egyik vonatkozásban sincs általánosan értékelhető szerepük. Mind a két főkomponensben a meghatározó súlyú elemek a vízügyi kormányzat különböző szervei, ami azt jelzi, hogy az árvízzel kapcsolatos problémakörök kezelésében

a

kormánynak

van

elismerten

jelentős

szerepe.

A

szereplők

intézményesültségének jelentőségét mutatja az is, hogy míg az értékelések között a lakosság saját magának tulajdonította a legjelentősebb szerepet, addig a védekezés tekintetében nem vált a modell részévé. Ellenpéldaként lehet említeni a politikai pártokat, akik a legalacsonyabb értékelést kapták, de a megelőzést leíró modellben mégis szerepet kaptak, ha kis súllyal is. A két főkomponens szoros együttmozgása (r= 0,54) mutatja, hogy a védekezés és a megelőzés értékelése nem válik el élesen egymástól, a kettő jelentős mértékben meghatározza egymást. 12

A védekezés főkomponens az eredeti 12 változóból kilencet foglal magában, az összes információtartalom 51 százalékával. Nem tartalmazza a főkomponens a helyi vállalkozók, a pártok és a lakosság kategóriákat. A főkomponens kialakításában legnagyobb súllyal szerepel a vízügyi minisztérium, a vízügyi kormánybiztos és a vízgazdálkodási társulások.

143

A védekezés esetében kialakított kétfaktoros modell sokban hasonlít a megelőzésnél megismerthez, de alapvetően más módon interpretálható. Az „intézményi háttér” faktor foglalja magában azokat az állami szervezeteket (kormány, vízügyi minisztérium, vízügyi kormánybiztos és a vízgazdálkodási társulások), amelyek a stabil intézményi, finanszírozási, szakértői hátteret adják a védekezési munkákban. A „legények a gáton” faktor pedig azokat a szereplőket foglalja magába (lakosság, honvédség), akik kétkezi munkájukkal vettek részt a védekezési munkálatokban. A faktorelemzések alapján azt lehet megállapítani, hogy mind a védekezés, mind a megelőzés kérdéskörét vizsgálva a válaszadók véleménye alapján kirajzolódik egy markáns állami szerepvállalás motívum az árvizek kérdésében és ehhez kapcsolódik egy a részvételi aktivitás alapján „összeálló” másik csomópont, amely az ügy aktív megoldásában vesz részt. A 2002. évi tiszai vizsgálat adatai alapján is sikerült egy kétfaktoros modellt létrehozni a Tisza vidékén tapasztalt védekezés értékelésére. A modell két ellentétes csoportra osztotta a véleményeket. Az egyik faktor az erősen hierarchizált, szervezett intézményeket (vízügy, honvédség, katasztrófavédelem) tömöríti, a másikba a súlytalan szereplők kerültek (helyi vállalkozók, helyi értelmiség, pártok). A két vizsgálatban ugyanabban a kérdéskörben kialakított faktormodellek összehasonlítása alapján azt láthatjuk, hogy mind a kettőben egyik oldalon az erős állami szereplők valamilyen csoportja áll szembe egy-egy másik csoporttal. Az egyik esetben az állami szereplők hivatalok, a másikban „cselekvő” szervezetek. A másik különbség, hogy az országos vizsgálat alapján létrehozott modellben a hivatalok mellett a cselekvő faktor található, addig a tiszai vizsgálatban egy „súlytalan”. 15. Táblázat Az egyes közreműködők szerepe a védekezésben 1999 – 2003 (százfokú skálán mért pont) Szereplők, intézmények Tiszai minta Tiszai minta Tiszai minta Országos 1999 2001 2002 minta 2003 a lakosság 92 82 87 82 Honvédség 89 82 70 79 katasztrófavédelmi szolgálatok 75 78 önkormányzatok 81 80 75 területi vízügyi igazgatóságok 71 74 78 67 Kormány 61 60 Rendőrség 59 59 helyi vállalkozók 56 54 politikai pártok 36 34

144

Az egyes közreműködők szerepének megítélését időbeni áttekintés alapján vizsgálva a következő tendenciákat láttuk kibontakozni. A lakosság saját szerepével a leginkább elégedett a védekezési munkálatokban, bár a megítélés évről évre változó, ingadozó. A tiszai minták válaszadói inkább magasabbra értékelték saját szerepüket, de az országos mintában is a lakosság szerepének megítélése volt a legkedvezőbb. A honvédség szerepének megítélése a Tisza mentén élők szerint folyamatosan csökkent, annak ellenére, hogy jelentős pozitív értéket mutatott. Az ország közvéleménye szerint viszont még mindig a második legjelentősebb szereplő az árvízi védekezésben a hadsereg. Az önkormányzatok szerepének megítélése kedvezőbb a tiszai mintákban, mint az országoson, de ez magyarázható az érintettséggel. A vízügyi igazgatóságok megítélése pozitív és évről évre pozitív irányba változott a Tisza mentén. Az országos minta megkérdezettjei lényegesen kisebb szerepet tulajdonítottak nekik a védekezésben, amiből az következik, hogy akik tapasztalták személyes jelenlétüket a védekezésben, azok kedvezőbben értékelik szerepüket. Néhány esetben nem ált rendelkezésünkre idősor, csak az országos és az előző évi tiszai minta eredményeit tudtuk összevetni. Ezek alapján azt láthatjuk, hogy nincs számottevő eltérés a többi szereplő (katasztrófavédelem, kormány, rendőrség, helyi vállalkozók, politikai pártok) szerepvállalásának megítélése között. A katasztrófavédelem és a rendőrség kivételével mindegyik szereplőt a Tisza mentén élők értékeltek jobb eredménnyel, de minden esetben a különbség a hibahatáron belüli volt. A tiszai mintán kialakított főkomponensek13 alapján azt láthatjuk, hogy a települési védekezést a nők, a diplomások és a Közép-Tisza vidéken élők; míg a Tisza menti védekezés egészét szintén a nők , a Közép-Tisza vidékiek, valamint az 50 évnél idősebbek és a falvak lakosai értékelték az átlagnál jobbra. A két minta főkomponensei közötti hasonlóságokat vizsgálva azt láthatjuk, hogy a lakosság egyikben sem szerepelt. A demográfiai háttérváltozókban hasonlóságot mutat, hogy a 60 év felettieket és a diplomásokat mindegyik esetben az elégedettebbek között találtuk. A főkomponenseket legnagyobb súllyal meghatározó változók között viszont nem nagyon találunk hasonlóságot, hiszen a Tisza vidékén a közvetlen települési főkomponenst a rendőrség, a térségi védekezést a honvédség és 13

A 2002. évi tiszai vizsgálat kérdései alapján a védekezés témakörben két főkomponenst sikerült létrehozni. Az első a település közvetlen környékén végzett védekezési munkák alapján történt értékeléseket foglalja magában, úgy hogy az eredeti 9 változóból 7 szerepel benne, azok információ tartalmának 51 százalékát megőrizve. A települési védekezés főkomponensben nem szerepelt a lakosság és a kormány, legnagyobb súllyal a rendőrség szerepelt. A másik főkomponens a Tisza menti védekezés értékeléseit sűrítette magába, a kilenc változóból, hatot magában foglalva azok információtartalmának 53 százalékával. Nem része a főkomponensnek a lakosság, a pártok és a helyi vállalkozók értékelése. Meghatározza főkomponenst a honvédség és a katasztrófavédelem.

145

a katasztrófavédelem határozta meg; az országos vélemény alapján kialakított főkomponens szerint pedig a vízügyi főhivatalok (minisztérium, kormánybiztos) és a vízgazdálkodási társulások határozták meg. Ebből arra következtethetünk, hogy a védekezéssel kapcsolatos vélemények formálása a különböző szinteken, különböző élményanyag alapján másként fogalmazódik meg. A két tiszai főkomponens egymás közötti kapcsolatát vizsgálva láthatjuk, hogy a két főkomponens közepes erősséggel hat egymásra (r= 0,54), vagyis a települési és térségi szintű védekezés megítélése ilyen mértékben határozódik meg a másik által. 7.2.5 A kockázat megosztása Az áldozatok kártalanításával és az árvízkárok terheinek megosztásával kapcsolatosan először azt vizsgáltuk, hogy a válaszadó milyen mértékben ért egyet az állami, az üzleti, illetve a közösségi kockázatmegosztással és kártalanítással, vagy úgy gondolja-e, hogy ezek egyike sem alkalmas az áldozatok megfelelő kárpótlására. Az összes válaszadóra vonatkoztatva a válaszok megoszlását a 16. táblázat mutatja.

16. Táblázat Ön mennyire ért egyet azzal, hogy ….. (%)? (2001)

A társadalmi szolidaritás megköveteli, hogy az állam térítse meg a biztosítással nem rendelkező áldozatok kárát. Mindenkitől elvárható, hogy nagyobb felelősséget viseljen az árvízkárokért. Akik veszélyeztetettek, kössenek biztosítást. Az árvíznek kitett települések lakóinak olyan alapokat kellene létrehozniuk, amellyel árvíz esetén a károsultakon segíteni lehet. Nem lehet őket egyik módon sem kárpótolni.

teljesen részben inkább nem 48 41 7

nem tudja 4

40

50

6

4

37

43

14

6

7

29

51

13

Eszerint a legtöbben az állami kártalanítási rendszert támogatják, az üzleti (biztosítási) alapon szerveződő rendszer támogatottsága valamivel gyengébb, a közösségi (kölcsönös biztosításon alapuló) rendszeré még gyengébb, a szkeptikus véleményt pedig igen kevesen osztják. A válaszokból úgy látszik, hogy a megkérdezettek jelentős része többféle rendszert is – legalább részben – támogat, azaz a különféle rendszereket inkább komplementernek látja, mint egymást kizárónak. A táblázat azt is megmutatja, hogy a kulturális elméletben megtalálható négy típus egy erre feltett kérdés alapján hogyan valósult meg egy konkrét eset kapcsán. Az adatokból láthatjuk, hogy a hierarchista álláspontot képviselték a legtöbben. Ettől csak kis mértékben tért el a piaci és az egalitáriánus modell képviselőinek gyakorisága. A fatalisták aránya meglehetősen 146

alacsony volt. A három fő irányzat egyenletesen magas arányú említése azt mutatja, hogy a válaszadók igazán nem tettek különbséget közöttük. A régiók között e kérdésben is elég jelentős különbségek vannak. A szolidaritáson alapuló, állami kompenzációnak a nagyobb kockázatnak kitett régiókban (Felső-Tisza, illetve Szolnok) nagyobb a támogatottsága, míg az egyéni felelősséget hangsúlyozó, üzleti rendszert a kevésbé érintett, illetve a városi régiókban helyeslik többen. A közösségi rendszer népszerűsége szinte azonos minden régióban, míg a legtöbb szkeptikus véleményt a FelsőTiszai régióban tapasztaltuk.

17. Táblázat A nagy árvizek után az államnak kompenzálnia kellene … (2001)

Minden károsultat, káruk meghatározott részéig Minden károsultat, azonos összeggel, amely fölötti károkra biztosítást köthetnek Csak a nagyon rászorultakat, a jómódúakat nem Csak azokat, akik engedéllyel építkeztek a veszélyeztetett területekre Csak azokat, akik biztosítással is rendelkeznek A kormánynak nem kell senkit kompenzálnia

Választotta (%) 57 19 7 4 3 0

Az állami kompenzáció mértékének megítélésében a 17. táblázat szerint a válaszadók többsége azzal értett egyet, hogy minden károsultat káraik nagyságának arányában kompenzáljanak. Jóval kevesebben voltak, akik minden károsultat azonos összeggel kárpótolnának, illetve akik csak azokat kompenzálnák, akik engedéllyel építkeztek. Még kevesebben kötnék a kompenzációt egyéb feltételekhez (rászorultság, biztosítottság), és elhanyagolható azok aránya, akik nem kompenzálnának senkit. Az állami szerepvállalás közvéleménybeli fontosságát tükröző eredmény, hogy a megkérdezetteknek körülbelül háromnegyede azzal értett egyet, hogy az állam valamennyi áldozatot kárpótolja. Ami a regionális eltéréseket illeti, az érintett nagyvárosban támogatták a legtöbben a kárnagysággal arányos kompenzációt, míg a fix összegű kompenzáció támogatottsága Székesfehérváron a legnagyobb. Az állami kompenzáció védelmében, illetve ellenében felhozható különféle érvekkel kapcsolatos véleményeket vizsgálva azt láttuk, hogy a kompenzáció mellett felsorolt érvek közül a legtöbben azzal indokolnák véleményüket, hogy az árvízkárokért a kormány tehető felelőssé. A kompenzáció támogatóinak negyede azzal indokolná a véleményét, hogy a kormány mindig is kompenzálta a károsultakat, és mindössze ötöde használná indokul a szolidaritási elvet.

147

A kompenzáció ellen felhozott érvek közül a leggyakoribb az, hogy a kompenzáció az adófizetőknek sok pénzébe kerül (egyharmaduk értett ezzel egyet). A válaszadók közel egynegyede úgy gondolta, hogy a kompenzáció gyakran a jómódúakat támogatja, 22%-uk pedig hátrányként jelölte meg, hogy a kompenzáció arra ösztönzi az embereket, hogy ne kössenek biztosítást. Abban a kérdésben, hogy lehet-e az érintett embereket, illetve vállalkozásokat az árvízkárok minimalizálására ösztönözni a megkérdezettek mintegy kétharmada gondolta úgy, hogy igen. Ezen belül azonban elég nagyok voltak a területi különbségek. Az érintett régiókban jóval kevesebben gondolták, hogy az érintetteket ösztönözni lehetne, mint a kevésbé veszélyeztetett régiókban (a Felső-Tisza vidéken például a megkérdezetteknek kevesebb, mint a fele hitte ezt). Az ösztönzés különböző módjairól alkotott véleményeket vizsgálva azt láttuk, hogy a válaszadók a leghatékonyabb „ösztönzőnek” a hatósági tiltást, az építési engedélyek megtagadását tartották az árterületeken és a veszélyeztetett területeken. A többség azzal is egyetértett, hogy a kormányzat csak azoknak fizessen kompenzációt, akik mindent megtettek a károk csökkentéséért, illetve azzal, hogy a biztosítók csökkentsék azok díjait, akik tesznek valamit a veszteségek minimalizálása érdekében. Jóval kisebb volt viszont azok aránya, akik megfelelő ösztönzőnek tartották a veszélyeztetett területeken a kompenzáció csökkentését, vagy a biztosítási díjak emelését. A fenti eredményeket összevetve azzal a – korábban már említett – többségi véleménnyel, mely szerint maguk az érintettek igen keveset tehetnek az árvízkárok csökkentése érdekében azt láttuk, hogy a megkérdezettek többsége úgy vélte, hogy a veszélyeztetett területeken élőket nem igazán lehet vagy célszerű a kárcsökkentésre ösztönözni, mert úgysem tehetnek sokat, az újabb építkezéseket viszont meg kellene megakadályozni. A régiók között itt is számottevő különbségek voltak. A kompenzációnak az egyéni kárcsökkentéstől való függővé tételét a nem érintett városban és a Felső-Tisza vidéken támogatták leginkább, míg a biztosítási díjakkal való ösztönzést a másik két régióban. A legszembetűnőbb különbség azonban az, hogy a Felső-Tisza vidéken jóval kevesebben értenek egyet az építési engedélyek kiadásának megszigorításával, mint másutt. Annak vizsgálata során, hogy mindenáron meg kell-e védeni valamennyi veszélyeztetett települést, vagy – jogi előírások, gazdasági ösztönzők útján – inkább el kell érni, hogy a lakosság elköltözzön, illetve ne építkezzen e településeken, a megkérdezettek mintegy kétharmada azzal értett egyet, hogy a veszélyeztetett településeket mindenáron meg kell

148

védeni. Jóval kevesebben támogatták a többi alternatívát, különösen azokat, amelyek az árvízvédelmi beruházások megszüntetésével kapcsolódnának össze. A regionális különbségek ebben a kérdésben is számottevőek voltak. A Felső-Tisza vidéken például a megkérdezettek 93%-a ragaszkodott ahhoz, hogy valamennyi települést védjék meg, míg Zalában a megkérdezetteknek csak 42%-a. Ezzel szemben a zalai válaszadók 32%-a egyetértene azzal, hogy a településeket segíteni kellene abban, hogy lakóik közösen költözzenek biztonságos helyre, míg a Felső-Tisza vidéken ezzel csak 1% ért egyet. Összességében az szűrhető le, hogy bár csak egy kisebbség támogatná a veszélyeztetett települések lakóinak elköltöztetését, a további építkezéseket a veszélyeztetett területeken a többség nem tartotta kívánatosnak. A leginkább veszélyeztetett Felső-tiszai régió lakossága viszont egyöntetűen elutasított minden olyan változatot, amely a lakosság elköltöztetésével kapcsolatos, és a többi településnél jóval kevésbé támogatja az építkezések visszafogását is. E vélemények mögött valószínűleg az a félelem állt, hogy amennyiben a veszélyeztetett területek lakossága akár csak részlegesen is elköltözik, illetve ha a fejlesztéseket hatóságilag visszafogják, az itteni települések óhatatlanul sorvadásnak indulnak. 7.2.6 Veszélyeztetettség14 Az előző vizsgálatok tapasztalataiból kiindulva külön is megvizsgáltuk a veszélyeztetettség kérdését. A települések árvízveszélynek való kitettségének megítélésére vonatkozó eredményeket a 18. táblázat tartalmazza. Eszerint a Beregben a megkérdezettek túlnyomó többsége ítéli saját települését erősen vagy gyengén veszélyeztetettnek, és csak kevesebb, mint tizede hiszi azt, hogy nincs árvízveszély. A bodrogközi minta kétharmada gondolta települését árvíznek erősen vagy gyengén kitettnek, harmaduk szerint nincs ilyen veszély. 18. Táblázat A település veszélyeztetettsége árvíz szempontjából (%) erősen veszélyeztetett gyengén veszélyeztetett nem veszélyeztetett

Bereg 64,2 27,1 8,7

Bodrogköz 34,1 32,2 33,6

14

A következő szempontok elemzéséhez használt kérdéseket a Bodrogközben 400 fős, a Beregben 300 fős mintán kérdeztük le. A minta kialakítása során arra törekedtünk, hogy a megkérdezettek reprezentálják a vizsgált térségek felnőtt lakosságát kor, nem és iskolai végzettség szerint. Így a Bodrogköz 33 települése közül 18, a Bereg 22 települése közül pedig 13 került be a mintába. Az adatfelvételt a Bodrogközben 2006. januárjában, a Beregben pedig 2006. augusztusában végeztük.

149

Azok, akik saját lakóhelyüket gyengén vagy erősen kitettnek gondolták, a Beregben a kitett településen élők mintegy 94%-át, a Bodrogközben pedig kb. 72%-át alkották. A fenti két kérdés alapján két veszélyeztetettségi kategóriát hoztunk létre: akik településüket nem ítélték veszélyeztetettnek, illetve akik lakóhelyüket nem ítélték veszélyeztetettnek (akkor is, ha településüket veszélyeztetettnek minősítették), a „nem veszélyeztetett” kategóriába soroltuk. A többi válaszadót „veszélyeztetett”-nek tekintettük. A részletesebb elemzések szerint a Bodrogközben a nem veszélyeztetettek között átlagot meghaladó arányban voltak az aktív keresők és a diplomások. A veszélyeztetettek között viszont nagy arányban voltak a munkanélküliek és a legfeljebb 8 általánost végzettek. A Beregben nem találtunk szignifikáns kapcsolatot a demográfiai változókkal. Az érintettség mélységét vizsgálva alaposan körüljártuk az árvíz és belvíz általi veszélyeztetettség

kérdéskörét.

A

magyar

lakosság

egytizede

vallotta

települését

árvízveszélynek erősen kitettnek, további 13 százalék gyengén veszélyeztetettnek. A lakosság több mint háromnegyede nem érzi veszélyeztetettnek a települését. (19. táblázat) A településüket árvízveszélynek erősen kitettnek átlagon felüli arányban gondolták a gyes-en lévők és a családi házakban lakók.

19. Táblázat A település megítélése árvízveszély szempontjából Válaszkategória árvízveszélynek erősen kitett árvízveszélynek gyengén kitett árvízzel nem veszélyeztetett

(%) N=998 Válaszok megoszlása 10 13 77

Azok, akiknek a települése valamilyen módon veszélyeztetett, azok egynegyede a közvetlen lakókörnyezetét is erősen, további 37 százalék gyengébben, de veszélyeztetettnek érzi. Ugyanilyen arányban vannak azok is, akik bár a településüket valamilyen módon veszélyeztetve érzik, közvetlen lakóhelyüket nem. A közvetlen lakóhelyüket árvíznek erősen kitettnek értékelők a belvíz miatt érzik magukat nagymértékben érintettnek.

20. Táblázat A közvetlen lakóhely megítélése árvízveszély szempontjából Válaszkategória árvízveszélynek erősen kitett árvízveszélynek gyengén kitett árvízzel nem veszélyeztetett

(%) N=218

Válaszok megoszlása 26 37 37

150

A vízügyi hatóság besorolása alapján a mintába került települések 12 százaléka erősen, további 18 százaléka közepesen veszélyeztetett árvízveszély szempontjából. A települések 17 százaléka csak gyengén, 53 százaléka pedig egyáltalán nem veszélyeztetett. A hivatalos besorolás demográfiai megoszlása nem mutattak jelentős eltérés a demográfiai változók szerint.

21. Táblázat A települések hivatalos besorolása árvízveszély szempontjából Válaszkategória Erősen veszélyeztetett Közepesen veszélyeztetett Gyengén veszélyeztetett Nem veszélyeztetett

Települések megoszlása (%) 12 18 17 53

A hivatalosan erősen veszélyeztetettnek minősített települések lakosságának 24 százaléka érzi települését erősen veszélyesnek, további 29 százalék gyengén veszélyesnek és a 48 százalék nem érzi veszélyesnek. A hivatalos besorolás szerint közepesen veszélyeztetett települések 31 százaléka erősen, további 31 százaléka gyengén veszélyeztetettnek érzi a települést, 38 százalék szerint nem veszélyeztetett. Jóval egyértelműbbnek tűnik a gyengén és a nem veszélyeztetett besorolás. A gyengén veszélyeztetettnek minősített települések lakosságának 83 százaléka nem érzi veszélyben a települést, míg a nem veszélyeztetetteknél ez az arány 95 százalék. (22. táblázat)

22. Táblázat Az emberek veszélyeztetettség-érzetének megoszlása a hivatalos besorolás szerint (%) Vélemény/tény Erősen Közepesen Gyengén Nem veszélyeztetett veszélyeztetett veszélyeztetett veszélyeztetett Árvízveszélynek erősen 24 31 5 1 kitett Árvízveszélynek gyengén 29 31 12 4 kitett Árvízzel nem 47 38 83 95 veszélyeztetett Még érdekesebbek az eredmények, ha a másik dimenzió felől közelítünk, vagyis, hogy az emberek érzete mennyire vág egybe a hivatalos besorolással. A magukat erősen árvízveszélyes településen élőknek minősítők 29 százaléka él a hivatalos besorolás szerinti erősen, további 56 százaléka közepesen veszélyeztetett helyen. A nagy veszélyérzetűek 15 százaléka gyengén vagy egyáltalán nem veszélyeztetett helyen él. A magukat gyengén

151

veszélyeztetettnek érzők 26 százaléka erősen, további 42 százaléka közepesen veszélyeztetett településen lakik. A magukat árvízzel nem veszélyeztetett településen élőknek minősítők 7 százaléka erősen, 9 százaléka közepesen veszélyes településen él és 65 százalék lakik a hivatalosan is veszélytelennek minősített helyen. (23. táblázat)

23. Táblázat A települések hivatalos árvízi veszély-besorolása az emberek veszélyeztetettség-érzete szerint (%) Árvízveszélynek Árvízveszélynek Árvízzel nem Tény/vélemény erősen kitett gyengén kitett veszélyeztetett Erősen veszélyeztetett 29 26 7 Közepesen veszélyeztetett 56 42 9 Gyengén veszélyeztetett 9 16 19 Nem veszélyeztetett 6 15 65 A lakosság közel háromnegyede úgy gondolta, hogy a település, ahol él, nem veszélyeztetett belvíz által. A belvíznek erősen kitett településeken élők aránya 6 százalék, gyengén kitett további 22 százalék.

24. Táblázat A lakóhelyen kívüli ingatlan megítélése árvízveszély szempontjából (%) N=998 Válaszkategória Válaszok megoszlása árvízveszélynek erősen kitett 3 árvízveszélynek gyengén kitett 2 árvízzel nem veszélyeztetett 15 nincs ingatlana 80 A megkérdezettek 20 százalékának van a lakóhelyén kívül is ingatlana. (24. táblázat) Az ingatlanok háromnegyede árvízmentes területen található. Akiknek mégis árvízveszélyes területen van az ingatlana, azok leginkább a vízminőség miatt aggódnak. Az előbb árvíz szempontjából vizsgált ingatlanok több mint kétharmada belvízmentes területen található. (25. táblázat)

25. Táblázat A lakóhelyen kívüli ingatlan megítélése belvízveszély szempontjából (%) N=199 Válaszkategória Válaszok megoszlása belvízveszélynek erősen kitett 7 belvízveszélynek gyengén kitett 13 belvízzel nem veszélyeztetett 68 nincs ingatlana 12

152

A következő fontos szempont volt, hogy átéltek-e már árvizet a válaszadók. A Beregben a megkérdezettek 90%-a már átélt korábban árvizet, 33% többször is. A legtöbben 2001-ben élték át (a teljes minta 89%-a). A Bodrogközben a megkérdezetteknek 32%–a élt át árvizet, 20%-a többször. A legtöbben 2000-ben (6%); valamivel kevesebben 1998-ban és 2002-ben (4-4%). 1998 előtt összesen 7 százaléknyian, 2002 óta 5 százaléknyian éltek át árvizet. Az elemzések szerint az árvizet korábban átéltek felülreprezentáltak a lakóhelyüket veszélyeztetettnek minősítők körében. A tiszai mintán 2002-ben mért érték szerint nem volt magasabb az árvizet átélők aránya, hiszen ott a válaszadók 30 százaléka nyilatkozott erről a kérdésről. 1999-ben ugyanerre a kérdésre a tiszai vizsgálat során 44 százaléknyian adtak pozitív választ. Az árvizet átélők 49 százaléka az ezredfordulón tapasztalta meg ezt a katasztrófát, 23 százalékuk 1970 és 1997 között, míg 28 százalékuk 1969 előtt. Akik átéltek valaha árvizet, azok közül csak minden második polgár szenvedett valamilyen kárt. Ezek közül is legnagyobb arányban azt jelezték, hogy a településüket érte elsősorban a kár. További 11 százalék esetében a rokonság szenvedett valamilyen káreseményt. A minta alapján azt mondhatjuk, hogy a legjelentősebb károkat az árvizek a mezőgazdaságban okozták, különösen, ha az állatállományban keletkezetteket is ide soroljuk. Ezt követték a lakóházban, a lakásban bekövetkezett, majd a melléképületekben okozott károk. Összességében a munkából való távolmaradás és az anyagi tartalékok felélése miatti károk is jelentősek. 7.2.7 Felkészültség A felkészültséggel kapcsolatosan arra kerestem a választ, hogyan ítélik meg az árvizet átélt emberek saját maguk, illetve a különféle intézmények (a központi kormányzat, a helyi önkormányzat, a vízügy, valamint a belvíztársulatok) felkészültségét a múltban és a jövőben. A 26. és 27. táblázat a múltbeli és jövőbeli felkészültség értékelését mutatja mindkét régióban az árvizet átéltek körében. Az 1-5 skálán adható értékelések középértéke a 2,07-3,37 között mozog. Jellemzően a múltbeli értékek minden kategóriában alacsonyabbak a jövőbelieknél, ami arra utal, hogy a válaszadók egy tanulási folyamatot észlelnek. A táblázatokból az is látszik, hogy míg a Beregben minden intézményt felkészültebbnek ítélnek meg, mint a Bodrogközben, saját maguk felkészültségével kapcsolatban a bodrogköziek valamivel optimistábbak. A jövőbeli és a múltbeli értékek közötti különbségek viszont nagyon hasonlóak a két régióban, 0,7 érték körül vannak. Ami az egyes szereplőket illeti, a leginkább felkészültnek mindkét régióban a vízügyet tekintették, ezt követte a belvíztársulat és a helyi önkormányzat. Az intézményi szereplők 153

közül a legalacsonyabb pontszámot mindenütt a központi kormányzat kapta. A Bodrogközben a válaszadók saját felkészültségüket pozitívabban ítélik meg, mint a központi kormányzatét, a Beregben viszont jobbnak vélik a központi kormányzat felkészültségét.

