Almásfüzitõi Hírek
A LMÁSFÜZITÕ K ÖZSÉGI Ö NKORMÁNYZAT L APJA • V.
ÉVFOLYAM
8.
SZÁM
• 2008.
SZEPTEMBER
Az államalapító Szent Istvánra emlékeztünk Ünnepi szentmisét tartottak a római katolikus templomban és a hagyományokhoz híven megszentelték az új kenyeret, melyet Lendvai Zoltán a Kovászker Bt. vezetõje adományozott a településnek. Ezt követõen Wachtler Ede megnyitotta Nyikus Ünnepi kenyerünk Anna népi iparmûvész kiállítását. A Községi és Iskolai Könyvtárban tartott Szent István napi díszünnepség résztvevõit Karánsebesy Lukács polgármester, államalapító királyunk alakjának felidézésével köszöntötte. A program az „Isten után”, címû mûsorral folytatódott, majd a délelõtt háziasszonya Molnárné dr. Taár Izabella méltatta a Füzitõ Barátai kör tevékenységét, ezt követõen dr. Halász Sándor ismertette dr. Lehotzky
Karánsebesy Lukács ünnepi beszédet tart
Attila volt almásfüzitõi körorvos munkásságát. Pénzes Imre megemlékezett Kaptay György életérõl, tevékenységérõl és bemutatta a Füzitõi életrajzok V. kötetét. Bekéné Magyar Melinda
Mátyás király utazik – Füzitõi Vigasságok Július 26-án került sor Almásfüzitõn a már hagyománnyá vált fesztiválunk, a 3. Füzitõi Vigasságok megrendezésére – kissé új köntösben, új hagyományokat teremtve: kedves településünkre ugyanis „beköltözött” a Kocsiünnep, mely Mátyás ki-
rály kocsiján érkezett. Bizony Almásfüzitõ kis községe is azon Budapest és Bécs közötti vonalon helyezkedik el, melyen a világ elsõ kocsiútja húzódott. A Mátyás király megrendelésére készült kocsi, mely Kocs községrõl kapta a nevét, évszázadokon
Mátyás király – Helyei László színmûvész és Beke Ferenc Kocs alpolgármestere
át rótta a mérföldeket e vonalon. Szilvássy István, a Magyar Településés Területfejlesztési Szövetség elnökének kezdeményezésére indult el a „Kocsiünnep” nevû rendezvénysorozat, melynek keretén belül minden Budapest-Bécs útvonalon elhelyezkedõ településre begördül a korhû kocsi kocsi. Ezen pedig nem más ül, mint maga Mátyás király – pontosabban mai megtestesítõje, Helyei László színmûvész. A Füzitõi Kocsiünnep Ölveczky Gábor grafikus mûvész kiállításának megnyitójával kezdõdött. Ezután az összes vendég a szabadidõparkba sétált, amely ezzel a fesztivállal debütált. A már szépen befüvesített park mindenki kedvére való helyszínnek bizonyult. A Bourdon együttes kellemes zenei hátteret biz(Folytatás a következõ oldalon)
2
ALMÁSFÜZITÕI HÍREK
2008. 8. SZÁM
Mátyás király utazik – Füzitõi Vigasságok (Folytatás az elõzõ oldalról) tosított, míg a vendégek az álruhában megbúvó Mátyást, azaz Helyei Lászlót keresgették. A leleményes megtaláló Polgár Vincencia pedig Mátyás király társaságában utazhatott a kocsin. Sor került két emlékkõ felavatására is: az egyik azt hirdeti, hogy „erre haladt a postakocsi útja Buda és Bécs között”, a másik pedig a füzitõi timföldgyártás emlékeit idézi. Miután Karánsebesy Lukács polgármester úr átvette Mátyás királyunktól az adománylevelet, Kocs község alpolgármestere mondott köszöntõt, majd Palovics László történész, Biatorbágy polgármestere beszélt a kocsi kocsi történetérõl. Folytatásképp a kocsi mustra következett. Megcsodálhattuk az almásfüzitõi Nagy László gyönyörû fogatát, a kocsi kocsit, a dunaalmási lovarda Eszterházy és Szentendrei lovaskocsiját. Ezt követõen a pápai lovasklub lovasbemutatójára került sor, nekik köszönhetõen bepillanthattunk a középkori lovagok harci technikáiba, s láthattuk a korabeli öltözetet, páncélokat és fegyvereket. A Vigasságokat a Corona Hungarica hagyományõrzõ egyesület bemutatója zárta: gólyalábasok, zászlóforgatók szórakoztattak, középkori divatbemutatóban volt részünk, s
még egy tehetséges udvari bolonddal is találkozhattunk. Látványban tehát nem volt hiány! Így e hagyományteremtés sikeresnek bizonyult! Vigyázzunk rá, óvjuk a parkot, hogy e csodás ünnep jövõre is „begördüljön négy keréken”! Fenyvesi Zoltán
Nagy László csodálatos fogata
A Kocsi ünnepe Dr. Palovics Lajos történész, Biatorbágy polgármestere az emlékünnep alkalmával ismertette a kocsi történetét 2008-ban Hunyadi Mátyás királlyá választásának 550. évfordulóját ünnepeljük. Ez az esztendõ a reneszánsz éve lett. Mátyás uralkodása idejére tesszük a kocsi szekér kifejlesztését, illetve használatának elterjesztését is. Ennek a lovas szekérnek jelentõsége olyan nagy volt, hogy köznyelvünkben a lovas szekér megfelelõje lett, a gépi vontatású személyszállító jármûre, a gépkocsira is átment és számos európai nyelvben is a személyszállító jármû elnevezéseként átvették (német Kutsche stb.). A könnyû személyszállító lovas szekér már megjelenik a XV. század eleji jánosréti oltárképen, majd Bertrandon de la Broc-quiere ír le egy olyan könnyû kocsit, amelynek hátulsó kerekei jóval nagyobbak voltak, mint az elülsõ. A kocsi szekér elsõ említése II. Ulászló 1494-1495-bõl származó számadás könyvében fordul elõ kwchy, currus kochy alakban, amely utóbbi kocsi szekeret jelent. Hogy ez a jármû Kocs helységbõl származik, azt bizonyítja, hogy egy ízben a számadás könyv currifer de Koch-ot (kocsi illetõségû szekérgyártót) említ. A kocsit elõször Herberstein írta le 1518. évi magyarországi utazása kapcsán: április 20-án a moszkvai követtel együtt Bécsbe utaztunk, mivel oda rendeltek bennünket, Budától 10 mérföldnyire egy faluban kocsi szekérre (auf Kotschi Wagnen) szálltunk, amelyet három ló egymás mellett futva húzott és amelyen ugyanakkor vas
egyáltalán nem volt.” Egy másik utazásáról a Rerum Moscovitarum Commentarii címû munkájában a következõket írja: .Magyar Kocsira szálltam, amelyet három ló húzott és a leggyorsabb szárnyalással utaztam, és a 30 mérföldnyire esõ Budára érkeztem. Ennek a gyorsaságnak az az oka, hogy megfelelõ távolságok szerint célszerû a lovak pihentetése és váltása. Elõször Bruckban váltottak (lovakat), amely a Lajta folyónál fekszik, Ausztriát Magyarországtól elválasztja, mely Bécstõl 6 mérföldre van. Másodszor Óvár várában, Német-Óvár-városával 5 mérföld. Harmadszor Gyõr városában, a püspöki székhelyen. Ezt a helyet a magyarok Gyõrnek, a németek pedig a Rába folyó után - amely a város mentén folyik, és a Dunába ömlik - Raabnak nevezik. Ezen a helyen, amely Óvártói 5 mérföld távolságra van, lovakat cserélnek. Negyedszer, Gyõrtõl 6 mérföldnyire Kocs faluban, amelytõl a szállítószekerek is a nevüket kapták, és innen közönségesen Kocsinak nevezik. Legutoljára Vark faluban, Kocstól öt mérföldre: amely helyen a lovak patkóit, amelyeken ugyanis a patkószegek meglazulnak, hiányoznak, ellenõrzik, és a kocsi- szíjakat kijavítják, s miután mindent helyrehoztak, az innen 5 mérföldre fekvõ Buda királyi székhelyet érik el. 1501-ben is hasonló módon és névvel írja le Dainero a kocsit: „Un carro da coda”. Jeremias Schemel ausburgi festõ is 1568-ban hármas fogatúnak rajzolta meg a kocsit. Jost Amman két metszete is ilyen. A kocsi szekér
