AZ AGGTELEK-RUDABÁNYAI-HEGYSÉG TRIÁSZ FORMÁCIÓI K
ovács
Sá n d o b — L e s s G y ö r g y — P i b o s O l g a —R
oth
L ászló
M Áll Földtani Intézet Budapest, Népstadion út 14 H-1143
ETO 552 5 + 551 761(234 373 3/ 5) 551 701(234 373 3/ 5)
Tárgyszavak üledékes kőzetek, korreláció, formáció leírás, Dasycladacea, Conodonta, triász, Aggtelek—Rudabányai-hegyseg A dolgozat az Aggtelek- ás Rudabányai-hegységnek a közelmúltban befejeződött földtani reambulaciója során kidolgozott triász litosztratigráfiai beosztását ismerteti, tektofaciesenkénti tagolásban Az itt csak röviden, definíciószerűen jellemzett 24 formáció közül 13-at itt írunk le először.
Bevezetés Az aggteleki- és rudabányai-hegységi triász modern vizsgálatok előtti rétegtam képének kialakítása B alo gh K (1940, 1943, 1948a, b, 1950, 1953a, b) és B alo gh K —P a n tó G (1952) munkásságához fűződik A területnek az akkori ismeretességi fokon alapuló első, formációkra történt felosztását B a l o g h K (1973, 1974) és A l f ö l d i L — B alo gh K et al (1975) munkái tartalmazzák. A modern, fmomrétegtam szintezést is lehetővé tevő vizsgálatoknak (mikrofácies, Conodonta, Dasycladacea, mészszivacs, később úttörő jelleggel Radiolana is) 1973-tól történt bevezetése (B alo gh K kezdeményezésére) a két hegység triász képződményei ismeretének ugrásszerű javulását idézte elő. A vizsgálatok első fázisában nagyjából tisztázódott az alsó-hegyi triász'terület rétegtam felépítése (K ovács S 1977, 1979) míg a rudabányai területen a steinalmi mészkő fedőjében lévő képződményekről kiderült, hogy ott korábban — éppen ezen modern vizsgálatok lehetőségének híján — rendkívül eltérő korú és kifejlődésű üledékeket vontak össze a ladin emeletbe, amelyek közt még a jura jelenlétének gyanúja is felmerült (B alo gh K — K ovács S 1977, B alogh K 1982, K ovács S 1983) Ezért B a lo g h K (1980, 1981) triász korrelációs táblázata és a „Magyarország litosztratigráfiai formációi” (C s á s z á r G — H aas J 1983) triász táblázata csak az Aggteleki-hegységet tartal mazza, míg az akkor még korvonalaiban sem tisztázott rudabányai-hegységi triász kimaradt Az 1979 — 1985 kozott párhuzamosan folyó 1 10 000 méretarányú földtani térképezés (L ess G y 1981, D on G y et al 1981, 1982, G r il l J et al 1984) és az Országos Alapszelvény Program lehetőséget teremtett számos mestersé ges feltárás és fúrás részletes, rétegről rétegre történő vizsgálatára E munka eredménye az alábbiakban ismertetett triász litosztratigráfiai osztályozás.
A formáció szintű egységek kialakításánál — elkerülendő, hogy a rendkívül tarka kifejlődései rudabányai-hegységi triászban szinte minden feltárásra és minden fúrásra kulon-kulon formációt kelljen bevezetni — igyekeztünk azokat a lehető legtágabb értelemben definiálni, amelynél azonban a jellegzetesen különböző litológiájú és fáciesű képződmények osszkeveredésének veszélye még nem áll fenn Az 1 ábra — némileg eltérő formában — G r il l J et al (1984) munkájában és a Magyar Triász Albizottság angol nyelvű közleményében (H a a s J — K ovács S szerk ) is megtalálható, azonban a képződmények kulonkulon történő ismertetése nélkül A litosztratigráfiai egységek részletesebb leírása és a vizsgálati adatok „Az Aggtelek— Rudabányai-hegység földtana” c monográfiában fognak megjelenni A formációkat tektofáciesenként tárgyaljuk, eltekintve az alsó-triász képződményektől, valamint a Gutenstemi és a Stemalmi Formációtól, melyek kozott az egyes tektofáciesekben lényeges különbségek még nincsenek (vagy csak részben ismeretesek, mint pl a szőlősardói fáciesben) A litosztratigráfia előtt azonban röviden át kell tekintenünk a tárgyalás keretéül szolgáló tektofácieseket
Az Aggtelek—Rudabányai-hegység triász tektofáciesei Az aggtelek—rudabányai-hegységi triász differenciálódása az amsusi eme let során a pelágikus medencefáciesű képződmények — a nftesedés kezdetéhez kapcsolódó — megjelenésével kezdődött A nftesedés során az alábbi faciálisegységek* különültek el, melyek a legélesebben ladm kifejlődéseikben tér nek el Szihcikum Aggteleki fácies A karbonátplatformok épülése — mtraself medencefáciesek időszakos, helyenkénti fellépésével — a karm magasabb részéig folytató dott Üledékképződési taitománya csak a felső-karmban süllyedt le, míg az összes többi fáciesé még az amsusi során Szőlősardói fácies Lejtőfácies, gyakori reszedimentációs jelenségekkel (mtrakonglomerátumok, allodapikus mészkövek) Megfelel a self-lejtőnek Bódvai fácies Mélyvízi, gyakran kondenzált medencefácies, uralkodóan vörös vagy vöröses színű karbonátos üledékekkel, vékony, hasonló színű, agyagpala betelepülésekkel Legmélyebb részei a karbonát-kompenzációs szint alatt ülepedtek le (szár-hegyi kovapala egy része) Reszedimentációs jelensé gek itt is gyakoriak
* Ezek egyúttal később kialakult tektonikai egysegeket is jellemeznek, ezért nevezhetők; „tcktofacies” -nck az alpi gyakorlatnak megíelelóen
Fig 1. Tnassic formations of the Aggtelek—Rudabánya Mountains
ábra Az Aggtelek—Rudabányai-hegység^triász formációinak táblázata
Mehatikum (magyarországi rész) Bódvarákói fácies Részben euxrn medencefácies, sötétszürke— fekete, karbonátos és agyagos uledékképződéssel A gutenstemi dolomit fedőjében nem fejlődött ki a stemalmi mészkő és a dolomit Tornakápolnái fácies Óceáni kéreg (ultrabázit, gabbró, bazalt) vörös radiolant üledékekkel Tornaikum Tornai fácies Szürke, pelágikus medencefácies, a reszedimentációs jelen ségek általában hiányoznak A Tornaikum kőzeteit anchi- és epizónás metamoifózis érte (Á r k a i 1982).
