Budapesti Corvinus Egyetem Szociológia és Társadalompolitika Intézet
Arnold Petra Kábítószer-jelenség a 2005-ös írott sajtóban
Szakszeminárium-vezető: Elekes Zsuzsanna Szociológus-közgazdász szak Közvéleménykutatás főszakirány
Tartalomjegyzék I. BEVEZETÉS................................................................................................................4 II. SZAKIRODALMI ÁTTEKINTÉS .................................................................................7 II.1. Drog vagy kábítószer?...........................................................................................7 II.2. A kábítószer-jelenség értelmezési keretei ...........................................................8 II.3. A kábítószer-jelenség befolyásolásának módszerei ........................................11 II.4. Kábítószer-jelenséggel kapcsolatos attitűdállapotok a magyar felnőtt- és fiatalkorú populáció körében .....................................................................................13 II.5. A hazai média szereplők kábítószer-jelenséggel kapcsolatos nézetei ...........15 II.6. Korábban készült sajtóelemzések történeti áttekintése...................................18 II.6.1. Drogprobléma a médiában: 80-as évek végéig ..............................................18 II.6.2. Drogprobléma a médiában: 90-es évek eleje .................................................21 II.6.3. Drogprobléma a médiában: 90-es évek közepe .............................................22 II.6.3. Drogprobléma a médiában: 90-es évek vége .................................................23 III. A KUTATÁS MÓDSZERTANA ...............................................................................26 III.1. Adatgyűjtés..........................................................................................................26 III.2. Kódutasítás..........................................................................................................27 III.3. Kategóriák csoportosítása .................................................................................29 III.3.1. Beteg vagy bűnöző? ......................................................................................29 III.3.2. Kábítószer-fogyasztással szembeni elítélő, illetve toleráns attitűdöt erősítő tényezők....................................................................................................................31 III.3.3. A kábítószer-fogyasztás hátterében meghúzódó makro és mikro okok.........32 III.3.4. Kereslet-, kínálat-, vagy ártalomcsökkentés? ................................................33 IV. EREDMÉNYEK ÉS KÖVETKEZTETÉSEK ............................................................34 IV.1. A cikkek megoszlása..........................................................................................35 IV.2. Az írások stílusa, közlésmódja..........................................................................39
2
IV.3. A cikkek tartalom szerinti elemzése .................................................................41 IV.3.1. Beteg vagy bűnöző? ......................................................................................44 IV.3.2. Kábítószer-fogyasztással szembeni elítélő, illetve toleráns attitűdöt erősítő tényezők....................................................................................................................46 IV.4. A cikkek szertípus szerinti elemzése................................................................48 IV.5. Adatok, kábítószer-problémával kapcsolatos kutatások a cikkekben ..........53 IV.6. A cikkekben megszólaló szakmai intézmények...............................................55 IV.7. A cikkekben megszólaló szakemberek.............................................................57 IV.8. A cikkekben megszólaló kábítószer-fogyasztók .............................................59 IV.9. A cikkekben megjelenő elítélő, illetve toleráns attitűdök ...............................59 IV.10. A kábítószer-fogyasztás hátterében meghúzódó makro és mikro okok .....61 IV.11.
A
kábítószer-probléma
megoldása:
kereslet-,
kínálat-,
vagy
ártalomcsökkentés? ...................................................................................................63 IV.12. Összehasonlító vizsgálat .................................................................................66 IV.12.1. A cikkek megoszlása ...................................................................................68 IV.12.2. A cikkek típusa.............................................................................................69 IV.12.3. A cikkek tematikus összetétele....................................................................71 IV.12.4. A cikkekben megszólalók ............................................................................72 V. ÖSSZEGZÉS............................................................................................................73 FELHASZNÁLT IRODALOM .......................................................................................76 ÁBRÁK JEGYZÉKE .....................................................................................................79 TÁBLÁZATOK JEGYZÉKE .........................................................................................79 MELLÉKLETEK............................................................................................................80 Kódutasítás..................................................................................................................80 Definíciók .....................................................................................................................86
3
I. Bevezetés
A kábítószer-használat a hatvanas évek végén, hetvenes évek elején jelent meg Magyarországon. A hatvanas évek végén csupán egy-egy esetről, egy-egy híradásjellegű tudósításról van információnk a droghasználatra vonatkozóan. A hetvenes
években
elterjedtségéről,
készültek
azonban
először
módszertani
felmérések problémák
a
kábítószer-használat
(alacsony
megbízhatóságot
eredményező kicsi elemszám, nem reprezentatív minta stb.) miatt ezen vizsgálatokból nem lehetett megbecsülni, hogy a magyar populáció mekkora hányadát érinti a kábítószer-probléma. (Paksi 1994) Csupán arra voltak alkalmasak, hogy felhívják a figyelmet a probléma létezésére. A kábítószer-jelenség a tömegkommunikáció előtt a nyolcvanas évek közepéig zárt területnek, tabutémának számított. A kilencvenes évek jelentik a drogjelenség expanzióját, kiteljesedését, annak felismerését, hogy korunk és társadalmunk egyik legsúlyosabb problémája. Ekkortól rendszeresen készülnek adatfelvételek a magyar populáció körében, keresik a jelenség kezelésének módját, foglalkoznak a problémával. Ebben az időszakban a média kábítószer-probléma iránti érdeklődése megnő: egyre több ismeretterjesztő írás, cikk, sajtóközlemény jelenik meg, amelyek a kábítószer-fogyasztó sajátos imázsát, sémáját alakítják ki (Rácz 1989).
A korábbi sajtóelemzések (Terestyéni 1989; Bácskay 1989; Rácz 1989; Paksi 1994, Székely 2005) szerint a tömegkommunikációnak igen nagy szerepe van a veszélyeket eltúlzó sémák, a kábítószer-fogyasztókról egy torz kép kialakításában, illetve abban, hogy a magyar lakosság körében elítélő attitűd alakult ki a kábítószer-jelenséggel szemben. (Paksi, Oprics 1998)
4
A drogfogyasztó sztereotip bemutatása, drogos sémája alkalmas arra, hogy a közvélemény
a
társadalmi
közösségtől
elkülönült
kategóriaként
kezelje.
A
drogfogyasztó sémája olyan társadalmi típust jelenít meg, amelynek fő jellegzetessége a drogfogyasztás, és számos mellékjellegzetességgel is rendelkezik: tipikus sorsa, szociális
helyzete,
lelki
tulajdonságai
és
morális
jellemzői.
„A
drogosok
marginalizálódása és a tömegkommunikáció sztereotip képe egymást erősítik.” (Rácz 1989: 30.) A társadalmi reakció, a tömegkommunikáció kialakítja a „közellenség”, az „ördögi” sztereotip képet. A drogfogyasztó kategóriába belekerül mindaz, amit a társadalom
(szabályalkotó,
érdekérvényesítő
csoportok,
véleményvezetők)
„értelmetlennek”, „jelentésnélkülinek” észlel, illetve a társadalmi nyilvánosság elé kerülő drogfogyasztó sémához olyan tulajdonságokat is rendelnek, amelyeket az egyes hatalmon lévő csoportok nemkívánatosnak, veszélyesnek tartanak. Így ezen tulajdonságok is üldözhetővé válhatnak, és meghúzható a határ a jó (komform) és rossz (deviáns) között. A társadalmi csoportok, intézmények az így kialakított konstrukcióra reagálnak. (Rácz 1989)
Stanley Cohen a hatvanas-hetvenes években Angliában felbukkanó szubkultúrákkal, és azok tömegkommunikációs visszhangjával foglalkozott. Azt vizsgálta milyen folyamat
zajlik
le
a
minősítés,
sztereotip
gondolkodás
kialakulása
előtt.
Tapasztalataiból azt állapította meg, hogy idővel a társadalomban újra és újra „erkölcsi felháborodás” alakul ki. A társadalmi érdekcsoportok észreveszik, hogy az eddigi megszokottól valami eltérő, megfoghatatlan dolog történt. Az emberek arra törekszenek, hogy a számukra érthetetlen dolgokat rendszerezzék, megfoghatóvá tegyék. Ennek legegyszerűbb módja, ha azt az érthetetlen dolgot veszélyesnek definiálják, devianciát kreálnak belőle, és a társadalom számára nemkívánatos jellegzetességeket tulajdonítanak az ismeretlen dolognak. Ebbe a folyamatba a tömegkommunikáció is bekapcsolódik (Rácz 1989).
5
Hasonló folyamat játszódott le Magyarországon a nyolcvanas, kilencvenes években, amikor is a kábítószer-probléma létezése bekerült a köztudatba, s nem tudták, hogyan kezeljék az ismeretlen jelenséget. A szokatlan és veszélyesnek tűnő jelenségeknél meghatározó, hogy a média milyen formában, milyen eszközökkel juttatja el a társadalom
számára.
Ugyanis
egy
társadalmi
jelenséggel
kapcsolatos
közgondolkodást – bár még nem egyértelműen bizonyított milyen mértékben – jelentősen befolyásolja a média által közvetített információ mennyisége és minősége. Az ok-okozati viszony nem egyértelmű: a médiaközlések befolyásolják a társadalmi viszonyulást, vagy a társadalmi viszonyulás hatására születnek a médiaközlések. (Paksi 2000)
A médiának miért célja, hogy befolyásolja, manipulálja a néző-olvasó közönséget? A válasz elég egyértelmű: hogy minél eladhatóbb legyen a híranyag, hogy minél többen hallgassák, olvassák. A tömegkommunikáció különböző eszközökkel képes hatást gyakorolni mind a közügyekre, mind a magánszférára. A média egyik leghatásosabb eszköze a szenzációhajhász, látványos, extrém tálalásmód. Ezáltal a néző-olvasó közönség ingerküszöbe emelkedik, és egyre inkább csak az a híranyag adható el, amely a kegyetlenségről, az erőszakról, a botrányról, a bűncselekményekről szól. (Bodács 2005) A tömegkommunikáció másik hatásos eszköze a sztereotip, sematikus, leegyszerűsített ábrázolásmód, amely megkönnyíti a befogadó helyzetét, érthetőbbé teszi a híranyagot. (Zsolt 1995)
Kutatásom célja annak vizsgálata, hogy az írott sajtó 2005-ben hogyan ábrázolja a kábítószer-fogyasztót, -fogyasztást, milyen szemléletmódban jeleníti meg a kábítószerproblémát.
A
napi
sajtóban
(Magyar
Hírlap,
Magyar
Nemzet,
Népszava,
Népszabadság) 2005. január 1. és 2005. december 31. között megjelent kábítószerproblémával kapcsolatos cikkeket vizsgálom kvantitatív tartalomelemzéssel (Babbie 1995; Kippendorf 1995).
6
Az elemzés célja a következő kérdések megválaszolása:
A sajtóban megjelent írások milyen kábítószer-fogyasztó képet állítanak a társadalom elé?
A cikkek milyen attitűdöt közvetítenek a kábítószer-jelenséggel kapcsolatban?
A
napi
sajtó
a
kábítószer-probléma
megváltoztathatóságát
vagy
kilátástalanságát sugallja?
Hogyan változott az írott sajtó kábítószer-képe a korábbi évekhez képest?
A dolgozatban először bemutatom milyen szakirodalmat használtam fel a kutatási kérdések megválaszolásához, a hipotézisek megfogalmazásához, illetve a kódutasítás kialakításhoz. Ezt követően a vizsgálat során alkalmazott kutatási módszerre térek rá. Majd ismertetem a hipotéziseket, illetve részletesen bemutatom az elemzés során kapott eredményeket és az azokból levonható következtetéseket, amelyeket a 20002004-es időszakot átölelő sajtóelemzés eredményeivel hasonlítom össze.
II. Szakirodalmi áttekintés
II.1. Drog vagy kábítószer? A köznyelvben gyakran nem tesznek különbséget a drog és kábítószer kifejezések között, a szóhasználatban általában összemosódik e két fogalom. „A drog az Egészségügyi Világszervezet ajánlása alapján minden olyan szert jelent, amely a szervezet, elsősorban a központi idegrendszer működését befolyásolja és vele kapcsolatban függőség alakulhat ki.” (Rácz 2000: 186.) Az orvosi nyelvben nem különböztetik meg a legális (alkohol, nyugtató, altató) és illegális (kábítószerek) szereket, ugyanis mindkét csoport okozhat kóros használatot, függőséget. A jog viszont elhatárolja e két csoportot.
7
Kábítószer alatt az ENSZ egyezmények 1 kábítószerlistáin szereplő anyagokat (veszélyes pszichotrop anyagokat is idesorolva) értjük, amelyek engedély nélküli használata, előállítása, terjesztése stb. tiltott cselekmény. (Rácz 2000:188.) A kábítószer jogi fogalom.
II.2. A kábítószer-jelenség értelmezési keretei A társadalom a kábítószer-használatot általában két oldalról, betegség vagy bűnözés, közelíti meg. Azonban ennél egy sokkal összetettebb jelenségről van szó. A droghasználót nem lehet csak betegnek, vagy csak bűnözőnek tekinteni, ugyanis ekkor számos vetület figyelmen kívül marad, amelyek fontosak lennének a kábítószerprobléma eredményes és hatékony kezelésében. A következőkben különböző modelleket mutatok be, amelyek más és más módon értelmezik a tiltott szer használatát. (ISM 2000; Demetrovics, Balázs 2006)
A biológiai modell – „a droghasználó, aki testi függőségnek foglya” A biológiai modell hívei a kábítószer-fogyasztót betegnek tartják, úgy gondolják, a függőséget gyógyszeres és biológiai terápiás kezelések révén lehet megszüntetni. A genetika és az agykutatás eredményeire támaszkodva vallják nézeteiket.
A pszichológiai vagy lelki-betegség modell – „a droghasználó, aki pszichés zavartól szenved” Ezen
modell
szerint
a
kábítószer-fogyasztás
kialakulásának
oka
az
egyén
pszichéjének sérülésében, pszichológiai jellemzőiben keresendő. Egyesek úgy gondolják, hogy a családnak is meghatározó szerepe lehet a függőség kialakulásában. A
lelki-betegség
modell
a
pszichológiai,
pszichoterápiás
kezelést
tartja
a
legalkalmasabb módszernek a függőség megszüntetésére. 1
1961-ben New York-ban aláírt Egységes Kábítószer-egyezmény, illetve 1971-ben Bécsben elfogadott Pszichotrop Anyagokra vonatkozó Egyezmény (Bayer 2005:16.)
8
A morális modell – „az erkölcstelen és akaratgyenge drogos” A morális modell képviselői megbélyegzik a drogosokat, erkölcstelennek és akaratgyengének tartják őket. A társadalmi megítélés függvényében magyarázzák a kábítószer-jelenséget. Becker „A kívülállók” című művében írja, hogy „a deviancia (a drogfogyasztás) egy folyamat terméke, amelyben szerepet játszik, hogyan reagál a többi ember az adott viselkedésmódra”. (Bartus 2004) Miután egy személyt megbélyegeztek (label), elveszik tőle azt a lehetőséget, hogy a társadalomba beilleszkedjenek. Így a minősítés egy önmagát beteljesítő jóslat lesz. A morális modell a közgondolkodásban ma is jelen van. Gyakran előfordul, hogy bizonyos
fő
tulajdonságokhoz
járulékos
jellegzetességet
tulajdonítanak,
ezzel
megbélyegezve az egyént.
A kriminalizációs modell – „a drogos mint bűnöző” A kriminalizációs modell hívei a kábítószer-fogyasztót bűnözőnek tekintik, aki megszegte a társadalom normáit. A modell szerint a drogosok a bűnüldözés és az igazságszolgáltatás hatáskörébe tartoznak, büntetés és börtön a legalkalmasabb eszközök a probléma orvoslására.
Szociológiai modell A kábítószer-jelenség a társadalom egy anómiás állapota, értékrendszerbeli zavara. A drogfogyasztó egy deviáns személy, aki céljait a normák megsértésével tudja elérni. A kábítószer-fogyasztást a társadalmi egyenlőtlenségekkel magyarázza. A szociológiai modell figyelembe veszi a kábítószer-fogyasztók kulturális, társadalmi, gazdasági jellemzőit.
9
Multidiszciplináris modell A multidiszciplináris modell – amely szintén szociológiai oldalról közelíti meg a kábítószer-problémát – figyelembe veszi, hogy a társadalom érték- és normarendszere szempontjából a kábítószer-jelenség hol helyezkedik el, illetve, hogy az egyének, családok, közösségek milyen szocializációs szereppel bírnak.
Fertőző betegség modell A kábítószer-fogyasztás járványszerűen terjed, amelyet meg kell állítani. A terjedés megakadályozása a kábítószer-terjesztők és a kábítószer-kínálat visszaszorításával lehetséges. Ez a nézet a drogok robbanásszerű betörése idején (80-as évek vége, 90es évek eleje) volt népszerű.
A
szubkultúra-megközelítés
–
„a
droghasználó,
aki
egy
része
az
ifjúsági
szubkultúrának” Ezen modell nem foglalkozik azzal, hogy a kábítószer-fogyasztás elítélendő vagy követendő viselkedés. A tiltott szerek használatát egy szubkulturális jelenségnek értelmezi: a fiatalok gyakran csatlakoznak olyan csoportokhoz, amelyek más és más ideológiai háttérrel bírnak, adott esetben ez az ideológia lehet a kábítószer-használat.
A spirituális modell – „az önmegismerést és a megvilágosodást kereső droghasználó” A modell szerint minden embert foglalkoztatja a világ értelme, önmaga megismerése, amelyekre módosult, transzcendens tudatállapotokban lehet választ kapni. A spirituális modellhez vallások és különböző ideológiák hívei tartoznak. Leggyakrabban hallucinogéneket használnak módosult tudatállapot elérésére.
Kizárólagosan egyik modellbe sem lehet a kábítószer-fogyasztót besorolni, ugyanis a drogfogyasztás egy komplex jelenség. A függőség kialakulás kezelendő betegség, ha testi, lelki problémákat jelent a szerhasználó számára, ha nem tudja mindennapi
10
tevékenységét folytatni. A törvényi szabályozás szerint a kábítószer-fogyasztás bűncselekmény, így ennyiben a drogos bűnözőnek is tekinthető. A drogfogyasztás elsődlegesen
a
fiatalokat
érintő
probléma,
ennyiben
beszélhetünk
ifjúsági
szubkultúráról.
II.3. A kábítószer-jelenség befolyásolásának módszerei Attól függően, hogy a társadalom a bemutatott modellek közül melyiket tartja kiemelkedően
fontosnak,
eltérő
eszközökhöz
nyúlhat
a
kábítószer-probléma
megoldására. (ISM 2000)
Prohibicionalista megközelítés A prohibicionalista megközelítés a kábítószerrel kapcsolatos minden illegális cselekvést mind a keresleti, mind a kínálati oldalon tilt, és súlyosan szankcionál. Nem tesz különbséget az egyes tiltott szerek veszélyessége szempontjából.
„Normalizáció” megközelítés A holland-modellként ismeretes normalizáció megközelítés különbséget tesz a kenderszármazékok és a tiltott szerek között. A modell szerint a „lágy” drogok nem olyan veszélyesek a társadalom számára, így azok fogyasztását nem szabad tiltani. Az engedőbb kábítószer-politika révén pedig a veszélyesebb szerek fogyasztása csökkenthető.
Dekriminalizációs és legalizációs megközelítés A dekriminalizációs megközelítés a kábítószerek fogyasztását és tartását nem tartja bűncselekménynek, míg a kábítószerek terjesztését igen. A legalizációs modell hívei az összes kábítószert ki akarják vonni a büntetőjogi kontroll alól, ezáltal kialakítva a kábítószerek nyílt piacát, amely megszüntetné az illegális kereskedelmet és a szervezett bűnözést.
11
A kereslet- és kínálatcsökkentés egyensúlyára építő megközelítés Ezen megközelítés szerint amíg van kereslet, addig kínálat is létezik.
Ezért a
kábítószer-probléma elleni küzdelemben szükséges mind a büntetőjogi eszközök, mind a megelőzés, az egészségügyi és szociális kezelés alkalmazása. Nemzetközi szervezetek (EU, ENSZ) ezt a modellt tartják a legalkalmasabbnak a drogprobléma kezelésére.
A négy megközelítés alapján három stratégiát lehet elkülöníteni a kábítószer-probléma megoldására vonatkozóan:
Kínálatcsökkentés A kínálatcsökkentés elsődleges célja a potenciális kábítószer-fogyasztók számára a drogok hozzáférhetőségének csökkentése. A kínálatcsökkentés eszközei a büntetés, a kábítószer-kereskedelem és -fogyasztás üldözése, amelyek révén a kábítószer piacot visszaszorítják, s ezáltal csökkentik a kábítószer-fogyasztók számát.
Keresletcsökkentés A keresletcsökkentés a kábítószer-piac keresleti oldaláról közelíti meg a problémát. A keresletcsökkentés célja nem a drogok hozzáférhetőségének csökkentése, hanem kezelés és prevenció révén a potenciális és tényleges kábítószer-fogyasztók számának visszaszorítása. A biológiai, a pszichológiai vagy lelki-betegség modell hívei ezt a stratégiát tartják a leghatékonyabb megoldásnak.
Ártalomcsökkentés Az ártalomcsökkentésnek nem célja sem a drogpiac kínálatának, sem a keresletének csökkentése,
hanem
a
már
kialakuló
kábítószer-fogyasztással
járó
egyéni
12
(egészségügyi,
pszichológiai),
illetve
társadalmi
(bűnözés,
kezelés)
költségek
mérséklése.