2008. 8. SZÁM
ALMÁSFÜZITÕI HÍREK
tehát a régi szekerektõl eltérõ gyorsjáratú, könnyû típus volt, amelyet eleinte vas alkatrészek nélkül szerkesztettek és amelyben egymás mellett három lovat fogtak be. Az egyszerû, tengelyeken nyugvó lõcsös szekér favázát fonott kas tölti ki, úri utasai a kocsi hátulsó részében ülnek, ahol a kas magasabbra emelkedik, velük szemben, menetiránynak háttal ülnek a - vélhetõen - szolgák, a kocsi elején a kocsis. Az írásos és képi források alapján a kocsi szekér kialakulását és elterjedését a XV. század második felére tehetjük, Mátyás király uralkodásának idejére. Erre utal az is, hogy Bécs és Buda között 1485-ben Mátyás király gyorskocsi szolgálatot állított fel, amikor a meghódított Bécsbe helyezte át székhelyét és a két fõváros között meg növekedet a forgalom. Herberstein leírásában a lóváltó állomáshelyek is megtalálhatók. Bécsbõl Budára utaztával 5-6 mérföldenként álltak meg. Az állomáshelyek: Bécs, Bruck, az általa Német-Óvárként emlegetett mai Mosonmagyaróvár, Gyõr, Kocs, az Óbarokkal azonosítható Vark falu és Buda a célállomás. Ez az útvonal a késõbbi Mészárosok útjával azonosítható, amely útvonalon Bia és Torbágy, Biatorbágy is fekszik. A Buda- Bécsi országutak nyomvonala a XIII. századtól adatolható. A legtöbbet a IV. László által kiadott esztergomi vámtarifa mondja el errõl. A király 1288-ban utasította a Pest-Buda és Gyõr között közlekedõ kereskedõket, akár Dorogon, akár Bánhidán kelnek át, hogy vámot fizessenek az esztergomi káptalannak, illetve gyõri vámszedõjének. A Rajnán túli, franciaországi és velencei kereskedõk színes posztóikból 40 vég után 1 márkát fizettek, a Rajnán inneniek: bécsi, régensburgi, bajor, szász, cseh, lengyel kereskedõk bálánként 1 pondust. A vámszabály másik pontján más állomások is szerepelnek: a Moson és Pest között közlekedõ árusszekér, ha nem tér be Esztergomba, Táton fizet vámot. IV. Béla 1260-ban meghatározta, hogy Gyõrben, Abdán és Füzitõn minden Magyarországra jövõ német szekér után a vámosok 4 dénárt kapnak, az ispán pedig 2 dénárt. A vámszabás elõírásai ökörkivitelrõl, németek és magyarok, továbbá latin (vallon, olasz) vendégek szekerérõl, mézet és sót szállító szekérrõl, bor, bors és kesztyû szállításáról szólnak. Kicsit késõbbi Bicske vámszabályzata, amelyben Károly Róbert 1306-ban határozta meg az itt szedendõ vámokat: egy mázsa szekér, illetve egy hordó bor után 12 dénárt, kisebb áruk után 6 dénárt, egy eladó ló és marha után 2 dénárt, egy disznó után 1 dénárt, gyalogos árustól 4 dénárt, sószállítószekér után pedig 1 sót kellett szedni. IV. Béla 1288. évi oklevelének kitétele, amely szerint a Budára vagy Pestre Gyõrön átutazó kereskedõk Dorogon vagy Bánhidán át kerülhették ki Esztergomot, illetve a különbözõ - elõbbiekben felsorolt - vámhelyek mutatják, hogy két útvonalon közlekedtek Budáról Bécsbe a magyarországi utazók. A déli útvonal, amelyen Biatorbágy is fekszik, érintette Kocs települését, amelynek nevéhez fûzõdik a kocsi, mint ló vontatta jármû megalkotása. Ez az útvonal a török hódoltság idején, majd a
3
18. században a legforgalmasabb marhahajtó útvonal volt - nevet is kapott errõl: Mészárosok útjának, Fleischhackerstrassének hívták. Az út eleje Budán, a KisGellérthegynél máig Mészáros utca nevet viseli, ahol a Duna TV székháza is van. Az északi Dorogon átmenõ útvonal a 18. századi postaút lett. A postaállomás a mai Batthyány téren lévõ vámháznál volt, Óbudán a mai Bécsi út neve jelzi a másik végállomást. Az út Gyõrig nagyobbrészt a Duna mentén haladt. A biatorbágyiakat külön érdekelheti, hogy egykori földesuruk, gróf Sándor Móric, az Ördöglovas naplója szerint két bravúrját, egy távlovagló és egy kocsihajtó útját ezeken, az útvonalakon hajtotta végre: „Lovaglás Budától Bécsig, Bábolnát, Gyõrt, Mosonyt és Páhrendorfot érintve. Távolság 40 n. mérföld; igényelt idõ 9 óra s 9 perc; veszteglés 1 óra: a lovaglás valóságos ideje tehát 8 óra s 9 perc. 1. Budáról Biáig: félszemû két elsõ lába- ínrokkant szürke lovon. 2. Biától Bicskéig: Solyóm nevû magyar paraszt lovon. 3. Bicskétõl Bánhidáig: egész szürke lovon. 4. Bánhidától Kotsig: Makacs nevû szegsárgán -(arabs ivadék). 5. Kotstól Bábolnáig: Princesse nevû sötét pej eredeti angol félvér kanczán. 6. Bábolnától Gyõrig: kocsin négy pej lóval gr. Festetics keszthelyi ménesébõl orosz modorban egymás mellé fogva. 7. Gyõrbõl Öttevényig: Kedves nevû magyar paraszt pej lovon. 8. Öttevénytõl Mosonyig: Julianna nevû eredeti angol félvér szürke kanczán. 9. Mosonytól Saidaig: Brigliadoro eredeti angol teli vér lovon. 10. Saidaitól Pahrendorfig: Coquette nevû eredeti angol félvér lovon. 11. Pahrendorftól Schwechatig: »Rest-lesse« eredeti angol félvér lovon. 12. Schwechattól Bécsig: »Bully« tulajdon ménesembõl került lovon. (Forrás: Hazai vadászatok és sport Magyarországon, Pest 1857, Somorja 2006) A könyv beszámol a Bécstõl Budáig tartó hajtásról, melyet “a világszerte ismeretes hatosfogatommal tettem meg”. Ennek a két útvonalnak a magyarországi és ausztriai településeit hívta fel Kocs Önkormányzata és a Magyar Terület- és Településfejlesztõk Szövetsége, hogy a kocsi, mint hungaricum megalkotását emléktábla állításával és rendezvénysorozattal ünnepeljék meg. A rendezvénysorozat július 12-én Kocson “A reneszánsz kocsija és a kocsi reneszánsza” Címû konferenciával és a 10. nemzetközi kocsitoló versennyel indult. A kocsi ünnepei rendezvénysorozata további állomásai: július 26-án Almásfüzitõ, szeptember 12-én Bõny, 13án Nagyigmánd, 14-én Bábolna, szeptember 20-án Tatabánya, szeptember 21-én Ács, szeptember 28-án Biatorbágy.
