A Z APENTA KESERŰVÍZ KUTATÁSTÖRTÉNETE DOBOS I R M A
A keserűvíztelepek
kialakulása
A z Ő r m e z e i - v ö l g y b e n a kutak és a telepek létesítését minden bizonnyal Saxlehner András 1 863-ban az ö r s ö d i területen feltárt és palackozott Hunyadi János keserűvíz korán fellendült forgalma segítette elő. A két terület közel azonos földtani felépítése m é g jobban a l á t á m a s z totta az e r e d m é n y e s vízfeltárást és annak nyomán a remélt üzleti sikert. A z első kutat 1864-ben az Ofner Feldhut k ö z e l é b e n a Loser testvérek közül Loser János létesíthette. A keserűvíz termelésére és forgalmazására a Loser testvérek közkereseti tár saságot alapítottak Loser Gebrüder néven, amelynek három füszerkereskedő tagja volt: Loser Péter, Loser Mátyás és Loser János. A feltárt vizet Rákóczy Ferenc-forrás keserűvíz néven kezdték forgalmazni. ( / . kép) A telep emeletes nyaralóból, gazdasági épületből, tágas üvegraktárból áll, amely „célszerű t o l ó s i k l ó v a l " rendelkezett. A töltögető-csarnok a telek északi részén egy csoma goló helyiséghez és egy c s e m e g e - c u k o r g y á r h o z kapcsolódott. A keserűvíz föld alatti vezetéken jutott a töltőcsarnok magasan fekvő r é s z é b e , ahonnan szivattyú nyomta a palack töltő „ r u g a n y c s ö v e k b e . A készülék oly célszerű, hogy egy perc alatt harminc palackot tölt meg keserűvízzel". A z akkori gyakorlat szerint az ásvány- vagy gyógyvizet, különösen a s z é n s a v tartalmúakat m i n ő s é g ü k megtartása érdekében a „ f o r r á s " felett vagy közvetlen k ö z e l é b e n töltötték. így alakították ki ezt a töltőhelyiséget is, amely 1864-től 1876 végéig a g a z d a s á g i épület egyik földszinti csarnokában volt berendezve, ahol az első Rákóczy-forrást létesítet ték (Battonyai 1887, Sólyom 1877). A keserüvizet először Lucich Géza „ v e g y t a n á r s e g é d " elemezte, s eredményét (48,27 súlyrész összes szilárd anyag, 1,0412 fajsúly) körlevélben tették k ö z z é . A következő vizs gálatot 1876-ban a müncheni politechnikum tanára, Stelzel végezte, amelyhez az ottani rak tárból egy kb. V* l-es palack keserüvizet vettek. Ez azt jelenti, hogy a Loser Testvérek ekkor m á r külföldre, így Münchenbe is szállítottak. A z analízis a korábbihoz képest kisebb k o n centrációt (35,943 s. r. összes szilárd anyag, 1,0346 fajsúly 18 °C-nál) mutatott k i , a m e l y r ő l Bernáth József k é m i a tanár korábbi tapasztalata alapján úgy vélekedett, hogy a huzamos ideig „merített" kútban a víz fokozatos „gyengülése" természetes folyamat (Bernáth 1876). A m á s o d i k R á k ó c z y - kutat 1876 végén a telek déli részén építették meg, s ettől kezdve ebből palackoztak. A feltárt keserűvizet Molnár János elemezte 1876. októberben és benne 53,5318 s. r. szilárd anyagot és sok magnéziumot talált. Munkájából megtudjuk az „új for
/. kép. A Rákóczy
Ferenc
palack
címkéje
r á s " mélységét (4,06 m ) , átmérőjét (1,19 m) és a v í z o s z l o p magasságát (1,32 m). Ú g y találta, hogy a kút falazatát h o m o k k ö v e i rakták k i , és kiszámította a 6 órás utántöltődésből, hogy 24 óra alatt 5.864 m keserüvizet lehet a kútból kivenni (Molnár 1877). A k ö v e t k e z ő vizsgálatot Tichborne R. Károly, londoni orvosegyetemi vegytanár végezte és a valamivel t ö b b szilárd alkotón (56,472 s. r.) kívül lítiumot, bromidot és vasat is kimutatott ( S ó l y o m 1877). Hasonló e r e d m é n y r e jutott a következő évben a kölni Vöhl H. is, m í g Balló Mátyás (1889) fővárosi v e g y é s z a kút huzamos üzemeltetésének arányában jóval kevesebb összes szilárd anyagot (47,968 g/l) határozott meg (Vendl 1948). Később újabb kutak vizét Rákóczi János és Stefánia néven palackozták, bár k é m i a i összetételük között alig volt különbség. 3
A Loser T e s t v é r e k e n kívül az 1870-es években t ö b b telektulajdonos kezdett az Ő r m e z e i völgyben keserűvizet termelni és fogalmazni. Az Árpád-forrást Strassenreiter Ignác pesti keményítőgyáros ásatta 1873-ban és Molnár Jánossal végeztetett vízelemzést. Bernáth József (1874) szerint a Petőfi-forrást 1873-ban Simkó Károly ásatta, m á s viszont a kutat Scharfhak tulajdonítja (Vendl 1948). Abban minden s z e r z ő azonos véleményen van, hogy k é s ő b b a Burger c é g tulajdonába került. Sólyom J. a Hunyadi László-forrás létesítését 1877re teszi és tulajdonosnak a Scharf és Burger céget jelöli meg. Sokan éppen a tulajdonosok alapján a két kutat azonosnak tartják, s csak a nevét változtatták meg. A Petőfi-forrás vizét Say Móric bécsi k é m i k u s (1873), a Hunyadi László-forrásét Balló Mátyás (1882) vizsgálta. Hirschler Mór 1876-ban sikeres vízfeltárásával megalapította a Ferencz József keserüvíztelepet. A nagyobb telepek közé tartozott m é g az Ungár Ignác és Fia cég, amelynek igen sok kútja (a három Viktória-, az Attila-, a Hunyadi Árpád-, a Rákóczi G y ö r g y - és a Hunyadi Béla-forrás) közül a legismertebb volt a Viktória-forrás. A keserüvízből a Viktória anyalúgot, a Viktória-fürdösót és a „Viktória-sót állították elő. Amikor a Saxlehner c é g 1893-ban megvásárolta az 5 telket 22 kúttal, akkor a Viktória t e r m é k e k gyártását megszüntette (Vendl 1948). A dél-budai keserüvizet, közüle is leginkább a Hunyadi Jánost az 1870-es évek második felében m á r mind az 5 világrészben árusították. Bernáth József külön kiemeli a keserüvízfogyasztó európai o r s z á g o k közül Romániát, Angliát, N é m e t - , Francia- és Olaszországot (Bernáth 1876). A külföldi ásványvíz-kereskedők n é m e l y i k e j ö v e d e l m e z ő b b n e k ítélte meg, ha forrás-tulajdonosként saját termékeit forgalmazza. í g y juthatott az 1870-es évek m á s o d i k felében létesített Hunyadi László-forrás 1883 körül egy francia társasághoz, a „ C o m p a g n i e g é n é r a l e d'eaux m i n é r a l e s et des bains de mer Paris"-hoz és hosszú ideig ehhez tartozónak tartották a Rákóczy Ferenc-forrást is. Sokan az utóbbit az 1880-as években megjelent fran cia nyelvű munkákkal bizonyítják, amelyek kizárólag a Rákóczy-forrást említik, mint e terület legjobb m i n ő s é g ű keserűvizét (Vendl 1948). Annak a megállapításnak, hogy ez a forrás m á r 1891-ben ( G e r l ó c z y - H a n k ó ) az Apollinaris c é g tulajdonában volt, ellentmond a védjegy-lajstromozás é s az akörül kialakult vita a Saxlehner és a Loser cég között. A Loser Testvérek a Rákóczy Ferenc budai forrás bevezetésekor a címkén helytelenül felhasználták az akkor m á r jól ismert Hunyadi nevet egy Új Hunyady-keserűvíz meg jelöléssel. A Saxlehner c é g jogosan emelt kifogást a m e g t é v e s z t ő szóhasználat és a címke h á r o m osztatúsága ellen. A z indokok alapján 1896-ban két alkalommal is határozatot adott ki a kereskedelmügyi miniszter, amelyben mind az ábra-, mind a szóvédjegyet törölte az engedélyezettek közül ( S z á s z 1912).