II.4. Kábítószer-jelenséggel kapcsolatos attitűdállapotok a magyar felnőttés fiatalkorú populáció körében
2003-ban a 18-54 év közötti felnőtt lakosság országos reprezentatív mintáján végzett kvantitatív vizsgálat 2 adatai alapján megállapítható, hogy a magyar felnőtt lakosság a drogfogyasztókkal, drogfogyasztással kapcsolatos attitűdjére a kevésbé differenciált veszélyészlelés a jellemző. (Gábor et al., 2004) A társadalom drogfogyasztással szembeni attitűdjét nagy mértékben tükrözi, hogy milyen veszélyesnek ítéli meg az egyes tiltott szereket. A felnőtt populáció közel 90%-a „nagyon veszélyesnek” tartja az egyes szerek 3 rendszeres fogyasztását, illetve majdnem háromnegyede erősen helyteleníti bármilyen tiltott szer alkalmi használatát. Más társadalmi csoportokhoz (alkoholista,
idegbeteg,
homoszexuális,
börtönviselt,
cigány)
viszonyítva
a
kábítószereseket ítéli el legjobban a magyar felnőtt lakosság: a megkérdezettek 82%-a nem támogatná, hogy egy kábítószeres legyen a szomszédja, s több mint fele egyértelműen ellenezné. 1993-ban végzett felmérés szerint a megkérdezettek 90%-a utasította el a kábítószeresekkel való szomszédsági viszonyt, míg 2001-ben 84%-a. Elmondható, hogy az elmúlt tíz évben nem változott jelentősen a felnőtt populáció kábítószer-fogyasztókkal kapcsolatos attitűdje. (Gábor et al., 2004: 40-41.)
2005 tavaszán a felnőtt lakosság drogfogyasztókkal és drogfogyasztással kapcsolatos attitűdjeinek kvalitatív (fókuszcsoportos) vizsgálata (Elekes, Paksi 2005) alapján
A felnőtt népesség alkohol- és drogfogyasztása (ADE) 2003. Országos reprezentatív minta (teljes nettó minta: 3675 fő, válaszadási arány: 91,6%), 18-54 éves korosztály, face to face és önkitöltős kérdőív). A kutatást Elekes Zs. és Paksi B. készítették. 3 A következő tiltott szerekre vonatkozott a vizsgálat: marihuána, LSD, amfetamin, kokain (crack), ecstasy, opiátok, szipuzás, nyugtatók. 2
13
megállapítható, hogy a felnőtt lakosság drogproblémára vonatkozóan elnagyoltan, sztereotip módon vélekedik.
A fókuszcsoportos beszélgetések során gyakran
módosult a résztvevők véleménye, amely a komformitás jelenségével is magyarázható. A vizsgált fókuszcsoportokban inkább a magánkomformitás volt jellemző, azaz a résztvevők az egymástól szerzett információk alapján közelítették álláspontjukat. Az, hogy a témában laikus vélemények könnyen módosítják a kiinduló álláspontokat, a társadalmi kommunikáció hiányára utalnak: „a drogjelenséggel kapcsolatban a lakosságban jelenlévő sztereotípiákat a társadalmi kommunikáció vagy megerősíti, vagy nem tudja felülírni, mert esetleg kevésbé éri el a magánkommunikáció személyes szintjét, vagy mert nem számol a kiinduló állapotokkal.” (Elekes, Paksi 2005: 39.) Mind a sztereotip állítások, vélekedések, mind a magánkomformitás jelensége arra utalnak, hogy a magyar lakosság nem megfelelő ismerettel rendelkezik a drogproblémára vonatkozóan.
A 16 éves fiatalok kábítószerekkel, fogyasztókkal kapcsolatos attitűdjére vonatkozóan az 1995-ös, 1999-es és 2003-as ESPAD (European School Project on Alcohol and other Drugs) kutatásokból 4 (Elekes, Paksi 2003) vannak adatok. 1995-ben a fiatalok 80%-a közepesen vagy nagyon veszélyesnek tartotta az egyes szerek 5 kipróbálást, 91%-uk pedig a rendszeres használatát. A kipróbálást veszélyesnek tartók aránya csökkent 1999-re (77%), illetve 2003-ra (65%), azonban a rendszeres fogyasztást elítélők aránya 1999-ben 93%-ra nőtt, 2003-ra pedig 82%-ra csökkent.
4
A kutatásokat a Budapesti Corvinus Egyetem Viselkedéskutató Központja készítette a 8-10. évfolyamosok körében az iskola típusa és székhelye szerint rétegzett országos reprezentatív mintán. 5 A következő tiltott szerekre vonatkozott a vizsgálat: marihuána, LSD, amfetamin, kokain (crack), ecstasy, inhalánsok.
14
A 2000 januárjában 1000 fős országos reprezentatív mintán készült kutatás 6 (Székely 2003) alapján a legnagyobb társadalmi veszélynek az „alkohol, cigaretta és kábítószerek”-et tartják.
Felmerül a kérdés, mi lehet az oka, hogy az átlagpopuláció stabilan negatívan viszonyul a kábítószer-fogyasztáshoz, illetve a kábítószer-fogyasztókhoz. Honnan ered ez az előítéletesség? A markáns, elutasító vélemények nem magyarázhatóak sem a személyes negatív tapasztalatokkal, sem a tiltott szerekkel való találkozások gyakoribbá válásával.(Oprics, Paksi 1998) A 2003. évi felnőtt populációs vizsgálat alapján a személyes tapasztalatokról elmondható, hogy a megkérdezettek 11,4%-a fogyasztott már életében valamilyen tiltott drogot. Az éves prevalencia érték 7 4,4%, az előző havi pedig 1,6%. (Gábor et al., 2004: 34.) A 2003-as ESPAD vizsgálat adatai alapján a megkérdezett fiatalok 16,2%-a fogyasztott kábítószert az élete során. A tiltott szer éves prevalencia értéke 12,5%, a havi prevalencia 6,7%. (Elekes, Paksi 2003) Összességében megállapítható, hogy a magyar lakosság kis hányadának van személyes tapasztalata a kábítószerek hatásairól. Az elítélő attitűd kialakulásában, ha nem a személyes tapasztalatoknak, akkor valószínűleg egy külső generáló erőnek, mint például a médiának van meghatározó szerepe.
II.5. A hazai média szereplők kábítószer-jelenséggel kapcsolatos nézetei 2005. február és május között készült kutatás (Münnich, Kó 2005) keretében 118 ismert és kevésbé ismert, közvélemény-formáló szerepet betöltő médiaszereplővel (36 újságíró, 38 rádiónál dolgozó riporter, szerkesztő, 44 TV-ben dolgozó riporter,
6
A minta válaszai alapján egy rangsort állítottak fel a legjelentősebb hazai problémákra vonatkozóan. Második helyen szegénység és egyenlőtlenségek, harmadikon környezetszennyezés és pusztítás szerepeltek. 7 Éves prevalencia: a kérdezést megelőző évben fogyasztott-e tiltott szert.
15
szerkesztő, műsorvezető) készült interjú. A 36 újságíró között szerepeltek olyanok, akik az általam is vizsgált lapoknál – Magyar Nemzet, Népszabadság, Népszava – dolgoznak. A vizsgálat célja a médiaszereplők drogjelenséggel kapcsolatos nézeteinek megismerése. A megkérdezettek többsége (58%) minden szertípus fogyasztását veszélyesnek tartja, és csupán 6% nem gondolja, hogy veszélyeket rejt a kábítószerek fogyasztása. 36%-uk pedig differenciál az egyes tiltott szerek között. A drogfogyasztást veszélytelennek tartók is két táborra oszlanak (valószínűleg a veszélytelenséget máshogy értelmezik). Az egyik csoport a legalizáció híve, ők tényleg veszélytelennek gondolják az illegális szerek fogyasztását, szerintük mindenkinek a saját felelőssége, hogy mit fogyaszt. A másik csoport is az egyén felelősségének tartja a kábítószerek fogyasztását, de nem azért, mert nem jár veszélyekkel, hanem azért, mert úgy gondolják, a kábítószer-fogyasztás terjedésének megállítása reménytelen.
A médiaszereplők tájékozottságára vonatkozóan a következő állapítható meg: a megkérdezettek 32,2%-a jól tájékozott, azaz háromnál több szert ismer, és tisztában van azok használatának módjával, hatásaival és lehetséges következményeivel. 56,7%-uk részben tájékozott, ők nem tesznek különbséget az egyes szertípusok között, és a médiaszereplők 11%-a teljesen tájékozatlan a kábítószereket illetően. A kábítószerek veszélyességének megítélése szignifikánsan összefügg a tájékozottság mértékével: mégpedig a kevésbé tájékozottak veszélyesebbnek tartják a tiltott szereket, mint a jobban tájékozottak.
Felmerül a kérdés, tudnak-e reális képet festeni a kábítószer-jelenségről, ha maguk sincsenek tisztában vele. Ha a médiaszereplők több mint fele veszélyesnek tartja a drogok fogyasztását, akkor nagy valószínűséggel a kábítószer-jelenséget negatív konnotációban jelenítik meg a közlésekben. Ha alulinformáltak, akkor hogyan képesek hatékonyan közreműködni a Nemzeti Stratégiában megfogalmazott társadalmi célok elérése érdekében? „Nemzeti stratégia
16
a kábítószer-probléma visszaszorítására” dokumentumban a médiára vonatkozóan a következők szerepelnek:
„A médiaprogramok elsősorban a probléma iránti fogékonyságot növelik, a téma társadalmi kommunikációjában játszhatnak szerepet. Egyes speciális témákban, jól körülhatárolt célcsoportok esetében, megfelelő médiaeszközök felhasználásával pedig preventív hatásuk is lehet. Általában költségesek, ezért alapos előkészítést és koordinációt igényelnek. A szakirodalmi tapasztalatok szerint a rövid, rosszul előkészített kampány jellegű programok nem hatékonyak (és igen drágák lehetnek, továbbá
még
ellentétes
hatást
is
okozhatnak,
növelhetik
a
drogok
iránti
„kíváncsiságot"). Az egyszerre több forrásból és több csatornán érkező „üzenetek" a hatékonyak, melyek nem elrettentő tartalmúak, hanem egyben a droghasználat alternatíváit is megjelölik és utalnak a segítőhelyekre.
A médiaprogramok típusai: 1. Nemzeti tömegkommunikációs kampányok, ezekben a tömegkommunikációs hirdetéseké a főszerep. 2.
Olyan
programok,
komponensekkel
melyeknél
ötvöződnek:
pl.
a
tömegkommunikációs
közösségi
hirdetések
kezdeményezésekkel,
más iskolai
programokkal. 3. Olyan programok, melyeknél nem használnak tömegkommunikációs eszközöket, de médiahordozókat igen, pl. videókat, szóróanyagokat. 4. Azok a beavatkozások, melyek az ingyenes (közszolgálati) lehetőségeket használnak fel, illetve a média spontán érdeklődését.
17
A médiakampányokkal négy célt tűzünk ki: 1. érzékenység fokozás - teljesíthető cél 2. információnyújtás - teljesíthető cél, de nem biztos (sőt, biztos, hogy nem) vezet viselkedésváltozáshoz;
elképzelhető,
hogy
a
tudásnövekedés
a
kísérletezés
növekedéséhez is vezethet 3. attitűdváltozás - elérhető cél, de a viselkedés változásához nem elegendő 4. viselkedésváltozás - többnyire nem elérhető cél; a média azokat éri el, akik nem használnak drogokat és a legkevésbé azokat, akik használnak, és náluk sem vezet a használat abbahagyásához. A média ugyanakkor olyan üzeneteket is közvetíthet, amelyek közvetve vagy közvetlenül felhívhatják a fiatalokat a droghasználatra. Szükséges ezeknek a hatásoknak a kivédése, az ilyen média-üzenetek korlátozása, a drogmentes értékeket közvetítő média-hatások erkölcsi, közösségi támogatása.” (ISM, 2000: 68-69.o.)
II.6. Korábban készült sajtóelemzések történeti áttekintése
II.6.1. Drogprobléma a médiában: 80-as évek végéig
A hetvenes években megjelenik néhány szakmai publikáció, amely a kábítószer hazai terjedésére hívja fel a figyelmet. Azonban 1977-ben az Állami Ifjúsági Bizottság és az Egészségügyi és Oktatási Minisztérium betiltja a drogjelenség kutatását, bizalmas kezelését. Ettől kezdve a közvélemény és a tömegkommunikáció előtt a kábítószerprobléma elszigetelt jelenség, tabu téma. A tömegkommunikációs eszközök számára 1985 jelenti a fordulópontot, amikor az MSZMP XIII. kongresszusán az embargót feloldják és elismerik a drogprobléma magyarországi létezését. (Paksi 1994)
18
Az embargó feloldásának hatását a kábítószer témában megjelent cikkek mennyiségi és minőségi változásával lehet szemléltetni. 1982-1984-es időszakoz képest 19851987-ben évente átlagosan 3,5-szer több drogos cikk fordul elő (Bácskay 1989). A Mahir Sajtófigyelő Szolgálata által gyűjtött tömegkommunikációs anyag teljes spektrumának átvizsgálása során 1987-ben a kábítószer tárgykörében 424 cikket gyűjtöttek össze. A várakozásokkal ellentétben, 1988-ban a 87-es adatok mintegy ötödéről, 87 cikkről szolgáltatott adatot a Mahir. Ez a drámai visszaesés nagy valószínűséggel az adatgyűjtés hiányosságával, és nem a kábítószer-probléma tárgyalásának háttérbe szorításával magyarázható (Terestyéni 1989). A napilapokban megjelent cikkek éves átlagos számában is csökkenés figyelhető meg: 1987-ben átlagosan 20 cikk, míg 1988-ban 14,3 cikk jelent meg. (Paksi 2000). A cikkek számában mutatkozó ellentmondás ellenére megállapítható, hogy a nyolcvanas
évek
második
felére
a
kábítószer-probléma
felkerült
a
tömegkommunikációs nyilvánosság napirendjére.
Az embargó feloldása után nem csak mennyiségi, hanem kisebb minőségi változás is megfigyelhető: 1985-ben már olyan cikkek is megjelenhettek, amelyek elismerik a kábítószer-probléma létezését, mint pl.: „a kábítószer ma már – nálunk is – a mindennapi élet része” (Bácskay 1989: 23.). Egyre több oldalról mutatják be a problémát: említést tesznek a drogosok gyógyításáról, a rehabilitációról. Az 1985 előtt a közlésekben szinte egyáltalán nem szerepel a kábítószer kifejezés, helyette „gyógyszer”, „bogyó”, „szipu” szavakkal, illetve kezdőbetűkkel jelölik. 1985 után már néven nevezik az egyes szereket (Bácskay 1989). A nyolcvanas évek írásaiban a kábítószer-fogyasztók, a kábítószerek negatív konnotációban jelennek meg. A drogosokat a társadalom perifériájára szoruló, szakadt, elhanyagolt külsejű csavargóknak, bűnözőknek („A kábítószer és a bűnözés karonfogva járnak”) ábrázolja, a fogyasztást pedig „pusztító szenvedélynek”, „halálos mámornak” nevezi (Bácskay 1989: 23.).
19
Rácz
József
az
1985-87-ben
megjelent
kábítószer
témájú
könyveket 8
tartalomelemzéssel vizsgálta, amelyek szintén sztereotip módon ábrázolják a drogfogyasztókat, a drogfogyasztást: „Korunk pestise”, „Az önpusztító szenvedély”, „A semmibe nyíló ajtó”, A pokolba szóló útlevél mai várományosai”, „A pusztító mámor rabjai” stb. (Rácz 1989: 28.). A könyvek alapján a drogfogyasztókra vonatkozóan a következő fő jellegzetességeket lehet kiemelni: erkölcsileg bűnösök, betegek és bűnözők, sorsuk determinált és visszafordíthatatlan, az egyén és a társadalom által kontrollálhatatlanok (Rácz 1989). A napilapokban megjelent cikkekben is túlfűtött, túldramatizált kifejezésekkel találkozhatunk: „Korunk pestise”, „Szörnyű kor”, „Nagy ellenség”, „Az aluljárók törvényen kívüli lovagjai” (Paksi 1994: 364.).
Ebben az időszakban a média a drogfogyasztás társadalmi okaival nem foglalkozik, helyette az egyénre hárítja a felelősséget. Mindez eredményezhette azt, hogy a nyolcvanas években a társadalom túlreagálta a drogjelenséget, nem probléma megoldására
törekedtek,
hanem
kirekesztően
viszonyultak
a
kábítószer-
fogyasztáshoz, kábítószer-fogyasztókhoz. (Paksi, 1994) Terestyéni is azt állapította meg, hogy 1987-ben a közlések nem a társadalom felelősségére hivatkoznak, hanem egyéni okokat, mint pl. családi háttér, személyiség jellegzetességei, kortárs-hatások említenek (Terestyéni, 1989).
A nyolcvanas években a drogfogyasztás tömegkommunikációs megjelenítésének főbb jellemzői a következők (Paksi 1994):
A kábítószerezés elsődlegesen a fiatal korosztályokra jellemző probléma.
Az írások differenciálatlan drogképet alakítanak ki.
Nagy Gábor és Lovass Pál: A kábítószerek világa; Tolnai Kálmán: Kábulat; Boros István és Vértessy Péter: Narkó-blues; Ambrus Sándor: Pusztító mámorban
8
20
A drogosokat és a drogfogyasztást sztereotip módon ábrázolja, negatív konstellációban állítja. A közlések a veszélyességre koncentrálnak, és szenzációközpontúan, kampányszerűen mutatják be a drogjelenséget.
A közlések kétharmada általánosságban beszél a kábítószerekről. Konkrétan említett szerként leggyakrabban a visszaélésszerű gyógyszer-használat, illetve a szerves oldószerek belélegzése fordulnak elő.
II.6.2. Drogprobléma a médiában: 90-es évek eleje
A kilencvenes évek elején a média nagyobb figyelmet fordított a drogjelenségre. Az évtized elején készült kutatás (Paksi 2000) az 1992-ben megjelent kábítószerprobléma tárgykörébe tartozó cikkeket elemezte. A 10 hónapos időszakot átfogó vizsgálat a fiatalok által leggyakrabban olvasott újságra, egy napilapra, három heti és egy havilapra terjedt ki. Évente forrásonként átlagosan 35 kábítószer témájú cikk jelent meg. A napilapokban 83, a heti vagy havi lapokban átlagosan 23. A 80-as évekhez képest közel háromszorosára nőtt a kábítószer témában megjelent cikkek száma, amely azt mutatja, hogy a média érzékenyebben reagál a problémára. Az alábbiakban a cikkek néhány tartalmi jellemzőjét emelem ki:
A közlések 30,8%-a a kábítószer-fogyasztást fiatalkorú problémának definiálja.
A cikkek 42,5%-a a drog és bűnözés kapcsolatáról szól. A bűnözési kontextusban
megjelenő
cikkek
75%-ában
kábítószer-csempészet,
lefoglalások szerepelnek, a maradék 25%-ban pedig a fogyasztó bűnözőként jelenik meg.
A cikkek szinte egyáltalán nem foglalkoznak a kábítószer-fogyasztás okaival, ahol mégis említésre kerül, ott fő okként a bűnöző életmódot és a szórakozást jelölik meg.
A közlések 8%-ában fordul elő túldramatizált, szenzációhajhász kifejezés, mint például:
„pusztító
ellenségeink”,
„halálos
fű
munkálkodása”,
„fehér
21
veszedelem”, „önpusztító szenvedély”, „kábítószeres járvány”. Mindössze egy közlésben fordult elő a 80-as évekre jellemző általánosítás: „A kezdő drogos hazudni kezd, majd kimarad az iskolából, egyszer magába roskadnak, máskor teljesen felpörög.” (Paksi 2000: 75.o.)
A 80-as évekhez hasonlóan a cikkek többsége, közel kétharmada általában ír a kábítószerekről, s nem konkrétan említi az egyes szereket. Említés szintjén leggyakrabban, a közlések 25%-ában kender-származékok fordulnak elő, ezt követi a heroin és a kokain, illetve az LSD (7%). Az amfetaminok csupán egy cikkben jelentek meg.
II.6.3. Drogprobléma a médiában: 90-es évek közepe
A kilencvenes évek közepén készült sajtóelemzés (Paksi, Oprics 1998) 1994. március 1. és 1995. február 28. között megjelent, a fiatalok által leggyakrabban olvasott 20 újságra (három napilap, hat hetilap, két kétheti-lap és kilenc havilap) terjedt ki. Átlagosan évente forrásonként 48,6 cikk jelent meg, ezen belül a napilapokban 213, a hetilapokban 33, a havi lapokban átlagosan 12. A nyolcvanas évek végéhez képest négyszer, a kilencvenes évekhez képest háromszor több kábítószer-probléma tárgykörébe tartozó cikk fordult elő, amely a tömegkommunikációs eszközök a jelenség iránti figyelemének növekedését mutatja. A közlések tartalmi jellemzői:
Az írások 54,4 %-a elfogultan közelíti meg a drogproblémát, illetve használ szenzációkeltő kifejezéseket, ezzel elősegítve a drogokkal szembeni elítélő attitűd kialakulását. A közlések 45,6%-a elfogulatlanul íródott, helyzetfeltárásra törekedett.
A cikkek 48%-a foglalkozik a drog és bűnözés, az AIDS és a kábítószer, illetve a kábítószer és halál kapcsolatával. Ezen belül a közlések 39,7%-a a kábítószer-fogyasztást bűnözés konnotációban jeleníti meg.
