Tartalomjegyzék
A szennyvíztisztító telep mőködésére nézve kiemelten szennyezı anyagok a szennyvíztisztító telepen ..............................................................................................................................................1 Az alábbiakban ismertetjük a szennyvíztisztító telep mőködésére nézve kiemelten szennyezı anyagokat, ezeknek az elıfordulási helyeit, illetve kezelésük módjait............................................1 Háztartásokban felhasznált olaj kezelési lehetıségei.......................................................................2 A legjellemzıbb szennyezı anyagok, komponensek ismertetése:...................................................4 Milyen negatív hatása van a szabálytalan bebocsátásnak, lerakásnak? ...........................................4 A szennyvíztisztító telepen alkalmazott határértékek (budajenıi illetve pilisvörösvári).................6 Önellenırzési kötelezettség............................................................................................................10 Önellenırzési terv ..........................................................................................................................11 VAL, illetve VÉL lap .....................................................................................................................11 Ajánlott oldalak: .............................................................................................................................13
A szennyvíztisztító telep mőködésére nézve kiemelten szennyezı anyagok a szennyvíztisztító telepen A szennyvíztisztító telep hatásfokát, illetve a beérkezı, valamint a tisztított szennyvíz szennyezettségének mértékét folyamatos mérésekkel ellenırizzük, és ezáltal figyeljük a telep mőködését. A telepre befolyó szennyvízben sajnos, mérhetı néhány kiemelten szennyezı anyag is, melyeknek határértékét, maximális mennyiségét kormányrendelet írja elı, illetve amennyiben szükséges - a szennyvíztisztító telep mőködıképességét figyelembe véve - a szolgáltató határozza meg, a vonatkozó jogszabály felhatalmazása alapján. Ennek betartása kötelezı érvényő a kibocsátók számára, ugyanakkor mindannyiunk érdeke, hogy ezeknek az anyagoknak a kezelése a leghatékonyabb módon történjen meg. A veszélyes hulladékot eredményezı tevékenységnél vagy a kiemelten szennyezı anyagot kibocsátóknak betartandó alapvetı követelmény, hogy törekedni kell a hulladék/szennyezı anyag képzıdésének és veszélyességének csökkentésére, illetve képzıdésének elkerülésére, továbbá minél nagyobb arányú hasznosítására. A veszélyes hulladékot eredményezı tevékenységnél biztosítani kell a hulladék sorsának nyomon követhetıségét, ellenırizhetıségét, és meg kell akadályozni a környezet szennyezését, illetve az egészség károsítását. Azokat a szennyvizeket, melyek nem felelnek meg a csatornára bocsáthatóság feltételeinek, azaz elıkezelést igényelnek, a többi szennyvízzel való elkeveredés ill. a csatornára bocsátás elıtt kezelni kell. A kezelés a szennyvíz minıségétıl függıen történhet, pl. zsír/olajfogó beépítésével, ülepítıvel, stb. Természetesen az elıkezelı mőtárgyak megfelelı mőködését rendszeres karbantartásával érhetjük el.
Az alábbiakban ismertetjük a szennyvíztisztító telep mőködésére nézve kiemelten szennyezı anyagokat, ezeknek az elıfordulási helyeit, illetve kezelésük módjait Hulladékolaj meghatározása: bármelyik, az eredeti rendeltetési céljára már nem használható, hulladékká vált ásványolaj-alapú kenıolaj, illetve ipari olaj, továbbá a motorolajok, a sebességváltókban használt olajok, valamint turbinaolajok és a hidraulika-olajok. A hulladékolajok hasznosítására használt megoldások közül elsıbbséget élvez: regenerálás: bármelyik tevékenység, amellyel a hulladékolaj megtisztításával, különösen a benne lévı szennyezı anyagok, oxidációs termékek, funkciós adalékanyagok és bomlástermékeik eltávolításával alapolajat állítanak elı, majd belıle olajtermékeket készítenek. égetés (eltüzelés): a hulladékolaj energiahordózóként történı hasznosítása, az égetés során keletkezı hı felhasználásával.
