AZ ALAPELLÁTÁS HOZZÁSZÓLÁSAI BUDAPEST: Dr. Kálmánné Simon Mária, MESZK Budapesti Területi Szervezet, alapellátási alelnök Az alapellátási dolgozók, az egészségügy legmostohább gyermekei Tisztelt Kollégák! Felszólalásomnak eredetileg „Az alapellátási dolgozók, az egészségügy mostohagyerekei” címet szántam, de rájöttem, hogy az egészségügynek ma nincsenek édes-, csak mostoha gyermekei. Hallottuk és persze ettől függetlenül is tudtuk, hogy az egész ágazat bajban van, és a szakdolgozók helyzete szinte minden területen elkeserítően rossz. Én most mégis arról szeretnék beszélni, hogy az alapellátásban tevékenykedők halmozottan hátrányos helyzetűek. Hogy miért? Több okot is említhetünk, de a legfontosabb, a kialakult helyzet legalapvetőbb okozója a háziorvosi, házi gyermekorvosi, körzeti fogorvosi, gyógyszertári rendszer privatizációs konstrukciója, amely kiemelte a körzeti nővéreket, asszisztenseket a közszférából és egy olyan szereplő (a háziorvos) magánalkalmazottjává tette, aki a rossz finanszírozási rendszer miatt maga is meglehetősen szűk mozgástérrel rendelkezik. Tisztában vagyunk azzal, hogy az egészségügyi szakdolgozók jövedelmi helyzete folyamatosan romlik, de képzeljétek el azt az egzisztenciális helyzetet, ahol a rendkívül alacsony fizetés mellett még azok a kedvezmények, pozitívumok is hiányoznak, amelyek a közszférában dolgozókat hellyel-közzel még megilletik. Nincs béremelés, cafetéria, nincs semmiféle egyéb juttatás, néha a szabadság kiadását is megtagadják tőlük. Pontszerző továbbképzésre sem tudnak elmenni, mert nincs helyettes. Emellett munkavégzésük szabályozása sok tekintettben tisztázatlan, alkalmazásuk körülményei zavarosak, így olyan munkát is elvégeztetnek velük, amely korábban elképzelhetetlen volt. Az, hogy egy diplomás ápoló körzeti nővér, egyben orvosírnok is, szinte magától értetődőnek számít, sok helyen pedig elvárják még a rendelőtakarítását is tőlük, mindezt minimálbérért. A törvényben meghatározott feladatukra a szűrővizsgálatok szervezésére és az azokban való részvételre, a gondozási és egészségnevelési feladatokra, amire a végzettségük miatt alkalmasak nincs szükség. A legfontosabb, pedig az, hogy hiányzik az intézményes kontroll és védelem a megfelelő munkafeltételek és bérezés tekintetében. Az e területen dolgozók úgy érzik, hogy magukra hagyatottak és nem számol velük az egészségügyi kormányzat sem. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy az alapellátásban dolgozók jelentős része kisebb településen dolgozik, ahol egyébként is nehezebb a munkaerőhelyzet, nincs igazi alternatívája a jelenlegi munkahelyüknek. És persze nem csak a körzeti nővérekről van szó, a védőnők kiszolgáltatottságára csak egy példa: A rájuk vonatkozó szabályozás szerint a területi védőnőknek területi pótlék adható, az iskolavédőnőknek még az sem! A finanszírozási keret 2005 óta változatlan. Az egészségügyi kormányzat azt ígérte, hogy a helyzet javítására szolgáló csekély forrást szektor semleges módon osztja szét. Ehhez képest az alapellátási dolgozók közül, a mentősök kivételével, senki nem részesült a chipsadó bevételeiből. Pedig ki beszél a gondozottaknak a chips káros hatásairól? Azt hiszem, senki sem vitathatja, hogy az alapellátásnak meghatározó jelentősége van az egészségügy hatékony működésében. Ez az a szektor, ahol belép a beteg az egészségügy rendszerébe, és a legtöbbet tehetünk azért, hogy helyben megoldódjon a problémája, ne kerüljön a sokkal drágább járó és fekvőbeteg ellátásba. Minden kormány egészségügyi politikájának hangsúlyozott célja volt a választásokon az alapellátás fejlesztése már csak racionális okok miatt is. Ennél tovább azonban a dolog soha nem jutott. A helyzet miden alapellátási dolgozó szerint tarthatatlan, és sürgős megoldást igényel. E helyről kérjük az illetékeseket, hogy segítsenek!
