Avagy, jelentés a XVII. Budapesti Nemzetközi Könyvfesziválról

2010. 2010. május május

PENNA magazin PENNA magazin

2010.május 2010.május

Avagy, jelentés a XVII. Budapesti Nemzetközi Könyvfesziválról Kyra Potter élménybeszámolója Mivel egyik kedvenc elfoglaltságom az olvasás, már nagyon vártam a szombati napot, érdekelt az április 22-25. között tartott XVII. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál. Elıtte természetesen tájékozódtam, és megtudtam, hogy az idei díszvendég az izraeli könyvkultúra és kortárs irodalom, a világhírő Amos Oz képviseletével. Ráadásul most tartják az Európai Unió fiatal prózaíróinak seregszemléjét, a 10. Európai Elsıkönyvesek Fesztiválját, melynek magyar résztvevıje Horváth Viktor. Amikor 11 óra körül verıfényes napsütésben és egy üres táskával megérkeztem, már csak libasorban lehetett bejutni a Millenáris területére. Azonnal a Jövı Háza csarnokába siettem, mivel érdekelt a japán teaszertartás. A Japán kiállítást a galérián találtam meg, más külföldi (Spanyolország, Németország, Kína, Szaúd-Arábia stb.) és határon túli (Vajdaság, Székelyföld, stb.) kiállító pavilonjai mellett. A teaszertartás ugyan elmaradt, de lelkesen nézegettem a külföldi kiadványokat.

a Parkban lévı pavilonokhoz kiértem. Itt szintén mindenki talált a maga számára érdekes kiadványt, mivel egymás mellett kaptak helyet a szépirodalom, a tudomány, a fantasztikus és szórakoztató irodalom, a képregény és a gasztronómia kiadói. Itt kezdtem meg a vásárlást, miután felfedeztem egy régóta keresett könyvet, amit aztán újabb és újabb könyv követett. Aztán a toll és a notesz is elıkerült, amelybe újabb könyvcímek kerültek. Ez a notesz sokat segít a könyvtárban. 13 óra felé csak a gyomrom korgása akadályozott meg az újabb könyvek vásárlásában. Megcéloztam a serpenyıs sütödét, aztán a hagymásburgonyát és a salátát egy árnyékos, kiszáradt szökıkút szélén ülve fogyasztottam el. Ezután visszatértem a Metropolis Kiadó pavilonjához, mivel 14 órakor László Zoltán és Markovits Botond dedikált. Ismerısként váltottunk pár szót, aztán újra benéztem a Jövı Házába, hogy az ott kinézett könyveket is megvásároljam. Kifelé tartva még benéztem a Fogadóba. Ez az épület valóban Gyermek(b)irodalom volt. A gyermekkönyv kiadók (pl. Ciceró és Napraforgó Kiadó) pavilonjai mellett egy óriási játszóházban kézmőves foglalkozásokkal, báb- és társasjátékokkal szórakoztatták a kicsiket. Délután 15 óra körül már nagyon húzta a vállam a tele táska, a pénzem is elfogyott, úgyhogy rengeteg élménnyel gazdagodva elhagytam a Millenáris területét.

Ezután a földszinti labirintusban arra törekedtem, hogy megtaláljam az összes kiállító pavilonját. Nem volt egyszerő a több mint 300 kiadó és terjesztı ajánlatát végignézni. Az Alexandra például egy hatalmas könyvsarkot alakított ki; úgy éreztem magam, mintha az egyik áruházukba léptem volna be. A kiállítást változatossá tette, hogy mindenhol dedikálások, író-olvasó találkozók, beszélgetések folytak, ezért elıfordult, hogy egy-egy kiállítónál kissé tovább idıztem. Így már dél is elmúlt, amikor 1



Könyvespolc Bíró Szabolcs rovata

Nem mehetünk el szó nélkül a politikai környezet mellett sem. A regény 2009-ben játszódik, mégis egy alternatív valóságba vezérel bennünket. LeBor fiktív pártokon, mozgalmakon, politikusokon és áldozatokon keresztül ártja bele magát a nácizmus, a kommunizmus, a Holokauszt vagy épp a cigánybőnözés témakörébe, méghozzá meglepıen mélyen vájkál ezekben a témákban (itt tőnik ki legjobban tényirodalmi és újságírói múltja). Kitalációról beszélünk, a könyvben elıforduló politikai hatalmak és brigádok mégis félelmetes párhuzamot mutatnak a valós élettel, mindennapjainkkal. Rettenetes belegondolni, hogy talán nem is vagyunk olyan messze a regényben felvázolt borzalmaktól. Ha pedig belenézünk a függelékben mellékelt Red House jelentésbe, rögtön más szemmel fogunk tekinteni az egész történetre… A nagyszerő borítóval és rendkívül hatásos reklámmal ellátott Budapest Protokollt talán a tizenhat éven felüli olvasórétegnek tudnánk leginkább ajánlani. İk azok, akik már könnyen megérthetik, átérezhetik minden egyes mozzanatát, és remélhetıleg el is gondolkodnak a felvázolt ijesztı alternatívákon. Adam LeBor bemutatkozó regénye nálunk száz százalékra teljesített.

Az Agave Könyvek egyik legújabb kiadványa a Budapesten élı amerikai író és újságíró, Adam LeBor elsı fiktív regénye. A Budapest Protokoll több szempontból is unikumnak nevezhetı a magyar könyvkiadásban. A legszembetőnıbb különlegessége természetesen az, hogy egy nem magyar szerzı magyar helyszínt választ, és (zömében) magyar szereplıket mozgat a regénye lapjain. A többi különlegességrıl pedig alább, szépen sorban… A történet 1944-ben kezdıdik, amikor a fagyos Budapesten, a Hotel Savoyban a Harmadik Birodalom vezetıi titkos győlésre érkeznek. A szálloda egyik alkalmazottja a zsidó származású Farkas Miklós, akinek sikerül kihallgatnia bizonyos nem rá tartozó dolgokat… Egy láthatatlan idıugrást követıen 2009-ben találjuk magunkat, és rögtön megismerkedünk a fıszereplıvel, Farkas Alexanderrel, Miklós unokájával. Az ı sorsa az, hogy megtalálja nagyapja holttestét, a mögé festett vérvörös „ÁVO” felirattal. Ezzel gyakorlatilag be is indul a cselekmény, egy feszült hangulatú nyomozásba és egy izgalmas, sötét összeesküvésbe csöppen az olvasó. Már az elsı tíz-húsz oldal után is könnyedén felfedezhetı, hogy Adam LeBor rendkívül alázatos és lelkiismeretes író. Minden részletre odafigyel, így a gyakran elıforduló, viszonylag hosszú leírásai, jellemábrázolásai sem fordulnak unalmasba, hiszen színessé, élıvé teszik a szöveget. Az egyes jelenetek ritka aprólékossággal vannak kidolgozva, ilyen mértékő alaposságot kevés szerzınél láthatunk. És bár a Budapest Protokoll nem egy szellemes hangulatú regény, itt-ott mégis nagyon ügyes, fıleg történelmi jellegő poénokat találhatunk benne elszórva.

(Agave Könyvek, 2010, 334 oldal, 2980 Ft, fordította: H. Kovács Mária) 10 / 10 pont Bíró Szabolcs

2



Mucsi Melinda Ágnes, mőfordító „Méltó tisztelgés A rózsa neve elıtt!” Póda Erzsébet, író, publicista „Fordulatos utazás és történelmi titkok!” Jonathan Cross, író „Francis W. Scott gyilkosának elsı könyve porba tiporja a ponyvaíró életmővét, és Umberto Eco tisztelıjeként leborul az irodalmi óriás nagysága elıtt. Aki kezébe veszi, minden bizonnyal elolvassa majd, és olyan élménnyel gazdagodik, melyet nem felejt el talán sosem…” Angyal Sándor, publicista

Bíró Bíró Szabolcs: Szabolcs: Sub Sub Rosa Rosa

Prága,

az Arany Város – Európa legszebb

történelmi helyszíneinek egyike. A város, amely a huszonegyedik század elsı éveiben még mindig képes fenségesen és mővészien gyönyörőnek mutatni magát, és ahova még mindig sokan érkeznek szerelmet vallani, megszületni vagy épp meghalni. Egy varázslatos város, amelynek kusza labirintusában különös emberek kutatják a történelem örök rejtélyeit… Egy fiatal magyar antikvárius, aki nem vágyik másra, csak hogy nyugodtan olvashasson. Egy öreg prágai bibliofil, aki latinban, irodalomban és sörben nem ismer tréfát. Egy titokzatos német milliárdos, aki betiltott könyveket keres. Egy hidegvérő bárzongorista, aki furcsán lezárt ügyekben nyomoz. A Templomos Lovagrend, melynek története évszázadok óta izgatja az emberek fantáziáját… Ferenczy László egy átlagosnak tőnı napon különös megrendelést kap: egy kis cetlit hagynak az asztalán, rajta egy telefonszámmal és a Sub Rosa felirattal. Az antikvárius egyre nyugtalanabbul próbálja megtalálni az ismeretlen könyvet, de lassan rá kell döbbennie, hogy az vagy nem létezik, vagy csak valakik nem akarják, hogy létezzen… A cselekmény elırehaladtával Lászlónak nem csak az Arany Várost, de Európa legrégibb történelmi helyszíneit is be kell járnia, miközben furcsa titkok és még furcsább emberek tőnnek fel a múlt kiismerhetetlen ködébıl, és mindnyájan egyet akarnak: a templomosok titkát, a tiltott tudást, a Sub Rosát…

Mansfield: Olvastam a mővet. Igazán impozáns és elgondolkodtató. A magam részérıl általában odafigyelek a történelemre, a régészetre, mint folyton kutakodó lény, így aztán tisztában vagyok azzal, mit is jelent a kutatómunka. Ami megkapott, hogy nagyon alaposak az ismereteid a középkori templomosokkal kapcsolatban. A mőhelytitkod tabu, de az érdekelne, hogy mennyire hitelesek ezek az információk? Azzal pedig mindenképpen egyetértek, hogy ez a mítosz a miénk, a sajátunk. A keleteurópai „Da Vinci-kód”, ha úgy tetszik.