1/13
A hulladékolajok regenerálása (hasznosítása) során biztosítani kell, hogy: a regenerálás megvalósítása nem okozhat környezeti szennyezést, a regenerálás során visszamaradó, illetve keletkezı hulladék mennyisége – a kezelt hulladék mennyiségéhez képest – minél kevesebb legyen. E hulladékok kezelésérıl, illetve ártalmatlanításáról a hasznosítónak kell gondoskodnia, hogy eltávolítsák mindazokat a szennyezı anyagokat, amelyek a regenerálandó olaj termékként történı felhasználását megakadályozzák. [Egyes speciális termékek esetében olyan koncentrációszintig csökkentsék koncentrációjukat, amely koncentrációszint az adott termék felhasználási funkciója szempontjából megengedhetı]. Ha nincs lehetıség a hulladékolajok regenerálásra, akkor gondoskodni kell égetéssel történı ártalmatlanításukról. Ha a hulladékolajokat energiahordozóként hasznosítják, önmagukban vagy más főtıanyagtermékkel keverve (un. együttes égetés), be kell tartani a hulladékok égetésére vonatkozó, hatályos levegıtisztaságvédelmi jogszabályok elıírásait.
Háztartásokban felhasznált olaj kezelési lehetıségei Családjaink egyre inkább áttérnek az étolaj használatára, ami igen kedvezı folyamat egészségünk megırzése érdekében. Az étolaj nem válik teljes egészében az étel részévé, például amikor sütésre használjuk. Többszöri sütést követıen olyan maradvány keletkezik, amely azonban már élvezeti értékében nem azonos a friss olajéval. Célszerő gondosan ügyelni arra, hogy az olaj csak a szükséges mértékben forrósodjon fel, ezáltal növelhetjük felhasználásának idıtartamát, de arra is vigyázni kell, hogy a túl sok üledéket tartalmazó vagy véletlenül túlhevült olajat ne használjuk tovább. A sütéskor az étolajban a hı hatására olyan folyamatok mennek végbe, amelyek csökkentik élvezeti értékét, sıt az egészségre káros alkotók keletkeznek benne, ezért további használatuk nem ajánlott. A hevítés hatására - fıleg a 170-180 °C feletti tartományban - az olaj egyes komponenseinek bomlásából következıen karcinogén anyagok keletkeznek, amelyek az egészségre károsak (rákkeltık). A többszöri felmelegítés következtében azonban ez alatt a hımérséklet alatt is kellemetlen szaga lehet az olajnak, amelynek hatására az igényesebb felhasználó lecseréli azt. A család étkezéséhez használt olaj esetében a háziasszony a tovább már nem használhatónak ítélt olajat kiönti. Ez családi házak esetében, ahol háziállatok is vannak, az állatokkal feletetést jelent, bár megfontolandó, hogy ezek húsát, tejét, tojását megeszi a család, így a táplálékláncon keresztül mégis érintettek lehetünk a veszélyeztetésben. Hobbiállataink esetében ez a veszély nem áll fenn, de etikailag mégis megkérdıjelezhetı a megoldás. Azon lakóingatlanokban, ahol nincs lehetıség állattartásra, a háziasszonyok általában a lefolyóba öntik az olajat, ez azonban nagyon helytelen módszer, tekintettel arra, hogy a szennyvíztisztító telepen az olajos szennyezés kezelése nehézséget okoz, illetve a lefolyórendszerben is lerakódások keletkeznek. A háztartásokban szelektált olajhulladék hulladékgyőjtı udvarokban adható le, illetıleg ha az önkormányzat szervez lakossági veszélyes hulladékgyőjtési akciókat, akkor a mobil győjtıautóval kiálló begyőjtınél adható át a sütıolajat tartalmazó üveg, palack. Egyre több település vezetése ismeri fel ennek a szolgáltatásnak a jelentıségét és fıleg a kisebb településeken, ahol a hulladékgyőjtı udvar kialakítására még nem került sor, szolgáltatásként veszik igénybe a győjtıautót. A begyőjtés idıpontjáról, helyszínérıl a helyi újságban, tv-ben értesítik a lakosokat. Az ilyen elıre meghirdetett akciók esetében van arra remény, hogy a háziasszony kerülgesse néhány hónapig az olajhulladékkal teli palackokat, hiszen tudja, hogy adott idıben azt átveszik tıle. Ma már az éttermekbıl, szállodákból, nagyobb konyhákból is összegyőjtik az országban az elhasználódott étolajat és használt sütızsírt, és a háztartásokból győjtöttel együtt zárt mőanyaghordókban a feldolgozó üzembe viszik, ott kezelik, tisztítják, majd az elıállított tisztított növényi olajokat minıségi vizsgálatok után ipari célra és takarmányozásra hasznosítják. A feldolgozás után nyert ipari zsírok hasznosítási lehetıségei: ipari olaj elıállítás, festékgyártás, aszfaltgyártás. A kezelt étolaj kisebb hányada végképp hulladékká válik (nem hasznosítható), ezt a részt hulladékégetıben kell elégetni. Az olajhulladék energiatartalma nagy (főtı értéke magas), ezért égetése a kisebb energiatartalmú veszélyes hulladékokkal együtt indokolt. Valamennyi háztartás és minden
2/13
vendéglátással kapcsolatos konyha, étterem, szálloda, büfé számára a szelektív győjtés és kezelınek történı átadás javasolható (pl: Biofilter Kft.).
