C-PRESS Hírügynökség - Üdvözöljük a C-PRESS oldalán!
Átváltozások - Kentaurbeszéd 2009. September 14.
A semmiben vacogók mindegyre visszavágynak az anyaölbe, és ezt, mármint az édes anyaölet, ahogy évszázadok óta újra meg újra - ama tüzesen szeretõ Isten híján - az állam márványölében vélik megtalálni.
Mellékes, hogy e szerencsétlenek miféle mennyországok földre szállásaként ünnepelték (és ünneplik ma is) ezt vagy azt a totális államot (vagy totális üdvígéretet): a romantikus vagy utópisztikus elvágyódás minden államtestet öltött politikai alakzata elkerülhetetlenül az erkölcsi személyiség és az állampolgári közösség bukásában csúcsosodik ki, méghozzá katasztrofális jelleggel, mindenféle felemelõ és megtisztító katarzis nélkül, ahogy azt a huszadik század rémállamainak története mutatja.
A totális állam - a forradalommal ellentétben - nem falja fel saját gyermekeit, de ellenkezõleg: felkarolja, táplálja, dédelgeti, keblére öleli õket. Ölelése életfogytig tart. Addig és nem tovább. Csak az idegen gyermekeket falja fel, akik jogosulatlanul tartózkodnak ölében, akik nem beleszülettek, hanem befurakodtak e tápláló anyai ölbe. Úgy kell elkergetni a megátalkodottakat. Aki az ölbõl nem takarodik magától, azt eltakarítják: kipenderítik, számûzik, megölik, ha kell.
"Ölnek, ha nem ölelnek" - írja a költõ is. Márpedig, ha így áll, hogyan vonhatná ki magát a természet örök törvénye - a "vér szavának" törvénye - alól éppen a szervezett erõszak óriásgépezete: az állam, fõként, ha "organikus" és fogaskerekei a biológia törvényei szerint http://c-press.hu
Készítette a Joomla!
Generálva: 21 December, 2016, 08:52
C-PRESS Hírügynökség - Üdvözöljük a C-PRESS oldalán!
mûködnek? Mivel pedig a biológia - vagyis az élet - törvényei kíméletlenek, az államanya csak övéirõl gondoskodhat. Róluk viszont farkasként. Aki nem az õ ölébõl született (márpedig õ már kinézetükrõl, sõt szagukról felismeri az idegeneket), annak pusztulnia kell, hogy saját gyermekei élhessenek és bõvelkedhessenek. Ha nekik nincs életük és nyomorultul tengõdnek államuk kebelén, annak egyetlen oka csakis az lehet, hogy a befurakodott, az államanyát megszálló idegenek - ezek az élõsködõk - nem engedik az állam édes, egyszülött gyermekeit az éltetõ forrásokhoz. Elszívják elõlük a levegõt.
Ha az ily módon származásbûnben vétkesnek talált állampolgár idegenné válik az õ állama számára, vagy ha állama olyan gyönge, hogy nem képes megvédelmezni õt üldözõivel, zaklatóival, terrorizálóival szemben, ha ezért túl nagy pszichológiai nyomás nehezedik rá (netán õ bizonyul alkatilag vagy morálisan gyengének e nyomással szemben), hajlamos a fenyegetettség frusztrációjára félelmi hisztériával, meneküléssel válaszolni. A menekülés nemcsak kivonulást - a hely, az adott területi állam elhagyását: kivándorlást, elköltözést, emigrációt - jelenthet, hanem az egyén önmagától való menekülését is: önelhagyást, önmegtagadást, amely az öngyûlöleten keresztül egészen az üldözõkkel való belsõ azonosulásig fokozódhat.
Ez már nem külsõleges igazodás a kényszerû körülményekhez, nem rejtõzködés és alakoskodás, hanem az áldozati sors és az ebbõl fakadó legrosszabb elkerülése a legrosszabb - ugyanis az önfeladás és az üldözöttekkel való szolidaritás megtagadása - árán. Az üldözött hisztérikus félelmében odáig megy, hogy az üldözöttek oldaláról szívvel és lélekkel, szóval és tettel átáll az üldözõk oldalára (mintha a nyúl próbálná "benyuszizni" magát a vadászokhoz), és üldözõvé válik. Igazi pszeudometamorfózis is, mivel a színeváltozás (metamorfózis) evangéliumi csodájával éppen ellentétes a kifutása: az esendõ ember itt nem isteni arculata vagy természete felõl mutatkozik meg, hanem arctalanul, a lihegõ lincstömeg démonikus lárvaarcában veszítve el saját arcát és emberi méltóságát. Ebben a pszeudoátváltozásban nem felemelkedik a személy, hanem olyan mélyre süllyed, amilyen mélyre ember csak süllyedhet.
