GärtnerP etra
Az 1938 1938-ban kialakított székesfehérvári Romkert 4∞&£∞§™
A Romkert 1938-ban (fent)
4∞
A Henszlmann Imre vezette régészeti ásatás 1862-ben (balra)
4∞&£∞§™
A székesfehérvári Szız Máriapré post ság sok te kin tet ben egyedülálló volt. Szent István királynak a Szentföldre vezetŒ zarándokút mellett épített magánegyháza a középkori Magyarország király- és királynékoronázásainak, királyi esküvŒknek, temetkezéseknek a helyszíne lett. Itt Œrizték évszázadokon át a koronát és a koronázási jelvényeket, valamint a fontos iratokat. Számos sorsfordító eseménynek, országgyılésnek, országnagyok tanácskozásának keretéül szolgált e hely.
4∞
Az épület évszázadokat átívelŒ rendkívüli jelentŒsége arra vezethetŒ vissza, hogy a templom falai között nyugodott az 1083ban szentté avatott István király (†1038) és fia, az ugyancsak ekkor szentté avatott Imre herceg (†1031). Az Œ tiszteletük emelte ki ezt az épületet az egyszerı nép és az ország vezetŒi szemében a templomok sorából.
4∞∞
A székesfehérvári Romkert jól átgondolt, tudományos alapokon szervezŒdŒ, sokrétı kutatási program keretében valósult meg, amely szoros értelemben az 1936-ban megkezdett régészeti ásatással indult. Az elŒkészítŒ szakasz azonban a harmincas évek elejére nyúlt vissza, s néhány év alatt pontos koreográfia szerint, fokról fokra építették fel a dramaturgiai csúcspontot, az 1938-as Szent István-emlékévet s benne a vitézavatást, a Szent Jobb látogatását és a Romkert fehérvári országgyıléssel egybekötött hivatalos megnyitóját.
A
templom pusztulása a város török kézre kerülésével (1543) kezdődött meg. 1601-ben az ott tárolt puskaportól felrobbant az egyik tornya, ám a romossá vált épület egyes kápolnáit egészen a 18. század végéig használni tudták. A következő évszázadra azonban köveinek jelentős részét széthordták építőanyagnak. Az 1930-as évek elején, Szent István király halálának 900. évfordulójához közeledve a figyelem középpontjába került a templom területe.
A FELTÁRÁS Marosi Arnold (1873–1939) ciszterci szerzetes, a Szent István Király Mú zeum első igazgatója ugyancsak lelkes pártfogója volt a munkálatok megkezdésének. Irányításával nagyszabású terv készült arra vonatkozóan, hogy a korábban már feltárt, valamint a feltáratlan területeket egyaránt vizsgálják meg, és az előkerült régészeti leleteket, romokat konzerválás után a nagyközönség előtt mutassák be. Ám mindezek a nagyra törő elképzelések aligha valósulhattak volna meg, ha Székesfehérvár akkori polgármestere, Csitáry G. Emil (1892–1970) nem lát maga is fantáziát az egykori koronázótemplomhoz mérten grandiózus tervben. A történészvégzettségű Hóman Bálint (1885– 1951) vallás- és közoktatásügyi miniszter (aki ekkor Székesfehérvár országgyűlési képviselője is volt) ugyancsak pártfogolta a kezdeményezést. A területen 1936. április 29-én kezdődtek meg a régészeti ásatások. A Műemlékek Országos Bizottsága megbízásából a feltárásokat Lux Kálmán (1980– 1961) építész irányította, míg a romkerti épület megtervezésére fiát, Lux Gézát (1910–1945) kérték fel. A dekorációhoz kiváló, római iskolás művészeket hívtak: a falfestményekhez Aba-Novák Vilmost (1894–1941), az üvegablakokhoz Árkayné Sztehlo Lilyt (1897– 1959), a kőreliefek kivitelezésére pedig Madarassy Waltert (1909–1994). Az 1938-ra elkészült Romkert a prépostság alapfalaiból a főhajónak és északi mellékhajónak közel kétharmad részét, a Szent István korabeli apszis és a késő gótikus szentély északi felét, valamint a templom déli mellékhajójához csatolt kápolnát mutatta be. Jóval a régészeti ásatás megkezdése előtt gondolni kellett a feltárt leleteknek nemcsak a restaurálására, tárolására, hanem tudományos igényű bemutatá-