3/13
A legjellemzıbb szennyezı anyagok, komponensek ismertetése: TPH: ásványi eredető olajok, zsírok, kenıanyagok Milyen módon kerülhet a csatornahálózatba: autószerelés, autómosás, fémmegmunkálás, ruhatisztítás Kezelés: zsír-olaj fogó mőtárgy NH3-NH4:: Ammónia-ammónium Milyen módon kerülhet a csatornahálózatba: bırcserzés, szeméttelepi csurgalékvizek közösségi/üzemi illetve vendéglátó-ipari egységek konyhájából iskola, óvoda, vizelet Kezelés: szennyvíztisztító telepen a megfelelı technológiával A bırcserzésbıl származó szennyvíz veszélyes hulladéknak minısül ezért bevezetése a csatornába nem megengedett. Ugyanezen okból a szeméttelepi csurgalékvíz sem kerülhet a csatornahálózatba. NO2: Nitrit NO3: Nitrát Milyen módon kerülhet a csatornahálózatba: bırcserzés, fémfeldolgozás, galvántechnológiák Kezelés: szennyvíztisztító telepen a megfelelı technológiával A bırcserzésbıl, fémfeldolgozásból származó illetve galvántechnológia során keletkezı szennyvíz veszélyes hulladéknak minısül ezért bevezetése a csatornába nem megengedett. P: foszfor Milyen módon kerülhet a csatornahálózatba: néhány technológia: pl. felületkezelés, bırcserzés mosószerek (háztartásokból) Kezelés: szennyvíztisztító telepen a megfelelı technológiával A bırcserzésbıl, fémfeldolgozásból származó illetve galvántechnológia során keletkezı szennyvíz veszélyes hulladéknak minısül ezért bevezetése a csatornába nem megengedett. SZOE: zsírok és olajok kimutatására szolgáló győjtıparaméter KOI: kémiai oxigénigény, a kémiai úton oxidálható anyagok győjtıparamétere BOI: a biológiai úton oxidálható anyagok győjtıparamétere (szerves anyagok általában) Milyen módon kerülhet a csatornahálózatba: háztartási szennyvizek jellemzıi nagyobb koncentráció lehet az élelmiszeripari szennyvizekben, konyhák, éttermek szennyvizében. SZOE -t zsírok, olajok okozzák KOI-t a szennyvízben lévı biológiai és kémiai úton oxidálható anyagok okozzák. BOI ennek a biológiai élılények által "oxidálható" /lebontható része (szerves anyagok általában) Kezelés: zsír- és olajfogó, ülepítı a moslék és fáradt zsiradék szelektív győjtése, a csatornába juttatás mellızése.