Az átváltozás során az egyénnek nemcsak a külvilággal, önmagával is el kell hitetnie, hogy nem az áldozatok, hanem az üldözõk csoportjával azonos. A korábbi identitás törléséhez szükséges erõt általában az áldozati csoportra kivetített öngyûlöletbõl meríti. Az üldözõvé http://c-press.hu
Készítette a Joomla!
Generálva: 21 December, 2016, 08:52
C-PRESS Hírügynökség - Üdvözöljük a C-PRESS oldalán!
átvedlett áldozatnak ehhez sokkal nagyobb erõfeszítésre van szüksége, mint az üldözõknek. Neki ugyanis mintegy önmagából kell "kigyûlölnie" azokat a tulajdonságokat, amelyekkel az elõítélettel sújtott csoportot az üldözõk felruházzák. Senki nem gyûlöli jobban az áldozatokat, mint az, aki potenciális vagy tényleges áldozatból változik át az üldözõvé, mert ehhez neki önmagát kell felszámolnia éspedig belülrõl, igazán, nem csak színleg. Így lesz olykor az üldözöttbõl élenjáró üldözõ, a megbélyegzettbõl lelkes megbélyegzõ, az áldozatból minden parancsot készségesen végrehajtó pribék, szorgos besúgó és feljelentõ: kollaboráns, cenzor, kápó, hóhér.
A "másikként" megbélyegzett és üldözött egyén átváltozásának kiindulópontja a menekülés. Az archaikus világban, mint azt mítoszok és mesék sokasága mutatja, az üldözõk elõl átváltozással történõ meneküléseknek se szeri, se száma: "A macska már a száját tátja, már-már bekapja az egeret, erre az hallá változik, s vízbe veti magát. A tanító tüstént hálóvá lesz, és úszva követi nyomon. Már-már befogja, de ekkor fácán lesz a halból..." - idézi fel Elias Canetti a Tanító és a tanítvány címû török-grúz mese kezdetét Tömeg és hatalom címû esszékönyvében, amelyben a "menekvõk átváltozásait" elemzi. Csakhogy az archaikus átváltozások, akárhány van is belõlük, mindig külsõdlegesek, testi átváltozások csupán, nem érintik a menekülõ lények önazonosságát. Az emberét sem. Az átváltozásban az ember csak szünetelteti, de nem veszti el azonosságát önmagával. Olyan ez, mintha egy pillanatra meghalna, aztán feltámadna.
Az archaikus világban (sõt az állatvilágban is) leggyakoribb átváltozás, mikor az üldözött halottá változik át (holtnak tetteti magát), azt remélve, hogy holtában majd elengedik õt. Ez azonban erkölcsileg nem megy: erkölcsileg nem tettetheti holtnak magát az ember, mert az erkölcsi halálból nincs menekvés, visszatérés, feltámadás. De még ennél is kevésbé tettetheti magát "üldözõnek", mintegy - menekítõ átváltozással - azokkal válva eggyé, azok mellé vagy azok élére állva, azokat igazolva, lihegve túl, azoknak helyeselve üdvözült mosollyal, akik létében fenyegetik és üldözik azt a társadalmi csoportot, amelyhez õt magát is sorolják. Az önfelszámolás mint menekítõ átváltozás mindig önelhatárolással kezdõdik: "õk nem én vagyok", "semmi közöm hozzájuk", "ugyanolyan idegenek nekem, mint nektek" (holott természetesen abban a pillanatban, hogy egy társadalmi csoportot militáns kisebbségek vagy a szervezett többség "származási idegenné" nyilvánít, minden valamirevaló demokrata kutya kötelessége az áldozatokkal való szolidáris azonosulás, bárkik legyenek is az áldozatok és bárki legyen is származásilag õ maga).
http://c-press.hu
Készítette a Joomla!