sára is. A kövek elhelyezésére a fedett kőtár (lapidárium) mellett az ennek meghosszabbítását képező téglafalakat is felhasználták. Konzolokon, padkákon mutatták be a 19. századi feltárásokon előkerült és az 1936–38-as ásatás során talált jelentősebb köveket – összesen mintegy 120 faragványt. A kőtárból továbbhaladva jutunk el a mauzóleumba, ahol egyetlen faragott kő, a Szent István szarkofágjával azonosított sírláda áll. A római eredetű mészkő koporsót a középkorban, minden bizonnyal István király szentté avatására (1083) faragták át. Hosszas viszontagság után, a 18. században találtak rá, s a prépostsági templom területén őrizték egészen 1812-ig, ekkor került a Nemzeti Múzeumba. Visszahozatalának gondolata a Szent Istvánemlékévre készülve merült fel. A szarkofág – vallotta sokakkal együtt az épület tervezője, Lux Géza is – a „magyar nemzet kegyeletének legfontosabb tárgya”. A szarkofágot magában foglaló épületrész ezért eleve mauzóleumnak épült, ahol a koporsó ünnepélyesen felemelve áll a tér közepére helyezve, három lépcsőfok tetején. Ennek megfelelően ez a szakasz lett az épületkomplexum leghangsúlyosabb és legdíszesebb tere. A mauzóleumépítménytől széles lépcsősorral elválasztott téren valódi sírkamrát (osszárium) is építettek, ahol az ásatásokon talált emberi maradványok egy részét helyezték el.
A KOMPOZÍCIÓ A Lux Géza tervei szerint készült épület stílusában a templom első építési korszakát idézi. Így a kőtár mediterrán hangulatú, félköríves, pilléres árkádsora is romanizáló. A kerengőkre emlékeztető, „L” alakban megtörő, árkádos folyosó 3+6 nyílással néz a templomromok irányába. A mauzóleum a kőtár fölé magasodó tömbjével finoman ellensúlyozza a kőtár horizontális kialakítású egységét. Így válik külsőleg a szarkofágot magában foglaló épület rész az egész építmény legkiemeltebb részévé. A külső díszítés mértéktartó. A vörös téglafalazat ékességét a helyenként alkalmazott különleges falazási technika adja. Madarassy Walter az archaizáló, állatalakos körplasztikák mellett egy nagyobb méretű domborművet is készített az utcát átívelő kapuépít mény falára. Ennek szimmetriatengelyében egy latin kereszt látható, amely RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN
65
4∞&£∞§™
A valamivel később festett déli oldalfalon a leghang sú lyo sabb elem a szintén felnagyított alakban látható magyar Szent Korona. Alatta „mysterium sacrae coronae” felirat és a koronás középcímer művészi átirata szerepel. A címerpajzsot eredetileg tar(fotó: Gelencsér tó angyalok helyett itt két Ferenc) hatalmas kéz jelenik meg a címer két oldalán: a határozottságot és erőt er sugárzó jobb kéz kardot, míg a bal keresztet markol, a korona pedig egy mondatszalaggal megszakítva a címer fölött lebeg. Az erőteljes színvilágú alakok a kora középkori falképek és mozaikok emlékét idéző, hidegen csillogó, ezüstös háttérből bontakoznak ki. Ez az archaizáló megoldás teszi az amúgy zsúfolt kompozíciót ünnepélyessé és a jeleneteket jól kivehetővé. Ugyancsak középkori műveket idéznek a muráliáin gyakran megjelenő mondatszalagok, melyeknek tagoló és az epizódokat szövegszerűen kommentáló funkciójuk van. A Szent Jobb története. Aba-Novák Vilmos szekkója a mauzóleum északi falán. A keleti falon: II. Szilveszter pápa álma
4∞&£∞§™
A POLITIKAI PROGRAM
RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN
4∞&£∞§™
66
veszter pápa álma, a Szent Korona elküldése és Szent István megkoronázása szerepel. Aba-Novák Vilmos kompozíciója István személyének két fő vonását ragadja meg: a Szent Jobb legendájával mint szentet, a Szent Korona misztériumához kapcsolódóan mint uralkodót mutatja be őt. E két sajátosság markánsan szétválasztva, külön-külön jelenik meg az egymással szemközti falakon. Az egész elrendezés szimmetriatengelyében a kőkoporsó s felette Sztehlo Lily Szent Istvánt ábrázoló üvegablaka áll. Az északi fal centrumában egy hatalmas, ember nagyságú mandorla fogja körül az áldást osztó Szent Jobb és a kettős keresztes országalmát tartó bal kéz fekete mezőből kirajzolódó alakját.