Milyen negatív hatása van a szabálytalan bebocsátásnak, lerakásnak? Napjainkban, a XXI. század elején, az életmód változásával, a termékösszetétel és a csomagolástechnika változásaival összefüggésben jelentısen módosult a képzıdı hulladék összetétele, mennyisége pedig folyamatos, lassú emelkedést mutat, ezért a hulladékok kezelése az eddigi gyakorlat szerint nem folytatható. Új stratégiát kell meghatározni, amely az „elvárható felelıs gondosság elve” alapján mindenki részvételét igényli a hulladék győjtésében, kezelésében, annak érdekében, hogy a hulladék környezetet terhelı hatása a legkisebb mértékő legyen. Így van ez a szennyvíz kezelésének esetében is.
4/13
Létezik a hulladékoknak olyan köre, amelyek a termelési folyamatba újrahasználattal, illetve hasznosítással nem vezethetıek vissza. Vagy azért nem, mert az adott hulladék eleve nem alkalmas az újrahasználatra, illetve a hasznosításra, vagy azért nem, mert az adott mőszaki-technológiai feltételek és adottságok mellett az újrahasználat, illetıleg a hasznosítás - a környezetvédelmi elınyökhöz viszonyítva aránytalan költségekkel vagy más gazdasági terhekkel járna. Környezetvédelmi okok miatt a hulladékok e fajtáit is kezelni, ártalmatlanítani kell, mivel a környezetre a véglegesen hulladékként visszamaradó anyagok fokozott veszélyt jelentenek. A hulladék ártalmatlanítása, a hulladék környezetet veszélyeztetı, szennyezı vagy károsító hatásának megszüntetése, kizárása, amely megvalósítható a környezet elemeitıl történı elszigeteléssel, vagyis lerakással. Fizikai-kémiai és biológiai eljárásokkal is átalakítható a hulladék, amelynek eredményeként a keletkezı hulladék (termék?) visszavezethetı a természetbe már jóval veszélytelenebb állapotban. A szennyvizek kezelésére is ezen alapelvek érvényesek. Ha a szennyvizet közvetlenül a talajra ürítik, még a települési szilárd hulladékban is mintegy 1%-ban jelen lévı veszélyes összetevık érintkezésbe kerülnek a talaj részecskéivel. Amikor a csapadék hatására a szennyvíz veszélyesanyag tartalma kioldódik, az oldat a talajba szivárog és ott kedvezıtlen hatást fejt ki. A talaj jellegzetességei (például porozitása) befolyásolja az oldat mozgásának sebességét. A homokos talaj szemcséi között gyorsabban, az agyagos talajban lassabban halad, és hogy milyen hatást okoz, az attól is függ, hogy a felszín alatti vizek milyen közelben, mélységben és irányban találhatók, de mindenképpen kockázatot jelent. Elıfordulhat az is, hogy az ivóvízbázis szennyezıdik. Tehát a közvetlenül a földre ürített szennyvíz illetve háztartási hulladék a környezı talajt vagy alsóbb rétegekig szivárogva a talajvizet, ivóvizet is szennyezi. A Pilisvörösvári Vízmővek Kft. és a Budajenıi Vízmővek Kft szennyvíztisztító telepe a jogszabályi elıírásoknak megfelelı módon került kialakításra és fejlesztése fokozatosan és folyamatosan történik a lakosság érdekében is. Mőködése nem jelent kockázatot a környezetre és az emberi egészségre sem. A szennyvíztisztító telepen keletkezı iszapot víztelenítik, és rendszeresen elszállításra kerül; ugyanez történik a rácsszeméttel is. Aki a háztartásában keletkezı vagy a vállalkozása mőködése következtében képzıdı szennyvizet illegálisan a talajra engedi ki, az ellen a jogszabályok szerint eljárást lehet indítani. Ezzel súlyosan szennyezi lakókörnyezetét. A szennyvízhálózatba illegálisan bebocsátott fokozottan szennyezı anyagok tisztítása a szennyvíztisztító telepet megterheli, illetve súlyosabb esetben zavart is okozhat. Így nemcsak a környezetet, hanem mindannyiunk pénztárcáját is károsítja az illetı.