22
A szerekről és a drogfogyasztókról közvetlen ítéletek megfogalmazása nem fordult elő a cikkekben.
A közlések 31,2%-a foglalkozik általában az illegális szerekkel. Marihuánát a cikkek 11,4%-a, kokaint 10,9%, heroint 10% említi. Az írások 13-13%-ban fordulnak elő nyugtatók, altatók, illetve gyógyszerek alkohollal történő fogyasztása.
A cikkek 9,9%-a foglakozik a kábítószer-probléma okaival: leggyakrabban a bűnözőket említik okozó tényezőként, illetve egyéni megoldatlan problémák segíthetik elő a kábítószeres életmód kialakulását. Ennél is kevesebb írásban fordul elő a kábítószer-probléma megoldására tett javaslat: 7% nevezett meg olyan intézkedést (kábítószer-ellenes felvilágosító munka javítása, kábítószerkereskedők szigorúbb büntetése, egészségügyi intézmények munkájának javítása),
amely
megoldása
lehetne
a
kábítószer-fogyasztás
visszaszorításának.
Az összes cikk 15%-ában szólal meg szakember: többségében rendőr (7,6%), illetve pszichológus, orvos (1,8%).
II.6.3. Drogprobléma a médiában: 90-es évek vége
A kilencvenes évek végén készült kutatás (Csízy, Szabó 2000) egy speciális, a droggal kapcsolatos törvényi szabályozás módosítására vonatkozó törvényjavaslat benyújtása és elfogadása között eltelt időszakot (1998. szeptember 29. és december 21.) vizsgált. Éves időszakra átszámítva átlagosan forrásonként 58,4 írás jelent meg, amely 20%-kal magasabb a 1995-ös adathoz képest. Mivel egy igen speciális és rövid időszakot ölel át a kutatás, a kapott mennyiségi és minőségi jellemzők nem általánosíthatóak a kilencvenes évek második felében a médiában megjelenő kábítószer-képre. Így a vizsgálat során kapott eredmények ismertetésétől eltekintek.
23
Az évtized második felében készült egy egész évet átfogó sajtóelemzés (Nyírády, Schmidt 2000), amely – mivel nem csak olyan időszakra vonatkozik, amikor a drogprobléma kiemelt szerepet kap – valószínűleg jobban tükrözi az évtized második felében a droggal kapcsolatos médiaviszonyulásokat. A kutatás az 1998. március 1. és 1999. február 28. között megjelent kábítószer-probléma tárgykörébe tartozó cikkeket elemezte. Ez az időszak is átöleli a fentebb említett kutatás vizsgálati időszakát – ennyiben ez is speciálisnak mondható – azonban az egy évre vonatkozó adatok megbízhatóbbak, így ezen kutatás alapján inkább lehet általánosítani a kilencvenes évek végére jellemző drogképre. A vizsgálatba 3 napilapot, 5 hetilapot, 3 kétheti-lapot és 6 havilapot vontak be. Átlagosan évente forrásonként 35,6 cikk jelent meg (napilapokban évente átlagosan 181 9 , hetilapokban 9, havilapokban 3,5), amely 27%kal alacsonyabb az 1995-ös adatokhoz képest, és hajszálnyival magasabb, mint 1992ben.
A cikkek 33,9%-ában előfordulnak szenzációkeltő kifejezések, azonban a közlések
többsége
(62,5%)
elfogulatlanul,
helyzetfeltáróan
ír
a
drogproblémáról.
A közlések általában az illegális szerekkel foglalkoznak (34,2%). Konkrétan a kender-származékokat (18,6%), a heroint (15,8%), illetve a kokaint (11,9%) említik a leggyakrabban.
A cikkek 47,8%-a foglalkozik a kábítószer és bűnözés kapcsolatával, 24,6%-a kábítószereket a fiatalokkal hozza összefüggésbe, 20%-a említi a kábítószerek hatását, 17%-a a veszélyességét.
Az írások több mint egyharmada (38,9%) tárgyalja a drogprobléma okait. A kábítószer-probléma kialakulásáért leggyakrabban a bűnözőket, a drogmaffiát, illetve a mai fiatalokat okolják. A közlések 28,8%-a említ olyan tényezőt, amely megoldása lehet a drogproblémának. A leggyakrabban kábítószer-ellenes felvilágosító munka javítása, kábítószer-kereskedők szigorúbb büntetése,
9
A kábítószer témával foglalkozó cikkek 89,4%-a a 3 napilapban jelent meg: 606*0,894/3=181
24
egészségügyi
intézmények
munkájának
javítása
megoldási
javaslatok
fordulnak elő, amelyek megegyeznek a kilencvenes évek közepén készült kutatás eredményeivel. A cikkekben viszonylag nagy számban jelennek meg drogfogyasztás hátterében meghúzódó okok, és problémára vonatkozó megoldási javaslatok, ami nagy valószínűséggel azzal magyarázható, hogy a vizsgálati
időszak
a
Btk.
droghasználattal
kapcsolatos
szigorításának
hatálybalépését megelőző egy évet öleli át.
Az összes írás 24,1%-a szólaltat meg szakembert: túlnyomó részben orvost, pszichiátert (11%), illetve rendőrt (6%).
A történeti áttekintés alapján a következő a cikkek mennyiségére és tartalmára vonatkozó megállapításokat lehet tenni:
A sajtóban megjelenő kábítószer-probléma 1985, az embargó feloldása óta egyre nagyobb szerepet kap. A médiában kábítószer-probléma tárgykörében megjelent cikkek egyértelmű növekedésről számol be a kilencvenes évek közepén készült sajtóelemzés. A kilencvenes évek végére a kábítószerprobléma súlya csökkent, a cikkek száma a kilencvenes évek elején tapasztaltakat éri el.
A nyolcvanas évek végére jellemző sztereotip ábrázolásmód a kilencvenes évek elejére eltűnni látszik, és megindul egy differenciáltabb, részletezőbb ábrázolásmód. Azonban az évtized közepére a médiában újra megjelenik a drogfogyasztást sematizáló, megoldást fel nem mutató közlésmód. A kilencvenes évek végére ismét egy differenciáltabb kép kezd kibontakozni, amely valószínűleg a Büntető Törvénykönyv (Btk.) kábítószerrel való visszaélés bűncselekményi körére vonatkozó 1998-as törvényi módosítás körül kialakult vitával magyarázható.
25
III. A kutatás módszertana
III.1. Adatgyűjtés 2005. január 1. és 2005. december 31. között négy napilapban (Magyar Hírlap, Magyar Nemzet, Népszabadság, Népszava) megjelent kábítószerrel, droggal kapcsolatos cikkeket vizsgáltam kódutasításon alapuló kvantitatív tartalomelemzéssel. 10 (Babbie 1995; Kippendorf 1995) A napilapok kiválasztásánál törekedtem arra, hogy kizárjam a bulvár lapokat, ugyanis – ahogy a dolgozat elején említettem – a tömegkommunikációs eszközök hajlamosak a kábítószer-problémát szenzációhajhász, látványos, extrém módon a társadalom elé állítani, amely a bulvár lapokra még fokozottabban jellemző. A vizsgálat során azon esetekre koncentrálok, amikor a drog vagy kábítószer kifejezés megjelenik a cikkek címében vagy tartalmában. A teljes sokaságot a vizsgált négy napilap online verziójában elérhető, 2005. január 1. és 2005. december 31. között nyomtatott formában is megjelent cikkei képezték. Mind a négy napilapnál megérdeklődtem, hogy az online elérhető archívum tartalmazza-e az összes nyomtatott formában megjelent cikket, vagy csak válogatottan szerepelnek. A Magyar Hírlap és a Népszabadság napilapok esetében online válogatott archívum volt elérhető, így a 2005. január 1. és 2005. december 31. között nyomtatott formában megjelent lapszámok átvizsgálásával a hiányzó cikkeket pótoltam. Az olyan nem a témát érintő, de jelzőként, szóösszetétel tagjaként, vagy mondatrészként előforduló a drog vagy kábítószer kifejezést tartalmazó cikkeket nem vettem figyelembe mint például: „Úgy vagyok a parlamenti botrány hiányával, mint a kábítószeresek a droggal”. 10
A tatalom- és szövegelemzés alábbi előnyeivel és hátrányaival számolhatok a kutatás során. Előnyei: nem igényel sok pénzt; nem jár nagy kockázattal (a kutatás bármely szakaszát, pl. adatok újrakódolását könnyen meg lehet ismételni); nem jár beavatkozással (nem befolyásolja a társadalmi magatartást); nincs hatással az elemzés tárgyára. Hátránya: csak rögzített kommunikáción végezhető; mélyebb összefüggések feltárására, mechanizmusok vizsgálatára nem alkalmas, amely a tatalom- és szövegelemzés másik fajtájának, a kvalitatív vizsgálatnak egyik nagy előnye. (Babbie 1995)
26
„A politika ma kábítószer Magyarországon, amelyből újabb és újabb adagokat kell az embernek magához vennie ahhoz, hogy a kitisztulás szomorú és riasztó valóságára ne nyithasson ajtót.”
III.2. Kódutasítás A tartalomelemzés módszertanára (Babbie 1995; Kippendorf 1995) épített kódutasítás kialakításánál egyrészt figyelembe vettem a szakirodalmi áttekintés során nyert kutatási eredményeket, elméleti modelleket, másrészt ötletet merítettem két korábbi kutatásból (Nyírády, Schmidt 2000; Székely 2005). Illetve ötven cikk próbakódolása során felmerült nehézségek alapján kisebb módosításokat végeztem a kategóriákon. A Mellékletben megtalálható kódutasításnál feltüntettem, mely kategóriák származnak más forrásból. A nem egyértelmű kódokat definiáltam. A definíciók szintén a Mellékletben szerepelnek. A kódutasítás kialakításánál további három szempontot vettem figyelembe (Székely 2005): I. Kategorizáció; II. Passzív/aktív ábrázolás; III. Sztereotípiák bemutatása.
I. A kategorizáció az embernek egy jellemző vonása: a megismerési folyamat során az egyszerűbb és érthetőbb információfeldolgozás érdekében kategóriákat konstruál. A kategorizálás jelensége különösen érvényes kisebbségi csoportokra, szubkultúrákra. A dolgozat korábbi fejezetében részletesen ismertettem, milyen folyamat játszódik le a minősítés, sztereotip gondolkodás kialakulása előtt. A média egy csoport homogén tömbként való bemutatásával erősen hozzájárulhat a kategorizáció
kialakulásához.
Az
írott
sajtó
tartalom-
és
szövegelemzésével
27
kimutatható, hogy a cikkek mely problémákkal (egészségügyi, bűnözési, szociális) azonosítják a leggyakrabban a kábítószer-fogyasztást, a kábítószer-fogyasztókat, azaz mely kontextusban tüntetik fel a kábítószer-problémát.
II. Az aktív/passzív ábrázolás – azaz, hogy egyes szereplők aktív vagy passzív módon jelennek meg a közlésekben – lényeges szempont egy-egy kisebbségi csoport, szubkultúra bemutatásánál. Ugyanis ha egy csoport tagjait mindig passzívan ábrázolják, az alkalmas arra, hogy a bemutatott felet negatív konnotációban tüntessék fel, amely erősítheti a droggal szembeni elidegenítő hatást, ezzel az elítélő attitűd kialakulását. Pl.: „drogosok, akik segítségre szorulnak” (Székely 2005), akik tehetetlenek és az állam segítségét várják. Hogy a közlések aktívan vagy passzívan ábrázolják a drogosokat, a kábítószerproblémát, tartalom- és szövegelemzéssel úgy lehet a legjobban megállapítani, hogy megvizsgálom, milyen gyakran szólaltatják meg a cikkek kábítószer-fogyasztókat, mennyire
van lehetőségük saját véleményüket közvetlenül elmondani. Minél
gyakrabban van alkalmuk személyesen megszólalni, annál inkább érzékelhetik az emberek, hogy a kábítószer-fogyasztók is valós személyek, akik meg tudják fogalmazni véleményüket, akik szintén jelen vannak a társadalomban. Az aktív/passzív ábrázolás vizsgálatának másik lehetséges módja, hogy megnézzük, milyen gyakran szólalnak meg a cikkekben a drogkérdésben érintett szakemberek. Ha a közlésekben a kábítószer-probléma szakmai információk alapján kerül az olvasótábor elé, akkor a társadalom egy reálisabb, pontosabb képet kaphat arról, hogy ténylegesen mit jelent a kábítószer, milyen következményei vannak, hogyan kell kezelni stb. Az aktív ábrázolás csökkenti a kábítószer-problémával szembeni elidegenedő érzést, és a drogfogyasztókkal, a drogozással szemben egy toleránsabb attitűd alakulhat ki.
28
Az aktív/passzív ábrázolás vizsgálatára például a következő kérdések alkalmasak: Megszólal-e a cikkben kábítószer-fogyasztó?; Megszólaltat-e a cikk szakmai intézményt?; Megszólal-e a cikkben szakember?
III. A kábítószer-fogyasztók sztereotip módon való megjelenítése felerősíti az emberek kábítószer-fogyasztással szembeni elítélő attitűdjét, így annak vizsgálata, hogy mennyire mutatja be sematikusan a drogosokat lényeges elemzésem szempontjából. Például „A kábítószerrel kapcsolatban vagy a kábítószer-fogyasztóval szemben milyen attitűdöt közvetít?” kérdés segíthet választ kapni arra, hogy a vizsgált cikkek a drogozást sztereotip módon ábrázolják-e.
III.3. Kategóriák csoportosítása Az
alábbiakban
bemutatom
milyen
szempontok
szerint
csoportosítottam
a
kódkategóriákat. III.3.1. Beteg vagy bűnöző?
A dolgozat szakirodalmi áttekintés fejezetében ismertettem, hogyan lehet értelmezni a kábítószer-fogyasztás jelenségét. A felsorolt modellek közül hármat alkalmazok kutatásomban: a biológiai, a pszichológiai vagy lelki-betegség, illetve a kriminalizációs modelleket. Az első kettő betegnek, az utolsó pedig bűnözőnek tekinti a kábítószerfogyasztót. Mióta elismerték, hogy Magyarországon létezik a kábítószer-probléma, foglalkozni kell vele, kezelni kell a problémát, egyre gyakrabban hallani társadalmi, politikai és szakmai vitát arról, hogy a kábítószereseket betegnek vagy bűnözőnek kelle tekinteni, illetve, hogyan lehet a legjobban a kábítószer-problémát megoldani. A kódkategóriákat „Beteg” és „Bűnöző” modellek alapján csoportosítottam. Így próbáltam
29
választ kapni arra, hogy a cikkek inkább beteg, vagy inkább bűnöző képet festenek-e a kábítószer-fogyasztókról. A cikkek tartalmára vonatkozó kódkategóriák közül a következőket soroltam a „Beteg” modellbe:
Egészségügyi, egyházi, laikus gyógyítás;
Rehabilitáció;
Ártalomcsökkentés;
HIV/AIDS, hepatitisz C és más vérrel terjedő fertőzések, betegségek és kábítószer kapcsolata.
A „Bűnöző” modellbe a következő kódkategóriák kerültek:
Kábítószerek hozzáférhetősége;
Kábítószernövények termesztése, kábítószerek előállítása;
Kábítószer és fogyasztói bűnözés (rendőrségi tudósítás);
Kábítószer és kereskedői bűnözés (rendőrségi tudósítás);
Kábítószer és bűnözés, illetve kábítószeresek és a bűnözés kapcsolata.
Ha a cikkekben a „Beteg” modellben szereplő kategóriák gyakrabban fordulnak elő, mint a „Bűnöző” modellbe tartozó kategóriák, akkor az inkább „a drogfogyasztó beteg” mint a „drogfogyasztó bűnöző” benyomását keltheti az olvasóban.
Hogy a vizsgált cikkek „Beteg” vagy „Bűnöző” képet állítanak a társadalom elé, attól is függ,
milyen
kábítószer-problémában
érintett
szakemberek
szólalnak
meg
a
közlésekben. Egyértelműen az „orvos, pszichiáter, pszichológus, szociális munkás” és a „rendőr, határőr” szakembereket tudtam elkülöníteni. Az előbbiekről valószínűleg „a drogfogyasztó beteg” képre, míg az utóbbiaknál „a drogfogyasztó bűnöző” képre asszociálnak az olvasók.
30
III.3.2. Kábítószer-fogyasztással szembeni elítélő, illetve toleráns attitűdöt erősítő tényezők Összegyűjtöttem a kábítószer-fogyasztással szembeni elítélő, illetve toleráns attitűdöt erősítő kódkategóriákat. Az egyes kategóriákhoz tartozó említések számának összegzésével kapott eredményekből vonok le majd következtetéseket a dolgozat későbbi fejezetében. A kábítószer-használókkal szembeni elítélő attitűdöt 11 erősítő tényezők csoportjába a következő kódkategóriák tartoznak:
Kábítószer és fogyasztói bűnözés (rendőrségi tudósítás);
Kábítószer és kereskedői bűnözés (rendőrségi tudósítás);
Kábítószer és bűnözés, illetve kábítószeresek és a bűnözés kapcsolata;
Kábítószeres haláleset;
HIV/AIDS, hepatitisz C és más vérrel terjedő fertőzések, betegségek és kábítószer kapcsolata;
Kábítószerek veszélyessége.
Az alábbi kódkategóriákat soroltam a kábítószer-fogyasztással szembeni toleráns attitűdöt 12 erősítő tényezők közé:
11 12
Iskolai prevenció;
Egyéb prevenció;
Egészségügyi, egyházi, laikus gyógyítás;
Rehabilitáció;
Ártalomcsökkentés.
Lásd definíció Mellékletben Lásd definíció Mellékletben
31
III.3.3. A kábítószer-fogyasztás hátterében meghúzódó makro és mikro okok
A drogprobléma hátterében meghúzódó okokat két csoportra osztottam aszerint, hogy a kábítószer-fogyasztás kialakulásában inkább egyéni – mikro – vagy inkább társadalmi – makro – okok játszanak meghatározó szerepet. Megvizsgálom, hogy a cikkek mikro vagy makro okokat említenek gyakrabban, azaz inkább az egyént vagy inkább a társadalmat okolják a kábítószer-probléma kialakulásáért. Makro okok:
Bűnüldözés hiányosságai;
Jogrendszer, drogpolitika hiányosságai;
Büntetés-végrehajtás anomáliái;
Maffia, bűnözés;
Oktatási rendszer problémái;
Tömegkommunikáció;
Kezelési rendszer (ellátórendszer, ártalomcsökkentés) hiányosságai;
Életkörülmények hiányosságai;
Erkölcsi és értékválság;
Család válsága;
A modernkor velejárója.
Mikro okok:
Másság hangsúlyozása;
Környezettel való azonosulás hangsúlyozása (társas hatás);
Egyéni megoldatlan problémák miatt;
Jellemgyengeség, alkati sajátosság;
Jó dolgukban nem tudják mit csináljanak;
Szórakozás, jó hangulat, buli;
Bűnöző élet része.
32
III.3.4. Kereslet-, kínálat-, vagy ártalomcsökkentés?
A szakirodalmi áttekintés során ismertettem, milyen megközelítések, stratégiák léteznek a kábítószer-jelenség befolyásolására. Kereslet- kínálat és ártalomcsökkentés alapján a következőképpen soroltam be a megoldási javaslatok kódkategóriáit.
Kínálatcsökkentés:
A drogok hozzáférhetőségének csökkentése;
A kábítószer-kereskedők szigorúbb büntetése;
A kábítószer-fogyasztók szigorúbb büntetése.
Keresletcsökkentés:
Prevenciós programok számának, hatékonyságának növelése;
Család, iskola szerepének erősítése;
Integrációt erősítő, anómia ellenes törekvések (több alternatíva nyújtása a drogokkal szemben).
Ártalomcsökkentés:
Ártalomcsökkentő szolgáltatásokhoz való hozzáférés növelése.
33
IV. Eredmények és következtetések A kódutasítás kialakítását követően az összegyűjtött cikkeket SPSS számítógépes programban rögzítettem és dolgoztam fel. 13 A hipotéziseket a szakirodalmi áttekintés során bemutatott elméleti keretek, illetve a korábban készült sajtóelemzések eredményei alapján fogalmaztam meg:
A társadalom előítéletes, sematizáló attitűdjének kialakulásában jelentős szerepe van a sajtónak.
A média meglehetően egysíkúan, nem differenciáltan mutatja be a kábítószerproblémát.
Az írott sajtó kilátástalannak sugallja a kábítószer-probléma megoldását.
Az adatokból nyert eredményeket és a belőlük levont következtetéseket témákra lebontva mutatom be. Az egyes témákon belül egyrészt a vizsgált négy lap adatainak összesített eredményeit ismertetem, másrészt elemzem az egyes újságok közötti különbségeket abban az esetben, ha kiugróan nagy eltérések figyelhetőek meg. Nem bocsátkozom a négy lap közötti különbségek mélyebb, részletesebb vizsgálatába, mivel a kutatásnak nem célja annak elemzése, hogy mennyiben tér el a négy újság kábítószer-probléma iránti érzékenysége, figyelme. Az egyes lapok közötti eltérések vizsgálata
kétféleképpen
lehetséges:
egyrészt
az
abszolút
gyakoriságok
összehasonlításával, másrészt az adott lap adott kategóriájába tartozó gyakoriság és az adott lapban megjelent összes kábítószeres cikkek arányával. A táblázatokban mind az abszolút gyakoriságokat, mind a százalékos arányokat feltüntettem.
