AntiQuark az optimalizált Macintosh-tördelôrendszer
Szemléletmód A mechanikus írógép billentyûzetét 120 évvel ezelôtt úgy alkották meg, hogy egyenlô mértékben terhelje a bal és a jobb kezet. A mai számítógép lényegében még mindig ugyanezt a billentyûzetet használja, holott a jobb kéznek elsôsorban az egeret kell mûködtetnie – vagy ceruzát tartva még lapozgatnia is kell a korrektúrában, kipipálva a javításokat… Ez már önmagában is indokolna egy alapjaiban új klaviatúrát, amelyen a bal kéznek sokkal többet kell magára vállalnia. Ennél azonban sokkal többrôl van szó. Az AntiQuark (AQ) egyfajta komplex vezérlôrendszer, és olyan szemléletet testesít meg, amely nem csupán Quarkban, de InDesign-ban vagy bármely más tördelôprogramban is megvalósítható volna. Nem lévén programozó, elképzeléseimet csak segédprogramok révén valósíthattam meg. Az alábbi AQ-változat a klasszikus Macintosh (OS9), a QuarkXPress 4.11 és a QuicKeys 3.5 kombinációján alapul. A mai napig ezt tartom optimálisnak.
Kulcsok Minden tapasztalt tördelô tudja: csak akkor dolgozhat hatékonyan, ha az utasításokat a billentyûzetrôl adja ki. Nem az egérrel huzigálja a menüpontokat, hanem kulcsokat alkalmaz (gyorsbillentyû, „hot-key”, „short-cut”). A kulcsokat az AQ a QuicKeys makró-program mint vezérlômû segítségével ülteti fel a Quarkra. Az AQ-utasítások számos AppleScriptet is tartalmaznak. A makró-program (s vele értelemszerûen az AQ) bármikor egyetlen gombnyomással ki/bekapcsolható. Egy sokszáz utasításból álló rendszerben ugyanennyi kulcsot kell definiálnunk. Hová tegyük ôket? Apple és Windows között fogy a különbség, de abban azért továbbra is eltérnek, hogy az Appletasztatúrán 4 tetszôlegesen kombinálható módosítóbillentyû van, Windows alatt viszont csak 3 (a negyedik nem kombinálható a többivel). Rajzunk a módosítóbillentyûket – shift, ctrl, option és cmd –, vagyis a tasztatúra bal alsó sarkát jeleníti meg. Fontos szempont, hogy Apple-ben tükörképszerûen jobb kéz felôl is ugyanez áll rendelkezésünkre. Ha mind a négy kocka üres, egyik módosítógomb sincs használatban. Ilyenkor nemigen definiálhatunk kulcsot, hiszen alaphelyzetben szinte valamennyi billentyû foglalt. A módosítógombokkal azonban további variációkat, „figurákat” képezhetünk: 1. kép: módosítógombok Apple-ön. A kombinációk száma 16
5 = 12 6 / + 037 * 8 49 .
5 = 6 1 / 7 + 02 * 8 3 49 . ?
2. kép: módosítógombok Windowson. A kombinációk száma 8 (plusz 1, amely azonban a többivel nem társítható tetszôlegesen)
5 = 6 1 / 7 + 02 * 8 3 49 . 2
Mivel Windows alatt csak 3 módosítógomb biztos, a „standard” Quark sem igen használ ennél többet – hiszen különben nem mûködhetne Windows alatt. Apple-ön viszont az AQ módszeresen kihasználhatja mind a 4 módosítógombot, ezért kulcskészlete kétszerte, szabad kulcskészlete pedig NAGYSÁGRENDDEL nagyobb. Ugyanis maga a Quark program következetesen alkalmaz 4 kombinációt karakterek bevitelére (a 3. képen zölddel keretezve), egyet-egyet az alapvetô parancsok kiadására, illetve stílusok definiálására (pirossal keretezve) – ezeket csak óvatosan használhatjuk más célra. Windowson tehát szinte már nem is marad szabad figura, miközben az Apple kulcskészlete továbbra is bôséges. Az AQ-nak így módjában áll egy sereg fontos utasítást bal kézre helyezni.