26. Táblázat Mennyire voltak a múltban felkészülve az árvízre? (ötfokú skála átlaga)

Ön és családja a központi kormányzat a helyi önkormányzat a vízügy a belvíztársulat

Bereg

Bodrogköz

2,07 2,42 2,49 2,59 2,56

2,31 2,11 2,32 2,51 2,35

27. Táblázat Jelenleg mennyire van felkészülve az árvízre? (ötfokú skála átlaga)

Ön és családja a központi kormányzat a helyi önkormányzat a vízügy a belvíztársulat

Bereg

Bodrogköz

3,0 3,16 3,24 3,37 3,32

3,09 2,91 3,16 3,26 3,14

A 28. táblázat azt mutatja, hogy a veszélyeztetett helyen élők mindkét régióban felkészültebbnek tartják saját magukat, mint a nem veszélyeztetettek15. Az intézmények megítélésére vonatkozóan azonban ez az összefüggés nem áll fenn. 28. Táblázat Az árvízi helyzetre való felkészültség megítélése a múltban és jelenleg (ötfokú skála átlaga) Múltban Jelenleg Bodrogköz Bereg Bodrogköz Bereg veszélyeznem veszélyeznem veszélyeznem veszélyeznem tetett veszélyeztetett veszélyeztetett veszélyeztetett veszélyeztetett tetett tetett tetett és 2,34 2,23 2,07 2,04 3,19 2,82 3,00 3,04

Ön családja A központi kormányzat A helyi önkormányzat A vízügy A belvíztársulat

2,13

2,04

2,39

2,87

3,01

2,61

3,14

3,36

2,37

2,19

2,49

2,56

3,29

2,79

3,23

3,41

2,48 2,34

2,57 2,38

2,57 2,53

2,91 2,91

3,36 3,23

2,97 2,86

3,36 3,31

3,5 3,45

15

Kivételt képeznek ezalól a Beregben a jelenlegi helyzet megítélésére vonatkozó vélemények, ahol az eltérés hibahatáron belül van.

154

Valamennyi interjúalanynak kérdéseket tettünk fel azzal kapcsolatban is, hogy tudják-e, mit kell tenniük egy esetleges árvíz esetén. A 4. táblázat azt mutatja, hogy a beregi minta 5%-a egyedül cselekedne, 34,7% külső segítséggel, 41,3% mindkét módon, míg 18,7% nem tudja, mit kellene tennie. A Bodrogközben a megfelelő arányok 3,5, 19,4%, 52,1% és 24,8%. Figyelemre méltó, hogy a bodrogközi veszélyeztetett populációban 8%-kal, a beregiben 16%kal nagyobb azok aránya, akik tudják, mit kellene tenniük, mint a nem veszélyeztetett csoportban (29. táblázat)

29. Táblázat Tudja-e, mit kell(ene) tennie árvíz idején? (%) igen, egyedül kell cselekedni igen, külső segítséggel kell cselekedni igen, mindkét módon kell cselekedni nem tudja Egyéb

Bereg 5,0 34,7 41,3 18,7 0,3

Bodrogköz 3,5 19,4 52,1 24,8 0,3

Arra a kérdésre, hogy elegendő információval rendelkezik-e a cselekvéshez, a Beregben 28,3% válaszolt igen-nel, 60,7% részben elegendőnek tartotta a rendelkezésére álló információkat, és 11,1% válaszol nem-mel. A Bodrogközben a megfelelő értékek 34, 51,9, és 14,2%. (30. táblázat). 30. Táblázat Elegendő információval rendelkezik-e egy tényleges vészhelyzet esetén való cselekvéshez? (%) Bereg Bodrogköz Igen 28,3 34,0 Részben 60,7 51,9 Nem 11,1 14,2 A bodrogközi elemzések azt mutatják, hogy a veszélyeztetettek itt is némileg tájékozottabbnak érezték magukat. A Beregben viszont az ellenkező tendencia érvényesült. 7.2.8 Fizikai és mentális egészség A lakosság egészségi állapotát kétféleképpen mértük. Először felkértük a megkérdezetteket, hogy egy ötfokú skálán jellemezzék egészségi állapotukat. Az átlagos pontszám a Bereg esetében 3,32, a Bodrogközben 3,34. Megvizsgáltuk az egészségi mutatóknak demográfiai tényezőkkel való kapcsolatát. A Beregben az egészségi állapotukat rosszabbnak értékelők között nagyobb arányban voltak a nők, a nyugdíjasok, az 50 évnél idősebbek, az alapfokú végzettségűek, és az alacsony családi jövedelemmel rendelkezők. A jó egészségi állapotúak között felülreprezentáltak a férfiak, a 155

18-39 évesek; az aktív keresők, a gyes-en lévők, az érettségizettek, valamint a közepes és magas jövedelműek. A Bodrogközben ugyancsak rosszabbnak minősítették az egészségi állapotukat a nők, a nyugdíjasok, az 50 évnél idősebbek, az alapfokú végzettségűek, és az alacsony-közepes jövedelműek. Jó egészségi állapotról leginkább a férfiak, az aktív keresők, a gyesen lévők, a 18-49 évesek, a szakmunkás végzettségűek és az érettségizettek, valamint az alacsony jövedelemmel rendelkezők számoltak be.

11. ábra

A saját egészségi állapot értékelése a bodrogközi és a beregi mintában

100% 90% 38

80%

50

70%

41

55

60% 50% 40%

34

28

32

22

23

28

31

18 Bodrogköz férfi

Bereg - férfi

Bodrogköz nő

Bereg - nő

30% 20% 10%

jó közepes rossz

0%

Amint a 11. ábra mutatja, a nők mindkét térségben szignifikánsan rosszabb egészségi állapotról számoltak be, mint a férfiak. A férfiak 50 %-a, míg a nőknek csak 38%-a tekintette magát jó egészségi állapotúnak a Bodrogközben, míg a Beregben ezek az arányok 55, illetve 41 százalék. Egy

következő

kérdésben

megkérdeztük

az

interjú

alanyokat,

van-e

tartós

egészségkárosodásuk, fogyatékosságuk. E kérdés alapján a Bodrogköz népessége valamivel egészségesebbnek tűnt: itt 28,9% jelezte, hogy van egészségkárosodása, szemben a Bereggel, ahol ez az arány 33%. A Beregben tartós egészségkárosodást átlagot meghaladó arányban jeleztek a nyugdíjasok, az alapfokú végzettségűek; és a legalacsonyabb jövedelműek. A Bodrogközben tartós egészségkárosodást leginkább a nyugdíjasok; az alapfokú végzettségűek; az 50 évnél

156

idősebbek és az alacsony-közepes jövedelműek jeleztek. Megvizsgáltuk az egészségi állapot és az egészségkárosodás változók közötti kapcsolatokat is. Mind a Beregben, mind a Bodrogközben szignifikánsan magas korreláció értékeket találtunk. A sérülékenység egyik fontos tényezője a problémákkal való megbirkózás képessége. Ezt a következő kérdéssel igyekeztünk felderíteni: “ Emlékezzen vissza a legutóbbi árvízre, és élje bele magát az akkori lelkiállapotába! Jelölje meg a felsorolt válaszok mellett, hogy azok közül melyek és milyen mértékben voltak jellemzőek Önre az eseményt követő hetekben.”

31. Táblázat A problémákkal való megbirkózás stratégiái (százfokú skála átlagai) Próbáltam elemezni a problémát, hogy jobban megértsem Más emberként kerültem ki a helyzetből – jó értelemben véve A helyzet valamilyen kreatív, alkotó tevékenységre ösztönzött Nyugtatók vagy gyógyszerek szedésével próbálkoztam Engedtem, hogy valami jó is származzon a dologból Gondoltam, minden rosszban van valami jó is, próbáltam derűsen felfogni a dolgokat Igyekeztem megszabadulni a problémától egy időre, megpróbáltam pihenni, szabadságra menni Egy lapra tettem fel mindent, valami nagyon kockázatosba fogtam Evéssel, ivással, dohányzással vezettem le a feszültségemet

Bereg Bodrogköz 29 46 13 24 12 19 8 16 13 14 21 14 5

8

4 6

8 5

A 31. táblázat adatai azt mutatják, hogy a vizsgált kezelési módok egyike sem volt jellemző abszolút értelemben egyik területen sem. Ezt az 50 pont feletti érték jelentette volna, tehát minden esetben csak arról beszélhetünk, hogy milyen mértékben volt jellemző az adott válaszkategória a vizsgált válaszadói csoportra. Mind a két térségben a probléma elemzése, a megértésre való törekvés volt az, amit a leginkább alkalmaztak. A Beregben a probléma pozitív felfogása volt a következő leggyakoribb megbirkózási mód, amit három válaszkategórián keresztül is megfogalmaztak. A Bodrogközben a „más emberként való kikerülés” és a kreatív tevékenység voltak a legjellemzőbb megoldások. A nyugtatók, gyógyszerek szedése és az önpusztító megoldások csak kismértékben voltak jellemzők, de láthatóan a Bodrogközben inkább, mint a Beregben. A leggyakoribb megoldási módokat háttérváltozók szerint is vizsgáltuk. A probléma megismerése, megértése a Beregben az átlagot meghaladóan fordul elő az aktív keresők, a gyes-en lévők, a 40-49 éves korcsoportba tartozók, és a nem veszélyeztetett területen élők között. Kevésbé alkalmazták ezt a megoldást a veszélyeztetett területen lakók, a legalacsonyabb iskolai végzettségűek, a 30-39 évesek, az 50 évnél idősebbek, a nyugdíjasok 157

és a munkanélküliek. A Bodrogközben ezt a megoldást leginkább a 40-59 éves korcsoportba tartozók keresték, a legkevésbé pedig a 60 évnél idősebbek. Mindkét régióban igaz, hogy minél egészségesebb valaki, annál inkább képes volt elemezni a problémát. A gyógyszerekhez, nyugtatókhoz való fordulás mindkét térségben inkább azokra volt jellemző, akik már amúgy is valamilyen betegségben szenvedtek. Az árvizek hatásaival való megbirkózás szempontjából fontos tényezőt jelentenek a megtakarítások. A 32. táblázat azt mutatja, a válaszadók hány százaléka rendelkezik különféle megtakarítási formákkal. 32. Táblázat Megtakarítási formák előfordulása (%) Bereg Ingatlanban más használati vagyontárgyban otthon készpénzben takarékbetétben, folyószámlán élet-, nyugdíj-, egészségbiztosításban

2,3 11,0 19,7 22,0 16,7

Bodrogköz 7,9 10,8 12,8 20,1 14,1

A megtakarítási formákat részletesen vizsgálva azt láthatjuk, hogy a bodrogközi megkérdezettek az összes válaszlehetőségből 275 variációt említenek, ez viszont csak 171 válaszadót takar, vagyis a minta mindössze 43%-ának vannak megtakarításai, s egy-egy ember átlagosan másfél megtakarítási formával rendelkezik A megtakarítással nem rendelkezők között az átlagosnál nagyobb arányban találhatók meg a maximum 8 általánost végzettek, a munkanélküliek és az egyéb inaktívak. A Beregben a lakosság még kisebb részének, mindössze 34,3 százalékának van valamilyen megtakarítása. Megtakarítással a legnagyobb arányban a közép- és felsőfokú végzettségűek; a közepes és magas jövedelműek, és az aktív keresők rendelkeznek. A megtakarítani nem tudók között elsősorban a nyugdíjasokat, az inaktívakat, az alacsony jövedelműeket, és az alapfokú végzettségűeket találjuk. A megtakarítások háttérváltozóit vizsgálva azt láttuk, hogy a Bodrogközben értékpapírban legnagyobb arányban a 30-39 éves korcsoport tagjai takarítanak meg. Az ingatlanban és használati tárgyakban való megtakarítást kiemelkedő arányban említették a veszélyeztetett településen élők; az otthoni készpénz és a takarékbetét leginkább a nyugdíjasokat jellemezte. Különböző biztosításokban az aktív keresők, az érettségizettek és a diplomások, valamint a 30-39 évesek helyeznek el megtakarításokat. A Beregben emellett a 40-49 éves korcsoport tagjaira és a veszélyeztetettekre jellemző az átlagosnál nagyobb mértékben ez a megtakarítási forma. 158

Arra a kérdésre, hogy tud-e szükség esetén kisebb vagy nagyobb összeget kölcsönkérni, a különféle válaszok megoszlását a 33. és 34. táblázatokban összesítettük. A Beregben valamennyi kategóriában jobbnak ítélik a kölcsön felvételi lehetőségeket, mint a Bodrogközben. Általánosságban a közeli rokonoktól, ismerősöktől való kölcsönfelvétel lehetősége csak a kisebb összegeknél fordult elő nagy arányban, míg a távoli rokonok sem a kisebb, sem a jelentős összegeknél nem szerepeltek jelentős súllyal. 33. Táblázat Tud-e kölcsönkérni valakitől az alábbiak közül, egy kisebb összeget, ha szorult helyzetbe kerül? (%) Bereg Bodrogköz közvetlen családtagtól 74,7 62,6 településen élő rokontól 33,3 32,4 távoli rokontól 13,3 9,0 ismerőstől, szomszédtól, munkatárstól 22,3 16,3 banktól, hitelintézettől 41,0 20,6 34. Táblázat Tud-e kölcsönkérni valakitől az alábbiak közül, egy jelentősebb összeget, ha szorult helyzetbe kerül? (%) Bereg Bodrogköz közvetlen családtagtól 13,0 10,3 településen élő rokontól 5,3 6,9 távoli rokontól 1,3 2,2 ismerőstől, szomszédtól, munkatárstól 2,7 1,8 banktól, hitelintézettől 27,3 21,4

A kölcsönkérés lehetőségeinek vizsgálatánál feltűnő volt, hogy az aktív keresők, az érettségizettek és a diplomások voltak azok a csoportok, amelyek átlagot meghaladóan nagy arányban említették a különböző válaszkategóriákat. A Beregben a kis összeget kölcsön kérni tudók között kiemelkedő arányban találjuk az aktív keresőket és a legalább középfokú végzettségűeket. A nagyobb összeg kölcsönkérésére az előbb említett csoportokon kívül leginkább a közepes és magas családi jövedelemmel rendelkezők és a 40-49 évesek képesek. 7.2.9 Társadalmi tőke A társadalmi tőke egyik legfontosabb mutatója a bizalom. Kétféle bizalmat mértünk: a szűkebb közösség tagjai (szomszédok, ismerősök, munkatársak) iránt megnyilvánuló bizalmat, illetve a különféle intézmények vélt hitelességét. A közösség különböző csoportjai iránt érzett - négyfokú skálán mért – bizalom mértékét a két régióban a 35. táblázat mutatja. A táblázat mindkét régióban alacsony szintű bizalmat jelez, ami a 2,5 értéket sem éri el. 159

35. Táblázat Bizalom a szűkebb közösség tagjaiban (négyfokozatú skála átlagai) Bizalom a szomszédságában, környékén lakó emberekben távolabbi ismerősökben a munkahelyén dolgozókban

Bereg 2,09 2,19 2,35

Bodrogköz 2,16 2,21 2,35

A Beregben a közösség tagjainak többsége iránt bizalommal lévők között felülreprezentáltak az aktív keresők, a kisebbségükben bízóknál a gyes-en lévők és az egyéb inaktívak, míg a bizalmatlanok között a nyugdíjasok, a munkanélküliek és a legalacsonyabb jövedelműek voltak felülreprezentálva. A Bodrogközben a bizalommal kapcsolatos válaszok nem mutatnak olyan egységes képet, mint a Beregben. A szomszédok iránt az aktív keresők és a gyes-en lévők, a távolabbi ismerősök iránt a nyugdíjasok, a munkatársak iránt az aktív keresők, a férfiak, a szakmunkás végzettségűek és a legmagasabb jövedelműek vannak inkább bizalommal. A szomszédokkal szemben inkább bizalmatlanok a gyes-en lévők, az inaktívak, a munkanélküliek, valamint az alacsony és közepes jövedelműek. A távolabbi ismerősök iránt bizalmatlanok a 18-29 évesek és a munkanélküliek. A munkatársakban kevésbé bíznak a nők, az alapfokú végzettségűek, valamint az alacsony és alacsony-közepes jövedelműek. Az intézmények hitelességének megítélését a 36. táblázat mutatja. Látszik, hogy mindkét régióban a legnagyobb a hitelük az iskoláknak, a rendőrségnek, a vízügyi hatóságoknak és a vízgazdálkodási társulatoknak. A legkevésbé hitelesnek mindkét térségben a kormányt tartják.

36. Táblázat Az intézmények hitelessége (százfokú skála átlagai) Intézmény Kormány Megyei önkormányzat Helyi/regionális újságok Helyi/regionális TV csatornák Helyi önkormányzatok A térség iskolái Környezetvédő aktivisták Vízügyi hatóság A környéken működő rendőrörs vagy kapitányság Vízgazdálkodási társulatok

Bereg 45 49 51 50 59 62 55 60 64

Bodrogköz 43 48 56 60 56 70 51 63 64

59

62

A háttérváltozókat tekintve elmondható, hogy a fiatalabb korosztályok, az alacsonyabb jövedelműek, és az inaktívak kevésbé bíznak a különféle intézmények hitelességében. A két

160

térség az a fő különbség, hogy a Bodrogközben a kor és a jövedelem; a Beregben pedig inkább az iskolai végzettség mentén különülnek el a hitelességgel kapcsolatos vélemények, míg a gazdasági aktivitás mindkét térségben szignifikáns tényező. A következő kérdésekkel a válaszadók társas kapcsolatait igyekeztünk feltárni. Megkérdeztük az embereket, hány családtagjuk, rokonuk él az adott településen, illetve a térségben. A beregi válaszadóknak saját településükön átlagosan 18 családtagjuk, rokonuk él. A Bodrogközben 16 fő a helyi családtagok, rokonok átlagos száma. A térségben élő családtagok, rokonok átlagos száma a Beregben 22, a Bodrogközben 21 fő. A Beregben a magukat részben vagy teljesen magányosnak érzők között legnagyobb arányban a nőket és a nyugdíjasokat találjuk. Kevésbé érzik magukat magányosnak a férfiak, az aktív keresők, a veszélyeztetettek; a fiatalabb korcsoportok tagjai és a magasabb iskolai végzettségűek. A Bodrogközben a magányosok között felülreprezentáltak a nők, a nyugdíjasok, az alacsony jövedelműek; valamint az alapfokú végzettségűek. A kevésbé magányosok között átlagot meghaladó arányban vannak jelen a férfiak, az aktív keresők, a fiatalok, valamint az érettségizettek. A magányosság mértéke mind a Beregben, mind a Bodrogközben negatív korrelációt mutat a – települési és térségi - rokonok számával. A társadalmi tőkének, társadalmi kohéziónak ugyancsak fontos összetevője a civil aktivitás. Ezt egyrészről úgy mértük, hogy kérdéseket tettünk fel a különféle civil és egyházi szervezetekben való részvételre vonatkozóan. A Bodrogközben16 az emberek civil aktivitása meglehetősen alacsony, különösen, ha csak a szigorúan vett civil szervezetekben való részvételt vizsgáljuk. A legélénkebb társadalmi élet az egyházak köré szerveződik: 14% azok aránya, akik ilyen típusú eseményekben vettek részt, 5% tagja egyházi szervezetnek, és 2% támogatja e szervezetek tevékenységét. Más civil szervezetek között a “legnépszerűbbek”, a sport- és természetjáró klubok, illetve az ifjúsági-, nyugdíjas- és női klubok; ezekben a részvételi arány 8% körül van.

7.3 Sérülékenységi indikátorok A sérülékenységi és kitettségi változók részletes bemutatása és elemzése után forduljunk azon változók vagy változókészletek felé, amelyek a legjobban be tudják mutatni a kockázatok hatását. A beregi és bodrogközi minta adatainak felhasználásával végzett kétértékű korrelációelemzés azt mutatja, hogy a legtöbb hatás kapcsolatban van az észlelt árvízi 16

Ezt a mutatót a Beregben nem mértük.

161

kitettséggel és a legtöbb feltételezett veszélyeztetettségi változóval, amíg a kitettség állandó. Először főkomponens elemzést használtam, majd a kitettségi és veszélyeztetettségi változókkal mutatott szignifikáns korrelációit vizsgáltam. 37. Táblázat A kiválasztott kár- és közvetett-hatás változók Változók A házakban és a berendezéseikben keletkezett kár Mezőgazdasági károk (gazdasági épületekben; teménybven, betakarított termésben keletkezett kár) Bevétel kiesés Kitelepítés és egészségi károk A hatások időtartama

Rövidítés D1 D2 D3 D4 D5

A kitettségi változókat a lakosság kitettségét jelző változókként választottam ki. A település és a ház kitettségének kombinációját jelző változót E1 jelzi. A veszélyeztetettségi változók a következők alapján lettek kiválasztva: 1. a károkkal való szignifikáns korreláció 2. a legtöbb információt hordozó változók megadott csoportja (az eredményeket a 38. táblázat mutatja)

38. Táblázat A főkomponens és a korreláció elemzés alapján kiválasztott veszélyeztetettségi változók Változók Rövidítés Egészségi állapot V1 Iskolai végzettség V2 Gazdasági aktivitás V3 Háztartás jövedelme V4 Megtakarítás V5 Kisebb kölcsön kérésének lehetősége V6 Nagyobb kölcsön kérésének lehetősége V7 Bizalom a közösség tagjaiban V8 Intézmények hitelességének értékelése V9 A múltbeli történések értékelése V10 Jövőbeli események értékelése V11 Néhány kölcsönhatás és fontos különbség kirajzolódott a két régió között a fent említett változók mentén. A Beregben szignifikáns kapcsolat volt a v1-v7 változók között. A Bodrogközben a v3-v8 változók között; de a v1 is korrelált a v3,4,5 és a v7 változókkal. A 162

Beregben a v8-v11 bizalom és felkészültség indexek mutattak egymás közötti korrelációt, bár a Bodrogközben a v1-v8 csoport tagjaival mutatott közeli kapcsolatot. Szignifikáns kapcsolat van a válaszadók kitettsége (e1) és bizonyos sérülékenységi indikátorok között (v1, v4 a Beregben; v6 a Bodrogközben). A kitettek csoportjának társadalmi-gazdasági státusza rosszabb; közöttük nagyobb arányban vannak a kevésbé egészségesek; a kevésbé képzettek és kevesebb a gazdaságilag aktív is. Ez azt jelzi, hogy a társadalmilag hátrányos helyzetű csoportok nagyobb arányban élnek a veszélyeztetett területen. A válaszadók kitettsége (e1) korrelál a hatás indikátorok többségével (d1-d5) mind a két régióban. Minden sérülékenységi indikátor (v1-11) korrelál a hatás indikátorokkal (d1-d5) még akkor is, ha a kitettség hatásai végül csak egy régióban tapasztalhatók. A fenti elemzés mutatja, hogy erős kapcsolat van számos sérülékenységi indikátor és a kitettség, a sérülékenység és a hatás változói között. Ezeknek a viszonyoknak a további elemzéséhez latens faktorokat konstruáltam. Ezért újraértékeltem a skálák megbízhatóságát is. Majd meghatároztam azokat a változókat, amelyeket a faktor kialakításához használtam, és amelyek a legmagasabb a legmagasabb megbízhatósági értéket mutatták a Cronbach-féle alpha mutató szerint. Az íly módon kialakított faktorokat tartalmazza a 39. táblázat.

39. Táblázat Az elemzés során kialakított faktorok Index (rövidítés)

Felhasznált változók száma Cronbachs Alpha Hatás faktor (IdF) 11 0.842 Intézményi készültség faktor (VprepF) 4 0.946 megtakarítások faktor (VsavF) 5 0.955 Kölcsönkérés faktor (VborF) 10 0.736 Az új faktorok és más, a sérülékenységet jelző változók felhasználásával többváltozós teszteket és elemzéseket is végeztem. Mint a 12. ábra jelzi, egyértelmű, hogy a területváltozó (Bereg, Bodrogköz); valamint a kitettségváltozó játszik meghatározó szerepet a hatásfaktor (Idf) esetében. A diagram mutatja, hogy a hatás (IdF) faktor minden kitettségi alcsoport esetén magasabb a Beregben. Továbbá látjuk, hogy a csökkenő kitettség esetén csökken a hatás (IdF) is, függetlenül a területváltozótól. A hatás (IdF) és a területváltozó közötti különbség; úgymint a kitettség változó; erősen szignifikáns. Mivel ez nem az IdF és a másik

két változó közötti interakció esete, pl. a terület és a kitettség együtt nem mutat szignifikánsan eltérő eredményt.

163

12. ábra

A hatásfaktor jelentősége a kitettségre a terület-változók szerint Area Bodrogköz Bereg

12.00

10.00

IdF

8.00

6.00

4.00

2.00

0.00

strong

weak Exposure

No

Következő lépésként a veszélyeztetettség és kitettség változók és a látens faktorok egyesítésére a GLM elemzést alkalmaztam. Részletesebben, a GLM-t két faktorral (kitettség és terület), valamint a megfelelő sérülékenység kovariánssal teszteltem. Kölcsönhatások a harmadik szintig voltak lehetségesek. A modell R2=0.699 érték mellett volt szignifikáns. A szignifikáns változók tartalmazták a kitettség és a terület változókat, a bizalom, az iskolai végzettség; a kölcsön felvételi képességet; a megtakarításokat; az egészségi állapotot és az intézmények múltbeli felkészültségét. Egy tovább regresszióelemzés során a közepesen kitett Bodrogközben nem találtunk szignifikáns változót. Ennek oka lehet a lecsökkent elemszám, illetve a hatás (IdF) változó kisebb elterjedtsége. A nagy kitettségű Beregben a szignifikáns változó tartalmazta az iskolai végzettséget, a megtakarítások szintjét, a kölcsönkérési kapacitást, a bizalmat, a társadalmi viszonyokat (családtagok száma a régióban) és a civil aktivitást is. Ami a veszélyeztetettség és a hatás, megtakarítás és kölcsönkérési képesség változók közötti kapcsolatot illetően fontos, hogy alacsony a köztük lévő korreláció. Nem meglepő, hogy a saját múltbeli felkészültség jónak értékelése korrelál az alacsonyabb hatással és ezzel 164

szemben a felelős intézmények felkészültségének rossz megítélése korrelál a nagyobb hatással. Ugyancsak nőnek a hatások a közösségekben lévő magasabb társadalmi kapcsolatokkal. Ellenben az erősebb civil aktivitás magasabb hatást mutat, amit azzal lehet magyarázni, hogy azok, akik nagyobb károkat szenvedtek el, nagyobb motivációjuk volt panaszkodni a hatóságoknál, ami azt eredményezte, hogy a civil aktivitás kitettségváltozó lehetett. A veszélyeztetettségi indikátorokat foglalja össze a 40. táblázat.

