ATTITŰDKUTATÁS ÉS TOLERANCIA ERŐSÍTŐ PROGRAM SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYE EGÉSZSÉGÜGYI

ATTITŰDKUTATÁS ÉS TOLERANCIA ERŐSÍTŐ PROGRAM SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYE EGÉSZSÉGÜGYI INTÉZMÉNYEIBEN

AZ EGYENLŐ BÁNÁSMÓD NEHÉZSÉGEI ÉS KIHÍVÁSAI A GYÓGYÍTÁS SZEMSZÖGÉBŐL

2010.

KIADJA: EGÉSZSÉGVÉDŐ EGYESÜLET SZAKMAI FELELŐS: ESÉLYEK HÁZA SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYEI ESÉLYEGYENLŐSÉGI IRODA A PROGRAM MEGVALÓSÍTÁSÁT ÉS A DOKUMENTUM MEGJELENÉSÉT A SZOCIÁLIS ÉS MUNKAÜGYI MINISZTÉRIUM TÁMOGATTA.

ISBN 978-963-88413-2-2

Tartalomjegyzék Előszó ................................................................................................................ 5 PROF. DR. HADAS MIKLÓS ..............................................................................................5 BILLUS DANIELA ................................................................................................................7 A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Egészségügyi Holding Zrt., mint országosan egyedülálló szervezet DR. KISS ZOLTÁN TAMÁS ................................................................................................7 Üzenetek, prioritások és a gyakorlat – szintézistörekvéseink mozgatórugói HERCZKU TÜNDE ..............................................................................................................8 Tervezési szempont - A szegénység európai éve ................................................ 9 Lépésről lépésre ............................................................................................... 10 I. PARTNERKERESÉS ....................................................................................................... 10 II. BELSŐ KOMMUNIKÁCIÓ - KÖZÖS CÉLOK ................................................................... 11 III. KÉRDÉSEK ÉS VÁLASZOK – A TRÉNING TERVEZÉSE, KIVITELEZÉSE ....................... 12 IV. KÜLSŐ KOMMUNIKÁCIÓ – INTERJÚK ........................................................................ 12 V. AZ EREDMÉNYEK ÉS AMI VELÜK TÖRTÉNHET .............................................................. 13 A kutatás környezete - Egészségügyi Holding Nonprofit Zrt. ............................ 14 JÓSA ANDRÁS OKTATÓ KÓRHÁZ .................................................................................... 15 SZATMÁR-BEREGI KÓRHÁZ ÉS GYÓGYFÜRDŐ ................................................................ 16 SÁNTHA KÁLMÁN MENTÁLIS EGÉSZSÉGKÖZPONT ÉS SZAKKÓRHÁZ .............................. 17 MÁTÉSZALKAI TERÜLETI KÓRHÁZ ................................................................................... 18 A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei kórházak dolgozóinak attitűdjei romákkal és más társadalmi csoportokkal kapcsolatban ..................................................... 19 KUTATÁSI JELENTÉS AZ EGÉSZSÉGVÉDŐ EGYESÜLET SZÁMÁRA .................................... 19 A kérdőíves kutatás eredményei....................................................................... 22 A kutatás célja, adatfelvétele és módszertana.................................................. 22 MUNKAHELY ..................................................................................................................... 23 MUNKAKÖR ...................................................................................................................... 24 A KÉRDEZETTEK NEME ..................................................................................................... 24 A KÉRDEZETTEK KORA ..................................................................................................... 24 A KÉRDEZETTEK LAKÓHELYE ............................................................................................ 24 A KÉRDEZETTEK ISKOLAI VÉGZETTSÉGE.......................................................................... 25 A KÉRDEZETTEK SZÁRMAZÁSA, NEMZETISÉGE ................................................................ 25 ANYAGI HELYZET .............................................................................................................. 25 VALLÁSOSSÁG .................................................................................................................. 27 2. Szegénység ................................................................................................ 28 A SZEGÉNYSÉG PERCEPCIÓJA .......................................................................................... 28 A SZEGÉNYSÉG ÁLTAL ÉRINTETT CSOPORTOK ................................................................. 28 A SZEGÉNYSÉG OKAI ÁLTALÁBAN .................................................................................... 29 A SZEGÉNYSÉG OKAI A CIGÁNYSÁG ESETÉBEN................................................................ 30 A CIGÁNYSÁG HELYZETÉNEK JAVULÁSÁHOZ SZÜKSÉGES TÉNYEZŐK ............................... 33 KI TEHET A LEGTÖBBET? .................................................................................................... 35 3. Cigány-nem cigány együttélés ................................................................... 35 PROBLÉMÁS TÁRSADALMI CSOPORTOK ............................................................................ 35 CIGÁNYOKKAL VALÓ KAPCSOLATOK: SZOMSZÉDSÁG, MUNKATÁRSAK, EGYKORI OSZTÁLYTÁRSAK............................................................................................................... 36 CIGÁNYOK ÉS NEM CIGÁNYOK EGYÜTTÉLÉSE ÁLTALÁBAN............................................... 37

3

LAKÓHELYI KONFLIKTUSOK ROMÁK ÉS NEM ROMÁK KÖZÖTT .......................................... 37 AZ ORSZÁG CIGÁNY LAKOSSÁGÁNAK BECSLÉSE: JELEN ÉS JÖVŐ ................................... 38 CIGÁNYOKKAL ÉS NEM CIGÁNYOKKAL KAPCSOLATOS SZTEREOTÍPIÁK ............................ 39 4.

Hátrányos megkülönböztetés .................................................................... 39

HÁTRÁNYOS MEGKÜLÖNBÖZTETÉSSEL KAPCSOLATOS SZEMÉLYES TAPASZTALATOK....... 39 A CIGÁNYOK HÁTRÁNYOS MEGKÜLÖNBÖZTETÉSÉVEL KAPCSOLATOS ISMERETEK ........... 41 A FOGYATÉKOSSÁGGAL ÉLŐK HÁTRÁNYOS MEGKÜLÖNBÖZTETÉSÉVEL KAPCSOLATOS ISMERETEK ....................................................................................................................... 42 A KISGYERMEKET NEVELŐK HÁTRÁNYOS MEGKÜLÖNBÖZTETÉSÉVEL KAPCSOLATOS ISMERETEK ....................................................................................................................... 43 DISZKRIMINÁCIÓ A MUNKAVÁLLALÁSNÁL: ISMERETEK ÉS MEGÍTÉLÉS............................ 44 DISZKRIMINÁCIÓ AZ EGÉSZSÉGÜGYBEN ......................................................................... 46 SZEGREGÁLT VAGY INTEGRÁLT OKTATÁS? ...................................................................... 47 ÉRVEK ÉS ELLENÉRVEK A SZEGREGÁLT ÉS AZ INTEGRÁLT OKTATÁSSAL.......................... 48 KAPCSOLATBAN ................................................................................................................ 48 HÁTRÁNYOS MEGKÜLÖNBÖZTETÉS EGYÉB TERÜLETEKEN: RENDŐRSÉG, SZÓRAKOZÓHELYEK, LAKÓKÖZÖSSÉG ............................................................................. 49 A kérdőíves munka és a tréningek értékelése................................................... 53

1. Első fókuszcsoportos beszélgetés tapasztalatai a kérdezés koordinátoraival .......................................................................................................... 53 1.1 BEVEZETÉS ............................................................................................................... 53 A CSOPORT ALAPADATAI .............................................................................................. 53 A BESZÉLGETÉS HANGULATA, JELLEMZÉSE.................................................................. 53 SZÓHASZNÁLAT ........................................................................................................... 53 1.2 VÉLEMÉNYEK A KUTATÁSRÓL .................................................................................... 54 KUTATÁS FOGADTATÁSA .............................................................................................. 54 1.3 A TRÉNINGGEL KAPCSOLATOS ELVÁRÁSOK .............................................................. 54 1.4. HELYZETÉRTÉKELÉS ÉS MEGOLDÁSI JAVASLATOK................................................... 54 2. A második fókuszcsoportos beszélgetés: a tréning részvevőivel és a kérdezés koordinátoraival ....................................................................................... 56 2.1 BEVEZETÉS ............................................................................................................... 56 A CSOPORT ALAPADATAI .............................................................................................. 56 2.2 A TRÉNING ÉRTÉKELÉSE ........................................................................................... 56 ÁLTALÁNOS ÉRTÉKELÉS................................................................................................ 56 A TRÉNINGEK ÉRZÉKELT HATÁSA ................................................................................. 56 2.3 HELYZETÉRTÉKELÉS ÉS MEGOLDÁSI JAVASLATOK .................................................... 57 Tréneri beszámoló ............................................................................................ 58 A TRÉNINGEKET LEBONYOLÍTÓ MÁSSÁG ALAPÍTVÁNY BEMUTATÁSA............................... 58 TRÉNINGEK ELŐKÉSZÍTÉSE .............................................................................................. 59 CÉLORIENTÁLTSÁG, TERVKÖVETÉS.................................................................................. 59 CSOPORTSZERVEZÉS- ÉS IRÁNYÍTÁS .............................................................................. 59 ALKALMAZOTT KOMMUNIKÁCIÓ ....................................................................................... 60 RÉSZTVEVŐI ÉRTÉKELÉS .................................................................................................. 60 TRÉNERI ÖNÉRTÉKELÉS.................................................................................................... 61 Kiegészítő információk ..................................................................................... 62

4

Előszó Prof. Dr. Hadas Miklós Szociológus a Budapesti Corvinus Egyetem Szociológia és Szociálpolitika Intézet egyetemi tanára a Szociológia és Társadalompolitika Intézet Társadalmi, Nem- és Kultúrakutató Központ igazgatója

e szépítsük: a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei kórházak dolgozóinak romákkal és más társadalmi csoportokkal kapcsolatos attitűdjeit vizsgáló tanulmány megállapításai drámai erejűek – mindenekelőtt a cigánysággal kapcsolatos nézeteket illetően. A kórházi dolgozók értékítéletei és attitűdjei – mint cseppben a tenger – pontosan reprezentálják, hogy 2010. első felében milyen e társadalmi csoport megítélése Magyarországon. Kiemelném a tanulmánynak azt a megállapítását, miszerint a válaszadók a cigányság esetében elsősorban belső okoknak tulajdonítják a szegénységet, és egyértelműen e népcsoport tagjaitól – nem pedig külső erőktől – várják, hogy javítsanak helyzetükön. Rámutatnék továbbá arra az adatra is, hogy a vizsgálat alanyai szerint ma Magyarországon mintegy hárommillióra tehető a cigány népesség számaránya; mi több, a válaszadók többsége azt vélelmezi, hogy 2020-ra Magyarországon minden második ember cigány lesz. (A kutatók mérvadó álláspontja szerint ma mintegy hat-nyolcszázezer roma származású állampolgár él országunkban.) Úgy fogalmaznék tehát, hogy a tanulmány meggyőzően dokumentálja azt a morális pánikot, mely a szegénységgel, valamint a cigányság jelenével és jövőjével kapcsolatban itt és most, a társadalom széles csoportjaiban érvényesül. Minden bizonnyal jogos visszatetszést keltene a Tisztelt Olvasóban, ha arrogáns fővárosi értelmiségiként arról kezdenék értekezni e helyütt, hogy lám-lám, micsoda előítéletek léteznek a társadalom egyes csoportjaiban a cigányságot illetően, és az egyetemi katedra által legitimált szellemi-morális felsőbbrendűség öntudatával – egyfajta aufklérista kioktató szellemben – azt próbálnám megfogalmazni, hogy miképpen is kellene gondolkodniuk és cselekedniük e tekintetben a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei kórházak dolgozóinak. Ez az attitűd nem csupán mélyen igazságtalan volna, hanem ellentmondana annak a szakmai alapelvnek is, miszerint tanácsos, ha a szociológus társadalmi tényként, mégpedig a valóság megértése szempontjából meghatározó jelentőséggel bíró társadalmi tényként fogja föl a tipikusnak tekinthető nézeteket, hiteket, elköteleződéseket, attitűdöket és sztereotípiákat – legyenek azok „igazak” vagy „hamisak”, „pozitívak” vagy „negatívak”. Magyarul: társadalmi tény, hogy ma, Magyarországon a cigányság széles értelemben fölfogott társadalmi létezéséhez a többségi társadalom egyfajta morális pánik révén viszonyul. Ez a rövid előszó nem alkalmas arra, hogy e negatív észlelési és viselkedési kódokkal drámai módon átszőtt viszony kialakulását illetően részletesebb fejtegetésekbe merülhessek. Arra sincs mód, hogy e viszony megváltoztatásával kapcsolatos reformelképzelésekkel, kívánatosnak tartott közpolitikákkal kapcsolatban megfogalmazzam az álláspontomat. Mindazonáltal mégsem tudok ellenállni annak a kísértésnek, hogy egy vázlatos gondolat erejéig utaljak arra az illúziómra, illetve fixa ideámra, mely a roma

5

integrációval kapcsolatos közbeszédben véleményem szerint nem kap megfelelő hangsúlyt. Véleményem szerint ma, Magyarországon a bizalmatlanság kultúrájában létezünk. Rendkívül sajnálatosnak tartom, hogy a helyi szinteken meglévő bizalmatlanság és párbeszéd-képtelenség a (mély)szegénységgel kapcsolatos közpolitikák szemléletében is újratermelődik. A legtöbb kezdeményezés nem organikusan építkezik, hanem szervetlen módon elhatárolódik a helyi szereplők és információk megfelelő súlyú figyelembe vételétől, és ellenséget lát a lehetséges szövetségesben. Újra akar kezdeni ott, ahol folytatni és együttműködni kellene. Részben ebből is fakad, hogy e közpolitikák nem bizonyulnak fönntarthatónak. Pedig rendkívül fontos volna, hogy az esetlegesen elkezdődött folyamatok (projektek) hosszú távra is tervezhetőek legyenek. Legalább öt-tíz éves folyamatokban volna tanácsos gondolkodni, mégpedig úgy, hogy lehetőleg a résztvevők is állandóak maradhassanak. Ennek során kívánatos volna, ha a személyességet, a személyiséget, az emberi tőkét, az emberi erőforrást legalább ugyanolyan kincsnek, tényleges vagyonalkotónak tekintenénk, mint az intézményi viszonyokat. Ugyanakkor az emberi erőforrás „fejlesztését” nemcsak a különböző (tovább)képzések, hanem új beállítódások, empatikusinteraktív kommunikációs készségek kialakítása révén is meg lehetne kísérelni. Mindebbe természetesen nem csupán a romákat, hanem a velük együtt létezni kényszerülő hatalmi helyzetű szakembereket – nem utolsósorban az ápolónőket és az orvosokat – is ajánlatos volna bevonni. E folyamatban kitüntetett fontosságot tulajdonítanék a konfliktuskezelés és a mediáció problémakörének. Úgy vélem, komoly eredményeket lehetne elérni az által, ha lehetőség nyílna arra, hogy szociális és egészségügyi szakemberek tartósan együttműködhessenek kommunikációs-mediációs ismeretekkel rendelkező szakemberekkel. Ez utóbbiaknak az lenne a feladatuk, hogy segítsenek megérteni az ellenérzésekkel szemlélt másik ember gondolkodás- és viselkedésmódját, vagyis hogy gördülékenyebbé, áramlóbbá tegyék a folyamatokat, elsimítsák a bizalmatlan felek közötti konfliktusokat, és hozzájáruljanak az optimális kompromisszumok kialakításához. Azt gondolom, végső soron nem lehet más a célunk 2010 tavaszán, minthogy megteremtsük annak a status quo-nak a föltételeit Magyarországon, melyben – középés hosszú távon – az egymást ellenségnek tekintő csoportok képesek együtt élni. Ennek érdekében elkerülhetetlennek tűnik számomra, hogy a valóságföltáró tevékenységet valóság-átalakító tevékenység is kövesse. Az Egészségvédő Egyesület hátterének köszönhetően működő Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Esélyegyenlőségi Iroda eddig is úttörő szerepet vállalt az ilyen típusú feladatok elvégzésében. Remélem, hogy az Irodának és az Egyesületnek a jövőben is meglesz a lehetősége arra, hogy teljesíthesse kiemelkedő fontosságú társadalmi küldetését.

2010. május 10.

6

Billus Daniela Főosztályvezető Szociális és Munkaügyi Minisztérium Esélyegyenlőségi Főosztály

a Magyarországon az esélyegyenlőség, az egyenlő bánásmód elve megvalósulásának, az előítéletek mérséklésének legnagyobb akadályát a társadalom szemléletmódjának meglehetősen közömbös, sok esetben negatív volta jelenti. Ennek leküzdése érdekében folyamatos erőfeszítéseket kell tennünk. Mindenekelőtt saját előítéleteink tudatosítása, a diszkriminációs helyzetek, esetek felismerése lehet a kiindulási pont. Különösen fontos, hogy ez az önvizsgálat megtörténjen azon szolgáltatásokat nyújtó szervezetek dolgozói körében, akik munkájuk révén nap mint nap kerülnek olyan helyzetbe, ahol szükséges, hogy tudatosan kezeljék ezeket a kérdéseket. Az Egészségvédő Egyesület által koordinált és a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Esélyegyenlőségi Iroda közreműködésével megvalósított projekt első lépése volt a helyzetfeltárás, amely már önmagában rengeteg tanulsággal szolgált, melyekről ebben a kötetben részletesen olvashatnak. Ezt egy, a feltárt problémákra reflektáló tréning követte, amelynek legfőbb célja az volt, hogy a résztvevőknek támpontokat adjon a társadalmi különbözőségekből fakadó konfliktusos helyzetek kezeléséhez, s oldja ezeket azáltal, hogy erősíti bennük a nyitottságot, az elfogadást, a szolidaritást. Azt gondoljuk, hogy erre ma nagyon nagy szükség van. A program csupán kis szeletét vizsgálta és formálta a szolgáltató területeknek, mégis sok tapasztalatot hozott, amelyek feldolgozása segíthet a társadalmi szemléletformálás és kiemelten a szolgáltatásokat nyújtó szakemberek attitűdjeinek feltárását és megváltoztatását szolgáló módszertani útkeresésében.

A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Egészségügyi Holding Zrt., mint országosan egyedülálló szervezet Dr. Kiss Zoltán Tamás Vezérigazgató Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Egészségügyi Szervezési és Szolgáltató Holding Nonprofit Zrt.

Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Egészségügyi Szervezési és Szolgáltató Holding Nonprofit Zrt. 2009. október 1-én három magas szakmai színvonalú megyei fenntartású kórház integrációjával létrejött, országosan egyedülálló szervezet. Missziónknak tekintjük, hogy modellértékű példát nyújtsunk a magyar egészségügy számára az összefogás és a minőségi munka gazdaságos szervezése terén. Mindennapi munkánk során kiemelt figyelmet fordítunk arra, hogy figyelembe vegyük és ösztönözzük munkatársaink, partnereink és üzleti környezetünk különbözőségét. Mindezeken túl, felelős munkáltatóként kiemelt figyelmet fordítunk a munkahelyi diszkriminációmen-

7

tesség és az egyenlő bánásmód biztosítására, valamint törekszünk az egyes hátrányos helyzetű munkavállalói csoportok esélyegyenlőségének megvalósítására. Vállalati értékeink fontossága és eddigi eredményeink alapján kialakult jó hírnevünk megköveteli, hogy minden érdekelt együttműködő partnerünk (részvényesek, lakosság, alkalmazottak, beszállítók) egyéni és személyes különbségeit elismerjük, értékeljük, hasznosítsuk. Az Egészségügyi Holding Zrt. minden vezetőjére különös felelősség hárul a Holdingon belül a sokszínűség megvalósítása tekintetében azáltal, hogy példát mutatnak a tolerancia, a bevonás, valamint a sokszínűség kezelése terén, továbbá ösztönzik és jutalmazzák az elkötelezettséget e területeken. Minden eszközzel törekszünk az egyes hátrányos helyzetű munkavállalói csoportok helyzetének javítására, esélyegyenlőségének biztosítására. Az Egészségügyi Holding Zrt. egyik meghatározó értéke a nyitottság. Nyitottak vagyunk arra, hogy az esélyegyenlőség biztosítása terén induló állami, üzleti és civil kezdeményezésekhez csatlakozzunk a társadalmi esélyegyenlőség megvalósulásának érdekében. Ezért fogadtuk örömmel az Egészségvédő Egyesület és az Esélyek Háza SzabolcsSzatmár-Bereg megyei irodájának felkérését és vettünk részt abban a kutatási programban, amely lehetővé tette számunkra, hogy felmérve az esélyegyenlőséggel kapcsolatos attitűdjeinket, további lépéseket tehessünk a tolerancia jövőbeli növelésére. Munkatársaink a gyógyító tevékenység ellátása során a társadalmi sokszínűség szinte teljes skálájával találkoznak, a sokszínűség kezelése számunkra elvárás, a szakmai profizmus része. A képzések során munkatársaink elmélyítették, frissítették elméleti ismereteiket, gyakorlati tapasztalataikat, és ez által olyan fontos további lépések fogalmazódtak meg, amelyek hozzájárulnak a magyarországi esélyegyenlőségi helyzet javítására szolgáló intézkedések meghozatalához.

Üzenetek, prioritások és a gyakorlat – szintézistörekvéseink mozgatórugói Herczku Tünde Irodavezető Esélyek Háza Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Esélyegyenlőségi Iroda

Kutatásunk célja az emberi kapcsolatokban és a hétköznapi ügyintézésben azoknak a mozzanatoknak a megtalálása és reflektorfénybe állítása volt, mely a mindennapi élethelyzeteket az egyén számára csalódássá változtatja, a segítők legnagyobb jóindulata ellenére is. Abban reménykedünk, hogy ezen attitűdök feltérképezése kezdő lépés az olyan konfliktusok feloldásában, melyek nem hozhatnak jót sem a szolgáltatóknak, sem az azt igénybe vevő embereknek, sem pedig a társadalomnak.

8

Tervezési szempont - A szegénység európai éve Programunk tervezésében és megvalósításában prioritásunk az EU Bizottság 2008. októberi határozata szerinti ,,2010 A szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelem éve” kommunikációs kampánycéljai voltak, melyek meghatározták mind az Európai Unió, mind pedig a tagállamok, így Magyarország számára is a figyelemfelhívó programok témaköreit és üzeneteit.

Az Európai Év számunkra meghatározó ajánlásai: Az Év feladata előmozdítani a köz- és magánszféra szereplőinek bevonását. Lehetőséget teremteni arra, hogy az Év tevékenységében minél több állampolgár részt vállalhasson, különös tekintettel azokra, akik közvetve vagy közvetlenül megtapasztalták a szegénységet, vagy a kirekesztődést.

Célok: -

-

a szegénységben, társadalmi kirekesztettségben élők helyzetéről értelmes közbeszéd alakuljon ki a társadalom jobb helyzetben lévő tagjai reális képet kapjanak és megértsék, hogy milyen okokra vezethető vissza és milyen következményekkel jár a szegénység, a kirekesztettség megvizsgáljuk, milyen eszközök állnak rendelkezésre a kirekesztés elleni küzdelem terén, és bemutassuk a valós eredményeket felmutató jó gyakorlatokat.

