Az Alexiánus Testvérek Kik ők? Hol találhatók meg? Mivel foglalkoznak? I.
Bevezetés
Bár az Alexiánus Testvérek szolgálatukkal jelen vannak a világ, különböző pontjain, és történelmük 800 évre tekint vissza, sokan nem tudják, kik ők, hol találhatók meg, és mivel foglalkoznak. Ez szükségszerűen azt az igényt hívja elő, hogy megosszuk másokkal az iménti kérdésekre adandó választ, megismertetve velük ezeket a Testvéreket. Az Alexiánus Testvérek Kongregációjának címere megmutatja történetük és karizmájuk jelentős vonásait. A címer három mezőre oszlik. Mindegyikben a Társulat céljának, illetve működésének egy szimbóluma látható. A felső fele a kicsinyeit saját vérével tápláló Pelikánt ábrázolja – ez a keresztény szeretet odaadó önfeláldozásának szimbóluma. Az alsó fél egyik mezője arról emlékezik meg, hogy az Alexiánus Testvérek balsors idején eltemették a halottakat; a másik mezőben pedig a repülő holló azt az erényt – a szűkölködők táplálását – jeleníti meg, amelyet a Kongregáció évszázadok óta gyakorol. A címer hátteréből emelkedik ki a kereszt jelezvén, hogy a kereszt az üdvösség. A szalag feliratán Szent Pál szavai – „Caritas Christi Urget Nos” (Krisztus szeretete sürget minket; 2 Kor 5:14) – hirdetik az Alexiánus Testvérek jelmondatát. A Kongregáció címerét az Amerikai Tartomány modernizálta, s ez szolgál a Tartomány logojaként. „Krisztus szeretete sürget minket” – ez az irányelv adott erőt az Alexiánus Testvéreknek az évszázadok során. Az Istentől és a saját egyedülálló testvériségüktől kapott erő tartja életben az Alexiánus Testvéreket, akik arra törekednek, hogy tanúságot tegyenek a világban a Gyógyító Krisztus példájáról megszentelt életük és gyógyító-gondozó szolgálatuk által.
II.
Az alexiánus testvérek eredete
Az Alexiánus Testvérek eredetét homály fedi és a középkort megelőző időkben gyökerezik. A Testvériségről szóló első híradás 1259-re tehető, amikor egy dokumentum a beghardokra és a beghinákra utal. Ezek cölibátusban élő keresztény laikusok, férfiak, illetve nők közösségei voltak, akik azért jöttek össze, hogy még odaadóbb keresztény életet éljenek, még odaadóbban imádkozzanak és szolgálják felebarátjaikat az adott kor igényei szerint. Eredetileg a Rajna menti területeken alakultak ki közösségeik Németországban, Belgiumban, Hollandiában és Franciaországban. Közülük a 13. század közepén sok férfiközösség szervezettebbé vált és befogadták őket Szent Ferenc Regulája alá, mások azonban megőrizték eredeti sajátságukat. Bár különböző beghard csoportok jöttek létre, amelyek alapító vagy regula nélkül fejlődtek, ugyanakkor mindegyik csoportot saját jellegzetessége tette megkülönböztetetté, azonban nagyjából a szerint lehetett besorolni őket, hogy a szemlélődő vagy a cselekvő életmódot hangsúlyozták-e, s hogy valamely kitűntetett tevékenységhez kötődtek-e vagy koldulással tartották-e fenn magukat. A Rajna-vidéki beghardok (a „kenyeres beghardok”) az utóbbi csoporthoz tartoztak – koldultak és vándoroltak –, és ezekből a Rajnavidéki kenyeres beghardok közösségeiből nőttek ki az Alexiánus Testvérek, akiknek az alapítása a németországi Köln és Aachen városához köthető.