40. Táblázat Az elemzés során kialakított veszélyeztetettségi indikátorok Változók Egészségi állapot Iskolai végzettség Kölcsön faktor Bizalom a közösség tagjaiban Társadalmi viszonyok Intézmények felkészültsége faktor

Rövidítés V1 V2 VborF V8 V12 VprepF

A változók fontossága a kitettség mértékétől függően különbözik. Különösen az egészségi állapot és az iskolai végzettség voltak fontos sérülékenységi indikátorok a közepesen kitett háztartásokban. Az erősen kitett háztartásokban a megtakarítások, a kölcsönök, a bizalom és a társadalmi viszonyok voltak a sebezhetőség fontos indikátorai. A bizalom és az intézmények felkészültségéről alkotott kép voltak a sebezhetőség általános indikátorai. Az elemzés ezen részének elsődleges célja volt, hogy meghatározza az árvíznek erősen kitett térségben a sérülékenység legfontosabb idikátorait. Amint fentebb láttuk, a hatást meghatározó legfontosabb változók a kitettség mértéke és a földrajzi elhelyezkedés voltak. A társadalmi

sebezhetőség

legfontosabb

indikátorainak

bizonyultak

az

egészség,

az

iskolázottság, a megtakarítások, a kölcsönkérési képesség, a közösség tagjaiba és az intézményekbe vetett hit, a társadalmi kapcsolatok és az intézmények árvíz elleni felkészültségéről alkotott elképzelések. Feltünő, hogy az indikátorok többsége kapcsolatban áll a humán és a társadalmi tőkével, valamint az intézményi kapacitásokkal. A gazdasági változók, beleértve a jövedelmet és a foglalkoztatást is, kevésbé tűntek szignifikánsnak, ami ezen adatok kisebb megbízhatóságának tudható be. Ezek alapján azt találtam, hogy a FelsőTisza vidék lakosságának helyzete különböző a veszélyeztetettségnek megfelelően. A vizsgálatok alapján meghatározhatók a leginkább veszélyeztetett csoportok, amelyek hátrányos helyzetben vannak az egészségi állapotuk, az iskolázottságuk valamint gazdasági helyzetük és társadalmi kapcsolataik alapján. 165

A sérülékenység legfontosabb tényezőinek a következők bizonyultak: egészségi állapot, iskolai végzettség,

gazdasági aktivitás, jövedelem, megtakarítások, kölcsönfelvételi

lehetőségek, bizalom, és az árvizekre való felkészültség. Érdekes eredmény, hogy mind a megtakarítások, mind a kölcsönfelvételi lehetőségek, mind a bizalom terén fontos szempontnak bizonyult a diverzitás, azaz annál kisebb egy válaszadó sérülékenysége, minél többféle megtakarítási formával, kölcsönfelvételi lehetőséggel, illetve bizalomteli kapcsolattal rendelkezik. A Felső-Tisza vidék lakosságának helyzete a sérülékenységi tényezők szempontjából meglehetősen kedvezőtlen. A népességnek csak 40-50%-a véli jónak az egészségi állapotát; kevesebb, mint 30%-a gazdaságilag aktív; kevesebb, mint 30%-a számol be 120 ezer Ft-nál magasabb családi jövedelemről; mindössze 35-45%-ának vannak megtakarításai; és 35%-nál kevesebben kapnának nagyobb összeget kölcsön. A szűkebb közösség tagjaiba és az intézményekbe vetett bizalom szintje meglehetősen alacsony, míg az árvízi felkészültség szintje a közepesnél alig jobb. A vizsgálat alapján körülhatárolhatók olyan, fokozottan sérülékeny csoportok, amelyek mind egészségi állapotuk, mind gazdasági erejük, mind szociális kapcsolataik szempontjából különösen hátrányos helyzetben vannak. Kutatásunk alapján javaslatot tettünk olyan indikátorokra, amelyek segítségével más régiókban is mérni lehet a lakosság sérülékenységét. Feltehető

a

kérdés,

hogy

segítik-e

a

fenti

vizsgálatok

policy-szintű

javaslatok

megfogalmazását? A kutatások alapján például valószínűsíthető, hogy az oktatásra fordítandó közkiadások növelése csökkenti a háztartások jövőbeli sérülékenységét. Úgy tűnik, hogy a társadalmi kohézió megerősítése is igen kedvező hatással járhat ebben a vonatkozásban. Gazdasági téren az árvízi kitettség csökkentésétől az emberek háztartásszintű közvetlen támogatásáig a kormányzatnak megfelelő pénzeszközök hiányában csak korlátozott lehetőségei vannak. Ugyanakkor nagy lehetőséget jelenthet az önsegélyezés ösztönzése, például készenléti hitel bevezetésének támogatása annak érdekében, hogy a kölcsön a szegényebb települések számára is rendelkezésre álljon. Egy másik eszköz lehet köz- és magánbiztosító közösségek alapításának vonzóvá tétele az ingatlantulajdonosok számára. Végül az árvizekre való felkészültség javításában is jelentős tartalékok vannak. Olyan információk nyújtása, hogy mit kell tenni árvíz esetén, illetve hol lehet pénzügyi támogatást, kölcsönt igényelni, nyilvánvalóan növelik a veszélyeztetett közösségek ellenállóképességét.

166

A szorosan vett sérülékenységi elemzésen túlmenően érdemes még néhány összefüggésre felhívni a figyelmet. Markánsnak tűnik például az az összefüggés, hogy akik a közelmúltban átéltek árvizet, veszélyeztetettebbnek érzik magukat, mint azok, akik ilyet nem éltek át. Akik károkat szenvedtek, azok gyakrabban számolnak be az életstílusukban bekövetkezett pozitív változásokról (pl. nagyobb tudatosság, fokozott felkészülés). Ugyancsak szignifikáns összefüggés (pozitív korreláció) áll fenn az emberek árvízi problémával való megbirkózási képessége és az árvizek hatására az életstílusukban bekövetkezett (pozitív) változások között.

7.4 Következtetések 7.4.1 Az empirikus vizsgálatok eredményeiből levonható következtetések A bemutatott kutatások eredményei aláhúzzák, hogy a növekvő árvízkárokért a közvélemény leginkább az árvízvédelmi művek hiányosságait, a nem megfelelő földhasználatokat, és az ökológiai egyensúly megbomlását okolta. Ezekért a problémákért elsősorban a magyar kormányt, a szomszédos országok kormányait, illetőleg az önkormányzatokat hibáztatták, a helyi lakosság felelősségét alig vetették fel. Ennek megfelelően a legtöbben a gátak és belvízlevezető rendszerek fejlesztését, a vízgyűjtő erdőinek helyreállítását, illetve a veszélyeztetett területeken az építési engedélyek megtagadását javasolták. Figyelemre méltó tendencia volt, hogy míg a leginkább érintettek (pl. a Felső-Tisza vidéken élők) az ökológiai jellegű és nemzetközi szintű beavatkozásokat sürgették, a biztonságosabb helyeken lakók a műszaki és jogi eszközök helyi alkalmazását preferálták. A vizsgált időszakban a társadalmi szolidaritás az árvízi kockázattal kapcsolatban nagyon erős volt. A legtöbb válaszadó például támogatta valamennyi veszélyeztetett település mindenáron történő megvédését, és csak egy kisebbség értett egyet a helyi lakosság – akárcsak részleges – elköltöztetésével. A Felső-Tisza vidék árvízsújtotta területein senki nem vélekedett így. Ugyancsak a túlnyomó többség úgy vélte, hogy az elöntés valamennyi károsultját az államnak kompenzálnia kell, bár ezt sokan kombinálták volna magánbiztosítással, illetve önkéntes, közösségi biztosítási formákkal. Általános tendencia, hogy a veszélyeztetettek nagyobb arányban támogatták az állami kompenzációt, a kevésbé veszélyeztetettek pedig nagyobb szerepet szántak a magánbiztosításnak. A 2001. utáni, vagyis a nagy árvizeket követő vizsgálatokból kibontakozó legfontosabb tendencia az volt, hogy míg a Tisza mentén élők továbbra is a nemzetközi megoldásokat helyezték előtérbe, addig az ország közvéleménye inkább a helyi beavatkozásokban látta az 167

árvízkárok csökkentésének fő lehetőségét. Fontos elmozdulás ugyanakkor, hogy az ország lakossága a műszaki megoldások mellett az ökológiai jellegű beavatkozásokra, a gátak áthelyezésére, a medrek kiszélesítésére is fogadókészebbé vált. Ez valószínűleg a Vásárhelyi Terv

Továbbfejlesztése

nevet

viselő

kormányzati

koncepció

megjelenésének

és

kommunikációjának volt tulajdonítható. További fontos elmozdulás, hogy az országos közvélemény szemében felértékelődött a helyi lakosság szerepe, a helyiek informálásának, jobb felkészítésének jelentősége elérte a vízügy fejlesztésének tulajdonított fontosságot. A fenti különbségek némiképpen érzékelhetők a Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztése által tervezett árvízi szükségtározók kialakításával kapcsolatos véleményekben is. Az országos közvélemény a vésztározók helyszínének kiválasztásánál nagyobb súlyt helyezett volna az árvízvédelmi szempontokra, mint a tiszai közvélemény, amely a mezőgazdasági szempontoknak adott prioritást. A fenti szempontok ütközése megjelent néhány tározó kialakítása körüli későbbi konfliktusban is. Az elöntendő területek kiválasztásánál mind a tiszai, mind az országos közvélemény elsősorban a vízügyi szakmára hallgatott volna, de nagy súllyal jelent meg az érintett települések lakosságának véleménye is. Fontos eredmény, hogy míg a Tisza mentén élők nagyobb súlyt adtak volna a szakértői véleményeknek, az országos közvélemény a helyiek számára biztosított volna nagyobb beleszólási lehetőséget a döntésekbe. További érdekesség, hogy míg az országos közvélemény elsősorban a biztonság növekedését várta a Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztésétől, a helyiek erre relatíve kisebb hangsúlyt

helyeztek,

a

gazdaság

fellendülésére

vonatkozó

várakozásaik

viszont

optimistábbak. Az árvízkárok növekedésével kapcsolatban az árvíz által érintett területek lakossága leginkább külső okokat (globális klímaváltozás; erdők kivágása; szomszéd országok passzivitása) említette. A nem érintett területek lakóinak válaszai sokkal inkább feltételezték az emberi tényező jelentőségét. A nem elég magasra épített gátak; a gátak karbantartásának elhanyagolása; az ártérre kiadott építési engedélyek mind azt mutatták, hogy az emberi tényezőnek, a hibáknak nagyobb jelentőséget tulajdonítottak, mint a külső hatásoknak. A személyes sorsra gyakorolt hatás a Tisza völgyben volt jelentősebb. A településre gyakorolt hatást a tiszai mintában már súlyosabbnak ítélték meg, egyúttal itt volt a legnagyobb a különbség az országos mintához képest. Az ország egészére gyakorolt hatást két vizsgálatban is pontosan ugyanúgy ítélték meg, ráadásul ezt a dimenziót értékelték a legsúlyosabbnak.

168

A vizsgálatok egyes időpontjai között eltelt évek változásainak hatását csak mérsékelten érezték az emberek. Nagy eltéréseket tapasztaltunk mind a két vizsgált időszak mintájában, ha az érintettség dimenziójában vizsgáltuk az eredményeket. A személyes tapasztalat, sokkal érzékenyebbé tette az érintetteket a következmények megítélése tekintetében. Ezek alapján megállapíthatjuk, hogy az árvízi tapasztalat, vagy veszélyeztetettség nem befolyásolta az országban zajló események különböző szintekre gyakorolt hatásának megítélését. A személyes sorsra egyáltalán nem gyakorolt hatást a budapestiek esetében és csak kis hatással volt a városok lakóira. Inkább volt hatással a községek és a családi házak lakóinak személyes sorsára. Az ország egészére csak kis mértékben vagy egyáltalán nem hatottak az árvizek a budapestiek és a városiak szerint. Az országra gyakorolt kedvezőtlen hatást leginkább a tanulók fogalmazták meg. Az erősen árvízveszélyes településeken élők ebben az esetben is szélsőséges álláspontoknak adtak hangot, hiszen egyaránt kiemelkedő arányban találtuk köztük azokat, akik szerint az ország egészére egyáltalán nem, de azokat is, akik szerint nagyon erősen hatottak az elmúlt évek árvizei. A Beregben nemcsak súlyosabbak, de tartósabbak is voltak a korábbi árvizek hatásai. Az érintettség a különböző időben végzett vizsgálatokban különböző válaszokkal mutatott összefüggést. Míg a tiszai vizsgálatban a vizes vadrezervátumok kialakítása volt az egyetlen kategória, amelyiknél eltérést tapasztaltunk; addig az országos vizsgálatban az árvizes területekről való elköltözés támogatását; míg a beregi vizsgálatban a vízügyi szervezetek jobb eszközökkel való ellátását és a lakosság tájékoztatásának javítását nevezték meg átlagot meghaladó arányban azok, akik már átéltek árvizet. Arra a kérdésre, hogy kinek kellene leginkább tennie az árvízkárok csökkentése érdekében, az összes válaszadó vonatkozásában a sorrend: a kormány, a szomszédos országok, az önkormányzatok, és az ingatlan tulajdonosok. A szereplők fontosságának megítélését illetően a régiók között lényeges különbségek vannak. Bár a kormány szerepét valamennyi régióban a legfontosabbnak vélték, a Felső-Tisza régiójában a kormányt szignifikánsan kevesebben, míg a szomszédos országokat szignifikánsan többen tették az első helyre, mint a többi régióban. Úgy tűnik tehát, hogy ezen a vidéken érett meg leginkább az a felismerés, hogy a magyar kormány a szomszédos országok együttműködése nélkül nem képes az árvízi problémát megoldani. 169

Az okok és az érintettség összefüggésének vizsgálata azt mutatta, hogy az árvizet átélt emberek, illetve akiknek volt káruk árvízi eseményből fakadóan, azok az okok között nagyobb jelentőséget tulajdonítottak a külső hatásoknak; szomszéd országok hatóságai,; fakivágások; éghajlatváltozás; váratlan időjárás, előrejelző rendszer hiányának. A régiók között a kockázat megosztásának kérdésében is elég jelentős különbségek vannak. A szolidaritáson alapuló, állami kompenzációnak a nagyobb kockázatnak kitett régiókban (Felső-Tisza, illetve Szolnok) nagyobb a támogatottsága, míg az egyéni felelősséget hangsúlyozó, üzleti rendszert a kevésbé érintett, illetve a városi régiókban helyeslik többen. A fenti eredményeket összevetve azzal a – korábban már említett – többségi véleménnyel, mely szerint maguk az érintettek igen keveset tehetnek az árvízkárok csökkentése érdekében azt láttuk, hogy a megkérdezettek többsége úgy vélte, hogy a veszélyeztetett területeken élőket nem igazán lehet vagy célszerű a kárcsökkentésre ösztönözni, mert úgysem tehetnek sokat, az újabb építkezéseket viszont meg kellene megakadályozni. Az árvizek hatását meghatározó legfontosabb változók a kitettség mértéke és a földrajzi elhelyezkedés voltak. A társadalmi sebezhetőség legfontosabb indikátorainak bizonyultak az egészség, az iskolázottság, a megtakarítások, a kölcsönkérési képesség, a közösség tagjaiba és az intézményekbe vetett hit, a társadalmi kapcsolatok és az intézmények árvíz elleni felkészültségéről alkotott elképzelések. Ezen eredmények alapján a megfogalmazott H2 hipotézis, mely szerint az árvizek kockázatának észlelési és értékelési módjai, valamint az adott válaszok az előző tényezőkkel és az érintettséggel hozhatók összefüggésbe, elfogadható. Az elemzés során kidolgozott sérülékenységi indikátorrendszer alkalmazása jelezte, hogy a H3 hipotézis elfogadható, hiszen kidolgozásra került egy, a hatásokat árnyaltabban; a problémát komplexebben bemutató, a megértést jobban segítő mutatórendszer. Fontos eredmény, hogy a kidolgozott indikátorok többsége kapcsolatban áll a humán és a társadalmi tőkével, valamint az intézményi kapacitásokkal. A gazdasági változók, beleértve a jövedelmet és a foglalkoztatást is, kevésbé fontosak ebből a szempontból. Ezek alapján azt talátuk, hogy a Felső-Tisza vidék lakosságának helyzete különböző a veszélyeztetettségnek megfelelően. A vizsgálatok alapján meghatározható leginkább veszélyeztetett csoportok, amelyek hátrányos helyzetben vannak az egészségi állapotuk, az iskolázottságuk valamint gazdasági helyzetük és társadalmi kapcsolataik alapján. Ez pedig egyben a H1 hipotézis elfogadását is jelenti, mely szerint az árvízi sérülékenység az árvizekre való egyéni és közösségi felkészültséggel, valamint általános társadalmi-gazdasági jellemzőkkel (pl. egészség, képzettség, gazdasági aktivitás, anyagi helyzet, társadalmi tőke) függ össze. 170

Az empirikus vizsgálat eredményei több helyen megerősítették az OECD által készített, az elméleti fejezetben bemutatott jelentésének főbb általánosító megállapításait, mely szerint problémát jelent a kockázatfelismerés elégtelen szintje, a katasztrófamegelőzés hiánya és a kompenzációs rendszerek gyengeségei, illetve a károk megfelelő rendezéséhez rendelkezésre álló források szűkös volta. (OECD 2006) Feltétlenül szükség van hatékony előrejelző rendszerek kiépítésére is, gyors evakuálási tervek kimunkálására, valamint a katasztrófák bekövetkeztekor az azonnali, gyors intézkedések tervszerű lebonyolítására és válságtervek kialakítására. Elengedhetetlen a helyi és a központi kormányzati szervek közötti együttműködés fejlesztése is mind a megelőzés, mind pedig a gyors reakciók tekintetében. Azokban az országokban, ahol a katasztrófakockázatok biztosítása nem kötelező, a kockázat felismerés hiánya a biztosítási fedezettség nagyon alacsony szintjét, valamint a piaci részvétel kis mértékét jelenti. 7.4.2 Általános következtetések, továbblépési lehetőségek Az ún. átfogó kockázati térképek és a katasztrófakockázatok potenciális gazdasági hatásának mérése, elemzése ugyancsak segítő eszközként szolgálhat a hatékony megelőzésben, illetve a kockázatok hosszú távon történő, globális szintű mérséklésében. A kockázatértékelés fogalmát a kockázatkezelési irodalom használja, hogy egybefoglalja a kockázat jellemzéséhez, értékeléséhez és a kockázatmanagementhez szükséges összes szükséges tudáselemet (Stirling 1998, 2003) A társadalom számára a kockázatok közötti körültekintő választáshoz nem elegendő, ha csak a tudományos kockázatértékelés eredményeit tekintik. A különböző társadalmi csoportok igényeinek megértése érdekében mind a kockázatészlelésekkel, mind a kockázat jövőbeli közvetlen hatásaival kapcsolatos következményeivel kapcsolatos információk – beleértve a mozgósítási potenciált is – összegyűjtése szükséges és a kockázatmanagementtel foglalkozó ügynökség feladata. Magyarországon ilyen átfogó adatgyűjtés nem zajlik. Általános, kockázatértékeléssel foglalkozó intézmény sem jött létre. Bizonyos kockázat-típusok értékelésére és kezelésére léteznek

intézmények

(Országos

Katasztrófavédelmi

Felügyelőség;

Magyar

Élelmiszerbiztonsági Hivatal), amelyek elsősorban a tudományos és szakértői adatokat gyűjtik és dolgozzák fel. A kockázat értékelésnek ez a megközelítése két komponenst tartalmaz: 1. a környezeti és egészségügyi kockázat tudományos értékelése 2. a kockázatra vonatkozó aggodalmak tudományos értékelése, valamint társadalmi és gazdasági vonatkozások

171

Az értékelési folyamatot a tudományos elemzés határozza meg, de ellentétben a hagyományos kockázatkezelési modellel, a tudományos folyamat magában foglalja mind a természet- és műszaki tudományos, valamint a társadalomtudományi, beleértve a gazdasági elemzést is. A folyamat két lépésből áll. Először a természet- és műszaki tudományok szakértői használják az ismereteiket, hogy előállítsák a fizikai veszélyek legjobb megfigyelését, ami a kockázat forrását előidézi. Másodszor a társadalomtudósok és a közgazdászok meghatározzák és elemzik azokat a folyamatokat, ahogy az egyének, vagy a társadalmak egésze kapcsolatba kerülnek a kockázattal. E cél érdekében a társadalomkutatás jelentős módszertanait vonultatják fel, mint pl. a kérdőíves megkérdezést, a fókusz csoportot, az ökonometriai elemzést, a makro-ökonómiai modellezést vagy az érdekérintettekkel folytatott strukturált interjúkat. A kockázatértékelés, valamint az egyéni és társadalmi vonatkozások eredményein alapulva ez a második lépés vizsgálja és tervezi a kockázatok társadalmi és gazdasági figyelembe vételét. Különösen érdekesek ebben az értelemben a pénzügyi és jogi következtetések (pl. a gazdasági károk és tartozások), a társadalmi válaszok, mint pl. a poltitikai mozgósítás. Ez a második következtetés jelenik meg a társadalmi felerősítés modelljében (Kasperson et al., 1988), amit korábban már bemutattam. A viselkedési mintázatok egyrészről a másodlagos társadalmi és gazdasági következményeket hoznak létre, amelyek jóval meghaladják a közvetlen veszélyt az emberi egészségre, vagy a környezetre; másrészt fontos közvetett hatásokat tartalmaznak, mint a felelősség, biztosítási költség, az intézmények bizalomvesztése vagy a helyi ügyektől való eltávolodás (Burns et al. 1993) Ez a kiterjesztett másodlagos hatás képes kiváltani az igényt további intézményi válaszokra; védekező akciókra. A másodlagos hatások, akár kiterjesztettek, akár nem, nagyon fontosak azoknak, akik kötelesek magukra vállalni a költségeket vagy szembeszállnak a következményekkel a felelősségre vonhatóságuk miatt. A kockázat ilyen értelmű értékelése képes létrehozni a kockázatforrások fizikai, gazdasági és társadalmi következményeinek legjobb tudományos értékelését. Nem keverhető össze a érdekérintettek közvetlen bevonásával; ami társadalmi távlatokat ad a kockázatok értékelésének és a kockázatcsökkentés mértékének. A stakeholderek és a lakosság bevonása ezen a szinten csak akkor kívánatos, ha az ebből a forrásból származó tudás szükséges az értékelés minőségének javításához. Ennek a megközelítésnek a használhatósága tűnik a leginkább relevánsnak a magyar helyzet értelmezésében. Amint a korábbi fejezetekben bemutattam, a magyar helyzet az empirikus vizsgálatok eredményei szerint nem feleltethető meg tisztán egyetlen korábban bemutatott 172

elméleti modellnek sem. A magyar modell egy sajátos tartalommal bíró helyzetet ír le a következő legfontosabb jellemzőkkel: Mint a többi volt Közép-Kelet-Európai szocialista országban, nálunk is a kormánynak volt hagyományosan

felelőssége

az

árvizek

és

általában

a

természeti

katasztrófák

következményeinek elhárításában. A hatóságok feladata volt az ország területének megvédése az árvizektől és hatásaitól. Ennek érdekében korábban óriási összegeket költöttek a védművek kiépítésére, karbantartására pl. a Tisza mentén is csaknem 3000 km hosszban. Először 1998ban, majd 2001-ben vetődött fel ennek a rendszernek a további fenntarthatatlansága, amikor is a 100 éves legmagasabb vízállásértékek dőltek meg és okoztak jelentős elöntéseket. Ennek a korábban kialakított rendszernek és az ebből eredő általános „védettség”, illetve „felelőtlenségérzetnek” a következményeként értékelhető az, hogy a véleménycsoportok nagy része az állami szerepvállalást, a kulturális elmélet terminológiájával élve, a hierarchista álláspontot támogatja. Ez a nézet jelenik meg azokban a nézetekben, amelyek ezen állami tevékenységek hiányára, elégtelen voltára vezetik vissza az árvízi helyzetek kialakulását. Ezek a nézetek különösen azokon a területeken erősek, ahol a lakosságnak még nem kellett szembenéznie árvízi vészhelyzettel, vagyis ez a nézet az országban kialakult és elfogadottnak tűnő általános közvélekedés része. (ld. 129. oldal, 2. táblázat) A vízügy hazánkban is rendkívül hierarchizált, „félkatonai” szervezetként működött. Ez árvízi helyzetben szükséges is volt. A rendszerben folyamatosan megy a hivatalos értékelési rendszer, készülnek a jelentések és gyűjtik az adatokat, hogy hol kell a veszélyfokozatokat elrendelni. A védekezési törzs vezetője dönti el, hogy mit közöl a nyilvánossággal. A hivatalnokok szeretnek a sikeres védekezésről nyilatkozni, mert az bizonyítja, hogy ők a helyükön vannak és védik a népet. Főleg addig, amíg a kockázat nem túl nagy. A vízügy szervezete azonban folyamatosan csökkent. Önkormányzatoknak is átadtak folyószakaszokat. Csak arra van képességük, hogy az önkormányzat által toborzott önkénteseket, vállalkozókat szakmailag irányítsák. A rendszer azt sugallja, hogy az embereknek nem kell foglalkozni az árvizekkel, mert itt van a szervezet, ami megvédi őket. Ha ez mégsem sikerül, akkor keresnek egy felelőst. Ez régi beidegződés. Ez az oka annak is, hogy az emberek nincsenek felkészítve arra, hogy az árvíz természeti jelenség, ami mindig volt és lesz is. Súlyos fogyatékossága a rendszernek, hogy az emberek nincsenek beavatva. Számukra az az üzenet, ha valahol árvíz vagy belvíz van, azt az emberek védekezési hibájának tekintsék. Azért a vízügy a felelős, bármi is a valóság. Az árvízi kockázatkezelési irányelv szerint az az üzenet, hogy van árvízi kockázat. Lehet egészen kicsi, de nem nulla. Az egyénnek van tennivalója, fel kell készülni, hogy meg tudja védeni 173