Kiemelten foglalkoztunk a legsérülékenyebb (aktív korú) csoportok szegénységével -

a hajléktalan emberekkel, a romákkal, a leszakadó, hátrányos helyzetű térségekben vagy gettókban élőkkel a segélyezettekkel és a segélyezési rendszerből kiszorultakkal a tartós munkanélküliekkel az idős, egyedülálló emberekkel a beteg gyermekekkel és családjaikkal a fogyatékossággal élőkkel,

valamint az őket segítő szakma dolgozóival, döntéshozóival. Mottónk az Európai Év Nemzeti Programjának üzenetei közül a következő volt:

„A szegénység sokarcú!” vagyis összetett probléma – a szegénységben élők nem alkotnak homogén csoportot, tehát elfogadhatatlanok a szokásos klisék és előítéletek „a lusta, dolgozni nem akaró”, a „segélyt kocsmában elköltő” szegényekről. A Szegénység és Társadalmi Kirekesztés Elleni küzdelem Éve keretében programunk tervezését a Szociális és Munkaügyi Minisztérium felügyelte. A minisztérium Esélyegyenlőségi Főosztálya az európai évhez kapcsolódóan több megye vidéki projektjeinek megvalósítását támogatta. Elvárás volt, hogy újszerű ötleteket segítsen, olyan megoldásokat tervezzen, melyek eddig még nem voltak jelen az esélyteremtésben, s ezek a kezdeményezések olyan hátrányos helyzetű csoportra vagy csoportokra fókuszáljanak, akik eddigi esetleg kevesebb hangsúlyt kaptak az egyenlő bánásmód gyakorlatában. Mindezeket figyelembe véve olyan szakmai újítást és fejlesztést szerettünk volna megvalósítani a témában hangsúlyosan érintett hátrányos helyzetű régióban, az Észak-

9

Alföldi Régióban, mely az országban egyedülálló, s melyre állami vagy egyéb szolgáltatók és dolgozóik esetében eddig nem, vagy alig volt példa. A program előkészítésében fontos és kiemelt eredményünk, hogy a korábbi gyakorlattól eltérően a megye kórházait felvonultató Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Egészségügyi Szervezési és Szolgáltató Holding Zrt. igazgatótanácsának támogatását nyertük el. Úgy véljük, programunk speciális értéke, hogy civil szervezetünk sikeresen vont be törekvéseibe állami szolgáltatót, vállalkozókat, a hazai kutatásban jártas szakembert, továbbá egy akkreditált felnőttképzési intézményt. Az európai év keretében ebben a témában meg tudott szólítani megyében dolgozó szakembereket, vállalatokat, segítő hálózatokat, és érintetteket, miközben egyszerűsített foglalkoztatás keretében néhány hónapra biztosította két munkanélküli fiatal jövedelmét is. A program regionális és országos megvalósítás lehetőségét is magában hordozza, ugyanis végrehajtásával nemcsak egyfajta jó gyakorlatot szerettünk felmutatni arra vonatkozóan, hogyan vállalhatnak feladatot a közszolgáltatók az egyenlő bánásmód törvény végrehajtásában, az esélyegyenlőségi intézkedések megalapozásában, hanem egyfajta módszertani anyagot, komplex projektleírást adni mindazoknak, akik hasonlóan gondolkodnak, cselekszenek a területen, illetve nyitott partnereket tudnak megszólítani valamennyi szektorban.

Lépésről lépésre Szabolcs-Szatmár-Bereg megye kedvezőtlen megbetegedési és halálozási statisztikáiból kiindulva a lakosság egészségi állapotát, az egészségügyi szolgáltatáshoz való hozzáférését közvetetten céloztuk meg. Az egészségügyi dolgozók körében végzett előkutatási modellel célunk volt egy kutatás keretében feltárni, hogy az egyenlő bánásmód követelménye hogyan tartható be, és ennek kapcsán milyen konfliktusok adódnak az egészségügyi szolgáltatások területén  egy tréningsorozat segítségével pedig támpontokat adni a terepen lévő dolgozók mindennapi munkájához 

Hipotéziseink voltak: 







a szegénységhez vezető lehetséges okok közül a mentális és fizikai egészségkárosodás döntő befolyású lehet egy olyan megyében, ahol országosan is magas a munkanélküliség a mindennapos megélhetési problémák és az azok enyhítésére irányuló túlélési technikák – dohányzás, alkoholizmus, egészségkárosító életmód - ugyanakkor jelentős mértékben vezethetnek egészségkárosodáshoz a gyógyítási folyamatban a szolgáltatás minősége nemcsak a kezelések hatékonyságában, az egészség és munkaképesség visszanyerésében játszik szerepet, hanem a kilátástalanságból való kilábalásban is a helyi társadalom tagjaival – így a szegénységben élőkkel - való személyes emberi kapcsolatok előfordulása az egészségügyi szolgáltatásban hozzávetőlegesen leképezi a megye lakosságának összetételét.

I. PARTNERKERESÉS Az elsősorban prevenciós programjairól, előadásairól és életmód napjairól közismert Egészségvédő Egyesület legfontosabb stratégiai partnere az általa működtetett Esélyek Háza Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Esélyegyenlőségi Iroda volt, melynek alig négy fős csapata az Európai Unió több tematikus figyelemfelhívó kampányába igyekezett bekapcsolni a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei lakosságot. Az iroda a 2007-es Esélyegyenlőség Évében, vagy a 2009-es „Sokszínűségért” mottójú diszkrimináció elleni küzdelem évében

10

szerzett tapasztalatai, továbbá csaknem hat éves tevékenységének köszönhetően olyan szakmai partnerekkel rendelkezett, mint a Tárki Zrt. Kutatóintézetének munkatársa, Simonovits Bori szociológus-kutató, valamint a Másság Alapítvány Módszertani Oktatási Központ. Az Esélyek Háza referenciája egy korábbi Munkaerő-piaci diszkriminációkutatási projekt volt, mely a társadalomtudományos célú kutatás és a jogi felhasználás ötvözésére példa, s meghatározott szempontok alapján monitorozott több ezer álláshirdetést a fővárosban, és a szabolcsi megyeszékhelyen. A csaknem 100 hirdetést a telefonos tesztelés módszerével vizsgálták tovább, végül öt esetben a Másság Alapítvány közérdekű igényérvényesítést kezdeményezett az Egyenlő Bánásmód Hatóság előtt, egy esetben a bejelentés a Fővárosi Bíróság eljárásának kezdeményezésére volt alkalmas. Nem volt könnyű azonban közszolgáltatót találni, aki az esélyteremtésben eddig megtett lépéseit, intézkedéseit, törekvéseit konkrét mérésnek veti alá. A témában megszólított partnerek között egyaránt akadt, aki dolgozóik leterheltségére hivatkozva, valamint, hogy ezen körülmények nem adnának reális értékeket a vizsgálat során, nemet mondtak megkeresésünkre, és akadt olyan is, aki rendkívül fontosnak és példaértékű segítségnek értékelte a pontos helyzetértékelésre vonatkozó ajánlatunkat. Habár tudomásunk volt a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Egészségügyi Szervezési és Szolgáltató Holding Zrt. szervezeti átalakításáról, és munkánk során ehhez saját projektünk vezetőinek is alkalmazkodnia kellett, az esélyegyenlőségben korábban is eredményeket felmutató partnerünk nyitottságát tapasztalhattuk felkérésünk alkalmával. A vezetői elköteleződés mellett a megvalósításban rendkívüli segítséget jelentett, hogy a szolgáltató belső koordinációjában a Holding Zrt. PR Irodája és a kórházak ápolási vezetői körében töretlen elhivatottságot és szintén példaértékű partnerséget kaptunk.

II. BELSŐ KOMMUNIKÁCIÓ – KÖZÖS CÉLOK A partnerek és szereplők közötti kommunikációban számunkra rendkívül fontos volt, hogy személyesen és közvetlenül is egyeztetni tudjuk céljainkat valamennyi kórház falain belül. Törekedtünk arra, hogy egyenként megismerjük az intézmények felépítését, jellemző betegköreit, dolgozói körét, és azokat az ellátási formákat, melyeket az adott intézmény nyújt. Ugyanakkor a vezetőkével azonos tartalmú szakmai háttéranyagok, megbeszélések, és a végrehajtásban részt vevő partnerek egymás közötti közvetlen kommunikációjának segítségével szerettük volna elérni, hogy céljaink mindenki számára világosak, pontosak és jól követhetőek legyenek. A személyes kapcsolatnak köszönhetően rendkívül gyors és hatékony belső kommunikáció alakult ki, melynek íratlan szabályai szerint stratégiai kérdésekben a vezetőkkel, gyakorlati, módszertani kérdésekben pedig az ápolási vezetőkkel és rajtuk keresztül a dolgozókkal egyeztettünk, és előfordult, hogy az információáramlás irányát megváltoztatva a dolgozók javaslatait sikeresen kommunikáltuk a vezetés felé. Az aktív kapcsolattartás eredményének könyveltük el, hogy a program végrehajtásáról minden szereplő naprakész és pontos információkkal rendelkezett a program kezdetétől egészen a végéig. Közös megállapodásaink alapján a program megvalósításában az alábbi ütemezést tartottuk: 1. FÁZIS - Kérdőívek kidolgozása, véglegesítése 2. FÁZIS – Érintettek tájékoztatása, a projekt céljainak, a partnerség kereteinek megbeszélése a projektben és a kutatásban résztvevőkkel, vagy képviselőikkel

11

3. FÁZIS – Kérdőívek összesítése, feldolgozása, tréningek lebonyolítása 4. FÁZIS – Végeredmények kommunikációja

III. KÉRDÉSEK ÉS VÁLASZOK – A TRÉNING TERVEZÉSE, KIVITELEZÉSE Miután a kórházak teljes dolgozói létszáma alapján reprezentatív mintavétellel dolgoztunk kutatásunkban, úgy véltük, hogy a kérdőíveinket kitöltők szívesen válaszolnak majd a tréningekkel kapcsolatos elvárásaikat kutató kérdéseinkre, jelezve azt is, hogyan viszonyulnak a tréningen való részvételhez. Így a kérdőívek feldolgozásakor nemcsak abban voltak világos információink, hogy várhatóan hányan vennének részt tréningünkön a gyakorlatilag négyszáz személyes meghíváshoz képest, hanem abban is, hogy a leendő résztvevőknek milyen elvárásai vannak általában a tolerancia erősítő tréningekkel szemben. Legfontosabb technikai információnk mindemellett az volt, hogy a dolgozók műszakbeosztása, feladatellátása nem engedi meg, hogy két-három napra kivonjuk őket a munkából, így mindenképpen egy napos képzést kellett szerveznünk. A kapott válaszokat, információkat a Másság Alapítvány Módszertani Központ feldogozta, és rugalmasan alkalmazkodott mindehhez a tréning tematikáján belül a dolgozói visszajelzésekhez legközelebb álló súlypontok kialakításával. A tréningek tematikáját a Szociális és Munkaügyi Minisztérium Esélyegyenlőségi Főosztálya is véleményezte, jóváhagyta. A résztvevők igényeire adott tréneri reakciók fontosak voltak a kivitelezés során is, így a hat alkalommal megtartott tréningek szakmai céljai azonosak voltak ugyan, az ahhoz vezető gyakorlatok azonban a csoportok érdeklődése, igénye és visszajelzése – helyenként a helyszíni adottságok - alapján különbözőképpen valósultak meg.

IV. KÜLSŐ KOMMUNIKÁCIÓ – INTERJÚK A projekt kutatási anyagát feltétlenül nyilvánossá, elérhetővé akartuk tenni, nemcsak nyomtatott kiadvány formájában, hanem az OEH honlapjáról történő elektronikus letöltés lehetőségével. Azonban maga a kiadvány csak a program végrehajtásának utolsó fázisában készülhetett el, így át kellett gondolnunk, megterveznünk, hogyan kommunikálunk a csaknem hat hónapos program ideje alatt. A decemberi-januári előkészítő szakaszban így inkább a ,,2010 A szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelem éve” üzeneteit, kapcsolódási pontjait, a megye lakosságára fontos központi információkat helyeztük előtérbe, s csak ezután tértünk rá a partnerek és a konkrét események közlésére. Ebben mérföldkő volt az a sajtótájékoztató, ahol a Szociális és Munkaügyi Minisztérium Esélyegyenlőségi Főosztályának vezetője és esélyegyenlőségi szakértője, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közgyűlés Elnöke, a Holding Zrt. vezetői is elmondták tapasztalataikat, valamint, hogy számukra mit jelent a program. Kommunikációs tervünkben arra is ügyeltünk, hogy programunktól függetlenül a téma heti szinten, a lehető legtöbb oldalról kerüljön felszínre. Ezért tematikus interjúkat készítettünk a szakemberek, a szegénységben élőket és hátrányos helyzetűeket segítő hálózatok, szakmai és állami vezetők, vállalatvezetők, valamint az érintettek megszólaltatásával. Kérdéseink minden esetben személyes tapasztalataikra, véleményükre vonatkoztak. Tanulságos eredmény, hogy a szakma képviselőin és az érintetteken kívüli szereplők a válaszadásra elég gyakran nem értek rá, vagy olyan tájékoztató anyagot küldtek válaszként, melyek egyébként is publikusak és elérhetőek, ám azok megyei adatokat, személyes véleményt nem tartalmaznak.

12

Interjúinkat minden esetben megjelentettük az Országos Esélyegyenlőségi Hálózat és a Magyar Szegénységellenes hálózat weblapján. www.eselyekhaza.hu, www.szegenysegellen.hu A program összefoglalásaként szórólapot szerkesztettünk, mely alkalmas lehet a szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai évének hosszú távú kommunikálására, valamint modell programként más szervezetek számára átadható ajánlásként. A szórólapot az Országos Esélyegyenlőségi Hálózat húsz Esélyek Házainak is eljuttatjuk, remélve, hogy országos szinten is meg tudjuk jeleníteni eredményeinket, melyek helyenként tanulságosak, meglepőek és elgondolkodtatók, néhol elszomorítók, s ritkán, de mégis van, hogy reményre adnak okot.

V. AZ EREDMÉNYEK ÉS AMI VELÜK TÖRTÉNHET Előkutatásunkkal pontosan körvonalazható célunk volt arra sarkallni partnereinket és példánkon keresztül más szolgáltatókat, hogy a kapott eredményeken elgondolkodva olyan intézkedéseket fogalmazzanak meg, melyek hatása fél év, vagy egy év után újra rögzíthető, elemezhető, kézzel fogható és konkrét. A kutatás értéke a rögzített vélemény, hozzáállás, mely sok esetben személyes tapasztalaton alapul, azonban a cég szolgáltatásának minőségére enged – okkal vagy ok nélkül - következtetni. A kutatási háttérnek köszönhetően több mint 500 ember véleményét sikerült dokumentálnunk, mely további feladatok tervezéséhez is reális és pontos helyzetértékelést nyújthat. A tolerancia erősítő tréningek kedvező fogadtatása és jó híre nyitottabbá teheti a közszolgáltatásban dolgozókat hasonló programokban való részvételre, mely iránt a tréningeken részt vevő több mint 70 ember határozott igényét fejezte ki. Örömünkre szolgál, hogy kommunikációnk kapcsán a Vakok és Gyengénlátók SzabolcsSzatmár-Bereg Megyei Egyesülete is jelezte szándékát, hogy szívesen tartana a látássérült emberekkel szembeni bánásmódról hasonló érzékenyítő tréningeket, és bízunk benne, hogy az év során mások is jelzik majd bekapcsolódási, folytatásra vonatkozó szándékaikat, ötleteiket.

13

A kutatás környezete

EGÉSZSÉGÜGYI HOLDING NONPROFIT ZRT. A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Egészségügyi Szervezési és Szolgáltató Holding Nonprofit Zrt. 2009. október 1-jén, három, magas szakmai színvonalú megyei fenntartású kórház integrációjával létrejött, országosan egyedülálló szervezet.

MISSZIÓNK

KÜLDETÉSÜNK

Missziónknak tekintjük, hogy modellértékű példát nyújtsunk a magyar egészségügy számára az összefogás, az egységes minőségi betegellátás és az optimális, költséghatékony szolgáltatások megszervezése terén.

A lakosság egészségi állapotának megőrzése, az egészségkárosodás megelőzése, a gyógyítás-, gondozás-, rehabilitáció magas szinten végzése. Mindezt igényes szakmai munkával, kellő megértéssel, empátiával, a jó gyakorlat átvételével és továbbadásával végezzük.

TAGKÓRHÁZAINK Az Egészségügyi Holding Zrt. tagkórházai:  Jósa András Oktatókórház Egészségügyi Szolgáltató Nonprofit Kft.  Szatmár-Beregi Kórház és Gyógyfürdő Egészségügyi Szolgáltató Nonprofit Kft.  Sántha Kálmán Mentális Egészségközpont és Szakkórház Egészségügyi Szolgáltató Nonprofit Kft.

14

CÉLUNK …. hogy az Egészségügyi Holding Zrt. legyen az ország egészségügyi ellátásának meghatározó szereplője, ahol hivatásukat szerető, elismert és elégedett munkatársak, a Szervezeti Kiválóság eszközeivel segítik a szolgáltatás hatékonyságát, eredményességét, a betegek és valamennyi érdekelt fél valódi és látens igényeinek kielégítését, elégedettségük fokozását.

JÓSA ANDRÁS OKTATÓKÓRHÁZ A Jósa András Oktatókórház több mint 100 év tapasztalatával, számos szakmai sikerrel a háta mögött megérdemelten vált mára a régió meghatározó egészségügyi intézményévé. Mindennapi munkánk során legfőbb értékként tartjuk szem előtt a betegközpontú, magas szakmai színvonalú gyógyító ellátást. A Jósa András Oktató Kórház 300.000 ember prímér ellátójaként komplex szolgáltatás palettával áll a betegek rendelkezésére a nap 24 órájában az év minden napján. A Kórház tevékenysége Szabolcs-SzatmárBereg megye területének felére terjed ki, egyes specialitások megyei, illetve regionális szintűek, mint például a hipertóniagondozás, vagy az onkoradiológiai ellátás.

TUDJUK, HOGY BETEGEINK SZÁMA EGYRE NŐ

Intézményünk alaptevékenysége  felnőtt- és gyermek, aktív- és krónikus, járó- és fekvőbeteg-szakellátás  rehabilitáció, fejlesztő, oktató tevékenység, utókezelés, gondozás  közép- és felsőfokú oktatás  orvos-, szakorvosképzés  kutatási tevékenység

Teljes egészében gyógyítjuk a beteg embert, nem tűrjük el a részmegoldásokat.

Intézményünk a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum akkreditált oktató kórházaként működik.

FIGYELEMRE MÉLTÓ BETEGKÖR Azért dolgozunk, hogy minden betegünk meggyőződhessen arról, hogy betegsége esetén mi vagyunk a legalkalmasabbak a gyógyítására.

Fekvőbetegek száma Járóbetegek száma

2005 76 936* 1 740 535

* korrigált, ágyszámra vonatkoztatott adat

2009 83 500 2 270 000

Az a minőség, amit mi képviselünk, biztosítja, hogy versenytársainkkal szemben minket válasszanak a betegek. Az elmúlt időszakban a szomszédos megyékből már konkrét igények jelentkeztek az ellátás átcsoportosítására.

MEGOLDÁST KÍNÁLUNK

A JÖVŐ LÁBNYOMÁBA LÉPTÜNK A Társadalmi Infrastruktúra Operatív Program „Infrastruktúra-fejlesztés az egészségpólusokban” című pályázat első helyen, legmagasabb pontszámmal rangsorolt nyertese a Jósa András Oktató Kórház Tömbkórház projektje lett. A komoly szakmai előkészítő munka eredményeként 13 milliárd forint összértékű fejlesztés indult el az intézményben, annak érdekében, hogy 2012 nyarára a 21. század elvárásainak mindenben megfelelő magas technikai színvonalú betegbarát komplexum fogadja a betegeket.

515 krónikus ágy

1267 aktív ágy

72 intenzív ágy

ÁGYAK SZÁMA - 2009

15

SZATMÁR-BEREGI KÓRHÁZ ÉS GYÓGYFÜRDŐ Hazánk észak-keleti szegletében, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye határ menti vidékének három városában működtet egészségügyi intézményt a súlyponti kijelölésű Szatmár-Beregi Kórház és Gyógyfürdő Egészségügyi Szolgáltató Nonprofit Kft. Az intézmény székhelye Fehérgyarmaton található, telephelye a beregi rész fővárosának mondott Vásárosnaményban van, Nyírbátorban járóbeteg szakrendelőt üzemeltet, így összesen 99 település 131 ezer lakosának ellátását biztosítja. Tagkórházunk kiemelkedően jó színvonalú betegkomfort mellett, sokoldalúan képzett orvosok és szakdolgozók minőségi gyógyító és rehabilitációs tevékenységgel, egyedülálló gyógyfürdő szolgáltatásokkal állnak nyitva a térség betegei előtt.

FŐ TEVÉKENYSÉGÜNK A kórház fő tevékenysége a járó-, és fekvőbeteg ellátás, diagnosztika, gyógyfürdő és rehabilitáció, valamint a hozzá csatlakozó háttérszolgáltató és irányító tevékenység. Fekvőbetegeinket Fehérgyarmaton és Vásárosnaményban összesen 470 ágyon (278 aktív, 192 krónikus), járóbetegeinket több mint 100 szakrendelésen fogadjuk. 2008-ban az ellátott fekvőbetegek száma 17 500 fő, míg az ellátott járóbetegek száma 550 000 fő volt.

HANGSÚLYOS PREVENCIÓ Az intézmény nagy hangsúlyt fektet a térségi prevenciós feladatok ellátására. A szervezett méhnyakrák szűrések, emlőrák szűrések mellett a falunapi rendezvényeken résztvevő Kiszálló Szűrőcsoport munkája is kiemelkedő fontosságú. Szűrőcsoportunk tagjai minden év tavaszától őszéig ingyenes egészségi állapotfelmérésekkel (magasság-, testsúly-, vérnyomásés vércukor-szint mérés, diétás tanácsadás) várják a környék fesztiváljaira, falunapjaira érkezőket.

16

BETEGKÖZPONTÚ GYÓGYÍTÓ TEVÉKENYSÉG A kórház vezetése, gyógyító és kiszolgáló személyzete elsősorban a betegközpontú gyógyítást helyezi előtérbe, a minőségi ellátás, személyre szóló gondoskodás mellett. A cél, mely motiválja dolgozóinkat, hogy valamennyi betegünk emberséges és magas színvonalú ellátást kapjon és ezt követően, elégedetten és gyógyultan távozzon az intézményből.

KINCSÜNK A GYÓGYVIZÜNK Fehérgyarmati székhelyen 2004-ben komplex fürdőgyógyászati egység került kialakításra, melynek eredményeként a kórház jogosulttá vált a gyógyfürdő név használatára. Gyógyfürdőnk folyamatos ellátását 2005 nyara óta saját fúrású hévízkút biztosítja. A kellemes környezetben fekvő központban magas komfort fokozatú szobákkal, korszerűen felszerelt kezelőkkel, tornatermekkel várjuk a betegeket. A kezelések széles palettája áll a rehabilitáció rendelkezésére, mint például száraz csoportos vagy egyéni gyógytorna, elektroterápiás kezelések, parafangó, orvosi és frissítő gyógymasszázs, víz alatti vízsugármasszázs, szénsavas kádfürdő.

SÁNTHA KÁLMÁN MENTÁLIS EGÉSZSÉGKÖZPONT ÉS SZAKKÓRHÁZ A Magyarország legnagyobb pszichiátriai és addiktológiai orvos és ápolásszakmai tudásbázisával, a legszélesebb szakmai szolgáltatási palettájával és ellátási portfoliójával rendelkező szakkórház fekvőbeteg és a járóbeteg ellátás tekintetében is teljes körűen lefedi a modern pszichiátriai szakellátás teljes szakmai igényét. A gyógykezelés általános pszichiátriai, szomato és sürgősségi, krízisintervenciós és pszichoterápiás, szenvedélybetegek aktív és rehabilitációs, időskori kórképek rehabilitációs és krónikus illetve schizoid betegek rehabilitációs osztályán történik. A járóbeteg szakellátás működtetésével a pszichiátriai szakellátásban az elsődleges és másodlagos prevenciót illetve utógondozást teremti meg intézmény. A diagnosztikai és terápiás egységek (Fiziko – és mozgásterápia, Szocioterápiás csoport, Pszichodiagnosztikai és terápiás részleg, Radiológia, Laboratórium, EEg labor) elősegítik a fekvő- és járóbetegek korszerű kivizsgálását és ellátását.

AZ INTÉZET KOMPLEX PSZICHIÁTRIAI FELADATAI

MENTÁLIS EGÉSZSÉGKÖZPONT

-

A „Mentális Egészségközpont” elnevezés világosan jelzi, hogy nemcsak a súlyos kórképek kialakulása után van a kórháznak feladata, hanem abban is, hogy a legmagasabb színvonalon nyújtson segítséget a mentális egészség megelőzésében és védelmében. Betegeinket partnereknek tekintjük és nem csupán medicinák segítségével igyekszünk gyógyítani őket, hanem kihasználjuk azokat az egyéb alternatív, kulturális stb. lehetőségeket is, melyek hatékonyan közreműködhetnek a gyógyulásban.