Bíró Szabolcs: Köszönöm a dicséretet! A regényben elıforduló történelmi információk jó 90 százalékát merném pontosnak nevezni. A maradék 10 százalékba esik többek között a titkos, 33 évente költözı könyvtár - a Sub Rosa könyvtár -, ami után a fıszereplık nyomoznak, és néhány olyan legenda is, aminek egyszerően nincs szilárd történelmi bizonyítéka. A regényem talán legfıbb célja, hogy felkeltse az átlag olvasók érdeklıdését a történelem iránt, a történelemben jártas olvasókat pedig olyan kalandra hívja, amelybe tulajdonképpen már félig-meddig beleártották magukat. Neadjisten még vitára is csábíthatja ıket, amit én - bevallom - különösen élveznék. Ami a saját mítoszunkat illeti, mindenképp egy olyan történetet, felnıttmesét akartam megalkotni, ami csak egy karnyújtásnyira van tılünk, és ami nem olyan helyeken, kultúrákban játszódik, ahol KIADÓ: MEDIAN kiadó nem jártunk és amit nem ismerünk. A Da Vinci-kódKIADÁS ÉVE: 2010 tól elvonatkoztatnék, hiszen - bár valóban mővéOLDALSZÁM: 304 szettörténeti thrillerrıl beszélünk - sokkal inkább A MEGJELENÉS: 2010. május Foucault-inga, A rózsa neve, A Pendragon-legenda, az Angyali játszma vagy épp A kilencedik kapu Elızetes vélemények a regényrıl: c. film volt a legnagyobb rá a legnagyobb hatással. „Lenyőgözı helyszínek, kalandos fordulatok, Ha már mindenképp bele akarjuk keverni Dan eredeti karakterek. Jobb, mint Dan Brown!” Brownt, akkor sokkal inkább az Angyalok és démonok, mintsem A Da Vinci-kód (nevet)." 3


2010.május 2010.május Az újfajta rend – amely a szerzetesi és katonai fegyelmet (disciplina regularis et militaris) ötvözte egymással – felvirágzása Hugues de Payns európai útja után kezdıdött meg, amikor is Clairvaux-i Szent Bernát kezdeményezésére Troyes-ban összehívott zsinaton, 1128 januárjában az összegyőlt egyházi elıkelıségek meghallgatták de Payns beszámolóját a rend megalakulásáról, céljairól, a testvérek életmódjáról. A zsinat eredményeként még ugyanebben az évben megszületett a latin nyelvő rendi szabályzat, amelyet késıbb újabb és újabb kiegészítések követtek egészen a 13. század második feléig. A látványos és gyors gyarapodással párhuzamosan a 13. század elejére kiépült és megszilárdult a rend szervezeti felépítése is. A rend tagjai három csoportra oszlottak. A templomosok elitjét a lovagtestvérek alkották, a tulajdonképpeni nehézfegyverzető, lovagi harcmodort folytató harcosok. Minden lovagnak három lova és egy fegyverhordozója volt. Fehér köpenyt hordtak bal vállukon vörös kereszttel, melynek viselését III. Jenı pápa engedélyezte, hogy “e gyızedelmes jel segítse ıket a csatában, és ne fordítsanak hátat soha egyetlen hitetlennek sem”. Feladatuk a katonáskodás (az alapítók célkitőzésének megfelelıen a zarándokok védelme, illetve tágabb értelemben a hitetlenek elleni küzdelem) volt. A katonai feladatok ellátásán kívül életük a szerzetesek életvitelével egyezett: közös hálótermekben aludtak, együtt étkeztek naponta két alkalommal, a közbeesı idıt pedig imádkozással, zsolozsmázással vagy a fegyverforgatás gyakorlásával, az állatok ellátásával, vagy éppen ırség adásával töltötték. A legfıbb vezetıkbıl és a szentföldi tartományok elöljáróiból állt a káptalan, amely tanácsaival segítette a nagymestert a rend irányításában. A templomos rend a 13. század második felében érte el hatalma tetıpontját. Európa szinte minden országában jelen voltak, gazdagságuk a királyokéval vetekedett. Csodás vagyonuk nemcsak a hatalmas adományokból, hanem banki-pénzügyi tranzakcióikból is származott. Kiváltságaik révén kikerültek mind a világi, mind az egyházi hatóságok felügyelete alól, egyedül a mindenkori pápa parancsolhatott nekik. Akárhol voltak is házaik, birtokaik szerte Európában és a Közel-Keleten, mindenhol mintegy “állam az államban” mőködtek. A rend bukásának gyökerei a 13. század végi közel-keleti hatalmi átrendezıdésben keresendık. 1291ben a Szentföld végleg elveszett a keresztények számára, és ez kihívást jelentett a lovagrendeknek is. Létüket igazoló új feladatot kellett találniuk maguknak. A másik két nagy lovagrend (a német lovagok és a johanniták) könnyebb helyzetben voltak, mint a templomosok, mert ık a harc és a zarándokok védelme mellett betegápolással is foglalkoztak. A templomos rend számára a megoldás talán a saját állam létrehozása lett volna – mint amilyen a johannitáké Rodoszon, vagy a német lovagoké a Balti-tenger partján –, de ez nem sikerült, mert szembe kerültek az egyre erısödı Francia Királysággal. Ilyen körülmények között került sor a történelem elsı koholt pereinek egyikére a templomosok ellen, amely végül a rend bukását okozta. 1307 októberében IV. (Szép) Fülöp francia uralkodó egy jól megszervezett akcióval, saját királyságában egyetlen nap leforgása alatt lefoglalta a rend vagyonát, bezáratta a tagjait, majd eljárást indíttatott ellenük a keresztény vallás meggyalázása miatt.” -múlt-kor -

Mansfield: Tervezel-e hasonló, múltba tekintı mőveket? Eszedbe jutott-e, hogy folytasd a történetet? Bíró Szabolcs: Az elsı kérdésedre válaszolva: igen. Sıt, nem csak ilyen jellegő, de ennél sokkal direktebben a múltba tekintı mőveket is. Jelenleg egy történelmi regényen dolgozom, mely 1292 és 1314 között játszódik Magyarországon, és a magyar templomosokról (leginkább egy bizonyosról) szól. A címe egyébként Non nobis, Domine, és lesz benne minden, mi szem-szájnak ingere: szerelem, bosszú, háború, trónharcok, véres összecsapások, lovagi nevelés, középkori gasztronómia, és az országunkat tönkretevı nemesség is megkapja a magáét cinikus megjegyzések és temérdek szarkazmus kíséretében.. A második kérdésedre is igennel válaszolok, bár nem közvetlen folytatásról van szó. A Sub Rosa a PRAGA CAPUT REGNI sorozat elsı kötete, melyen belül több mővészettörténettel, történelemmel és magával Prágával foglalkozó regényt is készülök írni a közeljövıben. Ezekben minden bizonnyal feltőnnek majd a Sub Rosa fıszereplıi is, de legfeljebb mellékszerepekben, vagy egészen más színben. Mansfield: Kinek ajánlod legfrissebb munkádat? Bíró Szabolcs: Mint minden Bíró Szabolcs néven kiadott könyvemet, ezt is a Múzsámnak, Szerelmemnek, Életem Párjának ajánlom. Biztos vagyok benne, hogy az ı szeretete, támogatása és ıszinte kritikái nélkül ma nem tartanék ezen a szinten. Tulajdonképpen egy életmővel szeretném ıt megajándékozni, ezen az ajándékon dolgozom folyamatosan. Mondhatni, feltettem rá az életem. Mansfield: Ezt a néhány mondatodat bizony megkapó volt hallani. Sok sikert a könyvhöz és az Ajándékhoz! Köszönöm. Templomosok története röviden „A templomos lovagrend – akárcsak a johannita vagy a német, teuton lovagrend – az elsı keresztes hadjárat után, a Szentföldön született meg. 1120 körül kilenc keresztes lovag elhatározta, hogy életét a muszlimok által folyamatosan zaklatott zarándokok védelmének szenteli. A Hugues de Payns által vezetett csapat Krisztus szegény lovagjainak (pauperes commilitorum Christi) nevezte magát, ezzel is utalva kezdeti szegénységükre és elhivatottságukra. A lovagokat II. Balduin jeruzsálemi király vette pártfogásába, aki Jeruzsálemben, az egykori Salamon-templom helyén telepítette le ıket. Lakhelyük miatt kezdték a Templom lovagjainak, vagy egyszerőbben templomos lovagoknak (fratres militiae Templi) hívni ıket. 4



agyar m a t ú g la a t, k u Völgyhíd, viad autópályákon? – rültség! Nem teljesen ı

Ennek érdekében találták ki azokat a létesítményeket, amelyek elısegítik, hogy az egymástól elválasztott területeket összekössék. Megoldás például az autópályák felett átívelı ún. tájátjáró, amely tulajdonképpen egy híd, jelen esetben azonban nem a közlekedési eszközök és az emberek átkelésére szolgál, hanem az élılények mozgását teszi lehetıvé. Nem aszfaltozott, vagy betonozott, hanem talajréteggel ellátott, amely a késıbbiekben lehetıvé teszi a korábbi növényzet visszatelepülését. Legegyszerőbb formája az alagutak fúrása, amikor egyszerően átvezetik az utat az élıhelyek alatt, alig károsítva azokat. A másik lehetıség, amikor az autópályát vezetjük hídra (pl. völgyhíd, viadukt) és ennek köszönhetıen alatta szinte zavartalanul „folyhat az élet” (természetesen az építést követı regeneráció után).