1347-ben a Fekete Halál (a bubópestis) mért csapást Európára. Ekkor történt, hogy a Testvérek szorosabb csoporttá szerveződtek a halottak eltemetését, a betegek és haldoklók ápolását, valamint a magukra maradtak és elhagyottak gondozását vállalva gyakran életüket áldozva mindezért. A pestis pusztító volt, megtizedelte Európa népességét, mintegy 30 százalékát elragadta, és folyamatos hullámokban árasztotta el Európát 1347-től a 17. század végéig. A pestisről olvasható: „Bárki, aki kapcsolatba került valakivel, akit fekélyes kelések kínoztak, halálra ítéltetett. Sok város és falu vált teljesen kihalttá. Hihetetlen körülmények alakultak ki, az óvintézkedések hiábavalónak bizonyultak; a pestis minden elővigyázatosságot felülmúlt. Leírhatatlan erkölcsi romlottság vett erőt az embereken. Gazemberek jelentek meg mindenütt, akik megtámadták az egészségeseket és a betegeket is, és mindent elérhetőt elragadtak. A gyengék és az öregek voltak a legsebezhetőbbek. Azok, akik életben maradtak, azt hitték, hogy megmenekülhetnek ettől az egyetemes haláltól egyszerűen azáltal, hogy teljesen átadják magukat a kicsapongásnak, hogy féktelen életet élnek, és hogy vigadozva és hangoskodva kóborolnak.”
A városfalakon kívül hagyták a betegeket meghalni… A segítség, a könyörület és a felebarát szolgálatában hozott áldozat iránti érzék teljesen kihaltnak tűnt. Úgy látszott, hogy mindenki csak magára és a saját tulajdonára gondolt. Ennek ellenére számos példa mutatkozott a hősies felebaráti szeretetre, mint lyoni Roché, Gonzága Szent Alajosé, és másoké. A beghardok az Alexiánusok „alapító Testvérei” is az áldozathozatal különleges hősei lettek, akik nem hagyták, hogy megroppantsa őket az általános kétségbeesés. Elszántságukkal bizonyították igazi felebaráti szeretetüket, és lelkierőt öntöttek másokba. Ez a tevékenység, amely rendszeres volt számukra az 1347 és 1351 közötti szomorú évek alatt, elfogadhatóvá tette, hogy utána egy közös kötelék, még ha nem is nagyon szoros kötelék, fűzze össze ezeknek az embereknek a csoportjait Németországban, Hollandiában és Belgiumban. Ezért úgy tűnik, hogy eredetileg a félelmetes pestis áldozatainak a szolgálatában ismerték fel önazonosságukat az Alexiánus Testvérek, míg a valójában gyökereik már kialakultak a pestis kitörése előtt. Ebből a szolgálatból azonban kinőtt a betegek, a szegények, a nem kívántak és különösen is a haldoklók iránti együttérzés és érzékenység –a napjainkig tartó gyógyító szolgálat.
III.
Akiknek a nép adott nevet
Érdekes, Hogy az Alexiánus Testvérek soha nem nevezték el magukat, ehelyett az emberek igénye hívta létre őket és adott nevet nekik az évszázadok során. A Testvéri Közösségről szóló első beszámoló 1259-ben keletkezett: egy írott emlék hivatkozik a beghardokra, nőtlen laikusokra, akik azért gyűltek össze, hogy még intenzívebb krisztusi életet éljenek, hogy szolgálják felebarátjaikat, bármi legyen is az időszerű szükség. A Rajna-vidéki beghardokra, kenyeres beghardok néven hivatkoztak, közülük nőttek ki az Alexiánus Testvérek. A Fekete Halál (a bubópestis) idején 1347-ben ezek az emberek a pestis áldozatait szolgálták. A celliták megnevezés vált általánossá a pestis idején, és ezt kétféleképpen értelmezték: a „cella” jelentése kis templom vagy emlékkápolna; cella vagy sír. Ez még jobban kinyilvánította törődésüket a betegek és a szegények iránt, sőt még a pestis áldozatainak keresztény temetésére is gondjuk volt, ezért ők „a Cellák Szeretett Testvérei” (vagyis Celliták). Átvonuló testvérek néven is ismerték őket, különösen a pestis idején, amikor az embereket a legnagyobb átvonulásban segítették az életből a halálba, illetve egy másfajta életbe. Szegény testvérek és kenyér testvérek néven is hívták őket, mert kenyeret