Angelusz Róbert - Tardos Róbert: Választási részvétel és politikai aktivitás

Angelusz Róbert - Tardos Róbert: Választási részvétel és politikai aktivitás Megjelent: Angelusz Róbert és Tardos Róbert (szerk.): Törések, hálók, hidak. Választói magatartás és politikai tagolódás Magyarországon. 2005. Budapest: Demokrácia Kutatások Magyar Központja Alapítvány, 2005. 323-384. p. Forrás: http://www.valasztaskutatas.hu

6-fejezet.qxd

5.10.05

12:17

Page 323

ANGELUSZ RÓBERT–TARDOS RÓBERT

Választási részvétel és politikai aktivitás PARTICIPÁCIÓ ÉS POLITIKAI TAGOLÓDÁS A demokrácia olyan klasszikus gondolkodói, mint Tocqueville vagy Mill óta alapvetõ tézis a civil aktivitás konstitutív szerepe a plurális intézményrendszer létrejöttében és hosszú távon autentikus mûködésében. Noha ezeknek az alapelveknek az érvényét a politikai gondolkodás – mai értelemben vett – fõáramú keretei között frontális támadás nemigen érte, az elmúlt évszázadban mégis jelentõs szemléleti különbségek rajzolódtak ki az állampolgári aktivitás szerepét illetõen. A jelentõs befolyásra szert tett schumpeteri álláspont például – a modern demokráciákban közben meghonosodott általános választójog talaján – gyakorlatilag a szavazóurnáknál való néhány évenkénti megjelenésben jelölte ki a civil tevékenység terét, a politikai döntések felelõsségét a továbbiakban már a szakértõi apparátusra támaszkodó hivatásos politikusokra bízva. Bár a laikus részvétel szerepét illetõen a szélsõ felfogások között a megközelítések széles spektruma van jelen, ezek gyakorlatilag a képviseleti vagy a részvételi demokrácia erõteljesebb hangsúlyai alapján csoportosíthatók. Az elmúlt néhány évtized gyakorlati mozgásainak talaján inkább az elõbbi álláspontot támogatja hathatósabb háttér, a civil aktivitás szélesebben vett felfogása ezzel együtt idõrõl idõre olyan nagy hatású munkákkal hívja magára a figyelmet, mint Lipset vagy Almond és Verba, újabban Putnam vagy közelebbi környékünkrõl Klingemann, Kaase, az utolsó évekbõl Norris stb.1

1

Néhány reprezentatív munka ebbõl a körbõl: Almond–Verba 1963 és 1989, Lipset 1960, Putnam 1993, Klingemann–Fuchs 1998, Kaase–Newton 1995, Norris 2003.

6-fejezet.qxd

324

5.10.05

12:17

Page 324

ANGELUSZ RÓBERT–TARDOS RÓBERT

Noha a választási aktivitás kérdése mindkét felfogásban megkerülhetetlen, elvben a képviseleti platform juttat számára központibb szerepet. Valójában ezen belül is jelentõsek az eltérések abból a szempontból, hogy a választói részvétel kiterjedtségét mennyire tartjuk jelentõs mozzanatnak az intézményrendszer megfelelõ mûködése szempontjából. Nem túl távol az említett schumpeteri felfogástól, léteznek olyan megközelítések, amelyek például a kiválasztási folyamat minõsége szempontjából egyáltalán nem tekintik problematikusnak, ha a résztvevõk a hozzáértõbb, politikailag „kompetensebb” szavazói körbõl verbuválódnak, mely körben elvben a választási témákról folyó racionálisabb diskurzus is megvalósulhat. Az esetleg mérsékelt részvétel arról a platformról sem tûnik fel kérdéses mozzanatként, amely a választási érdeklõdés intenzitásának megoszlását idõrõl idõre váltakozó, szituáció- és napirend-specifikusan hullámzó elemként értékeli, melynek talaján a részvétel és távolmaradás inkább alkalmilag fluktuáló, mintsem hosszabb távon rögzült mintái jönnének létre bizonyos csoportoknak a politikai közönségbõl való tartós kiválásával. Más a kiindulópont annak az álláspontnak az esetében, amely a részvétel és távolmaradás ilyen értelmû rotációját nem tartja magától értetõdõnek. A választói részvétel a parlamenti demokrácia néhány kulcsországában az elmúlt évtizedben számottevõen csökkent – az Amerikai Egyesült Államokban esetenként 50 százalék alá –, ami a megfigyelõk egy része körében növekvõ aggodalmat váltott ki. Arend Lijphart 1997-es nagy hatású cikkében (Lijphart 1997) nemcsak arra hívta fel a figyelmet, hogy bizonyos szint alatt a választások legitimációja maga is kérdésessé válik (és tegyük hozzá, a választások társadalmi integrációs funkciója is sérül), továbbá hogy mindez nemcsak a választások kimenetelére gyakorol kiszámíthatatlan hatást, hanem a befolyás egyenlõtlenségét eredményezi, ha jelentõs választói csoportok nem, illetve csak nagy alulreprezentáltság mellett vesznek részt a döntési folyamatokban. Ez az a pont, amely a legközvetlenebbül érintkezik a politikai tagolódás kötetünkben napirendre tûzött témájával. Sõt, a magunk szempontjából egy lépéssel tovább is mennénk Lijphart kérdésfeltevésén. Mint a kötetben szereplõ elõzõ tanulmányunkból kitûnt, a politikai aktivitás jellege, kiterjedtsége politikai kapcsolathálózati erõforrások, s ezen keresztül további (például gazdasági) elõnyök-hátrányok forrása. Ha e különbözõ tényezõk összekapcsolódása erõs (a Peter Blau által bevezett terminológiával – lásd Blau 1994 – nagyfokú konszolidáció áll fenn köztük), többszörös deprivációról beszélhetünk a politikai erõforrások megléte vagy hiánya nyomán.

6-fejezet.qxd

5.10.05

12:17

Page 325

VÁLASZTÁSI RÉSZVÉTEL ÉS POLITIKAI AKTIVITÁS

325

Ha elõzõ tanulmányunkban a politikai tömbösödés kapcsán egy horizontális – a bal- és a jobboldalt elválasztó – törésvonal kikristályosodását elemeztük, a politikai részvétel kapcsán egy másik típusú – de nem kisebb jelentõségû –, vertikális választóvonal kerül a vizsgálódás fókuszába. Ebben a vonatkozásban, mint említettük, nem csupán az országgyûlési választásokon való részvétel, hanem a részvétel más formái és szintjei is napirendre kerülnek. De a választási részvétel kérdéskörén belül is tágabbra nyitjuk a kört. Így viszonylag nagyobb jelentõséget tulajdonítunk a helyi, önkormányzati választásoknak (emlékeztetünk rá, a jelen tanulmány felvezetésekor említett klasszikus szerzõk maguk is kitüntetett figyelmet szenteltek ennek a választók által közvetlenül is áttekinthetõ demokratikus terepnek – újabb terminológiával a bázisdemokrácia alapvetõ terepének –, ahol a kisebb népességek alapján a „minden egyes szavazat számít” elve viszonylag kézzelfoghatóvá válik.).2 De ezen túl, a vizsgálódás körébe vonjuk a politikai aktivitás olyan egyéb, formális szervezeti keretek közötti (vagy inkább informális) különbözõ válfajait, az új típusú civil aktivitás különbözõ formáit (lásd Szabó M. 2004), amelyek a nemzetközi színtéren a hagyományos politikai szervezetekhez kapcsolódó önkéntes tevékenységektõl – növekvõ hangsúllyal – a protestmagatartások, a demonstratív megnyilatkozások szélesebb spektrumát fogják át. A témakörrel foglalkozó szerzõk eme „új” (a fentiekbõl kitûnõen valójában nagyon is klasszikus gyökerekre visszanyúló) megközelítés alapján ismét csak különbözõ hangsúllyal foglalkoznak a választási részvétellel és más témákkal. Olyan empirikus munkákkal is találkozhatunk, amelyek a politikai aktivitás leírására szolgáló indexben tucatnyi egyéb mozzanat mellett egy X. elemként szerepeltetik az országgyûlési választáson való részvételt.3 Míg az ellenkezõ véglet a civil aktivitás fontos elemeinek elhanyagolását jelenti – csupán a választásban manifesztálódó tevékenységre korlátozódik –, addig a választási részvétel lefokozása is a jelentõség-hangsúly torzulását jelentené a politikai rendszeren belül. Az elmúlt évtizedben gyarapodtak azok a megközelítések, amelyek az aktivitási formák különbözõ válfajaihoz szélesebben közelítve, participációs tipológiákat is alkalmazva kísérlik meg a részvétel jelentõsebb trendjeinek körvonalazását (ilyen korábbról például Rokkan 1962, Verba et al 1978, újabban Rosenstone–Hansen 1993, Norris 2003, McCloskey et al 2004). 2

3

A projekt idején még nem zajlott le az európai uniós választás, így az ezzel kapcsolatos kérdéskört jelen tanulmányunkban csupán néhány ponton érintjük majd, a teljesség igénye nélkül. Így Norris et al 2004.

6-fejezet.qxd

326

5.10.05

12:17

Page 326

ANGELUSZ RÓBERT–TARDOS RÓBERT

A nemzetközi irodalom utóbbi években kialakuló trendjeit figyelve, a részvétel hagyományos és új formáit illetõen valójában nem beszélhetünk a kutatói figyelem egyirányú fókuszáról. Ha kétségtelenül növekvõ érdeklõdés irányul is a civil aktivitás újabb megnyilvánulásaira, a választói részvétel többfelé tapasztalt csökkenése és az ennek okairól és lehetséges következményeirõl való diszkussziók szintén megerõsítették e téma fontosságát. Aligha véletlen, hogy csak a legutóbbi években több jelentõs monográfia született e tárgyban, köztük a részvétel problémájának kutatását nemzetközileg is intézményesítõ International IDEA európai trendeket átfogó kiadványa (2004), vagy a kérdéskört átfogóan vizsgáló, már említett Norris (2003) mellett Blais (2000) és Franklin (2004) kifejezetten a választási részvételt központba állító kötetei. Ez utóbbiak a kérdéskör elméleti kereteit is tágítani törekedtek. Blais alapjában a rational choice megközelítés oldaláról e szemléleti orientáció konkrét alkalmazhatóságát járta körül, a – sok ellenvetést kiváltó – hagyományosabb instrumentális értelmezés mellett az expresszív értelmezés lehetõségeit (a részvétel mint tevékenység önmagában vett értékének szerepét) is felvetve. Franklin az egyéni motívumok helyett az intézményrendszer szerepét, a „keresleti” helyett egy „kínálati” megközelítés létjogosultságát hangsúlyozta – ha a magasabb vagy alacsonyabb fokú részvételrõl van szó, nem utolsósorban arra kell figyelni, hogy a politika, a pártok mit kínálnak a választóknak (kielégíti-e igényeiket ez a kínálat, valóságos-e a választék, jelentõs-e a verseny stb.). E kérdésfeltevések persze nem zárják ki egymást, ugyanúgy ahogyan a fentieknél nem kevésbé jogos az erõforrások és mobilizáció (így Rosenstone–Hansen 1993), a társadalmi integráció, társadalmi tõke (mint Putnam 1993) vagy (Coleman nyomán) a kapcsolathálózatok és normák szerepének elõtérbe állítása.4 Ami a hazai esetet illeti, a plurális intézményrendszer kialakulásának idõszakában, a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján úgy a társadalmipolitikai mozgások, mint az ezekrõl számot adó társadalomkutatók, kommentátorok a civil aktivitás nagyarányú fellendülését sugallták, maga a rendszerváltás történései is nem utolsósorban egy közéleti megélénkülés, a társadalom egy jelentõs szegmensét átfogó aktivizálódás fényében értelmezõdtek. Bár akkoriban is világos volt, hogy ezek a mozgások bizonyos réteghatárokon belül maradtak, úgy tûnhetett fel, hogy a fõként értelmiségi oldalról kiinduló civil aktivizálódás elért egy olyan nagyságrendet, 4

Lásd Coleman 1990; e kérdéskörrel foglalkozó saját munkáink közül Angelusz–Tardos 2003 is ehhez a vonulathoz sorolható.

6-fejezet.qxd

5.10.05

12:17

Page 327

VÁLASZTÁSI RÉSZVÉTEL ÉS POLITIKAI AKTIVITÁS

327

amelynek nyomán a folyamat önfenntartó jellege, esetleg akcelerációja lehetséges. Ebbõl kiindulva az elsõ parlamenti választás idején mind a nyugati, mind a fiatal rendszerváltó demokráciákhoz képest alacsony választói részvétel került elsõsorban látókörünkbe.5 Bizonyos újabb tapasztalatok – s ezek mellett olyan nemzetközi összehasonlítások, amelyekrõl a késõbbiekben még bõvebben lesz szó – ugyanakkor azt jelezték, hogy míg a választási részvétel különbözõ formái terén fokozatos felzárkózás indult meg a számunkra releváns nemzetközi szinthez, a civil aktivitás terén kevésbé beszélhetünk – sõt, a rendszerváltás táján tapasztalt említett megélénkülésnek is többé-kevésbé nyoma veszett. Ennek részleteire még visszatérünk, okaira csak futólag térhetünk ki – annyit azonban megjegyezhetünk, hogy alighanem a rendszerváltás során bekövetkezett politikai intézményülés módjával, a politikai élet pártok által uralt jellegének erõteljes megszilárdulásával hozható kapcsolatba (ahogy nem egy politológus megállapította, a pártpolitika nagyrészt magába szívta a korábban beindult civil kezdeményezéseket). Mostani áttekintésünkben új elemnek tekinthetõ a politikai aktivitás kérdésének szélesebb bázison nyugvó elemzése. A részvétel – akár a választási participáció, akár a szélesebb részvétel értelmében – számos szemszögbõl közelíthetõ meg, ahogy erre az említett irodalmi vonulatok is felhívják a figyelmet. Saját korábbi elemzéseinkben is több ilyen elem jelent meg, az aktuálisan középpontba állított kérdéskörtõl függõen. Visszatérõ motívum volt az erõforrások szerepe, de az elmúlt évtizedben több kutatásunk állította középpontba a környezeti hatások, kapcsolathálózati befolyások összetevõjét, s a kutatássorozat indulásakor jelentõs szerepet kapott a részvétel személyes motívumainak kérdése is. Jelen kötet alaptémájával összefüggésben természetes az erõforrások szerepének újbóli – a felvétel egy szélesebb bázisán történõ – vizsgálata, mint ahogy bizonyos változók, változócsoportok erejéig a kontextuális, network-befolyások szerepe. A vizsgálat adatbázisa ugyanakkor a személyes motívumok gazdagabb feltárását is lehetõvé tette. Ennek kapcsán a részvétellel kapcsolatos normák, attitûdök és a tényleges magatartás közötti – idõnként tág – rés problémáját is vizsgálni fogjuk.6 Elemzéseink során, ahol lehetséges, nemzetközi kitekintést, összehasonlítást is alkalmazunk. 5

6

Lásd ilyen írásaink közül (Angelusz–Tardos1991), de bizonyos rétegek és politikai irányzatok magas távolmaradási hajlandóságával kapcsolatban fontos szempontokra irányította a figyelmet Kolosi–Szelényi et al 1991. Egy kiegészítõ adatforrás (az MTA–ELTE KKCS 2004-es kutatása) ezt egy olyan alkalom, a 2004es EU-választás kapcsán is lehetõvé tette, ahol ez az eltérés különösen pregnánsan jelent meg.

6-fejezet.qxd

328

5.10.05

12:17

Page 328

ANGELUSZ RÓBERT–TARDOS RÓBERT

Miután felfogásunkban a széles bázisú participáció igénye egyértelmû kiindulópont, külön figyelmet fordítunk néhány olyan – létezõ vagy lehetséges – szakadék mértékére, amelyek különbözõ erõforrásokhoz, státusokhoz kapcsolódnak. Ilyen például az a kérdés, hogy az iskolázottság szerint megkülönböztethetõ csoportok mellett milyen részvételi egyenlõtlenséget implikálnak a vagyoni helyzet különbségei (miközben a részvétellel kapcsolatban ez utóbbi egyenlõtlenségi típus meglétét tekintjük talán a leginkább diszfunkcionálisnak a demokrácia alapintézményei szempontjából). A demográfiai mozzanatok közül az életkor és a nem tényezõjére is figyelmet fordítunk – akár a részvételre gyakorolt tényleges befolyásuk szempontjából, akár abból a szempontból, hogy a nemzetközi kutatások az ilyen típusú (s különösen az utóbbi) egyenlõtlenségi fajtát kiemelt hangsúllyal kezelik. Ahogy utaltunk rá, elemzéseinken végigvonul a participáció különbözõ – hagyományos és új, formális és informális, egyéni és társas együttmûködésen alapuló – formáinak kiterjedtsége között húzódó eltérés is. Miként arra is választ keresünk, hogy a politikai involváltság e fenti formái hogyan kapcsolódnak egymással, illetve összekapcsolódnak-e olyan instrumentális természetû személyes elõnyökkel/hátrányokkal, mint például az életpályán elért munkajövedelem nagysága. Itt vizsgálódásunk már arra irányul, hogy milyen egyéb hozadékai vannak a politikai aktivitásnak másfajta erõforrások terén. Az empirikus eredményekbõl végül a részvétel jövõben lehetséges alakulása, a hosszabb távú trendek felé kísérlünk meg kitekinteni. A VÁLASZTÁSI RÉSZVÉTEL ÉS A CIVIL AKTIVITÁS HAZAI ÉS EURÓPAI JELLEMZÕI Az átfogóbb összefüggések feltárásának igénye sem mentesít az alól a feladat alól, hogy kiindulásként leíró áttekintést adjunk a politikai részvétel fõbb tendenciáiról. Mindenekelõtt a választási részvételre vonatkozóan, hiszen ez különösen fontos mozzanat, ráadásul ennek az alapadatai viszonylag a legegyszerûbbek – sõt, a rendelkezésre álló választásstatisztikák alapján alighanem a legpontosabbak.7 Azonban már ennél az elsõ áttekintésnél 7

Mindez nem jelenti azt, hogy e téren esetenként ne ütköznénk komoly problémákba. A nemzetközi összehasonlítások során például gondot jelent, hogy az adatok idõnként nem a valójában releváns választókorú népességhez, hanem a regisztrált népességhez viszonyítják a szavazatukat leadók számát. De néhány esetben (hogy csak igen közeli esetet, a nemrégiben lezajlott ukrajnai választások elsõ menetét említsük) a választók számának pontos megállapítása is kívánnivalót hagy maga után. Nem beszélve az önkormányzati választások adatairól, ahol a számbavétel és az aggregálás módja országonként, idõpontonként nagymértékben eltér egymástól.