Sok cikket és hírt olvashatunk manapság az autópályák építésérıl, de még többet talán a botrányokról, amelyek kísérik a tervezést és a kivitelezést egyaránt. Nagy port kavart a Völgyhíd is, és az utóbbi idıben egyre többször hangos a sajtó a hazai autópályákra tervezett alagutak, hidak és egyéb építmények miatt. Arra a kérdésre, hogy szinte teljesen sík területeken miért kell „fel-le” vezetgetni egy autópályát, több válasz is lehetséges, kezdve a feltételezett anyagi haszonszerzéstıl, egészen a természetvédelmi érdekekig. Ismerkedjünk meg ez utóbbival! Az autópályák építése legtöbb esetben a természet károsításával jár. Amellett, hogy bizonyos esetekben és területeken ez konkrétan az élıvilág megsemmisítésével jár, egy ilyen aszfaltcsík élesen elválaszt egymástól két, valaha egybe tartozó területet. Ezek azonban nem pusztán földterületek, amelyek attól a pillanattól, hogy egy út elválasztja ıket két részre osztódnak, hanem állat - és növényfajok élıhelyéül is szolgálnak. Az élıhely-feldarabolódások nagy veszélyt jelentenek az ökoszisztémákra nézve, hiszen például bizonyos fajok terjedését teljesen, másokét részlegesen meggátolják. Az autópálya ugyanis átjárhatatlan a legtöbb élılény számára. Béka alagutakról, béka-mentési akciókról sokat hallhatunk, de mi lesz a többi állattal és a növényekkel?

Ne ítéljük el tehát egybıl, ha azt halljuk, hogy a Magyar Alföldön alagutat építenek, mert elıször valóban furcsán hangzik, de ha jobban belegondolunk, érthetıvé válik! És valóban, mindez megnöveli az autópályák amúgy sem kis költségét! De a természet védelme minden pénzt megér… - bloemblad -

Az M7-es, Zamárdi feletti völgyhídja

5



ÚJ!

mansfield

Járóföld – ezen a címen indul új rovatunk, amely azt a nagyszabású feladatot vállalja fel, hogy nemcsak bemutassa, de versenyképessé is tegye a magyar tájakat azok számára, akik elsısorban külföldre vágyódnak. E rovat írója és szerkesztıje - aki eldicsekedhet azzal, hogy keresztülkasul barangolta már ezt a talpalatnyi földet - bizton állíthatja, hogy idehaza is akadnak olyan tájak, amik felüdíthetik, sıt, meg is hökkenthetik azokat, akik csak az idegenben lévı, felkapott turisztikai látványosságokat tartják igazán figyelemre méltónak. Remélem, hogy e havonkénti, részletes túraajánló - ami saját fotókkal és saját élmények leírásával igyekszik izgalmassá tenni a megcélzott vidék bemutatását -, jó kiindulási alapot, sıt, akár lendületet is jelenthet tisztelt Olvasóink számára, hogy megismerjék a hazai természeti értékeket, melyek egy kéznyújtásra vannak tılünk. - mansfield -

akarják felverni az erdıség csendjét, vagy harsogó zenehallgatással. Amikor turistát említek, bizony, kifinomult emberi lényrıl beszélek…

Az elsı túra egy talán sokak számára kevésbé ismert tájra, a Bakony hegység központjába vezet. A hely neve Cuha-szurdok; gyakorlatilag a Gyırtıl Veszprémig futó vasútvonal egyik hegyi szakasza ez. Talán Olvasóink nem is gondolják, hogy van olyan hivatalos MÁV-szárnyvonalunk, amely fehér sziklákkal övezett, vadregényes szurdokvölgyben fut, Vinye állomástól egészen Zircig. Ha kételkednek ebben, vagy felkeltettem az érdeklıdésüket, mindenképpen próbálják ki egyszer ezt a kalandos vonatozást. Igazán „külhoni” élmény. A figyelmesebbek még a sziklafalak közt felfutó mufloncsordát is elcsíphetik. A bevállalósabbakat mindenképpen arra sarkallom, hogy Vinyénél szálljanak le és „bakancsosan” vágjanak neki a Cuha völgyének. Jó játék néhányszáz méterenként újra és újra megfejteni, miként is kelünk át a széles patakon a jobb, vagy a bal partra. A szemnek megnyugtató a zöld rétek, a borostyánrengeteg mögött megbúvó szirtfalak sokasága, meg a sziklák között zubogó széles patak látványa. És aki megfárad, sőrőn talál ezen a „kiépített”, jól járható szurdokúton pihenıhelyet, szalonnasütıket, padokat, tehát senki se féljen – nem dzsungeltúrára invitálom Önöket. Csupán a Bakony egyik legimpozánsabb helyére, mely több figyelmet érdemel a hazai turistáktól – természetesen azoktól, akik nem cross-motorozással

Vinye Sándormajor néven egykor az Eszterházyak főrésztelepe volt, majd fafeldolgozó üzem és több száz lélek élt itt. Mára csak néhány természetszeretı család lakja a Cuha-szurdok bejáratának környékét. Amikor sok év után, a napokban újra leszálltam a vonatról Vinyénél, turistabüfére és biciklikölcsönzıre leltem az erdı ölelésében. Igazán jó gondolat, tudván, hogy maga a szurdokvölgy két keréken is bejárható. Hernády Endréék, akik a Vinye-büfét üzemeltetik, szívesen kölcsönöznek erre a célra „drótszamarakat”. És egyben szívesen látják a Szurdokba készülı kirándulókat a büféjükben. Vinye-büfé, a Cuhaszurdok elıtt

7



A Bakony központja Zirc. Sokaknak turisztikai kiindulópont, mi ide érkeztünk vissza a Cuha-szurdok és Csesznek meglátogatása után.

Miután jó pár kilométert megtettünk a Cuha völgyében, a csobogó patak zenéjét hallgatva, lehetıség kínálkozik arra, hogy teljessé tegyük kirándulásunkat egy monumentális várrom meglátogatásával. A piros sáv jelzésen, egy kilométerrel a Porva-Csesznek vasútállomás elıtt (ami önmagában is izgalmas látvány, hiszen egy völgyteknıben megbúvó, magányos megállóról van szó) balra vezet a piros kereszt, illetve a sárga sáv jelzés, át Károlyházán, egészen Csesznekig. (Károlyházára úgy emlékszünk, mint egykori erdei vendégházra, turistaszállásra, de meglepetten és rossz szájízzel fogadtam a kerítéseket fektetı „úriemberektıl”, hogy ez a terület – amelyen a jelzés is átvezet, vagyis a természetvédelmi terület egy része – immáron magánterület és nem haladhatunk át rajta!)

„A város a Bakony közepén, 400 m körüli magasságban a Cuha patak forrásvidékén fekszik, a Veszprémet Gyõrrel összekötõ 82-es fõút mentén. Lakóinak száma: 7,700 fõ. I. István király a környéket királyi birtokká tette, a vidék királyaink kedvenc vadászterülete volt. Alapítása 1182-re tehetõ. III.Béla király ekkor hívta Magyarországra a cisztercita szerzetesrend tagjait a leghíresebb francia apátságból : Clairvauxból. Az akkor felépült bazilika és monostor az idõk folyamán elpusztult. Zirc újjáalapítása az 1720-as évekre tehetõ, a ma látható mőemlékek építése ekkor kezdõdött. A kisváros fõbb látnivalói : cisztercita bazilika és apátsági épületegyüttes, késõromán-koragót pillérköteg, barokk kistemplom, I. András királyi udvarházának feltárt alapjai, mőemlékkönyvtár, természettudományi múzeum, kõzetkiállítás, arborétum, néprajzi győjtemény, képzõmővészeti galéria.”

Csesznek önmagában is bájos kis község, de a felette magasodó lovagvár meredek falmaradványai igazi turisztikai látványossággá teszik. Cseszneky Jakab báró, IV. Béla kardhordozója építtette 1263 körül a falu feletti sziklán. A vár története

Séta a zirci arborétumban

A cseszneki vár

igazán regényes. Középkori történelmünk nagyjainak nevei bukkannak fel a róla írt krónikákban. 1315-ben a Csákok birtokolják, majd Károly Róbert csatolja a királyi területekhez ezt a vadban gazdag térséget. Késıbb a Garai -, majd a Szapolyai család lakja, míg végül I. Ferdinánd foglalja el. Késıbb magáénak tudhatta Bakics Pál, Török Bálint, Bocskay István és Bethlen vezérei is. Végül az Eszterházyak veszik birtokba, majd az 1810-es években egy földrengés és tőzvész áldozatává válik. Ilyen történelmi háttér mellett érhetı tehát, hogy a büszke helyi lakosság sokat ad a hagyományörzésre. Ezt bizonyítja Cseszneki Nyári Napok évenkénti rendezvénysorozata is és egyéb kulturális események, várjátékok. Igazán ajánlom mindenki figyelmébe ezt a festıi helyet, ahol a középkori történelmünk lehelete érzıdik. - mansfield -

fotók: mansfield 8



Titánok a titánok ellen Mit tesz három évtized? Rendhagyó filmkritika következik, amilyen eddig még nem volt a Penna magazin hasábjain. Fogtunk egy 1981-es kultfilmet, A titánok harcát, jó alaposan megnéztük, aztán közvetlenül utána beültünk a 2010-es feldolgozására, és megpróbáltuk élvezni. Sokan fognak érte utálni, de sikerült (szigorúan kétdimenziósan, mivel az utólag konvertált 3D gagyi és pocsék). Talán azért tetszett, mert nem az eredeti verzión nıttünk fel (kritikusunk ugyanaznap látta életében elıször mindkettıt), vagy talán azért, mert sokkal rosszabbra készültünk. Vagy, mert tudtuk, hogy ez bizony nem több egy látványos, B-kategóriás kalandfilmnél… „A hatalomért folytatott harc során, mióta világ a világ, emberek királyokkal, királyok pedig istenekkel mérik össze erejüket. Az istenek közötti küzdelem azonban elpusztíthatja az egész világot. Perszeusz (Sam Worthington), akit isten nemzett, de ember nevelt fel, képtelen megvédeni családját az alvilág bosszúálló istenétıl, Hádésztıl (Ralph Fiennes). Veszteni valója már nincs, így vállalja, hogy egy csapat mindenre elszánt harcost a pokol ura ellen vezet, mielıtt az megszerezné Zeusztól (Liam Neeson) a hatalmat. Veszedelmes útjuk során Perszeusz és bátor katonái tiltott világokon verekszik keresztül magukat, olyan tájakra jutnak el, ahova ember még nem tette be a lábát, ahol démonokkal és ismeretlen fenevadakkal veszik fel a harcot. Perszeusz egyetlen esélye a túlélésre, ha elfogadja a benne rejlı isteni hatalmat, és képes sorsa fölé emelkedni, rátalálva saját végzetére.” (Port.hu)

