Árvay János Vértes András: A magángazdaság

Árvay János–Vértes András: A magángazdaság (elektronikus verzió, készült 2006-ban)

A tanulmány eredetileg nyomtatásban megjelent: Árvay János–Vértes András (1994): „A magángazdaság” in: Társadalmi riport 1994, Andorka Rudolf, Kolosi Tamás, Vukovich György (szerk.). Budapest: TÁRKI, Pp. 218–247.

Árvay János–Vértes András: A magángazdaság

A MAGÁNGAZDASÁG

I. A MAGÁN- ÉS REJTETT GAZDASÁG NEMZETGAZDASÁGI SÚLYA

I.1. A tulajdonosi szerkezet változása Magyarországon a magánszektor aránya a GDP termelésében már a 80as évek elején jelentős volt (elérte a 10%-ot), de rohamos térnyerése csak a 90-es években kezdődött meg. Itt a magántulajdon arányának becslése 1992-re egyedi termelési egység szintjén, a dominancia elve alapján történt. Ha a domináns tulajdonos az APEH kérdőíve szerint magán, akkor ide soroltuk. A ’80-as évek elejére a vonatkozó tulajdoni statisztikát úgy korrigáltuk, hogy a kisvállalatok és kisszövetkezetek, illetve a háztáji és a kisegítő gazdasági tevékenységek termelését átraktuk a magánszektorba. A ’90-es évek elejére vonatkozólag az egyszeres könyvvezetésű vállalkozásokat raktuk a magánszektorba. Végül 1993-ra továbbvezettük a korábbi tendenciát. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy az általunk közölt adatok nem a vagyon, hanem a GDP megoszlását mutatják. Az adatok nem alkalmasak a privatizáció előrehaladásának mérésére sem, hiszen tükrözik az eleve magántulajdonként létrejött bővülést is.

218


1. sz. táblázat A TULAJDONOSI FŐSZEKTOROK HOZZÁJÁRULÁSA A HIVATALOS (STATISZTIKAILAG PUBLIKÁLT) GDP-HEZ, %-BAN Köztulajdon Magántulajdon (belföldi) Külföldi tulajdon Összes GDP

1980 90 10 0 100

1990 76 23 1 100

1991 70 27 3 100

1992 56 36 8 100

1993 42 45 13 100

A táblázatból is megállapítható, hogy a köztulajdon aránya az elmúlt két évben radikálisan csökkent, de csak 1993-ban veszítette el dominanciáját a GDP-termelésben. A fentiektől némileg eltérő arányokat kapunk, ha a rejtett gazdaság teljesítményét is figyelembe vesszük. A rejtett gazdaság fogalmát a nemzetközileg általánosan elfogadott termelési definícióból vezettük le: csak azok a tevékenységek tartoznak bele, amelyek valós társadalmi igényeket kielégítő termékeket és szolgáltatásokat hoznak létre vagy azok értékét növelik. Annyiban bizonyulnak rejtettnek, hogy az azokból származó jövedelmeket valamilyen oknál fogva nem vallják be az adóhatóságnak vagy a Statisztikai Hivatalnak. Nem értelmezzük a rejtett gazdaság fogalmába a korrupciót és a börtönnel büntetendő más illegális cselekmények útján megszerzett jövedelmeket. A rejtett gazdaságban létrehozott GDP abszolút értéke és relatív aránya is gyorsan nő, különösen az utolsó három évben. Becslésünk szerint a rejtett gazdaságban keletkezett jövedelem (GDP) összege 1992-ben kereken 650 milliárd Ft volt, amely az abban az évben kimutatott hivatalos GDP 27%-a. (Ez az arány 1990-ben még csak 19%, 1980-ban 13% volt.) 1993-ra továbbvezetve a rejtett gazdaság aránya már kb. 30%. A rejtett gazdaságot is beszámítva a magánszektor aránya GDP-ben magasabb, a köztulajdoni szektoré pedig alacsonyabb.

219


2. sz. táblázat A TULAJDONOSI FŐSZEKTOROK HOZZÁJÁRULÁSA A TELJES GDP-HEZ, %-BAN Köztulajdon Magántulajdon (belföldi) Külföldi tulajdon Összes GDP

1980 83 17 0 100

1990 70 29 1 100

1991 63 34 3 100

1992 50 42 8 100

1993 37 50 13 100

Figyelemre méltó, hogy a teljes GDP-ben a magánszektor súlya már 1980-ban is elérte a 17%-ot (szemben a hivatalos 10%-kal), 1992-ben pedig – a külföldi tulajdonnal együtt – az 50%-ot (a hivatalos GDP-ből adódó 44%kal szemben). 1993-ra pedig a hazai magántulajdon aránya már önmagában (a külföldi nélkül) feltehetően eléri az 50%-ot. Ha a rejtett gazdaság szerepét vizsgáljuk az egyes szektorokban, megállapíthatjuk, hogy a magánszektor térnyerése a rejtett gazdaság hányadának bővülésével járt együtt.

3. sz. táblázat A REJTETT GAZDASÁGBAN ELŐÁLLÍTOTT GDP A TULAJDONOSI FŐSZEKTOROK SZERINT, %-BAN Köztulajdon Magántulajdon (belföldi) Külföldi tulajdon Összes

220

1980 21 79 0 100

1990 17 83 0 100

1991 14 85 1 100

1992 10 88 2 100

1993 8 90 2 100


I.2. A magánszektor összetétele és hozzájárulása a teljes GDP-hez A magánszektor valójában elérő típusú gazdasági szervezetekből és különböző gazdasági tevékenységekből tevődik össze. Ezek szerepe, viszonylagos súlya az utóbbi 3 év alatt nagymértékben megváltozott. Leggyorsabban a magántulajdonban lévő társas vállalkozások, továbbá a regisztrált egyéni vállalkozók termelése növekedett. Ezzel szemben jelentősen csökkent az aránya a „lakosság kiegészítő gazdasági tevékenységének”, de abszolút súlya még ma is jelentős mind az ország termelésében, mind a lakossági személyes igények kielégítésében. Az utóbbi 2-3 évben komoly csökkenést idézett elő ebben az alszektorban a házilagos lakásépítkezés zuhanásszerű visszaesése.

4. sz. táblázat A MAGÁNSZEKTOR EGYES CSOPORTJAINAK HOZZÁJÁRULÁSA A TELJES GDP-HEZ (FOLYÓ ALAPÁRON) Összeg, milliárd Ft Társas magánvállalkozások Regisztrált egyéni vállalkozók Nem regisztrált magánszemélyek Lakosság kieg. tevékenység Non-profit intézmények Együtt Az ország teljes GDP-jének százalékában Társas magánvállalkozások Regisztrált egyéni vállalkozók Nem regisztrált magánszemélyek Lakosság kieg. tevékenység Non-profit intézmények Együtt

1980 0 19

1990 194 129

1991 295 205

1992 580 290

54 45 1 119

131 117 7 578

155 132 9 796

1980 0 3

1990 10 6

1991 12 9

1992 21 10

8 6 0 17

7 6 0 29

7 6 0 34

6 5 0 42

175 140 13 1198

Megjegyzés: Ennek az adatsornak a továbbvezetése 1993-ra egyelőre még nem lehetséges.