6-fejezet.qxd

5.10.05

12:17

Page 329

329

VÁLASZTÁSI RÉSZVÉTEL ÉS POLITIKAI AKTIVITÁS

is célszerû a kört a szokásosnál szélesebbre vonni. Így az országgyûlési választások (s ezen belül az elsõn kívül a második fordulós részvételi arányok) mellett a bázisaktivitáshoz közelebb álló önkormányzati választás adatait is bevonjuk, de ezek mellett a legújabb elemként megjelent európai uniós választás és az elmúlt években lezajlott országos népszavazások eredményeit is feltüntetjük. A felölelt közel másfél évtizedes idõtáv már bizonyos tendenciák felbecslésére is alapot ad. Minderre annál inkább szükség van, mivel a nemzetközi alapadatokban mutatkozó csökkenés (amelynek mértéke és kiterjedtsége azonban már vitatott8) könnyen azt a benyomást keltheti, hogy olyan univerzális tendenciával van dolgunk, amely így vagy úgy, de szükségképpen mindenütt megjelenik. Ezt a benyomást erõsíthetik egyes idõközi választások, népszavazások 30–40 százalék körüli részvételi adatai is. Korántsem érdektelen tehát 1990-tõl kezdõdõen áttekinteni a hazai részvételi eredményeket. 1. táblázat Részvételi eredmények a magyar országgyûlési, önkormányzati és európai uniós választások során 1990 és 2002 között 1990 Országgyûlési III. 25. IV. 8. választások I. f. II. f. Választásra 7 824 110 7 597 128 jogosult Megjelent

1994 V. 8. I. f.

V. 29. II. f.

V. 10. I. f.

2002

V. 24. II. f.

IV. 7. I. f.

IV. 21. II. f.

7 959 206 7 873 937 8 062 708 8 016 397 8 061 101 6 018 069

5 093 119 3 459 798 5 485 618 4 339 896 4 536 254 4 570 386 5 685 655 4 423 806

Részvételi arány

65,1%

45,5%

68,9%

55,1%

56,3 %

57,0%

70,5%

73,5%

Önkormányzati választások

1990

1994

1998

2002

Részvételi arány

40,2%

43,4%

45,7 %

51,1%

Európai uniós választás Részvételi arány

8

1998

Lásd erre vonatkozóan Norris 2003.

2004. június 38,5%

6-fejezet.qxd

5.10.05

12:17

Page 330

330

ANGELUSZ RÓBERT–TARDOS RÓBERT

1. táblázat folytatása

Népszavazások

Négyigenes népszavazás, 1989. nov.

Köztársaságielnökválasztás módja, 1990. júl.

NATOtagság, 1997. nov.

EUtagság 2003. ápr.

Kettõs népszavazás, 2004. dec.

Részvételi arány

58,0%

14,0%

49,2%

45,6%

37,5%

Két vonatkozásban lehetséges hosszabb távú áttekintés: az országgyûlési és az önkormányzati választások esetében (sõt, az elõbbinél két fordulót illetõen is). Az ezekrõl rendelkezésre álló tizenkét adat közül tizenegy ugyanabba a trendbe, a folyamatos emelkedés trendjébe illik. Igaz, az egyetlen kivétel, az 1998-as választás elsõ fordulója korántsem elhanyagolható eset: az általános tendenciák érvényre jutásában megjelenõ szituatív elemek – pártpolitikai, kampánystratégiai mozzanatok – nagyon is komoly szerepére figyelmeztet. Az országgyûlési választások elsõ fordulós részvételének összességében mérsékelt emelkedéséhez képest jelentõsebb a második fordulós részvétel és az önkormányzati választási aktivitás emelkedése. Az európai uniós választás esetében egyelõre nincs országon belüli összehasonlítási lehetõség – legfeljebb azt állapíthatjuk meg, hogy a régi tagországokban megfigyelt szakadék a hazai és az európai választások között esetünkben is megjelent –, s a sok egyedi vonást hordozó népszavazások esetében is inkább az érdeklõdõ közönség összességében szûkebb körérõl beszélhetünk, mint egy hosszabb távú trend kirajzolódásáról. Persze az országgyûlési és önkormányzati választások esetében sem beszélhetünk automatikus emelkedésrõl, amire az említett kivétel is figyelmeztet. Sõt az is kérdés, hogy az emelkedõ trend meddig tart. Azért sem magától értetõdõ mindez, mivel nemcsak a fejlett többpárti demokráciák, de a rendszerváltó kelet-közép-európai országok számos esetében9 is – mint erre a következõ alfejezetben még utalni fogunk – csökkenés volt tapasztalható. A megelõzõ diktatúrák puhább vagy keményebb jellegétõl függõen, e keletközép-európai esetekben alighanem a rendszerváltás erõteljes fordulata is növelte az elsõ szabad választások jelentõségét és a résztvevõk számát. A mi 9

Errõl a tendenciáról lásd Kostadinova 2003, a részvétel regionális eltéréseihez aggregát adatbázis alapján és fõként a választási rendszerek intézményes sajátosságai felõl közeledve.

6-fejezet.qxd

5.10.05

12:17

Page 331

VÁLASZTÁSI RÉSZVÉTEL ÉS POLITIKAI AKTIVITÁS

331

esetünkben a dinamikát részben más, speciális tényezõk befolyásolják, bár nyilvánvalóan léteznek általános összefüggések is. Az utóbbiak között egyebek mellett egyfajta szocializációs mozzanatot vehetünk számba, a fogalom tág értelmében. Ahogy a politikai viselkedés szocializációjának kutatási tapasztalatait erre a területre alkalmazó szerzõk10 megállapították, a választási terepre új résztvevõként belépõ szavazók esetében többnyire három választást vesz igénybe a szavazói minták többé-kevésbé tartós kialakulása. Jóllehet e megállapítások mindenekelõtt a pártpreferenciák kikristályosodására vonatkoznak, nem nélkülöznek minden relevanciát a részvételi magatartást illetõen sem. Tanulmányunk következõ, valamint összegzõ részeiben részletesebben foglalkozunk majd azokkal a társadalmi-gazdasági tényezõkkel is, amelyek a részvétel fokát hosszabb távon befolyásolják. A specifikus sajátosságok között vehetjük ugyanakkor számításba a tömbösödésnek és a politikai homofíliának azokat a hazai tapasztalatait, amelyeknek a választási részvétellel való összefüggésére – az eddigi esetek alacsony számából következõen – egyelõre nincs közvetlen bizonyítékunk, és a nemzetközi tapasztalatok is a kérdés meglehetõsen komplex jellegére utalnak.11 Visszatérõ tapasztalat – s a késõbbiekben még ezzel is részletesebben foglalkozunk – a részvételi arányok jelentõs regionális eltérése. Mint az alábbi táblázat adatai jelzik, az országgyûlési választásokon való részvétel összességében emelkedõ tendenciája csaknem minden régióra érvényes. Ahol már induláskor is aránylag magas részvétellel találkozhattunk – mint Észak-Dunántúlon, ezen belül mindenekelõtt Gyõr-Sopron és Vas megyében –, ott a részvétel nem nõtt tovább, jelezvén a növekedés bizonyos korlátait is (igaz, a magas részvételû területek közül a fõvárosban ezzel szemben további emelkedés volt tapasztalható, s mint a késõbbi adatok érzékeltetni fogják, az elért 77 százalékos szint nemzetközi összehasonlításban, egy centrális település participációs mércéit tekintve nem tekinthetõ kiugrónak). 10 11

Így Butler–Stokes 1974, vagy ennek nyomán újabban Ellis 2004. Felvetõdhet a kérdés, vajon a kimutatott emelkedési tendencia nem hozható-e összefüggésbe a tömbösödés korábban tárgyalt témájával. Az álláspontok egy része (így Blais 2000) szerint a pártok alacsony száma (s ilyen értelemben a kis választék) mérséklõen hat a választási kedvre, s itt gyakori példaként jelenik meg a hagyományosan kétpárti amerikai eset. Ezzel szemben egy másik intézményi érv a pártok (blokkok) kikristályosodását, a tétek világossá válását s a verseny erõsödését mint a részvételre pozitívan ható illetve ennek ellentétét mint a részvételi kedvet gyengítõ elemet tekinti (az újabb irodalomból Franklin [2004] esetében is jelentõs szerepet kap ez utóbbi mozzanat). A két mozzanat együtt jelenik meg Grönlund finn és angol eseteket összehasonlító elemzésében (ahol a lokális pártpolitikai viszonyok duálisan polarizált jellege különbözõ implikációkat tartalmaz az arányos finn és az alapvetõen többségi jellegû brit választási rendszerre vonatkozóan).

6-fejezet.qxd

5.10.05

12:17

Page 332

332

ANGELUSZ RÓBERT–TARDOS RÓBERT

2. táblázat Országgyûlési választási részvétel (elsõ forduló) az 1990-es és a 2002-es választások között régiók* és megyék szerint (a szavazásra jogosultak százalékában), valamint a területi eltérés mértékét kifejezõ mutató (%) 1990

1994

1998

2002

66,3

70,5

59,5

74,1

Budapest

71,6

74,3

64,4

77,5

Pest

61,0

66,6

54,6

70,6

Közép-Dunántúl

66,7

70,3

56,7

71,1

Fejér

64,6

68,1

54,9

69,6

Komárom-Esztergom

64,5

70,3

55,9

71,0

Veszprém

71,0

72,6

59,3

72,6

Észak-Dunántúl

74,3

72,2

60,4

72,9

Gyõr-Sopron-Moson

76,4

72,9

61,1

73,9

Vas

76,9

74,4

63,0

74,2

Zala

69,7

69,3

57,0

70,7

Dél-Dunántúl

64,1

67,9

55,5

69,4

Baranya

65,8

69,2

56,9

71,8

Somogy

62,2

67,8

54,1

68,0

Tolna

64,2

66,8

55,6

68,5

63,0

69,9

54,5

69,1

Borsod-Abaúj-Zemplén

61,0

69,0

53,8

68,0

Heves

65,5

71,0

55,0

70,0

Nógrád

62,4

69,7

54,7

69,3

Észak-Alföld

56,6

64,5

49,6

66,5

Hajdú-Bihar

57,0

63,8

48,8

66,0

Jász-Nagykun-Szolnok

59,0

67,8

50,4

66,7

Szabolcs-Szatmár

53,8

61,8

49,6

65,8

Közép-Magyarország

Észak-Magyarország

6-fejezet.qxd

5.10.05

12:17

Page 333

333

VÁLASZTÁSI RÉSZVÉTEL ÉS POLITIKAI AKTIVITÁS

2. táblázat folytatása 1990

1994

1998

2002

63,0

65,1

52,0

66,4

Bács-Kiskun

60,8

61,7

52,0

65,0

Békés

64,6

68,2

51,9

66,9

Csongrád

63,5

65,3

52,1

67,3

Átlag

65,1

68,9

56,3

70,5

Átlagtól való összes eltérés

85,0

53,3

68,3

53,1

Relatív eltérés

1,31

,77

1,21

,75

Dél-Alföld

* Régiók szerint súlyozatlan átlagok

Ha – mint a relatív eltérések csökkenése jelzi – halvány regionális kiegyenlítõdésrõl az országgyûlési választások esetében is beszélhettünk, az önkormányzati választásokról ez sokkal inkább elmondható. Igaz, itt minden esetben emelkedés – sõt, néhány kivételtõl eltekintve töretlen emelkedés – tapasztalható. Ha e tekintetben az Észak-Dunántúl meg is õrizte vezetõ helyét, néhány észak-magyarországi és alföldi terület is jelentõsen felzárkózott. Sõt, az önkormányzati szintet tekintve legutóbb már egy olyan megye, Szabolcs-Szatmár vette át a vezetõ helyet, amely az országgyûlési választásokat tekintve hagyományosan az utolsók egyike volt. Mindez ismét a választási aktivitás egy lényeges dimenziójára, a döntési szint és a szavazók közötti távolság fontos szerepére figyelmeztet. Az aprófalvakat az Alföldön belül leginkább magába foglaló megye elsõsorban a kisközségeknek a helyhatósági választásokon tanúsított jelentõs választási aktivitásán keresztül emelkedett erre a rangra (az országgyûlési választásokhoz képest hasonlóan kedvezõ helyet foglal el két másik aprófalvas megye, Baranya és Borsod-Abaúj-Zemplén is).12 Új fejlemény ugyanakkor, hogy míg a városok e téren – az említett motívummal összefüggésben – a 12

Idekapcsolódik a 2004. júniusi EU-választással kapcsolatban már említett (MTA–ELTE KKCS) kutatásnak az a kérdéssorozata, amely három választástípus: a parlamenti, önkormányzati és az európai parlamenti, választások észlelt fontosságáról érdeklõdött. A felnõtt népesség átlagában az 1. parlamenti 2. önkormányzati, 3. EU-választások sorrend alakult ki, azonban a községi válaszadók esetében a helyhatósági voksok értéke elérte az országgyûlési szavazatokét. Mint ahogy számos kisebb települést tekintve az elõbbi választásokon az urnáknál való megjelenés eléri, esetleg meg is haladja az utóbbi arányt.

6-fejezet.qxd

5.10.05

12:17

Page 334

334

ANGELUSZ RÓBERT–TARDOS RÓBERT

községek mögött maradnak, a fõvárosban e vonatkozásban is jelentõs emelkedés tapasztalható (bizonyára nem függetlenül a fõpolgármesteri cím kiemelt szerepérõl és az azzal kapcsolatos választási kampány iránti növekvõ figyelemtõl). 3. táblázat Az önkormányzati választásokon való részvétel (elsõ forduló) az 1990-es és a 2002-es választások között régiók* és megyék szerint (a szavazásra jogosultak százalékában), valamint a területi eltérés mértékét kifejezõ mutató (%) 1990

1994

1998

2002

38,1

41,2

43,5

51,3

Budapest

37,4

39,3

43,7

52,7

Pest

38,8

43,0

43,3

48,8

39,1

45,4

45,7

50,0

Fejér

37,6

43,4

44,2

48,6

Komárom-Esztergom

36,3

43,4

44,8

48,0

Veszprém

44,0

49,3

48,1

53,5

45,2

47,8

50,5

53,5

Gyõr-Sopron-Moson

44,6

46,0

53,2

54,6

Vas

48,9

51,7

51,9

54,6

Zala

42,2

45,8

46,3

51,4

Dél-Dunántúl

39,4

46,3

47,8

51,1

Baranya

38,8

43,6

46,7

52,5

Somogy

40,7

49,0

48,1

48,1

Tolna

38,7

46,3

48,6

52,6

42,3

46,4

49,6

52,7

Borsod-Abaúj-Zemplén

39,5

40,8

51,1

52,9

Heves

44,7

48,8

46,5

51,5

Nógrád

42,7

49,6

51,3

53,6

Közép-Magyarország

Közép-Dunántúl

Nyugat-Dunantúl

Észak-Magyarország

6-fejezet.qxd

5.10.05

12:17

Page 335

335

VÁLASZTÁSI RÉSZVÉTEL ÉS POLITIKAI AKTIVITÁS

3. táblázat folytatása 1990

1994

1998

2002

38,2

42,0

46,1

50,5

Hajdú-Bihar

33,5

35,0

41,7

46,8

Jász-Nagykun-Szolnok

37,3

43,6

43,1

49,7

Szabolcs-Szatmár

43,7

47,5

53,4

54,9

36,7

42,6

41,6

47,4

Bács-Kiskun

37,2

48,1

41,7

47,3

Békés

39,5

41,1

42,9

47,8

Csongrád

33,4

37,8

40,3

47,3

Átlag

40,2

43,4

45,7

51,1

Átlagtól való összes eltérés

64,3

72,0

68,0

50,2

Relatív eltérés

1,60

1,66

1,49

0,98

Észak-Alföld

Dél-Alföld

* Régiók szerint súlyozatlan átlagok

Európai uniós csatlakozásunkkal immár egyértelmûen ez az országövezet lett elsõ számú nemzetközi viszonyítási mércénk, igaz, hogy ezen belül célszerû megkülönböztetni a régi és az új tagokat. Az elõbbiek mint etalon, az utóbbiak a hasonló történelmi-politikai háttér folytán jöhetnek számba az ilyen összehasonlításoknál. Az IDEA gyarapodó nemzetközi adatbázisa ezekre az országokra vonatkozóan összességében jó kiindulópontot nyújt (még akkor is, ha a korábban említett módszertani problémák – mint a releváns népesség számbavételének bizonyos eltérései – néhány ország esetében bizonyos nehézségeket okozhatnak). Óhatatlanul bizonyos nehézség forrása a választások idõpontja közti eltérés is. Úgy gondoltuk, az aktuális tendenciák feltárása érdekében célszerû az utolsó évtized választásaira szorítkoznunk. Ez gyakorlatilag két-két parlamenti választást tartalmaz országonként. A táblázatban megadott értékek ezek átlagaira épülnek.

6-fejezet.qxd

5.10.05

12:17

Page 336

336

ANGELUSZ RÓBERT–TARDOS RÓBERT

4. táblázat Országgyûlési választási részvétel az Európai Unió régi és új tagországaiban 1996 óta (az utolsó két választás átlagában) (%)*

Európai Unió (EU 25)

Átlagos részvétel

Választások

71,0

EU 15

Ausztria

74,0

1999, 2003

Belgium

86,0

1999, 2003

Dánia

84,0

1998, 2001

Egyesült Királyság

65,0

1997, 2001

Finnország

67,6

1999, 2003

Franciaország

64,2

1997, 2002

Görögország

86,4

1996, 2000

Hollandia

77,5

2002, 2003

Írország

65,8

1997, 2002

Luxemburg

72,3**

1999

Németország

74,9

1998, 2002

Olaszország

86,1

1996, 2001

Portugália

70,1

1999, 2002

Spanyolország

77,2

1996, 2000

Svédország

77,0

1998, 2002

EU 15 átlag

EU 10

EU 10 átlag

75,1 Csehország

67,3

1998, 2002

Ciprus

76,8

1996, 2001

Észtország

46,5

1999, 2003

Lettország

51,5

1999, 2002

Lengyelország

48,1

1997, 2001

Litvánia

50,2

1996, 2000

Magyarország

64,4

1998, 2002

Málta

95,8

1996, 2001

Szlovákia

74,5

1998, 2002

Szlovénia

74,0

1996, 2000

64,9

* Forrás: International IDEA (választókorú népességre vonatkoztatott részvételi adatok) ** Kivételképpen, a választókorú és a regisztrált népességre vonatkoztatott részvételi adat átlaga

6-fejezet.qxd

5.10.05

12:17

Page 337

VÁLASZTÁSI RÉSZVÉTEL ÉS POLITIKAI AKTIVITÁS

337

A hazai adat belesimul az új tagországok elmúlt évtizedbeli átlagába, viszonylag nagy azonban, mintegy tízszázaléknyi a rés a régi és az új tagok participációs szintje között. Ez még akkor is számottevõ, ha mindkét országcsoporton belül jelentõs szóródás is tapasztalható, és a régi tagországok közül néhányban (így – részben vagy egészben – Belgiumban, Görögországban és Olaszországban) kötelezõ és valamelyest szankcionált a részvétel. Érdemes ugyanakkor megjegyezni, hogy jelentõs eltérések tapasztalhatók az idõbeli trendeket tekintve is. Nemcsak a régi, hanem az új tagországok egy részében is csökkent a részvétel (mindenekelõtt ott, ahol különösen magas részvétel fogadta a rendszerváltás utáni elsõ többpárti választásokat). Az ezzel szemben megfigyelt mérsékelt magyar emelkedés – ha e trendeket hosszabb távra kivetítjük, amire valójában nincs meg minden alapunk – néhány parlamenti ciklus után a nemzetközi szint elérését jelenthetné. Az önkormányzati választások nemzetközi adatbázisa – az említett számbavételi problémák miatt – szegényesebb. Az IDEA adatbázisa erre vonatkozóan nem tartalmaz információkat, és bár bizonyos gyûjtések nyomán a régi tagországokat jellemzõ szint (igaz, a parlamenti választásokhoz képest kissé korábbi idõszakot tekintve) megállapítható, az új tagországok vonatkozásában ilyen forrás nem áll rendelkezésre. (A régi tagállamok egy részénél is csupán saját átlagolás révén juthattunk – a különbözõ településtípusokra és régiókra vonatkozó adatforrásokból – az egyes országokat jellemzõ összesített adatokhoz).