4∞&£∞§™
– akárcsak a magyar címerben – hármas halmon áll, jobb és bal oldalán pedig egy-egy szarvas iszik. Noha kívülről az épület formája és díszítése rendkívül visszafogott, a mauzóleumba belépve színpompás tér tárul elénk, ahol direkt utalást látunk Szent Istvánra. A közel négyzet alaprajzú, fagerendázatú teret Aba-Novák Vilmos szekkói díszítik. Az északi oldalfalon a Szent Jobb története látható, vele szemközt a Szent Korona misztériuma került megörökítésre a ma gyar uralkodók, kormányzók alakjaival. A nyugati oldalon, az ikerablakoktól jobbra Szent Gellért megkereszteli a magyar népet, balra pedig – utalva a Szűz Mária-prépostságra – a templom alapításának jelenete látható. A keleti falon, az üvegablak két oldalán II. Szil-
Szent István attribútumai kezdettől fogva az uralkodói jelvények: a korona, az országalma, a jogar, a lándzsa és a kard voltak. Ezek mellett gyakran feltűnnek ábrázolásain az egyházszervezés jelképei: a zászló és a kereszt. Legkorábbi ismert képmása is a koronás uralkodót örökíti meg, kezében latin keresztes országalmával és lándzsával. A mauzóleum belső díszítése bővelkedik ezekben az uralkodói jelvényekben, különösen a Magyar Királyság legfőbb szimbóluma, a korona szerepeltetése számottevő. Sztehlo koronát, kardot és kettős keresztes országalmát használ, Aba-Novák viszont a lándzsán kívül a teljes Szent István-i attribútumrepertoárt felsorakoztatja. Pusztán az ábrázolásukkal konkrét utalást kapunk a középkori templom funkciójára, hiszen koronázótemplomként kimondottan az volt az egyik feladata, hogy ezeket őrizze. Az ékszerek sűrű ismétlésének ugyanakkor fontos retorikai szerepe is van. A Szent Istvántól Horthy Miklósig az egész magyar történelmen végigvezetett, többször is hangsúlyosan megismételt jelképek az ál- A Szent Istvánszarkofág a lamalapítónktól eredeztetmauzóleumban hető uralkodói hatalom átöröklődését, jogfolytonos-
ságát jelzik rendkívüli nyomatékkal. A visszaemlékezé sek alapján 1938-ban mintha az egész évet ünnepséggel töltötték volna Székesfehérváron. Az egymást érő jeles események közül több is a Romkerthez kötődött. Május 22-én tartották itt az első hivatalos programot, a Vitézi Rend orszá gos ünnepségét, a vitézavatást. A nagyszabású eseményt hagyományosan a Margitszigeten rendezték meg évről évre, csupán a Szent István-emlékév miatt lett a helyszín Fehérvár. Június 1-jén Budapestről Székesfehérvárra érkezett a Szent Jobb ereklye, amely a fővárosban megrendezett XXXIV. Eucharisztikus Kongresszus zárónapját követően indult el országjáró útjára az Aranyvonaton. Mindjárt a második állomása Fehérvár volt. Ezzel az ese ménnyel a katolikus egyház is megnyitotta a Szent István-emlékévet. Augusz tus 13-án Shvoy La jos püs pök megszentelte a Romkertben kialakított sírkamrát, és a közös sír felett temetési szertartást végzett. Horthy Miklós kormányzó Hóman Bálint miniszter közbenjárására már 1936-ban Székesfehérvárt jelölte meg az 1938. évi centenáris ünnepségek egyik központjaként. A jeles események sorában a legkiemelkedőbbnek mindenképpen a kormányzó jelenlétében megtartott ünnepi országgyűlés tekinthető augusztus 18-án. Ebből az alkalomból a képviselőház és a felső-