4
ALMÁSFÜZITÕI HÍREK
2008. 8. SZÁM
Füzitõi életrajzok Füzitõ Barátainak Köre 2008. augusztus 20-án tartott rendezvényét a gyász érzése lengte be. Elveszítettük Baráti Körünk lelkes motorját Kaptay Györgyöt, akinél nem volt aktívabb, határozottabb, minden akadályt legyõzõ, szervezõ lokálpatrióta Almásfüzitõn, Hörömpöly Mihály óta. Nemcsak ötletgazda volt, hanem elképzeléseinek megvalósításáért nem riadt vissza senkitõl és semmitõl. Emiatt természetesen sok barátot, de ellenségeket is szerzett magának. Hitem szerint az idõ múlásával mindenki nagyságát fogja látni majd, mert eredményei, kezdeményezései csak ezt indokolják. Ha jól emlékeszem úgy fogalmaztam, hogy az idõ megszépíti az egészséges ember emlékeit. Rendezvényünk célja Kaptay György által inspirált, szerkesztett és megjelentetett Füzitõi Életrajzok V. kötetének átadása volt. Ennek keretében csak címszavakban soroltam fel elévülhetetlen eredményeit. Elvi-
tathatatlanul neki köszönhetõ, hogy szenátorként kiemelt helyre helyeztette a környezetvédelmet. Megalkotta a Timföldgyár nagyjainak arcképcsarnokát, ahonnan már csak az Õ plakettje hiányzik. Kiterjedt ismeretségi és baráti körét minden évben lelkesedésével úgy felszította, hogy, így augusztus 20 –án, itt találkoztunk az ország különbözõ pontjairól összejõve, egymás örömére, a régi emlékek felelevenítésére. Grafomán ember lévén könyvek sokaságát jelentette meg: - Füzitõi Életrajzok öt kötetét, - az agyonhallgatott 56-os füzitõi eseményekbe betekinthettünk, „ Az 1956-os FORRADALOM és megtorlás története Almásfüzitõn” címû kiadványából és - az évente megjelenõ Füzitõi Füzetek szerkesztõ társaként közreadott anekdota kincsei is nagyon fognak hiányozni, - és természetesen, családfa kutatóként is jelentõset alkotott. Füzitõ ifjúságáért is sokat tett, mint iskolánk alapítványának kurátora,
díjat alapított az arra érdemes diákoknak, lelkesítve ezzel is a többet akarást. Kivette részét a templomépítésbõl is. Természetesen, mint szakember, mint kohómérnök munkájának eredményeit szintén mindnyájan ismerjük. E rövid visszaemlékezés után, mint a rendezvény háziasszonya Váci Mihály Legenda címû versével köszöntöttem Gyuri bácsi emlékét és a jelenlévõ ünneplõket. Akit a nép ajkára vesz, vállára veszi azt Akit a nép vállára vesz, szívébe zárja azt Akit a nép szívébe zár nem hal meg soha az… Lehotzky Attila életmû kiállításának megnyitójával zárult ünnepségünk, - amelyet még Gyuri bácsi készített elõ és dr. Halász Sándor, a tõle megszokott közvetlenséggel tette mindnyájunknak érthetõvé. Õszinte szívvel írnám, hogy jövõre újra találkozunk, de úgy gondolom, hogy az már nem lesz a régi egy ember hiányozni fog… Molnárné dr. Taár Izabella
Kiállítás a templomban 2002. június 27-én Szent István és Szent Liboriusz püspök tiszteletére felszentelt templom, nagyon sok ember örömére megnyitotta kapuit a katolikus hívõk elõtt. Az eltelt évek alatt nemcsak a hitéletnek, de a Füzitõi Napok keretében nagyszerû énekkaroknak is lehetõséget adott Tamás atya, hogy a templom falai között helyet kapjanak, gazdagítva ezzel a Napok programját, de kiváló alkalmat kaptak azok a hangversenykedvelõ füzitõi polgárok, akik szép számban voltak jelen egy-egy eseményen. Most újabb bizonyságát adta a nyitottságnak Smudla Tamás atya, hiszen Szent István ünnepén Nagyné Nyikus Anna népi iparmûvész Koronánk, gyöngyünk címmel mutatta be a szent koronán található 13 darab képet a szép számú érdeklõdõnek. Nem elõször volt alkalmam megcsodálni a rendkívüli tehetséggel megáldott Nagyné Nyikus Anna munkáit. Most azonban, látva ezeket, a remekmûveket, szinte a torkomban dobogott a szívem. Micsoda történelmi ismeret, kézügyesség, jó szem, képzelõ erõ, kitartás és szorgalom kell ahhoz, hogy az itt látott csodálatos remekmûvek elkészüljenek. Hányszor simogatta meg ujjait és bíztatta a következõ feladat elvégzésére, micsoda erõ hajtja ezt az asszonyt ennyi szépség megalkotásakor. Ezek a gondolatok foglalkoztattak, és nagyon örültem,
hogy a Szent István templomban, Szent István ünnepén láthattuk ezt a kiállítást, amelyet Wachtler Ede ajánlotta a megjelentek figyelmébe. Én megköszönöm Smudla Tamás atyának, hogy helyet adott ezeknek a szépséges anyagoknak a bemutatására, bizonyára nem elõször és nem utoljára. Elismeréssel tartozom mindazoknak is, akik a kiállítást ilyen igényesen bemutatásra elkészítették. Fekete Józsefné
Nyikus Anna,Wachtler Edéné, Wachtler Ede a megnyitón
2008. 8. SZÁM
ALMÁSFÜZITÕI HÍREK
5
Szépírásgyakorlatok A Községi és Iskolai Könyvtárban nyílt meg Ölveczky Gábor grafikus mûvész kiállítása. Ölveczky Gábor munkái egészen különleges értéket hordoznak és teljesen egyedülállóak a kortárs képzõmûvészetünkben. Nagyon gazdag gondolatiságú, mély és szép munkák, érzelmesek és érzékenyek, melyeket szeretettel ajánlott az almásfüzitõiek figyelmébe Kövesdi Mónika mûvészettörténész.
Ölveczky Gábor grafikus és Kövesdi Mónika mûvészettörténész a kiállítás megnyitóján A reneszánsz, az új mûveltségeszmény és tudományosság jegyében új mûvészetelméletet alkotott. Ennek egyik kulcsmotívuma a költészet és a festészet összehasonlítása és versenyeztetése volt / ut pictura poesis /. A festészet néma költészet, a költészetbeszélõ festészet. Az itt látott alkotásokban pontosan ez a két mûfaj jelenik meg: a költészet, illetve a szépirodalom, és a festészet, képzõmûvészet. Nem versenyeznek, hanem hihetetlen módon felerõsítik egymást, sõt teljesen eggyé válnak. Hagyományosan úgy gondolnánk, hogy az irodalmi szövegek illusztrációkkal bõvülnek ki, azzal gazdagodnak, de itt a szövegek maguk válnak illusztrációvá, saját maguk illusztrációjává, mûvészeti alkotássá. Min-
Újra!
dig olyan formában ábrázoltatnak, mely leginkább képes elsõ látásra felidézni a szöveg karakterét: az ódon szépirodalmi részletek úgy jelennek meg, mint régi elsárgult piszkozatok, kéziratok, véletlenül megmaradt, felbukkant darabok, amelyek mágikus erõvel jelenítik meg az eredeti közeget, miliõt. Pilinszky János minimalista lírájának sorai viszont egészen másfajta, leegyszerûsített, szögletes közegbe kerültek, egy Pilinszky világát felidézõ mikrokörnyezetbe. A különbözõ darabok között – hiszen a felhasznált szövegek a reneszánsztól a XX. századig képviselik irodalmunk, kultúránk, gondolkodásunk legnagyobb kincseit - közös vonás a szépírás. Ez a motívum táplálta eredetileg e mûalkotások létrejöttét, ez a motívum, a lendületes kalligráfia az, amely névjegyként jelzi, azonosítja Ölveczky Gábor munkáit. A kézírás, a szépírás tisztelete, és annak alkalmazása már önmagában, a felhasznált szövegektõl függetlenül is mindent elárul. A hagyományos európai kultúra, a kézzel, munka és fáradtság árán létrehozott dolgok megbecsülése és dicsérete ott van minden sorban, minden betûben. A történetiség dimenziója itt nem kerülhetõ ki, hiszen a darabok legtöbbje úgy is értelmezhetõ, mint egy régi, eredeti darab (illetve annak csalafinta módon megtévesztõ mása), amely most került elõ, megmenekülve az enyészettõl, s fennmaradásával valamely olyan õsi tudást õriz, és fed fel, amely nélkülözhetetlen számunkra. A gondolkodó ember tudja, hogy ez valóban így is van. A szövegeket bogozva, bogozgatva, hiszen a kézírás nem adja olyan könnyen magát, mint a nyomtatott szöveg – hatása alá kerülünk ezeknek a mély igazságoknak, nem azért, mert a szövegek át vannak itatva azokkal a képi jelekkel, amelyek egy más csatornán keresztül hatnak. Ut pictura poesis….És újra a kézírásról: a médiumról, amelyen keresztülfolyik a gondolat: a szép kézírás ugyanúgy fáradtságos, emésztõmunka és figyelem árán születik, mint a tudás, az a summa, amelyet a költõ, a szerzõ belesûrít soraiba.
Újra! 2008. szeptember 16-án 18,30-tól a Petõfi Mûvelõdési Házban
Úra!
Pilates zenés nõi torna A módszer a test és lélek harmonikus együttmûködését segíti. Jelentõsen eltér a pörgõs, hirtelen megterheléssel járó, nagycsoportos edzésektõl; a hangsúlyt az egyénre szabott, fokozatosan felépített gyakorlatsorokra helyezi. Joseph Pilates-nek - a módszer kitalálójának - meggyõzõdése, hogy az ember olyan öreg, amilyennek a hátgerincét érzi. Aki 30 évesen merev és megmozdíthatatlan, öregnek, míg, aki 60 évesen ruganyos és erõs, fiatalnak hat. Az õ programja ezért nyújtó és erõsítõgyakorlatokból áll, amelyek elsõsorban a test középpontjára koncentrálnak. Pilates a testtudat nevelõje és kifejlesztette a mélyen fekvõ izomzat edzését. Pilates javítja a tartást, nyújtja az izomzatot, a mozdulatok kifinomultabbakká és kecsesebbekké válnak. Minden érdeklõdõt szeretettel várunk! A foglalkozásokat vezeti: Lovászné Gál Gabriella.
Polgármesteri fogadóóra: 2008. szeptember 15-én 8-10 óráig.