221


II. A MAGÁNSZEKTOR ÁLTAL DOMINÁLT ÁGAZATOK ÉS VÁLLALATOK SZEREPE Ebben a vizsgálatban az 1992. évi Bruttó Hazai Termék (GDP) szerkezetét kettős metszetben mutatjuk be; a GDP-t előbb ágazatok szerinti eredetében, majd minden ágazatot tulajdonosi szektorokra bontva tagoljuk. 21 ágazatot különböztetünk meg; ez a bontás a feldolgozó ipar esetében 8 ipari ágazatot, a többi esetben nemzetgazdasági főágazatokat jelent*. Az 1992. évre becsült GDP folyó árakon számított értéke alapárakon értékelve 2451,1 milliárd forint volt. Ez az összeg a KSH 1993. július 14-i jelentésében közölt előzetes adatot tükrözi. E kiadványban megtalálható a GDP ágazati eredeti szerint szerint is: ezek az adatok szolgáltak a jelen vizsgálat kiindulási alapjául**. A tulajdonosi fő- és alszektorok súlyát elsődlegesen és alapvetően a hivatalos GDP-adatokra értelmezve vizsgáljuk.

II.1. A tulajdonosi szerkezet változása ágazatok szerint 1988 és 1992 között Az 1988 és 1992 közötti időszakban a nemzetgazdaság egészében a köztulajdonosi szektor súlyának 81%-áról 56%-ra való lecsökkenése, a hazai magántulajdonosi szektor súlyának 19%-ról 36%-ra való növekedése, továbbá az 1988-ban még érdemleges súllyal nem szereplő külföldi szektornak 8%-os 1992.évi jelenléte tükrözi a tulajdonosi szerkezet változásának legfőbb jellemzőit.

* Az 1992. évi ágazati osztályozás a jelenleg érvényes (ENSZ által ajánlott) csoportosításnak felel meg, azonban a felsorolás sorrendjét tekintve az évtizedek óta megszokott struktúrát követjük. A tulajdonosi főszektorok nagyon heterogén volta miatt mind a köztulajdont, mind a magántulajdont tovább részletezzük a legjellemzőbb alszektorok szerint. A tulajdonosi fő- és alszektorok fogalma ebben a vizsgálatban teljesen megegyezik a Gazdaságkutató Rt. által 1994ben kiadott „A magánszektor és a rejtett gazdaság súlya Magyarországon (1980-1992.)” c. jelentésében alkalmazott fogalmakkal. ** A KSH időközben jelentős előrehaladást ért el ezeknek az előzetes adatoknak a véglegesítésében, minthogy azonban a számítások a tanulmány készítésének eredeti időpontjában nem zárultak le, továbbra is az 1993 közepi előzetes számokkal dolgoznak.

222


5. sz. táblázat A TULAJDONOSI FŐSZEKTOROK ARÁNYA A HIVATALOS GDPBEN, %-BAN Köztulajdon Magántulajdon (hazai) Külföldi tulajdon Együtt

1988 81 19 0 100

1992 56 36 8 100

A következő 6. sz. táblázatban a könnyebb áttekinthetőség érdekében csak a magán- és a külföldi szektorok részarányát hasonlítjuk össze a vizsgált két év között. Mindenekelőtt figyelemre méltó, hogy három ágazatban, nevezetesen az építőiparban, a mezőgazdaságban és végül a gazdasági szolgáltatásokban már 1988-ban is 30-35% között volt a magánszektor aránya, s ez 1992-re mindhárom ágazatban a duplájára emelkedett. Ezen túlmenően további 8-10%-os részesedést szerzett az építőiparban és az üzleti szolgáltatásokban a külföldi szektor. A feldolgozóiparban a hazai magánszektor alig 4 %-ponttal növelte súlyát, viszont a külföldiek (a pénzügyi szektor után) itt tettek szert a legnagyobb pozícióra.

223


6. sz. táblázat A MAGÁN- ÉS KÜLFÖLDI TULAJDON SÚLYA A GDP LÉTREHOZÁSÁBAN ÁGAZATONKÉNT, %-BAN 1988 ÉS 1992 Ágazatok Bányászat Villamosenergia-, hő-, gáz- és vízellátás* Feldolgozóipar Építőipar Mező-, erdő- és vadgazd. Kereskedelem, szálláshely és vendéglátás Szállítás, posta és hírközl. Pénzügyi tevékenység Gazdasági tev.-et segítő szolg.** Oktatás, egészségügy és szociális ellátás Egyéb közösségi és személyi szolgáltatás** Összesen:

1988 hazai magántulajdon 0 1

hazai magántulajdon 2 0

1992 külföldi tulajdon 1 1

együtt

21 33 30 19

25 69 64 63

18 10 0 8

43 79 64 71

13 35

22 12 65

1 31 8

23 43 73

3

4

0

4

3

17

2

19

19

36

8

44

3 1

* 1988-ban a vízgazdálkodás egészét idesoroltuk, viszont ekkor a gáztermelés és elosztás még a feldolgozóiparban szerepelt. Ez a tartalmi különbség az érdemi összehasonlítást nem zavarja. ** 1988-ban az „anyagi termelés egyéb ágait” is ebbe az ágazatba soroltuk; viszonylag kis súlya miatt nem torzítja az arányokat. Viszont az 1988. évi arányokat jelentősen befolyásolja, hogy a személyi szolgáltatások (fodrászat, fényképészet), ahol a magánszektor súlya viszonylag jelentős volt, a gazdasági szolgáltatásokkal összevontan van kimutatva, míg 1992-ben ezek az „egyéb közösségi és személyi szolgáltatások” között szerepelnek. Emiatt az „egyéb” szolgáltatásokban a magánszektor 3%-os aránya 1988-ban mintegy 4-5%-ra lenne helyesbítendő; s ezt kellene egybevetni az 1992. évi 17%-os aránnyal.

