Pannon Egyetem Nyelvtudományi Doktori Iskola Alkalmazott nyelvészet az idegennyelv-oktatásban alprogram
Az alkalmazott színházi tevékenység szerepe a modern nyelvtanárképzésben Készítette:
PhD értekezés tézisei Katona László
Témavezető:
Prof. Dr. habil. Bárdos Jenő, DSc.
Írta:
Katona László
Témavezető:
Prof. Dr. Bárdos Jenő, DSc.
Veszprém, 2010
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék....................................................................................................................... 2 A kutatási probléma bemutatása és a kutatómunka célkitűzései .................................... 3 A kutatás hipotézisei ............................................................................................................... 3 A kutatási módszerek és eredmények ismertetése ........................................................... 3 A kutatás ............................................................................................................................... 4 Eredményeink ...................................................................................................................... 6 A kutatás eredményeinek alkalmazási lehetőségei ........................................................... 8 A kutatási témához kapcsolódó publikációk........................................................................ 9
2
A kutatási probléma bemutatása és a kutatómunka célkitűzései A doktori értekezés egy négyéves angol nyelvű alkalmazott színházi/pedagógiai kvalitatív akciókutatás lebonyolításának, vizsgálatainak és azok eredményeinek összefoglalása. A kutatással első és egyben legfontosabb célunk felmérni, milyen hatással van egy leendő nyelvtanárra az idegen nyelvű színpadi munka, s mennyiben járul hozzá tanári személyiségük formálódásához. Meggyőződésünk, hogy a tanári személyiség fejlesztését nagymértékben elősegíti. A második nem kevésbé fontos célja kutatásunknak, hogy rámutassunk, a idegen nyelvű alkalmazott színházi tevékenységnek ugyanolyan nevelési potenciálja van, mint a klasszikus értelemben vett drámapedagógiai foglalkozásoknak. A kutatásnak harmadik célja az volt, hogy eredményeinkre hivatkozva egy angol nyelvű színházi specializáció tantervét elkészítsük, amelyet aztán az épp aktuális nyelvtanárképző modellbe adaptálni lehet. A kutatás nem mellékes kutatásmódszertani célkitűzése továbbá, hogy olyan mérőapparátust tervezzen, amely segítségével a kvalitatív akciókutatás is megbízható és érvényes eredményeket biztosíthat (vö. trianguláció). A kutatás tárgya az angol nyelvű alkalmazott színházi tevékenység mint nevelési eszköz megvizsgálása abból a szempontból, hogy mennyire fejleszti a tanári személyiséget, mennyire segíti a jelölteket a saját idegennyelv-tudásuk és nyelvi tudatosságuk konstruálásában, és hogy megvizsgálja, hogy ez a színházi tevékenységforma mennyire készíti fel őket arra, hogy jövőbeli nyelvtanárként ezeket a technikákat tudatosan alkalmazzák majd saját tanulóikkal. Kutatásunk során a színházi előadás és a színjáték tevékenységek alatt a Bécsy (1988) által alkotott fogalmakat értettük, ezek a nagyközönség előtt tartott színházi előadások. Kutatásunk során lényegében az elsőként felmerülő probléma az, hogy a nyelvtanárképzés során nem fordítanak kellő figyelmet az előadói készségek fejlesztésére, pedig alapvető készségnek tekintjük, ugyanígy hagyják figyelmen kívül a pedagógiai előadóművészetet is. További probléma, hogy a nyelvtanárjelöltek számára csak kevés idegen nyelvű szituatív tevékenység és feladat biztosított, pedig az ezekben rejlő fejlődési (egyéniség, személyiség) potenciál újfent bizonyított. Fel kívánjuk tárni, hogy milyen mértékben realizálódott az alkalmazott színházi tevékenység indirekt vagy direkt módokon az elmúlt 20 év magyar nyelvtanárképzési modellekben, különös tekintettel a veszprémi modellre. Ezután arra a problémára is keressük a választ, hogy e tevékenységek mennyiben járulnak hozzá a nyelvtanárok személyiségének változásához, fejlődéséhez. A kutatás értékszociológiai problémaháttere, hogy a mai fogyasztói és információs társadalomban felnövő új generáció (Y generáció, ld. 2.7. alfejezet) a hagyományos nevelési technikákkal és tanári attitűdökkel nem mindig kezelhető hatékonyan. Dolgozatunkban rávilágítunk, hogy a tanárképzés során alkalmazott színházi tevékenységformák olyan képességek és készségek birtokába juttatják a nyelvtanárjelölteket, amelyek által sokkal jobban meg tudják fogni a fiatal generációt. A kutatás hipotézisei H1
Azok a nyelvtanárok, akik képzésük során részt vettek bármilyen olyan tevékenységben, amely fejlesztette előadói készségeiket, később sokkal pozitívabb attitűdöt mutatnak a hasonló feladatok végrehajtáshoz saját diákjaikkal a pedagógiai praxisuk során.