-

-

sürgősségi pszichiátriai szakellátás (krízis központ, pszichiátriai sürgősségi fogadóhely, forenzikus részleg) aktív pszichiátriai járó és fekvőbeteg ellátás aktív pszichiátriai rehabilitáció - krónikus pszihiátriai ellátás (gerontopszichiátria, drogbetegek gondozása) a szenvedélybetegségekben szenvedők gyógyítása, rehabilitációja járóbeteg ellátás lakosság-közeli ellátások, közösségi alapú pszihiátriai szakellátás szakember képzés tudományos kutatások mentális prevenció lakosság közeli prevenció rekreációs szolgáltatások (Snoezelen szoba, stb.) „segítők segítése”- munkatársak rekreációjának biztosítása diagnosztika (műszeres pl:EEG, labor, pszichodiagnosztika) speciális kezelések: ETC és TMS

Az orvosi rehabilitáció jövőképe, hogy a modern orvoslás teljességét a prevenció – kuráció – rehabilitáció egysége alkotja. A rehabilitációs ellátásnak szervesen illeszkednie kell az akut ellátáshoz, annak érdekében, hogy a gyógyítás mellett az önellátási képesség és a munkaképesség visszanyerése is kellő hangsúlyt kapjon.

17

MÁTÉSZALKAI TERÜLETI KÓRHÁZ „A beteg java a legfőbb törvény” „Mátészalka város és vonzáskörzetében élő lakosság részére járó- és fekvőbeteg szakellátás, valamint gondozás biztosítása az orvostudomány mai követelményeinek megfelelő színvonalon, emberbarát környezetben. A beteg ember jogainak tiszteletben tartása, munkatársaink megbecsülése.” Ennek szellemében biztosítjuk a jelenlegi szűk mozgástéren belül a hozzánk forduló betegek ellátását. A gazdasági és finanszírozási körülmények gyors változásaihoz alkalmazkodva flexibilis kórházstruktúrát hozunk létre, mely a már meglévő és az újonnan fellépő kihívásoknak is megfelel. Adottságainkat, lehetőségeinket optimálisan kihasználva, területünkön a feladatok színvonalas ellátását, a lakosság életesélyeinek, életminőségének javítását kívánjuk biztosítani. A mátészalkai Területi Kórház 87 ezer, de egyes szakterületeken – pl. szemészet, neurológia, reumatológia – 130 ezer fő ellátásáról gondoskodik. Az összes engedélyezett ágyak száma 440, melyből 320 ágyon 11 aktív fekvőbeteg szakellátó osztály, 30 ágyon rehabilitáció és 90 ágyon krónikus fekvőbeteg szakellátó osztály működik.

INTÉZMÉNYÜNK KENYSÉGEI: -

ALAPTEVÉ-

A KÓRHÁZ TÁVLATI CÉLJA, FELADATAI:

Aktív- és krónikus fekvőbeteg szakellátás Járóbeteg szakellátás Gondozás

Címzett Állami támogatásból megvalósuló beruházás, amely a térség lakosságának korszerű, egybelépő-pontos rendszerű, háziorvosi ügyeleti és kórházi sürgősségi betegellátását, a kardiovasculáris szubinten-ziv ellátás feltételeit, valamint a sebészeti jellegű ellátás bővítését teremti meg.

Az intézet Mammográfiai szűrőközpontot működtet, a Megyei Jósa András Oktatókórház Mammographias Szűrőállomása részegységeként melynek értelmében a Radiológiai osztállyal együttműködve ellátja a térség emlőszűrési feladatait. Az intézmény területén művese állomás is található. A szakmai munkát a színvonalas diagnosztikai ellátás is biztosítja. Tulajdonosa Mátészalka Város Önkormányzata.

18

A kórház szívügyének tekinti a magas színvonalú betegellátás biztosítását az ellátási területükön élő lakosok számára, az esélyegyenlőség megteremtését, valamint a betegelégedettség növelését. Az intézmény fő feladata az információs technológia által támogatott együttműködés az alapellátással, társkórházakkal, a progreszszív ellátás magasabb szintjeivel, élve a telemedicina által nyújtott lehetőségekkel.

A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei kórházak dolgozóinak attitűdjei romákkal és más társadalmi csoportokkal kapcsolatban Kutatási jelentés az Egészségvédő Egyesület számára Budapest, 2010. május

Vezetői összefoglaló

FŐBB ADATFELVÉTELI INFORMÁCIÓK

A MINTA ÖSSZETÉTELE

SZEGÉNYSÉGGEL KAPCSOLATOS VÉLEKEDÉSEK

 Adatfelvétel időpontja: 2010. március 10-31.  Helyszínek: Nagykálló, Fehérgyarmat, Mátészalka, Nyíregyháza  Mintavétel: kvótás mintavétel. Önkitöltős kérdőívek, 400 darab kiosztott kérdőívből 380 érkezett vissza (ez 95 százalékos válaszadói rátát jelent).  A válaszadók közel fele a Jósa András Oktatókórház dolgozója.  A minta válaszadóinak közel fele ápoló(nő), negyede orvos, asszisztens vagy műtős, és további egynegyede egyéb háttérdolgozó.  10-ből 8 válaszadó nő.  A válaszadók átlagéletkora 40 év.  A válaszadók közel egyenlő arányban élnek községekben, városokban és a megyeszékhelyen. 10-ből 6-an rendelkeznek diplomával vagy érettségire épülő szakképzettséggel.  A hazai szegények arányát átlagosan 44 százalékra becslik a kérdezettek.  A válaszadók szemében a legszegényebb csoportok a hajléktalanok és a tartós munkanélküliek, a segítségre leginkább rászolgálók viszont a pályakezdő fiatalok és a fogyatékossággal élők.  A legkevésbé szívesen a romákat támogatnák.  A válaszadók szerint általában véve a szegénységért külső és belső okok is egyaránt közepesen okolhatók, a válaszadók nehezen differenciálnak a kérdésben. A romák hátrányos helyzetéért egyértelműen a romákat magukat teszik felelőssé, helyzetük javulása inkább rajtuk múlik, és nem külső tényezőkön.

19

ROMA-NEM ROMA EGYÜTTÉLÉS

HÁTRÁNYOS MEGKÜLÖNBÖZTETÉS

 10-ből 5-en vélik lakóhelyükön problémás csoportnak a romákat.  10-ből 6 válaszadónak él roma család a környezetében, 75 százalék tud roma munkatársról, 82 százaléknak volt roma általános iskolai osztálytársa.  A roma és nem roma lakosság magyarországi viszonyát átlagosan elégségesre osztályozták.  Minden ötödik válaszoló súlyos vagy nagyon súlyos roma és nem roma lakosság közötti konfliktusok szemtanúja volt lakhelyén.  A lakóhelyi konfliktusok mértéke kiemelkedően sok mutató vizsgálatakor bírt magyarázóerővel a kutatás során: minél súlyosabb konfliktusok történtek valaki lakóhelyén, általában véve annál előítéletesebben viszonyul a romákhoz.  A válaszadók szerint ma Magyarországon majdnem minden harmadik ember roma, míg 2020-ra minden második ember lesz az.  A válaszadók sztereotípiái szerint a nem romák törvénytisztelőbbek, intelligensebbek, megbízhatóbbak, gyerekszeretőbbek és verseny-szelleműbbek a romáknál.  A romákat összetartóbbaknak és erőszakosabbaknak látják a nem romákhoz képest.  10-ből 6 válaszadót ért legalább elvétve az életében hátrányos megkülönböztetés a saját bevallása szerint.  A leggyakoribb indok a nem, az életkor és a kisgyermek(ek) nevelése.  A spontán esetleírások alapján kiderül, hogy a legtöbb eset feltehetően csak vélt hátrányos megkülönböztetés, és sokkal inkább egyfajta sérelem.

KÜLÖNBÖZŐ CSOPORTOK HÁTRÁNYOS MEGKÜLÖNBÖZTETÉSE

 A válaszadók szerint leginkább a munkavállalás során kell a romáknak leggyakrabban szembesülniük a hátrányos megkülönböztetéssel, de gyakori jelenség ez a szórakozóhelyeken és a rendőrségi eljárások során is.  A fogyatékossággal élők szintén a munkavállalás során szenvednek el hátrányos megkülönböztetést, és gyakrabban, mint a romák.  A kisgyermekeseknek szinte csak a munkavállalás során kell hátrányos megkülönböztetéstől gyakran tartaniuk.

DISZKRIMNÁCIÓ: ISMERETEK ÉS MEGÍTÉLÉS

 A többség tisztában van a különböző védett tulajdonságú csoportok (romák, fogyatékossággal élők, kisgyermeket nevelők, 45 éven felüliek, nők) diszkriminációjának jogtalanságával.  Azt már csak körülbelül negyedük tudja, hogy ezt a törvény tiltja is.  A diszkriminációt leginkább a romák kapcsán tartják jogosnak.  Legkevésbé azokat a munkaadókat büntetnék, akik romát utasítanak vissza.

ROMÁK DISZKRIMINÁCIÓJA AZ EGÉSZSÉGÜGYBEN

20

 A válaszolók harmada büntetné az alacsonyabb színvonalú betegellátást, ötöde a szegregált kórtermek létrehozását, negyedük szigorúbb intézkedéseket várna a látogatási idő betartatása érdekében.

SZEGREGÁLT VAGY INTEGRÁLT OKTATÁS?

HÁTRÁNYOS MEGKÜLÖNBÖZTETÉS EGYÉB TERÜLETEKEN

A FÓKUSZCSOPORTOS BESZÉLGETÉSEK LEGFONTOSABB TAPASZTALATAI

 A válaszadók fele pártolja az osztály- vagy intézményi szintű szegregációt.  10-ből 4 ember szerint jogos, ha a rendőrök szigorúbban lépnek fel a romákkal szemben.  A romák szórakozóhelyi diszkriminációjával kapcsolatosan a kérdezettek 35 százaléka azon az állásponton van, hogy egy szórakozóhely tulajdonosának jogában áll eldöntenie, hogy kit enged be. További 31 százalék szerint az eljárás bár nem jogszerű, de érthető.  Minden harmadik kérdezett szerint törvénysértő, ha egy polgármester nem enged beköltözni egy roma családot a megvásárolt házba a településen. 10-ből 4-en viszont törvénysértő mivolta ellenére is felmentik a polgármestert, mondván: azt tette, amit a lakosok vártak tőle.  Mind a kérdezési koordinátorokkal, mind a tréningek résztvevői körében készített fókuszcsoport alátámasztotta, hogy egyes kórházi osztályok munkavégzését rendszeresen akadályozzák a roma betegek. A kórházi személyzet és a roma betegek között szinte mindennaposak a konfliktusok. Alapvető probléma a roma betegek esetenként nehezen tolerálható viselkedése és a házirend betartatási nehézségei.  A kórházi munka mellett az együttélés és mindennapi együttműködés általános akadályairól számoltak be.  A beszélgetések első részében számtalan utalás, kódolt megnevezés hangzott el („etikum”, „ők”, „kisebbség” stb.), a romák megnevezésére és a résztvevők tartózkodtak a romák nyílt megnevezésétől és a magyar-roma (vagy etnikum) szembeállítást használták. A beszélgetés végére kialakult a roma-nem roma (vagy kisebbségtöbbség) szóhasználat.

21

Gregor Anikó

A kérdőíves kutatás eredményei A kutatás célja, adatfelvétele és módszertana A kutatás célja az volt, hogy egy kérdőíves kutatás segítségével feltérképezzük a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei kórházak dolgozóinak véleményét a szegénységről, különböző társadalmi csoportok közötti konfliktusokról, a társadalmi kirekesztés problémájáról, az egyes csoportok iránti előítéletességről, különös tekintettel a romákkal kapcsolatos előítéletekre. A kérdőíves kutatást egy esélyegyenlőségi és antidiszkriminációs tréning egészítette ki. Tanulmányunkban e két programelem fő eredményeit és tanulságait foglaljuk össze. A kutatás során úgynevezett kvótás mintavételt alkalmaztunk annak érdekében, hogy a válaszadók összetétele bizonyos, a kutatás szempontjából fontos tényezők mentén leképezze a dolgozói alapsokaság összetételét, vagyis a mintánk egy kicsinyített alapsokaságnak legyen tekinthető. Ennek során bizonyos számú egyén kerül kiválasztásra a dolgozói sokaságból annak érdekében, hogy a véleményükből következtetni tudjunk az egész dolgozói kör vélekedéseire. A kvótás mintavétel során bizonyos ismert mutatók segítségével úgynevezett kvótatáblázatot készítenek a kutatók, és meghatározzák, hogy egyes csoportokból hány személyt kell megkérdezni ahhoz, hogy a minta reprezentatív legyen. Ha például egy alapsokaság 10 százalékát a megyeszékhelyen élő nők teszik ki, akkor 100 fős minta esetén azt szeretnénk, hogy 10 megkérdezett megyeszékhelyen élő nő legyen.1 A kérdőív önkitöltős kérdőív volt, ami azt jelenti, hogy a válaszadók kérdezőbiztos nélkül, saját maguk töltötték ki a kérdőívet. Az ilyen jellegű kutatásoknál mindig nagyon kell arra ügyelni, hogy a kérdőívben szereplő kérdések és válaszok egyértelműek legyenek, hiszen a válaszadónak nincs lehetősége visszakérdezni és a kérdezőbiztostól segítséget kérni. A kiosztott 400 darab kérdőívből összesen 380 darab érkezett vissza kitöltve, ami igen magas (95 százalék) válaszadási aránynak tekinthető. Az adatfelvétel 2010. március 10-e és 31-e között zajlott. A kérdőívek Nagykállóban, Fehérgyarmaton, Mátészalkán és Nyíregyházán kerültek kiosztásra. Az adatok értelmezéséhez, a tanulmány olvasásához néhány módszertani és technikai megjegyzést látunk indokoltnak. A különböző százalékértékeket egy vagy bizonyos esetekben nulla tizedesjegy pontosan kerekítettük, de előfordulhat, hogy a kerekítések miatt a százalékértékek öszszege nem ad pontosan 100 százalékot. A különböző átlagokat egy tizedesjegy pontosan közöljük. Mivel a kvótás mintavételnél sérülnek a szignifikanciatesztek statisztikai feltételei, ezért szigorúan véve helyettük nem-paraméteres próbákat kellene alkalmazni. Nagyobb elemszámnál azonban (és a 400 fős minta is ide tartozik) ezek már nagyon hasonló eredményt mutatnak, azaz a gyakorlatban jól használható fogódzót nyújtanak a lényeges különbségek megragadásához. Gyakran találkozhat a tanulmány olvasója azzal a kifejezéssel, miszerint két változó kapcsolata nem szignifikáns, vagy hogy az egyik változó hatása nem szignfikáns a magyarázandó változóra. Ez azt jelenti, hogy a független, magyarázó változónk egyes csoportjain belül tapasztalt arányok/átlagok statisztikai értelemben nem különböznek az összes megkérdezetten (vagy érdemben válaszolókon) belüli arányoktól/átlagoktól. A kvantitatív, statisztikai számításokon alapuló kutatásokban szokásos 5 százalékos szignifikanciaszint helyett egy kicsit magasabb, 10 százalékos szignifikanciaszintet használunk. Ezt a mintánk viszonylag alacsony elemszáma indokolja. A 10 százalékos szignifikanciaszint azt jelenti, hogy legfeljebb 10 százaléknyi valószínűséget engedélyezünk annak, hogy olyan összefüggést fogadjunk el létezőnek az adataink szerint, amelyek a valóságban nem léteznek, azaz 10 százalékos eséllyel tévedjünk.

1

A 2. sz. melléklet tartalmazza a kvótás kiválasztás részleteit.

22

A tanulmány főszövegébe általában összefoglaló táblázatokat helyeztünk el, a mellékletben azonban minden feltett kutatási kérdés és a rá szignifikáns hatással levő magyarázó változók mentén való különbségek megtalálhatóak. A táblázatok alatti szöveges részben jeleztük, hogy mely változók mentén nem bukkantunk az adott kérdést vizsgálva szignifikáns összefüggésre.

1. A válaszadók demográfiai összetétele (társadalmi-demográfiai háttérváltozók bemutatása) MUNKAHELY A válaszadók nyolc különféle munkahelyet jelöltek meg válaszaikban arra a kérdésre vonatkozóan, hogy mely kórházban dolgoznak (1. táblázat). Ahogy láthatjuk, a 380 megkérdezettből 44 válaszadó nem adott választ a munkahelyére vonatkozó kérdésre, ezeknek a válaszadóknak a munkahelyét az alapján pótoltuk, hogy hol került kitöltésre a kérdőív. 1. táblázat: A válaszadók megoszlása munkahelyük szerint % N Jósa András Oktatókórház Egészségügyi Szolgáltató 34,7 132 Nonprofit Kft: Szent István úti telephely Jósa András Oktatókórház Egészségügyi Szolgáltató 6,1 23 Nonprofit Kft: Sóstói úti telephely Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Egészségügyi Szerve12,9 49 zési és Szolgáltató Holding Nonprofit Zrt. Területi Kórház, Mátészalka 11,6 44 Sántha Kálmán Mentális Egészségközpont és Szakkór8,4 32 ház Egészségügyi Szolgáltató Nonprofit Kft. Szatmár-Beregi Kórház és Gyógyfürdő Egészségügyi 7,4 28 Szolgáltató Nonprofit Kft: Fehérgyarmati telephely Szatmár-Beregi Kórház és Gyógyfürdő Egészségügyi 4,5 17 Szolgáltató Nonprofit Kft: Vásárosnaményi telephely Szatmár-Beregi Kórház és Gyógyfürdő Egészségügyi 2,6 10 Szolgáltató Nonprofit Kft: Nyírbátori telephely Egyéb 0,3 1 Nincs válasz 11,6 44 ÖSSZESEN 100,0 380 A későbbi különböző véleménykérdések elemzése miatt szükségünk volt egy olyan mutató létrehozására, amely kevesebb kategóriában méri a kérdezettek munkahelyét. Így jutottunk el ahhoz a háttérváltozóhoz, amely immár öt kategóriában méri a kérdezett munkahelyét, és amely korrigálta a nem válaszolók miatti hiányosságokat (2. táblázat). Összesen 5 olyan válaszadó volt, akinél sem a munkahely, sem a kutatás helyszíne nem volt ismert, így ők ebben a változóban kimaradtak az érvényesen válaszolók közül. 2. táblázat: A válaszadók megoszlása munkahelyük szerint % N Jósa András Oktatókórház Egészségügyi Szolgáltató 46,9 176 Nonprofit Kft. Szatmár-Beregi Kórház és Gyógyfürdő Egészségügyi 16,3 61 Szolgáltató Nonprofit Kft. Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Egészségügyi Szerve13,1 49 zési és Szolgáltató Holding Nonprofit Zrt. Területi Kórház, Mátészalka 14,9 56 Sántha Kálmán Mentális Egészségközpont és Szakkór8,8 33 ház Egészségügyi Szolgáltató Nonprofit Kft. ÖSSZESEN 100,0 375

23

MUNKAKÖR A válaszadók munkaköre alapján 7 csoport különíthető el, de ezeket a munkahelyhez hasonlóan bizonyos megfontolások miatt csoportosítottuk. Igyekeztünk olyan csoportokat létrehozni, amelyek az egészségügyi ellátás során hasonló szituációkban találkoznak a betegekkel. Ennek nyomán különítettük el az ápoló(nő)k csoportját, az orvosok, asszisztensek és műtősök csoportját, valamint az adminisztratív, műszaki és egyéb háttérdolgozókat (3. táblázat). Összesen 11 olyan válaszadó volt, akinek foglalkozásáról nem rendelkezünk információval. 3. táblázat: A válaszadók megoszlása munkakörük szerint % N Nővér/ápoló 48,8 180 Orvos, asszisztens, műtős 26,3 97 Adminisztratív,műszaki és egyéb hát24,9 92 térdolgozó ÖSSZESEN 100,0 369

A KÉRDEZETTEK NEME A válaszadók között – ahogyan az egészségügyben általában – jelentős többségben találhatjuk meg a nőket, ha a válaszadók nemét vizsgáljuk (4. táblázat). Összesen 6 válaszadó van, aki nem töltötte ki a nemére vonatkozó kérdést. 4. táblázat: A válaszadók megoszlása nemük szerint % N Férfi 19,3 72 Nő 80,7 302 ÖSSZESEN 100,0 374

A KÉRDEZETTEK KORA A válaszadók átlagos életkora 40 év. A megkérdezetteket összesen három csoportba soroltuk be az életkoruk alapján. A legfiatalabb korcsoportot a 22-34 évesek, a középső korcsoportot a 35-45 évesek, a harmadik, legidősebb korcsoportot a 46 évesek vagy idősebbek teszik ki (5. táblázat). 5. táblázat: A válaszadók megoszlása koruk szerint % N 22-34 évesek 30,1 109 35-45 évesek 45,0 163 46 évesek vagy idősebbek 24,9 90 ÖSSZESEN 100,0 362 Összesen 18 olyan válaszadó volt, akik nem válaszolt arra a kérdésre, hogy melyik évben született, így nem tudtuk kiszámítani az életkorukat.

A KÉRDEZETTEK LAKÓHELYE Az érdemben válaszolók 29 százaléka él községekben, 36 százalék városban, további 35 százalék pedig a megyeszékhelyen, Nyíregyházán él (6. táblázat). Mindössze 9 főről nem tudjuk, hogy hol él. 6. táblázat: A válaszadók megoszlása lakóhelyük szerint % N Falu 29,4 109 Város 36,1 134 Megyeszékhely 34,5 128 ÖSSZESEN 100,0 371

24

A válaszadókat arról is kérdeztük, hogy életük folyamán laktak-e máshol legalább két évig. A megkérdezettek 42 százaléka élt korábban községben, 17 százalék városban, 9 százalék megyeszékhelyen, 2 százalék pedig a fővárosban. A válaszadók közel ötöde egész életében ugyanazon a településen élt, 10 százalék pedig nem tudott választ adni a kérdésre.

A KÉRDEZETTEK ISKOLAI VÉGZETTSÉGE A válaszadók között igen kevesen vannak azok, akiknek 8 általános vagy annál alacsonyabb az iskolai végzettségük, ezeket a válaszadókat közös csoportba soroltuk a szakmunkásképzőt végzettekkel. A válaszadók közel ötöde rendelkezik érettségivel szakképzettség nélkül, 37 százalék rendelkezik az érettségi mellett valamilyen szakképzettséggel is, a diplomások aránya pedig közel 30 százalék (7. táblázat). 7. táblázat: A válaszadók megoszlása iskolai végzettségük szerint % N Legfeljebb szakmunkásképző 14,4 54 Érettségi 19,7 74 Érettségihez kötött szakképzés 37,0 139 Diploma 29,0 109 ÖSSZESEN 100,0 376

A KÉRDEZETTEK SZÁRMAZÁSA, NEMZETISÉGE A válaszadók szinte teljes körűen úgy nyilatkoztak, hogy elsősorban magyar nemzetiségűnek érzik magukat. Mindössze 3 válaszadó mondott más nemzetiséget, ezek közül 1 megkérdezett vallotta magát elsősorban cigánynak. Mindössze 9 olyan válaszadó volt, aki úgy nyilatkozott, hogy másodsorban a magyartól valamilyen különböző nemzetiség tagjaként gondol magára. Ezek közül 1 fő érzi magát cigánynak. A megkérdezetteknek összesen 7 százalékára (27 fő) igaz az, hogy legalább az egyik nagyszülője valamilyen kisebbséghez tartozott. A saját első- és másodsorban vallott nemzetiséget és a nagyszülők származását figyelembe véve mindössze 4 olyan személy van a mintában, aki cigány származásúnak tekinthető2.