Nem pártoljuk a remake-eket, sıt a 21. század Hollywoodjáért sem vagyunk úgy oda, mégis elégedettek voltunk az újraforgatott verzióval. Ennek két oka is volt: 1.) A látvány – Ez a történet 1981-ben sem hordozott magában mélyebb mondanivalót, egy egyszerő, B-kategóriás popcornfilm volt akkor is, csak sokan ezt nem hajlandóak belátni. A cselekményt ugyan alaposan megváltoztatták, de ezen nincs mit csodálkozni: az eredeti történet ma már nem állná meg a helyét a mozikban. A mitológiai hőség pedig – amit egyébként teljesen feleslegesen keresnénk egy hollywoodi produktumban – a ’81-es változatnak sem volt erıssége. 2.) A fıszereplı karaktere – Ne szépítsük a dolgokat: Perszeusz az eredeti verzióban egy kis elkényeztetett selyemfiú volt, akit Zeusz tejbenvajban fürösztött, és mindenki csak szenvedett, rosszabb esetben meg is halt miatta. Kritikusunk számára nem igazán volt érthetı, mitıl pozitív a figura, hiszen nem igazán lehet vele azonosulni. Az új verzió Perszeusza sokkal érthetıbb karakter, akinek Zeusz valóban segít – elvégre a fiáról van szó –, de nem lép át miatta gondolkodás nélkül mindenkin, és nem miatta kell mindenkinek a gittet rágnia. A nullásgéppel tökéletesre nyírt haját mondjuk mi sem kedveltük, az a frizura egy rettentı ostoba ötlet volt… A Penna magazintól külön jó pontot kap a film Bubó, az aranybagoly cameo-jelenete és Ralph Fiennes Hádésza miatt is. Elıbbi meglehetısen nevetségesen mutatott volna egy 2010-es film szereplıjeként, de ez a pillanatnyi feltőnés kellemes poénként sült el. Utóbbiról pedig szó sem esett huszonkilenc évvel ezelıtt, Fiennes úr azonban nagyon odatette magát az alvilág uraként. Alakítását sokan gyalázzák, mi azonban tökéletesen elégedettek voltunk vele. Senki ne értse félre ezt a cikket, hiszen A titánok harca szerintünk sem fogja megváltani a világot, ugyanakkor nem érdemli meg azt a durva sárdobálást sem, amit kap. Ha másért nem is, az effektusok miatt logikus lépés volt elkészíteni a 2010es feldolgozást – elég csak pár pillantást vetni a mellékelt képekre. A véresszájú retrórajongók csak dühöngjenek, de ez attól még egy látványos, élvezhetı popcorn-movie lett. A vitát ezennel megnyitjuk! Pontozás: 1981-es: 7 / 10 2010-es: 8 / 10

6

Bíró Szabolcs

Sz… Szeretek szeretkezni személyeddel, szenvedélyes szavakat sziszegve szikkadt számmal szeplıid szerény szıttesébe. Szomjazom szavaid szépséges szelídségét, szemedben szökkenı szikra szenderít. Szédítı szakadékba szorító szerelmem, számőzted szomorú szeszélyem szellemét. Szerelmes szösszenetet szıttem szívem szavának színes szálaiból. Szeretlek.

Reggel

Veled… El akarom járni az utolsó tangót újra meg újra meg újra, és megfürödni a Hold fényében, majd meghalni, mintha a holnap csak arra volna, hogy megszülessünk, egymás karjában, napra forogva.

Szép vagy, nekem, gyönyörő, hajnali harmatcsepp a párnán. Álomtól simára győrt arcod nézem, Szédülök, elalélok némán. Tündér, angyal, istennı, Múzsa vagy karomba zárva, a lustán vánszorgó pirkadatban tudom, érzem: nem vagyok többé árva. Kívánság Adnék erıt, mosolyt, boldogságot, szabadságot, idıt, örömet, napsütést és mennyországot… Levenném válladról a terhet, elhessegetném idınkénti rossz kedved, elfojtanám az összes bántó szót, megkönnyítenék neked minden melót. Könnyővé tenném az életet, feledtetném összes félelmed… El akarlak kísérni utadon, hogy ha elfáradsz, pihenhess a vállamon.



építészrovat

mansfield

FEJEKET FEL! Belváros. Hetedik kerület. Szők utcák, fanyar szagú kapualjak és lépcsıházak. Itt megül a múlt porburka, a jövı környezet-szennyezıdésével és együtt alkotnak mindent elborító jelenkori réteget, mely akár még patinásnak is mondható, ha nem facsarná annyira a kényesebbek orrát. E környék néhány kicsi üzletében megállt az idı (ez alól csak az apró órásboltok kivételek, ott ez nem történhet meg), kóserboltok, ısi hagyományok lengik körül a tereket és nem kevésszer találkozhat az erre ıgyelgı olyan házzal, ami még a világháború nyomait is magán viseli. Sztereotípia lenne? Mindenesetre jellemzı általánosítás. A zsidónegyed a múltban él. De ez nem teljesen igaz. Vannak ugyanis lendületes példák az újító szellemre e zárt közegben. Ilyen a Gozsdu udvar és a Holló utca környéke. A Holló utca egyik oldalán a múltat látni…

Ilyen volt…

…majd ilyen külsıt kapott a Gozsdu udvar egyik kijárata a Holló utcáról nézve.

Aki teheti, sétáljon egyet ezen a környéken, de semmiképpen ne hagyja ki a Gozsdu udvar hoszszú átjáróját. Antik formák és modern vonalak kergetıznek ezen a vidéken és mindez nemcsak üdeséget jelent, de egyszeriben megnyugtató, hogy akadnak jó példák is a pesti városrendezés ügyében. Pompás kovácsoltvas kapu zárja le a passzázs Dob utcai végét

A másikról, a Gozsdu udvar felıl a jövı pislog ránk

A Király és Dob utca között húzódó Gozsdu udvar 4800 négyzetméteres alapterülető, hét épület és az épületek által közrezárt hat udvar alkotja. A pesti zsidónegyed eme impozáns különlegességét 2005-ben kezdték felújítani, így ma már korszerő külsıvel büszkélkedhet. 10

Gozsdu udvar


Ezt láttuk mi a Titanicon A Titanic Nemzetközi Filmfesztivál vetítéssorozatának kilenc szekciójában (Verseny filmek, Családi kötelékek, Különös történetek, Francia zátonyok, A Tigris éve, A sötét oldal, Animáció 1.0, Zene mindenkinek, Filmdokk) 25 ország 61 alkotása közül, melyek többsége csak a fesztiválon volt látható, 7 film megtekintésére volt alkalmunk. A továbbiakban ezeket szeretnénk röviden ismertetni kedves Olvasóinkkal. A nyitófilm, Wes Anderson amerikai rendezı elsı egész estés animációja, a Roald Dahl meséje alapján készült A fantasztikus Róka úr (Fantastic Mr. Fox) lett az idei Közönség-díj nyertese! A történet egyszerő. A felnıttkorára a baromfinyakak kitekerésérıl leszokott „megjavult” Róka úr (angol hangja George Clooney) újságírással keresi kenyerét és rókalyukban éldegél feleségével (angol hangja Meryl Streep) és fiával Ash-el (angol hangja Jason Schwartman). Egyszer csak úgy érzi megérdemlik, hogy sokkal elıkelıbb helyre, a felszínen egy terebélyes fa luxus odvába költözzenek. Az új lakhelyrıl a kilátás gyönyörő, de komoly kísértés elé is állítja a ravaszdi rókát. Három dúsgazdag, ellenszenves farmer – Boggis, Bunce és Bean - tanyái kínálják magukat, mindannyiszor kinéz az ablakon. Ahogy a mondás mondja „Kutyából (vagy inkább rókából) nem lesz szalonna”. Róka úr elhatározza, bizony ı még egyszer utoljára jól megdézsmálja ezeket a tanyákat – és aztán már tényleg soha többé. A terv olyan jól sikerül, hogy a gazdák összefognak ellene és elhatározzák, mindenképp kiirtják az egész rókafalkát, akár az erdı többi kisállatainak elpusztítása árán is.

A TIT AN ICRÓL JELENT J ÜK!


