tözõtelep épült.* Az egy évre tervezett gyakorlat azonban csak néhány hónapig tartott, mert Kvassayt elõször Debrecenbe, majd innen a Körösökhöz hívták, végül 1878. januártól kultúrmérnökként a Földmûvelés-, Ipar- és Kereskedelmi Minisztériumba került. 1879-ben három, 1880-ban újabb három Egységes vízügyi szervezet fõ segítette munkáját, amihez a minisztérium az anyagi feltételeket biztosította. Kvassay gyakorlati kulz 1870-es évektõl Európa-szerte Ipar- és Kereskedelemtúrmérnöki tevékenységéegyre nagyobb jelentõséget ka- ügyi Minisztérium öszhez szakirodalmi munkáspott a vízi munkálatoknál a töndíjasaként külföldi ság is kapcsolódott. 1877patakszabályozás, lecsapolás, alagcsö- tanulmányútra indult. ben könyvet írt a rétmûvevezés, öntözés, vagy ahogy összefogla- Beutazta Bajorországot, lésrõl, 1881–1882-ben jelent lóan nevezték, a kultúrmérnöki tevé- Baden-Württemberget, meg kétkötetes munkája, a kenység. Magyarországon e munkának Elzász-Lotaringiát, Svájc nem voltak tartós elõzményei. A na- egy részét, és járt Fran- Kvassay Jenõ (1850–1919), Mezõgazdasági vízmûtan. a kultúrmérnöki szolgálat 1879-tõl a tevékenységének gyobb birtokosok igyekeztek jó példá- ciaországban is, ahol az megteremtõje eredményeit a Kultúrmérval elöl járni birtokaik modernizálása École des Pounts et terén, és gazdasági, valamint mûszaki Chaussées hallgatójaként fejezte be ta- nöki jelentések címû periodikában tette közzé. tudással rendelkezõ kultúrmérnököket nulmányait. 1876-ban tért haza, amikor felajánhívtak elõadások tartására, szakvéleményt kérve tõlük. A tevékenység nép- lotta a minisztériumnak szolgálatait. A Német minta szerûsítésébe az 1870-es években kap- megszerzett kultúrmérnöki ismeretekcsolódott be az elsõ magyarországi bõl – öntözésbõl, alagcsövezésbõl – A hazai kultúrmérnöki intézmény megelõadásokat tartott, és ismereteit elõ- szervezésekor Kvassay német mintákat kultúrmérnök, Kvassay Jenõ. ször a Szepes Vármegyei Gazdasági vett alapul. A fõmérnököknek és a seEgyesület meghívására Iglón, Lõcsén, gédmérnököknek mûszaki diplomával Kvassay Jenõ, az elsõ kultúrmérnök Késmárkon, Batizfalván hasznosította. és mezõgazdasági ismeretekkel kellett Kvassay Jenõ 1850. július 5-én Budán A Szepes megyei munkálatoknak nagy rendelkezniük. Utóbbi megszerzésére született, gyõri középiskolai tanulmá- sikerük volt, de ennek ellenére Kvas- a Nagyváradi vagy késõbb a Magyarnyait követõen a pesti mûegyetem gé- say nem kapott állást a Földmûvelés-, óvári Gazdasági Akadémián volt lehepészmérnöki karára iratkozott be, majd Ipar- és Kereskedelemügyi Miniszté- tõség. A kultúrmérnöki szolgálat ingye1874-tõl a Magyaróvári Gazdasági Aka- riumban. Egy évre ösztöndíjjal az Arad nes volt, a tervek készítéséért, a mundémia hallgatója volt, ahol mezõgazda- megyei Pékla-pusztára küldték, ahol a kák helyi irányításáért a birtokosok sági ismeretekkel is bõvítette tudását. Dunát és a Tiszát összekötõ Ferenc- nem fizettek. A sok felkérést a kultúr1875 októberében a Földmûvelés-, csatornán Péch József irányításával ön- mérnökök alig tudták teljesíteni. Ha el is utaztak egy-egy település vagy birtoA máramarosszigeti kultúrmérnöki hivatal irányította a vasbeton védmû építését kos kívánságára a terepre, a tervek kéaz Iza folyó partján, 1911 szítése után más vidékre távoztak, és a kivitelezési munkát nélkülük kellett végrehajtani. A kivitelezés általában nem is igényelte magasan kvalifikált, rendszerint külföldön tanult kultúrmérnökök jelenlétét, azonban képzett mûszaki segédszemélyzetre itt is szükség volt. Ezt a szerepet töltötték be a kultúrmérnökök segédjei, a rétmesterek. Képzésük megszervezése (1879) egyidõs volt a kultúrmérnöki intézmény létrehozásával. A viszonylag kis számra való tekintettel a rétmesterképzést nem ön-
Kultúrmérnöki intézmény, 1880–1914
A
* Vö. Danis György cikkével e számunkban!