6
ALMÁSFÜZITÕI HÍREK
2008. 8. SZÁM
Csoda Egyházashetyén avagy: XVII. Hetyei Nemzetközi Mûvészeti Napok – komplex mûvészeti Tábor és XIII. Nemzetközi Dalostalálkozó Történetünk kezdete 2004. november 12.-éig nyúlik vissza, amikor balatonfûzfõi testvérkórusunk meghívásának eleget téve egy mindnyájunk számára emlékezetes, csodálatosan megszervezett jubileumi hangversenyen vettünk részt. A telt ház, a vastaps, a megbecsülés, amellyel a 30 éves fennállását ünneplõ kórus körülvett bennünket, mind nagyon szép emlékek és erõt adtak/ adnak nekünk a további kitartó munkához. Még magunkhoz sem tértünk az ünneplés után, máris egy kedvesen mosolygó hölgy (Sellyei Gáborné, az egyházashetyei Múzsa alapítvány lelke, a Hetyei Daloskör és a hetyei SOZZ kvartett vezetõje) lépett hozzánk szeretettel gratulálva, és megígértette velünk, hogy elmegyünk hozzájuk Egyházashetyére a legközelebbi Mûvészeti Napok keretében megrendezésre kerülõ dalostalálkozóra. A meghívást követõ három évben anyagi nehézségek miatt nem tudták megrendezni a találkozót, most azonban annál szebb lett. 12 kórus volt a vendégszereplõje a XVII. Hetyei Nemzetközi Mûvészeti Napok megnyitó hangversenyének, amely egyben a XIII. Nemzetközi Dalostalálkozó. Kíváncsian indultunk az útra, nem sokat tudtunk az alig 400 lelkes(!) faluról. Megérkezve egyik ámulatból a másikba estünk. Hamarosan kiderült, hogy a falu lakosságával szinte megegyezõ számú énekes érkezett. Az ukrajnai Técsõrõl és az erdélyi, Torda környéki Aranyosegerbegyrõl érkezett kórusokat egy hétig látták
vendégül Egyházashetye lelkes lakói. A többi – hazai és Szlovéniából érkezõ – kórusokat is két hatalmas gulyáságyú fogadta. A Vas megyei közgyûlés elnöke, miután elmondta meleg hangú megnyitó beszédét, sietett vissza a gulyáságyúkhoz, saját kezûleg ízesíteni a készülõ vacsorát. A vendégegyüttesek kívánságait lelkes polgárõrök figyelték és teljesítették. Megtudtuk, hogy a nyitóhangversenyt követõen két héten át reggeltõl estig folyik majd a „munka” a mûvészeti táborban a faluképvédelemtõl a legkisebbek számára szervezett Zörej Zenekarig felsorolhatatlanul sok mûvészeti ágban. És azt is, hogy ebben a 400 lakosú faluban két nagyon színvonalasan éneklõ együttes mûködik évi 30-40 fellépéssel, valamint azt, hogy Egyházashetyén hagyomány a házimuzsikálás (maga a szó szinte kiveszett a fogalomtárunkból, pedig a polgárosodás fokmérõje…), „…akár egy lakodalmas menet, akkora tömeg vonul be hat portára…” (Új Kemenesalja – Völgyi László cikke) Ebben az ihletett környezetben mi sem tettünk/tehettünk mást, önfeledten muzsikáltunk, énekeltünk, tudásunk legjavát adtuk, amit a lelkes közönség hatalmas vastapssal jutalmazott. Ismét öregbítettük Almásfüzitõ hírnevét, és kitartóan bíztatjuk településünk énekelni tudó és szeretõ lakóit, csatlakozzanak hozzánk! Mindnyájunk közös felelõssége, hogy tovább él-e községünkben a szívet-lelket felüdítõ dal. Horváth Istvánné, az Almásfüzitõi Vegyeskar vezetõje
Vendégségben voltunk…. 2008. májusban kapta nyugdíjas klubunk a meghívást, Stróbel Károlytól, egy halászlére. Elõször magam is kételkedtem, hogy jól értettem-e, de Karcsi nem szokott tréfálni ilyen komoly dolgokban, így örömmel tudattam a nyugdíjas klub tagjaival a jó hírt és kezdtük szervezni a július 17-i kerti-partit, a horgásztanyán. Sajnos néhányan nem tudtak eljönni, de a többség örömmel és szívesen sétált ki a finom ebédre. Aki nem szerette a halat, azt sem maradt éhesen, mert Holpert József remek sertéspörköltet fõzött. A megszokott kis csapat már 10 órakor kinn volt a tanyán, hogy idõben elkészüljön az ebéd, az asztal gondosan meg legyen terítve, egyszóval mindenki kedvére élvezhesse ezt a nem mindennapi
kikapcsolódást. A halászlé, mint mindig most is finom volt, bõségesen beebédeltünk. Ezt követõen került
asztalra a sok sütemény, és Karánsebesy Lukács polgármester úr által küldött bor. Az idõ nagyon kellemes volt. A teraszon terítettünk az ebédhez, a csodás kilátás, a finom ételek, mind-mind hozzájárultak a kellemes hangulathoz. Este azzal a jó érzéssel jöttünk el a tanyáról, hogy már régen nem volt ilyen kellemes kikapcsolódásban részünk. Az már csak ráadás volt, hogy Stróbel Károly ígéretet tett arra, hogy jövõre ismét meghívja a nyugdíjas klub tagjait egy halászlére. Szeretnénk megköszönni Stróbel Károlynak, és feleségének Katikának, az önzetlen figyelmességet, a szíves vendéglátást, ami nagyon jól esett minden klubtagnak. Fekete Józsefné klubvezetõ
2008. 8. SZÁM
ALMÁSFÜZITÕI HÍREK
7
Horgásztábor 2008. Sokat tesz az ATHE azért, hogy az almásfüzitõi gyermekek hasznosan töltsék nyári vakációjuk egy részét. Júliusban immár negyedik alkalommal szervezte és rendezte meg a horgásztáborát, Nagy Róbert egyesületi titkár vezetésével. 16 gyermek – zöme a helyi általános iskola tanulói és egyesületi tagok gyermekei – vett részt az egyhetes kalandon. A rekkenõ hõségben a horgászat elsajátítása mellett változatos programok színesítették a gyermekek szabadidejét. Németh Miklós és a köré csoportosuló segítõk tették
Sétakocsikázás közben a táborozók
lehetõvé, hogy Dunaalmáson Juhász István lovardájában lovagolhassunk, lovaskocsi-kázzunk, megismerkedjünk az emberközelben nevelt háziállatokkal. Logikai játékaik, játszóterük lenyûgözték gyermekeinket. A BA – TA 2000 Kft biztosított minket arról, hogy a lovaglás, játék közben se szomjúhozzunk. Az egész hétre elegendõ üdítõvel támogatták a tábort. A heti napközistáborozókkal együtt élvezetes váltóversenyen vettünk részt a sportházban és közösen néztük meg a kultúrházban a Harry Potter sorozat legújabb részét. Szûts Tamás és neje jóvoltából is ragyogó élményben volt részünk. Motorcsónakázni hívtak minket a Dunára. Jó néhány gyermeknek ez volt élete elsõ motorcsónakos élménye. Természetesen a változatos programok mellett jutott idõ – muszáj volt – hogy a gyermekek belekóstoljanak a házimunka rejtelmeibe is. Étkezések után az éppen ügyeletes szoba mosogatott és takarított a házban. A hét nap gyorsan eltelt. Jó kapcsolat alakult ki a tábor vezetõi és a gyermekek között. A gyermekek között is új barátságok szövõdtek és vasárnap délelõtt fájó szívvel búcsúztak egymástól, abban a reményben, hogy jövõre újra találkoznak. Ezúton szeretném megköszönni mindenkinek a segítségét, aki tett azért, hogy a tábor ilyen jól sikerüljön. Juni Béla
Koronánk, gyöngyünk 2008. augusztus 20-án kiállítás nyílt a Szent István Templomban Nyikus Anna népi iparmûvész 13 textilképét csodálhatjuk meg. A Koronánk, gyöngyünk kiállítás - témája – a Szent Korona szimbolikusan és a valóságban is példamutató erõt sugároz mindnyájunknak. Nyikus Anna kezdetben kirakatrendezõként és dekoratõrként tevékenykedett, majd megismerkedett a hagyományos népi szövés mesterségével. Önálló fantáziája és újításai során új gyapjú szõttes technikát álmodott meg, az így készített textiljei elnyerték a Gyártmányfejlesztési Díjat, õ pedig a Népi Iparmûvész címet. Tanulmányai során közmûvelõdési szakember, népijáték és hímzõ-szövõ szakoktatói oklevelet szerzett. Fõiskolai oktatóként a népi kézmûves fakultáció vezetõje volt a Vitéz János Tanítóképzõ Fõiskolán, jelenleg a tatai Talen-