3. kép: tilos kombinációk a Quarkban. Zölddel keretezve: karakterek bevitelére szolgáló figurák. Pirossal keretezve: parancsok, illetve szövegformázó stílusok. Ezeket a kombinációkat vagy egyáltalán nem, vagy csak igen tudatosan szabad más célra használni
Megjegyezni a kulcsokat Aki dolgozott már makró-programmal, tudja: nem az a nehéz, hogyan definiáljunk újabb és újabb kulcsokat, hanem hogy miképpen lehet könnyen megjegyezni ôket. Megfontolandó, melyik szempontnak tulajdonítsunk elsôbbséget: • a balkéz-szabálynak (amit csak lehet, bal kézzel kell elérni, hogy a jobb kezet tehermentesítsük); • a billentyûzeten olvasható betûk informatív erejének (A = select All, D = Duplicate és ennek szellemében következetesen, amíg a betûkbôl futja – no de ha kifogynak, hogyan tovább?); • a mindennapos tördelôi gyakorlatnak (minden szabály alól van kivétel, mert egyszerûen csak „így esik kézre!”) ; • a standard Quarkkal való kompatibilitásnak (tartsuk tiszteletben a Quark saját kulcsait, ne használjuk ôket más célra). Szempontjaink idônként ütközni fognak, a rendszer nem lesz ellentmondásmentes. Mindazonáltal elérhetjük, hogy a kivételek száma csekély legyen.
Makró és szkript Az AntiQuark három program (QuarkXPress, QuicKeys, AppleScript) optimális kombinációja. Szeretném megvilágítani az összefüggést a QuicKeys és az AppleScript között. A QuicKeys (lévén makró-program) „magnófelvételt” készít a munkamûveletekrôl, beleértve akár az egér mozgását is, és az egész mûveletsort gombnyomásra visszajátssza. Gyorsabban és pontosabban dolgozik, mint az emberi kéz, de mégiscsak végig kell mennie az összes mûveletsoron, dialógusboxokat kell megnyitnia és okéznia stb., vagyis az egész magnófelvétel – akár egy film – a szemünk elôtt pereg le. Ez bizonyos esetekben praktikus, máskor kifejezetten zavaró lehet.
3 Másoljunk át valamely elemet egyik dokumentumból a másikba pontosan ugyanoda. Normál Quarkban a következôket kell végigcsinálni: Copy ➝ OK ➝ document change ➝ Paste ➝ OK ➝ change➝ cmd-opt-M (X-value) ➝ Copy ➝ OK ➝ change➝ cmd-opt-M ➝ Paste ➝ OK ➝ change➝ cmdopt-M-TAB (Y-value)➝ Copy➝ OK➝ change➝ cmd-opt-M➝ TAB➝ Paste➝ OK. QuicKeys-zel viszont az egész feladatsort ráültethetjük – mondjuk – a -C („Copy”) kulcsra, és annak megnyomására a makróprogram 2-3 másodpercen belül hiba nélkül visszajátssza a teljes mûveletet. Figyelem: a QuicKeys tasztatúrafüggô (magyar/MSz/angol stb.), és az sem mindegy, hogy a tördelôprogram milyen nyelvû, vagyis milyen néven találjuk a menüpontokat.
-
Az AppleScript (lévén egyfajta programnyelv) higiénikusabban dolgozik: utasításait a háttérben hajtja végre, és csak a végeredményt mutatja be. Ebbôl adódnak a hátrányai is, például az utasításokat nem lehet visszacsinálni az Undo paranccsal. De ami a legfontosabb, a szkripteket csak az AppleScript szerkesztôablakából vagy a DeskTopról lehetne indítani. A makró-program viszont befogadja utasításai közé a szkripteket is, és akkor már a billentyûzetrôl vezérelhetjük ôket. Az AppleScript minden Apple-rendszerben bennfoglaltatik. Programnyelvnek a lehetô legegyszerûbb, és minimális angol tudás is elegendô hozzá. Az utasítások a szoftver (esetünkben a Quark) megszólításával kezdôdnek: mondd… (tell) és elköszönéssel zárulnak (end tell). A kettô között az utasítás szinte magától értetôdik. Ami nem része a parancsnak, hanem ténylegesen szöveg, annak inch-jelek (") közé kell kerülnie. Egy példa: gyakran kell lecserélni bizonyos karaktereket, ilyenek az esetleges konverziós hibák, a dupla betûközök, a dupla sorközök, az oda nem illô idézôjelek a magyar vagy az idegen nyelvû szövegben stb. stb. E visszatérô Find/Change funkciókat elegánsan, gyorsan és halálpontosan lefuttathatja egy szkript. Szemléltessük ezt a dupla betûköz megszüntetésével: tell document 1 of application "QuarkXPress™" [pontos elnevezést a DeskTopról!] copy " " to (every text where it = " ") of story 1 of current box (… stb.) end tell A tell-kereten belül tetszôleges számú csere-utasítást írhatunk. Ha azonban a lecserélendô karakterek bármelyike is hiányzik, a gépezet azonnal le fog állni. Célszerû tehát közbeiktatni egy feltételes szerkezetet a try (próbáld) utasítással, szintén megszólítás/elköszönés formájában: tell document 1 of application "QuarkXPress™" try copy " " to (every text where it = " ") of story 1 of current box end try (try… stb.) end tell Mindezt a Script Editor szerkesztôablakában definiáljuk és természetesen el is menthetjük. Ezen túlmenôen azonban a QuicKeys szerkesztôablakában is felhasználhatjuk (önálló utasítás gyanánt vagy valamely kompex utasítás részeként), és akkor már a billentyûzetrôl is elindíthatjuk.