Pre-nft képződmények Alsó-triász A nemzetközi triász rétegtanban a korábban általánosan használt „werfem ” , „seisi” és „campili” elnevezéseket — szűk regionális alkalmazhatóságuk miatt — ma már nem ismerik el hivatalos kronosztratigráfiai egységekként (v o H Z aitií 1983), hanem csak litosztratigráfiai elnevezésekként Ezért területünkön is a korábban litosztratigráfiai értelemben használt, ám kifeje zetten kronosztratigráfiai tartalommal rendelkező „seisi rétegek” , íll „campili rétegek” további használatát a dél-alpi „Membro dl Suisi” és a Membro dl Campil” teljesen eltérő kifejlődése"**miatt el kellett vetnünk
Bódvaszilasi Homokkő Formáció A felső-peimbe sorolt Perkupái Evaporit Formációra települő, korábban ,,seisi rétegekének nevezett formációt lilásvoros, esetleg zoldesszurke homok kő, aleurolit és agyagpala váltakozása építi fel A homokkő és az aleurolit gyakran rétegen belül, mikrorétegesen váltakozik A rétegfelszíneken gyakoriak a hullámfodros szerkezetek („npple mark” , ,,\vrmkle mark” ) A homokhullá mokban keresztiétegzettség is megfigyelhető A gazdag makroíauna (kagylók) a homokkőrétegek csillámos felső réteglapjain dúsul fel Törmelékanyaga uralkodóan kvarc, foldpát és muszkovit Kötőanyaga kovás vagy agyagos, néha meszes Vastagsága 200— 300 m
* A teljes fáciessor kedvóéit meg kell itt említenünk a bódvai és tornakápolnái fáciesek kozó illeszkedő dereski (dizkovcci) faciest is, amely a magyarországi teiuleten nem for dul elő kivókonyodott kontinentális keiegic lerakodott, amsusi karbonatplatform-fáciosre (stemalmi mészkő) települő melytengen, uxalkodoan voios radiolantból álló ré tegsor Tde tartozik — töresse! megzavait íetegsorának folytonosságát feltételezve — a melletei típusszolvény is ** Litológiailag ott éppen a „Membro di Campil” felel meg a mi „seisi” rétegeinknek, míg a mi „campili” letegcink kifejlődés© — a legfelső rész kivételével — éppen a „Membro di Suisi” -éhcz hasonlít
100m 2 ábra Az alsó-tnasz fauna táblázata (D e t r e C s és B é r c z e n é M a k k A meghatározásai a la p já n ) 1 Homokkő, 2 agyagpala, 3 márga, 4 mészkő, 5 féregjáratos mészkő a —lemezes, ő —pados
Fig 2 L o w e r T ria ssic fa u n a (as d e te rm in e d b y Cs D e e r e a n d A B é r c z i -M a k k ) 1 Sandstone, 2 shale, 3 marl, 4 limestone, 5 limestone with worm tracks a = lammated, b —bedded
Üledékfácies Sekély sznbtidális—mtratidális, részben zárt, síkparta üle dék A bódvaszilasi Kavicsos-domb konglomerátum-lencséi árapályovi csatornakitoltések lehetnek Típusfeltárás Perkupa, a felső templom melletti alapszelvény (A R -16 sz ). Kora A gazdag kagylófaunából a Clana clarai (E m m r ic h ) más Claraiák nélküli előfordulása alapján középső—felső-griesbachi, legfelső-része azonban a Claraia aunta H atjer fellépésétől kezdve a dienenbe is felnyúlik ,
Színi Márga Formáció
A korábbi „campili rétegek” -nek — annak legfelső része kivitelével — megfelelő formációt szurkészolcl, szürke, néha vörösesbarna, mállottan barnás sárga, rétegzett vékonyrétegzett márga, palás agyagmárga és mészmárga váltakozása építi fel, alsóbb i észén világos barnássznrke, homokos mészkő padokkal, felső részén viszont vorosbarna homokkő és aleurolit betelepülések kel A márgarétegek felső réteglapjain féregjáratok és nyomfossz illák (Rhizocorallium) gyakoriak Homokhullámok előfordulnak, de kevésbé gyakoriak, mint a bódvaszilasi homokkőben Vastagsága 300— 400 m A karbonátos rétegek főbb mikrofácies-típusai oopátit, gramstone, márga-mikropátit, mudstone, mtramikropátit, packstone—gramstone, mtrabiomikropátit, packstone—gramstone (biogén alkotók rák, Echinodermata-tormelék), mikropátit, mudstone
Foramimfe-
Üledékfácies Nyílt szubtidális (sekélyebb, íll mélyebb) üledék, változó terrigén anyag beszállítással Típusfeltárás Szín, az alsó malommal szemközti kőfejtő (A R -15/a sz .) Fontosabb feltárások láthatók még a perkupa— varbóci műút mentén (AR -15 sz ) és a perkupái anhidrit bányától Ny-ra a Gazsi-patak völgyében Kora Valószínűleg magába foglalja a dienen, smithi és spathi alemeletek nagyobb részét, de az eddig ismert egyedüli pontosabb szintezésre alkalmas ősmaradványa a Tirohtes cassianus (Qu ek ste d t ) (spathi) Egyéb, jellemző makrofauna elemei Dmantes sp , Naticella costata (Mu e n st e r ), Turbo rectocostatus (H áttér), Costatona costata (Ze k k ) EumorphoHs telten (Bit t k e r ) Gervilleia costata (Schloth ), Entolium dtscites (Schloth ) Foramimfera fau nájában két jellegzetes biofácies különül el (B ércziné M a k k A 1981) egy valószínűleg mélyebb szkíta rectocornuspirás fácies ( Rectocornuspvra Icalhorival) és egy magasabb szkíta glomospirellás fácies (Meandrospira pusilla-vtú) Miklóshegyi Mészkő Tagozat
A Színi Márga legalján jelentkező, közvetlenül a bódvaszilasi homokkőre települő lilásvoros vagy zoldesszurke, gyakran fekete színű kagyló-lumasellákat tartalmazó ooidos mészkő Vastagsága változó, max kb 50 m Típusszelvény Miklós-hegy (Bódvaszilastól Ny-ra) Véghegyi H om okkő Tagozat
A Szmi Márga középső szintjében jelentkező, barna, esetleg vörös vagy szürke színű, általában meszes homokkő, alárendelten aleurolit Rétegválta kozással fejlődik ki az alsó Színi Márgából és ugyancsak rétegváltakozássál megy át a felső Szmi Márgába A vörös színű változat litológiailag nagyon hasonlít a Bódvaszilasi Homokkőre Szmpetn Mészkő Formáció
A korábbi legfelső „campili” rétegeknek megfelelő, egyre csökkenő tör melékes agyag-taitalmú mészkőosszlet K ét tagozatra oszlik Szmpetn Mészkő s s és Jósvafői Mészkő
A típusos Szmpetri Mészkő szürke, lemezes, féregjáratos (vermi kuláris) mészkő, a jellegzetes vékony gumós — csomós szerkezetet vékony, zöldes, mállottan sárgás márgakozok tagolják Egyes réteglapjain — a kidomborodó féregjáratok mellett — tömegével fordulnak elő Gervilleia-féle kagylók, vala mint gyakoriak Rhizocoralliumok is Ezt a fáciest az Alpokban ,,Wurstlkaik” nak nevezik Vastagsága 100— 150 m Főbb mikrofácies-típusok márga— mudstone, mtramikropátit, mtrabiomikropátit, mikropátit Uledékfácies Szubtidális, elzárt lagúnafácies, egyre csökkenő terngén anyag ellátással, gazdag, de alacsony diverzitású (túlnyomórészt férgekből álló) mbentosszal Típusfeltárás a Szmpetri—Jósvafő közti műút mentén, Szmpetri Ny-i szomszédságában A rudabányai-hegységi alsó-triász fő különbsége a jósva-völgyi vei szem ben abban áll, hogy ott a színi márga közvetlenül, a szmpetri mészkő ki maradásával megy át a gutenstemi dolomitba Az átmenetet a dolomitrétegeknek a márgában való megjelenése jelzi (Sz e n t p é t e r y I 1983 és szóbeli közlés) Kora legfelső-szkíta, közelebbi besorolás lehetősége nélkül Fontosabb fauna elemei Costatona costata (Z e n k ), Entólium discites (Sch loth ), Germlleia modiola (F r e c h ), Myophona laevigata (Z ie h t ), Velopecten albertn (G olde ), elvétve rossz megtartású Ammonoideák Foramimfera faunáját egy meandrospirás biofácies jellemzi, a következő fontosabb alakokkal Meandrojspira pusilla H o, Glomospirella elbursorum (B r o e n n et a l ), G sinensis H o, ■Spiroi bis phlyctaena (B r o e n n et Z a n ) Jósvafői Mészkő Tagozat
Sötétszürke, pados, féregjáratos (vermikuláns) mészkő A típusos szm petri mészkőtől padosságában és a terngén anyag hiányában különbözik A vastagabb padok féregjáratosak (árapályov alatti ciklusok), a vékonyabb rétegek sávosak—lamináltak (árapály ovi ciklusok) Vastagsága 50— 100’ m Mikrofácies- típusai homogén mikropátit, mudstone, mtramikropátit, wackestone Üledékfácies szubtidális—mtratidális, elzárt lagúnafácies, gazdag, de alacsony diverzitású (csak férgekből álló) mbentosszal Típusfeltárás a Szmpetri— Jósvafő közti műút mentén, a Jósvafőhoz közelebbi útszakasz É-i oldalán Nagyobb területen Jósvafő kornyékén van a felszínen Kora ősmaradványokban való szegénysége miatt pontosan nem sorol ható be legfelső-szkíta, de felnyúlhat a legalsó-anisusiba is
Kozépső-tnász Gutenstemi Mészkő és Dolomit Formáció
Sötétszürke vagy fekete, vékonyrétegzett — pados, bitumenes, fehér (eset leg barnásvörös) kalciterekkel átjárt — mészkő és szürke, rétegzett, ugyancsak bitumenes dolomit váltakozása, vékony (1— 2 cm-es), szürke márgabetelepu-
lésekkel A mállékony márgarétegek a hegység természetes feltárásaiban nem látszanák Szintem csak'barlangi feltárásokban látszik, hogy a dolomitrétegek nem ritkán lamináltak— sávosak Az Aggteleki-hegység területén a mészkő, a Rudabányai-hegység területén a -dolomit uralkodik Vastagsága mintegy 250 m A mészkőrétegek uralkodó mikrofáciese homogén mikropátit, mud stone A nyilvánvalóan átkristályosodott szövet mellett csak a foimáció leg felső részéhen őrződtek meg gyéren Foramimferák és mtraklasztok < Uledékfácies Elzárt, kis energiaszmtű, euxm lagúnafácies, árapályovi és árapályov alatti ciklusokkal, a szmpetri mészkőre jellemző féreg-mhentosz teljes hiányával Helyi típusszelvénye a Baradla-barlang jósvafői mesterséges bejárati szakasza az Óriás-terem K -i faláig (B o r k a Z s 1982) Kora Rétegtaní helyzete alapján az amsusi emelet alsó részébe tartozik, de nem zárható ki az sem — elsősorban a bódvai fáciesteruleten — , hogy lenyúlik a szkíta legfelső részébe is Ősmaradványokban való nagyfokú sze génysége pontosabb besorolását nem teszi lehetővé A formáció felső részéből ismeretes gyér Foramimfera fauna — Glomospira cf densa P a n tiö , Trochammma almtalensis K o e h n -Z a k in e t t i , Endothyranella wírzi (K o e h n -Z a n in e t t t ), Haplophragmella mjlata Z an cn etti et B r o e n n im a n k (det B é r c zik é M a k k A ) szintén nem alkalmas pontosabb koibesorolásra