TOLNA MEGYE: Mészáros Vilmosné, MESZK Tolna Megyei Területi Szervezet, alapellátási alelnök Tisztelt Dr. Szócska Miklós államtitkár úr! 1. Sok szolgálat érintett abban, hogy a már évek óta lefedett területekre új szolgálattal kötnek szerződést pályázatok útján, mégpedig kórházakkal! Ha már ezt meg is teszik, akkor legyen arra lehetőség, hogy alvállalkozóként azon az adott területen már eredetileg is működő szolgálattal köthessenek szerződést. 2. Ne kelljen külön elrendelni minden 14 vizit után (ha folyamatos az ellátás) legyen egy elrendelő lap, ami tartalmazza az 56 vizitet, aztán ebből úgyis annyi kerül falhasználásra, amennyi indokolt. 3. Ha a szakápolás napján az ellátásunk mellett kontrollon, egyéb szakrendelésen vizsgálat miatt is megjelenik a betegünk, akkor is lehessen elszámolni az általunk végzett ellátást. Miért kiváltságos a rendelő, vagy az intézet? Mi is elvégezzük a beteg számára indokolt feladatot! 4. Ugyan ez áll arra az esetre is, ha azon a napon amikor elláttuk a beteget, de problémája/betegsége miatt kórházba kerül (éjfél előtt 5 perccel), mi már nem kapjuk meg a vizitünk árát, csak az intézet! 5. Egyszerűen érthetetlen számunkra, hogy hogyan lehet előre megtervezni azt, hogy az adott hónapban mennyi szakápolásra és mennyi gyógytornára lesz szükségem? Márpedig az adott vizitjeinkkel nem tudunk szabadon gazdálkodni, mert fixen rögzített OEP által rögzített felhasználási lehetőségek vannak. A szükségletek magukért beszélnek, egyik hónapban kevesebb, másik hónapban több a szakápolási és a gyógytorna szükséglet! 6. Sok éve egy nagyon okos pályázat lehetővé tette az otthonápolási szolgálatoknak az eszközfejlesztést. Sokan a szagdolgozók közül nyertesek voltunk és olyan készülékeket szereztünk be a melyek mobilisak, jól szállíthatóak és nagy segítség a seb kezeléseknél és mobilizálásnál. Akkor még ezen készülékek használatát finanszírozták, ma már nem, mert azt mondja a szakfelügyelet, hogy ezen készülékek fizioterápiás végzettséggel használhatók. Olyan készülékekről beszélünk, amelyek szabadon vásárolhatóak és laikus ember is bármikor szaktudás nélkül használni tudja. 7. A legnagyobb problémánk, pedig az, hogy hosszú évek óta, pontosan 2006-óta , nem volt az otthoni szakápolásban béremelés, illetve területi pótlék rendezés. (pedig már az üzemanyag árak nem a 2006-os szinten állnak!!!!) Képtelenek vagyunk kitermelni már a védőeszközöket, fertőtlenítőszereket, üzemanyagot stb. 8. Reméljük, gondjaink meghallgatásra kerülnek és jogszabály változások előtt meghallgatják illetve egyeztetnek az érintettekkel, (az otthoni szakápolásban dolgozó szakdolgozókkal) és csak azután módosítanak és hoznak döntéseket.
VÉDŐNŐI TAGOZAT: Csősz Katalin, tagozatvezető A Hungaricumként is említett védőnői ellátás az alapellátás meghatározó részeként, a magzati élettől végig kíséri a gyermeket középiskolai nappali tanulmányainak befejezéséig. A védőnő, eljutva a családok otthonába, látja mindennapjaikat és így személyre szabott gondozást nyújt az egész családnak. A jelenlegi szabályozás azonban nem követi a XXI. sz. kihívásait, a szakmai elvárásoknak és a lakosság igényeinek nehezen tud megfelelni. A védőnői ellátás átalakításra szorul, mind működési feltételeit, mind szabályozását illetően.