4
Partitúra
5 = 6 1 / 7 + 02 * 8 3 49 . 2 (A kottajelek hierarchiája) indít
➊
–1
➋
+1
nulláz
➍
➌
2
Az AQ-rendszerben a Quark által gyakorlatilag üresen hagyott (ctrl) a legfôbb módosítógomb: a. A figurával képzett kulcsok a legkülönfélébb célokat szolgálhatják. Igen gyakran rákérdezô jellegûek, amennyiben valamely paraméter értéke iránt tudakozódnak. (Például: „X vagy Y ordináta értéke: hány mm?”; „Képméret: hány százalék?”) Ezek kétkezes kulcsok. Ilyenkor elengedjük az egeret, a kulcs használata után jobb kézzel beütjük a számot, OK – és újra az egér után nyúlunk. b. Valahányszor a kulcs „rákérdezô”, a figura szolgál arra, hogy a szóbanforgó paramétert a névleges értékére állítsa vissza (0 mm, „nincs”, 100% stb.). Ha a nullázásnak nincs értelme, ami gyakori eset, akkor a nullázófigurára természetesen egyéb utasítást is ültethetünk. c. A figura az obligát második lépcsô, egy lehetséges változata – vagy pedig egyszerûen csak egy másfajta feladatot definiál. d. A figura (mint harmadik lépcsô) kritikus. Csak akkor alkalmazzuk, ha nem ütközik a normál Quarkkal. Tehát nem használható például az E, P, S, D billentyûkkel (Save Text, Page Setup, Save As, Step and Repeat). e. Négy figura: , , és alkalmanként utasítás-sorozatot alkothat, jelentésük ilyenkor „elsô, második, harmadik és negyedik”. f. A figura valamit elindít, megnyit, aktivál: betûkkel kombinálva mindig programot (Q betûvel Quarkot, P-vel Photoshopot, A-val az Apple ScriptEditort stb. stb.), az F-sorral párosítva pedig dossziékat: F1 = System, F2 = Programok, F3 = Sablonok, F4 = Iroda; F5-tôl F14-ig = visszatérô munkáink. (A jól elérhetô F15 üresen marad szabad felhasználásra – lásd a j. pontot.) Az AQ-rendszerben ezek mind DeskTop-funkciók, a tördelôprogramban tehát ezt a figurát csak óvatosan alkalmazzuk. Az F-sor fölé egy „puskát” ragasztottunk: egy papírcsíkon felül az F-gomb eredeti Quarkfunkcióját, alatta feketében negatívval a -funkciót tüntettük fel. Kitûnôen vezeti a szemet. g. A és figurák jelentése következetesen plusz 1, illetve mínusz 1 (mm, fok, százalék). h. A figura – betûkkel kombinálva – valamiféle praktikus dolgot, hasznos segédeszközt jelöl, és funkcióját többnyire maga a szóbanforgó betû segít megjegyezni, például: D mint Dátum, L mint Levélpapír, K mint Kézirat stb. De ezzel indítjuk betûcsere-gépezeteinket is ( -Return, ha a TABokat is megszüntetjük, -TAB, ha a TAB-ok megmaradnak), -É pedig az idegen kézbôl kapott dokumentumokban beállítja saját karakter-preferenciáinkat. i. Saját kulcsok. A és figurák nem szerepelnek az AQ utasításrendszerében, ezeket konkrét munkákhoz, mondjuk egy-egy meghatározott folyóirat tördeléséhez alkalmazhatjuk. A például a szerzô gyakolatában a Koncert Kalendáriumnak van fenntartva. Amikor ezt a kiadványt tördeljük, csak ezt az egy konfigurációt kell fejben tartanunk – a többi úgyszólván magától megy.