48
sek biztonságát, az árvízvédelem megszervezését szolgálták.
Kultúrmérnöki hivatalok
álló iskolában, hanem a Kassai Gazdasági Tanintézet keretében oldották meg, majd 1883-ban az iskola önállósult. A kettõ-, majd hároméves iskola keretében mûszaki, mezõgazdasági, térképészeti ismereteket oktattak. A kultúrmérnökök száma évrõl évre emelkedett. 1880-ban a munkát úgy szervezték meg, hogy az ország kultúrmérnöki szempontból fontos területeit négy kerületre osztották. Lehetõleg mindig ugyanazok a kultúrmérnökök mentek egy-egy vidékre, hogy helyismeretet szerezzenek. 1881-ben a Földmûvelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztériumon belül – Kvassay vezetésével – megszervezték az önálló kultúrmérnökséget. Ez után nyolc kerületet alakítottak ki, amelyek kijelölésénél a közigazgatási határokat vették figyelembe. Nagy volt az igény az újfajta vízhasználatokat propagáló mérnökök munkája iránt. Sok esetben problémát okozott azonban, hogy egy-egy vízfolyáson kinek az érdeke elsõdleges, az öntözõ gazdáé, a malomtulajdonosé vagy a községé, amely a faúsztatás, tutajozás jövedelmébõl él. Az egyes vízhasználatok között azért is rendet kellett teremteni, mivel a vízügyek két minisztériumhoz tartoztak. Megoldást hosszú évtizedekre a vízjogi törvény hozott (1885. évi XXV. törvény), amely az általános rendezés keretében a vízügyi szolgálat további fejlõdését is meghatározta.*
* Vö. Fejér László cikkével e számunkban!
A törvény értelmében bármilyen vízügyi építkezés vagy vízhasználat esetén a tulajdonosnak (birtokosnak, községnek, társulatnak) a területileg illetékes törvényhatóságtól vízjogi engedélyt kellett kérni. A kérelemhez mellékelni kellett a terveket, költségvetést, mûleírást és egyéb dokumentumokat. A törvényhatóság a benyújtott dokumentumokról szakvéleményt kért oly módon, hogy a folyószabályozási, belvíz-levezetési terveket a folyammérnököknek, az öntözési, lecsapolási, patakszabályozási kérelmeket a kultúrmérnököknek adta véleményezésre. Az államérdekbõl végzett munkákhoz – hasonló dokumentumok csatolása után – a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium adta meg az engedélyt. Az ármentesítõ és vízszabályozó társulatok a folyammérnöki, a lecsapolásra, öntözésre, patakszabályozásra létrejött vízhasználati társulatok a kultúrmérnöki hivatalok felügyelete alá tartoztak. Míg a vízszabályozó társulatok foglalkoztattak mérnököket, a vízhasználati társulatok mûszaki teendõinek ellátása a kultúrmérnökökre hárult. A törvény szerint a vizek nagy többsége hatósági rendelkezés alatt állt. Ezeken – a vonatkozó szabályok betartásával – a hajózás, halászat, ivóvízellátás mindenki számára lehetséges volt. A vízrendezést, lecsapolást végzõk elsõbbséget élveztek, ezt követte a hajózás, az ipari vízhasználat (például a malmok), majd az öntözés. A törvény vízrendõri intézkedéseket is tartalmazott, amelyek a meder, a part, a tölté-