A korábbi tudománytörténeti kutatások ú g y ítélték meg az Apenta Rt. életre hívását 1895-ben, hogy annak egyik bázisát a R á k ó c z y Ferenc-forrás képezte. V a l ó s z í n ű l e g ezt az időpontot k é s ő b b r e kell tenni, mivel 1901-ben a Loser Testvérek még a keserüvíz-forrás háromféle (fehér alapon v ö r ö s és fekete; v i l á g o s k é k és fekete; zöld és fekete n y o m a t ú ) cím kéjére kértek védj egyeztetést. Ezekről m á r hiányzik az Új Hunyady név és Loser János ké pét Rákóczi Ferencére cserélték k i . Ezzel egy időben az Apenta Rt. az 1897 ó t a érvényes (zöld alapon vörös, fehér és fekete n y o m a t ú ) védjegy lajstromozásának hosszabbítására, majd 1905-ben ásványvízre (szénsavval dúsított keserűvíz) és 1907-ben k e s e r ü s ó r a nyújtott be kérelmet. A nagyobb forgalom reményében t ö b b keserüvíz-telep tulajdonos k i a d v á n y b a n is mertette keserüvize előnyös tulajdonságait sok orvosi véleménnyel kiegészítve. Loser János saját n e v é b e n kb. 1889 és 1896 közötti időből származó kiadványt 10 nyelven adta k i . A v é l e m é n y e z ő néhány magyar orvoson kívül igen sok olasz, egy-két francia, g ö r ö g , sőt még kubai is előfordult. A 19. és a 20. század fordulóját követő néhány évben nagyvonalakban k ö r v o n a l a z ó d o t t az ő r m e z e i keserüvíz-területen az életképes telepek száma. Ezek közé tartozott az Apenta Rt. és a Ferencz József-telep, valamint a Saxlehner cég tulajdonát képező terület üzemen kívüli kutakkal. A Loser Testvérek 1895 után minden bizonnyal teljesen vagy részben kivonultak az őrmezei területről és B u d a ö r s ö n alapítottak keserüvíz-termelö ü z e m e t . Ő r m e zőn pedig az új vállalat Apenta néven hozta forgalomba a kizárólag s z á m o z o t t kutakból termelt gyógyvizet. A m i k o r Loser János B u d a ö r s ö n kezdett palackozni ( P a p p - H a n k ó 1907), akkor m á r feltehetően minden kútját eladta az Apenta Rt.-nek, amelyről a M ű s z a k i Világ 1906. o k t ó b e r 31-i s z á m a így emlékezik meg: „J. Loser olyan szerencsés volt, hogy 1 Vi millió koronáért - az angol tőkével alapított Apenta AG-nak - eladta kútjait".
Az APENTA-telep
működésének
kezdete
A z Apenta Rt. a londoni The Apollinaris Co. Lid. (4, Stratford Place, Oxford Street, Lon don, W . 1.) vállalaton belül alakult azzal a céllal, hogy az Apenta keserüvizet külföldön értékesíti. A részvénytársaság 90 évre alakult és neve angolul The Apenta Company Lim ited, franciául Apenta Société Anonyme, németül Apenta Aktiengesellschaft. A z alap szabályt 1897. május 2 1 - é n adták k i . A keserüvíz-termelésre és -forgalmazásra jogosult cég p a l a c k o z ó helye az I . (ma X I . ) ker. Ő r m e z e i út 33. A külföldi érdekeltségű telep m ű k ö d é s é n e k első éveit az értékesítési l e h e t ő s é g e k meg t e r e m t é s é n e k időszakával lehet jellemezni, amely kizárólag az ország határain kívül bonyo lódott le. Ebből a kereskedelmi jellegű m u n k á b ó l elsősorban a londoni Apenta Ltd. vette ki részét, a budai telep ekkor csak a termelési és a szállítási feltételeket biztosította. A telep felszereltségéről és a foglalkoztatottakról a Műszaki Világ 1906. szeptember 6-i s z á m a az Apenta telep védőterületi problémáival foglalkozott, s eközben megemlítette, hogy az Apenta Rt. angol tőkével dolgozik és „ 1 8 0 - 2 0 0 magyar munkást foglalkoztat 1 kor. 20 fillér és 3 kor. 20 f i l l , közötti i n g a d o z ó b é r mellett. A telepen kiváló t i s z t a s á g és rend uralkodik, s a m u n k á s o k higiénikus életrendjéről és jólétéről is szigorúan gondoskodik Braun Ottó igazgató, aki a munkásokkal való j ó bánást Angliában és N é m e t o r s z á g b a n foly tatott sok évi gyakorlata alatt sajátította e l " .
A leírtak minden bizonnyal a v a l ó s á g o t tükrözték, mert különben az 1909-ben Buda pesten tartott XVI. Nemzetközi Orvoskongresszus résztvevői sem látogatták volna meg a Hunyadi János- és az /J./?e/7/a-telepet. A kialakult véleményt nem ismerjük, mert a kon gresszusi kiadvány bevezetője m i n d ö s s z e csak ennyit közöl: „Les directions des sources d'eaux améres Hunyadi János et Apenta invitèrent par groupes les Congressistes" (Grósz 1910). A telep fejlődéséről tanúskodik az a londoni nyilvántartás alapján összeállított kimu tatás, amelyből viszonylag könnyen megállapítható a g é p e k és eszközök m e n n y i s é g e és a b e s z e r z é s éve. Ebből az összeállításból kiderült, hogy t ö b b épületben helyzeték el az irodát, a m ű s z a k i irodát, a töltő helyiséget, a raktárakat, a fészert, istállót, tartálytermet, pincét és a lakásokat. A ládákat köralakú fürész-szobában készítették, a c s o m a g o l á s h o z külön terem állt rendelkezésre, a mosdóépület kézmosó-kagylókkal volt felszerelve. A raktárak és fé szerek, a hidegvíztorony, extra a k k u m u l á t o r épület stb. főként 1896-1913 között létesült. A z édesvíz és a keserűvíz t e r m e l é s é h e z és tromotort szerzett be a társaság 1895 és 1913 Rauch, Höcker Testvérek, Győző B. és Társa, g y á r t m á n y ú . A víz szállításához az ó n v e z e t é k e t
továbbításához közel 50 szivattyút és elek között. V o l t közöttük C. Kunth, Geittner és Ganz, Ligeti és Bíró, valamint Koller O.1895-ben kezdték kiépíteni.