224


II.2. A tulajdonosi főszektorok súlya az egyes ágazatokban 1992-ben

A főszektorok aránya Az előző táblából ugyan könnyen kikövetkeztethető, a jobb áttekintés érdekében mégis célszerű összefoglalóan bemutatni az egyes ágazatok termelésének (a hivatalos GDP-nek) a megoszlását a három fő tulajdonosi szektor között. 7. sz. táblázat A TULAJDONOSI FŐSZEKTOROK SZÁZALÉKOS SÚLYA ANEMZETGAZDASÁGI ÁGAZATOK TERMELÉSÉBEN (GDP) 1992BEN Ágazatok Bányászat Villamosenergia-, hő-, gáz- és vízellátás Feldolgozóipar Építőipar Mező-, erdő- és vadgazd. Kereskedelem, szálláshely és vendéglátás Szálláshelyszolg. És vendéglátás Szállítás, posta és hírközl. Pénzügyi tevékenység Gazdasági tev.-et segítő szolgáltatás Oktatás Egészségügyi és szoc. ellátás Egyéb közösségi és személyi szolgáltatás Összesen:

Köztulajdon 97

Hazai magántulajdon 2

Külföldi tulajdon 1

99 57 21 36

0 25 69 64

1 18 10 0

100 100 100 100

24

66

10

100

48 77 57

50 22 12

2 1 31

100 100 100

27 97 96

65 3 4

8 0 0

100 100 100

81 56

17 36

2 8

100 100

Összesen 100

225


Külön figyelmet érdemel a feldolgozóiparon belül a 8 ipari ágazat szektorális megoszlása, mert rendkívül változatos a belföldi magán- illetve a külföldi szektor túlsúlyával folyó termelés aránya. Domináló (50 feletti) súlya az állami és önkormányzati szektoroknak együttvéve csak a vegyiparban (89%), az élelmiszeriparban (53%) és az egészében véve jelentéktelen súlyt képviselő „egyéb feldolgozóiparban” volt.

8. sz. táblázat A TULAJDONOSI FŐSZEKTOROK SZÁZALÉKOS SÚLYA A FELDOLGOZÓIPAR ALÁGAZATAINAK HIVATALOS GDP-JÉBEN 1992BEN Ipari ágazatok Kohászat, fémfeldolgozás Gépipar Nem-fém ásványi termékek gyártása Vegyipar Textil-, ruha-, bőr és szőrmeipar Fa-, papír- és nyomdaipar Élelmiszer-, ital- és dohányipar Egyéb feldolgozóipar Feldolgozóipar összesen:

Köztulajdon 49 45

Hazai magántulajdon 40 33

Külföldi tulajdon 11 22

41 89

22 5

37 6

100 100

42 42

39 39

19 19

100 100

53 53 57

23 34 25

24 13 18

100 100 100

Összesen 100 100

A három tulajdonosi főszektor megkülönböztetése ugyan számos fontos információt ad a privatizáció üteméről és módjáról, azonban globális jellegük miatt nem tárják fel az egyes főszektorokon belüli nagyon érdemleges sajátosságokat. A továbbiakban előbb a köztulajdonosi, majd a hazai magánszektor összetételét mutatjuk be ágazatok szerint.

226


A köztulajdonosi szektor összetétele Az alábbi táblázatban a köztulajdonosi szektort 4 érdemi alszektorra és egy ún. „ismeretlen tulajdonú”, technikainak tűnő alszektorra bontva vizsgáljuk. Az első két alszektor a még át nem alakult állami vállalatokat és a szövetkezeteket öleli fel; a harmadik alszektorba tartoznak az állam, illetve az önkormányzatok domináló tulajdonában lévő gazdasági társaságok (rt.-k, kft.-k, egyéb vállalkozások). A költségvetési rend szerint gazdálkodó intézményeknek érdemleges súlyuk valójában csak az oktatás, egészségügyi, szociális és közigazgatási szolgáltatásokban van, de országosan 17%-ot képviselő súlyuk miatt külön alszektorként indokolt kimutatni. Végül fontosnak tartjuk elkülöníteni az „ismeretlen” kategóriába tartozó szervezetek termelését, amelyek valójában a statisztikai és adózási számbavétel fogyatékosságai miatt okoznak problémát, de türközik azokat a súlyos válságokat és átszervezéseket is, amelyek 1992-ben számos korábbi állami vállalatot érintettek. Különösen szembetűnő ez a típusú átalakulás, pontosabban megszűnés a bányászatban, ahol a vállalatok zöme évközben vagy megszűnt vagy felszámolás alatt állt (de átalakulás utáni termelése nem jelent meg a magánszektorban), s ezért az év végi adóbevallásokban adataik nem szerepeltek. Hasonlóan nagy a súlya az ilyen típusú „hiánynak” a villamosenergia-iparban, gáz-, hő- és vízellátásban. Néhány ágazatban negatív előjelű termelési érték mutatkozik ebben a kategóriában; közülük a legfeltűnőbb a vegyipar 17 milliárd forint negatív előjelű hozzáadott értéke. A hagyományos állami vállalatok súlya jelentős volt még 1992-ben a szállítás-, posta-, távközlés ágazatban (49%), a villamosenergia-, hő-, gáz- és vízellátásban (33%), és az élelmiszeriparban (25%)*.

*

Meg kell jegyezni, hogy az egyes alszektorok arányát mindenkor az ágazat nemzetgazdasági termeléséhez viszonyítva (s nem a főágazaton belüli arányával) fejezzük ki. A 9. sz. táblán csak az összevont főágazatokra adjuk meg az egyes alszektorok súlyát.

227


9. sz. táblázat A KÖZTULAJDON FŐBB FORMÁINAK SÚLYA AZ EGYES ÁGAZATOK HIVATALOS GDP-JÉBEN, 1992-BEN, %-BAN

Ágazatok Bányászat Villamosenergia-, gáz-, hő- és vízellátás Feldolgozóipar Építőipar Mező-, erdőés vadgazd. Kereskedelem, közúti járműjav. Szálláshelyszolg. és vendéglátás Szállítás, posta és hírközlés Pénzügyi tev. Gazdasági tev.-et kiseg. szolg. Oktatás Egészségügyi és szoc. ellátás Egyéb közösségi és szem. szolg. Összesen:

228

3

Hagyományos szövetkezet 0

Gazdasági társaság 12

Költségvetési intézmény 0

33 14 3

0 3 2

53 37 11

12

17

6

Állami vállalat

Ismeretlen

Együtt

82

97

0 0 2

13 3 3

99 57 21

2

3

2

36

3

13

0

2

24

2

0

18

31

-3

48

49 -

1 -

24 57

3 0

0 -

77 57

7 1

0 0

8 1

10 95

2 -

27 97

0

0

0

96

-

96

5 12

0 3

5 20

68 17

3 4

81 56


A hazai magánszektor összetétele Ennek a főszektornak a szerkezetét négy érdemi alszektorral és a viszonylag kis súlyt képviselő „ismeretlen” kategóriával mutatjuk be. Az első két alszektor valójában azonos gazdálkodási típust testesít meg; mindkettőbe a magánszemélyek tulajdonában lévő társas vállalkozások tartoznak. Minthogy azonban ezen belül túlsúlya van és a jövőben várhatóan további erőteljes fejlődést ez az alszektor képvisel, a kft.-ket kiemeltük a többi társas vállalkozás közül. A második (maradék) alszektor egyébként nagyon sokféle jogállású szervezetet ölel fel. A harmadik tipikus és gyorsan növekvő alszektort az „egyéni vállalkozók” népessége tölti be. Végül a negyedik alszektorban mutatjuk ki azt a 2-2,5 millió háztartásban, egyébként általában szerény értéket előállító, összességében azonban az országos GDP-nek mégis 6%-ára rúgó gazdasági teljesítményt, amit főleg a mezőgazdasági kistermelésben, házilagos lakásépítkezésben ér el a lakosság.

