Az antikvitás érzéki hagyománya

SIMON

ATTILA

Az antikvitás érzéki hagyománya Kerényi

Károly

és „a könyv

problémája"

csak olyasvalakivel

való

aki ö n m a g a , lehetünk

érintkezésben, és leszünk

önmagunkká

(Kerényi Károly)

I. Az

Ó k o r t u d o m á n y mint feladat

Kerényi Károly 1934-ben a Válasz című folyóiratban közölt esszét Ókortudomány címmel. 1 Ez a m u n k a , mely máig az egyik legizgalmasabb m a g y a r nyelvű s z á m vetés az ókortudománnyal, olyan kihívás elé állítja az önvizsgálatra, t u d o m á n y u n k helyzetének és feladatainak mérlegelésére hajlandó ókortudósokat (de talán v a lamennyi „filológust" is), melyre valamiképpen válaszolnunk kell. Az e z r e d f o r duló „mediális kultúratudománya", a kultúra p r o d u k t u m a i n a k érzéki-anyagi, ú n . „ n e m hermeneutikai" jelenségei iránt érdeklődő irodalom- és k u l t ú r a t u d o m á n y számára pedig különösen is időszerű a Kerényi esszéje által hozzánk intézett k i hívás. Ennek a kihívásnak igyekszem az alábbiakban a m a g a m módján megfelelni. Kerényi Ókortudománya különös, bonyolult szerveződésű szöveg: egyfelől k ö veti a t u d o m á n y o s értekezések esetében általában megszokott egyenes v o n a l ú , a logikai összefüggéseken alapuló kifejtés technikáját, másfelől viszont előre- és visszanyúlásokkal, e g y - e g y téma vagy m o t í v u m többszöri visszaidézésével e r r e a diszkurzív egyenesre több, részben egymást is metsző koncentrikus kört rajzol fel. Ennek a n e m könnyen áttekinthető szerkezetnek, igen összetett diszkurzív

'

KERÉNYI Károly, Ókortudomány 1918-1943,

= UÓ., Halhatatlanság és Apollón-vallás.

Ókortudományi

tanulmányok

M a g v e t ő , Budapest, 1984, 150-161. A z alábbiakban a s z ö v e g b e n megadott l a p s z á m o k

az esszének e r r e a kiadására v o n a t k o z n a k . (Az e r e d e t i megjelenés: Válasz (1) 1934, 3 0 4 - 3 1 4 . ) A z esszének létezik egy m á s i k „változata", egy n é m e t nyelvű, n é h á n y é v v e l a magyar u t á n m e g j e l e n t szöveg is, m e l y l e g n a g y o b b r é s z t az eredeti f o r d í t á s á n a k t e k i n t h e t ő , bizonyos lényegi p o n t o k o n a z o n b a n j e l e n t ő s e n e l t é r tőle: Kari KERÉNYI, Über Krise und Möglichkeit Altertumswissenschaft,

der

klassischen

M ű h e l y (1) 1937, 259-267., (2) 1938, 3 - 8 . K ö t e t b e n : Karl KERÉNYI,

und Niobe, L ä n g e n - M ü l l e r , M ü n c h e n - W i e n , 1 9 8 0 , 6 4 - 7 9 . , itt m á r Unsinnliche

und

Apollon sinnliche

Tradition c í m m e l ; lásd m é g a k ü l ö n b ö z ő változatok k ü l ö n b ö z ő lelőhelyeihez ugyanezen k ö t e t 4 9 6 . lapját. Erre a szövegre a folyóiratközlés alapján h i v a t k o z o m , az Über Krise...

formára rövidített c í m

u t á n az első vagy második rész számát, majd p e d i g a lapszámot adom m e g .

tanulmányok

491

SIMON ATTILA

és retorikai r e n d n e k a b e m u t a t á s á h o z a k o m m e n t á r o k alakját öltő, és t ö b b n y i r e a szöveg k ö z e l é b e n m a r a d ó értelmezési f o r m a látszott a l e g c é l r a v e z e t ő b b n e k . M é g akkor is, ha ennek a tárgyalási m ó d n a k m e g v a n az a hátránya, h o g y g y a k r a n kényszerül — remélhetőleg n e m pusztán repetitív, h a n e m variatív — ismétlésekre: arra, h o g y vissza- visszatérjen egyes p r o b l é m á k h o z , már m é r l e g e l t állításokat vagy akár egyes kifejezéseket újra mérlegre t e g y e n , ugyanazokat a kérdéseket más és más oldalról újólag taglalja. C s a k remélni t u d o m , hogy a k ö v e t e t t módszernek e hátránya mellett majd némi előnye is m e g m u t a t k o z i k . L e g f ő k é p p e n talán abban, h o g y általa érzékelhetővé válik nemcsak K e r é n y i szövegének — az általa használt „ o r g a n i k u s " nyelven szólva — i n d á z ó , ágas-bogas, m i n t e g y n ö v é n y i szervezete, szerveződése, h a n e m az is, h o g y azok a kérdések, melyeket esszéjében oly m e g k a p ó erővel vet föl, éppenséggel n e m tartoznak a k ö n n y e n és egyszer s m i n d e n k o r r a megválaszolt, megválaszolható kérdések közé. A következőkben tehát, az esszé gondolatmenetét követve, a szöveg azon állításainak t a r t a l m á h o z és összefüggéseihez f ű z ö k széljegyzeteket — néhány m e g jegyzés erejéig kitérve K e r é n y i f o g a l m a i n a k és trópusainak r e t o r i k a i - d i s z k u r z í v jellegzetességeire is —, m e l y e k az esszé e g y i k k u l c s f o g a l m á n a k , az antikvitás „érzéki h a g y o m á n y a " kifejezésnek a m e g é r t é s é h e z segíthetnek hozzá. 2 M á s ként f o g a l m a z v a : azokat a megállapításokat v e s z e m k ö z e l e b b r ő l szemügyre, melyek filológia és médiumok, filológia és anyagszerűség/'érzékiség, v a l a m i n t filológia és interpretáció viszonyának kérdései felől fontosnak látszanak. E k o m m e n t á t o r i m u n 2

Kerényi e b b e n a szövegében, bár az Ókortudomány c í m (legalábbis a m a i olvasónak) n é m i k é p p mást sugallna, az ókori g ö r ö g - r ó m a i kultúrát (tehát az antikvitást) kutató t u d o m á n y r a korlátozza m o n d a n d ó j á t . Az esszé keletkezésének idején az ó k o r t u d o m á n y = az a n t i k v i t á s t u d o m á n y a azonosítás egyáltalán nem volt m e g l e p ő . (Ehhez lásd RITOÓK Zsigmond, Az ókortudomány fogalmának változásai = Bevezetés az ókortudományba, I., szerk. HAVAS László — TEGYEY Imre, Kossuth Egyetemi, D e b r e c e n , 1996, 24., 2 6 . ; valamint KOMORÓCZY Géza, Az ókori Kelet, Ó k o r [5] 2 0 0 6 / 3 - 4 . , 4.) Azóta ez másként v a n , az „ ó k o r t u d o m á n y b a " ma már természetesen beleértődik az ókori Kelet vizsgálata is. Ezzel összefüggésben v i s z o n t n e m árt e m l é k e z t e t n i arra, hogy m i közben olykor m a is hangoztatják a „teljes ókor" „egységben látásának" igényét, minden, az ókori kultúrák valamelyikének valamely részével (általában igen kicsiny részével) foglalkozó ókortudós számára nyilvánvaló, h o g y ennek a k ö v e t e l m é n y n e k nem lehet eleget tenni. „ M a az ó k o r t u d o m á n y szó már inkább csak gyűjtőnévként él t o v á b b " — ahogyan Komoróczy megállapítja. (Miközben ő is és R i t o ó k is m i n t h a ragaszkodnék az említett „átfogó t u d o m á n y " e s z m é n y é h e z - némi mélabús lemondással.) Ezért és ebben az é r t e l e m b e n használom az „ókortudós", „ ó k o r t u d o m á n y " szavakat „gyűjtőnévként": az egyiptológus, az assziriológus és a latinista is ókortudós — bár esetleg csak igen keveset é r t e n e k egymás okfejtéseiből (miként ez m a n a p s á g más, hasonlóképpen „egységes" t u dományok e s e t é b e n is általában így van). K o m o r ó c z y n a k m i n d e n b i z o n n y a l abban is igaza van, hogy a Kerényi-féle „ ó k o r t u d o m á n y " ugyan a klasszikus antikvitásra összpontosít (bár n e m k i zárólag), „de f o g a l m i keretet n y ú j t v a a Kelet integrálásához is." így amikor az „antikvitás" t u d o mányáról beszélek, akkor ezt az „ ó k o r t u d o m á n y " részeként gondolom, és n e m azonosítom a kettőt egymással, ugyanakkor h a s z n á l o m az „ókortudós", „ ó k o r t u d o m á n y " szavakat is, mert ú g y vélem, h o g y K e r é n y i okfejtésének meghatározó része n e m csak az antikvitásra vonatkoztatható.

492

I R O D A L O M T Ö R T É N E T • 2008/4

AZ ANTIKVITÁS ÉRZÉKI

HAGYOMÁNYA

ka során n e m törekszem Kerényi egész ó k o r t u d o m á n y - k o n c e p c i ó j á n a k rekonstruálására, sőt m é g csak az Ókortudomány

egész k o n c e p c i ó j á n a k rekonstruálására

sem, ahogyan az esszé szűkebb, hazai, és tágabb, európai összefüggéseiről sem szólok részletesen. (Ez utóbbiról legyen elég m o s t annyi, h o g y K e r é n y i írása é r t e l m e z h e t ő úgy, m i n t amely abba a vitába illeszkedik, melyet a klasszika-filológia helyzetéről, tárgyáról, módszeréről, feladatáról, értelméről, céljáról, a társt u d o m á n y o k h o z és az egész k ö r n y e z ő kultúrához és társadalomhoz f ű z ő d ő viszonyáról a húszasharmincas évek fordulóján m i n d az akkor m é g v e z e t ő német, m i n d a m a g y a r klasszika-filológiában folytattak.) 3 Vizsgálódásom szerényebb célra irányul: egyrészt azokra a — f e n t e b b m e g j e l ö l t tematika felől f ö l v e t ő d ő — n y i t o t t kérdésekre összpontosítok, melyek K e r é n y i szövegének (részben szándékolt és reflektált) paradoxonjaiban, apóriáiban, valamint e g y é r t e l m ű e n a szerző „vakfoltjára" került önellentmondásaiban m u t a t k o z n a k meg, s melyeknek j ó részéről önámítás volna azt g o n d o l n u n k , hogy a mai, „reflektáltabb", „öntudatosabb" t u d o m á n y u n k m á r m i n d e n szempontból m e g n y u g t a t ó a n megválaszolta őket. Másrészt igyekszem m e g j e l ö l n i azokat a m a i n é z ő p o n t b ó l hatástörténetileg m e g h a t á r o z ó n a k látszó elemeket, m e l y e k Kerényi esszéjének t u d o m á n y t ö r t é n e t i helyét k i r a j z o l h a t j á k : azokat a m a m á r (több-kevesebb joggal) nagyrészt lezártnak t e k i n t h e t ő kérdéseket, m e l y e k u g y a n a k k o r j e l e n t ő s e n h o z zájárultak e n n e k a későbbi n é z ő p o n t n a k a kialakulásához. N e m foglalkozom viszont az esszének azokkal a szólamaival, melyekben a k o rabeli kultúrkritikai gondolkodás (a mai ember „lényegességhiánya" stb.), és ennek részeként a „ m a g y a r l é n y e g n e k " a „görög lényeg" felőli „ m e g t a l á l á s a / m e g a l k o tása" kap h a n g o t . Egyrészt azért n e m , mert e r r ő l a t é m a k ö r r ő l (mindenekelőtt a sokat vitatott Kerényi—Németh László kapcsolatra összpontosítva) a művelődésés i r o d a l o m t ö r t é n e t i kutatás m á r sok m i n d e n t e l m o n d o t t , 4 a m i h e z n e m i g e n t u d E v o n a t k o z á s o k ábrázolásáért m i n d e n e k e l ő t t Szilágyi J á n o s G y ö r g y „Mi, filológusok" c í m ű t a n u l m á n y á h o z é r d e m e s f o r d u l n i : A n t i k T a n u l m á n y o k (31) 1984, 167—197. 4

Lásd Uo., 191-194. LACKÓ M i k l ó s , Sziget és külvilág. Kerényi Károly és a magyar szellemi élet = U ó . , Szerep és mű. Kultúrtörténeti

tanulmányok,

G o n d o l a t , B u d a p e s t , 1981, 265—279. Szilágyi és Lackó

( K e r é n y i és N é m e t h viszonyát illető) értékelésének k o r r e k c i ó j á h o z : MONOSTORI I m r e , „A tudós is teremthet új életérzést és új emberséget ". Kerényi Károly fogadtatástörténete

Magyarországon

(1935—1996),

J e l e n k o r 1997. s z e p t e m b e r , 897—898., v a l a m i n t részletesebben U ó . , „A mítosz tanít meg rá, hogy az igazi valóságban elférnek még az istenek is." Németh László és Kerényi Károly, Ú j Forrás 2 0 0 1 / 4 . , 44—48. N é m e t h g ö r ö g s é g - k é p é h e z : RITOÓK Z s i g m o n d , Németh László és a görögség. It 2 0 0 1 / 3 . , 397—411. ( N é m e t h t ő l az e b b e n az ö s s z e f ü g g é s b e n legfontosabb t a n u l m á n y o k - Görögök vagy a halott hagyomány, Szophoklész,

Arisztophanész,

Levél Kerényi Károlyhoz,

Sziget és alkotás, v a l a m i n t a San Remó-i

napló 1—3. része — m e g t a l á l h a t ó k p é l d á u l az [egyébként K e r é n y m e k ajánlott] Európai utas c í m ű g y ű j t e m é n y b e n [Magvető—Szépirodalmi, Budapest, 1973.]) A Kerényi és N é m e t h által képviselt h e r m e n e u t i k a i p o z í c i ó k k ü l ö n b s é g é t — ti. h o g y N é m e t h i n k á b b a hasonlóságot, K e r é n y i p e d i g a különbséget látja f o n t o s n a k - T a m á s Á b e l lényegretörően f o g a l m a z t a meg: „ A N é m e t h és Kerényi

tanulmányok

5(493

SIMON ATTILA

nék újat hozzátenni. 1 M á s r é s z t azért n e m , m e r t ez a k é r d é s k ö r mára i n k á b b csak a rekonstruktiv ihletű eszmetörténészek számára jelent lelkesítő feladatot: m e g l á tásom szerint ugyanis e z e k Kerényi esszéjének azok az elemei, melyek m a a legkevésbé érdekesek, hatástörténetileg n é z v e a legkevésbé termékenyek. Tisztában vagyok vele, hogy ez az eljárás sokak s z e m é b e n az esszé megcsonkításaként t ű n het fel: például az ó k o r t u d o m á n y n a k m i n t „egzisztenciális t u d o m á n y n a k " az elképzelése nyilvánvalóan csak k o r l á t o z o t t a n érthető m e g az