13
Az adatokból nyert kereszttáblák és gyakorisági sorok felhasználásával végeztem elemzéseket és vontam le azokból következtetéseket. Kereszttábla-elemzésnél nem kellett figyelembe vennem a változók közötti kapcsolat statisztikai szignifikanciáját mutató Pearson Chi-négyzetet, mivel kutatásom a teljes sokaságra kiterjed (mintavétel nem történt).
34
IV.1. A cikkek megoszlása Összesen 629 kábítószer témakörébe tartozó cikk jelent meg a vizsgált négy napilapban 2005. január 1. és 2005. december 12. között. A cikkek megoszlását az alábbi táblázat mutatja. 1. táblázat A cikkek megoszlása az egyes lapokban Magyar Hírlap
Magyar Nemzet
Népszabadság
Népszava %a db lapban N=98
Összesen (db)
Összes cikkhez viszonyítva N=629
db
%a lapban N=129
db
%a lapban N=230
db
%a lapban N=172
Fő téma
107
82,9%
171
74,3%
140
81,4%
80
81,6%
498
79,2%
Mellék téma
22
17,1%
59
25,7%
32
18,6%
18
18,4%
131
20,8%
Összesen
129
100,0%
230
100,0%
172
100,0%
98
100,0%
629
100,0%
A cikkek 79,2%-a (498 cikk) elsődlegesen foglalkozik a témával, míg a közlések 20,8%-ában (131 cikk) csak másodlagosan jelenik meg a kábítószer-probléma. Évente átalagosan
forrásonként
157
cikk
érinti
hosszabb-rövidebb
terjedelemben
a
drogproblémát, illetve szolgál a kábítószer tárgykörébe tartozó információval. Fontos megjegyezni, hogy a 498 elsődlegesen kábítószer-témájú közlés 53,2%-a (265 cikk) hírjellegűen, csupán néhány sorban, fogyasztói vagy kereskedői bűnözésről tudósít,
és
37%-a
(233
közlés)
foglalkozik
mélyebben,
részletesebben
a
drogproblémával. 14
A legtöbb kábítószer témájú cikk – az összes közlés 36,6%-a – a Magyar Nemzetben fordult elő, a legkevesebb a Népszavában (összes cikk 15,6%-a). Az egyes napilapokban megjelent cikkek számának vizsgálatakor egy érdekességre lettem
14
A következőképpen számoltam ki: megnéztem, hány cikk tudósít fogyasztói vagy kereskedői bűnözésről (306 cikk), majd ezek közül kiszűrtem, amelyekben másodlagosan jelent meg a tudósítás (41 cikk). Így a kapott számot (265) kivontam azon cikkek számából, ahol a kábítószer fő témaként jelent meg (498), s eredményül született a 233 cikk.
35
figyelmes: a Magyar Hírlapban a Népszavához képest 1,3-szor több cikk jelent meg, a Népszabadságban a Magyar Hírlaphoz viszonyítva szintén 1,3-szor több kábítószeres közlés fordult elő, és a Magyar Nemzet, Népszabadság írásainak aránya is 1,3. Magyar Hírlap, Népszabadság és Népszava lapok esetében átlagosan 4,5-ször 15 több cikk foglakozik elsődlegesen, mint másodlagosan a kábítószer-problémával, míg a Magyar Nemzet újságnál csupán 2,9-szer több fő, mint mellék témájú cikk jelent meg.
Az alábbi grafikon szemlélteti, mely hónapokban nagyobb a sajtó érdeklődése a kábítószer-probléma iránt. 1. ábra A cikkek megoszlása havonta
90 80 70
Cikkek száma
60
Magyar Hírlap Magyar Nem zet
50
Néps zabads ág 40
Néps zava Ös s zes en
30 20 10
s
liu gu s Sz sztu ep s te m be r O kt ób N er ov em be D r ec em be r Au
Jú
ni u
Jú
áj us
is
M
ril
s
Áp
ciu
uá r
ár M
br
Fe
Ja
nu á
r
0
15
A fő téma-mellék téma arány a három lapnál: Magyar Hírlap 4,86; Népszabadság 4,37; Népszava 4,44.
36
A legintenzívebb szakasz márciusra tehető, ekkor 80 cikk jelent meg. Júniusban 70 olyan írást közöltek, amely érintette a kábítószer-problémát. Kicsivel kevesebb közlés (65) foglalkozott a drogjelenséggel augusztusban. A legkevesebb kábítószer-témájú írás májusban (38), szeptemberben (34), illetve decemberben (38) jelent meg. Az intenzívebb szakaszok hátterében nagy valószínűséggel a Kendermag Egyesület által indított „Polgári engedelmességi mozgalom” elnevezésű kampány, illetve a kábítószerfogyasztással kapcsolatos törvénymódosítás körüli társadalmi, szakmai, politikai vita áll. A cikkek tartalom szerinti elemzésénél részletesebben ismertetem az intenzív szakaszok alakulásában szerepet játszó tényezőket.
Összehasonlítottam a 2005-ös, egy forrásra jutó éves átlagos adatot a korábbi sajtóelemzések eredményeivel. Az eddig készült kutatások – a 2001-2004-es éveket kivéve – nem csak a napilapokra, hanem kétheti-, havi-lapokra is kiterjedtek. Mivel elemzésem csak a napilapokat öleli át, nem tartottam relevánsnak a korábbi években egy forrásra – nem kizárólag egy napilapra – jutó cikkek számával összevetni a 2005ös átlagos adatot. Így az előző évek eredményein számításokat végeztem, s megkaptam a napilapokra vonatkozó éves adatokat. Az alábbi diagram mutatja, hogyan változott a korábbi évekhez képest a kábítószer-téma súlya az írott napi sajtóban.
37
2. ábra Egy napilapra jutó cikkek átlagos száma a 80-as évektől 250 213 200
181
Cikkek száma
157 150
100
92
83
50 17 0 80-as é ve k vé ge
90-e s é ve k e le je
90-e s é ve k k öze pe
90-e s é ve k vé ge
2001-2004
2005
1985-ben az embargó feloldásával a kábítószer-probléma már nem számít elszigetelt jelenségnek a tömegkommunikáció előtt, amely a megjelent cikkek számában szembetűnően is megmutatkozik. A nyolcvanas évek végéhez képest a kilencvenes évek közepén egy napilapban átlagosan 12,5-szer több kábítószer tárgykörébe tartozó cikk fordult elő évente. A közlések dömpingszerű megjelenése egy kicsit enyhül a kilencvenes évek végére, ekkor átlagosan 15%-kal kevesebb cikk jut egy forrásra a napi sajtóban. Nagyobb csökkenés következett be 2001-2004-re: mintegy fele annyi kábítószer-témájú cikk jelent meg ebben az időszakban. 2005-ben egy újabb emelkedés figyelhető meg: átlagosan 70%-kal több közlés fordult elő egy napilapban. 16
16
A dolgozat későbbi fejezetében magyarázatot adok arra, mi lehet az ingadozás oka.
38
IV.2. Az írások stílusa, közlésmódja Az alábbi táblázat a cikkekben előforduló szenzációkeltő, túldramatizáló kifejezések 17 gyakoriságát mutatja. 2. táblázat Szenzációkeltő, túldramatizáló kifejezések előfordulása a cikkekben Magyar Hírlap
Magyar Nemzet
Népszabadság
Népszava Összesen (db)
Összes cikkhez viszonyítva N=629
93,9%
561
89,2%
6
6,1%
60
9,5%
0,0%
0
0,0%
8
1,3%
100,0%
98
100,0%
629
100,0%
Használ-e szenzációkeltő, túldramatizáló kifejezéseket?
db
%a lapban N=129
db
%a lapban N=230
db
%a lapban N=172
db
%a lapban N=98
Nem használ
110
85,3%
196
85,2%
163
94,8%
92
Használ, nem jellemző
15
11,6%
30
13,0%
9
5,2%
Használ, jellemző
4
3,1%
4
1,7%
0
Összesen
129
100,0% 230 100,0% 172
A cikkek túlnyomó többsége, az összes írás 89,2%-a elfogulatlanul íródott, nem használ
túldramatizáló,
szenzációkelő
kifejezéseket
a
kábítószer-jelenséggel
kapcsolatban. A közlések 10,8%-a elfogultan ír a kábítószer-problémáról. A 10,8%-ból 9,5%-ra nem jellemző a szenzációhajhász kifejezések használata, azaz a cikkekben csak néhány túldramatizáló kifejezés jelenik meg, illetve az írások 1,3%-a erőteljesen túldramatizáló stílusban közelíti meg a kábítószer-jelenséget. 18 Kisebb eltérés figyelhető meg a vizsgált lapokban. A Népszabadságban és Népszavában megjelent cikkek közel azonos arányban (94,8%, 93,9%) elfogulatlanul íródtak. Egyik újságban sem jelent meg olyan írás, amely jellemzően használt volna túldramatizáló szavakat, illetve szintén közel azonos arányban fordultak elő olyan közlések, amelyekben csak néhány szenzációhajhász kifejezés jelenik meg.
17
Lásd definíció Mellékletben Pl.: „Ezek a felnőttek azt példázzák a gyerekeknek, hogy nyugodtan kóstolják meg a jókedvet okozó bélyeget, elszívhatnak egy-két füves cigit, nem lesz tőle semmi bajuk. Mindez szemenszedett hazugság. Tragédiákról, kálváriáról sok szülő tudna beszélni…” 18
39
Ugyanezt a hasonlóságot véltem felfedezni a Magyar Hírlap és Magyar Nemzet újságoknál. Az egyes lapokban megjelent cikkek majdnem azonos arányban (85,3% és 85,2%) elfogulatlanul közelítették meg a kábítószer-jelenséget, illetve azonos arányban közöltek olyan írásokat, amelyek jellemzően vagy nem jellemzően tartalmaznak túldramatizáló kifejezéseket.
Kereszttábla-elemzés segítségével megvizsgáltam, hogy a publicisztika jellegű írás miként befolyásolja a túldramatizáló kifejezések előfordulását.
3. táblázat Cikk típusának (publicisztika) hatása a közlés stílusára (%) Használ-e szenzációkeltő, túldramatizáló kifejezéseket? Nem használ Használ, nem jellemző Igen, jellemző Összesen
Nem publicisztika jellegű írás
Publicisztika jellegű írás
91,5
62,0
8,3
24,0
0,2 100,0 (N=579)
14,0 100,0 (N=50)
(Függő változó Lambda értéke: 0,00; Goodman és Kruskal-féle tau mutató értéke: 0,49 )
A táblázatból látható, hogy a saját álláspontot kifejtő cikkekben magasabb a szenzációkeltő kifejezések aránya (24% és 14%), mint a nem publicisztika jellegű írásokban (8,3% és 0,2%). Az ε, a magyarázó változó hatásának nagyságát kifejező mutató rendre 15,7 (24-8,3) és 13,8 (14-0,2) százalékpont. Megállapítható, hogy van kapcsolat a publicisztika jellegű írások és a túldramatizáló szavak használata között. A kapcsolat erőssége a Goodman és Kruskal-féle tau mutatóval mérhető, amely értéke 0,049. Ez arra enged következtetni, hogy létezik összefüggés a két változó között, azonban a kapcsolat igen gyenge.
40
IV.3. A cikkek tartalom szerinti elemzése
Az alábbi táblázat mutatja, hogy az egyes kábítószer tárgykörébe tartozó témák hányszor kerültek említésre a négy újságban külön-külön, illetve együttesen. 4. táblázat A cikkekben előforduló kábítószer tárgykörébe tartozó témák 19 Magyar Hírlap
Magyar Nemzet
Népszabadság
Népszava
%a db lapban db N=129
%a lapban db N=230
%a lapban N=172
Összes cikkhez Összesen viszonyítva (db) %a N=629 db lapban N=98
Általában a kábítószer-politika
14 10,9%
12
5,2%
18
10,5%
10
10,2%
54
8,6%
Hazai helyzet bemutatása
90 69,8%
165 71,7%
113
65,7%
61
62,2%
429
68,2%
Budapesti helyzet bemutatása
9
20
8,7%
8
4,7%
0
0,0%
37
5,9%
Külföldi helyzet bemutatása
33 25,6%
75
32,6%
71
41,3%
36
36,7%
215
34,2%
Kábítószeres haláleset bemutatása
5
9
3,9%
10
5,8%
7
7,1%
31
4,9%
Fiatalok és a kábítószer kapcsolata
17 13,2%
19
8,3%
26
15,1%
6
6,1%
68
10,8%
Kábítószerek hatása 14 10,9%
14
6,1%
6
3,5%
3
3,1%
37
5,9%
Kábítószerek veszélyessége
6
4,7%
11
4,8%
7
4,1%
5
5,1%
29
4,6%
HIV/AIDS és kábítószer kapcsolata
3
2,3%
6
2,6%
4
2,3%
3
3,1%
16
2,5%
Kábítószerek hozzáférhetősége
0
0,0%
2
0,9%
4
2,3%
0
0,0%
6
1,0%
Kábítószerek előállítása
8
6,2%
7
3,0%
14
8,1%
9
9,2%
38
6,0%
Kábítószer és fogyasztói bűnözés (rendőrségi tudósítás)
13 10,1%
38
16,5%
20
11,6%
20
20,4%
91
14,5%
Kábítószer és kereskedői bűnözés (rendőrségi tudósítás)
27 20,9%
107 46,5%
72
41,9%
30
30,6%
236
37,5%
Tartalom
7,0%
3,9%
A százalékok összege meghaladja a 100%-ot, ugyanis egy cikkben több kábítószer tárgykörébe tartozó téma is előfordulhatott.
19
41
Kábítószer és bűnözés, kábítószeresek és bűnözés kapcsolata
12 9,3%
11
4,8%
14
8,1%
14
14,3%
51
8,1%
22 17,1%
25
10,9%
19
11,0%
11
11,2%
77
12,2%
16 12,4%
21
9,1%
19
11,0%
11
11,2%
67
10,7%
Kábítószer és jog kapcsolata (egyéb)
8
6,2%
7
3,0%
15
8,7%
4
4,1%
34
5,4%
Iskolai prevenció
5
3,9%
6
2,6%
6
3,5%
6
6,1%
23
3,7%
Egyéb prevenció
3
2,3%
12
5,2%
11
6,4%
9
9,2%
35
5,6%
Egészségügyi, egyházi, laikus gyógyítás
2
1,6%
6
2,6%
11
6,4%
9
9,2%
28
4,5%
Rehabilitáció
1
0,8%
4
1,7%
5
2,9%
3
3,1%
13
2,1%
Ártalomcsökkentés
3
2,3%
2
0,9%
4
2,3%
2
2,0%
11
1,7%
Egyéb
7
5,4%
6
2,6%
8
4,7%
2
2,0%
23
3,7%
Kábítószer és jog kapcsolata (legitimáció, Kendermag) Kábítószer és jog kapcsolata (szigorítás, drogtörvény)
Az összes kábítószer tárgykörébe tartozó cikk 68,2%-a a hazai helyzetet mutatja be, és fele annyiszor tesznek említést külföld kábítószer-helyzetéről. A közlések 48,6%-a kereskedői vagy fogyasztói bűnözésről tudósít, azaz a cikkek mintegy felében hírjellegű közlemény jelenik meg a kábítószerekkel kapcsolatban. Az írások 37,2%-a pedig kizárólag kereskedői bűnözésről, kábítószer lefoglalásokról, rendőri, határőri beavatkozásokról szól. 91 cikkben (összes cikk 14,5%-ában) pl. a diszkórazziák során történő kábítószerfogyasztó elfogásokról értesülhet az olvasó, illetve ide tartoznak a Kendermag Egyesület aktivistáinak önfeljelentései is. 20 Az Egyesület botrány jellegű akciója igencsak
felkeltette
a
sajtó
figyelmét:
az
írások
12,2%-a
a
kábítószerek
A Kendermag Egyesület által indított „Polgári engedelmességi mozgalom” kampány aktivistái úgy gondolják, hogy egy törvénytisztelő polgárnak kábítószer-fogyasztása esetén kötelessége feladni magát a rendőrségen: minél több drogfogyasztó jelentkezik a rendőrségen, annál inkább rávilágítanak a jogszabályok értelmetlenségére és betarthatatlanságára. Így május elejéig összesen mintegy hatvanan adták fel magukat. 20
42
dekriminalizációjáról szól, amely leginkább a Kendermag Egyesület tevékenységét foglalja magában. A cikkek megoszlásának elemzésénél megállapítottam, hogy a kábítószer tárgykörébe tartozó írások a legintenzívebben márciusban fordultak elő. Akkor utaltam rá, hogy ez a Kendermag Egyesület akciójával magyarázható, ugyanis a kampány 2005. március 23án kezdődött. A márciusban megjelent kábítószer-témájú cikkek negyede a Kendermag Egyesület akciójáról tudósít. Áprilisban a kábítószeres cikkek intenzitása némileg csökkent, azonban a Kendermag Egyesülettel kapcsolatos cikkek még nagyobb arányban jelentek meg: áprilisban előforduló 55 drogtémában érintett közlés 43,6%-a az Egyesület tevékenységéről szól. Ez az arány májusban visszaesett az áprilisi szintre: a májusban előforduló összes cikk 26,3%-a ír a Kendermagról. Az összes Kendermag Egyesülettel kapcsolatos 2005-ben megjelent cikk 70,2%-a március, április, május hónapokban jelent meg, a maradék egyenletesen oszlik meg az egyes hónapok között. A Polgári engedelmességi mozgalmat a május 8-i „Tüntetés a büntetés ellen” akcióval zárta le az Egyesület. Valószínűleg ezzel magyarázható, hogy májustól a sajtó téma iránti érdeklődése csökkent. Az Egyesület úgy gondolta, március a legmegfelelőbb időpont a kampány elindítására, ugyanis a kormány ebben az időszakban szándékozott módosítani a Büntetõ Törvénykönyvrõl
szóló
1978.
évi
IV.
törvénynek
a
kábítószerrel
visszaélés
bűncselekményét meghatározó tényállásait. A cikkek számában is megmutatkozik a kábítószer-fogyasztással kapcsolatos büntetőjogi szabályozás körüli vita súlya: az összes közlés 10,7%-a foglalkozik a témával. A Btk. módosítással kapcsolatos cikkek több mint fele (55,2%) 2005. év első négy hónapjában jelentek meg: januárban 20,4%a, márciusban pedig a 19,4%-a. A Btk. módosítás iránti figyelem növekedése annak köszönhető, hogy 2004. decemberében az Alkotmánybíróság (Ab) a Btk. több, a
43
kábítószerrel kapcsolatos rendelkezését alkotmányellenességre hivatkozva hatályon kívül helyezte. 21 Az összes cikk 10,8%-a foglalkozik a fiatalok tiltott szer fogyasztásával. A kilencvenes évek végén nagyobb hangsúlyt fektetett az írott sajtó a fiatalok és kábítószer kapcsolatának
bemutatására.
A
80-as
évek
végén
elsődlegesen
a
fiatalok
problémájának tekintették a kábítószer-fogyasztást, mára ez nem jellemző. Valamivel kisebb arányban fordulnak elő a prevenció szükségességét hangsúlyozó írások: az összes cikk 3,7%-a az iskolákban folyó prevencióról, 5,6%-a pedig egyéb prevencióról ír. IV.3.1. Beteg vagy bűnöző?
A „Beteg” illetve „Bűnöző” modellekbe – a dolgozat korábbi fejezetében bemutatottak alapján – csoportosított kategóriákat, illetve a kategóriákhoz tartozó említések számát, és azok összesítését az alábbi két táblázat tartalmazza. 5. táblázat „Beteg” modellben megjelenő említések száma Magyar Hírlap "Beteg" modell
%a db lapban N=318
Magyar Nemzet
Népszabadság
db
%a lapban N=585
db
%a lapban N=485
Népszava
Említések Összes száma említéshez összesen viszonyítva %a (db) N=1649 db lapban N=261
Egészségügyi, egyházi, laikus gyógyítás
2
0,6%
6
1,0%
11
2,3%
9
3,4%
28
1,7%
Rehabilitáció
1
0,3%
4
0,7%
5
1,0%
3
1,1%
13
0,8%
Ártalomcsökkentés
3
0,9%
2
0,3%
4
0,8%
2
0,8%
11
0,7%
HIV/AIDS
3
0,9%
6
1,0%
4
0,8%
3
1,1%
16
1,0%
Összesen
9
2,8%
18
3,1%
24
4,9%
17
6,5%
68
4,1%
21
Mint például az „együttes fogyasztás” és a „használat alkalma” jogfogalmakat, ezzel jelentősen szűkítve az elterelés lehetőségét. Illetve alkotmánysértőnek találta, hogy nem biztosították a gyermekek és fiatalkorúak nemzetközi egyezmények alapján kötelező védelmét, és nem hirdették ki törvényben a kábítószerek listáját. Az Ab felszólította a parlamentet 2005. május 31-ig ezen kötelességek teljesítésére.