229


10. sz. táblázat A HAZAI MAGÁNTULAJDON FŐBB FORMÁINAK SÚLYA AZ EGYES ÁGAZATOK HIVTALOS GDP-JÉBEN, 1992-BEN Ágazatok Bányászat Villamosenergia-, gáz-, hő- és vízellátás Feldolgozóipar Építőipar Mező-, erdőés vadgazd. Kereskedelem, közúti járműjav. Szálláshelyszolg. és vendéglátás Szállítás, posta és hírközlés Pénzügyi tev. Gazdasági tev.-et kiseg. szolg. Oktatás Egészségügyi és szoc. ellátás Egyéb közösségi és szem. szolg. Összesen:

Kft. 1

Egyéb társas 1

Egyéni vállalk. 0

Lakossági kisegítő gazd. tev. 0

Ismeretlen 0

Együtt 2

0 8 25

0 6 11

0 7 19

0 0 9

0 4 5

0 25 69

3

12

2

42

5

64

15

10

39

0

2

66

3

10

32

5

0

50

4 0

2 12

16 0

0 0

0 0

22 12

27 1

15 1

6 0

15 1

2 0

65 3

1

1

0

2

0

4

2 8

10 8

3 12

2 6

0 2

17 36

A négy alszektor között 1992-ben a legnagyobb súlyt az önálló egyéni vállalkozók képviselték; ők állították elő az ország hivatalos GDP-jének kereken 12%-át. Tevékenységük 4 szakmára összpontosult: kereskedelem, vendéglátás, építőipar és szállítás (taxi, teherautó-fuvarozás). A magántulajdonban lévő kft.-k is nagy súlyt képviselnek az építőiparban és a kereskedelemben, de még ennél is nagyobb szerepet töltenek be a különböző üzleti szolgáltatásokban, amelyek főleg más vállalkozások gazdasági tevékenységét segítik. A magántulajdonban lévő „egyéb” társas vállalkozások (betéti társaságok, közkereseti társaságok, munkaközösségek stb.) eléggé egyenletesen oszlanak meg a különböző ágazatok között, kizárva természetesen a jellegze-

230


tesen köztulajdonosi szektorokba tartozó ágazatokat (bányászat, villamosenergia, oktatás, egészségügy és közösségi szolgáltatásokat). A lakosság kisegítő gazdasági tevékenysége a már előzőleg említett két fő területén (mezőgazdaság, építkezés) kívül jelentős részt képvisel a lakásszolgáltatásban; ugyanis a GDP végösszege magában foglalja a saját tulajdonban lévő lakások „önfogyasztását”, azaz a saját célra történő lakáshasznosítást.

III. NEMZETKÖZI KITEKINTÉS

1. A magánszektor terjedelme Fejlett piacgazdaságok A piacgazdaságokban, idevéve a legfejlettebb 24 gazdaságot tömörítő OECD-országokat és az Európai Közösség 12 tagországát, gyakorlatilag nem közölnek adatokat a termelés vagy foglalkoztatottság vagy termelési kapacitás tulajdonosi szektorok szerinti megoszlásáról. Pedig az ENSZ, az OECD és EUROSTAT által évente bekért részletes makrogazdasági kérdőívek tartalmaznak idevágó igényeket, de ezek a rovatok a publikált kiadványokban üresen maradnak. Az OECD-országok közül az Egyesült Királyság képez egyedül kivételt: az 1992-ben kiadott OECD-publikáció szerint a következő arányok számíthatók ki:

231


11. sz. táblázat A GDP MEGOSZLÁSA SZEKTOROK SZERINT AZ EGYESÜLT KIRÁLYSÁGBAN

Folyó áron termelési tényezők költsége számított adatok alapján, % 1978 1980 1985 1990 Köztulajdon Általános kormányzat Vállalatok köztulajdonban Nem pénzügyi Pénzügyi Együtt: Magántulajdon Vállalatok magántulajdonban Nem pénzügyi Pénzügyi Háztartások, idevéve az egyéni vállalkozásokat Együtt: Összesen:

Forrás:

18,0

19,2

18,0

16,5

9,5 0,0 27,5

9,1 0,0 28,3

6,3 0,0 24,3

2,9 0,0 19,4

53,3 0,7

52,6 0,6

54,1 1,2

52,7 1,9

18,5 72,5 100,0

18,5 71,7 100,0

20,4 75,7 100,0

26,0 80,6 100,0

National Accounts, Detailed Tables, 1970-1990. OECD, Paris, 1992. A tábla önmagáért beszél. 1978-ban még csaknem 10%-ot képviseltek a köztulajdonban lévő vállalatok; arányuk 1990-ra 3%-ra mérséklődött.

A GDP termelésében minden fejlett országban jelentős súlyt képviselnek az általános kormányzati (hazai terminológiával: a költségvetési intézmények) által nyújtott szolgáltatások. Másfelől a magánszektoron belül minden fejlett országban figyelemreméltó szerepet játszanak a kisiparosok, kiskereskedők, farmerek és más egyéni kisvállalkozók, házilagos lakásépítések, amelyeket az SNA (az ENSZ Számlarendszere) a „Háztartás” szektorban mutat ki.