9
8 .
5
2
28. +
5
* + -
= /
-
-
=
5
0
j. Dzsóker kulcsok. Némely billentyû (Esc, F15) alaphelyzetben ( ) is szabad, ezekre a mindenkori legfontosabb utasításokat helyezzük. Folyvást újra- és újradefiniáljuk ôket, így a legjobban kézreesô Esc-nek reggel még kézirat-elôkészítô funkciója van, délután már egy Photoshop mentési mûveletet automatizál stb. Alaphelyzetben a feltételes elválasztójelet tartjuk rajta. Az Esc egykezes (balkezes!) kulcsot képez a figurával is. F15 szintén dzsókernek minôsül, -dal és -lal is.
4
4
2
Eltérések a normál Quarktól Az AntiQuark kompatíbilis a normál Quarkkal – de nem tökéletesen. Az eltérés jórészt abból adódik, hogy kiküszöbölünk bizonyos ismétlôdéseket, redundanciákat. 1. Az 1. redundancia kiküszöbölése – az Y, X, C, V csoport tehermentesítése. A cmd-X, C, V gombcsoport ugyanazt a célt szolgálja, mint az F2, F3, F4. Mindkettô a balkéz nyugalmi helyzetében is elérhetô, ezért túl értékesek ahhoz, hogy csupán egymás tartalékai legyenek. Ezért végleg áthelyeztük ôket F2–F4-re. Az Y betût is kisajátítottuk, a Preferenciákat ezentúl másutt kell elérni. 2. A 2. redundancia kiküszöbölése – a Számsor tehermentesítése. A bal felsô számsor elveszíti számbeíró funkcióját, a számokat kizárólag a jobbkezes számtáblán lehet beírni. Nem nagy kompromisszum, mert a tördelôk nem profi szedôk, úgysem tudnak 10 ujjal vakon gépírni, a számokat jobb kézzel, a jobboldali számtáblán ütik be. Az értékes 0/§ billentyûre helyezett rendkívül ritka „¿” karaktert pedig már csak akkor tudjuk leírni, ha átmenetileg kikapcsoljuk a makró-programot – mely lehetôség egyébként is mindig rendelkezésünkre áll. 3. A Tabulátor kisajátítása. A TAB megôrzi alapvetô funkcióját, tehát a dialógusablakokban is navigálhatunk vele („jelöld ki a következô mezôt”). Az ellenirányú utasítást azonban („jelöld ki az elôzô mezôt”), amely inkább csak hibajavításnak tekinthetô, és ezért ritkábban fordul elô, áthelyeztük -TAB-ról a kissé nehézkesebb -TAB-ra, amelynek az AQ-rendszerben nincs funkciója. Némely Quark-utasítás új helyre kerül ugyan, de a régi helyén is változatlanul elérhetô.
1
8
A bal kéz territóriuma AQ-alapelv, hogy a legtöbb utasítást egy kézzel, bal kézzel kell kiadni. Minthogy jelen tanulmányt olyanok olvassák, akik már jártasak a tördelésben, bizonyára ki fognak igazodni ábráinkon.
4
1. Eszközök. Ez az utasításcsoport a figurára épül. Az Í-Y-X-C-V billentyûkkel elsô állásban a legfontosabb, 2 további állásban ( – ) a ritkábban szükséges eszközökre váltunk. (Jobb kéz felôl a láncoló eszközt -rôl a jobban elérhetô -ra tettük. Így is balkezes utasítás marad. Nehezebb ugyan hozzáférni – de láncolás elôtt amúgy is célszerû gondolkodni egy picit.)
2
.9 4
44 44 4
Í kéz Y nyíl X textbox C képbox V line
.. .
X Bézier C Bézier V free line
9
áthelyezve
F2
F3
F4
cut
copy
paste
C oválbox
28 9
Û link Û link+ Û unlink Û
Í
Y
X cmd
C
V
B
N
M
,
.