A vízjogi törvény végrehajtása elsõsorban a kultúrmérnökök munkáját növelte meg, hiszen õk adtak szakvéleményt a helyi vízhasználati ügyekben: malmok, öntözések, lecsapolások, patakrendezések esetén. A zavartalan végrehajtás érdekében a korábbi kerületekre építve létrehozták a kultúrmérnöki hivatalokat, amelyek központi szerve 1886. november 5-tõl a Kvassay Jenõ által vezetett Országos Kultúrmérnöki Hivatal lett. E szervezet a Földmûvelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium tanácsadója volt mûszaki kérdésekben, véleményt adott talajjavítási, halászati ügyekben, ellenõrizte a területi szervek (kultúrmérnöki hivatalok) munkáját. 1888-ban e hivatalok Székesfehérvár, Pozsony, Miskolc, Kassa, Sátoraljaújhely, Debrecen, Kolozsvár, Temesvár székhellyel mûködtek. Végleges szervezetük az elsõ világháború elõtt, 1909-re alakult ki, amikor már 19 ilyen hivatal volt, és illetékességi területük az egész országot lefedte. Olyan megyéket is, ahol ugyan a terepviszonyok miatt nem folytak kultúrmérnöki munkák, de a vízrajzi törvény végrehajtása szükségessé tette a mûszaki segítséget. A hivatalok 1879–1918 között 26 714 ha alagcsövezést létesítettek, legtöbbet a kassai hivatal területén, Szepes, Abaúj, Sáros megyében. A jelzett idõszakban 819 506 ha volt a lecsapolt területek nagysága, aminek csaknem egyharmad része a Budapesti Kultúrmérnöki Hivatal területére esett. Az öntözések tervezése ebben az idõben még nem volt jelentõs, a hivatalok mindössze 15 500 ha területet tartottak nyilván. A legtöbb a miskolci kultúrmérnöki hivatal területére, ezen belül is Heves megyére esett. A hivatalok irányították az állami szabályozás alá nem esõ, helyi jelentõségû folyókhoz kapcsolódó munkálatokat. Ezek a többcélú vízhasználatuk miatt is kikerültek a folyammérnöki hivatalok érdekeltségi körébõl. A szombathelyi kultúrmérnöki hivatal például a Rába felsõ szakaszán volt illetékes, ahol csak kisebb szabályozásokra
49
Vvchodoslovenské Múzeum, Kassa
Csatornaépítés Kassán, 1900 körül
került sor, fõként az egyes építmények (malmok, hidak vagy az ikervári erõmû) védelme érdekében. E hivatal legfontosabb vízrendezési munkája a Zala szabályozása volt, amelynek során 4022 ha vált hasznosíthatóvá a mezõgazdaság számára. A pozsonyi kultúrmérnöki hivatal 1911-ben a Lajta szabályozási tervét készítette el, azonban ennek kivitelezését az I. világháború megakadályozta. A budapesti kultúrmérnöki hivatal 1898-ban átvette a folyammérnöki hivataltól a Duna-völgyi-fõcsatorna ügyét. A Duna–Tisza közi mocsarak lecsapolásáról 1859-ben Klasz Márton, 1878-ban, 1883-ban a budapesti folyammérnöki hivatal készített tervet, de ezek nem valósultak meg. Az 1898-ban összeállított kultúrmérnöki terv szerint a lecsapoláshoz a Duna– Tisza közi hátság szélén és a hajdani Õrjeg vízfolyás medervonalán kezdték meg 107 km hosszú csatorna ásását, mely munka végrehajtására 1909-ben társulat is alakult. Az 1880-as évek közepére a Földmûvelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium hatásköre a halászat felügyeletével is bõvült. A végrehajtott folyószabályozások, az élõhelyek pusztulása magával hozta a halászat jelentõségének csökkenését, de a megmaradt lehetõségeket védeni és szabályozni kellett. 1884-ben e minisztériumon belül halászati felügyelõi állást szerveztek, a következõ évben megalakult az Országos Halászati Egyesület, majd 1887-ben megszervezték az Országos Halászati Felügyelõséget. Ezt követõen alakultak meg az elsõ halászati társulatok.