saját magát is, ha kell. Akik már átéltek árvizet, azoknak ezt nem kell magyarázni, de ezen kívül nagy hiányosságok vannak. Hasonló okokra vezethető vissza a másik kulturális elméletből származó kategória, az egalitáriánus szemlélet jelentős elterjedtsége. Itt kevésbé a múltban gyökerező nézetek, sokkal inkább a média által sugallt vélemények elterjedtsége érhető tetten. Az erdők kivágása a Tisza felső vízgyűjtőin és az éghajlatváltozás kedvezőtlen hatásai mind olyan vélemények, amelyek önmagukban helytállók lehetnek, de a társadalom nagy része számára ismeretlen, érthetetlen és ellenőrizhetetlen információ volt. Ennek ellenére az adott időszak médiavéleményeiből ezek tükröződnek vissza. Különösen jól látható, hogy a vélemények hogyan erősödnek az idő előrehaladtával. Az egyéni felelősség kérdése ebben a viszonyrendszerben vegyesen jelenik meg. Míg 2001ben is a Tisza-vizsgálatok az individualista nézőpontot csak elenyésző arányban tudták kimutatni pl. az okok keresésében, addig a következő években már jelentősen megnőtt ennek a megközelítésnek a súlya. Ennek oka lehet, hogy az árvízi tapasztalatok és a kormányzati felelősségvállalásból eredő helyi szintű torzulások sokakat arra késztettek, hogy átgondolják az egyéni szerepvállalás jelentőségét az árvízi védekezésben, megelőzésben és kárenyhítésben is. Mint a Bodrogköz és a Bereg esetében láthattuk, ez az igény csak akkor tud kifejlődni, ha megfelelő társadalmi, gazdasági háttér van mögötte. Nem véletlen, hogy az akkori policy kezdeményezésekben egyik előbb említett álláspont sem tudott egyeduralkodóvá válni. Ehelyett egy holisztikus nézőpont igénye fogalmazódott meg, amely magában foglalta a fenntarthatóság első csíráit is. A gátak további erősítése, különösen a Tisza felső szakaszán az alsóbb folyószakaszok szempontjából veszélyes, társadalmilag igazságtalan és ökológiailag fenntarthatatlanná vált. Az ezredforduló sorozatos árvizei után az érintettek körében végzett vizsgálatok alapján kimutatható volt egy jól strukturált elképzelés, amely megfeleltethető volt a kulturális elméletnek. Az érintettek elgondolásaiból három különböző cselekvési irány rajzolódott ki arra, hogyan lehet csökkenteni az árvízi károkat és hogyan lehet támogatni az áldozatokat a Felső-Tisza vidékén. A hierarchikus álláspont szerint a kormánynak továbbra is nagy összegeket kell fordítania az árvízi védekezésre, a gátak építésére és a károsultak kompenzálására. Ez a megoldás mindenképp a központi költségvetés deficitjének további növekedéséhez és a szabályozás ellenére nem kívánatos fejlesztésekhez vezetett volna. E megoldás alternatívájaként a kormánynak erőforrásokat kell elvonni erről a területről, sokkan jobban kell bíznia a piaci viszonyokban, hogy ösztönözze az egyéni felelősségvállalást a károk csökkentésében, a javak biztosításában. Ez az individualista stratégia a gazdák és 174

földtulajdonosok nagyobb gondosságához és az árvízveszélyes helyeken történő fejlesztések csökkenéséhez vezethetett volna. Ezeknek a megoldásoknak az egalitáriánus kritikája szerint az állandóan veszélyeztetett lakosság viseli a terheket és aggodalmát fogalmazta meg a kulturális és ökológiai értékeket érő károk miatt is. A holisztikus közelítésmód, amely megpróbálta ötvözni a három irányzatot, bár lényegében legközelebb az egalitáriánus állásponthoz állt, a terület megőrzését és természeti környezet védelmét irányozta elő. Intézkedéseket kezdeményeztek, hogy a gazdák megváltoztathassák művelési módjaikat; újra a természetes körülményeket állítsák helyre a folyó egyes szakaszain, illetve a turizmus egyes ágainak megfelelő infrastruktúrát fejlesszenek. Amióta az árvíz már nem akkora és nem jelenben érzékelhető probléma, azóta ezek az elképzelések is háttérbe szorultak, a kommunikációban mindenképp. A holisztikus közelítést szkeptikusan fogadók elsősorban azt emelték ki, hogy ez a megoldás nem fogja csökkenteni a már meglévő kockázatokat, elvárja a falvak és gazdaságok áthelyezését, kizárja a piaci alapú biztosítást, és nem oldja meg a költségvetés problémáit. Azonban az így megalkotott megoldási módok közül senki nem támogatta egyik tiszta megoldást sem. Minden érintett egyetértett abban, hogy bizonyos területeken a gátak alapvető fontosságúak és ezzel egyidőben gazdasági eszközökkel is bátorítani kell az egyéni felelősségvállalást is az árvízkárok csökkentésére. Egyetértés volt abban is, hogy a terhek áttolása a veszélyeztetett lakosságra, nem indokolható hatékonysági érvekkel. Az empirikus adatokból láthattuk, hogy a magyar lakosság nagyon különböző nézeteket vall a Felső-Tisza-vidéken kialakítandó árvízkezeléssel kapcsolatban. Az eredmények szerint csak kis támogatottsága van a piaci alapon megvalósuló, de a radikális ökológiai és természetvédelmi megoldásoknak is. A kormányzati támogatások rendszere miatt kisebbségi vélemény maradt a növekvő egyéni felelősség és a holisztikus fejlesztéspolitika. Ennek a modellnek a kialakításához is hozzájárulhat az a korábbi kutatásainkban kialakított indikátorrendszer, amit az empirikus fejezetben bemutattam. Az indikátorrendszer kifejlesztése és elterjesztése a kockázatészlelés fentebb is bemutatott komplexitása miatt fontos új szempont a hazai policy tevékenységben és az alkalmazott kutatásokban is. Az indikátorrendszer felhasználható a katasztrófahelyzetek társadalmi hatásainak utólagos megértésében, de a vizsgálati eredmének idősoros áttekintése prognosztizálhat is különböző mintázatokban társadalmi cselekvéseket.

175

Hivatkozások Alexander, J. (1996) ‘Critical reflections on reflexive modernization’, Theory, Culture and Society, vol 13, no 4, 133–138 p. Bar-Hillel M. (1973) On the subjective probability of compound events; Organizational Behaviour and Human Performance, Vol. 24., 396-406 p. Bechmann, G. (szerk.) (1993): Risiko und Gesellschaft. Grundlagen und Ergebnisse interdisziplinärer Risikoforschung. Opladen: Westdeutscher Verlag. Beck U.(2003); A kockázattársadalom. Út egy másik modernitásba. Századvég Kiadó, Budapest, 448 p. Blaikie P., Cannon T. (1994): At Risk, London ; New York, NY : Routledge Blumer, H. (1931) Science without concepts. American Journal of Sociology 36: 515-533 p. Bonß, W. (1995): Vom Risiko. Unsicherheit und Ungewißheit in der Moderne. Hamburg: Hamburger Ed. Borden, K.A.; Schmidtlein, M.C.; Emrich, Ch. T.; Piegorsch, W.W.; Cutter, S.L. (2007) „Vulnerability of U.S. Cities to Environmental Hazards.” Journal of Homeland Security and Emergency Management. http://www.bepress.com/jhsem/vol4/iss2/5. Brehmer, B. (1987) ‘The psychology of risk’, in W. T. Singleton and J. Howden (eds) Risk and Decisions, Wiley, New York, NY, pp25–39 Britton, N. R. (1986); Developing an Understanding of Disaster, Journal of Sociology Vol 22 No. 2.; July 1986 256.p. Bradbury, J. A. (1989) The Policy Implications of Differing Concepts of Risk. Science, Technology and Human Values 14 (4); 380-399 p. Brown L. R. (1981); Building a sustainable society: A Worldwatch Institute Book, W.W. Norton, New York, 433 pp Burton, I.; K. Hewitt (1974), ’Ecological dimensions of environmental hazards’, in Sargent, F. (ed.), Human Ecology, Amsterdam, North-Holland. Burton, I.; Kates R.W. (1964), ’The perception of natural hazards in resource management’, Natural Resources Journal, 3(Jan), 412-441. Conrad J. (1986): Risikoforschung und Ritual. Fragen nach den Kriterien der Akzeptabilität technischer Risiken. In Technik und sozialer Wandel. Verhandlungen des 23. Deutschen Soziologentages in Hamburg, 1986. B. Lutz szerk., 455-463. Frankfurt. Cutter, S.L. (2005) „The Geography of Social Vulnerability: Race, Class, and Catastrophe”, in Social Science Research Council: Understanding Katrina: Perspectives from the Social Sciences, http://understandingkatrina.ssrc.org/Cutter/ Dénes B. (2006) A katasztrófa kockázatok biztosításának kérdései; PSZÁF, Budapest Dietz, T. M., Frey, R. S. and Rosa, E. (1996) ‘Risk, technology, and society’, in R. E. Dunlap and W. Michelson (eds) Handbook of Environmental Sociology, Greenwood Press, Westport, CT Douglas, M. and Wildavsky, A. (1982) Risk and Culture: An Essay on the Selection of Technological and Environmental Dangers, University of California Press, Berkeley, CA 187.p. Engländer Tibor, Szabó Laura és Paul Slovic (1988): Izoláció és kockázatészlelés. In Pszichológia, 8(3): 333-351. Ferencz Z. (2004) Lakossági ismeretek az elmúlt évek tiszai árvizeiről és a Vásárhelyi-tervről. in.: Balogh M. (szerk.) Mi végre a tudomány? MTA Társadalomkutató Központ, Budapest, pp. 201-219.

176

Fischhoff, B., Slovic, P., Lichtenstein, S., Read, S. and Combs, B. (1978) ‘How safe is safe enough? A psychometric study of attitudes toward technological risks and benefits’, Policy Science, vol 9, pp127– 152 Freeman, A. M. (1986) The Ethical Basis of the Economic View of the Environment. In.: D. VandeVeer; C. Pierce (eds) People, Penguines and Plastic Trees: Basic Issues in Environmental Ethics. Belmont, 218-226.p. Funtowicz, S. O. and Ravetz, J. R. (1985) ‘Three types of risk assessment: Methodological analysis’, in C. Whipple and V. T. Covello (eds) Risk Analysis in the Private Sector, Plenum, New York, NY Fukuyama, F. (2005) Trust: The Social Virtues and the Creation of Prosperity. The Free Press, New York. Gauzer B. - Bartha P. (2001): Árvízi szimulációs vizsgálatok a Tisza Tokaj - Szeged közötti szakaszán. Vízügyi Közlemények. 4. Grassl H. (2004); Mit tudunk és mit nem a klímaváltozásról? Természet Világa. 2004/3. Hronszky I. (2002): Kockázat és innováció - A technika fejlődése társadalmi kontextusban; Budapest, Arisztotelesz IPCC 2001: Az Éghajlatváltozási Körmányközi Testület Jelentése – Összefoglaló döntéshozók részére. Japp, K. P. (1996): Soziologische Risikotheorie. Funktionaler Differenzierung, Politisierung und Reflexion. Weinheim, München: Juventa. Jungermann H. (1986) Two camps of rationality in. H.L. Arkes; K. R. Hammond (eds.) Judgement and decision making: An Introductory Reader. Cambridge University Press, Cambridge 627-641. Jungermann, H. (1990): Risiko - Konzepte, Risiko - Konflikte, Risiko - Kommunikation. Jülich. Kahneman, D. and Tversky, A. (1979) ‘Prospect theory: An analysis of decision under risk’, Econometrica, vol 47, no 2, pp263–291 Kates R. W. (1962) Hazard and Choice Perception in Flood Plain Management. Research Paper No. 78. University of Chicago. Knight, F. H. (1921): Risk, uncertainty and profit. Boston: Houghton Mifflin. Kreps, G.A. (1984), ’Disaster and the social order. Definition and taxonomy’, Department of Sociology, College of William and Mary, Williamsburg, VA, Mimeo. Lau, C. (1989): Risikodiskurse. Gesellschaftliche Auseinandersetzungen um die Definition von Risiken. In Soziale Welt, 40: 374-396. Láng I. (2003); Bevezető gondolatok "A globális klímaváltozással összefüggő hazai hatások és az arra adandó válaszok" című MTA-KvVM közös kutatási projekthez. "AGRO-21" Füzetek. 31. Linnerooth-Bayer J., Vári A. and Thompson M. (2006): Floods and fairness in Hungary In: Verweij, M., Thompson, M., Rayner. S., Ney, S. (eds.), Clumsy Solutions for a Complex World. (Oxford: Oxford University Press), pp. 181-203 Luhmann, N. (1986) Ökologische Kommunikation, Westdeutscher Verlag, Opladen, Germany Luhmann, N. (1990): Risiko und Gefahr. In Soziologische Aufklärung, 5: 131-170. Opladen: Westdeutscher Verlag. May, P. J. (1989) Social Science Perspective: Risk as Disaster Preparedness. International Journal of Mass Emergencies and Disaster 7 (3): 281-303. Messner F., Meyer V. (2005) Flood damage, vulnerability and risk perception – challenges for flood damage researches, UFZ Discussion Papers 13., Department of Economics, UFZ Leipzig-Halle

177

Nováky B. (2003): Éghajlatváltozás és víz: bizonyságok és bizonytalanságok. Vízügyi Közlemények. 4. Nováky B. (2000): Az éghajlatváltozás vízgazdálkodási hatásai. Vízügyi Közlemények. 3-4. Nowotny, H. (1989): Sicherheit und Komplexität: über den Umgang mit Unsicherheit. In Zeitschrift für Wissenschaftsforschung, 5: 3-12. A katasztrófa kockázatok feltárására készített OECD kérdőív alapján. DAF/AS/WD(2006)6, 15-Jun2006 Padányi J. (2005) Katasztrófa elhárítás, Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Doktori Iskola jegyzet, Budapest 2005 Pálfai I. (2004): Belvizek és aszályok Magyarországon. Hidrológiai tanulmányok. Budapest. Peters, H. P., Schütz H., Wiedemann P. M. (1993): Kommunikations- und Meinungsbildungsprozesse in einer lokalen Risikokontroversen um Müllverbrennung. In Entsorgungspraxis, 11: 837-844. Putnam, R.D. (1993) Making Democracy Work: Civic Traditions in Modern Italy. Princeton University Press, Princeton Quarantelli E. L.( 2003): A half century of social science disaster research: selected major findings and their applicability Quarantelli, E. L., Dynes R. R., (1977) Response to Social Crisis and Disaster, in: Annual Review of Sociology, Vol. 3; 23-49. Renn O. (1985) Risk Analysis – Scope and Limitations. In.: H. Otway and M. Peltu eds. Regulating Industrial Risks: Science, Hazards and Public Protection. London, Butterworths, 111-127. Renn O. (1992) Concept of Risk: A Classification; in.: Social Theories of Risk, eds. S. Krimsky; D. Golding. Praeger, London 53-79. Renn, O. and Rohrmann, B. (2000) ‘Cross-cultural risk perception research: State and challenges’, in O. Renn and B. Rohrmann (eds) Cross-Cultural Risk Perception: A Survey of Empirical Studies, Kluwer, Dordrecht and Boston, pp211–233 Renn O. (2008) Risk Governance - Coping with Uncertainty in a Complex World, London • Sterling, VA; 72-74 p. Royal Society (1992) Risk: Analysis, Perception and Management, London; Report of Royal Society Study Group Rozgonyi T. (2000) Hogyan élték át a Felső-Tisza-vidéki települések lakosai az 1998. őszi tiszai árvizet? In: Rozgonyi T., Tamás P., Tamási P., Vári A. (szerk.), A tiszai árvíz: vélemények, kockázatok, stratégiák. MTA Szociológiai Kutatóintézet, Budapest, pp. 11-32 Sheehan, L.; K. Hewitt. (1969) A Pilot Survey of Global Natural Disasters of the Past Twenty Years. Working Paper No. 11. Boulder, CO: Institute of Behavioral Science, University of Colorado; Short, J. F. (1984) ‘The social fabric of risk: Toward the social transformation of risk analysis’, American Sociological Review, vol 49, pp711–725 Simon H. A. (1955) A Behavioral Model of Rational Choice, Quarterly Journal of Economics 69. 99118. p. Slovic, P. (1987) ‘Perception of risk’, Science, vol 236, no 4799, pp280–285 Slovic, P. (1987b): Kockázatészlelés. In Pszichológia, 7(4): 455-468. Slovic P., Kunreuther H., White G. (1974) Decision Processes, Rationality and Adjustment to Natural Hazards in. G. F. White (ed) Natural Hazards, Local, National and Global. New York, Oxford University Press, 187-205.p.

178

Slovic, P., Fischhoff, B. and Lichtenstein, S. (1980) ‘Facts and fears: Understanding perceived risk’, in R. Schwing and W. A. Albers, Jr (eds) Societal Risk Assessment How Safe is Safe Enough?, Plenum, New York, NY, pp181–216 Slovic, P., Fischhoff, B. and Lichtenstein, S. (1986) ‘The psychometric study of risk perception’,in V. R. Covello, J. Menkes and J. Mumpower (eds) Risk Evaluation and Management, Plenum, New York, NY, pp3–24 Slovic, Paul – Finucane, Melissa L. – Peters, Ellen – MacGregor, Donald G. (2002): Rational Actors or Rational Fools? Implications of the Affect Heuristic for Behavioral Economics, The Journal of Socio-Economics 31, pp. 329-342. Starosolszky Ö. (1994): Az éghajlatváltozás hatása a hidrológiai és vízminőségi paraméterekre (OTKA 716/90. sz. téma) VITUKI Tanulmányok és kutatási eredmények, 59. kötet, Budapest Starr, C. (1969): Social Benefit versus Technological Risk. What is Our Society Willing to Pay for Safety? In Science, 165: 1232-1238. Stirling, A. (1998) ‘Risk at a turning point?’, Journal of Risk Research, vol 1, no 2, pp. 97–109 Stirling, A. (2003) ‘Risk, uncertainty and precaution: Some instrumental implications from the social sciences’, in F. Berkhout, M. Leach and I. Scoones (eds) Negotiating Change, Elgar, London, UK, pp33–76 Szabó J. (2001): A természeti veszélyek és katasztrófák földrajzi vonatkozásai, Földrajzi Konferencia, Szeged 2001. Szabó M. (1985): Zöldek, alternatívok, környezetvédők. Budapest: Gondolat. Szabó M. (szerk.) (1989): Politikai ökológia. Szemelvények a nyugati alternatív mozgalmak elméletéből. Budapest. Bölcsész Index. Szabó M. (1992): Társadalmi mozgalom és politikai változás: zöldek. Budapest. Alapítvány a politikai kultúráért. Szíjártó Zs. (1998) Kockázat, kultúra, konfliktus in.: Replika 31-32. Szlávik L. (2005) Szélsőséges hidrológiai helyzetek és az árvízi-belvízi biztonság; Magyar Tudomány, 2005/7 818.o. Tamás P. (2000) Az árvíz mint kulturális kihívás. In: Rozgonyi T., Tamás P., Tamási P., Vári A. (szerk.), A tiszai árvíz: vélemények, kockázatok, stratégiák. MTA Szociológiai Kutatóintézet, Budapest, pp. 85-114 Thompson M, Wildawsky A. (1982) A Proposal to Create a Cultural Theory of Risk, in. H. C. Kunreuther, E. V. Ley (eds) The Risk Analysis Contorversy: An Institutional Perspective, New York, Springer Verlag 145-161 p. Turner B. L., Kasperson R. E., Matsone P. A., McCarthy J. J., Corellg R. W., Christensene L., Eckleyg N., Kasperson J. X., Luerse A., Martellog M. L., Polsky C., Pulsipher A., Schiller A. (2003) A framework for vulnerability analysis in sustainability science, in Proceedings of the National Academy of Sciences of the USA, vol. 100. 2003. July 8074-8079 p. Tversky, A. and Kahneman, D. (1974) ‘Judgement under uncertainty: Heuristics and biases’, Science, vol 85, pp1124–1131 UNDP-BCPR (2005) United Nations Development Program, Bureau of Crisis Prevention and Recovery: Reducing Disaster Risk: A Challenge for Development. UNU-EHS (2005) United Nations University Institute for Environmental and Human Security: Vulnerability Assessment in the Context of Disaster-Risk, a Conceptual and Methodological Review. Bonn, Germany Váradi J. - Varannai A. - Takács Iné (2003): A helyi vízkárok elleni védekezés tapasztalatai és feladatai. Vízügyi Közlemények 1998-2001. évi árvízi külön füzet. II. kötet.

179

Vári A. (2000) Kockázatértékelés és áldozatvállalási hajlandóság három tiszai öblözetben. In: Rozgonyi T., Tamás P., Tamási P., Vári A. (szerk.), A tiszai árvíz: vélemények, kockázatok, stratégiák. MTA Szociológiai Kutatóintézet, Budapest, pp. 33-64 Vári A. (2001) Árvizek a Felső-Tisza vidéken: Ahogy az érintettek látják. Társadalomkutatás, No. 1., pp. 65-78 Vári A., Linnerooth-Bayer, J. és Ferencz Z. (2002) Mit gondol a lakosság az árvízi kockázat csökkentésének és megosztásának lehetőségeiről? Hidrológiai Közlöny, No.1., pp. 47-53 Vári, A., Ferencz, Z. (2006) Flood Research from a Social Perspective: The Case of the Tisza River in Hungary. in: Tchigurinskaia, I., Ni Ni Thein, K., Hubert, P. (eds.), Frontiers in Flood Research. IAHS Publication 305. IAHS Press, Wallingford, UK, pp. 155-172 Wallace, A.F.C. (1956), Tornado in Worcester: An Exploratory Study of Individual and Community Behavior in an Extreme Situation, NAS/NRC Committee on Disaster Studies, Washington, D.C., Publication 392, Disaster Study No. 3. WBGU (German Advisory Council on Global Change) (2000) World in Transition: Strategies for Managing Global Environmental Risks, Annual report, Springer, Heidelberg and New York World disaster report (1999) International Federation of Red Cross and Red Crescent Societies. Geneva.

180

Mellékletek A kérdőíves vizsgálatok során használt kérdőívek Sorszám:......................... 1

BEREG Kérdőív

2006. augusztus A VÁLASZADÁS ÖNKÉNTES! A kutatás célja, hogy feltárja a Beregben élők ár- és belvízzel kapcsolatos véleményeit, tapasztalatait, életmódjukat és annak változásait. A felmérésre az Élő Tiszáért UNDP GEF program keretében a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság és a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium megbízásából kerül sor Az adatfelvételt a MONITOR Kft. végzi. Az adatok titkosak.

2006. január NAP: ...................ÓRA:............................. KÉRDEZTE: .........................................................................

2

TELEPÜLÉS NEVE: .................................................. KÓDJA:

3

K1. Amikor eljut a Tiszához, az mivel, milyen foglalatossággal függ össze? soha 3 3 3 3 3 3

1. Munkával 2. Közlekedéssel 3. Pihenéssel 4. Telekkel 5. Ismerősök, rokonok látogatásával 6. Egyébbel:………………………….

esetenként 2 2 2 2 2 2

gyakran 1 1 1 1 1 1

0-X 0-X 0-X 0-X 0-X 0-X 0-X

gyakran 1 1 1 1 1

0-X 0-X 0-X 0-X 0-X 0-X

K2. A Tiszánál szokott-e….? 1. A folyóban úszni, fürödni 2. Halászni, horgászni 3. Barátokkal tüzet gyújtani, főzni, együtt lenni 4. Evezni, csónakázni 5. egyéb, éspedig:..............

soha 3 3 3 3 3

esetenként 2 2 2 2 2

K3. Az a település, ahol Ön lakik az árvízveszély szempontjából... ? 15

1 - árvízveszélynek erősen kitett 2 - árvízveszélynek gyengén kitett; 3 - árvízzel nem veszélyeztetett UGRÁS K5. kérdésre! 0 - nem tudja X - nincs válasz K4. A településen belül, az Ön közvetlen lakóhelye az árvízveszély szempontjából... ? 1 - árvízveszélynek erősen kitett 3 - árvízzel nem veszélyeztetett 0 - nem tudja X - nincs válasz

16

2 - árvízveszélynek gyengén kitett;

181

K5. Az a település, ahol Ön lakik a belvízveszély szempontjából... ? 1 - belvízveszélynek erősen kitett 2 - belvízveszélynek gyengén kitett; 3 - belvízzel nem veszélyeztetett UGRÁS K7. kérdésre! 0 - nem tudja X - nincs válasz K6. A településen belül, az Ön közvetlen lakóhelye a belvízveszély szempontjából?

17

1 - belvízveszélynek erősen kitett; 2 - belvízveszélynek gyengén kitett; 3 - belvízzel nem veszélyeztetett 0 - nem tudja X - nincs válasz K7. Az a település, ahol Ön lakik aszály szempontjából... ?

18

1 - erősen aszályos 2 - kis mértékben aszályos 3 - nem aszályos 0 - nem tudja X - nincs válasz K8. Lakóhelyén kívüli településen van-e Önnek olyan ingatlana (ház, üdülő, telek, föld), amelyik…? 1 - árvízveszélynek erősen kitett; 2 - árvízveszélynek gyengén kitett; 3 - árvízzel nem veszélyeztetett; 4 – nincs ilyen ingatlana. UGRÁS K10. kérdésre! 0 - nem tudja X - nincs válasz K9. Lakóhelyén kívüli településen van-e Önnek olyan ingatlana (ház, üdülő, telek, föld), amelyik…? 1 - belvízveszélynek erősen kitett; 2 - belvízveszélynek gyengén kitett; 3 - belvízzel nem veszélyeztetett; 4 – nincs másik ingatlana. 0 - nem tudja X - nincs válasz K10. Véleménye szerint bekövetkezik-e a következő évben ezen a területen akkora árvíz, amelyik elönti a környék házait? 4 – majdnem biztos 3 - nagyon valószínű 2 - kissé valószínű 1 - nem valószínű

19

0 - nem tudja

23

24

X - nincs válasz

K13. Véleménye szerint bekövetkezik-e a következő évben ezen a területen akkora aszály, amelyik veszélyezteti a környék termőterületeit? 4 – majdnem biztos 3 - nagyon valószínű 2 - kissé valószínű 1 - nem valószínű 0 - nem tudja

22

X - nincs válasz

K12. Véleménye szerint bekövetkezik-e a következő évben ezen a területen akkora belvíz, amelyik veszélyezteti a környék házait és termőterületeit? 4 – majdnem biztos 3 - nagyon valószínű 2 - kissé valószínű 1 - nem valószínű 0 - nem tudja

21

X - nincs válasz

K11. És mekkora a valószínűsége annak, hogy a következő évben az Ön házát elönti a víz? 4 – majdnem biztos 3 - nagyon valószínű 2 - kissé valószínű 1 - nem valószínű 0 - nem tudja

20

25

X - nincs válasz

K14. Átélt-e Ön valaha árvizet? 1 – igen, egyszer

2 – igen, többször is 3 – nem UGRÁS K25. kérdésre! 0 - nem tudja X - nincs válasz UGRÁS K25. kérdésre! K14.1 Mikor? Ha többször is, az utolsót kérdezd! Évszám: …..............….. (27) 0 - nem tudja

X - nincs válasz

182

26

K15. Önnek, családjának milyen kára, hátránya származott az árvízből 2001 óta? 1. lakóház, lakás károsodása 2. lakberendezés, bútorzat károsodása 3. melléképület, ól, istálló károsodása 4. állatállomány, termény károsodása 5. vetés, termőföld, szőlő, gyümölcsös károsodása 6. távol maradás a munkából, fizetés, jövedelem kiesés 7. megfogyatkozott, elfogyott a spórolt pénze 8. az árvíz miatt keletkezett, vagy kiújult betegség 9. kitelepítették 10. a települést érte kár, ahol lakik 11. rokonságát érte kár 12. semmilyen kár nem érte 13. egyéb, éspedig:……………………………………

igen 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1

nem 2 2 2 2 2 2 2 2 2 2 2 2 2

NT - NV 0X 0X 0X 0X 0X 0X 0X 0X 0X 0X 0X 0X 0X

28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40

K16. Ön szerint ki volt a felelős az árvízi helyzet kialakulásáért? 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10.