A négyféle víz (keserű-, édes-, ivó- és mosóvíz) és a sűrítmény tárolására különböző fából, ónozott lemezből, égetett a g y a g b ó l , vasból és acélból készült tárolókat és hordót használtak. Közöttük Kohn A. és Meckl F.-féle tartály is szerepelt. T i z e n h á r m a t 1899-1905 közötti években szereztek be. A sokféle víz s z ű r é s é h e z k ü l ö n b ö z ő szűrőberendezést vásároltak. A k e s e r ű v í z h e z az ak koriban széleskörűen elterjedt Berkefeld-szűrőt használták. A nyilvántartás szerint 1911ben 4 ilyen szűrője volt a telepnek. É d e s v í z h e z Zellerin-szűrőt (1906), c s a p a d é k v í z h e z hom o k s z ü r ő t (1911), m o s ó v í z h e z és a k o n c e n t r á t u m h o z Berkefeld-szűrőt (1912), a sűrítmény hez T . A . 30. szűrőt (1913) szereztek be. A keserűvizet feltehetően azzal a töltőgéppel palackozták, amit a részvénytársaság m e g a l a k u l á s a k o r átvett az előző tulajdonostól. 1905-ben azután a Boldt és Vogel-féle 8 csapos töltőgépet helyezték üzembe. N e m s o k á r a (1908, 1909) két Eclipse típusú töltőgépet és egy szállítóláncot elektromotorra! szereztek be. Palack-áztatáshoz a G o l d m a n - f é l e törpe áztatót (1910), m o s á s h o z a Boldt és Vogel típusú m o s ó k e r e k e t és a 24 csapos palackfecs k e n d e z ő gépet (1912, 1913) használták (2. kép). Egy Neumerkel-féle szállítószalagot 1914ben vásároltak. A palackok z á r á s á h o z Frommer Bros-féle Gloria és Cifka J.-féle ugyancsak Gloria d u g a s z o l ó gépet (1906, 1907) és dugófertötlenítőt (1913), Geittner és Rausch-féle John d u g ó m o s ó g é p e t (1914) szereztek be. A két dugóíró közül az egyik Boldt és Vogel gyárt m á n y ú volt (1908). A k u p a k o l á s h o z e l ő b b a Spring g y á r t m á n y ú (1908), majd a La Renomme Woda típusú (1913) gépet vásárolták meg, amelyet egy szállító lánc egészített k i . A palackok címkézését többféle g é p p e l végezték. A Jagenberg gyártmányú Lilliput és a 2 ugyanilyen gyártmányú automata c í m k é z ö t motorral együtt 1907-ben vásárolták. A z 1914-ben beszerzett újabb Jagenberg c í m k é z ő gép 3 k ü l ö n b ö z ő méretű c í m k é r e volt alkal mas.
2. kép. Boldt és Vogel gyártmányú
palackáztató-kerék
öblítögéppel
összekötve
a 19. század
végén
A ládába csomagolt g y ó g y v í z p a l a c k o k folyamatos szállításához saját ládaüzemet tartot tak fenn. Ezt Morgan szögelögéppel (1907), forgó n y o m ó g é p p e l (1907), 10 különleges stencil hengerre! (1908), deszkakapcsoló géppel (1914) szerelték fel. A z ásvány- és g y ó g y v í z t e r m e l ő k a biztonságos szállításhoz szalmatokot és szalmafonatot használtak. Ehhez négy Etzel J. P.-féle szalmatok (1907, 1908, 1912), egy Etzel-féle szalmafonat-készítő (1908) és egy szalmavágó gépet (1908) vásároltak. A keserűvíz-koncentrátumot a gőzölő üzemben állították elő a Skoda M ű v e k 300 l-es gőzölő berendezésével (1908), s ezt egy Pfaudler-féle tartály (1911) és t ö b b felszerelési tárgy egészítette k i (1913). A telep központi fűtését minden bizonnyal 1911-1912 k ö z ö t t valósították meg. A dol gozók részére 1913-ban a mosdó-épületben 6 m o s d ó k a g y l ó t szereltek fel. Víztárolásra 1905-1911 között 19 tárolót és tartályt építettek, illetve szereztek be. A részvénytársaság 602 m hosszú villamos vonalat 7 fordítókoronggal és 6 vasúti teher kocsit (1905) tartott értékkel nyilván. A z ezzel kapcsolatos b e s z e r z é s 1913-ban befejeződött ( B F L - X I . 1001). A nyilvántartás adataiból egy jól felszerelt palackozó k é p e rajzolódik k i , amely nagy mennyiségű keserűvíz termelésére és értékesítésére is tudott vállalkozni. Az első világháború előtt p l . A n g l i á b a évente 800 000 palackot, az osztrák Otto Godetz cégnek pedig 100 000 palackot szállított az A P E N T A Rt.
A keserűvíz
védelme
A z 1885. évi vízjogi t ö r v é n y védöterületi előírásának végrehajtását csak a 20. század első éveiben indította el a telep vezetősége. Ezzel közel egy időben a Saxlehner c é g Schafarzik Ferenc (1854-1927) műegyetemi tanárt bízta meg védőterületi szakvélemény elkészítésével. M i v e l a m e g b í z ó az őrmezei területen is érdekelt volt, ezért m i n d k é t völgyre kiterjedt a vizsgálat, amelybe beletartozott az A P E N T A keserűvíztelep is. A belső védőterület meghatározásánál a kutakat és a palackozást kiszolgáló épületeket vette figye lembe a s z a k v é l e m é n y e z ő . A külső v é d ő ö v e z e t kijelölésénél a keserüvízképződés Szabó József ( 1 8 2 2 - 1 8 9 4 ) - f é l e megfogalmazásából indult k i , é p p e n ezért azt a földtanilag és a morfológiailag azonos Ö r s ö d i - és Őrmezei-völgyet b e z á r ó alacsonyabb dombok, illetve é s z a k o n az Ö r d ö g o r m a és a Rupphegy körül vonta meg (1903). Schafarzik Ferenc j ó l látta, hogy az Ő r m e z e i - v ö l g y b e n a 3 telep részére egy közös védőterület kialakítása az egyetlen lehetséges megoldás és ennek megfelelően vázolta fel javaslatát. Ettől függetlenül 1904-ben Telegdi Roth Lajos is elkészítette az A P E N T A - r a javaslatát, a Bányakapitányság pedig Kor mos Tivadar tanársegédet kérte fel a védőterület véleményezésére. A szakvélemények el l e n t m o n d á s o s adatokat általában nem tartalmaztak, kivéve a kutak számát. M í g Schafarzik Ferenc és Kormos Tivadar 8, addig Telegdi Roth Lajos 6 kutat említ az A P E N T A - r ó l . A Bányakapitányság 1906. évi Hirdetménye és az 1912-ben kiadott határozata is 7 kútra vo natkozott, pedig a londoni összesítés is azt mutatta, hogy m á r 1905-ben 8 kút létesült, s a 9. és a 10. kút kivitelezése csak 1906 m á s o d i k felében valósulhatott meg. A kútadatokat minden bizonnyal a Belügyminisztérium (11051/1903. sz.) gyógyvízzé minősítése szolgál tatta. A s z a k v é l e m é n y e k közül Kormos Tivadar értékes szakértői véleményét emeljük k i , amely t ö b b e k közölt néhány - még ma is figyelemre méltó - j ó tanácsot ad az üzemeltető részére. A modern a g r o n ó m technika segítségével minden évszakban a víz útjának és mozgási sebességének megállapítására a „fluorescin vagy kálium-hypermangán talaj víz