5/13
A szennyvíztisztító telepen alkalmazott határértékek (budajenıi illetve pilisvörösvári) 28/2004. (XII. 25.) KvVM rendelet - A kibocsátott tisztított szennyvízre vonatkozó követelmények a befogadóba történı bevezetés elıtti helyen: Szennyezı komponensek határértékei(1) koncentrációban (mg/l) vagy minimális eltávolítási hatásfokban (%) megadva
Összes foszfor (öP)1
Kiépített terhelési kapacitás [Leé]
<600 601-2000 2001-10000 10001-100000 >100000
Dikromátos oxigénfogyasztás (KOIk)(3)
mg/l 300 200 125 125 125
% 70 75 75 75 75
Biokémiai oxigénhiány(2)(3) (BOI5)
mg/l 80 50 25 25 25
% 75 80 70-90 70-90 70-90
Összes nitrogén (öN)1
Összes lebegıanyag (öLA)(3)
mg/l 100 75 35 35 35
% 90 90 90
mg/l 2(5) 1(5)
% 80 80
V.1-jétıl XI. 15-ig
XI.16-tól IV. 30-ig
mg/l 15(5) 10(5)
% 25(5) 20(5)
(1) A koncentrációban megadott határérték (napi átlag érték) és az eltávolítási hatásfok alapján meghatározott határérték közül az engedélyben elıírt csak az egyik kritériumnak kell megfeleni. A százalékos csökkentést a tisztítótelepre bevezetett nyers szennyvíz köncentrációjához képest kell értelmezni. (2) A BOI5 más paraméterrel helyettesíthetı: összes szerves szén (TOC) vagy teljes oxigénhiány (TOD), ha összefüggés állapítható meg a BOI5 és a helyettesítı paraméter között. (3) Tavas szennyvíztisztítás után vett vízmintákat - KOIk, BOI5 komponensekre - a vízminıségi vizgálatokat megelızıen szőrni kell, azonban a szőretlen víz összes lebegıanyag koncentrációja nem haladhatja meg a 150 mg/l-t. (4) A hatóság vízvédelmi érdekek alapján egyedi határértéket állapíthat meg. (5) A határértékek a 240/2000. (XII. 25.) Korm. rendelet szerinti érzékeny és a 49/2001. (IV. 3.) Korm. rendelet szerinti nitrátérzékeny területeken kell betartani, 10 ezer LE terhelés felett.
6/13
28/2004. (XII. 25.) KvVM rendelet 37. Fejezet 2. számú melléklet 28/2004. (XII. 25.) KvVM rendelethez A szennyvizek befogadóba való közvetlen bevezetésére vonatkozó, vízminıségvédelmi területi kategóriák szerint meghatározott kibocsátási határértékek Területi kategóriák
SorMegnevezés szám
1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23. 24. 25. 26. 27. 28. 29. 30. 31. 32. 33. 34.
35.
pH Szennyezı anyagok Dikromátos oxigénfogyasztás KOIk Biokémiai oxigénhiány BOI5 Összes szervetlen nitrogén öN ásv(8) Összes nitrogén (8) Ammónia-ammónium-nitrogén (8) Összes lebegıanyag Összes foszfor, P összes Szerves oldószer extrakt (olajok, zsírok)(2) Fenolok (Fenolindex) Összes vas Összes mangán Szulfidok Aktív klór Összes só Nátrium-egyenérték (%) Fluoridok Coliform szám (i=individuum=egyed)(5) Veszélyes és mérgezı anyagok Összes arzén Összes bárium Cianid, könnyen felszabaduló Összes cianid Összes ezüst Összes higany Összes cink Összes kadmium Összes kobalt Króm VI Összes króm Összes ólom Összes ón Összes réz Összes nikkel Molibdén Egyéb Hıterhelés
1. Balaton és vízgyőjtıje közvetlen befogadói
6,5-8,5 50 15 15 20(1) 2 35 0,7(10) 2 0,1 10 2 0,01 2 2 10 i/cm3 0,1 0,3 0,1 2 0,01 0,001 1 0,005 1 0,1 0,2 0,05 0,3 0,5 0,5 0,1
4.Általános 2. Egyéb 3.Idıszakos védett védettségi vízfolyás területek kategória befogadó befogadói befogadói
6,5-9 6,5-9 Határérték mg/l 100 75 30 25 30 20(3) 35(1) 25(3) 10 5(3) 50 50 5(1) 5(4) 5 5 0,1 0,1 10 10 2 2 0,01 0,01 2 2 2000(9) 45(9) 2 2 10 i/cm3 10 i/cm3 0,1 0,3 0,1 2 0,01 0,001 1 0,005 1 0,1 0,2 0,05 0,3 0,5 0,5 0,1