ANYAGI HELYZET A kérdezettek anyagi helyzetére, háztartásának státusára több kérdés is vonatkozott. Az első kérdés során a kérdezetteknek egy tízfokú létrán kellett elhelyezniük a saját háztartásukat annak fényében, hogy mennyi bevételük van egy hónapban (8. táblázat). A válaszadók átlagosan 4,2-re értékelték háztartásukat. 8. táblázat: A válaszadók megoszlása háztartásuk szubjektív státusza (egy 1-tól 10-ig terjedő skála) szerint % N Alsó harmad (1-3 fok) 33,2 126 Alsó-közép, közép (4-5 fok) 47,9 182 Felső-közép, felső (6-10 fok) 15,0 57 Nem tudja, nincs válasz 3,9 15 ÖSSZESEN 100,0 380 A második kérdés szintén a háztartásra, annak is jelenlegi anyagi helyzetére vonatkozott. A válaszadók ötöde olyan háztartásban él, amely eladósodott, külső segítségből él vagy utolsó tartalékait éli fel ezekben a hónapokban (9. táblázat). 48 százalék éppen kijön a havi bevételéből, további 13 százalék gond nélkül megél, de félretenni már nem tud, és mindössze 10 százalékot tesznek ki azok a válaszadók, akik még félre is tudnak tenni kisebb-nagyobb összeget. 2

Ezt a változót így a továbbiakban nem tudjuk felhasználni a későbbi elemzések során háttérváltozóként.

25

9. táblázat: A válaszadók megoszlása háztartásuk anyagi helyzete szerint % N Eladósodtunk, külső segítségből élünk vagy most él20,8 79 jük fel tartalékainkat Éppen, hogy kijövünk a jövedelmünkből 47,9 182 Gond nélkül megélünk, de félretenni nem tudunk 13,4 51 Gond nélkül megélünk, és kisebb-nagyobb összeget 10,3 39 is félre tudunk tenni Nem tudja, nincs válasz 7,6 29 ÖSSZESEN 100,0 380 A harmadik mutató tulajdonképpen annak a lakásnak a komfortossági tényezőit veszi számba, amelyben a kérdezett él: van-e a kérdezett lakásában fürdőszoba, WC, meleg víz, szennyvíz csatorna, derítő, központi fűtés vagy cirkó, illetve esetleg hagyományos fűtésű kályha. A háztartás szubjektív besorolásából, anyagi helyzetéből és a lakás felszereltségéből egy összevont változót (úgynevezett főkomponenst) képeztünk, amely a háztartás anyagi helyzetét méri. Ennek az összetett változónak a használata azért kézenfekvő, mert egy pontszámba sűríti az előző három kérdésre adott válaszokat, így ezután már elég ezt az egy változót használnunk, ha a kérdezett anyagi helyzetének hatása érdekel minket. Ez a pontszám tulajdonképpen egy „kikeverés” eredménye, és úgy jön létre, hogy a lehető legtöbb információt megőrizze, amelyek a három kérdésre adott válaszokból születtek. Az 1. grafikon azt ábrázolja, hogy a megkérdezettek hogyan oszlanak el ezen összetett változó mentén. Az új, státust mérő változó negatív és pozitív értékekkel rendelkezik, az átlaga pedig 0. A negatív értékekkel bíró kérdezettek azok, akik az átlagosnál rosszabb anyagi helyzetűek, a pozitív értékekkel bírók pedig azok, akik az átlagosnál jobb anyagi helyzetűek. Ahhoz, hogy ezt a változót a későbbi elemzések során használni tudjuk, a válaszadóinkat három kategóriába soroltuk: alacsony, közepes/átlagos, és magas státusú háztartás tagjai. Az 1. grafikonban piros vonallal jeleztük a kategóriahatárokat. A kategóriákat úgy alakítottuk ki, hogy a megkérdezettek egyenlő arányban kerüljenek be, azaz a válaszadók egyharmada-egyharmada található bennük. 1. grafikon: A kérdezett háztartás anyagi helyzetét, státusát mérőváltozó eloszlása

26

Ennek megfelelően a következőképpen alakul a kérdezett háztartásának státusát mérő változó megoszlása (10. táblázat): 10. táblázat: A válaszadók megoszlása háztartásuk státusa szerint % N Alsó harmad 32,9 115 Középső harmad 33,1 116 Felső harmad 34,0 119 ÖSSZESEN 100,0 350 A kategóriák könnyebb értelmezhetőségének kedvéért bemutatjuk, hogy hogyan is alakulnak az eredeti három változó átlagai az új változó kategóriái mentén (2. grafikon): 2. grafikon

Társadalmi létrán elfoglalt helyzet felső harmad

Háztartás szubjektív helyzete felső harmad

5,5

középső harmad

középső harmad

4,0

alsó harmad

3,0

1

2

3

4,0

3,0

alsó harmad 4

5

6

7

legszegényebb

8

9

10

2,1

1

leggazdagabb

2

3

eladósodtunk

Lakás komfortosságának foka felső harmad

5,6

középső harmad

5,5

alsó harmad

4

5

6

Jelentős megtakarításaink vannak

5,2

0

1

2

Egy komfortossági tényezővel sem rendelkezik

3

4

5

6

7

Maximális számúval rendelkezik

VALLÁSOSSÁG A kérdezettek többsége, 70 százalékuk úgy nyilatkozott, hogy vallásosnak tartja magát a maga módján, 13 százalék az egyház tanításait is követi. A válaszadók 15 százaléka egyáltalán nem vallásos (11. táblázat). 11. táblázat: A válaszadók megoszlása vallásosságuk szerint % N Vallásos vagyok, az egyház tanításait követem 12,9 49 Vallásos vagyok a magam módján 70,0 266 Nem vagyok vallásos 15,0 57 Nem tudja, nincs válasz 2,1 8 ÖSSZESEN 100,0 380

27

2.

Szegénység

A SZEGÉNYSÉG PERCEPCIÓJA A szegénységgel kapcsolatos attitűdök közül elsőként a szegénység észlelésével kapcsolatos kérdést tettük fel. A válaszadóknak azt kellett megbecsülniük, hogy Magyarországon az emberek hány százaléka szegény.3 Az érvényesen válaszolók átlagosan közel 44 százalékra becsülték a szegények arányát. Ehhez az átlaghoz képest az ápolók, a legfeljebb szakmunkásképzőt végzettek, a községi lakosok és az alacsonyabb státusú háztartásokban élő megkérdezettek vélik átlagosan magasabbnak a szegények országos arányát (Melléklet 1. táblázat).

A SZEGÉNYSÉG ÁLTAL ÉRINTETT CSOPORTOK A megkérdezetteknek összesen 7 csoport kapcsán kellett eldönteniük, hogy az adott csoport tagjai általában véve mennyire szegények, majd ezek után arról kérdeztük őket, hogy az egyes csoportok helyzetén javítanának-e, és mennyire a kérdezettek? (12. táblázat). 12. táblázat Melyek a legszegényebb társadalmi csoportok ma Magyarországon? (átlag, 0: egyáltalán nem szegény, 10: nagyon szegény) Hajléktalanok Tartós munkanélküliek Fogyatékossággal élők Pályakezdő fiatalok Nagycsaládosok Nyugdíjasok Cigányok

7,0 6,3 6,0 5,8 5,7 5,5 5,1

Az itt felsorolt csoportok közül Ön kiknek a helyzetén javítana? (átlag, 1: egyáltalán nem támogatná, 5: maximálisan támogatná) 3,2 3,6 4,3 4,4 3,9 3,6 2,1

A megkérdezettek a felsorolt társadalmi csoportok közül legszegényebbnek a hajléktalanokat tartják, őket követik a tartós munkanélküliek és a fogyatékossággal élők. A legkevésbé szegény csoportnak a cigányokat tartják a válaszadók, ám megemlítendő, hogy abszolút értelemben átlagosan ez a csoport is közepesen szegény a kérdezettek szemében. Bár a hajléktalanokat tartják az egyik legszegényebb csoportnak a kérdezettek, ennek a csoportnak a helyzetén pusztán közepes mértékben lennének hajlandóak javítani. A segítségre leginkább rászorulónak a pályakezdő fiatalokat és a fogyatékossággal élőket tartják. A cigányság helyzetén javítanának a legkevésbé a megkérdezettek: egy 1-től 5-ig terjedő skálán mindössze átlagosan 2-es mértékben, azaz inkább nem segítenének rajtuk. A különböző szocio-demográfiai csoportok között jóformán nincs szignifikáns különbség abban, hogy az egyes társadalmi csoportokat mennyire tartják szegénynek (Melléklet 2-8. táblázat). A legtöbb eltéréssel a cigányság szegénységének megítélése során találkozhatunk: a férfiak, a kisvárosi és a megyeszékhelyi lakosok, továbbá az anyagi helyzetük alapján a középső vagy felső harmadba tartozók valamivel átlagosan szegényebb csoportnak látják a cigányságot, mint a többi válaszadói csoport. Érdemes megemlíteni, hogy a cigányság szegénységének megítélésére nincs szignifikáns hatással az, hogy a kérdezett környezetében élnek-e cigány családok, vagy hogy munkatársai, illetve egykori osztálytársai között volt-e cigány származású. Kimutatható ugyanakkor annak a tényezőnek a hatása, hogy a kérdezett mennyire tapasztalt konfliktusokat lakóhelyén a 3

Zárójelben adtunk támpontot a válaszadóknak arra nézve, hogy ki számít szegénynek. Eszerint az a szegény, akinek a legszükségesebbre sem telik.

28

cigány és nem cigány lakosság között: azok a megkérdezettek, akiknek lakhelyén súlyos vagy nagyon súlyos konfliktusok voltak, szignifikánsan kevésbé gondolják szegénynek a cigányokat, mint azok, ahol nem voltak ilyen konfliktusok. Ha azt vizsgáljuk, hogy mennyire különbözik az egyes szocio-demográfiai csoportok véleménye arról, hogy mennyire segítenének a felsorolt csoportoknak, azt láthatjuk, hogy alig található érdemi, statisztikai értelemben is számottevő különbség (Melléklet 915. táblázat). A cigányság helyzetének javítását mérő kérdésnél is igaz az, hogy a legtöbb mért háttérváltozó mentén nem látható különbség, és az sincs hatással, hogy a lakókörnyezetben, a munkahelyén vagy egykori osztálytársai között találkozhatott-e a kérdezett cigányokkal. Szignifikáns hatással ebben a kérdésben ismét a konfliktustapasztalatot mérő változó rendelkezik: minél súlyosabb konfliktusokat észlelt a kérdezett a lakóhelyén a cigány és nem cigány lakosság között, átlagosan annál kevésbé mutat hajlandóságot a cigányság helyzetének javítására. Azon felül tehát, hogy szinte az összes csoportban jelentős mértékű az elutasítottság, a lakóhelyi konfliktusok tovább rontják a segítségnyújtás lehetőségét.

A SZEGÉNYSÉG OKAI ÁLTALÁBAN A válaszadók szerint leginkább azok számítanak szegénynek, akiknek nincs munkalehetőségük, továbbá azok, akik nem tesznek magukért, mindent a társadalomtól várnak (13. táblázat). Ugyancsak inkább egyetértenek azzal, hogy azok szegények, akik felelőtlenül élnek, akik elmaradott településen laknak, illetve testi vagy szellemi fogyatékossággal élnek. Érdekesség, hogy a megfelelő szakképzettség hiányát – amely előzménye az elhelyezkedési problémáknak – a megkérdezettek inkább nem tartják számon a szegénység okai között. A szegénység általános okai között tehát váltakozva találhatjuk meg azokat az okokat, amelyek a szegénységben élőket magukat teszik felelőssé (például „felelőtlenül élnek”) és azokat, amelyek viszont külső, az egyéntől független körülményekben látják az okokat (például „elmaradott településen élnek”). 13. táblázat Azok szegények… …akiknek nincs munkalehetőségük. …akik nem tesznek magukért és mindent a társadalomtól várnak. …akik felelőtlenül élnek. …akik elmaradott településen élnek. …akik testi vagy szellemi fogyatékossággal élnek. …akik nem szeretnek dolgozni. …akik szegény családba születtek. …akik nem tudnak vigyázni a pénzükre. …akiknek sok gyerekük van. …akiknek nincs megfelelő szakképzettségük.

Átlag (1: egyáltalán nem ért egyet, 5: teljesen egyetért) 4,0 3,9 3,7 3,6 3,5 3,3 3,2 3,1 2,9 2,4

A különböző szocio-demográfiai csoportok vélekedésében jól kitapintható az érintettség befolyásoló ereje (Melléklet 16-25. táblázat). Az alacsonyabb iskolai végzettségű válaszadók, akiknek ebből fakadóan nehezebb az elhelyezkedés, az átlagosnál nagyobb arányban vélik úgy, hogy azok szegények, akiknek nincs munkalehetőségük. Ugyancsak az alacsonyabb iskolai végzettségűek vélik az átlagot meghaladó mértékben úgy, hogy az elmaradottabb településen élés a szegénység oka lehet. Érdekes megemlíteni, hogy a falvakban és a városokban élők véleménye között nincs különbség ennek a kérdésnek a megítélésében. Elmondható továbbá, hogy teljes körű a konszenzus a különböző megkérdezettek között abban, hogy akik mindent a társadalomtól várnak, szegénynek számítanak.

29

Ahogy az imént említettük, a szegénység különböző okai között jól elkülöníthetőek azok a „belső” okok, amelyek magukat a szegényeket okolják a kialakult helyzet miatt (nem szeretnek dolgozni, nem tudnak vigyázni az értékeikre, mindent a társadalomtól várnak, felelőtlenül élnek, sok gyerekük van), továbbá azok a „külső” okok (szakképzettség hiánya, elmaradott településen élnek, nincs munkalehetőségük, valamilyen fogyatékossággal élnek, szegény családba születtek), amelyek inkább külső tényezőknek tulajdonítják a szegénységet (14. táblázat). 14. táblázat: A szegénység belső és külső okainak csoportosítása

   



„Belső” okok Nem szeretnek dolgozni Nem tudnak vigyázni az értékeikre Mindent a társadalomtól várnak Felelőtlenül élnek Sok gyerekük van

   



„Külső” okok Szakképzettség hiánya Elmaradott településen élnek Nincs munkalehetőségük Valamilyen fogyatékossággal élnek Szegény családba születtek

Készítettünk két mutatót, amelyek közül az egyik azt méri, hogy a kérdezett átlagosan mennyire tulajdonítja külső okoknak a szegénységet, a másik pedig azt, hogy átlagosan mennyire tulajdonítja belső okoknak. Eszerint a két mutató szerint a válaszadók átlagosan ugyanakkora mértékben tulajdonítják belső és külső okoknak is a szegénységet. Egy 1-től 5-ig terjedő skálán a külső oktulajdonítás mértéke átlagosan 3,3, míg a belsőé 3,4. A különböző válaszadói csoportok között alig találhatunk különbséget az oktulajdonítás mértékében: egyedül a kérdezett munkaköre és neme mentén mutatkozik különbség a külső oktulajdonítás fokát tekintve: a háttérdolgozók és a férfiak valamivel hajlamosabbak külső oknak tulajdonítani a szegénységet, mint a más munkakörben dolgozók és a nők (Melléklet 26. táblázat).

A SZEGÉNYSÉG OKAI A CIGÁNYSÁG ESETÉBEN A válaszadóktól a szegénység általános okai után azt kérdeztük, hogy vajon a cigányok hátrányos helyzetének mik lehetnek az okai. Az előző kérdésben feltüntetett okokhoz hasonló, vagy megegyező okokról kellett a megkérdezetteknek ismét véleményt alkotniuk. Jól látható, hogy a cigányok hátrányos helyzetének okát a válaszadók leginkább a cigányságban, és nem pedig külső tényezőkben látják (15. táblázat). Szinte egy vonalat lehet húzni a különböző okok között, amikor átlag szerint csökkenő sorrendbe helyezzük őket. 4-es feletti átlaggal szerepelnek az úgynevezett belső okok, azaz azok az okok, amelyek a cigányságot teszik felelőssé hátrányos helyzetük miatt. A megkérdezettek átlagosan inkább egyetértettek azzal, hogy a cigányok azért vannak hátrányos helyzetben, mert nem szeretnek dolgozni, mert felelőtlenül élnek, mert semmit nem tesznek magukért és mindent a társadalomtól várnak, és mert nem akarnak beilleszkedni. 15. táblázat A cigányok azért vannak hátrányos helyzetben, mert… … nem szeretnek dolgozni. … felelőtlenül élnek. … semmit nem tesznek magukért, és mindent a társadalomtól várnak. … nem akarnak beilleszkedni. …nincs megfelelő szakképzettségük. … sok a gyerekük. … rossz körülmények közé születtek. … a társadalom előítélete sújtja őket. … elmaradott településeken élnek. … rossz az egészségi állapotuk.

30

Átlag (1: egyáltalán nem ért egyet, 5: teljesen egyetért) 4,4 4,4 4,4 4,3 3,2 3,1 2,9 2,7 2,6 2,4

A megkérdezettek átlagosan közepesen értenek egyet azzal, hogy a cigányok azért vannak hátrányos helyzetben, mert nincs megfelelő szakképzettségük, mert sok a gyerekük, vagy mert rossz körülmények közé születtek. A válaszadók átlagosan inkább nem hiszik, hogy a társadalom előítéletessége, vagy a cigányság lakóhelyének elmaradottsága, illetve rosszabb egészségi állapotuk szerepet játszik a cigányok hátrányos helyzetében. A különböző szocio-demográfiai csoportok között jóformán nincs különbség abban, hogy mekkora mértékben értenek egyet a cigányságot magát okoló állításokkal (Melléklet 27-36. táblázat). A társadalmi konszenzus tehát magas ebben a kérdésben. Még az olyan tényezőknek a szerepe sem egyértelmű, hogy van-e, vagy volt-e valamifajta kapcsolata (például szomszédsági, munkatársi, osztálytársi) a megkérdezettnek cigányokkal. Ha annak a tényezőnek, hogy a megkérdezett tágabb szomszédságában élnek-e cigány családok, szignifikáns hatása is van az oktulajdonítás fokára (például az elmaradott településen élés, a felelőtlen életvitel, a társadalom előítéletessége kérdésében), akkor is jellemzően azok rendelkeznek előítéletesebb attitűddel, akiknek élnek a szomszédságukban cigány családok. Az általános iskolában cigány osztálytárssal rendelkező megkérdezettek ugyanakkor valamivel kevésbé tűnnek előítéletesnek azoknál, akiknek nem volt cigány osztálytársuk. Ez a válaszadói csoport az átlagosnál kevésbé ért egyet azzal, hogy a romák hátrányos helyzete annak köszönhető, hogy nem akarnak beilleszkedni, vagy hogy semmit sem tesznek magukért és mindent a társadalomtól várnának. A lakóhelyen tapasztalt cigány-nem cigány lakosság közötti konfliktust mérő változó leginkább a külső társadalmi környezetben fellelhető okok esetében bír szignifikáns hatással: azokon a településeken, ahol nem voltak konfliktusok, a válaszadók átlagosan hajlamosabbak a külső tényezőket is a cigányság hátrányos helyzetének okaként látni. Ahogy a szegénység általános okainál, úgy a cigányok szegénységének okait firtató kérdések mentén is létrehoztunk két változót, amelyek közül az egyik a külső, a másik a belső oktulajdonítás átlagos mértékét méri. A külső oktulajdonítást mérő változó a megfelelő szakképzettség hiányával, az elmaradott településen éléssel, a rossz körülmények közé születéssel, a társadalom előítéletességével és a cigányok rossz egészségi állapotával kapcsolatos véleményeket összesíti. A belső oktulajdonítást mérő változót a beilleszkedést nem segítő magatartással, a munkakerüléssel, a felelőtlen életvitellel, a lustasággal és a sok gyermekkel kapcsolatos véleményeket összegzi (16. táblázat). 16. táblázat: A cigányság hátrányos helyzetének belső és külső okainak csoportosítása

    

„Belső” okok Nem akarnak beilleszkedni Nem szeretnek dolgozni Felelőtlenül élnek Semmit sem tesznek magukért és mindent a társadalomtól várnak Sok a gyerekük

    

„Külső” okok Megfelelő szakképzettség hiánya Elmaradott településeken élnek Rossz körülmények közé születtek Társadalom előítéletessége Rossz az egészségi állapotuk

A cigányság szegénységének okai esetében sokkal markánsabb véleménykülönbségek rajzolódnak ki a külső és belső okok megítélésében, mint általában a szegénység okainál (Melléklet 37. táblázat). Egy 1-től 5-ig terjedő skálán a válaszadók átlagosan alig közepesen, 2,7-es mértékben tulajdonították külső okoknak a cigányok hátrányos helyzetét, míg belső okoknak átlagosan 4,1-es mértékben vélték. Ebből azt szűrhetjük le, hogy a válaszadók a cigányság esetében inkább belső okoknak tulajdonítják a szegénységet. A különböző válaszadói csoportok közül a kérdezett munkahelye és lakóhelye magyarázza szignifikánsan a külső oktulajdonítás mértékében mutatkozó különbségeket (3. grafikon). A különböző dolgozói csoportok közül a Jósa András Oktatókórház dolgozóira jellemzőbb, hogy az átlagosnál kissé jobban tulajdonítják külső okoknak a cigányok szegénységét, mint a többi dolgozói csoport. A megyeszékhelyen élők esetében hasonló

31

megfigyelést tehetünk: a különböző lakhelyen élők közül ebben a csoportban a legmagasabb a külső oktulajdonítást mérő változó átlaga. A belső oktulajdonítás mértékében rejlő különbségeket egyedül a kérdezett iskolai végzettsége magyarázza szignifikánsan: az érettségivel, de szakképzettséggel nem rendelkezőkön belül az átlagosnál is magasabb a belső oktulajdonítás mértéke. 3. grafikon: A cigányság hátrányos helyzetének külső-belső oktulajdonításában mutatkozó különbségek (érdemben válaszolók, átlagok) ÉRDEMBEN VÁLASZOLÓK

4,1

2,7

MUNKAVÉGZÉS HELYE Jósa András Oktatókorház

3

Szatmár-Beregi Kórház

2,6

Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei ESzSz

2,6

Területi Kórház

Belső ok: nem szignifikáns

2,4

Sántha Kálmán Mentális Ek.

2,6

ISKOLAI VÉGZETTSÉG

4,1

legfeljebb szakmunkásképző

4,4

érettségi

4,1

érettségi + szakképzés

4 Külső ok: nem szignifikáns

diploma LAKÓHELY község

2,5

kisváros

Belső ok: nem szignifikáns

2,6

nagyváros (megyeszékhely)

3

1 külső okok

2

3 belső okok

4

5

Bár nem hasonlíthatóak össze maradéktalanul általában a szegénység és a roma szegénység külső-belső okainak összetett mutatói, mivel egy kis eltéréssel más tartalmú állításokból születtek, egymás mellé helyezve mégis fontos következtetéseket szűrhetünk le az értékükből (4. grafikon). 4. grafikon: Általában a szegénység és a roma szegénység külső és belső oktulajdonítását mérő összetett változók átlagai (érdemben válaszolók)

3,4 belső okok 4,1

3,3 külső okok 2,7

1

2

3

szegénység általában roma szegénység

32

4

5

Jól látható, hogy míg általában a szegénység okainál a belső okok közepes mértékben dominálnak, addig a roma szegénység esetében markánsabban a belső okoknak tulajdonítják a kérdezettek a szegénységet. A külső okok esetében fordított megfigyelést tehetünk: a roma szegénység esetében kevésbé fontos tényezőnek tartják a megkérdezettek, mint általában a szegénység okainál.

A CIGÁNYSÁG HELYZETÉNEK JAVULÁSÁHOZ SZÜKSÉGES TÉNYEZŐK A válaszadóktól azt is megkérdeztük, hogy különböző tényezőket mennyire látnak szükségesnek a cigányság helyzetének javulásához. Az egyes tényezők megítélésénél ugyancsak észre lehet venni azt, hogy a megkérdezettek leginkább olyanokat tartanak szükségesnek, amely tényezőkön való változtatás a cigányságtól magától várható. A cigányok szorgalma, akaratereje, kevesebb gyermek vállalása és a nem cigány környezethez való alkalmazkodás is átlagosan inkább szükséges a válaszadók szerint ahhoz, hogy a romák helyzete javuljon (17. táblázat). Közepes mértékben szükséges az, hogy saját iskoláik legyenek, hogy a társadalmi környezet segítőkész legyen, hogy csökkenjen a cigányokkal szembeni előítéletesség mértéke, és hogy a romák ápolhassák saját nyelvüket és kultúrájukat. A válaszadók szerint a cigányok helyzetének javulásához inkább nem szükséges az, hogy növekedjen az összetartásuk, hogy hatékonyabb érdekképviseletük legyen, vagy hogy eltitkolják a cigány származásukat. 17. táblázat Mennyire szükséges a cigányok helyzetének javulásához…? A cigányok szorgalma. A cigányok akaratereje. Kevesebb gyerek vállalása. Nem cigány lakossághoz való alkalmazkodás. Legyenek saját iskoláik. Segítőkész társadalmi környezet. A cigányokkal szembeni előítéletek csökkenése. Ápolhassák saját nyelvüket és kultúrájukat. Növekedjen a cigányok közötti összetartás. Legyen hatékonyabb a cigányok érdekképviselete. A cigány származás eltitkolása.