festőszereket javasolja, mert ezáltal a védőterületek megállapítása jóval k ö n n y e b b , pon tosabb és reálisabb lesz. Helyesnek tartaná a mállási z ó n a süllyedését időnként próbafúrásokkal ellenőrizni, a kútparaméterek folyamatos rögzítését pedig m i n d e n k é p p e n szükségesnek tartja. A szakvélemények b e é r k e z é s e után a védőterületi tárgyalást a Bányakapitányság 1906. szeptember 3-ára hívta össze. Ezen a Ferencvárosi O s z t á l y m é r n ö k s é g a M Á V létesítményei, a Monor-kerületi T a k a r é k p é n z t á r Rt. pedig a magántulajdonosok ingatlanjainak védelmét kérte a korlátozásokkal szemben. Hirschler Mór, a Ferencz J ó z s e f keserűvíztelep tulaj donosa a kutak telepítésének és kiképzésének módjára v o n a t k o z ó tervezetet kifogásolta. A z egységes védőterület kialakítása mellett foglalt állást a Saxlehner cég és javasolta a keserüvízkutak hatósági ellenőrzését. A főváros álláspontjáról dr. Zoltán Menyhért fővárosi ügyészhelyettes nyilatkozott. Megállapította, hogy a védőterület a főváros építkezési és egyáltalán fejlődési területe és beépítése máris m e g k e z d ő d ö t t . Javasolta a védöterületi korlátozások közül kizárólag a talaj fertőzésre vonatkozó előírások fenntartását. A védőterületi engedély kiadása a k ü l ö n b ö z ő érdekek egyeztetése miatt meglehetősen elhúzódott és a kérelmet a Bányakapitányság csak 1912. július 15-én terjesztette fel a földmívelésügyi miniszterhez. Ezt megelőzően az Apenta Rt. 1912. május 11-én m e g k é r t e a
k e s e r ü v i z ű kutak közötti csővezeték építéséhez az engedélyt azzal, hogy az a végleges e n g e d é l y b e n m á r szerepeljen. A hosszas vívódás után kiadott belső és k ü l s ő védöterületi e n g e d é l y (21.848/V/A-2/1912. sz. a.) lehetőséget adott 8 m-en belül lakóház, présház és pince építésére, t o v á b b á vízvezeték, csatornázás és elektromos vezeték kialakítására. A k ü l s ő védőterületen e mélységen túl is engedélyezte a fúrást, amennyiben szakszerűen kizár j á k a védett keserűvízadó szintet. A belső védőterületen a keserüvíz-feltárás előfeltétele t o v á b b r a is a földtani szakvélemény és a bányakapitánysági engedély ( B F L - X I . 1001) volt.
A belföldi
értékesítés
bevezetése
A z A P E N T A telep n e g y e d s z á z a d o s (1895-1920) m ű k ö d é s e a fokozatos fejlődés, a fel lendülés időszaka volt, amelynek t o v á b b folytatását az első világháború, majd az azt követő infláció megakadályozta. A koronáról a pengőre való áttérést az 1926-ban összehívott k ö z g y ű l é s határozta el, és a részvénytársaság alaptőkéjét 50 000 pengőre módosította. A z 1930-as években a 7 részvényes közül a részvénytársaság londoni igazgatóság elnöke. Schilling Ferenc József 4400 r é s z v é n y t tudhatott m a g á é n a k . Az igazgatóság tagja Holland R. Alfréd (London) és dr. Mezei Sándor (Budapest). A budai telepen Hastenrath Péter az üzletvezető, 1930-ban pedig c é g v e z e t ő és Szabó Sándor tisztviselő. A központi iroda ekkor a D o b o g ó út 35. sz. alatt működött. A megközelítően 1920-ig tartó fejlődést a kutak s z á m á n a k alakulása is j ó l tükrözi. A z 1918 körüli adatok szerint az 5-6 m m é l y és 1,5-2,5 m 0 - j ű 20 kútból m á r csak 12 üzemelt, a többi kimerült. K i k é p z é s ü k h ö z sóskúti mészkövet, befedésükhöz üvegfedelet használtak. A kutak közepén vékony óncsövecskék különböző mélységig nyúltak le, hogy a kívánt mély ségből gyógyvizet szívjanak fel a m i n ő s é g megállapítására. Az aknáskutak mellett még egy csőkutat (1913), majd 1914-ben egy abesszin típusú kutat létesítettek ( B F L - X I . 1001). Annak r e m é n y é b e n , hogy a termelést és ezzel együtt az értékesítést is fokozni lehet, a kutak számát évről-évre növelték és 1929 végén m á r 34 aknáskút és egy fúrt kút (1927) szerepelt a nyilvántartásban. Az ivóvíz minőségű vizet a telepen egy é d e s v i z ű kútból szerez ték be. Amilyen nagy változatosságot mutatott a sok tulajdonos egyéni elképzelését tükröző ku tak kialakítása, olyan egységesen épült ki az egész terület felszíni vizeinek elvezetése és a kutak környékének víztelenítése. Minden bizonnyal az első kutak és a telepek kialakításával párhuzamosan a k ö z ö s érdeket s z o l g á l ó árokrendszer építését és karbantartását évtizedeken keresztül folyamatosan végezték. Ehhez a munkához hozzátartozott a b e l s ő védőterület víz mentesítése is, amelyet az Őrmezei- és a Határárok mellé telepített víztelenítő kutakkal o l dották meg (Surányi 1973). A telep fejlesztésében viszonylag jelentős beruházásnak számított az 1928-ban kia lakított új töltögető terem. T o v á b b folytatták a m á r k o r á b b a n megkezdett keserűvíz-vezeték építését, és 1929 végére már 3 k m hosszú 2 és 1 W'-os kémiailag tiszta ó n c s ő kötötte össze a kutakat a szivattyúházzal és a palackozóval. A töltéshez 4 palacköblítő kézigépet (1920-1921), egy Neuenahr-féle áztatókereket pedig 1925-ben szereztek be. Ezekben az években vásárolhatta az Apenta Rt. Kocson azt a 45 189 négyszögöl területet, amelyet később feltehetően keserüvíz-termelésre állított volna be. Itt egyelőre k ü l ö n b ö z ő felszerelési tárgyakat tároltak, mint az 1925-ben beszerzett
p a l a c k m o s ó kádat. A z állóeszközök sorát 2 kézikupakoló gép (1925), egy dugófertőtlenítő (1929) és j ó néhány víztartály beszerzése zárja le. A z őrmezei telep felszereltségéről legjobban az 1929. évi leltár - épületek és kutak nél kül - ad tájékoztatást. M i v e l sok helyen a beszerzés é v e is hiányzik, ezért a londoni kimu tatással az egyes tételeket kissé nehéz azonosítani. A leglényegesebb felszerelési tárgyak: db megnevezés 1 palackmosókerék 2 Eclipse töltőgép és dugaszoló berendezés 2 palack-fecskendező berendezés (1908) 1 palackcsepegtetö 1 dugó-írógép 5 2 1
Berkefeld-féle szűrőberendezés (1911 ) automatikus c í m k é z ő g é p palackkupakoló gép
2 1 1 1 1 1 7 6 1
kézikupakoló g é p palackáztató kerék palackmosó kád dugósterilizáló berendezés komplett keserűsógyártó berendezés vörösrézből komplett gőzfűtési berendezés stabil Plunger szivattyú rotációs szivattyú 5 lépcsős turbinaszivattyú