Steinalmi Mészkő és Dolomit Formáció A gutensteim mészkőre, íll dolomitra általában előbb fehér, szurkésfehér, néha lilásszurke, lilásvoros vagy lilásfekete, jól rétegzett, cukorszovetű dolomit települ, ami felfelé mészkőbe megy át A típusos steinalmi mészkő fehér, szurkésfehér vagy világosszürke, pados— vastagpados mészkő, árapályovi, laminált és árapályov alatti, bioklasztos ciklusokkal A z utóbbiakban a Dasycladaceák szintekben tömegesen lépnek fel Barnásfehér dolomit azonban — mint az Alsó-hegy K -i végén is — szabálytalan fészkek alakjában egészen a steinalmi mészkő tetejéig előfordulhat Vastagsága változó, átl 200 — 400 m, de a bódvarákói fáciesben teljesen ki is marad Főbb mikrofácies-típusai Árapályovi homogén lofent sávos biopelpátit, biopel-mikropátit, gramstone Árapályov-alatti bioklasztos mészkő alga-toredékes bioortopátit, gramstone, dasycladaceás bioortopátit, gramstone, onkoidos bioortopátit, gramstone Üledékfácies a gutensteim mészkővel ellentétben nyílt, jól szellőzött vízi lagúnafácies A dolomitok késő-diagenetikusak Kora az alsó-amsusi magasabb részétől a felső-anisusng Az aggteleki fácies kivételével a steinalmi karbonátplatform épülése többnyire befejeződött a kozépső-anisusiban A steinalmi mészkő Dasycladacea-zónáit az 1 táblázat ban foglaltuk össze
' -
1 táblázat — Tahié 1 A z anisusi emelet Dasycladacea zónái az Aggtelek — Rudabányai-hegységben
(Piros 0 1986) Dasycladacea zones o f the Am sian in the Aggtelek — Rudabánya Mountams
(O Piros 1986) Emelet
Alemelet
Illyr
Zóna
Dasycladacea zónák
IV
Diplopora annula*issnna
in
Diplopora cinnulalissima, Teuilopot ella penicuhformis, Physoporella dissita, Ph vancans — Ohgoporella pilóta
Anisusi ii
Teutloporella peni cuhformi b, Physoporella paucijórala—Ohgoporella pilosa
Pelsói i
Physoporélla paucifórala—Ohgoporella pilosa Diplopora hexaster
Szm-rift képződmények Aggteleki fácies Wettersteim Mészkő és Dolomit Formáció Wettersteim zátonyfácies
Világosszürke, egyenetlen törésű, tömeges mészkő Talajban mállott kőzetfelszínem tömegével láthatók zátonyépítő organizmusok — 1mészszivacsok, korallok, Hydrozoák — kipreparálódott vázai Gyakran tartalmaz több cm-es, többnyire ritmikusan kivált, szürke, drúzás kalcitból álló sztromataktiszszerkezeteket, melyek az eredeti zátonyvázban, vagy a zátonytormelék kozott fennmaradt, üledékkel ki nem toltott hézagokat töltik ki A zátonymészkőn belül a zátonytormelék-fácies uralkodik, az eredetileg foltzátonyokat felépítő zátonymag-fácies alárendeltebb, tulajdonképpen saját törmeléke „temeti” be A zátonymag mikrofácies-típusai framestone, boundstone, bindstone A hul lámverés által erősen összetört zátony törmeléké bioortopátit (bioklasztit) — gramstone, amely egyrészt a szilárd zátonymag hézagaiba, másrészt a durvább zátonytormelék közé rakódott le Az Aggteleki-hegységben kétféle korú zátonyfácies különül el, amelyek kozott zátonybioconózisukban is eltérés van a) Felső-amsusi— alsó-ladin zátonyok Jósvafő— Aggtelek kozott, vábbá a Kecső-volgy É-i oldalán és a Szín 2 sz fúrásban 767,5 — 974,8 m kozott Zátonybioconózisában a b) típustól eltérően a mészszivacsok nem do minálnak az egyéb zátony- építők felett, viszont nagyon gyakoriak a zátony lakók is (elsősorban Cnnoideák és Brachiopodák, vo G S cholz 1972) Rész letesen még fel nem dolgozott mészszivacs faunája is eltér a b) típusétól A
to
jósvafő— aggteleki — több foltzátonyra különülő — zátonyfácies kb a középső részén (a JBaradla-barlangnak az aggteleki be] ái attól számított 4400 m-énél) egy Diplopora annulatisóima-s szintet tartalmaz (det J B y s t r ic k y ), ami arra utal, hogy alsóbb része még amsusi korú — a lagúnafáciesű steinalmi mészkő felső részével egyidős — , felsőbb része pedig már ladm korú — a lagúna fáciesű wetterstemi mészkő legalsó részével egyidős — lehet A zátonyfejlődés folyamatossága indokolja azt, hogy egészében itt tárgyaljuk ezt a stemD A S Y C L A D A C E A Z O M 4 K KOR almi — wetterstemi zátonyfáciest VI / lAtlo/kirilla thipluatu J b) Felső-ladm(*) — karni koiú zátonyok az Alsó-hegy déli lejtőjén / In \t ik n Ha heraki " N / és fennsíkjának déli részén végighú V J UU z Uragulla wpruinasiia { zódó zátonyfácies A zátonyépítő < _______^ ' szervezetek kozott a mészszivacsok I iikilo/Hinlki duplnaia j l\ CO RDEV O LEI (közülük is az Inozoák) dominálnak 1 tkih/xin Ha lupin alu II I Gazdag Sphmctozoa faunája (K o Uiiilojkinllti hinaUu v á c s S 1979) teljesen megegyezik az h iir/ii/k/n lla hir< uhu II észak-alpi wetterstemi mészkőével LONGOBARD
J 1
z
Atuultlla sp
c <
Dtplopora annulahi hilonntnu FÁSSÁ)
Diplopora ainiu/aia aimularu
Mindkét zátonyfácies vastagsá ga több száz méter
\ \ \
Wetterstemi lagunafácies
Világosszürke, néha egyes szin tekben sötétszürke, vastagpados mészkő Ugyanolyan árapályovi és árapályov alatti, a lofer-ciklotémák Ftg 3 Ladmian and Carman Dasycladaeea B és C tagjait jelentő ciklusok építik zones in the Aggtelek—Rudabanya Moun tains (O P i r o s 1986) fel, mint a stemalmi mészkő lagúna fáciesét Mikrofáciestípusai is ugyan azok, de itt gyakori a codiaceás— solenoporaceás bioortopátit— mtrabioortopátit, gramstone is Kora alsó-ladm (fassai)— felső-karm (tuvali) alja (A wetteistemi mészkő Dasycladacea-zónáit a 3 ábra mutatja ) A ladm korú wetterstemi mészkő Aggtelek kornyékén, valamint a Ménes-völgytől D-re húzódó vonulatban (Szelcepuszta kornyéke) míg a karni korú az Alsó-hegy fennsíkján és annak N y-i folytatásában fordul elő nagy elterjedésben A wetterstemi lagúnafácies osszvastagsága jóval meghaladja az 1000 m-t.
3 ábra A ladm os kaim emelet Dasycladaeca zónái az Aggtelek—Rudabanyai-hegysegben (P i r o s O 1986)
Wetterstemi dolomit
A Wetterstemi Formáción belül Aggtelek— Jósvafőtől É-ra nagy kiterje désű, térképileg is különválasztható dolomit tömegek lépnek fel, amelyek ónálló tagozatként is elkülöníthetők A karni lagúnafáciesű mészkővel osszefogazódó piszkosszurke—barnásszurke, cukorszovetű dolomit mikrofáciese ho mogén dolopátit—dolomikropátit, amelyben az eredeti szövet vagy ősmarad ványok semmiféle nyoma nem látszik Keletkezése zátonytomegek késődiagenetikus dolomitosodásából feltételezhető (Piros O 1986)
-Szádvárborsai Mészkő Formáció
Rózsaszínű, szürke-vagy vörös általában crmoideás,-nemritkán azonban ooidos mészkő, amely Brachiopodákat és Ammoniteseket is tartalmazhat Jellemző mikrofáciese crmoideás biopátit és biomikropátit, gramstone, vala mint oomtrapátit, gramstone Üledékfácies platform/medence átmeneti fácies Típusszelvény Szádvárborsa, (Silická Brezová), Dét-hegy déli lejtője (M M is ík — K B orza 1976, p 9 — 12 ) (egység-sztratotípus) A magyar terü leten a típusszelvény folytatásában, a Haragistyán található meg, ezenkívül az Alsó-hegy fennsíkján a wetterstemi karbonátplatform mélyedéseiben és hasadékkitöltéseiben őrződött meg a lepusztulástól Kora tuvali (kivéve annak legalsó és legfelső részét), az Alsó-hegyen ezt a Gondoletta nodosa carpathica M ock előfordulása bizonyítja
Derenki Mészkő Formáció
Pados— vastagpados vagy rétegzetlen, szmdiagenetikusan breccsásodott mészkő Az eredeti uletéket — amely uralkodóan vorosesszurke vagy barnásszürke, gyakran azonban vörös, szürke, néha barna, finom- vagy aprókristályos mészkő — vaskos, szürke, durvaknstályos (drúzás) kalciterek és szabálytalan kitöltések járják át, melyek több generációban egymást keresztezik Gyakran a szürke, drúzás kaiéit alkotja a kőzet túlnyomó részét és benne az eredeti üledék csak színes reliktumok formájában van jelen Vastagsága kb 30 — 50 m, rétegtam fekujével való érintkezése mindenütt tektonikus vagy nincs feltárva A formációt korábban a hallstatti mészkő „szmdiagenetikusan brecscsásodott mészkő” tagozataként tartottuk nyilván (K ovács S 1977, 1979) Üledékfácies tobbé-kevésbé kompakt állapotban, több generációban, is mételten felhasadozott medenceuledék A felhasadozás a wetterstemi karbonát platform felső-karmban történt lesüllyedését is előidéző húzásos tektonikára vezethető vissza Típusszelvény az A R -2 sz alapszelvény a Szádvár É N y-i szomszédságá ban lévő névtelen magaslat D -i lábán Vonulata az Alsó-hegy karbonátplatform-tomegének D í előterében Derenktől Komjáti É -i szomszédságáig húzódik Kora alsó-ladm (Gondoletta trammeri mtervallumzóna) — felső-karni alsó része (Gondoletta polygnathifofmií< mtervallumzóna) „Kastélykerti mészkő”
A Derenki Mészkő Formáció keretén belül, nem hivatalos litosztratigráfiai egységként tárgyaljuk azokat a ~ főként a tornanádaskai kastélykert N y-i szomszédságában feltárt — medencefáciesű képződményeket, melyeket korábban „Ladmi hallstatti mészkő” néven tartottunk nyilván (K ovács S 1977, 1979) Anyaga lilás vorosesszurke — lilás szurkésvoros, valamint barnásszurke, fmomkristályos, egyenetlen törésű pados— vastagpados, mészkő, a rétegsor felső részében gyakori, okolnyi—dejnyi vörös tűzkőgumókkal Mikrofáciestípusok pelmikropátit, packstone, pelbiomikropátit, wackestone, filamentumos biomikropátit, wackestone.
