Az államháztartás finanszírozásának aktuális kérdései – az ÁSZ nézőpontjából Domokos Lászlónak, az Állami Számvevőszék elnökének előadása a soproni VIII. Pénzügyi Napok Konferencián 2014. október 2.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Kollégák! Az államháztartás finanszírozása kapcsán két kérdéskört célszerű górcső alá venni: • az államháztartás folyó kiadásainak finanszírozását, valamint • a kormányzati szektor adósságának finanszírozását. Előadásom címének leadásakor azt terveztem, hogy e konferencián ezek közgazdasági összefüggéseit mutatom be, és kitérek arra, hogy az Állami Számvevőszék (ÁSZ) a saját feladatkörében miként tud hozzájárulni ezeknek a feladatoknak az eredményesebb teljesítéséhez. Időközben azonban az a megtiszteltetés ért, hogy két héttel ezelőtt előadást tarthattam a soproni Közgazdász Klubban, ahol hasonló témákról beszéltem. Ezért előadásomnak ezt a részét rövidebbre fogom, és többet szeretnék beszélni arról, hogy az ÁSZ miként tud az államadósság-mutató számlálójának, azaz az államadósságnak a csökkentése mellett, a mutató nevezőjének, azaz a GDP-nek a növekedéséhez hozzájárulni. Mindenekelőtt arra a kérdésre szeretnék válaszolni, hogy Mennyi közkiadást finanszírozunk és miből? Erre a kérdésre a legszemléletesebb választ azáltal adhatjuk meg, hogy ha a kiadásokat a GDP arányában mutatjuk be, amit a közgazdaságtanban újraelosztási aránynak neveznek. Nézzük meg, hogyan alakult ez Magyarországon az elmúlt időszakban (1. számú táblázat)!
1. sz. táblázat Az újraelosztási arány alakulása Magyarországon 2008-2013 Újraelosztási arány (Költségvetési kiadás/GDP) 2008. 49,2 2009. 51,4 2010. 49,9 2011. 50,0 2012. 48,6 2013. 49,8 Forrás: KSH Év
Azt látjuk, hogy a pénzügyi válság előtti utolsó évhez, azaz 2008-hoz képest 2009-ben az újraelosztási hányad 2,2 százalékkal emelkedett. Ez azonban nem a kiadások növekedésének, hanem a GDP 6 százalékot meghaladó mértékű csökkenésének volt a következménye. 2010-ben a hanyatlás már folytatódott, viszont – elsősorban a korábban hozott megszigorító intézkedések következményeképpen - a kiadások reálértékben jelentősen visszaestek. Figyelemreméltó ugyanakkor, hogy Magyarországon 2010 és 2013 között összességében nem csökkent az újraelosztási hányad, azaz a költségvetési konszolidáció, amely a hiány mértékét a 2009. évi 4,5 százalékról 2013-ra 2,2 százalékra mérsékelte – szemben a nemzetközi szervezetek receptjével – nem a kiadások drasztikus visszafogásával valósult meg. De akkor mi finanszírozta a kiadásokat? Erre két lépésben adok választ. Nézzük meg először a 2. számú táblázatot, amelynek az adatai azt mutatják meg, hogy a kiadásokat hány százalékban finanszírozták a bevételek és hány százalékban a hiány, azaz az eladósodás.