232


12. sz. táblázat AZ ÁLTALÁNOS KORMÁNYZAT ÉS A HÁZTARTÁSI SZEKTOR ARÁNYA A GDP-BEN NÉHÁNY OECD-ORSZÁGBAN 1990-BEN

Egyesült Államok (1989) Japán Ausztria Belgium Franciaország Németország (Szövetségi Köztársaság) Hollandia Spanyolország (1989) Egyesült Királyság

Általános kormányzat 13,3 9,0 16,4 13,7 17,8

Háztartás, idevéve a kisvállalkozásokat is 0,2 23,3

12,8 12,6 13,2 16,5

1,4 26,0

Forrás: National Accounts, Detailed Tables, 1978-1990. OECD, Paris, 1992

Ez a tábla két szempontból is különös figyelmet érdemel. Egyrészt a 24 OECD-tagország közül csak a fent felsorolt 9 ország közölt intézményi szektorok szerinti adatokat, a többinél nemhogy a tulajdonosi csoportosítás, de még ez a megoszlás is teljesen hiányzik. A másik tanulságos következtetés az, hogy a háztartási szektorba sorolt ún. kisvállalkozások statisztikailag értelmezett köre rendkívül eltérő. Valószínű, hogy az USA-ban is és az NSZK-ban is a vállalatokkal vonják össze a kisüzemi méretekben végzett termelést, azaz a farmokat, kisiparosokat, kiskereskedőket stb. A fenti táblán kimutatott arány legfeljebb a háztartási alkalmazottak bérét és a házilagos építkezés értékét tükrözheti. Egy világbanki kutatási program részére készített tanulmány (Bruno Dallago: The Private Sector in Historically Planned Economies) idézi három szerző becslését arról, hogy országaikban mekkora volt a GDP egészén belül a magánszektor aránya. Ezek szerint az arányok az 1980-as évek végén a következők voltak:

233


Ausztriában (Schwazl és Skolka, 1991) Olaszországban (Segnena, 1991) Spanyolországban (Ruesga, 1991)

75% 65% 80%

Közép- és dél-európai volt szocialista országok Azt, hogy mekkora a magánszektor súlya a magyar gazdaságban, csak annak fényében lehet megítélni, hogy mekkora és milyen szerepet játszik a magánszektor a többi kelet-európai poszt-kommunista országban. Ezt az összehasonlítást annak ellenére célszerű megtenni, hogy tisztában vagyunk azzal, milyen bizonytalan, ingoványos terep a magánszektor nemzetközi összehasonlító vizsgálata. A magánszektor valamennyi volt szocialista országban, még ott is, ahol a hivatalos politikai deklarációk nyíltan tagadták a létezését, valójában az elmúlt 4 évtizedben (a Szovjetunióban az elmúlt 7 évtizedben) kisebb-nagyobb mértékben mindvégig jelen volt. A főfoglalkozásúak munkaidő után, a valamilyen szakképzettséggel rendelkező nyugdíjasok napközben végeztek olyan munkákat, főleg lakások és tartós fogyasztási cikkek javítását, amelyekben az állami és szövetkezeti szektor nem volt képes a lakosság igényeit kielégíteni. A hivatalos statisztika nem a magánszektorban, hanem az ún. „egyéb szocialista” szektorba sorolta a szövetkezeti tagok háztáji és a munkások és alkalmazottak mezőgazdasági és építőipari kisegítő gazdaságait, holott ezekben a magánszektorra jellemző valamennyi fontos kritérium felismerhető volt. Kivétel Magyarország, Lengyelország és Jugoszlávia képezett, ahol már az 1989/90-es rendszerváltás előtt számottevő súlya volt ezeknek a kiegészítő jellegű magántevékenységeknek, illetve a mezőgazdaságban pedig az egyéni magángazdaságoknak. Elsősorban a volt Szovjetunióban, de hosszú időn át a kisebb keleteurópai országokban is a magánszektor tevékenysége gyakorlatilag egybeesett az illegálisnak minősített tevékenységgel, minthogy bejegyzett, legálisan engedélyezett üzletük, műhelyük a magánkisiparosoknak és kiskereskedőknek nem volt. A rendszerváltást követően a magánszektor fejlesztését minden ország gazdaságpolitikájának középpontjába állította. Annak ellenére, hogy a privatizáció előrehaladásának üteme és formája iránt nem csak az adott országok kormányzati tényezői, hanem a nemzetközi szervezetek is nagy érdeklődést tanúsítanak, a jelenleg rendelkezésre álló adatok vagy nagyon régiek vagy nagyon hiányosak. Viszonylag frissebb adatok vannak Lengyelországról,

234


továbbá a Cseh és Szlovák Köztársaságról, míg a déli- és délkeleti európai országokról, továbbá a Szovjetunió utódállamainak többségéről csak 1991. évi adatokkal rendelkezünk. A közép- és dél-európai országok közül a magánszektor aránya 1993-ban Lengyelországban és Magyarországon volt a legmagasabb; a hivatalos GDP előállításában elfoglalt súlyuk mindkét országban elérte az 50-55%-ot.

13. sz. táblázat A MAGÁNSZEKTOR* RÉSZARÁNYA A HIVATALOS BRUTTÓ HAZAI TERMÉKBEN (GDP) NÉHÁNY VOLT SZOCIALISTA ORSZÁGBAN, %BAN, 1989-1993 Magyarország Lengyelország Csehszlovákia Cseh Köztársaság Szlovák Köztársaság Bulgária: GDP NMP Románia Jugoszlávia Horvátország

1989 20 29 4 8 7-8 9

1990 24 31 5 16

1991 30 42 9 5 14 34 20

1992 40 45-50 20 20-21 10 26 -

1993 50-55 50-55 30 37 -

Az 1992-ig bekövetkezett privatizációs folyamatok nagyon eltérően haladtak a főbb nemzetgazdasági ágazatokban. Az egyes országok között, annak ellenére, hogy az indulási pozíció is és a privatizáció végrehajtásának eddigi módja is nagyon különböző volt, mégis számos közös vonást lehet megállapítani. A legmagasabb a magánszektor aránya a kereskedelemben, az építőiparban és a mezőgazdaságban. Az első két ágazatban a viszonylag kisüzemi egységek tették lehetővé az átlagosnál gyorsabb privatizációt. Ami a mezőgazdaságot illeti, Lengyelországban, Jugoszláviában és Horvátországban már *

A magánszektor itt a külföldi ellenőrzés alatt álló vállalkozásokat is magába foglalja. Lengyelországban a hagyományos szövetkezeteket visszatekintően is magánszektorba sorolták.

235


a rendszerváltozás előtt domináló vagy legalábbis nagyon tekintélyes volt a magángazdaságok szerep, így itt már viszonylag kisebb privatizációs akciókkal is domináló szerephez juthatott a magánszektor. A leginkább meglepő a mezőgazdasági nagyüzemek felosztása Romániában, ahol korábban a háztáji gazdaságoknak nagyon kis szerepe volt. Ezzel szemben az 1992 elején végzett állatszámlálás szerint az állomány nagyobb része már a magánszektor tulajdonában van. Másik végletként a Csehszlovák mezőgazdaságot kell említeni, ahol 1992-ben a magánszektor arányára csak 9%-ot mutat ki az akkor még létező Szövetségi Statisztikai Hivatal, holott ez az arány aligha több, mint amennyit a háztáji és kisegítő gazdaságok termelése képvisel. Igaz, hogy a kistermelő gazdaságok e két országban a mezőgazdasági területnek csak 4-5%-át képviselték még 1992-ben is, de ezek intenzív művelése és a háztáji állatállomány erősen megnöveli súlyukat. Az ipari termelésben a magánszektor aránya 1991-ben Lengyelországban, Romániában, Horvátországban még viszonylag alacsony volt; a Cseh és a Szlovák Köztársaságban még 1993. közepén is jóval 20% alatt volt. Romániában 1993-ra is elhanyagolható méretűnek jelzi a statisztika az iparban működő magánvállalkozásokat.