52
A Duna-völgyi-fõcsatorna a Kiskunságban napjainkban
Folyammérnöki hivatalok, Mûszaki Tanács Az 1870-es, 1880-as években jelentõs fejlõdés volt a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium által irányított folyammérnöki területeken is. A folyammérnöki hivatalok megerõsödését az általuk irányított vízszabályozási munkák is mutatták. Az 1870-es évek közepén folytatódott a Bodrog korábban félbemaradt szabályozása. A munka során összesen 34 kanyart vágtak át, a 110,8 km-es folyó 25 km-rel lett rövidebb. A Szamos és Kraszna szabályozásához, valamint az Ecsedi-láp lecsapolásához a vásárosnaményi folyammérnöki hivatal készített tervet, 1883–1886 között azonban ennek csak kis részletei készültek el. Sikeresen folyt viszont a Rétköz vizeinek szabályo-
Alagcsövezés földterületek víztelenítésére, a talaj-, illetve csapadékvíz elvezetésére való, földbe süllyesztett csõrendszer. Az alagcsövek 0,3–0,5 m hosszú, 5–20 cm átmérõjû égetettagyag- vagy beton- (ma már mûanyagtekercs-) csövek. Az alagcsövezés szívó-, gyûjtõ- és fõgyûjtõcsövekbõl áll. Az összegyûjtött víz közvetlenül jut nyílt folyóba, árokba, esetleg közcsatornába vagy betongyûrûs nyelõkútba, ahonnan szivattyús átemeléssel kerül a befogadóba. Az alagcsövek számára géppel vagy kézi erõvel készítik el a 0,6–1,6 m mélységû árkokat. A csövek lefektetése után az árkot kaviccsal megtöltik, majd döngölt agyaggal lefedik. Forrás: Magyar Nagylexikon
A
zása. E területet nemcsak a Tisza áradásaitól kellett megvédeni, hanem a Nyírségbõl rázúduló külvizektõl is. Ezek felfogására épült 1879-ben a Lónyai-csatorna. Az 1879. évi árvíz után a Tisza-szabályozás továbbfejlesztését a kormány fontos feladatának tekintette. Egyrészt megerõsítette a társulatok feletti felügyeletet, gondot fordítva az árvízvédelem hatékony megszervezésére, másrészt a kiásott, de szûknek bizonyult medrek mielõbbi kifejlõdését igyekezett elõmozdítani. 1884-ben a munka irányítására létrehozták a Tiszai Állami Kotrások Vezetõségét. 1881-ben a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztériumban Mûszaki Tanácsot alakítottak meg, amely az út- és vasútépítés mellett vízügyi kérdésekben is illetékes volt. A tiszai árvíz tapasztalatai nyomán egyre nagyobb gondot fordítottak a vízrajzi megfigyelésekre, amelyek eddig a hajózás miatt csak a Dunán voltak általánosak. A feladatot ellátó vízrajzi osztály 1882-tõl a Mûszaki Tanács egységeként mûködött, majd 1886-tól Baross Gábor miniszter utasítása értelmében a vízépítészeti szakosztály önálló osztálya lett.