– ctrl
43 21 67 59 8
6
2. Stílusok. E sorozat a TAB billentyûre TAB plain (antikva) épül (amely alaphelyzetben persze megTAB italic (kurzív) TAB bold (fett) tartja eredeti funkcióját). A leggyakoribb TAB All Cap (verzál) ????? utasítást (italic/kurzív) az ergonomikus TAB Small Cap (kapitälchen) -TAB kulcsra helyeztük. A hüvelykujj TAB felsô index pici elmozdításával elérhetô a -TAB TAB alsó index (plain/ant), iletve a -TAB (bold/fett). TAB kurrens A logikusan kínálkozik a verzál, azaz TAB TAB visszafelé nagybetûs íráshoz. Hogy -TAB-ot erre a célra használhassuk, az eredetileg „visszafelé lépést” jelentô kulcsot átültettük -TAB-ra (lásd Eltérések). Rendkívül bosszantó, ha a kéziratban valamit VÉGIG NAGYBETÛVEL ÍRNAK BE, a szedést ilyenkor nehéz visszaállítani kurrensre. A Quark 4.11-es verzióban ezt csak egy kiegészítô program (Extension) segítségével tehetjük meg. A -TAB (nullázó) konfiguráció is egy ilyen Quark Extension egyik menüpontját alkalmazza. Nem szerepel a képen, de logikánk szerint a stílusokhoz célszerû sorolni egy további gyorskulcsot. Idôrôl idôre elôfordul, hogy valamely kijelölt szövegben fel kell cserélni a plain és az italic betûket. A -TAB kulcs ezt végzi el egy szimpla szkript segítségével.
TAB
3
2
1
4
shift
1
ctrl
8
opt
cmd
9
+
23 2
3. Mozgás a képernyôn. Mivel a számesc + esc dokumentum elejére/végére sort tehermentesítettük (lásd Eltérések), a A és D) (eredetileg kézre esô számokra értékes funkciókat helyezhettünk: 1. képernyô le/fel, 2. képernyô §(0) 1 2 3 4 5 jobbra/balra, 3. lapozás elôre/hátra, 4. kurzor a szöveg elejére/végére és 5. szöveg ki1 ablak le/fel jelölése a kurzortól a szöveg elejéig/végé2 ablak jobbra/balra 3 oldal elôre/hátra ig. Az elsô irányt a , az ellentétes irányt 4 kurzortól szöveg elejére/végére a kulccsal érjük el. A dokumentum 5 kijelölés kurzortól szöveg elejére/végére elejét, illetve végét a QuarkXPressben eredetileg -A/D definiálja, de ott zavarná cmd az AQ logikáját, mi ezért / -Esc-re helyeztük ôket. Az 1–5. billentyûkön látható piros jeleket a tényleges billentyûkre is felfestettük – ez nagyban megkönnyíti a tájékozódást.
4
0
2
23
4. Korrektúrautasítások. Az Apple Macintosh végtelenül gazdag billentyûkészlete lehetôvé teszi, hogy bal kézzel végrehajtsunk minden olyan mûveletet, amelyet egy operátor el tud képzelni – vagy még elképzelni sem tud. Itt nincs módunk rá, hogy logikánkat következetesen megindokoljuk, de a következô oldal elején a teljesség igénye nélkül felsoroljuk azokat az AQ-funkciókat, amelyek a korrektúra-munkának úgyszólván minden részletére kiterjednek, miközben a bal kéznek alig kell kimozdulnia nyugalmi helyzetébôl.
7 Korrektúra közben (meg egyébként is) az operátor egyik ujja az Option billentyût keresi, mert így mozgathatja a képernyôt. Ezért az -t választottuk központi billentyûnek, és utasításaival együtt pirossal jelöltük. (A fontos kurzív is ezzel érhetô el – lásd 2. Stílusok.) Zölddel ezúttal is az eltéréseket jelezzük, ezek a , , , figurával mûködnek.