* * 0,1 2 * * * * * * * * * * * *
6-9,5 150 50 50 55 20 200 10 10 3 20 5 2 2(6) 20 10 i/cm3 0,5 0,5 0,2 10 0,1 0,01 5 0,05 1 0,5 1 0,2 0,5 2 1 0,3
A határértéket a hatóság a befogadó érzékenysége alapján állapítja meg (7)
7/13
(1) a 240/2000. (XII. 23.) Korm. rendelet alapján kijelölt érzékeny felszíni vizekbe és azok vízgyőjtı területén lévı, közvetlenül bevezetı befogadókba történı közvetlen bevezetés esetén 10000 LE terhelés fölött követelményként az 1. számú melléklet I. Rész szerinti technológiai határérték állapítható meg. (2) Álltai és növényi zsiradék esetén a határérték háromszoros (3) A határérték a nem nitrát érzékeny területeken kétszeres (4) A Maros hordalékkúp területén lévı idıszakos vízfolyások esetén a 2. kategória határértéke érvényes (5) A közegészségügyi hatóság által fertıtlenítésre kötelezett üzemek esetében elıírandó határérték (6) A határérték ötszörös a közegészségügyi hatóság elrendelése alapján (7) A hıterhelt használt víz (hőtıvíz) felszíni befogadóba való vezetésére elıírt kibocsátási határérték megállapítása során a befogadóra vonatkozó ökológiai határértékek és vízhasználathoz kötıdı technológiai határértékek betarthatóságát kell figyelembe venni (8) A 2000 LE alatti települési szennyvíztisztító telepek esetében a november 15. és április 30. közötti idıszakban a kibocsátásra határérték nem vonatkozik. (9) Települési szennyvíztisztító telepeknél teljesítése alól felmentés adható. (10) Befogadó vízfolyásba történı bevezetés esetén a határérték csak a befogadó terhelhetıségére alapozott indoklással adható ki. Egyéb indokolt esetben a hatóság enyhébb határértéket engedélyezhet. * A veszélyes és mérgezı anyagok idıszakos vízfolyás befogadóba való közvetlen bevezetésére vonatkozó kibocsátási határértékek a felszín alatti víz és a földtani közeg minıségi védelméhez szükséges határértékekrıl szóló 10/2000. (VI. 2.) KöM-EüM-FVM-KHVM együttes rendelet 3 .számú melléklete (B) szennyezettségi határértékeinek betartásával állapíthatók meg.
28/2004. (XII. 25.) KvVM rendelet 37. Fejezet 4. számú melléklet 28/2004. (XII. 25.) KvVM rendelethez
SorMegnevezés szám
1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15.
pH Szennyezı anyagok Dikromátos oxigénfogyasztás KOIk Biokémiai oxigénhiány BOI5 Összes szervetlen nitrogén öN ásv Összes nitrogén öN Ammónia-ammónium-nitrogén 10' ülepedı anyag Összes foszfor, P összes Szerves oldószer extrakt (olajok, zsírok) Ásványi olajok (4) Fenolok (Fenolindex) Kátrány Összes vas Összes mangán Szulfid
Idıszakos Egyéb vízfolyásba való befogadóba való közvetett közvetett bevezetés esetén bevezetés esetén 6,5 alatt; 10 felett 6,5 alatt; 10 felett Küszöbérték (mg/l) 1000 1000 500 500 120 120 150 150 100(1) 100(1) 150(2) 150(2) 20 20 50(3) 50(3) 5 10 5 10 1 5 10 20 5 5 0,5 1
8/13
16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23. 24. 25. 26. 27. 28. 29. 30. 31. 32. 33. 34. 35. 36. 37. 38.
Szulfát Aktív klór Összes só Fluoridok Veszélyes és mérgezı anyagok Összes arzén Összes bárium Cianid, könnyen felszabaduló Összes cianid Összes ezüst Összes higany Összes cink Összes kadmium Összes kobalt Króm VI Összes króm Összes ólom Összes ón Összes réz Összes nikkel Molibdén BTEX (benzol, toluol, etilbenzol, xilol)(5) Szerves oldószer (5) Azbeszt
39.