Duna-szabályozás A Duna szabályozását az 1870-es, 1880-as években a törvényhozás is elõsegítette, amely nemcsak elrendelte az egyes munkákat, hanem megfelelõ összeget is engedélyezett a költségvetésbõl azok végrehajtására. A várható városegyesítés miatt különösen a fõvárosi Duna-szakasz szabályozása volt
Vízmentesítés, vízhasznosítás, öntözés
növelését. (1919-ig több mint 950 átvágással a folyók hosszát 2260 km-rel rövidítették. E munkák tették lehetõvé a belvízvízépítés a 19. század elején az „empíria tudománya” volt, öblözetek rendezését, az árterek korlátozását és a vízmentesmely természeti megfigyeléseken alapult. Évtizedekkel ké- sé tett területek nagymértékû bõvítését, a folyók gyorsabb sõbb ezek feledésbe merültek, és minden folyószabályozást a vízmozgását, sõt a jobb hajózhatóságot is.) Az átvágások melmechanika és a matematika alapján kíséreltek megoldani. Az lett nem nélkülözhették a megfelelõ méretû védõgátak megeredmények vitathatók voltak. Kvassay Jenõ, az elsõ hazai kul- építését, továbbá az árvízvédelem érdekében a szabad hultúrmérnök hozott új szemléletet és gyakorlatot, mert rájött, lámterek kialakítását sem. Az árvízvédelemhez kapcsolódtak a kárelhárítást szolgáló hogy a mûszaki tevékenységek nemcsak technikai fogásokból állnak, hanem több, összefüggõ biológiai hatásmechanizmussal tevékenységek (a túlzott csapadékokból származó nedvesség elvezetése, alagcsövezés, tereprendezés, vízátvezetés, víztárois számolni kell. Ez korszakos felismerésnek számított. Elgondolásai nyomán épült ki az új vízgazdaság-politika. zás), továbbá a „talajjavítás”. Akkori felfogás szerint „a talajA 19. század derekán a vízmentesítõ munkálatok jelentették javítás egyetlen célja a termõföld vízállapotának megteremtése, illetve a talajban lévõ víztartalom az elsõ lépést, hogy a középkori állaMNM Történelmi Fényképtár, ELTE-letét megfelelõ szabályozásának a lehetõvé potban lévõ, úttalan, irdatlan vizes és tétele.” Az alagcsövezésnek kitüntetett csak ridegmarha-tenyésztésre alkalszerepe volt, mert az nem csupán egymas Alföldbõl újkori értelemben vett szerû lecsapolást, hanem valóságos takultúrterület váljék. Nagy erek, ártelajjavítást jelentett, mûködésével a rek, mocsarak, nádasokkal borított tetalaj kedvezõbb szellõztetésén kívül a rületek alakultak át növénytermesztõ víz elnyelését (absorptio) és a beszivártáblákká. A második lépés a vízhaszgását (infiltratio) biztosítja, szemben a nosítás és különösen az öntözés eltervíz felszíni lefolyásával és elpárolgásájesztése volt. val. (Az I. világháború kezdetéig több A vízügyi munkák megindításához mint 26 ezer hektár területet alagcsö1879-ben a törvényhozás 16 400 forintot szavazott meg, és három évvel ké- Vasbeton híd a belvízcsatorna fölött a Tisza mentén veztek.) Kultúrmérnöki feladat volt a belvizek összegyûjtése és az árvédelmi sõbb létrehozták a Kultúrmérnöki Hitöltésekbe épített zsilipeken át a hulvatalt. A kultúrmérnökök nemcsak a lámtérbe vezetése is. vízszabályozás mûszaki terveit és a kiA vízvédelmi munkák rendkívüli sivitelezés költségvetését készítették el, kerét jól jelzi, hogy a kormányzat 1867 hanem a munkafázisokat, az anyagi és és 1907 évek között az ország folyószatárgyi eszközöket, sõt a munkaerõt is bályozásokra összesen 240 millió koromegszervezték. Ezekhez a munkákhoz nát