2
2. sz. táblázat A kiadások finanszírozása összetételének változása (százalék) Kiadások összesen Év Bevétel 2008. 100,0 92,5 2009. 100,0 92,2 2010. 100,0 91,4 2011. 100,0 108,6 2012. 100,0 95,9 2013. 100,0 95,6 Forrás: KSH adatai alapján végzett saját számítás
Hiány (hitel) 7,5 8,8 8,6 4,1 4,4
A konszolidáció jól érzékelteti, hogy míg 2009-ben minden 100 forint kiadásból közel 9 forintnak nem volt meg a fedezete, addig ez a szám 2012-ben majdnem 4 forintra csökkent. (A 2011-es év adata kilóg a sorból, mivel akkor a kiadásokat jelentős mértékben a kötelező magánnyugdíj-pénztárak vagyonának az államháztartásba való bevonása fedezte.) Nyilvánvaló, hogy változatlan kiadási szint mellett a fent bemutatott konszolidáció csak a bevételek jelentős növekedése mellett valósulhatott meg. Ennek összetételét mutatja be a 3. számú táblázat. A táblázat adatai szerint a centralizációs arány 2010 és 2013 közötti emelkedését két tényező okozta: • a társadalombiztosítási hozzájárulások 1,2 százalékpontos, valamint • a folyó és a tőketranszferek összesen 0,9 százalékpontos emelkedése. A társadalombiztosítási hozzájárulások emelkedése elsősorban kötelező magánnyugdíj-pénztári rendszer megszüntetésének eredménye. Míg transzferek növekedése mögött az EU támogatások fokozott felhasználása áll: a 2010. évi 645,9 milliárd forinttal szemben 2013-ban már 1 583,8 milliárd forint EU támogatást használt fel a magyar költségvetés.
3
3. sz. táblázat A kormányzati szektor költségvetési bevételeinek összetétele a GDP százalékában (Eredményszemléletű adatok) 2010
2011
2012
2013
37,9
37,1
39,0
39,1
25,7
23,8
25,7
25,7
12,2
13,3
13,3
13,4
Tulajdonosi jövedelmek
1,1
1,1
1,1
0,7
Egyéb bevételek
6,6
16,0
6,5
7,8
2,9
2,7
2,9
3,2
Folyó transzferek
1,5
1,3
1,3
1,8
Tőketranszferek
2,2
12,0
2,3
2,8
45,6
54,3
46,6
47,6
Adó- és járulékteher Ebből: Összes adóbevétel TB
hozzájárulá-
sok
Ebből: áruk, szolgáltatások ellenértéke
Összes bevétel Forrás: KSH, NGM. Az államadósság finanszírozása
A bevételi szerkezet sok érdekességet tartalmazó változásának részletes bemutatása helyett rátérek az államadósság finanszírozásának a kérdéskörére. A két kérdéskör azonban szorosan összefügg. Az 1. számú táblázat adatai kapcsán a szemléletesség kedvéért azt mondtam, hogy a kiadásokat a hiányból finanszíroztuk. Végső soron azonban hitelből, eladósodás révén finanszírozta az állam a hiányt. Volt olyan év – 2006 – amikor minden 100 forint állami kiadásból közel 20 forint az államadósságot növelte. A 2000-es évek közepétől kezdve pedig tovább súlyosbította a helyzetet az, hogy az állam mellett a vállalatok és a lakosság is eladósodott, következésképpen az állam adósságát teljes mértékben kül4
földi forrásokból kellett finanszírozni, részben forintban, részben – és növekvő arányban – devizában kibocsátott, külföldi befektetők által felvásárolt állampapírok formájában. Majd amikor ez a lehetőség is kimerült, akkor a magyar államnak a Nemzetközi Valutaalaptól és az Európai Bizottságtól kellett hitelt felvennie. A történet – gondolom – sokuk előtt ismert, ezért nem részletezem tovább. Inkább azt mutatom be, hogy mi az ÁSZ feladata ezen a területen. Az ÁSZ a zárszámadás ellenőrzése során évente ellenőrzi az államháztartás központi alrendszerének adósságállományát, az adósságszolgálattal kapcsolatos bevételeket és kiadásokat, értékeli annak megbízhatóságát. Korábban az ÁSZ öthat éves rendszerességgel ellenőrizte az államadósság alakulását és kezelését. 