Okortudományban

m e g j e l e n ő kultúrkritikai tételek és kultúrkritikai-ideológiai diszkurzus, v a l a m i n t a korabeli magyar szellemi élet vizsgálata nélkül, m e r ő b e n a t u d o m á n y t ö r t é n e t i aspektushoz ragaszkodva. U g y a n a k k o r a kettő valamennyire mégiscsak f ü g g e t l e n í t h e t ő egymástól, s e n n e k legjobb bizonyítéka az esszé m á r említett n é m e t változata, melyből a k u l t ú r k r i t i k a i és a m a g y a r vonatkozások teljesen h i á n y o z n a k , s e n n e k ellenére m é g s e m érezzük úgy, h o g y a szöveg b á r m i t is veszített volna, vagy a gondolatok k o h e r e n c i á j a , a g o n d o l a t m e n e t logikája sérült volna. 6 közti hangsúlykülönbség a b b a n áll, hogy m í g N é m e t h számára a m a g y a r és a görög h a g y o m á n y »pajtáshagyomány«, mivel a magyarság az antik görögökhöz és r ó m a i a k h o z hasonlatosan »szellemében kikristályosodásra hajlamos«, s » f o r m a - a l k o t ó ereje a nagy kultúrnépeké«, addig K e r é n y i — N é m e t h szerint »talán óvatosabb és bizonyára helyesebb« m ó d o n — afféle hermeneutikai ajánlatot tesz: eszerint az antik és a m a g y a r szellemnek n e m valamiféle n e h e z e n m e g f o g h a t ó h a s o n l ó ság folytán kell a szellem aranykori szigetén összetalálkozniuk, hanem éppen azért, mert k ü l ö n b ö z nek egymástól: »csak olyasvalakivel való érintkezésben, aki önmaga — írja Jasperset i d é z v e —, l e h e t ü n k és leszünk önmagunkká.«" TAMÁS Ábel, Könyv és táj. A szellem médiumai Kerényi Károly Sziget-antológiájában = Szerep és közeg. Medialitás a magyar kultúratudományok 20. századi történetében, s z e r k . O L Á H S z a b o l c s — S I M O N A t t i l a - S Z I R Á K P é t e r , R á c i ó , B u d a p e s t , 2 0 0 6 , 3 0 3 . ( A z i d é z e t t

szakaszt záró belső c i t á t u m az Okortudományból való.) A két k ü l ö n b ö z ő beállítódáshoz p e d i g két k ü l ö n b ö z ő művelődési p r o g r a m tartozott: „ K e r é n y i az ókor é r t é k e i n e k megőrzésével az ó k o r t u d o m á n y megújítására s a m e g ú j u l ó ó k o r t u d o m á n y b a n az e u r ó p a i értékeket a magyar k u l t ú r a számára is megőrző szigetnek m i n t az ez értékeket veszélyeztető erőkkel szembeni betörési p o n t n a k a megteremtésére törekedett, N é m e t h a m a g y a r szellemi élet megújítására, s a m e g ú j u l ó m a g y a r szellemi és társadalmi életben a sajátosan m a g y a r értékeket Európa számára őrző szigetnek m i n t kitörési pontnak a megteremtésére." RITOÓK, I. т., 308. (A „betörési p o n t " kifejezés Kerényi Ókortudományinak utolsó szavára utal.) Érdemes m é g megemlíteni Tverdota György tanulmányát, mely Kerényinek, illetve tágabban az általa (is) közvetített „görögségnek" a korabeli szépirodalomra tett 5

sokrétű hatását méri föl: TVERDOTA György, Váljunk görögökké!, Literatura 2003/2., 156-162. L e g f ö l j e b b a Kerényinél és N é m e t h n é l is (bár, m i n t láttuk, k ü l ö n b ö z ő formában) m e g j e l e n ő magyar—görög „lényegszerű" kapcsolat német—görög pendant-jínak vizsgálata szolgálhatna új eredményekkel. A korabeli n é m e t filológiában uralkodó, a m a g y a r o k é i h o z sokban h a s o n l ó elképzelésekhez lásd Hans U l r i c h GUMBRECHT, Die Madit der Philologie, Suhrkamp, F r a n k f u r t am M a i n , 2 0 0 3 , 126—130.; K e r é n y i n é l utalás W e r n e r Jäger „ h a r m a d i k humanizmusára", és e n n e k pedagógiai szerepére: KERÉNYI Károly, Klasszika-filológiánk és a nemzeti tudományok = U ó . , Halhatatlanság és Apollón-vallás, 52., 512. Érdekes lehetne Martin H e i d e g g e r ilyen irányú g o n d o l a t a i nak mérlegelése is; a l e g f o n t o s a b b helyeket és ezek dekonstruktiv k o m m e n t á r j á t lásd: Jacques DERRIDA, A szellemről. Heidegger és a kérdés, ford. ANGYALOSI Gergely - BABARCZY Eszter, Osiris, Budapest, 1995, 9 5 - 1 0 4 .

6

Sőt éppenséggel a lényegileg azonos m o n d a n d ó talán némiképp világosabb lett. Szilágyi is j o b b -

494

I R O D A L O M T Ö R T É N E T • 2008/4

AZ ANTIKVITÁS É R Z É K I

II. Miért a

HAGYOMÁNYA

könyv?

A Kerényi szövegének kifejlését m e g h a t á r o z ó trópus (szimbólum) a „könyv". E l ő ször a n n a k kell tehát r ö v i d e n u t á n a j á r n i : e g y á l t a l á n h o g y a n k e r ü l ide a k ö n y v , papír, írás, szöveg j e l e n s é g e , m i n t „a nagy ó k o r t u d o m á n y i f e l a d a t n a k " a „ s z i m b ó l u m a " (153.)? E kérdés persze csak a k k o r n y e r i e l j e l e n t ő s é g é t , sőt e g y á l t a l á n é r t e l m é t (hiszen m i v o l n a természetesebb, m i n t h o g y e g y f i l o l ó g u s a k ö n y v v e l példálózik), ha felidézzük, h o g y Kerényi m i n d j á r t esszéje c í m é v e l , majd első b e kezdésével, s v o l t a k é p p e n a szöveg egészével állást foglal a s z ö v e g e k r e ö s s z p o n t o sító, v a g y kivált a kizárólag szövegeket vizsgáló ókorászat, a szó h a g y o m á n y o s és e g y b e n „szó szerinti" é r t e l m é b e n vett filológia — vagy legalábbis e n n e k az ő k o r á r a szerinte elavult f o r m á i — ellenében. 7 K e r é n y i W i l a m o w i t z n y o m á n azt h a n g s ú lyozza, h o g y a s z ö v e g k r i t i k a é r t e l m é b e n vett filológiaát kell h o g y adja a helyét az ó k o r egészét, az ó k o r teljes érzéki h a g y o m á n y á t vizsgáló ó k o r t u d o m á n y n a k , m e l y b e eszerint n e m c s a k a szövegek, h a n e m a tárgyi e m l é k e k vizsgálata is b e l e t a r t o z i k , m e l y n e m m e r ü l ki a szövegek g r a m m a t i k a i - f i l o l ó g i a i é r t e l m e z é s é b e n , h a n e m az ókori világot a m a g a eleven teljességében vizsgálja. M i az oka tehát a n n a k , h o g y K e r é n y i , m i n d e n n e k ellenére és n e m m i n d e n k o c k á z a t nélkül, e g y olyan példát v a g y s z i m b ó l u m o t választ — a k ö n y v e t — esszéje vezérlő t r ó p u s á u l , amely éppenséggel a h a g y o m á n y o s filológia számára is a l e g f ő b b vagy sokáig j ó szerivel az egyedüli vonatkoztatási p o n t volt? A z esszé m e n e t é t k ö v e t v e t e r m é s z e t e s e n a d ó d i k a válasz: Kerényi í r á s á n a k m á s o d i k részében Nietzsche Vidám tudományinak

102. szakaszát idézi, ahol a f i l o -

zófus a filológusok m u n k á j á n a k értelmét a „királyi k ö n y v e k " „tisztán és é r t h e t ő e n " való „megtartásában" látja. A „könyvszolgálat" innen a d ó d ó feladata az, a m i K e r é n y i t a „ k ö n y v p r o b l é m á j a " felé viszi. U g y a n a k k o r K e r é n y i e választásnak legalábbis két, ö n m a g á b a n is több rétegű magyarázatát is m e g a d j a . Idézem az elsőt: „ E l t e l t ü n k k ö n y v e k k e l , m e g k e s e r e d t ü n k t ő l ü k , k ö n y v ö n n y u g s z i k a vallásunk, t u d o m á n y u n k , megélhetésünk, szórakozásunk, ez az életünk, amelyet l e g i n k á b b m a g u n k n a k szántunk: a k ö n y v ö n , amelyben látjuk az életellenest — vagy l e g a l á b bis az élettel átellenest. A könyv problémája: ez nemcsak a f i l o l ó g u s - e g z i s z t e n c i a kérdése, h a n e m egzisztenciális kérdés egyáltalán. N e n é z z ü k m e g egyszer a k ö n y vet egészen, m i n d e n oldaláról?" (152.) A k ö n y v problémája tehát egy egész k u l t ú rának és civilizációnak, az egész G u t e n b e r g - g a l a x i s n a k , v a g y m é g általánosabban: egész p a p í r alapú k u l t ú r á n k n a k a k ö z p o n t i kérdése. M e r t a p a p í r o n , e z e n a — n a k , v a g y legalábbis tágasabb szemléleti keretbe i l l e s z k e d ő n e k ítéli a n é m e t változatot. (SZILÁGYI, „Mi, 7

filológusok",

194.)

E n n e k h á t t e r é ü l lásd m i n d e n e k e l ő t t : KERÉNYI Károly, Wilamowitz filológiája és a magyarföld emlékei, 9 3 - 1 0 9 ; vö. SZILÁGYI, „Mi, filológusok",

tanulmányok

antik

167-176.

5(495

SIMON ATTILA

Kerényi szavaival - „törékeny, foszlékony" alapon nyugszik é l e t ü n k - v a g y legalábbis a K e r é n y i korabeli élet — egész r e n d j e , évezredek óta: i n t é z m é n y e i n k , h a g y o m á n y a i n k , t ö r t é n e l m ü n k , identitásunk írásos vagy írott d o k u m e n t u m o k o n alapulnak, m e l y e k n e k tárolására, őrzésére, feldolgozására, használatára önálló intézményeket, hagyományokat stb. h o z t u n k létre. 8 Ennyiben a k ö n y v problémája valóban „egzisztenciális kérdés egyáltalán". E z e k a holt d o k u m e n t u m o k a z o n b a n nemcsak f e n n t a r t j á k , h a n e m fenyegetik is é l e t ü n k e t , a m e n n y i b e n rögzítik, m e g merevítik, halott formákba kényszerítik annak eleven valóságát. 9 E n n y i b e n a könyv, vagy általánosabban az írás életellenes, „vagy legalábbis az élettel átellenes", az élet másika, fenyegető túloldala, amely é p p a n n y i r a , sőt éppen a z o n aspektusa — a rögzítés, m e l y egyszerre m e g t a r t á s és megdermesztés - által életellenes, a m e n y nyiben és amellyel u g y a n e n n e k az életnek a fenntartója is. H a p e d i g ez így v a n , akkor é r t h e t ő , h o g y a k ö n y v p r o b l é m á j a m i n d a n n y i u n k p r o b l é m á j a , ám l e g f ő képpen és l e g é r z é k e n y e b b e n t a l á n mégiscsak a filológusoké. E z é r t kellene m e g n é z n ü n k „egyszer a könyvet egészen, m i n d e n oldaláról". Közvetlenül ezután k ö v e t k e z i k a m á s o d i k magyarázat, v a g y pontosabban az egyetlen m a g y a r á z a t m á s o d i k része, amely így szól: „ H á r o m oldala a k ö n y v n e k : a külső, az é r z é k e i n k alá eső, a k ö n y v - t e s t ; a legbelső, a testtelen tartalom; és a közbülső, a m e l y szintén é r z é k i , m e r t nyelvi — de erről legutoljára. A könyv-test az, amivel a k ö n y v is tagja az ó k o r érzéki hagyományának, a későbbi könyv egy k é sőbbi korénak." 1 " A könyv tehát, másfelől, azért lehet az ó k o r t u d ó s vizsgálatának része, mi t ö b b , mintaszerű t á r g y a , m e r t a k ö n y v két oldalával is az érzéki h a g y o m á n y része: a könyv-testtel m i n t a szöveg materiális m é d i u m á v a l , és magával a szöveggel, a m e n n y i b e n ez nyelvi, tehát érzéki jelenség: immateriális, de szenzibilis m é d i u m . A „ k ö n y v b e n " m i n t az ó k o r t u d o m á n y i feladat „ s z i m b ó l u m á b a n " sűrűsödnek tehát azok a p r o b l é m á k , melyek K e r é n y i ó k o r t u d o m á n y á n a k m o z g a tó erőiként szolgálnak: az é r z é k i és a n e m érzéki h a g y o m á n y n a k , anyaginak és szelleminek, megértésnek és é r z é k i tapasztalatnak a sokrétű viszonyrendszerei. Lássuk tehát először is a corpus t: a k ö n y v testét. 8

4

10

Ehhez lásd Jacques DERRIDA, A papír (a)vagy én, tudják..., ford. BÓNUS T i b o r = Intézményesség és kulturális közvetítés, szerk. BÓNUS T i b o r - KELEMEN Pál - MOLNÁR Gábor Tamás, Ráció, Budapest, 2005, 3 9 9 - 4 0 8 . Könyv és halál kapcsolata Kerényit e b b e n az időben t ö b b tanulmánya tanúsága szerint is izgatta: lásd Telesphoros, 147-148, Könyv és görögség, 218. Az idézett szakaszban számomra n e m teljesen világos, h o g y a könyv a nyelvi „oldalával" milyen m é r t é k b e n , (ha egyáltalán) része az „érzéki h a g y o m á n y n a k " . Az idézet utolsó mondata szerint: „A könyv-test az, amivel a k ö n y v is tagja az ókor érzéki hagyományának"; m á r p e d i g ez az állítás mintha visszavonná a megelőző m o n d a t b a n szereplő, a k ö n y v „ h a r m a d i k oldalára" v o n a t k o z ó megfogalmazást: „amely szintén é r z é k i , mert nyelvi". E n n e k a bizonytalanságnak vagy v o n a k o dásnak a feltételezhető okairól lásd e t a n u l m á n y h a t o d i k és hetedik részében a Kerényi nyelvfelfogására és a „stílusra" vonatkozó észrevételeket.