A drámai fordulópont ráébreszti hısünket, hogy a baj, amit okozott nem csupán családját, hanem a szomszédságában élı állatközösségeket is érinti. Jóvá akarja tenni a dolgot, és a nagy csapat vezetıjeként furfangos ötletekkel igyekszik túljárni ellenségei eszén és védelmet nyújtani a többieknek… Az önkéntelenül a Vuk híres mesefigurát eszünkbe juttató bábfilm Wes Anderson színes egyéniségérıl, kreativitásáról és eredeti humoráról tanúskodik. Akik látták elıbbi mőveit (Tenenbaum a háziátok, Édes vízi élet, Utazás Darjeelingbe) nem csodálkoznak ezen. Az egyszerő mese a rendezı kezei alatt könnyen emészthetı - de tanulságos, frappáns dialógusokkal teli és szórakoztató – a stopmotion technikát tökéletesen kihasználó értékes alkotássá változott. Hazai forgalmazó: InterCom, DVD megjelenés augusztus közepe

A Verseny szekcióba bekerült kilenc alkotás közül a holland rendezı-forgatókönyvíró Esther Roths drámája A bırön is áthatol (Kan door huid heen – Can Go Through Skin) lett az Oktatási és Kulturális Minisztérium által felajánlott 10.000 euró értékő Hullámtörık-díj ez évi nyertese. Roths nem egy könnyed témát választott. A fıszereplı Marieke (Rifka Lodeizen) Amsterdamban éli mindennapi életét, mint bármelyik más fiatal, mikor élete hirtelen rémálommá válik. Kegyetlen erıszakos támadás áldozata lesz, amit szerencsére túlél. Kiköltözik vidékre, Zeelandba, egy elhagyatott és elhanyagolt kúriába, egyedül, minél messzebbre az emberektıl. Retteg, hogy támadója ismét megtalálja, rémálmai és a valós világ összemosódik, ezért sokszor bujkál a ház zugaiba. Ki elıl is menekül? Támadója, vagy inkább saját leírhatatlan lelkiállapota elıl? ...

Wes Anderson A fantasztikus Róka úr rendezıje és Bill Murray

A bırön is áthatol

11



A bíróság sem tőnik megfelelı elégtételt nyújtó intézménynek. Senkivel sem tartja személyesen a kapcsolatot, mígnem végül egyik szomszédját Johnt (Wim Opbrouck) kénytelen beengedni, ha emberibb körülmények között szeretné tölteni napjait a romos házban. Elıször kecskék, majd kiscicák lesznek a lakótársai. Lassan és nehezen múlik a lelki gyötrelem, ami bosszúvággyal keveredik. Végül egyetlen segítsége, John válik igaz baráttá. Együtt talán könnyebb lesz megnyugodni, mert az élet megy tovább ... A rendezını bevallása szerint azt igyekezett bemutatni, ı hogyan viselkedne egy ilyen tragikus szituációban. A támadás után az események lelassulnak. Rifka Lodeizen játéka, a tájjelenetek és a zenei aláfestés olyan összhangot alkot, ami még érthetıbbé és drámaibbá teszi a fıhısnı lelki tusáját.

Az Uránia Nemzeti Filmszínházbeli bemutató után a fiatal szimpatikus Rémi Bezançon, a film rendezıje és forgatókönyvírója válaszolt a nézık kérdéseire. A Titanicra felesége is elkísérte. Filmjével az idı múlását és ennek következményeit akarta megjelentetni egy család tagjain keresztül. A forgatókönyvet egy év alatt készítette el és a szereplık kiválasztásánál nem a külsı hasonlóság, hanem inkább a belsı tulajdonságok összhangját vette alapul. Arra a kérdésre, hogy saját családja momentumai felfedezhetıek-e a filmben, csak annyit mondott, az övé olyan csodálatos és normális család, mint bármelyik más. Alapul pedig az olasz vígjátékok családi modelljét vette. Alkotása, mivel még 2008-ban készült, kb. 30 – 40 filmfesztiválra kapott eddig meghívást, de örömünkre Bezançon azt is elárulta, hogy ilyen szép moziban, mint az Uránia, még nem mutatták be a filmjét. Jelenlegi terveirıl is mesélt, új munkája, amin dolgozik, az anyaságról szól. Végül arról biztosított bennünket, nagyon jól érzi magát Budapesten és szívesen eljön máskor is.

Akik kedvelik a családi történeteket – és ki ne szeretne más emberek otthonába bekukucskálni – biztosan jól szórakozott Rémi Bezançon Hátralévı életed elsı napja (Le premier jour du reste de ta vie – The First Day of the Rest of Your Life) címő filmjén. Öt eseménydús napon keresztül igyekszik a nézıket közelebbrıl megismertetni a francia Duval család tagjaival - 12 évet átölelve. A legidısebb fiú, Albert (Pio Marmai) elköltözésével, valamint a házi kutyus elaltatásával kezdıdik a történet 1988-ban. Majd ugrunk néhány évet és a pici lányból lázadó, önmagát keresı kamaszhúggá cseperedett Fleur (Déborah François) problémáival kerülünk szembe. Szomorúan veszi tudomásul, hogy 16. születésnapjáról mindenki megfeledkezett. Raphael szereti a zenét és nagyapja megismerteti vele a finom borok ízvilágát, azonban nem túl megbízható, a bátyja esküvıjére is megkésve rohan be. A vigasságot pedig egy szomorú esemény szakítja félbe. Az idı múlásával az anya, Marie-Jeanne (Zabou Breitman) tudomásul veszi, hogy gyermekei kiröppennek a fészekbıl és a családról való gondoskodás - mint olyan -, feleslegessé válik. Ezért egyetemre jelentkezik és jogosítványt akar szerezni, amit néhány szerencsétlen malır nehezít. A családfı, Robert (Jacques Gamblin) iskolás korában lázadó különc, de mára csendes, érzelmeit nem nagyon kimutató férfivé vált, akire szerettei mindig számíthatnak.

Egy másik, 2010 márciusában a Rouen-i Norvég Filmfesztiválon Grand-díjat nyert Nagykutya (Upperdog) címő alkotás, Sara Johnsen norvég rendezı-forgatókönyvíró nagyszerő filmje, teljesen más családi szituációt mutat be a nézıknek. Sok évvel ezelıtti szomorú esemény - féltestvérek szétválasztása és Oslo különbözı környezeteibe adoptálása - után, ma kapcsolódunk a történet folyamatába. Yanne (Bang Chau) még emlékszik testvérére és szétszakításukra, de soha senkinek nem beszél róla. Alex (Hermann Sabado), aki jóval gazdagabb családhoz került mint nıvére, emlékfoszlányokkal sem rendelkezik a múltról. De a világ kicsi és egy véletlen esemény - Yanne lengyel barátnıje, Maria (Agnieszka Grochowska) bejárónıként való megjelénse Alexék házában rövid idın belül felbolygatja a két fiatal életét. A történetben felbukkan egy szimpatikus, az afganisztáni háborút megjárt egyetemista is, Per (Mads Sjøbård Pettersen), aki öccsével szarvasvadászaton is részt vesz. Ez megerısíti benne azt az érzést, hiba volt részt venni a háborúban. Axel és Yanne számára pedig a személyes találkozás után felmerül a kérdés: hogyan tovább... 12



A bőn serege

Nagykutya Nagykutya

Ez Sara Johnsen második nagyjátékfilmje a 2005-ben készült, A tél csókja (Kissed by Winter), több díjat is nyert alkotása után. Érzékenyen, ugyanakkor figyelemfelkeltıen közelíti meg a testvérek egymásra találásának érzelmi drámáját. A szituáció nem egyszerő, hisz a felnıttkor küszöbét átlépı fiatalok számára még az önismeret sem egy megoldott probléma. Lelkükben még összevisszaság uralkodik az élet sok kérdésével kapcsolatban, ami a szereplık játékából érzékelhetı. A film az önmegismerésrıl, a testvérek közötti láthatatlan, szoros érzelmi kötelékrıl, az egymásra figyelésrıl és a fiatalok közötti szerelemrıl szól, tiszta, ıszinte megközelítésben. A nem régen kitört izlandi vulkán hatása számunkra is rossz hírrel szolgált. Riportot szerettünk volna készíteni Sara Johnsennel, aki azonban Észak- és Közép-Európa légterét is elért hamufelhı miatt nem tudott eljönni a Fesztiválra. Így a Penna legnagyobb sajnálatára a vele tervezett sajtó- és közönségtalálkozó elmaradt. Az áprilisi számban már említettük - a fesztivál egyik kiemelkedı témája volt a komoly konfliktusok, háborúk mővészi filmeken keresztüli bemutatása. A francia Robert Guédiguian A bőn serege (L’armee du crime – The Army of Crime) alkotása a második világháború Franciaországában az eddig nem annyira kiemelt Affiche-Rouge, - Vörös - plakát ügy - eseményeit tárja fel. Egy örmény menekült, Missak Manouchian (Simon Abkarian) vezetése alatt – akinek komoly támasza felesége Mélinée (Virginie Ledoyen) – mőködı sok nemzetiségő, zsidó, nem zsidó és kommunista önkéntes civilekbıl álló partizánalakulat ellenállási akcióit kíséri végig a haláltáborokba való deportálás idején, egészen a nácik megtorlása, a lázadók kivégzéséig.

A bemutatás annyira élethő és testközeli, mintha mi is a kis csapat tagjai lennénk. Guédiguian a figurák különbözı személyiségein keresztül emeli ki az események történésének miértjét. Például a fiatal sportolót magának és másnak való bizonyítása őzi az úszóversenyre - amit meg is nyer. A partizánakciók, robbantgatások során sem fél és öccse, aki még csak 15 éves, szintén sokszor elkíséri. Barátnıje azonban túl hiszékeny és nem tud ellenállni a szép ruháknak, így sok mindent elárul a „barát és segítıkész” nyomozónak (Jean-Pierre Darroussin) - a nácik ellen dolgozó mozgalom tagjainak a vesztére ... A film kellemes meglepetés abból a szempontból, hogy az igaz történeteken alapuló háborús alkotások sokszor komor, véres harci jeleneteket kiemelı ábrázolásokból állnak. Ennek következtében elıfordulhat, hogy a film félidejétıl gyakran nézzük óránkat, vagy mobiltelefonunk digitális kijelzıjét, vajon még mennyi lehet hátra a filmbıl. Itt most errıl szó sincs! Az elsı kockától az utolsóig színes karakterek vezetnek bennünket végig a komoly, sokszor szívszorító jeleneteken. A film erkölcsi tanulságoktól sem mentes és stílusa önkéntelenül Quentin Tarantino – Becstelen brigantyk (Inglourious Basterds) filmjére emlékeztet, ami mindenképp pozitívum.