16 elektromotor 1 benzinmotor I 1 5 1 1 12 3 1
ládaszögelő g é p ládaszignáló g é p szalmatokgyártó g é p s z a l m a v á n k o s - g y á r t ó gép ládaabroncsoló g é p Pfaudler rendszerű 3 és 5 m -es vastartály égetett agyagtartály H ö c k e r rendszerű gőzkazán 3
3
19 esővíztartály a g ő z k a z á n táplálására kb. 70 m űrt. 1 HP Diesel motor 1
akkumulátor-töltő ( 10 k W )
A modern keserűvíztelep felvázolására Rausch Zoltán vállalkozott hazai tapasztalatok alapján. Leírta, hogy a kutak 7-8 m mélyek, 2 m átmérőjűek és tégla-(?) vagy t e n n é s k ő falazatúak, az aljukat kavics borítja. A kutakat lezáró fémtetőn csapóajtót képeztek k i és kürtőn keresztül szellőznek, a faházak a portól és a csapadéktól védik a keserűvizet. A z ónvagy a g y a g c s ö v ö n vezetett keserűvíz központi vezetékbe ömlik, majd egy vagy több föld alatti m e d e n c é b e torkollik. Innen szivattyú nyomja a töltőház fakádjaiba, s a keserűvíz szűrőn keresztül a gépi töltőbe ömlik. A palackmosást és a dugaszolást ugyancsak gé-
pierővel végzik (Dalmady szerk. 1929). A z itt vázoltakat az Apenta telep is kielégítette an nak ellenére, hogy az 1920-as évektől a fejlesztés jelentősen lelassult. A t e r m e l é s és az értékesítés ezekben az években m á r csökkenő tendenciát mutatott, amely a következő évtizedben tovább folytatódott. A p a l a c k o z á s általában márciustól de cemberig tartott, a téli h ó n a p o k b a n pedig csak a fenntartás miatt foglalkoztattak néhány d o l g o z ó t . Ezt mutatja be az alábbi néhány adat is: 1933
1932
1931 nov.
dec.
febr.
júl.
dec.
23
9
6
12
7
•
1934
febr.
júl.
dec.
febr.
júl.
dec.
4
11
6
4
12
7 fő
A z O r s z á g o s T á r s a d a l o m b i z t o s í t ó Intézet „ M u n k a a d ó k alkalmazottainak nyilvántartási íve" szerint a termelés emelkedhetett 1940-1942 között, mivel a fizikai d o l g o z ó k létszáma is elérte a 30 főt, de 1945-ben a háború befejezése után m á r csak két alkalmazott, Lamerton Károly igazgató és Takács Lciszlóné főtisztviselő szerepel a nyilvántartásban. A c s ö k k e n ő értékesítés következtében a részvénytársaság nyeresége is kedvezőtlenül alakult. A z 1929-1933 közötti gazdasági válság nem kímélte a keserűvíz-termelést és értékesítést sem. Jól bizonyítja ezt az Apenta Rt. e r e d m é n y e s s é g e is. M í g 1929-ben viszony lag elég sok (2828,77), addig 1931-ben m á r csak 701,48, ettől kezdve pedig évente alig 2 0 0 - 3 0 0 pengő a tiszta nyereség. Ilyen körülmények között csak újabb felvevő piac biz tosíthatott volna némi j a v u l á s t . Korábban m á r a környező országokba (Ausztria, Lengyelor szág, Csehszlovákia) is megindult a szállítás, de a legegyszerűbbnek a belföldi piacra való betörés látszott. A forgalmazási engedély megszerzése ( B M 221.661/1933. sz.) után (3. kép) a l e g k ü l ö n b ö z ő b b m ó d s z e r t választották az értékesítés növelésére. Ezek k ö z é tartozott t ö b b e k között a k i s k e r e s k e d ő k alkalmazottai részére verseny meghirdetése, a keserűvíz gyógyászati értékének feldolgozása és kiadványban közrebocsátása. M e g í r á s á r a a vállalat v e z e t ő s é g e Dalmady Zoltánt (1880-1935) a balneológiában jártas orvost kérte fel. M u n k á j á b a n kiemeli Fodor József ( 1843-1901) és Liebermann Leó (1852-1926), a buda pesti egyetem egészségtan professzorainak érdemeit. Személyük azért is é r d e m e l említést, mivel hosszú időn keresztül a palackozót orvosi és higiéniai szempontból ő k szervezték meg és irányították. Leírja, hogy a keserűvíz szerencsés összetételét jól kiegészíti a minta szerű technikai b e r e n d e z é s , amelyet a kémiai és a bakteriológiai vizsgálat e r e d m é n y e is igazol. A nagy fajsúlyú keserüvízben a szulfát 99,27 eért. % , a magnézium 54,85, a nátrium 40,99 eért. %-ban vesz részt, így tehát ez egy igen tömény magnézium- és nátrium-szulfát oldat, amelyben j e l e n t é k e n y a klorid- és a hidrogén-karbonát-tartalom. E l e g m e g b í z h a t ó b b házigyógyszerek e g y i k é n e k legismertebb és legfeltűnőbb hatása a hashajtás. Alkalmas min den funkcionális eredésü székrekedés megszüntetésére és gyógyítására. K e d v e z ő tulajdon sága, hogy a szervezet e g y é b működését nem zavarja, ezért súlyos beteg m ű t é t előtt és után, gyermek és felnőtt e g y a r á n t használhatja. M é r g e z é s k o r nagy adagban e r e d m é n y e s lehet. A szulfát az epetermelést és az epekiürülést elősegítheti, a máj duzzanata pedig csökkenhet (Dalmady 1934).
A z értékesítés nagyságáról néhány szám tanúskodik. London 1929-ben és 1931-ben közel azonos mennyiségű, 62 200 láda (á 25 db 1/1 l-es palack), azaz 1 555 000 palackot kért. Ugyancsak 1929-ben viszonylag nagy mennyiséget, mintegy 20 ezer db 0,75 l-es palackot rendelt Lengyelország (Krakkó, Poznan, Lemberg) t o v á b b r a is j ó felvevő piacot jelentett. A belföldi forgalmazás a nagy konkurencia ellenére viszonylag kedvezően alakult, hiszen 1939-ben már 300 000 palackra n ö v e k e d e t t az értékesítés, és ugyanakkor 4 bécsi cégnek közel 4 vagon keserüvizet szállítottak. A z 1940-es évek első éveiben a Felvidék visszacsatolt városaiba (Kassa, R o z s n y ó , Párkány, K o m á r o m , Léva stb.) jelentős m e n n y i s é g ű keserüvizet szállított a vállalat, és nem szakadt meg az üzleti kapcsolat pl. a G. Haber és M . Fried lembergi céggel sem. Ezekben az években a keserűvízárak j e l e n t ő s e n emelkedtek, amelyről az 1941. évi felár és forgalmi a d ó módosítás és a korábbi árakat tartalmazó körlevél tudósít. Azt is megtudjuk, hogy ekkor 0,2; 0,7; 1/1 és 2 literes (utóbbi fonott üveg) palackokban töltötték a gyógyvizet. K ö z ü l ü k a 0,2 l-est 1923-ban vezették be, amikor a „Baby A p e n t á r a " védjegyeztetést kértek. Ezzel egyidöben a k i z á r ó l a g o s exportáló cégre utaló „Apollinaris Limitad Londres" feliratú új címkét is védj egyeztették. Az angol és a spanyol n y e l v ű címke annyiban tért el a k o r á b b i a k t ó l , hogy az alsó rész közepén egy hegyére állított sötét színű négyzet szerepelt, amibe k é s ő b b (1928) az „ A p e n t a " felirat került.