496

I R O D A L O M T Ö R T É N E T • 2008/4

AZ ANTIKVITÁS ÉRZÉKI HAGYOMÁNYA

III. A könyv

teste

„ M i n d e g y i k kor élete, és mindegyik kultúráé az antikvitás óta, épített m a g á n a k könyv-házat is, úgy, m i n t templom-házat, lakóházat, viselet-házat és úgy, m i n t a csiga csiga-házat. Ez az érzéki h a g y o m á n y lényege: organikus élet alkotta m a gának, lakott benne, kivonult belőle. Életmaradvány - halottan. Élet-oldala van: a m e n n y i b e n a belőle kivonult élettel azonos, és halál-oldala, a m e n n y i b e n m é g sem azonos vele, m e r t merev, hátrahagyott burok. Felemelte az életet a m e g m e revedésbe, úgy tartotta m e g - egy lassabban haló élet: a tárgyak életének a síkján. A k ö n y v mint antik tárgy: reánk maradt antik élet-darab. Kiszakított, elvetődött holt valami. D e átitatta készítőinek és használóinak e m b e r i melege. És ugyanaz az élet építette a maga képe, íze, megfoghatatlan legbelső lelke szerint, amely az egész antik kultúrát, m i n t a fenyő élete a fenyőtobozt." (152.) Az érzéki h a g y o m á n y lényege abban a képességében ragadható meg, h o g y a maga kézzelfogható valóságában képes közvetíteni egy m á r elmúlt „életet". Erre azért van módja, mert az élet szükségképpen formákban nyilvánul meg, ezek a f o r m á k pedig a m a g u k anyagszerűségében, az érzékek számára megjelenő j e l e n ségvilág részeként bizonyos tartósságra és (a szó több értelmében) reprezentativitásra tesznek szert. A belőlük eltávozott életről ekként képesek tudósítani. U g y a n akkor élet és forma egyszerre van ráutalva egymásra, és egyszerre k ü l ö n b ö z n e k is egymástól. E vonatkozásban a szembeállításokra épülő gondolatalakzatokra érdemes felhívni a figyelmet („életmaradvány-halottan", az élő organizmus és az általa hátrahagyott b u r o k stb.), majd pedig a szembeállítások megszüntetésére két oldaluk eredendő, szerves összetartozásában (csiga-csigaház, fenyő-fenyőtoboz). M i n d e b b e n aszellemtörténetkultúrmorfológiaialakzatánakszervességeszménye jelenik m e g (amely persze részben a pozitivizmus öröksége, lásd Taine híres k a g y ló-hasonlatát Az angol irodalom történetének Előszavából)," a szövegrész trópusait is vezérelve. S éppen ezek a trópusok fedik el azt a különbséget, amely a házépítés és a ruházat mesterséges, kulturális, technikai jellegű feltételezettsége és a t e r m é szetes növekedés között fennáll, miközben éppen ez a különbség teszi a kulturalitás p r o d u k t u m a i t egyáltalán megérthetőkké, szemben a természet jelenségeivel, m e lyek magyarázhatók. Ez a — voltaképpen m á r a neokantiánusoknál megjelenő, m a j d Diltheynál konkrét alakot öltő - különbségtétel u g y a n a k k o r Kerényi számára is fontos lenne, amennyiben éppen az általa is bírált 19. századi evolucionista-biologista kultúrafelfogástól különböztethetné m e g általa a maga pozícióját. A k u l t ú ra világának történeti kifejlése itt biológiainak és kulturálisnak az izomorfiájában 11

H y p p o l i t e TAINE, AZ angol irodalom története. Előszó, ford. SZÁVAI János = A modern irodalomtudomány kialakulása. A pozitivizmustól a strukturalizmusig, szerk. BÓKAY Antal -VILCSEK Béla, Osiris, Budapest, 1998, 34.

TANULMÁNYOK

5(497

SIMON ATTILA

nyer olyan alakot, amely e t ö r t é n e t b ő l a m a g a lappangó t e r m é s z e t t u d o m á n y o s képzeteivel kiiktathatja az esetlegest, a kiszámíthatatlant, az integrálhatatlant. Összhangban a szellemtörténet azon kétarcúságával, h o g y ez, m i k ö z b e n „újra felértékelte a történeti folyamatok egyéni, individuális komponenseit, megtartotta — ha n e m is d e t e r m i n á c i ó s jelentéssel — azt a pozitivista elgondolást, h o g y a d o l g o k történeti létmódjában m i n d i g kifejeződik valamilyen törvényszerűség." 1 2 Egy másik, hasonló m e g f o g a l m a z á s m á r az érzéki h a g y o m á n y így felfogott történeti aspektusának paradox jellegét is világosabban megmutatja: ,,A papirusztekercs - az antik költők »könyve«, g y ö n g é d s é g ü k , g o n d j u k , büszkeségük tárgya - déli vizek n e m e s növényi ajándéka (és n e m valami ízt és lelket illető m á r ez is a rongypapír-könyvvel szemben?), de, sajnos, törékeny, foszlékony ajándéka. H e lyébe lépett és átvette az antik költő szövegét a középkori könyv, a bizánci könyv, később a h u m a n i s t a könyv, v é g ü l a mai k ö n y v : más és más é l e t - o r g a n i z m u s o k csigaházai és az antik szövegnek m á r csak m i n t valami idegen testnek a foglalatjai. Ú j élet t ü k r ö z ő d i k b e n n ü k , ugyanaz a más élet más stílustörvényeivel, amely az átíróban is m ű k ö d ö t t . " (153.) E szakasz kapcsán elegendő arra a csavarra u t a l n o m , amelyet az jelent, h o g y eszerint a k ö n y v későbbi f o r m á i is csigaházak, m e lyekben életorganizmusok laknak, csakhogy e csigaházak lakói továbbra is az antik szövegek (vagy legalábbis: antik szövegek is), melyek ily m ó d o n eredeti o r g a n i k u s egységükből, papiruszformájukból kiszabadulva mégiscsak képesek voltak új házat - ezúttal n e m „növeszteni", h a n e m - „ s z e r e z n i " m a g u k n a k , képesek voltak (bizonyára n e m f ü g g e t l e n ü l „értékes" mivoltuktól) új házat vásárolni m a g u k n a k és abba beköltözni. Ez p e d i g mégiscsak azt jelenti, h o g y szellem és anyag, t a r t a l o m és forma viszonya itt — miként maga a könyv is — képes az alakváltásra, a m e n n y i b e n eredeti szerves összetartozásuk mégsem az egyetlen létformájuk, hiszen az antik szöveg m i n t „idegen test" itt m é g s e m válik eredeti o t t h o n a elvesztésével m i n d j á r t halottá is: az új k ö n y v e k b e n „új élet t ü k r ö z ő d i k " , mely élet ráadásul „ u g y a n a z a más élet", m i n t „amely az átíróban is m ű k ö d ö t t " . A múltbeli h a g y o m á n y t e c h nikailag-materiálisan feltételezett kulturális újraelsajátításának, ezáltal pedig a h a gyomány folytonosságának és megszakítottságának, a múlt ismerősségének, j e l e n hez való hasonlóságának és különösségének, jelentől való különbözésének érzéki tapasztalata az, a m i a szerves m e t a f o r i k a által biztosított (biológiai-organikus) összetartozást és kontinuitást „természetes" és „mesterséges" p a r a d o x összekapcsolódásában ingatja m e g („más és más élet-organizmusok csigaházai és az antik s z ö vegnek m á r csak mint valami idegen testnek а foglalatjai" — kiemelések tőlem).

12

KULCSÁR SZABÓ Ernő, A megértés fordulata a modemség küszöbén: pozitivizmus U ő . , Irodalom és hermeneutika, A k a d é m i a i , Budapest, 2 0 0 0 , 106.

498

és szellemtörténet =

I R O D A L O M T Ö R T É N E T • 2008/4

AZ ANTIKVITÁS ÉRZÉKI

HAGYOMÁNYA

V é g ü l álljon itt az a beszámoló, amelyben K e r é n y i arról a j e l e n e t r ő l tudósít, amely a zágrábi m ú z e u m b a n ő r z ö t t híres etruszk szövegű m ú m i a - p ó l y a s z a l a g megtekintésekor játszódott le. A m i k o r Kerényi ezt a szalagot szerette volna látni, a „ m ú z e u m igazgatója n e m értette — vagy felvett tudós szenvtetenségbó'l n e m akarta é r t e n i [a kiemelés t ő l e m ; a h a g y o m á n y o s pozitivista filológus korlátolt szenvtelensége ez, aki épp e korlátoltsága m i a t t Kerényi szemében csak korlátozottan filológus — S. A.] — h o g y minek. M i k o r sokkal használhatóbban van ábrázolva, kiadva m o d e r n könyvben! Szövegét, persze, nyomtatásban olvasva se é r t j ü k . Ü g y látva, a Corpus Inscriptionum Etruscarum kötetében, valóban holt dolog, élet-oldal nélkül. D e az az átitatott b a r n a vászon — élő valami? N e m — és mégis: antik életet k ö z vetít, a sír és m ú z e u m atmoszféráján keresztül is. A z érzéki h a g y o m á n y darabja: antik közvetlenül, v a g y ami még fontosabb: közvetítő nélkül." (152.) E szövegrész a n n a k a (nem kis nehézségekkel járó) elhatárolási kísérletnek a s z i m b ó l u m a k é n t olvasható, mellyel K e r é n y i érzékletesen próbálja m e g k ü l ö n b ö z t e t n i a m a g a egész ó k o r t u d o m á n y á t a h a g y o m á n y o s , szövegközpontú filológiától. Ezen t ú l m e n ő e n p e d i g a n n a k kiemelése látszik f o n t o s n a k , hogy itt a szöveg (és a szöveget h o r d o zó tárgy) a maga m e g j e l e n é s é b e n , érzéki-anyagi valóságában a r e k o n s t r u á l a n d ó értelemnél valami fontosabbat testesít meg. Értelem n é l k ü l sem é r t e l m e t l e n , m e r t „életet közvetít", m é g ha ő maga n e m is „élő v a l a m i " . A szövegrész utolsó m o n data p e d i g abból a G u m b r e c h t által feltárt összefüggésből érthető m e g a maga teljes h o r d e r e j é b e n , amely szerint a filológiában az érzékiséghez, a testiséghez m i n t a közvetlen jelenléthez való visszatérésnek a vágya a reprezentációnak a 18. és 19. század fordulóján (a foucault-i „klasszikus" és „ m o d e r n " kor határán) bekövetkező „krízisére" adott válaszként, annak (teszem hozzá: illuzórikus) kompenzációjaként értelmezhető. 1 3 A t á r g y n a k a maga materialitásában megragadható „közvetlensé-

13

GUMBRECHT, I. m, 17-19., 2 5 - 2 8 . E n n e k t o v á b b i alátámasztására érdemes idézni egy m á s i k m e g f o g a l m a z á s t K e r é n y i t ő l : „ A klasszika-filológia bármely á g á b a n olyan m é r t é k i g a p a r u s i á k t u d o m á n y a , m i n t e g y e t l e n t ö r t é n e t i t u d o m á n y s e m . Ideális k ö v e t e l m é n y e m ű v e l ő j é t ő l m i n d a n n a k á l l a n d ó a n j e l e n l e v ő , k í v ü l r ő l való t u d á s a , a m i g ö r ö g és latin nyelven az ó k o r b ó l r e á n k m a r a d t , a m i t e m l é k a n y a g b a n a világ m ú z e u m a i ő r i z n e k , s a m i m é g a g ö r ö g és r ó m a i f ö l d f e l ü l e t é n fell e l h e t ő , belsejében t a l á l h a t ó . A j e l e n v a l ó s á g a fontos: a t é n y e k t ö m e g é n e k eleven e g y ü t t - t a r t á s a , a m e n n y i t csak i d e g r e n d s z e r elbír — n e m p u s z t á n ö s s z e f ü g g é s ü k é r t , amelyet a k e l e t k e z é s oksági l á n c o l a t á n a t ö r t é n é s z n y o m o z (ki az ó k o r i anyaggal s z e m b e n k ü l ö n b e n m i n d i g f i l o l ó g u s is); n e m is csupán holt ö n m a g u k é r t , a m i n t a k ö n y v e k és g y ű j t e m é n y e k szerelmesei d é d e l g e t i k ő k e t , h a n e m összefüggő ö n m a g u k é r t . Ilyen jelenvalóságuk — p a r u s i á j u k — az, a m i létük sajátos t ö r v é n y szerűségének fonalát adja k e z ü n k b e , h o g y o t t h o n l e g y ü n k k ö z t ü k , t á j é k o z ó d n i t u d j u n k v i l á g u k b a n , e g y egész v a l ó n k r a kiterjedő, szinte testivé lett é r z é k e n y s é g ösztönös biztonságával." szika-filológiánk

és a nemzeti tudományok,

Klasz-

46.; vö. az arra való figyelmeztetéssel, h o g y „a »kultúra«,

»élet«, »szellem« — v a g y b á r m i n e k n e v e z z ü k — anyagban testet öltve j e l e n t k e z i k , s [...] é p p e n t u d o m á n y a anyagával s z e m b e n van a k o r s z í n v o n a l á n álló m a g a t a r t á s a . " Wilamowitzfilológiája...,

tanulmányok

filológusnak

ú j f e l f o g ó készsége, lelki

100.

5(499

S I M O N ATTILA

ge" a „jelenlét" illúziójában feledteti el, vagy pontosabban — hiszen Kerényi úgy fogalmaz: (még) „a sír és m ú z e u m atmoszféráján keresztül i s " - fojtja el v a g y szorítja háttérbe a közvetítés itt is jelenlévő mozzanatait: az archeológus szakértő magyarázatát, a szöveg előzetes ismeretét az etruszk feliratgyűjteményből, vagyis a t u d o m á n y o s közvetítést, és m a g á n a k a reprezentációnak (mint „kiállításnak") csakis a m ú z e u m m i n t kulturális intézmény (és semmi más) által lehetővé váló, enynyiben tehát mesterséges, n e m közvetlen, n e m természetes eseményét.