A védőnői ellátás egységes működtetése nem valósulhat meg (ami egyik feltétele a lakosság egyenlő esélyű ellátásának), mivel a működtetési jog az önkormányzatoknál van, és a működési feltételek, a munkavállalói juttatások attól függnek, hogy a képviselő testület mennyire elkötelezett a prevenció mellet, illetve, hogy az önkormányzat mennyire „gazdag”, ezáltal sokszor a szakmai munka minősége is sérül. Szükségesnek tartjuk a védőnői ellátás finanszírozásának áttekintését, a megváltozott körülményekhez, az elvégezett munka mennyiségéhez való igazítást! Tarthatatlan, hogy vannak olyan munkáltatók, akik az OEP szerződésben foglaltak ellenére nem a védőnői ellátásra fordítják a leutalt finanszírozási összeget és tehetik ezt azért, mert nincs megfelelő ellenőrzése a források felhasználásának. Több éve kérjük, hogy az OEP végezzen átfogó ellenőrzést a védőnői szolgálatot működtető önkormányzatoknál /intézményeknél a finanszírozás felhasználása tekintetében! Közös érdek, hogy az egészségügyi kassza pénze az egészségügyben költődjön el! Kérjük, hogy kerüljön felülvizsgálatra a 43/1999-as finanszírozási kormányrendelet védőnőket érintő paragrafusai annak érdekében, hogy az elvégzett munka mennyisége és minősége alapján kaphassák meg a védőnők munkadíjukat, kerüljenek végre rögzítésre, hogy a munkavégzéssel kapcsolatos költségeket a munkáltatónak biztosítania kell, hogy a védőnők ne a saját telefonjukat, közlekedési eszközüket, internetvonalukat használják munkájuk során, az egyébként is alacsony bérükből finanszírozva. Az ellátás hatékonyságának növelése érdekében javasoljuk, hogy a védőnői ellátást jelenleg szabályozó 3 rendelet helyett szülessen egy egységes jogszabály, amely figyelembe veszi a vegyes körzetek munkaleterheltségét is, az ellátandók létszámának meghatározásakor a napi 8 óra alatt ellátható létszám kerüljön rögzítésre, ami 170-190 fő. Készüljön szabályozás a rendkívüli feladatok finanszírozására (H1N1), a Kjt módosításával, pedig teremtődjön meg a lehetősége, hogy a védőnők megkaphassák a területi pótlékot. Nem plusz forrást kérünk, - bár elkelne -, csak azt, hogy ami a védőnői szolgálatra szánt állami forrás, az jusson is el a védőnőkhöz! A 3 év múlva 100 éves szolgálatot szeretnénk megőrizni, és nem tarjuk jó megoldásnak, hogy a problémákat a kolléganők kényszervállalkozással próbálják kiküszöbölni. Örömmel láttuk, hogy a 216/2011 kormányrendelet a háziorvosi, házi gyermekorvosi és fogorvosi alapellátási vállalkozások támogatására jelentős lehetőséget biztosít, azonban ismét kimaradtak a támogathatók köréből a védőnői szolgálatok, hasonlóan, mint a több évvel ezelőtti H1N1 pandémia idején a többletmunka díjazásából.
KÖZÖSSÉGI, FOGLALKOZÁS-EGÉSZSÉGÜGYI, OTTHONI ÉS HOSPICE SZAKÁPOLÁSI SZAKMAI TAGOZAT: Tóthné Bucsek Ildikó, tagozatvezető Tisztelt Államtitkár Úr ! Tisztelt Egybegyűltek ! Arra kérem Önöket, hogy emelje fel a kezét az, aki a háziorvosánál íratott már fel gyógyszert…….. A praxisokban a körzeti ápoló adminisztratív tevékenysége kitölti a munkaideje 85-90 %-át. Gyógyszerpótlás, táppénzes nyilvántartás, útiköltség igény, leszázalékolással ill. mozgáskorlátozottsági igazolás, heti jelentések, gyógyszer javaslatok beszereztetése, kötszer ellenjegyzési nyomtatványok, járványügyi nyilvántartások, kartonok vezetése és még ezernyi dokumentációs teher hárul az alapellátásban dolgozó szakápolóra. A közösségi és körzeti ellátás részéről minőségét javító intézkedések: - A magas színtű szakmai prevenciós tevékenység megvalósítása és, a gyógyító ellátás előtérbe kerülése érdekében: bizonyos kártyaszám fölött kötelező legyen az orvos írnokok mai modern nevén egészségügyi operátor alkalmazása. - 50-es éveikben járó 30 éves gyakorlattal rendelkező körzeti ápoló bére több esetben nem éri el a 100.000 Ft-ot és nagyon ritkán haladja meg a szakmai bérminimumot jelentő 108.000 Ft-ot.