tum Iskola tanára. A Komárom-Esztergom Megyei Népmûvészeti Egyesület elnökekét számos megyei és országos rendezvény szervezõje. Pedagógusi munkája és a népi szövés tanítása mellett egyéni alkotó munkája is kiemelkedõ. Textilmunkáival több, mint 50 kiállításon szerepelt itthon és külföldön egyaránt. A Komáromban élõ mûvész számtalan díjjal büszkélkedhet, így többek között Komárom város Pro Urbe díjasa, Király Zsiga szakmai életmû-díjas, Ezüst-csipke díjas. A Komárom-Esztergom Megyéért” kitüntetõ díjat 2007-ben vehetett át. Életfa képe a komáromi Városháza nagytermét díszíti. A népi szövés mellett egyéni alkotómunkájában elõtérbe kerültek az egyházi textilek, a gobelin technikával készült iparmûvészeti munkák. A
kiállításon, látható gyöngyképein (textilképein) a koronán látható szenteket mutatja be. A textilen arany és ezüst szállal, s gyöngyökkel, számtalan öltés - hímzésformával készített képek a múlt üzenetét hordozzák, s elérhetõ közelségbe hozzák számunkra az ábrázolt személyeket. Varázsos fénnyel ragyognak az arany felületek. Szereti a színes, életteli motívumokat. Nyikus Anna mûvészetébõl sugárzik a megtartó erõ a kreativitás. Sok mindent átélt, sok mindenen átment az alkotás már nemcsak öröm számára, a világ már nem olyan egyszerû, hanem kínzó, megfejthetetlen. Nem tartozik semmilyen mûvészi vonulathoz, legnagyobb kincse a szabadsága és a bátorság, ami szabaddá teszi. Bekéné Magyar Melinda
8
ALMÁSFÜZITÕI HÍREK
2008. 8. SZÁM
Lulu naplója, 2008 nyár Elmúlt a nyár. Érezhetõen hûvösebb van reggel és este, pedig nap közben még rózsaszín nyári ruhácskában túrom a homokot a telken, de estére kapok nadrágot és mellényt is. Olyan gyorsan elszaladt, és annyi minden történt! Megtanultam kimondani néhány igen hasznos és fontos szót: Anya, Apa, gyere, cicus, kutya, paci, szia – és az összes kutyánk összes nevét. Az ebben a nagyszerû, hogyha véletlenül éppen nem figyel rám valaki tágabb családomból, akkor fel lehet erre hangosan szólítani. Mindig én vagyok a középpont. Rengeteget kutyáztam a nyáron. A kiskutyák sorra új gazdát találtak, itt maradtak a nagyok, akik olyan okosak és olyan engedelmesek. Rendszeresen sétáltatom õket pórázon, és ez nagyon jól esik. Még mindig nem vagyok nagyobb náluk, de vigyáznak rám, és arra mennek, amerre én akarom. Hétvégenként pedig kijárunk a lovardába, ahol szintén rengeteg kutya van, meg lovak, libák, nyulak és persze gyerekek. Egész délutánokat töltünk ott, sokszor az egész család, Apa, Anya, a kutyáink egy része és én. Néha ismerõsöket is viszünk magunkkal, hogy lássák, milyen jó odakinn. Kevesen tudják és ismerik ezt az érzést. Gyerekek… egyre több idõt töltök velük, mert õsztõl, ahogy nagylányokhoz illik, bölcsibe fogok járni. A bölcsis néniket már ismerem, és régebben jártunk a Baba-Mama Klubba, annyira tehát nem ijesztõ a dolog, de rossz lesz eleinte. Mióta kórházban voltam, nem szeretem Anyát szem elõl téveszteni. Képzeljétek, majdnem egy hétig nélküle! Nagyon megviselt mindkettõnket, ráadásul, amikor hazavitt Apa, õ lett beteg, és azt hiszem, azóta sem gyógyult meg teljesen. Állítólag nem hagyom pihenni, pedig segítek neki megrakni a mosógépet, porszívózni, felmosni, az edényeket beteszem a mosogatóba, a szennyest a tartóba és én tényleg igyekszem segíteni… Tehetek én arról, hogy néha kicsit össze-
keverem a dolgokat? Nem olyan egyszerû ám egy majdnem kétévesnek mindent észben tartani! Az egyik legjobb barátom pedig a napokban elköltözött Füzitõrõl. Olyan nagy most a csend nélkülük. Jó volt velük játszani, az Anyukájuk néha vigyázott rám, ha Anyának el kellett mennie, a kisebbik fiút úgy szerettem, mintha az öcsikém lenne, a nagyobbik pedig, ha akart, igazán lovagiasan tudott viselkedni. Elköltöztek egy szép nagy kertes házba egy kis faluba, és az a helyzet, irigylem õket. Talán egyszer majd mi is lakunk kertes házban és nem kell mindig hazaindulni az ebédfõzés vagy a vacsikészítés miatt a telekrõl, amikor már éppen a legélvezetesebben sikerült összesározni magam a csapnál vagy épp rátaláltam egy újabb szeder-lelõhelyre. Azért volt e egy teljes napom sározódni és pocsolyában henteregni. Elmentünk egy kutyakiállításra, jó messzire, fel a hegyekbe, és egész nap zuhogott az esõ. De rettenetesen jól éreztem magam! Volt lovasbemutató, solymászok, íjászok, és rengeteg kutya, csak olyan kutyák, mint a mieink, agarak! És mindenki hozta a családját, úgyhogy sok kutya és sok gyerek gyûlt össze egy kis helyen. Egész nap csavarogtunk egymás táborhelyei között, hatalmasokat játszottunk, ettünk-ittunk és végtelenül jól éreztük magunkat! Persze a szülõk kevésbé, egész nap aggódtak a rossz idõ miatt, de úgy halottam, egy gyerkõc sem lett beteg akkor, csak a nagyok. A mi kutyáink közül kettõt vittünk, kaptunk egy negyedik és egy harmadik helyet de amúgy is, olyan nagyon izgalmas nap volt!Állítólag voltunk a TV-ben is, mert ez volt az elsõ ilyen kiállítás Magyarországon. Nekem biztos nem az utolsó! Annyi minden történt még velem, velünk a nyáron, mesélhetnék, de abbahagyom. Még tart a jó idõ, úgyhogy rohannom kell, élvezni , amíg lehet. Puszilok mindenkit!
Kyokushin karate hírek! Most hogy lassan véget ér a nyár és vele véget értek a nyári edzõtáborok is, újra a mindennapi munkáé lesz a fõszerep a kyokushin életben. Kezdõdnek a szokásos szerda délutáni edzések és a szakosztály újra meghirdeti az ilyenkor megszokott tagtoborzó akcióját.Szeretnénk, ha minél többen ismerkednének meg a sokszor misztikusnak tartott keleti küzdõsport alapjaival.Szeretettel várunk 10 éves kortól gyermekeket, akár szülõi kísérettel is,ami alatt azt értem,hogy akár a szülõk is megpróbálhatják elsajátítani a karate alapjait.Ez nemcsak az esetleges önvédelmi értéke miatt lehet jó,hanem mint mindent átmozgató, kondícionáló mozgás is felfogható.A nyári táborokról egy pár szóban csak annyit írnék,hogy az ott tapasztalatokat szerzett gyerekeket késõbb már nehéz lebeszélni arról,hogy évrõl évre elmenjenek,és elvégez-
zenek egy-egy ilyen korántsem könnyû tábort. Természetesen a táborok végén minden esetben van lehetõség vizsgázni,továbblépni magasabb övfokozat felé. Idén három edzõtáborban képviseltük az ASC-t:a Nemzetközi tábor elsõ ízben volt rendezve Jászberényben,ezt követte „házi táborunk” Kõvágóõrs-Pálkövén a Balaton északi partján,majd zárásként a már tradícionális csopaki tábor következett augusztus 2. hetében ahol a NyugatDunántúl karatékái adnak egymásnak találkát évrõl évre. Minhárom táborról jó vélemények jöttek a színvonal emelkedik minden vonalon. Emlékezetetõül: az edzések Almásfüzitõn a Sportházban vannak- szerdánként 16 órától.Új jelentkezõket már 15:45-tõl tudunk fogadni. Tóth László
2008. 8. SZÁM
ALMÁSFÜZITÕI HÍREK
9