H2
Az alkalmazott színházi tevékenység olyan személyes változásokat idézhet elő, amely egyéniségfejlesztő hatású, és nyitottabb gondolkodású tanárrá teszi jelöltjeinket.
H3
Az alkalmazott színházi tevékenységformák szituációs gyakorlatok, amelyek problémamegoldáson és különböző szerepvállaláson keresztül fejlesztik az egyéniséget,
3
miközben fejlesztik a jelöltek szervezési, kooperatív és előadói készségeit, amelyek esszenciális tanári képességek. H4/A
Az alkalmazott színház a felsőoktatásban nagyban hozzájárul a hallgatók szociokulturális fejlődéséhez.
H4/B
Az alkalmazott színház a felsőoktatásban olyan készségekkel és képességekkel ruházza fel a hallgatókat, amelyek segítik őket élethosszig tartó tanuláshoz szükséges stratégiák elsajátításában.
H4/C
A H4/A-B közben maradandó élményeket szereznek a hallgatók.
H5
Az alkalmazott színház felsőoktatásban való alkalmazása már a tanárrá válás útján gyakorlati szinten vezeti be a nyelvtanárjelölteket az interdiszciplináris gondolkodásba kooperációra való neveléssel.
H6
Azok a nyelvtanárok, akik valamilyen kapcsolatban álltak/állnak a színházzal, összetettebb személyiséggel rendelkeznek, sokkal magabiztosabbak, határozott nyelvhasználók, kevéssé okoz nekik gondot olyan helyzetek megoldása, amely színészi képességeket követel meg.
H7
A leendő nyelvtanárok nincsenek tisztában azzal, hogy a pedagógiai praxis során sokszor rákényszerülnek majd különböző szerepek eljátszására, mint ahogy azzal sem, hogy tanári személyiségük kialakulásához nagyban hozzájárulhat a színházi nevelés.
H8
A színházi nevelés hiányát a leendő pedagógusok képzésük során érzik, és igényük is van rá.
H9
A tanári előadóművészet színpadi szerepléssel fejleszthető.
A kutatási módszerek és eredmények ismertetése A kutatás A kutatási folyamat három alfolyamatból áll: a konceptualizálás, az operacionalizálás és az implementáció. A konceptualizálás során szakirodalmi feltárás történt, ezzel készítettük elő az operacionalizációs folyamatokat. Az operacionalizálás a konceptualizáción alapuló tudományos vizsgálatainkat jelenti. Az implementáció a kutatási eredményeink alkalmazását jelenti. Akciókutatásunk 7 lépésből állt, ez a hét lépés 2002-2010 között zajlott. A vizsgálat során egy-egy évig dolgoztunk egy darabon (kivéve az elővizsgálatot, amely féléves projekt volt).