6-fejezet.qxd

5.10.05

12:17

Page 338

338

ANGELUSZ RÓBERT–TARDOS RÓBERT

5. táblázat

Önkormányzati választási részvétel az Európai Unió régi és új tagországaiban az elmúlt évtizedben (az utolsó két választás átlagában) (%)*

EU 15

Európai Unió (EU 25)

Átlagos részvétel

Ausztria

78,1

1994–2001

Belgium

92,3

1994

Dánia

70,6

1993, 1997

Egyesült Királyság

44,1

1993–1999

Finnország

58,5

1996, 2000

Franciaország

62,5

1995, 2001

Görögország

70,4

1994, 1998

Hollandia

55,0

1994–1999

Írország

55,5

1994, 1999

Luxemburg

85,3

1993, 1998

Németország (tartományi)

68,1

1994–1999

Olaszország

73,8

1995, 1999

Portugália

60,5

1993, 1997

Spanyolország

66,2

1995, 1999

Svédország

81,4

1994, 1998

68,2

1993–2001

Csehország

44,7

1998, 2002

Észtország

50,8

1996, 1999

EU 15 átlag

Lengyelország EU 10

EU 10 átlag

62,0

Választások

46

1998

Lettország

53,3

1997

Litvánia

49,2

2002

Magyarország

48,4

1998, 2002

Málta

64,8

2003

Szlovákia

49,5

2002

Szlovénia

57,5

1994, 1998

51,7

1994–2003

* Forrás: (EU 15) Voter turnout at regional and local elections in the European Union, 1990–2001, CoR Studies, 2001, Brussels; (EU 10, Lettország, Lengyelország) Soós, G.–Tóka, G.–Wright, G. (eds.): State of Local Democracy in Central Europe; (Csehország) www.radio.cz; (Észtország) Central Europe Review Oct. 1999; (Litvánia) www.vrk.lt; (Szlovénia) Weekly News Bulletin, Slovenia, Nov. 2002; (Szlovákia) TRC Newsletter Slovakia Dec. 2002; (Málta) www.maltadata.com,

6-fejezet.qxd

5.10.05

12:17

Page 339

VÁLASZTÁSI RÉSZVÉTEL ÉS POLITIKAI AKTIVITÁS

339

Jóllehet bizonyos mértékû csökkenés az EU régi tagországain belül is megfigyelhetõ, feltûnõ, hogy a helyhatósági részvételi adatok csak kevéssel maradnak el a parlamenti választásokon szokásos szinttõl (miközben a viszonylag alacsonyabb városi és a magasabb rurális participáció itt is érvényesül). Ha tehát Magyarország esetében 1990 és 2002 között folyamatos növekedés volt is tapasztalható, a legutóbb kialakult, kevéssel 50 százalék feletti általános részvételi arány még mindig jóval alacsonyabb az EU sztenderdjeinél, mint ahogy ezt az országgyûlési választások esetében tapasztalhatjuk. Participációs lemaradásunk ebbõl a lokális nézõpontból szembetûnõbb. A lokális aktivitás alacsonyabb szintje az újonnan csatlakozott EUországokról is elmondható, amelyek az elmúlt évtized adatai alapján e tekintetben aránylag egységesek. A magyar részvételi adat az itteni átlagtól kismértékben elmaradva simul bele ebbe a mezõnybe.13 Sok tekintetben ez utóbbi sorba illeszkednek azok az adatok, amelyek a civil aktivitás választáson kívüli formáiról állnak rendelkezésre, és amelyekhez már a DKMKA projekt 2003. novemberi felvétele is újabb adalékokkal járult hozzá. Két tételsorozatról van szó; az egyik a hagyományos közéletipolitikai aktivitáshoz közelebb álló, szervezet- (párt, szakszervezet, önkéntes egyesület) központú, a másik a kollektív megmozdulások különbözõ formáihoz közelebb álló, több informális jegyet hordozó (részben demonstratív jellegû) civil tevékenységeket foglalja magába. A kérdéssorozat jelentõsen támaszkodik az European Social Survey 2002-es vizsgálatának politikai participációs kérdésblokkjaira, ami egyben az adatok nemzetközi összehasonlítást is megkönnyíti. A hazai tendenciák nemzetközi egybevetését szolgálja továbbá a következõ táblázatban az ESS magyar adatainak kiemelése is.14 Amellett, hogy mindez a felvételek bizonyos tartalmi eltéréseinek áthidalásában is szerepet játszik, az eredmények hazai megbízhatóságának teszteléséhez is hozzájárul. A 2002-es nemzetközi felvétel szóban forgó moduljaiban Franciaországon kívül az EU valamennyi régi tagországa részt vett. Az új tagországok lefedettsége már jóval hiányosabb, igaz, a résztvevõk (a formális szervezeti részvétel esetében Lengyelország és Szlovénia, az informális aktivitás esetében az utóbbiak mellett Csehország) nagyrészt a Magyarországhoz társadalmilag-politikailag közeli országcsoportból kerültek ki. Ciprusról nem rendelkezünk megfelelõen értelmezhetõ adatokkal. Az országos részvétel adatai alapján feltételezhetõ, hogy a ciprusi lokális részvétel inkább növelheti, mint csökkentheti az EU 10 átlagos adatát. 14 A 2002-es ESS-felvétel hazai lebonyolításában az MTA–PTI és az MTA Szociológiai Intézet részérõl mindenekelõtt Táll Éva és Füstös László mûködött közre. 13

6-fejezet.qxd

5.10.05

12:17

Page 340

340

ANGELUSZ RÓBERT–TARDOS RÓBERT

6. táblázat Formális és informális politikai-közéleti, civil aktivitás Magyarországon és az EU tagországaiban (%)*

Formális szervezeti tagság

Politikai tagolódás DKMKA 2003. nov.

ESS 2002. I. félév

Magyarország

Új tagországok (Lengyelország, Szlovénia)

EU – 14 régi tagországok (Franciaországon kívül)

Párt és egyéb politikai szervezet

2

2

3

5

Szakszervezet

5

6

13

24

Szakmai kör, társaság

3

3

4

10

Oktatási, ismeretterjesztési társulás

–

1

3

6

Környezetvédõ, zöldmozgalom, egyesület

1

0

1

7

Társadalmi mozgalom, civil szervezet

3

5

1

13

Kulturális, hobbikör

4

5

6

16

Helyi kör, települési társulat

2

–

-

-

Vallási, egyházi szervezet

4

6

6

15

Segélyezõ, karitatív szervezet

2

1

3

6

Sportklub

5

5

11

24

Egyéb önkéntes társulás

–

2

4

6

19

27

36

64

Bármelyikben tagság a fentiek közül15

15

Mikor egyéb szervezetek, társaságok mellett a sportegyesületi tagság is ebben az együttesben jött számításba, az ESS-felvétel kapcsán alkalmazott – kétségkívül kérdéses – indexképzési gyakorlat volt a kiindulópont (lásd Campbell–Norris et al 2004), ahogy a késõbbiekben erre még visszatérünk).

6-fejezet.qxd

5.10.05

12:17

Page 341

341

VÁLASZTÁSI RÉSZVÉTEL ÉS POLITIKAI AKTIVITÁS

6. táblázat folytatása

Informális aktivitás

Politikussal, önkormányzati képviselõvel (ESS: kormányzati képviselõvel) való kapcsolatba lépés

Politikai tagolódás DKMKA 2003. nov. „az elmúlt néhány évben elõfordult-e”

ESS 2002 I. félév

Magyarország

Új tagországok (Lengyo., Cseho., Szlovénia)

EU – 14 régi tagországok (Franciao. kívül)

„az elmúlt egy évben elõfordult-e”

15

15

14

17

Politikai pártban, annak rendezvényein való tevékenykedés

5

3

3

5

Más politikai szervezetben, politikai mozgalomban való tevékenykedés

2

3

7

16

Politikai jelvény, jelkép viselése, kihelyezése

3

3

3

8

Tiltakozó levél, petíció aláírása

8

4

11

25

Tüntetésen, törvényes demonstráción való részvétel

4

4

3

8

Árucikkek bojkottálása, szándékos nem vásárlása

6

5

7

17

Bizonyos árucikkek elvi okokból való vásárlása

7

11

14

27

Pénz adományozása politikai szervezetnek vagy csoportnak

2

2

9

8

Nem engedélyezett demonstráción való részvétel

1

1

1

1

27

25

37

53

Bármelyik informális aktivitás

*Az egyes országok adatainak egyszerû számtani átlaga

6-fejezet.qxd

342

5.10.05

12:17

Page 342

ANGELUSZ RÓBERT–TARDOS RÓBERT

A DKMKA-felvételbõl származó eredmények a tételek jelentõs részénél igen közel esnek az ESS hazai adataihoz, ami maga is a nemzetközi összehasonlítás érvényét erõsíti (a két felvétel közötti egyéves idõszak ilyen összefüggésben nem tekinthetõ igazán jelentõsnek, noha a hazai ESSfelvétel nem sokkal a 2002-es választást követõen kétségkívül egy politikailag erõsebb töltésû idõszakban zajlott). A formális vonatkozás összesített adataiban mutatkozó némi különbség – az átfogott tételek számának kis eltérése mellett – részben ennek a körülménynek tulajdonítható. A két hazai felvétel közötti legjelentõsebb tartalmi különbség az volt, hogy a civil aktivitás tételsora esetében a DKMKA Politikai Tagolódás felvétel – eleve a többnyire mérsékelt aktivitás ismeretében – egyéves idõszak helyett több évre tágította a kérdések vonatkoztatási keretét. Mint az adatokból kitûnik, ez is csak igen csekély emelkedést eredményezett, és semmiképp sem hidalta át a különösen a régi EU-tagországokkal szemben fennálló aktivitási rést. Összességében mindkét vonatkozásban a bevont új tagokhoz állunk közel (valójában ez inkább igaz a Lengyelországgal, mint a Szlovéniával, illetve a Csehországgal való egybevetésre), míg a régi EU-tagországokhoz képest számottevõ az elmaradás a civil aktivitás különbözõ formáit tekintve (különösen így van ez az északnyugati, északi, a skandináv országcsoport tagjaihoz képest, míg az eltérés jóval csekélyebb a mediterrán régióhoz viszonyítva). Bár az errõl szóló áttekintések (így Norris 2003, Norris et al 2004) szerint a nyugati participációs minta a hagyományos formális vonatkozásokról némiképp az informális civil aktivitás irányába tevõdik át, elmaradásunk összességében nem csekélyebb az elõbbi (szervezeti, egyesületi tagsági), mint az utóbbi (informális, kollektív cselekvésen alapuló) tevékenységeket tekintve. A rendszerváltás idõszaka táján, de késõbb is sokan, sokféle vonatkozásban idézték Dahrendorfnak azt a jövõbe látó megállapítását (1990), ami a politikai átmenet különbözõ vetületeinek különbözõ idõigényét fogalmazta meg, ezen belül a személyes viselkedésben is testet öltõ demokratikus politikai kultúra meggyökerezését (több) generációs távra becsülve. A fenti adatok fényében, valóban az lehet a benyomásunk, hogy a civilizációs szint, a tárgyi infrastruktúra bizonyos elemeit tekintve (mondjuk az autóforgalom vagy a távközlés bizonyos elemei terén) gyorsabb lehet az utolérés, mint a politikai kultúra, a civil öntevékenység vizsgált területein. (Bár meggondolásra késztet, hogy a hozzánk többé-kevésbé hasonló társadalmipolitikai múltú országok, mint Szlovénia vagy Csehország esetében a civil aktivitás európai mintái a tapasztalatok szerint szélesebb körben honosod-

6-fejezet.qxd

5.10.05

12:17

Page 343

VÁLASZTÁSI RÉSZVÉTEL ÉS POLITIKAI AKTIVITÁS

343

tak meg.) De a konkrét tagsági és tevékenységi adatok részletesebb áttekintése is adalékokkal szolgál a szóban forgó benyomásokhoz. A magyar válaszolók a nyugat-európai országokhoz képest két vonatkozásban adtak számot a hasonló mértékû aktivitásról: az (ilyen vagy olyan szintû) politikusokkal való kapcsolatteremtést és a pártokban vagy azok körül (többnyire nem tagként) folytatott közremûködést tekintve. A tevékenységek egészébõl kirajzolódó mintát tekintve, ezek is legalább annyira a (felfelé irányuló) személyes kapcsolatépítés, a politikai patronázs sok elemét magán viselõ lobbizás, mint a szóban forgó civil tevékenységek kapcsán elõzõleg említett bázisdemokrácia címszava alá kívánkoznak. De a pártokhoz kapcsolódás mozzanatának aránylag magas értéke is figyelmet érdemel – egybecseng a pártoknak a civil szféra fölé telepedésérõl való hazai tapasztalatokkal.16 Az önkéntes egyesülési készség hazai gyengeségeinek motívumaihoz az ESS-felvétel – a (privát jellegû, nem politikai) társas tevékenységek néhány elemét szondázva – más oldalról további adalékokkal is szolgált. A magyar válaszolók másoknál (nemcsak a nyugat-európai, de az újonnan csatlakozó országokhoz képest is) jóval ritkább találkozásról, összejövetelrõl számoltak be akár közelebbi rokonságuk, akár baráti körük tagjaival – mindez egybeesik jelentõs rétegek, fõként a munka és társadalmi aktivitásukat vesztõ csoportok kapcsolati beszûkülésérõl utaló másfél évtizedes tapasztalatokkal.17 A civil tevékenység, társulás persze az idõn és az egzisztenciális biztonság egy fokán kívül – akár politikai, akár egyéb válfajok esetében – a társas beágyazottság meghatározott szintjét is feltételezi. A következõ alfejezet elemzései – immár a 2003-as alapfelvétel adatbázisán, kapcsolathálózati változókat is bevonva – ehhez közvetlenebb adalékokkal is szolgálnak.

A civil aktivitás egyik fõ formája, a nonprofit, karitatív stb. szervezetekben való tevékenykedés hazai történetérõl átfogó képet adnak Kuti Éva munkái (így 2002). Az egyik oldalon ott láthatjuk a rendszerváltás táján, azt követõen fellendült kezdeményezéseket, a létrejött nagyszámú önkéntes társulást, a másik oldalon a nehezen szétbogozható gazdasági és politikai szálakat, amelyek aztán meglehetõsen behatárolt ösvényre terelték e szféra mozgásait. Hasonló jelleggel értelmezhetõk Kákai (2004) lokális kutatásának megállapításai a civil aktivitás gyenge beágyazottságáról és alacsony helyi presztízsérõl, illetve ugyancsak önkormányzati vonatkozásban Bocz (2004) adatai arról, hogy az újonnan választott polgármesterek kevésbé kapcsolódnak nonprofit szervezetekhez, alapítványokhoz, mint a régiek. 17 Lásd Utasi 1991, Albert–Dávid 1998, Angelusz–Tardos 1998. 16

6-fejezet.qxd

5.10.05

12:17

Page 344

344

ANGELUSZ RÓBERT–TARDOS RÓBERT

RÉSZVÉTEL AZ ORSZÁGGYÛLÉSI VÁLASZTÁSOKON A szavazási aktivitás meghatározói A politikai részvétel kétségkívül a komplex, számos tényezõre visszavezethetõ jelenségek közé tartozik, legyen szó akár az egyéni aktivitásról, akár különbözõ aggregát (például településszintû vagy országos) kifejezõdéseirõl. Még inkább így van ez, ha a leggyakrabban vizsgált parlamenti választásokon való részvételt kiterjesztjük a helyi stb. választások, illetve a civil aktivitás egyéb formái irányába. Valójában nem is sûríthetõ egyetlen elemzésbe valamennyi tényezõcsoport, a természetük annyira szerteágazó. Kezdve azzal, hogy az egyedi választásokon a részvételi magatartást nagymértékben befolyásolják az olyan szituatív elemek, mint például az éppen aktuális meteorológiai viszonyok, de egy-egy konkrét országban vagy idõszakban jelentõs szerepük lehet a választás jogi szabályozásának, konkrét körülményeinek is (a regisztrációs szabályoktól a szavazás munkavagy munkaszüneti napon való megtartásától a szavazókörök számáig és nyitva tartásáig, általában a szavazás konkrét módjáig).18 A politikai tagolódás kérdéskörével összefüggésben kevésbé releváns az elõbbi – kétségtelenül meglevõ, de triviális – tényezõk befolyása, az intézményes-szabályozási vonatkozások pedig a hazai esetben aránylag kevéssé vitatottak; úgy tûnik, a kialakult gyakorlat nem különösebben problematikus a választási részvétel lehetõsége, általános szintje szempontjából. Jóval lényegesebbek az olyan intézményes elemek, mint a választójogi rendszer konkrét jellege, így az arányos vagy a többségi szisztémához való közelsége, a részvétellel kapcsolatos érvényességi küszöbök, vagy egy más oldalról a parlamentbe való bejutási küszöbök kérdése. Hosszabb távú nemzetközi adatbázisok alapján többé-kevésbé egybecsengenek az elemzések például arról, hogy az arányos rendszer inkább kedvez a részvételnek, mint a többségi, s hasonló implikációi vannak az alacsonyabb vagy magasabb bejutási küszöbnek. Az a kötetben szereplõ, másik tanulmányunk által érintett probléma, hogy a tömbösödés konkrét formája, a releváns pártok száma, a meghatározó törésvonalak élesebb vagy elmosódottabb volta hogyan befolyásolja a részvétel szintjét, a fentieknél jóval bonyolultabb, s

18

E különbözõ tényezõcsoportokról tömör összefoglalást ad Ellis 2004.

6-fejezet.qxd

5.10.05

12:17

Page 345

VÁLASZTÁSI RÉSZVÉTEL ÉS POLITIKAI AKTIVITÁS

345

a válasz a választások jelentõs sorát átfogó, hosszabb távú vizsgálódást igényelne.19 Survey-felvételek alapján jelentõsebb elõzmény, hogy a hazai kutatási gyakorlatban az eredmények bizonyos felhalmozódása már kapcsolódik az egyéni szintû adatbázisokra alapuló elemzésekhez, így a választási részvételben szerepet játszó személyes tényezõkrõl és környezeti befolyásokról. Ez a megközelítés a politikai tagolódás szempontjából olyan alapvetõ kérdésekhez visz közel, mint a demográfiai és a különbözõ erõforrás-tényezõk szerepe, bizonyos kontextuális és kapcsolathálózati hatások, a részvételi motívumokban szerepet játszó normák, attitûdök. A 2003-as DKMKAfelvétel a szokásosnál szélesebb változóegyüttes alapján nyújtott lehetõséget mindezek vizsgálatára, s ez alkalommal a parlamenti választásokon való részvétel mellett az elõzõekben már jelzett participációs vonatkozásokban is. Az országos választáson érvényesülõ szavazói magatartás részletesebb modelljei után a helyi választói és a civil aktivitást is bevonjuk az elemzésbe. Elsõ vizsgálódásunkban tehát az országgyûlési választásokon való részvételre koncentrálunk, a felvételt megelõzõ 2002-es választásra vonatkozó felvételi adatok alapján. Természetesen ezúttal is számolnunk kell részben a retrospektív válaszadás jellegébõl, illetve a részvételre vonatkozó normákból adódó torzításokkal, amelyek egyaránt az aktivitás bizonyos felülbecslését eredményezik (mindezekkel részletesebben foglalkozunk másutt, illetve jelen fejezet további részeiben).20 A konkrét esetben – ezt elemzésünk szempontjából szerencsés körülménynek tekinthetjük – viszonylag kisebbek az ezekbõl eredõ pontatlanságok. A rendszerváltást követõ másfél évtizedben nagyrészt kikristályosodott az a húsz-huszonöt százaléknyi szavazói réteg, amelyik gyakorlatilag mindenfajta tágabb politikai tevékenységtõl, választói aktivitástól távol tartotta magát az eddigiekben. A választóknak ez a köre a különbözõ felvételek, személyes kérdezések során is többé-kevésbé nyíltan vállalja álláspontját (a „ha most vasárnap lenne” típusú pártpreferenciavizsgálatok során is körülbelül ennyien nyilatkoznak úgy, hogy egészen biztosan nem szavaznának).