IV. Az Az Ókortudomány

ókortudomány

mint

feladat

c í m ű esszé n e m a n n y i r a helyzetfelmérés (ezt elvégezte már

Kerényi korábban) 1 4 — bár persze óhatatlanul, a k a r v a - a k a r a t l a n u l az is —, m i n t inkább p r o g r a m . Idézem e n n e k a p r o g r a m n a k , e n n e k az előírásnak azt a m e g f o galmazását, m e l y a „ k ö n y v n e k " m i n t az érzéki h a g y o m á n y darabjának a vizsgálatakor ölt f o r m á t : „Az antik szöveg az antik k ö n y v b e n volt o t t h o n . О az igazán kiszakított, e l v e t ő d ö t t holt valami, amelyet vissza kellene vezetni talajára, vissza kellene írni papiruszra, h o g y visszanyerje »antik érzéki-hagyomány«-jellegét. M e r t ezt elvesztette, a m i k o r egy más világ más e m b e r e más könyvvé átírta. Ez az el n e m érhető, de célul k i t ű z ö t t visszavezetés a feladata a filológusnak és egyúttal szimbóluma a nagy ó k o r t u d o m á n y i f e l a d a t n a k . . . " (153.) Szöveg és k ö n y v e megfogalmazás szerint egyszerre tartozik össze és válhat el egymástól. A szöveg —ami Kerényi írásában valami anyagtalant jelent, n e m jelent azonban egyszersmind az „ é r z é k f ö l ö t t i " értelmében vett intelligibilist, s nemcsak a „láthatóság" kézenfekvő értelmében n e m - abban a k ö n y v b e n , abban az anyagi hordozóban van o t t h o n , melybe saját korában beleírták. Szöveg és hordozója enynyiben n e m esetleges, h a n e m lényegi kapcsolatban van egymással. H a a szöveget eredeti o t t h o n á b ó l kiszakítják, ha távolra v e t ő d i k , a k k o r ezzel nemcsak lakóhelyét, otthonát, nemcsak h o r d o z ó közegét veszíti el, h a n e m eredeti közegét m i n t lételemét is, ezzel pedig egyszersmind az életét is: „holt v a l a m i " — azt sem t u d j u k pontosan, h o g y m i — lesz belőle. ( E m l é k e z z ü n k az előző szakaszban idézett m e g fogalmazásra is az antik papirusz-könyvről: „Kiszakított, elvetődött holt valami.") A más közegbe t ö r t é n ő átírással n e m csupán i d e g e n b e taszítjuk, h a n e m m e g is öljük őt. Kérdéses, h o g y e k k o r v a l a m i m e r ő b e n önkényes, valami zsarnoki t ö r v é n y szegés t ö r t é n i k - e a szöveggel, mely ö n k é n y aztán a „visszavezetésben", a „visszaírásban" (mintegy a szöveg új életre keltésével, „feltámasztásával", s aztán hazavi14

Lásd az ebben a vonatkozásban legfontosabb, az előző j e g y z e t b e n említett két tanulmányát!

500

I R O D A L O M T Ö R T É N E T • 2008/4

AZ ANTIKVITÁS É R Z É K I

HAGYOMÁNYA

telével) jóvátehető volna, avagy az átírás n e m a merő ö n k é n y hatalmának, h a n e m egy t ö r v é n y n e k , m é g p e d i g magának a szöveg vagy az írás törvényének e n g e d e l m e s k e d i k - e . A Kerényi által írásának e g y p o n t j á n név szerint is m e g i d é z e t t , ám szellemével valójában mindvégig

jelenlévő Platón itt bizonyosan az utóbbi álláspon-

tot foglalná el.15 S talán helyesen. Ha a m é d i u m , a h o r d o z ó vagy közeg e g y s z e r s m i n d lételem is, a k k o r a szöveg, az írás, attól a pillanattól kezdve, a m i k o r „ í r n i k e z d i k " (és itt talán j o b b a n kifejezné m o n d a n d ó m lényegét a személytelen, „paszszív" szerkezet: „ a m i k o r í r ó d n i kezd", v a g y m é g inkább k a p ó r a j ö n n e e g y a g ö rögben létező médiumhoz

hasonló alak, valahol az aktivitás és a passzivitás k ö z ö t t ,

vagy m é g i n k á b b a k e t t ő egyidejűségében), 1 6 a m i k o r t e h á t a szöveg „ í r ó d n i k e z d " , saját halálos ítéletét is írja, a m e n n y i b e n még e r e d e t i b b közegéből, a g o n dolkodás vagy(is) az eleven beszélgetés térfogatából kiszakadva - e m l é k e z h e t ü n k rá: Platónnál a gondolkodás is beszélgetés, melyet a lélek önmagával folytat 17 — „külsődlegességre": száműzetésre, némaságra, merevségre, egyfajta halott létre ítéltetik. 18 Kerényi kevésbé radikális, ő n e m m e g y el idáig, talán azt is m o n d h a t n á m , h o g y ő valamelyest derűlátóbb. N á l a n e m maga az írás jelenti az o t t h o n , az ismerősség, a bensőségesség, az eredetiség elveszítését és az otthontalanságba, az idegenségbe, a külsődleges másolat-létbe való (halálos) száműzetést, h a n e m „csupán" az írás f o r m á j á n a k , az írás anyagi h o r d o z ó j á n a k megváltozása. Á m a platóni logikát követve azt m o n d h a t j u k , h o g y ez az átírás, ez a m é d i u m v á l t á s a n n y i b a n m é g s e m esetleges és külsődleges a szöveghez képest, hogy ha egyszer az írás a maga anyagtalan, de mégis érzéki mivoltában v a l ó megjelenéséhez valam i l y e n anyagi h o r d o z ó r a van ráutalva, a k k o r ez az anyagi hordozó b á r m i k o r megváltoztatható, lecserélhető, módosítható. Szöveg és hordozója e n n y i b e n mégiscsak esetleges, n e m pedig lényegi kapcsolatban van egymással. De éppen ez az esetlegesség az, ami lényegivé válik, a m e n n y i b e n ez biztosítja az esetleges, külsődleges anyagban m e g j e l e n ő szövegnek m i n t anyagi és anyagtalan egységbe forrt „érzéki h a g y o m á n y á n a k " az identitását, megismételhetetlen egyszeriségét. A szöveg és „ h o r d o z ó j a " közötti v i s z o n y n a k az az ambivalenciája m u t a t k o z i k m e g itt, melynek következtében egyszerre m o n d h a t j u k azt, h o g y a papír (az anyaь

Lásd f ő k é n t Phaidrosz 274B—278D. A Phaidrosz íráskritikájának részletesebb értelmezéséhez: S I M O N A t t i l a , A lélekbe

16

i'rf l o g o s z , Ó k o r ( 3 ) 2 0 0 4 / 4 . ,

a r c h í v u m a . ) " D E R R I D A , A papír(a)vagy 17

IK

8-10.

A m e n n y i b e n az írásnak teret adó „papír" n e m csupán „jelek h o r d o z ó j a , hanem egy k o m p l e x »műveleté«, mely időbeli és térbeli, látható, é r i n t h e t ő és gyakran h a n g z ó , aktív, de egyszersmind passzív is (más, m i n t egy »művelet«, tehát i n k á b b a miiVé-válás, v a g y p e d i g a műveleti m u n k a Theaitétosz

1 8 9 E - 1 9 0 A ; A szofista

én...,

382—383.

263E.

A posztstrukturalista felfogás persze már m a g á b a n a gondolkodás „bensőségességében" is o t t látja a „külsődlegesség" redukálhatatlan mozzanatát: lásd David E. WELLBERY, AZ írás kiilsó'dlegessége, ford. K ó s Krisztina = Intézményesség és kulturális közvetítés, 423.

TANULMÁNYOK

5(501

S I M O N ATTILA

gi „hordozó") „egyfelől egy felbecsülhetetlen é r t é k ű archívum, e g y helyettesíthetetlen példány korpusza, egy levél vagy egy kép, egy teljesen e g y e d i esemény (melynek ritkasága t ö b b l e t é r t é k n e k vagy spekulációnak adhat helyet), másfelől e g y nyomat, e g y technikai ú j r a - n y o m a t hordozója, a reprodukálhatóság, a h e lyettesítés, a protézis hordozója, t e h á t ipari t e r m é k is, használati é r t é k k e l és csereértékkel, és v é g ü l is eldobható tárgy, értéktelen hulladék." 1 9 Kerényinek a filológia (ókortudomány) feladatáról alkotott elképzelése azon a kettős gondolati és retorikai m ű v e l e t e n alapul, mellyel egyrészt m e g k ü l ö n b ö z t e t i és szétválasztja az anyagot és a szellemet, a járulékost és a lényegit, a külsőt és a belsőt, a halottat és az élőt, és ugyanakkor a szellemet, a lényeget, a belsőt, az élőt (az ő szavával: a „testtelen t a r t a l m a t " ) az anyagiban, a járulékosban, a külsőben, a halottban igyekszik megpillantani vagy megragadni. Ha pedig az ókortudós feladatának - Kerényit követve — azt tekintjük, h o g y az ókornak ezt az „érzéki h a gyományát" ne veszítse szem elől, h o g y vezesse vissza „az ókor testtelen hagyományát érzéki h a g y o m á n y á h o z " (157.), hogy fejtse ki „tisztán [...] a »testtelen hagyományból« azt, ami a n t i k " (155.), akkor e feladatot a szöveg eredeti talajára való visszavezetéssel, a papiruszra való visszaírással végezheti el. A vissza- vagy helyreállításnak, az eredeti f o r m á b a való visszavezetésnek és megőrzésnek a historizmus szellemében fogant eszméje azonban — legalábbis abban a Kerényi számára m á r naivan „ ö n t u d a t l a n n a k " látszó alakjában, amelyet ez a 19. századi filológiában öltött - Kerényi szemében n e m j e l e n t valódi megoldást. Ez nemcsak abban mutatkozik meg, h o g y a visszavezetés és visszaírás kapcsán feltételes m ó d b a n fogalmaz („kellene"), h a n e m abban is, h o g y e feladatról egyszerre állítja azt, h o g y elvégzése lehetetlen, és azt, h o g y ennek ellenére m i n d i g újra megkíséreljük (mindig újra m e g is kell kísérelnünk?) elvégezni: „Ez az el n e m érhető, de célul k i t ű z ö t t visszavezetés a feladata a filológusnak". Lehetetlen és mégis egyedül lehetséges feladat (lehetséges, hiszen ha semmilyen é r t e l e m b e n és semmilyen m ó d o n n e m tartanánk kivitelezhetőnek, akkor - l e g y ü n k b á r m e n n y i r e filológusok — talán már mégsem tűznénk ki újra és újra célként; és egyedüli lehetséges feladat, m e r t „Ez [...] a feladata a filológusnak" [kiemelés tőlem]), elérhetetlen és mégis m i n d i g újra kitűzött cél, megvalósíthatatlan és mégis az egyetlen valóságos program. 2 0 Ez a „visszavezetés" tehát „a feladata a filológusnak és e g y ú t t a l szimbóluma a nagy ó k o r t u d o m á n y i f e l a d a t n a k . . . " Az ó k o r t u d o m á n y feladatának szimbóluma 19

D E R R I D A , A papír(a)vagy

én...,

384.

Dávidházi Péter m u t a t o t t rá arra, h o g y később Kerényi Görög mitológiájának eredeti k ö z e g ü k b e " ; valamint arra is, DÁVIDHÁZI Péter, „ Visszahelyezni eredeti = Szerep

502

és közeg,

az ezzel a filológiai programmal p á r h u z a m o s tervezet lesz is az alapvető célkitűzése: a mítoszok „visszahelyezése h o g y a két p r o g r a m belső ellentmondásai is ugyanazok. közegéhe". Kerényi Károly és a mitológusi szerep hermeneutikája

314—335.

I R O D A L O M T Ö R T É N E T • 2008/4

AZ ANTIKVITÁS ÉRZÉKI

HAGYOMÁNYA

a szöveg visszavezetése eredeti talajára, visszaírása eredeti anyagi m é d i u m á b a . A z esszé k é s ő b b i m e n e t e felől n e m látszik v é l e t l e n n e k , h o g y K e r é n y i e v i s z o n y m e g j e l ö l é s é r e a szimbólum

r e t o r i k a i t e r m i n u s á t használja. A r o m a n t i k a szerves-

ségeszménye, t a r t a l o m n a k és f o r m á n a k a szerves egysége az egész esszé g o n d o l a t m e n e t é t és t r ó p u s a i n a k d i n a m i k u s , v á l t o z é k o n y r e n d j é t is m e g h a t á r o z z a , s t e t i k u s é r t e l e m b e n is Kerényi egyik l e g f ő b b m o n d a n d ó j a é p p e n ez a szervesség lesz. D e erről k é s ő b b . Most m é g az idézett p r o g r a m k a p c s á n annyit, h o g y a m i k o r az előbb az ó k o r t u d o m á n y kérdéseire adott historista válasz elutasításáról, vagy legalábbis K e r é n y i s z e m é b e n n e m teljesen kielégítő v o l t á r ó l b e s z é l t e m , a k k o r n é m i k é p p e l h a m a r k o d t a m , v a g y legalábbis t ú l z o t t a n e g y s z e r ű s í t v e m u t a t t a m b e az itt f ö l m e r ü l ő k é r d é s r e K e r é n y i által adott választ. M e r t g o n d o l j u k m e g : K e r é n y i ó k o r t u d o m á n y á n a k célja l é n y e g é b e n a „ s z ö v e g k r i t i k a " „ a r c h e t í p u s á n a k " v e z é r e s z m é j é v e l j e l l e m e z h e t ő pozitivista filológiát k ö v e t i (s ez az e s z m e pars pro foíóként a h i s t o r i z m u s t m i n t olyat is jelölheti), csak é p p e n radikálisan túl is hajtja azt. N e m e g y s z e r ű e n a s z ö v e g n e k (mint k ö z l e m é n y n e k , m i n t a n y a g t a l a n nyelvi v a l ó s á g n a k v a g y i m m a t e r i á l i s m é d i u m n a k ) a filológiai helyreállítását, az antik h a g y o m á n y n a k a r e k o n s t r u k t i v megértését k ö v e t e l i , h a n e m é p p e n h o g y a l e g r a d i k á l i s a b b restitúciót: a szöveg materiális h o r d o z ó j á n a k , sőt az antik h a g y o m á n y m i n t érzékia n y a g i h a g y o m á n y egészének a helyreállítását célozza m e g . (A zágrábi m ú z e u m b a n tett látogatásról szóló b e s z á m o l ó , m e l y e t az előző szakasz végén i d é z t e m , a m a g a példaszerűségében most m á r e r r e is élesebben rávilágít.) A filológia r a d i kálisan filológiai meghaladásáról van szó (nem egyszer hangsúlyozottan a szellemt ö r t é n e t i m e g k ö z e l í t é s s e l szemben), 2 1 o l y a n visszatérésről a f i l o l ó g i á h o z , m e l y m i n d e n k o r á b b i filológiánál filológiaibb lehet. M é g p e d i g azért, m e r t a szellemi h a g y o m á n y t az é r z é k i h a g y o m á n y r a vezeti vissza, a h h o z köti hozzá v a g y abba sűríti bele (vissza), n e m elégszik m e g az é r t e l e m , d e m é g csak a szövegalak v a g y b e t ű (értelmes) helyreállításával sem, h a n e m az inskripciót a m a g a l e g k o n k r é t a b b és legérzékibb materialitásában akarja m e g r a g a d n i , szándéka szerint r e p r e z e n t á c i ó n é l k ü l r e p r e z e n t á l n i , m e r t ez a m a t e r i a l i t á s m a g a a f o r m a v a g y a szellem: n e m h o r d o z ó j a , n e m közvetítője, n e m reprezentálója a n n a k , h a n e m ő m a g a az. E n n e k a „visszavezetésnek" vagy „ h e l y r e á l l í t á s n a k " a radikális és e g y b e n ( K e r é n y i esz-

21

Lásd például a T h i e n e m a n n r a i r á n y u l ó b í r á l a t o k a t : 151., 156., és a h o z z á j u k t a r t o z ó j e g y z e t e k e t : 524. ( E g y é b k é n t a Wilamowitz-tanulmínyból

is kiérzik n é m i kelletlenség a s z e l l e m t ö r t é n e t t e l

s z e m b e n , legalábbis a m i a n n a k „ ú j d o n s á g i g é n y é t " illeti.) N e m t u d o m , Kerényi m i l y e n m é l y s é g b e n ismerte T h i e n e m a n n Irodalomtörténeti

alapfogalmak

című munkáját; mindenesetre feltűnő,

h o g y abból a s z á m t a l a n rokon k e z d e m é n y e z é s b ő l , a m i T h i e n e m a n n m ű v é t az ö v é h e z f ű z i , m i n t ha s e m m i t n e m v e t t volna észre. Vagy é p p e n a közelség e r e d m é n y e z t e azt, h o g y a bírálat, a k ü l ö n b s é g hangsúlyozása látszott számára f o n t o s a b b n a k ?

tanulmányok

5(503

S I M O N ATTILA

széjének logikája szerint) szükséges volta persze csak a k k o r mutatkozik m e g a m a ga teljes összefüggésrendszerében és h o r d e r e j é b e n , ha azt is s z e m ü g y r e vesszük, h o g y m i az, a m i az anyaginak, az é r z é k i n e k ezt a k ü l ö n ö s súlyát végső soron megadja: h o g y mihez képest kell az érzéki h a g y o m á n y t elsődlegesen szem előtt tartanunk.