A brazil, magyar, portugál koprodukció címe Budapest - azt sejtette, végre készült egy mővészi alkotás, mely megmutatja a világnak, milyen gyönyörő is fıvárosunk. A brazil rendezı Walter Carvalho munkája alapjául a nálunk sosem járt, népszerő brazil énekes és zeneszerzı Chico Buarque azonos címő regénye szolgált és a forgatókönyvíró Rita Buzzar bevallása szerint lenyőgözte ıt a két város szembenállása. 13



A történet fıszereplıje José Costa (Leonardo Medeiros) Rio de Janeiro-ban családjával élı sikeres író, akinek azonban el kell viselnie névtelenségét, mivel mások neve alatt írja sikeres mőveit, megrendelésre. Egyszer átutazóban Budapesten kénytelen tölteni egy napot, ami azonban olyan nagy hatással van rá, hogy miután nehezen viseli A feminológus címmel más neve alatt megjelent kötet fergeteges sikerét, ismét városunkba utazik, most már hosszabb idıre. Megismerkedik Kriskával (Hámori Gabriella) aki tanítani kezdi nem könnyő nyelvünkre és idıvel hálószobájába is beengedi. A film fıvonulatát José Costa lelki válsága adja. Szereti feleségét és kisfiát, de érzelmileg és lelkileg Kriskához is kötıdik. Miután megtanul magyarul, itt is írásra adja a fejét, de most nem regényeket, hanem verseket vet papírra nagy sikerrel – ismét mások, például Bálint András által megszemélyesített költı nevében. A kötet címe Titkos háromsorosok lesz, mely röpke rímek, versek sorozata.

városunk, netán Rio de Janeiro bemutatása, valahogy kimarad. Kár ... A díszelıadás után a közönség megismerkedhetett a filmkészítık magyar stábjának számos tagjával, többek között Hámori Gabriella és Bálint András színmővészekkel is. Hazai forgalmazó: Mozinet, bemutató május közepe

A kortárs osztrák filmipar legjelentısebb alakjának, Götz Spielmann rendezı-forgatókönyvírónak a Berlini Filmfesztiválon három díjat is nyert, valamint a legjobb külföldi film kategóriában Oscar-díj jelölt Revans (Revanche) címő alkotása egy kiemelkedı thriller és lélektani dráma. Bécsben kapcsolódunk Alex, az exfegyenc (Johannes Krisch) és Tamara, az ukrán prosti (Irina Potapenko) titkos szerelmének történetéhez, akik együtt dolgoznak egy bordélyházként funkcionáló hotelben. Alex új életet akar kezdeni Tamarával külföldön, de hiányzik hozzá a szükséges tıke. Ezért szerelmét megszökteti és kirabol egy vidéki bankot. A tökéletesnek látszó terv azonban tragédiába torkollik, mert a „rossz idıben, rossz helyen” portyázó zsaru, Robert (Andreas Lust) véletlenül lelövi az autóval menekülı tolvaj mellett ülı Tamarát. Alex kétségbeesésében nagyapja, Hausner (Hanno Pöschl) farmjára menekül, ahol ház körüli teendıkkel, fıleg faaprítással próbálja megnyugtatni felbolydult lelkét. Azonban a szomszédságukban lakó fiatal házaspár nem más, mint az a bizonyos rendır és felesége Susanne (Ursula Strauss). Amikor ez a szomorú bankrabló tudomására jut, felerısödik benne a bosszúvágy és a történet tovább bonyolódik ... A tragédia után komoly érzelmi hullámvasútutazás veszi kezdetét Alex, Robert és Susanne részvételével. Spielmann különös érzékenységgel tárja fel a figurák lelki tusáját. A vidéki környezet a megnyugvás szigete a kilátástalanság pillanatában. Elgondolkodtató és bizonyos igazságot felfedı Alex és Robert egyetlen párbeszéde a tóparti pihenıhelyen. Az események csendesen zajlanak az egész filmben, pergı akciójelenetek nélkül, a végén a nézıkre hagyva a történet befejezését és a tényleges tanulságok levonását.

Budapest - Hámori Gabriella és Leonardo Medeiros

José nagyon büszke mővére, mivel szellemi síkon komolyan kötıdik a magyar kultúrához. Vannak azonban akik, beleértve Kriskát is – bár nem tudják, hogy ı a szerzı - kissé idegennek tartják a strófák hangzását, mivel a költészet belülrıl fakad, mint a szerelem ... A filmet tavaly májusban mutatták be Brazíliában és tetszett a közönségnek. Számunkra azonban rögtön kitőnik, hogy az író Buarque sosem járt fıvárosunkban. Igazából nem a városok a fontosak számára, hanem a kissé szürrealista vizuális megjelenítése José Costa kettıs kötıdésének, gyötrıdésének és megoldáskeresésének. Kissé sok a meztelenség és amit a film címe is hirdet, gyönyörő Hazai forgalmazó: Mozinet, április vége 14



Természetesen több értékes mővészi alkotás került még bemutatásra ezen filmeken kívül is, melyek közül néhányat már elızı számunkban ajánlottunk kedves Olvasóinknak megtekintésre. A Verseny szekció darabjai közül – melyek csak itt és most voltak láthatók – kiemelkedı Claire Denis francia rendezını White Material címő drámája, mely egy polgárháború dúlta afrikai államban játszódik, ahol a fıszereplı Maria (Isabelle Huppert) saját kávéültetvényével törıdik még akkor is, amikor a munkások már mind elmenekültek. Claire Denis másik munkája, a 35 pohár rum (35 Rhums – 35 Shots of Rum) is megjelent most a színen a Francia zátonyok blokk keretein belül. A Diákzsőri díját az Elly történe (Darbareye Elly – About Elly) iráni film kapta, melynek írója és rendezıje Asghar Farhadi. Egy tragédiával végzıdı tengerparti kirándulást mesél el, az irániakat sújtó bizonyos társadalmi problémák megjelenítése mellett. A film nem csak a Titanicon nyerte el a nézık tetszését, világpremierje alkalmával a tavalyi Berlinalén Ezüst Medve-díjat kapott. A közönség további kevence A fantasztikus Róka úr és a már szintén említett Hátralevı életed elsı napja mellett - a Filmdokk szekcióban bemutatott A Vörös Kápolna (Det Røde Kapel – The Red Chapel) Mads Brügger rendezte dán dokumentumfilm lett, mely megnyerte az idei Sundance Filmfesztivál legjobb külföldi dokumentumfilmnek járó díjat. A Fesztivál utolsó elıtti napján mi is részt vettünk az Egy új évszázad elsı tünetei szakmai programon, melynek alapjául a Sight & Sound ismert angol nyelvő filmmővészeti folyóirat 2010 februári számában megjelent, az elmúlt évtizedet átölelı 30-as filmlista szolgált. A kerekasztalbeszélgetés résztvevıi Horváth György fesztiváligazgató, Nick James a Sight & Sound fıszerkesztıje, Tiina Lock a tallini Fekete Éjszakák Filmfesztivál igazgatója és Vincze Teréz a METROPOLIS magyar filmelméleti és filmtörténeti folyóirat szerkesztıje voltak. Nick James - aki maga is tagja volt az öt újságíróból álló csapatnak, mely ezt a listát összeállította – kihangsúlyozta, a lista szubjektív. Ebbıl kiindulva nem vehetı irányadó etalonnak. Nem általános szokás 10 évet átölelı listákat készíteni. Különbözı 15

ízlésvilággal rendelkezı személyek - akik bizonyos értelemben provokációnak szánták a felsorolást - igyekeztek bemutatni az éppen aktuális irányzatokat és esztétikai változásokat. Merre is tart ez a század a filmkészítés világában? Erre a kérdésre keresték a választ. Bizonyos filmek megjelenése teljesen nyilvánvaló volt, míg más alkotások a rendezı eddigi teljes, vagy utóbbi munkásságát képviselik és nem a konkrét filmet akarják kiemelni. Tiina Lock megemlítette, egy lista elkészítésében szerepet játszik a közönség érdeklıdése is. Ma a Dogma-mozgalom tagadhatatlan jelenléte, az amerikai független alkotások intenzívebb megjelenése, csökkentette a filmcsillagok felvonultatását. Az irány alacsony költségvetéső munkák készítése. Vincze Teréz számára a lista beszédes. Azokat a rendezıket és jelenségeket emeli ki, akik és amik napjainkban fontosak. Nemzeti alkotások, mint Románia és Dél-Korea darabjai is feltőnnek a listán. Bár az utóbbi évek komoly technikai fejlıdése új lehetıségeket nyújt a filmkészítıknek (például különbözı technikájú látványos animációs filmek megjelenése, látványosabb igényesebb dokumentumfilmek forgatása), lényegében ugyanazt csinálják, mint eddig - csak technikailag magasabb szinten. Mi az ami mégis új? Például az experimentális dolgok, vagy a 3D-filmek megjelenése. Akárhogy is legyen, régi, vagy új rálátás - ezentúl is szívesen ülünk moziba különbözı mőfajba tartozó értékes, tanulságos, vagy egyszerően csak szórakoztató filmek kedvéért. ----------KÖSZÖNJÜK a Titanic Nemzetközi Filmfesztivál teljes stábjának a lelkiismeretes munkáját, valamint támogatóinak a segítségét, ami lehetıvé tette sok filmrajongó számára tizenegy napon keresztül a kortárs nemzetközi filmágazat legújabb termései közüli válogatást és más, a fesztiválhoz tarto-zó eseményeken való részvételt. Kulik Yvette jelentette a fesztivál helyszínérıl