236


14. sz. táblázat A MAGÁNSZEKTOR ARÁNYA AZ EGYES GAZDASÁGI ÁGAZATOKBAN NÉHÁNY VOLT SZOCIALISTA ORSZÁGBAN A GDP TERMELÉSE ALAPJÁN, %-BAN

GDP Magyarország 1992 Lengyelország 1991 Cseh Köztársaság 1992 1993. I. negyedév Szlovák Köztársaság 1992 1993. II. negyedév Bulgária (NMP) 1991 Románia 1992 Jugoszlávia (NMP) 1991 Horvátország (NMP) 1991

44 42 19 30 20 37 14 26 34 20

Mezőgazdaság 42 19 kb. 40 65-70 82 66

Ipar 15 14 15 11 19 2-3 16 4

Építő ipar 36 48 59 35 50 35 28

Szállítás, hírközlés 7 3 39 47 19 7

Kereskedelem 73 33 73 85 29 7

Szolgáltatás 28 73 85 -

237


Néhány országról vannak frissebb adatok is a magánszektor ágazati arányairól. Mivel ezek fontos új információt adnak a privatizáció előrehaladásának mértékéről, ezért röviden célszerű szólnunk róluk, annak ellenére, hogy csak a nemzetgazdaság egyes ágazatait mutatják be.

15. sz. táblázat AZ IPARI ÉS ÉPÍTŐIPARI TERMELÉS SZEKTOROK SZERINTI MEGOSZLÁSA A CSEH KÖZTÁRSASÁGBAN, 1993. MÁJUSBAN (%)

(1) Állami szektor (2) Szövetkezeti szektor (3) Magánszektor (4) Külföldi szektor (5) Közös vállalkozás (6) Vegyes tulajdonú szektor (7) Társadalmi szervek vállalkozásai Összesen: *

Forrás:

238

Ipari termelés 82,1 1,6 9,2 0,5 6,1 0,4 0,1 100

Megjegyzés: 4-7 sorok összesen Cseh Statisztikai Hivatal: Havi bulletin, 1993. május

Építőipari termelés 50,1 1,4 46,1

2,4* 100


16. sz. táblázat A MAGÁNSZEKTOR ARÁNYA A NEMZETGAZDASÁG FŐBB ÁGAIBAN LEGYELORSZÁGBAN 1992

1993 I. negyedév

Az értékesítésben: Ipar Építőipar Szállítás A foglalkoztatottak számában, március végén: Ipar Építőipar Szállítás Kereskedelem

25,8 72,8 34,9

kb. 32 kb. 83 kb. 42

36,3 61,0 20,4 88,1

kb. 43 kb. 75 kb. 27 kb. 91

Forrás: Lengyel Központi Statisztikai Hivatal: Információ a társadalom és gazdaság helyzetéről Lengyelországban, 1993. I. negyedév

17. sz. táblázat A FOGLALKOZTATOTTAK SZÁMA ÉS MEGOSZLÁSA A KÖZTULAJDONI ÉS MAGÁNSZEKTOR KÖZÖTT A JUGOSZLÁV KÖZTÁRSASÁGBAN (KIS-JUGOSZLÁVIÁBAN) 1988-1990-1992

Foglalkoztatottak száma, ezer fő Köztulajdonosi szektorban Magánszektorban Összesen A magánszektor aránya, %-ban

1988

1990

1992

2732 155 2887 5,1

2641 219 2860 7,7

2332 271 2603 10,4

Forrás: Yugoslav Survey, Quarterly, 1992, No 4 p. 100.

239


Meg kell említeni, hogy a foglalkoztatottak száma alapján vizsgálva a magánszektor arányát, az a legtöbb esetben lényegesen eltér a termelés vagy a GDP alapján számított aránytól. Ebben kétségtelenül elsődleges szerepe a két szektor közötti termelékenységi különbségeknek van, hiszen az alapvető termelési ágakban, elsősorban az iparban, a modern nagyüzemi termelés feltételei valójában a még mindig állami tulajdonban lévő vállalatokban vannak meg. De néhány speciális területen más tényezőknek még ennél is fontosabb, és ellentétes hatása van. Így pl. a mezőgazdaságban a házkörüli kisüzemi termelésben, továbbá a lakosság házilagos lakásépítkezésében és a saját tulajdonú lakás használatában jelentős GDP keletkezik anélkül, hogy e tevékenységben főfoglalkozású alkalmazott vagy önálló venne részt. A Világbank 1993. márciusban* nagyszabású és saját szakértői gárdájával irányított adatfelvételt hajtott végre a Szovjetuniónak mind a 15 utódállamában. Ennek eredményeként 1993. végén egy 778 oldalas statisztikai kézikönyvet** publikáltak. Ebben a kiadványban található számos fontos, első ízben publikált adat a magánszektor arányáról. Két fő területen találhatók ilyen információk: az egyik a foglalkoztatottak számát mutatja ki nagyon részletesen szektorbontásban, a másik a mezőgazdasági bruttó termelés értékét bontja meg a három hagyományos szocialista és az új típusú magánszektor között. Sem a Nettó Anyagi Termékre, sem a GDP-re vonatkozóan ez a kiadvány nem közöl szektorális megoszlást.*** Ezekből az információkból összefoglalóan az állapítható meg, hogy a volt szovjet köztársaságokban a privatizáció folyamata lényegesen később kezdődött el és sokkal lassúbb ütemben halad, mint a közép-európai országokban. Egy másik általános jellemző abban foglalható össze, hogy a középázsiai országokban, továbbá a három kaukázusi országban s a balti államok közül Litvániában lényegesen magasabb a magánszektor aránya, mint a három központi fekvésű köztársaságban, azaz Oroszországban, Ukrajnában és Fehéroroszországban. E magasabb arányban azonban még csak kevés or*

A Világbank 1993. márciusában Minszkben egy egész hetes szemináriumra összehívta a Szovjetunió utódállamainak statisztikai és pénzügyi szakértőit, s velük megvitatva alakította ki a Világbank igényeit tükröző beszámoló programját. ** Statistical Handbook 1993, States of the former USSR, Studies of Economies in Transition. The World Bank, Washington, D.C. 1993. *** Egy másik világbanki elemzés – hivatalos statisztikai forrásokra hivatkozva – azt jelzi, hogy 1991-ben a Szovjetunióban a magánszektor aránya kb. 15% volt, kizárva ebből a rejtett gazdaságot. Jelen tanulmány szerzői ezt az arányt erősen túlzottnak tartják. Egyébként az EGB 1993. évi jelentése szerint Oroszországban a magánszektor aránya az ipari értékesítésben 1993 első nyolc hónapjában csak 7% volt.