1. lépés: Előkészítés (2002-2006) - 0. fázis (F0): inkubációs szakasz (indirekt) 2. lépés: Elővizsgálat (2006/2007 tanév) - 1. fázis (F1): elővizsgálat (megfigyelés, írásbeli kikérdezés) 3. lépés: Hipotézisek felállítása 4. lépés: Beavatkozás (2007-2010) - Aktív színjátszás és a színpadi tevékenység hatásainak vizsgálata 2. fázis (F2) (2007/2008 tanév): az Arzén és levendula- projekt (megfigyelés, szóbeli kikérdezés)
4
3. fázis (F3) (2008/2009 tanév): a Nem félünk a farkastól-projekt és a Nem én-projekt (megfigyelés, narratív kikérdezés) 4. fázis (F4) (2009/2010 tanév): A kopasz énekesnő-projekt és a Monológ-projekt (megfigyelés, narratív kikérdezés) 5. fázis (F5) (2010. február-május): a vizsgálatot záró mérések (kérdőíves felmérés és szóbeli kikérdezés) 5. lépés: Értékelés 6. lépés: Disszemináció (művészeti és tudományos) 7. lépés: Utómunkálatok (implementáció és további vizsgálatok tervezése) A következő kutatási módszerekkel dolgoztunk: pedagógiai kísérlet, írásbeli (narratív módszerek és kérdőívek) és szóbeli kikérdezés (strukturált és strukturálatlan), tudományos megfigyelés és tartalomelemzés. A narratívákat, a kérdőívek nyílt kérdéseire adott válaszokat, és a strukturált interjú átiratát tartalomelemzéssel elemeztük. Az üzenetértékű mondatokat tézismondatokká kódoltuk és előre felállított kategóriákhoz rendeltük hozzá. A kilenc hipotézisünk mentén állítottuk fel az első 12 kategóriát (a 4. hipotézist három kategóriára bontottuk fel). A 12. kategória az „egyéb” kategória volt. Azokat a tézismondatokat soroltuk ide, amelyek egyik kategóriába sem illettek bele. Majd egy-egy fázis zárásakor az „egyéb” kategóriába sorolt tézismondatok alapján új kategóriákat állítottunk fel (és alájuk besoroltuk tézismondatokat is) és a következő fázis során már az új kategória-rendszerrel dolgoztunk. A záró fázisban felvett interjúkat összegezve közöljük. A darabok elkészítése során kidolgozott szempontsorok alapján tudományos megfigyeléseket végeztünk, ezek összesített eredményét fázisonként adjuk meg. A kérdőívek zárt kérdéseit háttérinformáció gyanánt hasznosítjuk, statisztikai elemzést a kutatás kvalitatív volta miatt nem végzünk. Adatközlőink olyan angol nyelvtanár szakos hallgatók, akik alkalmazott színházi tevékenységgel foglalkozn/tak. Az országban angol nyelven tanárképző intézetben a kutatás ideje alatt tudomásunk szerint 5 angol nyelven játszó csoport (a Pannon Egyetem, a Debreceni Tudományegyetem és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem csoportjai) működött nagyjából 10 fővel. Ez azt jelenti, hogy az országban megközelítőleg 50 olyan angoltanár-jelölt van/volt az elmúlt 5 évben, akik angol nyelvű alkalmazott színházi tevékenységgel foglalkoztak, ebből körülbelül (4 év tükrében) 15 fő a Pannon Egyetem hallgatója. Vizsgálatunk fókuszában a veszprémi tanárképző modell áll, így körülbelül ez az a populáció, akit vizsgáltunk. Mivel veszprémi kontextusban tekintjük vizsgálatunkat, elmondhatjuk, hogy az angol nyelvű alkalmazott színházi tevékenységben résztvevő angoltanár-jelöltek 90%-os arányban vettek részt a vizsgálatban, azaz a mintánk reprezentatív. Volt olyan vizsgálatunk (F4 narratíva) amelybe egy BA-s hallgatónk és egy debreceni hallgató is bekapcsolódott. A vizsgált populáció, ahogy írtuk is, a következő jellemzőkkel bír: -