A kortárs nemzetközi filmmővészet legérdekesebb alkotásait igyekszik felvonultatni a Titanic Nemzetközi Filmfesztivál évrıl évre. A 17. filmünnep sikeres befejezése után kérdeztük Horváth Györgyöt, a fesztivál igazgatóját a Titanic jelenérıl és jövıjérıl. KY: Az immár komoly hagyományokkal rendelkezı, országhatárokon túl is ismert és a fıvárosi polgárok által is várt esemény állami támogatói az Oktatási és Kulturális Minisztérium (OKM), a Nemzeti Kulturális Alap (NKA), a Magyar Mozgókép Közalapítvány (MMKA) és a Fıváros. Milyen mértékben járultak hozzá az idei rendezvény létrejöttéhez? Komolyabb segítséget nyújtott Budapest, gondolom, hisz a vetítések egyetlen helyszíne. HGY: A fesztivál elindításakor az a felismerés vezetett, hogy nincs Budapesten nemzetközi filmfesztivál. Mivel itt élek, ennek az országnak a filmes közegét ismerem, egy speciálisan csak itt létrehozható képzıdmény lett a Titanic Filmfesztivál. Az évek során változó mértékben, de az állami pályázati helyekrıl kapunk támogatást. Az OKM és a kulturális miniszter vállalta a védnökséget az öt éve elindított Verseny szekció felett, és a pénzdíjat is ebbıl a felajánlásból tudjuk fedezni. A filmes kuratóriumok közül az MMKA döntése még hátravan, mivel a Nagyrendezvényi pályázatot korábban még nem lehetett beadni. Ennek a döntése a fesztivál jövıjét is befolyásolja, hiszen, ha veszteséggel zárunk – nem lehet jól felépíteni a jövı évi projektet. Ha a fesztivál sikeréhez, médiavisszhangjához mért Kiemelt támogatás mellett foglalnak állást, a fesztivál végre egy komolyabb támogatottsági szintre juthat. A Titanic Filmfesztivál nem a Fıváros projektje, jelenleg egymillió forintos támogatásról tudunk hallomásból, az sincs a számlánkon. Évek óta kérelmezünk Kiemelt rendezvényi támogatást, amire a Fıváros kultúrára fordítható szőkös kerete a válasz. KY: A Karlovy Vary-i Nemzetközi Filmfesztivál jut eszembe - ami általában júliusban kerül megrendezésre - mint hasonló a világ filmmővészetének 16

értékes darabjait felvonultató esemény. Miben szerencsésebbek és mit csinálnak a csehek másképp, hogy nagyobb mérető fesztivált rendezhetnek? HGY: A világ nagy filmfesztiváljainak története már a filmtörténet része is. Több Nagy már a II. világháború elıtt elindult (Edinburgh - bár nem „A” kategóriás, de a legrégebbi) és Velence is. Majd a 40-es évek végén bekapcsolódik Cannes, röviddel utána Berlin. Karlovy Vary múltjáról keveset tudok, de sokat jelent, ha egy régió egy várost - mely amúgy is vonzó turista látványosság - nagy pénzekkel és épületekkel megtámogat. A világhírességeket a szocialista csehszlovák kulturális vezetés könnyebben tudta Karlsbad-ba csábítani, mint mondjuk egy pártüdülıbe. Más történelmi idıben kormányszintő döntések és támogatások születtek. Amit érdemes lenne kutatni, hogy már a rendszerváltás után volt egy sikertelen próbálkozás Prágában rendezni nemzetközi filmfesztivált. Késıbb már nem lehetett hallani róla. Ma már az olajban gazdag államokon kívül senki nincs abban a helyzetben, hogy fényőzıen elindítson egy fesztivált. KY: Már az elıbbi években megszokhattuk, a tematika és a származási hely szempontjából is széles volt a kínálat. Észak-Európa, Közel- és Távol-Kelet és Dél-Amerika filmtermésébıl is kaptunk ízelítıt. Hogyan lehet elég az egy év (viszonylag rövid idı) a filmek megnézésére, kiválasztására és megszerzésére a Titanic számára? Egyedül végzi ezt az óriási munkát, vagy vannak munkatársai? HGY: A meghívandó filmek végsı listáját Vízer Balázzsal állítjuk össze. Többen segítenek fesztivál beszámolókkal, tippekkel évközben: Váró Kata Anna, Nevelıs Zoltán és gyakran megesik, hogy kapunk egy-egy ötletet rendezıktıl, ismerısöktıl. Néhány fesztiválra ketten is eljutunk, (Berlin, Cannes, Karlovy Vary, Rotterdam, Viennale) és próbálunk minél többet nézni. Ez akkor is hasznos, ha nem kerül be a programba, egy-



színek, vagy más megoldások. Az is bizonyos, hogy talán most tolerálta utoljára a közönség, hogy bár a fesztivál hibáján kívül, de nem tudnak egységesen jegyet váltani a különbözı helyszínekre, hiszen - és ez az, amire mondtam, rajtunk kívül álló okok - a fesztivál mozis helyszínei amúgy más-más mozis vállalkozások részeiként mőködnek, ezért nem egységes a jegykiadási, az elıvételi és az információs rendszerük. Ez nem szerencsés. Az a célom, hogy a jövıben addig hangsúlyozom ennek szükségességét, míg nem reagálnak rá. Helyszínre már eddig is volt több ajánlatunk, a mozik évközi kihasználtságát elnézve nem lesz gond, ha váltani, újragombolni szeretnénk. Azt pedig kell. A 18. Titanic Nemzetközi Filmfesztivál 2011. április 7-17. között lesz, és reagálni fog a változó igényekre és a filmvilág történéseire egyaránt. KY: Köszönöm a beszélgetést és sok sikert kívánok a Titanic tovább hajózásához és kincsek kereséséhez a filmvilág vizein!

szerően kijelölıdnek a viszonyítási pontok. Sok dvd-t bekérünk és mostanra rengeteget is kapunk a forgalmazóktól elıválogatásra. Egyre több film érkezik a Nevezésre is, ide a világ bármelyik pontjáról elküldhetik alkotásukat. Végül listázás, szekció keresztelık és meghívjuk a filmeket. KY: A színvonalas francia filmek mellett, melyekbıl örömünkre több is bemutatásra került a Francia zátonyok blokk keretein belül, komoly kultusza van az értékes nagy-britanniai alkotásoknak is. Úgy tudom kettıs állampolgár – magyar és brit. A jövıben lehetne esetleg egy brit, vagy akár angol-amerikai blokkot is létrehozni? HGY: Többször is volt már brit filmes válogatásunk az elızı években, és mindig szerepel amerikai független film több is, idén is volt. Arra még nem tudom a választ, hogy jövıre melyik országot emeljük ki. Talán már október körül kitaláljuk. KY: A kilenc versenyfilm közül a Hullámtörıkdíját idén a holland rendezı-forgatókönyvíró Esther Roths drámája, A bırön is áthatol nyerte. Tragikus szituációt dolgoz fel, ahol nem a történet, mint inkább a fıhısnı lelki tusája fázisainak ábrázolása a fontos. Mennyire elterjedt Ön szerint ez a stílus? Komoly irányzatnak tekinthetı? HGY: A holland filmet tavaly Berlinben láttam, és meglepıen kitőnt a látottak közül. A film erejét is az adja, hogy nem egy elcsépelt látásmódot, hanem egy friss szemlélető megközelítést ad. Nem tartanám se egy irányzat elindítójának, sem követıjének. Egy remek egyedi alkotás. KY: Több magyarországi ısbemutatóval is szolgált a Titanic. A realista, vagy dokumentumfilmek új (film)kultúrákkal ismertették meg a kedves nézıket. Merre irányítja a jövıben a kapitány a Titanicot? Továbbra is nagy számú filmtermést mutat be szinte az egész világból, vagy inkább a filmek csökkentésével jobban igyekszik majd kiemelni az értékes kortársmőveket? HGY: A fesztivál alatt és utána kezd már sok tanulság kirajzolódni. Sok praktikus részletkérdés például. Nem a filmek számának a növelése a cél, hanem a már idehozott és programba szerkesztett filmek minél pontosabb eljuttatása a lehetséges legtöbb emberhez. Így biztosan újra kell gondolnunk a helyszínek kérdését, mivel az idén több olyan osztásunk is volt, aminél láthatóan sokan kívül rekedtek. Tehát kellenek új hely.

- Kulik Yvette -

SciSci-fi antológia a Cherubion gondozásában. A címadó Eve Rigel önálló regénye.

Kapható a könyvesboltokban.