Generálva: 21 December, 2016, 08:52
C-PRESS Hírügynökség - Üdvözöljük a C-PRESS oldalán!
Minden üldözött társadalmi csoportban könnyen megképzõdik az öngyûlölet, ami nem más, mint paradox - ugyanis önfelszámoló önmentési kísérlet; nem más, mint sajátos menekülési mód ebbõl a csoportból, menekülés az áldozati sors és az áldozatokkal vállalt sorsközösség vállalása elõl az üldözõk érveinek átvételével és gyakorlatának folytatásával. Minden kudarcos, kisebbrendûségi komplexusokkal küszködõ nemzetben ott bujkál az öngyûlöletnek, az önmegvetésnek ez a kétségbeesése (elég talán a magyar öngyûlöletre utalni, amely pompásan megfér az egzaltált önimádattal), egészen kirívó formákat ölthet azonban olyan társadalmi csoportokban, amelyeket származási, vallási, kulturális, habituális másságuk különösen alkalmassá tesz a bûnbak szerepére, és így folytonos fenyegetésnek és tényleges üldöztetésnek vannak kitéve. Elég talán itt a "zsidók antiszemitizmusa" gyûjtõnév alatt összefoglalt csoportlélektani jelenségre utalni, amely a modern antiszemitizmus történetét feldolgozó könyvekben önálló fejezetet képez. (Egyik legszebb mai példája ennek az a zsidó származású fiatalember, aki belépett - vagy inkább: bemenekült - a Magyar Gárdába, és pompásan össze tudja egyeztetni magában a gárdakapitány "Auschwitz-tagadását" azzal a "ténnyel", hogy nagyszülei Auschwitzban pusztultak el.)
Minél erõsebb a félelmi pszichózis egy társadalomban, minél elképzelhetõbbnek látszik az érintettek számára, hogy az "államidegenek" megbüntetésének, elûzésének, megölésének programjával fellépõ szélsõséges csoportok hatalomra juthatnak vagy hatalomközelbe kerülhetnek, minél gyakoribbakká válnak az õket ért atrocitások (beleértve a verbális atrocitásokat is), annál gyakrabban figyelhetünk meg ilyen átváltozással próbálkozó menekülõket, üldözõik oldalára álló szökevényeket a diszkriminált, bûnbakként kezelt társadalmi csoportokban. Magyarországon például az utóbbi néhány évben szembeötlõen megsokasodtak azok a megnyilatkozások, amelyekben romák határolják el magukat romáktól, romák veszik át a romaellenes radikálisok retorikai fogásait, romák jelennek meg a romaellenes "nemzeti" oldalon, ahogyan szép számmal találunk magukat hasonló átváltozással menekíteni akaró zsidó származású, vagy magukat zsidó identitásúnak valló közszereplõket, akik hasonló átváltozással szeretnének kimenekülni az ártó szándékú idegen, az áldozat, a bûnbak számukra túlságosan is jól ismert és kétségkívül vészterhes szerepébõl, ahelyett, hogy szembeszállnának a szereposztással (és a rasszista szereposztókkal), ahelyett, hogy õk maguk azonosítanák politikailag és erkölcsileg a származás alapján azonosítókat, hogy szolidaritást vállalnának azokkal, akikben megnõtt a félelem, ha nem is oly mértékben, mint bennük, akik annyira féltik egyetlen életüket, hogy készek a rasszista szereposztók és azonosítók - az üldözõk és megfélemlítõk - oldalára állni. Önkezûleg vetnek véget erkölcsi életüknek, abban a hiú reményben, hogy ha majd üt a "vész órája", és sor kerül a "nagy leszámolásra", ez elég lesz számukra a túléléshez. A fizikai túléléshez, természetesen. Más túlélést az erkölcsi halottak az élõhalottak - nem ismernek. Nem tudhatják szerencsétlenek, hogy nem élet az már, hiszen ha tudnák, akkor még életben lennének.
http://c-press.hu
Készítette a Joomla!
Generálva: 21 December, 2016, 08:52
C-PRESS Hírügynökség - Üdvözöljük a C-PRESS oldalán!
C-PRESS - Népszabadság online
http://c-press.hu
Készítette a Joomla!
Generálva: 21 December, 2016, 08:52