angol nyelv és irodalom (+ 2. szak) szakos 4 vagy 5 éves bölcsész és tanár, vagy szakpár egy esetben pedig bölcsész szakos jelöltek az adatközlők mind nappali tagozatos jelöltek az adatközlőket az Irodalom a nyelvórán kurzus keretein belül választottuk ki egy generációba tartoznak, 22-26 évesek. a nemek aránya egyenletesen oszlott el egyikőjük sem rendelkezik akkreditált vagy bármilyen professzionális oklevéllel előadóművészetek terén azok akik a jelöltek közül végeztek többnyire tanárként helyezkedtek el
5
A kérdőíves felméréshez négy csoportot kerestünk fel. Az első csoportba olyan adatközlők tartoznak, akik foglalkoztak színjátszással és színpadi munkával életük során. A második csoport tagjai leendő nyelvtanárok, akiket arról kérdeztünk, hogy mi a hozzáállásuk újszerű, előadói készségeket fejlesztő (leginkábbi színpadi munkával kapcsolatos) kurzusokhoz, illetve fontosnak tartják-e azokat hatékony tanárrá válásukhoz. A harmadik csoport (kontrollcsoport) olyan gyakorló nyelvtanárokból áll akik soha nem vettek részt színházi munkában, a negyedik csoport adatközlői pedig olyan gyakorló nyelvtanárok, akik a képzés során színpadi munkával is foglalkoztak. A negyedik és a harmadik csoport zárt kérdései ugyanazok voltak. A kérdőíveket online tettük elérhetővé a www.kerdoivem.hu honlap segítségével, amely könnyű elérhetőséget biztosít az adatközlőknek és könnyű kezelhetőséget a kérdőívet készítő vizsgálatvezetőnek.
Eredményeink A kutatási eredmények a kilenc hipotézisünkből egyet (H7) cáfolnak, egyet pedig (H5) közvetetten, hetet pedig egyértelműen (H1-2-3-4-5-8-9) igazolnak. Ezek alapján elmondhatjuk: 1. Az alkalmazott színházi tevékenységben jártas nyelvtanárok a praxisuk megkezdése után valószínűleg hajlandóak hasonló technikákkal tanítani. 2. Az alkalmazott színházi tevékenység nyitottságra való nevelés által egyéniségfejlesztő hatású lehet. 3. Az alkalmazott színházi tevékenység olyan esszenciális tanári képességeket és készségeket fejleszthet, mint szervezési képességek valamint kooperatív és előadói készségek. 4. A képzésbe beépített alkalmazott színház nagyban hozzájárulhat a leendő nyelvtanárok szociokulturális fejlődéséhez, segítheti őket az élethosszig tartó tanuláshoz szükséges stratégiák elsajátításában. 5. Az alkalmazott színházi tevékenység elősegítheti (csak részben igazolt) az interdiszciplináris gondolkodás kialakulását. 6. Az alkalmazott színházi tevékenység magabiztosabbá teheti a nyelvtanulókat, így a nyelvtanárokat is. Összetettebb személyiség kialakulását is elősegítheti, színészi képességekkel ruházza fel a tanárjelölteket. 7. A megkérdezett leendő nyelvtanárok tisztában vannak azzal, hogy a pedagógiai praxis során sokszor rákényszerülhetnek majd különböző szerepek eljátszására, és hogy ehhez segítő szerepet nyújthat az alkalmazott színházi tevékenység. 8. A megkérdezett tanárjelöltek hiányolják az alkalmazott színházi munkát a tanulmányaik során. 9. Létezik tanári színpad, és ennek fontos eleme a színpadi szereplés, és ezt hiányolják a jelöltek a képzésből. Új tézisek A kilenc hipotézishez felállított 11 kategória (K1-K9) mellett az írásbeli kikérdezések tartalomelemzése során további 45 kategóriát állítottunk fel (ld. 23. sz. függelék). Az új kategóriák alapján az alkalmazott színházi tevékenység a tanárképzésben a következő előnyökkel kecsegtet: önbizalom-formáló hatása van, segíti a jelölteket önismeretük fejlesztésében, csapatépítő hatása van, hozzájárul a tanári előadóművészet kialakításához, elősegíti a nyelvtanárjelöltek nyelvi fejlődését és fejleszti a jelöltek egyéniségét, miközben maradandó élményeket ad.