Megfelelő finanszírozási háttér kidolgozása -figyelembe véve a praxis kártyaszámát és az ápoló szakmai gyakorlatát- a házi orvosi praxisban dolgozók bérét, nem közalkalmazotti jogviszonyban lévő szakemberek esetében is jogszabályi előírással szükséges meghatározni. Otthoni szakápolás és hospice szolgálatok működésével kapcsolatosan felvetődött problémák, javaslatok: Ezek a szolgálatok az elvégzett vizitek száma után kapják a finanszírozást. 1996 óta szépen fejlődő és dinamikus szervezetek jöttek létre. 2006 óta nem változott a vizitdíj illetve hospice esetében a napidíj összege. Szakembereink viszont azt tapasztalják, hogy a benzin kutaknál nem ennyire változatlan a helyzet. Hogy a kórháztól 25 km-re lévő lélegeztetett beteghez való kijutás vagy a gyógytornára szoruló beteghez való eljutás költsége még a z APEH általi összeg szerint is 2150 Ft. A vizitdíj átlagosan 2600-2700 Ft körül mozog, tehát a dolgozó munkabérére gyakorlatilag nem marad pénz. Mi jelenthetne javulást: -Vizitdíj ill. napidíj emelése. -Amennyiben ez nem kivitelezhető rövid távon akkor alternatív megoldás lehetne, hogy minden szolgáltató aki a telephelyén kívül lát el beteget kapja meg a területi pótlékot. Ellentétben a jelenlegi szabályozással, amely szerint csak akkor jár területi pótlék, ha az adott településre csak egy szolgáltatóval áll szerződésbe az egészségbiztosítási pénztár. Ugyanis a dolgozónak el kell jutnia a beteghez és nem befolyásolja az útiköltséget, hogy arra a területre van más szolgáltatónak is szerződése. A folyamatosan emelkedő költségek, járulékok és a jogszabályi előírásokkal együttjáró mozgástér beszűkítések miatt munkánk és így a minőségi beteg ellátás ellehetetlenül. (szakorvosi javaslatok kötelező előírása, mesterséges arányszámok betartása, kötszer ellenjegyzésnek való megfelelés. ) Természetesen az Államtitkár Úr kérdezheti tőlem, hogy miből? Segítek a megválaszolásában: az újonnan bevezetett baleseti adó összegéből. Minden gépjármű tulajdonos ezt megfizeti. A balesetben sérültek 95% az egészségügy ellátó rendszerébe kerül. Tehát akkor ennek a pénznek itt a helye!!!!!! A 2012 január 1-től érvénybe lépő szabályozás előírja a szakirányú tevékenység és a szakápolás arányát. Vidéken és a kisebb településeken nincs elegendő 3 éves szakmai gyakorlattal rendelkező gyógytornász. Ugyanakkor jelentős számban végeztek a főiskolákon jól képzett szakemberek akiknek az alkalmazására nincs lehetőség a gyakorlati idő hiánya miatt. Kérjük a 20/1996 NM. rendelet módosítását, az előírt gyakorlati idő csökkentését illetően, hogy minden magyar állampolgárnak egyforma lehetősége legyen lakóhelytől függetlenül a gyógyulásra és rehabilitációra otthonában is. Pontos meghatározását kérjük, hogy hová tartozik az otthoni- és hospice szakápolás? Szakellátás vagy alapellátás? Napjainkban úgy érezzük, hogy tevékenységünket legjobb szakmai tudásunkkal és legmagasabb szinten végezzük, kérjük a törvényhozókat, hogy közreműködjenek egy mosolygósabb jövőkép elérésében.