V. Az

európai öntudat filológiája: történetiség

és

hermeneutika

Kerényi a k ö n y v „legbelső, testtelen-tartalmi" „ o l d a l á n a k " - maga fogalmaz így, n é m i k é p p talán a képzavar határán, vagy át is lépve azt - legfontosabb j e l l e m zőjeként az e b b e n a gondolati t a r t a l o m b a n m e g n y i l v á n u l ó „ e u r ó p a i ö n t u d a t " történetiségét látja. E n n e k a t ö r t é n e t i s é g n e k mai n é z ő p o n t b ó l legfontosabbnak és l e g i n k á b b e l ő r e m u t a t ó n a k látszó jellegzetességét T. S. Eliot híres esszéjének, a Tradition and the Individual Talentnek

a megidézésével ragadja meg. K i e m e l e m az

esszé n e g y e d i k részében szereplő Eliot-idézet K e r é n y i számára legfontosabb mondatait: „»Ami a k k o r történik, a m i k o r egy új m ű t e r e m t ő d i k , az olyasvalami, a m i egyidejűleg m i n d e n művel t ö r t é n i k , amely őt megelőzte. [...] A m ú l t a t m e g kell h o g y változtassa a jelen éppen úgy, m i n t a h o g y a jelent irányítja a múlt.«" (154-155.) Kerényi ebből az elioti megfogalmazásból vezeti le egyik legfontosabb meglátását: „ M i n t folyton folytatódó, m i n d i g új erővel elsajátított »műveltség«, ez a szellemiség n e m holt, de testtelen valami, amelyet m i n d e n új gondolat, m é g a szakszerűen reá vonatkozó, csak értelmező, magyarázó gondolat is, gazdagít és — m ó dosít." (155.)22 A történelmi „visszahatásnak", a történelem „kétirányúságának" a gondolata, a „tényszerűség" objektivizmus-hitének elutasítása, az interpretáció m e g kerülhetetlenségének reflektált megfogalmazása túlhalad a pozitivizmus historista látókörén és e g y é r t e l m ű e n a szellemtörténethez kapcsolja Kerényi elképzeléseit. Ugyanez m o n d h a t ó el arról a mozzanatról is, h o g y Kerényi az „európai ö n t u dat filológusát" m i n t ebben a hagyományban b e n n e élő, e hagyomány által feltételezett kutatót jeleníti meg, akinek legnehezebb feladata éppen az, h o g y az európai szellemi h a g y o m á n y folytonosságának m i n d e n k o r i v é g p o n t j á r ó l visszatekintve különbséget tegyen ö n m a g a és a h a g y o m á n y között: „ m é g a legfilológusabb filoló22

Vagy ahogyan Kerényi két évtizeddel később megfogalmazta: „a pozitivizmus sajátos problémáját éppen az a kérdés jelentette: vajon létezhet-e a kutatás aktív szakaszában, vagy akár azt követően, teljes és egyértelmű választóvonal egyfelől egy tény, másfelől felfedezőjének gondolkodása és ítélete között. A választ m á r m e g a d t a m , a m i k o r i m a g i n á r i u s n a k minősítettem ezt a választóvonalat, s ebből nyilvánvaló, h o g y m a g a a kérdés is pusztán szónoki." Károly KERÉNYI, Scritti italiani. Guida, Napoli, 1993, 41. Idézi: R i c c a r d o DOTTORI, Kerényi Károly Enrico Castelli nemzetközi filozófus-találkozóin (1955-1971), ford. SAJÓ Tamás = Mitológia és humanitás, szerk. SZILÁGYI János György, Osiris, Budapest, 1997, 213.

504

I R O D A L O M T Ö R T É N E T • 2008/4

AZ A N T I K V I T Á S É R Z É K I H A G Y O M Á N Y A

gus is a n n y i r a b e n n e áll, él és lélegzik, h o g y saját g o n d o l k o d á s á t elválasztania a h a g y o m á n y t ó l lehetetlen. A n t i k u l g o n d o l k o d i k , de szükségképpen másképpen a n tikul, m i n t a g ö r ö g ö k és r ó m a i a k . S ebből f a k a d legsúlyosabb p r o b l é m á j a . " (155.) 2J E p o n t o n egyrészt annak a — k é s ő b b G a d a m e r fdozófiai h e r m e n e u t i k á j á b a n k i f e j tett 2 4 - g o n d o l a t n a k a fölvillanása érdemel kiemelést, hogy a h a g y o m á n y r a reflektáló tudat m i n d e n k o r a h a g y o m á n y által feltételezett (mindenkor: a m e n n y i b e n ez n e m esetleges sajátossága, h a n e m l é t m ó d j a e t u d a t n a k ) , másrészt p e d i g az, h o g y u g y a n a k k o r K e r é n y i a folytonosság mellett a megszakítottság, a k ü l ö n b ö z é s m o z zanatát is hangsúlyozza: a t u d ó s antikul „ g o n d o l k o d i k , de s z ü k s é g k é p p e n

máskép-

pen antikul, m i n t a g ö r ö g ö k és r ó m a i a k . " A k é t tényező - a h a g y o m á n y b a n v a l ó benneállás, és a h a g y o m á n y m i n d i g újszerű elsajátítása - e g y ü t t e s érvényesítése e p o n t o n K e r é n y i t egészen k ö z e l hozza, közel h o z n á a h a g y o m á n y h o z f ű z ő d ő viszony ( k é s ő b b ugyancsak G a d a m e r által m e g r a g a d o t t ) 2 5 dialogikus j e l l e g é n e k fölismeréséhez (s ezzel m á r a s z e l l e m t ö r t é n e t h o r i z o n t j á n való túllépéshez is), d e Kerényi n e m e b b e n az i r á n y b a n f ű z i tovább gondolatait. 2 6 A „másképpen

antikul"

az ő szemében azért jelent „ p r o b l é m á t " a t u d ó s számára, m e r t kizárólag a „ t e s t t e len h a g y o m á n y " közegében m a r a d v a a filológus (ókortudós) n e m tudja v é g r e h a j tani feladatát, n e m tudja „ t i s z t á n " kifejteni „a »testtelen h a g y o m á n y b ó l « azt, a m i antik." A m ú l t t ó l való elválasztottság és a m ú l t h o z való o d a t a r t o z á s Kerényi számára tehát n e m produktív feszültséget, h a n e m i n k á b b elhárítandó akadályt j e l e n t : ebből a s z e m p o n t b ó l eltér a h e r m e n e u t i k á n a k attól a későbbi fejleményétől, m e l y a t ö r t é n e t i k ü l ö n b s é g n e k é p p e n s é g g e l pozitív, t e r m é k e n y s z e r e p e t t u l a j d o n í t a t ö r t é n e t i m e g i s m e r é s f o l y a m a t á b a n . 2 7 „ T i s z t á n " kifejteni a h a g y o m á n y b ó l „ a z t , 23

Kerényi az „európai öntudat filológusa" kifejezést az akkor pályakezdő Trencsényi-Waldapfel Imrétől veszi át (150., 524.): lásd WALDAPFEL Imre, Az európai öntudatfilológiája, Válasz (1) 1934, 253—257. Ezen a ponton érthetővé válik az is, hogy Kerényi miért beszél az antikvitás örökségéről: az ókori Kelet hagyománya a fent megvilágított értelemben n e m része az e u r ó p a i műveltségnek.

24

H a n s - G e o r g GADAMER, Igazság és módszer. Egy filozófiai hermeneutika vázlata, ford. BONYHAI Gábor, G o n d o l a t , Budapest, 1984, 214., 253. 25 Uo., 2 5 1 - 2 6 4 . 2Í ' Noha teljesen nyilvánvalóan ( m á r m i n t a mindig csak későn okos utókor számára teljesen n y i l v á n valóan) ott v a n ez a lehetőség írásában, például a T a m á s Ábeltől is (lásd a 4. jegyzetet) k i e m e l t Jaspers-parafrázisban: „Támaszkodhatik itt arra az egzisztenciális tényre, amelyet Jaspers így állapított meg: csak olyasvalakivel való érintkezésben, aki önmaga, lehetünk és leszünk önmagunkká." (157.) K e r é n y i jegyzetben idézi az eredetit is: „Ich k a n n nicht ich selbst w e r d e n , w e n n nicht der Andere er selbst sein will". (524.) M i n t látható, n e m idézetről, nem fordításról, hanem parafrázisról van szó, ezért m e r t e m e t a n u l m á n y mottójában a szakaszt Kerényinek tulajdonítani; éppenséggel maga a lényeget híven őrző, de szabad átfogalmazás is mutathatja azt, h o g y mennyire magáénak érezte K e r é n y i a jaspersi g o n d o l a t o t . 27

GADAMER, I. т., 211. Ugyanezen a lapon olvasható a klasszikus megfogalmazás: „másképp é r t ü n k , amikor egyáltalán megértünk", a m e l y a Kerényi számára „problémát" j e l e n t ő „másképpen"-1 m i n t a megértés ontológiai s t r u k t ú r a m o z z a n a t á t ismerteti fel.

TANULMÁNYOK

5(505

SIMON ATTILA

ami antik": ez a céltételezés a történeti hatás kétirányúságának gondolatától viszszalép a pozitivista historizmus „rekonstrukciót" célzó felfogásához, a t ö r t é n e t i „tények" „megtisztításához", egyszóval a természettudománytól örökölt m ó d szertani objektivizmus igényéhez. 2 8

VI. A nyelv mint érzéki

hagyomány

„A könyv harmadik oldala a mű nyelv-teste." (158.) Kerényi elképzelésében a nyelv egyrészt a testtelen h a g y o m á n y része, a m e n n y i b e n szellemi tartalmat közvetít: a nyelvnek ebben az aspektusában „testesül m e g " az európai kultúra k a n o n i k u s szellemi öröksége. A korábban említett (nem makulátlan) hatástörténeti tudatosság jele az, ahogyan Kerényi éppen eme „testtelen h a g y o m á n y " alakulásának korabeli fejleményeként azonosítja azt az eredményt, „hogy a költői művek é p p e n nyelvi — tehát érzéki — valóságukban kerültek olyan elhatározóan előtérbe, a h o gyan az őket állandóan tisztelő múltban sem voltak." A G e o r g e - k ö r költészetmetafizikája hatásának tulajdonítja azt, 24 h o g y i m m á r o n „az ókor költői alkotásai, és antik füllel hallgatva: a prózai klasszikusok is, 30 odakerültek az istenszobrok és t e m p l o m o k mellé és az érzéki h a g y o m á n y n a k kijáró megítélést is kívánják. A könyv harmadik oldala idetartozik - ide közvetlen, érzékelés alá eső m e g m u tatkozásában: nyelviségében." (158.)31 2

* Ami annál is furcsább, mert Kerényi néhány sorral feljebb (Nietzsche nyomán) a 19. századi „ t u d o mányos módszer" bírálatát adja („nem a tudomány győzelme jellemzi a X I X . századot, hanem a t u d o mányos módszer győzelme a t u d o m á n y felett"), a megelőző bekezdésben pedig ő maga hívja fel rá a figyelmet, hogy a történeti „visszahatásról" „éppen a hagyomány visszatekintő őrei szoktak m e g f e ledkezni." Mindebben nem különösebben termékeny egyszerűen „önellentmondást" látnunk (nem tagadva, hogy az), hanem inkább annak a folyamatnak az „ellentmondásos természetét", belső feszültségét, az előre- és visszaható erőknek azt a szüntelenül alakuló játékát, amely két versengő értelmezési rendszer küzdelmét a szellemtudományok terén talán mindig is, de pozitivizmus és szellemtörténet vitájában bizonyosan jellemezte. (Erről lásd KULCSÁR SZABÓ, I. т., 96-101., 114-116.) Ez a feszültség határozza meg Kerényi egész Ókortudományit (és ókortudományát), csakúgy, mint a 14. jegyzetben egymás mellett említett két, módszertani kérdésekkel is foglalkozó tanulmányát.

29

A n é m e t változatból a G e o r g e - k ö r r e tett utalás h i á n y z i k : Über Krise... II. 4 - 5 . A G e o r g e - k ö r hatása legerőteljesebben K e r é n y i Az antik költő és „Horatius noster" című m u n k á i b a n figyelhető meg: Halhatatlanság és Apollón-vaüás, 173-180., 2 0 5 - 2 1 2 . Kerényi és a G e o r g e - k ö r viszonyáról: VINCZE Zsuzsa, Palackposta a szellem szigetéről. A Sziget-kör és a sziget-gondolat, Jelenkor 1997. szeptember, 882. A G e o r g e - k ö r n e k a korabeli német szellemtudományra gyakorolt hatásához lásd SZILÁGYI, „Mi,

30

31

filológusok",

1 7 5 . , G U M B R E C H T , l. т.,

124-126.