4∞&£∞§™ Madarassy Walter kkŒreliefje 4∞&£∞§™ ház együttes ülést tartott a Városházán. Ekkor emelték Szent István király ünnepét, augusztus 20-át állami ünneppé, s ezen a napon avatták fel hivatalosan a Romkertet is. Egész nap látványos ceremóniák zajlottak, hatalmas pompával, az ország és a város vezetőinek, egyházi főméltóságoknak a részvételével. A Romkert jelentőségét, az 1930-as években betöltött szerepét segít megérteni a korszak történelmi hátterének ismerete. Az első világháború után járunk, amelynek tragédiája élénken él a mindennapokban. Ennek fényében érthető meg igazán, mit is jelentett a harmincas években Szent István Szűz Mária-prépostsága, és mit jelentett ebben a korban az államalapító király alakja. Marosi Arnold így írt erről: „A székesfehérvári bazilika tehát köveivel összekötő kapocs a múlt és jövő között. Őrzője az ősi hagyományoknak és bölcsője kereszténységünknek, Nyugattal való kapcsolatunknak. Még romjaiban is úgy áll előttünk, mint kulturális értékeink gyűjtőlencséje és a magyarság belőle kiinduló civilizációjának kisugárzója. […] minden értékünket latba kell vetnünk, hogy mások előtt a megbecsülés, magunkban a nemzeti öntudat erősödése legyen osztályrészünk. Ezt kívánják szolgálni a székesfehérvári bazilika kiásott, zöld pázsittal, virágokkal körülvett romjai, a romkertet körülvevő ár-
AZ ÜVEGABLAK Árkayné Sztehlo Lily hatalmas üvegablaka szintén elsŒ királyunkat állítja a középpontba, akit Aba-Novákhoz hasonlóan a szent és a harcos király kettŒsségével jellemez. Üvegablakán a mı vész mértani síkokra bontja fel a látványt, és a fényelnyelésfényáteresztés hatásos érzékeltetésére ütközteti a sugárnyalábokat. A kŒkeretelésı, színpompás ablak elŒtt helyezték el a szarkofágot. A felsŒ négy ablaksorban az államalapító angyalokkal körülvett, egész alakos portréja jelenik meg. Lábainál „Szent István Király” felirat, dicsfénnyel övezett fején a Szent Korona, jobbjában kardot, baljában a kettŒs keresztes országalmát tartja. Az alatta lévŒ két sor szintén egyetlen összefüggŒ képet alkot, amelyen István megkoronázásának aktusa kapott helyet, míg az utolsó két sor ablakkockái egy-egy önálló jelenetben a szent király életének fŒbb mozzanatait mutatják be. RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN
67
4∞&£∞§™
kádok ma gas kultúrát hirdettő faragványos kövei és Szent Istvánnak a számára emelt mauzóleumban elhelyezett koporsója. Ezek a romok élő bizonyságai európai mivoltunknak, cáfolata a kultúrátlanságunkról terjedt rá galmaknak.” Miért lehetett múlt és jövvő közötti összekötő tő kapocs István temploma? Miért lehetett e hely a Nyugattal való kapcsolatunk letéteményese? A ma gyarázat Szent István személyében rejlik, akinek döntő lépése volt a nyugati kapcsolatok preferálása. Jól tudjuk, hogy ezzel a döntésével az egész állam további sor-
A Szent Korona misztériuma. Aba-Novák Vilmos szekkója a mauzóleum déli oldalfalán (balra) A Szent Jobb története falkép egy részlete (lent)
sát, politikai, gazdasági, vallási irányvonalát alapvetően meghatározta. A Trianon utáni időkben a nemzeti identitás megerősítéséhez ezekhez a biztos alapokhoz kellett visszatérni. Ezért lehetséges az, hogy a Romkert létrehozásában végső soron a történelmi emlékezet ébrentartása kapta a főszerepet. A mauzóleumot szimbólumokkal gazdagon díszített síremléknek szánták, kifejezve az utókor tiszteletét az államalapító király iránt. A történelmi emlékezet különösen olyan korszakokban válik erőssé, amikor a nemzet tragikus eseményeket él át vagy veszélyeztetve érzi létét. Ebben a vészterhes időben a példakép, a mentsvár az erőskezű államalapító lett, akinek személye újra fontossá, aktuálissá vált.