SZOCIÁLIS TAGOZAT: Gyöngyösiné Hoffer Szilvia, tagozatvezető Tisztelt Államtitkár Úr! Kedves Kollégák, Kolléganők! Szeretném felhívni mindenki figyelmét arra a tényre, hogy a szociális ágazatban nagyon sok anomáliával kell szembesülnünk. Több tízezren dolgoznak egészségügyi végzettséggel- ápolók, gyógymasszőrök, gyógytornászok, egészségügyi szociális munkások, és még sorolhatnám…ezen a területen, akiknek a munkájuk nélkülözhetetlen és még sincs megfelelő módon
megbecsülve. Napjainkban egyre inkább az a törekvés látszik megvalósulni, hogy pl. az idősek ellátásában, de nem csak ott, hanem más szociális területen is, a minimális szakirányú végzettséggel rendelkezőket minimum létszámmal foglalkoztassák elsősorban gazdasági okokból, pedig az egyre idősödő lakosság egyre nagyobb kihívást jelent mind a társadalomnak, mind a szociális szférának. Az idősek példájánál maradva megfigyelhető az a tendencia, hogy a koruk előre haladtával egyre több betegségben szenvednek, melyek szakápolást igényelnek. Pl. sebkezelés, katéterezés, vérvétel és még sorolhatnám. A teljes körű, minőségi ellátásuk érdekében szükségük van a magasan kvalifikált végzettségű szakdolgozókra, az ő szakmai eléismerésükre, ennek megfelelő bérezésre, megfelelő szintű képzésekre, továbbképzésekre, a kreditpont gyűjtési lehetőségekre, ezek támogatására. A területi ellátásban dolgozók is ugyanolyan veszélyeknek és tehernek vannak kitéve, mint az intézményekben dolgozó kollégák és a pótlékok mégis differenciálva vannak a hátrányukra. Az otthonközeli ellátásokban- pl. közösségi ellátások, házi segítségnyújtás…- a tárgyi és higiénés feltételek sem mindig adottak, mint intézményen belül. Tiltakozunk az ellen, hogy ilyen módon legyenek megkülönböztetve a szociális ágazatban dolgozók, valamint a szociális szféra az egészségügyhöz képest, hiszen a kettő nem létezhet, létezik egymás nélkül. Szeretnénk, ha a szociális terület érdekeit és javaslatait is figyelembe vennék a jogi szabályozásoknál. Köszönöm megtisztelő figyelmüket!
TERMÉSZETGYÓGYÁSZ TAGOZAT: Tanurdzsity Istvánné, tagozatvezető Tisztelt Nagygyűlés, Tisztelt Meghívottak! A természetgyógyászat és egészségügy szükséges integrációjáról beszélnék, de előtte néhány szót nehézségeinkről. A készülő természetgyógyászati törvény módosításánál többezer kollega veszítheti el munkáját, sikeresen működő szakágak szűnhetnek meg. A Szakdolgozói Kamara, mint a középfokú természetgyógyászat legfőbb érdekképviselete, nem kapott helyet a törvénymódosítás megvitatásában, sem pedig a Szakmai Kollégiumban! Jelenleg a világon és nálunk is, a lakosság 30-60%-a jobban hisz a természetes módszerekben. A természetgyógyászat, társadalmi elismertsége ellenére, intézményi háttér nélkül, szétszórtan, a periférián tengődik! Hatékony és költségkímélő eljárásait a társadalombiztosítás nem támogatja. Miközben a mai gazdasági helyzetben az egészségügy feladata a költségkímélő, emberközpontú gyógyítás lenne, a betegek többnyire évekig tartó gyógyszerfüggésre és betegségtudatra vannak ítélve. Nemzetközi vélemények szerint legjobb gyógyulási eredmények ma, a hagyományos orvoslás és a természetgyógyászat integrált alkalmazásával érhetők el. Magyarországon a természetgyógyászat törvényileg szigorúan szabályozott, nincs akadálya annak, hogy a betegek általuk választott, támogatott ellátást kapjanak a kórházakban, rendelőintézetekben, vagy azokkal együttműködve. Az egészségügy létszám- és pénzhiánnyal küzd, a természetgyógyászat pedig a helyét keresi, ahol intézményes keretek között is, olcsón és hatékonyan dolgozhat. Kiegészítő kezeléseivel olyan feladatot vállalna, amit a körzeti és kórházi személyzet nem tud ellátni. Kezeléseink része az egyénre szabott, időigényes kommunikáció, egyidejű fizikai és lelki foglalkozás.