koldultak, hogy táplálhassák a szükséget szenvedőket. „Seelbruder,” azaz lelki testvér nevet is kaptak, mert az emberek lelkével, lelki igényével törődtek. Miután a pestis lecsillapodott, az egyik első feladat, amire a Testvérek közösen vállalkoztak, az volt, hogy hivatalos koporsóvivők lettek, virrasztottak a halottak mellett, szóban és énekelve imádkoztak értük, teljesítették az akkoriban gyakorolt keresztény temetési szokásokat, ebből ered a KÁNTÁLÓ TESTVÉREK neve. Ezek az emberek fokozatosan egyre szervezettebbek lettek, kialakították életszabályaikat a szegénység, tisztaság és engedelmesség fogadalmai szerint, és átadták magukat annak, hogy Krisztus áldozatát teljesen kövessék. Azokban az igen korai századokban Szent Alexius népszerű patrónusa volt a szegényeknek. A betegekért és a haldoklókért dolgozott, névtelenségben imádságos és egyszerű életet élt, noha egy gazdag római család fia volt. A Testvérek ennek a szentnek a vonásaival és életével azonosították magukat, és patrónusuknak választották. A Testvérek első hivatalos háza a németországi Aachenben állt, és engedélyt kaptak, hogy egy kápolnát építsenek. Ez a Testvérek kápolnája volt, de gyakran a helybéliek is ide jöttek istentiszteletre. A Testvérek szavával „Szent Alexius Kápolnája” lett a neve, és az emberek ezért a SZENT ALEXIUS KÁPOLNA TESTVÉREI nevet adták nekik. Ebből hamar kialakult a SZENT ALEXIUS TESTVÉREI elnevezés, később pedig a rövidebb megjelölés: ALXIÁNUS TESTVÉREK. Idővel az így összegyűlt és az így nevezett férfiak pápai jóváhagyást kaptak, és laikus férfiak hivatalos Szerzetesi Közössége, az ALEXIÁNUS TESTVÉREK KONGREGÁCIÓJA lettek, és mai is így ismerik őket. IV.
A laikusok szerzetesi kongregációjának fejlődése
Ma Szent Alexius Testvérei, ahogy néha hívják őket, katolikus férfiak Kongregációja, akik az evangéliumi értékek által vezérelt közösségben élnek, életüket az imádságnak,
valamint a szegénység, tisztaság és engedelmesség hármas fogadalmának szentelik, továbbá tanúságot tesznek erről az odaadásról a szegényeknek, a betegeknek, a haldoklóknak és a nem kívánt embereknek nyújtott egészségügyi szolgálat révén, ahogy a szociális változások, a háborúk és a forrongások évszázadaiban tették. Eredetileg olyan férfiak voltak, akik azért jöttek össze, hogy még elmélyültebb keresztény életet éljenek, még lelkesebb imaéletet éljenek, és hogy szolgálják felebarátjaikat a kor bármilyen szükségében. A korai évszázadokban ezeknek a laikus férfiaknak a csoportjai az akkori pusztító szükség enyhítésére vállalkoztak – a bubópestis idején eltemették a halottakat. Ha volt idő, mikor a Testvérek ismertségre tettek szert, akkor az a „Fekete Halál” járványának ideje volt 1347-ben, amikor ezek az emberek arra szövetkeztek, hogy a pestis által sújtott szerencsétlen embereken segítsenek. Mint minden katasztrófa esetében, az ínséget enyhítő közös erőfeszítés dinamikája közös célokat és segítést helyezett az előtérbe, ami egyúttal megerősítette bennfoglalt spirituális és humanitárius indítékaikat. A betegek, a haldoklók és a nyomorultak szolgálata vég nélkül folytatódott; kötődésük erősödött és szervezettebbé vált. Ezekben az években ezek az emberek patrónusuk, Szent Alexius példájára kialakították és fenntartották jellegzetes vonásaikat, a múltra történő visszatekintést, az alkalmazkodási képességet, és a névtelenségben történő megmaradást, a szükséget szenvedőkkel történő közvetlen kapcsolatot, az állandó segítségnyújtást, és az imaéletük iránti szigorú figyelmet, ami az életük alapja egyénileg és közösségileg is. Azokban a rettenetesen reménytelen időkben és 1347-ben történt, hogy XI. Gergely pápa említést tett a „Szegény Testvérekről,” hogy tiszteletben kell őket részesíteni, és nem szabad őket a hírhedt