Viszont a kérdéskör egy érdekes ellenkezõ vetületére – részvétel és választási eredmény összefüggésére – vonatkozóan lásd Tóka 2002, illetve 2003–2004, nemzetközi összehasonlító nemzetközi adatbázis alapján a teljes részvétel fikciójának választási következményeit is szimulálva. 20 Lásd Angelusz–Tardos 2000, III. 1. alfejezet, 2002/a, illetve a jelen dolgozat következõ alfejezetét. 19

6-fejezet.qxd

346

5.10.05

12:17

Page 346

ANGELUSZ RÓBERT–TARDOS RÓBERT 2003 novemberében a megkérdezettek 20 százaléka nyilatkozott úgy, hogy a 2002-es országgyûlési választás alkalmával nem ment el szavazni. Ez gyakorlatilag nemcsak a szóban forgó szegmens méretét fedte le, hanem a 2002-es részvételtõl (pontosabban távolmaradástól) sem áll távol. A választás elsõ fordulójában a megjelenés kevéssel a 70 százalékos szintet haladta meg. Az is tudható – részben ebbõl, részben korábbi felvételekbõl, de akár abból a ténybõl, hogy azokban a választókörzetekben, ahol második fordulóra sor került, mintegy három százalékkal magasabb volt a részvétel az elsõ fordulóhoz képest –, hogy a második fordulóban ez a kör újabb szavazókkal egészült ki (részben a részvétel két forduló között különbözõ okok miatt természetes néhány százalékos lemorzsolódását is kompenzálva). Bár pontos adat erre vonatkozóan nem áll rendelkezésre, a két forduló közül legalább az egyikben szavazók aránya valószínûleg elérte a 75-76 százalékot. Az elmondottak alapján fogalmazhatnánk úgy is, hogy – közel kimerítve a szavazástól nem eleve elzárkózók körét – a teljes mértékben távolmaradók aránya nem haladta meg a 24-25 százalékot. Mivel a válaszadóktól másfél évvel a választás után (a kérdés konkrét szövege ellenére) nem várható el, hogy pontosan meg tudják különböztetni a két fordulót, az említett 20 százalékos arány – bizonyos mértékû óhatatlan felülbecslést is beszámítva – viszonylag jó közelítésnek tekinthetõ. A magyarázandó változó a fentiek értelmében egyszerre szól a konkrét választáson való megjelenésrõl vagy távolmaradásról, de egy tágabb, az alapvizsgálat szempontjából lényegesebb összefüggésben valószínûleg a választói aktivitásból való következetes távolmaradásról, más megfogalmazásban a politikai életnek ebbõl az alapelemébõl való tartós kimaradásról.21

Ami mármost a magyarázó tényezõket, tényezõcsoportokat illeti, ezek részben magától értetõdõek, részben bõvebb kifejtést igényelnek, mint ahogy ezt igényli bevonásuk módja is. Az elemzés olyan hierarchikus regressziós modellt alkalmazott, amely viszonylag tisztán elkülöníti az egyes tényezõcsoportok szerepét. Négy tényezõcsoportot különbözettünk meg: a demográfiai, a (kulturális, anyagi stb.) erõforrás-, az (ökológiai) kontextuális és az ideológiai vonatkozásokat is tartalmazó szubjektív tényezõket. A részvétel kérdéskörének szociológiai megközelítései valamennyi tényezõcsoportnak megkülönböztetett szerepet tulajdonítanak, ha a hangsúlyokban számottevõek is az eltérések az egyes megközelítések között. Az egyes tényezõcsoportok elkülönítése egyes változók esetében persze nem képzelhetõ el vegytiszta módon. Például a bevont változók nagy része ilyen vagy olyan értelemben rendelkezik valamilyen erõforrás-komponenssel, de a politikai tagolódás szempontjából kitüntetett erõforrás-tényezõcsoporttal kapcsolatos megállapítások pregnáns volta érdekében –konzervatív módon eljárva – csak a kifejezetten ilyen jellegû, világos elõnyt vagy hátrányt magába foglaló tényezõket soroltuk az erõforrások tényezõcsoportjába. A tényezõcsoportokon belül némiképp tisztább az egyes mozzanatok helye, bár helyenként további magyarázat szükséges. A demográfiai tényezõcsoporton belül a nem és az életkor szerepe nem igényel külön részletezést, 21

Bár a nemzetközi irodalomban – például a választási részvétel amerikai kutatási tapasztalatában – az alkalmi távolmaradás hangsúlyos szerepet kap, a hazai tapasztalatok, s ezen belül a választói abszencia társadalmi fókuszaival, ezeknek underclass jellegû sûrûsödésével kapcsolatos ismétlõdõ kutatási eredmények alapján azonban a részvételi passzivitás hosszabb távon állandósult mintái kaphatnak hangsúlyosabb szerepet.

6-fejezet.qxd

5.10.05

12:17

Page 347

VÁLASZTÁSI RÉSZVÉTEL ÉS POLITIKAI AKTIVITÁS

347

az utóbbi mellett megjelenõ négyzetes változó bevonását ugyanakkor az életkorral való összefüggés sokszor, sok helyütt tapasztalt nem lineáris (fordított U görbe) jellege indokolta. Ki kell térni ugyanakkor a családi állapot tényezõjére, amely valójában sokféle összefüggést foglal magába – így a családi miliõ, a közvetlen környezet jellegével kapcsolatban egyfajta kontextuális, kapcsolathálózati mozzanatnak is tekinthetõ, más meggondolások alapján viszont az erõforrás-jelleg emelhetõ ki. Nem vonva kétségbe mindezek szerepét, megmaradtunk a tényezõ hagyományos demográfiai értelmezésénél (viszont konkrét szempontokból – így network-vonatkozásokban – késõbb másutt is számításba vesszük). Az erõforrás-tényezõcsoporthoz három alapvetõ változót, az iskolai végzettséget, a (háztartás tartós fogyasztási felszereltségén alapuló) anyagihelyzet-indexet és a (családi származási hátteret jellemzõ) apa iskolázottságát vettük figyelembe. A tényezõcsoport egészének az összmagyarázaton belüli szerepe mellett itt olyan kérdések várnak válaszra, mint a „hozott” származási és a személyes erõforrások súlya, az utóbbiakon belül viszont – a fentiekben kifejtettek értelmében – a kulturális és a vagyoni tényezõ viszonylagos szerepe érdemel figyelmet. Az ökológiai-kontextuális tényezõcsoportban a településtípus megint azok közé a változók közé tartozik, amelyek nyilvánvaló erõforrásvonatkozásokkal is rendelkeznek, azonban az adott összefüggésben inkább a regionális tényezõvel és a lakókörnyezeti miliõvel – a házak, lakónegyedek domináns jellegével is – kapcsolatos jellemzõt emeltük ki. Ennél bizonyára problematikusabb a vallásosság itteni helye. Ennek indoka az, hogy bár közvetlenül egyéni jellemzõt mérünk, a politikai részvétel szempontjából nem annyira a személyes vallási attitûd, inkább a vallásos – fõként a hitéleti közösségek normái szerint hívõ – személyek nagy valószínûséggel hasonló jellegû mikrokörnyezeti beágyazottsága és ezzel kapcsolatos normaérzékenysége játszhat szerepet a számos korábbi esetben megfigyelt összefüggésben. Az elemzések során – voltaképpen közvetlenül releváns aggregát-kontextuális jellemzõ híján, mintegy helyettesítõ változóként – a vallásosság egyéni szintû indikátorát használtuk fel. Ezzel szemben a szubjektív osztályidentifikációnak a tipikus mai esetben jóval lazább, szervezeti hovatartozáshoz, mikroközösséghez kevésbé stabilan kötõdõ tényezõjét – amely korábbi tapasztalatok szerint szintén jelentõs önálló befolyású tényezõ a részvételi aktivitás alakulásában – személyes jellegû kognitív mozzanatként vettük számba a modellek sorában.

6-fejezet.qxd

5.10.05

12:17

Page 348

348

ANGELUSZ RÓBERT–TARDOS RÓBERT

A hierarchikus elemzés a négy tényezõcsoportot elõször külön-külön, majd egymással fokozatosan összekapcsolt modellekben vonta be a vizsgálatba. 7. táblázat A 2002-es országgyûlési választáson való (elsõfordulós retrospektív) részvételt meghatározó tényezõegyüttesek hierarchikus modellje (CATREG – Optimal scaling regresszióanalízis, szignifikáns béta-és importance-együtthatók)

1. modell

2. modell

3. modell

4. modell

N = 2911

5. modell demogr.+ erõforrás

6. modell dem.+ erõf.+ kontext.

7. modell dem.+ erõf.+ kont+sz.

béta imp. béta imp. béta imp. béta imp. béta imp. béta imp. béta imp.

Demográ fiai tényezõcsoport

életkor

,06 ,17

életkor2

–,05 ,04

nem családi állapot

,17 ,77

iskolázottság Erõforrás tényezõcsoport

,15 ,11 ,12 ,09 ,12 ,09

,11 ,21 ,11 ,19 ,10 ,17 ,14 ,41

,12 ,26 ,12 ,23 ,10 ,19

,17 ,60

,17 ,41 ,15 ,32 ,14 ,29

apa iskolázottsága anyagi helyzet településtípus

(Ökológiai) kontextus

régió

,05 ,12

,05 ,02 ,05 ,03

ház-, lakásjelleg

,13 ,70

,05 ,06 ,04 ,04

vallásosság

,07 ,18

,09 ,07 ,09 ,06

Szubjektív osztályidentifikáció R2

,18 1,0 3,1%

5,3%

2,4%

3,2%

,07 ,12 8,0%

8,5%

8,7%

6-fejezet.qxd

5.10.05

12:17

Page 349

VÁLASZTÁSI RÉSZVÉTEL ÉS POLITIKAI AKTIVITÁS

349

Elsõként a magyarázatok mértékét jelzõ alsó sort – akár az önálló befolyásokat, akár a kombinált modellek során mutatkozó összmagyarázattöbbletet – tekintve, világosan kirajzolódik az erõforrás-tényezõk meghatározó szerepe a nagyobb változóegyüttesek között. Mint a bevezetõben utaltunk rá, a korábbi kutatások és számos irodalmi elõzmény alapján ez nem meglepõ eredmény, a különbözõ nézõpontok, az akár saját kutatási gyakorlatunkban is eltérõ megközelítések, hangsúlyok miatt azonban korántsem mellékes mindennek aktuális megerõsítése. A 2002-es választások eddigi legmagasabb részvételi aránya, az aránylag kevéssé elkötelezett szavazók szegmensét is széles körûen mozgósító jellege alapján korántsem magától értetõdõ a szóban forgó összefüggés határozott jellege. Arra még visszatérünk, hogy ez a domináns szerep mennyire volt stabil vagy változó – gyengült, vagy esetleg erõsödött is a hazai választások terepén az elmúlt másfél évtized során. Mindenesetre az nyilvánvaló, hogy itt egy olyan pontot találtunk, amely a politikai tagolódásnak a más típusú rétegzõdésekre való erõteljes összefüggésére utal. Nem érdektelenek a tényezõcsoport befolyásán belüli részletek sem. A részvétel társadalmi egyenlõtlenségei szempontjából kétségkívül kedvezõnek tekinthetõ, hogy a családi-származási tényezõnek nincs önálló hatása (még ha a közvetlen befolyások mögött persze ez is meghúzódik). Kevésbé kedvezõ, hogy – úgy az önálló, mint a kombinált modellek alapján – a vagyoni tényezõ szerepe erõteljesebbnek bizonyul, mint a kulturális-tájékozottsági mozzanat. Egy tovább részletezõ, az alcsoportokra jobban lehatoló elemzés során még visszatérünk arra, hogy ez az összefüggés konkrétan hol, milyen közegekben jut erõsebben érvényre (amikor az is kifejezésre jut, hogy az iskolázottsággal való alapösszefüggés, közvetlen korreláció nem marad el az anyagi helyzethez képest). Ha a részvétel iskolai végzettség eltérései is elérhetnek egy olyan pontot, ami már problematikus a választások demokratikus funkciói szempontjából, minden bizonnyal még inkább így van ez az adott szempontból a vagyoni szakadékot tekintve. Ha a tudatlanok, tájékozatlanok nagy tömegben tartósan nem szavaznak – sok szempontból az is ellentmond a demokrácia alapeszméjének. Ha a szegények nem, az talán még nagyobb probléma. A további tényezõcsoportokra térve, a demográfiai változókon belül pozitívum, hogy a választói részvétel nemek közötti szakadékáról nem beszélhetünk, ez a tényezõ nem jelenik meg önálló hatással. Ez nem volt mindig, mindenütt így – ezért is irányul fokozott figyelem a kutatások nemzetközi terepén erre a kérdéskörre –, s mint a továbbiakban látni fog-

6-fejezet.qxd

5.10.05

12:17

Page 350

350

ANGELUSZ RÓBERT–TARDOS RÓBERT

juk, az adott szempontból a hazai esetben sem jellemzõ a teljes kiegyensúlyozottság a politikai részvétel egészén belül. Az életkori tényezõ jól érzékelhetõ, minden modellben önálló szerepet játszik; s az általánosan megfigyelhetõ tendenciáknak megfelelõen e tényezõ a fiatalok, a választási gyakorlatba újonnan bekapcsolódók alacsonyabb részvételének irányába mutat. Az önálló demográfiai modellben a négyzetes életkori tényezõ is megjelenik valamelyes önálló hatással, a késõbbi modellekbõl további változók bevonása nyomán azonban már kiesik, jelezve, hogy a részvétel idõs korban a fiatalkori távolmaradáshoz képest mérsékeltebben esik vissza. Sok tekintetben átfedi ugyanakkor az életkori hatást a családi állapot, amely valamennyi modell alapján a demográfiai tényezõcsoport legjelentõsebb tényezõjének bizonyul. A részletesebb elemzések szerint a szóban forgó összefüggés a házas viszonyhoz, a partnerek részvételi aktivitását kölcsönösen motiváló mikrokörnyezeti mozzanathoz kapcsolódik. A fiatalkori alacsonyabb részvétel (és az idõskori visszaesés is) részben ezzel a tényezõvel kapcsolatos – a részvételi trendekre vonatkozóan még visszatérünk az idevonatkozó demográfiai tendenciák (így a házasodás visszaesésének) lehetséges következményeire. Az ökológiai-kontextuális tényezõcsoportra vonatkozóan is egy negatív eredmény, a településtípussal kapcsolatos összefüggés hiánya kíván elsõként említést. A településtípus részletesebb kategorizálásán alapuló korábbi elemzésekbõl ismert,22 hogy valójában létezik ilyen hatás, még ha a nagyvárosokban, így mindenekelõtt a fõvárosban stabilan tapasztalható magasabb részvétel jelentõs részben nem magának a környezetnek, hanem a lakosság összetételének, nevezetesen az itt élõk magasabb általános kulturális és anyagi szintjének tulajdonítható. A másik póluson, a községeken belül a legkisebb, néhány száz lelkes településeken élõk között viszont ismét megnõ a részvételi hajlandóság, ami aligha írható a lakosság összetétele számlájára. Részben ez utóbbi mozzanattal magyarázható a regionális tényezõ, azaz a magasabb részvétel a Dunántúlon, ugyanis a fõként az Alföldön elõforduló nagyközségekkel szemben itt az ilyen kistelepülések nagyobb súlyával találkozhatunk. Valójában a nyugat-magyarországi városokban is átlagon felüli a voksolási hajlandóság – bár ez ismét nagyrészt a magasabb anyagi és kulturális szint hatására vezethetõ vissza, elemzésünk tanúsága szerint a hosszabb távon kialakult lokális részvételi tradíció maga is befolyással bíró tényezõ. 22

Így például Angelusz–Tardos 2003.

6-fejezet.qxd

5.10.05

12:17

Page 351

VÁLASZTÁSI RÉSZVÉTEL ÉS POLITIKAI AKTIVITÁS

351

A választási részvétel kontinuus elemeinek határozott érvényesülésére utaltak az aggregát (választókörzeti) adatbázis alapján végzett korábbi elemzések (Angelusz–Tardos 2002/b). A függelék 1. táblázata az 1990–2002-es parlamenti választások alkalmával egyes választókörzetekben regisztrált részvételi adatainak az egyes idõpontok közötti korrelációit tartalmazza. A kép a korrelációk egészét tekintve talán meglepõen egységesnek mondható, bár egészében megfigyelhetõ egy – nem túl erõs – tendencia, amely szerint az egymáshoz közelebbi idõpontok között erõsebbek, a távolabbiak között gyengébbek a kapcsolatok. A többnyire 0.8 és 0.9 közt mozgó (a leggyengébb esetekben is az elõbbit megközelítõ) korrelációk a profilok nagyfokú idõbeni állandóságára utalnak. Az idõbeli stabilitás tehát szembeszökõ, akár bizonyosfajta útfüggés, szokásszerûvé vált választói aktivitás, akár összetételbeli vagy sajátosabb kontextuális befolyások nyomán alakult ki – egyébként e különbözõ értelmezési lehetõségek a részvételi minták kettõs strukturális beágyazottsága miatt nem is mondanak ellent egymásnak.23 Ahogy az egyes régiók a dolog természeténél fogva önálló kategóriákként szerepeltek az elemzésben, úgy a ház/lakás jellege változó is, amely („alsó falusi”, „alsó városi”, „kertes családi”, „hagyományos (gangos) városi”, „lakótelepi-panel” és „felsõ városi” típusokat különböztetve meg) az elõbbihez hasonló kategoriális jelleggel került az elemzésbe. A társasházi övezeteket, villanegyedeket magába foglaló felsõ városi miliõ mellett – amely például az országon belül tartósan legmagasabb részvételi arányokat produkáló budai kerületek hangsúlyos lakókörnyezeti eleme – a legutóbbi választás alkalmával a városi paneles lakónegyedek választói is átlagon felüli részvételi hajlandóságot mutattak. Szemben az elõbbi összefüggéssel, itt sokkal inkább szituatív, mint tartós tendenciáról beszélhetünk – mint aggregát ökológiai adatbázisokat bevonó korábbi elemzésekbõl kitûnt,24 valójában ez az a lakókörnyezeti együttes, amely választásról választásra a legnagyobb hullámzást produkálta (s mivel az ilyen övezetek politikai színezete – ahogy ez e kötet tömbösödéssel foglalkozó fejezetébõl is kiderült – aránylag pregnánsnak mondható, ezek a hullámzások az egyes választások kimenetelére is lényeges hatást gyakoroltak). Ahogy elõzõleg már érintettük, másfajta környezeti szindróma elemeként jelenik meg a vallásosság,

23

24

A területi kontinuitás kérdéseihez fontos hazai adalékok Hubai 2001, illetve Mészáros–Szakadát 1995. Lásd Angelusz–Tardos 2002/b.