2012 augusztusában hoztuk nyilvánosságra az államháztartás központi alrendszerének adóssága és éven túli kötelezettségvállalása 2006 és 2011 közötti alakulásának ellenőrzéséről készült jelentésünket. A 2012-ben befejeződött ellenőrzésünk egyik tanulságos megállapítása az volt, hogy 2006-2011 között az államadósság több mint 8200 milliárd forinttal emelkedett, az államadóssághoz kapcsolódó finanszírozási kiadás (kamatok, jutalékok) pedig közel 6600 milliárd forint volt. Következésképpen az államadósság növekedésének több mint 80 százalékát tették ki a meglévő adósságra fizetett kamatok, jutalékok. A magyar gazdaság tehát egy nagyon veszélyes helyzetbe került, ahol az államadósság növekedését meghatározó arányban az államadósság finanszírozásának költségei gerjesztik. Érthető, hogy az államadósság csökkentése elsődleges gazdaságpolitikai prioritássá vált, hiszen e nélkül az ország nem kerülheti el az adósságspirált. Ebből adódóan az ÁSZ-nak is kiemelten kell foglalkoznia ezzel a kérdéssel. Az adósságcsökkentés 2012. január 1-jétől hatályos alkotmányos kötelezettségére tekintettel az ÁSZ ellenőrzési tevékenységének a fókuszába került az államadósság mérséklésének a kérdése. Az ÁSZ még 2012-ben kidolgozta az államadósság-szabály betartása ellenőrzésének speciális segédletét, és ennek alapján 5
ellenőrizte az államadósság-mutató kiszámításának megalapozottságát és helyességét. A 2013. évi zárszámadás ellenőrzése kapcsán is részletesen ellenőriztük a központi alrendszer adósságát. A legfontosabb számokat a 4. számú táblázatban foglaltuk össze. 4. sz. táblázat A központi alrendszer adósságának összetétele és alakulása Központi költségvetés / központi alrendszer adóssága (Mrd Ft) Deviza
2012. évi tény
2013. évi 2013. évi 2013. évi terv tény tény megoszlása
8326,6
8128,1
8904,9
40,5%
Forint
12 042,4
12 656,3
12 976,4
59,0%
Összesen
20 369,0
20 784,4
21 881,3
99,5%
351,1
404,1
117,3
0,5%
20 720,1
21 188,5
21 998,6
100,0%
Egyéb kötelezettségek Mindösszesen
A központi alrendszer, illetve a központi költségvetés 2013. évi bruttó adósságának tervezett állománya – a 2012 decemberében készített finanszírozási terv alapján – 21 188,5 Mrd Ft volt, ami 3,8%-kal magasabban, 21 998,6 Mrd Ft-ra teljesült. A központi alrendszer GDP arányos adóssága a 2012. évihez képest 1,8 százalékponttal 75,7%-ra nőtt. Ezen belül a devizaadósság állománya 776,8 Mrd Ft-tal, a forintadósságé 320,1 Mrd Ft-tal meghaladta a 2013. évre tervezettet, miközben az egyéb kötelezettségek állománya 286,8 Mrd Ft-tal elmaradt a tervezettől. A folyamatok mögött egyfelől az önkormányzatok adósságának átvállalása áll. A központi alrendszer bruttó adósságállománya tartalmazza az 593,3 Mrd Ft összegű önkormányzati adósságátvállalást, amely a teljes államadósság 2,7%-a. Másfelől a forintárfolyamának a tervezettől kedvezőtlenebb alakulása okozta a devizaadósság forintban számított összegének növekedését. 6
A GDP-arányos államadósság alakulása 2013-ban a kormányzati szektor adóssága 23 068 milliárd forint volt, amely GDP-arányosan 79,2 százalék. Ez a 2012-es 79,8 százalékos adatnál 0,6 százalékponttal alacsonyabb. A csökkenő trend tehát érvényesült. Ugyanakkor az adósságrátát meghatározó tényezők alakulásának következtében a 2013. évi Konvergencia Programban előre jelzett értékekhez (78,1 százalék) képest 1,1 százalékponttal magasabb lett a GDP-arányos államadósság. A 2014. évi Konvergencia Program jelzi azt is, hogy a következő két évben a 2013-ban tervezett és az új adósságpálya közötti olló még jobban, akár 2 százalékpontra is szétnyílhat, a következő kockázati tényezők hatására: • a nominális GDP alakulása, tekintve, hogy az alacsonyabb infláció miatt a korábban prognosztizáltnál alacsonyabb növekedés önmagában az adósságpálya jelentős emelkedéséhez vezet; • a 2013. évi Konvergencia Program mintegy 5 százalékkal kedvezőbb, 293,1 HUF/EUR árfolyammal számolt, mint a 2014. évi Konvergencia Program (307,9 HUF/EUR). A vele járó kockázattal kapcsolatban figyelemre méltó az MNB számítása, amely szerint az árfolyam 10 forint/euró mértékű gyengülése 1,1 százalékponttal növeli az adósságrátát a devizaadósság átárazásán keresztül; • az állami kötelezettségvállalással való kötvénykibocsátást, mint speciális tényezőt az ESA módszertana szerint a kormányzati szektor adósságaként kell elszámolni (például 2013-ban és 2014-ben a MÁV kötvénykibocsátását); A felsorolt változásokkal összefüggésben a kormányzati szektor 2013. évi adósságállományának módosulásában a következőtényezők játszottak szerepet (5. számú táblázat):