Átlag (1: egyáltalán nem szükséges, 5: feltétlenül szükséges) 4,5 4,4 4,3 4,0 3,1 3,0 2,9 2,9 2,6 2,5 1,6

A különböző társadalmi csoportok véleménye között kevés szisztematikus különbséget lehet felfedezni abban a tekintetben, hogy inkább a cigányságban vagy külső tényezőkben látják-e a cigányság helyzete javulásának lehetőségét (Melléklet 38-48. táblázat). A mátészalkai Területi Kórház dolgozói között az átlagosnál erőteljesebb az a vélekedés, hogy a cigányság maga tehet inkább a helyzet javulásának érdekében. Az alacsonyabb iskolai végzettség hasonló véleményt eredményez, akárcsak az, ha a kérdezett munkatársai között vannak cigányok. Fontos hangsúlyozni, hogy azok a megkérdezettek, akik gyerekkorukban cigányokkal jártak egy osztályba, átlagosan kevésbé értenek egyet azzal, hogy a cigánygyerekeknek külön szervezett iskolák segítenének a cigányság helyzetén. A lakóhelyen tapasztalt konfliktusok bizonyos esetekben vannak hatással a cigányság helyzetének javulását eredményező tényezők megítélésében. Azok a válaszadók, akik nem tapasztaltak konfliktust, az átlagosnál szükségesebbnek tartják a külső társadalmi környezetben bekövetkező változásokat, mint azok, akik konfliktusról számoltak be. Akárcsak a szegénység, illetve a roma szegénység okainál, úgy a cigányság helyzetét javító tényezők megítélésénél is elkülöníthettük a külső és belső tényezőket. A kül-

33

ső tényezők közé soroltuk a cigányokkal szembeni előítéletek csökkenését, a hatékonyabb érdekképviseletet, a saját nyelv és kultúra ápolásának lehetőségét, a segítőkész társadalmi környezetet és a saját iskolák alapítását. A belső tényezőkhöz került az akaraterő, a származás eltitkolása, a nem cigány lakossághoz való alkalmazkodás, a kevesebb gyermek vállalása, a szorgalom, és a cigányok közötti összetartás erősödése (18. táblázat). 18. táblázat: A cigányság helyzetének javulásához szükséges tényezők csoportosítása

    

„Külső” tényezők A cigányokkal szembeni előítéletek csökkenése Legyen hatékonyabb a cigányok érdekképviselete. Ápolhassák a saját nyelvüket és kultúrájukat. Segítőkész társadalmi környezet Saját iskolák alapítása

     

„Belső” tényezők A cigányok akaratereje A cigány származás eltitkolása Nem cigány lakossághoz való alkalmazkodás Kevesebb gyermek vállalása Szorgalom Növekedjen a cigányok közötti összetartás

A cigányság helyzetének javításában a válaszadók átlagosan inkább a belső tényezőket tartják szükségesebbnek, kevésbé a külső faktorokat, azaz beigazolódott az, amit az adatokból kirajzolódni láttunk (5. grafikon; Melléklet 49. táblázat). Egy 1-től 5-ig terjedő skálán a külső tényezőket átlagosan 2,9, a belső tényezőket 3,6-es mértékben tartották szükségesnek a válaszadók. Az összetett mutatók elemzése során is arra a következtetésre jutottunk, hogy a külső tényezők szükségességét mérő változóra egyedül a lakóhely konfliktusossága hat, méghozzá úgy, hogy a kevésbé konfliktusos lakóhelyen élők az átlagosnál szükségesebbnek érzik a külső tényezőket. A belső tényezőknél a munkavégzés helye és az iskolai végzettség mentén találunk szignifikáns különbségeket: a mátészalkai Területi Kórház dolgozói tartják átlagosan a leginkább fontosnak a belső tényezőket, és ugyanez igaz azokra a válaszadókra, akik érettségizettek, de szakképzettséggel nem rendelkeznek. 5. grafikon: A cigányság helyzetének javulásához szükséges külső-belső tényezők fontosságának megítélésében mért különbségek ÉRDEMBEN VÁLASZOLÓK

3,6

2,9

MUNKAVÉGZÉS HELYE Jósa András Oktatókorház

3,6

Szatmár-Beregi Kórház

3,6

Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei ESzSz

3,6 3,7

T erületi Kórház

Külső tényezők: nem szignifikáns

3,3

Sántha Kálmán Mentális Ek. ISKOLAI VÉGZET TSÉG

3,4

legfeljebb szakmunkásképző

3,7

érettségi

3,6

érettségi + szakképzés

3,5 Külső tényezők: nem szignifikáns

diploma LAKÓHELYÉN VOLTAK-E KONFLIKTUSOK? Nem vagy jelentéktelenek voltak

3,1

Voltak, de nem súlyosak

2,9

Súlyosak vagy nagyon súlyosak voltak

1 külső tényezők

34

2,5 2

Belső tényezők: nem szignifikáns

3 belső tényezők

4

5

KI TEHET A LEGTÖBBET? Ahogy a cigányok hátrányos helyzetének okánál és a helyzet javításának tényezőinél is azt vehettük észre, hogy a válaszadók elsősorban a cigányok felelősségének tartják a kialakult helyzetet, úgy abban a kérdésben is hasonló álláspont dominál, hogy kik mennyit tehetnek a helyzet javításáért. A különböző felsorolt csoportok vagy intézmények, szervezetek közül a válaszadók szerint a legtöbbet maguk a cigányok tehetnének, és sok múlik a települések cigány kisebbségi önkormányzatán is (19. táblázat). A kialakult helyzeten tehát elsősorban maguknak az érintetteknek kellene javítaniuk a válaszadók szerint. Közepes mértékű cselekvőképessége van a megkérdezettek szerint a kormánynak, a települési önkormányzatoknak, a településen élő többi magyarnak és az egyházaknak. 19. táblázat Mennyit tehetnek a cigányok helyzetének javításáért…? Maguk a cigányok. A település cigány kisebbségi önkormányzata. A kormány. A települési önkormányzat. A településen élő többi magyar. Az egyházak.

Átlag (1: semmit sem, 5: nagyon sokat) 4,7 3,9 3,2 3,1 2,8 2,7

A különböző szocio-demográfiai csoportban igen nagy a konszenzus abban a tekintetben, hogy maguk a cigányok tehetnek a legtöbbet a saját helyzetük javításáért: nincs olyan csoport, amely az átlagosnál kevésbé értene ezzel egyet, még a korábban több esetben szignifikáns hatással bíró lakóhelyi konfliktust mérő változó mentén sem bukkanhatunk érdemi különbségekre (Melléklet 50-55. táblázat). Az átlaghoz képest a települések cigány kisebbségi önkormányzatának mozgásterével kapcsolatban kissé szkeptikusabb állásponton vannak a férfiak, a fiatalabbak és a legfeljebb szakmunkás bizonyítvánnyal rendelkezők. Az átlagosnál inkább, de még mindig csak közepes mértékben vetik fel a településen élő többi magyar lakos felelősségét a diplomás válaszadók, azok, akik nem dolgoznak együtt cigányokkal, valamint azok a megkérdezettek, akik nem tapasztaltak konfliktust a lakóhelyükön cigányok és nem cigányok között. Ez utóbbi csoportra az is igaz, hogy a cigányságon kívül minden más csoport vagy szervezet esetében az átlagos vélekedésnél nagyobb arányban vélik úgy, hogy nagyobb szerepet játszhat a cigányság helyzetének javításában.

3.

Cigány-nem cigány együttélés PROBLÉMÁS TÁRSADALMI CSOPORTOK A megkérdezetteket még a kérdőív legelső kérdései között arra kértük, hogy sorolják fel azokat a csoportokat, amelyek valamilyen problémát okoznak a kérdezett településén (20. táblázat). Az összes megkérdezett közel fele (45,5 százalék) említette a cigányokat az általa problémásnak vélt lakossági csoportok között. A többi csoport említettsége elhanyagolható mértékű. Érdekes jelenség, hogy a kérdezettek több mint fele nem tudott válaszolni a kérdésre. 20. táblázat Vannak-e olyan lakossági csoportok, amelyek valamilyen problémát okoznak? Cigányok Hajléktalanok Fiatalok Egyéb válasz Nem tudja, nincs válasz

Említés aránya, % 45,5 3,2 0,8 3,7 53,2

35

A különböző válaszadói csoportok közül azok említették problémás csoportként a cigányokat, akiknek tágabb szomszédságában élnek cigány családok, továbbá azok, akik észleltek valamilyen konfliktust cigány és nem cigány lakosok között saját lakóhelyükön (Melléklet 56. táblázat). 21. táblázat Milyen típusú problémákat okoznak Ön szerint? A romák Lopás, garázdaság Közbiztonság romlása Társas együttéléssel kapcsolatos zavaró körülmények (pl. hangoskodás) Ingatlanok hosszú távú értékcsökkenése Egyéb

Említés aránya (azok között, akik említették a romákat, N=173), % 85,5 82,1 80,3 65,3 8,1

Azok a válaszadók, akik említették a problémás csoportok között a cigányokat, jellemzően a társas együttéléssel kapcsolatos zavaró körülményeket, a lopást és garázdaságot, és ehhez kapcsolódóan a közbiztonság romlását jelölték meg a cigányság által okozott problémák között (21. táblázat és Melléklet 57-60. táblázat). Ugyancsak közülük körülbelül 10-ből 6-an jelölték az ingatlanok hosszú távú értékcsökkenését.

CIGÁNYOKKAL VALÓ KAPCSOLATOK: SZOMSZÉDSÁG, MUNKATÁRSAK, EGYKORI OSZTÁLYTÁRSAK

A megkérdezettek 6 százaléka számolt be arról, hogy a szomszédaik többsége cigány származású, további 52 százalék válaszolta azt, hogy élnek cigány családok a környezetükben, de csak elvétve. A válaszadók 40 százalékának nincs cigány szomszédja. Egyedül a kérdezett háztartásának státusa mutat kapcsolatot azzal, hogy van-e a kérdezettnek cigány szomszédja: az alsó harmadba tartozók között a legmagasabb azoknak az aránya, akiknek van cigány szomszédjuk, a felső harmadba tartozók között pedig a legmagasabb azoknak az aránya, akiknek nincs (Melléklet 61. táblázat). A válaszadókat arról is megkérdeztük, hogy a munkahelyükön (a kórházban) dolgoznak-e cigányok. Mindössze 4 ember válaszolta azt, hogy a munkatársai többsége cigány, és 71 százalékot tettek ki azok a válaszadók, akik úgy nyilatkoztak, hogy dolgoznak ugyan a munkahelyükön cigányok, de csak elvétve. A válaszadók ötöde felelt úgy, hogy munkahelyén nem dolgoznak cigányok. A különböző kórházak között különbség található abban a tekintetben, hogy dolgozóik miként nyilatkoztak a cigány munkatárs meglétéről avagy hiányáról. A Szatmár-Beregi Kórház dolgozóinak harmada mondta azt, hogy egyáltalán nincs cigány munkatársa: ez az arány jelentősen nagyobb, mint más kórházak dolgozói esetén. A női és a községekben élő válaszadók szintén nagyobb arányban nyilatkoztak úgy, hogy nincsenek cigány munkatársaik (Melléklet 62. táblázat). Azoktól a válaszadóktól, akik úgy nyilatkoztak, hogy dolgoznak a munkahelyükön cigányok, azt is megkérdeztük, hogy milyen munkakörben. A válaszadók legnagyobb arányban (29 százalékuk említette) takarítói munkakörben ismernek cigány dolgozót, 7 százalék említett cigány portás, rendész vagy kertész munkatársat, ugyanennyien említettek konyhai kisegítőt cigány munkatársaik között, 2 százalék említette, hogy van cigány származású asszisztens, ápoló vagy beteghordó, egyéb munkaköröket pedig szintén 2 százalék jelölt meg. A válaszadók 57 százaléka bár úgy nyilatkozott, hogy munkahelyén dolgoznak cigányok, egyetlen munkakört sem tudott konkrétan megemlíteni, ahol cigány munkatársakkal találkozott. A cigányokkal való kapcsolat harmadik, a kutatásban is vizsgált színtere az általános iskolai osztálytársi viszony volt. A válaszadók 5 százaléka felelt úgy, hogy az osztálytársainak többsége cigány volt, további 77 százaléknak pedig elvétve, de akadt cigány osztálytársa. A megkérdezettek 16 százaléka járt olyan osztályba, ahová nem jártak cigány tanulók. A különböző háttérváltozók közül egyedül a kérdezett háztartásának anya-

36

gi helyzete mutat összefüggést ezzel a változóval: érdekes módon az alacsonyabb és a magasabb harmadba tartozókon belül magasabb azoknak az aránya, akiknek nem volt cigány osztálytársuk (Melléklet 63. táblázat).

CIGÁNYOK ÉS NEM CIGÁNYOK

EGYÜTTÉLÉSE ÁLTALÁBAN

Ahogyan azt a korábban ismertetettekből láthattuk, komoly feszültségek húzódnak cigány és nem cigány lakosok között. Az összes megkérdezett több mint kétharmada értékelte úgy, hogy ma Magyarországon általában a cigányok és a többi magyar lakos közötti viszony rossz vagy nagyon rossz. Egy 1-től 5-ig terjedő skálán átlagosan elégségesre (2,1) osztályozták a válaszadók ezt a viszonyt (6. grafikon). 6. grafikon: Hogyan jellemezné ma Magyarországon általában a cigányok és a többi magyar viszonyát?

3%

1%

23%

27%

átlag

2,1

1

2

3

4

5

jó

46% 5-nagyon jó

4-jó

3-közepes

2-rossz

1-nagyon rossz

nem tudja, nem válaszol

A különböző szocio-demográfiai csoportok között csak néhány esetben tapasztalhatunk szignifikáns különbséget (Melléklet 64. táblázat). A különböző munkakörűek közül az orvosok, asszisztensek, műtősök vélekednek egy hajszálnyival pozitívabban, de még mindig negatívan a kapcsolatról. Azok a válaszadók, akiknek a munkahelyén dolgoznak cigányok, szintén kicsit pozitívabban vélekednek azokhoz képest, akiknek munkatársai között nincsenek cigányok. A lakóhelyen tapasztalt konfliktusok mértéke ismételten befolyásoló erővel bír: minél súlyosabb konfliktusokról számol be valaki, átlagosan annál rosszabbnak ítéli meg a cigányok és nem cigányok viszonyát általában.

LAKÓHELYI KONFLIKTUSOK ROMÁK ÉS NEM ROMÁK KÖZÖTT A válaszadók körülbelül ötöde számolt be arról, hogy a vizsgálatot megelőző egykét évben súlyos vagy nagyon súlyos konfliktusok zajlottak cigány és nem cigány lakosok között a lakóhelyén. Ha egy 1-től 5-ig terjedő skálán értelmezzük a válaszokat, akkor a megkérdezettek által észlelt konfliktusindex átlagosan közepes erejű konfliktusok meglétére utal (7. grafikon).

37

7. grafikon: A lakóhelyén voltak-e konfliktusok a cigányok és nem cigányok között az elmúlt egy-két évben?

14%

5% 17%

9%

átlag

2,9

14% 1

2

3

5

Súlyos konfliktusok

41% 5-nagyon súlyos konfliktusok voltak 3-voltak, de nem súlyosak 1-nem voltak

4

4-súlyos konfliktusok voltak 2-jelentéktelen konfliktusok voltak nem tudja, nem válaszol

A különböző szocio-demográfiai csoportok közül az ápolók és ápolónők, a fiatalabbak és azok a megkérdezettek számoltak be komolyabb konfliktusokról, akiknek a szomszédságában élnek cigány családok (Melléklet 65. táblázat).

AZ ORSZÁG CIGÁNY LAKOSSÁGÁNAK BECSLÉSE: JELEN ÉS JÖVŐ A megkérdezettek átlagosan 32 százalékra becsülték meg a Magyarországon élő cigányok arányát a teljes lakosságon belül. Ez az arány még annak figyelembevételével is magasnak mondható, hogy a kutatást az ország egy olyan területén végeztük, ahol az országos aránynál (körülbelül 8 százalék) magasabb a cigány lakosok aránya. A különböző válaszadói csoportok közül az ápolók és ápolónők, a női válaszadók, a 22-34 évesek, az érettségivel és szakképzettséggel rendelkezők, a községi lakosok, továbbá a cigány munkatárssal nem rendelkezők becsülték meg az átlagos válasznál is magasabbra a cigány lakosság országos arányát (Melléklet 66. táblázat). 22. táblázat Az ország cigány lakosainak aránya Jelenleg Becslések átlaga 31,8

20 év múlva 53,9

A válaszadókat arról is megkérdeztük, hogy szerintük 20 év múlva hány százalék lesz a cigány lakosság aránya a teljes népességen belül. A válaszadók átlagosan úgy becsülték, hogy 20 év múlva várhatóan minden második magyar állampolgár cigány lesz. A különböző szocio-demográfiai csoportok közül az ápolók és ápolónők, a női válaszadók, a 22-34 évesek, az érettségivel és szakképzettséggel rendelkezők, a községi lakosok, a háztartásuk anyagi helyzetét tekintve alsó harmadba tartozók, a cigány munkatárssal nem rendelkezők becsülték az átlagos válasznál is magasabbra a cigány lakosság 20 év múlva mérhető arányát (Melléklet 67. táblázat). A lakóhelyen tapasztalható cigány és nem cigány lakosság közötti konfliktus mértéke szintén arra hajlamosít, hogy a konfliktusosabb településen élők magasabbra becslik a cigány lakosság jövőbeli arányát.

38

CIGÁNYOKKAL ÉS NEM CIGÁNYOKKAL KAPCSOLATOS SZTEREOTÍPIÁK A válaszadóknak összesen nyolc tulajdonság kapcsán kellett válaszolniuk arra a kérdésre, hogy az adott tulajdonságot mennyire tartja jellemzőnek a cigányokra, illetve a nem cigányokra (23. táblázat). A válaszokból kiderül, hogy a nem cigányokat a cigányokhoz képest a megkérdezettek törvénytisztelőbbnek, intelligensebbnek, megbízhatóbbnak és gyerekszeretőbbnek tartják, és nagyobb arányban gondolják, hogy versenyszelleműek. A cigányokat ugyanakkor összetartóbbnak és erőszakosabbnak látják. Érdemes kiemelni, hogy egyetlen olyan tulajdonság volt, ahol nem található szignifikáns véleménykülönbség: a cigányokat és a nem cigányokat ugyanolyan mértékben tartják élelmesnek a megkérdezettek. Azt is fontos kiemelni, hogy bár a nem cigányokat gyerekszeretőbbnek találják a megkérdezettek a cigányokhoz képest, a két csoport megítélése ezen tulajdonság mellett kisebb különbséget mutat, mint a többi esetén.

Összetartó Erőszakos Élelmes Gyerekszerető Versenyszellemű Törvénytisztelő Intelligens Megbízható

23. táblázat Mennyire jellemző a cigányokra? (0-tól 100-ig terjedő skálán) 74,2 72,2 62,6 56,2 25,2 23,5 19,8 19,0

Mennyire jellemző a nem cigányokra? (0-tól 100-ig terjedő skálán) 51,9 41,1 62,8 76,9 62,3 69,6 65,0 63,4

A különböző szocio-demográfiai csoportok között nehezen körvonalazhatóak azok, amelyek szisztematikusan az átlagosnál erőteljesebb mértékben tulajdonítanak rossz tulajdonságokat a cigányoknak, vagy pont fordítva: az átlagosnál kevésbé tulajdonítanak jó tulajdonságokat (Melléklet 68-75. táblázat). A különböző egészségügyi intézményekben dolgozók összességében az átlagosnál kevésbé tartják jellemzőnek a cigányokra, hogy törvénytisztelők lennének, viszont az átlagosnál jobban azt, hogy erőszakosak és versenyszelleműek. Úgy tűnik azonban, hogy a lakóhelyen tapasztalható konfliktusok súlyossága bizonyos befolyásoló erővel bír: azok a megkérdezettek, akiknek a lakóhelyén nem voltak konfliktusok a cigány és nem cigány lakosság között, az átlagosnál nagyobb mértékben gondolják intelligensnek és megbízhatónak a cigányokat.

4.

Hátrányos megkülönböztetés

HÁTRÁNYOS MEGKÜLÖNBÖZTETÉSSEL KAPCSOLATOS SZEMÉLYES TAPASZTALATOK A megkérdezettek körülbelül 60 százaléka számolt be arról, hogy életében elvétve vagy akár ennél gyakrabban, de érte hátrányos megkülönböztetés (8. grafikon). 10 megkérdezettből mindössze 1 válaszadó válaszolta azt, hogy gyakran vagy nagyon gyakran érte és éri őt az életben valamilyen fokú diszkrimináció. Bár jeleztük, hogy a válaszadóink közül a legtágabb értelemben véve is mindössze 4 megkérdezett tekinthető cigánynak, közülük 2 szerint soha, 1 szerint néha, 1 szerint pedig elvétve érte őt diszkrimináció.

39

8. grafikon: Érte-e Önt hátrányos megkülönböztetés életében? Ha igen, milyen gyakran? 6%

2%

6%

24% 33%

átlag

2,1

1

2

3

4

5

gyakoriság

29% 5-nagyon gyakran

4-gyakran

3-néha

2-elvétve

1-soha

nem tudja, nem válaszol

A különböző válaszadói csoportok közül két csoport emelkedik ki abban a tekintetben, hogy a tagjait saját bevallásuk szerint érte diszkrimináció (Melléklet 76. táblázat). A mátészalkai Területi Kórház megkérdezetteinek 81,5 százaléka válaszolta azt, hogy legalább elvétve éri őt diszkrimináció, és hasonlóan magas, 78,2 százalék azoknak az aránya is az alacsony státusú válaszadók között, akik így vélekednek. Azoktól a válaszadóktól, akik legalább elvétve érzékeltek életükben hátrányos megkülönböztetést, azt is megkérdeztük, hogy szerintük vajon milyen tulajdonságuk miatt érhette őket diszkrimináció (24. táblázat). 24. táblázat Mit gondol, mely tulajdonsága(i) alapján különböztették meg? Azért, mert nő Fiatal kora miatt Kisgyermeke miatt Politikai meggyőződése miatt Lakóhelye miatt Családi háttér, származás, anyagi helyzet miatt Magyar/nem cigány származása miatt Idős kora miatt Vallási meggyőződése miatt Azért, mert férfi Fogyatékossága miatt Roma származása miatt Egyéb ok miatt Nem tudja, nem válaszolt

18,4 13,9 8,9 8,4 6,8

Említések aránya (azok között, akiket legalább elvétve ért hátrányos megkülönböztetés, N=231),% 30,3 22,9 14,7 13,9 11,3

3,9

6,5

2,9 2,6 2,1 1,3 1,3 1,1 6,1 6,8

4,8 4,3 3,5 2,2 2,2 1,7 10,0 11,3

Említések aránya (összes megkérdezetten belül, N=380), %

A leggyakrabban megjelölt ok a kérdezett neme, pontosabban a női neme volt. Az összes női megkérdezettnek 22,8 százaléka, azoknak a nőknek pedig, akik életükben tapasztaltak hátrányos megkülönböztetést, közel 40 százaléka jelezte, hogy valamely

40

megkülönböztetést a nemének „köszönhetően” szenvedte el. A második leggyakrabban említett vélt indok a kérdezett fiatal kora volt: a hátrányos megkülönböztetést átéltek körülbelül ötöde említette ezt. A 22-34 év közötti válaszadók harmada számolt be arról, hogy valaha hátrányos megkülönböztetés érte a kora miatt. 10 megkérdezettből 1 válaszadó az, aki kisgyermeke miatt szenvedett el hátrányos megkülönböztetést. Kiemelendő, hogy a női válaszadók körülbelül háromszor gyakrabban számoltak be ilyen alapú megkülönböztetésről, mint a férfiak. Politikai meggyőződése miatt 8,4 százalék, lakóhelye miatt pedig 6,8 százalék szenvedett el érzése szerint hátrányos megkülönböztetést. A falvakban élők körülbelül két és félszer gyakrabban jeleztek lakóhelyük miatti diszkriminációt, mint a megyeszékhelyen élők. A többi lehetséges ok említettsége alacsonynak mondható. Összesen 56 olyan válaszadó volt, aki vállalta, hogy pár szóban ismerteti azt a legutóbbi esetet, amikor őt érzése szerint hátrányos megkülönböztetés ért. Az 56 röviden felvázolt eset jelentős része nem meríti ki a hátrányos megkülönböztetés jogi formáját, sokkal inkább állampolgári sérelmek ismertetéséről van szó. A leírt történetek közül 15 olyan eset van, amelynél egyértelműen beazonosítható, hogy valamilyen diszkrimináció történt. Ezek közül négy a kisgyermekkel történő munkavállalás témakörébe tartozik, további két válaszadó a női neme miatt került hátrányba, másik két esetben a kérdezett életkora játszott szerepet a megkülönböztetésben, és egy válaszadó írta, hogy roma származása miatt érte őt hátrányos megkülönböztetés. A többi válaszadó vagy lakóhelye miatt szenvedett el hátrányos megkülönböztetést, például egy állásinterjú alkalmával, vagy gyermeke révén az iskolai életből számolt be hátrányos megkülönböztetésről. Az összes leírt történetből hat hivatkozik arra, hogy a cigányok számára kiutalt, különféle vélt vagy valós pluszjuttatásoktól, lehetőségektől azért esnek el az egyének, mert nem cigányok, és ebben látják hátrányos megkülönböztetésüket. Összességében tekintve a válaszokat azt mondhatjuk, hogy a válaszadók jelentős része feltehetően nincs tisztában a hátrányos megkülönböztetés fogalmával, és sokszor bármilyen, számukra kedvezőtlen kimenetelű eseményt annak hajlamosak látni.