fordított. (Ennek 48%-a a Duna, kellõen képzett szaksegítségre is szük31%-a a Tisza, 9%-a a Körösök és a ség volt. Így kétéves képzés keretében Maros szabályozására jutott.) megteremtették Kassán a „vízmesterA korszerû vízgazdálkodás másik iskolát”, ahol 1884-ben már 32 növentartóoszlopa a közvetlen vízhasznosídék tanulhatott – õk lettek a kiviteletás. A mezõgazdasági (öntözés, halázés munkavezetõi. Az állami költségSzivattyútelep a Hármas-Körös Peresi-holtága szat, a talajok sótalanítása), közlekedévetés 1890-ben már 229 ezer, 1900ban 626 ezer, 1907-ben 913 ezer koro- mellett, Mezõtúron. A ház 1904-ben készült, ere- si (hajózhatóság, folyószabályozás), deti gõzgépe és körszivattyúja ma is látható ipari (iparok vízellátása, vízierõ hasznával támogatta a feladatok megolnosítása) feladatok kerültek elõtérbe. Rohamos mértékben dását. Az 1880-as években a vízügyi szolgálatnak egyrészt meg nõtt a közegészségügyi – vízellátás, csatornázás, szennyvíztiszkellett kezdeni a mezõgazdaság mûszaki fejlesztését szolgáló títás – mérnöki tevékenység iránti igény is. A kultúrmérnöki hivatalok mûködése nagy lendületet vízrendezési munkálatokat (a lecsapolást, talajjavítást), másrészt sürgõsen fel kellett számolnia a Tisza-szabályozás végre- adott az öntözés ügyének. 1894-re 158 ezer hektárra tudták hajtása során elkövetett hibákat. (A kultúrmérnökség négy volna a vizet eljuttatni, de mindez jórészt kihasználatlan maévtized alatt összesen 731 ezer hektáron végzett belvízrende- radt. Az I. világháború befejezéséig közel 26 ezer hektárnyi zést lecsapolással. A folyók árvizeinek kiöntése elleni védeke- öntözési objektum létesült. A szaktárca azt remélte, hogy zés eredményeként 1913 végéig 3,83 millió hektárt mentesí- elégséges az öntözés mûszaki-technikai lehetõségeinek megteremtése, annak kihasználása már magától fog megtörténni. tettek.) Az áradások elleni védekezés területén más jellegû tevé- Hiú reménység volt: a magyar gazdák nem éltek a lehetõségkenységre volt szükség a vízmosások vagy a nagy esésû pata- gel. A kultúrmérnökség hiába állította: „bármily méltó büszkok, folyók esetében, és másra a síkságok vízfolyásainál. A keséggel mutathatunk is reá vízvédelmi mûveinkre, a valódi vízmosásokat sövénnyel, kõgátakkal zárták el, a zúgó pata- hasznot a vízhasználatban, a vízhasznosításban kereshetjük és koknál a rétegek omlását, csuszamlását próbálták megakadá- találhatjuk meg.” Az öntözés iránt érdeklõdõket közvetlen lyozni, a meredek lejtõket teraszokra fektetve egyenlítették helyszíni szaktanácsokkal látták el, öntözési kísérleti telepeki. A síkságbeli lelassult, kanyargó folyók esetében az egyes ket is létesítettek. szakaszok átvágásával lehetséges elérni a lefolyási sebesség LIGETVÁRI FERENC
A
53
fontos, ami az 1838-as árvíz MNM Történeti Fényképtár óta nem oldódott meg. 1870–1881 között mûködött a Duna-szabályozási Felügyelõség, amelynek irányításával elzárták a SoroksáriDuna-ágat, a lágymányosi szakaszt párhuzammûvek közé szorították, és a folyó mélységét kotrással igyekeztek növelni. 