44
6. táblázat „Bűnöző” modellben megjelenő említések száma
"Bűnöző" modell
Magyar Hírlap %a db lapban N=318
Magyar Nemzet
Népszabadság
db
%a lapban N=585
db
%a lapban N=485
Népszava
%a db lapban N=261
Említések Összes száma említéshez összesen viszonyítva N=1649 (db)
Kábítószerek hozzáférhetősége
0
0,0%
2
0,3%
4
0,8%
0
0,0%
6
0,4%
Kábítószerek előállítása
8
2,5%
7
1,2%
14
2,9%
9
3,4%
38
2,3%
Kábítószer és fogyasztói bűnözés
13
4,1%
38
6,5%
20
4,1%
20
7,7%
91
5,5%
Kábítószer és kereskedői bűnözés
27
8,5%
107 18,3%
72
14,8%
30
11,5%
236
14,3%
Kábítószer és bűnözés, kábítószeresek és a bűnözés kapcsolata
12
3,8%
11
1,9%
14
2,9%
14
5,4%
51
3,1%
Összesen
60
18,9% 165 28,2%
124
25,6%
73
28,0%
422
25,6%
Kétféle számítási módszerrel vizsgáltam, hogy a 2005-ben megjelent cikkek a drogfogyasztókról inkább beteg vagy inkább bűnöző képet sugallnak. Az első módszernél a kategóriákhoz tartozó összesített említéseket nem az összes 629 cikkhez, hanem a cikkek tartalmára vonatkozó említések számának összegéhez (1649) viszonyítottam, ugyanis egy cikk több kategóriába is tartozhat. Az összes tartalomra vonatkozó említés 4,1 %-a „a drogfogyasztó beteg”, illetve 25,6%-a „a drogfogyasztó bűnöző” képet sugallja. Ezen számítási módszer azt méri, hogy a kábítószer tárgykörébe tartozó cikkek olvasása során hányszor találkozik az ember a gyógyítás, rehabilitáció stb. kategóriákkal. Ugyanis ha minél gyakrabban fordulnak elő a „Beteg” illetve „Bűnöző” modellbe tartozó kategóriák, annál jobban rögzülnek, ezzel megerősítve a kategória által keltett asszociációkat (bűnöző vagy beteg).
45
A másik módszernél megvizsgáltam külön-külön, hány cikkben jelenik meg a „Beteg” illetve a „Bűnöző” modellben szereplő kategóriák valamelyike, illetve, hogy ezen cikkszám hogyan aránylik az összes íráshoz. Ez a módszer kevésbé tükrözi, hogy a közlések a kábítószer-fogyasztókról inkább beteg vagy inkább bűnöző képet sugallnak. A 629 közlés 7,5%-a (47 cikk) foglalkozik a „Beteg” modellhez tartozó kategóriák legalább egyikével, illetve a cikkek 58,5%-a (368 cikk) a Bűnöző modellben szereplő kategóriák valamelyikéről szól. A „Beteg” modellnél 33 írásban egy, 8-ban kettő, 5-ben három, egy közlésben pedig négy „beteg téma” kerül említésre, míg a „Bűnöző” modellnél 316 cikkben egy, 51-ben kettő, egy írásban négy „bűnöző téma” jelenik meg. Az egyes lapok között nagyobb eltérés a Magyar Hírlap esetében tapasztalható, ahol a többi újsághoz képest mindkét modellben külön-külön, kisebb arányban fordulnak elő az egyes kategóriák összesített értékei, vagyis a Magyar Hírlap foglalkozik a legkevesebbet a két modellel. A cikkek tartalma szerinti elemzés alapján megállapítható, hogy az írott sajtó jellemzően a bűnözés kontextusában jeleníti meg a kábítószer-problémát, bűnöző képet
sugall
a
fogyasztókról,
amely
a
kábítószer-jelenség
elidegenedését
eredményezheti. Sokkal kisebb arányban fordulnak elő a „Beteg” modellben szereplő kategóriák, így kevesebb „beteg témájú” közlés járulhat hozzá ahhoz, hogy a társadalom toleránsabban viszonyuljon a tiltott szerek fogyasztásához. IV.3.2. Kábítószer-fogyasztással szembeni elítélő, illetve toleráns attitűdöt erősítő tényezők A kábítószer-jelenséggel szembeni elítélő, illetve toleráns attitűdöt erősítő kategóriákba tartozó említéseket – a dolgozat korábbi fejezetében bemutatottak alapján – összegezetem, és az alábbiakat kaptam eredményül.
7. táblázat A kábítószer-fogyasztással szembeni elítélő attitűdöt erősítő tényezők
46
Magyar Hírlap Elítélő attitűd
Magyar Nemzet
Népszabadság
Népszava
Említések Összes száma említéshez összesen viszonyítva (db) N=1649
%a db lapban N=318
db
%a lapban N=585
db
%a lapban N=485
db
%a lapban N=261
Kábítószer és fogyasztói bűnözés
13
4,1%
38
6,5%
20
4,1%
20
7,7%
91
5,5%
Kábítószer és kereskedői bűnözés
27
8,5%
107
18,3%
72
14,8%
30
11,5%
236
14,3%
Kábítószer és bűnözés, kábítószeresek és a bűnözés kapcsolata
12
3,8%
11
1,9%
14
2,9%
14
5,4%
51
3,1%
Kábítószeres haláleset bemutatása
5
1,6%
9
1,5%
10
2,1%
7
2,7%
31
1,9%
Kábítószerek veszélyessége
6
1,9%
11
1,9%
7
1,4%
5
1,9%
29
1,8%
HIV/AIDS és kábítószer kapcsolata
3
0,9%
6
1,0%
4
0,8%
3
1,1%
16
1,0%
Összesen
66
20,8%
182
31,1%
127
26,2%
79
30,3%
454
27,5%
Az 1649 említés 27,5%-a eredményezheti a társadalom kábítószer-fogyasztással szembeni elutasító attitűd kialakulását vagy fennmaradását. Az összes kábítószerproblémát érintő cikk 63,4%-a valamilyen burkolt formában negatív konnotációban tünteti fel a kábítószer-jelenséget. 350 cikkben egy, 43-ban kettő, 6-ban pedig három elutasító magatartást erősítő kategória jelenik meg. 8. táblázat A kábítószer-fogyasztással szembeni toleráns attitűdöt erősítő tényezők Magyar Hírlap Toleráns attitűd
%a db lapban N=318
Magyar Nemzet
Népszabadság
Népszava
db
%a lapban N=585
db
%a lapban N=485
db
Említések Összes száma említéshez %a összesen viszonyítva lapban (db) N=1649 N=261
Iskolai prevenció Egyéb prevenció
5 3
1,6% 0,9%
6 12
1,0% 2,1%
6 11
1,2% 2,3%
6 9
2,3% 3,4%
23 35
1,4% 2,1%
Egészségügyi, egyházi, laikus gyógyítás
2
0,6%
6
1,0%
11
2,3%
9
3,4%
28
1,7%
Rehabilitáció 1 Ártalomcsökkentés 3 Összesen 14
0,3% 0,9% 4,4%
4 2 30
0,7% 0,3% 5,1%
5 4 37
1,0% 0,8% 7,6%
3 2 29
1,1% 0,8% 11,1%
13 11 110
0,8% 0,7% 6,7%
47
Az 1649 említés 6,7%-a járulhat hozzá a kábítószer-fogyasztással szembeni toleráns attitűd kialakulásához. A 629 közlés 11,6%-ában (73 cikk) a kábítószer-fogyasztással szembeni toleráns attitűdöt erősítő kategóriák legalább egyike előfordul. 49 írásban egy, 16-ban kettő, 4-ben három, 3 cikkben négy, 1 közlésben pedig öt toleráns attitűdöt erősítő tényező jelenik meg.
A kábítószer-jelenséggel szembeni elidegenítő attitűdöt erősítő kategóriák – a toleráns tényezőkhöz képest – nagyobb arányú előfordulása a cikkekben meghatározó szerepet játszhat abban, hogy a magyar felnőtt populáció elítélően viszonyul a kábítószerjelenséghez. A 2003-as kvantitatív kutatás adatai szerint a felnőtt lakosság 82%-a nem támogatná a kábítószer-fogyasztókkal való szomszédsági viszonyt. (Gábor et al. 2004:40) Illetve a 2005-ös fókuszcsoportos vizsgálatban a résztvevőkre a kábítószerfogyasztókkal szembeni nagyfokú elutasítás, kirekesztés volt a jellemző. (Elekes, Paksi 2005)
IV.4. A cikkek szertípus szerinti elemzése Az alábbi táblázat a közlésekben előforduló legális és illegális szereket mutatja. 9. táblázat A cikkekben előforduló legális és illegális szerek 22 Magyar Hírlap
Magyar Nemzet
Népszabadság
Népszava
%a db lapban N=129
db
%a lapban N=230
db
%a lapban N=172
Összes cikkhez Összesen %a viszonyítva (db) db lapban N=629 N=98
Általában az illegális szerek
82
63,6%
135
58,7%
107
62,2%
63
64,3%
387
61,5%
Általában a legális szerekkel (alkohol, cigaretta, kávé)
9
7,0%
9
3,9%
8
4,7%
6
6,1%
32
5,1%
Kender-származék (marihuána vagy hasis)
30
23,3%
56
24,3%
55
32,0%
26
26,5%
167
26,6%
Nyugtató, altató; alkohol gyógyszer együttes használata
0
0,0%
1
0,4%
3
1,7%
0
0,0%
4
0,6%
Szertípus
22
A százalékok összege meghaladja a 100%-ot, ugyanis egy cikkben több szer is előfordulhat.
48
Heroin Egyéb opiátszármazékok Szipuzás (szerves oldószerek, ragasztók, higítók gőzének belélegzése) LSD vagy más hallucinogének Kokain (crack) Ecstasy Amfetaminok Doppingszerek Egyéb tiltott szerek
23
17,8%
27
11,7%
19
11,0%
15
15,3%
84
13,4%
2
1,6%
6
2,6%
5
2,9%
6
6,1%
19
3,0%
2
1,6%
0
0,0%
0
0,0%
2
2,0%
4
0,6%
3
2,3%
7
3,0%
4
2,3%
4
4,1%
18
2,9%
15 12 8 9 1
11,6% 9,3% 6,2% 7,0% 0,8%
43 36 22 2 0
18,7% 15,7% 9,6% 0,9% 0,0%
38 29 23 0 0
22,1% 16,9% 13,4% 0,0% 0,0%
19 8 8 0 0
19,4% 8,2% 8,2% 0,0% 0,0%
115 85 61 11 1
18,3% 13,5% 9,7% 1,7% 0,2%
A cikkek túlnyomórészt általánosságban írnak a kábítószerekről: az összes írás 61,5%a (387 cikk) általában foglalkozik az illegális szerekkel. A 387 közlésből 281 cikk – azaz az összes közlés 44,7%-a – egyáltalán nem említ konkrétan kábítószer típust. Míg a 387 írásból 106 cikkben általánosságban beszél a tiltott szerekről (mint például kábítószer-politika, kábítószer-maffia elleni küzdelem) és emellett említést is tesz néhány szerről, azonban a cikkben mellékesen szerepel az említett kábítószer. Ez a magas arány arra enged következtetni, hogy a drogokkal kapcsolatos médiaképre viszonylag
differenciálatlan
ábrázolásmód
jellemző.
Az
írott
sajtó
ezen
ábrázolásmódjának nagy valószínűséggel meghatározó szerepe van abban, hogy a magyar felnőtt populáció körében egy differenciálatlan kép alakult ki a kábítószerekre vonatkozóan. „A 2003-as kvantitatív vizsgálat adatai szerint a felnőtt lakosság körében az egyes tiltott szerek veszélyességének megítélésében – a két évvel korábbi állapothoz hasonlóan – kicsi különbségek jelentkeztek.” (Elekes, Paksi 2005:14) Az alábbi diagram szemlélteti, hogy a felnőtt populáció kevéssé érzékeli a különböző kábítószerek eltérő veszélyességét.
3. ábra A különböző drogfogyasztó magatartásokat „nagyon veszélyesnek” tartók aránya (válaszolók %-ában)
49
100 90 80 70 60 50 40 30 20 10 0
Kipróbálás
iá t sz o k ip uz ás ny ug ta tó k
sy
op
k
st a
ac
ec
cr gy
ko
ka in
va
fe
ta
m
in
D LS am
m
ar ih
uá
na
Rendszeres használat
Forrás: Gábor et al. 2004
A kvantitatív eredményekkel összhangban a felnőtt lakosság drogfogyasztással kapcsolatos kvalitatív vizsgálat (Elekes, Paksi 2005) adatai szerint a felnőtt lakosság kábítószer-képe differenciálatlannak tekinthető. A fókuszcsoportokban résztvevők nem tudtak különbséget tenni az egyes szerek között: határozott vélemény volt abban a tekintetben, hogy a kábítószerek között vannak különbségek, azonban – mivel nem ismerik őket – nem tudták elkülöníteni az egyes szer-típusokat. Megállapítható, hogy van összefüggés a sajtó differenciálatlan ábrázolásmódja és a felnőtt lakosság differenciálatlan kábítószer-képe között.
A cikkekben konkrétan a tiltott szerek közül – amikor az egyes szertípusokon van a hangsúly – a leggyakrabban a kender-származékokról (az összes cikk 26,6%-a), illetve a kokainról (18,3%) írnak. A közlésekben majdnem ugyanolyan gyakran jelenik meg az ecstasy (13,5%) és a heroin (13,4%). Az írások 9,7%-a foglalkozik az amfetaminokkal. Ezen arányok kissé differenciáltabbá teszik a kábítószerekkel kapcsolatos képet, azonban a többi szer kisebb százalékban fordul elő a 2005-ben íródott cikkekben. 213 közlésben egy szertípust, 60 cikkben kettőt, 28 írásban hármat, 18-ban négyet említenek, illetve egy cikkben egyszerre hét szertípus is előfordul.
50
Említésre méltó, hogy a nyugtató, altató fogyasztását, a gyógyszer alkohollal történő használatát ritkán (0,6%) említik a cikkek, illetve, hogy a közlések csupán 5,1%-ában szerepelnek általánosságban a legális szerek. Ugyanis Magyarországon a nyugtatók, altatók használata a legelterjedtebb a felnőtt népesség körében. A 2003-ban a felnőtt populáció országos reprezentatív mintáján végzett vizsgálat eredményei szerint a visszaélésszerű gyógyszer-fogyasztás életprevalencia értéke a nők körében 30%, a férfiak körében pedig 14,3%. A kutatást megelőző egy évben a nők 17,6%-a, a férfiak 7,4%-a fogyasztott nyugtatót, altatót orvosi javallat nélkül. A havi prevalenciaérték a nőknél 11,4%, a férfiaknál 6,0%. A második legelterjedtebb tiltott szer a kenderszármazékok – népszerűsége az írott sajtóban is megmutatkozik – a nők 7,2%-a, a férfiak 12,6%-a próbálta ki a marihuánát vagy a hasist élete során. (Nemzeti Drog Fókuszpont, 2005: 93.)
A 16 évesek körében a legismertebb kábítószer-típusok az alábbi diagramon láthatóak. 23 (Elekes, Paksi 2003)
4. ábra A 16 évesek körében legismertebb szertípusok (a válaszolók százalékában)
23
A 2003. évi felnőtt vizsgálatban nem szerepleltek az egyes tiltott szerek ismeretére vonatkozó kérdések. Így nem tudom összevetni, hogy az írott sajtóban előforduló szerek gyakorisági sorrendje mennyiben tér el a felnőttek által jobban és kevésbé ismert kábítószerek rangsorától.
51
85,6
84,1
LSD vagy más hallucinogének
Nyugtató, altató
Kenderszármazékok
85,6
Amfetaminok
92,4
90 80 70 60 50 40 30 20 10 0
Ecstasy
95,6
Forrás: Elekes, Paksi 2003
A nyugtató, altató a második legismertebb szer a fiatalok körében. Ezek alapján megállapítható, hogy a fiatalok nem a napi sajtóból ismerik az altatókat, nyugtatókat. Azonban a lapokban leggyakrabban előforduló kender-származékokról a fiatalok 95,6%-a hallott. Lehetséges, hogy a marihuána, a hasis ilyen magas ismeretsége az újságoknak is köszönhető. A többi ismertebb szert igen alacsony arányban említették az egyes lapok. Megállapítható, hogy nincs összefüggés a fiatalok körében a kábítószerekre vonatkozó ismertségi és a sajtóban megjelenő szerek gyakorisági sorrendje között.
A legális és illegális szerek megoszlása az egyes újságok között a legtöbb szer esetében nem tér el jelentős mértékben. Kivételt jelent a nyugtatók és altatók, illetve a gyógyszer és alkohol együttes használata, amelyek a Magyar Hírlapban és a Népszavában egyáltalán nem fordulnak elő. Ugyanígy a szipuzás (szerves oldószerek, ragasztók, hígítók gőzének belélegzése) sem jelenik meg a Magyar Nemzet és Népszabadság cikkeiben. A nyolcvanas években szinte csak ezt a szert nevezték néven, a 2005-ben megjelent cikkekben pedig néhányszor fordul elő. A többi kábítószernél nem tapasztalható kiugró eltérés az egyes újságok között.
52
A cikkek tartalma szerinti elemzésénél megállapítottam, hogy a közlések 37,5%-a (236 írás) a kábítószerek lefoglalásáról, kereskedői bűnözésről tudósít. 87 cikkben nem nevezi néven a lefoglalt kábítószer típust, 69 közlésben kokain, 64 írásban ecstasy, 63 cikkben kender-származékok, 39-ben heroin, 33-ban pedig amfetaminok lefoglalásáról tudósít. A többi szer esetében 10 alatti érték szerepel. A lefoglalásokról szóló közlésekben a leggyakrabban az egyik legdrágább kábítószer, a kokain jelenik meg. 24 A nagy mennyiségű kokain lefoglalásokról tudósító hírek hatására az rögzül az emberekben, hogy egy-egy kokain-üzlettel, illegális úton milyen nagy bevételre lehet szert tenni. 25 Az illegális úton szerzett pénz pedig a lakosság körében
a
kábítószer-fogyasztással
szembeni
elítélő
attitűd
erősödését
eredményezheti. Minél gyakrabban és minél nagyobb lefoglalásokról írnak a cikkek, annál inkább negatívan viszonyul a lakosság a drogfogyasztáshoz.
IV.5. Adatok, kábítószer-problémával kapcsolatos kutatások a cikkekben Az alábbi táblázat a kábítószer tárgykörébe tartozó adatot tartalmazó, illetve nem tartalmazó cikkek számát mutatja.
10. táblázat Adatok a cikkekben
24
A 2004-es árakra vonatkozó kutatás (Nemzeti Drog Fókuszpont 2005) szerint a kokain átlagára 15326,5 forint, amely a crack után a második legdrágább kábítószer-típus. 25 A kereskedői bűnözésről tudósító hírek 41,6%-ában a lefoglalások mennyiségére és piaci értékére vonatkozóan szerepelnek adatok. Lásd: 54.o.
53
Magyar Hírlap
Közöl-e adatokat a cikk?
Magyar Nemzet
Népszabadság
db
%a lapban N=129
db
%a lapban N=230
db
%a lapban N=172
Népszava
%a db lapban N=98
Összes cikkhez Összesen viszonyítva (db) N=629
Nem
96
74,4%
161
70,0%
131
76,2%
75
76,5%
463
73,6%
Igen, nem hivatkozza le
26
20,2%
66
28,7%
33
19,2%
23
23,5%
148
23,5%
Igen, lehivatkozza
7
5,4%
3
1,3%
8
4,7%
0
0,0%
18
2,9%
629
100,0%
Összesen
129 100,0% 230 100,0% 172
100,0%
98 100,0%
Az összes cikk 73,6%-a nem szolgál adattal a kábítószer-fogyasztás elterjedtségére, a lefoglalásokra, a kábítószeres halálesetekre, kábítószer-fogyasztással járó fertőző betegségek elterjedtségére stb. vonatkozóan. Az írások 23,5%-a
közöl valamilyen
adatot, azonban nem hivatkozza le, amely hitelességét megkérdőjelezi. A közlések 2,6%-ában pontosan, lehivatkozva jelennek meg a számszerű információk.
Megvizsgáltam, hogy a 166 adatot tartalmazó cikk közül, hány cikk vonatkozik kábítószer lefoglalására (mennyiség, piaci érték). A 166 közlés 41,6%-a, azaz 69 cikk (68 nem hivatkozza le, 1 lehivatkozza) a drogok lefoglalásának mennyiségéről, piaci értékéről szolgáltat adatot, s a 166 írás 58,4%-ban (80 nem hivatkozza le, 17 lehivatkozza)
értesülhet
az
olvasó
a
többi
kábítószer-probléma
kezelésével
kapcsolatos szakterületről származó adatokról.
Megfigyelhető, hogy az adatok esetében is eltolódás tapasztalható a „Bűnöző” modell irányába: a kábítószer-probléma területéről számszerű információval bíró közlések majdnem fele a kábítószer-bűnözés területéről szolgáltat adatot, ezzel háttérbe szorítva a többi kábítószer-probléma kezelésével kapcsolatos szakterületet, mint például a populációs vizsgálatokat, prevenciót, problémás drogfogyasztást, kezelést, kábítószer-fogyasztással összefüggő fertőző betegségeket, halálozást.