6
Az írásbeli felmérésekből kivonatolt tézismondatok alapján a következő új téziseket hozzuk: Az alkalmazott színházi tevékenység T1 önbizalom-formáló hatású munkaforma, amely benne résztvevőknek magabiztosságot kölcsönözhet, amellett, hogy az önkifejezés megfelelő formáit és mintáit is segítheti elsajátítani a jelölteknek. T2 kiváló önismereti gyakorlat. T3 a leendő nyelvtanárokat felelősségre, kitartásra, toleranciára tanítja. T4 jól használható pragmatikai elemek tanítására a nyelvtanulás során. T5 csapatépítő hatása jelentős. T6 felkészítheti a nyelvtanárjelölteket a különböző szintű döntéshozatalra és problémamegoldó készségeiket is fejleszti. A színpadi szereplés és a színpadi munka T7 olyan rejtett erőket mozgat meg a jelöltekben, amelyek pozitív hatással lehetnek a személyiségük formálódására. T8 különálló világot jelent, csakúgy, mint a színház, ezért „megélésükkel” formálódhat és fejlődhet az egyéniségünk és nagy hatásfokkal változtathat meg bennünk dolgokat, a színpad felszabadít és segíthet megbirkózni a szorongással. T9 fejleszti az improvizációs képességeket, emellett segíthet a különböző szerepek közötti váltás képességének elsajátításában. T10 fejleszti a tanári mikrokészségeket és az olyan tanári kvalitásokat is mint az empátia. További eredményeink 1. Az alkalmazott színházi tevékenység facilitálja a nyelvtanárjelöltek nyelvi fejlődését, segíti a jelöltek problémamegoldó képességeinek kialakulását. Azáltal, hogy segíti a hallgatókat önismeretük kifejlesztésében, magabiztossá teszi őket, így segít nekik tanári énképük és gondolkodásuk alakításában. 2. Littlewood (1981:92-93) azt írja, hogy a tanár tanácsadó, menedzser és koordinátor. Alkalmazott színházi tevékenység során kutatásunk szerint fejleszthetők azok a készségek, amelyek a fenti funkciók ellátásához szükségesek. 3. A pedagógiai előadóművészet fontos tanári készség. Kutatásunk bizonyítja, hogy a pedagógiai előadóművészet mint komplex stratégia fejleszthető színházi tevékenységgel, hiszen az alkalmazott színházi munkaformák két készségcsoportot (mint a pedagógiai előadóművészet alapkészségeit) fejlesztik: az előadói készségeket és a kommunikatív kompetenciát, amelyek a leképzett tanári szerep performatív faktorai. 4. Patológiás esetek kezelésére a tanárjelöltet csak gyakorlatközpontú pedagógiával lehet megtanítani. A nevelés/képzés során alkalmazott színházi tevékenységformák gyakorlatközpontú pedagógiai tevékenységek. 5. Szivák (Falus, 2003:489-488 nyomán) alapján egy pályakezdő tanár nyolc alapvető problémával találkozhat (ld. 3.1.1. alfejezet). Kutatásunk bizonyítja, hogy alkalmazott színházi tevékenység olyan tapasztalatokkal ruházza fel már képzés közben a jelölteket, amelyek segítségével a fenti problémák rugalmasabb kezelése válik lehetővé. A harmadik probléma az egyetlen, amivel a színházi munka nem hozható közvetlen összefüggésbe (módszertani felkészültség, kultúra hiánya), de minden más a listán levők közül számottevő mértékben felmerül színjátszás közben is, míg a rövid tanítási gyakorlat alatt nem biztos. 6. Bolitho (Head és Taylor, 1997:1-18 nyomán) azt vallja, hogy a tanítás készség, amely tanulható tanulással, modellek imitálásával és értékelésével, de azért csak ezekkel nem válunk jó tanárrá,