A SZENT ISTVÁNEMLÉKÉVHEZ KAPCSOLÓDÓ KIÁLLÍTÁSOK SZÉKESFEHÉRVÁROTT SZENT ISTVÁN KIRÁLY MÚZEUM BŒvebb információ: www.szikm.hu
SZÉKESFEHÉRVÁR NAGY ÜNNEPEK KÖZÖTT (vándorkiállítás) Csók István Képtár, Bartók B. tér 1. Nyitva tartás: 2013. augusztus 18.– szeptember 29., hétfŒn 13–18 óráig, keddtŒl péntekig 10–18 óráig, szombaton 10–15 óráig
AZ 1938-BAN KIALAKÍTOTT SZÉKESFEHÉRVÁRI ROMKERT Középkori Romkert – Nemzeti Emlékhely Nyitva tartás: 2013. augusztus 24.– 2013. október 31. keddtŒl vasárnapig 9–17 óráig
SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYEI MÚZEUM BŒvebb információ: www.szfvar.katolikus.hu, www.szentistvankiallitas.hu
ISTVÁN, A SZENT KIRÁLY Városház tér 4. Nyitva tartás: 2013. augusztus 31.– december 8. keddtŒl vasárnapig 10–18 óráig E-mail:�
[email protected] Telefon: 06-22-510 698
RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN
69
4∞&£∞§™
A
Rómában, Bécsben és Berlinben létrehozott Collegium Hungaricumok a magyar tudósok, mıvészek és szakemberek magas szintı képzésére szolgáltak. A római Collegium Hungaricumnak a Via Giulián álló, reprezentatív barokk palota, a Palazzo Falconieri adott otthont. Megvásárlását a magyar állam 1925-ben kezdeményezte, s közel hatmillió líráért sikerült is megszereznie. Éppen csak megkezdŒdött az épület felújítása, amikor az elsŒ római mıvészösztöndíjakat 1928 októberében átnyújtotta a kultuszminiszter, s a következŒ év februárjában már megnyitotta kapuit a Collegium Hungaricum az ösztöndíjasok elŒtt. Római ösztöndíjjal évente 10-12 mıvészt támogatott a magyar, 3-4 fŒt az olasz állam, és 2-3 személyt a székesfŒvárosi törvényhatóság. A Római Magyar Intézet és a hozzá kapcsolódó, Klebelsberg által szorgalmazott ösztöndíjrendszer kurátora a nagy befolyású mıvészettörténész-professzor, Gerevich Tibor (1882–1954) lett. MıvészetszervezŒ tevékenységének legfŒbb célkitızése volt, hogy olyan tehetséges mıvészek jussanak ki Rómába, akik aztán hazajŒve a modern magyar képzŒmıvészetnek új, egységes irányt tudnak szabni. Gerevich a fiatal magyar mıvészeket a francia és német hatások helyett az aktuális olasz törekvésekkel próbálta megismertetni. Az olasz modernizmus választása a francia helyett egyrészt a francia mıvészetnek a korszakban jelentkezŒ para-
70
RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN
dox megítélésében rejlett: a trianoni szerzŒdés okozta keserıség szemben állt a francia mıvészet iránti csodálattal. Másrészt az 1927-ben kötött olasz–magyar barátsági szerzŒdéssel a két ország közötti kulturális kapcsolatok is egyre intenzívebbé váltak. EbbŒl a hivatalos kultúrpolitikából, olasz orientációból táplálkozott a római iskola.
Mıvészete természetszerıleg kapcsolódott a legközvetlenebb impulzusként ható kortárs itáliai törekvésekhez. A világháború okozta megrázkódtatásból föleszmélve a mıvészeti élet progresszív és retrográd erŒi egyaránt rend után sóvárogtak. Ez a húszas években megerŒsödŒ klasszicizáló tendencia szinte valamennyi nemzet mıvészeté-
A RÓMAI ISKOLA Az 1920-as évek mıvelŒdéspolitikájának irányítója, gróf Klebelsberg Kunó (1875–1932) vallás- és közoktatásügyi miniszter azt vallotta, hogy az elsŒ világháború után az erkölcsileg és gazdaságilag megtört Magyarországot „a kultúra tarthatja meg és teheti ismét naggyá”. A felemelkedés útját az oktatás, a tudomány és a mıvészetek magas fokú mıvelésében látta, amelyek más területekre is kihatva további fejlŒdést hoznak. A leendŒ magyar értelmiség külföldi tanulmányútjainak biz tosítására a Bethlen-kormány (1921–1931) idején sorra létesítettek Európa számos nagyvárosában magyar kultu rá lis in té ze te ket. A kul túr dip lo má cia e kezde ményezésétŒl a trianoni Magyarország elszigeteltségének fellazítását, a külpolitikai feszültségek feloldását, a magyar kultúra nemzetközi kapcsolatainak megszilárdítását várták – de mindenekelŒtt a magyar diákok tudásának, világlátásának elmélyítését.