Elszigetelt tektonikus helyzete miatt rétegtam feknje, íll fedője, valamint mérhető dőlésadat híján vastagsága nem állapítható meg Uledékfácies alul zártabb, feljebb fokozatosan mélyülő és nyílttengerivé váló medencefácies A „Derenki Mészkő Formáció” -n belül való tárgyalását az indokolja, hogy felfogható annak egy nem típusos, szmdiagenetikus breccsásodást nem szenvedett változatának is Kora gyér alsó-ladm Conodonta faunát tartalmaz Gondolella constncta M o sh er et Cl a r k , Gondolella excelsa (M o sh e r ), Gondolella trammen K o z u r , Gondolella transita K o zu r et M o sh e r , Gladigondolella tethydis (H u c k r ) Nem zárható ki azonban, hogy átnyúlik a felső-anisusiba, íll felső-ladinba is Hallstatti Mészkő Formáció
A Szádvárboisától K-felé egészen a Tornanádaskáig húzódó, meg-meg szakadó pelágikus medencefáciesű vonulatban a következő képződmények alkotják a „hallstatti tarkafácies” -t a) b) c) d) e) f)
„Kastélykerti mészkő” (ladm), derenki mészkő (fassai-alsó-tuvali), alsó „Massiger Hellkalk” A (tuvali), alsó „Massiger Hellkalk” B (láci), „Hangendrotkalk” (alaun— alsó-sevat), felső , Massiger Hellkalk” (sevati)
A „kastélykerti mészkő” és a derenki mészkő (melyeket a ,Derenki Mészkő Eormáció” -nál táigyalunk) az alsó-hegyi hallstatti fáciesteruleten az észak-alpi „Grauvioletter Bankkaik” és a „Roter Bankkaik” helyettesítő fáciesei Az alsó „Massiger Hellkalk” és a „Hangendrotkalk” azonban teljes mértékben megegyezik észak-alpi megfelelőikkel (K ovács S 1977, 1979) E formáció létegei a medenceuledek-sáv Herénktől Ny-ra eső részében a szádvárboisai mészkőre, a Derenktől K-re eső részben azonban a derenki mészkőre települnek Az alábbiakban tárgyalt c ) —f ) egységek a szorosabb értelemben vett Hallstatti Mészkő Formáció tagozatainak tekinthetők Alsó „Massiger H ellkalk” A
Barnásszurke, világos barnásszurke (esetleg vöröses árnyalatú), világos szürke, fehéresszurke, fmomknstályos, kagylós— szilánkos torésú, pados vagy vastagpados mészkő A „Massiger Hellkalk” atipikus változata Jellemző mikiofácies pelbiomikiopátit, íll mikropátos pelbiomikrit, mtraklaszttartalmú is lehet A fedőjében lévő típusos „Massiger Hellkalk” -tól makroszkóposán fmomknstályos volta, íll annak simább törése és uralkodóan rózsaszínes színe révén tél el Mikrofáciesében durvább (mikropátos) alapanyaga és pellet-, esetleg mtraklaszttartalma révén különbözik Helyi típusszelvény a Vecsem-forrás feletti szelvény (K ovács S 1977) alsó részében Kora tuvali 2 — 3 (Gondolella nodosa taxon-tartomány zóna) A lsó „Massiger H ellkalk” B
A „Massiger Hellkalk” típusos változata rózsaszínű, szürkés-, lilás- vagy vöröses rózsaszínű, rózsaszínesszurke, esetleg fehéresszurke vagy világosszürke, kagylós— szilánkos törésű, jellegzetesen afamtos, pados vagy vastagpados mészkő Néha barnásszurke, vörös vagy vörösesbarna tűzkövet tartalmazhat
H K ozub 1980)
ovács
1985, after D
K r yst y n 1980 and
abra A felsó-karm és nőn emelet Conodonta zónái (D K b y s t y n 1980 és H K o z u b 1980 alapjan K o v á c s S 1985)
,q 4 Upper Carman and Nonan Conodonta zones (as proposed by S K
JíilIeniző niikrofacie&o. radjűlariásLösetle^ fiiaméntumos bionukrit, wackestone Igen finom, homogén mikritje révén különbözik az Aggtelek— Rudabányai- hegység minden más medencefáciesétől Makroszkóposán is csak a dunnatetői mészkő hasonlít rá Helyi típusszelvény a V'ecsem-foirás felett 1 szelvény (K ovács 8 1977) középső— felső része Kora láci (Metapolygnathus primitms taxon-tartomány zóna — Gondo lnia hallstattensis intervallum-alzóna) , ,Hangendrotkalk’ ’
Világos vörös, vörös, sotétvoros, fmomknstályos kagylós— szilánkos tö résű, rétegzett vagy pados, néha gumós— flázeres mészkő Néha drapp színű betelepüléseket tartalmaz Ritkán kokvma-betelepulések is előfordulhatnak, 1 — 2 dm vastag, szürke, kristályos mészkőlencsék formájában Mikrofáciese: mikropátos biomiknt, wackestone, a „Massiger Hellkalk A ” -nál lényegesen diverzebb biogén alkotókkal filamentumok, Echmodermaták, Ostracodák, Radiolariák, valamint pelletek Helyi típusszelvény a Kecskés-oldal, Derenktől ÉNy-ra Kora alaum— alsó-sevati (Gondolella stembergensis intervallum-zóna — Metapolygnathus bidentatus taxon-tartomany zóna) Felső „Massiger H ellkalk”
Rózsaszínes szürke— rózsaszínes fehér, a „Hangendrotkalk” fedőjében települő, küllemében az alsó „Massiger Hellkalk A ” tagozatra emlékeztető* pados— vastagpados mészkő Típusszelvény Haragistya, AR -1 sz alapszelvény Kora rétegtani helyzete alapján sevati Zlambachi Formáció
A hallstatti mészkő „felső Massiger Hellkalk” tagozatára települő, barnásszurke, lemezes márga, szürke, márgás mészkő betelepüléseivel és becsú szott^) tömbjeivel Helyi típusszelvény Haragistyai alapszelvény (AR-1 sz ) 26 4 — 59,7 m közötti szakasza, a magyarországi területen csak itt fordul elő Kora felső-sevati—rhaeti, de a magyarországi területen csak a felsősevati van biosztratigráfiailag bizonyítva A haragistyai alapszelvény Ammo nites faunája (Cladiscites? sp , Clionites ares M o j s , Cliomtes cf pseudonodosus K u t a s s y , Cliomtes? sp , Megaphyllites msectus M o j s , det D e t r e Cs ) és Foramimferái (Vanostoma crassum K r i s t a n - T o l l m a n n , Trothammma alpma K r i s t a n - T o l l m a n n , det O r a v e c z n é S c h e f f e r A ) az észak-alpi zlambachi rétegek alsó, sevati részét („Cochloceras-Mergel” ) jellemzik
Szőlősardói jácies Bódvarákói Formáció
A formációt a szőlősardói fáciesteruleten a Szőlősardó 1 sz fúrás 465,35— 435,10 m kozott (mintegy 20 m valódi vastagságban) harántolt, lejjebb szürke, részben tűzkoves dolomárga — egy 0,5 m vastag zoldesszurke nodácittufit
betelepüléssel — , feljebb feketésszurke, tűzkő vés aleurolit, agyagkő, márga és mészkő anyagú osszlete (B a lo g h K — K ovács S 1981) és a Rudabánya 690 sz fúrás 638,8 — 642,4 m közötti kozépszurke, csillámos, aleuntos dolomárgája, íll dolomitja (Sz e n t p é t e r y I 1983) képviseli Kora A Sza 1 sz fúrásban Conodonták (a problematikus taxonómiai helyzetű Gondolella regalis M o sh er előfordulása), az Rb 690 fúrásban pedig rétegtam helyzete alapján alsó(?)— kozépső-amsusi Bár a formáció mindkét fúrásban a stemalmi mészkő, íll dolomit és a nádaskai mészkő kozott lép fel, a Sza 1 sz fúrásban nem zárható ki, hogy a fúrás 435,10 m alatti, íll feletti része nem ugyanazon tektonikai egységhez taitozik mivel a bódvarákói/nádaskai formáció határa éppen fúrási kiépítéssel esik egybe Nádaskai Mészkő Formáció