7
mert az emberi személyiséget is tekintenünk kell. Egy ilyen színházi tevékenység beépítése a képzésbe véleményünk szerint azért is lenne kedvező, mert a színpadi tevékenység során megkerülhetetlen a személyiség és nem esik a jelölt az úgynevezett tömegképzés áldozatául. Meggyőződésünk, hogy a tanárképzés nem működhet úgy, mint egy tömegcikkgyártás, ahol a tömeges termelés ontja magából a robotokat. Tanárok képzésénél igen fontos a tanári gondolkodást és a személyiségformálódást segítő tevékenységek bevezetése. 7. Lange (1990:245-268) a reflektív nyelvtanárképzés nyolc komponensét fogalmazza meg, ezek közül az alkalmazott színházi tevékenység a 7. komponens (képes eljutni a tanítás magasabb, tudniillik művészeti szintjére) fejlesztésében jelentős szerepet kaphatna. 8. Kutatásunk közvetetten rámutat arra is, hogy a tömegképzésben nem mindig kétpólusú a viszony oktatók és a jelöltek között, ezért sokszor nem derül ki, hogy a jelöltekben milyen rejtett képességek vannak. 9. Az első fázisban végrehajtott kísérletben az írásbeli felmérés során az egyik adatközlő munkájából a következő tézismondatot (F1/T12) kivonatoltuk: „Emberi, erkölcsi értékekről is nagyon sokat mond egy jól kiválasztott darab, és segíti, hogy egy gyereknek később tisztánlátása, jó ítélőképessége legyen megállapítani, hogy milyen módon jó élni az életet, milyen életutat jó választani, és hogy milyen viselkedésnek mik a következményei.” Meggyőződésünk, hogy a színház mint terápia a gyermekek értékszocializációs (vö. Hankiss, 1999 és Novák, 2008:62-67) problémái kapcsán segítségül hívható. 10. Hankis (1977:253-264) azt írja, hogy ha egy tanár állandóan tanári szerepben marad, az eltorzult értékszocializációhoz vezet. Kutatási eredményeink alapján ebben is segítséget nyújtanak az alkalmazott színházi tevékenységek a leendő vagy épp pályakezdő nyelvtanároknak. 11. Az idegen nyelvű alkalmazott színházi tevékenység erősen nyelvfejlesztő, tanári viselkedésminták elsajátítását és tanítással kapcsolatos (mikro)készségek fejlesztését is elősegíti. Valamint a nyelvtanárjelöltek érzelmi világának és személyiségének gazdagítása egyaránt egy fontos pozitív hatása a színházi projekteknek. 12. Egy idegen nyelvű színházi projekt esetén a hallgató nem tudja kikerülni (nem úgy mint némely szeminárium esetében) az idegen nyelv aktív használatát, egy hosszú féléves/éves projekten keresztül a már jól összeszokott csoportban több kommunikációs lehetőség van, mint egy tanórán. 13. Az, hogy a hallgató érzi és tudja, hogy valami fontos folyamatnak a része, hogy kifelé meg tudja mutatni azt, amit egy évig próbált előtte, megint csak egy fontos személyiségformáló hajtóerő.