6-fejezet.qxd

352

5.10.05

12:17

Page 352

ANGELUSZ RÓBERT–TARDOS RÓBERT

a vallási közösségekbe való involváltság – a részvételi hajlandóság nem elsõ számú, de tartósan érvényesülõ összetevõje. A társadalmi azonosulás mozzanata nyilvánvalóan erõsen támaszkodik az erõforrás-tényezõkre, azonban így is figyelmet érdemel közvetlen összefüggésének erõssége és az a tény, hogy a szóban forgó többi tényezõcsoport bevonása után sem vész el önálló magyarázó szerepe. Az, hogy a személyes helyzetdefiníciónak ez a mozzanata elsõsorban milyen közegekben jut érvényre, a következõkben bemutatandó, alcsoportokba is lehatoló elemzésekbõl válik világosabbá. Az alkalmazott (CHAID) eljárás a vizsgált népességet addig bontja csökkenõ létszámú részekre – az adott kérdés szempontjából mindig a leginkább diszkrimináló tényezõ alapján –, ameddig a részvétel és távolmaradás legjellemzõbb társadalmi közegeit rajzolja körül statisztikailag még számottevõ nagyságú csoportokban. A felvázolt modell a távolmaradási arányokra épül, azonban ez az opció inkább a szemléletességet szolgálja, mint elvi jelentõségû – valójában a dobozokban szereplõ értékeket 100–X százalékokkal behelyettesítve ugyanúgy beszélhetnénk a választási részvétel jellegzetes közegeirõl.

Város 52% n = 23

Házas 32% n = 79

Falu 23% n = 56

Tel.típus

Nem házas 54% n = 128

Csal. áll.

Alsó osztály 45% n = 207

Nem házas 32% n = 278

Alsó kvintilis 26% n = 23

2–5. kvintilis 9% n = 113

Anyagi helyzet

30 év alatt 9% n = 66

Nõ 22% n = 180

Alsó, közép kvint. 22% n = 268

Felsõ, felsõ közép kvint 11% n = 195

Anyagi helyzet

Szakiskolai végz. 17% n = 463

30–44 év 2% n = 111

Diploma 7% n = 425

Középisk. 10% n = 444

Életkor

Iskolai végzettség

Nem

Férfi 12% n = 180

45 év felett 19% n = 279

Házas 14% n = 907

44 év alatt 28% n = 454

Életkor

Családi állapot Nem házas 25% n = 733

Panel, városi felsõ 13% n = 136

Házas 22% n = 330

Csal. állapot

Kertes falusi városi alsó 27% n = 608

Ház jelleg

Középosztály v. munkás 24% n = 744

Szubjektív identifikáció

Szakiskolai v. középiskolai végzettség 19% n = 1640

Fõváros 5% n = 57

Házas 5% n = 151 Tel.típus Vidéki város, falu 23% n = 40

Nem házas 12% n = 97

Csal. áll.

45 év felett 8% n = 248

12:17

Max. 8 osztály 29% n = 951

5.10.05

Iskolai végzettség

Teljes népesség távolmaradása 20% n = 3016

A választási részvételtõl való távolmaradás jellemzõ közegei (CHAID-elemzés)

Az országgyûlési választásról távolmaradók aránya (a 2002-es választás alapján)

1. ábra

6-fejezet.qxd Page 353

353

6-fejezet.qxd

354

5.10.05

12:17

Page 354

ANGELUSZ RÓBERT–TARDOS RÓBERT

Amellett, hogy szemléletesebb képpel van dolgunk, a vázolt modell az elõzõekben alkalmazott regresszióanalízis eredményeit több ponton egészíti ki. Szó esett már róla, hogy a kiinduló korrelációkat tekintve az iskolázottság szerepe nem marad el az anyagi helyzetétõl, sõt, kevéssel meg is haladja azt. A CHAID-eljárás elágazási automatizmusa (amely minden ponton a statisztikailag leginkább diszkrimináló, az alcsoportokat legélesebben szétválasztó tényezõt választja ki) ezért indul a kulturális mozzanat felõl. Ha konkrétabban vizsgálódunk, azt állapíthatjuk meg, hogy az iskolázottság inkább fent, az anyagi helyzet pedig inkább lent tesz különbséget a részvételi hajlandóság szempontjából: amint az ábráról leolvasható, a diplomások körében – erõteljes normán alapulva – a szavazás szokása csaknem teljesen általános,25 míg a legalacsonyabb iskolázottsági szinten a személyesen jelzett távolmaradás valamivel egynegyed feletti. Itt nem szereplõ bontások alapján tudhatjuk: a vagyoni szint alapján a felsõ ötödbe tartozók között a diplomásokhoz képest alacsonyabb a részvétel – az egytizedet meghaladja a választástól tartózkodók aránya –, viszont az alsó kvintilishez tartozók között közel 40 százaléka mondta, hogy nem ment el szavazni. Ez utóbbi körülmény jut kifejezésre abban – miként már az ábráról leolvasható –, hogy a közvetlenül vagy közvetve anyagi vonatkozású tényezõk az alacsony kulturális szinten eredményezik a részvétel legnagyobb eltéréseit. Így a legfeljebb általános iskolát végzettek körében azoknál, akik az alsó osztályhoz sorolják magukat – ez az identifikáció nagyrészt a szegény vagy szegényközeli csoportokat jellemzi –, a választási abszencia csaknem eléri az 50 százalékot.26 Ezzel szemben, akik kedvezõbben látják a maguk társadalmi helyét (legyen szó akár munkás-, akár középréteg-önbesorolásról), átlagos vagy annál elegánsabb városias lakókörnyezetben élnek, és nem tartoznak az alsó anyagi ötödhöz (ami a fentiek után már elég valószínû), ezen az alacsony iskolázottsági szinten is csaknem teljes létszámban, 90 százalék felett nyilatkoznak részvételükrõl. Ezeket a tapasztalatokat más oldalról – a 2002-es választásokra vonatkozó aggregát elemzések oldaláról – erõsítik meg azok a kutatási eredmények, melyek szerint a választókörzeteket tekintve a diplomások számaránya bizonyult a részvétel egyik elsõ számú meghatározójának (az e tényezõ szerinti felsõ decilisben meghaladta a 80 százalékot, lásd Angelusz–Tardos, 2002b). 26 A szóban forgó hátrányhalmozódási szindróma közel áll ahhoz a Ladányi–Szelényi (2002) által – kifejezõ magyar elnevezés híján – underclass fogalomhoz kapcsolt, inkább diszperz, mint egységes társadalmi csoporthoz, amelynek kirekesztettsége nem annyira kasztjellegû csoport-hovatartozáson, mint a többszörös depriváltságon alapul. Indokolt mindehhez hozzátenni, hogy bár a népességnek ebben a szegmensében (egyértelmûnek tekintett kérdezõi besorolások alapján) viszonylag magas, egyötöd-egynegyed körüli a cigány etnikum elõfordulása, ez utóbbi körben nem szignifikánsan magasabb a távolmaradásról nyilatkozók aránya, mint a hasonló (iskolai és identifikációs) jegyekkel jellemezhetõ nem roma válaszadók közt. (A 2002-es választásra vonatkozóan az aggregát elemzések szerint a cigánynépesség körzeteken belüli részaránya szignifikáns negatív, a második fordulóban viszont inkább már némileg pozitív hatást gyakorolt a részvételi arányra.) 25

6-fejezet.qxd

5.10.05

12:17

Page 355

VÁLASZTÁSI RÉSZVÉTEL ÉS POLITIKAI AKTIVITÁS

355

Ez ebben az anyagilag többé-kevésbé konszolidált közegben is igen erõs részvételi norma érvényesülésére utal (és ez utóbbi csoport nem is olyan kis létszámú, az össznépesség mintegy négy százalékát teszi ki). Fontos adalék a többszörösen hátrányos alsó szint rajzolatához, hogy az ehhez kapcsolódó anomikus szindróma erõteljesebben csapódik le a városokban a választási abszencia formájában. Változik a településtípus szerepe a kulturális szint felsõ régiói felé haladva, ahol a részvételi hajlandóság a városokban, azon belül is a fõvárosban bizonyul a legerõsebbnek. A családi állapot elõzõekben is jelzett meghatározó szerepe még kontúrosabban jelenik meg az itteni rajzolatban. E tényezõt az adott szempontból leginkább különbséget tevõ házas–nem házas dichotómiára egyszerûsítve, valamennyi kulturális szinten fontos mozzanatként jelenik meg. A magukat az alsó osztályhoz sorolók között a mikromiliõnek ez a komponense 20 százalékos különbséget is eredményez, de bár kisebb mértékben, más közegekben is számottevõ szerepet játszik a részvételi hajlandóság alakulásában. Sõt, a nemek szerinti eltérést tekintve, közvetett módon is kifejezésre jut. A szavazói kedv e szempontból mérsékelt különbsége az itteni modellben is érzékelhetõ, e tényezõ mindössze egy ponton jelenik meg: (a méretében legnagyobb létszámú közbülsõ létszámú) az idõsebb korosztály – többségében özvegy – nem házas képviselõi között 10 százalékkal magasabb a nõk, mint a férfiak távolmaradása. A házas viszony megléte esetén – egyfajta kiegyenlítõdés jegyében – a részvételi aktivitás felszínén nem jelenik meg a politikai érdeklõdés nemek közötti különbsége.

A választási részvétel motívumai Ha a közvetlen mikromiliõ s a mezoszintû szélesebb települési kontextus (és az itt csak érintett általánosabb intézményes mechanizmusok, kommunikációs befolyások) mind hozzá is járul a részvételi magatartás kondicionálásához, az egyéni szintû motívumok magyarázata további – személyes jelentéssel is bíró – tényezõk bevonását igényli. A választási motívumok szociológiai összefüggéseinek feltárására elsõként még az 1990-as választások kapcsán egy komplex vizsgálatsorozat eredményei adtak lehetõséget.27 A kulturális-interakciós rétegzõdés kutatás a szociokulturális attitûdök, 27

Errõl, illetve további kutatásainkról a témában a kilencvenes évtized során lásd Pártok között szabadon címû kötetünket (Budapest, 2000, Osiris).

6-fejezet.qxd

356

5.10.05

12:17

Page 356

ANGELUSZ RÓBERT–TARDOS RÓBERT

identifikációk széles körét fogta át. Az 1990-es országgyûlési választásokat közvetlenül megelõzõen lebonyolított felvétel mindezt a választási részvétel és a pártpreferenciák kérdéskörével egészítette ki. Az elemzés a részvétel, illetve a távolmaradás indítékait keresve három motívumcsoportot különített el: státustudat, konvencionalizmus és szociális dependencia–independencia elnevezéssel. A legerõteljesebb hatású státustudat-szindróma annak elemeit foglalta magába, hogy valaki mennyire érzi magát a társadalom teljes jogú tagjának, akinek a véleménye igenis számít. A „státustudatos” személyek magas arányban voksolnak, és ennek megfelelõen is nyilatkoznak róla. E dimenzió ellentétes pólusán a kirekesztettség mozzanatában a szociális depriváltság a politikai elidegenedettség érzésével, egyfajta politikai „otthontalansággal” társul. A tapasztalatok szerint azonban a választásokon lényegesen többen vesznek részt, mint az pusztán a politikai érdeklõdés általános szintjébõl, illetve az elõbbi státustudat-motívumból következne. Valójában további motívumok is hatnak. A „konvencionalizmus” szindrómájában olyan nézetek, viselkedésformák kapcsolódnak egybe, amelyek a politikailag egyébként kevéssé involvált egyéneket a vélt elvárásokhoz, normákhoz való alkalmazkodásra, a többségi minta követésének megfelelõ választói magatartásra – s így a szavazóhelyiségben való megjelenésre – ösztönzik. A szóban forgó motívum mögött mindenekelõtt alacsony iskolázottság, falusi lakóhely s az idõ tájt idõsebb életkor és vallásosság húzódott meg. A „szociális dependencia–independencia” dimenziója esetében – szemben a konvencionalizmussal, ahol a csoportnormákhoz való igazodás jellemzõ – alapvetõen a felsõbbséggel szembeni beállítódásról volt szó. A távolmaradásra ösztönzõ – egyfajta vállalt kívülállást hangsúlyozó – szociális independencia mozzanat leginkább viszonylag alacsony jövedelmû fiatal városi csoportokban fordult elõ. A fenti motívumokban közösnek mondható, hogy a részvétel ösztönzése felõl nézve bizonyos fokig mindegyikre normatív mozzanatok is rányomják a bélyegüket. A státustudat esetében a szociáliscsoport-identifikáció, a konvencionalizmus esetében a – nem feltétlenül belsõ normává váló – alkalmazkodás, a szûkebb vagy tágabb környezet normáihoz való igazodás ilyen motívum, és a társadalom intézményes elvárásaival szembeni attitûd jelent meg a harmadik motívum esetében is. Mindennek különös jelentõsége van egy olyan idõszakban, amikor a részvételi aktivitás bizonyos mérséklõdése többé-kevésbé általános nemzetközi tapasztalat. Míg a szavazói magatartás bi-

6-fejezet.qxd

5.10.05

12:17

Page 357

VÁLASZTÁSI RÉSZVÉTEL ÉS POLITIKAI AKTIVITÁS

357

zonyos racionális megközelítései (kiindulópontjukat illetõen lásd Downs 1957) az egyetlen szavazat csekély szerepére utaló „potyautas”-effektus érvényesülését hangsúlyozzák, a valójában még mindig tipikus többségi részvétel kapcsán mindenképp aktuális a „Miért mennek el mégis?” kérdése. A motívumegyüttes ismételt kutatása mellett további indokok is szóltak. Jóllehet a kirajzolódott tényezõegyüttesek jellegükben nem kötõdtek kifejezetten a felvétel konkrét idõpontjához, idõben távolodva 1990-tõl, mégis idõszerûvé vált újbóli ellenõrzésük; annál inkább, mivel néhány választás nyomán bizonyos habituális elemek kialakulása (vagy átalakulása) némi átrendezõdést egyébként is valószínûvé tett. A 2003-as Politikai Tagolódás Projekt részletes adatai a politikai értékekrõl és attitûdökrõl a részvételi motívumok újabb megközelítésére adtak lehetõséget. A korábbiakhoz hasonlóan a kiindulópont ezúttal is egy olyan kétdimenziós, négyelemû tipológia volt, amely részben a szavazói aktivitás fokára, részben a politikai érdeklõdés intenzitására épült. A fenti elemzések során ennek a magas részvétel+intenzív érdeklõdés, a magas részvétel+mérsékelt érdeklõdés, alacsony részvétel+intenzív érdeklõdés, alacsony részvétel+mérsékelt érdeklõdés négyese felelt meg, amikor is a két szélsõ helyen szereplõ „normál” típus mellett a két közbülsõ rendhagyó típus mögött is valóságos tartalom és azt megjelenítõ társadalmi csoportok álltak (amikor is az itt másodikként jelzett típus a fenti második, a harmadik típus a harmadik motívummal kapcsolódott össze szignifikáns módon). Az elsõ jelentõsebb változás mindjárt ebben a vonatkozásban jelentkezett. Míg a nem érdeklõdõ, de résztvevõ típus mögött továbbra is jól értelmezhetõ és a fentihez hasonló motívum-szindróma jelent meg, másként áll a helyzet a politikai érdeklõdõ távolmaradók esetében. Bár e típus korábban is aránylag szûk körû volt (és hátterében valamiféle protest-attitûd – inkább latens mint manifeszt – volt érzékelhetõ), mostanra (2003) pregnáns összefüggések híján már túl absztraktnak bizonyult. E meggondolásból a kiinduló tipológiát ezúttal már empirikus alapra helyeztük.28 A jelzett két dimenzió alapján klaszteranalízis segítségével egy olyan négyelemû modell rajzolódott ki, ahol az elsõ, második és negyedik típus tartalmilag megfelelt a fent leírtnak, míg a harmadik egy – a köznapi tapasztalatok szerint is létezõ – mérsékelt politikai érdeklõdésû, alkalmilag résztvevõ típus28

További eltérés a korábbi eljáráshoz képest, hogy a részvételre vonatkozó index egy konkrét választás helyett azok egy sorozatára épült (az 1998-as országgyûlési választástól kezdve a 2002-es önkormányzati, illetve egy 2003-as „most vasárnap tartandó” választásig, a politikai érdeklõdésre vonatkozó index is az ilyen tartalmú kérdések egy szélesebb spektrumát fogta össze).

6-fejezet.qxd

358

5.10.05

12:17

Page 358

ANGELUSZ RÓBERT–TARDOS RÓBERT

nak adta át helyét. Jóllehet a szóban forgó négyes elõfordulási arányaira kétségtelenül az alkalmazott index-szerkesztési eljárások is rányomják bélyegüket, az alábbi táblázatban megjelenõ – és az elsõ típustól a negyedikig fokozatosan csökkenõ, a szavazónépesség mintegy kétötödétõl egyhetedéig tartó, a szavazói aktivitás négy szintjét megjelenítõ – százalékszámok nem mondanak ellent a tapasztalatoknak. A motívumok kirajzolásához felhasznált diszkriminanciaanalízis fontosabb részelemeit, az eredménytáblákat a függelék 3. táblázata közli. Ezekbõl kiviláglik, hogy – különbözõ kísérletek, az elemzésekbe bevont különbözõ változóegyüttesek nyomán – ismét három szignifikáns motívumszindróma rajzolódott ki, ahol az elsõ tényezõkombináció összmagyarázata számottevõen meghaladja ugyan a másik kettõét, azonban – miként az adatokból kitûnik – ez utóbbi komponensek sem elhanyagolhatók. De nyilván érdekesebb maga a motívumok konkrét tartalma. Jóllehet az elemzésbe bevont változóegyüttes csak hozzávetõlegesen felelt meg az egykori modellnek, tartalmilag e módosult konstelláció alapján is jórészt reprodukálódott a korábbi elsõ két motívum, a státustudat/kirekesztettség- és a konvencionalizmus szindróma. Ahogy a függelék 3. táblázatából kitûnik, az elsõ motívum esetében a magas (közép- vagy felsõ) osztályazonosulás, a kedvezõ személyes helyzetmegítélés csakúgy hozzátartozik, mint a politikai elidegenedettséget tükrözõ (a valóságos politikai beleszólás lehetetlenségére, a pártok közti különbség gyakorlati hiányára és a magánvagyonok illegitim forrására utaló) attitûdtételek határozott elutasítása (illetve az ellenkezõ póluson, a kirekesztettség oldalán ezek ellentéte). Az ismét a konvencionalizmus fogalmához kapcsolható következõ motívum esetében ezzel szemben a szubjektív identifikáció alacsony szintje, sõt, a politikai frusztráció eleme is megjelenik, ugyanakkor ehhez a személyes elégedettség és a demokratikus lehetõségek iránti szkepszis több-kevesebb elutasítása társul. A szindróma különösen fontos megkülönböztetõ eleme az „igenmondási” mutatón megjelenõ (a különbözõ – akár ellentétes – tartalmú attitûditemekkel való reflexszerû egyetértést leképezõ), magas pontszám, amely e szindróma részeként egyfajta konform beállítódást jelez. Két meglehetõsen ellentétes tartalmú és társadalmi hátterû motívum hat tehát a fentiek értelmében a részvétel irányában. Míg a státustudat-szindróma a társadalmilag-politikailag jól beágyazott, megfelelõ közéleti önbizalommal rendelkezõ, aktív állampolgárokat ösztönzi a részvétel irányában, a konvencionalizmus mozzanata viszonylag alacsony státusú, összességé-

6-fejezet.qxd

5.10.05

12:17

Page 359

359

VÁLASZTÁSI RÉSZVÉTEL ÉS POLITIKAI AKTIVITÁS

ben kevésbé aktív, ugyanakkor társadalmi környezetükben viszonylag integrált személyeket motivál a szavazóurnáknál való megjelenésre. A harmadik szindróma tartalmilag némiképp eltér a korábbi megfigyelésekhez képest, ha szöges eltérésrõl ez esetben sem beszélhetünk. Közepes szintû szubjektív osztályidentifikációhoz és személyes helyzetmegítéléshez itt – egyfajta társadalmi-politikai elidegenedettség elemeként – részben a korrupció általános jelenlétét feltételezõ kijelentés határozott elfogadása, viszont (az elõbbi motívummal szemben) az „igenmondási” szindróma pregnáns hiánya társul. A korábbi harmadik motívumnál kevésbé radikális, de szélesebb körben elterjedt, sajátos városias ressentiment megjelenésével van dolgunk (ahol a jellemzõ társadalmi közeg behatárolásánál már a következõ elemzések eredményeit is figyelembe vesszük). Ugyanakkor – bizonyos tradicionális normatudat meglétére utaló szimptómaként – elsõsorban e motívumhoz kapcsolódik az attitûdök között a nevelésbeli szigorra, tekintélytiszteletre utaló tétel egyértelmû igenlése. Érdekes mozzanat, hogy az interjúszituációs kérdések kapcsán e szindrómához kapcsolódik elsõsorban a bizonyos gyanakvásra, óvatos véleménynyilvánításra utaló kérdezõi benyomás. Nem utolsósorban a szindróma által elsõsorban fémjelzett „mérsékelt érdeklõdés, alkalmi részvétel” típus konkrét tartalma is közrejátszott abban, hogy e harmadik motívumszindróma megjelölésében a „fenntartásos” jelzõ szerepel. 8. táblázat

A választói részvétel három motívumának a részvételi típusokkal való összefüggése – funkcióik átlagai alapján

(Diszkrimanancia-analízis)

Funkció 1.