A CIGÁNYOK HÁTRÁNYOS MEGKÜLÖNBÖZTETÉSÉVEL KAPCSOLATOS ISMERETEK A megkérdezetteknek összesen kilenc konkrét, és egy egyéb kategóriájú terület kapcsán kellett választ adniuk arra a kérdésre, hogy az adott területen vajon milyen gyakorisággal ér valakit hátrány azért, mert cigány. A válaszadók közel fele szerint a cigány származású személyeknek a munkavállalás során gyakran kell hátrányos megkülönböztetést elszenvedniük, azaz ez az a terület, ahol a leggyakrabban előfordul a negatív megkülönböztetés (9. grafikon). 9. grafikon: Mit gondol, ér-e valakit hátrány csak azért, mert az illető cigány…? (összes megkérdezett, %) 48

munkavállalásnál szórakozóhelyen

33

rendőrségen

31

iskolában

20

bíróságon

19

szomszédok részéről

18

10

önkormányzatnál

7

egészségügyi ellátás során

7

34

15

49 26 51

24

34

39

35

15 25

14

49

15 20

17

31

egyéb esetben 0 1

17 14 17

47

11

99

0% gyakran

5 11

45

13

utcán

36

25% ritkán

50% soha

75%

100%

nem tudom

41

A válaszadók szerint a második leggyakoribb eset az, amikor szórakozóhelyen éri valamilyen hátrány a cigányokat, a megkérdezettek harmada szerint ez gyakran előfordul. Szorosan követi ezt a rendőrség általi hátrányos megkülönböztetés: 10 megkérdezettből 3 szerint a cigány származású személyeknek gyakran kell a rendőrség részéről hátrányos megkülönböztetéstől tartani. Iskolában, bíróságon és a szomszédok részéről a válaszadók körülbelül ötöde szerint gyakori a megkülönböztetés. Érdemes kitérni rá, hogy a három terület közül a bírósági megkülönböztetést tartják a legkevésbé elképzelhetőnek a megkérdezettek. Az utcán és az önkormányzatnál történő megkülönböztetést szintén kevésbé tartják elképzelhetőnek a válaszadók. A megkérdezetteknek közel fele vélekedik úgy, hogy az egészségügyi ellátás során soha nem ér hátrány valakit azért, mert cigány származású. Mindössze 7 százalék szerint gyakori, és további 35 százalék szerint ritka az, hogy egy cigány személyt az egészségügyben hátrányosan megkülönböztetnek. A különböző válaszadói csoportok véleménye a cigányok megkülönböztetésének gyakoriságáról területenként változó (Melléklet 77-85. táblázat). Annak érdekében, hogy könnyebben tudjuk kezelni az eltérő területeket, létrehoztunk egy olyan változót, ami azt méri, hogy a válaszadó szerint a felsorolt kilenc, továbbá az egyéb válasszal együtt tíz terület közül hányban ér hátrány gyakran valakit azért, mert cigány származású. A válaszadók átlagosan 2 terület kapcsán vélték úgy, hogy gyakori a hátrányos megkülönböztetés (Melléklet 86. táblázat). A különböző válaszadói csoportok közül a Jósa András Oktatókórház és a Szatmár-Beregi Kórház dolgozói, a 22-34 évesek, az érettségizettek (szakképzés nélkül), a diplomások, az anyagi helyzetük szerint a felső harmadba tartozók, a cigány származású szomszédokkal nem rendelkezők, és a hátrányos megkülönböztetést személy szerint soha el nem szenvedők jelöltek meg az átlagos, 2-nél szignifikánsan több területet, ahol gyakran éri a cigányokat megkülönböztetés. Nem állíthatjuk bizonyosan, hogy ezek a csoportok érzékenyebbek a cigányok hátrányos megkülönböztetésével kapcsolatban, az ismeretszintjük azonban – úgy tűnik – magasabb, mint más csoportoknak. Kiugróan alacsony számú területet jelöltek meg a legfeljebb szakmunkásképzőt végzettek, a 46 évesek vagy idősebbek és a Mátészalkai Területi Kórház dolgozói. Bár előzetesen azt feltételeztük, hogy azok a válaszadóink, akik valaha az életükben éltek már át hátrányos megkülönböztetést, talán fogékonyabbnak bizonyulnak a cigányokkal kapcsolatos hátrányos megkülönböztetések észlelésére, ez egyáltalán nem igazolódott be.

A FOGYATÉKOSSÁGGAL ÉLŐK HÁTRÁNYOS MEGKÜLÖNBÖZTETÉSÉVEL KAPCSOLATOS ISMERETEK

10 megkérdezettből 6 vélekedik úgy, hogy a fogyatékossággal élő embereket a munkavállalás során gyakran éri hátrány (10. grafikon). A válaszadók szerint messze ez a legjellemzőbb terület, ahol hátrány éri a fogyatékossággal élőket. Körülbelül minden negyedik ember gondolja úgy, hogy az utcán és a különböző szórakozóhelyeken is gyakran éri hátrány a fogyatékossággal élőket, és a megkérdezettek ötöde szerint az iskolákban is gyakori az ilyen jellegű hátrány. A válaszadók kevesebb mint 10 százaléka jelölte meg az önkormányzatokat, a rendőrséget, a szomszédokat, a bíróságot és az egészségügyet olyan területként, ahol gyakori lehet a hátrányos megkülönböztetés. Ismételten fontos kiemelni, hogy a válaszadók leginkább a saját területükön, azaz az egészségügyi ellátás során tartják a legelképzelhetetlenebbnek, hogy negatív megkülönböztetés érje a fogyatékossággal élőket: 10 megkérdezettből 6 szerint soha. A válaszadók közel fele véli úgy, hogy az önkormányzatoknál és a bíróságon sem szenvednek soha hátrányt a fogyatékossággal élők.

42

10. grafikon: Mit gondol, ér-e valakit hátrány csak azért, mert fogyatékossággal él…? (összes megkérdezett, %) 61

munkavállalásnál

27

26

utcán

51

szórakozóhelyen

23

46

iskolában

21

49

14

30

44

rendőrségen

7

34

37

bíróságon

4

egészségügyi ellátás során

3

41

13 18 22

35

27

20

47

25

22

61

egyéb esetben 1 0

11

98

0% gyakran

19

17

8

4

10

13

önkormányzatnál

szomszédok részéről

2 9

25% ritkán

50%

75%

soha

100%

nem tudom

A különböző válaszadói csoportok közötti véleménykülönbségeket ismét úgy próbáltuk meg megragadni, hogy összeszámoltuk: a megkérdezettek átlagosan hány terület esetén vélik úgy, hogy a fogyatékossággal élők gyakran szenvednek hátrányos megkülönböztetésben, és hogy ennek mentén vannak-e olyan csoportok, amelyek az átlagoshoz képest több vagy kevesebb ilyen területet jelöltek meg (Melléklet 87-95. táblázat). A válaszadók átlagosan 1,6 területet jelöltek meg olyan területként, ahol szerintük a fogyatékossággal élőket gyakran éri hátrány, azaz kevesebbet, mint a romák esetén (Melléklet 96. táblázat). Az átlagosnál szignifikánsan több területet jelöltek meg a Sántha Kálmán Mentális Egészségközpont és Szakkórház dolgozói, valamint a 22-34 éves megkérdezettek.

A KISGYERMEKET NEVELŐK HÁTRÁNYOS MEGKÜLÖNBÖZTETÉSÉVEL KAPCSOLATOS ISMERETEK

A különböző területek közül a válaszadók egyedül a munkavállalást látják olyan területnek, ahol igen gyakori az, hogy a kisgyermeket nevelőket valamilyen hátrány éri. A válaszadók több mint fele szerint gyakori ez a jelenség a munkavállalásnál (11. grafikon). 11. grafikon: Mit gondol, ér-e valakit hátrány csak azért, mert az illető kisgyermeket nevel…? (összes megkérdezett, %) 54

munkavállalásnál

20

38

17

szórakozóhelyen

5

utcán

5

iskolában

4

26

54

16

önkormányzatnál

4

25

55

17

szomszédok részéről

4

24

56

17

17

rendőrségen 2

19

52

13

68

16

egyéb esetben 1 0

13

57

22

61

22

99

0% gyakran

26

31

egészségügyi ellátás során 2

bíróságon 2

49

25% ritkán

50% soha

75%

100%

nem tudom

43

A többi terület esetében 5 százalék vagy még ennél is kevesebb azoknak a válaszadóknak az aránya, akik szerint a kisgyermekesek gyakran szenvednek hátrányt. Ismételten igaz az, hogy a válaszadók nagy többsége (68 százaléka) szerint az egészségügyi ellátás során soha nem szenvednek hátrányt a kisgyermeket nevelők. A különböző válaszadói csoportok közül jellemzően a nők, a 22-34 év közöttiek, az ápoló(nő)k és azok a válaszadók tartották elképzelhetőnek az átlagosnál nagyobb arányban a kisgyerekesek gyakori hátrányát, akik maguk is átéltek már ebből fakadó hátrányos megkülönböztetést (Melléklet 97-105. táblázat). A válaszadók átlagosan 0,8 helyet jelöltek meg olyan területként, ahol gyakori lehet a kisgyermekesek hátránya, ehhez képest a nők is és a kisgyermekük miatt hátrányos megkülönböztetésben szenvedők is átlagosan több helyet jelöltek meg (Melléklet 106. táblázat). A következő táblázatban megkíséreljük összehasonlítani a vizsgált három csoportot és a különböző területeken elszenvedett hátrányuk gyakoriságának észlelését (25. táblázat). Egyértelműen kivehető, hogy mindhárom csoport esetében a munkavállalás területén vélik a megkérdezettek a legnagyobb arányban azt, hogy gyakran szenvednek hátrányt. A három csoport közül leginkább a fogyatékossággal élők esetén érzik ezt, legkevésbé pedig a cigányok kapcsán. A szórakozóhelyeken leginkább a cigányok esetében képzelik el a gyakori hátrányos megkülönböztetést, de számottevő ez az arány a fogyatékossággal élők esetén is. A rendőrség kapcsán tapasztalható hátrány viszont szinte kizárólagosan a cigányokat sújtja a három csoport közül a válaszadók szerint. A gyakori iskolai hátrányokkal a cigányok és a fogyatékossággal élők ugyanolyan gyakorisággal szembesülnek a megkérdezettek vélekedései alapján. A bíróságokon és a szomszédok részéről szinte csak a cigányok számíthatnak gyakori hátrányokra a kérdezettek szerint, míg az utcán inkább a fogyatékossággal élők. Az önkormányzat esetében a válaszadók körülbelül 10 százaléka szerint gyakori a cigányok és a fogyatékossággal élők hátrányos megkülönböztetése. A vizsgált három csoport mindegyike esetén igen alacsony azoknak a válaszadóknak az aránya, akik az egészségügyi ellátás esetén gyakori hátrányt feltételeznek, de ez az arány a cigányok esetében kissé magasabb. 25. táblázat: Azok aránya, akik szerint az adott területen GYAKRAN éri hátrány az adott csoportot (összes megkérdezett, %) Fogyatékossággal Kisgyermeket neCigányok élők velők Munkavállalásnál 48 61 54 Szórakozóhelyen 33 23 5 Rendőrségen 31 7 2 Iskolában 20 21 4 Bíróságon 19 4 2 Szomszédok részéről 18 4 4 Utcán 13 26 5 Önkormányzatnál 10 8 4 Egészségügyi ellátás során 7 3 2 Egyéb helyen 0 1 1

DISZKRIMINÁCIÓ A MUNKAVÁLLALÁSNÁL: ISMERETEK ÉS MEGÍTÉLÉS A válaszadók leginkább a cigány származású jelentkező visszautasítása kapcsán a legelnézőbbek a munkaadókkal szemben: 17 százalékuk szerint a munkaadóknak joguk van ahhoz, hogy csak azért utasítsanak el valakit egy munkára való jelentkezés során, mert az illető cigány (26. táblázat). A fogyatékossággal élők elutasítását 8,4, a kisgyermeket nevelőkét 6, a 45 éven felüliekét 5,5, a nőkét pedig 4,7 százalék tartja jogosnak. (A kutatásban nem tértünk ki az ésszerű indok lehetőségére, így a jogosságra adott válaszok valószínűleg ezen megítélést is tartalmazzák. A szerk.)

44

26. táblázat Ön szerint joga van-e a munkaadóknak, hogy csak azért utasítsák el valaki jelentkezését, mert az illető…? („igen” válaszok aránya,%) 17,1

Ön szerint ma bünteti-e a törvény, ha a munkaadó csak azért nem vesz fel valakit, mert az illető…? („igen” válaszok aránya, %)

(ha ez nem akadályozza a munkavégzésben)

8,4

22,7

Kisgyermeket nevel 45 éven felüli Nő

6,1 5,5 4,7

20,3 17,4 19,7

Cigány Fogyatékossággal él

23,4

A különféle válaszadói csoportok közül az érettségizettek között magasabb azoknak az aránya, akik szerint jogos lehet egy cigány jelentkező elutasítása, továbbá azok csoportján belül, akik lakóhelyükön súlyos vagy nagyon súlyos cigány-nem cigány konfliktusokról számoltak be. A fogyatékossággal élő jelentkezők visszautasításának, illetve jogosságának megítélése függ attól, hogy a kérdezett hol dolgozik. A Sántha Kálmán Mentális Egészségközpont dolgozói között a legkisebb, míg a Szatmár-Beregi Kórház dolgozói között a legnagyobb azoknak az aránya, akik szerint jogos ez a visszautasítás. Érdekesség, hogy az érintettség nem eredményez nagyobb valószínűséget arra nézve, hogy jogtalannak tartsák az adott csoport visszautasítását: sem a 45 éven felüliek, sem a nők nem nyilatkoztak úgy nagyobb arányban, hogy jogtalan lenne az őket esetlegesen érintő visszautasítás (Melléklet 107-111. táblázat). A válaszadók leginkább a cigányok és a fogyatékossággal élők esetében vannak azzal tisztában, hogy a törvény bünteti azt, ha pusztán ezen okokból kifolyólag utasítja egy munkaadó vissza a jelentkezést, ám ez az ismeretszint alacsonynak tekinthető, hiszen a válaszadók kevesebb, mint negyede van tisztában az erre vonatkozó törvényekkel. Minden ötödik ember tudja, hogy a törvény bünteti azokat a munkaadókat, akik a kisgyermeket nevelőket, illetve a nőket diszkriminálják egy jelentkezés során. 17 százalék azoknak a válaszadóknak az aránya, akik előtt ismert a kor szerinti diszkrimináció törvénytelensége. A különböző válaszadói csoportok közül jellemzően a férfiak és a háztartásuk anyagi helyzete szerint a felső harmadba tartozók között magasabb minden vizsgált tulajdonság esetén azoknak a válaszadóknak az aránya, akik tudják, hogy törvénybe ütközik az adott csoportok visszautasítása egy állásra való jelentkezés során. Kiemelendő, hogy azok a válaszadók, akik cigány munkatárssal együtt dolgoznak, nagyobb valószínűséggel tudják, hogy törvénytelen egy cigány jelentkező visszautasítása csak azért, mert az illető cigány származású. Az életkor szerinti diszkrimináció törvénytelenségével az adminisztratív, műszaki vagy egyéb háttérdolgozók vannak nagyobb arányban tisztában (Melléklet 112-116. táblázat). A válaszadók közel fele véli úgy, hogy azokat a munkaadókat, akik nem vesznek fel kisgyermekeseket, nőket vagy 45 éven felülieket, pénzbírsággal kellene büntetni (12. grafikon). Azokat a munkáltatókat, akik valakit csak azért utasítanak el, mert fogyatékossággal él (bár ez a munkavégzését nem befolyásolná), 10-ből 4 válaszadó büntetné az előzőekhez hasonlóan. A sor legvégén a cigányok állnak: mindössze 21 százalék büntetné pénzbírsággal az elutasításukat, és ez az a csoport, amely elutasítását messze a legnagyobb arányban hagynák büntetlenül a megkérdezettek: minden negyedik ember szerint egyáltalán nem kellene megbüntetni ez esetben a munkaadókat.

45

12. grafikon: Ön szerint meg kellene-e büntetni azokat a munkaadókat, akik nem vesznek fel…? (összes megkérdezett, %) kisgyermekeseket

49

35

5

11

nőket

48

36

5

11

38

5

11

46

45 éven felülieket

fogyatékossággal élőket

40

21

cigányokat

0%

39

35

25%

igen, pénzbírsággal egyáltalán nem kellene büntetni

7

26

50%

15

19

75%

100%

igen, figyelmeztetéssel nem tudom

A különböző szocio-demográfiai csoportok közül a legfiatalabbak és a háztartásuk anyagi helyzetét tekintve az alsó harmadba tartozók csoportján belül magasabb azoknak a válaszadóknak az aránya, akik pénzbírsággal büntetnék az egyes csoportok diszkriminációját (Melléklet 117-121. táblázat). A cigány származású személyek hátrányos megkülönböztetésének megítélésénél egyedül az okoz szignifikáns véleménykülönbséget, hogy voltak-e konfliktusok a cigány és nem cigány lakosság között a megkérdezett lakhelyén: amennyiben súlyos konfliktusok zajlottak, jóval kisebb arányban pártolja a pénzbüntetést, mint azok, akik lakhelyén nem történtek konfliktusok.

DISZKRIMINÁCIÓ AZ EGÉSZSÉGÜGYBEN Az egészségügyi dolgozókat arról is megkérdeztük, hogy olyan esetekben, amikor a kórház vagy más egészségügyi intézmény megkülönböztetve jár el cigány és nem cigány beteg esetén, meg kell-e büntetni az intézményt. Három eset kapcsán kellett dönteniük a válaszadóknak (27. táblázat). 27. táblázat: Ön szerint meg kellene-e büntetni azokat a kórházakat, amelyek… (összes megkérdezett, %) igen nem NT ÖSSZESEN Alacsonyabb színvonalú ellátásban részesítik a cigány 35 40 24 100 betegeket. Szigorúbban veszik a látogatási idő betartását a cigány 25 49 25 100 betegek hozzátartozói esetén. A nem cigány betegektől elkülönítve, más cigány bete19 51 31 100 gekkel egy szobában helyezik el a cigány betegeket. A válaszadók legnagyobb hányada (egyharmaduk) azt az esetet büntetné, ha valaki a cigány származása miatt alacsonyabb színvonalú ellátásban részesülne. A megkérdezettek negyede büntetné, ha a cigány származású betegek hozzátartozói esetén szigorúbban tartatnák be a látogatási időt. Minden ötödik válaszadó tartja büntetendőnek azt, amikor cigány származású személyeket indokolatlanul más cigány származású személyekkel közös kórterembe költöztetnének, és egyfajta szegregált kórtermet hoznának létre.

46

Mindenképpen fontos megemlíteni, hogy a válaszadók igen jelentős hányada nem tudott érdemben véleményt alkotni a kérdésekben. Ez lehet annak a jele, hogy adott esetben diszkriminatív véleményüket nem vállalták fel szívesen, de annak is, hogy nem érezték magukat kompetensnek a válaszadásban. Az ellátás színvonalában tetten érhető különbségtételt jellemzően a fiatalok, a diplomások és azok a válaszadók büntetnék, akik lakóhelyén nem voltak konfliktusok a cigány és a nem cigány lakosság között. Az idősebbek, az alacsony iskolai végzettségűek és a konfliktusos településen élők viszont nagyobb arányban hagynák büntetlenül az ilyen eseteket. A látogatási idő differenciált betartatása felett szintén az idősebbek hunynának nagyobb arányban szemet. A szegregált kórtermek kialakítását érdekes módon az orvosok, asszisztensek és műtősök nem büntetnék nagyobb arányban. Érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy úgy tűnik: azok, akik gyermekkorukban cigány osztálytárssal rendelkeztek, azaz nem szegregált, hanem integrált oktatásban vettek részt, nagyobb arányban büntetnék a külön kórtermek létrehozását, azaz nem pártolják a betegek származási alapon történő szegregációját. Bár megszokhattuk, hogy a lakóhelyi konfliktusok mértéke rendre magyarázóerővel bír a véleménykülönbségekben, ennek a kérdésnek a megítélésénél e tényezőnek nincs hatása (Melléklet 122-124. táblázat).

SZEGREGÁLT VAGY INTEGRÁLT OKTATÁS? A megkérdezettek meglehetősen megosztottak abban a kérdésben, hogy milyen típusú oktatási formát tartanak jónak a cigány és nem cigány gyerekek oktatását tekintve (13. grafikon). 13. grafikon: Ön inkább egy olyan oktatási rendszer híve,… (összes megkérdezett, %) 13%

34%

32%

21% ahol a cigány és nem cigány gyerekek együtt tanulnak egy osztályban ahol külön cigány és nem cigány osztályokban tanulnak a gyerekek ahol a cigány gyerekeknek külön iskola van nem tudja, nem válaszol

A megkérdezettek harmada olyan iskolának a híve, ahol integrált oktatás működik, további 21 százalék elkülönítené a cigány és nem cigány diákokat, míg 32 százalék teljes mértékben szegregálná a cigány gyerekeket úgy, hogy külön iskolába járatná őket. A különböző szocio-demográfiai csoportok között kirajzolódnak bizonyos különbségek a kérdés megítélését illetően. Bár a férfiakon belül valamivel magasabb azoknak a válaszadóknak az aránya, akik az integrált oktatás hívei, ugyancsak a férfiakra igaz, hogy köztük nagyobb arányban fordulnak elő azok, akik a teljes szegregációt pártolják. A kérdezettek lakóhelye mentén is észrevehetőek bizonyos eltérések: a községekben élők között a legalacsonyabb az integrált oktatást szorgalmazók aránya, viszont ugyanitt a legmagasabb a szegregált osztályokra épülő iskola támogatottsága. A teljes mértékű szegregáció híveit a kisvárosokban találhatjuk meg a legnagyobb arányban. Úgy tűnik, hogy ha valaki cigány munkatárssal rendelkezik, akkor nagyobb eséllyel pártolja az integrált oktatást, mintha nem dolgozna együtt cigányokkal.