delete
§(0) ékezet
3
6
1
2
3
soft
ret
ret–
AQ-korrektúrarendszer (bôvebben a szövegben)
felsô”
Q
W
diviz
track30
A
041
Í
E
(„”)
S
aposzt német“
D
screen cscs
Y
X
vesszô pont
T
R
akiamely szócsere
C
F
G
csere újmond
pont:
V
pont;
opt
3
Elsô (alsó) sor -Y: (mint az egyik legfontosabb:) kiteszi a vesszôt, illetve ha van, törli azt. Utóbbi funkciójában elônyösebb a szimpla törlésnél, mert kizárólag akkor töröl, ha az adott helyen vesszô áll, az egyéb karakereket meghagyja. A pontot, kettôspontot vagy pontosvesszôt viszont vesszôvé alakítja. Ha a kurzort véletlenül rossz helyre állítjuk (tehát a vesszôt követô betûköz mögé állunk, ahogy ez szûk nézetben gyakran megtörténik), a szkript a betûközt egyszerûen átugorja. Megtakaríthatjuk a szemrontó zoomolást – egyszerûen nem tudunk hibázni. -X, -C, -V: mint az elôbbi, csak pontra, kettôspontra, illetve pontosvesszôre.
3 3 3
3 3 3 3 3 3 3 3
Második sor -S: (Screen:) a képernyô frissítése. -D: egy speciális módszer a kettôsbetû elválasztására, amikor éppen nem fér be az elôzô sorba. -F: karaktercsere a kurzornál (pl: kr|uzor ➝ ku|rzor). -G: új mondat kezdése vagy megszüntetése. (… látta,| elment… ➝ …látta.| Elment…) A betûközt automatikusan átugorja, a kurzorral nem kell precízen a vesszô/pont mögé állni. -Q: kiteszi a kötôjelet; a kurzor elôtti kötôjelet gondolatjellé, a gondolatjelet kötôjellé alakítja. -W: a kurzor elôtti karakter elôtt/mögött Track: 30. (5/5 ➝ 5 / 5) Az -E kulcs ún. repülôékezet, céljainkra nem használható -R: a korrektúrafolyamatban minduntalan visszatér egy jellegzetes stílushiba: a szabatos amely helyett a pongyola ami szerepel. Jelen kulcs ezt a hibát javítja összes ragozott formájában: amivel ➝ amellyel; amikbôl ➝ amelyekbôl stb. -T: szócsere, a kijelölt szó eggyel elôbbre ugrik. Az írásjelek a helyükön maradnak.
3 3
Harmadik sor -0: Itt csalnunk kell: sajnos, a számsor legelsô (0/§) gombját makró-programunk nem látja, ezért feladva a következetességet, -0-át kell használnunk helyette. Rendszerünkben ez lesz a bal kezes törlôgomb (Delete). Alaphelyzetben ( -0) a kurzor elôtti rövid magánhangzót hoszszúvá, a hosszút röviddé alakítja (a ➝ á, e ➝ é, i ➝ í, o ➝ ó, illetve á ➝ a, é ➝ e, í ➝ i, ó ➝ o stb.). Jól mûködik, bár a feltételes elválasztójelek néha megzavarják. -1: lágy sorváltás. -2: sorváltás. -3: sorváltás, de elôtte még kötôjelet tesz ki.
3 3 3
4
0
8 Eltérések A billentyûzet bal alsó sarka annyira otthonos, hogy további utasításokat is definiáltunk rá. Mindenekelôtt: a kezdô idézôjel („) bevitelére a klaviatúrán a -W kulcs szolgál. Indokoltnak láttuk a többi hasonló írásjelet is ide, bal kézre koncentrálni, vagyis -E: Záró idézôjel (”) -R: Aposztrof (’) -T: Német záró, illetve angol kezdô idézôjel (“)
6
6 6 6
Tördelési gépezetünk összes balkezes elemére itt nem térhetünk ki, néhány utasítás azonban kifejezetten korrektúramûveletnek minôsül, és ezért szót érdemel. -Q: a kéziratokban minduntalan bennfelejtett rövidítéseket oldja fel (pl. ➝ például, ill. ➝ illetve, ld. ➝ lásd stb.). -E: ha a szövegkijelölésen belül zárójelet talál, gömbölyûrôl szögletesre cseréli vagy vissza. Ha nem talál zárójelet, aposztrofot vagy per-jelet (/) cserél normál idézôjelre, vagy normál idézôjelet kacsalábra (» «), vagy kacsalábat ismét normál idézôjelre. -E: töröl mindennemû idézôjelet és zárójelet a kijelölésben. Ha a kijelölés pontosan idézôjeltôl idézôjelig terjed, akkor az idézôjeleket törli, a köztük lévô szöveget pedig kurziválja. Ez igen gyakori korrektúrautasítás. A figurát értelemszerûen a VERZÁL szövegszedéssel asszociáljuk. Erre a figurára alapoztunk tehát két olyan (az ábrán nem szereplô) utasítást, amelyek közül -Esc: a kurzor elôtti szó legelsô karakterét verzálra, illetve -F1: a kurzor elôtti szó legelsô karakterét verzálról kisbetûre alakítja. Ezek is gyakran jól jönnek a gyakorlatban.