2.

3.

„státustudatos”

„konvencionális”

„fenntartásos”

Gyakori részvétel és intenzív politikai érdeklõdés (39%)

,355

–,087

–,013

Gyakori részvétel, politikai érdeklõdés hiánya (29%)

–,067

,204

–,072

Alkalmi részvétel, mérsékelt politikai érdeklõdés (18%)

–,207

,022

,217

Minimális részvétel, minimális érdeklõdés (14%)

–,618

–,205

–,104

6-fejezet.qxd

360

5.10.05

12:17

Page 360

ANGELUSZ RÓBERT–TARDOS RÓBERT

Míg a három szindróma között jelentõs tartalmi különbség vannak, közös bennük, hogy a pártok közti különbség hiányára vonatkozó tételhez mindegyikben elutasítás fûzõdik. Ez érthetõ is, hiszen végeredményben mind a konvencionális, mind a fenntartásos motívum pozitív pólusán a kirekesztett típus alapvetõ abszenciájához képest többé-kevésbé intenzív részvételi aktivitás áll. Ami e motívumok társadalmi-demográfiai összefüggéseit illeti, ezek egy része – fõként a társadalmi státus összefüggéseiben – már az eddigiekbõl kitûnhetett. Az erre vonatkozó többváltozós (regresszió-) elemzések fõként az elsõ motívumot illetõen jelezték az iskolai végzettség, az anyagi helyzet és a településtípus szerepét (az utóbbit az urbanizált területek, a centrum irányában). Az életkor minden esetben szignifikáns tényezõjét tekintve, az elsõ két motívumnál a fiatalabbak, a harmadiknál az idõsebbek jelennek meg magasabb értékekkel. Ez különösen az utóbbi két esetben figyelemre méltó. A konvencionális részvétel korábban inkább az idõsebbeket jellemezte, az eredmények szerint ez a habituális motívum 2003-ra kiterjedt a fiatalabb korosztályok felé. Mindezzel egybecseng a vallásosság szerepének változása – míg korábban a konvencionális motívum, most inkább az óvatos mérlegelésen alapuló fenntartásos motívum irányában hat statisztikailag számottevõ módon. A települési tényezõk (településtípus és régió) valamennyi motívum esetében szignifikánsan jelennek meg. E szerep tömör jellemzését adja a településtípust egyszerû centrum–periféria csoportosításban megjelenítõ dichotómia (ahol az elõbbi a fõváros és megyeszékhelyek, az utóbbi a kisvárosok és falvak együttesére épül).

6-fejezet.qxd

5.10.05

12:17

Page 361

361

VÁLASZTÁSI RÉSZVÉTEL ÉS POLITIKAI AKTIVITÁS

2. ábra Részvétel motívumok a centrum–periféria szerint (Faktorpontszám-átlagértékek) 3,4

3,2

Mean ÉRTÉKEK

3,0

részvételi motívumok 2,8

státustudatos konvencionális fenntartásos

2,6 centrum

periféria

centrum– periféria

Most már képletesebben, ismét egy sajátos U (illetve egy fordított U) görbe jelenik meg. A centrumban élõk a státustudat mellett a fenntartásos részvétel motívumán szerepelnek az átlag fölött, a kistelepüléseken élõket a konvencionális motívum viszi el viszonylag nagyobb arányban szavazni. A lakóterületi mozzanat szerepéhez további árnyalatokat ad az a bontás, amely a lakóház jellegének egy viszonylag egyszerû, hat típusra épülõ csoportosítására épül.

6-fejezet.qxd

5.10.05

12:17

Page 362

362

ANGELUSZ RÓBERT–TARDOS RÓBERT

9. táblázat A részvétel három motívuma a lakóház/lakókörnyezet jellege szerint (Faktorpontszám-átlagok)

A lakóház jellege

Motívumok státustudatos

konvencionális

fenntartásos

Alsó falusi (N = 119)

–,763

,016

–,130

Alsó városi (N = 53)

–,340

,243

–,195

Kertes családi (N = 691)

–,078

,129

–,075

Bérház (gangos) (N = 94)

–,122

–,166

,178

Panel (N = 268)

,269

–,114

,075

Modern városi (N = 151)

,474

–,180

,178

N

1376

1376

1376

További, még részletesebben elemzendõ összefüggések ismét a régiók, települések politikai klímájának szerepére és ennek a személyes pártállással együttesen érvényesülõ, bonyolultabb befolyásaira hívják fel a figyelmet.29 Így a státustudat mozzanatát tekintve érdekes megfigyelés, hogy erre a (fõvárost és a megyeszékhelyeket magukba foglaló) centrumterületeken a relatív kisebbségben lévõk mutatkoznak inkább motiváltnak, egyfajta kontraszthatás alapján (tehát a baloldali irányultságú településeken, körzetekben a jobboldal felé hajló szavazók státustudatértéke, míg a jellemzõen jobboldali pártállású nagyvárosi területeken a baloldaliak státustudatértéke magasabb). Más a helyzet a (települési centrum–periféria megkülönböztetés alapján a kisvárosokat és a falvakat magába foglaló) területi periférián, ahol a baloldali többségû körzetekben a baloldali szavazóknál viszonylag magas státustudat érvényesül – az elõbbi kontraszteffektussal szemben itt egyfajta kumulatív hatás megnyilvánulásaként.30 A „jobboldali periférián” 29 30

Lásd errõl Angelusz–Tardos 2003. Ez a hatás sok tekintetben arra a Tingsten-féle „nehézkedési effektusra” emlékeztet, amelyet még a múlt század elsõ felében végzett megfigyelései alapján a választási részvétel kutatásának egyik úttörõje fogalmazott meg bizonyos homogén társadalmi és politikai összetételû körzetek, például munkáskerületek magas választási részvétele alapján (lásd Tingsten 1937).

6-fejezet.qxd

5.10.05

12:17

Page 363

VÁLASZTÁSI RÉSZVÉTEL ÉS POLITIKAI AKTIVITÁS

363

(jellemzõen a falvakban) ilyenfajta kumulatív hatás kevésbé érvényesül; a státustudat szintje ebben a közegben többé-kevésbé általánosan alacsony A konvencionalizmus motívumát illetõen viszont a legmagasabb érték a „jobbperiféria” közegén belül az itt kisebbségben lévõ baloldali szavazóknál tapasztalható, ismét szignifikáns módon. Végül a „fenntartásos” részvételt illetõen a centrumterületek egyébként általánosan magasabb értéke elsõsorban a baloldali irányultságú területeken figyelhetõ meg – bizonyos fokig egybecsengve azzal, hogy a városias területeken összességében a szavazói aktivitás nagyobb ingadozása volt megfigyelhetõ a baloldal holdudvarában. Szorosan kapcsolódik a motivációs kérdéskörhöz a részvételre vonatkozó attitûdök, normák és a tényleges szavazói magatartás gyakori szétválásának kérdése. E szétválás eklatáns példáját követhettük nyomon 2004-ben az európai uniós választás kapcsán, amikor az elõzetes szondázások a parlamenti választásokat megközelítõ részvételi szándékot regisztráltak, míg a tényleges részvétel alig haladta meg ennek a felét. A kérdés vizsgálatára az MTA–ELTE Kommunikációelméleti Kutatócsoportjának vizsgálata adott alkalmat a választást megelõzõen 2004 áprilisában. Bár a kérdéskontextus-hatásra vonatkozó módszertani-tartalmi eredményekrõl a Politikai Tagolódás Projekt keretében tervezett további, módszertani fókuszt is magába foglaló kötet nyújthat majd alkalmat, ehelyütt is indokolt röviden utalni néhány, a fenti megállapításokkal részben egybecsengõ eredményre. Mint a függelék 4. táblázatban közölt elemzés részletesebben is bemutatja, a részvételi szándékok kondicionálásában egyebek mellett a (centrum–periféria) településtípus és a válaszadók településeinek politikai színezete, de a két tényezõ interakciója is statisztikailag számottevõ szerepet játszott. A szavazói szándékok intenzív kinyilvánítása a (fõvárosi, megyeszékhelyi) centrumövezeten belül a jobboldali, a (kisvárosokat és községeket felölelõ) periférián viszont inkább a baloldali körzetekben volt megfelelõ. Mint a választás tényleges részvételi adataiból kiderült, mindez igen eltérõ módon realizálódott az urnáknál: az utóbbi esetben a 25-30 százalékot is elérte a rés a „biztos részvételre” vonatkozó elõzetes nyilatkozatok és az urnáknál való megjelenés között.

A PARTICIPÁCIÓ SZÉLESEBB TEREPE A civil aktivitást meghatározó tényezõk A parlamenti választáson való részvétel ilyen részleteibe menve, joggal merülhet fel a kérdés: vajon a participáció elõzõleg tárgyalt formáit hasonló mozgatók mûködtetik-e? A kérdés annál indokoltabb lehet, mivel a résztvevõk köre jelentõsen leszûkül, ahogy az országgyûlési választástól a lokális voksoláson keresztül a civil aktivitás szervezett és informális formáiig haladunk. Az alábbi táblázat olyan elemzést tartalmaz, amely immár a parlamenti választás esetében alkalmazott teljes változóegyüttes bevonásával vizsgálja emellett az önkormányzati választás, valamint a formális

6-fejezet.qxd

5.10.05

12:17

Page 364

364

ANGELUSZ RÓBERT–TARDOS RÓBERT

szervezeti és az informális önkéntes aktivitás meghatározó tényezõit.31 Valójában két modellt alkalmazunk: a már ismert változókra épülõ elsõ modell mellett a második modell – további networkváltozó bevonásával – kapcsolathálózati tényezõkre fokuszál, a fontosabb kontrollváltozók meghagyásával. A formális és az informális aktivitás globális indexeinek kialakításánál némiképp kiszélesítettük a nemzetközi összehasonlításhoz alkalmazott – elõzõleg a 6. táblázatban bemutatott – kérdéssorozatokat. A tömbösödésrõl szóló fejezetben már szó esett 2003. novemberi kérdõívünk nyilvános részvételre vonatkozó kérdéssorozatáról. Mind a formális, mind az informális részvételre vonatkozó kijelentéseket két-két részre bontottuk (egyrészt a politikai és a társadalmi egyesületek, másrészt a politikai kapcsolatok, lobbitevékenység és a protestaktivitás tételei alapján kialakított részindexekre). Az indexképzéshez alkalmazott faktorelemzés32 azt mutatta, hogy a nyilvános megnyilatkozás készsége ez utóbbi két – informális – mozzanathoz társul. A szervezetek és egyesületek elõbbi két (kifejezettebben politikai és inkább társadalmi jellegû) csoportja – a formális szervezeti civil aktivitás mozzanatának elemeiként – egy másik faktorként különült el. 10. táblázat A politikai aktivitás különbözõ formáit meghatározó tényezõk (1. modell) (CATREG – Optimal scaling regresszióanalízis, béta- és importance- [jelentõség] együtthatók)

Országgyûlési választási részvétel béta

imp.

Önkormányzati választási részvétel béta

imp.

Nem (nõ +)

Formális (szervezeti) civil aktivitás

Informális (demonstratív, nyilvános) civil aktivitás

béta

imp.

béta

imp.

–,11

,11

–,13

,10

Életkor

,12

,09

,13

,09

–,06

,04

Családi állapot

,10

,17

,13

,21

,08

,03

Az alábbi táblázat azoknak a változóknak az eredményeit fogja feltüntetni, amelyek valamely elemzésben szignifikánsnak bizonyultak (így például a négyzetes életkor nem szerepel majd). 32 A faktorelemzés a következõképp különítette el a komponenseket: 1. (informális) faktor: politikai véleménynyilvánítás index ,79 (faktorsúly), politikai kapcsolatok index ,78, protest-index ,68, 2. (formális szervezeti) faktor: politikai szervezetek index ,83, társadalmi-közéleti szervezetek index ,82. 31

6-fejezet.qxd

5.10.05

12:17

Page 365

365

VÁLASZTÁSI RÉSZVÉTEL ÉS POLITIKAI AKTIVITÁS

10. táblázat folytatása

Országgyûlési választási részvétel

Iskolázottság

Önkormányzati választási részvétel

imp.

béta

imp.

béta

imp.

béta

imp.

,10

,19

,12

,17

,12

,23

,14

,24

,06

,08

,07

,08

,19

,35

,16

,26

,09

,05

,09

,04

,10

,08

,11

,11

,14

,12 ,07

,09

,14

,29

Lakóhely (község +) Régió

Informális (demonstratív, nyilvános) civil aktivitás

béta

Apa iskolázottsága Anyagi helyzet

Formális (szervezeti) civil aktivitás

,05

,03

,17

,27

,11

,04

,06

,03

Ház/lakás jelleg Vallásosság

,09

,06

,09

,06

Szubjektív osztályidentifikáció

,07

,12

,08

,10

R2

8,7%

10,5%

10,5%

17,6%

N

2911

2911

1457

1457

Elsõ benyomásként két mozzanat mindjárt szembetûnhet: a meghatározó tényezõk együttese nem változik gyökeresen az újabb függõ változók bevonásával (mindössze egy esetben, az életkor esetében figyelhetõ meg tendenciaváltás), ugyanakkor a parlamenti választástól az önkormányzati részvétel, majd a civil aktivitás különbözõ, mindenekelõtt informális formái felé haladva mindinkább emelkedik az összmagyarázat a részvételi egyenlõtlenséget jelzõ mértéke. Ha nem is szükségszerûen, ez utóbbi bizonyos fokig a résztvevõk körének több-kevesebb szûkülésébõl is következik, a fenti sorban haladva. Ám a két utóbbi esetben nemcsak az utal az egyenlõtlenségi mozzanat tartalmi jelenlétére, hogy a vagyoni helyzet jelentõs befolyása mellett az iskolai-kulturális szinté is emelkedik, hanem az is, hogy az önálló befolyással rendelkezõ tényezõk sorában egy származási tényezõ, az apa iskolázottsága is megjelenik.

6-fejezet.qxd

366

5.10.05

12:17

Page 366

ANGELUSZ RÓBERT–TARDOS RÓBERT

A választási részvétel különbözõ szintjein belül a lokális aktivitás mögöttes tényezõi gyakorlatilag csak egy ponton, a településtípust illetõen különböznek az országoshoz képest. Mint ahogy arról már korábban is szó esett, a kisebb települések, községek lakói jobban motiváltak a helyi vezetés, az önkormányzati képviselõ-testületek összetételének kialakításában, és ez a helyhatósági választások részvételi adataiban is rendre kifejezésre jut. A regionális jellegzetességek is ennek megfelelõen – a rurális súlypontok irányában – rendezõdnek át, az elõzõekben már részletesebben leírt módon.33 Az egyes részvételi formák vonatkozásában a demográfiai tényezõk, ezen belül is az életkor esetében figyelhetõ meg a legtöbb különbség. Míg a választási részvétel bázisai inkább a közép-, illetve az idõsebb korcsoportokban találhatók (eltekintve a legidõsebbektõl), a civil aktivitás, s ezen belül az informális (közte a demonstratív) részvétel súlypontjai inkább a fiatalabb korcsoportokhoz kötõdnek. Ez részben a politikai szocializáció, a politikai tevékenység különbözõ formái iránti attitûdök általános életkori, életciklusbeli sajátosságaival magyarázható, de részben azokkal a kohorszjellegzetességekkel is, amelyek a politikai participáció hagyományos és újabb válfajaihoz társulnak. Ez utóbbi gondolatmenet hangsúlyát kétségkívül gyengíti az elterjedtségnek az az igen mérsékelt köre, amely a civil aktivitás különbözõ formáit a hazai terepen jellemzi. A nem tényezõje is más színezettel jelenik meg a választási részvétel, mint a civil aktivitás terepén. Míg az elõbbit illetõen csak részcsoportokban figyelhetõk meg számottevõ különbségek, az utóbbi vonatkozásban e tényezõ a participáció fõbb meghatározói közt kap helyet. Az ilyen típusú felvételek valójában a politikai involváltság magasabb szintjét igénylik, s mint a Függelék 2. táblája idevonatkozóan részletesebb adatokkal is szolgál, a politika iránti érdeklõdés a hagyományoknak megfelelõen inkább van jelen a férfiak, mint a nõk között (noha az elõbbieken belül is összességében mérsékelt szinten). Norris et al (2004) az ESS anyagán, összehasonlító módon elemzi a civil aktivitás nemek szerinti szakadékát. Amint a tanulmány 2. ábrájából kiderül Magyarország – örvendetes módon a nemzetközi átlagnál mérsékeltebb eltéréssel – közvetlenül a skandináv országok és Svájc után foglal helyet, a 2002 közepén végzett felvétel alapján. E kedvezõ eredmény érvé-

33

Jóllehet az európai uniós választásokra vonatkozóan még kevesebb tapasztalat áll rendelkezésünkre, az eddigi kutatások és maguk a településbázisú 2004. júniusi részvételi adatok fordított tendenciát, e választásnak különösen a vidékiek esetében mérsékelt vonzerejét jelezték.