Változatos színű, fmomknstályos vagy afamtos, kagylós— szilánkos tö résű, vékonypados, pados vagy vastagpados mészkő Színe a vörös és a szürke kozott váltakozik szurkésvoros, vöröses-, rózsaszínes-, barnás- vagy drapposszurke, néha lilásszurke, időnként zöldes árnyalattal, de lehet kozépszurke, világosszürke és vörös is A rétegfelszínek simák Diagnosztikus bélyegek a gyakori sztromataktisz- és protomtraklasztos szerkezetek is Vastagsága vál tozó, az Alsó-hegy K -i végén kb 40 m, a Szőlősardój 1 sz fúrásban kb 120 in. Leggyakoribb mikrofácies-típusai fa Szőlősardó 1 sz fúrásban (B a lo g h K i— K ovács S 1981)] filamentumos biomiknt— mikropátos biomikrit, wackestone, filamentumos, mikropátos pelbiomiknt, wackestone, radiolariás—filamentumos biomikrit— mikropátos biomiknt, wackestone, kagylós biopátit (kokvma), giamstone Üledékfácies a felszíni hullámmozgás bázisa alatt lerakodott, nyíltvízi lejtőuledék A szabálytalan sztromataktisz-szerkezetek, az mtraformációs breccsák, íll konglomerátumok uledékcsúszásokkal, íll -folyásokkal kapcsola tosak A protomtraklasztos szerkezet kezdődő uledékfolyásokra és fenékára mokra is visszavezethető Típusszelvény az Alsó-hegy I sz szelvény az Alsó-hegy K -i végén (sztratotípus), Szőlősardó 1 sz fúrás (parasztratotípus) Elterjedése a ma gyarországi hegységrészen az Alsó-hegy K -i végének két pikkelyében és Szőlősardó kornyékén Kora maximálisan a kozépső-anisusitól a kozépső-karnng terjed (a Gon dolella bulgamca intervallum-zónától a Gondolella aunformis taxon-tartomány zónáig) A nádaskai mészkő Conodonta-biosztratigráfiáját a 4 ábrán mu tatjuk be Reiflingi Mészkő Formáció Tűzkoves reiflingi mészkő („R eiflinger Knollenkalk” )
S zürke— sötétszürke, fm o m k n stá ly o s, eg y en etlen — szilánkos törésű, ré te g z e ttm é sz k ő , barn ásszurke— sötétszürke tű zk ő g u m ók k al, -lencsékkel és -réte gekkel A rétegfelu letek g yak ran h u llám osak , sárgásbarna a g y a g b e v o n a to k k a l. V a sta g sá g a — teljes szelv én y h íján — n em á llap íth ató m eg M ik ro fá cies.
/ / Z AI/ S/ / / Z
- tixon tartomány zóna - icszlecjes tartomány zóna =■szni mazdSi zóna - intervallumzóna
5 ábra A Nadaskai Mészkő Foimaoió Conodonta zónái ( K o v á c s S 1983) Ftg 5 Conodonta zones of the .Nádaska Lnnestone Formation (S K o v á c s 1983) radiolariás pelbiomiknt, wackestone, íll radiolariás— ostracodás pelbiomiknt, wackestone Üledékfácies pelágikus medencefácies, gazdag mbentosszal Helyi típusszelvény az Alsó-hegy K -i vége, a felső pikkely tetején (ná daskai mészkő fedőjében) Előfordul még a Rudabánya 690 sz fúrásban (Szenteétery I 1983 ) (itt rétegen belül is gumós szerkezetű) és a Szár-hegy K -i oldalán, Martonyitól ÉNy-ra Kora az Alsó-hegy K -i végén alsó-karm (Oondolella polygnathiformisszal), a másik két előfordulásban ladin— alsó-karm Pados reifhngi mészkő („R eifh nger Bankkaik” )
Kozépszurke, néha sötétszürke, aprókristályos, egyenetlen— szilánkos tö résű, pados, esetenként vastagpados mészkő A padok felszíne sima, vékony sárgásbarna agyagbevonatokkal Tűzkövet nem tartalmaz Mikrofácies mtrabiopelmikropátit, packstone, néha platform eredetű klasztikumot is tartalmaz. Vastagsága — teljes szelvény híján — nem állapítható meg
Ü ledékfácies p la tfo rm -k o zeli medencefácxes Csak az A ls ó -h e g y K - i v ég é nek k ét pikkelyében fordul elő K o r a a nádaskai m észk ővel v aló osszefogazódása a lap ján felső-an isu si— alsó-karni, biosztratigráfiailag azon ban csak a fe lső -la d in — alsó-karn i v an b i z o n y ítv a (Neospathodus taincus Z a w i d z k a , Gondolella polygnathiforrni* B ú d . e t St e e ) Szó'lősardói Márga Formáció
Közép—sötétszürke, tömött, kagylós törésű, helyenként aleuntos agyagmárga és foltos márga, szürke— sötétszürke, finomknstályos, kagylós— szilánkos törésű, többnyire tűzkoves mészkő és mészmárga betelepülésekkel Piritszemcsék és vékony lencsék, valamint apró kagylók és Halobia-szerű lenyomattoredékek gyakoriak a márgában és az agyagmárgában Reszedimentációs jelenségek — hullámos mikrorétegzettség, gradáció, intraformációs breccsák — ugyancsak a formáció fő jellegzetességei közé tartoznak Vastagság a Szőlősardó 1 sz fúrásban mintegy 80 m A mészkőbetelepulések főbb mikrofáciestípusai ra d io la n á s— fiiam én tu m os b io m o k n t, w a ck eston e— packstone, radiolanás b io m ik n t, w a ck eston e— p ackston e, p e lb io m ik n t, w ackestone, cn n o id eás— fiiam én tu m o s b io m ik n t, packston e (rudit)
Üledékfácies A „raibli” eseményt képviselő, típusos lejtőuledék A márgákban és agyagmárgákban a pinttartalom reduktív viszonyokra, gyors betemetődésre utal Típusszelvény a Szőlősardó 1 sz fúrás 177,10— 66,33 m közötti szakasza ( B a l o g h K — K o v á c s S 1981) Egyéb előfordulások az Rb 382 ( B a l o g h K 1976) és Rb 690 (S z e n t p é t e r y I 1983) sz fúrás Kora Kozépső-karm (júli) —•felső-karm (tuvali) legalsó része, de lenyúlhat az alsó-karmba (cordevoleibe) is Conodonta biosztratigráfia Gladigondolella malayensis malayensis intervallum-zóna és Gondolella tadpole intervallum-zóna Makrofauna (B a l o g h K — K o v á c s S 1981) Austro trachyceras? sp , Sirenites sp , Siremtes ex gr senticosus ( D i t t m a r ), valamint Halobia rugósa MoJS Potschem Mészkő Formáció
Típusos változata szürke, afamtos vagy finomknstályos, kagylós— szilánkos törésű, jól rétegzett vagy vékonypados mészkő, barnásszurke vagy sötétszürke tűzkőgumókkal, -lencsékkel és -rétegekkel A rétegfelszínek hul lámosak, sárga agyagbevonattal, de néhány mm-es — max 10 cm-es vastag ságú sárgásbarna— sárgásvoros márgabetelepulések is gyakoriak A vastagabb padok hullámos felületek mentén belső rétegekre tagolódnak Egyes szintekben Halobia-lumasellákat tartalmaz Alsó, tűzkőmentes részében gyakran lépnek felmtrakonglomerátumés allodapikus cnnoideás mészkőbetelepulések ( B a l o g h K — K o v á c s S 1981), az utóbbiak átterjednek a tűzkoves részbe is Vastagsága kb 90 m Fő mikrofácies-típusok radiolanás biomiknt, wackestone, radiolanás—filamentumos biomiknt és mikropátos mikrit, wackestone, pelletes kokvina, packstone, cnnoideás—filamentumos biomiknt és mikropátos miknt, wackestone.