inkvizíciónak alávetni. Egy időben Szent Ferenc Regulája alá tartoztak. Ezek a laikus emberek 1427-re elhatározták, hogy fogadalmak szerint és Krisztus áldozatvállalását követve élnek. Hamarosan elfogadták Szent Ágoston Reguláját, és 1472-ben IV Sixtus pápa megadta számukra a laikus Testvérek Szerzetesi Kongregációjának státusát. Szent Alexiust tekintve patrónusuknak, Szent Alexius Testvéreiként kezdték ismerni őket, hivatalosan pedig az Alexiánus Testvérek Kongregációja lett a nevük. A Testvérek a korai évszázadok többféle spirituális és humanitárius indok által vezérelt laikus férfiak sokaságából szerveződtek, akik egyszerre igyekeztek megfelelni saját lelki növekedésük igényeinek és mások ínséget szenvedő szükségleteinek. Ez a formálódás ma is folytatódik az Alexiánus Testvérek között. Az Alexiánus Testvérek Szerzetesi Kongregációja laikus férfiak közössége. Nem alkotnak papi közösséget, bár történetük során voltak, akiket pappá szenteltek a szolgálatuk megsegítésére. A Szerzetesi Testvér laikus, aki arra vállalkozik, hogy laikus életét az Egyházban szerzetesként élje. Az Egyház elismeri a sajátos szerzetesi hivatást, hogy az ember közösségben él, szegénységi, tisztasági és engedelmességi fogadalmat tesz, és hogy a világban tanúságot tesz erről az odaadott életről Isten népének szolgálatában annak a szerzetesi közösségnek a karizmájával összhangban, amelyikbe belépett. Nem tartozik a papi rendbe, amelynek tagjai az Egyház hivatalosan felszentelt képviselői, alkalmasak a papság szentségére és az ezzel együtt járó felelősség viselésére. Közel 800 éves történetük során az Alexiánus Testvérek életstílusa külsőleg megváltozott. A belső értékek – az imádság, a közösségi élet, és a mások iránti, különösen is a betegek iránti gondoskodás – ugyanazok maradtak. Az Alexiánus Testvérek minden
közösségében együtt mondják a reggeli és az esti imát, naponta együtt ünneplik az Eucharisztiát – ezek életük lényeges részét alkotják. Személyes, csendben végzett, elmélkedő imádságuk Jézus Krisztus jelenlétében kiegészíti és táplálja közös imádságukat. Imádságuk a Szentírásból fakad, különösen is a zsoltárokból és az evangélium szavaiból. A testvéreknek hivatalos szerzetesi öltözete van. Az egyes Testvérek és az Alexiánus Testvérek Kongregációjának egésze arra törekszik, hogy megújítsák és összhangba hozzák életüket a Második Vatikáni Zsinat tanításával ás az alapítók karizmájával, folytonosan arra törekednek, hogy korukhoz és élethelyzetükhöz alkalmazkodjanak. Emberségük minden gyengeségében Krisztus az ő erejük, mert Ő a Gyógyító Szeretet, az ő példáját igyekeznek követni. Tevékeny életük jeligéje: „Krisztus szeretete sürget minket.” V.
Hol találhatók ők? Mit tesznek?
Az évszázadok során az Alexiánus Testvérek segítséget nyújtottak a bubópestisben haldoklóknak és az elhagyottaknak, a keresztes vitézeknek, általában a szegényeknek, a szellemileg károsodottaknak, az árváknak, a pestises menedékeknek; együtt imádkoztak a boszorkányként elítéltekkel, a csatatéren maradt áldozatokkal; általában segítették az idősek, a HIV/AIDS vírus által fertőzöttek, a drogfüggők kórházi ápolását, intézményes gondozását; segítették az egészségügyi és ápolói oktatást, a fejlődő országokban a szeretetotthonokat és missziókat, a szegények egészségügyi mobil programját, és sok más egészségügyi szolgáltatást a múltban és folytatólagosan a jelenben. A Testvérek jelenleg a kongregáció három tartományában vannak jelen, azaz az Egyesült Államokban (és missziójukkal a Fülöp-szigeteken), Németországban (és missziójukkal Indiában), Angliában és Írországban, valamint Belgiumban. Németország és Belgium erősen összpontosít a szellemileg károsodottak gondozására. Anglia és Írország az idősek gondozására, valamint