A természet Az Isten Emberi tévedés A helyi elit Környező országok Rossz nemzeti árvízvédelmi politika Mi magunk, itt élő emberek A védművek A szegénység Más okok:…………………………………………………..

igen 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1

nem 2 2 2 2 2 2 2 2 2 2

NT - NV 0X 0X 0X 0X 0X 0X 0X 0X 0X 0X

41 42 43 44 45 46 47 48 49 50

K17. Mit gondol, mennyire voltak akkor felkészülve az árvízre Ön és családja? És mennyire érzik magukat most felkészültnek? És mennyire volt felkészült a kormány?… Kérem, osztályozzon ötfokú skálán, ahol 1 jelentse, ha egyáltalán nem; 5, ha teljesen fel voltak készülve. (NT – 0; NV – X) múltban jelenleg 51 1-2-3-4-5 1-2-3-4-5 1. Ön és családja 52 1-2-3-4-5 1-2-3-4-5 2. központi kormányzat 53 1 2 3 4 5 1-2-3-4-5 3. a helyi önkormányzat 54 1-2-3-4-5 1-2-3-4-5 4. a vízügy 55 1-2-3-4-5 1-2-3-4-5 5. a belvíztársulat

183

56 57 58 59 60

K18. Az 2001-ben bekövetkezett utolsó ÁRVÍZI HELYZET KEZELÉSÉVEL kapcsolatban milyen osztályzatokat adna az érintetteknek, közreműködőknek? Értékeljen az iskolai osztályzatokkal. Az egyes jelentse azt, ha teljesen elégedetlen, az ötös, ha teljesen elégedett. (0 – Nem tudja, X – nincs válasz) Értékelés NT – NV 0–X 1–2–3–4–5 1. kormány 0–X 1–2–3–4–5 2. megyei önkormányzat 0–X 1 – 2 – 3 – 4 – 5 3. helyi önkormányzat 0–X 1–2–3–4–5 4. helyi vállalkozók 0–X 1–2–3–4–5 5. vízügy 0–X 1 – 2 – 3 – 4 – 5 6. honvédség 0–X 1–2–3–4–5 7. katasztrófavédelmi szolgálatok 0–X 1–2–3–4–5 8. rendőrség 0–X 1 – 2 – 3 – 4 – 5 9. a helyi értelmiség (tanárok, orvosok, papok) 0–X 1–2–3–4–5 10. politikai pártok 0–X 1–2–3–4–5 11. a település lakosság 0–X 1 – 2 – 3 – 4 – 5 12. önmaga 0–X 1–2–3–4–5 13. családja 0–X 1–2–3–4–5 14. szomszédjai 0–X 1 – 2 – 3 – 4 – 5 15. egyházak 0–X 1–2–3–4–5 16. jótékonysági/segély szervezetek 0–X 1–2–3–4–5 17. bankok 0–X 1–2–3–4–5 18. biztosítók 0–X 1–2–3–4–5 19. mások:…................

61 62 63 64 65 66 67 68 69 70 71 72 73 74 75 76 77 78 79

K19. Milyen gyorsan múltak el az árvíz fizikai hatásai az Önök településén? 1 – három hónap 2 – hat hónap 3 - egy év 4 - még mindig érzékelhetők 0 - nem tudja

X - nincs válasz

80

8 – nem volt árvíz

K20. Mennyi idő alatt rendeződött a kárpótlás/kártalanítás kérdése az Önök településén? 1 – három hónap 2 – hat hónap 3 - egy év 4 - még mindig nem zárult le 0 - nem tudja

X - nincs válasz

81

8 – nem volt árvíz

K21. Mennyi ideig volt napirenden az árvíz kérdése az Önök településén? 1 – három hónap 2 – hat hónap 3 - egy év 4 - még mindig napirenden van 0 - nem tudja

X - nincs válasz

82

8 – nem volt árvíz

K22. Melyek voltak ennek az árvíznek a „pozitív” hatásai? 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9.

Új pénzekhez jutott a település Új pénzekhez jutottak az itt lakók Több kormányzati figyelmet kaptak A közösségi szolidaritás új érzését ismerték meg Hatékonyabb lett az önkormányzat új lakóépületek épültek települések arculata javult javult a táj termőképessége régi holtágak megteltek vízzel

Igen 1 1 1 1 1 1 1 1 1

Nem 2 2 2 2 2 2 2 2 2

NT – NV 0X 0X 0X 0X 0X 0X 0X 0X 0X

83 84 85 86 87 88 89 90 91

184

K23. Milyen változások következtek be az Önök életstílusában az árvíz miatt az egyes területeken? Értékeljen az iskolai osztályzatokkal. 1 – egyáltalán nem változott, 5 – teljes mértékben megváltozott (0 – Nem tudja, X – nincs válasz) Értékelés 92 1 – 2–3–4–5 1. életmód 93 1–2–3–4–5 2. munka(hely) 94 1–2–3–4–5 3. fokozott tudatosság környezeti kérdésekben 95 1 – 2 – 3 – 4 – 5 4. fokozott előkészületek egy jövőbeli árvízre 96 1–2–3–4–5 5. épületek átalakítása „árvízbiztosabbá” 97 1–2–3–4–5 6. szűkösebb anyagiak 98 1–2–3–4–5 7. felszerelés beszerzése a védekezéshez 99 1–2–3–4–5 8. érdekkijárás politikusoknál, adminisztrációnál 100 1–2–3–4–5 9. elköltözés 101 1–2–3–4–5 10. felújították régi ingatlanát 102 1–2–3–4–5 11. új lakóingatlanhoz jutott K24. Emlékezzen vissza a legutóbbi árvízre, és élje bele magát az akkori lelkiállapotába! Jelölje meg a felsorolt válaszok mellett, hogy azok közül melyek és milyen mértékben voltak jellemzőek Önre az eseményt követő hetekben. (0 – Nem tudja, X – nincs válasz) Nem Alig Jellemz Nagyon NT/N volt volt ő volt jellemző V jellemz jellemz volt ő ő 103 1. Próbáltam elemezni a problémát, 1 2 3 4 0X hogy jobban megértsem. 104 2. Engedtem vagy egyezkedtem, hogy 1 2 3 4 0X valami jó is származzon a dologból. 105 3. Gondoltam, minden rosszban van 1 2 3 4 0X valami jó is, próbáltam derűsen felfogni a dolgokat. 106 4. A helyzet valamilyen kreatív, 1 2 3 4 0X alkotó tevékenységre ösztönzött. 107 5. Más emberként kerültem ki a 1 2 3 4 0X helyzetből – jó értelembe véve. 108 6. Igyekeztem megszabadulni a 1 2 3 4 0X problémától egy időre, megpróbáltam pihenni, szabadságra menni. 109 7. Evéssel, ivással, dohányzással 1 2 3 4 0X vezettem le a feszültségemet. 110 8. Nyugtatók vagy gyógyszerek 1 2 3 4 0X segítségével próbálkoztam. 111 9. Egy lapra tettem fel mindent, 1 2 3 4 0X valami nagyon kockázatosba fogtam.

185

MINDENKITŐL! 1. KÁRTYALAP K25. Ön szerint melyek a főbb okai annak, hogy az elmúlt években egyre nagyobbak az árvízkárok Magyarországon? választotta nem NT-NV választotta 1. A vízügyi szervezetek létszáma lecsökkent, 1 2 0X eszközellátottságuk leromlott. 2. A föld éghajlatában bekövetkező változások miatt 1 2 0X gyakoribbak lettek a nagy esőzések. 3. Nem épültek elég magas és erős gátak. 1 2 0X 4. A folyók vízgyűjtő területein sok erdőt kivágtak, amelyek 1 2 0X korábban lassították az árhullámok levonulását. 5. A hatóságok kiadták az építési engedélyeket olyan 1 2 0X területekre, ahol nagy az elöntés kockázata. 6. A gátak karbantartását elhanyagolták. 1 2 0X 7. A folyószabályozások, keresztgát építések 1 2 0X megváltoztatták a folyók levonulását. 8. A hatóságok nem eléggé szervezettek, együttműködésük 1 2 0X nem megfelelő. 9. A folyószabályozások, keresztgát építések növelték az 1 2 0X alsóbb szakaszokon az árvízveszélyt. 10. Az ott élő emberek nem tesznek meg mindent, hogy 1 2 0X csökkentsék a károkat, például elhanyagolják a belvízlevezető árkok karbantartását. 11. Nem elég hatékonyak az előrejelző rendszerek. 1 2 0X 12. A szomszéd országok nem tesznek eleget azért, hogy a mi 1 2 0X területeinken ne legyen árvíz. 13. Túl sokan költöznek vagy építenek árvízveszélyes 1 2 0X területekre. 2. KÁRTYALAP csökkentésére ?

K26. Mit gondol, melyek a leghatékonyabb eszközök az árvízkárok választotta

1. A veszélyeztetett területeken való építkezés megakadályozása. 2. Erdősítés a vízgyűjtőkön. 3. Az előrejelző rendszer fejlesztése. 4. A gátak elbontása, a medrek és folyóvölgyek kiszélesítése. 5. A vízügy jobb eszközökkel, több szakemberrel való ellátása. 6. A gátak magasítása és megerősítése. 7. A lakosság vízjárta területekről való elköltözésének anyagi támogatása. 8. A belvízelvezető csatornarendszer karbantartása. 9. A lakosság tájékoztatása a veszélyekről és kockázatcsökkentési lehetőségekről. 10. A kormányzati kompenzáció csökkentése azok számára, akik nem tettek meg mindent azért, hogy csökkenjenek a káraik. 11. A gyakran elöntött területeken az elöntésre kevésbé érzékeny gazdálkodási ágak meghonosítása. 12. A folyóvölgy egyes részeinek vizes vadrezervátummá való alakítása. 13. Semmit nem érdemes tenni.

1 1 1 1 1 1 1

nem választotta 2 2 2 2 2 2 2

NT/ NV 0X 0X 0X 0X 0X 0X 0X

1 1

2 2

0X 0X

1

2

0X

1

2

0X

1

2

0X

1

2

0X

186

K27. Milyen gyakran beszélnek családban, rokonokkal, ismerősökkel egy következő nagy árvíz lehetőségéről? Értékeljen az iskolai osztályzatokkal. 1 - egyáltalán nem; 5 - nagyon gyakran 1–2–3–4 –5 0 - nem tudja X - nincs válasz K28. Az árvíz mindennapos beszédtéma az Önök településén? 1 – igen 2 – nem 0 - nem tudja X - nincs válasz K29. Tudja-e Ön, mit kell(ene) tennie árvíz idején? 1 – igen, egyedül kell cselekedni 2 – igen, külső segítséggel kell cselekedni 3 – igen, mindkét módon kell cselekedni 4 – egyéb:…………………………. 5 - nem UGRÁS K31-re! X - nincs válasz K30. Elegendő információval rendelkezik-e egy tényleges vészhelyzet esetén való cselekvéshez? 1 – igen 2 – részben 3 - nem 0 - nem tudja X - nincs válasz K31. Mennyire érzi magát biztonságban a lakóhelyén egy árvíz esetén? Értékeljen az iskolai osztályzatokkal. 1 - egyáltalán nem; 5 – teljes mértékben 1 – 2 - 3 - 4- 5 0 - nem tudja X - nincs válasz K31.1 Ha nem, vagy csak kis mértékben, miért?

1 – van értékelhető válasz 0 - nem tudja X - nincs válasz K32. Mennyire érzi úgy, hogy befolyásolni tudja a közeli jövő folyamatait? Értékeljen az iskolai osztályzatokkal! 1 - egyáltalán nem; 5 – teljes mértékben 1 – 2 - 3 - 4- 5 0 - nem tudja X - nincs válasz K33. Ön hallott-e a Vásárhelyi-tervről? 1 – igen 2 – nem UGRÁS A K36. KÉRDÉSRE! 0 - nem tudja X - nincs válasz UGRÁS A K36. KÉRDÉSRE! K34. Mit gondol a Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztéséről? 1 - Magyarország vízrendezésének terve 5 – Nem függ össze a vízügyekkel 2 – Ez a belvizek megelőzésének terve 6 – Ez az árvízi vésztározók kialakításának terve 3 – Vízitársulatok létrehozásának terve 7 – Hallott róla, de nem ismeri UGRÁS A K36. KÉRDÉSRE! 4 – a Tisza újraszabályozásának terve 0 - nem tudja X - nincs válasz UGRÁS A K36. KÉRDÉSRE! K35. Egyetért-e a Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztésének a térségre vonatkozó árvízvédelmi terveivel, vagyis, hogy a Bereg vésztározásra kijelölt térség legyen? 1 – igen 2 – nem 0 - nem tudja X - nincs válasz K35.2 A lehetséges műszaki megoldások közül melyiket tudná elfogadni? 1 – vésztározás 3 – a két módszer kombinálása 2 – sekély vizes árasztás 4 – más módszer:………………………………….. 0 - nem tudja X - nincs válasz

A KÖVETKEZŐ KÉRDÉSBLOKKBAN AZ ÖN EGÉSZSÉGI ÁLLAPOTÁRÓL TESZÜNK FEL KÉRDÉSEKET! K38. Hogyan jellemezné Ön általában az egészségi állapotát? Osztályozza 1 és 5 között, ahol az 1 a nagyon rossz és 5-ös a nagyon jó. 1–2–3–4-5 0 - nem tudja X - nincs válasz

151

187

K39. Van-e Önnek tartós egészségkárosodása, fogyatékossága? 1 – van 2 – nincs

152

0 - nem tudja X - nincs válasz K40. Az elmúlt 6 hónapban akadályozta Önt valamilyen egészségügyi probléma rendszeres tevékenységeinek végzésében? 1 – igen, erősen korlátozott 2 – igen, korlátozott 3 - nem 0 - nem tudja X - nincs válasz

153

A KÖVETKEZŐKBEN TELEPÜLÉSÉRŐL, LAKÓKÖRNYEZETÉRŐL KÉRDEZZÜK!

K41. Mennyire szeret Ön ezen a településen lakni? Kérem, hogy ötfokozatú skálán értékeljen! Az 1es jelentse, hogy egyáltalán nem; az 5-ös, hogy nagyon. 1 - 2 - 3 - 4 - 5 0 - nem tudja

X - nincs válasz

K42. És mennyire szeret a Beregben lakni? ? Kérem, hogy ötfokozatú skálán értékeljen! Az 1-es jelentse, hogy egyáltalán nem; az 5-ös, hogy nagyon. 1 - 2 - 3 - 4 - 5 0 - nem tudja

X - nincs válasz

K43. Általánosságban mit mondana, hogy az emberekben meg lehet bízni, vagy sosem lehet elég óvatos velük szemben? 1 – Majdnem mindig meg lehet bízni az emberekben. 2 – Általában meg lehet bízni az emberekben. 3 – Általában nem lehet elég óvatos az emberekkel. 4 – Szinte sosem lehet elég óvatos az emberekkel. 0 - nem tudja

X - nincs válasz

K44. Kérem, mondja meg, hogy a szomszédságában, a környékén lakó emberek mekkora részében bízik meg? jelentős többségü kisebb alig NTrészükben k-ben részükben néhányba NV n

1. A szomszédságában, környékén lakó embereknek 2. Távolabbi ismerőseinek 3. A munkahelyén dolgozóknak

1

2

3

4

0X

157

1 1

2 2

3 3

4 4

0X 0X

158 159

K45. Vásárol-e terméket, árut a szomszédjától? És más falubelitől…?

1. szomszédjától 2. más falubelitől 3. térségi termelőtől 4. regionális termelőtől, piacról 5. multinacionális üzletlánctól, hipermarketből

egyáltalán nem

ritkán

gyakran

rendszeresen

1 1 1 1

2 2 2 2

3 3 3 3

1

2

3

4 4 4 4

NTNV 0X 0X 0X 0X

160 161 162 163

4

0X

164

188

K46. A következő állításokban annak a környéknek a jellemzését találja, ahol lakik. Minden állításnál kérem, mondja meg, hogy mennyire illik a lakóhelyére! egyáltalán inkább inkább teljesen NTnem nem igen NV 1. Ha problémák adódnak a környéken a 1 2 3 4 0X szomszédok összejönnek, hogy megbeszéljék. 2. Ezen a környéken az emberek szorosan 1 2 3 4 0X összetartanak. 3. Ha őszintén belegondolok, a szomszédjaim 1 2 3 4 0X közül senkit sem érdekel, hogy mi történik velem. 4. Vannak olyan felnőttek a szomszédságban, 1 2 3 4 0X akikre a gyerekek felnézhetnek. 5. Az emberek ezen a környéken szívesen 1 2 3 4 0X segítenek a szomszédaiknak. 6. Errefelé a szomszédok általában nem jönnek ki 1 2 3 4 0X jól egymással. 7. Ezen a környéken megbízhatók az emberek. 1 2 3 4 0X 8. Ezen a környéken a felnőttek megismerik a 1 2 3 4 0X helybeli gyerekeket. 9. Ezen a környéken a szülők általában ismerik 1 2 3 4 0X egymást. 10. A szomszédok tennének valamit, ha egy 1 2 3 4 0X csapat környékbeli gyerek ellógna az iskolából, és az egyik utcasarkon múlatná az időt. K47.1. Tapasztalata szerint mennyire különülnek el a településükön azok a területek, ahol szegények élnek? Az 1-es jelentse, hogy nem, ugyanazokon a településrészeken laknak, az 5-ös, hogy teljesen elkülönülnek! 1 - 2 - 3 - 4 - 5 0 - nem tudja

X - nincs válasz

K47.2 Tapasztalata szerint mennyire különülnek el a településükön azok a területek, ahol romák élnek? Az 1-es jelentse, hogy nem, ugyanazokon a településrészeken laknak, az 5-ös, hogy teljesen elkülönülnek! 1 - 2 - 3 - 4 - 5 0 - nem tudja

X - nincs válasz

K47.3 Tapasztalata szerint mennyire különülnek el az általános iskolában a roma gyerekek a többitől? Az 1-es jelentse, hogy nem, ugyanazokba az iskolákba/osztályokba járnak, az 5-ös, hogy külön iskolába/osztályba járnak! 1 - 2 - 3 - 4 - 5 0 - nem tudja

X - nincs válasz

189

K48. Felsorolok néhány intézményt, szervezetet. Kérem, mondja meg, hogy mennyire tartja hitelesnek azokat: teljesen, nagyobb részben, kisebb részben vagy egyáltalán nem? nagyobb kisebb egyáltalán teljesen részben részben nem NT-NV 1. Kormány 4 3 2 1 0 X 2. Megyei önkormányzat 4 3 2 1 0 X 3. Helyi/regionális újságok 4 3 2 1 0 X 4. Helyi/regionális TV csatornák 4 3 2 1 0 X 5. Helyi önkormányzatok 4 3 2 1 0 X 6. A térség iskolái 4 3 2 1 0 X 7. Környezetvédő aktivisták 4 3 2 1 0 X 8. Vízügyi hatóság 4 3 2 1 0 X 9. A környéken működő 4 3 2 1 0 X rendőrőrs vagy kapitányság 10. Vízgazdálkodási társulat 4 3 2 1 0 X K49. Ön szerint milyen hatásuk lehet az itt élő embereknek arra, hogy jobbá tegyék a településüket? 1 - nagy hatásuk 2 - mérsékelt hatásuk 3 - kis hatásuk 4 - nincs rá hatásuk 0 - nem tudja X - nincs válasz K50. Ha Önnek olyan problémája akadna, amit egy önkormányzati képviselővel, vagy a polgármesterrel kellene megbeszélnie, de Ön nem ismeri egyiküket sem, lenne-e olyan személy, aki kapcsolatba hozná velük vagy Ön közvetlenül megkeresné őket? 1 - kapcsolaton keresztül 2 – közvetlenül keresné meg 3 - a problémától függ 0 - nem tudja X - nincs válasz K51. Próbálta már felhívni az önkormányzat figyelmét valamire, ami Önt érintette ? 1 - igen, egyszer 2 - igen, többször 3 - nem 0 - nem tudja X - nincs válasz A KÖVETKEZŐKBEN CIVIL SZERVEZETEKBEN, CSOPORTOKBAN VALÓ RÉSZVÉTELÉVEL KAPCSOLATBAN TESZÜNK FEL KÉRDÉSEKET! K52. Az elmúlt 12 hónap során előfordult, hogy Ön a következő dolgok közül valamelyiket megpróbálta? Tehát előfordult-e, hogy…? igen nem NT-NV kapcsolatba lépett politikussal, kormányzati vagy önkormányzati 1 2 0X képviselővel tevékenykedett egy politikai pártban 1 2 0X részt vett más politikai szervezet vagy politikai mozgalom munkájában 1 2 0X viselt vagy kihelyezett választási kampányjelvényeket/jelképeket 1 2 0X tiltakozó levelet, petíciót írt alá 1 2 0X részt vett törvényes, nyilvános tüntetésen (demonstráción) 1 2 0X szándékosan nem vásárolt, bojkottált bizonyos árucikkeket 1 2 0X tudatosan vásárolt bizonyos árucikkeket politikai, etikai vagy 1 2 0X környezetvédelmi megfontolásból pénzt adományozott egy politikai szervezetnek vagy csoportnak 1 2 0X részt vett törvénytelen (nem engedélyezett) tiltakozó megmozdulásokon 1 2 0X pályázott agrár-környezetgazdálkodási programban 1 2 0X részt vett falunap szervezésében 1 2 0X részt vett más rendezvény szervezésében 1 2 0X részt vett civil szervezet programján, tevékenységében 1 2 0X részt vett egyház, vallási felekezet rendezvényén 1 2 0X

190

A KÖVETKEZŐ KÉRDÉSBEN EGY HÉTKÖZNAPJÁNAK ÉS EGY PIHENŐNAPJÁNAK AZ ELTÖLTÉSÉRŐL SZERETNÉNK KÉRDEZNI!

K53. Kérem, gondoljon vissza a legutóbbi hétköznapra! Mennyi időt töltött Ön akkor …? MIUTÁN VÁLASZOLT: És a legutóbbi vasárnapon mennyi időt töltött ….? (NT - 88; NV – X) hétköznap Vasárnap/ünnepnap ……óra ……perc ……óra ……perc 1. Pénzkereső tevékenységgel 2. Otthoni ház körüli munkával (főzés, takarítás, gyerekek ellátása, szállítása) 3. Termelő, de pénzjövedelmet nem hozó munkával 4. Mások (rokonok, ismerősök) munkával való segítésével, kalákával 5. Társas kapcsolatokkal (beszélgetés, vendégség, vendéglátóhely látogatása) 6. Tanulással, önképzéssel 7. Tv nézéssel 8. Más kikapcsolódás 9. A fenti tevékenységek végzéséhez szükséges utazással

206 210

207 211

208 212

209 213

214

215

216

217

218

219

220

221

222

223

224

225

226 230 234 238

227 231 235 239

228 232 236 240

229 233 237 241

K54. Ön itt a lakóhelyén dolgozik, vagy máshová jár dolgozni? Lakóhelyén dolgozik: 01 – otthon, lakása környékén 02 – ezen a településen távolabb Máshová jár megyéjén belül: 03 – megyeszékhelyre 04 – városba 05 – környéki községbe 06 – távolabbi községbe

0 - nem tudja

Más megyébe jár: ........................……............... megyébe (243) 07 – megyeszékhelyre 08 – városba 09 – községbe 10 – Budapesten dolgozik 11 – külföldön dolgozik 12 – nem dolgozik (tanul, gyes, nyugdíjas, háztartásbeli,stb.) 88 – változó

X - nincs válasz

ATTÓL KÉRDEZD, AKI NEM A LAKÓHELYÉN DOLGOZIK, KÜLÖNBEN FOLYTASD K58-CAL! K55. Milyen rendszerességgel ingázik? Naponta, hetente többször, hetente, havonta többször, havonta egyszer vagy ennél is ritkábban jön haza? 1 – naponta 4 – havonta többször 2 – hetente többször 5 – havonta egyszer 3 – hetente 6 – ennél is ritkábban jön haza 0 - nem tudja

X - nincs válasz

K56. Mivel jár általában dolgozni? 1 - autóval 2 – busszal 3 - vonattal 4 – kerékpárral 0 - nem tudja

5 - gyalog 6 - autóval és tömegközlekedéssel 7 - egyéb módon: ......................................................

X - nincs válasz

191

K57. Összesen hány perc alatt ér be a munkahelyére, illetve onnan haza? Kérem, hogy az odavissza utat együttesen számítsa! ………………………………..perc (246) 0 - nem tudja

X - nincs válasz 998 – változó jellegű, munkájából adódóan nem értelmezhető

MINDENKITŐL! A KÖVETKEZŐKBEN ÖN ÉS CSALÁDJA LAKÁSKÖRÜLMÉNYEIRŐL SZERETNÉNK ÉRDEKLŐDNI! K58. Mekkora az Önök lakásának/házának alapterülete? .................. m2 (247) 0 - nem tudja X - nincs válasz K59. Hány szobás a ház/lakás? (FÉLSZOBA IS SZOBÁNAK SZÁMÍT!) …………. szoba (248 ) 0 - nem tudja

X - nincs válasz

K60. Milyen a lakás fűtése? 1 - cirkó fűtés kazánnal 3 – a kettő együtt 0 - nem tudja X - nincs válasz

2 – szobánként külön-külön kályha 4 - egyéb:..................................................

249

K61. Milyen anyaggal fűtenek? 1. 2. 3. 4. 5. 6.

gáz olaj szén, brikett fa villany más:………………………..

igen 1 1 1 1 1 1

nem 2 2 2 2 2 2

NT-NV 0X 0X 0X 0X 0X 0X

250 251 252 253 254 255

K62. Alkalmaznak-e valamilyen környezetkímélő fűtési módot (napelem, biomassza, stb.)? 1 - igen 2 - nem UGRÁS A K63. KÉRDÉSRE! 0 - nem tudja X - nincs válasz UGRÁS A K63. KÉRDÉSRE! K62.1 Milyen környezetkímélő fűtési módot alkalmaznak?