Üledékfácies Pelágikus medencefácies Intrakonglomerátumokat és crinoideás, allodapikus mészkőbetelepuléseket tartalmazó alsó része instabil lejtőn rakódott le Helyi típusszelvény aSzőlősardól sz fúrás 66,33— 4,60 m közti szakasza (karm rész), valamint a szőlősardói Lepényke-hegy É -i lejtője (nón rész) Kevésbé típusos változatai fordulnak elő az Alsó-hegy D-i lábán Komjáti felett, valamint Szád váron Kora felső-karni (tuvali-l/a, Gonclolella tadpole intervallum-zóna)— alsónón (láci-3, Metapolygnathus posterus mteivallum-zóna) Szádváron a nem típusos változata felnyúlik a kozépső-nón alsó részébe is (Gondolella stembergensis intervallum-zóna) A Halobia-lumasellákból B alo gh K (1976) alsónóri (láci-1) alakokat közölt Halobia anstnaca M ojs , Halobia charlyana M ojs , Halobia stynaca (M ojs )
Bódvai fácieb Bódvarákói Formáció
A stemalmi mészkőre, íll dolomitra települő egyik fajta — részben euxm — első medencefáciesű kéjiződmény Fontosabb előfordulásai a Bódvalenke 2 sz fúrásban 129,0— 146,4 m kozott, a bódvalenkei mészkő fekujében sotétebb szürke aleuritos márga képviseli, egy kisebb mészkőbetelepuléssel A Varbóc 1/2 sz fúrásban (Telekes-volgy, 8 sz mellékvolgy) — amely mezozóos feku-, íll fedőképződményeit nem tárta fel — 26,2 — 66,1 m kozott vékony-, íll jól rétegzett, sötét kókesszurke mészkő és sötétszürke— fekete tűzkő váltakozása képviseli lilásszurke, szürke és diapp aleurolit réteglemezek kozbetelepuléseivel A tűzkő és az aleurolit általában gradált, néha a mészkő is Pelsói korát az utóbbi fúiásban a Gondolella cf bulganca töredékek való színűsítik Dunnatetői Mészkő Formáció
A stemalmi mészkőre és dolomitra települő másik fajta — nyíltvízi — első medencefáciesű képződmény Típusos kifejlődése uralkodóan rózsaszínű vagy fehéresszurke esetenként azonban rózsaszínes szuike, rózsaszínes fehét. drapp vagy szürke, típusosán afamtos, kagylós— szilánkos törésű, jiados— vastagpados mészkő Vastagsága: 1 — 2 m-től több mint 100 m-ig Jellemző mikiofáciese miknt, íll mikropátos miknt, mudstone A kevés biogén alkotót Radiolanák, filamentumok, Echmoderm ata-toredékek és Ostracodák jelentik Típusszelvénye a Dunnatető D — D N y-i peremén Egyéb jelentősebb elő fordulások a Dunnatető D N y-i lejtője, a Szár-hegy Ny-i csúcsának Nv-i lejtője és a Varbóc 4 sz fúrás (a Telekes-volgy 8 sz mellékvolgyben) Gyak ran alkot hasadékkitoltéseket a stemalmi mészkőben K o r a p elsó i— ílly r (a Gondolella bulganca in terv a llu m -zó n á tó l a Gondolella constricta in tervallu m -zón áig) T á g a b b értelem ben ide sorolunk egyéb , u g y a n csa k a stem a lm i m észk őre telepü lő pelágikus m észk övek et is, m in t p l a T ele k e s-v o lg y 6 sz szelvén yn ek a lilásvoros, gum ós m észk ővel záruló része, v a g y a S zár-h eg y K - i szelvén yén ek lilásvoros, am m om teses m észköve
Bódvalenkei Mészkő Formáció
T ípusos v á lto za ta jó l réteg zett v a g y v ék o n yréteg zett, vöröses rózsaszínű v a g y lilásvoros, fin o m k n stá ly o s— afanitos m észkő és feh ér— világosszürke, d u rv a k n stá ly o s filam en tu m os m észkő (k okvm a) m észkő váltakozása, lilásvoros a gy a g p a la általában v ék o n y (m m -e s— 1 — 2 cm -es) betelepüléseivel, vörös tű z k ő lencsékkel, néha g u m ó k k a l v a g y -rétegekkel A fin o m k n stá ly o s— afanitos m észkő jellem ző m ikrofáciese r a d io la n á s— filam en tu m os b io m ik n t v a g y m ikropátos b io m ik n t, w ackestone, a d u rv a k n stá ly o s m észkőé filam en tu m os b io pá tit, gram ston e A z u tób b i m észkőben a fila m en tu m o k elrendeződése alapján n e m ritkán gradáció is m egfigyelh ető K ifejlő d ése kis tá volságon (néhány száz m -en ) belül is jelentősen v á lto zh a t, szám os n em típusos v á lto za ta v a n V a s ta g sága v á lto zó , általában néhányszor 10 m Ü ledékfácies az in ten zív k arbon át-visszaold ód ás zón á já b an a m é ly vízi litifikáció — k arbo n át-visszao ld ó d ás — u ledékh iány kölcsönhatásai k özepette lerak od ott üledék A lilásvoros agyagpala-betelep u lések a karbonátlerakódás szü netein ek felelnek m eg, a vilá g os, kristályos, filam en tu m os m észkő (,,k o k v in a ” ) rétegek k arbo n át-tu rb id itek et képviselnek T ípu sszelvény B ó d v a len k e, a fa lu É N y -i végén a m ű ú tk a n y a r a la tti feltárás (sztratotípus), v a la m in t a B ó d v a le n k e 2 sz fúrás (alsó h atá r-sztratotípus) E g y é b — sokszor n em típ u sos — előfordulásai a T ele k e s-v o lg y É N y -i m ellékvolgyeiben , a D u n n a te tő É N y -i oldalán és a C sipkés-h egy N y -i oldalán, a Szár-hegyen, az E sztram o s D -i és K - i oldalában egyes v ízm osások b an , a h egység szlovákiai részén Zsarnó (Zarnov) kornyékén és tö b b m élyfú rásban (pl Szendrő 4 , V a rb ó c 4 stb ) K o r a szelvényen kén t v álto zóa n az ílly rtő l az a lsó -tu v alig (Oondolella constncta in te rv a llu m -zó n a — G polygnathifoi mió in tervallu m -zón a) terjed Szárhegyi Kovapala Formáció
T ípusos v á lto z a ta zo ld essárg a — sárgászöld, esetleg sárgásbarna, v ék o n y réteg zett k o v a p ala, gyak ran sö tétszü rk e— fekete sá vo zo ttsá g g a l E lőfordu lh a t lilásvoros és sötétszü rk e— fekete v á lto z a ta is A k ov a p a la rétegeket gyakran v ék o n y (m m -e s— om -es) agyagpala-b etelep u lések v á la szth a tjá k el eg y m á stó l. A létegfelszíneken néha D a o n ella (v a g y H a lo b ia )-féle k a g y ló k len y om a ta i látszanak J ellem ző m ikrofáciesei
a) karbonátos v á lto z a t k o v á so d o tt radiolariás— filam en tu m os b iom ikrop á tit, w ack eston e— p ackston e, b) k arbon átm en tes v á lto z a t radiolariás biom ik rop átit, p ack sto n e— w ackestone A z u tób b i v á lto z a t a g y a g osa b b , szen cit-lem ezk ékb en g azd ag. V a sta g sá g a k b 30 m T ípu sszelvén y S zár-h eg y , K - i csúcs alapszelvén ye E lterjedése a K -i és középső csúcs D -i le jtő je , de kis területen áth ú zódik a N y -i csúcs D K - i lejtőjére is Id e sorolju k a T ele k e s-v o lg y 8 sz É N y -i m ellék volgyén ek v olg yfőjéb en lév ő egykori m a n g á n k u ta tó táró rétegsorát is 6 m vastag sá g ba n v ék o n yréteg ze tt, vorosbarna, rózsaszínű, esetleg fehér tű zk ő , a rétegek szélein rózsaszínű, porózus k o v a p a la , v ilá g os zoldesszurke, m észm entes agyagbetelepu lésekkel, m a jd 1,5 m vastag sá g ba n barna k ov a p a la és zö ld e s— sárgás— barnás, m ész m entes agy a g válta ko zá sa
Ü ledékfácies a k arbon átos v á lto z a t a karbo n át-ko m p en zá ció s szin t t á jé k án , a k arbon átm en tes az a la tt lera k od o tt, m é ly v ízi üledék K or a a típusterületen — réteg ta m h elyzete alapján — la d m — karni A telek es-v o lg yi m a n g á n k u ta tó táró szelv én y éb ől [felső-fassai korra u ta ló R ad iolaria (Truiösocampe scalaris D u m it r ic a , K o zu r e t M ost le k ), v a la m in t C o n odon ta-toredék (Gondolella sp ) k erü lt elő (H K o zu r szóbeli közlése)
Hallstatti Mészkő Formáció