7
5. táblázat Egyes tényezők hatása a 2013. évi államadósság alakulására Tényező
Hatás a GDP százalékában
Elsődleges hiány
-2,1
Kamatkiadás/bevétel egyenlege
4,2
Forint értékvesztése
0,6
Nyugdíj Reform és Adósságcsökkentő Alapból adósságcsökkentés
-0,9
Állami kezességvállalás
0,2
Forrás: NGM. A táblázatból látható, hogy elsősorban a kamatkiadások, másodsorban a forint értékvesztése járult hozzá az államadósság növekedéséhez. Az első kapcsán jó hír, hogy az MNB alapkamat csökkentése, illetve a magyar gazdaság jobb külső megítélése következtében az idei évben már az állampapírok kamatának számottevő csökkenése következett be. Az árfolyamkockázat azonban még mindig jelentős. Ennek mérséklése végett az ÁSZ a már említett, 2012-ben publikált jelentésében felhívta a figyelmet arra, hogy – a forint árfolyama és az adósságráta közötti szoros kapcsolat miatt – szükséges a devizaadósság arányának csökkentése. Ebből a szempontból kedvező változás történt 2012-ben –, amikor a központi költségvetés bruttó devizaadósságának a 2011 decemberi 50 százalékos aránya után – a devizaadósság aránya 2012 decemberére 40,9 százalékra mérséklődött. Ez a folyamat 2013-ban is folytatódott, de – az említett okok miatt – már csak minimális (0,2 százalékpontos) mértékben, annak ellenére, hogy az ország sérülékenységének és kockázatának mérséklését szem előtt tartva a kormányzat sikeresen szélesítette a belföldi szereplők állampapír vásárlását a különböző új állampapírok (Prémium Euró Magyar Államkötvény, Féléves Kincstárjegy, átalakított Babakötvény, Bónusz Magyar Államkötvény, Kincstári Takarékjegy Plusz) bevezetésével. Ily módon nemcsak a stabilabb adósságfinanszírozás érhető el, hanem az is, hogy a kamatnyereséget hazai szereplők realizálják.
8
Az adósság (adósságráta) alakulása szempontjából – az adósság deviza aránya mellett – fontos szerepet játszik az adósság lejárati szerkezetének a változása is. Ennek jelentőségét kiemeli az a körülmény, hogy Magyarországon a forintadósság esetében csak 3-3,5 év az átlagos futamidő, ami nemzetközi összehasonlításban inkább rövidnek, mint átlagosnak számít. Ezzel járóan szükség van arra, hogy az adósságállomány közel egynegyede, évente 5 000-6 000 milliárd forintnyi adósság megújuljon. Ez magas arány, ami nagy finanszírozási és kamatkockázatot jelent az ország számára, egyrészt azért, mert a nemzetközi pénzpiacok kedvezőtlen alakulása idején a külföldi befektetők kivonhatják a forintalapú állampapírjaikat, s így jelentős nehézségeket okozhatnak, másrészt fontos szempont az is, hogy az adósság megújítás költségigényes folyamat. Ezért az adósságkezelés, az ÁKK Zrt. 2013-ban is törekedett arra, hogy a 3, 5 és 10 éves futamidejű, piaci finanszírozást biztosító államkötvények, valamint a 10 és 15 éves fix kamatozású kötvények nagyobb szerepet játszanak a kötvénykibocsátásokban. E kibocsátások különösen az év második felében gyorsultak fel. Ezek sem bizonyultak azonban elegendőnek ahhoz, hogy a forintadósság hátralévő futamideje 2013-ban hosszabbodjon, javuljon (6. számú táblázat). 6. sz. táblázat A forintadósság átlagos hátralévő futamideje Átlagos hátralévő futamidő (év)
2012.12.31
2013.12.31.