0 - nem tudja X - nincs válasz K63. Milyen anyagból épült a ház? 1 - tégla 2 - vályog 3 – falazó blokk 4 –vegyesen több anyagból is 5 - egyéb:.................................................. 0 - nem tudja X - nincs válasz K64. Van-e az Önök településen rendszeres szemétszállítás? 1 – van 2 – nincs 0 - nem tudja X - nincs válasz K65. Ismer-e Ön illegális hulladéklerakót, illetve különösen szemetes területet az Ön településén, illetve környékén? 1 – igen, ismerek 2 – nincs ilyen hely 0 - nem tudja X - nincs válasz K66. Ismer-e Ön illegális dögkutat az Ön településén, illetve környékén? 1 – igen, ismerek 2 – nincs ilyen hely 0 - nem tudja

X - nincs válasz

192

K67. Ön szerint a szelektív hulladékgyűjtés… 1 – sokkal többe 2 – valamivel többe 3 – nagyjából ugyanannyiba 4 – valamivel kevesebbe, 5 - sokkal kevesebbe kerül, mint a hagyományos szemétgyűjtés? 0 - nem tudja X - nincs válasz K68. Vállalná-e a szelektív hulladékgyűjtés fáradalmait? 1 – igen, már végzem 2 – igen, vállalnám

3 – nem

UGRÁS K68.2re!

0 - nem tudja X - nincs válasz UGRÁS K69.-re! K68.1 Ha igen, milyen feltételekkel? 1 - elvinném a külön gyűjtött hulladékot egy hulladékudvarba vagy a boltoknál kirakott konténerekbe, 2 - csak a házamtól elszállított hulladékot válogatnám előzetesen külön, 3 - csak azokat a hulladékokat gyűjteném külön, amely átvételéért fizetnek, 4 - ha csökken a hulladékdíj 5 - egyéb: ……………………………………………………………………………….. 0 - nem tudja X - nincs válasz K68.2 Ha nem, miért nem? 1 - túl bonyolult a szelektív hulladékgyűjtés, 2 - eddig is elvitték a hulladékot, 3 - nem látom értelmét, 4 – fizikai akadálya van, 5 - egyéb: ………………………………………………………………… 0 - nem tudja

X - nincs válasz

MINDENKITŐL! K69. Az Ön lakása …? 1 - be van kötve a szennyvízelvezető csatornarendszerbe 2 - nincs bekötve, szennyvizét a talajba elszikkasztja 3 – nincs bekötve, szennyvizét zárt tárolóból rendszeresen elszállíttatja 4 – egyéb megoldást alkalmaz:………… 0 - nem tudja

X - nincs válasz

K70. Alkalmazna-e alternatív szennyvízkezelési megoldást …? 1 – egyedi alternatív megoldást (pl. … ) 2 – települési összefogáson alapuló alternatív megoldást 3 –egyéb megoldást alkalmazna:………… 0 - nem tudja

X - nincs válasz

K71. Ön mióta él a településen? 1 - születése óta UGRÁS K73-RE! 2 – egy-öt év között 4 - tíz-tizenöt év között 3 - hat-tíz év között 5 - tizenöt évnél régebben (DE NEM SZÜLETÉSE ÓTA!) 0 - nem tudja X - nincs válasz

193

K72. Honnan költözött a településre? 1 – környékbeli faluból 2 – egy megyén belüli távolabbi faluból 3 – megyén kívüli faluból; ……………...............……megyéből 4 – megyén belüli városból 5 - megyén kívüli városból; ……………….............…megyéből 6 – Budapestről 7 – külföldről, éspedig:…………………………………… 0 - nem tudja X - nincs válasz K73. Hány családtagja, rokona él ...? (1)... a településen:

………… fő (270)

(2) .... a térségben (Beregben): ................ fő (271) 0 - nem tudja X - nincs válasz K74. Családja hányadik generáció óta él a ...? (1) ... településen:

................ generáció (272)

(2) .... térségben (Beregben): ................ generáció (273) 0 - nem tudja X - nincs válasz K75. Szándékában áll lakóhelyet változtatni az elkövetkező 1-2 évben? 1 – igen 2 - elköltözne, de nincs rá lehetősége 3 - még nem, de később tervezi 4 - nem UGRÁS K78-ra! 0 - nem tudja X - nincs válasz K76. Miért költözne el a településről? TÖBB VÁLASZ LEHETSÉGES! 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10.

Más lakásba vágyik Más házba vágyik Városi környezetbe vágyik Új munkahely, szakmai fejlődés lehetősége miatt Jobb, olcsóbb megélhetés miatt Kedvezőbb környezeti adottságok miatt Az új település kedvezőbb társadalmi légköre miatt Családi szempontok miatt A gyermek(ek) tanulási lehetősége miatt Szebb, tisztább környezetbe vágyik

választja 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1

nem választja 2 2 2 2 2 2 2 2 2 2

NT-NV 0X 0X 0X 0X 0X 0X 0X 0X 0X 0X

K77. Hová költözne a településről? 1 – környékbeli faluba 2 – egy megyén belüli távolabbi faluba 3 – megyén kívüli faluba; …………………megyébe 4 – megyén belüli városba 5 - megyén kívüli városba; …………………megyébe 6 – Budapestre 7 – településen belüli másik településrészre 8- külföldre 0 - nem tudja X - nincs válasz

194

K78. Az elmúlt hónapban járt-e az alábbiak lakásán látogatóban? 1. Rokonoknál 2. Szomszédoknál 3. Kollégánál 4. Más barátoknál, ismerősöknél

egyszer 1 1 1 1

többször 2 2 2 2

egyszer sem 3 3 3 3

NT-NV 0X 0X 0X 0X

286 287 288 289

K79. Az elmúlt hónapban volt-e együtt nyilvános szórakozóhelyen (espresso, kocsma, vendéglő, disco) az alábbiakkal? 1. Rokonokkal 2. Szomszédokkal 3. Kollégákkal 4. Más barátokkal, ismerősökkel

egyszer 1 1 1 1

többször 2 2 2 2

egyszer sem 3 3 3 3

NT-NV 0X 0X 0X 0X

290 291 292 293

egyszer sem 3 3 3

NT-NV 0X 0X 0X

294 295 296

3

0X

297

K80. Az elmúlt 1 évben utazott-e az országon belül más településre? 1. szomszédos településekre 2. megyeszékhelyre 3. más megyében az országon belüli városba 4. a fővárosba

egyszer többször 1 2 1 2 1 2 1

2

K81. Az elmúlt 1 évben utazott-e külföldre magán célból? 1. Szomszédos, volt szocialista országba 2. Ausztriába 3. Távolabbi nyugat-európai országba 4. Távolabbi volt szocialista országba 5. Tengeren túlra, beleértve a Földközitenger nyaralószigeteit is

egyszer 1

többször 2

egyszer sem 3

NT-NV 0X

298

1 1 1 1

2 2 2 2

3 3 3 3

0X 0X 0X 0X

299 300 301 302

K82. Kérjük, jelölje a 0 és a 100 közötti skálán, hogy a MOSTANI általános közérzetét milyennek értékeli, azaz hová helyezné az elképzelhető legrosszabb, illetve legjobb között! …………………… választott érték (303) 101 - nem tudja X - nincs válasz K83. Mennyire igaz Önre az alábbi állítás: „Gyakran érzem magányosnak magam.” ? 1 – teljesen igaz 2 - részben igaz 3 - inkább nem igaz 4 - egyáltalán nem igaz 0 - nem tudja X - nincs válasz

195

DEMOGRÁFIAI KÉRDÉSEK D1. A KÉRDEZETT NEME: 1 – férfi

D2. Ön melyik évben született?

2 - nő

19.............. (306 )

0 - nem tudja X - nincs válasz D3. Mi az Ön legmagasabb iskolai végzettsége? 1 - 8 osztálynál kevesebb 2 - 8 általános (régen: 4 polgári vagy 4 gimnázium, új rendszerben: 9-10. osztály is, befejezetlen középiskola) 3 - szakmunkás-, szakiskolai bizonyítvány, vizsga, mesterlevél, segédlevél, tanonciskola 4 - szakközépiskolai érettségi (befejezetlen felsőfokú tanintézet) 5 - gimnáziumi érettségi (befejezetlen felsőfokú tanintézet) 6 - érettségihez között szakképzés (nem szakmunkásvizsga!), technikum, felsőfokúnak nevezett képzés 7 - főiskolai diploma 8 - egyetemi diploma 0 - nem tudja X - nincs válasz D4. "Ön (mostanáig) hány évig vett részt összesen intézményes oktatásban, továbbképzésben?? ………….. év (308) 0 - nem tudja X - nincs válasz 98 – még tanul D5. Gazdasági aktivitás. Ön jelenleg: 1 - aktív kereső, 2 - GYES-en, GYED-en lévő, 3 - öregségi (saját jogon) nyugdíjas, 4 - rokkant nyugdíjas (leszázalékolt), 5 - munkanélküli, 6 - tanuló, 7 - háztartásbeli, 8 - özvegyi nyugdíjas, 9 - egyéb inaktív kereső (vagyonából, ingatlana, lakás bérbeadásából él, csak eltartási vagy csak életjáradéki szerződése van) 10 - egyéb eltartott (szociális segélyből él, intézményi eltartott, csak gyermekei támogatják, fogyatékos) 0 - nem tudja X - nincs válasz D6. És emellett dolgozik-e, folytat-e valamilyen jövedelemszerző tevékenységet? 1 – igen 2 - nem 0 - nem tudja X - nincs válasz D7. Ön, (utolsó) foglalkozását, beosztását tekintve egyéni vagy társas vállalkozás tulajdonosa (volt) vagy állami alkalmazott, köztisztviselő, közalkalmazott (volt) vagy magáncég alkalmazottja (volt)? Szeretnénk felhívni a figyelmét, hogy értelmezésünk szerint nem tekintjük vállalkozónak azt, aki csak egy cégnek dolgozik és csak adózási okokból ad számlát a fizetéséről. 1 - egyéni vagy társas vállalkozás tulajdonosa (volt) 2 - állami alkalmazott, köztisztviselő, közalkalmazott (volt) 3 - magáncég alkalmazottja (volt) 4 - soha nem volt állása 0 - nem tudja X - nincs válasz

196

3. KÁRTYALAP! D8. Mi (volt) az Ön (utolsó) foglalkozása, beosztása? Kérem, válaszoljon a kártyalap segítségével! 1 - magas presztízsű önálló értelmiségi tevékenységet folytat saját vállalkozásában (pl. szabadfoglalkozású újságíró, magánorvos, jogász, építészmérnök, könyvelő, programozó, stb.) 2 - mezőgazdasági vállalkozása van, termelő, egyéni gazda, őstermelő 3 - egyéb vállalkozás tulajdonosa alkalmazott nélkül 4 - egyéb vállalkozás tulajdonosa 1-5 fő alkalmazottal 5 - egyéb vállalkozás tulajdonosa 5 főnél több alkalmazottal 6 - felsővezető 5 főnél több beosztottal 7 - felsővezető 5 vagy 5 főnél kevesebb beosztottal 8 - középvezető 5 főnél több beosztottal 9 - középvezető 5 vagy 5 főnél kevesebb beosztottal 10 - beosztott diplomás a közszférában (diplomás köztisztviselő, közalkalmazott) 11 - beosztott diplomás a versenyszférában 12 - irodai alkalmazott a közszférában (köztisztviselő, közalkalmazott) 13 - irodai alkalmazott a versenyszférában 14 - nem fizikai és nem irodai alkalmazott (utazó, szolgáltató jellegű munka, ügyféllátogatás, távmunka) 15 - könnyű fizikai munkát végző szakképzett alkalmazott (ápolónő, laborasszisztens) 16 - fizikai munkát végző szakmunkás 17 - betanított- és segédmunkás, fizikai kisegítő, háztartási alkalmazott 18 - soha nem volt állása (pl. kezdettől fogva munkanélküli) 0 - nem tudja X - nincs válasz D9. Az Ön (volt) munkahelye milyen ágazathoz tartozik: 1 - ipari, 2 - építőipari, 3 - mezőgazdasági vagy erdőgazdálkodási, 4 - szállítási vagy hírközlési, vízgazdálkodási, 5 - kereskedelmi, 6 - személyi szolgáltatási (pl. fodrász), 7 - pénzügyi szolgáltatási (bank, biztosítás), 8 - egyéb szolgáltatás (pl. számítástechnika), 9 - egészségügyi, 10 - kulturális, oktatási vagy 11 - közigazgatási, közszolgálati? 0 - nem tudja X - nincs válasz D10. Mennyi az Ön nettó (amit kézhez kap) jövedelme (munkahelyi bére/nyugdíja/ösztöndíja) havonta? Kérem, hogy minden plusz munkát (másodállást, mellékállást, alkalmi jövedelmet, stb.) is értsen bele. ........................... Ft (314 ) 8 - nem tudja X - nincs válasz 4. KÁRTYALAP! CSAK AKKOR KÉRDEZD, HA D10-RE NEM VÁLASZOLT! D11. Arra szeretném megkérni, hogy sorolja be az Ön havi nettó jövedelmét a kártyalapon szereplő kategóriák valamelyikébe! 1 - nincs jövedelme 2 - 35.000 Ft-nál kisebb a havi jövedelme 3 - 35.001 - 50.000 Ft közötti a havi jövedelme 4 - 50.001 - 65.000 Ft közötti a havi jövedelme 5 - 65.001 - 80.000 Ft közötti a havi jövedelme 6 - 80.001 Ft feletti a havi jövedelme 0 - nem tudja X - nincs válasz

197

D12. Mi az Ön családi állapota? 1 - nőtlen, hajadon, egyedülálló 6 - házas, házastárssal él 2 - házas, egyedül él 7 - házas, élettárssal él 3 - elvált, egyedül él 8 - elvált, élettárssal él 4 - özvegy, egyedül él 9 - özvegy, élettárssal él 5 - nőtlen, hajadon, élettárssal él 0 - nem tudja X - nincs válasz D13. Hányan élnek Önök közös háztartásban (közös kasszán) Önt is beleszámítva? ........ fő (317) HA EGYEDÜL ÉL, UGRÁS D18-RA! 0 - nem tudja X - nincs válasz D14. És ebből hány fő a 18 éven aluli személy? ........ fő (318) X - nincs válasz D15. Kérem, mondja meg, hogy milyen az Önök családjának összetétele, a közös háztartásban élőket az alábbi kategóriák közül melyikbe sorolná? 1 - házaspár (élettársak) 4 - nagyszülő(k) + unoka(k) 2 - házaspár/élettársak + gyermek(ek) 5 - nagyszülő(k) + szülő(k) + gyermek(ek) 3 - egyedülálló szülő + gyermek(ek) 6 - egyéb összetétel 0 - nem tudja X - nincs válasz D16. Mennyi az Önök (közös háztartásban élők) nettó jövedelme havonta? Kérem, hogy minden plusz munkát (másodállást, mellékállást, alkalmi jövedelmet, stb.) is értsen bele. Kérem, hogy az Ön jövedelmét is számolja hozzá. ........................... Ft (320) 0 - nem tudja X - nincs válasz 5. KÁRTYALAP! CSAK AKKOR KÉRDEZD, HA D16-RA NEM VÁLASZOLT! D17. Arra szeretném megkérni, hogy sorolja be az Önök havi nettó jövedelmét a kártyalapon szereplő kategóriák valamelyikébe! 1 - nincs jövedelmük 2 - 70.000 Ft-nál kisebb a havi jövedelmük 3 - 70.001 - 90.000 Ft közötti a havi jövedelmük 4 - 90.001 - 120.000 Ft közötti a havi jövedelmük 5 - 120.001 - 150.000 Ft közötti a havi jövedelmük 6 - 150.001 Ft feletti a havi jövedelmük 0 - nem tudja X - nincs válasz MINDENKITŐL! D18. Magyarországon vannak magasabb és alacsonyabb társadalmi helyzetű emberek. Képzeljen el egy létrát, aminek legfelső foka a legmagasabb társadalmi helyzetű embereket, legalsó foka pedig a legalacsonyabb helyzetűeket jelenti. Hol helyezné el ezen a létrán önmagát a település egészén élőkhöz viszonyítva...? (NT – 0; NV – X) lent fent Önmagát a település egészén élőkhöz viszonyítva

01

02

03

04

05

06

07

08

09

10

198

D19. Milyen nem pénzbeli források egészítik ki jövedelmét? (Több válasz is lehetséges.) választja nem NT-NV választja 1. Szántóföldi gazdálkodás (ha nem piacra termel) 1 2 0X 2. Kertművelés (ha nem piacra termel) 1 2 0X 3. Állattartás (ha nem piacra termel) 1 2 0X 4. Vadon termő növények gyűjtése 1 2 0X 5. Vadászat 1 2 0X 6. Horgászat, halászat 1 2 0X 7. Rokonok nem pénzbeli segítsége (pl. élelmiszer, 1 2 0X ruházat stb.) 8. más lehetőség:………………………………… 1 2 0X

D20. Van-e megtakarítása…? választja 1. ingatlanban 2. más használati vagyontárgyban (autó, bútor,háztartási gépek stb.) 3. otthon készpénzben 4. takarékbetétben, folyószámlán 5. élet-, nyugdíj-, egészségbiztosításban 6. más formában:………………………………………

NT-NV

1 1

nem választja 2 2

1 1 1 1

2 2 2 2

0X 0X 0X 0X

0X 0X

D21. Tud-e kölcsönkérni valakitől az alábbiak közül, egy kisebb összeget, ha szorult helyzetbe kerül? És egy jelentősebb összeget…? (NT – 0; NV – X) Kis összeget Jelentősebb összeget igen nem igen nem 322 342 1 2 1 2 1. Közvetlen családtag 323 343 1 2 1 2 2. Településen élő rokon 324 344 1 2 1 2 3. Távoli rokon 325 345 1 2 1 2 4. Ismerős, szomszéd, munkatárs 326 346 1 2 1 2 5. Bank, hitelintézet D22. A háztartásukban élő személyek használnak-e illetve van-e az Önök háztartásában…? HA VAN: És hányat használnak, illetve hány darab van Önöknek: (NT – 0; NV – X) van nincs db 347 1 2 01. vezetékes telefonvonal 348 1 2 02. mobiltelefon 349 1 2 03. DVD-lejátszó 350 1 2 04. digitális fényképezőgép 351 1 2 05. mosogatógép 352 1 2 06. színes tévé 353 1 2 07. számítógép 354 1 2 08. automata mosógép 355 1 2 09. 5 évnél fiatalabb személygépkocsi 356 1 2 10. 5 évnél idősebb személygépkocsi 357 1 2 11. nyaraló, hétvégi ház, telek 358 1 2 12. megművelhető földterület 359 1 2 13. mezőgazdasági munkagép

360 361 362 363 364 365 366 367 368 369 370 371 372

199

CSAK AKKOR KÉRDEZD, HA D22/12-NÉL IGENNEL VÁLASZOLT!KÜLÖNBEN FOLYTASD D27NÉL! D23. Ha van megművelhető földje, hogyan hasznosítja? (Több válasz is lehetséges.) igen nem NT-NV 1. Próbálja saját maga hagyományosan megművelni. 1 2 0X (pl. gabonát termel rajta) 2. Bérbe adja, hogy más művelje meg (pl. gabonát 1 2 0X termeljen rajta) 3. Semmilyen formában sem hasznosítja 1 2 0X 4. Próbálja eladni 1 2 0X 5. Ártéri gazdálkodást folytat rajta 1 2 0X 6. más módon próbálja 1 2 0X hasznosítani:………………………………………… CSAK AKKOR KÉRDEZD, HA D23/1,5-NÉL IGENNEL VÁLASZOLT!KÜLÖNBEN FOLYTASD A D26-NÁL! D24. Ha maga műveli földjét, a termékeket hogyan értékesíti? (Több válasz is lehetséges.) igen nem NT-NV 1. Felvásárlóknak adom el 1 2 0X 2. Magam adom el lakhelyemen vagy a közeli településeken 1 2 0X 3. Rokonoknak adom el 1 2 0X 4. Ismerősöknek adom el 1 2 0X 5. Más termékekre cserélem ezeket az ismeretségi körömben 1 2 0X 6. más módon értékesítem:……………………………… 1 2 0X D25. Nyereségesen tudja-e művelni a földjét? 2 – nem 1 - igen UGRÁS D27-RE! 0 - nem tudja X - nincs válasz UGRÁS D27-RE! D25.1 Ha nem tudja nyereségesen művelni földjét, Ön szerint ennek mi az oka? (Több válasz is lehetséges.) igen nem NT-NV 1. A gyakori belvíz elöntés. 1 2 0X 2. Az aszálykárok. 1 2 0X 3. A belvíz- és aszálykárok együtt. 1 2 0X 4. Túl magas gép- és alapanyagköltségek. 1 2 0X 5. A termékek alacsony átvételi árai. 1 2 0X 6. A terület a jelenlegi típusú mezőgazdasági termelésre 1 2 0X nem alkalmas. 7. más oka(i) van(nak):………………………………… 1 2 0X CSAK AKKOR KÉRDEZD, HA D23/2,3,4,6-NÁL IGENNEL VÁLASZOLT! D26. Ha nem maga műveli földjét, mi ennek az oka? (Több válasz is lehetséges.) igen nem 1. Nincs elég tőke a szükséges eszközök vásárlásához. 1 2 2. A birtokában álló földet nem tudja gazdaságosan 1 2 művelni. 3. Nincsenek megfelelő eszközei a föld 1 2 megműveléséhez. 4. A birtokon szükséges munkák elvégzéséhez és a 1 2 gazdálkodás irányításához szükséges szaktudás terén segítségre lenne szüksége. 5. más oka(i) van(nak):………………………………… 1 2

NT-NV 0X 0X 0X 0X

0X

200

MINDENKITŐL! 6. KÁRTYALAP! D27. A kártyalapon szereplő kijelentések közül melyikkel tudná magát a legjobban jellemezni? 1 - vallásos vagyok, az egyház tanítását követem 2 - vallásos vagyok a magam módján 3 - nem tudom megmondani, vallásos vagyok-e vagy sem 4 - nem vagyok vallásos 5 - más a meggyőződésem, határozottan nem vagyok vallásos 6 - egyéb 0 - nem tudja X - nincs válasz 7. KÁRTYALAP! D28. Sokan használják a baloldal és a jobboldal kifejezést a politikai álláspontok jellemzésére. Kérem, nézze meg ezt a kártyalapot! Ez a rajz a baloldaliság és a jobboldaliság közti fokozatokat jelzi. Hogyan jelölné Ön ezen a rajzon a saját politikai álláspontját? Kérem, mutasson rá a megfelelőre! (NT – 0; NV – X) baloldal jobboldal saját politikai álláspont

1

2

3

4

5

6

7

8

9

10

KÖSZÖNJÜK VÁLASZAIT! NE KÉRDEZD, CSAK JELÖLD! A lakás/ház jellege, ahol a kérdezett lakik: 1 - tanya 2 - hagyományos parasztház 3 - szegény-, munkás-, cigánytelep, szükséglakás, alkalmi építmény (sufni, üzlethelyiség) 4 - régi bérházban lévő lakás 5 - modern lakótelepi, nem panelből épült lakás 6 - modern, paneles lakótelepi lakás 7 - társasház (kertes) 8 - új sorház 9 - kertes ház, családi ház (egyszintes) 10 - többszintes új családi ház 0 - nem tudja X - nincs válasz KIJELENTEM, HOGY EZT AZ INTERJÚT A SZEMÉLYES INTERJÚ ELKÉSZÍTÉSÉNEK SZABÁLYAI SZERINT KÉSZÍTETTEM EGY OLYAN SZEMÉLLYEL, AKIT A MINTAVÉTELI ELŐÍRÁSOKNAK MEGFELELŐEN VÁLASZTOTTAM KI. A KÓDOLÁST ELLENŐRIZTEM ÉS AZ ADATOK HITELESSÉGÉÉRT FELELŐSSÉGET VÁLLALOK.

……………………... kérdező aláírása

201

Sorszám:......................... 1

Magyar Tudományos Akadémia

Szociológiai Kutatóintézet Budapest, Uri u. 49.

BODROGKÖZ Kérdőív

2006. január A VÁLASZADÁS ÖNKÉNTES! A kutatás célja, hogy feltárja a Bodrogközben élők ár- és belvízzel kapcsolatos véleményeit, tapasztalatait, életmódjukat és annak változásait. Az adatfelvételt a Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Kutatóintézete valamint Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézete megbízásából a MONITOR Kft végzi. Az adatok titkosak. 2006. január NAP: ...................ÓRA:............................. KÉRDEZTE: ......................................................................... TELEPÜLÉS NEVE: .................................................. KÓDJA:

2

3

K1. Az a település, ahol Ön lakik az árvízveszély szempontjából... ? 1 - árvízveszélynek erősen kitett 2 - árvízveszélynek gyengén kitett; 3 - árvízzel nem veszélyeztetett UGRÁS K3. kérdésre! 0 - nem tudja X - nincs válasz K2. A településen belül, az Ön közvetlen lakóhelye az árvízveszély szempontjából... ? 1 - árvízveszélynek erősen kitett 2 - árvízveszélynek gyengén kitett; 3 - árvízzel nem veszélyeztetett 0 - nem tudja X - nincs válasz K3. Az a település, ahol Ön lakik a belvízveszély szempontjából... ? 1 - belvízveszélynek erősen kitett 2 - belvízveszélynek gyengén kitett; 3 - belvízzel nem veszélyeztetett UGRÁS K5. kérdésre! 0 - nem tudja X - nincs válasz K4. A településen belül, az Ön közvetlen lakóhelye a belvízveszély szempontjából? 1 - belvízveszélynek erősen kitett; 2 - belvízveszélynek gyengén kitett; 3 - belvízzel nem veszélyeztetett 0 - nem tudja X - nincs válasz K5. Az a település, ahol Ön lakik aszály szempontjából... ? 1 - erősen aszályos 2 - kis mértékben aszályos 3 - nem aszályos 0 - nem tudja X - nincs válasz K6. Lakóhelyén kívüli településen van-e Önnek olyan ingatlana (ház, üdülő, telek, föld), amelyik…? 1 - árvízveszélynek erősen kitett; 2 - árvízveszélynek gyengén kitett; 3 - árvízzel nem veszélyeztetett; 4 – nincs másik ingatlana. UGRÁS K8. kérdésre! 0 - nem tudja X - nincs válasz K7. Lakóhelyén kívüli településen van-e Önnek olyan ingatlana (ház, üdülő, telek, föld), amelyik…? 1 - belvízveszélynek erősen kitett; 2 - belvízveszélynek gyengén kitett; 3 - belvízzel nem veszélyeztetett; 4 – nincs másik ingatlana. 0 - nem tudja X - nincs válasz

202

K8. Véleménye szerint bekövetkezik-e a következő évben ezen a területen akkora árvíz, amelyik elönti a környék házait? 4 – majdnem biztos 3 - nagyon valószínű 2 - kissé valószínű 1 - nem valószínű 0 - nem tudja X - nincs válasz K9. És mekkora a valószínűsége annak, hogy a következő évben az Ön házát elönti a víz? 4 – majdnem biztos 3 - nagyon valószínű 2 - kissé valószínű 1 - nem valószínű 0 - nem tudja X - nincs válasz K10. Véleménye szerint bekövetkezik-e a következő évben ezen a területen akkora belvíz, amelyik veszélyezteti a környék házait és termőterületeit? 4 – majdnem biztos 3 - nagyon valószínű 2 - kissé valószínű 1 - nem valószínű 0 - nem tudja X - nincs válasz K11. Véleménye szerint bekövetkezik-e a következő évben ezen a területen akkora aszály, amelyik veszélyezteti a környék termőterületeit? 4 – majdnem biztos 3 - nagyon valószínű 2 - kissé valószínű 1 - nem valószínű 0 - nem tudja X - nincs válasz K12. Átélt-e Ön valaha árvizet? 1 – igen, egyszer 2 – igen, többször is 3 – nem UGRÁS K23. kérdésre! 0 - nem tudja X - nincs válasz K12.1 Mikor? Ha többször is, az utolsót kérdezd! Évszám: …..............….. (16) 0 - nem tudja X - nincs válasz K13.