Ezen a ponton, ahol Kerényi nyilvánvalóan a „hangos olvasás" jelenségére utal, megintcsak Nietzsche (valamint Eduard Norden és Balogh József) hatását ismerhetjük fel. Erről korábban részletesebben írtam: SIMON Attila, Olvasás és vallomás. Balogh József Szent Ágoston-értelmezése = Szerep és közeg, 226-227. Eszerint tehát a 10. jegyzetben említett „bizonytalanság" abban a kérdésben, hogy a nyelv az érzéki hagyomány része-e, csak látszólagos volt. Vagy mégsem teljesen? Lásd a főszövegben következőket!

506

I R O D A L O M T Ö R T É N E T • 2008/4

AZ A N T I K V I T Á S É R Z É K I

HAGYOMÁNYA

A nyelv anyagi-érzéki oldalának ez a hangsúlyozása a nyelvi m ű a l k o t á s o k értelmezésének olyan igényét fogalmazza m e g , amellyel Kerényi jelentősen t ú l halad a korabeli szellemtörténet szövegértelmezéseiben u r a l k o d ó gyakorlaton. Ebben a gyakorlatban ugyanis a „ m ű é r t e l m e z é s a jelentés f o r m a a d ó eszmék k i fejeződéseként való megértésére k o r l á t o z ó d o t t , az i r o d a l m i »életértelmezés« ezért d ö n t ő e n t a r t a l o m c e n t r i k u s maradt. T ú l tehát a pozitivizmuson, de m é g i n n e n a z o n a fenomenologista-prestrukturalista felismerésen, amely a f o r m á t hangsúlyosan a tartalom l é t m ó d j á n a k tekintette. Jellemző, h o g y ebbe az irányba épp azok keresték az utat, akik [...] a műalkotás formájának feltételeként é r t e t t szellemi tartalmat újból egyensúlyba próbálták hozni a szellemi tartalom a u t o n ó m megnyilvánítójának tartott formával. (...] Walzel ilyen k e z d e m é n y e z é s é t Staiger, Ingarden és Kayser vitték tovább, m í g nálunk talán csak a nyelvész Z o l n a i Béla járt be n é m i l e g hasonló utat." 3 2 A nyelvnek ezt az érzéki-materiális megnyilvánulását Kerényi m i n d e n e k e l ő t t a hangzás és a r i t m u s k o m p o n e n s e i vel azonosítja, „a pusztán é r t e l m i t m e g h a l a d ó elemeivel, amelyek n e m s z ö v e get, h a n e m — a nyelvi szférában is — stílust a l k o t n a k . " (159.) A „stílus" integratív f o g a l m á n a k előkerülése p e d i g egyszersmind m e g m u t a t j a K e r é n y i nyelvfelfogásának határait is. A m e n n y i b e n ugyanis a stílus egy „életforma", egy „világlátás" kifejezése, a „világvalóságtól való m e g r a g a d o t t s á g " jele, melyben a „lényeg" mutatkozik meg, annyiban a f o r m a „ n e m h e r m e n e u t i k a i " („a pusztán értelmit m e g haladó") alkotóelemei visszaépülnek egyfajta „egészbe", egy a k u l t ú r m o r f o l ó g i a eszközeivel m e g r a g a d h a t ó egységes értelemalakzatba, mely a m a g a tartalmi és formai oldalának szerves egységében reprezentálja az adott kor, stílus, korstílus, kultúra egységesnek tételezett lényegét. Kerényi nyelvfelfogásával kapcsolatban n é m i k é p p hasonló megállapításra j u t h a t u n k , m i n t a történetiség k é r d é s k ö r é ben: eljut a h h o z a nézethez, amely szerint a nyelvi m e g f o r m á l t s á g n a k a retorikai-poétikai elemzéssel leírható sajátosságai n e m semleges, pusztán közvetítő j e l legű, h a n e m konstitutív szerepet játszanak a „jelentés" m e g k é p z ő d é s é b e n , d e ezt a „jelentést" a szellemtörténet k u l t ú r m o r f o l ó g i a i , egészelvű felfogásmódjának megfelelően szigorúan csak egységes, integer, a m a g a „lényegiségét" m e g n y i l v á nító f o r m á b a n tudja elképzelni. 3 3 32

K U L C S Á R S Z A B Ó , I. т.,

33

Itt k ü l ö n ö s e n feltűnő lehet a n n a k hiánya, amire ezen szöveg előadás-változatának 2007. n o vemberi elhangzása után Bolonyai G á b o r hívta föl a figyelmemet: tudniillik annak vizsgálata, hogy milyen viszony van Kerényi itt m e g f o g a l m a z o t t programja és egész későbbi kutatói m ű ködése, vagyis e p r o g r a m k o n k r é t elemzésekben végrehajtott alkalmazása között. (Már ha feltesszük, hogy Kerényi későbbi m u n k á i b a n ezt a p r o g r a m o t „hajtja végre"; e feltevés egyébként tévesnek bizonyulna.) Ez a vizsgálat természetesen egy átfogó K e r é n y i - m o n o g r á f i á t igényelne, itt be kell é r n e m az erre vonatkozó szórványos utalásokkal. A m i a nyelvfelfogást illeti, v é l e m é n y e m szerint semmilyen kapcsolat nincs az Ókortudomány és a későbbi m u n k á k között. N e m

TANULMÁNYOK

110.

5(507

SIMON ATTILA

VII. A „megragadottság"

és a tudomány

határai

Kerényi a jelen t a n u l m á n y n a k Az ókortudomány mint feladat c í m ű negyedik részében már idézett helyen az ó k o r t u d o m á n y általa meghatározott feladatáról, a „viszszavezetésről" mint „el n e m érhető, de célul k i t ű z ö t t " feladatról beszélt, egy m á sik, ugyanott és Az európai öntudat filológiája részben is szóba hozott helyen pedig úgy fogalmaz, hogy az „»európai öntudat filológusa«" csak a k k o r érheti el célját, „ha a szó teljes értelmében — ókortudós. Ha tisztán ki tudja fejteni a »testtelen h a gyományból« azt, ami antik. Ha ki lehet fejtenie. Ha »ókortudomány« — lehetséges..." (155.) Kerényi esszéje egy későbbi pontján szó szerinti formában utal vissza az ó k o r t u d o m á n y lehetőségének kérdésére, csakhogy e k k o r m á r e lehetőséget

ismerek olyan Kerényi-irást, m e l y b e n a nyelvi j e l ö l ő formai oldala az itt előterjesztettnek megfelelő figyelmet és elemzést kapna. És azt is m e g m e r e m k o c k á z t a t n i , h o g y Kerényi egész későbbi vallástörténészi-mitológusi munkásságában az „érzéki h a g y o m á n y " jelentése i n k á b b csak a t á r g y i emlékeknek a vizsgálatba t ö r t é n ő bevonására k o r l á t o z ó d i k , de kevés figyelem irányul e dokumentumok vagy források (legyenek a z o k nyelviek vagy n e m nyelviek) é r z é k i anyagi összetevőjének részletező elemzése felé. (A „ k ö n y v " materiális-mediális aspektusával kapcsolatban két kivétel e m l í t h e t ő : a Könyv és görögség és a Regények papiruszon című t a n u l m á nyok, m e l y e k az Ókortudomány keletkezésének k ö z e l é b e n , 1935-ben, illetve 1939-ben születtek.) E g y s z e r s m i n d pedig azt is hangsúlyozni kell, h o g y ez a megállapítás s e m m i k é p p e n n e m utal K e r é n y i teljesítményének valamiféle „fogyatékosságára". Egyfelől attól, hogy bizonyos s z e m p o n t b ó l n e m „hű ö n m a g á h o z " , m á r m i n t az általa egyszer m e g f o g a l m a z o t t a k h o z , teljesítménye elvileg m é g magas s z í n v o n a l ú maradhat ( a m i n t h o g y gyakorlatilag is az maradt, sőt legfontosabb műveit majd csak e z u t á n írta meg), m e l y b ő l az ó k o r t u d o m á n y és a vallástörténet mellett a m a i a n t r o p o l ó g i a i - k u l t ú r a t u d o m á n y o s vizsgálódás is sokat t a n u l h a t . Másfelől n y i l vánvaló, h o g y vallástörténészként, m í t o s z k u t a t ó k é n t egészen más kérdések irányítják — és kell is, h o g y irányítsák — m u n k á j á t , m i n t hogyha i r o d a l m i vagy épp m ű v é s z e t t ö r t é n e t i , esztétikai p r o b l é m á k n y o m á n haladt v o l n a tovább. Az Über Krise.. . - b e n e g y é b k é n t Kerényi az Okortudományban megjelenőnél m á r n a g y o b b tudatossággal határolja el kutatását a csak az i r o d a l o m ra összpontosító vizsgálódásoktól. (L, 261-262.) E z az elhatárolás egyrészt összhangban van az „érzéki h a g y o m á n y " elképzelésével, a m e n n y i b e n ezt a vizsgálatba b e v o n a n d ó anyag b ő v í téseként é r t j ü k , u g y a n a k k o r ellent is mond neki m ó d s z e r t a n i l a g , a m e n n y i b e n az e r e d m é n y e az lesz, h o g y Kerényi a k é s ő b b i m u n k á i b a n a m e g j e l e n ő n , az é r z é k i - a n y a g i összetevőn g y o r san túllép, és egy s z e m a n t i z á l ó olvasásban (például) az istenalakok „archetipikus" é r t e l m é t próbálja m e g r a g a d n i . E n n é l f o g v a Kerényi elemzéseiből (például) az i r o d a l m á r mint irodalmár keveset t a n u l h a t . Ezen a p o n t o n persze az a kérdés is újra f ö l m e r ü l , h o g y m e n n y i b e n t a r t h a t ó ma az ó k o r t u d o m á n y n a k m i n t egységes t u d o m á n y n a k a Kerényi számára oly fontos eszméje? (Ezúttal n e m a vizsgált k u l t ú r á k r a , hanem többek között arra a „hasadásra" vonatkoztatva a kérdést, „ a m e l y a régészeti k u t a t á s t , a tárgyi e m l é k a n y a g vizsgálatát a nyelvi természetű f o r rásanyag, az írott szövegek vizsgálatától elválasztja." KOMORÓCZY, I. т., 4.) N e m c s a k a Kerényi k o r a óta még t o v á b b e r ő s ö d ő szakosodás teszi ezt kétségessé, h a n e m az is, h o g y m a már a k ü l ö n b ö z ő szakterületek művelőitől olyan f o k ú elméleti és m ó d s z e r t a n i tudatosságot is elvárnak (és joggal várnak el), amelyre legföljebb ha egy vagy két t e r ü l e t e n tud a k u t a t ó szert tenni. ( D e ha netán kettőn is, az már kicsit g y a n ú s . . . ) H o g y ez j ó l v a n - e így, az más lapra tartozik - itt mindössze a t é n y t a k a r t a m rögzíteni.

508

I R O D A L O M T Ö R T É N E T • 2008/4

AZ ANTIKVITÁS É R Z É K I

HAGYOMÁNYA

n a g y o n is m e g v a l ó s í t h a t ó n a k látja: „ Ó k o r t u d o m á n y is csak így lehetséges: ha visszavezetjük az ókor testtelen hagyományát érzéki hagyományához, a gondolati h a g y o m á n y t , amelyet akaratlanul is t o v á b b g o n d o l t u n k , a h h o z , amely stílusban zavartalanul őrzi a »lényeget«. Ez a mai követelmény. És e n n e k megvalósításához van m e g k o r u n k b a n m i n d e n feltétel. E z a nagy ó k o r t u d o m á n y i feladat." (157.) D e h o g y a n is lesz i m m á r o n lehetséges a n a g y ó k o r t u d o m á n y i feladat elvégzése, m i u t á n e n n e k „megvalósításához" „ k o r u n k b a n m i n d e n feltétel" m e g v a n ? M i az, ami Kerényi ítéletének (kanti é r t e l e m b e n vett) modalitását asszertórikussi

problematikusból

teszi?

Mindenekelőtt a „stílusnak" az a — m e g i n t csak a szellemtörténet n y o m á n k i alakított — felfogása, amely ezt mint - valamely kort, kultúrát, az életnek egy b i z o nyos o r g a n i k u s f o r m á j á t j e l l e m z ő - h o m o g é n tartalmú kategóriát alkotja m e g : „»Érzéki hagyomány« — lezárt, m i n d e n mástól lényegében k ü l ö n b ö z ő k o r - , k u l túra-, élet-organizmus maradványa. Stílusa van, amely egy zárt egységet a n n y i r a jellemez, h o g y a beléjetartozást a legkisebb tárgyon is biztosan mutatja." (153.) Az „érzéki h a g y o m á n y " e g y adott korhoz és/vagy k u l t ú r á h o z tartozó tárgyainak (érzéki) sokfélesége tehát egyszersmind olyan „zárt e g y s é g e t " alkot, amely m i n den, az a d o t t morfológiai egységhez t a r t o z ó „alkotáson", tárgyi vagy szellemi objektiváción megfigyelhető. 3 4 „Ilyen egységeknek érzéke b e n n ü n k az alak-felismerés, morfológiai érzék, organikus látás." Ezek a képességek n e m kapcsolódnak holmi „irracionalista", „megvilágosodott" „lényeglátáshoz", bár az adekvációelvű, objektív megismerés racionalista d o g m a t i k á j á t kétségkívül elvetik. 3 5 Sokkal i n kább arról a képességről van szó, amelyet például a korabeli alaklélektan (az „alakfelismerés" említése talán jogosulttá teheti ezt a párhuzamot) 3 6 úgy fogalmaz m e g , hogy az észlelés során n e m különböző érzetadatokat szintetizálunk utóbb e g y s é g gé, rendezett „alakká", h a n e m már eleve is ilyen rendezett egységeket, m e g f o r m á l t Gestaltokut észlelünk: a megismerés már j ó előre, észrevétlenül megdolgozza t á r gyát. D e e m l í t h e t ő - s itt m á r valószínűleg tényleges (bár esetleg csak közvetett) hatásról is n a g y o b b biztonsággal b e s z é l h e t ü n k - a szellemtörténet D i l t h e y - és Gundolf-féle alakelméleti felfogása (Gestalttlieorie) is, melyben az „alaknak, a keletkezéstől f ü g g e t l e n e d e t t jelentésegészek tiszta kialakulásának az előnye" rejlik a 34

35

Ezért lehet ez az alapja az ó k o r t u d o m á n y n a k m i n t egységes t u d o m á n y n a k is: „A filológus is elsősorban érzéki hagyománnyal áll szemben (a nyelvi műalkotásokkal), és ugyanazt a stílusban m u tatkozó lényeget keresi, amelyet az archeológus." (159.) Kerényivel szemben az „irracionalizmus" vádja számtalanszor, m i n d a két világháború között (pl. Mátrai László, Fejtő Ferenc, Szentkuthy Miklós „humanista"-,,racionalista" kritikáiban), m i n d —jóval súlyosabb következményekkel - Lukács G y ö r g y 1946-ban k i m o n d o t t anaf/iemájában (és aztán a hivatalos marxista k r i t i k a szorgos leckefelmondóinál) f ö l m e r ü l t .