240


szágban és ott is csak részben fedezhető fel a tulajdonosi szerkezet új típusú formáinak megjelenése. Közép-Ázsiában például a háztáji gazdálkodásnak a hagyományos szocialista tulajdonviszonyok között is meglepően magas aránya magyarázza e jelenséget. Az ilyen típusú magánszektort, amely valójában átkeresztelésből (szocialistából magánszektorrá való minősítéséből) ered, érdemes elhatárolni az új típusú magánvállalkozások megjelenésétől. Vizsgáljuk meg előbb a három hagyományos szocialista szektorban és az új vállalkozási formákban foglalkoztatottak arányát. A 15 köztársaságot, eltérően a Világbanktól, nem ABC sorrendben, hanem négy földrajzi régióba rendszerezve soroljuk fel. Sajnos az országok többségénél az idézett kiadványban 1991-re, a többinél is csak 1992-re vonatkoznak a legfrissebb adatok.

18. sz. táblázat A FOGLALKOZTATOTTAK SZÁMÁNAK MEGOSZLÁSA A HAGYOMÁNYOS ÉS AZ ÚJ TÍPUSÚ SZEKTOROK KÖZÖTT (%)

Hagyományos szocialista Összesen Állami Mezőg.-i szektor szöv. szektor

Észtország Lettország Litvánia

1989 1991 1989 1991 1989 1991 1992

100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0

87,7 71,2 87,9 85,6 80,0 70,3 58,5

10,0 10,5 10,6 11,4 17,6 14,2 -

Új típusú Magánszektor Mg.-i Vállalháztáji kozások és kisegítő gazd.-ok 2,3 18,3 0,9 0,6 1,6 1,4 -

241


A FOGLALKOZTATOTTAK SZÁMÁNAK MEGOSZLÁSA A HAGYOMÁNYOS ÉS AZ ÚJ TÍPUSÚ SZEKTOROK KÖZÖTT (%)

Hagyományos szocialista Összesen Állami Mezőg.-i szektor szöv. szektor

Moldova Oroszország Ukrajna Fehéroroszország Grúzia Örményország Azerbajdzsán Kazahsztán Kirgisztán Tádzsikisztán Türkmenisztán Üzbegisztán

242

1989 1991 1989 1991 1989 1991 1992 1989 1991 1992 1989 1991 1989 1991 1992 1989 1991 1989 1991 1989 1991 1989 1991 1989 1991 1989 1991 1992

100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0

73,2 60,9 90,8 77,5 82,5 81,8 77,5 83,6 75,6 72,4 79,5 75,1 84,8 68,1 62,8 78,7 68,4 90,9 75,3 77,4 68,5 54,5 59,2 56,1 69,9 61,1 58,0

16,5 16,2 5,4 5,3 13,6 13,5 15,2 12,6 12,2 13,6 8,1 6,1 3,4 0,7 0,1 11,0 11,4 8,8 10,1 11,1 13,5 14,9 22,4 22,7 13,9 14,4 16,0

18. sz. táblázat folytatása Új típusú Magánszektor Mg.-i Vállalháztáji kozások és kisegítő gazd.-ok 7,6 2,7 13,2 9,7 1,3 2,5 1,5 15,7 1,8 2,1 2,1 2,6 2,6 4,7 1,0 2,8 1,9 10,3 2,1 11,9 7,6 4,8 10,0 8,8 6,4 5,4 3,6 27,6 3,2 33,9 8,6 1,7 11,8 8,4 10,8 1,7 11,8 8,6 18,1 18,9 11,7 14,9 3,5 16,7 4,5 13,6 2,6 16,7 7,8 17,3 8,7


Az adatok elavultsága ellenére is néhány lényeges következtetést lehet levonni a fenti táblából: a) Az új típusú tulajdonosi szektorok szerepe valamennyi köztársaságban nőtt. b) A mezőgazdasági szövetkezetek (kolhozok) képviselték a korábbi Szovjetunióban a szocialista szövetkezeti szektort. A glasznoszty időszakában létesült szövetkezetek valójában a magánvállalkozás első, politikailag már eltűnt formái voltak. A mezőgazdasági szövetkezetek súlya, legalábbis a foglalkoztatottak száma alapján, a 15 köztársaság közül kilencben az 1990-es évek elején még nőtt is: ezzel szemben 1992-ig gyakorlatilag már felszámolásra kerültek Örményországban és nagyon visszaesett a szerepük Litvániában. c) A közép-ázsiai köztársaságokban és (Örményország kivételével) a kaukázusi államokban, ahol a mezőgazdaság súlya 25-40%-ot képvisel a nemzeti jövedelemben, a kolhozok és a háztáji gazdaságok szerepe messze kiemelkedik a többi országhoz képest. Így itt eleve magas a magánszektorhoz sorolható kisüzemek száma és a szövetkezeteknek a tagok tulajdonába adásával leginkább adottak a vállalkozás típusú magánszervezetek kialakulásának az esélyei. d) A háztáji gazdaságok súlya minden köztársaságban nőtt, kivéve Örményországot, ahol a szövetkezetek megszűnésével a korábbi háztáji gazdaságok zöme egyéni gazdasággá alakult át. (Vagy a statisztika azzá minősítette azokat.) A korábbi jelentős politikai és gazdasági ösztönzés ellenére kevéssé nőtt és messze az átlagos alatt maradt a háztáji gazdaságok szerepe a három központi fekvésű köztársaságban; a foglalkoztatottaknak alig 1,5-2%-a található itt. Az új típusú vállalkozások formáinak bemutatása számos érdekes sajátosságra hívja fel a figyelmet, de nem ad egyértelmű választ a magánszektor tényleges térhódításának mértékéről, mert többféle forma mögött a tulajdonos egyaránt lehet az állam, valamely külföldi vagy belföldi magánszemély, illetve vállalkozás. Három új vállalkozási formának volt (és részben van ma is) növekvő és érdemi szerepe: A szövetkezetek valójában igazi magánvállalkozások, amelyek még az 1980-as évek végén keletkeztek és különösen nagy súlyt képviselnek Litvániában (de itt 1991-ben már alacsonyabb a súlyuk, mint 1989-ben), Örményországban, ahol dinamikus növekedésük még 1992-ben is tartott. A többi köztársaságban 2-4% közötti súlyarányt foglaltak el.