Önnek, családjának milyen kára, hátránya származott az árvízből 1998 óta? igen Nem NT - NV lakóház, lakás károsodása 1 2 0X lakberendezés, bútorzat károsodása 1 2 0X melléképület, ól, istálló károsodása 1 2 0X állatállomány, termény károsodása 1 2 0X vetés, termőföld, szőlő, gyümölcsös károsodása 1 2 0X távol maradás a munkából, fizetés, jövedelem 1 2 0X

14. 15. 16. 17. 18. 19. kiesés 20. megfogyatkozott, elfogyott a spórolt pénze 21. az árvíz miatt keletkezett, vagy kiújult betegség 22. kitelepítették 23. a települést érte kár, ahol lakik 24. rokonságát érte kár 25. semmilyen kár nem érte 26. egyéb, éspedig

1 1 1 1 1 1 1

2 2 2 2 2 2 2

0X 0X 0X 0X 0X 0X 0X

K14. Ön szerint ki volt a felelős az árvízi helyzet kialakulásáért? 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20.

A természet Az Isten Emberi tévedés A helyi elit Környező országok Rossz nemzeti árvízvédelmi politika Mi magunk, itt élő emberek A védművek A szegénység Más okok

igen 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1

nem 2 2 2 2 2 2 2 2 2 2

NT - NV 0X 0X 0X 0X 0X 0X 0X 0X 0X 0X

17 18 19 20 21 22 23 24 25 26

203

K15. Mit gondol, mennyire voltak akkor felkészülve az árvízre Ön és családja? És mennyire érzik magukat most felkészültnek? És mennyire volt felkészült a kormány?… Kérem, osztályozzon ötfokú skálán, ahol 1 jelentse, ha egyáltalán nem; 5, ha teljesen fel voltak készülve. (NT – 0; NV – X) múltban jelenleg 27 45 1-2-3-4-5 1-2-3-4-5 6. Ön és családja 28 46 1-2-3-4-5 1-2-3-4-5 7. központi kormányzat 29 47 1 2 3 4 5 1 2 3 4 5 8. a helyi önkormányzat 30 48 1-2-3-4-5 1-2-3-4-5 9. a vízügy 31 49 1-2-3-4-5 1-2-3-4-5 10. a belvíztársulat K16. Milyen gyorsan múltak el az árvíz fizikai hatásai az Önök településén? 1 – három hónap 2 – hat hónap 3 - egy év 4 - még mindig érzékelhetők 0 - nem tudja X - nincs válasz 8 – nem volt árvíz K17. Mennyi idő alatt rendeződött a kárpótlás/kártalanítás kérdése az Önök településén? 1 – három hónap 2 – hat hónap 3 - egy év 4 - még mindig nem zárult le 0 - nem tudja X - nincs válasz 8 – nem volt árvíz K18. Mennyi ideig volt napirenden az árvíz kérdése az Önök településén? 1 – három hónap 2 – hat hónap 3 - egy év 4 - még mindig napirenden van 0 - nem tudja X - nincs válasz 8 – nem volt árvíz K19. Az 1998 óta bekövetkezett utolsó ÁRVÍZI HELYZET KEZELÉSÉVEL kapcsolatban milyen osztályzatokat adna az érintetteknek, közreműködőknek? Értékeljen az iskolai osztályzatokkal. Az egyes jelentse azt, ha teljesen elégedetlen, az ötös, ha teljesen elégedett Értékelés NT - NV 0-X 53 1-2-3-4-5 20. kormány 0–X 54 1-2-3-4-5 21. megyei önkormányzat 0 – X 55 1 2 3 4 5 22. helyi önkormányzat 0–X 56 1-2-3-4-5 23. helyi vállalkozók 0–X 57 1-2-3-4-5 24. vízügy 0 – X 58 1 2 3 4 5 25. honvédség 0–X 59 1-2-3-4-5 26. katasztrófavédelmi szolgálatok 0–X 60 1-2-3-4-5 27. rendőrség 0 – X 61 1 2 3 4 5 28. a helyi értelmiség (tanárok, orvosok, papok) 0–X 62 1-2-3-4-5 29. politikai pártok 0–X 63 1-2-3-4-5 30. a település lakossága 0 – X 64 1-2-3-4-5 31. önmaga 0–X 65 1-2-3-4-5 32. családja 0–X 66 1-2-3-4-5 33. szomszédai 0 – X 67 1-2-3-4-5 34. egyházak 0–X 68 1-2-3-4-5 35. jótékonysági/segély szervezetek 0–X 69 1-2-3-4-5 36. bankok 0 – X 70 1-2-3-4-5 37. biztosítók 0-X 71 1-2-3-4-5 38. mások:................... K20. Melyek voltak ennek az árvíznek a "pozitív" hatásai? igen 10. Új pénzekhez jutott a település 1 11. Új pénzekhez jutottak az itt lakók 1 12. Több kormányzati figyelmet kaptak 1 13. A közösségi szolidaritás új érzését ismerték meg 1 14. Hatékonyabb lett az önkormányzat 1

nem 2 2 2 2 2

NT - NV 0X 0X 0X 0X 0X

72 73 74 75 76

204

K21. Milyen változások következtek be az Önök életstílusában az árvíz miatt az egyes területeken? Értékeljen az iskolai osztályzatokkal. 1 - egyáltalán nem változott, 5 - teljes mértékben megváltozott (0 - Nem tudja, X - nincs válasz) Értékelés 77 1-2-3-4-5 12. életmód 78 1-2-3-4-5 13. munka(hely) 79 1-2-3-4-5 14. fokozott tudatosság környezeti kérdésekben 80 1-2-3-4-5 15. fokozott előkészületek egy jövőbeli árvízre 81 1 2 3 4 5 16. épületek átalakítása „árvízbiztosabbá” 82 1-2-3-4-5 17. szűkösebb anyagiak 83 1-2-3-4-5 18. felszerelés beszerzése a védekezéshez 84 1 2 3 4 5 19. érdekkijárás politikusoknál, adminisztrációnál 85 1-2-3-4-5 20. elköltözés K22. Emlékezzen vissza a legutóbbi árvízre, és élje bele magát az akkori lelkiállapotába! Jelölje meg a felsorolt válaszok mellett, hogy azok közül melyek és milyen mértékben voltak jellemzőek Önre az eseményt követő hetekben. Nem volt Alig volt Jellemző Nagyon NT jellemző jellemző volt jellemző NV volt 1. Próbáltam elemezni a problémát, 1 2 3 4 0X hogy jobban megértsem. 2. Engedtem, vagy egyezkedtem, 1 2 3 4 0X hogy valami jó is származzon a dologból. 3. Gondoltam, minden rosszban van 1 2 3 4 0X valami jó is, próbáltam derűsen felfogni a dolgokat. 4. A helyzet valamilyen kreatív, 1 2 3 4 0X alkotó tevékenységre ösztönzött. 5. Más emberként kerültem ki a 1 2 3 4 0X helyzetből – jó értelembe véve. 6. Igyekeztem megszabadulni a 1 2 3 4 0X problémától egy időre, megpróbáltam pihenni, szabadságra menni. 7. Evéssel, ivással, dohányzással 1 2 3 4 0X vezettem le a feszültségemet. 8. Nyugtatók vagy gyógyszerek 1 2 3 4 0X segítségével próbálkoztam. 9. Egy lapra tettem fel mindent, 1 2 3 4 0X valami nagyon kockázatosba fogtam.

MINDENKITŐL! K23. Milyen gyakran beszélnek családban, rokonokkal, ismerősökkel egy következő nagy árvíz lehetőségéről? Értékeljen az iskolai osztályzatokkal. 1 - egyáltalán nem; 5 - nagyon gyakran 1–2–3–4 –5 0 - nem tudja X - nincs válasz K24. Az árvíz mindennapos beszédtéma az Önök településén? 1 – igen 2 – nem 0 - nem tudja X - nincs válasz

205

86 87

88

89 90 91

92 93 94

K25. Tudja-e Ön, mit kell(ene) tennie árvíz idején? 1 – igen, egyedül kell cselekedni 2 – igen, külső segítséggel kell cselekedni 3 – igen, mindkét módon kell cselekedni 4 – egyéb:…………………………. 5 - nem UGRÁS K27-re! X - nincs válasz K26. Elegendő információval rendelkezik-e egy tényleges vészhelyzet esetén való cselekvéshez? 1 – igen 2 – részben 3 - nem 0 - nem tudja X - nincs válasz K27. Mennyire érzi magát biztonságban a lakóhelyén egy árvíz esetén? Értékeljen az iskolai osztályzatokkal. 1 - egyáltalán nem; 5 – teljes mértékben 1 – 2 - 3 - 4- 5 0 - nem tudja X - nincs válasz K27.1 Ha nem, vagy csak kis mértékben, miért?

0 - nem tudja X - nincs válasz K28. Mennyire érzi úgy, hogy befolyásolni tudja a közeli jövő folyamatait? Értékeljen az iskolai osztályzatokkal! 1 - egyáltalán nem; 5 – teljes mértékben 1 – 2 - 3 - 4- 5 0 - nem tudja X - nincs válasz K29. Ön hallott-e a Vásárhelyi-tervről? 1 – igen 2 – nem UGRÁS A K32. KÉRDÉSRE! 0 - nem tudja X - nincs válasz UGRÁS A K32. KÉRDÉSRE! K30. Mit gondol a Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztéséről? 1 - Magyarország vízrendezésének terve 5 – Nem függ össze a vízügyekkel 2 – Ez a belvizek megelőzésének terve 6 – Ez az árvízi vésztározók kialakításának terve 3 – Vízitársulatok létrehozásának terve 7 – Hallott róla, de nem ismeri UGRÁS A K32. KÉRDÉSRE! 4 – a Tisza újraszabályozásának terve 0 - nem tudja X - nincs válasz UGRÁS A K32. KÉRDÉSRE! K31. Egyetért-e a Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztésének a térségre vonatkozó árvízvédelmi terveivel? 1 – igen 2 – nem 0 - nem tudja X - nincs válasz K32. Hallott-e Ön a BOKARTISZ Kht-ről, tevékenységükről, célkitűzéseikről? UGRÁS A K34. KÉRDÉSRE! 1 – igen 2 – nem 0 - nem tudja X - nincs válasz UGRÁS A K34. KÉRDÉSRE! K33. Egyetért-e a Ön a Kht terveivel, elképzeléseivel? 1 – igen 2 – nem 0 - nem tudja X - nincs válasz

A KÖVETKEZŐ KÉRDÉSBLOKKBAN AZ ÖN EGÉSZSÉGI ÁLLAPOTÁRÓL TESZÜNK FEL KÉRDÉSEKET! K34. Hogyan jellemezné Ön általában az egészségi állapotát? Osztályozza 1 és 5 között, ahol az 1 a nagyon rossz és 5-ös a nagyon jó. 1–2–3–4-5 0 - nem tudja X - nincs válasz K35. Van-e Önnek tartós egészségkárosodása, fogyatékossága? 1 – van 2 – nincs 0 - nem tudja X - nincs válasz K36. Az elmúlt 6 hónapban akadályozta Önt valamilyen egészségügyi probléma rendszeres tevékenységeinek végzésében? 1 – igen, erősen korlátozott 2 – igen, korlátozott 3 - nem 0 - nem tudja X - nincs válasz

206

A KÖVETKEZŐKBEN TELEPÜLÉSÉRŐL, LAKÓKÖRNYEZETÉRŐL KÉRDEZZÜK!

K37. Mennyire szeret Ön ezen a településen lakni? Kérem, hogy az iskolai osztályozatok segítségével válaszoljon! 1 - 2 - 3 - 4 - 5 0 - nem tudja

X - nincs válasz

K38. És mennyire szeret a Bodrogközben lakni? Kérem, hogy az iskolai osztályozatok segítségével válaszoljon! 1 - 2 - 3 - 4 - 5 0 - nem tudja

X - nincs válasz

K39. Általánosságban mit mondana, hogy az emberekben meg lehet bízni, vagy sosem lehet elég óvatos velük szemben? 1 – Majdnem mindig meg lehet bízni az emberekben. 2 – Általában meg lehet bízni az emberekben. 3 – Általában nem lehet elég óvatos az emberekkel 4 – Szinte sosem lehet elég óvatos az emberekkel. 0 - nem tudja

X - nincs válasz

K40. Kérem, mondja meg, hogy a szomszédságában, a környékén lakó emberek mekkora részében bízik meg? jelentős többségü kisebb alig NTrészükben k-ben részükben néhányba NV n

4. A szomszédságában, környékén lakó embereknek 5. Távolabbi ismerőseinek 6. A munkahelyén dolgozóknak

1

2

3

4

0X

1 1

2 2

3 3

4 4

0X 0X

K41. A következő állításokban annak a környéknek a jellemzését találja, ahol lakik. Minden állításnál kérem, mondja meg, hogy mennyire illik a lakóhelyére! egyáltalán inkább inkább teljesen NTnem ért nem igen NV 1. Ha problémák adódnak a környéken a 1 2 3 4 0X szomszédok összejönnek, hogy megbeszéljék. 2. Ezen a környéken az emberek szorosan 1 2 3 4 0X összetartanak. 3. Ha őszintén belegondolok, a szomszédjaim 1 2 3 4 0X közül senkit sem érdekel, hogy mi történik velem. 4. Vannak olyan felnőttek a szomszédságban, 1 2 3 4 0X akikre a gyerekek felnézhetnek. 5. Az emberek ezen a környéken szívesen 1 2 3 4 0X segítenek a szomszédaiknak. 6. Errefelé a szomszédok általában nem jönnek ki 1 2 3 4 0X jól egymással. 7. Ezen a környéken megbízhatók az emberek. 1 2 3 4 0X 8. Ezen a környéken a felnőttek megismerik a 1 2 3 4 0X helybeli gyerekeket. 9. Ezen a környéken a szülők általában ismerik 1 2 3 4 0X egymást. 10. A szomszédok tennének valamit, ha egy 1 2 3 4 0X csapat környékbeli gyerek ellógna az iskolából, és az egyik utcasarkon múlatná az időt.

207

K42. Felsorolok néhány intézményt, szervezetet. Kérem, mondja meg, hogy mennyire tartja hitelesnek azokat: teljesen, nagyobb részben, kisebb részben vagy egyáltalán nem? nagyobb kisebb egyáltalán teljesen részben részben nem NT-NV 11. Kormány 4 3 2 1 0 X 12. Megyei önkormányzat 4 3 2 1 0 X 13. Helyi/regionális újságok 4 3 2 1 0 X 14. Helyi/regionális TV csatornák 4 3 2 1 0 X 15. Helyi önkormányzatok 4 3 2 1 0 X 16. A térség iskolái 4 3 2 1 0 X 17. Környezetvédő aktivisták 4 3 2 1 0 X 18. Vízügyi hatóság 4 3 2 1 0 X 19. A környéken működő 4 3 2 1 0 X rendőrőrs vagy kapitányság 20. Vízi közmű társulat 4 3 2 1 0 X K43. Ön szerint milyen hatásuk lehet az itt élő embereknek arra, hogy jobbá tegyék a településüket? 1 - nagy hatásuk 2 - mérsékelt hatásuk 3 - kis hatásuk 4 - nincs rá hatásuk 0 - nem tudja X - nincs válasz K44. Ha Önnek olyan problémája akadna, amit egy önkormányzati képviselővel, vagy a polgármesterrel kellene megbeszélnie, de Ön nem ismeri egyiküket sem, lenne-e olyan személy, aki kapcsolatba hozná velük vagy Ön közvetlenül megkeresné őket? 1 - kapcsolaton keresztül 2 – közvetlenül keresné meg 3 - a problémától függ 0 - nem tudja X - nincs válasz K45. Próbálta már felhívni az önkormányzat figyelmét valamire, ami Önt érintette ? 1 - igen, egyszer 2 - igen, többször 3 - nem 0 - nem tudja X - nincs válasz A KÖVETKEZŐKBEN CIVIL SZERVEZETEKBEN, CSOPORTOKBAN VALÓ RÉSZVÉTELÉVEL KAPCSOLATBAN TESZÜNK FEL KÉRDÉSEKET! K46. Az elmúlt 12 hónap során előfordult, hogy Ön a következő dolgok közül valamelyiket megpróbálta? Tehát előfordult-e, hogy…? igen nem NT-NV 1. kapcsolatba lépett politikussal, kormányzati vagy 1 2 0X önkormányzati képviselővel 2. tevékenykedett egy politikai pártban 1 2 0X 3. részt vett más politikai szervezet vagy politikai mozgalom 1 2 0X munkájában 4. viselt vagy kihelyezett választási 1 2 0X kampányjelvényeket/jelképeket 5. tiltakozó levelet, petíciót írt alá 1 2 0X 6. részt vett törvényes, nyilvános tüntetésen (demonstráción) 1 2 0X 7. szándékosan nem vásárolt, bojkottált bizonyos árucikkeket 1 2 0X 8. tudatosan vásárolt bizonyos árucikkeket politikai, etikai 1 2 0X vagy környezetvédelmi megfontolásból 9. pénzt adományozott egy politikai szervezetnek vagy 1 2 0X csoportnak 10. részt vett törvénytelen (nem engedélyezett) tiltakozó 1 2 0X megmozdulásokon 11. pályázott agrár-környezetgazdálkodási programban 1 2 0X

208

K47. Az elmúlt 12 hónapban milyen szinten vett részt az alábbi szervezetek munkájában? Soronként a legjellemzőbb választ említse! Nem Részt vett Tag Pénzzel Önkéntes NT vett rendezvényein támogatta a munkát NV részt

kulturális vagy hobbi körben? sport- vagy természetjáró klubban? szakszervezetben? üzleti, szakmai vagy gazdaszervezetben? humanitárius segély, emberjogi kisebbségeket vagy bevándorlókat segítő szervezetben? környezetvédő, állat-védő szervezetben vagy békemozgalomban? vallási vagy egyházi szervezetben? politikai pártban? tudományos vagy oktatási egyesületben, vagy iskola tanácsban? társasági, ifjúsági, nő-, idős-, nyugdíjas-klubban, vagy baráti társaságban? polgárőrségben? bármilyen más önkéntes szervezetben:………...…….

tagdíjon felül

végzett

1 1 1 1

2 2 2 2

3 3 3 3

4 4 4 4

5 5 5 5

0X 0X 0X 0X

1

2

3

4

5

0X

1

2

3

4

5

0X

1 1 1

2 2 2

3 3 3

4 4 4

5 5 5

0X 0X 0X

1

2

3

4

5

0X

1 1

2 2

3 3

4 4

5 5

0X 0X

A KÖVETKEZŐ KÉRDÉSBEN EGY HÉTKÖZNAPJÁNAK ÉS EGY PIHENŐNAPJÁNAK AZ ELTÖLTÉSÉRŐL SZERETNÉNK KÉRDEZNI! K48. Kérem, gondoljon vissza a legutóbbi hétköznapra! Mennyi időt töltött Ön akkor …? MIUTÁN VÁLASZOLT: És a legutóbbi vasárnapon mennyi időt töltött ….? (NT - 88; NV – X)

hétköznap ……óra ……perc 10. Pénzkereső tevékenységgel 11. Otthoni ház körüli munkával (főzés, takarítás, gyerekek ellátása, szállítása) 12. Termelő, de pénzjövedelmet nem hozó munkával 13. Mások (rokonok, ismerősök) munkával való segítésével, kalákával 14. Társas kapcsolatokkal (beszélgetés, vendégség, vendéglátóhely látogatása) 15. Tanulással, önképzéssel 16. Tv nézéssel 17. Egyéb otthoni kikapcsolódás (olvasás, játék) 18. Lakáson kívüli szórakozással 19. Sportolással, testmozgással 20. Nap közbeni alvással 21. A fenti tevékenységek végzéséhez szükséges utazással 22. Mennyi időt tölt a fentieken túl a természetben?

Vasárnap/ünnepnap ……óra ……perc

139 140

175 176

188 189

201 202

141

177

190

203

142

178

191

204

143

179

192

205

144 145 146

180 181 182

193 194 195

206 207 208

147 148 149 150

183 184 185 186

196 197 198 199

209 210 211 212

151

187

200

213

209

K49. Ön itt a lakóhelyén dolgozik, vagy máshová jár dolgozni? Lakóhelyén dolgozik: Más megyébe jár: 01 – otthon, lakása környékén ........................……............... megyébe (215) 02 – ezen a településen távolabb 07 – megyeszékhelyre Máshová jár megyéjén belül: 08 – városba 03 – megyeszékhelyre 09 – községbe 04 – városba 10 – Budapesten dolgozik 05 – környéki községbe 11 – külföldön dolgozik 06 – távolabbi községbe 88 – változó 0 - nem tudja

X - nincs válasz

ATTÓL KÉRDEZD, AKI NEM A LAKÓHELYÉN DOLGOZIK, KÜLÖNBEN FOLYTASD K53-MAL! K50. Milyen rendszerességgel ingázik? Naponta, hetente többször, hetente, havonta többször, havonta egyszer vagy ennél is ritkábban jön haza? 1 – naponta 4 – havonta többször 2 – hetente többször 5 – havonta egyszer 3 – hetente 6 – ennél is ritkábban jön haza 0 - nem tudja

X - nincs válasz

K51. Mivel jár általában dolgozni? 1 - autóval 2 – busszal 3 - vonattal 4 – kerékpárral 0 - nem tudja

5 - gyalog 6 - autóval és tömegközlekedéssel 7 - egyéb módon: ......................................................

X - nincs válasz

K52. Összesen hány perc alatt ér be a munkahelyére, illetve onnan haza? Kérem, hogy az odavissza utat együttesen számítsa! ………………………………..perc (218) 0 - nem tudja

X - nincs válasz 998 – változó jellegű, munkájából adódóan nem értelmezhető

MINDENKITŐL! A KÖVETKEZŐKBEN ÖN ÉS CSALÁDJA LAKÁSKÖRÜLMÉNYEIRŐL SZERETNÉNK ÉRDEKLŐDNI! K53. Mekkora az Önök lakásának/házának alapterülete? .................. m2 (219) 0 - nem tudja X - nincs válasz K54. Hány szobás a ház/lakás? (FÉLSZOBA IS SZOBÁNAK SZÁMÍT!) …………. szoba (220 ) 0 - nem tudja X - nincs válasz K55. Milyen a lakás fűtése? 1 - cirkó fűtés gázkazánnal 3 – szobánként külön-külön kályha (hagyományos tüzelésű) 2 - cirkó fűtés fa v. olaj kazánnal 4 – szobánként külön-külön fűtőtest (gáz tüzelésű) 5 - egyéb:.................................................. 0 - nem tudja X - nincs válasz K56. Alkalmaznak-e valamilyen alternatív fűtési módot? 2 - nem 1 - igen UGRÁS A K57. KÉRDÉSRE! 0 - nem tudja X - nincs válasz UGRÁS A K57. KÉRDÉSRE! K56.1 Milyen alternatív fűtési módot alkalmaznak?

0 - nem tudja

X - nincs válasz

210

K57. Milyen anyagból épült a ház? 1 - tégla 2 - vályog 3 – falazó blokk 4 –vegyesen több anyagból is 5 - egyéb:.................................................. 0 - nem tudja X - nincs válasz K58. Van-e az Önök településen rendszeres szemétszállítás? 1 – van 2 – nincs 0 - nem tudja X - nincs válasz K59. Ismer-e Ön illegális hulladéklerakót, illetve különösen szemetes területet az Ön településén, illetve környékén? 1 – igen, ismerek 2 – nincs ilyen hely 0 - nem tudja X - nincs válasz K60. Ismer-e Ön illegális dögkutat az Ön településén, illetve környékén? 1 – igen, ismerek 2 – nincs ilyen hely 0 - nem tudja X - nincs válasz K61. Ön szerint a szelektív hulladékgyűjtés… 1 – sokkal többe 2 – valamivel többe 3 – nagyjából ugyanannyiba 4 – valamivel kevesebbe, 5 - sokkal kevesebbe kerül, mint a hagyományos szemétgyűjtés? 0 - nem tudja X - nincs válasz K62. Vállalná-e a szelektív hulladékgyűjtés fáradalmait? 1 – igen, már végzem 2 – igen, vállalnám

3 – nem

UGRÁS K64.-re!