A kutatás eredményeinek alkalmazási lehetőségei Kutatásunk alkalmazási lehetőségeit értekezésünk negyedik fejezetében az Implementációban ismertetjük. Kutatásunk eredményeit felhasználva megtervezünk egy tanárképzésbe illesztendő modern nyelvtanárképzési modult. Ezt angol nyelvű színházi specializációt magába építő modellt hívjuk a dolgozat folyamán végig performatív tanárképző modellnek, hiszen a tanári szerepek performatív faktorát hivatott fejleszteni. A fejezet második felében pedig olyan tevékenységformákat adunk meg, amelyek már létező kurzusokba illeszthető alkalmazott színházi tevékenységformák. Véleményünk szerint, a színházi munka segít a tanárjelölteket felkészíteni arra, hogy maximális biztonsággal mozogjanak minden olyan területen, ahol szerepek vállalásával és játszásával kerülnek kapcsolatba. Ahogy már bizonyítottuk is kutatásunkkal, azok a tanárok, akik aktív színházi tevékenységet folytattak képzésük során, bátrabban fognak hasonló tevékenységformákat alkalmazni praxisuk során. Ez egy lehetséges megoldás lehet arra, hogy bevonjuk az Y generációt a társasági
8
életbe, megadva nekik a lehetőséget a „normális” szocializációra is, hogy ne csak kiber-barátságokat kössenek, és ne csak kiber-maszkokat viseljenek, mert maszkot viselni színpadon is lehet, annyi különbséggel, hogy amíg a kiber-világ bezárja a valóságos világot előttünk, addig a színpad kiugró a való világba.
A kutatási témához kapcsolódó publikációk 1.
KATONA LÁSZLÓ: Az alkalmazott színházi tevékenységformák szerepe a modern nyelvtanárképzésben. Iskolakultúra 2011.
2.
KATONA LÁSZLÓ: Modern nyelvtanárképzés: a performatív modell. Pedagógusképzés. 2011.
3.
KATONA LÁSZLÓ: Az alkalmazott színházi tevékenységformák és az Y generáció. Képzés és Gyakorlat. Kaposvár 2010/2. (befogadónyilatkozat van)
4.
KATONA LÁSZLÓ: A tantárgyköziség dimenziói a projektorientált szemlélet tükrében. In: Hegedűs Gábor - Lesku Katalin (szerk.), Projektpedagógia - Projektmódszer VIII. – IX. Kecskemét, Kecskeméti Főiskola Tanítóképző Főiskolai Kar, 2007. 42-52 o.
5.
KATONA LÁSZLÓ: A színjáték, mint kooperatív tanulási stratégiákat fejlesztő projekt. In: Hegedűs Gábor - Lesku Katalin (szerk.), Projektpedagógia - Projektmódszer X. Kecskemét, Kecskeméti Főiskola Tanítóképző Főiskolai Kar, 2008. 156-165. o.
6.
KATONA LÁSZLÓ: The role of theatre plays in foreign language teacher training. In: Changing Education in a Changing Society. Klaipeda University, Lithuania, 2010. 81-90. o.
7.
KATONA LÁSZLÓ: The study of language coursebooks in search for possible stimuli for indoctrination of civic knowledge and attitudes. In: The proceedings of the international academic conference (CICE), Presov, 2007. 253-262. o.
8.
KATONA LÁSZLÓ: The investigation of a non-organic language deficit – the functional loss of a foreign language. In: The proceedings of the international academic conference “The Challenges of European Integration”, Tirgu Mures, 2008. 744-754. o.
9.
KATONA LÁSZLÓ: Egy új pedagóguskutatási paradigma küszöbén – recenzió Falus Iván „A tanári tevékenység és a pedagógusképzés új útjai” című monográfiájáról. In: Pedagógusképzés (2007/2.) 121-125. o.
10. KATONA LÁSZLÓ: A kétélű kard: nyelv és törvényeink – recenzió John Gibbons „Forensic
Linguistics – An Introduction To Language In The Justice System” című monográfiájáról. In: Alkalmazott Nyelvtudomány (2007/1.-2.) 207-211. o. 11. KATONA LÁSZLÓ: A tantárgyköziség dimenziói a projektorientált tanórán. Országos
Projektpedagógiai Konferencia, Kecskemét, 2006 12. KATONA LÁSZLÓ: A színjáték, mint kooperatív tanulási stratégiákat fejlesztő projekt a
felsőoktatásban. Országos Projektpedagógiai Konferencia, Kecskemét, 2007 13. KATONA LÁSZLÓ: A magyar mint idegen nyelv oktatásának aktuális kérdései. IX.