6-fejezet.qxd

5.10.05

12:17

Page 367

VÁLASZTÁSI RÉSZVÉTEL ÉS POLITIKAI AKTIVITÁS

367

nyét némiképp mérsékli a vonatkozó eredmények csekély elterjedtsége, és ebbõl adódóan a velük kapcsolatos összefüggések bizonyos labilitása, szituációérzékenysége. A 2002-es választás körüli politikai mobilizáció talaján bizonyos kiegyenlítõdés történt a politikailag érdeklõdõbb és kevésbé involvált csoportok aktivitását tekintve, s feltehetõen az aktivitási szakadék nemek közötti csökkenése is erre vezethetõ vissza ebben az idõpontban. Mint a Politikai Tagolódás Projekt felvételének hasonló adatai utalnak rá (részletesebben lásd a függelék 2. táblázatában), másfél évvel a választás után, egy aránylag szélcsendesebb idõpontban már markánsabb eltérések mutatkoztak e szempontból. A részvétel különbözõ formáit meghatározó tényezõk második modellje a kapcsolathálózati összefüggésekre fokuszált. A családi állapot, a házas viszony ilyen szerepével részletesebben foglalkoztunk már, ezúttal azonban a személyes kapcsolathálózat méretére vonatkozó mutatót34 is bevontuk az elemzésbe. Kontrollváltozókként a fõbb demográfiai és erõforrástényezõket alkalmaztuk. A networkmozzanat valamennyi tekintetben statisztikailag számottevõ szerepet játszik, de különösen így van a formális és még inkább a civil aktivitásra vonatkozóan. Míg a családi állapot a választások formájában megvalósult szervezett politikai részvételhez, a kapcsolathálózati pozíció az inkább öntevékenyen szervezõdõ, illetve informális participációhoz kapcsolódik meghatározó módon. Bár ez utóbbi mozzanat hazai súlyát illetõen ismét figyelmeztetni kell az ilyen tevékenységek mérsékelt elterjedtségére. Hozzátehetjük, a civil aktivitás által érintett társadalmi kör jelzett lehatároltsága egyfajta exkluzivitást is kölcsönöz a klubok, hobbitársaságok, alapítványok stb. világában való részvételnek, a nexusok továbbépítésének motívumával is társulva. Valójában inkább egy szindróma különbözõ elemeinek kölcsönhatásáról, mint egyértelmû iránnyal rendelkezõ oksági kapcsolatról beszélhetünk. Ezzel együtt a networkpozíció közéleti-politikai szerepére utaló eredmény a hálózatiság érvényesülésének további lényeges elemét jeleníti meg a politikai tagolódás kérdéskörében.

34

A mutató olyan névgenerátoros kapcsolathálózati módszeren alapult, amely három szituáció alapján gyûjtötte a kérdezett fontos közeli kapcsolatait, és ezekre vonatkozóan a társadalmi-demográfiai jellemzõk egy szélesebb, illetve az elsõ öt említésre vonatkozóan egy szélesebb körét. A pártállásra és a politikai kommunikációra vonatkozó kérdések e kiegészítõ blokkban kaptak helyet. (Lásd részletesebben a II. melléklet A kérdõív verziójának N blokkját.)

6-fejezet.qxd

5.10.05

12:17

Page 368

368

ANGELUSZ RÓBERT–TARDOS RÓBERT

11. táblázat A politikai aktivitás különbözõ formáit meghatározó tényezõk (kapcsolathálózati 2. modell) (CATREG – Optimal scaling regresszióanalízis, béta- és importance- [jelentõség-] együtthatók)

Országgyûlési választási részvétel

ÖnkormányFormális zati választási (szervezeti) részvétel civil aktivitás

Informális (demonstratív, nyilvános) civil aktivitás

béta

imp.

béta

imp.

béta

imp.

béta

imp.

Kapcsolathálózat (méret)

,03

,03

,05

,08

,17

,35

,23

,38

Családi állapot

,12

,23

,12

,35

Nem (ffi: +)

,04

,02

,11

13

,12

,10

Életkor

,12

,08

,09

,10

Iskolázottság

,14

,30

,07

,15

,14

,29

,17

,27

Anyagi helyzet

,16

,35

,12

,32

,12

,24

,13

,22

R2

9,0%

4,1%

9,9%

17,1

N

1499

1505

1506

1506

A politikai aktivitás mint erõforrás külsõ hozadékai A fenti gondolatmenet már közvetlenül magában hordozta a különbözõ típusú erõforrások egymásba való átmenetének, összekapcsolódásának kérdéskörét. Ez az a vonatkozás – a különbözõ típusú erõforrások összekapcsolódása –, amelyrõl a bevezetõben a konszolidáció fogalmának kapcsán esett szó. A Peter Blau által bevezetett terminus nem foglalja magában explicit módon a különbözõ típusú tõkék koncepcióját, azonban kétségkívül közel esik hozzá, vagy a tõkék (re)konverziójának – Bourdieu által kultivált – problémájához. Ha a tõkefogalommal különbözõ nem hagyományos vonatkozásokban csínján kell is bánni, és célszerû azokra az esetekre fenn-

6-fejezet.qxd

5.10.05

12:17

Page 369

VÁLASZTÁSI RÉSZVÉTEL ÉS POLITIKAI AKTIVITÁS

369

tartani, amelyekben befektetésrõl, költségrõl és megtérülésrõl, hozamról – a társadalmi élet különbözõ szféraiban – viszonylag tisztán beszélhetünk, a fenti esetekben bizonyos fokig ezzel van dolgunk. Ha társadalmi tõke és politikai tõke nem is azonos fogalmak, szoros összekapcsolódásukra számos tapasztalat van, a hazai esetre vonatkozóan is rendelkezünk ilyen kutatási elõzményekkel.35 (Sõt egyes megközelítések gyakorlatilag egy kalap alá is veszik e kettõt – amitõl azonban nem áll túl távol az a Putnam által alkalmazott gyakorlat sem, amely meghatározott társadalmi tõkeértelmezés jegyében magát a választási részvételt is ennek egyik elemeként fogja fel.) A fentiektõl nem esik messze a politikai és a gazdasági erõforrások közti kapcsolatok, áthatások problémája sem. A jelen fejezet valójában már érintette ezt a kérdést, amikor rávilágított, hogy a politikai részvétel különbözõ formáiban meghatározó szerepe van a vagyoni helyzetnek. Mikor most ezt a kapcsolatot a másik irányból tesszük vizsgálat tárgyává, az valójában nem jelent körben forgást – noha az inkább kölcsönhatással, mint a tényezõk egyirányú kapcsolatával jellemezhetõ szindrómáról elmondottak ebben az összefüggésben is értelmezhetõk. Ami a másik irányú elemzést indokolja, az a különbözõ típusú gazdasági erõforrások jellegkülönbségével kapcsolatos. A vagyoni tényezõk ún. stock típusú, hosszabb távon érvényesülõ, készlet jellegû erõforrások, míg a kereset, jövedelem inkább az aktuálisan felszínre jutó, flow típusú gazdasági mozzanatok részét képezi, amelynek meghatározásában persze az alapvetõ vagyoni háttér mellett számos egyéb tényezõ játszik közre, az iskolázottsági, foglalkozási-munkaköri, illetve tulajdonosi státus mellett esetleg a politikai involváltság jellege, foka is. Egy ilyen összefüggésre láthattunk példát a politikai tömbökre vonatkozó korábbi fejezetben a politikai nexus-diverzitás gazdasági hozamát illetõen. Jelen vizsgálódásunk a politikai tagolódás vertikális metszetére vonatkozóan érdeklõdik hasonló összefüggés iránt. Az alábbi elemzés tehát a személyes keresetet tekinti függõ, s a politikai részvétel fenti négy formáját független változókként, míg kontrollváltozókként a nemet, életkort, iskolai végzettséget és a településtípust vonja be. Az elemzés az aktív népességre terjedt ki.

35

Lásd Angelusz–Tardos 1998.

6-fejezet.qxd

5.10.05

12:17

Page 370

370

ANGELUSZ RÓBERT–TARDOS RÓBERT

12. táblázat A politikai aktivitás különbözõ formáinak szerepe a személyes kereset meghatározásában (CATREG – Optimal scaling regresszióanalízis, béta- és importance-[jelentõség-] együtthatók)

N = 530

Standardized coeff.

F

Correlations

beta

std. error

Importance

zero-Order

Formális aktivitás36

,105

,038

7,746

,173

,061

Informális aktivitás

,090

,038

5,489

,211

,064

–,196

,038

25,639

–,199

,132

Iskolai végzettség

,310

,048

40,958

,458

,478

Szellemi-fizikai (szell.+)

,126

,051

6,143

,346

,146

,104

,039

6,972

,262

,091

–

–

–

–

–

–

–

–

Parlam. vál. részvétel Önkorm. vál. részvétel A kérdezett neme Életkor

Vezetõ Településtípus (Bp.+) Többszörös R ,545

R2 ,297

Módosított R2 ,287

Az (akár parlamenti, akár lokális) választási részvétel kiterjedtsége alapján nem meglepõ, hogy ezeknek nincs tetten érhetõ befolyásuk a személyes keresetben megragadott karriertényezõ alakulására, viszont mind a formális, mind az informális aktivitással statisztikailag számottevõ összefüggés tapasztalható. Ha a szóban forgó erõforrások esetében valóban fel36

A formális és informális aktivitás indexeit a faktorpontszámok alapján három-három, a személyes kereset tényezõjét öt kategóriába sorolva.

6-fejezet.qxd

5.10.05

12:17

Page 371

371

VÁLASZTÁSI RÉSZVÉTEL ÉS POLITIKAI AKTIVITÁS

vethetõ a tõkeként funkcionálás lehetõsége, akkor az is feltehetõ, hogy ezek az összefüggések azokban a közegekben, alcsoportokban lesznek a legerõteljesebbek, amelyek az ilyen erõforrásokat leginkább a magukénak mondhatják. Mint a korábbi elemzések jelezték, ilyen volt mindkét vonatkozásban a magas társadalmi státus, míg a formális aktivitás inkább az idõsebb, az informális a fiatalabb korcsoportokhoz áll közelebb. Az alábbi, filterezett elemzés – már a civil aktivitás e formáira korlátozva – ezek alapján (az életkor és az erõforrás-tényezõket reprezentáló iskolázottság két dimenziója szerint megkülönböztetett két-két csoport kombinációjára épülve), négy alcsoportra külön-külön vizsgálja e tényezõk gazdasági befolyását (miközben kontrollváltozókként a filterezésnél nem érintett tényezõk, a nem és a településtípus maradt bevonva. Az elemzés itt is az aktív népességre korlátozódik).

13. táblázat A formális és informális civil aktivitás szerepe a személyes kereset meghatározásában életkori/ iskolázottsági csoportokon belül (CATREG – Optimal scaling regresszióanalízis, béta- és importance-együtthatók)

18–44 év, 45 év felett, max. max. szakszakmunkásvégz. munkásvégz.

18–44 év, középiskola v. diploma

45 év felett középiskola v. diploma

beta

imp.

beta

imp.

beta

imp.

Formális aktivitás

,15

,04

,12

,07

,24

,39

Informális aktivitás

,19

,09

,23

,35

,17

,20

Nem (ffi. +)

,34

,47

Szellemi-fizikai (szell. +) Vezetõ

,12

,08

Településtípus (város +)

,31

,38

beta

imp.

,50

,74

,10

,09

,07

,05

–,23

,13

,14

,17

,13

,16

,10

,12

,13

,18

,16

,20

,05

,03

,21

,11

R2

,29

,27

,13

,11

N

153

90

163

125

6-fejezet.qxd

372

5.10.05

12:17

Page 372

ANGELUSZ RÓBERT–TARDOS RÓBERT

Az eredmények valóban ilyen mechanizmusok érvényesülésére vallanak. A politikai-közéleti aktivitás szóban forgó formái leginkább a középidõs (az aktív munkaviszony alapján csaknem kizárólag 60 év alatti) korosztály magasabb végzettségû tagjai között, a leginkább politizált társadalmi közegben járnak együtt jövedelmi többlettel. Míg itt a szervezett aktivitás, az azonos státusszint fiatalabb korcsoportjaiban elsõsorban az informális civil tevékenységek szerepe ugrik ki. Voltaképpen mindkét magas státusú esetben igen erõteljes, az idõsebbek közt a bevont többi kontrollváltozó befolyását meghaladó összefüggésrõl van szó. Alacsonyabb végzettségi szinten csak a fiatalabbak között jelenik meg bizonyos kereseti hatás (inkább az informális aktivitás oldalán), míg az idõsebb korcsoportokon belül ilyen többlet egyáltalán nem mutatkozik.37

A HOSSZABB TÁV – NÉGY PARLAMENTI VÁLASZTÁS TAPASZTALATAI A részvétel dinamikus mozzanata kapcsán ismét az országgyûlési választáson való részvételhez kell visszatérni, errõl rendelkezünk a plurális választások másfél évtizedét átfogó összehasonlító adatbázissal. A korábbi elemzésekben (Szelényi et al 1994, illetve Angelusz–Tardos 2000) mindenekelõtt az erõforrás-tényezõk befolyásának változása állt elõtérben, fõként az 1990es és 1994-es választások tapasztalatai alapján (így kiemelt szerepet kapott az a megfigyelés, hogy a baloldal támogatói holdudvarában jelentõs szerepet betöltõ munkásszavazók, hagyományos ipari övezetek mára nagy számban inaktív alkalmazottainak szavazói aktivitása inkább ellenzéki pozícióból, a jobboldali kormányzás nyomán erõsödött fel, míg fordított szituációban inkább lanyhult). A részvétel stabil és változó elemei valójában egymást kísérték. Míg az a megállapítás, hogy a választói magatartás osztálybeágyazódása nem annyira az egyes pártok közti választást, hanem inkább magát a választás aktusát, az abban való részvételt tekintve érvényesül, gyakorlatilag az átfogott periódus egészében érvényes maradt, az egyes választások között eltérés mutatkozott a tekintetben, hogy az erõforrás-szindróma komponensei között a képzettségi, vagy a jövedelmi-vagyoni tényezõk kerültek-e elõtérbe. Négy választás tapasztalatai arra utalnak, hogy a részvétel társadalmi 37

Ezen az alacsony iskolázottsági szinten, s különösen a még aktív idõsebb kohorszokban a jövedelem meghatározóinak hagyományos tényezõi, mindenekelõtt még ma is a nem dominálnak.

6-fejezet.qxd

5.10.05

12:17

Page 373

373

VÁLASZTÁSI RÉSZVÉTEL ÉS POLITIKAI AKTIVITÁS

egyenlõtlenségei a választói abszencia növekedésekor felerõsödnek, a választók komolyabb mobilizációja esetén csökkennek. Az iskolai végzettség szerint az alábbiakban bemutatandó adatok mindenképp erre vallanak, jelentõs eltéréseket jelezve mind az egyes iskolázottsági szintek általános részvételi magatartását, mind annak állandó vagy váltakozó voltát tekintve. Elõször azonban egy viszonylag egyszerû változóegyüttesen alapuló, átfogó elemzés eredményeit tekintsük át a négy parlamenti választáson való részvétel meghatározó tényezõinek alakulásáról (a változók együttesébe bevonva azokat, amelyek az összehasonlító adatbázisból valamennyi esetre vonatkozóan rendelkezésre álltak).

14. táblázat Az országgyûlési választáson való (elsõ fordulós retrospektív) részvételt meghatározó tényezõk alakulása 1990–200438 (CATREG – Optimal scaling regresszióanalízis, béta- és importance- [jelentõség-]együtthatók)

1990 béta

imp.

Nem

1994 béta

imp..

–,05

,02

1998

2002

béta

imp.

béta

imp.

Életkor

,16

,25

,23

,50

,22

,22

,09

,09

Családi állapot

,07

,06

,11

,21

,08

,06

,11

,22

Iskolázottság

,27

,49

,10

,15

,23

,46

,12

,27

,08

,07

,14

,23

,16

,36

,08

,03

,09

,06

Anyagi helyzet Lakóhely (Bp,+)

,07

,08

Vallásosság

,13

,14

38

R2

8,5%

10,1%

11,7%

8,2%

N

982

998

1580

2911

Az adatok forrása: 1990 – Szonda Ipsos 1991. január, 1994 – MTA–ELTE KKCS 1998. szeptember, MTA–ELTE KKCS 2002. szeptember, 2002–DKMKA Politikai Tagolódás Projekt 2003. november.

6-fejezet.qxd

374

5.10.05

12:17

Page 374

ANGELUSZ RÓBERT–TARDOS RÓBERT

Ha az iskolai végzettséget és az anyagi helyzetet mint erõforrás-tényezõket együtt tekintjük, megállapítható, hogy a több szempontból is kivételt képezõ 1994-es választásoktól eltekintve, szerepük végig meghatározó volt a részvételi egyenlõtlenség összmagyarázatán belül (lásd egymással összegezhetõ importance-értékeiket), sõt, tendenciáját tekintve valamelyest erõsödött is. Ezen belül az iskolázottság szerinti hullámzás jól kivehetõ – nagyobb befolyás az alacsonyabb, kisebb a magasabb részvételû választásokon –, ezekre az összefüggésekre még részletesebben visszatérünk. A vagyoni helyzet befolyása viszont folyamatosan emelkedett (a közvetlen hatást jelzõ béta-együtthatókhoz képest a komplexebb importance-mutatók változása ezt még jobban jelzi az összmagyarázaton belül – miközben ez utóbbi nagysága az idõszak egészét tekintve nem mutat világos tendenciát sem az emelkedés, sem a csökkenés irányában). Az 1994-es választás produkálta a társadalmilag legkiegyenlítettebb részvételt, amikor is a rendszerváltozást követõ gazdasági sokkhatás és a változás széles körû reménye az alsó rétegeket is erõteljesen mozgósította. Ha önmagában véve nem is kiugró befolyással, a demográfiai tényezõk, s ezen belül mindenekelõtt az életkor ekkor játszották a legmeghatározóbb szerepet (ha az elsõ három választás életkori hatásait tekintjük, voltaképpen nem is kell túlságosan kiemelni az 1994-es eredményt, amelyben azonban – az életkori tényezõ általános befolyásán túl – minden bizonnyal egy specifikus tényezõ, a Fidesz jelentõs 1993–1994-es visszaesése, és fiatal híveinek választás elõtti elkedvetlenedése is szerepet játszott). A továbbiakban az életkor szerinti választási egyenlõtlenség 2002-es mérséklõdése kelt figyelmet. Az adott esetben komoly súllyal eshetett latba, hogy az erõteljes mozgósítás – a fiatalok oldalán elsõsorban a Fidesz, az idõs korcsoportokban az MSZP irányában – többé-kevésbé eredményesnek bizonyult a részvétel emelése szempontjából. Hogy e mérséklõdés tartósnak bizonyul-e, az sokban függ attól, hogy a tömbösödés kialakult vonásai stabilnak bizonyulnak-e, illetve a mobilizáció intenzitása eléri-e a legutóbb tapaszalt mértékeket. Az iskolai tényezõ befolyásának váltakozása részletesebb elemzést, önálló vizsgálatot érdemel. A 15. táblázat iskolai végzettség szerinti egyszerû kereszttáblák eredményeit foglalja össze (amikor is – a korábbi gyakorlatnak, s e csoport korábbi, viszonylag magasabb részarányának megfelelõen – a nyolc osztály alatti végzettségûeket különböztetjük meg a legalacsonyabb végzettségi szinten).