"' A n é m e t változatban ebben az összefüggésben az „ a l a k " helyén természetesen a Gestalt áll. Über Krise..., II., 3.

TANULMÁNYOK

5(39

SIMON ATTILA

szellemtörténeti megközelítés számára, a spekulatív szellemfilozófiával szemben. 3 7 A kultúrmorfológiai szemléletben az „alakok" észlelése azt jelenti, h o g y egy adott kultúra különböző megnyilvánulásaiban felismerjük a közösét: h o g y ezek egyugyanazon egységnek a részei, e g y u g y a n a z o n lényegnek az objektivációi. Ez a szemlélet persze csak korlátozottan e g y e z t e t h e t ő össze az érzékiség - k ü l ö n ö s e n pedig a „puszta", „közvetítetlen" érzékiség — Kerényi által igényelt kitüntetésével: m e r t miközben az adathalmozás pozitivista gyakorlatával szemben hozzásegít b e n n ü n ket az adatok antropológiai é r d e k ű értelmezéséhez, aközben a k u l t ú r a k ü l ö n b ö z ő alkotásaiban — m i n t „életmegnyilvánulásokban" — megpillantott egység ezen életm e g n y i l v á n u l á s o k sokféleségének - e s e t e n k é n t radikális k i i l ö n n e m ű s é g é n e k észlelése és folyamatos szem előtt tartása elől is elzárja az utat. M i k ö z b e n tehát a k u l t ú r m o r f o l ó g i a m i n t az „érzéki h a g y o m á n y " vizsgálata, tárgyának k ü l ö n b ö z ő megnyilvánulásaira ügyelve, a kultúra n e m integratív, nem h o m o g e n i z á l ó értelmezése felé nyit teret, a k ö z b e n egészelvű, integratív, h o m o g e n i z á l ó (végső soron „esszencialistának" nevezhető) szemléletével m i n d j á r t be is zárja az értelmezésnek ezt a m e g n y i t o t t játékterét. „A »lényeg« — ezt é r t j ü k itt rajta: —forma, alak; platóni szóval eidos; az o r g a n i kusságot hangsúlyozó világnézet kifejezésével: morplié. [...] A k h a o t i k u s f o r m á t lanság állapotából e m e l k e d i k ki m a a »morfológiai érzék«". (157.) Kerényi szemléletének h á t t e r é b e n (a legtávolabbra tekintve) eszerint egyfajta „ p l a t o n i z m u s " áll (ebben a vonatkozásban Arisztotelészt is platonistának tekinthetjük). 3 " Ezt azonban (megint csak) e l h a m a r k o d o t t a n egyszerűsítenénk puszta „idealizmussá", a hegeli filozófia értelmében. Kerényi Platonizmus

című dolgozatában ugyanis —

az eidosz és az idea szavak eredeti jelentését j á t é k b a hozva - azt fogalmazza m e g , hogy ha a görögségből (a g ö r ö g nyelvből) i n d u l u n k ki, akkor n e m követjük el azt a hibát, „ h o g y az »ideát« e g y s z e r ű e n »fogalomnak« tartsuk. »Idea«, »eidos«, e két egygyökerű, egyjelentésű g ö r ö g szó eredetileg annyi, m i n t 'a megpillantás tárgya' (»idón«: 'aki látott'). D e n e m p u s z t á n a testi, h a n e m a szellemi megpillantásé, a

37

GADAMER, I. т., 169. Egyfajta „szekularizálódásról" is b e s z é l h e t ü n k e n n e k k a p c s á n , mely „jórészt abból a m e g g y ő z ő d é s b ő l t á p l á l k o z o t t , h o g y a t ö r t é n e l m i v i l á g f o l y a m a t ember alkotta k u l t ú r á k f e j l ő d é s v o n a l a i m e n t é n r a g a d h a t ó m e g " , s m i v e l a s z e l l e m t ö r t é n e t képviselői „a t ö r t é n e l e m r ő l a l k o t o t t k o n s t r u k c i ó k c e n t r u m á b a i m m á r n e m á l l í t h a t t a k metafizikai v i l á g e l v e k e t , ezért f o r d u l tak v a l a m e n n y i e n a k u l t ú r a emberi p r o d u k t u m o k b a n t á r g y i a s u l ó m o r f o l ó g i á j á h o z . " KULCSÁR SZABÓ, I. т., 103. Végső s o r o n ez t e r e m t i m e g a lehetőséget — a következő lépésben — a kulturális alkotások é r z é k i - a n y a g i o d a l á n a k k o r á b b a n taglalt k i t ü n t e t é s é r e is.

38

A t a n u l m á n y n é m e t változatában a m e g f e l e l ő helyen csak a morphé (die M o r p h e ) szó szerepel, ilyen m ó d o n a p l a t ó n i v o n a t k o z á s s o k k a l k e v é s b é lesz n y i l v á n v a l ó , vagy m á s k é n t f o g a l m a z v a : a h a n g súly á t h e l y e z ő d i k az a r i s z t o t e l é s z i - g o e t h e i v o n a l r a . Uber Krise...,

II., 3. K e r é n y i p l a t o n i z m u s á t ,

n e m m ó d s z e r t a n i , h a n e m t e m a t i k u s ö s s z e f ü g g é s e k e t taglalva, Somos R ó b e r t vizsgálta: Kerényi Károly és a platonizmus,

510

J e l e n k o r 1998. o k t ó b e r , 1066—1071.

i r o d a l o m t ö r t é n e t • 2008/4

AZ ANTIKVITÁS ÉRZÉKI

HAGYOMÁNYA

m e g t u d á s é is (»eidós«: 'aki tud'). N e m 'fogalom', h a n e m tudott, a szellem szemével látott alak' az 'idea' helyes fordítása. A görög istenek »alakok«, amint a világ is — P l a t ó n szemével n é z v e - , a m e n n y i b e n van, a n n y i b a n : »alak«." 39 Szellemi

látás

tehát, de olyan, amely m é g őrzi a k o n k r é t , „kézzelfogható" (mármint a tényleges 'láthatóság', 'látottság' értelmében vett) érzéki tapasztalat emlékét, abból van m i n t e g y elvonva. A morphé szó előkerülése pedig természetesen a Frobenius-féle kultúrmorfológiához

— melynek k ö z v e t l e n hátterében Spengler és G o e t h e áll 4 " —

v e z e t ő átmenetet készíti elő. A „stílus", „morfológia", „világlátás" közötti összefüggések lesznek i m m á r nyilvánvalóvá a k ö v e t k e z ő szakaszban, melyet Kerényi a nyelvnek m i n t az érzéki h a g y o m á n y részének a vizsgálata során fogalmazott m e g : „A stílust itt két oldalról kell t e k i n t e n ü n k : egyfelől a belső, o r g a n i k u s f o r m a m e g m u t a t k o z á s a ; másfelől kifejezése egy világ-látásnak. A n n a k , amely erre az életformára j e l l e m z ő s amely a szavak t a r t a l m á n á l elsőbb, közvetlenebb, teljesebb. Világlátás - ha e f o r m á b ó l kifelé, a világba t e k i n t ü n k . A világ felől befelé fordulva a Frobenius-féle k u l t ú r m o r f o l ó g i a szavát kell h a s z n á l n u n k : megragadottság j e l e a stílus, a világvalóságtól való megragadottságé. Es a stílusban m e g m u t a t k o z ó lényeg m e g é r t é s é n e k is az az egyetlen módja, amelyet a k u l t ú r m o r f o l ó g i a ír elő: a stílust n e m m a g y a r á z n i kell, h a n e m m ű k ö d t e t n i , megragadtatni m a g u n k a t vele s átvenni tőle azt a megragadottságot, amely kifejezésre jut b e n n e . " (159.)41 Ez az összefüggés tehát az, amely

34

Halhatatlanság

és Apollón-vallás,

4 7 2 - 4 7 3 . ( H e i d e g g e r h a s o n l ó k é p p e n vezeti vissza az ideát., eidoszt

e r e d e t i nyelvi k ö z e g é b e , igyekezvén azt m e g s z a b a d í t a n i az „ i d e a l i z m u s b ó l " r á r a k ó d o t t j e l e n t é s r é t e g e i t ő l : M a r t i n HEIDEGGER, Bevezetés a metafizikába,

ford. VAJDA Mihály, I k o n , h . п., 1995,

90—91. [55. § a]) Az idézet végén az istenek példaszerű felbukkanása azt is m e g m u t a t j a , h o g y m i k é p p e n lehet ez a s z e m l é l e t K e r é n y i s z á m á r a k é s ő b b i v a l l á s t ö r t é n e t i m u n k á i n a k is v á l t o z a t l a n u l az alapja. „ A kérdés, a m e l y r e választ k e r e s ü n k , a l e g e g y s z e r ű b b e n így h a n g z i k : »Mi j e l e n t m e g a g ö r ö g ö k n e k H e r m é s k é n t ? « [...] T ö r t é n e t i t é n y k é n t kell e l i s m e r n ü n k , h o g y a g ö r ö g ö k számára H e r m é s n e v ű istenük n e m az a m e r ő s e m m i volt, m i n t a m a i e m b e r számára, n e m is v a l a m i alaktalan erő, h a n e m e g y p o n t o s a n m e g h a t á r o z o t t valami, s legalábbis H o m é r o s óta j ó l f e l i s m e r h e t ő személyiség. [...] A t ö r t é n é s z n e k ezt a H e r m é s t kell felidéznie a m a g a m e g b o n t h a t a t l a n , f ö l ö t t é b b személyes teljességében. A z aztán már t ú l l é p a t ö r t é n e t i kérdésfeltevésen, ha azt a realitást, a m e lyet a g ö r ö g ö k H e r m é s n e k neveztek, a t ö r t é n e l e m t ő l független, i d ő t l e n valóságok t a r t o m á n y á b a n k í s é r e l j ü k m e g f ö l f e d e z n i . " KERÉNYI K á r o l y , Hermés, a lélekvezető.

Az élet férfi eredetének

mito-

logémája, ford. TATÁR G y ö r g y , Európa, B u d a p e s t , 1984, 5 - 6 . D á v i d h á z i Péter j o g g a l h í v t a fel a f i g y e l m e t arra, h o g y K e r é n y i platonizmusa és „ k ö z e g é r z é k e n y s é g e " sem e g y e z t e t h e t ő össze e g y k ö n n y e n : DÁVIDHÁZI, I. т., 3 3 1 . 40

BODROGI T i b o r , Leo Frobenius (1873-1938)

= L e o FROBENIUS, Afrikai

kultúrák.

Válogatott

írások,

G o n d o l a t , Budapest, 1981, 12—14. Kerényi a „ m o r f o l ó g i a i é r z é k " „ n a g y klasszikusaként" G o e t h é t n e v e z i m e g : Uber Krise..., 41

IL, 3.

A „ s t í l u s o k " f r o b e n i u s i e l k ü l ö n í t é s é h e z és e l e m z é s é h e z lásd: L e o FROBENIUS, Eritrea,

ford.

KÁRPÁTY Csilla = U ó . , Afrikai kultúrák, 2 1 9 - 2 3 4 ; a „stílusból" a „világlátás" ( „ p a i d e u m a " , „ l e l k i ség", „életérzés") k i b o n t á s á h o z : Afrika művészete,

tanulmányok

ford. G. ВЕКЕ M a r g i t = Uo., 309—337.

5(511

S I M O N ATTILA

az ó k o r t u d o m á n y „el n e m érhető, de célul k i t ű z ö t t " feladatát, a „visszavezetést" mégiscsak lehetővé teszi, a testtelen, szellemi t a r t a l o m visszavezetését eredeti m e g n y i l a t k o z á s á n a k anyagszerű valóságába (mely persze maga is e g y absztrakció, a „stílus" absztrakciója révén áll elő). Ezért m o n d h a t j a tehát K e r é n y i azt, h o g y a „nagy ó k o r t u d o m á n y i feladat" elvégzéséhez „ k o r u n k b a n m i n d e n feltétel" adott: a frobeniusi k u l t ú r m o r f o l ó g i a „ m e g r a g a d o t t s á g " - f o g a l m a biztosítja ezt a visszavezetést. Ez a „megragadottság" fogalmában (tapasztalatában) sűrűsödő koncepció egyszerre őrzi m e g és veti el a 19. századi t u d o m á n y historista eszményét. M i k ö z b e n ugyanis a helyreállítás, az eredetihez való visszatérés, az eredeti közvetlen „jelenl é t b e " - h o z á s á n a k r e m é n y e élteti, m a g a is tudja, h o g y ez csakis e g y közvetítő elem beiktatásával lehetséges, a „ m o r f o l ó g i a i érzék" hordozójának, a t u d o m á n y o s m u n k á t végző t u d ó s „ m e g r a g a d o t t s á g á n a k " a r é v é n . Ez a „ m e g r a g a d o t t s á g " (.Ergriffenheit: ez a fogalom is G o e t h é r e m e g y vissza)42 n e m intézhető el egyszerűen a szubjektivizmus v a g y pszichologizmus kategóriájával: m i n d e n olyan e m b e r i tevékenységet jellemez, melynek során a tevékenykedő ember figyelme teljes m é r t é k b e n tevékenységére összpontosul (amilyen például a sziklaképeket festő ember m u n k á j a , vagy a g y e r m e k j á t é k a ; u t ó b b i azt is m e g m u t a t j a , hogy n e m feltétlenül intencionált figyelemösszpontosításról

van szó), melynek során a tevékenykedő e m -

b e r egész lényét, egész létezését a tevékenység tölti k i (Beschäftigtsein,

Beherrscht-

und Erfülltsein durch etwas), számára e k k o r egész „világa" ebben a tevékenységben sűrűsödik össze. Ezt a megragadottságot, a világhoz való viszony e sajátos módját ő r z i k akár a h é t k ö z n a p i használati eszközök is, de e n n e k a világtól való m e g r a gadottságnak a legfontosabb n y o m a i mégiscsak a sziklarajzok, az istenszobrok, a költemények: az e m b e r vallási és művészi életének, alkotó tevékenységének megnyilvánítói. 4 3 A „ m e g r a g a d o t t " t u d ó s tevékenysége során h a s o n l ó k é p p e n csak részben beszélhetünk egy szabadon cselekvő s z u b j e k t u m intencionált tevékenységéről: a t u d o m á n y legmagasabb fokú „tudatossága", kritikai önértelmezése éppen abban nyilvánul meg, ha tudatosítjuk, hogy tevékenységünk során nem mi „ á l l í t u n k elő" igazságokat (kivált n e m a m a g u n k „szubjektív" k é n y e - k e d v e szerint), h a n e m az igazságok „találnak m e g " m i n k e t , s e n n e k a „ m e g t a l á l á s n a k " m e g v a n a maga történetileg változó — a s z u b j e k t u m akaratán t ú l h a t ó — logikája. 42