54
11. táblázat Kábítószer-problémával kapcsolatos kutatás a cikkekben Magyar Hírlap
Szerepel a cikkben kutatás?
db
%a lapban N=129
Magyar Nemzet
db
%a lapban N=230
Népszabadság
db
Nem 118 91,5% 221 96,1% 152 Igen, 10 7,8% 8 3,5% 17 említés szintjén Igen, 1 0,8% 1 0,4% 3 részletesen Összesen 129 100,0% 230 100,0% 172
Az
írások
93,2%-a
nem
%a lapban N=172
Népszava
Összes Összesen cikkhez (db) viszonyítva N=629
db
%a lapban N=98
88,4%
95
96,9%
586
93,2%
9,9%
3
3,1%
38
6,0%
1,7%
0
0,0%
5
0,8%
100,0%
98
100,0%
629
100,0%
ismertet
kábítószer-problémával
kapcsolatos
társadalomtudományi vizsgálatot, elemezést, kutatást. A cikkek 6%-a tesz említést kábítószer tárgykörében készült kutatásról, és közlések 0,8%-a részletesen mutatja be a drogproblémával kapcsolatosan készült kutatás eredményeit. Ez a 0,8%-os arány rendkívül alacsonynak mondható. Ha több kábítószer-témában készült vizsgálatot ismertetne a napi sajtó, akkor a társadalom reálisabb képet kaphatna arról, milyen Magyarország kábítószer-helyzete.
IV.6. A cikkekben megszólaló szakmai intézmények 143 cikk, az összes közlés 22,7%-a szólaltat meg kábítószer-ügyben érintett szakmai intézmény képviselőjét, az írások 77,3%-ában (486 cikkben) pedig nem jutnak szerephez. 116 közlésben egy, 23 cikkben kettő, 4 írásban három szakmai intézmény képviselője szólal meg.
55
12. táblázat A cikkekben megszólaló szakmai intézmények 26 Magyar Hírlap Szakmai intézmény
Magyar Nemzet
Népszabadság %a lapban N=172
Népszava
Összes cikkhez Összesen viszonyítva (db) %a N=629 db lapban N=98
%a %a db lapban db lapban N=129 N=230
db
Belügyi és igazságügyi szervezet
10
7,8%
23
10,0%
25
14,5%
5
5,1%
63
10,0%
Oktatásügyi, ifjúsági, családügyi szervezet
3
2,3%
4
1,7%
4
2,3%
5
5,1%
16
2,5%
Kutatóintézet
9
7,0%
3
1,3%
8
4,7%
3
3,1%
23
3,7%
Szakmai társaság
3
2,3%
1
0,4%
7
4,1%
6
6,1%
17
2,7%
Egészségügyi, civil, humán és egyházi szervezet
8
6,2%
14
6,1%
18
10,5%
12
12,2%
52
8,3%
A legnagyobb arányban, az összes cikk 10%-ában, belügyi, igazságügyi szervezetek (pl. Országos Rendőr-főkapitányság, Határőrség Országos Parancsnoksága) fordulnak elő. A második leggyakrabban megszólaló szakmai szervezetek az egészségügyi, civil, humán
és
egyházi
szervezetek
(kórházak,
drogambulanciák,
segítőhelyek,
rehabilitációs otthonok). A többi szakmai szervezet kisebb szerephez jut a cikkekben: a közlések 3,7%-ában fordulnak elő kutatóintézetek, 2,7%-ában szakmai társaságok (pl. Nemzeti Drogmegelőzési Intézet, Mobilitás, Nemzeti Drog Fókuszpont), az írások 2,5%-ában pedig oktatásügyi, ifjúsági, családügyi szervezetek (pl. Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium Kábítószerügyi Stratégiai Főosztály) szerepelnek. Az egyes újságokban előforduló szakmai intézményeket tekintve kisebb-nagyobb eltérések tapasztalhatóak. A belügyi, igazságügyi szervezetek legnagyobb arányban a Népszabadságnál fordulnak elő (14,5%), a legkisebb arányban pedig a Népszavánál (5,1%). A kutatóintézeteket leggyakrabban a Magyar Hírlap szólaltatja meg: 7,0% az 26
A Mellékletben megtalálható pontosan mely szervezetek, intézmények tartoznak az egyes a szakmai intézményekhez. A százalékok összege nem éri el a 100%-ot, ugyanis nem minden cikkben szólalt meg szakmai intézmény.
56
összes Magyar Hírlapban megjelent kábítószeres cikkhez viszonyítva, míg a Népszabadságnál 4,7%, a Népszavánál 3,1%, a Magyar Nemzetnél pedig 1,3%. Az egészségügyi, civil, humán és egyházi szervezetek esetében két csoportra oszthatóak a lapok: a Népszabadság és a Népszava kábítószeres cikkeiben nagyobb szerepet kaptak ezen intézmények (10,5%, 12,2%), míg a másik két lapnál ez az arány 6,2%, illetve 6,1%.
IV.7. A cikkekben megszólaló szakemberek
A 2005-ben megjelent írások 15,9%-a szólaltat meg a kábítószer-probléma kezelésével, feltárásával foglalkozó szakembert. 80 közlés egy, 17-ben kettő, 3 cikkben három szakember szólal meg a kábítószer-jelenséggel kapcsolatban. 13. táblázat A cikkekben megszólaló szakemberek 27 Magyar Hírlap
Magyar Nemzet
%a
%a
Szakember
db lapban db lapban
N=129
Népszabadság Népszava
db
N=230
%a lapban N=172
Összes cikkhez Összesen %a (db) viszonyítva db lapban N=629 N=98
Orvos, pszichiáter, 7 pszichológus
5,4%
9
3,9%
9
5,2%
4
4,1%
29
4,6%
Szociológus
4
3,1%
0
0,0%
5
2,9%
0
0,0%
9
1,4%
Rendőr
2
1,6%
15
6,5%
9
5,2%
3
3,1%
29
4,6%
0
0,0%
0
0,0%
0
0,0%
1
1,0%
1
0,2%
6
4,7%
2
0,9%
8
4,7%
5
5,1%
21
3,3%
3
2,3%
2
0,9%
2
1,2%
1
1,0%
8
1,3%
2
1,6%
3
1,3%
7
4,1%
0
0,0%
12
1,9%
1
0,8%
4
1,7%
4
2,3%
5
5,1%
14
2,2%
Szociális munkás Igazgatási szakember Karitatív szervezet szakembere Jogász Egyéb szakember
A százalékok összege nem éri el a 100%-ot, ugyanis nem minden cikkben szólalt meg szakember. 27
57
Az összes cikk 4,6%-ában szólalnak meg kábítószer-fogyasztók kezelésével foglalkozó orvosok, pszichológusok, pszichiáterek. Ugyanilyen arányban fejtik ki véleményüket a drogprobléma visszaszorítására törekvő rendőrök. Igazgatási szakember az összes közlés 3,3%-ában osztja meg álláspontját az olvasókkal. Jogász 12 cikkben (1,9%), szociológus pedig 8 írásban (1,4%) szólal meg. Mindössze egy cikkben jut szóhoz szociális munkás. Az egyes lapok közötti nagyobb eltérés egyedül a rendőrök esetében figyelhető meg: a Magyar Nemzet és a Népszabadság nagyobb arányban szólaltatja meg a kábítószerkínálat visszaszorítására törekvő rendőröket, mint a másik két lap.
A szakmai megszólalókat szintén csoportosítottam a „Beteg” vagy „Bűnöző” modellnek megfelelően. Egyértelműen az orvos, pszichológus, pszichiáter, szociális munkás és rendőr szakembereket tudtam elkülöníteni. Az olvasóban inkább „a drogfogyasztó beteg” kép jelenik meg, ha egy orvos, pszichológus, pszichiáter vagy szociális munkás szólal meg, és inkább „a drogfogyasztó bűnöző” kép elevenedik meg egy rendőr nyilatkozatának olvasása során. Az eredmények alapján megállapítható, hogy szinte ugyanolyan arányban szólaltak meg a „Beteg” vagy „Bűnöző” benyomást keltő szakemberek. A kilencvenes évek végéhez képest sokkal kisebb szerephez jutnak a kábítószerprobléma kezelésével, feltárásával foglalkozó szakemberek 28 , amely azt eredményezi, hogy a társadalom a cikkek többségéből nem ismerheti meg szakmai oldalról a kábítószer-jelenséget. Fontos lenne, hogy az újságírók minél több drogszakmában érintett szakembert szólaltassanak meg, ezáltal a kábítószer-jelenséget komplexebben bemutatva, illetve valósághű információt szolgáltatva az olvasóközönség számára.
28
A kilencvenes évek végén a cikkekben a szakemberek nagyobb arányú megszólaltatása valószínűleg az arra az időszakra jellemző drogfogyasztással kapcsolatos törvényi szabályozás körüli szakmai, társadalmi vitával magyarázható.
58
IV.8. A cikkekben megszólaló kábítószer-fogyasztók
A közlések 5,2%-a (33 cikk) biztosít lehetőséget a kábítószer-fogyasztóknak saját véleményük kifejtésére. A cikkekben a kábítószer-fogyasztók a szakemberekhez viszonyítva nagyobb szerephez jutnak. A rendőröket és a pszichológusokat az összes cikk 4,6-4,6%-a szólaltatja meg, ennél kisebb arányban fordul elő a többi szakember. Az eredmények arra engednek következtetni, hogy a 2005-ös írások a kábítószerfogyasztót viszonylag aktívan ábrázolják, amely a magyar lakosság körében a kábítószer-fogyasztással
szemben
egy
toleránsabb
attitűd
kialakulását
eredményezhet.
IV.9. A cikkekben megjelenő elítélő, illetve toleráns attitűdök A kábítószerekről a közlések 93,5%-a, a kábítószer-fogyasztókról az írások 89,7%-a tényfeltáróan ír. A kábítószer-fogyasztásról a cikkek 2,5%-a elítélően, 4%-a toleránsan nyilatkozik. A kábítószer-fogyasztókkal kapcsolatban az írások 4,5%-ában elítélő, 6,2%-ában pedig toleráns attitűd jelenik meg. Az
eredmények
alapján
elmondható,
hogy
az
újságírók
vagy
az
általuk
megszólaltatottak általában nem fogalmaznak meg közvetlenül ítéletet a kábítószerfogyasztókra, a tiltott szerekre vonatkozóan, inkább a tényfeltárásra törekednek. A nyolcvanas évek elejére jellemző, kábítószer-fogyasztókra vonatkozó általánosítások szinte teljesen eltűnni látszanak az új évezredre. A toleráns attitűdöt kifejező közlések nagyobb aránya valószínűleg a Kendermag Egyesület mozgalmával magyarázható. Kereszttábla-elemzéssel megvizsgáltam, hogy a cikkekben megjelenő toleráns attitűd miként függ össze a Kendermag mozgalmáról tudósító közlések előfordulásával.
59
14. táblázat Kábítószerrel kapcsolatos toleráns attitűd és a Kendermag Egyesület kapcsolata (%)
A cikk tartalma
A kábítószerrel kapcsolatban milyen attitűdöt közvetít? Tényleíró, semleges
Elítélő
Toleráns
Nem a Kendermag Egyesületről szóló cikkek
90,8
75,0
24,0
Kendermag Egyesületről szóló cikkek
9,2
25,0
76,0
Összesen
100 (N=588)
100 (N=16)
100 (N=25)
15. táblázat Kábítószer-fogyasztóval kapcsolatos toleráns attitűd és a Kendermag Egyesület kapcsolata (%)
A cikk tartalma
A kábítószer-fogyasztóval kapcsolatban milyen attitűdöt közvetít? Tényleíró, semleges
Elítélő
Toleráns
Nem a Kendermag Egyesületről szóló cikkek
93,3
53,8
30,8
Kendermag Egyesületről szóló cikkek
6,7
46,2
69,2
Összesen
100 (N=564)
100 (N=26)
100 (N=39)
Mindkét táblázatból látható, hogy a Kendermag Egyesületről szóló cikkeknél nagyobb arányban jelenik meg a toleráns, mint az elítélő vagy semleges attitűd: az első táblázatban az ε, a magyarázó változó hatásának nagysága 51 (76-25) és 66,8 (769,2) százalékpont, míg a másodikban 23 (69,2-46,2) és 62,5 (69,2-6,7) százalékpont. A magyarázó változó hatásának nagysága viszonylag nagynak tekinthető mindkét kereszttáblánál.
60
A Kendermag Egyesületről szóló cikkekre jellemző az elítélő attitűd megjelenése is, amely az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség – a Polgári Engedelmességi Mozgalommal párhuzamosan indított – ellentüntetésével hozható összefüggésbe. 29
IV.10. A kábítószer-fogyasztás hátterében meghúzódó makro és mikro okok Az összes kábítószer-problémát érintő cikk 96,6%-a nem foglalkozik azzal, mi állhat a kábítószer-fogyasztás hátterében. Csupán 22 közlés nevez meg valamilyen mikro vagy makro okot, amely felelős lehet a drogfogyasztás kialakulásáért. Az alábbi táblázat az írásokban előforduló okokat mutatja. 16. táblázat cikkekben 30
Kábítószer-fogyasztás
Kábítószer-fogyasztás oka
Makro
Bűnüldözés hiányosságai
Említések száma
0
hátterében
meghúzódó
Kábítószer-fogyasztás oka
Mikro
okok
előfordulása
Említések száma
Másság hangsúlyozása
0
4
Jogrendszer, drogpolitika hiányosságai
2
Környezettel való azonosulás hangsúlyozása (társas hatás)
Büntetés-végrehajtás anomáliái
0
Egyéni megoldatlan problémák miatt
8
Maffia, bűnözés
1
Jellemgyengeség, alkati sajátosság
0
Oktatási rendszer problémái
2
Tömegkommunikáció
2
Kezelési rendszer (ellátórendszer, ártalomcsökkentés) hiányosságai
0
Életkörülmények hiányosságai
5
Jó dolgukban nem tudják mit csináljanak Szórakozás, jó hangulat, buli
Bűnöző élet része
a
0 2
0
29
A Szövetség a kábítószerek veszélyességére hívta fel a figyelmet, illetve arra szólította fel az önfeljelentőket, hogy a kábítószer-kereskedőkről is számoljanak be. 30 A táblázatban található olyan kategória, amelyben nulla érték szerepel, ugyanis a cikkek lekódolása során ezen kategóriákba egyetlen közlés sem került.
61
Erkölcsi és értékválság
4
Család válsága
10
A modern kor velejárója
3
Makro összesen
29
Mikro összesen
14
A cikkek legtöbbször a családot okolják a tiltott szerhasználat kialakulásáért. A második leggyakrabban az egyéni megoldatlan problémákat említik. A többi kábítószer-fogyasztás hátterében meghúzódó okok néhányszor fordulnak elő a cikkekben. Az említett mikro és makro okokat összesítve megállapítható, hogy kétszer annyi makro, mint mikro ok jelenik meg a közlésekben, azaz az írások inkább a társadalom, mint egyén felelősségének tartják a kábítószer-fogyasztást.
Kereszttábla-elemzéssel
megvizsgáltam
miként
befolyásolja,
ha
a
cikk
említ
kábítószer-fogyasztás hátterében meghúzódó okot, akkor a cikkben megszólal-e szakember. 17. táblázat A drogprobléma oka és a cikkben megszólaló szakember kapcsolata (%) A cikk A cikk nem foglalkozik a foglalkozik a drogprobléma drogprobléma okával okával A cikkben megszólal szakember
40,9
15,0
A cikkben nem szólal meg szakember
59,1
85,0
Összesen
100,0 (N=22)
100,0 (N=607)
A táblázatból látható, hogy ha a cikk foglalkozik a drogprobléma okával, akkor magasabb a cikkben megszólalók aránya, mint amikor nem foglalkozik vele. A magyarázó változó hatásának nagysága 25,9 (40,9-15) százalékpont.
62
IV.11.
A
kábítószer-probléma
megoldása:
kereslet-,
kínálat-,
vagy
ártalomcsökkentés? A kábítószer-témájú közlések 92,4%-a nem foglalkozik a kábítószer-probléma orvoslásával. Összesen 48 cikk említ valamilyen megoldási javaslatot. 18. táblázat A cikkekben megjelenő megoldási javaslatok száma
Megoldási javaslat
Említések száma
Összes cikkhez viszonyítva N=629
Magyarországon nem jelentős mértékű a kábítószer-fogyasztás, ezért nem kell tenni semmit
0
0,0%
Magyarországon nem jelent problémát a kábítószer-fogyasztás, ezért nem kell tenni semmit
0
0,0%
Prevenciós programok számának, hatékonyságának növelése
16
2,5%
Család, iskola szerepének erősítése
8
1,3%
Integrációt erősítő, anómia ellenes törekvések
1
0,2%
Életkörülmények javítása
0
0,0%
Kezeléshez és rehabilitációs programokhoz való hozzáférés növelése, illetve egészségügyi intézmények munkájának javítása
6
1,0%
Ártalomcsökkentő szolgáltatásokhoz való hozzáférés növelése
7
1,1%
Kábítószer-bűnözés megelőzése, kábítószerek hozzáférhetőségének csökkentése
3
0,5%
A kábítószer-kereskedők szigorúbb büntetése
3
0,5%
A kábítószer-fogyasztók szigorúbb büntetése
1
0,2%
A marihuána-fogyasztás legalizálása, a fogyasztók enyhébb büntetése
11
1,7%
Többet kellene foglalkozni a drogpolitikával, több pénzt kellene fordítani rá
6
1,0%
Kábítószer-kínálat és/vagy –kereslet csökkentése
3
0,5%
Társadalmi összefogás
5
0,8%
A leggyakrabban előforduló megoldási javaslat a prevenciós programok számának növelése. A cikkek ennél kevesebbszer említik megoldásként a marihuána legalizálását. Hasonló arányban jelennek meg a cikkekben a család, iskola szerepének
63
erősítése, ártalomcsökkentő szolgáltatásokhoz, kezeléshez való hozzáférés növelése, illetve a többet kellene foglalkozni a drogpolitikával megoldási javaslatok. A kábítószer-probléma megoldására vonatkozó kódkategóriákat – a Kategóriák csoportosítása
fejezetben
bemutattak
alapján
–
kínálat-,
kereslet-
és
ártalomcsökkentés stratégiákba soroltam be. 31 Összesítve az egyes stratégiákba tartozó említéseket, megállapítható, hogy a cikkek nagyobb hangsúlyt fektetnek a kábítószer-probléma keresleti, mint kínálati oldalról történő megjelenítésére: 7-7 alkalommal fordul elő a kínálat- és ártalomcsökkentés, illetve 25 helyen a keresletcsökkentés.
A
közlésekben
a
keresletcsökkentés
megoldási
stratégia
dominanciája részben ellentmond az elemzés korábban tapasztalt eredményeivel, miszerint a közlések túlnyomórészt a bűnözés kontextusában írnak a kábítószerjelenségről. A részben szót azért használtam, mert a cikkekben túlnyomórészt szakemberek említenek megoldási javaslatokat. 32 A szakemberek pedig összetettebb képet mutatnak a kábítószer-jelenségről, nem csak a bűnözés kontextusában jelenítik meg a drogproblémát, és inkább a keresletcsökkentés stratégiáját támogatják. A megoldási javaslatok kis arányú előfordulása azt eredményezheti, hogy az emberek kilátástalannak látják a kábítószer-helyzet javítását. A közlésekben előforduló kábítószer-probléma megoldására vonatkozó javaslatok gyakorisági sorrendjét összevetettem a 2003. évi kvantitatív adatfelvétel, illetve a 2005. évi kvalitatív vizsgálat (Elekes, Paksi 2005) során kapott eredményekkel. 2003-ban a megkérdezettek
a
kábítószer-kereskedők
szigorúbb
büntetését
tartották
a
leghatékonyabb megoldásnak, amelyet a 2005-ös cikkek mindössze háromszor említenek. A 2003. kutatás második leggyakrabban említett megoldási javaslata a felvilágosító, oktató, megelőző tevékenység javítása, a harmadik pedig a közösségek 31
Kínálatcsökkentés: A drogok hozzáférhetőségének csökkentése; A kábítószer-kereskedők szigorúbb büntetése; A kábítószer-fogyasztók szigorúbb büntetése. Keresletcsökkentés: Prevenciós programok számának, hatékonyságának növelése; Család, iskola szerepének erősítése; Integrációt erősítő, anómia ellenes törekvések (több alternatíva nyújtása a drogokkal szemben). Ártalomcsökkentés: Ártalomcsökkentő szolgáltatásokhoz való hozzáférés növelése. 32 Lásd 19. táblázat
64
szerepének (család, társadalmi összefogás) erősítése. Az előbbi beavatkozási mód fordul elő a leggyakrabban a 2005-ös közlésekben, az utóbbi a harmadik helyen szerepel.
A 2005-ben készült fókuszcsoportos vizsgálat (Elekes, Paksi 2005)
résztvevői az oktatást, felvilágosítást, ismeretek terjesztését tartották a leghatékonyabb megoldásnak. A megkérdezettek körében viszonylag sokan a kábítószer-kereskedők szigorúbb büntetését tekintették a kábítószer-probléma megoldásának. A sajtóelemzés és a 2003-as, 2005-ös vizsgálatok eredményei arra engednek következtetni, hogy igazán nincs összefüggés a 2005-ös cikkekben megjelenő és a felnőtt populáció által említett megoldási javaslatok sorrendje között.
Kereszttábla-elemzéssel megvizsgáltam miként befolyásolja, ha a cikk említ a kábítószer-probléma megoldására vonatkozó javaslatot, akkor a cikkben megszólal-e szakember. 19. táblázat A drogprobléma megoldása és a cikkben megszólaló szakember kapcsolata (%) A cikk A cikk nem foglalkozik a foglalkozik a drogprobléma drogprobléma megoldásával megoldásával A cikkben megszólal szakember
58,3
12,4
A cikkben nem szólal meg szakember
41,7
87,6
Összesen
100,0 (N=48)
100,0 (N=581)
Ha a cikk foglalkozik a kábítószer-probléma megoldásával, akkor nagyobb arányban szólal meg szakember, mint amikor az írás nem említ megoldási javaslatot. A magyarázó változó hatás nagysága 45,9 (58,3-12,4) százalékpont. Megállapítható, hogy a cikkekben a drogfogyasztás okaival és megoldási javaslataival túlnyomórészt
65
szakemberek foglalkoznak, ezáltal a kábítószer-jelenségről egy reálisabb kép kerül a társadalom elé.