Az államosított
keserűvíztelep
A m á s o d i k világháború súlyos nyomokat hagyott a dél-budai telepeken, egyedül az Apentatelep maradt olyan állapotban, hogy a termelést és az értékesítést z ö k k e n ő m e n t e s e n be tud ták indítani. A z Őrmezei úti épületben az első közgyűlést már 1946-ban megtartották, amely úgy döntött, hogy az alaptőke összege 20 000 Ft, és az 5000 db, egyenként 4.- Ft-os bemu tatóra szóló részvényből áll. Ebből M a g y a r o r s z á g o n mindössze negyvenet, a többit A n g liában j e g y e z t é k . A következő évben a forintmérleget megállapító közgyűlés az a l a p t ő k é t 150 000.- Ft-ra módosította, de kötelezettségének 1948 végéig nem tett eleget, s emiatt a cégbíróság a vállalat felszámolását k e z d e m é n y e z t e . Hogy ezt elkerülje, az 1949. m á r c i u s 26-i rendkívüli közgyűlés kimondta, hogy „A társaság alaptőkéje 150.000 forintból áll, amely 1500 drb. egyenként 100 forint névértékű bemutatóra szóló részvényre oszlik". A cégbírósági bejegyzést Beck Salamon ügyvéd, egyetemi rk. tanár a vállalat képviselője bo nyolította le. A háború után a vállalat legfontosabb feladatának a termelés és az értékesítés beindítását tekintette. A z értékesítés néhány száz palackkal ugyan már 1946-ban megindult, de Lamerton Károly igazgató eredményesebbnek látta, ha az utolsó években megszakadt kereskedelmi kapcsolatok felvételét szorgalmazza. A l i . v i l á g h á b o r ú előtt keserűvizet exportált a vállalat Német-, Lengyel-, Orosz-, Fran cia-, Olasz-, Svédországba, Hollandiába, Dániába, USA-ba, a dél-amerikai államokba, In diába, Jávára, Ausztráliába, Dél-Afrikába és K í n á b a . Lamerton Károly úgy látta, hogy propaganda nélkül nagyobb mennyiségű értékesítésre nem lehet számítani. Első próbálkozásai őt igazolták. A londoni Apollinaris c é g olyan árakat közölt az 1/1 és a 0,7 I es palackra, hogy az teljesen kizárta az exportálást. A legtöbb kapcsolatfelvételhez svájci frankban vagy az ország p é n z n e m é b e n kifejezett árajánlatot is küldött a társaság, így p l .
Ausztriába és H o l l a n d i á b a 100 palack 1/1 l-es keserüvizet 110, 0,7 l-eset 75 svájci frankért szállított volna. A Codetz und Co. Mineralwassergrosshandlung bécsi c é g raktárának álla p o t á r a való hivatkozással nem tudott keserüvizet fogadni. Nem járt eredménnyel a S v é d o r s z á g b a és a H o l l a n d i á b a küldött árajánlat sem. A Houweling's Mineralwaterfabriek N . V . , Amsterdam a keserüvíz-behozatal csökkentéséről küldött értesítést és szállítás esetén is csak forintban vagy k á v é b a n tudott volna fizetni. Az igen kilátástalan exportlehetőség arra ösztönözte a hazai 4 keserüvíz-termelő vállala tot, hogy a J u g o s z l á v i á b a irányuló szállítmányokra m u n k a k ö z ö s s é g e t hozzon létre (1948). A megállapodás szerint a szállításban az Apenta Rt. 10%-ban, a Ferenci József 60%-ban, a Mira Rt. 15%-ban és a Saxlehner c é g 15%-ban vesz részt. Bár ez a megállapodás e g y é b országra nem terjedt k i , a Ferencz József cég már ekkor kérte az Apentát, hogy 5000 palack 0,7 l-es keserűvíz angliai elhelyezését segítse elő. Néhány n a g y k e r e s k e d ő azért felelevenítette a korábbi kapcsolatokat és az Apentát a Mirával együtt ajánlja a Hochstetter und Co. Mineralwassergrosshandlung Bécsből és a Sabex Soc. Anonyme Brüsszelből. A Godetz und Co. bécsi cég 1948-ban mégis beindította mind a négy k e s e r ű v í z forgalmazását. A n a g y k e r e s k e d ő k érdeklődése meghozta az ered ményt, mert 7000 körüli palackkal megindult az Apenta exportja (1948), s ugyanakkor valamivel többet értékesítettek (8000 palackot) belföldön. A teljes termelés mintegy 22 ezer palackot tett k i e g é s z évben, amelyhez már 2 fizikai dolgozót is alkalmaztak. A k ö v e t k e z ő évben a 20 000 körüli exportált palackból Würzburgba a P. W. Chem. Fuhrmann c é g részére 1500-at szállítottak. A választék (0,7; 1/1; 1,5 és 2 l-es) a 0,2 l-es kivételével a régi maradt. A fokozatos fejlődést 1950-ben az export j e l e n t ő s emelkedése mutatta. Bonyolításába belép a Chemolimpex (Olaj- és Vegyi áru Külkereskedelmi N . V . ) és a kb. 22 000 palack exportból 8500 palack 0,7 l-est az Apollinaris Brun. Bad-Neuenahr, 3125 palack 1/1 l-est az Algemeen Productenverkoop Kantor (A. P. K . Amsterdam) c é g részére szállított. A továbbiakban a gyógyvíz-exportot 1952-től a M E D I M P E X , majd 1982-től leányvállalata, a P H A R M A T R A D E bonyolítja. A keserüvizet az 1940-es é v e k második felében m á r csak a 0,7 és az 1/1 l-es palackba töltötték, amelyet az Országos Arhivatal forgalmazási ármegállapításán kívül (1948) t ö b b e k között José Gallart Girbal parafadugó, -áru és koronadugó-gyáros kétféle (26x21 és 26><23 mm-es) p a r a f a d u g ó r a adott árajánlata is alátámasztja. A gyógy- és n é h á n y ásványvizet palackozó telep 1949. évi államosítása után a Gyógyvíz termelő N. V. keretében m ű k ö d ö t t tovább. Kutatásunk során úgy tűnt, hogy az Apenta Rt. mint külföldi érdekeltségű vállalat esetleg csak 1950 második felében került a nemzeti vál lalat kötelékébe. Átszervezés folytán előbb a Gyógyvíztermelő és Értékesítő ( 1951 ), majd a Gyógyáruértékesítő Vállalathoz (1963) került. Főhatósági megállapodás alapján 1975-ben a Vízkutató és Fúró Vállalatnál Gyógy- és Ásványvíz Üzemének egyik fontos telepét k é p e z t e . Mivel a h á b o r ú s károkat szenvedett Hunyadi- és Ferencz József-telepen t ö b b évig szünetelt a t e r m e l é s , ezért az államosítás után mind a 3 keserüvizet 1973-ig az Apenta tele pen palackozták. Időközben a vidéki gyógyvizek közül az Igmándi keserűvíz, a Jodaqua és a Salvus töltését is itt végezték. Amikor a Hunyadi-telep felújítása befejeződött, akkor itt folytatódott a palackozás. A z Apenta-telep b ő v í t é s e és korszerűsítése mintegy 2300 m területen 1979-re elkészült, ahol m á r nemcsak gyógyvizet, hanem ásványvizet is kezdtek palackozni k ü l ö n b ö z ő nagyságú palackokban. 2