K a r i KERÉNYI, Ergriffenheit

und Wissenschaft

= U ó . , Apollon und Niobe, 59. ( „ E r g r i f f e n f ü h l t m a n

tief das U n g e h e u r e " — idézi K e r é n y i Faust szavait [Faust, II., 1., „ S ö t é t o s z l o p c s a r n o k " - j e l e n e t ; 6274. sor]. Az idézett sor p o n t o s a n a k ö v e t k e z ő : „ E r g r i f f e n , f ü h l t er tief das U n g e h e u r e . " M á s u t t K e r é n y i is így idézi: KERÉNYI Károly, Az

örök Antigoné = U ő . , Halhatatlanság

164.) A k ö v e t k e z ő k h ö z lásd az egész Ergrijfenheit-tanulmányt: 43

és

Apoüón-vallás,

I. т., 56—63.

„ E n n e k a létnek: az a n t i k életnek n e m k ü l s ő s é g e i b e n , h a n e m lényegében való m e g é r t é s e a stíluson keresztül lehetséges. A m ű v é s z e t — a m i n t a k u l t ú r m o r f o l ó g i a felfogja — az élet é r t e l m e és a stílus t u l a j d o n k é p p e n : életstílus." (160. F r o b e n i u s Afrika kultúrtörténetéről

512

írott m u n k á j a nyomán.)

i r o d a l o m t ö r t é n e t • 2008/4

AZ A N T I K V I T Á S ÉRZÉKI

HAGYOMÁNYA

M i n d e z pedig összefüggésbe h o z h a t ó az Ókortudományban

is többször megidézett

Nietzschének m á r említett, a 19. századi t u d o m á n y önértelmezését illető k r i t i k á jával (155.), v a l a m i n t a m i n d j á r t érintendő „egzisztenciális t u d o m á n y " kérdésével is, amennyiben Kerényi felfogásában „a kutatás tárgyát a kutató emberi létének alapproblémái jelölik ki, s a megtalált téma n e m ereszti el többé." 4 4 Kerényi az Ókortudomány

n é m e t változatában ezt a megragadottságot a „ h a -

tás" és az „élmény/művészi é l m é n y " fogalmai felől világítja m e g (Wirkung,

Kunst-

erlebnis)-, „ m e g r a g a d o t t s á g " - é r t e l m e z é s e e n n y i b e n természetesen a Das Erlebnis und Dichtungot

író Dilthey (és az ő n y o m á n például az „Erlebnis als M e t h o d e "

elvét m e g f o g a l m a z ó irodalomtudós, Friedrich G u n d o l f ) „ é l m é n y " fogalmával, illetve az e b b e n összpontosuló egész h e r m e n e u t i k a i elképzeléssel is r o k o n í t h a t ó — jóllehet az Ókortudományban

n e m hivatkozik a szellemtörténeti kutatás a t y a -

mesterére. Az ókori alkotások számunkra is eleven hatása az, a m i lehetővé teszi az idegen é l e t f o r m á n a k (fremde Lebensweise) saját tapasztalatként (als eigene Erfahrung) t ö r t é n ő megismerését, ehhez p e d i g az szükséges, h o g y a filológus vizsgálódása n e korlátozódjék pusztán az i r o d a l m i forma vizsgálatára, h a n e m m e g é r t é s e foglalja m a g á b a az a n t i k kifejezési f o r m a élményszerű megélését (erlebte antike

Ausdrucks-

weise), ezen keresztül pedig e g y életforma és létezési m ó d (eine Lebensform und existenzielle Weise) megértésére irányuljon: „az e m b e r i lét g ö r ö g vagy római, h o méroszi vagy vergiliusi, pindaroszi vagy horatiusi formájára (auf die [...] Form des menschlichen

DaseinsJ"45

Az ó k o r t u d ó s n a k ezért kell az érzéki h a g y o m á n y k ö z e g é b e n t a r t ó z k o d n i a , ezért lehetséges — és ezért csakis e h a g y o m á n y o n keresztül lehetséges — az e h a g y o m á n y t létrehozó világlátás, stílus, az eredeti „megragadottság" visszaidézése. N e m empátia, n e m divináció, n e m megvilágosodás: az érzéki h a g y o m á n y valóságának megtapasztalása — mely az ó k o r t u d ó s m u n k á j a során végtelenül sokszor m e g i s métlődik - félig-meddig öntudatlanul végzi el ezt a közvetítő m u n k á t . Ezt a legérzékletesebben n e m az Ókortudományban,

h a n e m a Klasszika-filológiánk

és a nemzeti

tudományok c í m ű írásában f o g a l m a z t a meg K e r é n y i : „Tudjuk: vak őrei v a g y u n k a kincsesháznak — mert ki n e m vak a kortárshoz és szemtanúhoz képest, aki a k á r csak százéves m ú l t r a visszatekint —, de épp ezért fejlesztünk m a g u n k b a n új é r z é k szerveket, amelyekkel t u d j u k a helyét, alakját, ábráját, értékét m i n d e n drágaságnak: nekünk lángol, ami másnak tompa feketeség, és beszédes KÔapoç [világrend], ami az avatatlannak - lomhalmaz. Mert éjjel-nappal minden darabja újra m e g újra f o r o g az u j j a i n k közt: a m o n d a t o t m o n d j u k , a dalt dúdolni m e g p r ó b á l j u k , újra gondoljuk a gondolatot, a szobrokat újra m e g f a r a g j u k , felépítjük a t e m p l o m o k a t , 44

SZILÁGYI J á n o s G y ö r g y , Kerényi Károly emlékezete = U ö . , Paradigmák. Tanulmányok

antik irodalomról

és mitológiáról, M a g v e t ő , B u d a p e s t , 1982, 263. 45

Über Krise...,

tanulmányok

II., 5 - 6 .

5(513

SIMON ATTILA

az istenek jelenésszerűen t ű n n e k fel e l ő t t ü n k . Lassan v é r ü n k k é válik az az á l l a n d ó t u d o m á s , h o g y milyenek szoktak azok a d o l g o k akkor l e n n i , a m i k ma, n á l u n k , éppoly természetesen m á s m i l y e n e k . Ü g y tapasztaljuk ki a g ö r ö g s római valóságot, m i n t a sziklakúszó azt, a m i kezében s a lába alatt van: a n n a k második élete az o d a f ö n n , olyan tájékozódási, lépésválasztási, biztosságérzési képességekkel, melyekhez szülőházának lépcsői n e m szoktatták. A klasszikus-filológus m á s o d i k élete az antikvitás: élnie kell b e n n e »régivé vált lélekkel« [Kerényi itt Livius X L I I I . 13. 2. k ö v e t k e z ő m e g f o g a l m a z á s á r a utal: ceterum et mihi vetustas res scribenti nescio quo pacta anticus fit animus], h o g y ezzel az e m b e r i s é g lelkének egy része m e r ü l j ö n belé, k e r ü l j ö n m e g i s m é t l ő d ő kapcsolatba az a n t i k világban kivirágzott l e g p a z a rabb ö n m a g á v a l . [...] A m i n t a jelen világ e l k e r ü l h e t e t l e n ü l az összetevőnk, ú g y kell h o g y az antik világ is lényeges összetevővé váljék b e n n e : ez tudományos t e r mékenységének egyszerre tárgyi és lelki feltétele." 46 Az érzéki hagyomány é l m é n y szerű hatásának e r e d m é n y e k é n t tehát fokozatosan láthatóvá válnak az ö s s z e f ü g gések, a jelenségekben rejlő egységes „stílus", „alak", s t r u k t ú r a , értelem, m e lyekben a hajdani e m b e r i lét lényege megnyilvánult. Ez a mozzanat, ez a „fokozatosan", ahogyan t e h á t az ókor lassan „ v é r ü n k k é válik", ahogyan s i k e r ü l b e n n e é l n ü n k „»régivé vált lélekkel«", t o v á b b m á r n e m analizálható (miként az idézett Liviusnál: nescio quo pacto, „valamilyen m ó d o n " , „ n e m is t u d o m , h o gyan") e n n y i b e n valóban t ú l l é p a racionalitáson. A maga egészében n e m r a c i o nalizálható, de n e m is irracionális, n e m transzcendens, de n e m is pusztán t a pasztalati, n e m t u d o m á n y o s , de n e m is t u d o m á n y t a l a n tevékenység, vagy m é g inkább: történés ez. Kerényi világosan látja, h o g y az így felfogott t u d o m á n y idegen a kora klasszika-filológiáját továbbra is n a g y m é r t é k b e n m e g h a t á r o z ó t u d o m á n y e s z m é n y t ő l . „ M e g n y í l n i a világnak azzal a világlátással, amely az antik költőé és szobrászé volt: ez m á r n e m »könyves« magatartás a filológus oldalán sem. A z ó k o r t u d o m á n y n a k az a végső követelménye, h o g y m a g u n k é v á t e g y ü k az antik e m b e r n e k a v i l á g v a lóságtól való megragadottságát, kétségtelenül túl van a k ö n y v e k e n . H o g y a k ö n y vek ilyen m e g r a g a d o t t s á g h o z elvezethetnek — ez megoldja a k ö n y v problémáját. D e n e m l é p j ü k - e túl itt, a könyvekével e g y ü t t , a t u d o m á n y határát is?" (159.) A „ k ö n y v problémáját" tehát a megragadottság révén, mely az egykor volt „életet" közvetlenül közvetíti, megoldottuk: a könyv életoldala immár feltárult előttünk, e n n e k az életnek a szövege olvasható lett, egy olyan olvasásban, mely önmagát m i n d u n talan transzcendálja. 4 7 46

47

Uo., 4 6 - 4 7 . Érdemes megfigyelni a szövegrész első felében az érzékszervi, testi-térbeli, a „világszerűséget", a rekonstruálandó és rekonstruálható „világot" kiemelő metaforikát, valamint a m á sodik felében a „diltheyánus" közvetítést a lelki valóságok között. Talán n e m szükségtelen az u t ó b b idézett szakasz kapcsán m é g egyszer felhívni a figyelmet arra

514

I R O D A L O M T Ö R T É N E T • 2008/4

AZ ANTIKVITÁS É R Z É K I

HAGYOMÁNYA

E n n e k az önmagát transzcendáló „olvasásnak" (melyet e g y metaforikus k i t e r jesztéssel a tárgyi emlékek vizsgálatára is vonatkoztathatunk), filológiának, ó k o r t u d o m á n y n a k a végső célja egzisztenciális cél: „az ó k o r t u d o m á n y számunkra elsősorban egzisztenciális t u d o m á n y : az antik e m b e r i lét t u d o m á n y a , mert ez a lét az, amely, m i n t az emberiségtől egyszer már megvalósított lehetőség, a l e g j o b b a n érdekel." (160.) A t u d o m á n y határát tehát az egzisztencia megértésének irányába lépjük át, p o n t o s a b b a n : a t u d o m á n y b a be kell v o n n u n k , a t u d o m á n y n a k részévé kell t e n n ü n k a hajdani és a jelenbeli egzisztencia megértésének igényét, a m i n e m jelenti a tudományosság igényéről való lemondást, hanem é p p e n h o g y a n n a k k i teljesítését. 48 „A t u d o m á n y emberi é r t e l m é n e k k ö v e t e l m é n y e - »anélkül, h o g y t u d o m á n y voltát feladná« —, amely [Kerényi] m i n d e n leírt sorában és k i m o n d o t t m o n d a t á b a n b e n n e izzott, m i n d e n e s e t r e olyan hagyomány, amelynek elevenen tartásáról n e m szabad l e m o n d a n u n k . ' 4 9 Ezért n e m m o n d h a t le a tudomány, a „ l e g s z i g o r ú b b " ó k o r t u d o m á n y sem, a „nagy k ö l t ő k és f i l o z ó f u s o k " kínálta tapasztalatról és ö n reflexiós lehetőségről, vagy épp az antikvitás olyan megközelítési módjairól, m e lyeknek emblematikus alakjaiként Kerényi Nietzschét és Hölderlint nevezi meg. 5 0 Kerényi Károlynak ez a meglátása ma is vitathatatlanul érvényes és időszerű.

az ellentmondásosságra, mely Kerényinek a historizmushoz való viszonyát j e l l e m z i : mert igaz u g y a n , h o g y a fenti megfogalmazás nyilvánvalóan túllép a pozitivista adathalmozás (egyébként a pozitivizmust sem kizárólagosan jellemző!) eszméjén, u g y a n a k k o r az a megfogalmazás, hogy n y í l j u n k meg „a világnak azzal a világ-látással, amely az a n t i k költőé és szobrászé volt", hogy „ m a g u n k é v á t e g y ü k az antik e m b e r n e k a világvalóságtól való megragadottságát", megintcsak a rekonstrukciónak, éppenséggel a „megragadottság", az „ é l m é n y " , az „eredeti világtapasztalat" helyre- vagy visszaállításának az igénye. U g y a n a z a belső ellentmondás feszíti itt K e r é n y i h e r m e neutikai beállítódását és egész tudományfelfogását, m i n t a m e l y Diltheynak a historizmus kartéziánus örökségével szembeni viszonyát is jellemezte. E r r ő l lásd: GADAMER, I. т., 170-177. 48

Über Krise..., II., 6—7., illetve passim az ó k o r t u d o m á n y n a k a science értelmében vett t u d o m á n y t ó l való m e g k ü l ö n b ö z t e t é s é r ő l ; vö. még KERÉNYI Károly, Tudósoknak való = U ö . , Halhatatlanság és Apollón-vaUás, 240—243. E n n y i b e n tehát nemcsak azok járnak t é v ú t o n , akik az objektivista t u d o m á n y e s z m é n y nevében vonják kétségbe K e r é n y i teljesítményét, h a n e m azok is, akik többnyire kevéssé artikulált, és — ami a tudományról alkotott (fantom)képüket illeti - hozzávetőleg száz éves fáziskésésben leledző tudományellenességük igazolásaként h i v a t k o z n a k előszeretettel Kerényire. Arra a Kerényire, aki m i n d i g is tudósnak tartotta magát, s ha ezt kétségbevonták, m i n t például a S z e n t k u t h y - a f f é r alkalmával, arra igencsak érzékenyen ( k o n k r é t a n : j o g i úton) reagált. Kerényi ó k o r t u d o m á n y á n a k egzisztenciális jelentőségéhez, tudomány és egzisztencia-megértés összeegyeztetésének igényéhez lásd SZILÁGYI, Kerényi Károly emlékezete, 242., 245., 249., 260., 263.

49

Uo., 272. Über Krise...,

50

TANULMÁNYOK

П., 8.; I., 260.

5(515