A többi sportágról röviden A 60 éves jubileum alkalmából a legeredményesebb sportágakat bemutató írásaim után megpróbálom az Almásfüzitõn az eltelt 60 év alatt mûködõ szakosztályokat röviden bemutatni. A képzeletbeli dobogóról eredményes mûködése alapján alig szorult le a kézilabda szakosztály, amelynek mindkét csapata az 1960 –as években a megyei bajnokságban szerepelt. A fiúk többször is közel voltak a bajnoki címhez és igen jó közösségi szellemû csapattal éveken keresztül sok sportélményt, jó szórakozást nyújtottak lelkes közönségének. A lányok több évi megyei bajnokságban való szereplés után 1968-ban egy fiatal csapattal 10 csapat közül megnyerték a bajnokságot és az NB.II-be jutottak a tatai edzõtáborban megrendezett osztályozón. A dicsõségtablón Wentzely Kálmán igazgató,Pokriva Nándor elnök, Mindszenti László gazdasági vezetõ, Marton Mihály titkár, Balogh Szabolcs szo.vez., Kondor István edzõ és Juhász Lajosné intézõ szerepel. A csapat tagjai: Mészáros Ida, Eördögh Imréné, Varga Julianna, Bertalanits Katalin, Fekete Mária, Hegedûs Zsuzsa, Juhász Julianna, Postás Julianna, Farkas Erzsébet, Varga Judit, Meretei Alíz, Simon Ilona, Vörös Irén, Sándor Magdolna. Sajnos az NB.II-es szereplés csak tiszavirág életû volt, 1970-ben kiestünk az NB.II-bõl s újra a megyei bajnokságban indultunk. Majd több éves változó szereplés után a 70-es évek közepén mindkét szakág részben anyagiak, részben az utánpótlás hiánya miatt megszûnt. A szakosztály minden évben részt vett az Almásfüzitõn nagy sikerrel megrendezett terembajnokságokon, amely igen népszerû volt abban az idõben jó szórakozást nyújtva a szépszámú közönségnek. A kézilabda szakosztályban éveken keresztül dolgozó, rendkívül lelkes sportvezetõk közül meg kell említenünk Bertalanits Miklós, a Juhász házaspár, Andrási István, Kondor István, Borvendégh József, Berlikné Juhász Júlia nevét És akik edzõként (idõnként játékos edzõként) az eredményes mûködést elõsegítették: Szitás András, Takács Béla, Kondor István, Simó János, Tóth Imre, Sipos József, Bognár Imre, Pirik József és Csorba András. A természetjárás mindig is nagy népszerûségnek örvendett Almásfüzitõn. A szakosztály megalapítói: Nagy Mihály és Balogh Gyula bácsi voltak. A hõskorban a teherautós és gyalogos túrák voltak igen népszerûek. 1962-ig a szakszervezethez tartozott a természetjárás, majd az ATSC egyik kiemelkedõ szakosztálya lett. Volt olyan idõszak, amikor 200 – 300 tagot számlált a szakosztály, amelynek kiemelkedõ személyiségû vezetõi és túravezetõi voltak: a már említetteken kívül Barta Mihályné, Czanik
Margitka, Cseke István, György Imre, Salla Imre, Révész László, Tárnoky Ferenc, Belcsák Róbert, Krizsán Piroska, Simon Lajos, a Denk házaspár, Felföldi János, Szakáll Tiborné, Berdó György. A természetbarát szakosztályból megalakult Simon Lajos vezetésével a tájékozódási futó szakosztály, amely a késõbbiek folyamán az egyik legeredményesebb szakosztálya volt az ATSC-nek.I.osztályú versenyzõk: Major Árpád, Gyulai Zoltán és aranyjelvényes ifjúsági versenyzõk: Horváth János és Babirák Rozália mellett sok kiváló minõsítésû sportoló képviselte a megye akkor egyetlen társadalmi szakosztályában az Almásfüzitõi Timföld SC-t. A szakosztály Simon Lajos vezetésével (aki egyben a Komárom megyei tájfutó szövetség elnöki tisztségét is betöltötte) kiemelkedõ versenyrendezési tevékenységet folytatott. Éveken keresztül megrendezték a Nagy Mihály emlékversenyt. A nagy létszámú versenyek közül csak a nemzetközi Vásárvárosok Kupáját, a Béke és Barátság Kupát valamint a számtalan magyar bajnoki versenyt, a Hosszútávú Bajnokságok sorozatát említem Komárom megyében. De közremûködtek az 1983-évi tájfutó Világbajnokságon Zalaegerszeg térségében. A szakosztály tagjai a vállalat leállását megelõzõen átigazoltak a Tatai Honvéd AC-ba és tovább folytatták tevékenységüket. Az 1992- ben elhunyt Simon Lajos emlékének tisztelegve azóta minden évben megrendezték a Simon Lajos emlékversenyt. Több éven át eredményesen szerepelt a kerületi bajnokságban a férfi kosárlabda szakosztály, ahol Wentzely Kálmán, Varga Lajos, Záray Emil, Décsi Zoltán, Tóth István, Simon János, Tóth Imre, Brech János szerepelt az 1960as évek végéig. Az ökölvívó (Kiss Ferenc,Demin Mihály), a vívó, a teke(Balogh Géza) és a torna(dr.Mátyási Józsefné) szakosztályok viszonylag rövid ideig, az 1960-as évek közepéig mûködtek. Asztaliteniszezni a kezdetektõl lehetett Almásfüzitõn, a szakosztály Szilágyi György, Simon Lajos irányításával, Tiborcz István és Buday István versenyzõi és edzõi sikereivel megyei szinten eredményesen mûködött 1972 januárjáig, majd több évi szünet után az utóbbi években újjászervezõdött és jelenleg is amatõr szinten mûködik. A sakk szakosztály az egyik legrégebbi szakosztály, már az 50 –es években is mûködött. Az alapítók között volt Molnár József(Dunyi), Csabjánszky Sámuel és Takács Ferenc, aki edzõi teendõket is ellátott, de késõbb a többszörös magyar bajnok nemzetközi nagymester Lángos Józsa is edzõsködött Almásfüzitõn. 1969-ig versenyszerûen mûködött a szakosztály igen jó eredményekkel a megyei baj(Folytatás a következõ oldalon)
10
ALMÁSFÜZITÕI HÍREK
2008. 8. SZÁM
A többi sportágról röviden (Folytatás az elõzõ oldalról) nokságban. Átmeneti szünetelés után az 1980 –as évek elején Pusztai János, Kerekes György valamint Tomisa Béláné irányításával elsõsorban fiatalokkal újjászervezõdött és azóta is eredményesen mûködik. Sok sikeres versenyt rendeztek Almásfüzitõ sakk bajnoka címért. A tenisz már a 60-as években amatõr szinten mûködött Orbán Ferenc irányításával, majd 1996. augusztusában tömegsport szinten Dr.Zsembery László, Tóth Antal és Somogyvári Péter bábáskodásával indult a szakosztály mûködése. Az elmúlt évek alatt egyre szebb eredményekkel szerepeltünk a megyei amatõr és öregfiúk bajnokságokban és az OLD BOYS versenyeken. Az utóbbi években divatba jött új sportágak közül 1986-ban Bodó Zoltán szervezésében és irányításával megalakult a Karate szakosztály, amely azóta is eredményesen mûködik. Egyre nagyobb sikerrel rendezik meg az országos „B” kategóriás Kyokushin – karate versenyeket Almásfüzitõn. Mindenképpen megemlítendõ, hogy 1981- ben ifj. Zombori Mihály, Maruzsi László és Schütt Gyula irányításával elindult az autós technikai szakosztály, amely Tigris- kaszkadõr csoport néven bemutatókat szervezett, az országban és a Millenárison. Motoros és autós ugratás csúcsait állították fel és az egyetlen olyan szakosztály volt, amely maga teremtette meg mûködésük feltételeit. 1983 decemberéig mûködött Almásfüzitõn a szakosztály, tagjai a késõbbiekben országos , illetve nemzetközi szintû
versenyeken értek el kiemelkedõ eredményeket. (Maruzsi László sokszoros magyar bajnok lett.) A szakosztályokról megemlékezõ írásaim után szeretném azon családok nevét felsorolni, amelyekben a generációk tovább vitték a sportolás szeretetét és örömét és az elmúlt 60 év alatt hozzájárultak Almásfüzitõ tiszteletreméltó eredményes sportéletéhez. Andrási, Árgyelán, Barati, Beigelbeck, Berlik, Bertalanits, Blaesius, Boros, Both, Csapó, Csorba, Csorna, Denk, Dékány, Dusik, Egervári, Elek, Éltes, Endrédi, Fekete, Gombás, Halász, Háklár, Horváth családok, Juhász, Kalmár, Kaposvári, Kara, Karánsebesy, Kaszás, Kerekes, Kondor, Kövi, Láng, Lázár, Lipóth, Majorosi, Mátay, Mátrai, Mátyási, Meretei, Mészáros családok, Molnár, Nagy, Plánky, Postás, Pusztai, Rakó, Ráduly, Rosta, Rozs, Sárközi, Séra, Simó, Simon családok, Stingl, Szabó családok, Szelõczei, Szilágyi, Takács, Tóth családok, Varga családok, Vizi, Vízkelety, Zabajnik, Zámbó, Zombori…. Egy ilyen felsorolás nem rangsort jelent(ezért is próbáltam az ABC szerint elkészíteni). Annak veszélye, hogy valakik kimaradnak a felsorolásból nagyon nagy, így elnézést kérek mindazoktól, akik az emlékezet hiányossága miatt esetleg kimaradtak. Ezen sportcsaládok neveit kérem juttassák el az ASC elnökéhez, Kara Ernõhöz. (Telefon: 348- 864) Ígérjük, hogy valamilyen formában pótolni fogjuk a hiányosságot. Almásfüzitõ, 2008. augusztus 22. Stingl Gellért