a drogfüggők és a szellemileg károsodottak gondozására összpontosít. Az Egyesült Államokban fokozott a tevékenység az általános kórházi ellátás, a szellemi egészség, az idősgondozás, a HIV/AIDS fertőzöttek gondozása, és a holisztikus egészségügyi szolgáltatások területén, továbbá a Fülöp-szigeteken folytatott missziójukban. Az Egyház a Második Vatikáni Zsinat tanításával arra indít minden szerzetesi közösséget, hogy ismerje meg eredeti karizmáját és küldetését, hogy szükség esetén a mai kor igényeihez igazítsák azokat, és fogalmazzák meg azokat egy nyilatkozatban. A megújulás évei alatt az Alexiánus Testvérek megtették ezt, és megfogalmazták szándéknyilatkozatukat: Nyilatkozat a karizmáról …… Hisszük, hogy az Alexiánus karizma valamely hívő közösség prófétai és bátor válasza, amelynek gyökere az imádság és az egyszerű életstílus, annak keresése, hogy az Úr Jézus tanítványaivá legyünk, másokkal együttműködve gondos és együtt érző segítséget nyújtva az erőtlen szegényeknek és a társadalomból kiszorultaknak, különösen is a betegeknek és a haldoklóknak, hogy folyamatosan megvalósítsuk az állandó megtérés és a teljes önátadás révén „Jézus gyógyító és kiengesztelő küldetését.” Nyilatkozat a küldetésről …… Részesedve másokkal együtt Krisztus gyógyító küldetésében, amelyet ébren tart a közösség, az imádság, az evangéliumi tanácsok, az evangélium és az alapítóink lelkülete, mi, Alexiánus Testvérek előmozdítjuk a szegények, a betegek, az idősek, a haldoklók és a társadalom peremére szorultak egészségügyi gondozását az egész világon.
A következő rész az Alexiánus Testvérek alakulásának vázlatos története különös tekintettel az Amerikai Tartományra (ismertető leírások alapján). …. 1334-ben a németországi aacheni városatyák pénzt adtak a beghardoknak (akikből az Alexiánus Testvérek kialakultak), hogy gondot viseljenek a segítségre szorulókra és az otthontalanokra a városban. Ez a legkorábbi dokumentum, amely a Testvérek létezéséről szól a 14. században. …. Az Alexiánus Testvéreket hivatalosan elismeri a Katolikus egyház az 1458-as pápai bullával. …. 1866. január 2-án Bonaenture Thalen testvér Németországból megérkezik New Yorkba. Ez lett az Alexiánus Testvérek amerikai missziójának kezdete. …. 1866. június 12-én megnyílt az Alexiánus Testvérek első kórháza Chicagóban, amikor Bonaventura testvér a betegeket keresve karjában vitte az elsőt a kórházba. …. 1868-ban egy új és nagyobb kórház épült Chicagóban. …. 1869-ben a Alexiánus Testvérek kórházat nyitottak St. Louisban, Missouri Államban. …. Az 1870-es években az aacheni Testvérek elfogadták az angliai Manchester meghívását, hogy egy temetőt tartsanak fenn. Később ápoló otthonokat nyitottak Angliában és Írországban. A halottak temetése volt az irgalmasság egyik cselekedete, amelyet a Testvérek a 14. századi európai Fekete Halál idején végeztek, és ez a tevékenység a 19. században is tartott. …. 1871. október 9-én a chicagói kórházat elpusztította a nagy chicagói tűzvész. …. 1873-ban új korház épült és nyílt meg Chicagóban ugyanazon a helyen. …. 1880-tól 1967-ig a Testvérek az érzelmileg sérülteket szolgálták intézményükben a Wisconsin állambeli Oshkosh-ban. …. 1892-ben az Alexiánus Testvérek kórházat alapítottak Elizabethben, New Jersey Államban. …. 1898-ban megnyitották a Testvérek a negyedik kórházukat Chicagóban a Belden Avenue-n, mert a korábbit le kellet bontani a chicagói közlekedési hatóság magasvasútépítése miatt. Az új épület, az első chicagói tűzbiztos kórház lett az USA fizikailag és technológiailag legfejlettebb épülete. …. 1938-ban nyílt meg az Alexiánus Tetsvérek pihenő háza Signal Mountainban, Tennessee Államban. …. 1955-től 1975-ig a Testvérek egy 24 ágyas klinikát működtettek a nebraskai Boys Townban.