8 8 9
1
1
1
Klaviatúra Ha következetesek akarunk maradni, tasztatúra helyett nyugodtan mondhatunk klaviatúrát, hiszen kottafejek segítségével igazodunk el rajta, mint a zongorán. Térképezzük fel a fôbb egységeit. I. Betûk Az AQ szinte a teljes Quark menürendszert gyorsbillentyûkkel éri el, de ezen túlmenôen az egyes funkciókat még tovább is fejleszti, úgyhogy itt tényleg csak példákat tudunk felhozni. A betûk jól megjegyezhetôk, de sajnos hamar kifogynak. Az AQ ilyenkor kiterjeszti a funkciót a szomszédos betûkre. Például R = Rotation (forgatás), tehát rákérdez a forgatás értékére, / azonnali 90°-os elforgatás balra/jobbra, 180°, a helyreállító figura ( ) pedig 0°. Forgatáskor azonban ±1° a legtöbbször kevés volna, az obligát / ezúttal ±5° (a Quark is ennyit definiál). De azért ±1°-ra, sôt akár ±0.1°-ra is szükség lehet, ezeket az értékeket a / -D, illetve / -X billentyûk szolgáltatják. A három betû egy átlós vonal mentén helyezkedik el, errôl meg lehet jegyezni ôket. Hasonlóképpen P = Picture, azaz kép. Méretarányos nagyításhoz/kicsinyítéséhez rákérdez a vízszintes értékre, és ha beírtuk, a függôleges értékre is ki fogja terjeszti ezt a számot. Az obli-
-
*+ 8
2
9 *+
8.
*+
2
9
*+
gát / ±1°. Ezzel azonban némiképp kimerítettük a készletet. A kép (boxon belüli) forgatásához tehát további betûket választottunk: a P melletti Ô-t és Ú-t, a kulcsok szokásos hierarchiájával. II. Számsorozatok: a. F-sor: 1–15 Felhasználására példa: 1–7-ig a napok, 1–12-ig a hónapok nevei. A többi konfigurációt az adott gombhoz rendelt konkrét munkákhoz tartjuk fenn – lásd a Partitúra fejezet e. pontját. b. Bal felsô számsor: 0–9, az Ö mint „10” (és alkalmanként az Ü és Ó mint további lehetôség). Felhasználására példa: : betûméret és : sortávolság (mindkettô 5–14, valamint 18 és 24 pontra), és : alapvonaleltolás 0-tól ± 10-ig c. Jobb kéz felôli számtábla: 0–9 és a „Pont” mint „10” (tetszôleges sorozatok kiépítésére) Felhasználására példa: fenntartva a dokumentum szövegstílusainak, ahol is 1 mindig a kenyérbetû, ugyanígy fenntartva az alcím-stílusoknak, ahol is 1-2-3-4 stb. az alcím-fokozatoknak felel meg. Ezek még nem AQ-utasítások, csak logikusak. Viszont színeket kódol 1–10 ig (0 = None, 1 = Black, 2 = White, 3 = piros, 4-5-6 = Cyan-Magenta-Yellow, 7–10 egyéb színek), pedig a színárnyalatokat állítja be 0%-tól (None) 100%-ig, 10%-os lépésekben. Itt nem állhatjuk meg, hogy be ne mutassuk a színt (árnyalatot) definiáló szkriptet, amely mintegy kitalálja, hogy az utasítás a kép/szövegboxra, avagy a szövegre vonatkozik-e. A -5 utasítás így gondolkodik:
/
* +
1
+
2
5
2
3
8
3
tell document 1 of application "QuarkXPress™" try get text of selection on error [hiba esetén – vagyis ha ez nem szövegbox] set color of current box to "Magenta" end try try if text of selection is "" then [vagyis ha lehetne kijelölt szöveg, de nincs] set color of current box to "Magenta" else set color of selection to "Magenta" end if on error end try end tell
8
Ha árnyalatot állítunk, akkor a kulcs -5, a parancs-sor pedig így hangzik: set shade of… (current box, selection stb.) to "50%". A Koncert Kalendárium mûsorfüzet jórészt 4–10 soros blokkokból áll. Minden blokk tartalmaz egybeken kívül egy kéthasábos szövegboxot, elválasztó léniával a hasábok között. Minden elem hosszát (H-érték) tizedmilliméteres pontossággal kell beállítani, majd a blokkot zárni kell az elôzô blokkhoz vagy egy dátumszöveghez. E célra egy-egy kb. 30 lépéses makrót használunk, és a -4, -5, -6… -(0) indítja ôket. Az esetleges hibát (5 vagy 7 helyett 6-ost írunk be stb.) a -plusz és -mínusz kulcsok javítják, -1–2 a már kész blokkot pozicionálja függôlegesen (Y-érték).