A z üzemvezetés 1986-ig a Hunyadi telepről irányította a budai és a vidéki telepeket, majd ugyanezt a feladatot az Apentán kialakított új irodarészlegből látta el. A korszerű p a l a c k o z ó t 1979-ben M K P 0-1 típusú 6400-7200 p/h teljesítményű palack kiszedő automatával, K D G 3 1 típusú 4500-10 000 p/h p a l a c k m o s ó géppel és B F 36-1 N D K gyártmányú ellennyomást! töltőgéppel szerelték fel. A 0,33 l-es palackból óránként kb. 7500, a 0,5 és a 0,7 literesből kb. 6000 és az 1/1 l-esből kb. 3200 töltését végeze el a g é p , majd a palackokat koronadugóval zárja. A keserüvizet kizárólag 0,7 l-es palackban töltöt ték. A c í m k é z é s h e z a 6000-12 000 palack/h teljesítményű N D K gyártmányú R O T I X 69/1/6 típusú gépet használták fel, s ehhez igazították a palackszállító szalagot. A lezárt palackokat a r e k e s z m o s ó automatával megtisztított rekeszekbe automata rakta be. A telepen azzal a céllal létesült 1980-ban egy 1000 m mély hévízkút, hogy az ásványvíz egy részét palackozzák, hőszivattyú beállításával m e g o l d j á k az épületek fűtését és a palackmosást. A z á s v á n y v í z palackozásán kívül még ötféle üdítő ital alapanyagát is képezte. A keserűvíz értékesítésének alakulását 1951-től folyamatosan lehet követni egészen 1972-ig. A z adatsorból kiderül, hogy az államosítás utáni első év mindössze 1587 palackkal zárult, s utána ugyan állandóan emelkedett az értékesített mennyiség, de nem egyenletesen. N é h á n y évben (1958, 1961) meghaladta a 100 ezer, 1964-ben a 200 ezer palackot, ettől kezdve viszont csak évi 20-30 ezer, 1972-ben pedig 12 785 palack volt az utolsó nyilván tartott értékesítés. A k ö v e t k e z ő évtől kezdve azután a 3 budai (Hunyadi J á n o s , Ferencz József, Apenta) keserűvíz termelését és értékesítését ö s s z e v o n v a kezelte az üzem. A közel 50 é v e s belföldi forgalmazás az 1980-as évek elején megszűnt, amelyet nemcsak a kis igény, hanem legfőképpen az ugyancsak „Apenta" néven 1982-ben bevezetett ásványvíz is indokolt. A korábbi é v t i z e d e k h e z viszonyítva az export is j e l e n t ő s e n csökkent, mert p l . 1978-ban a két n é m e t államba összesen 29 880 palackot szállított az ü z e m . Tíz év múlva az NSZK-ba az export kb. évi 8000-10 000 palack, s a külföldi piac megtartása érdekében az időnként kiadott szórólapok hívták fel a figyelmet a keserűvíz e l ő n y ö s tulajdonságaira. A keserűvíztelepek védelmének szükségessége 1945 után többször is felmerült. A z Apen ta Rt. tulajdonában volt Ő r m e z e i úti 5285,5 és a D o b o g ó úti 15 637,90 négyszögöl területet a külső védőterületen keresztül érték k ü l ö n b ö z ő behatások. Először 1947-ben a Földbirtok rendező Bizottság tervezetét - a védőterület mező- és k e r t g a z d a s á g céljára történő igény bevételét - kellett kivédeni ( B F L - X I . 1001). Nem nagy e r e d m é n n y e l a keserűvíz védelmét szolgálta az Országos Természetvédelmi Tanács 99/1951. sz. határozata, amely a kutakat természetvédelmi é r t é k n e k nyilvánította, ezzel is kiemelve különleges adottságukat. A hidrogeológiai védőterület kijelölése mintegy 25 éven keresztül foglalkoztatta az üze meltető és a hatósági szerveket. A z első ilyen védőterületet az 1958. évi engedély olyan formában tartalmazza, hogy a hidrogeológiai a kijelölt külső védőterülettel azonos területet foglal el. Végül lényeges módosítás és feldolgozás után összeállított kérelem alapján 1980ban a Középdunavölgyi Vízügyi Igazgatóság mind a 3 telepre egységes védőterületi engedé lyt adott k i (Dobos 1976). A hidrogeológiai védőterület kijelöléséhez, a keserűvíz-terület lehatárolásához és a gyógyvíz áramlási irányának meghatározásához a Vízgazdálkodási T u d o m á n y o s Kutató Intézet ( V I T U K I ) geoelektromos módszerrel méréseket végzett (1968). Emellett elkészült a telepek, köztük az Apenta kútjainak teljes műszaki és hidrogeológiai felülvizsgálata, a kút-
p a r a m é t e r e k megállapítása, a kémiai viszonyok rögzítése. A nagyszabású m u n k á t a VIKUV Talajmechanikai Osztályának vezetője, Simányi Ernő - 1975-1983 között az ü z e m vezetője - irányítása mellett v é g e z t e . Ez az anyag a telep teljes kiépítése óta először tartalmazza mindazokat az ismereteket, amelyek a termeléshez, tervezéshez és értékeléshez elenged hetetlenül szükségesek (Surányi 1973). A z 1989/1990. év az ország politikai és gazdasági éltében fordulatot jelentett és ennek k ö v e t k e z t é b e n a Vízkutató és Fúró Vállalat a gyógy- és ásványvíz telepei közül 1991. szep tember 1-én a német Franken Brunnen GmbH (bajorországi Neustadt) c é g n e k eladta az Apenta-telepet az á s v á n y v i z ü kúttal együtt. Miután az új tulajdonos ásványvízen kívül kese r ű v i z e t nem kívánt termelni, ezért a m é g igen kevés keserűvíz-termelés, illetve a keserüvízexport is megszűnt. I R M A DOBOS, D . Eur. Geol. geologist H-1027 Budapest Margit krt. 44 HUNGARY