Elsődleges megértetni a beteggel, milyen összefüggés van önmagával és környezetével való viszonya, életvitele és betegségének kialakulása között. A beteg önismeretre ébresztése, és az életmódváltás segítése minden természetgyógyászati eljárásnak fontos része. Amiben eredményesek lehetünk: Betegségmegelőzés, enyhébb, valamint krónikus betegségek. Pszichoszomatikus betegségek, szenvedélybetegségek, rehabilitációs kezelések. Útkeresés, nehéz élethelyzetek, gyermekkori látásproblémák megelőzése. Gyermekek tanulási, viselkedési problémái, hiperaktívnak nevezett, nyugtatókkal kezelt gyermekek segítése óvodákban, iskolákban, a védőnői szolgálattal együttműködve. Amit kérünk: 1.) A Szakdolgozói Kamara jelenléte jogszabályváltozás kezdeti stádiumától. 2.) Társadalombiztosítási támogatottság. Kezeléseink teljes, vagy részleges támogatása. 3.) Olyan intézmények, ahol a hagyományos orvoslás és a természetgyógyászat együtt dolgozik az egészségért. Hiszünk abban, hogy a gyógyítás természetes módszerekkel kiegészítve olcsóbb, gyorsabb, hatékonyabb és humánusabb! Köszönöm szépen! A 10 nem orvosi végzettséghez kötött természetgyógyászati ág rövid bemutatása 1. Fül-addiktológia: fülön lévő zónák, pontok ingerlésével, szenvedélybetegségekben segít. 2. Szemtréner látás problémáknál, iskolai, megelőző szemmasszázs, szemtorna 3. Akupresszúra, a belső szervekhez kapcsolódó energiacsatornák, meridiánok összehangolása, az energia élénkítése, fékezése, elakadás megszüntetése, akupunktúrás pontok nyomása, masszázsa, melegítés, köpölyözés. Nőgyógyászati problémák, belső szervi betegségek, keringési, emésztési, mozgásszervi problémák, izomfájdalmak, enyhébb, kezdeti stádiumok, krónikus betegségek, rehabilitáció. 4. AMM, Alternatív mozgás, masszázs. Minden masszázs, jóga, csi kung, Tai csi, előzőekhez hasonlóan 5. Reflexológia, talpon lévő reflexzónák masszázsa. Belső szervi, nőgyógyászati, mozgásszervi betegségek segítője. 6. Bioenergetika, reiki, prána, kapcsolatteremtő gyógyítás, a bennünk és körülöttünk lévő energiák összehangolásával dolgozik. Energiaelakadások, mozgásszervi problémák, rehabilitáció. 7. Fitoterápia, gyógynövények, teák, illóolajok, mézszármazékok. Fájdalomcsillapítás, allergiák, megfázásos tünetek, stb. 8. Alternatív fizioterápia, víz, iszap, fény, hő, mágnesterápiák. Keringési, mozgásszervi problémák, rehabilitáció. 9. Életmód terápia, tanácsadás, mozgás- és masszázsterápiák, gyógynövények, böjtterápiák, egészséges étkezés, egészséges életmódra, egészséges gondolkodásra nevelés (biblioterápia) 10. Kineziológia mozgásgyakorlatokkal, izomcsoportok, agyféltekék összehangolásával, gyermekek tanulási, viselkedési problémái, valamint nyugtatókkal kezelt hiperaktív gyermekek esetében. Önismereti, kapcsolati problémák, útkeresés, elhatározások megerősítése gazdasági, társadalmi változások idején.