243


A vállalatok bérbeadása Oroszországban, Fehéroroszországban, Moldovában és Kazahsztánban ötlött számottevő mértéket, elérve a foglalkoztatottságban a 6-9%-ot. A mezőgazdasági egyéni gazdaságok szerepe csak kevés országban, valójában csak Litvániában és Örményországban alakult ki; a többi országban a súlyuk, a mezőgazdaság magas aránya ellenére, 1% alatt marad a foglalkoztatásban. Az is egyértelműen kivehető az adatokból, hogy az egyes országokban nem volt (s egyre kevésbé lesz) egyértelmű a határvonal a háztáji és az egyéni gazdaságok között. A többi új vállalkozási forma, legalábbis az adatokkal megvilágított időszakban, még rendkívül kis szerepet játszott valamennyi köztársaságban. Kivételt képeznek a következő formák: A részvénytársaságok 1991-ben Észtországban 8,7%-ot, Oroszországban 1,4%-ot képviseltek a foglalkoztatottak számában, a többi országban arányuk 0,2-0,6% között mozgott még 1992-ben is. A közös vállalkatok említésre méltó (0,7%-os) súlyt csak Észtországban képviseltek 1992-ben. A gazdasági társaságok jelenléte még nagyon alacsony: csak Oroszországban (1991-ben 1,1%), Grúziában (1991-ben 2,9%), Kazahsztánban (1991-ben 6%) fedezhetők fel. Az egyéni vállalkozók csak Kazahsztánban találhatók említésre méltó arányban (1991-ben 4,2%). A mezőgazdaság bruttó termelésének négy tipikus tulajdonosi szektorba való besorolása lényegesen világosabb képet ad ezen ágazat tulajdonviszonyairól, mint a foglalkoztattak megoszlására előzőleg közölt adatok, mert a termelésben tükröződik a nem főfoglalkozásban vagy nyugdíjasként végzett magántevékenység eredménye is. A 19. sz. táblázat adatai valójában nemcsak az utóbbi 2-3 évben végbemenő változások módját és mértékét mutatják be, hanem elég számottevően módosítják a Szovjetunió mezőgazdaságáról eddig kialakult (illetve hivatalosan sugallt) korábbi képet. A leginkább figyelmet érdemlő vonások a következők: a) A háztáji és kisegítő gazdaság szerepe valamennyi köztársaságban lényegesen magasabb volt már a tulajdonviszonyok átalakítását előirányzó törvények elfogadása előtt (azaz 1989-ben), mint amit a korábbi statisztikák érzékeltetni engedtek. Sajnos a leginkább perdöntő Oroszországról és Ukrajnáról hiányoznak az adatok, de az összes többi köztársaságban 1989-ben a háztáji termelés szerep 25-30% között mozgott. Az egyik kivétel Grúzia, ahol

244


már ekkor is 44%-os, a másik ellenkező irányú kivétel Moldova, ahol 19% volt ez az arány. b) A háztáji gazdaságok részesedése a mezőgazdasági termelésben minden köztársaságban erőteljesen nőtt az 1990-es években, legalábbis ameddig a rendelkezésre álló adatok ennek vizsgálatát lehetővé teszik. Ez különösen a balti államokban, továbbá Grúziában és Azerbajdzsánban figyelhető meg. Örményországban a kolhozok megszűnésével együtt a háztáji gazdaságok (mint a szövetkezetek kiegészítő üzemei) is eltűntek, s helyükbe az egyéni gazdálkodók léptek. c) Örményország az egyedüli köztársaság, ahol a magángazdaság súlya az 1989. évi 0%-ról 1992-re 71-72%-ra nőtt. Az egyéni gazdaságok megjelenése ezenkívül csak Lettországban ért el érdemleges mértéket (13%). d) Litvániára vonatkozóan a foglalkoztatottságra, illetve a mezőgazdasági termelésre vonatkozó adatok éles ellentmondásban vannak egymással; itt valójában csak arról van szó, hogy a szövetkezeti termelés jelentős része áttolódott a korábbi szövetkezeti tagok tulajdonába. e) Az szövetkezetek (kolhozok) is és az állami gazdaságok (szovhozok) is sokat veszítettek a mezőgazdasági termelésben korábban elfoglalt súlyukból, de a szövetkezetek esetében 1-2 ellentétes példa is akad: Fehéroroszországban és Azerbajdzsánban nőtt a szövetkezeti szektor súlya, Grúziában, Kirgisztánban, Tádzsikisztánban, Moldovában lényegében változatlan maradt.

245


19. sz. táblázat MEZŐGAZDASÁGI BRUTTÓ TERMELÉS MEGOSZLÁSA SZEKTOROK SZERINT (%)

Összesen Észtország Lettország Litvánia Moldova Oroszország Ukrajna Fehéroroszország Grúzia Örményország Azerbajdzsán Kazahsztán

246

1989 1991 1989 1991 1992 1989 1991 1992 1989 1991 1989 1991 1992 1989 1991 1992 1989 1991 1992 1989 1991 1992 1989 1991 1992 1989 1991 1992 1989 1991 1992

100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0

Állami gazdaság 33,4 27,4 7,7 27,2 22,3 29,6 25,0 19,2 26,9 19,8 19,7 40,0 16,0 18,2 31,2 25,2 54,5 -

Mg.-i közös gazdaság 75,9 70,7 42,1 38,4 41,6 70,8 51,7 39,4 54,3 56,0 45,1 48,1 48,3 28,7 26,4 26,3 21,9 3,9 4,5 32,3 35,9 -

Háztáji és kiseg. gazdaság 24,1 29,3 24,1 29,3 37,8 29,2 48,3 60,6 18,5 21,7 25,3 26,9 32,5 44,4 53,8 54,0 38,1 7,7 6,7 35,7 38,2 45,5

Egyéni gazdaság 0,4 4,9 12,9 0,0 72,4 70,6 -


MEZŐGAZDASÁGI BRUTTÓ TERMELÉS MEGOSZLÁSA SZEKTOROK SZERINT (%) 19. sz. táblázat folytatása Összesen Kirgisztán Tádzsikisztán Türkmenisztán Üzbegisztán

Megjegyzés:

1989 1991 1989 1991 1989 1991 1992 1989 1991

100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0

Állami gazdaság 37,4 28,2 35,0 32,3 39,0 35,4

Mg.-i közös gazdaság 32,2 33,3 39,4 40,1 35,1 30,8

Háztáji és kiseg. gazdaság 30,4 38,3 24,6 26,7 25,3 33,4

Egyéni gazdaság 0,2 0,6 0,4

Néhány országban az egyes szektorokra vonatkozó abszolút számok összege eltér a főösszegtől, ezért a részek nem adják ki a 100%-ot (Azerbajdzsán, 1989., 1991., Tádzsikisztán, 1989., 1991.)

Árvay János – Vértes András

247

Árvay János Vértes András: A magángazdaság

Recommend Documents