Gondolatok a szabadidõparkról…. 1999. július 9-én, hatalmas mennyiségû esõ zúdult Almásfüzitõre. A magasabban fekvõ házaktól a víz a mélyebb területen található baromfitelepre folyt, ahol több mint 60 centiméteres víz gyûlt össze. Ekkor merült fel komolyan a Képviselõ-testület részérõl a telep megszüntetésének gondolata. Én is azok között voltam, aki megpróbálta óvni a döntéshozókat a végleges felszámolástól, hiszen ez a telep majdnem 50 éve, nagyon sok családnak biztosított értelmes kikapcsolódást, friss tojást, baromfihúst. Az özönvíz elhúzódása után mindenki mentette a megmaradt értékeit, így szép lassan a megszüntetés gondolata is elmúlt. Eltelt néhány esztendõ, jött egy újabb képviselõ-testület, egy elszánt vezetõvel, aki véghez vitte mindazt, amihez az elõdöknek talán nem volt elég bátorsága vagy elszántsága. Tudom, hogy úgy a döntéshozóknak, mint a döntés elszenvedõinek nem volt könnyû dolguk, de az idõ, mint
azt a 2008. július 26-i esemény is mutatta, nagyon sok füzitõi polgárt, köztük engem is, a döntés helyességérõl gyõzött meg. Karánsebesy Lukács polgármester felavatta azt a szabadidõparkot, amely méltó helyszíne volt a kultúrház vezetõjének szervezésében a nagyon igényesen és gondosan kivitelezett Füzitõi Vigasságoknak a reneszánsz jegyében címû programnak. A parkban felavatott emléktáblák méltó környezetbe kerültek. Aradi Lászlóné Marika néni, a baromfitelep egykori gondnoka bizonyára maga sem gondolta, hogy megéri azt a napot, amikor „páholyból” néz végig, az egykori baromfi ólak helyén egy értékes mûsort, a szabadidõ park felavatását és átadását a község lakóinak, azzal a polgármesteri intelemmel, hogy vigyázzunk erre a parkra, óvjuk és védjük azt. Fekete Józsefné
2008. 8. SZÁM
ALMÁSFÜZITÕI HÍREK
11
Olszkij Fegya visszaemlékezései füzitõi éveire A Füzitõi Életrajzok V. kötetébõl kimaradt az alábbi történet, Kaptay Györgyné kérésének eleget téve közöljük Fegya írását. 1952 szeptemberétõl 1954 júliusáig Olszkij Fjodor Fjodorovics (1896 1964) volt a MASZOBAL Rt. Kötelékében mûködõ Almásfüzitõi Timföldgyár orosz igazgatója. Fia az akkor 5 -7 éves Fegya nem csak édesapja és a saját életrajzát írta meg, küldte el, hanem azt is leírta mire emlékezik Õ gyermekkorának füzitõi éveirõl. Gyermekkorom legmelegebb emlékei Almásfüzitõhöz fûzõdnek. Mi a Kiskolónián a Sztálin út 1 sz. alatti házban laktunk. Elõször csak Natasával (Kozsevnyikov fõenergetikus kislánya) érintkeztem, aki a szemben lévõ házban élt. Õ megkísérelte átadni nekem a magyar tudását, de én csak néhány szót sajátítottam el. A szüleim megértették, hogy egy 5 éves gyermek nem tus egy indoeurópai nyelvet önállóan megtanulni, ezért az én magyar tanárom rövidesen Tóth János tolmács lett. Õ nemcsak figyelemreméltó pedagógus, de jó pszichológus is volt. Az órák a Kiskolóniai (mûszaki) szállóban folytak. Gyakran töltöttem az idõmet a gépkocsiban a vezetõvel, Horváth Józsei bácsival, aki magyarul olvasott nekem olyan szép irodalmi nyelven írt szövegeket, amelyeket Tóth Jánostól kapott. A kezdeti nyelvtanulás birtokában a baráti gyermekcsapatban kezdtek megszûnni a problémák. A csapathoz tartoztak: Natasa, Zita, Laci (Postás), fivére és nõvére. Misi bácsi (Demin) gyermekei Misi és Erzsi. Volt még két nõvér a boltból, egyikük rendszeresen segített a mamájának és néha helyettesítette õt az üzlet pultjánál. Gyakran játszottunk a szálló körül, vagy valamelyik barátunk udvarában. Elszaladtunk a barakkokhoz, ahol azok az internáltak laktak, akik a gyárban dolgoztak. Az õrök néha jelvényeket és régi sapkakokárdákat ajándékoztak nekünk. A barakk után kultúrházat építettek gyerek fürdõmedencével, ahol gyakran fürödtünk. Az élet a mûvelõdési
házzal egyre vidámabb lett, ping – pong asztalok is voltak. Gyakran rendeztek koncerteket és ünnepi felvonulásokat. Különösen a szüreti mulatság emlékezetes számomra, amikor jó sokat ittam az új fehérborból. Amikor a barátaim elkezdtek iskolába járni(többségében 1 – 2 évvel idõsebbek voltak nálam), akkor a nap elsõ felét apámmal töltöttem a gyárban, ahol számomra legemlékezetesebb a timföldszag( engem a szappanfõzés szagára emlékeztetett) volt. Zita, iskola után a népi tánc szakkörben tevékenykedett. Emlékszem, ahogy egyszer megvendégelt birsalmából készült kompóttal, ennek a csodálatos ízére mindig emlékezni fogok. A fiúk közül Postás Laci volt a legjobb barátom, de õ a családjával együtt hamarosan Nagykolóniára költözött egy új házba. Natasa családja szintén hamarosan hazautazott. Misi és Erzsi késõbb mentek iskolába és én az idõm nagy részét velük töltöttem hazautazásunk elõtt. Misi bácsi (Demin) gyakran meghívott engem a házukba ebédelni, ahol én családtagnak éreztem magam. Nagy Ferenc házánál szerettem az üres galamb ólban ücsörögni, ahova néha Margit lánya ültetett fel engem. Amikor a szüleim elutaztak valahová, rám Gyarmati néni ügyelt. Gyakran voltam egy magyar – orosz család házában, az apa gépészként dolgozott a gyárban. Ennek a családnak két lánya volt, Nyina és Róza. Nyina Budapesten élt és tanult.
Sajnos a család nevét nem tudom felidézni, de emlékszem, hogy minden eltört gyermekjátékot (pl. bauxitszállító teherautó) megjavított Nyina és Róza mostohaapja. Magyarországon a nevelésemmel gyakorlatilag Horváth József foglalkozott, aki nagyon mûvelt ember volt, nagyon szerény és jó szándékú. Józsi bácsi volt az én magyar apám, õ mint valódi keresztény mindig csak a jóra tanított engem. Nagyon lehangolt volt, amikor én neveletlenül viselkedtem. Emlékszem, hogy nagyon szeretett cigarettázni. Kiváló vadász volt. Nálunk otthon Moszkvában a falon függött egy nagyon szép tölgyfa faragványon álló mátyásmadár vadásztrófea, melyet Horváth Józsi bácsitól kapott a családunk emlékül. Amikor otthon megsebesült az egyik kézujjam, és az üzemi orvosi rendelõbe kellett menni, hogy levegyék a megsérült körmömet, engem egy tömeg gyermek követett, olyanok is, akiket nem is ismertem. Megvártak engem az operáció végéig, hogy segítsenek, hogy ne keseredjek el nagyon. Amikor mindez befejezõdött, megértettem, hogy ez nem gyermeki kíváncsiság volt. Ez olyan szívbéli rokonszenv megnyilvánulása és átélése volt, amit soha nem felejtek. Ettõl az idõponttól én lekötelezettnek éreztem magam a magyarok felé, ezért negyedik évtizede gyûjtöm a magyarság származásával, õstörténetével foglalkozó anyagokat (ebben a témakörben publikálok is!). Felhasználom az alkalmat, hogy üdvözletemet küldjem Almásfüzitõ minden lakójának, akiket én valamikor közelebbrõl vagy távolabbról ismertem. Az Isten nevében bocsássanak meg nekem! Mindig az Önök „magyarbarát” Fegyája
12
ALMÁSFÜZITÕI HÍREK
2008. 8. SZÁM
Nyári gyermekfoglalkozások Almásfüzitõn
2. FÜZITÕI UTCABAJNOKSÁG KISPÁL YÁS FOCITORNA KISPÁLYÁS 2008. szeptember 13-án, 9 órától Helyszín: Almásfüzitõ, József Attila utcai focipálya NEVEZÉS a TELEHÁZBAN 2008. szeptember 11-én, 18 óráig!