17



Nálatok nıneknınek-e még égig érı paszulyok? A XVII. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon tizedik alkalommal jutalmazták a könyvkiadókat és kereskedıket. Idén is kiosztották a fesztivál egyetlen könyvdíját, a Budai-díjat is, melyet minden évben az oktatást, nevelést legjobban segítı könyvnek ítélnek oda. Az idei díjat a zöldtárca „Nálatok nınek-e még égig érı paszulyok?” címő, kétkötetes mesegyőjteménye kapta. A Föld Napja Alapítvány gondozásában megjelent mesekönyv a környezetvédelmi minisztérium biodiverzitás osztálya által meghirdetett meseíró pályázat nyertes alkotásait tartalmazza, melyeket amatır gyermek és felnıtt írók készítettek. A könyvben található mesék a biológiai sokféleség védelme, különösen a táplálékként szolgáló növények, a magyar zöldség, gyümölcs- és gabonafajták változatossága témakörében születtek. A meseíró pályázat a hoz-

Cornelius: Mitológiai harcok - elsı rész –

zá kapcsolódó „Biológiai Sokféleség Hétvége” rendezvénnyel tavaly októberben már elnyerte az év európai uniós Környezet- és Természetvédelmi Kommunikációs Kampánya versenyt. A magyar nyertes kampány 2010 júniusában, Brüszszelben is megjelenik majd, az Európai Unió „Zöld Hetén”, amelyen a 2010-es Biológiai Sokféleség Világéve kapcsán az élıvilág sokszínősége lesz a figyelem középpontjában. A „Nálatok nınek-e még égig érı paszulyok?” címő mesekönyvet a Duna Televízió „Talpalatnyi zöld” címő mősorában Für Anikó mutatja be május 15én, 17 órakor.

novellamelléklet

Akkora volt a forgalom zaja, hogy alig hallotta meg a telefon csörgését. Éppen a Halberd Street-re fordult ki biciklijén, és nyakát nyújtogatva próbált tájékozódni, amikor meghallotta a Greensleeves egyszerősített dallamát; ez volt a csengıhangja. Peter Fawcett az út szélére húzódott, megállt, és elıhalászta a mobilját. A kijelzıre pillantott: ismeretlen szám. Ki lehet az? – Halló? – szólt bele a készülékbe. Statikus zörejeket hallott elıször, sípolást és búgást, semmi mást; nem szóltak bele a vonal másik végén. Aztán, valami nehezen értelmezhetı, szortyogó zajt követıen… – Orch chwga? – Tessék? Ki az? ...Halló! Torokköszörülés. – Peter Faw-cett? – Igen, igen, én vagyok, de elárulná végre, ki maga, és mit akar? – Peter úgy érezte, máris elkésett. A fınökéhez igyekezett, és ha számításba vette a hétvégi közlekedés kihívásokkal teli, ugyanakkor döglassú áramlását… – Küldjük a csomagot. A fiatalember – teljes joggal – azt hitte, rosszul hall. – Miféle csomagot? És egyáltalán, honnan tudja a számomat? Nézze, bármirıl is van szó, nem vagyok otthon. A fınökömhöz vagyok hivatalos; születés-18

napi parti, tudja, az ilyet nem illik kihagyni. Szóval bármilyen csomagról is beszél… A hívó mellett valaki rémülten, de ugyanazon az idegen nyelven kezdett el – feltehetıen – tiltakozni, amelyen elıször beleszóltak a telefonba. Egy csattanás, ami akár pofon is lehetett, majd a már ismert hang folytatta. – Maga Peter… Fawcett. Küldjük a csomagot. A megnyíló ég legyen önnel. Egy utolsó füttyszó, különös dallamú, távoli és recsegı; aztán a telefon elhallgatott. Letették. Peter mérgesen rakta vissza a telefont a tokba, és besorolt a forgalomba. Hamarabb a Derwent Roadra ért, mint számította, így a fürdıszobában nyugodtan át tudott öltözni. Mindenhová biciklivel ment, az utcai ruhát egy hátizsákban cipelte magával, de kollégái elnézték a különcségét. İszinte, becsületes arcával, kissé bizonytalan mosolyával ı testesítette meg a tökéletes balekot, akire bármikor bármilyen munkát rá lehet bízni, estig bent marad, és még túlórát sem számol fel. A bulikba is szívesen hívták meg, mert soha nem ivott túl sokat, nem balhézott, támogatta a részegeket, fogta a lányok fejét, amikor hánytak, és nem akart tılük cserébe semmit. Talán betudták annak, hogy a családja Görögországból települt be annak idején, így ı még



eredeti görög nevelést kapott, egész tizenhat éves koráig. Akkor haltak meg a szülei. Egy dolgot azonban nem tudtak róla: mérhetetlenül szerelmes az új szöszke kolleginába, aki épp a pénzügyes lányok között nevetgélt az egyik fotelben. A lány kicsit be volt már rúgva, de ez nem baj, Peter úgy számította, hogy felkéri táncolni, aztán kitáncol vele a buliból. Hiszen olyan igézıen mosolygott rá a gyönyörő szıkeség, lehetetlen, hogy ne viszonozza lángoló érzelmeit! Peter mosolyogva kezet fogott a kollégákkal, és csatlakozott egyik-másik nevetgélı csoporthoz, gyorsan bedobott egy whiskyt és pár sört, de a közös hangot senkivel nem találta meg. Mintegy véletlenül botlott bele Christine-be, de ha már ott volt, beszédbe elegyedett vele. Óvatosan terelgette a lányt kifelé a tömegbıl, de ez csak addig mőködött, amíg meg nem jelent Roger Taylor, a cég egyik menedzsere. Felesége és gyereke ellenére köztudottan nagy nıfaló volt, így amikor Peter meglátta, gyomra idegesen rándult össze. – Szevasz Pete! – nyújtott kezet vigyorogva Roger. – Hogy ityeg? Örülök, hogy eljöttél. No, megyünk? – nézett rá a lányra. Christine szégyellısen a férfi nyomába szegıdött, csak egy, egyetlen egy pillantást pazarolt a dermedten álló Peterre. Tekintetében mintha sajnálat csillant volna… Peter fogott egy poharat, és töltött bele valami rövidet és erıset. Azzal nyugtatta magát, hogy biztos hamar visszajönnek, biztos csak valami közös ügyük volt, amit el kell intézni. Biztos nem az, amire megállás nélkül gondol, biztos nem az… Ha akkor valaki egy jó szót szól az ablaknál ácsorgó, az udvaron grillezı tömeget bámuló fiúhoz, valószínőleg az egész világ sorsa másként alakul. Peter egyik piát a másik után itta, egyre részegebben tántorgott a viháncoló tömegben, és egyre dühösebb lett. Ez az állapot addig tartott, amíg vécé helyett véletlenül be nem nyitott a takarítószeres helyiségbe. Ketten bújtak össze bent, az egyik egy fiatal srác, valami Zelenay, a másik pedig Christine. A lány szoknyája feltőrve, bugyijában a srác keze matatott, miközben elmerülten csókolóztak, észre sem vették kéretlen nézıjüket. Peter behúzta maga mögött az ajtót, és keresett egy bontatlan üveg whiskyt. Ha nincs körülötte tömeg, és nem szégyelli magát annyira, biztos, hogy sírva fakad, így azonban erıt vett magán. Szájához emelte az üveget, és ivott, és ivott… aztán jótékonyan 18

beburkolta a feketeség. ** ** ** Egy villanyoszlopba kapaszkodva hányt. Jól esett a fém hidege felforrósodott testének. Amikor megpróbált felegyenesedni, az utca megpördült körülötte, a járda pedig ráesett, és rendesen fejbe verte. – Hé Peter! Nıi hang volt. Jelen helyzetében azonban Peternek egyáltalán nem hiányzott egy nı. – Ez így nem fog menni – hallotta a hangot megint, aztán egy kéz motozott a mellkasán, végül egy kéz simult a szíve fölé. Peter meleg, száraz bırt érzett… aztán minden sejtje üvölteni kezdett. Izmai görcsbe rándultak, teste ívben megfeszült, a bıre lángolt, idegei helyén izzó drótok feszültek, tudata pedig a kín egy végsı robbanásával elhagyta a testét. A következı pillanatban felült, és rémülten bámult a vele szemben guggoló nıre. – Mi… – Nem tudta tovább mondani, úgy lihegett, mint egy hosszútávfutó a finisben. – Kijózanítottam, de most jó lesz, ha gyorsan eltőnünk. A bámuló Peterre egy fekete hajjal keretezett, szépen metszett, de átlagos nıi arc nézett viszsza. Magas homlok, keskeny orr, szigorú, vékonyra préselt száj, csak az álla ugrott egy kicsit jobban elıre a kelleténél. Öltözete két számmal nagyobb fekete bırkabátból, farmerból és sportcipıbıl állt. Sötét, göndör haján átsütött a horizonthoz közeledı Nap. – Gyerünk, keljen fel, nincs idınk! A nı felugrott, talpra rántotta Petert is, és maga után húzta. A forgalmas utcán még csak utánuk sem fordultak, itt szinte mindennaposak az alkoholmérgezésben fetrengı alakok. – K-ki maga, mi… hová… meg egyáltalán… – dadogta Peter, miközben megpróbált lépést tartani ismeretlen rabul ejtıjével. – Most nem érünk rá! – szólt hátra a nı. – A szelence… magánál van? Peter dühösen megtorpant, megállásra kényszerítve ezzel a nıt is. – Ki a fene maga? – förmedt rá. – Hová megyünk? Milyen szelencérıl beszél? – Egy doboz! – magyarázta a nı idegesen. – Egy tenyér nagyságú, szépen díszített doboz… de ahogy nézem, nem látta. Egyébként Jennifer Hart a nevem. Folytatás a júniusi számban



Tisztelt Olvasóink!

m. mansfield, fıszerkesztı: dizájn, fotók, épitészrovat, túrarovat,

Elérhetıségünk megváltozott. Köszönjük eddigi számos levelüket, támogatásukat. Ha észrevételeket, reklámfelkérést írnak nekünk a továbbiakban is, mostantól a következı címen tehetik meg: [email protected]

bíró szabolcs, szerkesztı: film- és könyvkritika, ajánlók

bloemblad: zöld rovat

kulik yvette: filmtudósítás valamint schenk iván: interjúk

A Penna magazin elérhetısége: [email protected]

Barátaink Barátaink és és partnereink: partnereink:

Avagy, jelentés a XVII. Budapesti Nemzetközi Könyvfesziválról

Recommend Documents