47

Kiemelendő, hogy annak a tényezőnek, hogy a kérdezettnek gyerekkorában volt-e cigány osztálytársa, nincsen szignifikáns hatása arra, hogy szegregált avagy integrált oktatási rendszer híve-e az illető. Nem úgy a lakóhelyen tapasztalt cigány-nem cigány lakosság közötti konfliktusoknak: minél inkább súlyos konfliktusokról tud a kérdezett, annál inkább híve a teljesen szegregált oktatásnak (Melléklet 125. táblázat).

ÉRVEK ÉS ELLENÉRVEK A SZEGREGÁLT ÉS AZ INTEGRÁLT OKTATÁSSAL KAPCSOLATBAN

A válaszadókat arra is megkértük, hogy osztályozzák azt, hogy mennyire értenek egyet bizonyos állításokkal, amelyek gyakran elhangzó érveket és ellenérveket tartalmaztak az integrált és a szegregált oktatás mellett és ellen (28. táblázat). 28. táblázat: Mennyire ért egyet a következőkkel? (érdemben válaszolók átlagai 1-től 5-ig terjedő skálán) átlag A külön cigány osztályokban elkerülhetőek a szülők közötti konfliktusok. A külön cigány osztályok javítják a tanítás hatékonyságát. A külön cigány osztályokban magukhoz hasonlók közegében gyorsabban haladnak a tanulók. A származás szerinti elkülönítés az iskolákban sérti az emberi méltóságot. A vegyes (cigány – nem cigány osztályokban) a tanulók sokszínű tapasztalatokat tudnak szerezni. A vegyes osztályokban könnyebb a pedagógusok munkája.

3,6 3,4 3,3 3,3 2,8 2,0

A válaszadók átlagosan inkább egyetértettek azzal az állítással, miszerint a külön cigány osztályokban elkerülhetőek a szülők közötti konfliktusok. Közepes mértékben értettek egyet azzal, hogy a külön cigány osztályok javítják a tanítás hatékonyságát, illetve hogy ilyen jellegű osztályokban a diákok gyorsabban tudnak haladni. Ugyancsak közepes mértékű az egyetértés azzal, hogy a származás szerinti elkülönítés az iskolákban sérti az emberi méltóságot. A válaszadók gyenge közepes mértékben osztják azt a véleményt, miszerint a vegyes osztályokban a tanulók sokszínű tapasztalatokat tudnak szerezni. Azzal pedig átlagosan inkább nem értenek egyet, hogy a vegyes osztályokban könnyebb a pedagógusok munkája (Melléklet 126-131. táblázat). 14. grafikon: A szegregált oktatás pártolását mérő index (érdemben válaszolók átlagai) 3,4

ÉRDEMBEN VÁLASZOLÓK KORCSOPORT

3,5

22-34 évesek

3,4

35-45 évesek

3,1

46 évesek v. idősebbek LAKÓHELY

3,6

község

3,4

város

3,1

megyeszékhely ÁLT . ISKOLÁBAN VOLT-E CIGÁNY OSZT. T ÁRSA?

3,3

igen

3,7

nem LAKÓHELYI ROMA-NEM ROMA KONFLIKTUS MÉRTÉKE

2,9

nem v. jelentéktelen konfliktusok

3,5

voltak, de nem súlyosak

3,7

súlyos v. nagyon súlyos konfliktusok 1

2

3

4

5

szegregált oktatás híve

48

Ebből a hat állításból létrehoztunk egy olyan változót, amely egy 1-től 5-ig terjedő skálán azt méri, hogy a kérdezett mennyire híve a szegregált oktatásnak. Az érdemben válaszolók átlaga ezen a skálán 3,4, amely arra utal, hogy a megkérdezettek, ha gyengén is, de valamennyire hajlanak afelé, hogy szimpatizáljanak a szegregált oktatással (14. grafikon). A különböző válaszadói csoportok közül a fiatalabbak és a községi lakosok pártolják átlagosan jobban a szegregált oktatást. Fontos kiemelni, hogy azok a válaszadók, akiknek általános iskolában volt cigány osztálytársuk, kevésbé pártolják a külön cigány osztályok létrehozását, ez a tapasztalat tehát valamelyest „véd” attól, hogy valaki az elkülönített oktatás híve legyen. Ugyanakkor fontos látni, hogy a lakóhelyen tapasztalható konfliktus mértéke komoly hatással bír: azok a válaszadók, akiknek a lakóhelyén súlyos vagy nagyon súlyos konfliktusok zajlottak a cigány és nem cigány lakosság között, jobban pártolják a szegregált oktatást, mint azok, akiknek lakhelyén nem voltak konfliktusok.

HÁTRÁNYOS MEGKÜLÖNBÖZTETÉS EGYÉB TERÜLETEKEN: RENDŐRSÉG, SZÓRAKOZÓHELYEK, LAKÓKÖZÖSSÉG A válaszadók igen megosztottak abban a kérdésben, hogy jogosnak tekinthető-e, ha a rendőrség szigorúbban lép fel a cigányokkal szemben (15. grafikon). Gyakorlatilag ugyanakkora azoknak a megkérdezetteknek az aránya, akik szerint jogos és azoké, akik szerint jogtalan. A különböző válaszadói csoportok közül jól körvonalazhatóak azok a csoportok, amelyek nagyobb valószínűséggel tartják jogosnak a rendőrség szigorúbb fellépését (Melléklet 132. táblázat). A mátészalkai Területi Kórház dolgozó között például legalább másfélszer nagyobb a valószínűsége, hogy valaki jogosnak tartson egy szigorúbb fellépést, mint máshol. A különböző foglalkozásúak esetén az ápoló(nő)k csoportján belül magasabb azoknak az aránya, akik jogosnak tartják a szigort. Az iskolai végzettség növekedésével párhuzamosan ugyanakkor csökken a szigorúbb fellépést jogosnak tartók aránya, és nő azoké, akik szerint jogtalan. Hasonló összefüggés figyelhető meg a háztartás anyagi helyzetével kapcsolatosan. A cigány szomszéddal rendelkezőkön belül nagyobb, a cigány munkatárssal rendelkezők között kisebb a szigorúbb fellépést jogosnak tartók aránya. A lakóhelyen tapasztalt cigány-nem cigány lakosság közötti konfliktus mértéke szintén befolyásoló erővel bír a kérdés megválaszolásában: minél súlyosabb konfliktusokról számol be valaki, annál magasabb azoknak az aránya, akik indokoltnak látják a szigorúbb rendőri fellépést a cigányokkal szemben. Azoktól a válaszadóktól, akik szerint jogos a szigorúbb rendőri fellépés, azt is megkérdeztük, hogy mivel indokolná ezt a szigort. A kérdésre spontán válaszokat vártunk, ezeket három nagy érdemi csoportba lehetett besorolni. A szigorúbb rendőri fellépést jogosnak tartók 26 százaléka indokolta azzal a jogosságot, hogy a cigányok között több a bűnöző és több bűncselekményt követnek el. Ezt a véleményt úgy is értékelhetjük, amely szerint a cigányok „rászolgáltak” a szigorúbb fellépésre. Közel ugyanekkora, 24 százalék azoknak az aránya, akik szerint azért jogos a szigorúbb rendőri fellépés, mert a cigányokat, törvénytiszteletre, a szabályok betartására kell nevelni. Végül pedig 12 százalék azoknak az aránya, akik a cigányok erőszakosságával és agresszivitásával indokolják a szigorúbb fellépést, vagyis az indokot ismét maguk a cigányok szolgáltatják olyan vélt viselkedésükkel, amely bűncselekmények elkövetéséhez vezethet. Fontos kiemelni, hogy azon megkérdezettek 38 százaléka nem tudta megindokolni, miért ítélte jogosnak a szigorúbb rendőri fellépést a cigányokkal szemben.

49

15. grafikon: Ön szerint jogos-e, ha a rendőrség szigorúbban lép fel a cigányokkal szemben? (összes megkérdezett, %) Ha IGEN, mivel indokolná? (nyitott kérdés, azokon belül, akik szerint jogos a szigorúbb fellépés)

38%

23%

mert több közöttük a bűnöző, több bűncselekményt követnek el

26%

mert meg kell őket végre regulázni

24%

mert erőszakosabbak és agresszívebbek

12%

39% igen

nem tudja, nincs válasz

38%

nem nem tudja, nem válaszol

0

10

20

30

40

50

A cigányokkal szembeni diszkrimináció egyik klasszikus esete, amikor általában különböző mondvacsinált indokokkal (vagy egyszerűen indoklás nélkül) nem engedik be őket különböző szórakozóhelyekre. A válaszadókat arról is megkérdeztük, hogy erről mi a véleményük (16. grafikon). 16. grafikon: Vannak olyan szórakozóhelyek, ahová nem engedik be a cigány külsejű vendégeket. Önnek mi a véleménye erről? (összes megkérdezett, %) 13%

8%

35%

4%

9%

31%

a szórakozóhely tulajdonosának jogában áll megszabni, hogy kit enged be és kit nem a tulajdonos eljárása nem jogszerű, de érthető, mert a többi vendég kívánságának tesz eleget a tulajdonos eljárása elfogadhatatlan, és erről fel kell világosítani őt a tulajdonos eljárása elfogadhatatlan, és az ilyen tulajdonost meg kell büntetni a tulajdonos magatartása törvénybe ütközik ugyan, de én ennek ellenére helyeslem a tulajdonos viselkedését nem tudja, nem válaszol

50

A válaszadók harmada szerint a szórakozóhely tulajdonosának jogában áll megszabni, hogy kit enged be és kit nem, további 31 százalék bár nem tartja jogszerűnek az eljárást, de mégis érthetőnek tekinti, azaz mintegy feloldozza a diszkrimináló tulajdonost, hiszen a többi vendég felhőtlen szórakozása miatt teszi ezt. 10-ből 1 ember véli úgy, hogy a tulajdonos ilyen jellegű eljárása elfogadhatatlan, és erről fel kell világosítani, és mindössze 4 százalék gondolja úgy, hogy büntetést is érdemel. 8 százalékot tesznek ki azok, akik a törvénysértő mivolta ellenére helyeslik az ilyen jellegű viselkedést. A különféle szocio-demográfiai változók közül a kérdezett életkora, lakóhelye, lakóhelyének konfliktusossága és a kérdezett hátrányos megkülönböztetéssel kapcsolatos személyes tapasztalatai mutatnak szignifikáns hatást a szórakozóhelyi diszkrimináció megítélésével kapcsolatban (Melléklet 133. táblázat). A legfiatalabb korcsoporton belül a legmagasabb azoknak az aránya, akik szerint a tulajdonosnak jogában áll megszabni, hogy ki mehet be a szórakozóhelyre, míg a legidősebb korcsoportban inkább a tulajdonos viselkedését felmentő vélemény fordul elő nagyobb arányban. Ugyancsak a legidősebbek között a legmagasabb azok aránya, akik törvénysértő jellege ellenére helyeslik a tulajdonos viselkedését. A különböző lakóhelyűek között a községi lakosok vélekednek a legnagyobb arányban úgy, hogy a tulajdonos viselkedése jogos. A viselkedést leginkább a megyeszékhelyen élő megkérdezettek ítélik el. A lakóhelyen tapasztalt konfliktusok mértéke ismét komoly hatással bír: azoknak a válaszadóknak, akiknek lakhelyén súlyos vagy nagyon súlyos konfliktusok zajlottak, 50 százaléka véli úgy, hogy a szórakozóhely tulajdonosának szabad döntése, hogy kit enged be és kit nem. A hátrányos megkülönböztetés tapasztalata nem teszi együtt érzőbbé a válaszadókat, ebben a kérdésben is bebizonyosodott: akik tapasztaltak életük során hátrányos megkülönböztetést, nagyobb arányban vélekedtek úgy, hogy a tulajdonos döntse el, ki mehet be a szórakozóhelyre. 17. grafikon: Egy településen a polgármester vezetésével a falu lakói megakadályozták, hogy egy cigány család az általa megvásárolt házba beköltözzön. Mi az Ön véleménye erről? (összes megkérdezett, %) 16%

34% 8%

42% a polgármester eljárása törvénysértő volt bár a polgármester eljárása törvénysértő volt, nem tehetett mást, mint amit a lakosok vártak tőle a polgármesternek igaza volt nem tudja

Néhány évvel ezelőtt történt az az esemény, amikor egy településen a polgármester vezetésével a falu több lakója gyakorlatilag megakadályozta, hogy egy cigány család beköltözhessen abba a házba, amelyet már előzetesen megvásárolt. A válaszadókat megkérdeztük, hogy mi erről az eseményről a véleményük.

51

A válaszadók harmada szerint a polgármester eljárása törvénysértő volt. 10-ből 4 megkérdezett szerint bár törvénysértő volt az eljárás, de nem tehetett mást, mert a falu lakói ezt várták tőle. A válaszadók mintegy 8 százaléka válaszolta azt, hogy a polgármesternek igaza volt (17. grafikon). A magyarázó háttérváltozók közül a kérdezett iskolai végzettsége, lakóhelye és lakhelyének konfliktusossága van hatással a cselekmény megítélésére (Melléklet 134. oldal). A megyeszékhelyen élők között magasabb azok aránya, akik szerint törvénysértő volt a polgármester cselekedete, míg alacsonyabb azoké, akik bár elismerik a törvénysértő voltát, de felmentik a falu első emberét. Ez utóbbi álláspont inkább a községi lakosokra jellemzőbb. A lakóhelyi konfliktusok mértéke ismét markáns magyarázóerővel bír: azok közül a megkérdezettek közül, akiknek lakhelyén súlyos vagy nagyon súlyos konfliktusok történtek, minden ötödik véli úgy, hogy a polgármesternek igaza volt, és mindössze 13 százalékuk tartja törvénysértőnek az eljárást.

52

Simonovits Bori

A kérdőíves munka és a tréningek értékelése 1. Első fókuszcsoportos beszélgetés tapasztalatai a kérdezés koordinátoraival

1.1 BEVEZETÉS A kérdőíves adatfelvételt követő fókuszcsoport célja elsősorban a kérdőívek kitöltési tapasztalatainak feldolgozása volt, azaz a kérdőívezés során felmerült problémák megbeszélése a kérdezésben aktívan részt vevő koordinátorokkal. Emellett arra is kíváncsiak voltunk, milyen területeken igényelnek segítséget, milyen információkra van szükségük a közelgő anti-diszkriminációs tréningen. A csoport alapadatai Időpontja és helyszíne: Nyíregyháza, Jósa András Oktatókórház Nonprofit Kft. Időpontja 2010. április 15. délelőtt 11.00-12.30 Résztvevők: 9 fő: 8 nő és egy férfi + moderátor és Szociális és Munkaügyi Minisztérium megfigyelői A beszélgetés elején egy rövid bemutatkozó kör során a csoporttagok röviden elmondták, hol dolgoznak és milyen feladatot láttak el a projektben. A csoportvezető ismertette a csoport szabályait, melynek legfontosabb elemei a következők voltak: anonimitás és önkéntesség; szabad véleménynyilvánítás lehetősége és egymás meghallgatása. A beszélgetés hangulata, jellemzése A csoportot jó hangulat, oldott légkör és szókimondás jellemezte. Volt két–három domináns személy, akik a többieknél gyakrabban szólaltak meg, de a csoporttagok nonverbális reakcióiból (biccentés, egyetértő bólogatások stb.) úgy tűnt, hogy véleményük tükrözte a kórházban dolgozók többségének álláspontját a térség és a kórház fő kérdéseivel, problémáival kapcsolatban. A résztvevők hangjából, érzelmi telitettségéből egyértelművé vált, hogy nehezítik munkájukat a mindennapos konfliktusok cigány betegekkel. Már a beszélgetés bevezető részében, rákérdezés nélkül szóba került, és nehezen lehetett másra terelni a szót, mint a roma betegek nehezen tolerálható viselkedése, a házirend betartatási nehézségei, és az együttélés, együttműködés általános akadályai. Szóhasználat Érdemes megjegyezni, hogy sem a roma, sem a cigány szó a beszélgetés első 18 percében nem hangzott el. Bár számtalan utalás, kódolt megnevezés hangzott el („etikum”, „ők”, „kisebbség” stb.), és mindenki pontosan tudta, kikről van szó, a résztvevők tartózkodnak a cigányok nyílt megnevezésétől, egészen addig amíg ezt a „kommunikációs gátat” moderátorként feloldottam. Míg a beszélgetés első felében a magyar-roma (vagy etnikum) szembeállítást használták, a beszélgetés végére kialakult a roma-nem roma (vagy kisebbség-többség) szóhasználat.* * Kiadványunk szóhasználatában az érintett szektor képviselőinek ajánlásai szerint törekedtünk a roma megnevezés európai, a cigány megnevezés hazai és helyi elterjedését figyelembe venni. A szerkesztésnél így az összefoglalókban programunk Európai Évhez való kapcsolódására utalva a roma, míg a kutatási elemzésekben a megyei véleményekre tekintettel a cigány kifejezést részesítettük előnyben. A szerk.

53

1.2 VÉLEMÉNYEK A KUTATÁSRÓL Kutatás fogadtatása A nyíregyházi orvosok részéről volt némi ellenállás, máshol viszont (például Nyírbátorban) voltak olyan orvosok, akik külön kérték a kérdőívet, mert kíváncsiak voltak a megyében zajló kutatási projektre. A dolgozók részéről nem volt különösebb ellenállás. A koordinátorok szerint sokat számított, hogy aktualitása van a kérdésnek, és mindenki érezte, hogy ezzel a témával „foglalkozni kell”. A kapcsolattartást és az együttműködést program munkatársaival és az Esélyek Házával a csoporttagok zökkenőmentesnek értékelték: a csoporttagok nevetve mesélték, hogy milyen gyakran kaptak bátorító és „noszogató” e-maileket az Esélyek Háza munkatársai részéről. Kitöltési hajlandóság A 400 kiosztott kérdőívből 380 érkezett vissza, mely kimagasló arányú válaszadási hajlandóságnak tekinthető, azzal együtt is, hogy nincs arra vonatkozó információnk, hogy hány esetben kellett a kitöltetlenül visszaadott kérdőívekhez új orvost, ápolót vagy egyéb kvótába illő személyt találni, azaz „pótolni” a mintát. Sem a kérdőív kitöltésének folyamatával, sem az egyes kérdésekkel kapcsolatban nem érkezett negatív visszajelzés. A kérdőív kitöltése, várakozásainknak megfelelően körülbelül 20-25 percet vett igénybe.

1.3 A TRÉNINGGEL KAPCSOLATOS ELVÁRÁSOK A tréningblokkra vonatkozó kérdéseinkre relatíve alacsonyabb, 81%-os válaszadási, és az így jelzett mindössze 32 %-os részvételi hajlandóság (310 kitöltött adatlapon 99 választ értékeltünk részvételi hajlandóságnak), magyarázata az érdeklődés hiánya is lehetett a koordinátorok szerint. Megítélésük, hogy a kitöltésnek nem technikai nehézségei voltak, inkább azok nem töltötték ki ezt a részt, akik nem kívántak részt venni a tréningen, vagy időhiányból, érdektelenségből vagy információ-hiányból származott távolmaradási szándékuk. Mivel a kérdőívektől elkülönítve, zárt borítékban érkeztek vissza ezek a válaszlapok, nem rendelkezünk információval arra vonatkozóan, mely dolgozói csoportok vállalkoztak szívesen és melyek nem. A tréninggel kapcsolatos elvárások tekintetében elmondható, hogy a koordinátorok megítélése szerint az egészségügyi dolgozóknak elsősorban jogi információra és ismeretátadásra lenne szükségük. A beszélgetésnek ezen a pontján kiderült, hogy ezalatt a nevükön ugyan nem nevezett, de egyértelműen és beazonosíthatóan a cigányokkal kapcsolatos problémák kezelését értik, a házirend betartatási nehézségei ugyanis a napi ellátás során mindennapi jelenségnek számítanak a megyei kórházakban.

1.4. HELYZETÉRTÉKELÉS ÉS MEGOLDÁSI JAVASLATOK A fókuszcsoportos beszélgetés gyakorlatilag minden pontja megerősítette a kvantitatív kutatás tanulságait: a kórházi munka során az elsődleges problémát a cigányokkal való együttműködés és együttélés nehézségei jelentik. A kórházak működésében alapvető problémának tartják, hogy a házirend betarthatatlanná válik a cigány betegek hozzáállása, „eltérő kultúrája miatt”. A tréningen azt szeretnék megtanulni, hogy „hogyan kommunikálják az ő nyelvükön” a házirendet, a kórház szabályait. Probléma továbbá, hogy a látogatási idő a legtöbb osztályon teljesen nyitott, a vizitidőktől eltekintve bármikor lehetséges. A látogatók számát pedig hiába korlátozza a házirend, nincs eszközük ennek betartatására. Arra a kérdésre, hogy ezek a problémák

54

csak a cigány betegeket érintik-e, egyöntetű a válasz; ez 95%-ban a cigány betegek hozzátartozóira jellemző. A csoporttagok szerint a „magyar ember jobban ért a szóból”, „azért a magyar ember elszégyelli magát”. A beszélgetés során kiderült, hogy elsősorban a kulturális különbségeket és a szocializációs közegek eltérő hatás-mechanizmusait teszik felelőssé a többség-kisebbség közti együttélés bukatóiért. Alapvető problémának tartják például a cigány családok jellemzően korai gyermekvállalását; a nőgyógyászaton dolgozó ápolók elmondása szerint előfordul, hogy 15-16 éves lányok jönnek terhes-gondozásra. Emellett kiemelik, hogy a cigány családok nem szívesen engedik bölcsődébe-óvodába gyermekeiket, mely biztosítaná számukra a megfelelő higiénés körülményeket, szocializációs közeget. Az egyik résztvevő megítélése szerint „Mi elfogadjuk az ő kultúrájukat, hogy honnan kezdődik a nagykorúság, de ha együtt szeretnénk élni, akkor ez egy oda-vissza adok-kapok folyamat…” A számos negatív eset említését követően, rákérdezésre (hogy vannak-e jó példák is) kiderül, hogy szinte mindegyikük ismer olyan cigányt, aki számukra elfogadható szabályok szerint él, és „átveszi a magyarok kultúráját”. Elhangzott továbbá számos, a kórház működését érintő, cigány betegekkel kapcsolatos konkrét problémás eset. Az egyik legjellemzőbb probléma a már említett csoportos látogatás elsősorban a szülészeten és a gyermekosztályon, de megítélésük szerint minden osztályon zavarja a többi beteget. Emellett több esetet említettek, amikor cigány betegek, vagy hozzátartozóik zavarták a várakozási rendet, türelmetlenek voltak. Kérdés nélkül, egy pozitív példa is elhangzott: a diagnosztikai részlegen, feltehetően a leszabályozott működés és a viszonylag rövid ott-tartózkodás miatt, jobban működik a folyamat, nincs probléma a cigány betegekkel sem. Az ápolási vezetők megítélése szerint az ápolók azonos módon közelítenek a cigány és nem cigány betegekhez, sőt gyakran „pozitív diszkriminációt is alkalmaznak velük kapcsolatban, mert az ápolókban benne van a félsz”. Ez alatt azt értik, hogy a jogorvoslati lehetőségek bővülése, és a jogtudatosság erősödése miatt a cigányok tisztában vannak azzal, milyen jogi fórumok állnak rendelkezésükre. Megítélésük szerint ugyanazokat az alapvető dolgokat várja el a kórházi személyzet a cigány- és nem cigány betegektől (pl. műköröm eltávolítása műtét előtt, mindennapos tisztálkodás, stb.). A szabályok betartását mindenkitől elvárják, mivel ezek a gyógyulás alapvető feltételei. A konfliktusok megoldására számos alternatív javaslat hangzott el mind kórházi, mind az egyéb társadalmi intézmények (iskolák, szociális intézmények) szintjén. A cigányok és nem cigányok elkülönített elhelyezésével kapcsolatban elhangzott például, hogy vannak igények külön elhelyezésre mind a cigány mind a nem cigány betegek részéről: „A roma betegek kifejezetten kérik, hogy egy kórteremben helyezzék el őket.” Ez leginkább a szülészeti osztályon jellemző kérés, amit az eltérő kulturális szokásokkal, anyasághoz való oldottabb, természetesebb viszonyulásukkal (szoptatás, testiség) magyaráznak. Más külföldi csoportokkal tapasztalataik szerint nincs probléma: kínai betegeket említenek, akik együttműködnek a személyzettel, elfogadják a szabályokat. Ha nem tudnak magyarul, gyakran tolmáccsal érkeznek. A beszélgetés végén megfogalmazódik az oktatási rendszer általános kritikája is. Többségük nem ért egyet azzal, hogy az általános iskola alsó tagozatán az új rendeletek szerint nem lehet megbuktatni a gyerekeket. Ezzel azt éri el a rendszer, hogy sok gyermek „harmadikban még nem ismeri fel a számokat”. A szociális munkások felvilágosító munkát végeznek a kórházakban: a hátrányos helyzetű kismamák számára például dohányzásleszoktató programot szerveztek, emellett a védőnők is tartanak rendszeresen szexuális felvilágosítást az iskolákban.