Pszicholingvisztikai Nyári Egyetem. Balatonalmádi, 2006. 14. KATONA LÁSZLÓ: 10-14 évesek anya-, apa- és családképe (saját) egyválaszos, kötött
asszociációs vizsgálatok eredményei alapján. X. Pszicholingvisztikai Nyári Egyetem, Balatonalmádi, 2007
9
15. KATONA LÁSZLÓ: Designing an ESP course in Political English. II. Nemzetközi Tudományos
Konferencia, Nyelv, Szaknyelv, Katonai Szaknyelv, Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, Nyelvi Intézet, Budapest, 2009 16. KATONA LÁSZLÓ: Egyetemi szaknyelvi kurzusok tervezésének tantervi és tananyag-ismereti
kérdései. IX. Szaknyelvi Konferencia, Veszprém, 2009 17. KATONA LÁSZLÓ: A színházi nevelés szerepe a modern nyelvtanárképzésben. X. Országos
Neveléstudományi Konferencia, Veszprém, 2009 18. JASZENOVICS MELINDA – KATONA LÁSZLÓ: The importance of second and foreign
language education in the EU in the framework of general assumptions on language policy and foreign language pedagogy in the past, today and in the future. European Week in Eindhoven, Eindhoven, the Netherlands, 2007 19. KATONA LÁSZLÓ: What is behind language and culture? Foreign language pedagogy, civic
education and cognitive neuroscience. Children’s Identity and Citizenship in the Visegrad Context (Cice) Conference, Presov, Slovakia, 2007 20. KATONA LÁSZLÓ: The functional loss of a foreign language. The “Challenges of European
Integration” Conference 2008, Tirgu Mures, Romania, 2008
Egyetemi tankönyv, jegyzet 1. BUJÁK RENÁTA – KATONA LÁSZLÓ: Nuclear Sciences in English. An interdisciplinary
volume for students of modern nuclear studies. Veszprém, Tudásmentor Kft., 1-288. o. (ISBN: 9789638664884), 2009 2. KATONA LÁSZLÓ: The language of politics and political discourse. A coursebook for students of
International Relations and Internartional Studies. Veszprém, Pannon Egyetemi Kiadó, 1-106. o. (ISBN: 0212006000711), 2006 3. KATONA LÁSZLÓ – VADNAY MARIANNA: Grammar Won’t Bite! (Középszint) Angol
nyelvtani gyakorlókönyv. Veszprém, Kredit Kiadó, 1-127. o. (ISBN: 9789638664853) 2008 4. KATONA LÁSZLÓ – VADNAY MARIANNA: Grammar Won’t Bite! (Felsőszint) Angol
nyelvtani gyakorlókönyv. Veszprém, Kredit Kiadó, 1 -200. o. (ISBN: 97896386648-6-0), 2008 5. KATONA LÁSZLÓ – VADNAY MARIANNA: Grammar Won’t Bite! (Középszint – átdolgozott,
bővített kiadás) Angol nyelvtani gyakorlókönyv. Veszprém, Tudásmentor Kft., 1-149. o. (ISBN: 9789630679565), 2009 6. KATONA LÁSZLÓ – VADNAY MARIANNA: Grammar Won’t Bite! (Felsőszint – átdolgozott,
kiadás) Angol nyelvtani gyakorlókönyv. Veszprém, Tudásmentor Kft., 1-218. o. (ISBN: 9789638885005), 2010 7. KATONA LÁSZLÓ – VADNAY MARIANNA: Grammar Won’t Bite! Minden… Angol nyelvtani
kézikönyv. Veszprém, Tudásmentor Kft., 1- 310. o., 2010 (ISBN: 9789638885012)
10