A bódvai fáciesben a hallstatti mészkő nagyobbrészt (így Bódvalenke és a Lászi-forrás kornyékén) zavart, uledékcsuszamlásos szerkezetű A nón vilá gos „Massiger Hellkalk” és a vörös ,,Hangendrotkalk” még plasztikus mészíszap-állapotban egymásba folyt, összekeveredett, térképileg elválaszthatatlan. Más előfordulási helyeken azonban — így a Mész-volgyben és a Szalonna 5 sz fúrásban a Szár-hegytői Xy-ra, a Szendrő 4 sz fúrásban és a Telekes-völgy É N y-i mellékvolgyeiben — a hallstatti mészkő uledékszerkezete zavartalan, az említett két tagozat nincs összekeveredve A mészkövek nóri korát ugyan azok a Conodonták bizonyítják, mint az aggteleki fáciesben A Rudabánya 658 sz fúrás a (Telekes-volgy torkolatától kb 1 km-re) és a Perkupa 74 sz fúrás (a Csipkés-hegyen) fehér, afamtos, gumós, vörös tűzkoves mészkövet tárt fel, a gumók kozott vörös agyagkozokkel, melynek kora — a Gondolella stembergensii, M o sh e r előfordulása alapján — középső— felső-nóri (Hasonló litológiájú mészkő a ladmban a bódvalenkei mészkő vál tozataként fordul elő ) Lászi-forrási Tagozat
A Lászi-forrás kornyékén nemcsak nón, hanem felső-ladm— kozépsőkarni korú, uledékcsuszamlásos szerkezetű, világos és vörös mésziszap össze folyása— összekeveredése révén keletkezett tarka mészkövek is előfordulnak Ilyet tárt fel a Szőlősardó 2 sz fúrás is 4,0— 27,0 m kozott Korát a tartalma zott Gondolella foliata mdmata K o v á c s , Gondolella polygnathiformis B ttd et S te f , Gondolella trammen K o zu r és Gladigondolella malayensis malayensis N ogam i bizonyítja Zlam bachi Formáció
A zlambachi rétegeknek a bódvai fáciesen belüli előfordulására csak bi zonytalan adataink vannak A Szalonna 5 sz fúrásban (Szár-hegy N y-i csú csának D N y-i oldalán) a hallstatti mészkő „Hangendrotkalk” tagozata és a már biztos jura sötétszürke, palás agyagkő és aleurolit kozott 37,10— 44,80 m-ben, tektonikailag zavartalan érintkezéssel zöld—zoldesszurke—sötétszürke agyagkő és aleurolit települ, szürke, plasztikus állapotban bekerült mészkő olisztolitokkal, amely feltehetően megfelelhet a Zlambachi Formációnak A G r il l J által kitűzött és dokumentált Szendrő 4 sz fúrásban ugyanakkor hiányzik a ,,Hangendrotkalk” -ra következő kb 2 m valódi vastagságú, 85,70— 81,30 m közötti, még Gondolella stembergensis-t tartalmazó szürke, mikntes mészkő egyenetlen felszínére közvetlenül jura korú sötét pala települ A Zlambachi Formáció szintjének felelhet meg a Telekes-volgy 8 sz É N y-i mellékvolgyének vízmosásában feltárt „tarka márga” osszlet (zöld és
lilásvoros márga, mészkő és palás, meszes agyagkő váltakozása), amely a Telekes-volgyi Formációcsoport legidősebb egységét képviseli (részletesen lásd G r il l J 1988) Bódvwrákói fácieb Bódvarákói Formáció
Közép- és sötétszürke, jól rétegzett mészkő váltakozása fekete tűzkőréte gekkel, ritkábban -lencsékkel A mészkórétegek általános vastagsága 10 cm, a tűzkőrétegeké 5 cm A rétegfelszínek egyenetlenek, hullámosak A rétegek kozott helyenként 1 —-15 mm vastagságú fekete agyag-, illetve aleurolit kozok látszanak A steinalmi mészkő és dolomit kimaradásával közvetlenül a gutenstemi dolomitra települ Valódi vastagsága a Bódvarákó 5 sz ' fúrásban kb 40 m, melyből 5 m -t a Gutensteim Formáció felé átmenetet képező tűzkőmentes mészkő tesz ki Mikrofáciese radiolanás és filamentumos biopátit, íll biomikropátit, wackestone Üledékfácies euxm, mélyvízi medencefácies (sötét szín, baktenopint) Típusszelvény Bódvarákótól 1 km-re K-re a Nyúlkertvolgyi-patak jobb oldalán lévő felhagyott kőfejtőben, az esztramosi kőbányához vezető üzemi út alatt (AR-19 sz alapszelvény) Kora alsó(?)—kozépső-amsusitól (Gondolella cf bulganta a Bódvarákó 5 sz fúrás 116,65 — 116,70 m-éből, H K o zu r szóbeli közlése) a felső-ladimg ('Gondolella foliata vnchnata K ovács a felszíni alapszelvény felső részéből), de átnyúlhat az alsó-karniba is
„Nyultkertlápai rétegek”
A Bódvarákói Formációra települő, kb 80 m vastagságú, zoldesszurke— szü rke- fekete agyagpala és márga osszlet, felső részén kétféle szövetű (finom-, illetve kozépknstályos) szürke mészkőolisztolitokkal Tisztázatlan kora és egyetlen foltra szorítkozó előfordulása miatt egyelőre nem hivatalos htosztratográfiai egységként tartjuk számon A finomknstályos mészkövek mikrofáciese radiolariás biomikropátit, wackestone Kora felső-tnász(?), de nincs kizárva, hogy a Bódvarákói Formációra te kintélyes uledékhézaggal települő jura A mészkövekből Conodonta — több mmt 20 minta vizsgálata után sem — nem került elő
Tornakápolnái fácieb Bódvavolgyi Ofiolit Formáció
Lásd R é t i Z s cikkét a jelen k ötetb en
Tornai fáciet, Szentjánoshegyi Mészkő Formáció
Szürke, helyenként drappos vagy voroses-rózsaszínes, aprókristályos, pa dos mészkő, barnás vagy vöröses sávozottsággal A metamorf eredetű sávozottság (lmeáció) párhuzamos a padossággal Tűzkövet nem tartalmaz Vas tagsága Hídvégardó kornyékén 20— 25 m Á színes (drapp, voroses-rózsaszínű) mészkövek részben még felismerhető eredeti mikrofáciese radiolanás (alárendelten filamentumos) biomikropátit, wackestone, ritkábban mudstone vagy packstone Az átknstályosoddtf’ vál tozatoké ekvigranuláns (ritkábban mekvigranuláris) hipidiotópos— xenotópos pátit, 40— 50 pm-es knstálymérettel A szürke mészkövekben felszaporodik a filamentumok (és esetleg a Cnnoideák) mennyisége, az eredeti mikrofácies filamentumos (alárendelten radiolanás) biomikropátit, íll biopátit (wacke stone, packstone vagy gramstone) Atkristályosodva mekvigranuláris xenotó pos pátit, 50— 100 iim-es knstálynagysággal Üledékfácies egyenletes, közel sima aljzaton lerakodott pelágikus medencefácies (reszedimentációs jelenségek hiányával) Típusszelvény a Hídvégardó 3 sz fúrás 45,9 — 69,4 m közötti része (egység-sztratotípus) Kora felső-amsusi (Gondolella constncta intervallum-zóna)— legfelsőladin (Gondolella foliata foliata intervallum-zóna) A Szentjánoshegyi Mészkő Formáción belül tárgyaljuk az Esztramos több tekintetben eltérő kifejló'désű rétegsorát is Itt a metamorf steinalmi mészkőre kb 70 m vastagságban pelsói — mélyebb longobárd korú, szürke, sávos, pados mészkő (barnás és drappos sávozottsággal, íll betelepülésekkel), valamint sárgásfehér— barnásfehér, préselt, finomabb— durvább kristályos mészkő tele pül A pelsói korra Gondolella bulganca (B ú d et S t e f ) és Gladigondolella malayensis budurovi K ovács et K o zu r utal, míg a longobárdra a Gondolella foliata inclinata K ovács A rétegsor ezen része tágabb értelemben megfeleltet hető a szent jánoshegyi mészkőnek Ennek fedőjében, kb 70 m vastagságban — egészen a tornaszentandrási agyagpaláig — csontszínű, préselt, pados mészkő települ, gyakran lilásvoros és barnásszurke tűzkőlencsékkel és -gumókkal, felsőbb részében barna, fino mabb kristályos, lemezes mészkőbetelepulésekkel A képződmény faunamentes, rétegtam helyzete alapján kora longobárd magasabb része — cordevolei. Egyetlen szelvényben való előfordulása miatt nem kezeljük különálló hivatalos litosztratigráfiai egységként
Tornaszentandrási Agyagpala Formáció
Fekete, a felszínen sárgásbarnára mállott, levelesen széteső, 2 — 10 mm-es, tobbé-kevésbé sík elválású rétegekből álló agyag- és aleuritpala, helyenként gyengén karbonátos, ritkán harántpalás Az egyetlen, 50 cm vastag sötétszürke durvaknstályos mészkőkozbetelepulés a martonyi Nagy-Rednek - völgyben található Teljes vastagsága a hídvégardói területen 30 — 50 m, a látható vas tagság az Esztramos déli oldalán kb 50 m, míg a martonyi— tornaszentandrási területen kb 100 m Típusszelvény a Hídvégardó 3 sz fúrás 69,4 — 96,7 m közötti szakasza