Toxicitás
40.
Hımérséklet
400 30 2500 20
400 30 2500 50
* * 0,1 1 * * * * * * * * * * * * * * 30 LC 50% Higítási arány (Halteszt)
0,2 0,5 0,1 1 0,2 0,05 2 0,1 1 0,5 0,5 1 2 2 1 0,5 0,1 0,1 30 LC 50% Higítási arány (Halteszt)
40°C
40°C
(1) A küszöbértéket 24 órás átlagmintára kell megállapítani az állati hulladék ártalmatlanítás és hasznosítás technológiából származó szennyvizekre (II. rész, 36. Fejezet) (2) Csak ha a 10 perces ülepedésnél a lebegıanyag tartalom nagyobb, mint 5 x 10-3 m3/m3 (3) 100 m3/d kibocsátás alatt a határérték növényi és állati eredet esetén háromszoros, fölötte kétszeres (4) 10 m3/d kibocsátás felett (5) A határérték 10-3 m3/m3-ben van kifejezve * A veszélyes és mérgezı anyagok idıszakos vízfolyásba való, közvetett bevezetése esetén a küszöbértékeket a 10/2000. (VI. 2.) KöM-EüM-FVM-KHVM együttes rendelet 3. sz. melléklete B szennyezettségi határértékeinek megfelelıen kell megállapítani az 5. számú táblázat minimum és maximum értékei között az elıvizsgálati eredmények figyelembevételével.
9/13
Önellenırzési kötelezettség Az önellenırzés meghatározása a 27/2005. (XII. 6.) KvVM rendeletben olvasható, miszerint: ”a kibocsátott szennyvíz, valamint a benne lévı szennyezı anyagok mennyiségi és minıségi mérése, az adatok rögzítése és megırzése a kibocsátó részérıl”. Az önellenırzésre kötelezettek köre 204/2001. (X. 26.) illetve a 220/2004. (VII. 21.)Kormány rendeletben kerültek meghatározásra. „Azon bebocsátók, akik: a) Az 1. számú melléklet I. lista szerinti veszélyes anyagot, vagy elsıbbségi veszélyes anyagot bocsát ki vagy használ b) Akinek önellenırzési kötelezettségét a felügyelıség környezet veszélyeztetettsége miatt megállapítja, továbbá c) Aki engedélye szerint, illetıleg a telephelyrıl (szennyvíztisztítóból) a megelızı év adatai alapján 15 m3/üzemnap mennyiséget meghaladó szennyvizet a. Közvetlenül a befogadóba vezet b. Közvetve (közcsatornán vagy közös üzemi tisztítón keresztül) a befogadóba vezet és egyúttal a külön jogszabály szerint meghatározott tevékenység folytatása során keletkezı szennyvizet bocsát ki d) bıripari, vegyipari eredető valamint kıolaj-feldolgozásból és fém megmunkálásból származó szennyvizet bocsát be a szennyvízelvezetı mőbe 1.számú melléklet I. lista 1. Higany 2. Kadmium 3. Hexaklór-ciklohexán (HCH) 4. Széntetraklorid 5. DDT 6. Pentaklórfenol 7-10. Aldrin, Dieldrin, Endrin, Izodrin 11. Hexaklórbenzol 12. Hexaklórbutadién 13. Triklórmetán (kloroform) 14. 1,2-diklóretán 15. Triklóretilén 16. Perklóretilén 17. Triklórbenzol Az I. listába tartozó anyagok kibocsátása tilos 1. Hexaklór-ciklohexán (HCH) 2. Aldrin 3. Dieldrin 4. Endrin 5. Izodrin 6. DDT 7. Pentaklórfenol A következıkben felsorolt I. listába tartozó anyagok kibocsátása az alábbi technológiákból tilos 1. Széntetraklorid 1.1. Széntetraklorid gyártás perklórozással (mosást is tartalmazó eljárások és mosással nem járó eljárások) 1.2. Klórmetánok gyártása metán klórozással (beleértve a nagynyomású elektronikus klórfejlesztést) és metanolból 1.3. Klórozott fluorozott szénhidrogének (CFC) gyártása 1.4. Széntetrakloridot oldószerként felhasználó üzemek (a termékbe való beépülés nélkül) 1.5. Minden egyéb gyártási technológia 2. Hexaklórbenzol (HCB) 2.1. HCB gyártása és feldolgozása 2.2. Perklóretilén (PER) és széntetraklorid (CC14) gyártása perklórozással 2.3. Triklóretilén gyártása és/vagy perklóretilén gyártása más eljárással 2.4. Kvintozént és teknazént gyártó üzemek 3. Hexaklórbutadién (HCBD) 3.1. Perklóretilén (PER) és széntetraklorid (CC14) gyártása perklórozással