0 - nem tudja X - nincs válasz UGRÁS K65.-re! K63. Ha igen, milyen feltételekkel? 1 - elvinném a külön gyűjtött hulladékot egy hulladékudvarba vagy a boltoknál kirakott konténerekbe, 2 - csak a házamtól elszállított hulladékot válogatnám előzetesen külön, 3 - csak azokat a hulladékokat gyűjteném külön, amely átvételéért fizetnek, 4 - ha csökken a hulladékdíj 5 - egyéb: ……………………………………………………………………………….. 0 - nem tudja X - nincs válasz K64. Ha nem, miért nem? 1 - túl bonyolult a szelektív hulladékgyűjtés, 2 - eddig is elvitték a hulladékot, 3 - nem látom értelmét, 4 – fizikai akadálya van, 5 - egyéb: ………………………………………………………………… 0 - nem tudja

X - nincs válasz

K65. Ön mióta él a településen? 1 - születése óta UGRÁS K67-RE! 2 – egy-öt év között 4 - tíz-tizenöt év között 3 - hat-tíz év között 5 - tizenöt évnél régebben (DE NEM SZÜLETÉSE ÓTA!) 0 - nem tudja X - nincs válasz

211

K66. Honnan költözött a településre? 1 – környékbeli faluból 2 – egy megyén belüli távolabbi faluból 3 – megyén kívüli faluból; ……………...............……megyéből 4 – megyén belüli városból 5 - megyén kívüli városból; ……………….............…megyéből 6 – Budapestről 7 – külföldről, éspedig:…………………………………… 0 - nem tudja X - nincs válasz K67. Hány családtagja, rokona él ...? (1)... a településen:

………… fő (234)

(2) .... a térségben (Bodrogközben): ................ fő (235) 0 - nem tudja X - nincs válasz K68. Családja hányadik generáció óta él a ...? (1) ... településen:

................ generáció (236)

(2) .... térségben (Bodrogközben): ................ generáció (237) 0 - nem tudja X - nincs válasz K69. Szándékában áll lakóhelyet változtatni az elkövetkező 1-2 évben? 1 – igen 2 - elköltözne, de nincs rá lehetősége 3 - még nem, de később tervezi 4 - nem UGRÁS K72-re! 0 - nem tudja X - nincs válasz K70. Miért költözne el a településről? TÖBB VÁLASZ LEHETSÉGES! választja nem választja 11. Más lakásba vágyik 1 2 12. Más házba vágyik 1 2 13. Városi környezetbe vágyik 1 2 14. Új munkahely, szakmai fejlődés lehetősége miatt 1 2 15. Jobb, olcsóbb megélhetés miatt 1 2 16. Kedvezőbb környezeti adottságok miatt 1 2 17. Az új település kedvezőbb társadalmi légköre miatt 1 2 18. Családi szempontok miatt 1 2 19. A gyermek(ek) tanulási lehetősége miatt 1 2 20. Szebb, tisztább környezetbe vágyik 1 2

NT-NV 0X 0X 0X 0X 0X 0X 0X 0X 0X 0X

K71. Hová költözne a településről? 1 – környékbeli faluba 2 – egy megyén belüli távolabbi faluba 3 – megyén kívüli faluba; …………………megyébe 4 – megyén belüli városba 5 - megyén kívüli városba; …………………megyébe 6 – Budapestre 7 – településen belüli másik településrészre 8- külföldre 0 - nem tudja X - nincs válasz

212

K72. Az elmúlt hónapban járt-e az alábbiak lakásán látogatóban, úgy, hogy nem étkezett ott? 1. Rokonoknál 2. Szomszédoknál 3. Kollégánál 4. Más barátoknál, ismerősöknél

egyszer 1 1 1 1

többször 2 2 2 2

egyszer sem 3 3 3 3

NT-NV 0X 0X 0X 0X

250 251 252 253

K73. Az elmúlt hónapban volt-e együtt nyilvános szórakozóhelyen (espresso, kocsma, vendéglő, disco) az alábbiakkal? 1. Rokonokkal 2. Szomszédokkal 3. Kollégákkal 4. Más barátokkal, ismerősökkel

egyszer 1 1 1 1

többször 2 2 2 2

egyszer sem 3 3 3 3

NT-NV 0X 0X 0X 0X

254 255 256 257

egyszer sem 3 3 3

NT-NV 0X 0X 0X

258 259 260

3

0X

261

K74. Az elmúlt 1 évben utazott-e az országon belül más településre? 1. szomszédos településekre 2. megyeszékhelyre 3. más megyében az országon belüli városba 4. a fővárosba

egyszer többször 1 2 1 2 1 2 1

2

K75. Az elmúlt 1 évben utazott-e külföldre magán célból? 1. Szomszédos, volt szocialista országba 2. Ausztriába 3. Távolabbi nyugat-európai országba 4. Távolabbi volt szocialista országba 5. Tengeren túlra, beleértve a Földközitenger nyaralószigeteit is

egyszer 1

többször 2

egyszer sem 3

NT-NV 0X

262

1 1 1 1

2 2 2 2

3 3 3 3

0X 0X 0X 0X

263 264 265 266

K76. Kérjük, jelölje a 0 és a 100 közötti skálán, hogy a MOSTANI általános közérzetét milyennek értékeli, azaz hová helyezné az elképzelhető legrosszabb, illetve legjobb között! …………………… választott érték (267) 101 - nem tudja X - nincs válasz K77. Mennyire igaz Önre az alábbi állítás: „Gyakran érzem magányosnak magam.” ? 1 – teljesen igaz 2 - részben igaz 3 - inkább nem igaz 4 - egyáltalán nem igaz 0 - nem tudja X - nincs válasz

213

K78. Kikre számíthat, kiktől kaphat segítséget a mindennapokban előforduló kisebb-nagyobb gyakorlati teendők, problémák megoldásában. (NEM lelki problémákra gondolunk) Kiket említene? 8 - nincs ilyen ember; 0 – NT; X - NV

Keresztneve

Neme 1 - férfi 2 - nő

Kérdezetthez való viszony? 1. házastárs/élettárs 2. gyermek 3. szülő 4. nagyszülő 5. testvér 6. egyéb rokon 7. barát 8. ismerős 9. munkatárs 10. szomszéd 11. egyéb, éspedig

Hol lakik? 1.ugyanazon a településen 2. a vizsgált régióban 3. máshol

01.

269

270

271

272

02.

273

274

275

276

03.

277

278

279

280

04.

281

282

283

284

05.

285

286

287

288

K79. És kikre számíthatott nagyobb krízishelyzet, például árvíz idején? HA ISMÉTLŐDIK EGY SZEMÉLY, A “JEL” OSZLOPBA AZ ELSŐ EMLÍTÉSNÉL KÓDOLT SORSZÁMOT KELL BEÍRNI ÉS AZ ADATOKAT ÁTMÁSOLNI A KÉRDEZÉS BEFEJEZÉSE UTÁN! 8 - nincs ilyen ember; 0 – NT; X - NV

Keresztneve

Jel Neme Ha a 1 - férfi személy 2 - nő szerepelt már korábbi táblázatban, az ottani sorszáma.

Kérdezetthez való viszony? 1. házastárs/élettárs 2. gyermek 3. szülő 4. nagyszülő 5. testvér 6. egyéb rokon 7. barát 8. ismerős 9. munkatárs 10. szomszéd 11. egyéb, éspedig

Hol lakik? 1. ugyanazon a településen 2. a vizsgált régióban 3. máshol

289

290

291

292

293

294

295

296

297

298

.

299

300

301

302

303

.

304

305

306

307

308

309

310

311

312

313

214

K80. Nyújtottak-e Önök az elmúlt 12 hónapban másoknak segítséget (pénz, házkörüli vagy egyéb segítség stb.)? HA ISMÉTLŐDIK EGY SZEMÉLY, A “JEL” OSZLOPBA AZ ELSŐ EMLÍTÉSNÉL KÓDOLT SORSZÁMOT KELL BEÍRNI ÉS AZ ADATOKAT ÁTMÁSOLNI A KÉRDEZÉS BEFEJEZÉSE UTÁN, DE AZ UTOLSÓ OSZLOPOT LE KELL KÉRDEZNI, MERT AZ NEM SZEREPELT AZ ELŐZŐ TÁBLÁZATBAN! 8 - nincs ilyen ember; 0 – NT; X - NV Keresztneve Jel Neme Kérdezetthez való Hol lakik? segítségnyújtás Ha a 1 - férfi viszony? 1. ugyanazon kontextusa személy 2 - nő 1. házastárs/élettárs a településen 1. mindennapokban 2. a vizsgált 2. katasztrófaszerepelt 2. gyermek régióban helyzetben, pl. árvíz már korábbi 3. szülő táblázatban, 4. nagyszülő 3. máshol idején az első 5. testvér 3. mindkét esetben említés 6. egyéb rokon sorszáma. 7. barát 8. ismerős 9. munkatárs 10. szomszéd 11. egyéb, éspedig

11.

315

316

317

318

319

321

322

323

324

325

327

328

329

330

331

333

334

335

336

337

339

340

341

342

343

314

12. 320

13. 326

14. 332

15. 338

K81. És segítettek-e valaki(k)nek nagyobb krízishelyzet, például árvíz idején? HA ISMÉTLŐDIK EGY SZEMÉLY, A “JEL” OSZLOPBA AZ ELSŐ EMLÍTÉSNÉL KÓDOLT SORSZÁMOT KELL BEÍRNI ÉS AZ ADATOKAT ÁTMÁSOLNI A KÉRDEZÉS BEFEJEZÉSE UTÁN! 8 - nincs ilyen ember; 0 – NT; X - NV

Keresztneve

Jel

Neme

Kérdezetthez

való Hol lakik?

Ha a személy 1 - férfi viszony? szerepelt már 2 - nő 1. házastárs/élettárs korábbi táblázatban, 2. gyermek az első említés 3. szülő sorszáma. 4. nagyszülő 5. testvér 6. egyéb rokon 7. barát 8. ismerős 9. munkatárs 10. szomszéd 11. egyéb, éspedig

1. ugyanazon a településen 2. a vizsgált régióban

3. máshol

345

346

347

348

350

351

352

353

355

356

357

358

360

361

362

363

365

366

367

368

344 349 354 359 364

215

K82. A legtöbb ember egy-egy fontos dolgot időnként megbeszél másokkal. Ha az elmúlt fél évre gondol, kik azok az emberek, akikkel a fontosabb dolgait, problémáit, sérelmeit, panaszait megbeszélte? HA ISMÉTLŐDIK EGY SZEMÉLY, A “JEL” OSZLOPBA AZ ELSŐ EMLÍTÉSNÉL KÓDOLT SORSZÁMOT KELL BEÍRNI ÉS AZ ADATOKAT ÁTMÁSOLNI A KÉRDEZÉS BEFEJEZÉSE UTÁN!

(8 - nincs ilyen ember; 0 – NT; X – NV) Keresztneve

Jel Neme Kérdezetthez való Ha a 1 - férfi viszony? személy 2 - nő 1. szerepelt házastárs/élettárs már korábbi 2. gyermek táblázatban, 3. szülő az első 4. nagyszülő említés 5. testvér sorszáma. 6. egyéb rokon 7. barát 8. ismerős 9. munkatárs 10. szomszéd 11. egyéb, éspedig

21.

Hol lakik? 1. ugyanazon a településen 2. a vizsgált régióban 3. máshol

370

371

372

373

375

376

377

378

380

381

382

383

385

386

387

388

390

391

392

393

369

22. 374

23. 379

24. 384

25. 389

DEMOGRÁFIAI KÉRDÉSEK D1. A KÉRDEZETT NEME: 1 – férfi

2 - nő

D2. Ön melyik évben született?

19.............. (395 ) 0 - nem tudja X - nincs válasz D3. Mi az Ön legmagasabb iskolai végzettsége? 1 - 8 osztálynál kevesebb 2 - 8 általános (régen: 4 polgári vagy 4 gimnázium, új rendszerben: 9-10. osztály is, befejezetlen középiskola) 3 - szakmunkás-, szakiskolai bizonyítvány, vizsga, mesterlevél, segédlevél, tanonciskola 4 - szakközépiskolai érettségi (befejezetlen felsőfokú tanintézet) 5 - gimnáziumi érettségi (befejezetlen felsőfokú tanintézet) 6 - érettségihez között szakképzés (nem szakmunkásvizsga!), technikum, felsőfokúnak nevezett képzés 7 - főiskolai diploma 8 - egyetemi diploma 0 - nem tudja X - nincs válasz D4. Ön a nappali tanulmányok befejezését követően részt vett-e bármilyen képzésben, pl. esti, levelező, fizetős képzés, céges tanfolyam, szakmai gyakorlat, tréning? 1 – igen 2 - nem UGRÁS D6-ra! 0 - nem tudja X - nincs válasz 8 – még tanul UGRÁS D6-ra!

216

D5. Hány hónapig tartott az összes, az imént említett iskolai vagy szakmai képzés, továbbképzés, amelyeken Ön részt vett? ………….. hónap (398) 0 - nem tudja X - nincs válasz 98 – még tanul D6. Gazdasági aktivitás. Ön jelenleg: 1 - aktív kereső, 2 - GYES-en, GYED-en lévő, 3 - öregségi (saját jogon) nyugdíjas, 4 - rokkant nyugdíjas (leszázalékolt), 5 - munkanélküli, 6 - tanuló, 7 - háztartásbeli, 8 - özvegyi nyugdíjas, 9 - egyéb inaktív kereső (vagyonából, ingatlana, lakás bérbeadásából él, csak eltartási vagy csak életjáradéki szerződése van) 10 - egyéb eltartott (szociális segélyből él, intézményi eltartott, csak gyermekei támogatják, fogyatékos) 0 - nem tudja X - nincs válasz D7. És emellett dolgozik-e, folytat-e valamilyen jövedelemszerző tevékenységet? 1 – igen 2 - nem 0 - nem tudja X - nincs válasz D8. Ön, (utolsó) foglalkozását, beosztását tekintve egyéni vagy társas vállalkozás tulajdonosa (volt) vagy állami alkalmazott, köztisztviselő, közalkalmazott (volt) vagy magáncég alkalmazottja (volt)? Szeretnénk felhívni a figyelmét, hogy értelmezésünk szerint nem tekintjük vállalkozónak azt, aki csak egy cégnek dolgozik és csak adózási okokból ad számlát a fizetéséről. 1 - egyéni vagy társas vállalkozás tulajdonosa (volt) 2 - állami alkalmazott, köztisztviselő, közalkalmazott (volt) 3 - magáncég alkalmazottja (volt) 4 - soha nem volt állása 0 - nem tudja X - nincs válasz D9. Mi (volt) az Ön (utolsó) foglalkozása, beosztása? Kérem, válaszoljon a kártyalap segítségével! 1 - magas presztízsű önálló értelmiségi tevékenységet folytat saját vállalkozásában (pl. szabadfoglalkozású újságíró, magánorvos, jogász, építészmérnök, könyvelő, programozó, stb.) 2 - mezőgazdasági vállalkozása van, termelő, egyéni gazda, őstermelő 3 - egyéb vállalkozás tulajdonosa alkalmazott nélkül 4 - egyéb vállalkozás tulajdonosa 1-5 fő alkalmazottal 5 - egyéb vállalkozás tulajdonosa 5 főnél több alkalmazottal 6 - felsővezető 5 főnél több beosztottal 7 - felsővezető 5 vagy 5 főnél kevesebb beosztottal 8 - középvezető 5 főnél több beosztottal 9 - középvezető 5 vagy 5 főnél kevesebb beosztottal 10 - beosztott diplomás a közszférában (diplomás köztisztviselő, közalkalmazott) 11 - beosztott diplomás a versenyszférában 12 - irodai alkalmazott a közszférában (köztisztviselő, közalkalmazott) 13 - irodai alkalmazott a versenyszférában 14 - nem fizikai és nem irodai alkalmazott (utazó, szolgáltató jellegű munka, ügyféllátogatás, távmunka) 15 - könnyű fizikai munkát végző szakképzett alkalmazott (ápolónő, laborasszisztens) 16 - fizikai munkát végző szakmunkás 17 - betanított- és segédmunkás, fizikai kisegítő, háztartási alkalmazott 18 - soha nem volt állása (pl. kezdettől fogva munkanélküli) 0 - nem tudja X - nincs válasz

217

D10. Az Ön (volt) munkahelye milyen ágazathoz tartozik: 1 - ipari, 2 - építőipari, 3 - mezőgazdasági vagy erdőgazdálkodási, 4 - szállítási vagy hírközlési, vízgazdálkodási, 5 - kereskedelmi, 6 - személyi szolgáltatási (pl. fodrász), 7 - pénzügyi szolgáltatási (bank, biztosítás), 8 - egyéb szolgáltatás (pl. számítástechnika), 9 - egészségügyi, 10 - kulturális, oktatási vagy 11 - közigazgatási, közszolgálati? 0 - nem tudja X - nincs válasz D11. Mennyi az Ön nettó (amit kézhez kap) jövedelme (munkahelyi bére/nyugdíja/ösztöndíja) havonta? Kérem, hogy minden plusz munkát (másodállást, mellékállást, alkalmi jövedelmet, stb.) is értsen bele. ........................... Ft (404 ) 8 - nem tudja X - nincs válasz 2. KÁRTYALAP! CSAK AKKOR KÉRDEZD, HA D11-RE NEM VÁLASZOLT! D12. Arra szeretném megkérni, hogy sorolja be az Ön havi nettó jövedelmét a kártyalapon szereplő kategóriák valamelyikébe! 1 - nincs jövedelme 2 - 35.000 Ft-nál kisebb a havi jövedelme 3 - 35.001 - 45.000 Ft közötti a havi jövedelme 4 - 45.001 - 60.000 Ft közötti a havi jövedelme 5 - 60.001 - 100.000 Ft közötti a havi jövedelme 6 - 100.001 Ft feletti a havi jövedelme 0 - nem tudja X - nincs válasz D13. Mi az Ön családi állapota? 1 - nőtlen, hajadon, egyedülálló 6 - házas, házastárssal él 2 - házas, egyedül él 7 - házas, élettárssal él 3 - elvált, egyedül él 8 - elvált, élettárssal él 4 - özvegy, egyedül él 9 - özvegy, élettárssal él 5 - nőtlen, hajadon, élettárssal él 0 - nem tudja X - nincs válasz D14. Hányan élnek Önök közös háztartásban (közös kasszán) Önt is beleszámítva? ........ fő (407) HA EGYEDÜL ÉL, UGRÁS D19-RE! 0 - nem tudja X - nincs válasz D15. És ebből hány fő a 18 éven aluli személy? ........ fő (408) X - nincs válasz D16. Kérem, mondja meg, hogy milyen az Önök családjának összetétele, a közös háztartásban élőket a kártyalapon szereplő kategóriák közül melyikbe sorolná? 1 - házaspár (élettársak) 4 - nagyszülő(k) + unoka(k) 2 - házaspár/élettársak + gyermek(ek) 5 - nagyszülő(k) + szülő(k) + gyermek(ek) 3 - egyedülálló szülő + gyermek(ek) 6 - egyéb összetétel 0 - nem tudja X - nincs válasz D17. Mennyi az Önök (közös háztartásban élők) nettó jövedelme havonta? Kérem, hogy minden plusz munkát (másodállást, mellékállást, alkalmi jövedelmet, stb.) is értsen bele. Kérem, hogy az Ön jövedelmét is számolja hozzá. ........................... Ft (410) 0 - nem tudja

X - nincs válasz

218

3. KÁRTYALAP! CSAK AKKOR KÉRDEZD, HA D17-RE NEM VÁLASZOLT! D18. Arra szeretném megkérni, hogy sorolja be az Önök havi nettó jövedelmét a kártyalapon szereplő kategóriák valamelyikébe! 1 - nincs jövedelmük 2 - 70.000 Ft-nál kisebb a havi jövedelmük 3 - 70.001 - 90.000 Ft közötti a havi jövedelmük 4 - 90.001 - 120.000 Ft közötti a havi jövedelmük 5 - 120.001 - 150.000 Ft közötti a havi jövedelmük 6 - 150.001 Ft feletti a havi jövedelmük 0 - nem tudja X - nincs válasz 4. KÁRTYALAP! D19. Magyarországon vannak magasabb és alacsonyabb társadalmi helyzetű emberek. A kártyalapon egy létrát lát, aminek legfelső foka a legmagasabb társadalmi helyzetű embereket, legalsó foka pedig a legalacsonyabb helyzetűeket jelenti. Hol helyezné el ezen a létrán ...? (NT – 0; NV – X) lent fent 1. önmagát a közvetlen lakókörnyezetéhez viszonyítva

01

02

03

04

05

06

07

08

09

10

412

2. Önmagát a település egészén élőkhöz viszonyítva

01

02

03

04

05

06

07

08

09

10

413

D20. Milyen nem pénzbeli források egészítik ki jövedelmét? (Több válasz is lehetséges.) választja nem NT-NV választja 9. Szántóföldi gazdálkodás (ha nem piacra termel) 1 2 0X 10. Kertművelés (ha nem piacra termel) 1 2 0X 11. Állattartás (ha nem piacra termel) 1 2 0X 12. Vadon termő növények gyűjtése 1 2 0X 13. Vadászat 1 2 0X 14. Horgászat, halászat 1 2 0X 15. Rokonok nem pénzbeli segítsége (pl. élelmiszer, 1 2 0X ruházat stb.) 16. más lehetőség:………………………………… 1 2 0X

414 415 416 417 418 419 420 421

D21. Van-e megtakarítása…? választja 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16.

aranyban, műtárgyban devizában értékpapírban ingatlanban más használati vagyontárgyban (autó, bútor,háztartási gépek stb.) otthon készpénzben takarékbetétben, folyószámlán vállalkozásban részesedés élet-, nyugdíj-, egészségbiztosításban más formában:………………………………………

NT-NV

1 1 1 1 1

nem választja 2 2 2 2 2

0X 0X 0X 0X 0X

422 423 424 425 426

1 1 1 1 1

2 2 2 2 2

0X 0X 0X 0X 0X

427 428 429 430 431

219

D22. Tud-e kölcsönkérni valakitől az alábbiak közül, egy kisebb összeget, ha szorult helyzetbe kerül? És egy jelentősebb összeget…? (NT – 0; NV – X) Kis összeget Jelentősebb összeget igen nem igen nem 432 437 1 2 1 2 6. Közvetlen családtag 433 438 1 2 1 2 7. Településen élő rokon 434 439 1 2 1 2 8. Távoli rokon 435 440 1 2 1 2 9. Ismerős, szomszéd, munkatárs 436 441 1 2 1 2 10. Bank, hitelintézet

D23. A háztartásukban élő személyek használnak-e illetve van-e az Önök háztartásában…? HA VAN: És hányat használnak, illetve hány darab van Önöknek: (NT – 0; NV – X) van nincs 442 1 2 01. vezetékes telefonvonal 443 1 2 02. mobiltelefon 444 1 2 03. fényképezőgép 445 1 2 04. mosogatógép 446 1 2 05. videokamera 447 1 2 06. színes tévé 448 1 2 07. számítógép 449 1 2 08. automata mosógép 450 1 2 09. mikrohullámú sütő 451 1 2 10. videomagnó 452 1 2 11. 5 évnél fiatalabb személygépkocsi 453 1 2 12. 5 évnél idősebb személygépkocsi 454 1 2 13. CD-lejátszó 455 1 2 14. nyaraló, hétvégi ház, telek 456 1 2 15. megművelhető földterület 457 1 2 16. mezőgazdasági munkagép

db 458 459 460 461 462 463 464 465 466 467 468 469 470 471 472 473

D24. Hallott-e már az Internetről? 1 – igen 2 - nem UGRÁS D27-RE! 0 - nem tudja X - nincs válasz UGRÁS D27-RE! D25. Van-e Internet hozzáférése? 1. itthon? 2. munkahelyén/iskolában? 3. barátnál, ismerősnél? 4. egyéb helyen?

van 1 1 1 1

nincs 2 2 2 2

NT-NV 0X 0X 0X 0X

CSAK HA VAN VALAHOL INTERNET HOZZÁFÉRÉSE! D26. Ön milyen gyakran Internetezik: 1 - minden nap, 5 - havonta egyszer, 2 - hetente két-háromszor, 6 - ennél ritkábban vagy 3 - hetente egyszer, 7 - soha? 4 - havonta többször, 0 - nem tudja X - nincs válasz

220

CSAK AKKOR KÉRDEZD, HA D23/15-NÉL IGENNEL VÁLASZOLT!KÜLÖNBEN FOLYTASD D31NÉL! D27. Ha van megművelhető földje, hogyan hasznosítja? (Több válasz is lehetséges.) igen nem NT-NV 7. Próbálja saját maga hagyományosan megművelni. 1 2 0X (pl. gabonát termel rajta) 8. Bérbe adja, hogy más művelje meg (pl. gabonát 1 2 0X termeljen rajta) 9. Semmilyen formában sem hasznosítja 1 2 0X 10. Próbálja eladni 1 2 0X 11. Ártéri gazdálkodást folytat rajta 1 2 0X 12. más módon próbálja 1 2 0X hasznosítani:………………………………………… CSAK AKKOR KÉRDEZD, HA D27/1,5-NÉL IGENNEL VÁLASZOLT!KÜLÖNBEN FOLYTASD A D30-NÁL! D28. Ha maga műveli földjét, a termékeket hogyan értékesíti? (Több válasz is lehetséges.) igen nem NT-NV 7. Felvásárlóknak adom el 1 2 0X 8. Magam adom el lakhelyemen vagy a közeli 1 2 0X településeken 9. Rokonoknak adom el 1 2 0X 10. Ismerősöknek adom el 1 2 0X 11. Más termékekre cserélem ezeket az ismeretségi 1 2 0X körömben 12. más módon értékesítem:……………………………… 1 2 0X D29. Nyereségesen tudja-e művelni a földjét? 1 – igen 2 - nem UGRÁS D30-RA! 0 - nem tudja

X - nincs válasz

492

UGRÁS D30-RA!

D29.1 Ha nem tudja nyereségesen művelni földjét, Ön szerint ennek mi az oka? (Több válasz is lehetséges.) igen nem NT-NV 8. A gyakori belvíz elöntés. 1 2 0X 9. Az aszálykárok. 1 2 0X 10. A belvíz- és aszálykárok együtt. 1 2 0X 11. Túl magas gép- és alapanyagköltségek. 1 2 0X 12. A termékek alacsony átvételi árai. 1 2 0X 13. A terület a jelenlegi típusú mezőgazdasági termelésre 1 2 0X nem alkalmas. 14. más oka(i) van(nak):………………………………… 1 2 0X

221

493 494 495 496 497 498 499

CSAK AKKOR KÉRDEZD, HA D27/2,3,4,6-NÁL IGENNEL VÁLASZOLT! D30. Ha nem maga műveli földjét, mi ennek az oka? (Több válasz is lehetséges.) igen nem NT-NV 6. Nincs elég tőke a szükséges eszközök vásárlásához. 1 2 0X 7. A birtokában álló földet nem tudja gazdaságosan 1 2 0X művelni. 8. Nincsenek megfelelő eszközei a föld 1 2 0X megműveléséhez. 9. A birtokon szükséges munkák elvégzéséhez és a 1 2 0X gazdálkodás irányításához szükséges szaktudás terén segítségre lenne szüksége. 10. más oka(i) van(nak):………………………………… 1 2 0X MINDENKITŐL! D31. Hányszor volt Ön vagy valaki a háztartásban élők közül 5 napnál hosszabb üdülésen, utazáson az utóbbi 12 hónapban? (Saját nyaralóban eltöltött idő is számít!) ……………. alkalommal (505) 88 - nem tudja X - nincs válasz 5. KÁRTYALAP! D32. A kártyalapon szereplő kijelentések közül melyikkel tudná magát a legjobban jellemezni? 1 - vallásos vagyok, az egyház tanítását követem 2 - vallásos vagyok a magam módján 3 - nem tudom megmondani, vallásos vagyok-e vagy sem 4 - nem vagyok vallásos 5 - más a meggyőződésem, határozottan nem vagyok vallásos 6 - egyéb 0 - nem tudja X - nincs válasz 6. KÁRTYALAP! D33. Sokan használják a baloldal és a jobboldal kifejezést a politikai álláspontok jellemzésére. Kérem, nézze meg ezt a kártyalapot! Ez a rajz a baloldaliság és a jobboldaliság közti fokozatokat jelzi. Hogyan jelölné Ön ezen a rajzon a saját politikai álláspontját? Kérem, mutasson rá a megfelelő kockára! (NT – 0; NV – X) baloldal jobboldal saját politikai álláspont

1

2

3

4

5

6

7

8

9

10

507

KÖSZÖNJÜK VÁLASZAIT! NE KÉRDEZD, CSAK JELÖLD! A lakás/ház jellege, ahol a kérdezett lakik: 1 - tanya 2 - hagyományos parasztház 3 - szegény-, munkás-, cigánytelep, szükséglakás, alkalmi építmény (sufni, üzlethelyiség) 4 - régi bérházban lévő lakás 5 - modern lakótelepi, nem panelből épült lakás 6 - modern, paneles lakótelepi lakás 7 - társasház (kertes) 8 - új sorház 9 - kertes ház, családi ház (egyszintes) 10 - többszintes új családi ház 0 - nem tudja X - nincs válasz KIJELENTEM, HOGY EZT AZ INTERJÚT A SZEMÉLYES INTERJÚ ELKÉSZÍTÉSÉNEK SZABÁLYAI SZERINT KÉSZÍTETTEM EGY OLYAN SZEMÉLLYEL, AKIT A MINTAVÉTELI ELŐÍRÁSOKNAK MEGFELELŐEN VÁLASZTOTTAM KI. A KÓDOLÁST ELLENŐRIZTEM ÉS AZ ADATOK HITELESSÉGÉÉRT FELELŐSSÉGET VÁLLALOK. ……………………... kérdező aláírása

222