(egység-sztratotípus), felszíni típusfeltárás Tornaszentandrás, a Kossuth u 18 sz ház udvarának vége Üledékfácies A „raibli” eseményt képviselő, egyenletes aljzaton, reduktív körülmények kozott lerakodott, finomtormelékes medencefácies Kora rétegtani helyzete alapján általánosságban kozépső-karm, de rész ben kiterjedhet mind az alsó-, mind a felső-karmra Az említett nagyrednek-volgyi mészkőbetelepulés alsó—kozépső:karm Conodontákat tartal maz (Oladigondolella malayensis malayensis N o g a m i , Gondolella, johatannrdinata K o vács , Gondolella foliata foliata B ú d et Stee , Gondolella polygnathiformis B ú d et Ste f ) Potschem Mészkő Formáció
Szürke, vékonypados— rétegzett-vékonyrétegzett, finom— aprókristályos, tűzkoves mészkő A barnásszurke tűzkőgumók, -lencsék és -rétegek váltakoz nak egymással és a tűzkő mennyisége gyakran felülmúlja a mészkőét Vastag sága Hídvégardó kornyékén 55 — 60 m, Martonyi— Tornaszentandrás kozott legalább 150 m Eredeti mikrofáciese megegyezik a nem metamorf változatéval (lásd a szőlősardói fáciesnól), azonban szövete irányított A teljesen átkristályosodott változatok (főleg Martonyi— Tornaszentandrás kozott) szövete homo gén, irányított, pátit 'Üledékfáciese a szőlősardói típusos potschem mészkőétől annyiban tér el, hogy reszedimentáció jelenségektől mentes Kora felső-karm (tuvali-l/b — 2/a, Gondolella polygnathiformis interval lum-zóna)— alsó-nón (láci-3, Metapolygnathus posterus ¡intervallum-zóna)
Nagykői Mészkő Formáció
Sárgásbarna— sárgásfehér— lilásrózsaszínű, néha lilásvoros, aprókristályos, jól rétegzett mészkő, helyenként voios tűzkőgumókkal Ismert vastagsága 20— 30 m Szövete homogén, irányított pátit, néha elmosódottan látszó fiiaméntumokkal és Cnnoidea-toredékekkel, valamint gyakori 25 — 50 gm méretű autigén kvarcknstályokkal Üledékfácies a feku potschem mészkőhöz hasonlóan medenceuledék, de lerakódásának idején erősen lecsökkent biogén karbonát-termeléssel és felte hetően növekvő terngén tormelékbeáramlással Típusszelvény Hídvégardó, a Nagy kő Ny-i oldala (alsó határ-sztratotípus). Kora Szegényes Conodonta faunája (csak Gondolella stembergensn> MosHER-t tartalmaz) és rétegtani helyzete alapján középső— felső(2)-nón
IR O D A L O M — REFEREN CBS
L — B a l o g h K — R a d o c z G y —R ó n a i A 1975 Magyarázó Magyarország 200 000-es földtani térképsorozatához M-34-XXX1LI Miskolc — Foldt Int kiadv B a l o g h K 1940 Adatok Pelsócardó kornyékének földtani ismeretéhez — Tisia (4): 149 —200 Debrecen B a l o g h K 1948a Adatok a Gomor-Tornai-Karszt geológiájához — Foldt Int Évi Jel. B (Beszámoló a vitaulésekről) (10) 107 —129
A
lföldi
K 1948b Adatok a tágabb éi telembe vett Szilicei-fennsík DNy-i részenek föld tani ismeretéhez — Foldt Int É v ije i 1939 —40-iől (2) 917 —926 B a l o g h K 1950 Az eszakmagyarorszagi tnasz letegtana — Foldt Közi 80 (7 —9) 2,11-237 B a l o g h K 1953a Földtani vizsgalatok Pelsóc (I’lesivoc) kornyéken (1942), továbbá Bódvaszilas es Jósvafó kozott (1943) — Foldt Int É v ije i 1943-IŐ1 61 —67 B a l o g h K 1953b Földtani vizsgalatok az oszakborsodi triászban — Foldt Int Évi Jel az 1950 évről 11 —16 B a l o g h K 1973 A reviewof the Tnassic in Hungaiy — Aeta Miner Petr 21(1) 17 —20 Szeged B a l o g h K 1974 Kurzfassung dói tnassischon Stiatigiaphio m Ungarn — Schuftenr Eidwiss Komin Osterr Akad Wiss 2 41 —41 Wien B a l o g h K 1980 A magyaroiszagi triász konelaciója — Alt Foldt Szemle 15 1 —68 B a l o g h K 1981 Correlation of the Hunganan Tnassic — Acta Geol Hung 24 (1). 3 -4 8 B a l o g h K 1982 A Rudabányai-hogység piobiéinál — Foldt Kút 25 (2) 55 —60 B a l o g h K — D o b o s i K — Gócz \nt F — H a a s J — O k a v e c z J — O r a v e c z -S o h e f f l r A — S z a b ó I 1982 Activities of the Tnassic Working-Group in Hungary — Schnftenr Erdwiss Komin Osterr Akad Wiss 5 17 —36 Wien B a l o g h K —K o v á c s S 1977 Előzetes jelentős a Rudabányai-hegységi triász vizsgála tától Jelentes a KFH ieszere 1976/77-ben végzett szerződéses munka eredményei ről 1 — JATE Foldt es Ősi Tszk Szeged, közirat B a l o g h K — K o v á c s S 1981 A Szólósardó 1 sz mélyfúias — Foldt Int Évi Jel 1979-ről 3 9 -6 3 B a l o g h K —P a n t ó G 1952 A Rudabanyai-hegység földtana — Foldt Tnt Évi Jel 1949-ról 135 —154 B o r k a Z s 1982 Adatok az Aggteloki-fennsík~ triász retegtanához — Szakdolgozat, ELTE Foldt Tszk Budapest C s á s z á r G — H a a s J (szerk ) 1983 Magyaroiszág litosztratigiafiai formációi — Foldt Int kiadv D o n G y — L e s s G y —R é t i Z s — S a s d i L 1982 Magyarázó az Aggtelek—Rudabányaihegyseg 1 25 000-es méretarányú földtani teiképsorozatához Szelcepuszta — Foldt Int Adattar, kézuat D o n G y — L ess G y —R o t h L 1981 Magyaiazó az Aggtelek—Rudabányai-hegyseg 1 25 000 méretarányú földtani teikepsoiozatahoz Bodvaszilas — Észak-magyar országi osztály adattara, kézuat G r i l l J — K o v á c s S — L e s s G y — R é t i Z s —R o t h L —S z e n t r é t e r y I 1984 Az Aggtelek—Rudabanyai-hegység földtani felépítése es fejlodcstortónete — Foldt Kút 27 (4) 4 9 -5 6 G r i l l J — L e s s G y — R é t i Z s — R o t h L — S a s d i L 1984 Magyarázó az Aggtelek — Rudabanyai-hegyseg 1 25 000 méietaranyú földtani térképsoiozatahoz Peikupa — Észak-magyarorszagi osztály adattara, kézuat Hungárián Tnassic Subcommission 1985 Lithostiatigiaphical subdivision of the Hun gárián Tnassic (Compiled by H a a s J —K o v á c s S ) — Albertiana 4 5 —15 Utrecht K o v á c s S 1977 A del-gomori Alsóhegy magyarorszagi löszének földtana — Egy doktori óit JATE Foldt es Ősi Tszk Szeged, kézirat K o v á c s S 1979a A del-gömon Alsó-hegy magyarországi iészónek földtani felépítése — Ősi Viták 24 33 —58 K o v á c s S 1979b Rudabányai-hegység Kirandulásvezető az 1 magyar—szlovák határmenti goológustalalkozóhoz — Foldt Int Adattár T 12 883, kézirat K o v á c s S 1983 A magyarországi Conodonta-vizsgálatok eredményei 1981-ig (a bükki triász kivételével) — Ősi Viták 24 33 —58 K o v á c s S 1984 North Hungárián Tnassic facies types A Review — Acta Geol Hung 27 (3/4) 251-264 K o v á c s S 1986 Conodonta-biosztratigráfiai és mikrofácies vizsgálatok a Rudabanyaihegyseg ÉK-i részen — Foldt Int É v i je i 1984-ről 193 —244
B alogh
1981 Magyarázó az Aggtelek—Rudabányai-hegység 1 25 000 méretarányú földtani térképsorozatához Hidvégardó — Eszak-magyarországi osztály adat tara, kézirat M i s i k M —B o r z a K 1976 Obere Trias bei Silicka Brezová (Westkarpaten) — Acta Geol Geogi Umv Comeniana Geol 30 5 —49 Bratislava P i r o s O 1986 Az Aggteleki-hegyscg középső —felső-tnasz karbonatplatform képződ ményeinek fácies- és mikrofacies vizsgálata — Egy doktori ért ELTE Eoldt Tszk , kézirat S c h o l z G 1972 An Anisian Wetterstein limestone reef in North Hungary — Acta Miner Petr 20 (2) 337 —351 Szeged S z e n t h e t e r y I 1983 A Rudabánya 690 sz földtani alapfúias záródokumentációja — Eszak-magyarországi osztály adattara, kézirat Z a p e e H 1983 Das Eorschungsprojekt „Tnassic o f the Tethys Realm” (JGCP Pioj 4) Abschlussbericht — Schnftenr Erdwiss Komm Osten Akad Wiss 5 7 — 16 Wien L ess G y
T R IA S S IC F O R M A T IO N S O F T H E A G G T E L E K - R U D A B Á N Y A M O U N T A IN S
by S K
ovács
—Gy
L e s s — O P ir o s — L R
óth
Hungarian Geological Institute Budapest, Népstadion út 14 H-1143 UDC 552 5 +551 761(234 373 3/ 5) 551 761(234 373 3/ 5)
K e y w o i ds
Dasycladacea, Conodonta, coirelation
The Tnassic lithostratigraphic classification of the Aggtelek and Rudabanya Mountains as developed during their recently finished re-mapping is discussed according to tectofacial units Though described in a concise form as by definitions only, the 24 formations include 13 that are introduced here