10/13
3.2. Triklóretilén gyártása és/vagy perklóretilén gyártása más eljárással 4. Kloroform (CHC13) 4.1. Klórmetánok gyártása metanolból vagy metanol és metán keverékébıl 4.2. Klórmetánok gyártása metán klórozásával 4.3. Klórozott fluorozott szénhidrogének (CFC) gyártása 5. Triklóretilén (TRI) 5.1. Triklóretilén (TRI) és perklóretilén (PER) gyártása 6. Perklóretilén (PER) 6.1. Triklóretilén (TRI) és perklóretilén (PER) gyártása (TRI-PER) eljárással 6.2. Széntetraklorid és perklóretilén gyártása (TETRA-PER) eljárás 6.3. Klórozott fluorozott szénhidrogének (CFC) gyártása 7. Triklórbenzol (TCB) 7.1. TCB gyártása hexaklórciklohexán (HCH) dehidroklórozásával és/vagy TCB feldolgozása 7.2. Klórbenzol gyártása és/vagy feldolgozása benzol klórozásával
Önellenırzési terv A 220/2004. (VII. 21.) Kormány rendelet 28. § (1) bekezdés alapján „Az önellenırzésre kötelezett a külön jogszabályban [27/2005. (XII.6.) KvVM rendelet] meghatározottak szerint önellenırzési tervet köteles készíteni, amelyet a felügyelıség részére, valamint a) Közcsatornába bocsátás esetében a szolgáltatónak b) Közös üzemi csatornába bocsátás esetén a közös üzemi szennyvíztisztítót üzemeltetınek köteles megküldeni. (2) Az önellenırzési tervet elsı alkalommal a tárgyévet megelızı év október 31-éig kell benyújtani, melyet legalább 5 évente felül kell vizsgálni. Az önellenırzési tervet a felügyelıség hagyja jóvá. Az önellenırzési terv szerinti éves vizsgálati idıpontokat a tárgyévet megelızı év november 30-áig be kell jelenteni a felügyelıségnek, mely bejelentés nem minısül az önellenırzési terv módosításának. Az önellenırzési tervben rögzített ellenırzések száma – az idıszakos üzemek kivételével – egy naptári évben 4 alkalomnál kevesebb nem lehet. Az önellenırzési terv és üzemnapló kötelezı tartalmi elemeit, részeit a 27/2005. (XII.6.) KvVM rendelet írja le részletesen.
VAL, illetve VÉL lap A 27/2005. (XII.6.) KvVM rendelet 17. § (1) bekezdése tartalmazza „Az önellenırzésre köteles kibocsátó – az üzemnapló adatai alapján – a kibocsátásáról évente összefoglaló jelentést készít, valamint a 4. melléklet szerinti adatlapokat kitölt, és ezeket a tárgyévet követı év március 31-éig a hatósághoz benyújtja. A kibocsátó köteles az adatszolgáltatás teljeskörőségét és a szolgáltatott adatoknak a kibocsátó egyéb nyilvántartási rendszerének, iratainak adattartalmával való egyezıséget biztosítani.”
11/13
4. melléklet
12/13
A honlapon található tájékoztató szakmai anyagok a http://www.kvvm.hu/szakmai/hulladekgazd/ oldalról származnak.
Ajánlott oldalak:
www.kvvm.hu http://hulladek.lap.hu/ http://kornyezetvedelem.lap.hu/
13/13