= = = =
=
=
=
10 III. Egyéb csoportok: a. Szimbólumok a jobbkezes számtábla fölött: 4 billentyû (számzár, =, /, *). Ezek a Measurement Table elsô 4 mezôjét jelenítik meg: az X, Y, W és H értékeket, amelyekkel a tördelés elemeit pozicionálhatjuk. Egy-egy gyorskulccsal kijelölhetô a négy mezô bármelyike 1) önmagában, 2) növelésre elôkészítve és 3) csökkentésre elôkészítve. Utóbbiak 3–6 Quark utasítást tartalmaznak ( -M, 0–3 TAB az egyes mezôk kijelölésére, majd nyíl jobbbra és a plusz/mínusz jel beírása). Az obligát és ±1 mm. A figura pozíciók másolására szolgál: leveszi valamely objektum X-, Y-, W, H-értékét, majd szünetet tart, és egy klikkre vár. Ezután a számértéket arra az objektumra alkalmazza, amelyre ráklikkelünk. Ezen túlmenôen -X, illetve -X jobbra-balra 1-1 milliméterrel tágítja/szûkíti a szövegboxot, miközben a középre zárt szöveg mindvégig a helyén marad. -(/) a sortávolságot a felére veszi. Az AQ-rendszernek ez az egyik legfontosabb gépezete, tördeléskor permanensen „üzemben van”.
2
/
8
.
* +
6
.
=
6
b. Szimbólumok a jobbkezes számtáblától jobbra: 4 billentyû (–, +, Enter, Pont). A bekezdés elôtti értéket változtatják ±1 és ± 0.1 mm-rel, illetve a bekezdés utánit ±1, ±0.1 vagy éppen ±0.01(!) mm-rel, amivel a többhasábos szövegeket lehet alul precízen kiegyenlíteni. c. Középmezô: 6 billentyû (Help, Törlés, Home, End, Pgup, Pgdn) Az AQ-rendszerben a szövegboxot jelenítik meg: felülre-középre-alulra állítás, hasábok 1-2-3-4, hasábköz növelése-csökkentése, a box tetejétôl való eltolás ±5, ±1 vagy akár ±0.1 mm-rel stb. d. Nyilak: 4 billentyû Legfontosabb funkciójuk: Track/Kern 0, illetve növelés/csökkentés 1 vagy 10 egységgel. Rendkívül fontos, hogy ezek még egykezes utasítások, bár keresztben át kell nyúlnunk a billentyûzet jobb oldalára. A sortávolság értékét itt változtatjuk ±1, ±0.1 és ±0.01 ponttal, és itt állítjuk a nyílhegyek irányát/típusát.
Hangsúlyozzuk, hogy az AQ-rendszer ennél lényegesen sokoldalúbb; és mellesleg nem csupán a DeskTopon tevékeny, hanem Photoshopra és a FreeHand-re is megfogalmaz egy-egy hasonló, bár jóval szerényebb utasításrendszert, többé-kevésbé szinkronban az eddigiekkel (ami nem éppen egyszerû, tekintettel a különbözô programok eltérô logikájára). De talán ennyivel is érzékeltetni tudtuk az AQ potenciálját – és mindenekelôtt azt a szemléletmódot, amelyet követve az írógép-tasztatúrát végre komputer-tasztatúrává fejleszthetjük.
2008. augusztus Darvas László (Graphoman)