Magyar Államkötvények
4,09
4,09
Forint-értékpapír összesen
3,23
3,11
Forinthitel
8,13
6,83
3,46
3,29
Forintban összesen
denominált
adósság
Forrás: NGM
9
A devizaadósság átlagos hátralévő futamideje szintén kedvezőtlen: az adósság hátralévő futamideje a 2008 előtti években 6 év felett volt, ami az utóbbi években jelentősen, 5 év alá csökkent. Mi lesz a nevezővel? Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A 2010 és 2013 közötti költségvetési konszolidáció egy másik fontos jellemzője, hogy a nominális GDP szerény mértékű növekedése mellett ment végbe. Egyfelől a reál GDP növekedése volt alacsony, másfelől a kormányzat egyáltalán nem élt azzal az eszközzel, hogy az áremelkedés felpörgetésével próbálja meg az államadósságot elinflálni. Éppen ellenkezőleg a kormányzati intézkedésék az árszínvonal mérséklése irányába hatottak. Következésképpen a GDP arányos államadósságot, elsősorban a számláló értékének kordában tartásával tudta a kormányzat mérsékelni (lásd a 7. számú táblázatot). 7. sz. táblázat Kormányzati szektor konszolidált adósságának alakulása A kormányzati szektor konszolidált adóssága névértéken (milliárd forint) a GDP százalékában
2010
21 782,7 82,2
a 2010. évi adósság százalékában
2011
2012
2013
22 698,
22 392,
23 068,
1
8
0
82,1
79,8
79,2
104,2
102,7
105,8
Forrás: 2013. évi zárszámadási törvényjavaslat Nyilvánvaló, hogy az államadósság növekedésének fékezése a jövőben is fontos feladat lesz, azonban a költségvetési konszolidáció zökkenő mentesebbé tételét az szolgálna igazán, ha a hiány- és az adósságmutatók nevező10
je is gyorsabban nőne, a gazdasági növekedés felgyorsulásának eredményeképpen. Ehhez a maga eszközeivel az ÁSZ is hozzá szeretne járulni. A jövőben még nagyobb figyelmet és erőforrásokat szentelünk azoknak a területeknek az ellenőrzésére, amelyektől az ország versenyképességének az erősödése leginkább várható. Ilyen prioritási területnek jelöltük ki a foglalkoztatást, a tudáshasznosítást, az energia költségek csökkentését, a piacszervező tevékenységet, a beruházásokat és a környezetünk védelmét. Az e területeken elért fejlődés jelentősen hozzájárulhat a költségvetési konszolidáció eredményeinek stabilizálódásához, a GDP arányos államadósság fenntartható módon való csökkentéséhez. A GDP alakulása kapcsán mit tud az ÁSZ ellenőrizni? Első megközelítésben azt gondolhatnák, hogy az ÁSZ-nak, mint a közpénzek és a közvagyon legfőbb ellenőrének, alapvetően az adósságmutató számlálójával, azaz az államadósság alakulásával kapcsolatosan vannak feladatai. Valóban igaz, hogy a közpénzek szabályos és hatékony elköltése, a korrupció visszaszorítása elsősorban a költségvetési hiányt, és azon keresztül az államadósságot csökkenti. A közpénzek eredményes és gazdaságos felhasználása hozzájárul a GDP növekedéséhez. Gondoljunk az oktatásra vagy a munkahelyteremtésre költött adóforintokra. Az ÁSZ eddig is számos olyan területen végzett ellenőrzést, amelyek számottevő hatással vannak a GDP alakulására. Példaként a szakképzés, a közhasznú foglalkoztatás, az utak karbantartása, a vidékfejlesztési programok ellenőrzését emelhetem ki. Az államháztartás konszolidációját követően az államadósság-mutató javítása szempontjából is előtérbe került a nevezőnek, azaz a GDP-nek a növelése. Ezért az ÁSZ is szisztematikusan végiggondolta, miként tud ellenőr-
11