IV.12. Összehasonlító vizsgálat A kutatás során kapott eredményeket összehasonlítom a 2000-2004-es időszakot átölelő sajtóelemzéssel (Székely 2005). Székely György „Szakértő szemmel – a prevenció hatásvizsgálata” kutatásában az általam is vizsgált négy napilapban (Magyar Hírlap, Magyar Nemzet, Népszabadság, Népszava) 2000-2004-ben nyomtatott formában megjelent kábítószerrel vagy droggal kapcsolatos cikkeket vizsgálta kódutasításon alapuló kvantitatív tartalomelemzéssel. Ahhoz, hogy egy időbeli összehasonlító vizsgálatot megvalósíthassak, a kutatásukban alkalmazott kódutasítást saját kódkategóriáim közé is beillesztettem. A következő kategóriákat vettem át: 33
A cikk típusa: informatív, bűnügyi, politikai, sport, kulturális, publicisztika, nemzetközi, bulvár;
A cikkek tematikus összetétele: drog és egészségügy, drog és kormányzati munka, drog és fiatalok, drog és bűnözés-deviancia, drog és halál, drog és prevenció;
A cikkben megszólaló: fegyveres szervek, politikai testületek, kompetens szakértő szervezetek, személyek.
Az összehasonlító vizsgálat bemutatása előtt néhány lényeges észrevételre kell felhívnom a figyelmet.
1. A 2000-2004-ben megjelent kábítószer tárgykörébe tartozó cikkeket a napilapok online verziója és az Observer Médiafigyelő felhasználásával gyűjtötték össze. A
33
Vizsgálatukban csupán ezen kategóriákkal elemezték a cikkeket.
66
Népszabadság 2000. évfolyamának cikkeihez semelyik formában nem jutottak hozzá, így azok kimaradtak elemzési egységeikből. Úgy döntöttem, nem veszem figyelembe összehasonlító vizsgálatom során a 2000. évet, ugyanis a hiányzó adatok félrevezető eredményeket produkálhatnak.
2. A kábítószer-témában íródott cikkek száma – ahogy a cikkek eloszlásának időbeli összehasonlítását szemléltető ábrán 34 is látható – 2001-2004-ben jelentősen, mintegy 50%-kal csökkent a kilencvenes évek végéhez képest, majd 2005-re 70%-os emelkedés következett be. Kérdésként merült fel, mi lehet az oka, hogy az új évezredre ilyen mértékben csökkent az írott sajtó kábítószer-probléma iránti érdeklődése, illetve, hogy 2005-re megint nagyobb súlyt kapott a médiában. Tudomásom szerint a kábítószer-szakmában nem történt olyan esemény, vagy a kábítószer-fogyasztásban nem történt jelentősebb változás, amely ezt az ingadozást magyarázná. Úgy gondolom, nem tömegkommunikációs tendenciáról, vagy a közérdeklődés kábítószer-probléma iránti csökkenéséről, majd növekedéséről, hanem az adatgyűjtés során felmerült problémákról, hiányosságokról van szó. Egyrészt előfordulhatott, hogy az Observer Médiafigyelőnél az adatgyűjtés során bizonyos cikkek kimaradtak (merem ezt állítani, ugyanis a nyolcvanas évek végén végzett sajtóelemzés során ez egyszer már előfordult 35 (Terestyéni, 1989)). Másrészt – mivel nincs információm arra vonatkozóan, figyelembe vették-e, hogy bizonyos újságoknál online
csak
válogatott
archívum
érhető
el
–
lehetséges,
hogy
a
cikkek
összegyűjtésekor ez elkerülte a figyelmüket. A kutatás adatgyűjtése során azt tapasztaltam, hogy a válogatott archívumból sok írás kimaradt, különös tekintettel a hírjellegű tudósításokra.
34 35
Lásd: 2. ábra Lásd: 19.o.
67
3. A 2005-ben megjelent kábítószer témájú cikkek lekódolásánál problémák merültek fel a fentebb említett három kódkategóriáknál. „A cikk típusa”, illetve „a cikkben megszólaló” kódokat definiálták, viszont „a cikk tematikus összetétele” kategóriát nem. Az utóbbi esetben ráadásul egy cikk csak egy kategóriába kerülhetett, amely megnehezítette a helyzetet, hiszen kevés közlésről volt egyértelműen eldönthető, melyikbe tartozik. Az első kettő esetében egy cikk több kategóriába is kerülhetett. A definíciók segítségemre voltak, de számolni kellett azzal a hibalehetőséggel, hogy mégis másképp értelmezem. IV.12.1. A cikkek megoszlása Az alábbi diagram a 2001-2005-ben megjelent kábítószer-témájú cikkek számát mutatja.
5. ábra A cikkek száma 2001-2005
700
629
Cikkek száma
600 500 400
376
421 341
335
300 200 100 0 2001
2002
2003
2004
2005
2001-ben forrásonként átlagosan 94 cikk, 2002-ben 84 közlés, 2003-ban 105, 2004ben 85, illetve 2005-ben 157 írás jelent meg. A 2003-ban a 2001-2002-es évekhez képest az írott sajtó nagyobb hangsúlyt fektet a kábítószer-probléma megjelenítésére, amely valószínűleg azzal magyarázható, hogy a Btk. kábítószerrel való visszaélés bűncselekményi körére vonatkozó módosítás („második drogtörvény”) 2003. március 1-
68
én lépett hatályba. 36 (Gábor et al. 2004) Az új rendelkezések kapcsán nagy társadalmi és politikai vita alakult ki. 2005-ben a 2001-2004-es évekhez képest nagyobb figyelmet fordítanak a napilapok a kábítószer-jelenségre, amely összefüggésbe hozható az Alkotmánybíróság 2004. decemberi határozatával. 37 IV.12.2. A cikkek típusa 6. ábra A cikkek megoszlása a közlések típusa szerint (%) 38
90
informatív
80
bűnügyi
70
politikai
60
sport kulturális
50
publicisztika
40
nemzetközi
30
bulvár
20 10 0
2001
2002
2003
2004
2005
2005-ben a korábbi évekhez képest nagyobb arányban fordulnak elő bűnügyi témájú cikkek, amely magyarázható azzal, hogy a 2001-2004-es években a hírjellegű, fogyasztói és kereskedői bűnözésről tudósító közlések egy része kimaradt az 36
Az 1998-as „Európa legszigorúbb drogtörvényeként” emlegetett Btk. kábítószerrel való visszaélés bűncselekményi körére vonatkozó rendelkezéseket 2003-ban több ponton enyhítették és módosították. 37 Lásd: 43. o. 38 Egy cikk több kategóriába is kerülhetett, így az egyes években a százalékok összege meghaladja a 100%-ot. Az összes kábítószer-témájú cikkek száma 2001-ben 376, 2002-ben 335, 2003-ban 421, 2004-ben 341, 2005-ben 629.
69
elemzésből. Ugyanis online archívumból gyűjtötték össze a 2001-2004-es kábítószertémájú írásokat, amely a Népszabadság és a Magyar Hírlap esetében nem tartalmazza a
kábítószerfogásokról,
vagy
kábítószerrel
való
visszaéléssel
kapcsolatos
bűncselekményekről tudósító híreket. 2002-ben kiugróan magas az informatív cikkek száma, amely 2005-re jelentősen lecsökkent. A politikai témájú írások arányában jelentősebb változás nem tapasztalható. Kevés írás foglalkozik a sport és a kábítószer kapcsolatával (doppingügyek), illetve alacsony arányban jelennek meg a kábítószert kulturális konstellációban (Sziget fesztivál, művészek kábítószer-fogyasztása) szerepeltető cikkek. Valamivel több közlésben fordulnak elő botrányjellegű események (hírességek drogfogyasztása). A sport, kulturális, bulvár és publicisztika kategóriában szereplő cikkek száma nem mutat ingadozást az egyes évek között. A nemzetközi szervezetekkel, külfölddel összefüggő kábítószer témájú írások száma 2005-ben jelentősen nagyobb a korábbi évekhez képest. Ez valószínűleg azzal magyarázható, hogy Magyarország 2004. május 1-én csatlakozott az Európai Unióhoz. Ennek következtében az újságok nagyobb hangsúlyt fektetnek a határon túli szervezetekkel,
személyekkel
összefüggésbe
hozható
kábítószer-probléma
megjelenítésére.
70
IV.12.3. A cikkek tematikus összetétele 7. ábra A cikkek tematikus megoszlása (%) 39
100% 90%
6 8
80% 70%
11 7
6 4 27
35
26
60% 40%
18
30%
8
20%
10
10%
15
0% 2001
19 18 11
Drog és prevenció Drog és halál
24
8 10 27
2003
Drog és bűnözés-deviancia Drog és fiatalok
19
Drog és kormányzati munka 13
5
Drog és egészségügy
8
19
Nem állapítható meg
23
8 2002
5 2
52 18
50%
8 5
2004
6 11 2005
Egyes évek között nagyobb eltérés a bűnözés és kábítószer, illetve a fiatalok és kábítószer kapcsolatánál figyelhető meg. 2001-ben viszonylag sok olyan közlés fordult elő, amely a kábítószer-problémát a bűnözéssel hozza összefüggésbe. 2002-2004-re a bűnügyi esetek száma némileg csökkent, s 2005-re újra felerősödött a kábítószer bűnözés konnotációban való megjelenítése.
A növekedést az okozhatta, hogy a közléseket online archívumból
válogatták, amelyben bizonyos lapoknál nem szerepelnek a bűnügyi hírek, így azok kimaradtak a 2001-2004-es vizsgálatból. 2005-ben a korábbi évekhez képest kevesebb írás foglalkozik a fiatalok és a kábítószer kapcsolatával, illetve a prevenció szükségességét hangsúlyozó közlések száma is csökkent. A kettő párhuzamba hozható, ugyanis a prevenció elsődlegesen a fiatal korosztályt célozza meg. 2002-ben, illetve 2005-ben a sajtó nagyobb figyelmet fordít a kormányzati munkára, amely valószínűleg a Btk. kábítószerrel való visszaélés bűncselekményi körére Az összes kábítószer-témájú cikkek száma 2001-ben 376, 2002-ben 335, 2003-ban 421, 2004-ben 341, 2005-ben 629. 39
71
vonatkozó törvény 2003. márciusi módosításával, illetve az Alkotmánybíróság 2004-es határozatával magyarázható. A kábítószer egészségügyi dimenzióban való megjelenítése kis mértékben nőtt a vizsgált időszakban. Az egyes években, a cikkek témák szerinti megoszlásának arányait vizsgálva megállapítható, hogy ezen arányok jelentősen nem változtak: 2001-2005-ben az írások jellemzően bűnözés konnotációban jelenítik meg a kábítószer-jelenséget, és a többi szakterületre ennél sokkal kisebb hangsúlyt fektetnek. IV.12.4. A cikkekben megszólalók 8. ábra A közlésekben megszólalók aránya (%) 40 30 25 Fegyveres szervek
Százalék
20 15
Politikai testületek, pártok
10
Kompetens szervezetek, szakértők
5 0 2001
2002
2003
2004
2005
A cikkek megszólalók szerinti feldolgozásánál – Székely kutatásának megfelelően – nem az összes, csupán a fő témában íródott, és nem hírjellegű írásokat használtam fel. 2001-ben magas arányban szólaltak meg fegyveres szervek. 2003-ra 10 százalékponttal csökkent súlyuk az írott sajtóban, amely azóta stagnálást mutat. Politikai testületek, politikai pártok kábítószer-problémával kapcsolatosan 2002-ben 40
Százalékok összege nem éri el a 100%-ot, ugyanis nem mindegyik cikkben lehetett megállapítani a kezdeményezőt, reagálót, illetve egy cikkben több megszólaló is előfordulhatott. Az összes kábítószer-témájú cikkek száma 2001-ben 376, 2002-ben 335, 2003-ban 421, 2004ben 341, 2005-ben 629.
72
fordultak elő a legnagyobb arányban. 2003-2005-ben a cikkek kisebb százalékban jelenítik meg a politika hatáskörében a drogproblémát. 2002-ben
az
újságírók
nagyobb
arányban
szólaltattak
meg
kompetens
szakszervezetet, szakértőt, amely a kábítószer-jelenség több oldalról való bemutatását tette lehetővé. Azonban 2003-ban ismét kisebb szerephez jutottak a szakmai szervezetek, amely azóta nem változott. A stagnálás hátterében valószínűleg a bűnügyi téma túlsúlya áll, azaz, hogy 2005-ben igen magas a túlnyomórészt nem szakmai, hanem fegyveres szervezetet megszólaltató bűnügyi-témájú cikkek száma.
V. Összegzés A dolgozatban a kábítószerekről és kábítószer-fogyasztókról 2005-ben megjelent cikkek tartalmai és mennyiségi elemzésével kívántam bemutatni milyen médiakép alakult ki, amely a társadalom kábítószer-fogyasztással szembeni attitűdjének kialakulásában, változásában meghatározó lehet. Kutatásom eredményeit a 20012004-es időszakot átölelő sajtóelemzéssel is összevetettem.
A vizsgálat alapján a következő főbb megállapításokat tehetem:
A kilencvenes évek közepéhez, végéhez képest a kábítószer-jelenség szerepe némileg csökkent az írott napi sajtóban.
Az írások mintegy 90%-a mentes a túldramatizáló, szenzációhajhász kifejezések használatától.
A 2005-ös napi sajtó többségében bűnügyi hírekkel, tudósításokkal van tele.
Az összes kábítószer-problémát érintő cikk mintegy kétharmada valamilyen burkolt formában, témaválasztása által erősíti a kábítószer-fogyasztóval szembeni elítélő attitűd kialakulását, illetve fennmaradását.
73
Mintegy nyolcszor több írás jeleníti meg úgy a kábítószer-problémát, amely az olvasóban „a drogfogyasztó bűnöző” kép megerősödését eredményezheti „a drogfogyasztó beteg” kép ábrázoláshoz képest.
A 2001-2004-es évekhez képest kevesebb prevenció szükségességét hangsúlyozó közlés fordult elő.
A 2005-ös sajtó a 90-es évek végéhez és 2001-2004-hez képest kisebb hangsúlyt fektet a fiatalok és kábítószer kapcsolatának bemutatására. A 80-as évek végén elsődlegesen a fiatalok problémájának tekintették a kábítószerfogyasztást, mára ez nem jellemző.
A cikkek túlnyomórészt általánosságban írnak a kábítószerekről, amely arra enged következtetni, hogy a drogokkal kapcsolatos médiaképre viszonylag differenciálatlan ábrázolásmód jellemző.
Nem jutnak nagy szerephez a drogkérdésben érintett szakemberek, amely azt eredményezi, hogy a társadalom a cikkek többségéből nem ismerheti meg szakmai oldalról a kábítószer-jelenséget. Ezt a tényt erősíti, hogy a cikkek rendkívül
kis
hányada
mutat
be
részletesen
kábítószer-problémával
kapcsolatos kutatást.
Elmondható, hogy a cikkek viszonylag aktívan ábrázolják a kábítószerfogyasztókat, amely a drogfogyasztókkal szemben egy toleránsabb attitűd kialakulását
eredményezhet.
Az
írásokban
a
kábítószer-fogyasztók
a
szakemberekhez képest nagyobb arányban szólalnak meg.
Az újságírók vagy az általuk megszólaltatottak a közlések többségében nem fejeznek ki közvetlenül ítéletet a kábítószer-fogyasztókra, a tiltott szerekre vonatkozóan, inkább a tényfeltárásra törekednek.
Az írások általában nem foglalkoznak a drogfogyasztás hátterében meghúzódó okokkal, illetve a kábítószer-probléma megoldási javaslataival. Ha mégis, akkor inkább a megoldásra, mint az okok feltárására helyezik a hangsúlyt. Az okok
74
és megoldási javaslatok ilyen kis arányú szerepeltetése a közlésekben, a kábítószer-helyzet kilátástalanságát sugallja.
Összességében elmondható, hogy a kilencvenes évek végéhez, az új évezred elejéhez képest az írott napi sajtóban drámai változás nem tapasztalható a kábítószerprobléma
megjelenítésére
vonatkozóan.
Hipotéziseimet
kutatásommal
alátámasztottam: az írott sajtó 2005-ben a kábítószer-problémát meglehetősen differenciálatlanul, egysíkúan, túlnyomórészt nem szakmai oldalról, a bűnözés kontextusában megjelenítve mutatja be. A droggal kapcsolatos médiaképre az elidegenítő, megoldást fel nem mutató, azonban tényleíró, nem szenzációhajhász ábrázolásmód jellemző. Ez a fajta médiaábrázolás nem járul hozzá ahhoz, hogy a társadalom kábítószer-jelenséggel szembeni elítélő attitűdje toleránsabbá váljon.
75
Felhasznált irodalom
Babbie, E. (1995): A társadalomtudományi kutatás gyakorlata. Balassi Kiadó, Budapest. Bartus Tamás (2004): Szociológiai elméletek I. Szöveggyűjtemény: 73-96. Nem publikált. Bayer, I. (2005): Drogok és emberek. Sprinter Kiadó Csoport. Budapest. Bácskay, A. (1989): A kábítószerkérdés az ifjúsági sajtóban. Alkohológia 1.: 22-28. Bodács, E. (2005): Tömegbefolyásolás a hír- és szórakoztatóiparban. In: Szretykó Gy.: Tömegkultúra és tömegmanipuláció a modern társadalomban. Comenius Bt., Pécs. Csízy, O. – Szabó G. D. (2000): A sajtó által közvetített attitűdök megjelenése a középiskolások droggal kapcsolatos gondolkodásában a kilencvenes években Magyarországon. BKÁE, TDK dolgozat. Demetrovics Zs. – Balázs H.: Drogosok http://www.mek.ro/03400/03477/pdf/7_drog.pdf 2006. április 15. Elekes, Zs. – Paksi, B. (2003). The ESPAD 2003 Country Report – Hungary. Nem publikált tanulmány. Elekes,
Zs.
–
Paksi,
B.
(2005):
A
felnőtt
lakosság
drogfogyasztókkal
és
drogfogyasztással kapcsolatos attitűdjeinek kvalitatív vizsgálata. ICsSzEM Kutatási beszámoló. http://www.icsszem.hu/main.php?folderID=908 2006. április 3. Gábor, E. – Felvinczi, K. – Nyírády, A. (szerk.) (2004): Jelentés a magyarországi kábítószer-helyzetről. Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium kiadványsorozata. Budapest. Ifjúsági és Sportminisztérium (2000): Nemzeti Stratégia a Kábítószer-probléma Visszaszorítására, Budapest. Kippendorf, K. (1995). A tartalomelemzés módszertanának alapjai. Balassi Kiadó, Budapest.
76
Kó, J. – Münnich I. (2005): A médiaszereplők kábítószerrel kapcsolatos attitűdjének vizsgálata.
ICsSzEM
kutatási
beszámoló.
Nem
publikált.
http://www.icsszem.hu/main.php?folderID=908 2006. április 10. Moksony, F. (2006): Hogyan értelmezzük a kereszttábla-elemzés eredményeit? http://www.bkae.hu/moksony/szakdolgozatiras.htm 2006. április 20. Nemzeti Drog Fókuszpont (2005): 2005-ös Éves Jelentés az EMCDDA számára. Nem publikált. www.drogfokuszpont.hu 2006. március 23. Nyírády, A. – Schmidt, A. (2000): A drog és a média – a kábítószer-probléma megjelenése a közszolgálati rádióban és az írott sajtóban. ISM kutatási beszámoló, nem publikált. Kézirat. Oprics, J. – Paksi, B. (1998): Fiatalok a drogról. Educatio 2. 305-315. Paksi, B. (1994): A drogfogyasztásról, a drogfogyasztókról kialakult/kialakított sémák. Szenvedélybetegségek II. évf., 5.sz: 362-366. Paksi, B. (2000): A szintetikus szerek képe a magyarországi sajtóban. In: Demetrovics Zs.: A szintetikus drogok világa. Animula Kiadó, Budapest. Rácz,
J.
(1989):
A
drogfogyasztás
sémájának
társadalmi
konstrukciója
Magyarországon. Alkohológia 1.: 28-35. Rácz, J (szerk.) (2000): A drogkérdésről – őszintén. B + V Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest. Székely, Gy. (2005): Szakértő szemmel – a prevenció hatásvizsgálata. Facilitátor Bt. – Mediátor
és
Szociológus
Bt.
ICsSzEM
kutatási
beszámoló,
nem
publikált.
http://www.icsszem.hu/main.php?folderID=908 2006. február 12. Székely, M. (2003): A média hatása a közgondolkodásra. Jel-kép 4.: 27-45. Terestyéni, T. (1989): Kábítószer-problémával kapcsolatos tartalmak a magyar tömegkommunikációs eszközök 1988. évi közléseiben. Alkohológia 4. 38-48. Vicsek Lilla (2004): Tartalom- és szövegelemzés szeminárium. Órai anyag. Zsolt P. (1995): Médiaháromszög. Miskolci Egyetemi Kiadó, Miskolc.: 38-39.