ZUSAMMENFASSUNG l m Ő r m e z ő t a l zu Buda haben die G e b r ü d e r Loser 1864 die Rákóczi-Ferenc-Quelle, die er ste Bitterwasserquelle aufgeschlossen, dessen chemische Untersuchung G é z a Lucich, dann 1 876 der Münchener Professor Stelzel, später auch noch andere Chemiker verrichteten. Im Interesse der größeren Umsetzung des Wassers ließ Loser die Bekanntmachung in 10 Fremdsprachen übersetzen. Die Ergebnisse ermöglichten die Aufdeckung anderer Quellen, die aber nicht lange lebten. In den 1870er Jahren war es die Hunyadi-László-Quelle, die in die H ä n d e einer französischen Gesellschaft geriet, aus der Loser-Firma entstand das Apenta, die einen englischen Eigentümer hatte. 1895 wurde The Apenta Ltd-Company gegründet, die 1905 das Bitterwasser mit Koh l e n s ä u r e vermischte und expediierte. Die musterhaft eingerichtete Anlage hat der X V I . In ternationale Ä r z t e k o n g r e ß besucht. Im Intetresse des Bitterwasser-Schutzes im Südbuda hat 1903 Professor Ferenc Schafar zik, später Lajos Telegdi Roth, Tivadar Kormos ein Gutachten eingereicht, damit das ganze Terrain innerhalb und außerhalb unter Schutz gestellt werden kann. Zwischen 1895 und 1920 ist in der Apenta-Anlage ein permanenter Aufschwung zu beobachten. 1918 waren schon 20 Brunnen registriert. Nach dem ersten Weltkrieg ist die Produktion zwar zurückgefallen, aber es wurden trotzdem neue Brunnen erschlossen. 1929 standen schon 34 Schachtbrunnen und ein gebohrender Brunnen im Betrieb. A b 1930 ist die Produktion, sowie die Umsetzung beträchtlich zurückgefallen. Um neue Absatzgebiete erringen zu können, sollte der innenländische Markt besser aufgeschlüsselt werden. Es wurde auch ein Wettbewerb für die Handelsarbeiter eingeleitet. Zoltán Dalmady hat die Zusammensetzung von medizinischer Sicht her mit großer Zahl des Sulfats und Magnesi ums festgestellt, das zur Zeit des zweiten Weltkrieges eine Erhöhung mit sich brachte. Nach dem Krieg isr die Produktion 1946 zwar eingeleitet worden, und das Grundkapital der Ge-
Seilschaft auf 150.000 Forint erhöht worden, aber die unmöglichen Exportmöglichkeiten haben nur eine bescheidene Erhöhung ermöglicht. Nach der Verstaatlichung 1949 wurde die Anlage zuerst ein nationaler Betrieb, ab 1975 nahm alle Angelegenheiten der innenländischen Umsetzung eine Wasserforschungs Firma, die ausländischen ab 1982 die Pharmatrade Firma in die Hand. 1982 ist die BitterwasserProduktion und Umsetzung abgestellt worden, das Apenta war ein Mineralwasser. Export möglichkeiten gab es zwar, aber die ganze Firma wurde vom Frankfurter Mineral- und Fleilbrunnen Betrieb Hufnagel GmbH und Co aufgekauft, die ausschließlich Mineralwasser und Erfrischungen filterte.
IRODALOM Apenta Keserűvízforrás Rt. iratai, Budapest Fővárosi Levéltár, X I . 1001. Battonyai Ö. (szerk.): Czégek kézikönyve. Bp. 1887. B e r n á t h J . : A budai keserűvízforrások rövid természettudományi leírása. Bp. 1874. B e r n á t h J . : K ö z l e m é n y e k a budai keserűsóforrásokról. M T A Math, és term. tud. közi. X I I . 1874. Bp. 1876. 135-151. B e r n á t h J . : Die M i n e r a l w ä s s e r und Badeorte Ungarns. Cursalon, 1885. No. 24-25. B e r n á t h J . : A budai keserűvíz-források állapota az 1888. évben. Bp. 1888. Boleman J . : Fürdőtan. Kiváló tekintettel a magyarhoni gyógyhelyekre. Bp. 1887. Buda kültelkeinek t é r k é p e . A kataszteri földmérés szelvényeiről kőbevésetett és nyomatott a m. k. á l l a m n y o m d á b a n . Buda, kb. 1873. Csermely M.-Dobos I . : Keserüvizeink és gyógyászati szerepük. Balneológia-rehabilitációgyógyfűrdőügy. 1982. I I I . évf. 1. 9-24. Dalmady Z . (szerk.): M a g y a r o r s z á g baineológiai értékei. B p . 1929. Dalmady Z.: Apenta természetes budai gyógykeserűvíz baineológiai értékei. Bp. 1934. Dobos I.: Javaslat a „ D é l - b u d a i " keserüvíz-telepek hidrogeológiai védőterületére. Bp. 1976. Kézirat. Dobos L : Keserűvíz-kutatási módszerek. M H T I I . O r s z á g o s Vándorgyűlés, Pécs. M H T kiadvány, Bp. 1981. 35-43. Dobos I . : A budai keserüvizek. Vízkutatás, 1982. 1. sz. 2 1 - 2 4 . G e r ó c z y Zs.-FIankó V . : Budapest fürdői és ásványvizei. Bp. 1891. e
G rósz, de E . : Compte-Rendu-Volume général. Bp. 1910. ( X V I Congrès International de M é d e c i n e Budapest: Août-Septembre 1909.) H a n k ó V.\ A z ásványvizek kezelése. Fürdőirod. Könyvtár. I V . 30. Bp. 189? Hirsch, B.-Sicdler, P.: Die Fabrikation der künstlichen Mineralwässer und anderer moussirender Getränke. Braunschweig, 1897. Központi Védjegy-értesítő. Keresk. m. kir. Minisztérium. B p . 1901., 1905., 1907., 1923., 1928., 1929., 1930. Lóczy L . - H o f m a n n K . : A budai keserűvízforrások keletkezéséről. Földt. Közi., 34. 1904. 318-332. Loser János Budapest. Keserűvízforrás tulajdonos. Bp. 1889-1896? M o l n á r J . ; Magyarhoni keserüforrások. Math, és Term. tud. Közi., VI. 1872.
221-244.
M o l n á r J.: A „Budai R á k ó c z y " keserűvíz vegytani elemzése. Math, és Term. tud. Közi. X I V . 1877. 17-25. Monographie der Arpád-Bitterwasser-Quelle zu Ofen. Pest, 1873. (?). Magyar Állami Földtani Intézet, Országos Földtani Adattár. Bp. X I . ker. S ó l y o m J.: Buda déli k ö r n y é k e és keserűvízforrásai. Bp. 1877. S u r á n y i E.: Őrmezei keserüvíztelep - Apenta és Ferencz telep. Bp. 1973. Kézirat. V I K U V G y ó g y - és Ásványvíz Ü z e m , Hidrogeol. Adattár. S z a b ó J . : A budai keserűvíz földtani viszonyai. A M . Term. tud. Társulat É v k ö n y v e i . I I I . 1851-1856. S z a b ó J.: Budapest geológiai tekintetben. Bp. 1879. Magyar orvosok és természetvizsgálók 1879. évi vándorgyűlésének munkálataiból. S z á s z J.: Védjegyjogi Döntvénytár I.—II. Bp. 1912. V e n d l A . : A budapesti keserűvizes telepek hidrogeológiája. A Budapesti K ö z p o n t i Gyógyés Üdülőhelyi Bizottság Rheuma- és Fürdökutató Intézetének kiadv., Bp. 1948.