1885-ben a Duna Dévény és Dunaradvány közti szakaszának középvízi szabályozásáról született törA csepeli kikötõ látképe, 1938 vény, amely munka végrehajtására a Felsõ-Duna Szabályozási az oka az országos szakigazgatás és így a vízügy átszervezésének. Mûvezetõséget hozták létre. Az 1889. évi 18. törvény létrehozta A Duna mellékfolyói közül a Rábaszabályozás ügyét is a törvényhozás a Földmûvelésügyi Minisztériumot, mozdította elõre, amikor az 1883. évi amely az elsõsorban mezõgazdasági cégyõri árvíz után az 1885. évi XV. tör- lokat szolgáló vízügyi igazgatást hatásvény elrendelte a folyó azonnali szabá- körébe vonta. Átvette a volt Földlyozását és az ügyben illetékes társulat- mûvelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi nak a munkához szükséges kölcsön fel- Minisztériumtól a kultúrmérnöki, vízvételét. Az évtized végére a Rábaköz jogi és halászati ügyeket, a megszûnt megszabadult a rendszeres elöntésektõl. Közmunka- és Közlekedésügyitõl pedig a vízszabályozási, ármentesítési, belvízrendezési és vízrajzi feladatokat. Minisztériumi változások Az újonnan szervezett KereskedelemA Földmûvelés-, Ipar- és Kereskede- ügyi Minisztériumhoz csak egyes folemügyi, valamint a Közmunka- és lyamszabályozással, vízi közlekedéssel Közlekedésügyi Minisztérium területi kapcsolatos ügyek kerültek. A Földszervei, a hozzájuk tartozó vízszabályo- mûvelésügyi Minisztériumban az V. fõzó és vízhasznosító társulatok jelentõs osztály foglalkozott a vízügyekkel, ahol eredményeket értek el, a két miniszté- az adminisztratív és mûszaki irányítás rium között mégis megnövekedtek a egysége érvényesült. feszültségek, amelyeket a súlyos 1888. 1891-ben a mûszaki osztályok évi árvíz is a felszínre hozott. Ez is volt összevonásával megszervezték az Or-
szágos Vízépítészeti Hivatalt, amelyet a következõ évben az agrárjelleg hangsúlyozásával Országos Vízépítészeti és Talajjavítási Hivatallá szerveztek át, majd 1899-ben a minisztérium keretén belül önálló hivatalként az Országos Vízépítési Igazgatóság jött létre. A szervezet élén már 1891-tõl az ekkor már miniszteri osztálytanácsosként dolgozó Kvassay Jenõ állt.
Hajózás, kikötõk Annak ellenére, hogy a vízügyi szolgálat a Földmûvelésügyi Minisztérium keretébe tartozott, az 1890–1920 közti munkák zöme nem közvetlenül kapcsolódott a mezõgazdaság érdekeihez. Kvassay figyelme is elsõsorban a vízi utak, kikötõk fejlesztése felé fordult. 1895-ben 12 éves átfutással elfogadta az országgyûlés a „vízi beruházásokról” szóló törvényt, ami a Dunán és a Tiszán a vízi utak biztosítása érdekében a közép-, majd kisvíz-szabályozást jelentette. 1908-ban a parlament 20 évre hagyott jóvá hasonló törvényt, amelyben a nem állami kezelés alatt álló folyókra is gondot fordítottak. 1890-tõl folyt a Vaskapu-csatorna nagy kiépítése,* és megkezdték a Csepeli kikötõ építését, tervek készültek a Duna–Tisza-csatorna kivitelezésérõl is. 1906-ban Kvassay elõterjesztésére állami kezelésbe vonták a balatoni kikötõket. A vízi beruházási törvény végrehajtásával kapcsolatban nagyszámú új építésvezetõség, kirendeltség jött létre. Köztük az Aldunai Hajózási Hatóságot vagy a Duna–Tisza-csatornával foglalkozó Hajózó Csatornák Tervezõ Kirendeltségét a Kereskedelemügyi Minisztérium felügyelte, míg a többi a folyammérnöki hivatalok munkáját kiegészítve a Földmûvelésügyi Minisztérium keretében mûködött. Az elkészült nagyszabású tervek kivitelezését, a megkezdett munkák sikeres befejezését az I. világháború akadályozta meg, míg azok véglegesen le nem kerültek a napirendrõl. DÓKA KLÁRA * Vö. Mócsy András cikkével e számunkban!
54