55

2. A második fókuszcsoportos beszélgetés: a tréning részvevőivel és a kérdezés koordinátoraival 2.1 BEVEZETÉS A második, tréninget követő fókuszcsoport célja elsősorban a tréning tapasztalatainak feldolgozása volt, más szóval az értékelő lapok kvantitatív visszajelzése mellett kvalitatív információ gyűjtése a tréning résztvevőitől. Arra voltunk kíváncsiak, miben jelentett segítséget, milyen információkhoz jutottak a tréning által, és milyen típusú tréningre lenne szükségük a jövőben. Bár a csoport alapvető toborzási kritériuma a tréningen való részvétel volt, a résztvevők közül hatan tudtak eljönni a beszélgetésre. A csoport másik részét, három főt az első beszélgetés alkalmával megismert kutatási koordinátorok alkották. A csoport alapadatai Időpontja és helyszíne: Nyíregyháza, Jósa András Oktatókórház Nonprofit Kft. Időpontja 2010. május 3. délelőtt 11. 00-12. 30 Résztvevők: 9 fő: 9 nő + moderátor és a Nyíregyházi Esélyek Háza irodavezetője A beszélgetés hangulata, jellemzése A csoportot alapvetően jó hangulat, oldott légkör és szókimondás jellemezte. A beszélgetést egyszerűbbé, a stílusát közvetlenebbé tette az, hogy a csoporttagok ismerték egymást. Általában véve elmondható, hogy a kérdezés koordinátorai szinte megismételték az első fókuszcsoportos beszélgetésen elhangzottakat.

2.2 A TRÉNING ÉRTÉKELÉSE Általános értékelés Összesen hat egynapos tréning valósult meg a program során: két tréning volt Nyíregyházán, két tréning Fehérgyarmaton, egy Nyírbátorban és egy Nagykállóban. (Egy esetben technikai problémát jelentett, hogy az egyik tréning péntekre esett, amikor még a vonatcsatlakozás is korábbra esik.) A koordinátorok részéről (Fehérgyarmat) elhangzott, hogy nagyobb motivációt jelentett volna, ha „pontszerző” tréningként lett volna meghirdetve a képzés (150 pontot kell összegyűjteniük meghatározott időszak alatt), ebben az esetben még szabadidejükben is többen jelentkeztek volna. Problémát jelentett továbbá, hogy úgy vélték, csak azok közül toborozhatták a tréning résztvevőit, akik kitöltötték a kérdőívet az előre meghatározott kvóta alapján: néhányan - akik jelezték igényüket a szervezőknek - csatlakoztak, néhányan pedig kiszorultak a képzés lehetőségéből. Alapvetően jól érezték magukat, beszámolójuk szerint „feltöltődtek” és „jól esett a mindennapi rohanásban” az egynapos képzés. Többen rövidnek találták az egynapos tréninget, de hosszabbat a kórházi munkarend nem tett lehetővé. Két résztvevő kifejezetten jelezte, hogy szívesen vennék egy további tréning lehetőségét. Véleményük szerint a „következőre már tudatosabban készülnének”, másképp oldanák meg ugyanazokat a feladatokat. A tréningek érzékelt hatása A tréningeket a fókuszcsoportos beszélgetés résztvevőinek többsége hasznos és értelmes időtöltésnek találta. Az esélyegyenlőség témájával kapcsolatos bizonyos fokú elzárkózást jelzi, hogy egy-két résztvevő nem értette, ,,miért nekünk kellett részt venni a képzésen, miért nem a roma kisebbségnek, akik viselkedése” a kórházi dolgozók többsé-

56

ge számára mind a mindennapos együttélés, mind a kórházi munka során ,,elfogadhatatlan”. A többség a szituációs gyakorlatot érdekesnek és tanulságosnak tartotta, bár a visszajelzések alapján nehézséget jelentett, hogy nem tudták beleképzelni magukat az adott szituációba (pl. az egyik résztvevőnek pánikbeteg munkanélküli férfi szerepébe kellett magát beleképzelni, és ez nem sikerült.) Volt, aki kifogásolta, hogy miért nem foglalkozunk (mi a program során és a szociális rendszer általában) többet a fogyatékossággal élők problémájával, akik önhibájukon kívül nem boldogulnak a közigazgatásban, nem kapnak állást.

2.3 HELYZETÉRTÉKELÉS ÉS MEGOLDÁSI JAVASLATOK Mind az általános, mind a kórházi munka nehézségeivel kapcsolatban szinte szóról szóra megismétlődnek az első fókuszcsoportban elhangzott érvek és vélekedések a cigány kisebbséggel kapcsolatban4. A mindennapi együttélés konfliktusai mellett rákérdeztem az esetleges jó-gyakorlatokra: „Vannak kivételek (pl. az egyik szociális munkás szomszédjában cigány férj-nem cigány feleség él együtt gyerekekkel), mindenki úgy tekint rájuk, mint bárkire: semmi probléma nincs velük, iskolába járatják a gyerekeiket; „Befogadta őket az utca, dolgoznak, ki tudnak emelkedni. Őket kellene megcélozni ezekkel a programokkal.” A beszélgetés végén szóba kerültek a társadalmi és munkahelyi integráció általánosabb kérdései is. A résztvevők többsége „belülről induló változást” tart elképzelhetőnek, ez alatt azt értik, hogy a cigány értelmiségnek (pedagógusoknak, szociális munkásoknak) kellene kézbe venni a cigányok leszakadó csoportjainak társadalmi integrációját, és fontos cél lenne az „oktatási szintben tapasztalható lemaradások” felszámolása is: „Motiválni kéne őket, hogy igenis tanulni kell.” „Alkalmaznánk őket az egészségügyben orvosként, ápolóként, ha lennének végzettek.” „Vagy lehetne egy jó bútorasztalos, nekik jó a kézügyességük” Beszámolnak egy modellprogramról, melynek során alkalmaztak cigány segédápolókat, orvos-írnokokat, de sok gondot jelentett a mindennapi együttműködés (eltérő munkamorál, higiéniás problémák stb.), elsősorban a nyíregyházi Jósa András Oktatókórházban. Ezzel szemben a fehérgyarmati szociális munkások arról számoltak be, hogy van egy cigány takarítónő, „akiért tűzbe tennénk a kezünket, olyan becsületes, és nagyon szépen takarít.” A nagykállói ápoló is azt hangsúlyozza, hogy semmiféle problémát nem jelentenek a cigány dolgozók, teljesen jól beilleszkedtek a dolgozói közösségbe és a munkájuk minőségével sincs probléma. (ők nem egy program keretein belül kerültek be a kórházba, hanem spontán, szabad állásokra pályáztak.) A fogadtatás eleinte vegyes volt: voltak, akik elfogadták őket, mások eleinte nem, de az idő során ez a folyamat pozitív irányba változott.

4

Ezeket ebben a részben feleslegesnek tartjuk megismételni.

57

Iványi Klára Oktatási vezető

Tréneri beszámoló A kutatást követő antidiszkriminációs tréningek célja az volt, hogy a résztvevőket érzékenyítse a társadalmi kirekesztés áldozatainak problémáival szemben, felismertesse az előítéletek kialakulásának és működésének mechanizmusait, valamint megismertesse velük a hazai antidiszkriminációs jogi környezetet, továbbá az ezzel kapcsolatos törvényi kötelezettségeket.

A TRÉNINGEKET LEBONYOLÍTÓ MÁSSÁG ALAPÍTVÁNY BEMUTATÁSA A tréningeket a budapesti székhelyű, országos hatókörrel működő Másság Alapítvány Módszertani és Oktatási Központ (MAMOKA) munkatársai tartották. A Másság Alapítvány (www.massagalapítvany.hu) 1994 óta látja el a hazai nemzeti, etnikai kisebbségek jogvédelmét országos hatáskörrel. Az alapítvány által működtetett Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda (NEKI, www.neki.hu) azzal a céllal alakult meg, hogy jogi segítséget nyújtson a hazai kisebbségek azon tagjainak, akiket származásuk miatt hátrányos megkülönböztetés ért. A jogvédő iroda a diszkriminációs panaszok orvoslására bírósági, hatósági eljárásokat kezdeményez, emellett ingyenes jogsegélyszolgálatot működtet. A hazai antidiszkriminációs esetjog döntő többsége a NEKI által kezdeményezett bírósági, hatósági eljárásokhoz kötődik. A szervezet a faji, etnikai diszkriminációs eseteken túl, amelyeknek áldozatai zömében roma származású személyek, egyedi elbírálás alapján jogi segítséget nyújt más védett tulajdonság (életkor, nem, szexuális orientáció, stb.) alapján történő hátrányos megkülönböztetés esetén is. A szervezet a diszkriminációs eseteket dokumentálja, és azokat a minden évben kiadott ún. Fehér Füzet című kiadványában, valamint honlapján ismerteti. Jelenleg több száz részletesen ismertetett és dokumentált diszkriminációs esetleírás érhető el a www.neki.hu honlapon. A szervezet további célja a társadalmi esélyegyenlőtlenségek csökkentése, a többségi társadalomban élő előítéletek formálása, az emberi jogok érvényesítése, valamint a jogalkalmazók szemléletének formálása. A gyakorlati jogvédő munka során szerzett tapasztalataira építve az alapítvány 2009-ben létrehozta a Másság Alapítvány Módszertani és Oktatási Központot (www.mamoka.hu), amelynek keretében preventív célokból rendszeresen tart a legkülönbözőbb célcsoportok számára tolerancia-erősítő, antidiszkriminációs tréningeket. Az alapítvány évek óta részt vesz a hazai bírák hivatalos továbbképzésében is. Az alapítvány 2009-ben kezdte meg intézményi akkreditációjának előkészítését, aminek eredményeként 2010. február 10. óta akkreditált felnőttképzési intézményként került bejegyzésre. A szervezet által lebonyolított tréningek célja elsősorban a résztvevők előítéleteinek felismertetése, csökkentése, a résztvevők érzékenyítése a kisebbségi csoportokkal és a diszkriminációval szemben. Célja továbbá, hogy a hallgatók megismerjék a diszkrimináció fogalmát, típusait, és a jelenleg hatályos antidiszkriminációs jogi környezetet. A tréning során a résztvevők az elvont társadalmi és jogi fogalmakat elsősorban saját élményű megtapasztalás révén ismerik meg. Képessé válnak a tréning során arra, hogy felismerjék a kirekesztettségből és a kisebbségi létből eredő társadalmi hátrányokat. A képzés során a résztvevők megismerik a hazánkban diszkrimináció által leginkább sújtott ún. védett csoportok helyzetét, problémáit is. Az alapítvány négy állandó trénerrel rendelkezik, akik valamennyien minősített trénerképzésen szerezték képzettségüket, emellett az alapítvány munkatársaiként nagy

58

szakmai tapasztalattal rendelkeznek az antidiszkriminációs ügykezelés, jogérvényesítés területén. Valamennyien többéves felnőttképzési gyakorlattal rendelkeznek.

TRÉNINGEK ELŐKÉSZÍTÉSE A képzések előkészítésében az érintett egészségügyi intézményekben kijelölt ápolási vezetők, valamint a nyíregyházi Egészségvédő Egyesület munkatársai vettek részt. A tréningekre azok jelentkezhettek, akik részt vettek a kutatásban, vagy külön jelezték részvételi szándékukat. Célunk az volt, hogy kizárólag önkéntes alapon történjen a résztvevői kör verbuválása. A képzésekre négy helyszínen került sor: Nyíregyháza (04. 21., 04. 22.), Fehérgyarmat (04. 23., 04. 26.), Nyírbátor (04. 27.) és Nagykálló (04. 28.). A tréningek a résztvevők munkahelyén, az adott egészségügyi intézmény épületében kerültek lebonyolításra, a szervezők gondoskodtak megfelelő ellátásról is (kávé, pogácsa, frissítők, ebéd). Az első három alkalommal dr. Udvari Márton, a további képzéseken pedig Iványi Klára látta el a tréneri feladatokat. A képzések előkészítését megelőzte egy közös szakmai egyeztetés, amelynek lebonyolítására 2010. március 17.-én került sor Nyíregyházán. Az egyeztetésen a képzést bonyolító alapítvány részéről Iványi Klára vett részt, aki tájékoztatta a megjelenő ápolási vezetőket és a project lebonyolításában részt vevő egyéb érintetteket a képzés tervezett tematikájáról, valamint felmérte a helyi igényeket. A találkozást követően még a felkészülés részeként a helyi igények, és az egyébként alkalmazott standard hálóterv felhasználásával került sor a tematika5, valamint a hallgatói segédanyagok kidolgozására.

CÉLORIENTÁLTSÁG, TERVKÖVETÉS A képzés céljához, a tematika tartalmához sikerült a trénereknek tartania magukat. A tematika szerinti elsősorban színesebb, saját élményt adó tolerancia-erősítő gyakorlatokat alkalmaztunk. Mivel korábbi tréningeken jó tapasztalatokat szereztünk a gyakorlat-orientált struktúrával, jelen esetben is minimálisra csökkentettük a tréneri prezentációkat, azonban a csoportok erős, ilyen irányú igénye miatt több teret engedtünk a problémák közös megbeszélésének, „kibeszélésének”. A csoport tagjai a helyzetgyakorlatokat és a saját élményű feladatokat lezáró nagycsoportos megbeszélések során saját maguk megfogalmazták a szóban forgó fogalmakat, elméleteket, a trénereknek már csak pontosítani, kiegészíteni kellett azokat, illetve „kihangosítani” egyes hozzászólásokat. Ezt követően került sor arra, hogy a kimaradt fogalmakat, háttérismereteket röviden prezentáljuk A tematikában eltervezett gyakorlatok kiválasztását erősen befolyásolta, hogy az adott képzés milyen helyszínen kerül lebonyolításra. A nagyobb helyigényű „Lépj egyet előre” elnevezésű gyakorlatot pl. olyan helyszínen nem tudtuk kivitelezni, ahol erre nem volt elegendő hely a teremben. Ilyen esetekben alternatív, hasonló hatást kiváltó gyakorlat alkalmazására került sor. Bár a képzés fókusza, a témakörök tartalma, sorrendje tekintetében a hat képzési helyszín tekintetében jelentős eltérés nem volt, ugyanakkor, ahogy említettük, a gyakorlatok kiválasztásában, illetve a hangsúlyok eltolódásában voltak változások, amelyeket az infrastrukturális adottságokon kívül az adott csoport egyéni igényei is meghatároztak. A trénerek rugalmasan igyekeztek alkalmazkodni a csoport igényeihez, és figyelembe vették, hogy adott helyszínen mi az a téma, ami leginkább foglalkoztatja a résztvevőket.

CSOPORTSZERVEZÉS- ÉS IRÁNYÍTÁS A trénerek vezetését valamennyi csoport teljes mértékben elfogadta. Általános tapasztalat, hogy a résztvevők az első pillanattól kezdve aktívak és érdeklődőek voltak, igényelték a témák részletes kibeszélését, valamint a folyamatos kölcsönös tapasztalatcserét.

5

Mellékletben csatolva.

59

A résztvevők elsősorban ápolási osztályon dolgozók, asszisztensek voltak, volt néhány szociális munkás is. Életkor szerint heterogén volt a csoport, a nemi arányokat tekintve zömében nők vettek részt a képzésen. A képzéseken cigány kisebbséghez tartozó dolgozó tudomásunk szerint nem vett részt, illetve nem volt fogyatékossággal élő sem. Valamennyi tréningről általános tapasztalatként elmondható, hogy a másság, kisebbség, társadalmi kirekesztés hívószavak a résztvevőkben azonnal a cigány kisebbségre való asszociációt indítottak el, és ezt követően a tréningek fókuszában ez a téma állt. A cigány kisebbséggel kapcsolatban valamennyi helyszínen volt ellenállás azzal kapcsolatban, hogy a témát árnyaltabban közelítsük meg. A résztvevők nehezen fogadtak be olyan információkat, amelyek esetleg ellentétesek voltak a saját, sok esetben valós rossz tapasztalataikkal. A legtöbb helyszínen sok időt vett el, hogy a résztvevők megosztották a csoporttal a cigányokkal kapcsolatos élményeiket, amelyek egyrészt munkájuk során a cigány betegek részéről érik őket, másrészt sokaknak voltak egyéb rossz tapasztalataik a mindennapi életből is. A trénerek igyekeztek a beszélgetést abba az irányba terelni, hogy a csoporttagok felismerjék a szegénységből és a társadalmi kirekesztésből adódó következmények és a cigány kisebbséggel kapcsolatban élő sztereotípiák közötti összefüggéseket, valamint az etnicizálás félrevezető és káros következményeit. A trénerek azt is fontosnak tartották, hogy a csoportokban a rossz élmények mellett összegyűjtésre és megemlítésre kerüljenek olyan pozitív saját élmények, példák, amelyek szintén cigányokkal kapcsolatosak, rámutatva ezzel arra, hogy a túlzott általánosítás erősíti az előítéleteket és gátolja, hogy észrevegyük, hogy vannak ellentétes, pozitív tapasztalataink is az adott kisebbségi csoporttal kapcsolatban. Azokon a helyszíneken, ahol a terem mérete megengedte, hogy elvégezzük az ún. „Lépj egyet előre” tréninggyakorlatot, amelynek során a résztvevőknek bele kell bújniuk a trénerek által kiosztott, hátrányos helyzetű személyek bőrébe, lehetett érzékelni a gyakorlat hatására a személyes megérintődést, illetve elgondolkodást.

ALKALMAZOTT KOMMUNIKÁCIÓ A tréneri kommunikációs kompetenciák – 1. prezentáció, előadás, 2. csoport moderálása, kétoldalú kommunikáció, 3. viselkedési minták, modellek nyújtása - közül valamennyit használták a trénerek a képzés során. Tekintettel az érzékeny, sok esetben indulatokat kiváltó témára, leggyakrabban az értő figyelem alkalmazására került sor. Időnként szükséges volt alkalmazni a visszatükrözés módszerét, amikor trénerek szerették volna, hogy a résztvevők észrevegyék a sok esetben rendkívül merev és az ellentétes érveket, információkat be nem engedő attitűdöt. A tréningen a kis- és nagycsoportos beszélgetések, a sokoldalú párbeszéd, az esetmegbeszélések moderálása, jó hozzászólások kihangosítása, és ahogy említettük, az értő figyelem alkalmazása volt a legjellemzőbb munkamódszer.

RÉSZTVEVŐI ÉRTÉKELÉS Annak ellenére, hogy a téma néhol őszinte vitát váltott ki a résztvevőkből (sokan említették például, hogy a cigány kisebbségnek is meg kellene tanulnia beilleszkedni), a tréninget valamennyi csoport élvezetesnek és hasznosnak találta. A résztvevői értékelőlapok6 tanúsága szerint mind szakmailag, mind tartalmilag és módszertanilag magasan értékelték a csoporttagok a képzést. Egy olyan kérdéskör sem volt, ahol bármelyik csoport 4,5 alatti átlagnál kevesebbre pontozta volna a teljesítményt. Az oktatók értékelése egyértelműen magasan pozitív volt a résztvevők részéről. A trénerek szakmai felkészültségét, hitelességét, előadói és csoportvezetői készségét, valamint elfogadó szemléletét és rugalmasságát nagyon jónak tartották valamennyien. Az értékelőlapok tanúsága szerint a felmerült témák többeket elgondolkodtattak. Azt is többen megjegyezték, hogy igényeltek volna hosszabb időtartamú képzést, és szívesen eljönnének máskor is hasonló tréningre. Többen megjegyezték, hogy kellemesen 6

Összesített értékelőlapok a mellékletben.

60

telt számukra az együtt töltött idő, élvezték a kötetlen, oldott légkört, ugyanakkor nagyon hasznosnak találták az elhangzott információkat. Amit többen megjegyeztek kritikaként, hogy rövid volt a rendelkezésre álló idő, így megfelelően elmélyülni a felmerült kérdésekben nem lehetett. Volt, aki konkrét megoldási módokat, konfliktuskezelési készségek elsajátítását várta volna.

TRÉNERI ÖNÉRTÉKELÉS A rendelkezésre álló rövid időtartamhoz képest a tréning sikeresnek tekinthető. A képzés forgatókönyve és tematikája kisebb eltérésekkel jól követhető és alkalmazható volt. A trénerek megfelelő nyitottsággal és rugalmassággal kezelték az eltérő helyszínekből fakadó infrastrukturális különbségeket, valamint a különböző csoportok egyéni igényeit, szükségleteit. Nyilvánvaló, hogy egy egynapos tréning nem alkalmas arra, hogy a résztvevői attitűdöt, a mélyen gyökerező előítéleteket megváltoztassa. Amire vállalkozhattunk, hogy néhány új szempontra rávilágítsunk a témán belül, illetve legyenek a képzésnek olyan pillanatai, amelyek alkalmasak a személyes megérintődésre, saját élményt nyújtanak, és elgondolkodásra késztetnek. Véleményünk szerint mind a hat tréning esetében ilyen pillanatokat volt alkalmunk közösen megélni. Az szembetűnő volt, hogy a résztvevőkben kialakult belső feszültségek, fel nem dolgozott rossz tapasztalatok egy idő után megfelelő kivezető csatorna nélkül olyan konfliktusokhoz vezethetnek, amelyek akadályozhatják a professzionális munkavégzést is. A csoportokban részt vevő egészségügyi alkalmazottak olyan betegekkel foglalkoznak nap mint nap, akik egy része annak a kisebbségi csoportnak a tagja, amely kisebbségi csoporttal szemben ellenérzések élnek bennük. Sok esetben ezek mögött valós rossz tapasztalatok is állnak, ugyanakkor a konfliktusok gyakran épp a már meglévő előítéletekből, kommunikációs gátakból és értékkülönbözőségekből, illetve értékütközésekből alakulnak ki. Nagyon fontos lenne több olyan mentálhigiénés, szupervíziós jellegű lehetőséget biztosítani az egészségügyi dolgozók részére, amely során alkalmuk nyílik a napi szinten felgyűlt feszültségek oldására. Szükséges lenne továbbá olyan kommunikációs és konfliktuskezelési készségek elsajátítása, amelyek segítségével a mindennapos konfliktushelyzetek megelőzhetőek lennének. Budapest, 2010. május 13.

61

Kiegészítő információk 1. sz. melléklet: 

Kvantitatív elemzés táblázatai

2. sz. melléklet:   

2.1. Módszertan: kérdezői útmutató a kérdőívről és a kvótás mintavételről 2.2. Kérdőív 2.3. Tréning kérdések

3. sz. melléklet: Tréning elégedettségi kérdőív Elégedettségi kérdőívek összesítése:  2010.04.21. Nyíregyháza Elégedettségi kérdőívek feldolgozása  2010.04.22. Nyíregyháza Elégedettségi kérdőívek feldolgozása  2010.04.23. Fehérgyarmat Elégedettségi kérdőívek feldolgozása  2010.04.26. Fehérgyarmat Elégedettségi kérdőívek feldolgozása  2010.04.27. Nyírbátor Elégedettségi kérdőívek feldolgozása  2010.04.28. Nagykálló Elégedettségi kérdőívek feldolgozása

4. sz. melléklet: 

Ütemterv – Attitűdkutatás és tolerancia erősítő program Szabolcs-Szatmár-Bereg megye kórházaiban

5. sz. melléklet A szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem évének kommunikációja    

62

5.1.Sebestyén Tímea: Beszámoló A szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem éve kommunikációjáról 5.2. A szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai éve központi szórólapja 5.3. Attitűdkutatás és toleranciaerősítő program Szabolcs-Szatmár-Bereg megye egészségügyi intézményeiben – az Egészségvédő Egyesület szórólapja 5.4 .Tematikus interjúk