zéseivel még inkább hozzájárulni a gazdasági növekedéshez, sőt a fenntartható fejlődéshez. Az ÁSZ a közpénzek felhasználását és a közvagyon hasznosítását hivatott ellenőrizni. Következésképpen a GDP növekedése kapcsán is azt tudja elsősorban vizsgálni, hogy a széles értelemben vett kormányzati intézkedések milyen módon járultak hozzá a gazdaság növekedéséhez. Ugyanakkor a versenyszférát illetően a kormányzat elsősorban közvetett módon, azaz az ország gazdasági versenyképessége javításán keresztül tudja befolyásolni a GDP növelését. A versenyképességnek ugyanis vannak olyan tényezői, amelyek nagymértékben függnek a kormányzati tevékenység minőségétől és eredményességétől. Ilyen például a vállalkozásbarát szabályozási környezet, a munkaerő minősége, az infrastruktúra állapota, az innovációs lánc kiépítettsége. A számvevőszéki ellenőrzés és a GDP növekedése közötti közvetett összefüggéseket az 1. számú ábra szemlélteti. 1. sz. ábra A számvevőszéki ellenőrzés helye a gazdasági növekedés szolgálatában
GDP növekedése
Versenyképességi tényezők
Versenyképesség
Kormányzati intézkedések
ÁSZ ellenőrzései
12
Az ábra tanúsága szerint az ÁSZ elsősorban azokat a kormányzati intézkedéseket ellenőrizheti, amelyek javítják a versenyképesség szempontjából fontos tényezőket, ezen keresztül a nemzetgazdaság versenyképességét, és ez járulhat hozzá a gazdaság tartós növekedéséhez. Néhány gondolat erejéig időzzünk el ennél az összefüggésrendszernél. A nemzetgazdasági versenyképesség fogalma, mérése, tényezői A gazdasági versenyképesség fogalma az üzleti világból származik és elsődlegesen a vállalkozásokra alkalmazták, arra fókuszálva, hogy mennyire képesek termékeiket, szolgáltatásaikat a versenytársak ellenében tartósan értékesíteni, minél kedvezőbb piaci pozíciókat szerezni. A nemzetek versenyképességének fogalma újabb keletű és komplexebb is a vállalati versenyképességnél. Ezzel is magyarázható, hogy a nemzetgazdasági versenyképesség fogalmának nincs egy egységes definíciója, különböző szerzők és szervezetek más-más módon határozzák azt meg. Megközelítésük kétféle szemléletet ötvöz: a)
egyrészt gazdasági teljesítményt, azaz a nemzetek közötti versenyben
elért eredményeket mérik; b) másrészt a versenyben való sikeres helytállásra való képességet, az ezt hosszútávon meghatározó tényezőket (intézmények, termelési tényezők fejlettsége, politikai, társadalmi közeg stb.) próbálják megragadni. A nemzetgazdasági versenyképesség fogalma a mikroszintű versenyképességtől leginkább az elérni kívánt eredményekben, a kitűzött célokban különbözik. Amíg a vállalkozások versenyképességében a meghatározó tényező az erőforrások minél hatékonyabb felhasználása, addig a nemzetgazdaság egésze szempontjából alapvető fontosságú, hogy az erőforrásokat a
13
nemzeti érdekeknek megfelelően, az állampolgárok közösségének javára, a jövő generációinak szempontjából is fenntartható módon használják fel. A dolog komplexitásából következik, hogy az ÁSZ nem vállalkozhat arra, hogy egyes kormányzati intézkedéseknek a gazdasági növekedésre gyakorolt tényleges hatását értékelje, hiszen ez makrogazdasági modellezést igényelne, a maga összes bizonytalanságaival és problémáival együtt. Jobb, ha az ÁSZ nem kalandozik el ilyen idegen vadászterületekre! De akkor a versenyképesség kapcsán mit ellenőrizzen az ÁSZ? Az ÁSZ feladatai a kormányzati intézkedések különböző típusai esetén Az állam (a széles értelemben vett kormányzat) alapvetően három formában járul hozzá a gazdasági versenyképesség javításához: • támogatja, finanszírozza a nem államháztartási szervek által végzett tevékenységek ellátását; • intézményei vagy