…. 1965-ben az Alexiánus Testvérek kórházat nyitottak a kaliforniai San Joseban. …. 1966-ban nyitották meg az ötödik Chicago környékbeli kórházukat; ezúttal Elk Grove Village-ben, Illinois Államban. …. 1969-ben a noviciátus a Wisconsin állambeli Greshamből Chicagóba költözött. …. 1969-ben a Testvérek Dél-Karolina szegényeivel foglalkoztak a Mobil Klinika Projekt keretében, amelyet Gazdasági Esély Hivatala támogatott, és több éven át fennállt a civil közösség fokozatos és folyamatos támogatásával. …. 1978-ban új kórház nyílt az Alexiánus Testvérek első kórháza helyén St. Louisban, Missouri Államban. …. 1980-ban vállalták az életet gondozó intézmény (Life Care Facility) támogatását a Wisconsin állambeli Milwaukeeban. …. 1981-ben a Testvérek misszióba kezdtek Davao városban a Fülöp-szigeteken. …. 1984-ben ünnepelte az Alexiánus Tetstvérek Kongregációja a 650 éves évfordolóját. …. 1984-ben egy az életet gondozó intézményt (Life Care Facility) nyitottak a korábbi pihenő ház helyén Signal Mountainban, Tennessee Államban (Alexian Village of Tennessee). …. 1989-ben megnyílt a Bonaventura Ház, a HIV/AIDS fertőzöttek otthona Chicagóban, Illinois Álamban. Egy vázlatos történet soha nem teljes, és a Testvérek gyógyító szolgálata a halottak eltemetésétől az egészségoktatásig az ínséget szenvedők együtt érző szolgálatának széles és változatos skáláját tartalmazza. A Testvéreken kívül az Alexiánus Testvérek kettő, ápolást és gondozást oktató iskolájának több végzett diákja (Chicago és St. Louis) az Alexiánus Testvérek képét tükrözi, és őket úgy is ismerik, mint a „Modern Szamaritánusokat.” Az ápolást és gondozást oktató két iskola több évig működött, és az ápolásban dolgozó férfik előfutára volt. Az 1990-es években más egészségügyi szolgáltatásokat indítottak az Alexiánus Testvérek, amelyek nem szerepeltek a vázlatos történetben, mint például: két másik intézmény a HIV/AIDS fertőzöttek számára (Waukegan, Ill. és St. Louis, Missouri); az Alzheimer kórban szenvedők otthona, és a PACE program, amely az idősek teljes körű gondozásának programja (Chattanooga, TN); kettő ápoló otthon, amelyek életviteli segítséget nyújtanak Alzheimer kórban szenvedőknek is (St. Louis, MO); otthon komplexum (Alexian Court, St Louis, MO) alacsony jövedelműeknek, továbbá PACE program azon a vidéken, valamint átmeneti szállás drogfüggőknek. A kettő, életet gondozó intézmény szintén rendelkezik ápoló otthonnal és életviteli segítségnyújtással parkos elrendezésű telephelyeiken. Időközben kórházak (Elizabeth, NJ; St. Louis, MO; San Jose, CA) kerültek eladásra, hogy össze lehessen egyeztetni a Testvérek szolgálatának és személyzetének igényeit a küldetési hatékonyság tervével. A Testvérek 1999-ben két új egészségügyi intézményt szereztek meg Elk Grove Village, IL, 10 mérföldes körzetében, amelyek neve Szent Alexius Egészségügyi Központ és az Alexiánus Testvérek Viselkedéstani Egészségügyi Kórháza, mindkettő az
Illinois állambeli Hoffman birtokokon. A Testvérek kidolgozzák és megvalósítják stratégiai terveiket, hogy általuk segítsék az Egyházat és a társadalmat az egészségügyi igények kielégítésében. Az Alexiánus Testvérek arra törekednek, hogy megújítsák alapítóik eredeti karizmáját, és saját korukhoz és helyzetükhöz alkalmazzák azokat szolgálatuk közben. 1643-ban Etienne Benet atya írásba foglalta a lelkes Testvéreket: Az Alexiánus Kongregáció magasztos intézmény; nagyszerű hősiesség és páratlan szeretet műve. Teljességgel állítható, hogy ők az isteni Gondviselés képviselői, és elmondható róluk, amit Istenről is vallunk: „Rájuk vannak bízva a szegények; árvák védelmezői és segítői vagytok.” Ennyi évszázad múltán az Alexiánus Testvéreknek ilyen a híre és ez a célja, és hivatásuk továbbra is a betegek gondozása fajra vagy hitvallásra tekintet nélkül, hogy példaként kövessék a Gyógyító Krisztust.
Készítette: Eugene Gizzi, C.F.A. testvér