6-fejezet.qxd

5.10.05

12:17

Page 375

375

VÁLASZTÁSI RÉSZVÉTEL ÉS POLITIKAI AKTIVITÁS

15. táblázat Részvételi arányok39 az országgyûlési választásokon iskolai végzettség szerint* 1990

1994

1998

2002

8 osztály alatt

68 (15%)

82 (13%)

59 (13%)

60 (9%)

8 osztály, szakmunkás végzettség

73 (48%)

77 (49%)

66 (46%)

77 (48%)

Középiskolai végzettség

85 (25%)

86 (25%)

82 (28%)

84 (29%)

Diploma (egyetem, fõiskola)

94 (12%)

92 (13%)

92 (13%)

94 (14%)

* Zárójelben az egyes iskolázottsági szintek népességen belüli aránya (%)

Míg a magasabb iskolázottsági szinteken gyakorlatilag stabilnak bizonyult a részvétel, az alacsonyabb szinteken jelentõs ingadozás tapasztalható. Az eredmények azt sugallják, hogy egy-egy választáson a részvételi aktivitás szinte teljesen az alsóbb rétegek mobilizál(ód)ásától függ. A bemutatott adatokhoz hozzá kell tenni, minden esetben érvényesült az önbesoroláson alapuló választási részvétel normákhoz igazodó – nemzetközileg sem szokatlan – 10-12 százalékos felülbecslése. A legalacsonyabb kulturális státusú csoportokban – amelynek részvétele egyre inkább leszakadt a fölöttük elhelyezkedõ csoportokétól – esetenként meglehet, a választásra jogosultak felét sem érte el a ténylegesen résztvevõk aránya. Jóllehet a nyolc általánost sem végzettek körében a részvétel meglehetõen mérsékelt szintre állt be, ennek súlya – miként a táblázatban a népességen belüli arányok jelzik – kohorszhatások következtében fokozatosan csökken. Az elmúlt három alkalommal a legnagyobb ingadozást az általános iskolai/szakiskolai végzettséghez kapcsolódó második képzettségi szint mutatta, melynek ugyanakkor a népességen belüli súlya is a legjelentõsebb. Az egyes alkalmak során kialakuló részvételi arányt alapjában véve ennek a nagyrészt – aktív vagy inaktív – fizikai rétegeket magában foglaló csoportnak a mobilizációja határozza meg.

39

Az adatok – a nyilvántartás természetébõl következõen – nem statisztikai, hanem (önbevalláson alapuló) survey-adatforrásokból származnak, a választások elsõ fordulójára vonatkozóan (1990 – MKI, 1994 és 1998 MTA–ELTE KKCS, 2002 – DKMKA Politikai Tagolódás Projekt, 2003)

6-fejezet.qxd

376

5.10.05

12:17

Page 376

ANGELUSZ RÓBERT–TARDOS RÓBERT

Nem lenne azonban teljes e hosszabb távú áttekintés, ha a múltbeli tendenciák nyomán nem kísérelnénk meg a jövõre vonatkozó következtetéseket is levonni. Mint az áttekintésbõl majd kiderül, ezek az összefüggések jóval sokrétûbbek és többirányúak annál, hogy egyértelmû trendekrõl, vagy akár prognosztikus megállapításokról beszélhetnénk. Bizonyos mögöttes tényezõkkel kapcsolatban ugyan nem túl kockázatos hosszabb-rövidebb távon várható változásokat feltételezni (például a népesség általános iskolázottsági szintjének emelkedését tekintve), és ennek participációs kihatása, e befolyás iránya is több-kevesebb biztonsággal valószínûsíthetõ, jóval bizonytalanabb azonban már e hatás mértéke, s nem utolsósorban az, hogy e tényezõt mennyire ellensúlyozzák majd várhatóan ellentétes hatású tényezõk. A sort épp az említett mozzanattal kezdve, részben a demográfiai cserélõdés (a nyolc általánosnál kevesebbel rendelkezõ népesség fokozatos kiesése), részben a diplomások számának elmúlt évtizedbeli ugrásszerû emelkedése nyomán az iskolázottsági szint növekedésére (s alighanem a korábbinál gyorsabb ütemû további emelkedésére) számíthatunk. Önmagában véve ez mindenképpen a részvétel emelkedése irányában hat, még ha az kérdéses is, hogy az egyes kulturális státusszintek participációs szintjét egyszerûen interpolálhatnánk-e a jelenlegi adatok bázisáról (kérdéses például, hogy a diploma tömeges megszerzése nem von-e maga után egy jelentõsebb belsõ heterogenizálódást, vagy a szakiskolai végzettséghez tartozó tudásszint és ennek presztízse nem degrálódik-e a korábbi általános iskolának, esetleg a hat eleminek megfelelõ szintre). Ami az anyagi szintet illeti, éppen az iskolázottság emelkedése nyomán e tekintetben is javulást remélhetünk, mint ahogy az EU-hoz való csatlakozás is az életsztenderek növekedése irányában hathat hosszabb távon. Ennek hogyanja és mikéntje azonban még kérdéses, mint ahogy az is, mennyiben eredményezi majd mindez az underclass jellegû – a távolmaradás jelenleg legfõbb bázisát alkotó – társadalmi csoportok méretének visszahúzódását. Jelenlétük egyelõre masszív, számosságuk nagyon is jelentõs ahhoz, hogy a közeljövõben e téren átütõ fordulatra számíthatnánk. Mindenesetre az elmúlt idõszakban inkább erõsödött, mint mérséklõdött az erõforrás-tényezõk, s ezen belül a vagyoni helyzet részvételi egyenlõtlenségre gyakorolt befolyása. Ennek esetleges folytatódása a részvétel visszaesése, mérséklõdése viszont a stabil távolmaradók számának csökkenése irányában hathat. Széles középrétegek (s az erre épülõ középréteg-azonosulás) magasabb participációval járnak együtt (lásd a státustudatról való megállapí-

6-fejezet.qxd

5.10.05

12:17

Page 377

VÁLASZTÁSI RÉSZVÉTEL ÉS POLITIKAI AKTIVITÁS

377

tásokat a részvétel egyéni motívumai kapcsán), a középrétegek labilitása, szûk köre azonban az abszencia bõvülõ körét eredményezheti. Az ökológiai tényezõk között a regionális mozzanat és a településszerkezet átalakulása érdemelhet figyelmet. A nyugati és keleti országrészek közötti gazdasági-kulturális különbségek hosszabb távon remélhetõ csökkenése ösztönzõen hathat a részvételi trendekre. A kistelepülések lélekszámának jelentõsebb csökkenése, esetleges felgyorsulása viszont az ellentendenciákat erõsítheti. A demográfiai trendek is ellentmondásosak a részvétel szempontjából. A belépõ kohorszok létszámának fokozatos csökkenése, a rendszeres részt vevõ idõsebb korosztályok népességen belüli létszámának bõvülése inkább a participációs szintet emelheti (mindez sokban függ azonban ez utóbbi korosztályok általános aktivitási szintjének alakulásától, ezzel kapcsolatban az elmúlt idõszak kedvezõtlen trendjének megfordulásától). A családi viszonyokat illetõ individualizációs tendenciák, a házas viszony keretei között élõk arányának csökkenése ugyanakkor inkább a távolmaradás tényezõi között vehetõ számításba (noha nem kizárt, hogy az együttélés új formái e tekintetben idõvel a korábbi keretek helyére léphetnek). Míg a fenti tényezõk eredõjének felbecslése is meghaladja a prognosztikus lehetõségeket, még inkább vonatkozik ez a részvételnek azokra az intézményes-politikai feltételeire, amelyek a mindenkori politikai küzdelmek fejleményei és a közéletrõl, politikáról való gondolkodás aktuális felismerései nyomán széles határok között alakulhatnak a jövõben is. Nem beszélve a participáció tágabb értelmezésérõl, a civil aktivitás méreteinek jövõbeli alakulásáról, amelynek szélesebb társadalmi beágyazódása olyan „imponderábiliákat” is magában foglal, mint a társulási hajlam, a kooperációs készség alakulása az individualizációs világtrendek jelenlegi és közeli perspektívában felbecsülhetõ idõszakában.

6-fejezet.qxd

5.10.05

12:17

Page 378

378

ANGELUSZ RÓBERT–TARDOS RÓBERT

FÜGGELÉK 1. táblázat Az 1990-as, 1994-es, 1998-as (elsõ fordulós) és a 2002-es elsõ és második fordulós részvételi adatok korrelációja a 176 országgyûlési választói körzet adatai alapján (Pearson r )

1990

1994

1998

2002. I. f.

2002. II. f.

–

,86

,89

,84

,81

–

,92,

,90

,79

–

,94

,89

–

,90

1990 1994 1998 2002. I. f.

2. táblázat A politikai aktivitás különbözõ formáinak nemek szerinti eltérései (%) Politikai tagolódás DKMKA 2003. nov. férfi

nõ

Országgyûlési választás (2002 I. forduló) retrospektív részvétel

79

78

„Biztosan részt venne” most vasárnap

65

63

Önkormányzati választás (2002 I. forduló) retrospektív részvétel

71

68

Politikai érdeklõdés

34

Párt és egyéb politikai szervezet

MTA–ELTE KKCS 1994 férfi

nõ

70

67

23

47

31

4

1

4

2

Szakszervezet

5

5

–

–

Szakmai kör, társaság

4

3

–

–

Formális szervezeti tagság

6-fejezet.qxd

5.10.05

12:17

Page 379

379

VÁLASZTÁSI RÉSZVÉTEL ÉS POLITIKAI AKTIVITÁS

2. táblázat folytatása Politikai tagolódás DKMKA 2003. nov.

MTA–ELTE KKCS 1994

férfi

nõ

férfi

nõ

Környezetvédõ, zöldmozgalom. egyesület

1

1

–

–

Társadalmi mozgalom, civil szervezet

5

2

–

–

Kulturális, hobbikör

5

3

–

–

Helyi kör, települési társulat

2

2

–

–

Vallási, egyházi szervezet

5

4

–

–

Segélyezõ, karitatív szervezet

2

2

–

–

Sportklub

9

1

–

–

26

16

–

–

–

–

Bármelyik formális tagság Informális közéleti aktivitás Politikussal, önkormányzati képviselõvel való kapcsolatba lépés

19

12

–

–

Politikai pártban, annak rendezvényein tevékenykedés

7

4

–

–

Más politikai szervezetben, politikai mozgalomban való tevékenykedés

2

2

–

–

Politikai jelvény, jelkép viselése, kihelyezése

5

2

–

–

11

8

–

–

Tüntetésen, törvényes demonstráción való részvétel

6

4

–

–

Árucikkek bojkottálása, szándékos nem vásárlása

9

6

–

–

10

7

–

–

Pénz adományozása politikai szervezetnek vagy csoportnak

4

1

–

–

Nem engedélyezett demonstráción való részvétel

2

1

–

–

32

23

–

–

Tiltakozó levél, petíció aláírása

Bizonyos árucikkek elvi okokból való vásárlása

Bármelyik informális aktivitás

6-fejezet.qxd

5.10.05

12:17

Page 380

380

ANGELUSZ RÓBERT–TARDOS RÓBERT

3. táblázat A részvételi motívumokra vonatkozó diszkriminancia-elemzés néhány alaperedménye Wilks' Lambda

Test of Function(s)

Wilks' Lambda

Chi-square

df

Sig.

1 through 3

,872

190,487

24

,000

2 through 3

,968

44,650

14

,000

3

,989

16,044

6

,014

Structure Matrix

Funkció 1

2

3

Melyik társadalmi osztályba sorolná magát (fent +)

,734

–,309

,198

„A magamfajta embereknek nem sok beleszólásuk van abba, hogy mit csinál a kormány”

–,525

–,250

,221

,507

,503

–,093

–,399

–,324

–,261

,107

,417

–,573

A legfontosabb erények, melyeket a gyerekeknek meg kell tanulniuk, az engedelmesség és a tekintélytisztelet. (a)

–,206

–,039

,521

A legtöbben törvénytelen úton válnak gazdagokká. (a)

–,308

,350

,505

,199

–,236

–,483

Háztartásának anyagi helyzete hogyan változott az elmúlt 12 hónapban (pozitív irány) Minden pártról rossz a véleménye Magas érték az IGENMOND (válaszkonformitás) indexen

Kérdezõi benyomás arról, hogy õszintén válaszolt-e az interjúalany (+)

6-fejezet.qxd

5.10.05

12:17

Page 381

381

VÁLASZTÁSI RÉSZVÉTEL ÉS POLITIKAI AKTIVITÁS

4. táblázat A választás iránti attitûdöket és a részvételi szándékot befolyásoló tényezõk az európai uniós választást megelõzõen, 2004 áprilisában (GLIM varianciaanalízis)

Az európai uniós választást fontosnak tartja

Az európai uniós választásra „biztosan elmegy”

Most vasárnap „biztosan szavazna” egy parlamenti választáson

F

sig

F

sig

F

sig

Korr. modell

8,8

,000

7,1

,000

8,0

,000

Életkor

2,6

,03

4,8

,03

15,7

,000

26,0

,000

22,5

,000

17,7

,000

9,3

,002

9,7

,002

8,9

,003

4,2

,04

4,9

,03

6,5

,01

Iskolázottság Anyagi helyzet Települési bal–jobb többség

9,9

,002

Településtípus (centrum/periféria) Bal–jobb többség* centrum–periféria

16,5

,000

Bal–jobb többség* tesztalminta Centrum–periféria* tesztalminta R2

4,4 6,1

,04 6,1

5,0

6-fejezet.qxd

5.10.05

382

12:17

Page 382

ANGELUSZ RÓBERT–TARDOS RÓBERT

Irodalom Albert F.–Dávid B.: A barátokról. In: Kolosi T.–Tóth I. Gy.–Vukovich Gy.: Társadalmi Riport 1998. Budapest, 1998, Tárki. 257–267. Almond G.–Verba S.: The Civic Culture. Princeton–New York, 1963, Princeton University Press. Almond G.–Verba S. (eds.): The Civic Culture Revisited. 1989, Newbury Park: Sage. Angelusz R.–Tardos R.: A kapcsolathálózati erõforrások átrendezõdésének tendenciái Magyarországon. In: Kolosi T.–Tóth I. Gy.–Vukovich Gy. Társadalmi Riport 1998. Budapest, 1998, Tárki. 239–256. Angelusz R.–Tardos R.: Pártok között szabadon. Budapest, 2000, Osiris. Angelusz R.–Tardos R.: Választási részvétel és társadalmi integráció. Budapest, 2002a, KSH. Angelusz R.–Tardos R.: A választási részvétel csalóka változékonysága. Politikatudományi Szemle. 2002b, 1–2.: 21–50. Angelusz R.–Tardos R.: Miért mennek el mégis? Választási részvétel, kapcsolathálózatok, társadalmi integráció. Századvég, 2003. 4: 3–31. Angelusz R.–Tardos R.: Választói tömbök rejtett hálózata In: Angelusz R.–Tardos R. (szerk.): Törések,hálók, hidak – Politikai tagolódás Magyarországon. Budapest, 2005, DKMKA (jelen kötet) Blais A.: To Vote or Not to Vote? The Merits and Limits of Rational Choice Theory. Pittsburgh, 2000, The University of Pittsburgh Press. Blau P.: Structural Contexts of Opportunities. Chicago, 1994, University of Chicago Press. Bocz J.: Újraválasztott polgármesterek – avagy kiket és miért választanak meg ismét a szavazópolgárok? Századvég, 2004, 4: 99–118. Butler D.–Stokes D.: Political Change in Britain. London, 1974, McMillan. Coleman J.: Foundations of Social Theory. Cambridge, 1990, Harvard University Press. CoR Studies Voter turnout at regional and local elections in the European Union. 1990–2001. Brussels. Dahrendorf R.: Reflections on the Revolutions of Europe. New York, 1990, Times Books. Ellis A.: Participation and Turnout: Relating Knowledge and Tools to thePractical Questions Facing Democratic Reformers. Paper for the Roundtable Challenges to Democratic Governance. Stockholm, October 2004. Franklin M.: Voter Turnout and the Dynamics of Electoral Competition in Established Democracies since 1945. Cambridge, 2004, Cambridge University Press. Grönlund K.: Voter turnout in politically homogenous and dichotomous contexts. A comparison of two electoral systems, Electoral Research 23: 2004, 501–524. Hubai L.: Magyarország XX.sz. választási atlasza. Budapest, 2001, Napvilág Kiadó

6-fejezet.qxd

5.10.05

12:17

Page 383

VÁLASZTÁSI RÉSZVÉTEL ÉS POLITIKAI AKTIVITÁS

383

IDEA–International Voter Turnout in Western Europe. Stockholm, 2004, International Institute for Democracy and Electoral Assistance. Kaase M.–Newton M.: Beliefs in Government. Oxford, 1995, Oxford University Press. Kákai L.: Politikai kultúra és lokalitás. Századvég, 2004, 4: 65–98. Klingemann H.–Fuchs D. (eds): Citizens and the State. Oxford, 1995, Oxford University Press. Kolosi T.–Szelényi I.–Szelényi Sz.–Western B.: Politikai mezõk a posztszocialista országokban. Szociológiai Szemle, 1991. 1:5–34. Kostadinova T.: Voter turnout dynamics in post-Communist Europe. European Journal of Political Research, 2003. 42 (6): 741–759. Kuti É.: The Recent History of the Nonprofit Sector in Hungary. Statisztikai Szemle, 2002, 10: 3–17. Ladányi J.–Szelényi I.: Cigányok és szegények Magyarországon. Romániában és Bulgáriában. Szociológiai Szemle, 2002. 4: 72–94. Lijphart A.: Unequal Participation: Democracy’s Unresolved Dilemma. American Political Science Review, 1997, 1: 1–13. Lipset S.: Political Man: The Social Bases of Politics. New York, 1960, Doubleday. McCluskey M.–Deshpande S.–Shah D.–McLeod D.: The Efficacy Gap and Political Participation: When Political Influence Fails to Meet Expections. International Journal of Public Opinion Research 2004, 4: 437–454. Mészáros J.–Szakadát I.: Magyarország Politikai Atlasza 1998. Budapest, 1999, Osiris. Norris P.: Democratic Phoenix. Cambridge, 2003, Cambridge University Press. Norris P.–Campbell R.–Lavenduski J.: Closing the Gendered Activism Gap. Paper for EPOP Conference, London, September 2004. Putnam R.: Making Democracy Work. New York, 1993, Princeton University Press. Rokkan S. (ed.): Approaches to the Study of Poltical Participation. Bergen, 1963, The Chr. Michelsen Institute. Rosenstone S. J.–Hansen J. M. Mobilization, Participation and Democracy in America. New York, 1993, McMillan. Soós G.–Tóka G.–Wright G. (eds.): State of Local Democracy in Central Europe. Budapest, 2002, LGI Books. Szabó M.: Globalizáció, regionalizmus, civil társadalom. Budapest, 2004, Századvég. Szelényi I.–Fodor É.–Hanley E.: Baloldali fordulat a volt szocialista országokban. Eszmélet, 1996. 1. Tingsten, H. Political Behavior. Studies in Election Statistics. London, 1937, King and Son. Tóka G.: Pártrendszer, választói magatartás és a demokrácia minõsége. Budapest, 2002. Kézirat.

6-fejezet.qxd

384

5.10.05

12:17

Page 384

ANGELUSZ RÓBERT–TARDOS RÓBERT

Tóka G.: (2003/4) Can Voters Be Equal? A Cross-National Analysis I-II. Review of Sociology, 2003/2. 2004/1. Utasi (1991) Az interperszonális kapcsolatok nemzeti sajátosságáról In: Utasi Á. (szerk.): Társas kapcsolatok. Budapest, 1991, Gondolat. Verba, S.–Norman H.–Nie, and Jae-On Kim.: Participation and Political Equality: A Seven-Nation Comparison. Cambridge, 1978, Cambridge University Press.