Fáy DezsŒ: Szent István, a keresztény kultúra megalapítója, 1938 Székesfehérvár, Polgármesteri Hivatal
ben fellelhetŒ volt, de legfŒképpen az itáliai képzŒmıvészetet jellemezte. A Rómába érkezŒ ösztöndíjas mıvészekre e „novecentónak” nevezett újklasszicizmus mellett a régi Róma magasztos légköre hatott a legerŒsebben. A régmúlt mintaképeit más-más korszakokból merítették. ElsŒsorban a román, gótikus stílus és az itáliai reneszánsz trecento, quattrocento kora volt rájuk hatással. A legkiemelkedŒbb tehetségı római iskolás mester, AbaNovák Vilmos monumentális falfestményeinek stílusa a 11. századi római mozaikok és szicíliai falképek világából eredeztethetŒ. Formailag is csupán néhány általános vonás kapcsolta Œket össze: a nyugalom keresése a mozgás ábrázolásával szemben, stilizálás a részletgazdagság helyett, a festmény fokozottan rajzos megoldása a festŒiséggel és az erŒs fény-árnyék hatásokkal szemben. Létezett azonban egy közös eszmeiség, a világ és a mıvészet jelenségeivel szemben tanúsított közös magatartás, amely egységet teremtett közöttük. Mıvészetükben sikerrel ötvözték a modernizmust a katolicizmussal, az archaizálást az újszerıséggel. Sokféleségük ellenére a „rómaiak” önmagukat egységes csoportnak tekintették, akik az új európai mıvészet meghonosításában úttörŒ szerepet vállaltak. A „rómaiak” újdonsága volt a Patkó Károly nyomán elterjedŒ temperatechnika, amely derıs,
Patkó Károly: Lófürösztés, é.n. Szent István Király Múzeum (fotó: Kiss László) világos felületeket eredményezett. Vászon helyett gyakran használtak farost táblákat. Jellegzetesek simára csiszolt felületı bronz-, márvány- és faszobraik, amelyek lemondanak a felület plasztikus hatásának viszszaadásáról. ElŒnyben részesítették a rézkarcot és a fametszetet az avantgárd érzetet keltŒ kollázzsal és linóleummetszettel szemben. Stílusukra jellemzŒ a világos komponálási módszer, a forma letisztult harmóniája. Gyakran láttattak hétköznapi témát nem ha-
gyományos nézŒpontból, így például Patkó Károly, Aba-Novák Vilmos és Kontuly Béla is szívesen használta a madárperspektívát festményein. A római iskola nem pedagógiai értelemben vett iskola volt. Sokkal inkább kultúrpolitikai céllal létrejött, állami és egyházi igényekre épülŒ, tudatosan épített irányzat, ugyanakkor spontán, alulról szervezŒdŒ mıvészi kezdeményezés is. Római iskolásnak ugyanis nem csupán az állami ösztöndíjjal Rómába került alkotókat nevezhetjük, hiszen társaságuk eleve kibŒvült az önköltségen Olaszországban tartózkodó mıvészekkel. Az itthon
maradt alkotók közül is sokan érezték magukhoz közel állónak a római iskola eszmeiségét, újító szándékait (pl. Ohmann Béla, Sidló Ferenc), s a csoportos kiállításokon velük együtt szerepeltek, hivatalos megbízásokban ugyan úgy ré sze sül tek. Jó né hány alkotó mıvészete a késŒbbiek ben egé szen más irány ba fejlŒdött. Az Œ munkásságukban a római tartózkodás csupán rövid intermezzo volt (pl. Pátzay Pál, Mikus Sándor). Gerevich Tibor a velencei bi ennálék magyar kormánybiztosaként 1928-ban ezen a nemzetközi fórumon mutatta be a Palazzo Falconieri ösztöndíjasait.
A római iskolások a harmincas évek második felének nagyszabású állami és egyházi reprezentációiban (velencei biennálék, világkiállítások, Szent István-emlékév, eucharisztikus kongreszszus) kiemel ke dŒ sze rep hez jutottak. 1938 után a legtöbb mıvész a „római stílustól” eltávolodva más úton fej lŒ dött to vább. A legjelentŒsebb mesterek korai halála után (1941-ben hunyt el Aba-Novák Vilmos és Patkó Károly) a negyvenes évek leg reprezentatívabb emlékei már újraélesztett neobarokk és aktualizált neonépi fellendülésrŒl tanúskodnak. GP RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN
71