77
Honlapok: Magyar Hírlap honlapja: www.magyarhirlap.hu Magyar Nemzet honlapja: www.mno.hu Népszabadság honlapja: www.nol.hu Népszava honlapja: www.nepszava.hu Sziget Droginformációs Alapítvány honlapja: www.droginfo.hu
78
Ábrák jegyzéke 1. ábra A cikkek megoszlása havonta..................................................................................... 36 2. ábra Egy napilapra jutó cikkek átlagos száma a 80-as évektől........................................ 38 3. ábra A különböző drogfogyasztó magatartásokat „nagyon veszélyesnek” tartók aránya (válaszolók %-ában) ......................................................................................................... 49 4. ábra A 16 évesek körében legismertebb szertípusok (a válaszolók százalékában) ...... 51 5. ábra A cikkek száma 2001-2005........................................................................................... 68 6. ábra A cikkek megoszlása a közlések típusa szerint (%) ................................................. 69 7. ábra A cikkek tematikus megoszlása (%) ........................................................................... 71 8. ábra A közlésekben megszólalók aránya (%)..................................................................... 72
Táblázatok jegyzéke 1. táblázat A cikkek megoszlása az egyes lapokban............................................................. 35 2. táblázat Szenzációkeltő, túldramatizáló kifejezések előfordulása a cikkekben ............. 39 3. táblázat Cikk típusának (publicisztika) hatása a közlés stílusára (%) ............................. 40 4. táblázat A cikkekben előforduló kábítószer tárgykörébe tartozó témák ......................... 41 5. táblázat „Beteg” modellben megjelenő említések száma................................................. 44 6. táblázat „Bűnöző” modellben megjelenő említések száma ............................................. 45 7. táblázat A kábítószer-fogyasztással szembeni elítélő attitűdöt erősítő tényezők ......... 46 8. táblázat A kábítószer-fogyasztással szembeni toleráns attitűdöt erősítő tényezők...... 47 9. táblázat A cikkekben előforduló legális és illegális szerek .............................................. 48 10. táblázat Adatok a cikkekben .............................................................................................. 53 11. táblázat Kábítószer-problémával kapcsolatos kutatás a cikkekben.............................. 55 12. táblázat A cikkekben megszólaló szakmai intézmények ................................................ 56 13. táblázat A cikkekben megszólaló szakemberek .............................................................. 57 14. táblázat Kábítószerrel kapcsolatos toleráns attitűd és a Kendermag Egyesület kapcsolata (%) .................................................................................................................. 60 15. táblázat Kábítószer-fogyasztóval kapcsolatos toleráns attitűd és a Kendermag Egyesület kapcsolata (%) ................................................................................................ 60 16. táblázat Kábítószer-fogyasztás hátterében meghúzódó okok előfordulása a cikkekben ............................................................................................................................................ 61 17. táblázat A drogprobléma oka és a cikkben megszólaló szakember kapcsolata (%) ... 62 18. táblázat A cikkekben megjelenő megoldási javaslatok száma ...................................... 63 19. táblázat A drogprobléma megoldása és a cikkben megszólaló szakember kapcsolata (%) ...................................................................................................................................... 65
79
Mellékletek Kódutasítás 1. A cikk kódszáma 1, 2, 3….. 2. A megjelenés hónapja 1=január 2=február 3=március 4=április 5=május 6=június 7=július 8=augusztus 9=szeptember 10=október 11=november 12=december 3. A lap neve 1=Magyar Hírlap 2=Magyar Nemzet 3=Népszabadság 4=Népszava 4. Kábítószer/drog fő vagy melléktéma? 41 1=Fő téma 2=Mellék téma 5-12. A cikk típusa 42 5. Informatív (0=nem, 1=igen) 6. Bűnügyi (0=nem, 1=igen)
41 42
Lásd: Definíciók Székely 2005 kutatás kódutasítása. Lásd: Definíciók
80
7. Politikai (0=nem, 1=igen) 8. Sport témájú (0=nem, 1=igen) 9. Kulturális (0=nem, 1=igen) 10. Publicisztika (0=nem, 1=igen) 11. Nemzetközi (0=nem, 1=igen) 12. Bulvár (0=nem, 1=igen) 13-16. A cikkben megszólaló (kezdeményező-reagáló)? 43 13. Nem állapítható meg (0=nem, 1=igen) 14. Fegyveres szervek (0=nem, 1=igen) 15. Politikai testületek (0=nem, 1=igen) 16. Kompetens szakértő szervezetek, személyek (0=nem, 1=igen) 17. Milyen a cikkek tematikus összetétele? 44 0=Nem állapítható meg 1=Drog és egészségügy 2=Drog és kormányzati munka 3=Drog és fiatalok 4=Drog és bűnözés-deviancia 5=Drog és halál 6=Drog és prevenció 18-40. A cikk tartalma 45 18. Általában a kábítószer-politikával foglalkozik (0=nem, 1=igen) 19. Hazai helyzet bemutatásával foglalkozik (0=nem, 1=igen) 20. Budapesti helyzet bemutatásával foglalkozik (0=nem, 1=igen) 21. Külföldi helyzet bemutatásával foglalkozik (0=nem, 1=igen) 22. Kábítószeres halálesetet mutat be (0=nem, 1=igen) 23. Fiatalok és a kábítószer kapcsolatával foglalkozik (0=nem, 1=igen) 24. Kábítószerek hatásával foglalkozik (0=nem, 1=igen) 25. Kábítószerek veszélyességével foglalkozik (0=nem, 1=igen) 26. HIV/AIDS, hepatitisz C és más vérrel terjedő fertőzések, betegségek és kábítószer kapcsolatával foglalkozik (0=nem, 1=igen) 27. Kábítószerek hozzáférhetőségével foglalkozik (0=nem, 1=igen) Székely 2005 kutatás kódutasítása. Lásd: Definíciók Székely 2005 kutatás kódutasítása 45 Nyírády, Schmidt 2000 kutatás kódutasítása, kivéve a következőket: 28. és 29. 43 44
81
28.
Kábítószernövények
termesztésével,
kábítószerek
előállításával
foglalkozik
(0=nem, 1=igen) 29. Kábítószer és fogyasztói bűnözés (rendőrségi tudósítás) 46 (0=nem, 1=igen) 30. Kábítószer és kereskedői bűnözés (rendőrségi tudósítás) 47 (0=nem, 1=igen) 31. Kábítószer és bűnözés, illetve kábítószeresek és a foglalkozik
48
bűnözés kapcsolatával
(0=nem, 1=igen)
32. Kábítószer és jog kapcsolatával foglalkozik (legitimáció, Kendermag Egyesület) (0=nem, 1=igen) 33. Kábítószer és jog kapcsolatával foglalkozik (szigorítás, drogtörvény) (0=nem, 1=igen) 34. Kábítószer és jog kapcsolatával foglalkozik (egyéb, dopping, drogteszt) (0=nem, 1=igen) 35. Iskolai prevencióval foglalkozik (0=nem, 1=igen) 36. Egyéb prevencióval foglalkozik (0=nem, 1=igen) 37. A kábítószeresek gyógyításával (egészségügyi, egyházi, egyéb laikus) foglalkozik (0=nem, 1=igen) 38. Rehabilitációval foglalkozik (0=nem, 1=igen) 39. Ártalomcsökkentéssel foglalkozik (0=nem, 1=igen) 40. Egyéb (0=nem, 1=igen) 41-47. Milyen kábítószer-ügyben érintett intézményt szólaltat meg a cikk? 49 41. Nem szólaltat meg (0=nem, 1=igen) 42. Belügyi és igazságügyi szervezet (0=nem, 1=igen) 43. Oktatásügyi, ifjúsági, családügyi szervezet (0=nem, 1=igen) 44. Kutatóintézet (0=nem, 1=igen) 45. Szakmai társaság (0=nem, 1=igen) 46. Egészségügyi, civil, humán és egyházi szervezet (0=nem, 1=igen) 47. Egyéb (0=nem, 1=igen) 48-56. Megszólal-e a cikkben szakember? 50 48. Nem (0=nem, 1=igen) 49. Orvos, pszichiáter, pszichológus (0=nem, 1=igen) 50. Szociológus (0=nem, 1=igen) Lásd: Definíciók Lásd: Definíciók 48 Lásd: Definíciók 49 Nyírády, Schmidt 2000 kutatás kódkategóriái a következők: 44., 45., 46. 50 Nyírády, Schmidt 2000 kutatás kódutasítása 46 47
82
51. Rendőr (0=nem, 1=igen) 52. Szociális munkás (0=nem, 1=igen) 53. Igazgatási szakember 51 (0=nem, 1=igen) 54. Karitatív szervezet szakembere 52 (0=nem, 1=igen) 55. Jogász (0=nem, 1=igen) 56. Egyéb szakember (0=nem, 1=igen) 57. Megszólal-e a cikkben kábítószer-fogyasztó? 0=Nem 1=Igen 58-70. A cikk milyen legális és illegális szerekkel foglalkozik? 53 58. Általában az illegális szerekkel foglalkozik 54 (0=nem, 1=igen) 59. Általában a legális szerekkel (alkohol, cigaretta, kávé) foglalkozik (0=nem, 1=igen) 60. Kender-származék (marihuána vagy hasis) 61. Nyugtató, altató; gyógyszer és alkohol együttes használata 62. Heroin 63. Egyéb opiát-származékok (máktea, máktej, mákmetszet, morfium stb.) 64. Szipuzás (szerves oldószerek, ragasztók, higítók gőzének belélegzése) 65. LSD vagy más hallucinogének 66. Kokain (crack) 67. Ecstasy 68. Amfetaminok 69. Doppingszerek 70. Egyéb tiltott szerek 71. A kábítószerrel kapcsolatban milyen attitűdöt közvetít? 1=Tényleíró, semleges 2=Elítélő 55 3=Toleráns 56
Lásd: Definíciók Lásd: Definíciók 53 Nyírády, Schmidt 2000 kutatás kódutasítása 54 Lásd: Definíciók 55 Lásd: Definíciók 56 Lásd: Definíciók 51 52
83
72. A kábítószer-fogyasztóval szemben milyen attitűdöt közvetít? 1=Tényleíró, semleges 2=Elítélő 3=Toleráns 73. Használ-e szenzációkeltő, túldramatizáló kifejezéseket? 57 0=nem 1=igen, nem jellemző 2=igen, jellemző 74.
Szerepel
a
cikkben
kábítószer-problémával
kapcsolatos
társadalomtudományi elemzés, vizsgálat, kutatás? 0=Nem 1=Igen, említés szintjén 2=Igen, részletesen 75. Közöl-e adatokat a cikk? 0=Nem 1=Igen, nem hivatkozza le 2=Igen, lehivatkozza 76-95. Drogprobléma okaként mit említ, kit vagy mit tart felelősnek? 58 76. Nem foglalkozik a kérdéssel (0=nem, 1=igen) 77. Bűnüldözés hiányosságai (0=nem, 1=igen) 78. Jogrendszer, drogpolitika hiányosságai (0=nem, 1=igen) 79. Büntetés-végrehajtás anomáliái (0=nem, 1=igen) 80. Maffia, bűnözés (0=nem, 1=igen) 81. Oktatási rendszer problémái (0=nem, 1=igen) 82. Tömegkommunikáció (0=nem, 1=igen) 83. Kezelési rendszer (ellátórendszer, ártalomcsökkentés) hiányosságai (0=nem, 1=igen) 84. Életkörülmények hiányosságai (0=nem, 1=igen) 85. Erkölcsi és értékválság (0=nem, 1=igen) 86. Család válsága (0=nem, 1=igen) 87. A modern kor velejárója (0=nem, 1=igen) 57 58
Nyírády, Schmidt 2000 kutatás kódutasítása. Lásd: Definíciók Nyírády, Schmidt 2000 kutatás kódutasítása
84
88. Másság hangsúlyozása (0=nem, 1=igen) 89. Környezettel való azonosulás hangsúlyozása (társas hatás) (0=nem, 1=igen) 90. Egyéni megoldatlan problémák miatt (0=nem, 1=igen) 91. Jellemgyengeség, alkati sajátosság (0=nem, 1=igen) 92. Jó dolgukban nem tudják mit csináljanak (0=nem, 1=igen) 93. Szórakozás, jó hangulat, buli (0=nem, 1=igen) 94. Bűnöző élet része (0=nem, 1=igen) 95. Egyéb (0=nem, 1=igen) 96-112. Mit tart a kábítószer-probléma megoldásának? 59 96. Nem foglalkozik a problémával (0=nem, 1=igen) 97. Magyarországon nem jelentős mértékű a kábítószer-fogyasztás, ezért nem kell tenni semmit (0=nem, 1=igen) 98. Magyarországon nem jelent problémát a kábítószer-fogyasztás, ezért nem kell tenni semmit (0=nem, 1=igen) 99. Prevenciós programok számának, hatékonyságának növelése (0=nem, 1=igen) 100. Család, iskola szerepének erősítése (0=nem, 1=igen) 101. Integrációt erősítő, anómia ellenes törekvések (több alternatíva nyújtása a drogokkal szemben) (0=nem, 1=igen) 102. Életkörülmények javítása (0=nem, 1=igen) 103. Kezeléshez és rehabilitációs programokhoz való hozzáférés növelése, illetve egészségügyi intézmények munkájának javítása (0=nem, 1=igen) 104. Ártalomcsökkentő szolgáltatásokhoz való hozzáférés növelése (0=nem, 1=igen) 105.
Kábítószer-bűnözés
megelőzése,
kábítószerek
hozzáférhetőségének
csökkentése (0=nem, 1=igen) 106. A kábítószer-kereskedők szigorúbb büntetése (0=nem, 1=igen) 107. A kábítószer-fogyasztók szigorúbb büntetése (0=nem, 1=igen) 108. A marihuána-fogyasztás legalizálása, a fogyasztók enyhébb büntetése (0=nem, 1=igen) 109. Többet kellene foglalkozni a drogpolitikával, több pénzt kellene fordítani rá (0=nem, 1=igen) 110. Kábítószer-kínálat és/vagy –kereslet csökkentése (0=nem, 1=igen) 111. Társadalmi összefogás (0=nem, 1=igen) 112. Egyéb (0=nem, 1=igen)
59
Nyírády, Schmidt 2000 kutatás kódutasítása
85
Definíciók
4. Kábítószer/drog fő téma vagy melléktéma: a kábítószer fő témájúnak tekinthető, ha a közlés tárgya kizárólag a kábítószer-probléma. Mellék témaként jelenik meg a kábítószer, ha az írásban más, a drogjelenséget nem érintő téma is előfordul. 5. Informatív: informatívnak tekintek egy cikket, ha annak tartalma elsődlegesen nem bűnügyi információkkal szolgál az olvasó számára, hanem egy adott témában szolgáltat információt. 6. Bűnügyi: ha a vizsgált cikkben drogfogásról, rendőri, határőrizeti beavatkozásról, vagy általában nemzetközi konnotációban a maffiáról, a drogcsempészetről esik szó. Pl. egy kábítószer terjesztőt, VPOP drogfutárt, drogcsempészt fogott el a rendőrség. 7. Politikai: politikainak tekintek egy közlést, ha azt politikai párt, minisztérium, hazai vagy külföldi kormány kezdeményezte, illetve ők reagáltak rá, vagy a cikk összefüggésbe hozható valamelyikükkel. 8. Egészségügyi: egészségügyinek tekintek egy cikket, ha kezeléssel, rehabilitácóval, ártalomcsökkentéssel fertőzéssel kapcsolatosan jelenik meg. 9. Sport témájú: sporttal kapcsolatos egy közlés, ha a drog fogalma egy sportághoz, egy személyhez kapcsolódik, illetve, ha sport, mint drogellenes, preventív fogalom kerül közlésre. 10. Kulturális: kulturálisnak kódolok egy közlést, ha abban a kábítószer filmajánlóban, vagy más egyéb kulturális ajánlóban (könyv), esetleg fesztiválokhoz (Sziget) kötötten jelenik meg. 11. Publicisztika: ha a közlés egy személy vagy egy szervezet saját véleményét tartalmazza. Nem hír, hanem álláspont. 12. Nemzetközi: nemzetközinek, külföldinek tekintek egy cikket, ha abban a kábítószer problémája,
illetve
tárgya
határainkon
túli
szervezetekkel,
személyekkel
van
összefüggésben.
86
13. Bulvár: bulvár kategóriát használok azoknál a közléseknél, ahol a drog valamilyen botrányhoz, híres személyhez köthető. 14.
Fegyveres
szervek:
VPOP,
rendőrkapitányságok,
Határőrség,
Magyar
Honvédség, külföldi hadseregek. 15. Politikai testületek: hazai és nemzetközi pártok, kormányok, minisztériumok és ezek képviselői. 16. Kompetens, szakértő szervezetek, személyek: olyan hazai és nemzetközi személyek és szervezetek, melyek munkája közvetve, vagy közvetlenül kapcsolódik a kábítószerhez. Nem fegyveres testületekről, hanem elsősorban civil szervezetekről, ENSZ-ről, egészségügyi és oktatási intézményekről, ezek dolgozóiról, jogászokról, kriminológusokról, szociológusokról, pszichiáterekről van szó. 29. Kábítószer és fogyasztói bűnözés (rendőrségi tudósítás): hírjellegű, rendőrségi tudósítás, amely kábítószer-fogyasztók leleplezéséről szól. Pl.: diszkórazziák során történő elfogások, illetve a Kendermag Egyesület önfeljelentői. 30. Kábítószer és kereskedői bűnözés (rendőrségi tudósítás): hírjellegű, rendőrségi tudósítás, amely kábítószer-lefoglalásokról, határőri beavatkozásokról szól. 31. Kábítószer és bűnözés, illetve kábítószeresek és a
bűnözés kapcsolatával
foglalkozik: ha a cikk kábítószer-kereskedelem, maffia elleni küzdelemről; a kábítószeresek drog hatása alatt elkövetett bűncselekményekről szól. 42. Belügyi és igazságügyi szervezet: a Belügyminisztérium által felügyelt intézmények (Országos Rendőr-főkapitányság, Határőrség Országos Parancsnoksága, Tűzoltóság és Polgári Védelem Országos Parancsnoksága stb.); Az Igazságügyi Minisztérium
által
felügyelt
intézmények
(Büntetés-végrehajtás
Országos
Parancsnoksága, Büntetés-végrehajtási költségvetési szervek, Központi Kárrendezési Iroda, Igazságügyi Szakértői Intézetek Hivatala stb.); Alkotmánybíróság; Fővárosi Bíróság; Fővárosi Főügyészség stb. 43. Oktatásügyi, ifjúsági, családügyi szervezet: Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium (pl.: kábítószer-ügyekért felelős miniszteri biztos 2005.
87
június 15-től, előtte kábítószerügyek koordinációért felelős helyettes államtitkárság); Oktatási Minisztérium és a hozzá kapcsolódó intézmények (Oktatásügyi Közvetítői Szolgálat, Oktatási Jogok Biztosának Hivatala stb.); Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium; Alap- közép- és felsőfokú oktatási intézmények 45. Szakmai társaság: Nemzeti Drogmegelőzési Intézet, Mobilitás, Nemzeti Drog Fókuszpont 46. Egészségügyi, civil, humán és egyházi szervezet: Kórházak, drogambulanciák (pl.: OPNI Addiktológiai Osztály, Nyírő Gyula Kórház Drogambulancia és Prevenciós Központ, Nyírő Gyula Kórház Addiktológiai Osztály); Segítőhelyek, rehabilitációs otthonok és alapítványi drogambulanciák (Emberbarát Alapítvány, Drog Stop Budapest Egyesület, Kék Pont Drogkonzultációs Központ és Ambulancia, Magadért Alapítvány, Leo Amici Alapítvány, Belvárosi Tanoda Megálló Csoport, Sziget Droginformációs Alapítvány, Kapocs Ifjúsági Önsegítő Szolgálat Narcotics Anonymous (NA) stb.); Egyházi intézmények (pl.: Magyar Karitász Rév Szenvedélybeteg-segítő Szolgálat, Református
Iszákosmentő
Misszió
(RIMM),
Válaszút
Alapítvány,
Budapesti
Drogprevenciós Csoport) 53. Karitatív szervezet szakembere: civil, humán szervezet szakembere. 54. Igazgatási szakember: pl. kábítószer-ügyekért felelős miniszteri biztos. 58. Általában az illegális szerekkel foglalkozik: abban az esetben kódolom ide a cikket, ha nem egyértelműen egy tiltott szerről, hanem pl. a kábítószer-politikáról, kábítószer-kereskedelemről, maffiáról van szó. 71-72. Elítélő: ha az újságírók vagy az általuk megszólaltatottak közvetlenül elutasító ítéletet fejeznek ki a kábítószer-fogyasztókra, a tiltott szerekre vonatkozóan. Toleráns: ha az újságírók vagy az általuk megszólaltatottak közvetlenül pozitív ítéletet fejeznek ki a kábítószer-fogyasztókra, a tiltott szerekre vonatkozóan, azaz elfogadóan, elnézően viszonyulnak a kábítószer-jelenséghez, egyértelműen támogatják a tiltott szerek használatát.
88
73. Szenzációkeltő, túldramatizáló kifejezések használata 1=igen, nem jellemző: a cikkben néhány olyan kifejezés fordul elő, amely túlreagálja a kábítószer-jelenséget, nem a valóságnak megfelelően közelíti meg a problémát, „nagy port felkavaró” eseményként mutatja be. 2=jellemző: a cikket végigkísérik a túldramatizáló kifejezések használata.
89