vállalatai révén maga lát el feladatokat; • szabályozza a gazdasági szereplőket. Az első esetben egyértelmű, hogy az ÁSZ-nak kötelezettsége az ellenőrzés, mivel az állami támogatás, finanszírozás közpénzek felhasználását jelenti, amely a számvevőszéki ellenőrzés klasszikus területe. Ha az állam – intézményei vagy vállalatai révén – maga lát el feladatokat, akkor a számvevőszék elsősorban azt ellenőrizheti, hogy feladatot ellátó közintézmény vagy többségi állami (önkormányzati) tulajdonban álló gazdasági társaság a rábízott közvagyon hasznosulásáról gondoskodott-e. Az elmúlt két-három évben – egyes közszolgáltató cégek állami és önkormányzati tulajdonba vételével – kiterjedtebbé vált a kormányzati intézkedéseknek ez a formája, így az ÁSZ is megkezdte a többségi állami és önkormányzati tulajdonban lévő gazdasági társaságok tevékenységének ellenőrzését, és egyre nagyobb kapacitásokat szentel ennek a területnek az el14
lenőrzésére. A köztulajdonba vétel ugyanis nem csodaszer a piaci kudarcok orvoslására. Mind a tulajdonosi jogok gyakorlója, mind pedig a társaságok menedzsmentje részéről határozott és egy irányba mutató intézkedéseket igényel a közszolgáltatások alacsonyabb költségszinten, fenntartható módon történő biztosítása. Első tapasztalataink azt mutatják, hogy a számvevőszéki ellenőrzések képesek ehhez eredményesen hozzájárulni. Megállapítottuk, hogy az egyik vállalatnál az önköltségszámítás nem volt rendben, a másik indokolatlan kedvezményeket alkalmazott, a harmadik pedig más értékcsökkenéssel számolt ugyanazon állóeszközök esetében attól függően, hogy az adott eszköznek tulajdonosa vagy csak vagyonkezelője volt. Látszólag, nem nagy dolgok, de ha a költségek megállapítása nincsen rendben, akkor semmi sincs rendben. Nemcsak a közszférában, hanem a versenyszférában is igaz, hogy a rend értéket teremt. Az állami szabályozás értékelése annyiban tartozik a számvevőszék feladatkörébe, amennyiben az a közpénzek felhasználását és a közvagyon hasznosulását érinti. Természetesen sok ilyen szabályozás létezik, következésképpen ezen a területen is van és lesz az ÁSZ-nak feladata. Például ellenőriztük a beruházási adókedvezményeket és most készítjük elő a foglalkoztatást ösztönző adókedvezmények ellenőrzését. Ellenőrizhetjük azokat a szervezeteket is, amelyek a szabályozás végrehajtásában közreműködnek. Példaként említhetem az átképző központok hálózatának vagy a Gazdasági Versenyhivatalnak az ellenőrzését. Jelenleg folyik a Nemzeti Adó- és Vámhivatal és a Magyar Nemzeti Bank ellenőrzése. A gazdasági versenyképességet befolyásoló kormányzati intézkedések ellenőrzése a jó kormányzás szempontjából „Az Állami Számvevőszék küldetése, hogy szilárd szakmai alapon álló, értékteremtő ellenőrzéseivel előmozdítsa a közpénzügyek átláthatóságát, rendezettségét, és járuljon hozzá a „jó kormányzáshoz” A versenyképességet 15
befolyásoló kormányzati intézkedések esetében különösen fontos, hogy azok a jó kormányzás elveinek betartása mellett szülessenek meg, mivel ellenkező esetben nem javítják a versenyképességet. Ezen intézkedések kapcsán az ÁSZ-nak azt célszerű ellenőriznie, hogy a kormányzati intézkedések kidolgozása és végrehajtása során teljesültek-e a jó kormányzás kritériumai. Ebből a célból végrehajthatók az intézkedések szabályosságára fókuszáló megfelelőségi ellenőrzések, és a közpénz elköltésének eredményességét, gazdaságosságát, hatékonyságát értékelő teljesítményellenőrzések is. Köszönöm megtisztelő figyelmüket!
16