2008. július 14. és 31. között került megrendezésre az a gyermekfoglalkozás-sorozat, ami a 6-14 éves gyermekek hasznos szünidõ-eltöltését hivatott szolgálni. Délelõttönként a Teleház, délutánonként pedig a Mûvelõdési Ház adott otthont a 2 órás összejöveteleknek. A 3 hét elteltével elmondható, hogy mindez nem volt hiábavaló, hiszen sikerült a játszótér, az utca és a szoba „fogságából” becsalogatni jó néhány kis és nagygyereket. A község kiskolóniai részén nagyobb érdeklõdést és lelkesedést tapasztaltam, voltak napok, amikor a 20 fõs létszám felé közelítettünk, míg a felsõi teleprészen átlag 6 gyermekkel foglalkoztam. Az elsõ héten az éppen zajló horgásztáborral szerveztünk 1-1 közös programot, így velük együtt sorversenyeztünk a Sportházban, néztünk filmet a Mûvelõdési Házban, de így sikerült a Dunaalmási Lovardába is ellátogatnunk. Tettünk 1-1 közös túrát a gyerekekkel, melynek során csigaházakat, kagylókat, bogyókat, tobozokat, leveleket, és szép terméseket gyûjtöttünk, hogy abból másnap asztalidíszt, képet, és egyéb színes, és ami a legfontosabb, saját készítésû relikviákat készíthessünk. Díszdobozok, ablakdíszek, ceruzatartók, fababák, szépen csillogó képeslapok kerültek ki kezeik közül, melyeket örömmel vittek haza szobájuk ékesítésére, szüleik örömére. A legnagyobb sikert mégiscsak a muffin-sütés hozta. Meglepõdve tapasztaltam, hogy a kisfüzitõi fiúk milyen szorgalmasan segítettek alkalmi konyhánkban. A közös sütés végén mindkét helyszínen jóízûen és jókedvûen fogyasztottuk el a csokis édességet, a gyerekek pedig receptekkel felvértezve siettek haza, hogy otthon is kamatoztathassák frissen szerzett tudásukat. Sikeres volt a szabadban töltött, piknikkel egybekötött program is. Ekkor a plédeken kókuszgolyót fogyasztottunk, miközben szabadtéri játékokat játszottunk. Örültem, hogy sok gyermek édesanyja és kistestvére is velünk tartott, így még családiasabbá válhatott ez a kellemes délelõtt is. Úgy gondolom, hogy a résztvevõk velem együtt jól érezték magukat! Stróbel Ildikó
Kultúrházak éjjel- nappal Mi ebben a különleges, gondolhatja a kedves látogató, hiszen a kultúrházak amúgy is a nap minden szakában a település lakóit szolgálják, akár éjszakába nyúlóan. Attól különleges ez a két nap, hogy az ország minden megyéjében több mint száz helyszínen mutatják meg sokszínûségüket a közmûvelõdést szolgáló épületek. Felfedezhetik böngészés közben, hogy milyen változatos ez a kép a szervezõk, látogatható épületek, és a rendezvények szempontjából.
Keresse a közmûvelõdési intézmények által nyújtott kulturális programokat máskor is, hiszen MI ÖNÖKNEK ÖNÖKÉRT NYÚJTJUK SZOLGÁLTATÁSAINKAT
Petõfi Kulturális és Szabadidõ Központ Benevezett helyszín, épület adatai: • Községi és Iskolai Könyvtár 2932 Almásfüzitõ Fekete István park 1. • Mûvelõdési Ház 2932 Almásfüzitõ Petõfi tér 6. Az intézmények nyitva tartása: 2008. szeptember 20-án szombaton: 15-tól-18.-ig Rendezvény: Európai Táncos Örökségünk Helye: Petõfi Mûvelõdési Ház Kezdés: 20-án 18 óra Szervezett séta indulási helye, idõpontja, útvonala, idõtartama: Almásfüzitõ Petõfi tér 2008. IX. 20-án 16,30 óra, Mûvelõdési Ház, Könyvtár, köztéri szobrok megtekintése
2008. 8. SZÁM
ALMÁSFÜZITÕI HÍREK
13
Könyvajánló
Valentini Zsuzsa: Borregény: Franciska és a flaska Az írónõ új regényében a bor filozófiáját fogalmazta családtörténetté. A személyes életrajzi elemekbõl is építkezõ mû kedves humorral, hitelesen idézi fel az elmúlt évtizedeket, a hatvanas évektõl máig. Hõse: Franciska egy vidéki értelmiségi család sarja amolyan érzékeny, eszes, kissé magának való lány, aki a pesti egyetemi évek alatt válik felnõtté. Az elsõ részegség, az elsõ szerelem, a szovjetunióbeli tragikomikus kalandokban bõvelkedõ tanulmányi kirándulás, házassága, gyermekei születése mind olyan tények, amelyeket az ivás, az alkohol, a mámor keretez. Mert az iváshoz alkalom kell, az ivásnak rítusa van, az ivás mókás helyzeteket teremt, az ivás beavat, kioldja a feszültségeket, és segít eljutni olyan helyzetekbe, ahová nélküle csak szorongva, vagy egyáltalán nem lehet. Az írónõ derûs nosztalgiával, finom iróniával rajzolja meg a kort, a regény alakjait, mint pl. az ivási katékizmussal dacoló Feri bácsit, aki csak muskotályt iszik, hû követõjét, Magdi nénit. Az Ünnepi Könyvhétre megjelent kötet bensõségesen mutatja be a felnõtté váló lányok testi – lelki izgalmait, Franciska vágyait, örömeit. Fõként a hagyományos családregény kedvelõinek ajánlható
ÉBREDJ FÜZITÕ! TESTÉBRESZTÕ SPORTNAP Szombat, 2008. szeptember 20.
Programok: 14.00: gyülekezés, nevezés. 14.30: bemelegítés Szabó-Meretei Ágnessel. 15.00-17.00: verseny idõtartama. 17.15: Levezetés Szabó-Meretei Ágnessel. 17.30: Ünnepélyes eredményhirdetés, díjátadás. Versenyszámok: Kicsiknek (3-6 éves korig): • tricikli-, bicikligörlépcsõversenyek. • Kosárba dobás
• Futóverseny • Fogó- és népi játékok Leány és Fiú (7-18 éves korig) 5 próba verseny: • 30 méteres futás • Kislabda hajítás • Tour de Füzitõ; ügyességi pálya biciklivel • Kapura rugás • Kosárra dobás Nõi 7 próba verseny: • Medicinlabda dobás; három kísérlet • Kapura rúgás; öt kísérlet • Célba dobás; öt kísérlet • Tour de Füzitõ; ügyességi pálya biciklivel • Kosárra dobás; öt kísérlet • Petanque; az öcsi eldobása; 3 kísérlet • Ugrálókötelezés 1 percig
Férfi 7 próba verseny: • Medicinlabda dobás; három kísérlet • Kapura rúgás; öt kísérlet • Célba dobás; öt kísérlet • Tour de Füzitõ; ügyességi pálya biciklivel • Kosárra dobás; öt kísérlet • Petanque; az öcsi eldobása; 3 kísérlet • Dekázás; három kísérlet
A számok teljesítése alatt és után ingyenes hûsítõkkel szolgálunk. A verseny alatt és után a teremben asztali teniszre van lehetõség. Minden kedves résztvevõnek sport sikereket és nagyon kellemes délutánt kívánunk!
14
ALMÁSFÜZITÕI HÍREK
2008. 8. SZÁM
Pillanatképek a 3. Füzitõi Vigasságokról
Hirdetési felületek árai: Méretek: (A/4) – 12.000 Ft.- ; ½ oldal 6000 Ft.- ; ½ oldal 3000 Ft.- ; Apróhirdetés: 20 szóig (magánjellegû):780Ft.-;Kereskedelmihirdetés(eladásstb.):1680Ft.-;Hirdetésfelvétel:hétköznap a Petõfi Mûvelõdési Házban: 12-16 óráig írásban. Megjelenés havonta 1x (a hónap elsõ felében) ; terjesztés: ingyenes, minden postaládába eljutatva Almásfüzitõ területén. A lapban közölt írások nem minden esetben egyeznek meg szerkesztõségünk véleményével. A cikkek és hirdetések tartalmáért felesõséget nem vállalunk. A kéziratok leadási határideje minden hó 10-e (Fekete István Általános Iskola). Almásfüzitõi Hírek. Kiadja: Almásfüzitõ Község Önkormányzata Felelõs kiadó: Almásfüzitõ Község Önkormányzat Képviselõ Testület. Fõszerkesztõ: Beke Zsolt. A szerkesztõség címe: Almásfüzitõ Petõfi Sándor Mûvelõdés Ház. Almásfüzitõ, Petõfi S. tér 7. Készült: PRINT-KOM 2000 Kft. Komárom, Bajcsy-Zs. u. 2. Tel.: 346-385; 540-056; 540-456
